2006/6. szám - Jó Ha Figyelünk

A TARTALOMBÓL: 

Csaholásukért külön juttatás jár(t)..................................2 

A Szabad Európa Rádió ügynökei....................................5 

A rég meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak ....9 

A Vasárnapi Újság színe és visszája ..................................13 

Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ .................16 

Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói ................................19 

Maffiafõnökök zsebében a sajtó .....................................22 

Megvehetõ média sztárok ..............................................25 

A rádió ostroma – 1994 .................................................29 

Fidesz-MSZP paktum a nyilvánosság ellen....................32 

Az elvetélt rádiós puccs mögött.....................................35 

forint tízmilliárdok állnak 

ÖnaJóHaFigyelünkkülföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu 

weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, 

és jó szórakozást!

Csaholásukért külön juttatás jár(t) 

Ma a „független” újságírókról írok. „Közszolgálatiakról” 

és a kereskedelmi hírközlés, kábítás 

tollforgató, mikrofont tartó életmûvészeirõl. 

A törvényhozás, a kormányzás és az 

igazságszolgáltatás után, sorrendben, a negyedik 

hatalmi ágazatról van szó. De a mögöttünk 

lévõ évtizedek alatt ez a sorrend igen 

gyakran fölcserélõdött. Tapasztalhattuk, 

hogy a mi „igazmondó”, „tényszerûen” tájékoztató, 

becses lábaikkal talán már nem is a 

földön, sokszor a fellegekben járók, önmagukat 

médiamoguloknak kikiáltók, ebben az 

imént említett sorrendben gyakran az elsõ 

helyre küzdötték fel magukat. Még ma is úgy 

értelmezik, a világ összes foglalkozása a futottak 

még kategóriába tartozik, a képzeletbeli 

piedesztált egyes-egyedül csak õk uralhatják. 

Amit õk Pesten kitalálnak, vagy amit az ország 

mindenkori nagyjai parancsként kiadnaknekik,azazegyetlenésmegfellebbezhetetlen 

igazság. 1956. október 23-án a Szabad 

Kossuth Rádióban hangzott el a sokak által 

ismert önkritikus mondat: ”Hazudtunk éjjel, 

hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” 

Azóta a hullámhosszak száma megsokszorozódott, 

megismertük a televízió „közszolgálati” 

és kereskedelmi változatát is, a néhány 

létezõ országos és megyei napilapok mellett 

megszületett a bulvársajtó is. Nõtt a lehetõség, 

ezzel egyenes arányban nõtt a hazugságok 

száma is. Ha a politika, bármikor is, félre 

akart vezetni, anarchiát akart keletkeztetni, 

a lefizetett újságíró mindig kéznél volt. Voltak 

persze kivételek is, akik nem tûrték ezt az 

önkényt, ezt a politikai diktatúrát és cenzúrát, 

õk most külsõ szemlélõi csupán az eseményeknek. 

Elzavarták õket a nyilvánosság közelébõl, 

mert sok esetben attól tartottak, 

egy-egy, mikrofonnal és tollal igazságot keresõ, 

fejjel a falnak rohanó szent õrült, rabló-, 

kifosztó hadjáratuk gátjaivá válhat. Most 

még ne a mai megtévesztõkrõl, Hazát elárulókról 

beszéljünk, hiszen ahogy a „rendszerváltozás” 

hazugságait már évtizedekkel ezelõtt 

megfogalmazták, ugyanígy készítették 

fel, Kádár kommunizmusában, a mai anarchiára, 

az arra alkalmasakat. Az, amit a mai 

sajtóban, sajtómunkásoknál és sajtómágnásoknál 

tapasztalunk, teljesen törvényszerûen 

alakult így. Már Kádár leghûségesebb ideológiai 

fegyverhordozója, Aczél György és csapata 

évtizedekkel ezelõtt látta, hogy az a sajtó, 

amelyik összetételében, vezetõ embereit 

tekintve, eszmeiségében megegyezik az 

aczélival, az késõbb anarchiát fog elõidézni. 

És azt az anarchiát, amelyet a múlt század 

nyolcvanas éveiben, 1987-88-ban alakítottak 

ki a liberálisnak mondott lapok, az akkor 

még kormánylapnak nevezett Magyar Hírlap, 

a televízióban és a rádióban a Forró 

Tamás-Havas Henrik tandem nevével fémjelzett 

páros, át fogják menteni, politikai érdekbõl, 

a „rendszerváltozás” utáni idõszakra. 

A módszer már akkor ismerõs volt, a mai folyamatok 

kipróbálása már akkor megtörtént, 

amikor látszatkritikával aláztak porba 

minden tekintélyt. 

Vegyünk egy példát, bizonyságul. 1988- 

ban Benke Márta a Magyar Hírlapban megjelentett 

egy írást, Érdemtelen érdemjegyek 

címmel, ami arról szól, hogy Tiszakécske akkori 

tanácselnöke, mert az MSZMP városi 

pártbizottsága második emberének gyermeke, 

rosszabb jegyet kapott, és a tanácselnök 

odaszólt az iskola igazgatójának, mint kinevezõ, 

hogy jó lenne, ha nem rontanánk el a 

kádergyerek továbbtanulási lehetõségét. 

Hogy a Lovasné gyerekének nem kettest, hanem 

négyest kell adni. Az írás megjelenése 

után cikk cikket, riport riportot követ. A 

Forró-Havas páros és a többiek, a 168 óra 

címû, Mester (Messinger) Ákos által vezényelt 

mûsoraiban, hír-és más magazin összeállításokban, 

a Magyar Televízió Ablak címû 

mûsoraiban késõbb már azt is kiderítették, 

hogy a tanácselnök, Miskó István, aki egyben 

országgyûlési képviselõ is volt, a Tisza partján 

ingyen telkekhez jutatta Bács-Kiskun megye 

akkori vezetõ embereit. Az információk persze 

korántsem oknyomozások révén kerültek 

a riporterek, újságírók birtokába. Mindig voltak 

illetékes elvtársak, akik az arra érdemeseket 

kisebb-nagyobb hírmorzsákkal látták el, 

hogy mindig legyen kellõ municiójuk a halálharc 

folytatásához. A „gyilkos” kommandó, 

maga a láthatatlan gépezet, mozgásba lendült. 

Miskó István mindezt nem értette, nem 

tudta elképzelni, hogy õ, akit egyébként 

Tiszakécskén – többek között – munkabírásáért, 

közvetlenségéért (a helyieknek õ volt a 

Miskó Pista), települése védelméért, számtalan 

megvalósult városfejlesztési elképzeléséért 

az ottani lakosok tiszteltek és szerettek, 

miért mocskolódik be ilyen hirtelen. Olyan 

dolgokért, amelyek más városokban, megyékben 

is elõfordultak. A miértekre nem, 

kapott választ, legálisan otthon tartott fegyverét 

elõvette, fejéhez illesztette és tüzelt. 

Öngyilkos lett, meghalt. A halálkommandó, 

bár valószínûleg túllõtt a célon, de 

megbízatásának eleget tett. 

De hogy miért éppen Miskó volt a célpont, 

akkor még sokan nem látták. Sokan 

csak fölhördültek, s a tenyerüket dörzsölték, 

hogy valami pozitív folyamat indult el a kommunisták 

uralta Magyarországon. Egy valamit 

azonban nem láttak sokan, a „kivégzõ”osztag 

bértollnokai azonban bizonyára 

tudták, hogy az igazi célpont nem a tanácselnök-országgyûlési 

képviselõ-megyei frakcióelnök 

Miskó volt, hanem a rendkívül népszerû, 

egykori nagygazda-kulák, hazafias érzelmeirõl 

ismert megyei tanácselnök, Gajdócsi 

István.AzaGajdócsi,akipéldáulakésõbb 

hírhedtté vált, ügynökökkel tele tûzdelt 

lakitelki találkozó fõ patrónusaként, anyagi 

támogatójaként jeleskedett, s a találkozón 

való megjelenésével a nemzeti gondolatokat 

legitimálta. Meg sajnos ügynökök sokaságát 

is, akikbõl késõbb országos vezetõ lett. 

Gajdócsi hihetetlen tekintélyre tett szert, 

nemcsak Bács-Kiskun megyében, hanem országosan 

is. Gajdócsi, Pozsgai Imre, Romány 

Pál, Horváth István tartozott a közvetlen baráti 

és harcostársi köréhez. Ezt a csoportot az 

MSZMP ortodox szárnya, nemes egyszerûséggel, 

maffia-csoportnak nevezte. Az igazi 

erõ, az igazi befolyásos ember azonban 

Gajdócsi volt, aki személyesen védte meg 

Lezsák Sándort (bár ne tette volna) és 

lakitelki csapatát. Õ védte meg, a ma nagyszerû 

tudósként, hazafiként ismert Pap Gá- 

2 jó ha figyelünk külföldre is

ort, akirõl Aczél György azt mondta, hogy 

amíg õ az ideológiai titkár, vagy miniszterelnök-helyettes, 

Pap Gábor nem kaphat munkát. 

Gajdócsi ujjat húzott Aczéllal és tisztes 

egzisztenciát biztosított Kecskeméten neki, a 

Zománcipari Mûveknél. Gajdócsi egy olyan 

ember volt, akinek jobb- és bal „kezét” le 

akarták vágni, mert túlságosan is nemzeti érzelmû 

volt, aki már a nyolcvanas évek elején 

Himnuszt énekeltetett a végrehajtó bizottsági 

üléseken. Erõsen kilógott a sorból, s nem 

tartozott a már akkor formálódó majdani 

„rendszerváltozás” kiszemelt kegyeltjei közé. 

Miskón keresztül õt akarták ellehetetleníteni. 

Vajon a ma bátrai, az akkor mikrofonukkal, 

újságjuk nyilvánosságával rendelkezõ 

bérencek felmérték-e, hogy jól megfizetett 

„ügybuzgalmuk” szomorú végeredménye 

emberhalál lesz. 

De hogy ne talányoskodjunk tovább, érdemes 

választ kapni arra is, hogy - ebben az 

ügyben is - a fõ teoretikus és konspirátor 

Aczél György mellett, kik mozgatták az arra 

alkalmas újságírókat. A válasz nem hangozhat 

másként, mint hogy a háttérben, már 

akkor is ott találjuk a titkosszolgálatokat. S 

az általuk vezérelt, irányított ügynököket. 

Azt tudomásul kell venni, hogy minden 

egyes politikai döntés végrehajtását, ami 

nem áll másból, mint bomlasztásból, operatív 

munkából, ami egy mûveleti akció része, 

minden esetben a titkosszolgálat vezényelte, 

részint a III/III-as, politikailag besározódott 

ügynökein, részint pedig a hivatásos, 

állományi rendszerben mûködõ szakember, 

szigorúan titkos tisztjein keresztül. A médiát, 

ebben az egész folyamatban, közvetlenül 

Karasz Lajos titkosszolgálati vezérõrnagy 

felügyelte, aki azt megelõzõen Szabolcs- 

Szatmár megyei pártbizottsági titkár volt, 

aki iszonyatos erõvel védte a saját állásait, a 

saját embereit a médiában. Karasz vezérõrnagy 

a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót 

gyakorlatilag korlátlanul uralta. Az itt 

dolgozó, titkos ügyekre kiválasztott újságírók 

tehát annak a tábornoknak a felügyelete 

alá tartoztak, aki dogmatikusan hitt a 

szocializmusban, minden lehetséges és 

nemtelen eszközzel is védte azt, rádiós-televíziós 

ügynökei közremûködésével. Ebben 

az idõszakban – még mindég a nyolcvanas 

évekrõl beszélünk – a rádióban, televízióban, 

és az írott sajtóban körülbelül tízezer 

újságíró, riporter, egyéb más beosztású ember 

dolgozott. Közülük nagy számmal voltak 

beszervezett ügynök is. Ráadásul õk 

voltak a kulcspozícióban. Tudniillik, a megyei 

napilapok a megyei pártbizottságok felügyelete, 

irányítása alá tartoztak. Az 

MSZMP Központi Bizottságának lapja a 

Népszabadság volt, amely még a „rendszerváltás” 

után is fejlécén viselte a kommunista 

jelmondatot: ”Világ proletárjai egyesüljetek!” 

A Hazafias Népfront lapja a Magyar 

Nemzet volt, a Szakszervezetek Országos 

Tanácsáé a Népszava, a kormányé meg a 

Magyar Hírlap. A rádió és a televízió is közvetlenül 

az MSZMP irányítása alá tartozott. 

De ez így túlságosan általánosnak tûnik, 

ezért részletezzük. Minden újság felügyeletét 

politikai bizottsági tag látta el. A Népszaváét 

a szakszervezetis Gáspár Sándor, a Magyar 

Nemzetét a feltörekvõ Pozsgai. Az újságok 

újságja a Népszabadság volt, szintén 

kellõ, magas rangú irányítóval, bár az már 

nem is újság, hanem egy intézmény volt, a 

legjobb feltételekkel. Egy-egy ügyben a 

Népszabadság adta meg a hangnemet, amit 

aztán átvett és hûen követett a rádió, a televízió 

és minden egyes megyei napilap. A 

Népszabadság fõszerkesztõje az MSZMP 

Politikai Bizottságának összes információját 

birtokolta. 1963-ban az elbocsátott légió, az 

ÁVH emberei jórészt az írott sajtóban helyezkedtek 

el, mert az akkor kiépülõ televízió 

még nagyon keveset tudott közülük átvenni. 

Az ÁVH, a televízióban, az úgynevezett 

utazós helyeket foglalta el, a külföldi 

utazásokat uralta, így az akkori Telesport 

emberei, szinte egytõl egyik az ÁVH-tól kerültek 

oda. Radnai János, Szõnyi János, 

Vitár Róbert, Vitray Tamás és a többiek, az 

elbocsátott légió emberei voltak. Rendfokozattal 

rendelkezõ tisztek. A rádió külügyi 

tudósítóiról, utazó munkatársairól, Szepesirõl, 

Kulcsár Istvánról, Ipper Pálról és a társaikról 

ugyanez mondható el. Moszkvába, 

Londonba, Tel-Avivba, New-Yorkba, az 

újságírók közül, csak magas rangú, szigorúan 

titkos tisztek kerülhettek ki. A Magyar 

Távirati Iroda volt és maradt a csúcsok csúcsa. 

Ez az intézmény mindenkor a titkosszolgálatok 

információ szerzésének góca 

volt. Õk válogatták a továbbítandó híreket, 

õk is címkézik meg, hogy mi ebbõl a titkos, a 

dupla nullás, tehát szigorúan titkos, melyek, 

amelyeket szivárogtatni kell. A Népszabadsággal 

voltak szoros kapcsolatban, 

amely „orgánum”, a politikai bizottság 

döntése alapján, megmondta, hogy ezeket a 

híreket milyen hangnemben kell 

„szellõztetni”. Kádár János, haláláig, soha 

nem engedte meg, hogy egy-egy politikai 

bizottsági döntést elõször személyesen ne õ 

olvasott volna el, mielõtt megjelent volna 

az a Népszabadságban. 

De visszatérve a Magyar Távirati Irodára, 

kiküldött tudósítói egyben tudósították a 

Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót is. Az 

ellenõrzés tehát egyértelmûen biztosított 

volt. Az is gyakorlat volt, hogy a Moszkvából 

érkezett, hivatalos hírek közül csak azokat 

volt szabad nyilvánosságra hozni, amelyek az 

ottani, szintén a szovjet pártfõtitkár által ellenõrzöttek 

voltak. Hiába adott ki egy-egy 

hírt London, Washington, Párizs, amíg annak 

szovjet verziója Moszkvából meg nem érkezett, 

itthon tilos volt közölni. S csak a 

TASSZ híre hangozhatott el. Az eddig leírtakra 

mutassunk meg egy példát. Az alábbi 

interjú, amit én készítettem, 2000. május 

28-án hangzott el a Magyar Rádió Vasárnapi 

Újságjában. Gazdag archív anyagom egyik 

példánya ez, a kérdezett Belovai István, az 

Amerikai Egyesült Államokbeli Colorádo államából, 

Denverbõl. Belovait úgy ismerte 

meg az ország, mint aki még a Kádár-rezsimben 

NATO kém lett, tehát átállt a másik oldalra. 

Rehabilitációjára a mai napig nem került 

sor. Továbbra is hazaárulóként van itthon 

elkönyvelve. Belovait Aczél Endre 

újságíróról kérdeztem akkor, akirõl 2000. 

május 22-én, hétfõn, a Magyar Nemzetben a 

következõ jelent meg: „Aczél 1944-ben született. 

Nemcsak tudósítóként volt a nómenklatúra 

dédelgetett tagja, hanem Acsádi néven, 

mint katonai hírszerzõ is, ha a B.18. 

00023/1985-ös számú vádirat nem hazudik, 

amelyet Balatoni Elemér 

ezredes, katonai ügyész fogalmazott, 

és amelyben 

Belovai Istvánt, a NATO 

kémjét azzal is vádolják, 

hogy az amerikaiknak felfedte 

Aczél rejtettebb mesterségét 

és küldetését.” 

– „Magyarán – mondom Belovainak –, 

Aczél Londonban hírszerzõ volt, miközben a 

Magyar Távirati Iroda tudósítójaként, újságíróként 

volt kint hivatalosan? Mit tud ön errõl? 

– A rövidke kis idézet teljesen megfelel a 

valóságnak. Aczél Endre valójában az MTI 

kiküldetésében Londonban volt, de egyben 

a katonai hírszerzés ügynöke is, és ilyen minõségben, 

fedésben folytatta ezt a tevékenységet. 

– Acsádi Endre néven dolgozott a hírszerzésnek 

Aczél Endre. Tudható az, hogy mikortól 

és meddig? 

– A konkrét idõpontot nem tudom, de a 

’70-es évek elejétõl már a katonai hírszerzés 

tagja volt. Az, hogy Acsádi a fedõneve, teljesen 

elfogadott dolog, mert a katonai hírszerzés 

rendszerében a rejtett tevékenység 

során mindenki kapott egy fedõnevet. Neki 

az Acsádi név jutott. 

– Ön 1982-ben került ki Londonba, mint 

hivatásos hírszerzõ, hiszen a katonai pályán in- 

jó ha figyelünk külföldre is 3

dult el az élete. Ekkor találkozott Aczél Acsádi 

Endrével? 

– Személyesen ekkor ismertem meg, habár 

korábban már ismertem a nevét különbözõ 

újságírói tevékenysége során. 

– A jelentéseivel találkozott? 

– Mielõtt kimentem volna, itthon is találkoztam 

a jelentéseivel. 

– Tudható, hogy mikor jelentett Aczél 

Acsádi Endre? 

– Semmi titkot nem jelent ma már ez, 

hogyha elmondom, hogy õ szakképzettségénél, 

illetve beosztásánál fogva tudósítói tevékenységet 

folytatott, ennek kapcsán a hírek 

megszerzése érdekében legálisan kapcsolatot 

tartott egy csomó emberrel, legyen 

az brit állampolgár, vagy más nemzetiségû. 

A sajtóbörzén alapvetõen politikai, katonapolitikai 

hírek megszerzésére törekedett. 

Ebbõl készített jelentéseket és továbbította 

a katonai hírszerzés központjába. 

– Meddig végezte ezt a tevékenységét Aczél 

Acsádi? 

– A rendszerváltozásig. 1990-ig mindenképpen 

tagja volt a katonai hírszerzõ szervezetnek. 

Nem tudom, hogy utána az új felállásban 

ez tovább folytatódott-e, de nagy a 

valószínûsége, hogy nem. 

– Külön fizetést kapott a tevékenységéért? 

– Természetesen kapott külön juttatást, 

meg a költségeket mindig megtérítette a Katonai 

Hírszerzõ Hivatal. A rezidentúra. Tehát, 

ha azt mondta, hogy valakivel vacsorázott és 

ahhoz tudott csatolni egy információt és abból 

jelentés készült, akkor az ebédjét, vacsoráját, a 

fogyasztását el lehetett számolni. 

– Akkor õ tulajdonképpen két helyrõl kapott 

jövedelmet. Kapott egyszer, mint hivatásos 

MTI tudósító, másrészt pedig, mint a hírszerzés 

egyik embere. 

– Így van, pontosan. 

– Ez sok pénz lehetett? 

– Nem, nem ez volt a nagy pénz. A nagy 

pénz az volt, hogy õ lehetett az MTI kiküldöttje 

Londonban. Õ pedig azért kerülhetett 

ki Londonba, mert a katonai hírszerzés 

ügynöke volt. Ezért két-háromszáz amerikai 

dollárnál többet nem kapott havonta, s ehhez 

jött az imént említett költségtérítés. 

– Rendfokozata is volt? 

– Igen. Úgy tudom, hogy utoljára százados 

volt. Amikor Vietnamban teljesített rövid 

ideig szolgálatot, azt hiszem, hadnagyi 

rendfokozata volt. 

– És mit gondol, Vietnamban hírszerzõ is 

volt már egyben? 

– Már ott is, igen. 

– Ezt honnan tudjuk? 

– Mert tudom. 

– Erre vannak dokumentumok, jelentések? 

– Én láttam ilyen dokumentumokat, tehát 

következésképpen fogadja el hitelesnek, 

amit mondok. 

– Amirõl most beszélünk, az a Kádár-rendszer 

idõszaka. Akkor a magyar politika nem 

volt független Moszkvától. Sõt. Magyarország 

vazallusa volt a Szovjetuniónak. Azok az emberek, 

akik Londonból például jelentettek Magyarországra, 

nevezetesen Aczél Acsádi Endre 

is, azok az emberek Magyarországnak, Budapestnek 

jelentettek, vagy Moszkvának? 

– Akik nem voltak beszervezve a KGB által 

is, azok mindig a magyar katonai hírszerzés 

rezidensének tették meg a jelentést, és innét 

ment a katonai hírszerzés központjába a 

hír. A magyar katonai hírszerzés központjában 

a bejövõ híreket értékelték, és ha úgy találták, 

hogy arról a szovjeteket tájékoztatni 

kell, akkor azonnal, egy külön táviratban 

ment az anyag tovább. Lefordították oroszra 

és küldték Moszkvába. 

– Tehát akkor elképzelhetõ, hogy Aczél 

Acsádi Endre jelentései is Moszkvában kötöttek 

ki, az ön által imént említett rendszer alapján? 

– Igen, pontosan errõl van szó, az információk 

zöme Moszkvában kötött ki. 

A beszélgetéshez – bár erre felkértem – 

Aczél Endrének nem volt hozzáfûzni valója.” 

De térjünk vissza az eredeti gondolatokhoz. 

A Magyar Rádióban egy olyan rendszer 

mûködött, amelynek úgynevezett hangulatjelentõ 

felelõsei voltak. Ilyen hangulatjelentõ 

volt például Bolgár György is, aki 

rendszeresen megjelent az akkori munkahelyemen, 

a Falurádióban, és az MSZMP 

egy-egy döntésérõl, intézkedésérõl kérdezte 

a munkatársakat. Így mûködött a rendszer, 

ebben a piramis felállásban. A Magyar Rádió, 

miután kiemelt titkosszolgálati felügyelet 

alatt állt, a hangulatjelentõnek hivatalosan 

kapcsolatban kellett állni a titkosszolgálatokkal. 

A rádió, pontosan 

kiemelt helyzetébõl adódóan, beszervezés 

szempontjából, tabu volt a BRFK-nak, s 

más titkosszolgálati szervezeteknek. A rádió 

és a televízió, ügynökszerzés céljából, 

kifejezetten annak a már korábban említett 

tábornoknak a fennhatósága alá tartozott. 

Ezek az intézmények a hivatalos véleményközlés 

fóruma voltak. Ha itt valakit elmarasztaltak, 

pakolhatta otthon a betyárbútort, 

a karrierjének vége szakadt, vehette a 

selyemzsinórt. De hogy mûködött ez máshol? 

Ugyanígy. A Pravda, az akkori Szovjetunióban 

szintén mindég hivatalos állásfoglalást 

közölt. A despotikus rendszerekben, mint 

például a szocializmusban, vagy a mostani 

globalizmusban, a híreken keresztül döntenek 

mindenben. Nézzük meg például– egy 

kis kitekintéssel– az egyiptomi Al Ahram 

nevû, Nasszer, Szadat, vagy jelenleg Mubarak 

által felügyelt újságot. A fõszerkesztõ, 

megjelenése elõtt, ott is naponta mutatja be, 

hogy mi jelenik meg a lapban. 

De vegyünk ismét hazai példákat. Közvetlen 

ismerõseim közé tartozott, a Budakalászon 

élt, azóta már meghalt, a meggymagosként 

elhíresült Demeter Béla, még a Kádár-rezsimbõl. 

Egyetlen bûne volt, hogy a 

konzervgyárakban, fillérekért, megvásárolta 

a feleslegessé vált meggymagot. Facsemete 

ültetvénye volt, a magot kemény munkával 

megtisztította, további fejlesztésre alkalmassá 

tette, a kikelt, majd termésre éretté tett facsemetéket 

meg, piaci áron eladta. Nagy 

nyeresége származott ebbõl. De hát akkor 

még a Kádár-katonák uralkodtak. A Magyar 

Televízióban volt egy Kékfény nevû mûsor, 

munkatársa, mûsorvezetõje, riportere Szabó 

László, a Szabad Nép, majd a Népszabadság 

munkatársa. 

Szabó, valósággal üldözte Demeter Bélát, 

mint csalót mutatta be, aki aztán nem is kerülte 

el a börtönt. Szabó László szintén 

ÁVH-s tiszt volt, akit a leszerelése után a televízióhoz 

tettek. A Kékfény, mint rendkívül 

nézett mûsor, a bûnügyi eseményeket befolyásolta. 

Majdhogynem kijelenthetõ, hogy 

Szabó nem riportokat csinált itt, hanem szinte 

elõre közölte az ítéleteket, ami teljes uralmat 

jelentett az igazságszolgáltatás fölött. 

Aki a Kékfényben pozitív figuraként jelent 

meg, megdicsõült, ha rossz fényben tüntették 

fel, készíthette a börtöni „motyóját”. A Kékfény 

mûsoráért egyébként az akkori Belügyminisztérium 

szigorúan titkos tisztjei feleltek, 

hivatalosan. Ha valaki venné a fáradtságot és 

„visszalapozná” ezeket a mûsorokat, megnézné 

a szerkesztõbizottság tagjainak névsorát, 

megdöbbenve venné észre, hogy mind 

III/II-es tisztek, szigorúan titkos tisztek voltak, 

egy részük pedig ÁVH-s. 

A kiemelt sajtómunkások, akikre szigorúan 

titkos tisztként is a titoktartási fogadalom 

kötelezettsége érvényes, több ezer ilyen ember 

volt (van?) a magyar sajtóban, nemcsak 

párttagságuk által kötelezettek a pártutasítások 

végrehajtására, hanem a külön fizetéssel 

járó titkosszolgálati állományuk miatt is. 

Ezek közül a képzett és politikailag megbízható 

embereket, a hangsúly most ez utóbbi 

megjegyzésen van, többlet információkhoz 

juttatják, meghatározott csatornákon keresztül, 

és nekik szondázniuk is kell, hogy az általuk 

kiszivárogtatott hírnek milyen lecsapódása, 

következménye van az állampolgárok 

között. Tulajdonképpen, egy teljesen zárt 

rendszerben, a legmegbízhatóbbakat külön 


információkkal látják el, nemcsak külön javadalmazások 

fejében, hanem garantálják 

nekik, és ez a gyakorlatban meg is valósult, a 

politikai hatalmasságokhoz való bejutás lehetõségét. 

Így alakulhatott ki, újságírók között 

a kasztrendszer, nemcsak a rádióban, hanem 

a televízióban, Népszabadságnál és más 

újságoknál is. A kasztrendszeren belül dõlt el 

az is, hogy ki kérdezhetett, kit. Ilyen kasztrendszerbe 

tartozott például a Magyar Televízió 

egyik elnökhelyettese, Megyeri Károly, 

õ kérdezhette Kádárt. Néha lehetõséget kapott 

erre Szepesi, Balogh Mária. 

Ezt a kasztrendszert felügyelte Tömpe 

István, aki egy idõben, egy személyben volt 

a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnöke 

is, Hárs István, egykori ÁVH-s, belügyminiszter-helyettes, 

elnöke a Magyar Rádiónak. 

Ebben a felállásban valósulhatott 

meg a legszigorúbb pártellenõrzés, titkosszolgálati 

eszközökkel, egészen a piramis alján 

lévõ megyei pártlapokig. Országosan 

döntenek például egy Kalocsai ügyben, de a 

piszkos munkát a Kecskeméten megjelenõ 

Petõfi Népe végzi el. Így robban fel Petike 

János tanácselnök ügye, akit lopással, csalással 

vádoltak meg. A vészharangot a Népszabadságban 

kondították meg, a kegyelemdöfést 

azonban a megyei napilap, a már 

említett Petõfi Népe adta meg. Ez is bizonyítja, 

hogy mennyire egytövû, diktatórikus 

a vezénylés egy-egy ügyben, a proletárdiktatúra 

és az internacionalizmus jegyében. 

Vegyünk egy ellentétes példát is, olyat, 

amikor a sajtót, egy adott ügyben, csendre intik. 

Az ügy fõszereplõi, szintén még a Kádár-rezsimben, 

Medgyessy Péter, Kostyál Rezsõ, 

Draskovics, Bonifert, a Pénzügyminisztériumból. 

Lakás- panama ügybe keveredtek, 

ami akkor igazán kirívó cselekedet volt. Kádár 

nagyon vigyázott arra, hogy ilyenek ne 

történjenek, védték az állami tulajdont. Kádár 

egyébként is irtózott a magántulajdontól. 

Amikor Havasi Ferenc családi házat épített 

Tatán, mint az MSZMP Központi Bizottságának 

gazdasági titkára, Kádár zsörtölõdései 

közepette, az õ engedélyével tehette csak 

meg. Azt mondta az „öreg”, hogy minek Havasinak 

a saját tulajdonú családi ház, amikor, 

ingyen, oda költözhet, ahová akar. Az persze 

már más kérdés, hogy a tatai ház is ingyen készült, 

az építõanyagot a környezõ építõipari 

cégek szállították a helyszínre, fizettség nélkül, 

a sütõi egykori kõbányásznak. 

De megint elkanyarodtunk, jöjjenek ismét 

Medgyessyék. Amikor ismertté vált az 

ügy, és a pártalapszervezeti taggyûlésekrõl 

jöttek a hírek, hogy az elvtársak mélyen elítélik 

Medgyessy miniszterhelyettesék ügyletét, 

mérhetetlen gyorsasággal csendre intették 

a firkászokat. Akiknek, ettõl fogva 

azt kellett bizonygatniuk, hogy nincs is panama, 

nincs is Medgyessy ügy. De azért 

nem hagyták annyiban, pártfegyelmivel 

zárták le a lakásépítési akciót. A vizsgálatot 

maga Marjai József miniszterelnök-helyettes 

vezette. Persze azonban nem történt 

semmi, csak megijedtek, hogy a társadalom 

mily mértékben ítéli el ezt a „mérhetetlen 

nagyságú” panamát.(Két következtetés: 

akkor még tartottak a társadalom haragjától, 

s a köznép, akkor még, tudott haragudni. 

Azóta mindenki csöndben van, holott a 

tét sokkal nagyobb.) A politikai bizottság 

pillanatokon belül döntött, hogy ezt a kérdést 

el kell a néppel felejtetni. A felejtéshez 

megvoltak a megfelelõ emberek és orgánumok. 

Az ember gondolkodik és választ vár arra 

a kérdésre, nem volt olyan újságíró, aki állását 

kockáztatva, szembe menetelt volna a 

hazugságokkal, s azt kell mondani, emlékeim 

alapján is, hogy alig. Az újságíró, még az 

értelmiségen belül is, egy külön kasztot 

képviselt. Oda tartozni kegy és rang is volt, 

egyszersmind. Nem a fizetés volt magas, hanem 

a szakmával járó egyéb kiváltság. Ismerték 

a döntési mechanizmust, nem kockáztathattak 

tehát. De a becsületes módszerre 

is vegyünk egy példát, szintén 

Bács-Kiskun- megyébõl, a Petõfi Népétõl. 

Holman Péter kolléga azt a feladatot kapta, 

„énekelje” meg a dicsõséges, felszabadító 

Vörös Hadsereg hõstetteit. Mindazt, amit 

Alpár lakossága kapott a szelíd tekintetû 

orosz katonáktól. De hiába kérdezte az ott 

lakókat, õk csak arról tudtak beszámolni, 

hogy jöttek az oroszok és nõket erõszakoltak 

meg, elhajtották az állatokat, loptak, 

raboltak, civileket gyilkoltak. A cikk az alpáriak 

elmondása alapján készült el, de 

nem jelenhetett meg. Szerzõjét azonban 

még így is, az öngyilkosságba kergették. Kíméletlenül 

eltaposták. 

Forrás: Lakatos Pál 

A Szabad Európa Rádió ügynökei 

Egy sokat idézett mondat és a történelem, ami mögötte van. 

1956. október 30-án a Szabad Kossuth Rádió köszöntõjében 

Körmendy László üdvözölte a vidéki szabad magyar rádióállomásokat, 

s közölte: mától új fejezet kezdõdik a Magyar Rádió életében. 

Ezután Basa György, a rádió színházi társulatának mûvésze olvasta 

be a következõ szöveget, amelyet Örkény István írt és hozott nyilvánosságra 

az Írószövetségben: „ A rádió hosszú évekig a hazugság 

„szerszáma” volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden 

hullámhosszon. Itt, a Szabad Kossuth Rádióban nem azonosulnak 

a régi Kossuth adóval. Akik a hazugságok hirdetõi voltak, nem 

munkatársai többé a Szabad Kossuth Rádiónak.” 

Örkény István szavait sokszor és elõszeretettel idézte a Szabad 

Európa Rádió, az a rádió, amelyet a forradalom leverése után százezrek 

hallgattak idehaza, abban a reményben, hogy onnan legalább 

igazat hallanak. Ma már azonban tudjuk, tudnunk kell, hogy 

õk is „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.” 

Ennek bizonyítására, a magyarországi „szabad” sajtó kapcsán, 

még sor kerül, de most azonban foglalkozunk elõször a belsõ-magyarországi 

újságírókkal. 

1986. április 25-26-án egy, a világot megrázó esemény történt az 

akkori Szovjetunióban, Csernobiltól 18 kilométerre, Északra, a 

Pripjaty folyó menti Pripjaty városában. Az atomerõmû 4. blokkjában 

bekövetkezett üzemzavar okozta a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris 

balesetét. Nagy mennyiségû radioaktív anyag került ki a környezetbe, 

egy része, a légmozgás révén, a környezõ országok fölé is eljutott. Az 

1994-ben kiadott összesítõ jelentések szerint a katasztrófa következtében 

körülbelül 5000 ember halt meg, 30000 teljesen munkaképtelenné 

vált, 640 lakott település 230000 lakosa szenvedett különbözõ 

súlyosságú károsodást. A halottak és a sebesültek száma egyébként 

nagyon nehezen pontosítható. Azóta is sokan halnak meg a szövõdmények 

következtében, a genetikai károsodásokat- emberben, természetben– 

pedig csak évtizedek múltán lehet felmérni. 

A Gorbacsov pártfõtitkár irányította Szovjetunió és annak legfõbb 

hírközlõ szerve, a TASSZ, ebben az ügyben néma maradt (pedig 

Gorbacsov meghirdette a glasznoszty– nyíltság és a peresztrojka– 

átalakítás politikáját), így az úgynevezett szocialista tábor hírközlõ 

szerveinek, a magyarnak is, némának kellett maradnia. Akik 

csak a magyar újságokból, rádióból, televízióból informálódtak, 

azok szerint Csernobilban, illetve a Pripjaty folyó mentén fekvõ 

Pripjatyban semmiféle nukleáris katasztrófa nem történt. A csernobili 

atomerõmû katasztrófája megmutatta a szovjet típusú atomerõmûvek 

sérülékenységét (ilyen építmény található Pakson is, s a 

módszer sem sokat változott, baj esetén itt is vagy hallgatnak, vagy 

félre vezetnek), s egyúttal azt is megmutatta, hogy lehet itt bármilyen 

glasznoszty vagy peresztrojka, a keleti-blokkban nem létezett 

(azóta sincs?) a tájékoztatás szabadsága. 


Amikor az elsõ, erre vonatkozó adat nyilvánosságra került Svédországban, 

akkor még a közép– és a kelet-európai országokban teljes 

hírzárlat volt. Ami viszont az akkori szokásjoggal és gyakorlattal 

példátlan módon ellenkezett (és a sajtóról szóló történetünk folytatásába 

ezért kerül be ez a tragikus eset), hogy a magyar sajtó, minden 

tiltás ellenére, a nemzetközi sajtóval azonos szintû tájékoztatási 

lehetõséget próbált kikövetelni magának. Ennek a Hazát szolgáló 

harciasságnak, meglepõ és megdöbbentõ módon, a Magyar 

Rádió és a kormánylapként megnevezett Magyar Hírlap volt a fészke. 

A Magyar Televízió nagyon csínján bánt az eseményekkel, holott 

neki már akkor, a különbözõ hírláncokon keresztül, képi-anyag 

is a rendelkezésére állt. Ami ebben a folyamatban még figyelemre 

méltó, hogy a Magyar Rádió és a tájékoztatni akaró írott 

sajtó, bizonyos fokú támogatást kapott a föltörekvõ és sajtót rendkívül 

jól kezelõ, a Kádár hatalmára törõ Grósz Károlytól és csapatától. 

Ez a csoport tulajdonképpen a sajtót használta fel saját politikai 

ambíciói érdekében. A magyar szocialista rendszerben ez volt az 

elsõ, s egyben eredményes kísérlet arra, amikor az egymástól némileg 

különbözõ politikai szárnyak és újságíró csoportok, fölhasználva 

a sajtó nyilvánosságát, kitörve a cenzúra nyomása alól, oda-vissza, 

segítették egymást. Érdekes viszont az, hogy az egyébként reformernek 

tekintett, de inkább a pártfegyelmet elõtérbe helyezõ, az 

MSZMP Központi Bizottsága egyik legerõsebb korifeusa, Marjai József 

nem tartott Grószékkal. Õ már egészen odáig ment, hogy a 

Magyar Rádiót, ilyen irányú, felvilágosítani akaró tevékenysége 

miatt, többször szóba hozta, nemcsak a kormányüléseken, mint illetékes 

miniszterelnök-helyettes, hanem több panaszos, mondhatnám 

feljelentõ-levélben kereste fel az MSZMP Központi Bizottságának 

akkori elsõ titkárát, Kádár Jánost. 

De hasonló tartalmú értesítéseket küldött az MSZMP Politikai 

Bizottsága tagjainak, együttesen és külön-külön is. Tette ezt elsõsorban 

hatalmi ambícióitól vezérelve, másrészt pedig azért, hogy 

szorítsák vissza a rádió egyes munkatársainak már-már messianisztikus 

küldetéstudatát. 

Több riporternél, szerkesztõségi mûhelynél volt tapasztalható-akkor– 

ez az érzés. Ez volt az az idõszak, amikor jobb híján, rendszeresen 

jártuk a piacokat, s arról beszéltünk, ne egyenek fejes salátát, 

minden zöldséget-gyümölcsöt erõsen, folyóvízzel mossanak 

meg. A mikrofon elõször mutatott erõt. Hiába tagadott a keleti hivatalos 

hírügynökségi rendszer, beleértve a magyar hivatalos tájékoztatást 

is, a rádió talán elõször és utoljára a nép szolgálatát tekintette 

elsõdleges feladatának, megnyerve a hallgató teljes szimpátiáját. 

Ezt a spontán lázadást, elemzõk, az idõk multával úgy értelmezték, 

hogy ez az eszköz, mármint a rádió, a késõbbiek során, akár egy 

rendszerváltozást elõkészítõ folyamathoz is hozzá járulhat. 

Hangsúlyozni és ismételni kell, hogy ez az egész, rádió által meghirdetett 

glasznoszty, végig a volt rádiós párttitkár, akkor már magasabb 

léptékû politikus, Grósz Károly tevõleges támogatásával zajlott, 

akit ortodox kommunistának tartottak, és aki ugyan nem állt 

ki ezekkel az elképzelésekkel a plénum elé, de tudni kell róla, hogy 

rendkívül jól használta a sajtót. Tevékenységére, általában nem 

mondható el, de esetünkben megállapítható, hogy amit tett, jó cél 

érdekében tette, a korábbi párttitkári kapcsolatait is felhasználva. 

Elõször tapasztalható, a Kádár-rezsim ideje alatt, hogy a Magyar 

Rádió kifejezetten közvélekedést formáló erõvé válik, jó irányban, 

és nem a hivatalos közvélekedést erõsíti. 

Persze azt még a rádió sem tudta elérni, hogy május elsején, sugárfertõzés 

veszélye ide vagy oda, mindenkit ki ne zavarjanak az utcára, 

hogy éltesse a pártot, annak vezéreit és a munkásosztályt. 

Annyit azonban tudni kell, hogy a bevezetõben említett, sugárfertõzött 

felhõ, Svédországból visszafordulva, hazánkat az északi 

részen elérve, az eltelt majdnem négy nap alatt, jó részt elveszítette 

az élõ emberre és élõ állatra veszélyes agresszív hatását. A sugárfertõzésnek 

azonban van egy másik következménye is. Nevezetesen 

az, hogy a dózis beépül a növényzetbe. Megérkezik por és csapadék 

formájában és beépült, primõr idõszak lévén, a zöldségekbe, a gyümölcsökbe. 

Csak megjegyzem, nem kis szomorúsággal, hogy akkor 

Magyarország volt-fóliaházakat tekintve– Kelet– és Közép-Európa 

központja, méretben, gazdasági egységben, termelési integrációban. 

Magyarországon ekkor közel 900000 ember foglalkozott primõr 

árúk termelésével, piaci õstermelõi értékesítéssel.(Ma ez a 

szám alig éri el az ötvenezret, termelési értéke, ennek a területnek, 

nem számottevõ.) 

Magyarországnak ekkor a kert-Magyarország jellege érvényesült, 

és azt tudni kell, hogy az elfogyasztott termék, a salátától a 

paprikáig bezárólag, sugárfertõzött volt. 

A sajtó képviselõi, az orvosok, a tiszti orvosok jelezték, hogy a 

folyóvizes átmosás a veszély nagyságát csökkenti, a növényi sejtekbe 

beépült radioaktív fertõzés veszélye azonban nem szüntethetõ 

meg. Az egészséges fiatal szervezetekre ez a sugárdózis nem hatott 

különösebben károsan, az idõs, legyengült szervezetek azonban veszélybe 

kerültek. 

Visszatérve, Csernobil kapcsán, a rádiósok tevékenységéhez, ez 

ellen elõször az MSZMP KB Adminisztratív Osztálya lázadt fel, s 

követelt szankciókat, majd a párt fegyelmi bizottságának egyik fontos 

személyisége, Marjai József miniszterelnök-helyettes ragadtatta 

el magát, igaz, nem teljesen józan állapotban, egy vadászbeszélgetésen, 

amikor kijelentette, mindezekért a fegyelmezetlenségekért 

tankokat kellene a Magyar Rádió ellen bevetni, mert oly mérvû a 

károkozása. 

Maga a kijelentés is erõsen elítélhetõ, de az akkori viszonyokra 

az is jellemzõ, hogy ilyen kirohanások kiszivároghattak. Ez már mutatja, 

hogy nemcsak az orosz birodalom rohadt, a maga módján, hanem 

a magyar, megbízhatónak tartott Kádár-katonák sem úgy viselkednek 

már, mint ahogy elvárták volna tõlük. Szavaikban még 

Kádár „elvtárs” mögött állnak, de a belsõ harcokban már mindenki 

helyezkedik. 

A sajtó bizonyos szabadsága, bizonyos pártcsoportok egymás közötti 

küzdelme miatt mutatkozhatott meg. A Berecz János– féle 

népszabadságos csapat, vezérével Lakatos Ernõvel, s a többi ókonzervatív 

emberrel, homlokegyenest szemben álltak, életkoruk és 

felfogásuk miatt is, a Németh Miklós és Grósz Károly köré csoportosuló 

emberekkel. Ekkor még, ezekbe a laza érdekszövetségekbe 

belefért Pozsgay Imre is, de az ókonzervatívok végestelen végig Kádár 

Jánost, és az általa képviselt MSZMP-ét támogatták. Ez utóbbiak 

közé sorolandó az akkor még politikailag nem túl erõs, majdhogynem 

súlytalan Horn Gyula is. 

Itt már megfigyelhetõ, hogy az egymással rivalizáló személyek és 

csoportok a sajtót is eredményesen használták, érdekeik érvényesítése 

érdekében. Fõleg a Nyugat felé kacsingatók tudták maguk 

mellé állítani az újságírókat. Ezt a pártromboló folyamatot egyébként 

az „égi” csatornák megjelenése és a rádiófrekvenciák bõvülése 

és korszerûsítése felgyorsította. A világ egyre nyitottabbá vált, az 

ortodox kommunisták legnagyobb bánatára. A parabola-antennák 

által foghatóvá vált német Sat és RTL adók nézettsége alkalmanként 

az egymilliót is elérte. És ezek a csatornák egészen mást közvetítettek, 

mint amihez a magyarokat eddig szoktatták. Mást láttak 

az amerikai hírközlõszervek által sugárzott mûsorokban is, s az eddig 

nem látott filmek lazították fel aztán igazán az úgynevezett szocialista 

tudatot. A nyolcvanas évek közepére, végére ugyanis meghatározóvá 

vált a nyugati filmimport, s az így bekerült filmek egy jó 

szót nem szóltak a szocializmusról, az oroszokról. Ez a lazítás eredményezte 

azt, hogy a sajtóban nagy hangzavar alakult ki, amely bizonyos 

kaotikus állapotokat eredményezett. A rádióban többször 

ellenõrizetlen hírek hangzottak el, a sajtóban ellenõrizetlen hírek 

jelentek meg. Ezeknek többször tragédia lett a vége, egy ilyen esetet 

mutattunk be az elõzõ részben, Miskó István tiszakécskei tanácselnök, 

országgyûlési képviselõ öngyilkossága kapcsán. 


A sajtó még a cenzúra foglya volt, de ez a cenzúra, az egymás ellen 

rivalizáló pártbandériumok miatt, már veszített hatékonyságából. 

Ez viszont erjesztette a társadalomban meglévõ feszültséget, s 

ezzel egy idõben felerõsödött a szovjetek utálata, ami Nyugat imádatba 

csapott át. Sláger lett a nyugati kultúra, a zene, a Nyugat látszólagos 

nyitottsága. 

Pedig már akkor látható volt, hogy a nyugati kultúra, a sajtó behatolása, 

a szovjet érdekszféra bomlasztására, s nem az orosz jármot 

elhagyni akaró országok érdekében történt. 

A nyugatiak felmérték, hogy az alakulgató új gazdasági rendszer 

a meglévõt lassan-lassan szétfeszíti, hiszen a nyolcvanas évek közepére 

Magyarországon már kialakultak az úgynevezett vgmk-k, a 

gazdasági munkaközösségek , a kisszövetkezetek rendszerei, amelyek 

megcsapolták a nagy szövetkezeteket, meg az állami tulajdont. 

Ezek az új formációk a jövedelmet kivitték, a költséget meg az állami, 

a szövetkezeti cégnél számolták el. A Nyugat nagyon hamar felmérte, 

hogy ez a folyamat már nem egy szocialista keretek között 

folyó termelési integráció, hanem az egyéni gyarapodást elõsegítõ, 

adót kijátszó gazdasági rendszer. 

A szocializmus erodálása megállíthatatlan lett. 

1985-ben megrendezték az úgynevezett demokratikus ellenzék 

monori találkozóját, az MSZMP Központi Bizottsága és a Kádár-féle 

titkosszolgálat közremûködésével. De szervezõdtek az újabb és 

újabb találkozók, s hogy ne egységes „demokratikus ellenzéke” legyen 

az MSZMP Központi Bizottságának, kétfelé osztották a népieseket 

és az urbánusokat. Így alakult meg a Szabad Kezdeményezések 

Hálózata, a késõbbi SZDSZ és a „másik” pólus, az MDF. Csak 

azt nem tudták az 1986-87-es években az Aczél György-féle machinátorok, 

hogy az „ellenzéki” mozgalmak legalizálása, az országgyûlési 

képviselõ választások többes jelölése, maga után vonja a történelmi 

pártok újra éledését, megjelenését. 

Ebben az idõszakban egyre nagyobb az igény a hiteles tájékoztatásra, 

de a Kádár-rezsim újságíróiban még nem bíznak az emberek, 

a nagy leleplezések, amelyekkel egyesek legitimálni igyekeznek magukat, 

még hátra vannak. Így egyre nagyobb az igény a Szabad Európa 

Rádióra. Azt viszont kevesen tudták, hogy a Szabad Európa 

Rádió különféle osztályán dolgozók, az amerikai titkosszolgálat, a 

CIA által felügyeltek, munkatársai a CIA fizetett ügynökei, s minden 

belsõ feszültséget idegen érdekek szolgálatában vezettek le. 

Bár látszólag, az itt dolgozók, reális tájékoztatást adtak, de nevezzük 

nevén a gyereket, hírszerzõkbõl összeállított hazaárulók gyülevész 

csapatáról volt szó. Ékes bizonyítékai ennek az állításnak a 

Magyarországon késõbb közszereplõként, újságíróként megjelenõk 

hada, csatlakozván hozzájuk az Erdélybõl Münchenbe, s onnan a 

Hazánkba került tollforgatók is, akik közül az egyik a jobb-, a másik 

meg a bal oldalt foglalta el. A neveket most hagyjuk, de a melldöngetõs, 

az „én a Szabad Európa Rádiónál dolgoztam” szöveg állandó 

hangoztatóit azóta már jól ismerjük, akik, az esetek többségében az 

úgynevezett jobboldalon hallatják hangjukat. A Szabad Európa 

Rádió hatékonyságát azzal is növelték, hogy a korábbi frekvenciazavarásokat, 

melyeket Tökölrõl, Csávoly környékérõl, Lakitelekrõl 

és valahonnan Zalából végeztek, megszüntették. Miután a Szabad 

Európa Rádió a zavarás béklyóitól megszabadult, kiszabadult abból 

a tinédzser partis szellemiségébõl is, és most már nyíltan kezdte támadni 

a kommunista rendszert, és nyíltan mutatta be az új „demokratikus 

ellenzék”, akkorra már Nyugatra beszervezett hazaárulóit. 

Ezek az emberek izraeli, amerikai ügynökök, szabadkõmûvesek. 

Látszólagos ellenzékiek, akik tulajdonképpen a saját hazájuk 

ellen dolgoznak. Demszkyékrõl, s a hozzájuk csatlakozó SZDSZ-es 

bagázsról van itt most szó. „Hõstetteikkel” traktáltak bennünket a 

Szabad Európánál, ezeknek az embereknek az ismertsége, neve, a 

hazugságok révén a csillagos egekig szökött. Késõbb aztán már, 

amikor a televízió révén az arcokat is mutatták, egyesül az arc és 

név a „tettel”, 1988-89-ben, s az emberek reakciója egyértelmû, õk 

azok a bátrak, akikrõl a Szabad Európa Rádió eddig beszélt. A Szabad 

Európa Rádió akkori tevékenységének köszönhetõen ismertté 

váltak, a rádió akkori munkálkodásának hatását mind a mai napig 

érezhetik. 

Ezt a tudatosan elõkészített nyugati behatolást Aczél György és 

szabadkõmûves csapata vezényelte. Aczél, ebben az idõszakban, 

rendszeresen találkozik Bécsben, a Szabad Európa Rádió Magyar 

Osztályának vezetõivel, s megállapodnak a hazai „ellenzék” Münchenbõl 

történõ futtatásában, kijelölik a megismertetendõ személyek 

listáját. Mindennek persze, szándékaik alapján, a cionizmus és 

a szabadkõmûves páholy érdekei szerint kellett megvalósulnia. 

Azt, hogy a látszólagosan ortodox kommunista, a kultúrát felügyelõ 

Aczél György mit keresett a nyugatiak társaságában, azt az Aczél 

hagyaték feldolgozása során nagyon tisztán nyomon lehetne követni. 

Ugyanis a hagyatékban nemcsak lehallgatott egyszerû telefonbeszélgetések 

kéziratai vannak rögzítve, hanem más lehallgatott 

anyagok is, amely telefonbeszélgetések Aczél György és a Szabad 

Európa Rádió munkatársai között zajlottak, valamint az Aczél 

György által név szerint felfuttatott „ellenzékiek” és a müncheniek 

közötti háttérbeszélgetésként kerültek rögzítésre. 

Tudniillik, az 1980-as évek közepétõl, a titkosszolgálatokat a 

politikai „elit” annyira szabadjára engedte, hogy mindenki mindenkit 

lehallgatott. Tehát nem egyirányú volt a lehallgatás, mint 

ahogy az általában a diktatúrákban történni szokott, hogy a párt 

elsõ titkára és a politikai döntéshozó testület kimondta, hogy ezt és 

ezt kell lehallgatni, hanem mindenki mindenkirõl megrendelte a 

lehallgatásokat. Aczél lehallgattatta Pozsgayt, Pozsgay barátai lehallgattatták 

Aczélt. Ebbõl aztán hatalmas kavalkád keletkezett, 

de egyet azért tudni kell, Aczél Györgyék távlatokban gondolkodtak. 

Õk tudták azt, hogy a szocializmus és a tulajdonviszonyok átrendezõdése 

után, a Soros-féle gondolkodás és a neoliberalizmus 

pillanatokon belül komoly erõt fog majd képviselni Magyarországon. 

Ugyanis a diktatúrából a látszólagos szabadságba való átmenet, 

mindenütt szabadossághoz vezetett. És ezt a szabadosságot, 

egy korábban már a sajtó által fölfutatott politikai „elit”, rendkívül 

jól ki tudta használni. Aczél szelleme ma is él. A Magyar Rádióban 

és a Magyar Televízióban azok az újságírók, riporterek, szerkesztõk, 

fõszerkesztõk, azok a szellemiségû emberek uralkodnak ma is, akiket 

Aczél György futtatott fel. Ezek a szerkesztõségi mûhelyek már 

a nyolcvanas évek elején, közepén, összetételüket tekintve, állandósultak. 

Változhatnak a kormányok, a kuratóriumok összetétele 

is módosulhat, más lehet az elnök, vagy az elnökhelyettes, bizonyos 

politikai alkuk következtében, a rossz médiatörvény miatt a kurátorok 

össze-vissza döntögethetnek, de tulajdonképpen a közszolgálati 

rádió és televízió szellemisége egy pillanatig sem változott meg. 

Sem a Fidesz kormányra kerülésekor, sem más pártok hatalma idején. 

A neoliberális, kozmopolita szemlélet uralja ezeket az intézményeket. 

Haladnak az aczéli úton. 

De hogy mi is fortyogott az aczéli boszorkánykonyhában, felidézem 

az azóta már elhunyt Zsille Zoltán pedagógussal, újságíróval, filozófussal 

készült beszélgetésem, amely a Vasárnapi Újságban hangzott el. 

Zsille, 1980-tól, Bécsbõl tudósította a Szabad Európa Rádiót, 

1987-ben azonban már Münchenbõl, a rádió magyar osztályáról tudósított 

Magyarországra. Arra a kérdésre, hogy hányszor is csaptak be 

bennünket Münchenbõl, Zsille a következõképpen válaszolt. 

„Azt hiszem, folyamatosan becsaptak. Mindig is volt egy vonal, 

amely meglehetõsen kapcsolódott az amerikai külpolitika mindenkori 

érdekeihez, jóllehet annak szócsöve eredetileg az Amerika Hangja 

volt. Nagyon meglepõ volt az érkezésem a Szabad Európához. Én is 

egy kicsit mást vártam, hiszen hitem szerint ez volt a legfontosabb fórum, 

ahol a magyarországi belpolitikáról és ellenzéki mozgalomról 

hírt kaphatott a világ. Az csak késõbb derült ki, hogy ezeket a híreket 

megszûrték, szelektálták, és voltak olyan események, amelyek kívánatosnak 

minõsültek, és voltak, amelyek nem. Személyesen is átéltem, 

hogy „kicenzúráztak” anyagokat az adásaimból. Említhetem például 

a ’89-es, híres Nagy Imre temetésérõl a beavatkozást, ami Buda- 


pestrõl történt. Egy felhívás jutott el hozzánk, Krassó György és 

társaitól, a Magyar Október Párt tagjai kezdeményezésére, hogy a temetés 

után maradjanak együtt a Hõsök terén. 

– Ez 1989. június 16-a, Nagy Imréék újratemetése. 

– A felhívás 15-én érkezett hozzánk. Felolvastattam egy színésszel, 

és a Mai Nap címû adásába került volna, ami egy órakor van és így 

bõségesen lett volna idõ arra, hogy tájékozódjanak a temetésen részt 

vevõk – a nem kommunisták hozzátartozói is, akik leginkább a hatodik, 

üres koporsóhoz kapcsolódtak, az egykor kivégzett családtagjaikon 

keresztül. Ez a felhívás nem hangozhatott el. Adás közben az 

amerikai követség kultúrattaséja kivetette, azzal az indokkal, hogy 

Krassó úr maga tiltotta le. Ez nem volt teljesen igaz, mert õ éppen 

Mark Palmer, akkori amerikai nagykövethez tartott, aki arról egyezkedett 

vele: ha kimarad a felhívás az adásból, akkor cserébe a Magyar 

Október Párt, illetõleg néhány olyan ellenzéki, akik ’56-osok voltak – 

és nem reformkommunisták – megszólalhatnak a Magyar Televízióban. 

(Érdekes felvetni, hogy az amerikai nagykövet milyen módon 

tudja befolyásolni a Magyar Televízió adását.) Ez volt a nagykövet fõ 

szerepe. Ezért dicsérte meg õt dr. Horváth József tábornok úr, a 

III/III-as, híres-hírhedt belügyi felforgatók ellen alakult osztály vezetõje, 

hiszen dr. Horváth késõbb elmondta, hogy 16-án a rendzavarás 

megakadályozásában óriási szerepet játszott az az együttmûködés, 

amely a nyugati követségek – személy szerint Mark Palmer , a Szabad 

Európa Rádió és a demokratikus ellenzék „R” gárdája között, a BM 

vezetésével és koordinációjával valósult meg. 

– Kik tartoztak a demokratikus ellenzék „R” gárdájához? 

– Olyanok, akik a demokratikus ellenzéknél korábban már jó 

nevet szereztek, részben pedig akik rendõri szolgálatban álltak. 

– Ha már szóba került a demokratikus ellenzék: van egy teória Magyarországon, 

amely szerint Aczélék idõszakában – az már kiderült adásaink 

során, hogy a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetõi folyamatosan 

kapcsolatot tartottak fönn Aczél Györggyel , szóval az egykori kommunista 

szürke eminenciás idõszakában már gondoltak a jövõre is. Néhány 

polgártársunk – akik Aczél beosztottjai voltak –nagyobb lehetõséget kapott, 

mint mi. Szidhatta a Kádár-rezsimet, rugdalhatta a rendõröket, s errõl szintén 

Aczél tudtával, a Szabad Európa Rádió is beszámolt. Hõsként üdvözölte 

az imént említetteket, s tette õket ismert „ellenzékivé”, átmentve ezt a társaságot 

1990 utánra, a „rendszerváltozást” követõ idõszakra Aczél 

kreálmányai voltak tehát, de ellenzékieknek hitte õket az ország. 

– Ez így van. Volt egy fõ vonal a rádióban, amely korábban majdnem 

megbukott, és amelyik végig Kádár-barát politikát sugallt, azt, 

hogy a legvidámabb barakknak nevezett bornírtság naponta hangzott 

el, hogy az adósrabszolgaságba akkor belekergetett Magyarország tulajdonképpen 

még mindig a legjobb hely, tehát itt lesz valamiféle lehetõség 

a békés átmenetre. Szerintem az amerikaiak, legalábbis a fontos 

pozíciókban lévõk, erre a demokratikusnak nevezett ellenzékre 

tettek, amelyik radikálisnak nevezte magát, jóllehet a legmérsékeltebb 

volt, s amely részben családi, részben pályafutásból eredõ kapcsolatban 

állt az éppen hatalmon lévõ politikai párt elittel. 

– Tehát az MSZMP holdudvarához tartozott. 

– Igen. Fontos pozíciókat töltöttek be a minisztériumokban, a 

pártközpontban, a kulturális élet területén. A párt elit második 

nemzedéke hajlandó volt változásra, merthogy elõre vetítette árnyékát 

az, hogy ebbõl kimászni csak egy Amerikához közeledõ politikával 

lehet. Szerintem a hetvenes évek elején õk komolyan megfontolták, 

hogy ezeket az ellenzéki, vagy ellenzéki-szerû magatartást 

tanúsított embereket, akik részben ilyen szellemiségû írásokat 

is megjelentettek, leginkább szamizdatban – mintegy váltógarnitúrát 

– beemeljék a hatalomba. Ez nem jelenti azt, hogy a váltógarnitúrát 

szereti a mindenkori hatalom, soha nem szerette. Csak 

elõbb-utóbb a racionalitás érvényesül, tehát úgy látszott, hogy õket 

be kell emelni a hatalomba. Valószínûleg ez azért nem sikerülhetett 

akkor, mert Moszkvában jött egy keményebb vonal, és õk ott 

kint nemkívánatossá váltak. Amennyire tudni lehet, Aczél György 

is csak nehezen tudta megvédeni magát, a szovjet politikában akkor 

hagyományosan elõforduló antiszemita vádakkal szemben, és 

ahogy ez már lenni szokott, föláldozta azokat az embereket, akik 

esetleg – ha másképp alakulnak a dolgok – közvetlen munkatársai 

lehettek volna. Így ez a hatalmi beépülés késõbbre tolódott. 

– Semmit nem lehet érteni ebbõl a beszélgetésbõl, ha nem mondunk 

neveket. 

– Az 1973– as tisztogatásnál zárták ki a pártból Kis Jánost, Vajda 

Mihályt és Hegedûs Andrást, az egykori rákosista miniszterelnököt. 

Azért csak õket, mert a többiek már vagy nem voltak a pártban, vagy 

már kizárták õket, vagy nem léptek be ’56 után. Lényegében ez a Budapest 

iskolának nevezett társaság ’68-at – az új gazdasági mechanizmust 

– elfogadta, mint egy felülrõl dirigált, lehetséges liberalizálását a 

szocializmusnak. ’56-ot még teljes egészében elutasították, és egy 

lukácsista vagy liberálbolsevista irányzatot képviseltek. Ez nyilván 

még enyhült a késõbbiek folyamán. Mások is csatlakoztak ehhez, akiket 

én személyesen ismertem, részben mert együtt jártunk az egyetemre, 

és én magam is kapcsolódtam – inkább periférián – az akkor 

induló szamizdathoz és a szabadegyetemhez. 

– Említsük meg a szamizdatosok nevét is! 

– Szamizdat ’56-tól kezdve folyamatosan volt. 

– Megtûrt szamizdat, engedett vagy gerjesztett, elõkészített szamizdat? 

– Mindegyik. Minden mûfaj elõfordult, ami nagyon érdekes volt 

a Szabad Európa politikájában és az itteni politikában is. Komoly és 

neves közvetítõi voltak, olyanok, mint például Hajdú János, A 

HÉT fõszerkesztõje, Ipper Pál, akirõl köztudomású, hogy magas beosztásban 

volt a belügyi elhárításnál is, vagy Rényi Péter, aki mindig 

második ember volt a Népszabadságnál, de elsõ emberként szerepelt 

Nyugaton. Olyanok közvetítettek, mint például Lendvai 

Pál, vagyis Paul von Lendvai, aki vezetõ szerepet játszott az osztrák 

rádióban és tévében, és mindenki azt mondta, hogy nekem még õ 

sem elég antikommunista. Érdekes volt késõbb találkozni a nevével, 

amikor Horváth József tábornok, III/III-as fõnök meleg szavakkal 

emlékezett meg arról, hogy a kõszegi ávós kiképzõ táborban 

együtt voltak, és nagyon sokat segített neki. 

– Mit tudunk mondani a Szabad Európa Rádió kapcsolatában 

Demszky Gáborról, Haraszti Miklósról, Solt Ottíliáról, Kõszeg Ferencrõl 

és társairól? 

– A Szabad Európa Rádió házi vonalán lehetett beszélni ezekkel a 

vezetõ (akkor úgy mondták, prominens, de lehetne konstruktívnak is 

nevezni) ellenzéki személyiségekkel. Voltak olyanok – ez egyébként a 

nyugati sajtóra is teljesen jellemzõ volt –, akik elhitték és hirdették, 

hogy a magyar politikának a nyugati propaganda tényleg sikerágazata. 

A nyugati sajtó – amelyik szintén eléggé baloldali beállítottságú 

volt – bevette a maszlagot. Tulajdonképpen ebbe a sorba kapcsolódott 

be a Szabad Európa Rádió is, ahol szintén eléggé erõteljes balos 

fölény mutatkozott meg. És ezért történhetett meg az, hogy az új hazai 

ellenzéki emberek – akik nem voltak ilyen jól „eleresztve” családilag 

vagy politikai karrier szempontjából, de nagyon kemény ellenzéki 

tevékenységet folytattak – nemkívánatosak voltak a SZER mûsoraiban. 

Ennek ellensúlyozására talán sikerült egy kis szerepet játszanunk 

(elõször nekem Bécsben, a Bibo Press-ben, ami szinte egyszemélyes 

sajtóügynökség volt, majd késõbb Krassó Györgynek Londonban) a 

különbözõ nem szelektált hírekkel, mivel sem õ, sem én nem szelektáltunk, 

inkább, ahogy mostanában mondani szokás, pozitív diszkriminációt 

alkalmaztunk. Így elértük azt, hogy azokról is szó legyen, 

akikrõl korábban nem beszéltek. Mert a Le Monde-ban, a 

Frankfurterben vagy a Zürcherben mindig ugyanaz a három-négy név 

jelent meg; Kis János, Haraszti, Konrád György és így tovább, akiket 

mindenki ismert, de a többi, vagy száz aláíróról egy szó sem esett. 

Márpedig az események egyértelmûen azt igazolták, és Demszky Gábor 

kicsit homályos története is, hogy attól kezdve, hogy per folyt ellene, 

hogy a nyilvánosság tudott róla, mert errõl a Szabad Európa Rádió 

is beszámolt, védett lett. 

– Ez az a bizonyos 1972-es per, ami az egyetemen volt? 


– Nem, az a maoista múltjához tartozik. Ebben az 1983-as 

perben Demszky már a szamizdat egyik fõvállalkozójaként 

szerepelt, és ettõl kezdve én úgy tudom, semmi atrocitás nem érte. 

Annál több Nagy Jenõt, akivel indították a kiadót. 

– Az ABC Kiadóról van szó? 

– Igen, arról. Ez tehát azt igazolta számomra, hogy valójában az 

jelent védelmet ezeknek a szándékosan elhallgatott, a nómenklatúrához 

nem tartozó embereknek, ha beszélünk róluk – ellentétben 

a rádióban terjesztett hülyeségekkel, bocsánat a kifejezésért, hogy a 

nevüket sem szabad említeni, nehogy ártsunk nekik ezzel. 

– A magyarországi tárgyalások és ezek megjelenítése a Szabad Európa 

Rádióban komoly ügyek voltak, vagy ezek készítették elõ a majdani 

rendszerváltozást, azt, hogy ellenzékiként tegyék ismertté azokat, akik 

ellen ’80-ban, ’83-ban bírósági tárgyalást folytattak? 

– Ez részben így van, itt nevet lehetett szerezni a késõbbi karrier 

szempontjából. 

– Itt is fölfedezhetõ esetleg a kommunista elõrelátás? 

– Valószínûleg igen, hiszen szociológiailag tekintve mégis csak 

egy társaság volt, még ha voltak is viták, ideológiai eltérések. 

Mondjuk a ’77-es, Havelék melletti szolidarítási aláírásgyûjtésre ki 

sem kellett menni egy háztömbbõl, mert azok írták alá, akik a Szent 

István parkban laktak. Ez ennyire azonos kör volt, körülbelül 

harmincan voltak. A ’79-esre ez már nem érvényes, hiszen ekkor 

már vagy kétszázötvenen aláírták. Itt már ki kellett menni a 

háztömbbõl. Itt már lehetett tartani rendõri piszkálódástól. 

– Komoly piszkálódások voltak ezek, vagy tessék-lássék módon történtek? 

– Voltak komolyak. Például elégett egy autó, de verések is 

voltak. Volt, aki kapott verést, volt, aki nem. A prominensek 

közül, azt hiszem, senki sem. 

– Senki nem kapott verést az „élharcosok” közül? 

– Senki. Volt, aki viszont annál többet, aki minden tüntetésen 

részt vett, és mint galvanizáló szakmunkás nem élvezett védelmet. 

Ezt nagyon fontosnak tartottam, és ahányszor csak lehetett 

mindig beszéltem róla a híradásokban, mert – ez egészen 

biztos – ez védelmet jelentett számára. Pákh Tibort, aki szinte 

egyszemélyes intézmény volt, mindig elvitték, ’56 után tizenöt 

évet töltött börtönben. De sok más fiatalt is rendõrkocsiban 

szállítottak el. 

– Említette Demszky Gábor, Haraszti Miklós nevét. Szóba jött még 

Kis János, és ide kell sorolni Mécs Imrét, Solt Ottíliát, Gadó Györgyöt. 

Õk rendszeresen megfordultak Münchenben is? 

– Igen, megfordultak. Nem feltétlenül jöttek be a rádióba, de 

volt, aki bejött, ahogy egyre inkább puhult a diktatúra. Gadó 

György rendszeres és nagyon jó tollú tudósítónak bizonyult. 

Néha naponta három tudósítást is küldött Budapestrõl. 

– De volt olyan demokratikus ellenzékhez tartozó, aki azt mondta, 

képtelenség, hogy õ ebben az idõben Nyugaton lett volna, hiszen útlevele 

sem volt. Demszky Gábor hangoztatta ezt. 

– Na jól van! De azért emlékszünk arra, hogy ott volt-e vagy 

sem. Meg tudom dicsérni például Demszky Gábort, aki a Munka 

Világa címû mûsoromban részben interjút adott nekem 

Münchenben, részben pedig Amerikából küldött tudósításokat, 

nagyon jókat, amiket az adásban fel is használtam, és az akkor 

szokásos honoráriumot kapta meg õ is, és a többiek is. 

– A megszólaló emberek is kaptak pénzt, akik csak beszélgetõtársként, 

interjúalanyokként voltak jelen? 

– Általában igen. Úgymond, a helyi költségek fedezésére.” 

Lakatos Pál 

A régen meghalt Aczél György szelleme elõtt hajbókolnak 

Ordító ellentmondások sokasága követte 

egymást 2005-ben, 1956. október huszonharmadikára 

emlékezve. Az MSZP budapesti 

elnöke beszédének közben egy férfit, 

mert azt kiáltotta a szónok felé, hogy 

„spion vagy”, rendõrautóba tuszkoltak. Arról 

a Molnár Gyuláról beszélek, aki 1999. 

áprilisában, amikor 1956 forradalma és szabadságharca 

szóba került, a magyar nemzet 

számára dicsõséges tizenkét nap kapcsán, 

egyszerûen csak 56-os eseményekrõl beszélt. 

Mint ahogy tette ezt nagy elõdje, a tömeggyilkos 

Kádár János. Molnár, a vele készült, 

birtokomban lévõ interjúban kifejtette 

abbéli reményét is, hogy Kádárt egyszer 

még másképpen fogják emlegetni. Majdhogy 

nem rehabilitációról beszélt. 

Az Apró unoka férje, a többszörös milliárdos 

Gyurcsány Ferenc, a KISZ vezérbõl 

lett vállalkozó, majd az MSZP miniszterelnöke 

56-os mártírokra emlékezett. 

Pokorni Zoltán, a III/III-as ügynökapuka 

Fideszes alelnök fia vádolta a kommunistákat. 

Az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi 

Intézetének egykori alosztályvezetõje, 

Aczél György alattvalója, a Fidesz 

Országos Választmányának elnöke Nyírbátorban 

arról beszélt, hogy „hatvan éve alattomos, 

mocskos kis háború folyik ez ellen a nép 

ellen”. Többszörös milliárdos család tagjaként 

azt is kijelentette, hogy az ország jelenlegi 

vezetésének az a célja, hogy „tulajdontalanná, 

kiszolgáltatottá tegyen bennünket (õt 

és a milliárdos vagyonú Kövér családot is?!), 

hogy könnyebb legyen uralkodni rajtunk”. 

A nem tudom milyen párt elnöke, 

Csurka István azt a Fideszt ostromolta, 

amely párt számára, már a 2002-es választások 

elsõ fordulója elõtt ígéretet tett, hogy 

képviselõjelöltjeit visszalépteti Orbánék javára. 

Szidta a gazdagokat, de a szidalmazások 

sorából kifelejtette a „rendszerváltozás” 

ideje alatt meggazdagodott Csurka családot. 

Arról is elfelejtett szónokolni, hogy 

Aczél kutyuskaként, a nagy ideológus hû 

alattvalójaként, már a Kádár-rezsimben 

volt mit a tejbe aprítania. Az alamizsna forintokból 

jutott a bécsi és budapesti lóversenypályák 

látogatására is. 

Az ötvenhatosokat védte 2005-ben, a 

forradalmárok egykori gyilkosának, a gyilkos 

sortüzek kiagyalójának és elrendelõjének, 

Marosán Györgynek unokája is. 

„Magyarországnak új gazdaság, új állam, 

új politika kell– ezt meg az egykori 

MSZMP-s párttitkár fia, a székesfehérvári 

Teleki Blanka gimnázium egykori KISZ-titkára, 

a dúsgazdag Orbán Viktor, Fidesz elnök 

jelentette ki. Új gazdaság, új állam, új 

politika? Az õ irányításukkal? Hiába, a papír 

nem pironkodik, a papír mindent kibír. 

Magyarország „rendszerváltozás” utáni 

új „elitje” méltat, ítél, ítélkezik és kinyilatkoztat. 

Az az új elit, amely– és most már tágítsuk 

a kört– többek között az 1989-es ellenzéki 

kerekasztal révén, mint az MSZMP 

által különféle pártokba küldött, az egykori 

ügynökhálózat tagjaként vált ismertté, s 

emelkedett az elit „magasztos” magasságába. 

Az õket hûen kiszolgáló újságíró kutyuskák 

segedelmével. 

De tekintsünk akkor vissza, sorozatunk 

harmadik részében, ezekre a hazugságokkal 

teli nyolcvanas évekre. Ekkor, a kiegyensúlyozott 

pártbandériumok harcának következményeként 

kialakult egy eléggé sokszínû 

és központilag már nehezen vezényelhetõ 

újságíró gárda. A régiekbõl, 

természetesen. Ezek az újságírók ugyanazt 

az utat járták be, mint az ügynökökbõl lett 


új politikusok. Az úgynevezett sztárújságírók 

ügynöki múltja is eléggé közismert lett 

mára már. A feladatuk eléggé egyértelmû 

volt, az MSZMP második-harmadik vonalába 

tartozók generációját, mint ellenzéki, 

illetve reformer politikust kellett megismertetni 

Hazánk lakosságával. A dolguk, 

látszólag könnyû volt, hiszen, pontosan a 

diktatúra sajátosságából kiindulva, ezeket a 

minidiktátorokat és múltjukat a magyar 

köznép egyáltalán nem ismerte. Õk egyáltalán 

nem kerültek, nem kerülhettek soha 

reflektorfénybe. Így könnyû volt róluk a hõs 

ellenálló képet kialakítani. 

Ezeket az újságírókat, a szigorúan titkos 

tisztekkel, tehát a tartótisztekkel egyeztetetten 

küldték rá a különbözõ újjá– vagy 

éppenséggel megalakuló pártokra. 

Ezek az újságírók azonban, bárhová is 

küldte õket az ügyosztály, a politikusokhoz 

hasonlóan, csak látszólag voltak egymás ellenségei, 

továbbra is együtt tivornyáztak. 

Így, a különféle pártok, különféle megbeszélésein 

elhangzott titkok csak percekig 

maradtak titokban. Az információkat, miközben 

a nyilvánosság elõtt köpködtek egymásra, 

testvérisen megosztották egymás között. 

Az 1989-es ellenzéki kerekasztalra 

már úgy készítették fel az újságírókat, hogy 

látszólag reálisak, tényközlõk és sokszínûek 

legyenek beszámolóikban. Tegyenek, írjanak 

és beszéljenek úgy, mintha valódi ellentétek 

feszülnének a kerekasztal újdonsült 

politikusai között. Ebben a látszólagos 

demokráciában, amely inkább túlburjánzó 

anarchia volt valójában, a kiválasztott és 

küldött újságírók részt vehettek a politikai 

pártok háttér beszélgetésein, és a politikusok, 

pontosan az ismertté tételük érdekében, 

keresték az újságírók kegyeit. 

Az ezekben a folyamatokban részt vevõ 

újságírók, a III/III-as ügyosztály általi kiválasztása, 

megesketése és szakmai felkészítése, 

kiképzése, a nyolcvanas évek közepétõl már 

folyamatosan zajlott. Az esküt, mint az állambiztonsági 

hivatal alkalmazottai tették le, 

ezért fizetést kaptak. Nemcsak a szigorúan 

titkos tisztek, hanem a döntõ mértékben a 

társadalmi kapcsolatok közé soroltak is, akik 

folyamatosan, a legális fizetésük mellett, jelentéseikért 

rendszeresen pénzt kaptak. Õk 

hivatásszerûen jelentettek a politikai rendõrségnek, 

amely politikai rendõrség 

túlhatalmat kapott a pártok megszervezése 

kapcsán. Az õ megrendszabályozásukra pattant 

ki az úgynevezett Duna-gate ügy, amely 

nem volt más, mint Végvári õrnagy felhasználása, 

arra a célra, hogy elbizonytalanítsák a 

politikai rendõrség teljes állományát, és ezzel 

egy idõben eltüntessék azokat a bizonyítékokat, 

amelyek egyértelmûen, hitelt érdemlõen 

bizonyították volna, hogy az egész „rendszerváltozást” 

miképpen készítették elõ Horváth 

István, Gáll Zoltán, Horváth József, Pallagi 

Ferenc vezényletével. 

De azt tudni kell, hogy az igazi karmester 

az Aczél György emlõin felnevelkedett, 

rendkívül ügyes konspirációval dolgozó 

Harangozó Szilveszter vezérezredes, aki az 

ÁVH-s Péter Gábort is kiszolgálva, minden 

titkok tudója volt. Még az ÁVH-s belsõ 

harcokat és harcosokat is ismerte, sõt az állománytáblákat, 

az újságírói káder fejlesztési 

terveket is. A korábbi részben már említett 

Karasz Lajos tábornok volt még hasonló 

hatalmú, de õ, mint már szóltunk róla, õ 

a kiemelt intézményeket, a rádiót és a televíziót 

felügyelte. Ez azt jelenti, hogy ekkor a 

politika már nem az írott sajtóra helyezte a 

fõ hangsúlyt, hanem elsõsorban a televízióra, 

mert a „demokráciák” alapja, ebbõl a 

szempontból az, hogy az eladni kívánt arc is 

ismert legyen. Ennek a lehetõségét nyújtotta 

a képi megjelenítés. 

Az újságírók továbbképzése egyébként 

annyit jelentett, hogy a Belügyminisztérium 

sajtóapparátusa úgynevezett továbbképzésekre 

vitte a kiválasztottakat, a belügyminisztériumi 

üdülõkbe, újságíró klubokba. Azok a 

szerkesztõk például, akik a Magyar Televízió 

Kékfény címû mûsorában bûnügyi újságíróknakvoltakálcázva,õkképeztékki,minttartótisztek, 

az újságíró társadalom jelentõs részét 

az új, konspirációs feladatokra.. Ezek között 

az újságírók között ugyanúgy, mint a 

politikában, megtalálhatóak voltak a népi-nemzetinek, 

vagy az urbánusnak kiképzett 

tollforgatók. Ezek az emberek kerültek aztán, 

sztárújságíróként, rovatvezetõként, fõszerkesztõként 

kulcspozícióba. Az úgynevezett 

leleplezõ könyvek döntõ többségét õk jelentethették 

meg, a rádió és a televízió politikai 

mûsorainak szerkesztõiként, vezetõiként. 

Ekkor már a megyei lapoknál is megengedték, 

hogy a fõvároshoz hasonlóan, ott is 

megjelenhessenek az úgynevezett szocialista, 

MDF-es, kisgazda, fideszes, SZDSZ-es, s 

a látszólagos történelmi pártokhoz kötõdõ 

újságírók. 

Térjünk vissza azonban megint a kiindulóponthoz, 

az ellenzéki kerekasztalhoz, 

amelynek azokat a nemzeti érzéseket, az ebbõl 

fakadó feszültségeket kellett levezetni, 

amelyek, nem a sajtó, hanem a mûvészvilág, 

a magyar történelmi filmek elkészülte és a televízióban 

való bemutatása miatt feltört. Nagyon 

erõs volt az ennek következtében kialakult 

nemzeti érzés, amit a nyolcvanas évek 

nyugati elemzései úgy jellemeznek, hogy veszélyesen 

nacionalista a magyarság. 

Az ellenzéki kerekasztal történéseit az 

elején próbálták torzítás mentesen bemutatni, 

de néhány nap múlva ennek már nyoma 

sem volt a magyar sajtóban. Az élõ közvetítések 

elmaradtak, felvételrõl, vágottan 

sugározták az ott elhangzottakat, amit a 

hozzá nem értõ nézõ, hallgató természetesen 

élõ mûsornak hitt. 

Az itt felvett anyagokat egyébként, keresztbe-hosszába, 

a pártok képviselõinek 

utasítása szerint vágták az újságírók. Ennek 

ellenére olyan dolgok kerültek archiválásra, 

fõleg a háttérbeszélgetések révén, a 

hanganyagban, mert a politikai rendõrség 

mindent rögzített, hallgatott, MSZMP utasításra, 

amelyeket még ma is titokként kezelnek. 

Ez a magyarázata annak, hogy az ellenzéki 

kerekasztal anyagát még ma sem lehet, 

csorbítatlanul, megismerni. 

Ezeken a rögzített, mélyen titkolt anyagokon 

az is szerepel például, hogy miképpen 

hozta létre a titkosszolgálat a Független Jogászfórumot, 

amely fórumnak csupán egyetlen 

feladata volt, hogy létre hozza a szintén a 

titkosszolgálat által összefabrikált ellenzéki 

kerekasztalt. Ez szigorúan titkos anyag volt, 

amely szerint létre hoztak egy „bagázst” az 

ügyvédek közül, amelynek tagjai, maguk az 

ügyvédek, az MSZMP Központi Bizottságának 

irányítása alá tartoztak, mert abban az 

idõben (is?) az ügyvédek közössége volt, a titkosszolgálatok 

által, a legfertõzöttebb. 

Az MSZMP tehát kiadta Kónya 

Imrééknek, hogy szervezzék meg a Független 

Jogászfórumot, hogy politikai kezdeményezésként, 

a jogállamiságra való áttérés érdekében 

hozzák létre az ellenzéki kerekasztalt. Ez 

kifejezetten titkosszolgálati tisztek utasítására 

történt így. A sajtó, szintén utasításra, részt 

vesz ebben a folyamatban. A jogászfórum 

alapítóit, tagjait, mint rendkívüli hõsöket 

mutatja be, a jogállamiság, a demokrácia élharcosaiként 

ír róluk, ezáltal azonnal ismertté 

is teszi õket. A megalakításban, Kónya 

mellett más ügyvédek is részt vesznek, Mészáros 

ügyvéd például, a késõbb MDF-es színekben 

igazságügyi miniszternek kinevezett 

BalsaiIstván,azMDF,azSZDSZteljesjogászkara. 

Az irányítás azonban a 

Kónya-Kutrucz házáspáré volt, hiszen õket 

könnyû volt felügyelni. Mindenkibõl lett valaki, 

vagy miniszter, vagy országgyûlési képviselõ, 

a sajtó azonban úgy beszélt róluk, mint 

akik a politikától teljesen függetlenek, csak a 

szakmával foglalkoznak, akik a politikai tisztítótûz 

irányába lökik a Magyar Szocialista 

Munkáspártot. 

Ez történt tehát 1988. november ötödikén, 

célirányosan létre hoznak egy szervezetet,amelyet 

1989. januárjában társadalmi 

szervezetté alakítottak át, s amelynek tagjait 

nem üldözi az akkori hatalom, hanem bemutattatja, 

ismertté teteti õket. Késõbb 

persze, a pártlisták felállításakor kiderül, 

hogy szó sem volt itt független szervezetrõl. 

Szóljunk azonban továbbra is a sajtóról, 

amelynek ebben az idõben az volt a feladata, 

hogy belsõ vitákat gerjesszen, azokat, értékükön 

felül, nagyítsa fel, mintha itt valami is 

történne. Mintha az állóvízbe kõsziklákat 

dobtak volna ezek a hõsök. Pedig a pocsolya 

megmaradt annak ami, posvány, büdös víz– 

és sártengernek. Persze valami azért történt, 

de azt a legmagasabb fokú, szintû hazaárulásnak 

nevezzük. Egy illegitim szervezet, jelesül 


az ellenzéki kerekasztal eldöntötte, hogy Hazánk 

a következõ évtizedekben merre is haladjon. 

Az ellenzéki kerekasztal és a sajtó kapcsolatát 

leginkább úgy lehetne jellemezni, 

hogy mindent „megmutyiztak” egymás között, 

minden a fû alatt történt, miközben 

nyilvánosságról harsogtak. 

Az MDF-esek az MDF-hez beosztott újságíróknak 

mondták meg, hogy mi jelenjen 

meg, az SZDSZ-esek mindenkit irányítottak, 

õk Nyugatra is továbbíthatták az álhíreket, 

az MSZMP-sek a saját hírharangjaikat 

mozgatták bábuként. 

A dolog azonban kétirányú, hiszen ekkor 

nemcsak a politikusokat ismerheti meg a 

közvélemény, hanem a kiválasztott újságírókat 

is. Addig nem igen érdekelte az embereket, 

hogy ki az a Havas Henrik, Forró 

Tamás, Baló György és a többi. Ám, miközben 

õk ismertté tették a politikusokat, ismertté 

válhattak õk is. 

Egy idõ után az újságírók között is kialakult 

a kasztrendszer, amelyben a politikai 

rendõrség által meghatározott mértékig szervezhették 

a sajtónyilvánosságot. Pár hét alatt 

ismertséget szereztek a FIDESZ, az MDF, az 

SZDSZ prominenseit, az MSZMP-bõl 

MSZP-sé vedlett „reformereket”, akik közül, 

a kezdetekhez képest harminc ma is a politikai 

porondon van, akik ma is uralják a magyarországi 

közéletet. 

Nézzük meg, hogy milyen volt például 

akkor a Fidesz és a sajtó kapcsolata? Azt hiszem, 

nem túlzok, ha kijelentem, hogy tökéletesnek 

volt mondható, hiszen a Fidesz 

volt az SZDSZ kistestvére, hátországa. 

De az MDF is „fiatalított”, megalakította 

az Ifjúsági Demokrata Fórumot, az MSZP 

meg a Baloldali Ifjúsági Társaságot. Minden 

egyes párt tehát létrehozta a saját ifjúsági 

szervezetét. S amikor a Fidesz és az SZDSZ 

útjai külön váltak, akkor is szükség volt a 

pártok gyámkodása mellett mûködõ fiatalok 

pártszerû csoportjára. Így alakult meg a 

Fidesz fiókintézménye, a Fidelitas, az 

SZDSZ meg létre hozatta az Új Generációt. 

De maradjunk még az SZDSZ és a Fidesz 

szerelmes éveinél. Ebben az idõszakban, 

1993-ban, 94 elején, az újságírók hatására, az 

SZDSZ-hez való kötõdésük miatt, a Fidesz 

népszerûsége elérte az 58 százalékot, õk voltak 

a parlamenten belül a forradalmárok, holott 

nem csináltak semmi érdemlegeset, léha 

életet élõ, üres fejû gyerekek voltak. 

Ne legyünk szívtelenek, a Kádár-rezsim 

sajtópalettáját felvázolva, ki ne hagyjuk a 

sorból a Kommunista Ifjúsági Szövetség hetilapját, 

a Magyar Ifjúságot, amelynek a fõszerkesztõje 

az azóta már milliárdos üzletemberré 

lett Gubcsi Lajos volt, fõszekesztõ- helyettese 

pedig Pálfy G. István, itt dolgozott, többek 

között, Seszták Ágnes is. Ez egy nagyon nagy 

szerkesztõség volt, nagyságában, mondanivalójában 

méltó a gazdához, a KISZ-hez. A 

Magyar Ifjúság a szelep szerepét töltötte be. 

Ezzel a hetilappal szondáztatta a KISZ és az 

MSZMP is, hogy mit, mennyit bír még el a 

magyar közvélemény. A Magyar Ifjúság ellenpólusaként 

hozták létre, hetilapként, a 

Reformot, amely Pozsgayék által vezérelt, álleleplezõ 

újság volt, Tõke Péter fõszerkesztésével. 

Mai ésszel ma már szinte felfoghatatlan, 

heti háromszázötvenezer eladott példányszámú 

volt, mert elterjedt, elterjesztették 

róla, hogy ott aztán mindent és mindenkit 

lelepleznek. 

Ugyanekkor a Magyar Ifjúság eladott 

példányszáma is százötven-kétszázezer között 

mozgott. Ami viszont, mai eszünkkel 

igazán érthetetlen, a Népszabadság eladott 

példányszáma, naponta, hétszázezer volt. 

A Népszabadságtól bajos lett volna a 

nemzeti oldalra átküldeni újságíró figurákat, 

megtették ezt a Magyar Ifjúságnál dolgozókkal. 

Ugyanúgy küldték át õket a nemzeti 

szín irányába, mint ahogy a KISZ akkori 

prominenseit. Csányi Sándort, Csepi Lajost 

például, akik országos KISZ vezérek voltak, 

a nemzeti oldalon szerepeltették. A Magyar 

Ifjúság munkatársai akkor még ismeretlenek, 

jellegtelenek voltak, ezért küldözgethették 

õket. Balót már nem lehetett, õ már 

igencsak ismert volt nézeteirõl. Belõle nehéz 

lett volna nemzeti újságírót fabrikálni. 

Érdekes viszont megfigyelni, hogy aki 

bandatag lesz például a Fidesznél, a legmegátalkodottabb 

„liberális”, a Fidesz váltásával 

az oda csapódott újságíró is eszmét vált, rögtön 

nemzeti lesz belõle. Bayer Zsolt például, a 

liberális Fidesz idején a Népszabadságnál dolgozik 

(azt mondja, valamibõl élnie kellett), 

együtt bandázik a Fidesszel, ezért lehet a 

Népszabadság fõmunkatársa, a váltáskor 

azonban õ is vált. Úgy, mint más a fehérnemûjét, 

úgy cserél õ is eszmét, s lesz nemzeti. 

Torkos Matildot elõször a Magyar Hírlaphoz 

küldik, az SZDSZ embereként, ám a Fidesz 

õt is magával viszi a nemzeti oldalra. 

Bencsik András szintén a Népszabadságnál 

van, többen bizonyítják, hogy a pártrovatot 

szerkeszti, aztán lesz belõle Pesti Hírlapos, 

KDNP-s, MDF-es, Fideszes (most már hazaárulózza 

Orbán Viktort). Õ a legérdekesebb 

figura, mert õ majdnem mindenhol megtalálható 

volt, nagy vargabetûket írt le munkássága 

során, s kötött ki végül a Fidesznél. 

A váltások mindig akkor következnek be, 

amikor a szabadkõmûvesek úgy döntenek, a 

Fidesznek a nemzeti oldalon a helye. Kerüljön 

azonban bármelyik oldalra egy párt vagy 

a vele együtt élõ újságíró, a háttérben még az 

ellenségnek kikiáltottal is együtt cserél információt, 

ahogy már írtam, együtt mutyizik. 

Együtt isznak jelenleg is, mind a mai napig 

nem ellenfelei egymásnak. Megint csak a 

példa kedvéért, az Élet és Irodalomból Kovács 

Zoltán és Bayer Zsolt, a nemzeti oldalról, 

csak a külvilágnak játsszák a haragszom 

rádot. Úgy csináltak õk karriert, hogy látszólag 

vitatkoztak egymással, de a két barát egymás 

alá adta a lovat. A témákat– és itt már 

megint tágítsuk a kört– egymásnak hajigálják 

föl, a háttérben egyeztetetten. Így kell ezt ér- 


teni a politikai pártoknál is, hiszen kijelenthetõ, 

hogy például a Fidesz és az MSZP között 

is, a mélyben, baráti a kapcsolat. A többi 

az üres fecsegés. 

Szóljunk pár szót még Lovas Istvánról is. 

Az MDF, a kezdetekkor már idegenkedett 

tõle, nem szerette õt, mert eléggé rejtélyes az 

õ külföldre kerülése, az amerikai családi életérõl 

is különféle hírek szálingóztak. Radikális 

kisgazdaként, kereszténydemokrataként, 

MDF-esként mutatkozott meg, miután haza 

tért a Szabad Európa Rádiótól, ahol öt évet 

töltött el, névtelenségben, s amely „mûhelyt”, 

az amerikai titkosszolgálaton kívül a 

szabadkõmûvesek is irányították. 

Mint politikai üldözött érkezett haza, s 

ennek ellenére-Kõrösi Imrére hivatkozom, 

aki fültanúja volt a most következõknek – 

Antall miniszterelnök azt mondta róla, 

könnyebb lenne azokat a szervezeteket összeszámolni, 

amelyeknek õ nem dolgozott. Az 

ilyen típusú mondatoknak Kulinék is fültanúi 

voltak, az MDF liberálisai kifejezetten 

utálták õt. Akik közül viszont most többen 

kifejezetten barátkoznak vele, a kezdetekkor 

Bencsik sem igen váltott szót vele, sõt Orbán 

Viktor és Makovecz Imre sem. 

Az újságírók, a példák is bizonyítják, 

szinte prostituáltként viselkednek, hogy 

minél több gazdasági és egyéb elõnyökhöz 

juthassanak, az információk felhasználásával 

vagy éppenséggel elhallgatásával. 

Sokat gondolkodtam rajta, ismerve az 

újságírói mentalitást, hogy az ellenzéki 

kerekasztal tevékenységét végig figyelõ újságírók 

is bizonyára rendelkeznek saját archív 

anyagokkal, azokat azonban sehol sem 

tudná, még ha akarná sem, megjelentetni. 

Ha pedig mégis megtenné, ugorna a karrier, 

a gazdagság. 

De egyébként nincs ma Magyarországon 

olyan sajtótermék, amely az ellenzéki 

kerekasztal anyagával merne foglalkozni, 

egyik oldalon sem. Tudniillik, az az 1989-es 

tárgyalás a kocsmai osztozkodás szintjét is 

alig üti meg. Osztozkodás az MSZMP, a mai 

MSZP, meg az általuk kijelölt hiénák között. 

Az olyan mérvû nemzetárulás, amit talán 

majd valamikor, húsz-harminc év múlva 

lehet csak elõhozni. A szereplõk ugyanis 

élnek és erejük teljében vannak. 

Ez ugyanúgy értendõ a politikusokra, mint 

az újságírókra. Avar János, Hadú János, Kondor 

Katalin, Sándor István, Havas Henrik, 

Forró Tamás, Baló György és a többi fel nem 

soroltak, minden titkok tudói, de megvan 

kötve kezük és lábuk is, mert bármit is elõ 

akarnának hozni, megálljt parancsolnának 

nekik. Nehezen írhatnák le például azt, hogy 

az ellenzéki kerekasztal résztvevõi, fõleg az 

elsõ idõkben, bizony elvtársazták egymást. 

Mindenki mindenkit elvtársnak szólított. 

Ami persze nem lehetett véletlen, hiszen például 

az MDF-esek kétharmada MSZMP 

párttag volt. Ugyanígy volt ez az SZDSZ-nél 

is, sõt ez utóbbiak inkább maoisták, ultrabalosok 

voltak. Az egymás között megszólításkor 

is az elvtárs szó dívott. 

Ez az ellentét, ami most látszólagosan mutatkozik, 

visszagondolva az 1989-es esztendõre, 

látható, hogy az ellenzéki kerekasztal 

egy olcsó zsibvásár volt. Fõ jellemzõje az adok 

és a kapok. Az ellenzéki kerekasztal kijelölt 

vezetõinek kisebbségi érzésük volt a Pozsgay 

félékkel szemben, hozzájuk képest informálatlanok 

voltak, senkik sem voltak kenyéradó 

gazdáikhoz, az MSZMP-sekhez képest. 

Rosszul is mérték fel az erõviszonyokat, azt 

hitték, hogy az MSZMP-vel szemben semmi 

esélyük nem lesz a választásokon. Akkor még 

nem tudták, hogy már máshol régen eldöntötték, 

hogy az MSZMP-t fölszámolják, 

munkásõröstõl, mindenestõl. Ezt a legvégén 

tudták meg, az ellenzéki kerekasztal résztvevõi 

is. Aczél Györgyék közölték velük, hogy 

az MSZMP-t szét kell zavarni, erõszakszervezeteivel 

együtt. De ezt úgy kell csinálni, olyan 

hatalmas robajjal, tudatták velük, mintha ott 

dõlne el az MSZMP sorsa. Közben pedig, 

szintén Aczélék, megegyeznek a sajtóról, a 

bíróságokról, megegyeznek mindenrõl. Arról 

is, hogy ellophatják 56-ot, s arról is, hogy a 

reformkommunisták kezébe adják át a hatalmat. 

Persze nem az MSZMP-és reformkommunistákra, 

hanem az MDF-es, a szakszervezetis, 

a kisgazda ügynök reformkommunistákra, 

s a többiekre gondoltak. Tehát az 

MSZMP mindent lejátszik saját magával, 

amit legalizál az országgyûlési képviselõ választásokkal, 

azzal a kikötéssel, hogy nem lesz 

elszámoltatás, nem lesz börtönbüntetés. 

Ekkor kezdte el a sajtó sulykolni, hogy 

nem lesz jó, ha ezek az újak gyõznek, mert 

nem szakemberek, nem értenek hozzá. Azzal 

mentik át a párt– és tanácsi apparátust, hogy 

õk a szakértõk. Ez egy óriási csapda, hiszen 

egy forradalmat, vagy annak látszó folyamatot, 

úgy vezényelek le, hogy az apparátus 

egyébként maradjon a helyén. 

A sajtó, ezt a folyamatot, az ötletgazdák 

szempontjából, kitûnõen vezényelte le, amiért 

meg is kapta a jutalmát. A vidéki napilapokat, 

amelyek együttes értéke, akkori áron számolva, 

kétmilliárd-háromszázmillió forint volt, 

húszmillió forintért privatizálta az Axel- 

Springer, úgy, hogy minden vezetõ maradhatott 

a helyén. De , egy-egy újság vezérkara, miközben 

beosztását megtarthatta, részt vehetett 

az országos napilapok privatizációjában is. 

Az ellenzéki kerekasztal mindent tudó újságírói, 

hallgatásukért fejében, a nyolcvanas évek 

végén, több pénzt kerestek, mint a bankárok. 

Tízszer annyi volt egy vezetõ újságíró jövedelme, 

mint egy parlamenti képviselõjé. A parlamentben 

vitáztak is errõl a képviselõk, a kilencvenes 

évek elején, hogy mennyire túlfizetett 

az újságíró hiéna társaság. 

A nagy mogulok jelenleg is mozgatják a 

szálakat. Vitray Tamásra, Horváth Ádámra, 

Horvát Jánosra gondolok. Vitray csapata 

uralkodik ma a sport újságírásban, a kereskedelmi 

rádiókban, televíziókban. Gundel Takácstól, 

Héder Barnán át, Palik Lászlóig, gazdasági 

erõvé váltak. A bankároknak meg politikai 

ambíciói vannak, ezért hoz létre a 

Postabank sajtóbirodalmat, s VIP hitelekkel 

édesgeti magához a neki kedves hírlapírókat, 

riportereket. A szenny került a felszínre az újságírásban, 

mint ahogy a politikában is. 

Ez a sajtó az egekbe emel egy nem létezõ 

ellenzéki kerekasztalt, amelynek a 

tevékenysége egyenlõ a nullával. 

Az viszont tény, hogy az MDF kormányzása 

idején, nem volt igazi nemzeti újságírói 

társadalom, aki meg megpróbálkozott ezzel, 

azt eltaposták. Csak kijelölt és küldött nemzeti 

újságírók voltak, s azok is maradtak a mai 

napig. 

Hogy mennyire behatároltak voltak a lehetõségek, 

arra is akad példa. A rendkívül 

közkedvelt Magyar Fórum akár százhúszezer 

példányban is elfogyott volna megindulásakor, 

de csak harmincezer példányban nyomtatták 

ki. És Csurkáék nem kiabáltak. 

Elevebevankódolvaafolyamatokba, 

hogy az elsõ csapat, amely átadja a kommunistáknak 

a hatalmat, a vagyont, a sajtót, az 

az MDF. Ezzel az MDF sírját is megássák azzal, 

hogy azt a csapatot, az idõk folyamán el is 

kell tüntetni. 

1989-ben különbözõ áldokomentumokat 

írtak alá. A sajtóval kapcsolatosan 

azonban az ellenzéki kerekasztalnál sem 

tudtak, még látszólagosan sem, megegyezni, 

mert az végig totális cionista irányítás alatt 

állt. A liberalizmus ugyanis egyenlõ a cionizmus 

kiszolgálásával. Ez volt az egyik legsúlyosabb 

következménye az egész magyar 

„rendszerváltozásnak”. 

Az igazi dolgok az ellenzéki kerekasztal 

léha politikusainál csak látszólag dõltek el. 

1989 nyarára Magyarországot már rég eladták 

az Aczél György féle szabadkõmûvesek. 

Nagy hangzavar közepette szerezték meg 

a hatalmat saját maguknak, s a szabadkõmûves 

klientúrának. 

Lakatos Pál 


A Vasárnapi Újság színe és visszája 

Gyurcsány Ferenc megint arcul csapja 1956 

hõseit, a már meghaltak szellemét nevetségessé, 

forradalmunk és szabadságharcunk 

dicsõségét gúny tárgyává teszi. Az MSZP 

miniszterelnöke, a Rákosit és Kádárt vazallusként 

kiszolgáló Apró Antal unokájának 

férje, november negyedikén, a szabadságharc 

vérbefojtásának napján riporterként 

„jeleskedik” az egyik kereskedelmi rádióban. 

S lesznek vendégei is, akik gondolkodás 

nélkül fogadták el a KISZ egykori vezérének 

meghívását, beszélgetõtársnak. 

Feleségének nagyapja – és ezért nemzetet 

megalázó ez a bohóckodás – 1956. november 

negyedikén, hajnali négy óra tájban, 

orosz lánctalpason érkezett az új életet 

kezdeni akaró Budapestre. S az azt követõ 

hónapokban, a gyilkos Kádár mellett állva, 

maga is a forradalmárok gyilkosává lett. 

Apró Antal 

2005. november negyedikén, Apró Antal 

emlékének ajánlva ezt a botcsinálta 

riporterkedést, nyugodt szívvel, felemelt 

fejjel ül majd a mikrofon elé. Gondolatban 

magasra emelvén az általunk gyûlölt vörös 

zászlót, magában az internacionálét dúdolgatva, 

sárba tapossa 1956 jelképét a lyukas 

nemzeti lobogót. S mindezt a Klubrádió és 

az ötletgazda Orosz József közremûködésével 

teheti meg. 

Gyurcsány nyilván úgy járt, mint Apró Antal, 

gyilkolásban is méltó társa, Marosán 

György, aki, amikor 1956. õszén, a Gödöllõ 

környéki meszesgödrök egyikében megtalálták 

az általuk kivégeztetett Rajk László szétmart 

holttestét, mivel vezetõtársai külföldön voltak, 

rendelkezett az újra temetés idõpontjáról. 

Október hatodika még üres volt a naptárában, 

ezért ezt a napot jelölte meg a végtisztesség 

megadására. Hogy ez a Vértanúk Napja, 

az, a saját elmondása szerint, eszébe sem 

jutott. Nyilván, Gyurcsánynak is november 

negyedike volt az egyetlen elfogadható nap, 

hogy ripacskodásával, gúnyt ûzzön belõlünk. 

Én, a pápai gyerek, a vörös milliárdos, még 

ezt is megtehetem. Mindenkit szembe köphetek, 

ha úri-elvtársi kedvem úgy diktálja. S 

ehhez a cirkuszi mutatványhoz méltó asszisztenciára 

lelt a magyarországi sajtóban. Abban 

a sajtóban, amely egyébként is részt vesz, 

segédkezik a tolvajlásban. Abban, hogy 

1956-ot is ellopják tõlünk az egykori gyilkosok 

és örököseik. 

A sajtó kollaborálása egyéként nem 

most kezdõdött. Ennek bizonyítására ugorjunk 

vissza az idõben a múlt század nyolcvanas 

éveinek közepére. 

A „nagy” Szovjetunióban ekkor már 

Gorbacsov kezében a gyeplõ, aki tevékenységének 

elsõ évében már átértékelte a szovjet 

politikusok tevékenységét, addig ismert 

életrajzát. Ennek hatására, Magyarországon 

is döntés született, hogy át kell értékelni a 

történelmünket. Ennek az elképzelésnek 

abban az idõben az volt az alapja, hogy a hóhér 

Kádár János, a sajtó hathatós közremûködésének 

következtében, szeretett vezérként 

élt a köztudatban. A Nyugat is a kegyeit 

kereste, még az ENSZ-ben is, a 

Vatikánban pedig bárkivel, még a pápával 

is, bármikor találkozhatott. Mint elismert 

politikus, még azt is megtehette, hogy a 

Nyugat, köztük az Amerikai Egyesült Államok 

kegyeltjét, Ceausescut is levegõnek tekinthette. 

Nem állt vele szóba, a vele való 

találkozót is visszautasíthatta, a magyar érdekek 

megsértése miatt. 

Ebben az összetett helyzetben kell átértékelni 

a hazai politikát, a szeretett népvezér 

akarata ellenére. És itt megkerülhetetlen 

volt az addig ellenforradalomként kezelt, 

a sajtóban is így tálalt, elemzett 1956 

újra értékelése. Közvetlen környezete többször 

megpróbálta a vaskalapos Kádárt meggyõzni 

arról, hogy bizonyos szempontból 

álljon az újra értékelés élére, de õ erre egyáltalán 

nem mutatott hajlandóságot. Sõt, 

hogy erejét mutassa, ekkor, az õ ellenforradalmi 

szellemét igazolandó, több ilyen tartalmú 

könyvet is megíratott. Ekkor született 

meg Berecz János hírhedett „mûve” is, 

az „Ellenforradalom tollal és fegyverrel”, 

amelyet, az egykori szintén pártvezér, ortodox 

kommunista -mára természetesen õ is 

milliárdos– (a cionista országáruló, Hazánkat 

kölcsönök felvételébe kergetõ Fekete 

János és a sajtó egykori és mai mindenható 

ura, Lakatos Ernõ hûséges barátja, elvtársa), 

még ma is büszkén vállal. 

Berecz János 


Ezek az alkotások, hogy Gyurkó László ez 

irányú tevékenységét ki ne hagyjuk, ekkor 

még dicsõítik a szocializmust, de a mélyben 

már megjelenik a gorbacsovi glasznoszty 

(nyíltság) szelleme, amely elõször egy tudományosnak 

álcázott történelmi áttekintést 

indít el. Ekkor még senki nem mondja meg, 

nem jelenti ki, hogy hová akarnak eljutni 

ezzel a tevékenységgel, de azt már tudják, 

hogy valamilyen módon le kell vezetni azt 

az erõs nemzeti, nacionalista érzést, amely 

egyre erõsebben jelentkezik. Ez elsõsorban 

a sporteseményeknél érhetõ igazán tetten, 

a zászlóerdõs nemzeti trikolorral. A magyar 

társadalom a nyolcvanas évekre, annak ellenére, 

hogy a szocializmust építi, Közép- 

Európa kimagaslóan legerõsebb nemzeti érzésû, 

összetartó közössége. 

Ekkor ijedt meg a szabadkõmûvesség és 

kezdte mozgósítani teljes hadosztályát, Soros 

Györgytõl kezdve, a Habsburgok aktivizálásán 

át, Sarlósig, hogy ezt a folyamatot állítsák 

le, legyenek a szelep, a gõzt vezessék le a rádión 

és a televízión keresztül. (Az írott sajtó ekkor 

még háttérbe szorult.) Kijelölik azokat a 

mûsorokat, azokat a megbízható szerkesztõket, 

amelyek és akik a pártirányítást elfogadva, 

folyamatosan elemzõ mûsorokat készítenek, 

amelyek, a politika által megengedett 

mélységig, már társadalomkritikával is megjelennek 

a televízióban. Ide soroljuk az akkor 

hetente képernyõre kerülõ Reflektor Magazint 

és az Ablakot. 

De, talán nem is véletlenül, a legnagyobb 

hatást egy kifejezetten politikai és kommunista 

ötlettõl vezérelten elindított rádiós mûsor 

váltja ki, az 1997-tõl hallható Vasárnapi 

Újság. Ennek a mûsornak alapító fõszerkesztõje 

az a Gyõri Béla, aki munkásõr, s a rádió 

Gyõri Béla 

egyik pártalapszervezetének titkára volt, de 

ezt megelõzõen a Krónika címû hírmûsor rovatvezetõjeként 

még azt is kijelentette, hogy 

a Krónikában az õ szeretett pártját, a Magyar 

Szocialista Munkáspártot tilos bíráló szavakkal 

illetni. Ennek a mûsornak, a pártközpont 

ötletgazdái és engedélyezõi szintén a szelep 

szerepét szánták, s nem Gyõrin, meg az állandóan 

szót kapó Csurkán múlott, hogy késõbb 

ez a mûsor, igazi tényfeltáró heti folyamattá 

vált. Csurka ügynöki beszervezése azóta ismertté 

vált, de Gyõri Béla is szerepel a 

Political Capital által nyilvánosságra hozott 

ügynöki listán. 

A nemzeti gondolkodású Gyõrire jellemzõ, 

hogy mikor a listát meglátta, s a rajta 

szereplõ más újságírók neveit is, kijelentette, 

büszke arra, hogy ilyen díszes társaságban 

szerepelhet. A nyolcvanas évek végén 

egyébként, amikor Falurádiósként, az akkor 

már hivatalosan is mûködõ mezõgazdasági 

magángazdaságok sokaságát mutattam 

be, a hivatalos ellenkezések ellenére is, az 

egyik kolléganõm, aki ma is a Magyar Rádió 

egyik vezetõjeként ismert, gúnyos nevetések 

közepette mondta, miért vagy olyan hülye, 

hogy fejjel mész a falnak. Róla illik még 

azt is tudni, hogy a Magyar Rádió egyik 

szakszervezeti vezetõjeként, a rádió legmagasabb 

politikai csúcsszervezetének, az 

MSZMP pártbizottságának is tagja volt, s 

édesapja 1956-os múltjáról 1990-ig hallgatott. 

Utána azonban már õ is rehabilitálta 

forradalmár apját. A pártbizottságok egyébként 

mindenhol, így a rádióban is, a bennfentesség 

letéteményesei voltak. 

De térjünk vissza az MSZMP által alapított 

rádiós mûsorhoz, a Vasárnapi Újsághoz, 

amely 1956 és közelmúltunk eseményeit 

boncolgató tevékenységével felgyorsítja a folyamatokat 

a nyolcvanas évek végén. Annak 

ellenére, hogy sok esetben túl tesz még a Szabad 

Európa Rádió harsány liberalizmusán is. 

Azt is tudni kell persze, hogy a Vasárnapi Újságnál 

beosztott újságíróként szereplõk is, 

szinte mindannyian foghatók voltak. 

Nem véletlenül járhattak a kivételezettek 

rendszeresen Nyugatra, sõt az óceánon túlra 

is, ahol részegeskedésükkel (a példa konkrét, 

a helyszín és a szereplõk ismertek) egyáltalán 

nem öregbítették a magyarság jó hírét. Azt se 

gondolja senki, hogy az Amerikai Egyesült 

Államokban élõ Teller Edét, Zeley László, 

véletlenül szólíthatta meg a Vasárnapi Újságban. 

Tulajdonképpen a Vasárnapi Újság 

egy olyan közeget szólít meg, ahol erõs a 

nemzeti érzés. Minden egyes olyan múltbéli 

esemény, amelyrõl korábban csak suttoghattak, 

vagy vélhették, hogy az nem úgy történt, 

a párt által szelektálva ugyan, de egyes elemei 

ebben a mûsorban megjelenhettek. S azt 

tudni kell, ma már hajlamosak vagyunk elfeledkezni 

errõl, akkor még úgy vélekedtek az 

emberek, hogy ha valami a rádióban elhangzott, 

a televízióban látható volt, az újságok 

megírták, az csak igaz lehet. Mert a bennünket 

tájékoztatók csak igazat mondhatnak. 

Ezzel aztán sokan visszaéltek, politikusok és 

újságírók egyaránt. 

A Vasárnapi Újság egyébként az MSZMP 

Politikai Bizottsága két tagjától, az õket pártutasításra 

szemmel tartó Pozsgay Imrétõl és 

Szabó Istvántól merítette az erejét. Szabó István, 

a nádudvari Vörös Csillag termelõszövetkezet 

elnöke volt abban az idõben, aki a 

bábolnai Burgert Róberttel volt örökös versengésben, 

politikailag és gazdaságilag is, egyben 

a látszólagos mezõgazdasági érdekvédelmi 

szervezetnek, a Termelõszövetkezetek 

Országos Tanácsának is elnöke volt. Nagy 

ember volt, és most nemcsak legalább 120 kilójára, 

hanem politikai erejére is gondolok. 

Az MSZMP Politikai Bizottsága, Kádár meggyöngülése 

után úgy döntött, hogy befolyásos 

parasztpolitikusra szükségük van. Rossz az, 

mondták, hogy a politikai bizottságnak nincs 

olyan erõs tagja, mint amilyen az ortodox 

kommunista Fehér Lajos volt korábban, aki 

miniszterelnök-helyettesként korlátlanul 

tudta érvényesíteni a magyar mezõgazdaság 

érdekeit. Döntöttek tehát, hogy a nagy arcok 

között kell lenni egy vidékrõl jött parasztembernek 

is. Õ volt Szabó István. Pozsgay Imrét 

meg kifejezetten erre a célra találták ki, mert 

nyilvánosság elõtti szereplései kimondottan 

jelezték, hogy mindenképpen ország elsõ 

akar lenni. Ezért a sajtó egy részét odaadták 

neki, emellett megbízták, bábáskodjék az „ellenzéki” 

mozgalmak fölött. Ezért is mondhatjuk, 

hogy a Vasárnapi Újság „bátorságát” az 

MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, 

Pozsgay Imre és Szabó István garantálták. Ezt 

a szerepet késõbb az ujjá alakult, nemzetinek 

mondott pártok vették át, egészen az én színre 

lépésemig. Amikor a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje 

lettem, minden beavatkozási kísérletet 

visszautasítottam, egyben magamra 

zúdítva a liberális és az úgynevezett nemzeti 

pártok vezetõinek haragját. Innentõl kezdve 

már csak az volt a kérdés, a politikai és a sajtótámadások 

össztüzében meddig maradhatok 

posztomon. 

De térjünk vissza megint a kezdetekhez. 

Hogy a nemzeti gondolatokat kordában lehessen 

tartani, kiváltképpen az induláskor, 

a Vasárnapi Újság szerkesztõi, mûsorvezetõi 

közé delegálták a 168 Óra kifejezetten 

liberális gondolkodású munkatársait. 

Gyõrffy Miklós, Simkó János, Szénási Sándor 

és a többi vad liberális, mûsorvezetõje, 

szerkesztõje lett a Vasárnapi Újságnak is. 

Ugyanez azonban nem mondható el viszont, 

a Vasárnapi Újság egy-két kijelöltje, 

például Gyõri Béla és Rapcsányi László le- 


hetett jelen csupán a 168 Óránál. Ekkor– 

hallgatottságot tekintve – a két mûsor azonos 

szinten volt, az ellentét is csak látszólagos 

volt a két mûhely tagjai között. A zsivaj, 

mint a pártoknál, csak a külvilágnak szólt. 

Ahogy a politikában kezdték sulykolni, 

hogy vannak liberális-urbánus és nép-nemzeti 

pártok, ugyanezt a gúnyát próbálták ráhúzni 

a Vasárnapi Újságra és a 168 Órára is. 

Miközben – mondom –, külön díjazás ellenében, 

egymás mûsorainak állandó közremûködõi 

voltak. 

Érdekes adat, ami a politikai állapot tükrözése 

is volt egyben, hogy a 168 Óra elsõsorban 

Budapesten volt népszerû, a Vasárnapi 

Újságot pedig a vidék Magyarországa 

hallgatta. Az, hogy a két látszólag ellentétes 

újságírói tábor ilyen mértékben összedolgozik, 

azért történhetett meg, mert a nyolcvanas 

évek végén a politikában még semmi 

sem dõlt el, a rádió vezéregyéniségeit mindkét 

típusú mûsorban futtatni kellett, tágabb 

teret biztosítva a liberális szemléletû munkatársaknak. 

A Vasárnapi Újság mûsorait, 

pontosan a már említett két mentor közremûködésével, 

hétfõként, keddenként, az 

MSZMP Politikai Bizottsága is értékelte. 

Az értékelés hatása érezhetõ volt a következõ 

hét mûsorán is, hiszen a politikai bizottságban 

azt is megmondták, egy-egy 

téma esetében, hogy innen már nem kellene 

tovább menni, most már vissza kellene 

fogni a nemzeti érzések túlzott hangoztatását, 

ezen meg ezen a területen pedig még lehet 

srófolni valamennyit. 

Ami azonban az igazi drámát jelentette, 

a politikai irányítás hatására, Kádár hatalmának 

gyöngülésével, vagyis a hatalma elvesztése 

után egyre nagyobb igény mutatkozott 

a politika részérõl, hogy 1956-ot, a 

forradalom és szabadságharc történéseit 

(ami persze még ellenforradalomként szerepelt 

a hivatalos szóhasználatban), kezdjék 

el a mûsorban boncolgatni. Tehát ez a bátorság 

sem a civil kurázsiból fakadt, hanem 

a politikai döntéshozók mûve volt. Ez a 

döntés az akkori magyar politikai életet oly 

mértékben megkavarta, áttekinthetetlenné 

tette, hogy ekkor senki nem tudta még felmérni 

ennek következményét. Egyszer 

csak, külsõ jelekbõl lehet érezni, eldõlt a 

két mûsor sorsa. Eldõlt, hogy az egyik, a Vasárnapi 

Újság megy tovább a nemzeti úton, 

a 168 Óra meg viszi tovább a liberális eszméket. 

S ez a látható jel a kívül álló számára 

apróság volt. Még a kötelezõ nagy összeborulás, 

és a politika vezényelte szemfényvesztés 

idején, a két mûsor vezérkara rendszeresen 

együtt jelent meg mindenhol. Együtt ittak 

a Múzeum Kávéházban, együtt 

ebédeltek nap, mint nap, majd a láthatatlan 

karmester beintésére, hirtelen elhidegültek 

egymástól. Volt barátság, nincs barátság. 

Az önállóan mûködõ sajtóban ilyen 

egyszerû ez. 

A liberális csapat folytatta útját az anyagi 

javak megszerzése irányába, az úgynevezett 

keresztény gárdának azonban ezt nem 

engedte meg a politika, annyira már nem 

bízott bennük. Érdemes megemlíteni, hogy 

bár a Vasárnapi Újság, mûsoridõt tekintve, 

hosszabb idõtartamú volt, mégis az adáspercekre 

lebontott költségvetés a 168 Óra fölényét 

mutatta ki. Kis öngúnnyal mondható 

az is, hogy az éhenkórászok megmaradtak 

a Vasárnapi Újságnál, míg a másik 

csapat kifejezetten kemény anyagi lehetõségekhez 

is jutott. Ez belsõ féltékenységgé is 

vált, hiszen az egyik csapatnak két kézzel 

tömték tele pénzzel a zsebét, a másiknak viszont 

csak módjával juttattak az apanázsból. 

Ezen aztán akár össze is lehet veszni. 

Vegyünk egy konkrét példát, a 168 Óra életébõl. 

Ez az az idõszak, amikor a liberális 

szerkesztõgárda, megjelenteti, megjelentetheti 

a mûsor írásos változatát is hetilap formájában 

néhány, az adásban el nem hangzott 

jegyzet, riport és interjú kiegészítéssel, 

olvasói levelekkel, 168 Óra néven. A rádió 

szobáiban szerkesztik a mûsort, a riportok 

többsége a rádió eszközeivel készült, a rádió 

fizeti a fûtés-, a telefon-, a víz-, a villanyszámlát, 

a hetilapot a rádiós 168 Órában 

hirdetik rendszeresen. A rádió fizet szinte 

minden költséget, miközben a 168 Óra rádiómûsor 

fõszerkesztõje, egyben a hetilap 

fõszerkesztõje is, s eközben még a rádiómûsor 

neve is gazdát cserél. Senki nem védte 

az évek óta népszerû rádiómûsor nevét, egy 

idõ után már kizárólag azt csak a magánvállalkozásként 

megjelenõ hetilap használta, a 

rádiómûsor meg szó nélkül nevet váltott. 

Így lett a rádiós 168 Órából Tizenhat Óra 

(merthogy délután tizenhat órakor jelentkezik). 

Magyarán mondva, privatizálták, Kft-sítették 

a Magyar Rádió egyik leghallgatottabb 

mûsorát, a nevét is elvéve. Ami a 168 

Órával megtörtént, az ugyanaz, mint amikor 

az üzemi gazdasági munkaközösségekbõl 

kivitték a jövedelmet, a költség pedig az 

állami tulajdonú cégnél maradt. Tulajdonképpen 

semmi mást nem tettek az ötlet kiagyalói, 

kivitelezõi és engedélyezõi, mint 

egy vállalati gazdasági munkaközösséget, 

amely konstrukcióban az állam infrastruktúrát 

ad, a javadalmat meg zsebre vágja az a 

szerkesztõ gárda, amely felhasználja az állami 

anyagot (esetünkben a riportokat, interjúkat, 

sõt még a papírt is, mindent). Tehát 

az egész hetilap a rádió szellemi termékére 

épül. Azaz, állami eszközök és állami szellemi 

termék, állami infrastruktúra igénybe 

vétele, magánosított jövedelem mellett. 

Folyamatosan vita zajlott arról, hogy miért 

nem engedik ezt meg a Vasárnapi Újságnak 

is. Tudniillik, ha a Vasárnapi Újságból 

ugyanígy, a rádión belül szerkesztett újság 

lett volna, akkor szellemi és anyagi értelemben 

is sokkal nagyobb hatású lett volna, 

mint a 168 Óra. Az említett rádiómûsor hetilapban 

való megjelenése, a korábban ismertetett 

gazdasági feltételek közepette, 

sok százmillió forint állami pénzt juttatott, 

akkori áron számolva, magánzsebekbe. 

A pénz és a „svindli” után térjünk vissza 

ismét a Vasárnapi Újsághoz, s azon belül is 

ahhoz a kérdéshez, hogy a mûsoron belül, 

hogy lopják el a forradalmat a nemzettõl, a 

pesti srácoktól. A válasz az álleleplezésekben, 

áligazságokban van. Abban, hogy kilencven 

százalékban elmondom az igazat, a többi tíz 

százalékot meg hozzá hazudom, vagy elhallgatom. 

A sok igazságban elrejtem a döntõ 

hazugságokat, és mivel a hallgató az igazságokra 

figyel automatikusan, azért lelkesedik, 

de a hazugságot is adagolom közben, ami a 

fejekben szintén megmarad. Amikor például 

elmondom, hogy az ellenforradalomból a 

nyilvánosság elõtt Pozsgay Imre mondatai által 

lett népfölkelés, de arról már hallgatok, 

hogy mindezt a Szovjetunió Kommunista 

Pártja Központi Bizottságának titkára, 

Krucskov engedélyezte, aki abban az idõben 

a KGB vezetõje is volt. Igaz, a példa annyiban 

sántít, bár a módszer így is érthetõvé válik, 

hogy ez a bejelentés a 168 Órában hangzott 

el. S minõ véletlen, ezt az interjút is a bevezetõben 

Gyurcsánnyal már hírbe hozott Orosz 

József készítette. S erre a nagyon fontos körülményre 

nem kérdezett rá. Vagy talán nem 

is kérdezhetett, mert nem volt rá engedélye. 

De azért az elgondolkodtató, hogy ennek az 

interjúnak az elkészítésével, az akkori politikai 

hatalmasságok miért õt bízták meg. Csak 

nem azért, amit már többször is leírtunk a 

Magyar Világban, hogy Orosz Józsefnek is 

igen erõs szolgálati kötõdései vannak. 

Pozsgayból persze hõst kreál a Vasárnapi 

Újság is (a lényeges kérdéseket itt is tabuként 

kezelik), pedig semmi más nem történt, 

minthogy a kinyilatkoztatással kifejezetten 

politikai akaratot hajtottak végre. Ez 

már persze Kádár gyenge korszakában 

hangzik el, amihez tegyük még hozzá azt is, 

ami a legfontosabb, hogy a bejelentéssel 

kapcsolatban nem a hõsöket szólaltatják 

meg, hanem a „reformkommunistákat”. Az 

elátkozott rendszerváltozáskor egyetlen író, 

filmrendezõ, forgatókönyv író fiókjából sem 

bukkant elõ semmiféle alkotás, amely elbújva 

szunnyadt volna, feltámadására várva 

az ’56-os hõsöket bemutatván. Mészáros 

Márta is a reformkommunista Nagy Imrérõl 

készített játékfilmet, ahelyett, hogy a még 

élõ Pongrátz Gergelytõl adatokat gyûjtvén 

a Pesti srácok élettörténetét, Hazát mentõ 

harcát mutatta volna be. 

Nagy Imréék újratemetésekor a forradalmat, 

a forradalmárokat a névtelen, üres koporsóban 

temetik el, és hõst fabrikálnak 

azokból, akik a forradalom ellen voltak végig, 

csak kényszerûségbõl tették azt, amit tettek. 

Nagy Imrét emelik hõssé, aki beszédével tulajdonképpen 

lefegyverezte az ellenállást, s 


akit Kádár szerelemféltésbõl öletett meg. Errõl 

is írtunk már, arról, hogy amikor Péter 

Gáborék, Nagy Imre közremûködésével börtönbe 

csukták Kádárt, Nagy elmélyült kapcsolatot 

ápolt Kádár feleségével. 

Ebben az egészben, a forradalmárok és a 

„reformkommunisták” megítélésében az a 

szörnyû, hogy mindezt kimondani, tizenhat 

év után is sokkal nagyobb eretnekségnek tûnik, 

mint amit Pozsgay tett 1989-es bejelentésekor. 

Hiszen mára már kialakították azt a 

képet, hogy a forradalom hõsei csak és kizárólag 

a „reformkommunisták” voltak, s a végére 

már annyira leegyszerûsítik a történteket, 

hogy kijelentik, a forradalomban nem is 

vett részt a nép, csak volt ott néhány hõs. Azt 

mondják, teljesen érdemtelenül, hogy Bibó a 

hõs, vagy az a Maléter Pál, aki egyszer sem lövetett 

az oroszokra, sõt a Corvin-közi pesti 

srácok ellen fordította az ágyúcsövet. És lövetett 

rájuk. Egyetlen valóságos ötvenhatos 

hõst nem szólítanak meg, és egyetlen egyet 

sem rehabilitálnak, mind a mai napig. Ezt 

csak a sajtó kifejezett, tevõleges részvételével 

tehették meg. Nem volt elég politikai akarat 

a hatalomra került SZDSZ-es, ÁVH-s kompániában 

erre. Még az akkor a legnagyobb ellenzéki 

pártnak mondott MDF is statisztaként, 

rendezõként vett részt csupán az 1989. 

június 16-i újratemetésen, elfogadva a kommunisták 

mesterkedéseit. 

Emlékezzünk vissza, milyen módon készítette 

elõ a liberális sajtó ezt a napot. Egyetlen 

igazi forradalmár ott, akkor nem szólalt meg, 

csupán Rácz Sándor, akit azonban az idõ tájt az 

SZDSZ alapító tagjaként tiszteltünk. Az õ felkérése 

is kifejezetten mesterkedés volt és nem a 

múltjának szólt. Arra számítottak, úgy tervezték, 

hogy Rácz Sándor eladható figura a vidék 

számára. De még egyszer kérdem, kik beszéltek 

ott? Csak és kizárólag kommunisták, valamint 

az a Fidesz, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt 

Politikai Bizottsága hozott létre, mint 

reform-KISZ-t. Életkoruk miatt velük mondatták 

ki, hogy ruszkik haza! Akkor, amikor már 

réges-rég eldöntötte a világpolitika, hogy haza 

mennek. És a téren kimondott szavakat is cenzúrázzák 

elõbb a kommunisták. 

Látható tehát, hogy milyen mélyen gyökerezik 

a torzítás, a történelemhamisítás. 

Hosszú évtizedeknek kell még elmúlni, hogy 

ezt a fejekben rögzített, tényként kezelt hazugságot, 

egyszer majd valaki kitörli onnan. 

Micsoda álságos dolog, hogy az 56-os forradalom 

ötvenedik évfordulójának megünneplésére 

az összes párt Bush amerikai elnököt 

akarja meghívni. Annak az országnak a vezetõjét, 

amely világhatalom beleegyezésével az 

ötvenhatos forradalmunkat galád módon leverették 

a ruszkikkal. Az amerikai fegyveresek 

titkos kompromisszuma akadályozta meg a 

magyar szabadságot. A forradalom eltiprójának 

képviselõjét akarják meghívni Magyarországra? 

A sajtó ezt készíti elõ. Orbánt, Kondort 

és társait bízták meg azzal, hogy írjanak 

levelet Bushnak és hívják meg õt az évfordulóra. 

A politika rendkívül rossz döntése ez, hiszen 

az Amerikai Egyesült Államok elnöke 

ma a világ legelítéltebb vezetõje. Azért, mert 

diktátor. Ma Nyugat-Európában nincs olyan 

magára valamit is adó politikus, aki magánbeszélgetésekben 

el ne ítélné az USA politikáját. 

Eközben Magyarországon megint fáziskésésben 

vannak a politikusok. Egyöntetû döntéssel, 

most hívják meg Busht, amikor a világ már 

kiátkozza. Mert a mi forradalmunkat nemcsak 

Hruscsov verte le. Eisenhower volt a társa. 

Cinkos együttmûködés észlelhetõ az „elit” 

és a sajtó között, amely szerint azt sugallják, 

hogy a rendszerváltozás nem más, mint a 

kommunizmus megreformálása. Ezt szajkózzák 

folyamatosan az írástudók. Nagyon 

eredményesen. 

Boross Péterek kezébe teszik le az ötvenhatosok 

sorsát, kasszáját. Annak a Boross Péternek 

a kezébe, aki egyáltalán nem volt forradalmár. 

Már írtunk róla, vendéglátósként, 

az idegenek budapesti mozgását ellenõrizte 

õkegyelmessége, Péter Gábor kabinetfõnökének, 

Harangozó Szilveszternek a megbízásából. 

Tehát Boross Pétert az ötvenhatosok 

közé besorolni egyszerûen ostobaság. Kõrösi 

Imrétõl tudom, hogy a Sopronkõhidát megjárt 

Fülöp Gyulának 1990-ben állami kitüntetést 

akartak adni. Fülöp akkor azt mondta: 

Boross Péteréktõl kitüntetést átvenni?! Hiszen 

ez a csapat kínozta õket. Amikor bement 

a Parlamentbe, mondta, és meglátta, 

hogy kik adják át a kitüntetést, rájött, hogy 

neki ott nincs helye. Hiszen az elismerések 

átadói között ott voltak a kápók is. 

Az ötvenhatos szervezeteket egyébként 

a reformkommunisták õsellenségnek 

tekintik, mivel nem közéjük tartoznak. Õk 

csak Nagy Imrééket tudják dicsõíteni, a 

többit meg, szerintük, el kell taposni. Mint 

ahogy el kell taposni az igazi szocdemeket 

is, mert õk sem reformkommunisták. 

Még az ellenzéki kerekasztal sem foglakozott 

1956-tal. Megelégedett azzal, hogy 1989. október 

23-án kikiáltatják a harmadik köztársaságot, 

Szûrös Mátyással. Azért vele, mert a 

reformkommunisták hatalmát ezzel is lehetett 

demonstrálni, meg azt is, hogy õk az igazi letéteményesei 

az 56-os forradalomnak. A KGB-s 

Szûrös Mátyásnak, a guruló dollárok egyik fõszereplõjének 

jut ez a megtiszteltetés, õ kiálthatja ki 

a Magyar Köztársaságot, aki most meg, mint õskeresztény, 

a Fideszt erõsíti. Kik ma 1956 hõsei? 

Egyetlen egy, harcokban részt vett nincs közöttük. 

Pongrátz Gergelyt, a Corvin-köz parancsnokát 

például hõsként tisztelik? Állami temetés 

nélkül távozott közülünk. Harmad– negyedosztályú 

pofák sündörögtek a sírja körül. 

De nézzük meg, miért sulykolják Nagy 

Imre hõsiességét? Mert „reformkommunista” 

volt. Mert ez az egész, ma mûködõ rendszer 

az együtt szocializálódott „reformkommunistákra 

épül, azokra, akik a nemzeti vagyon 

megszerzésére szövetkeztek. A sajtó az õ 

nagyszerûségüket készíti elõ. 

Ez a folyamat 1988-89-ben kezdõdött, 

amikor is a keresztény köntösbe bújt újságírók 

látszólagos igazságot szolgáltattak, 

ugyanakkor a hátsó kapun belopták a konkolyt, 

a szemetet. A legpiszkosabb dolgot, 

amit késõbb értékké emeltek föl. Ezzel végérvényesen 

meggyalázták, s gyalázzák ma is a 

forradalmat. Mert ami jelenleg nálunk történik 

az nem más, mint 1956 sárba tiprása. 

Még Antall József is azt mondta, a forradalmárokkal 

nem kell sokat foglalkozni. Az õ 

gyertyájuk nemsokára kialszik. 

Lakatos Pál 

Havas Henrik anyósa az alezredes elvtársnõ 

Friderikusz Sándor, a „sztárriporter” hatalmasat bukott, nagyobbat, 

mint ide Lacháza. Nem is olyan régen még a politikusok vetélkedtek 

kegyeiért. Televíziós elnökjelöltsége idején, Lendvai Ildikótól, az 

MSZP országgyûlési képviselõ csoportjának vezetõjétõl is kapott telefonos 

üzenetet, amely arról szólt, nyugodjon meg, Péter is õt támogatja. 

Azaz, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök is Friderikuszt kívánja 

a közszolgálati televízió elnöki székében látni. A támogatás aztán 

nem ért semmit, Friderikusz tévé-elnöki elképzelései dugába 

dõltek. Aztán következett az egekig magasztalt televíziós mûsor, ”A 


Nyugodjon meg, Péter is önt támogatja 

szólás szabadsága”, ennek élén, mûsorvezetõként, mindenesként, 

„Fridi”, aki maga volt a tökély, a politikai pártatlanság iskolapéldája. 

Már a BBC-nél is azon tanakodtak, pártatlanságot tanulni, Budapestre 

jönnek. Persze, ha a nagy médiamogul hajlandó fogadni õket. 

Gyurcsány, Orbán és a többi alattvaló sorban álltak, mikor jelenhetnek 

meg a „mágus” engedélyével, mikor „fényezhetik” magukat „A 

szólás szabadságában”. Aztán, egyszer csak a fénylõ állócsillag zuhanni 

kezdett, már-már darabokra törni látszik. 

2005. november 4-én, a Fõvárosi Ítélõtábla, a perköltséggel és a 

kamatokkal együtt, félmilliárd forint megfizetésére kötelezte 

Friderikusz Sándort, az RTL Klubnak okozott kár ellenértékeként. A 

károkozás pedig nem volt más, mint hogy minden idõk legnagyobb 

tévé sztárja, egyik mûsorának, a Meglepõ és mulatságosnak egy elkészült 

darabját nem adta át idõben az említett tévé csatornának. 

Mindez 1998-ban történt, a végleges bírói verdikt pedig 2005-ben 

született meg. 

Friderikuszról azonban egyet és mást illik még tudni. Leginkább 

is azt, hogy történetünk idõpontjában, 1998-ban, még meleg, baráti 

kapcsolatok fûzték az RTL akkori programigazgatójához, Kolossi 

Péterhez. Aztán, „Fridi” döntése nyomán, ez a meleg-baráti viszony 

egyszer csak kihûlt. Ezután jött a per. S a történethez hozzá tartozik 

még mindenképpen, hogy a médiacézár, Fenyõ János meggyilkolása 

után, annak luxusvilláját megvásárolva, birtokosa lett a kacsalábon 

forgó csodapalotának. 

Az ítéletet megismerve, a hozzá értõk egyértelmûsítik, Friderikusz 

védettsége mára már megszûnt. Többen már azt is találgatják, mikor 

hallgatják meg õt az illetékesek, tanúként, a Fenyõ gyilkosság ügyében. 

Egyre többször hangzik el ugyanis, hogy az ügyben nyomozók 

igen csak közel kerültek a gyilkosság felbujtóihoz, s az a szál elvezethet 

a gyilkosokhoz is. Még azt is rebesgetik, más tanúkat is meghallgathatnak, 

s volt már olyan a magyar kriminalisztikában, mondják, 

hogy a tanúból egyszer csak gyanúsított lesz valaki. 

Mostanában más állócsillagok körül is forrósodik a levegõ. Még 

a mindent tudó, a mindenkit ismerõ, a rettenthetetlen Havas Henrik 

körül is. A médiaiskolája körüli kisebb-nagyobb pénzügyekrõl 

zörög a haraszt. De, hogy a „rendszerváltozás” hõs zsurnalisztája 

bajba kerül-e, azt ma még csak a boszorkánykonyhák fortyogó üstjeit 

kavargatók tudhatják. Egy hõs ugyanis nehezen kerülhet bajba, 

meg róla nem is nagyon lehet elképzelni, hogy számon kérhetõ 

ügyei lennének. Mert valljuk meg, Havas Henrik egy igazi hõs, tollal 

és mikrofonnal a kezében. 1989-ben, a Dunagate ügy kirobbanásakor 

is ott forgolódott a fõszereplõvé vált, egykori III/III-as fõtiszt, 

az iratmegsemmisítésekrõl dokumentumokat megszerzõ Végvári 

József õrnagy körül. 

Sõt, Végvárival közösen, A CÉG Árulója címen, még könyvet is 

megjelentettek, 1990 elején, amelyben a nyilvánosság elé tárják az 

õrnagy kivételes bátorságát, hõsiességét. Ennek révén Magyarország 

megtudhatta, a híres Fekete Doboz és Lovas Zoltán közremûködésével, 

hogy miképpen szüntetik meg a beszervezésekrõl árulkodó 

dokumentumokat, a Belügyminisztérium illetékesei. 

1989. õszének, tél elõjének igazi politikai bombája a titkosszolgálatoknál 

történt iratmegsemmisítés, a III/III-as Csoportfõnökség iratainak 

bezúzása, gépkocsi számra történt elszállítása volt. Ennek a 

„konstrukciónak” a kialakítása a legmagasabb szintû politikai konspirációk 

közé tartozott, erõs szakmai irányítással, Horváth István akkori 

belügyminiszter, Horváth József fõcsoportfõnök és Pallagi Ferenc 

tábornok vezénylete mellett. De mindenek felett ott volt Harangozó 

Szilveszter, aki a csúcsok csúcsaként szerepelt, ebben az ügyben is. 

Ebbe az egész iratmegsemmisítésbe már bele keverik az akkori 

„rendszerváltozást” is, hiszen 1989-ben megrendítõ beszédet mond a 

magyar parlamentben az elsõ szabadon választott képviselõ, Roszík 

Gábor evangélikus lelkész, aki MDF-SZDSZ-Fidesz jelöltként elsöprõ 

fölénnyel nyerte meg Gödöllõn az idõközi képviselõ választást. Õt 

úgy mutogatják a nemzetközi sajtóban is, mint a magyar demokrácia 

szimbólumát, hiszen Tamás Gáspár Miklós és a többiek csak õ utána 

jönnek. Azt tudni kell, hogy a régi ortodox kommunisták közül többeket 

visszahívtak a választók, a hírhedett Korom Mihály lemondott 

a képviselõségrõl, s az így kiírt idõközi választásokat, ötven-ötvenöt 

százalékos választói részvételi arány mellett, öt-hatszoros többséggel, 

minden esetben az „ellenzékiek” nyerték meg. Bár akkor még az 

MSZMP-ból MSZP-vé alakult társaság van hatalmon, de ezeken a 

megmérettetéseken labdába sem tudnak rúgni. 

A konspiráció alapja az volt, hogy a Hõsök terén, a szép beszéd 

alatt, odamegy Roszíkhoz Végvári József és megsúgja nekik, Németh 

Géza református- és Roszik Gábor evangélikus lelkésznek, 

hogy a III/III-as iratokat miképpen szüntetik meg. 

Ha az õrnagy mindezt egymagában, magányos hõsként kívánta 

volna megtenni, a Cég azonnal eltaposta volna. De, ha egy parlamenti 

képviselõvel „szövetkezik”, a sajtó nyilvánossága közremûködésével, 

akkor mestermunkát végzett a Cég, hiszen ez által védelmet 

biztosít Végvári József õrnagynak is. 

Végvári és Roszik tehát 1989. december 24-én, a budapesti Hõsök 

terén megtartott ökumenikus istentiszteleten találkoznak. A Hõsök 

terén állt egy pódium, ahol a téren lévõ tömeg, a kivetítõn, éppen a 

Tõkés László édesapjáról készült filmet nézte. És akkor most már közelítsünk 

a bevezetõben említett Havas-Végvári könyvhöz, A CÉG 

Árulójához. Most ebbõl következik idézet, Végvári õrnagy mondatait 

olvashatják. „Egyszer csak, mintha messiás bukkant volna föl, megláttam 

Roszik tiszteletest. Be kellett cserkésznem.(…) Roszik ott haladt el a tribün 

elõtt. Én is megkerültem az emelvényt, melyrõl a beszédet mondták, és 

amikor Roszik a legjobban takarva volt, nem sokan látták, mellé léptem, és 

halkan odaszóltam neki. Azt mondtam, nagyon fontos ügyben kell beszélnünk, 

szakítson rám két percet. Nem mutatkoztam be, és õ sem kérdezte a 

nevemet. Nem is volt meglepve, valahogy vette a lapot.(…) Fedett helyet 

kerestem, egy sarokra volt szükségem, ahol csak Roszik látja az arcomat. 

Amikor odébb mentünk, elmondtam neki: „Állambiztonsági fõtiszt vagyok. 

Amirõl önök a parlamentben beszélnek, az nem tud megvalósulni a 

törvénytelenségek, törvénysértések miatt. Segítsen ezt leleplezni. Csak rövid 

idõ áll rendelkezésére, ezért keressen egy megfelelõ személyt a Fekete 

Doboznál, hogy közremûködésükkel bizonyítani is tudjam állításaimat.” 

Akkor elváltunk azzal, hogy az istentisztelet után találkozunk. (…) Az istentisztelet 

befejezése után jó félórára láttam, hogy Roszik tiszteletes és egy 

másik személy egyszer csak elindul a Széchenyi fürdõ irányába. Háromszor 

sétáltak föl-le, szerintem azt hitték, bepaliztam õket, blöff volt az egész. 


Én mindenesetre vártam. A Szépmûvészeti Múzeum sarkától nem messze 

van egy kis felüljáró, valamikor alatta ment át a földalatti szerelvénye, az 

alá bújtam, és bár koromsötét volt, mindent szemmel tarthattam. Onnan 

figyeltem Roszik és a másik ember mozgását, meggyõzõdtem, hogy senki 

sem követi õket, hagytam, hadd sétáljanak egy picit. (…) Amikor már teljesen 

biztos voltam abban, hogy tanúk nélkül beszélhetünk, a hátuk mögé 

lopóztam, és megszólítottam õket: „Uraim, itt vagyok.” Meglepõdtek, hiszen 

olyan váratlanul bukkantam föl a sötétbõl. Roszik úr valami olyasmit 

mondott: „ Na, ez az a személy, aki…az elõbb megszólított.” Ezután bemutatkoztunk 

egymásnak Lovas Zoltánnal, pontosabban õ megmondta a 

nevét, én csak annyit árultam el, hogy állambiztonsági fõtiszt vagyok. 

Roszik úr ezután, hogy úgy mondjam, angolosan távozott, és mi ketten maradtunk 

Lovassal.” 

Végvári ekkor még azt is elmondja Rosziknak, ha õ lesz az ügyeletes, 

akkor majd beviszi õket a III/III-as Csoportfõnökség fészkébe. 

Na most, magyarázzuk meg, hogy mi is áll a könyvben olvasottak 

mögött. Egy valamit rögtön tisztázzunk, Roszik Gábor evangélikus 

lelkész, országgyûlési képviselõ úgynevezett szoros megfigyelés 

alatt állt ekkor. Ez azt jelentette, hogy a cég részérõl valaki állandóan 

árnyékként követte, s óránként jelentést kellett leadnia a megfigyelõnek 

Roszik tiszteletes tevékenységérõl, mozgásáról. Ez olyannyira 

így volt, hogy amikor 1989. nyár végén egy tizenkét tagú 

MDF-es képviselõjelölt csoport utazott Bécsbe, az osztrák Néppárthoz, 

amelynek, többek között tagja volt Roszik Gábor, 

Medgyasszay László, Debreczeni József, Balázsi Tibor, Kõrösi Imre 

is, Roszik tevékenységérõl, mozgásáról, az általa elmondottakról 

összefoglaló jelentés készült. Tehát, ebben a kiválasztott, tizenkét 

fõs MDF-es csoportban is volt a cégnek embere (MDF-es képviselõjelölt 

volt, aki aztán a párt színeiben, 1990-ben országgyûlési képviselõ 

is lett) és hivatásszerûen, szigorúan titkos tisztként, tette a 

dolgát. Azaz, jelentett Roszik Gáborról. 

Ha ez így történt, márpedig igen, akkor elképzelhetõ-e, hogy a 

III/III-as fõtiszt, Végvári õrnagy, csak úgy odasettenkedik a szoros 

megfigyelés alatt lévõ Roszik Gábor evangélikus tiszteleteshez, országgyûlési 

képviselõhöz, a budapesti Hõsök terén és találkozik a Fekete 

Doboz felelõs szerkesztõjével, Lovas Zoltánnal, akinek apósa 

nem volt más, mint az akkori kémelhárítás fõnöke, Dankó László. 

Ebbõl látható, hogy a cég a rokoni kapcsolatokra épít, a fõnökök 

rokonait helyezi el a nyilvánosság csúcsán, a televízióban, rádióban 

és a napi sajtóban. A könyvben olvasott történet, s a késõbb a Fekete 

Dobozban is tálalt volt csak az igazi „blöff”. E szerint a feltevés 

szerint tehát Roszik, Végvári és Lovas Zoltán, a cég tudtával, a cég 

engedélyével és szervezésében találkozott egymással. S minderrõl 

tudott a kémelhárítás fõnöke, Lovas Zoltán apósa, Dankó László is. 

De akkor joggal tehetõ fel az a kérdés is, hogy mindebbe be volt-e 

avatva az egészet, a külvilág számára tálaltan szervezõ, az ügy kipattanása 

után Végvári õrnagyot bújtató, a kilopott anyagokat kézbe 

vevõ SZDSZ-es Kis János, Kõszeg Ferenc, Rajk László, dr. Tölgyesi 

Péter, Hack Péter, a késõbb SZDSZ-es országgyûlési képviselõként, 

és az országgyûlés egyik alelnökeként ismertté váló, Végvári 

védelmét elvállaló Dornbach Alajos ügyvéd. De kérdezzünk tovább, 

tudhatott-e errõl a cég által szervezett konspirációról a Fideszes, 

Dornbach ügyvédi irodájában ügyvéd-bojtároskodó, Lévai 

Anikó, Orbán Viktor felesége, maga Orbán Viktor, mert õk is a beavatottak 

közé tartoztak. Mint ahogy elmondhatjuk ugyanezt a Fidesz 

akkori, más prominenseirõl, Fodor Gáborról, Szájer Józsefrõl, 

Kövér Lászlóról, és az ügyet, az SZDSZ-tõl kapott anyagok alapján 

kipattantó, Deutsch Tamásról. Mindebbõl még egy következtetés 

is levonható. Ha Roszik és Végvári találkozója spontán jött volna 

végre, ám a feladattal megbízott titkos szolga lefülelte volna õket, 

vajon lehetett volna-e Végvári továbbra is ügyeletes tiszt? Esetleg a 

Cég dolgozója maradhatott volna? Mindkét kérdésre egyértelmû 

nem a válaszom. Akkor pedig az egész akciót a Cég szervezte. Az 

persze lehet, hogy a két Horváth tábornok József és István nem tudott 

róla, de a balhét nekik kellett elvinni. 

És még mindég nincs vége a kérdéseknek. Mit tudott a valódi 

helyzetrõl, a konspiráció egészérõl, a könyvet megíró, akkor már 

sztárújságírónak számító, rendkívül befolyásos Havas Henrik, akinek 

az anyósa, Dobos alezredes elvtársnõ, s aki a Kádár-rezsimben, 

a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Vizsgálati Osztályán, alosztályvezetõként 

dolgozott. Kezdik már érteni a „rendszerváltozás” és a 

nyilvánosság kapcsolatát. Konspirációs úton megszervezett találkozó, 

tévés felelõs szerkesztõ, kémelhárítós fõnök apóssal, az ügyet 

feldolgozó, a nyilvánosság elõtt megkérdõjelezhetetlen újságíró, 

rendõrségi alezredesi rendfokozattal rendelkezõ, alosztályvezetõ 

anyóssal. S mindenhez tegyük még azt is hozzá, történetünk idõpontjában 

egy ezredes, tábornok ritka volt, mint a fehér holló, egy 

alezredesi rendfokozat tehát igen magas sarzsinak számított. 

De térjünk vissza megint a „hõs ” Végvárihoz, és a nem kevésbé 

bátor Fekete Dobozos stábhoz, s annak vezetõjéhez, Lovas Zoltánhoz. 

Végvári, elmondása szerint, kihasználta, hogy akkor éppen õ 

az ügyeletes, leviszi a felvételeket „titokban” készítõket az irattárba. 

Ez az egész eleve ostobaság. Így, ebben a formában, ez egyszerûen 

nem történhetett meg. Egyedül, nemhogy egy ügyeletes tiszt, 

hanem a III/III-as Csoportfõnökséget irányító Horváth József tábornok 

sem mehetett le az irattárba. Ezt az egészet úgy konsturálja 

meg a cég, hogy a Fekete Dobozos felvételek elkészítéséhez egy 

csomó, filmezésre elõkészített anyagot kivisznek máshová, egy úgynevezett 

álépületbe, mintha a cégen belül lennének, és ezeket az 

anyagokat egy ilyen helyszínen rögzítik, miközben félelmet imitálva, 

suttogva, félhomályban mesélik el, hogy milyen szörnyûséges 

dolgok is történhetnek nálunk. Így szervezték meg tehát az egész 

leleplezést, a titkosszolgálatok irányításával, vezetésével. 

S hogy az egész akció mögött mi húzódhat? A kérdésre, ma már 

nagyon egyszerû a válasz, ebben az idõben a belügyminiszter túlságosan 

is erõs kezd lenni, mind gyakoribbak a találkozói Pozsgay Imrével. 

Még pontosabban, minden nap találkoznak, s elsõsorban a 

saját, „rendszerváltozás” utáni életüket szervezgetik. Mindez feltételezi 

persze azt is, hogy az „ellenzék” túlságosan gyorsan futhat fel, 

az õ segítségükkel. Ezt a folyamatot, Horváth István gyengítésével, 

le kell lassítani. Erre szolgált ez az egész, szemkápráztató Dunagate 

ügy. Vissza kell fogni a történelem gyorsan száguldani akaró kerekét, 

mint ahogy tették ezt Gorbacsovval, az akkori Szovjetunióban, 

meg az õ glasznosztyával. 

Térjünk azonban megint vissza a kezdetekhez. Roszik Gábort, 

képviselõvé választásakor, de már az idõközi választások elõtt is, az 

egekbe emeli a sajtó. Minden formában, rádióban, televízióban, újságokban 

még arról is beszámolnak, amikor az evangélikus tiszteletes, 

mint egy népi hõs, gödöllõi választói kíséretében érkezik meg 

elsõ parlamenti munkanapjára. Erre csak a régi mondást lehet alkalmazni, 

kenyeret és cirkuszt a népnek. Hiába, a demokráciát is 

meg kell tervezni. Roszik Gábor egyébként a Nyugat kérésére kerül 

ilyen emelkedett helyzetbe, rajta keresztül akarják példázni, hogy 

az átalakuló Magyarországon még az egyház emberei is elindulhatnak 

a politikai pályán. Azok az egyházfiak, akik bizony a Kádár-rezsim 

megfélemlítettjei, kiszolgáltatottjai voltak. Az egyház elnyomása 

itt már megszûnt, sugallják ezek az események. Megmutatják 

a világnak, hogy a demokráciában teljes szabadsága van még az 

egyháznak is. Ekkor még egyébként nem dõlt el az a kérdés, hogy a 

katolikus papok indulhatnak– e a képviselõ választásokon, vagy 

sem. Azt tudnunk kell, hogy a Kádár-rezsimben Barta püspök, vagy 

Lékai bíboros a parlament tagjai voltak. Az akkori bábparlamentben, 

rajtuk kívül, más katolikus papok is politizáltak. A Vatikán 

végül úgy dönt, hogy kimarad ebbõl a magyarországi játékból, ezért 

nem lehetnek a katolikus papok országgyûlési képviselõk. 

Végvári õrnagy– hogy ismét térjünk vissza hozzá– egy rendkívül 

jól megkonstruált politikai játékot folytat. Hogy mennyire avatták 

be õt ebbe az egész hazugság-folyamatba, azt lehet válaszolni, hogy 

talán semennyire sem. De az ajtókat nyitogatták elõtte, az egészet 

megszervezték neki. Késõbb meg elhitették vele, hogy mennyire fe- 


nyegetett helyzetbe került, mint a cég árulója. De az megint biztos, 

ha a titkosszolgálat valakit igazán fenyegetett, azt az illetõt úgy eltette 

láb alól, mint ahogy megtörtént ez sok száz emberrel a „rendszerváltozás” 

után, nemhogy még egy ilyen-viszonylag– ideggyenge 

emberrel, mint amilyen az õrnagy úr. 

Tulajdonképpen elkészítették a forgatókönyvet, végrehajtatták 

a „színészeikkel” a feladatot, s ezzel nyomást gyakoroltak Horváth 

István belügyminiszterre, aki a politikusok közül egyetlenként, a 

magyar átalakulás során elõször és utoljára, politikai felelõsséget 

vállalt a történtekért, lemond a belügyminiszterségrõl, ezzel el is tûnik 

a politika színterérõl. De ez az eltûnés sem valóságos, hiszen a 

veje, Stumpf István, pátyolgatja az MSZMP által megalakított reform-KISZ-t, 

a Fideszt. Olyannyira, hogy Orbánék 1998-as hatalomra 

kerülésükkor kancellária miniszter lesz belõle. 

Megint csak vissza kell térnünk az alapokhoz, az egész „rendszerváltozást” 

a titkosszolgálatok „vezényelték le”, a politikai akaratnak 

megfelelõen. Ebben az idõben is a titkosszolgálatok irányítják a sajtót 

is, a beépített ügynökeiken keresztül. A kapcsolattartó tisztek teljes 

mértékben dirigálnak a teljes politika színtéren. Ki lehet tehát jelenteni, 

történetünk alapján, hogy Roszik Gábor, bár látszólag parlamenti 

képviselõ, de valójában csak egy báb, akinek a sajtószerepléseit 

is megszervezik. Már majdnem nevesebb, híresebb lesz, mint Király 

Zoltán, akit a négyek bandájának MSZMP-bõl történt kizárása (köztük 

volt Király is) tett igazán ismertté, aki viszont, Roszik Gáborhoz 

hasonlóan, azóta szintén eltûnt a süllyesztõben. Az egész „rendszerváltozás”, 

rendkívül jól szervezett operatív akció közepette, a sajtó tevõleges 

részvételével, marionett-figuraként történõ mozgatásával, a 

hatalmas nyilvánosság érzetét keltik az emberekben, ami megadja a 

leendõ választóknak a látszólagos szabadságot. Hangzatosak a sajtó 

cselekedetei, ami után szinte ujjong a nép, hogy lám, leleplezik a volt 

rendszer politikai rendõrségét. Mindez pedig azért történik, mert folyamatosan, 

a Dunagate elõtt már, a Szabad Európa vezérletével, nevelik 

ki azt a gyülevész politikusi csapatot, amely együttest aztán majd 

ellenzéki kerekasztalnak nevezünk. A Végvári üggyel pedig azt az érzetet 

akarják erõsíteni, hogy lám, még a mindenható titkosszolgálat is 

sérülhet. Amíg viszont az emberek ezekrõl beszélnek, addig sem lengetik 

a nemzeti színû zászlót. A Dunagate tehát felhasználható a 

nemzeti érzelmek tompítására is. Az értelmiség rendkívüli módon értékeli, 

hogy a titkosszolgálatokkal szembe mer menetelni egy bátor riporter, 

egy még bátrabb országgyûlési képviselõ, mellette egy III/III-as 

õrnaggyal, egy bátor református lelkész, akit Németh Gézának hívnak, 

s aki nem más, mint a Fideszes Németh Zsolt édesapja. Minden 

történés megkonsturált, de a nép ezt akkor sem, ma sem tudja, s késõbb 

sem vesz róla tudomást. Vagy ha tud is róla, inkább a homokba 

dugja a fejét. Ezek a megszervezett akciók egyébként, pár évtized alatt 

elfelejtõdnek, de az akkori hangzavar nagyon is jól szolgálta a politika 

és a végrehajtó titkosszolgálatok érdekeit. 

Az ügyekrõl könyvek születnek, szerzõik között található Forró 

Tamás, Havas Henrik, Gazsó L. Ferenc, Zelei Miklós, akiknek ekkor 

ez a dolguk. Nevezetesen az, hogy irkálják a könyveket, a demokrácia 

legnagyobb dicsõségére, miközben csupán azokat a belsõ információkat 

gyûjtik csokorba, amelyeket jórészt a cégtõl kapnak. A feladat 

végrehajtására megkapják az engedélyt. Ehhez jön még a rádió, a televízió, 

jönnek az újságok. A hírek révén beetetik az embereket, a televíziós 

A Hét és a Híradó nézettsége soha nem látott magasságokba 

szárnyal, gyakran eléri a három-négy milliót is. Ekkor mûködik csak 

igazán a jól megágyazott teória, hogy megírta a Népszabadság, tehát 

igaz. Bemondta a rádió, megmutatta a televízió, tehát nem lehet hazugság. 

Nem kételkednek az emberek, akik ekkor még azt hiszik, 

hogy abban a forradalmi helyzetben csupa forradalmár újságíró tájékoztatja 

õket, még azt is hiszik, hogy a sajtónak nem szabad hazudni. 

Amit bemondanak, az az igaz, az a hivatalos, mert különben nem 

mondhatnák be. Pedig mindezt, a kapcsolattartó tiszteken keresztül 

megbízást kapott újságíróktól, riporterektõl hallják, irányítottan, 

akiket igazi véleményhordozóknak és véleményformálónak tartanak. 

Végvári történetébõl nemzetközi ügyet kreálnak, bizonyítván, 

hogy az ellenzékkel hogy elbánnak Magyarországon, a 

kommunisták még meg is figyelték. Az igazi ellenzékkel így bántak, 

igen, de nem azzal, amelyikbõl politikus lett, õket senki nem 

figyelte meg, õket a titkosszolgálat végig használta és együtt 

mûködött velük A politikussá vedlettekbõl hõsöket csináltak. 

Ez a Dunagate azonban arra nagyon jó, hogy miközben egy bizonyos 

csoportra terelõdik a figyelem, a közben a politikusnak kiszemeltek 

és a késõbbi közszereplõk aktáit eltüntetik. Azonban hiába tûnnek 

el az iratok, a kartonok, hiába szûntek meg a rendszerek, a tartótisztek 

élnek, akik bármelyik pillanatban, akár alkotmánybíró, akár 

parlamenti képviselõ is a volt együttmûködõ, meg tudja zsarolni õt. A 

tartótisztek ma is fel tudnák állítani a teljes III/III-as állománytáblát. 

Meg tudnák mondani, hogy kik azok a szigorúan titkos tisztek, akiknek 

õk voltak a tartó tisztjeik. S ezek az emberek, mind a mai napig 

mozgatják például az egykor beszervezett újságírókat. Amíg ezek az 

emberek élnek, bármikor odaszólhatnak, és oda is szólnak, hogy ez 

meg ez jelenjen meg az újságban, hangozzék el a rádióban, a televízió 

mutassa be. Utasítást adnak és adhatnak, hogy egy-egy riport, interjú 

milyen szellemben készüljön el. Kit emeljenek a magasba, és kit 

járassanak le az újságírók. A becsapásunk tehát, jelenleg legalábbis 

így tûnik, örökéletû. 

Lakatos Pál 

Göncz Árpád és nyalonc tollforgatói 

Mai írásomban nem is egy emberrõl, a címben 

szereplõ Göncz Árpád volt köztársasági 

elnökrõl, hanem a vele összekapcsolható 

jelenségrõl kívánok, többek között, szólni. 

Arról, hogy bábként tévelyegve a politika 

színpadán, miként lehet valakibõl – papíron 

– az ország legnépszerûbb politikusa. 

„Mindenki” Árpi bácsija. A közvélemény 

kutatások mindegyike állandóan az élen 

szerepeltette õt, mint a legnépszerûbb hazai 

politikust. Most, igaz csak nagyon kicsit, 

fellebbentjük a fátylat, s elénk tárul a valóság 

egy szelete. Ugyanakkor példát kapunk 

arra is, hogy a kétes múltja miatt kézben 

tartott magyarországi tollnokok, utasításra, 

bárkit eltaposhatnak, ugyanakkor természetesen 

bárkit az egekig is magasztalhatnak. 

Így lehet valakibõl országelsõ. Akár rászolgált, 

akár nem. 

De, szokásunkhoz híven, megint kezdjük, 

a sajtóval foglalkozó történeteinket, napjainkhoz 

képest, valamelyest távolabbról. A 

sajtó szabadossága, a nyolcvanas évek végén 

megmutatta, ha szabályozatlanul hagyják ezt 

a területet, akkor Magyarországon anarchia 

keletkezik. Nem csak a közéletben, ami sajnos 

mind a mai napig tapasztalható, hanem 

eszmei, szellemi zûrzavar keletkezik, ami gyakorlatilag 

a sajtó által gerjesztetten történik. 

Minden normálisan mûködõ demokrácia bizonyos 

szabadságot ad a sajtónak, de a politika 

soha nem engedi teljes egészében begyûrni 

magát a sajtó, az írott és elektronikus újságírás 

alá. Ezt azért fontos rögzítenünk, mert 

1989-ben már megmutatkozott, hogy minden 

párt és minden civil kezdeményezés fölött 

elsõsorban a cionista gyökerû SZDSZ-es 

csapat kívánt uralkodni, amely kizárólag 

csak az általuk felügyelt és irányított magyar- 


országi sajtó jelenlétét volt hajlandó megtûrni. 

Az általuk kiválasztott, velük hasonszõrû 

és hasonló szellemiségû újságírók szerepeltetésével– 

áljobb– és álbaloldalon egyaránt– 

meghatározó szerepre törtek, nemcsak a sajtóban, 

hanem a politikai, gazdasági, kulturális 

életben is. S tették mindezt az úgynevezett 

judeo-kultúrát, eszmét és akaratot hirdetve 

és hirdettettve, amely egyébként a sajtóban a 

kozmopolita nézetek népszerûsítése jegyében, 

a teljes szabadság, szabadosság, a liberalizmus 

képében jelent meg. 

Ennek legkézenfekvõbb bizonyítéka, mármint 

hogy ennek így kellett történnie, hogy az 

1989-es ellenzéki kerekasztal mellé összesöpört 

ügynökök egy kérdésben nem tudtak 

megegyezni, ez pedig a sajtó területe. Már a 

sajtóalbizottság jelezte – amelynek az MDF részérõl 

Szigeti István volt a tagja, az SZDSZ részérõl 

nagyobb ágyúkat vetettek be, Haraszti 

Miklóst, akit a háttérbõl Bánó Andrásék, Baló 

Györgyék, és a Szabad Európások láttak el 

munícióval-, hogy ez a kérdés hosszú ideig 

megoldatlan lesz. Tehát az alapvetõ kérdést, 

hogy milyen módon és kik birtokolják a sajtót, 

elsõsorban a rádiót és a televíziót, azt nem 

tudta az ellenzéki kerekasztal eldönteni. Már 

ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem egyszerûen 

a sajtó, annál inkább az egész politikai 

hatalom kérdése. Ma már érdekesnek tûnik, 

hogy a szocialista csapat, látszólag, teljes egészében 

visszaszorul a sajtóból, holott velük tulajdonképpen 

végestelen végig egyeztetett az 

akkor önmagát vad antikommunistának feltüntetõ 

SZDSZ-es gárda, már csak a valóságos 

egygyökerûségük miatt is. 

Erre is van bizonyíték az akkori idõbõl, már 

az úgynevezett szabadon választott országgyûlés 

megalakulása után megbukott az elsõ parlamenti 

vizsgálóbizottság. Nevezetesen a sajtóalbizottság, 

amely a vidéki lapok áron aluli 

eladását lett volna hivatott vizsgálni, azt, hogy 

a német Axel Springer miképpen kaparinthatta 

meg a vidéki lapok mindegyikét. 

Hornék ekkor, hogy a bizottság célt ne érhessen, 

a politikai zsarolás fegyveréhez nyúltak, 

megfenyegetvén az albizottság tagjait, hogy 

nyilvánosságra hozzák ügynöki múltjukat, ha 

nem paríroznak Magyarán, ha továbbra is kutakodnak 

az igazság után. A következmény, 

néma csend és egy befejezetlen, semmit fel 

nem táró vizsgálat. A hadrendbe állított, a kiadott 

feladatot ellenvetés nélkül végrehajtó 

újságíró gárda vezérkara, jól fialó alamizsnaként, 

résztulajdonosa lehetett a Kádár-rezsimben, 

állami pénzbõl mûködtetett, a „rendszerváltozás” 

után pedig privatizált napilapoknak. 

Teljes szabadságot adott ez a „liberális” gárda, 

azoknak, akik azt a szellemiséget vitték tovább, 

azt rögzítették az agyakban, hogy Magyarországnak 

nincs szüksége a hazai érdekvédelemre, 

nincs szüksége állami tulajdonra. A 

lefizetett vazallusok közremûködésével, a fogott 

újságírók hatalmas seregével azt hirdetik, 

hogy a legrosszabb tulajdonosnak, az államnak 

Bánó András 

Baló györgy 

minél gyorsabban meg kell szabadulnia javaitól, 

a nemzeti vagyontól. Ez az akkor jól lakatott 

sajtó a mai napig nem hozta szóba, hogy a 

Hazánknak a reprivatizációra, vagyis a vagyon 

volt tulajdonosához való visszajuttatására, 

mint alapvetõ igazságra, szüksége van. Sem a 

szaksajtóban, sem a rádióban és a televízióban, 

sem pedig a bulvárlapokban nem volt egyetlen 

olyan hang, amely ezt a kérdést fölmerte 

volna vetni, ugyanis ez az egész rendszerváltozást, 

annak jogszerûségét kérdõjelezte volna 

meg. Ha meg elvétve akadt is egy ilyen önmagában 

tiltakozó, Hazáját, nemzetét féltõ kiabáló, 

azt kíméletlenül eltaposták. 

1990. õszén már szemmel látható, hogy az 

új kormánynak semmilyen sajtó befolyása 

nincs, de különösképpen így van ez a nemzeti 

értékek megõrzésénél, még azokon a területeken 

is, ahol saját maga nevezi ki az elsõ számú 

vezetõt, legyen az a Magyar Televízió, 

Hankiss Elemérrel, vagy a Magyar Rádió, 

Gombár Csabával az élen. Hogy ezt megértsük, 

fel kell idéznünk a legnagyobb kormányzó 

párt, az MDF országgyûlési képviselõcsoportjának 

összetételét, és a képviselõcsoportban 

hatalomra került nézeteket. Az MDF 

163 fõbõl álló frakciójában nem volt összesen 

tíz olyan személy, akit kifejezetten liberálisnak 

lehetett volna nevezni. A névteleneket 

nem említve, a liberális gondolkodású politikusok 

közé volt sorolható Kulin Ferenc, Balázsi 

Tibor, Beke Kata, Debreczeni József és 

Mile Lajos. Antall József sehová sem volt sorolható, 

neki nem voltak nézetei, õ az integrátori 

feladatot vállalta magára. Ennek ellenére 

a nagy többségû, úgynevezett nemzeti 

szárny rögtön az elején vereséget szenvedett, 

amikor az országgyûlés kulturális és sajtó bizottságának 

élére nem tudta delegálni 

Csengey Dénest. Még összetételében is, ilyen 

számszerû fölény ellenére is, a frakció– és a 

pártelnökséget, nem számszerûségében, hanem 

hatásfokát tekintve, a liberálisok túlsúlya 

jellemzi. Az õ uralmuk a meghatározó. A 

szóban forgó bizottság elnöke egyébként, 

„természetesen” a liberális Kulin Ferenc lesz, 

mint a legtöbbet foglalkoztatott politikus, aki 

bár nyíltan soha nem csap össze a nemzetiekhez 

sorolt Csurka Istvánnal, de olyan távol 

állnak egymástól, hogy még az egyszerû gondolatcserére 

is képtelenek egymással, annak 

ellenére, hogy a frakcióelnökségnek mind a 

kettõ tagja. Kónya Imre meg, gyakorlatilag 

egy eszme nélküli ember, ha kellett liberális, 

ha kellett népi-nemzeti, ha kellett ez, ha kellett 

az. És õ volt a frakcióvezetõ. Nagyon érdekes, 

ha már szóba került Kónya neve, s 

amirõl manapság sokan elfeledkeznek, hogy 

1991. áprilisában õ írja meg az „Ugyanazt 

másként” címû dolgozatot, amely hemzseg a 

radikális gondolatoktól. Erre „száll” rá a sajtó, 

amikor, hogy Kónyát ismertté tegyék, 

részvételével televíziós vitafórumokat rendeznek 

a televízióban. Kónya ekkor hatalmasakat 

vitázik elvbarátjával, az SZDSZ prominensével, 

Petõ Ivánnal. Ezekbõl a vitákból 

Kónya, mint képzett ügyvéd, rendszeresen 

gyõztesen kerül ki. Azt azonban tudni kell, 

hogy ez a vita önmagáért való volt, de ezzel 

tulajdonképpen a radikálisok élére állította, 

ideig-óráig, Antall József Kónya Imrét, lefejezve 

ezzel– átmenetileg– Csurka Istvánt, Zacsek 

Gyulát, mindenkit, akik tulajdonképpen 

az elnökségben is többségben voltak, de 

a liberális gondolkodás, a cionista sajtóval 

való feltétlen barátkozás hívei gyõztek ezzel 

az antalli politikai trükkel. 

Ekkor már, a kulturális bizottságban megkezdõdött 

a vita a sajtótörvényrõl. A vita 

kapcsán kiderült, hogy az úgynevezett 

nép-nemzetieknek nem is volt koncepciójuk. 

Állandóan megmaradtak annál a teóriánál, 

hogy legyen egy mondatos a sajtótörvény, ne 

hazudj. Állandóan a BBC normáit emlegették, 

de ezeket a normákat gyakorlatilag nem 

ismerte senki, aki viszont ismerte, Jurányi 

Benedeknek hívták, õ volt Kulin személyi 

titkára, és velejéig liberális nézeteket valló 

MDF-es volt. Tehát, ilyen körülmények között, 

ebben az idõben még esély sem volt a 

sajtótörvény megalkotására. A szocialistáknak 

meg sem kellett szólalniuk, hogy mindent 

elodázzanak, elintézte azt nekik az 

MDF. Pedig Hornéknak, a filmrendezõ Kósa 

Ferenc személyében a legtekintélyesebb sajtópolitikusuk 

volt, aki a Horn Gyuláéktól kapott 

információk alapján ismerte a vele szem- 


en álló, MDF-hez tartozó politikusok ügynökmúltját, 

így azok labdába sem rúghattak. 

De ami még ennél is súlyosabb, hogy a sajtótörvény 

ügyében még az SZDSZ sem szólalt 

meg, csak néhányszor küldte elõre Haraszti 

Miklós gondolatait. Helyettük érvényesült a 

Fidesz kifejezetten kemény liberalizmust sugalló, 

agresszív, kemény sajtópolitikája, 

amely óriási támogatást élvezett. Jellemzõ a 

huszonegy fideszes akkori helyzetére, amely 

pártba igazán karizmatikus egyéniség ma is 

csupán három-négy található, hogy olyan 

sajtótámogatottságot kapott, amellyel 1991- 

ben a legnépszerûbb pártok listáját ötvennyolc 

százalékkal vezette. A mögötte álló 

SZDSZ alig haladta meg valamivel a húsz 

százalékot. Az SZDSZ ettõl szinte megriadt 

ettõl, s jól felmérte, hogy ha a Fidesz, az õ kis 

segédcsapatuk továbbra is ilyen sajtó hátszéllel 

dolgozik, akkor még vetélytársává is válik. 

Ekkor visszahívta az általa odaküldött szakértõket 

a Fidesz mellõl, s a sajtónak a Fidesz 

dicséretében, Baló Györgyék vezetésével, 

megállj-t parancsolnak. Ennek meg is lett a 

következménye, hiszen a Fidesz, nem egészen 

egy év alatt, az öt százalékos népszerûségi 

küszöb alá zuhan. Itt érhetõ tetten igazán a 

sajtó ereje. Ebbe az ûrbe, ami a Fidesz kiesésével 

keletkezett, a szakszervezetek és a vidéki 

sajtó közremûködésével, a tõsgyökeres 

ÁVH-s kommunisták törtek be. Ez olyan 

meglepõ fordulat volt, amit a hazai politikában, 

talán csak egy embert kivéve, senki nem 

ismert föl. Ekkor pedig már tudni kellett volna, 

hogy a parlamentben nem az SZDSZ és a 

Fidesz jelent veszély az MDF-re, hanem a 

Magyar Szocialista Párt. Ez a feltevés már ekkor 

bizonyítást nyer, hiszen az elsõ szabadon 

választott parlament elsõ idõközi választását 

az MSZP-s Filló Pál hatalmas fölénnyel nyeri 

meg, 1991-ben, Budapesten, a XI. kerületben, 

amikor is a Hágába kiküldött MDF-es 

Baka András helyére kerül. A fölény mérhetetlen 

volt, Filló a szavazatok majd kétharmadát 

kapja meg akkor. A következõ idõközi 

választást is MSZP-s nyerte, Kisbér térségében 

Keleti György, aki szintén egy MDF-es 

helyére lépett. Ekkor már az is látható volt, 

hogy mindezt az SZDSZ irányította sajtó sem 

veszi észre, de ami még elgondolkodtatóbb, 

az MDF vezérkara sem döbben rá, hogy a 

szakszervezetek nem az SZDSZ-t, hanem az 

MSZP-t támogatja. Pedig ennek már az üzemi 

tanácsok választásánál érezhetõ volt az 

elõszele, hiszen itt az MSZOSZ, az átalakult 

szakszervezet, a szavazatok több mint kétharmadát 

szerezte meg 1990. õszén. Az 

MSZOSZ, egymagában több szavazatot kapott, 

mint az összes többi országos hatáskörû 

öt szakszervezeti tömörülés, amelyek az 

MSZOSZ-hoz képest a szavatok egynegyedét 

sem kapták meg. Látszott már az MSZP 

hátországa. 

A média, nem véletlenül nem figyel föl 

erre, hiszen, az SZDSZ utasítására, továbbra 

is egy valamit kritizál teljes erõvel, nevezetesen 

azt, hogy túl lassú a privatizáció. Ez, még 

egyszer, az SZDSZ örökös liberális, kozmopolita 

godolkodásának sajtó általi megjelenítése. 

Tehát, a sajtó az igazán súlyos kérdésekben 

soha nem mond mást, mint kenyéradó 

gazdája, az SZDSZ, csak akkor még senki 

nem látja elõre, hogy az 1994-es választásokat 

követõen, Petõ Iván és csapata feltétlen 

szövetségese lesz a szocialistáknak. A szocialisták 

aztán, a sajtóban folyamatosan romboló 

magatartásukért, kormányzati feladatokkal 

bízzák meg azt az SZDSZ-t, amelynek 

végeredményben erre semmi látható jogosultsága 

nem volt, hiszen még 1994-ben is 

antikommunista jelszavakkal indította meg a 

választási kampányát. 

A Liberális Szövetség, amelynek tagjai, a 

sajtó által oly annyira futtatott Agrárszövetség, 

SZDSZ, FIDESZ, tulajdonképpen antikommunista 

programot hirdetett. A sajtó ezt 

aztán rendkívül jól kezelte, hiszen minden 

egyes politikai elszólást elhallgatott, s a másik 

oldalon pedig minden egyes politikai hibát, 

még a legkisebbet is, fölnagyított. Hogy ez 

miért történhetett így, példa rá a Kádár-rezsim 

egykori Tájékoztatási Hivatala volt embereinek 

véleménye, akik az 1990-es évek 

elején kifejtették, az akkori politikai „elit” 

vegye tudomásul, mindenki a kezükben van. 

A sajtó területén, mondották, akkora apparátus– 

értsd fogott újságíró– áll a rendelkezésükre, 

akikkel képesek a bolhából elefántot 

csináltatni, de ugyanez érvényes fordítottan 

is, a legsúlyosabb kérdéseket is képesek, parancsszóra 

elhallgattatni. 

De hogy visszatérjünk az akadozóan készülõ 

sajtótörvényre, ennek a vitája, 1990. 

õszétõl, 1994-ig, úgy kerül több százszor napirendre, 

hogy egyetlenegy részmegállapodás 

megkötésére nem kerül sor a politikai pártok 

részérõl. Ezért alakulhatott ki az az ex-lex állapot, 

hogy bár az MDF és szövetségesei vannak 

kormányon, de a kétharmados szavazási 

alku megléte miatt csak azt a személyt lehetett 

kinevezni a rádió és a televízió élére, akit 

a liberálisok akartak. Ekkor kerül a képbe, a 

már említett Hankiss Elemér és Gombár 

Csaba, akiket a feladattal megbízott Csurka 

István, mint reformkommunistákat mutatott 

be, azzal a kiegészítéssel, hogy tulajdonképpen 

kiválasztottjai népi-nemzetiek. 

Antall József ebbe az utcába, látszólag tudatlanul 

sétált be, de tudomásul kell venni, 

hogy ekkor már, Csurka István kilengései miatt 

teljes egészében az MDF liberálisai dirigálnak. 

Csengey Dénes korai halálakor 

(meggyilkolásakor?) az irányítás végleg átcsúszott 

az kezükbe.1991-ben tehát két említett 

személybõl elnök lett, de pillanatok alatt 

kiderült, hogy nem az MDF szellemiségét 

képviselik, nem keresztény Magyarországban 

gondolkodnak. Ennek következtében a Magyar 

Televízió és a Magyar Rádió, egy esztendõ 

múltán, ismét magyarellenes gyûlölettel 

eszél, mint közszolgálati intézmény, a kor - 

mányon lévõkrõl, ami a polgári demokráciákban 

teljes egészében szokatlan. Ugyanakkor, 

ezek a politikusok, ezekben az intézményekben, 

sokkal kevesebbszer szólalhattak 

meg, mint az ellenzéki politikusok (a megszólalási 

arány több mint kétharmados volt az 

ellenzék javára), vagy ha szót is kaptak, abban 

nem sok köszönet volt, a velük készült 

interjúkat, etikátlan módon, megvágták. 

Örökös támadásokat kaptak a kérdezõ riporterek 

részérõl, nekik meg állandóan védekezni, 

magyarázkodni kellett. 

Jó példa a sajtó viselkedésére az 1990 

õszén bekövetkezett taxisblokád, amikor is a 

kormányon lévõket hozzá nem értõként, tolvajként, 

hazug emberként mutatták be, aminek 

persze volt is valóságtartalma, bár az 

MDF-hez kötõdõknél az MSZP-sek még többet 

nyúltak le. Ez persze nem menti az 

MDF-et, sõt mint az ország sorsáért felelõsöknek, 

ezt is meg kellett volna akadályozniuk. 

De ugyanezt a lehetõséget megkapták a 

kedvenc gyerekek, a Fideszesek is, és itt nemcsak 

a megkapott, s furcsa körülmények között 

eladott székházra gondolok, hiszen ezeket 

a fiatalok Antall József, politikai alku révén 

vagyonhoz juttatta. És itt gondolni kell a 

különféle, magas jövedelmet hozó pozíciókra 

is. Ilyen volt például az ÁVÜ-nél és az ÁPV 

RT.-nél betöltött igazgatótanácsi tagságuk. 

De megint menjünk vissza példáért a sajtóhoz, 

a manipulációkhoz. 1989-tõl elkezdik a 

nyilvánosság elõtt futtatni Nagy Tamást, az 

akkori gyáli Szabadság termelõszövetkezet 

elnökét, aki a Termelõszövetkezetek Országos 

Tanácsából alakult „reform” szervezet elnöke, 

a Mezõgazdasági Termelõk és Szövetkezõk 

Országos Elnökségének elnöke is lett– 

mellesleg, egyes vélemények szerint, Demszkyvel, 

s másokkal egyetemben a gyáli nagybani 

piac tulajdonosa is-, s mint egy horthysta, 

hõsi halált halt repülõs tiszt fiát mutatják 

be. Ez eddig mind igaz. Egyrõl azonban 

soha nem írtak a magyarországi újságírók, 

hogy Nagy Tamás nevelõapja Cservenka 

Ferencné közvetlen munkatársa volt. 

Cservenkáné pedig nem volt más, mint az 

MSZMP Pest megyei Bizottságának elsõ titkára, 

Kádár kegyence. Nagy Tamás tehát eladható 

volt, mint horthysta õssel rendelkezõ, 

a nemzeti oldalnak, ugyanakkor nevelõapján 

keresztül közel kerülhetett a húsos fazékhoz. 

De ez utóbbi családi kötõdésrõl nemhogy az 

újságírók nem beszéltek, nem szólt errõl semmit 

maga Nagy Tamás sem. Most már a Napnál 

is világosabb, hogy a sajtót nem tudja jól 

kezelni az MDF, ezért különféle furmányokra 

vállalkozik. Hogy gyöngítsék a szakszervezet, 

annak lapját a Népszavát, és annak újságíróit 

próbálja magához édesgetni. Politikai alkura 

törekszik a Népszabadság új tulajdonosi körével, 

a Bertelsmann csapattal, mert akkor 

majd az õ újságírói is jók lesznek az MDF-hez. 

Ezek az újságok, az imént vázolt taktika alap- 


ján, hatalmas állami hirdetéseket kapnak. 

De gondolkodjunk el azon, ha az Antall kormány, 

azzal a hatalmas állami túlsúllyal és tulajdonnal, 

amellyel akkor még rendelkezett, 

a nemzetieket támogatja, õket futtatja, õk 

kapnak állami hirdetést, Magyarország ma 

nem itt állna. De, még az MDF kormányzása 

idején is a legnagyobb értékû állami hirdetési 

megrendeléseket a Magyar Hírlap és a Népszabadság 

kapta. Értelemszerûsen ezek nemcsak 

kormány-hirdetések voltak, hanem az 

állami cégektõl is ezek a napilapok kapták a 

megrendeléseket. Ezzel végül is az MDF a liberalizmust, 

az SZDSZ-t, s az állami vagyon 

ésszerûtlen magánosítását, elherdálását támogatta. 

Ez volt a ki nem mondott célja. Szavakban, 

melldöngetõen nemzeti volt, a sötét, 

átláthatatlan tetteiben pedig kiszolgálta a 

nemzet ellenségeit. Az elfogadott koreográfia 

szerint. Hiszen ez az SZDSZ közgondolkodása, 

amit Antall József is elfogadott, sõt, 

támogatott. Csak mi nem tudtunk róla. 

Az, hogy a százszázalékos állami tulajdonú 

cégek, és maga a kormány is, megrendeléseken 

keresztül, miért nem az Új Magyarországot 

támogatták, erre senki nem fogja megadni 

a magyarázatot. Mert senki nem is kérdezi. 

Pedig a válasz az iménti mondatokban rejlik. 

Megint elkalandoztunk egy kicsit, bár remélem, 

többünk okulására történt ez. Vissza 

kell azonban térnünk Hankiss Elemérhez és 

Gombár Csabához, a televízió és a rádió, 

MDF, illetve Csurka által megtalált elnökéhez. 

Nagy nehezen rábukkannak egy népi-nemzeti 

szárnyra, amely képviselõi az említettek 

helyébe kerülnének. Így kerül elõtérbe, 

tejhatalmú alelnök jelöltként Csúcs 

László, a rádiónál és Nahlik Gábor, a televíziónál. 

Ehhez azonban a két regnáló elnököt le 

kellene váltani. Antall József elõ is készíti az 

errõl szóló iratokat, amelyeket Göncz Árpád 

köztársasági elnöknek kellene aláírnia. 

Az akkori helyzetrõl tudni kell, hogy 

Göncz úgynevezett gyönge hatáskörû köztársasági 

elnök volt, aki az eléje tolt leveleket, az 

illendõség kedvéért is, alá kellett volna, hogy 

írja. Igen ám, de ezt megelõzõen volt egy taxisblokád, 

amelynek háttérszervezését sokan 

Göncz nevéhez kapcsolják. A taxisblokád 

után azonban Göncz Árpádot, államellenes 

összeesküvés vádjával nem ítélik el, így õ ebbõl 

megerõsödve kerül ki. Pedig a taxisblokádot 

az épeszû emberek puccsként kezelik. A 

taxisblokád után azonban mindenki Árpi bácsiját 

a nemzet megmentõjeként futtatja a liberális 

sajtó, így tulajdonképpen minden kritika 

lepattan róla. Antall, tehetetlenségében, 

hogy nem tudja leváltani a két elnököt, másként 

vág vissza. A visegrádi hármak találkozójára, 

amely állam-és kormányfõk találkozója 

volt,GönczÁrpádotnemhívatjameg.Deafõ 

kérdés ezzel még nem oldódott meg. Tehetetlenségében 

más utat is keres Antall. A két 

közszolgálati intézményt a költségvetésen keresztül 

próbálja sarokba szorítani. Mivel 

Gombár és Hankiss, a köztársasági elnök tevõleges 

közremûködésével marad, a rádió és a 

televízió költségvetését, a parlament helyett, 

közvetlenül a Pénzügyminisztérium alá rendeli. 

Bakó Lajos MDF-es képviselõ parlamenti 

javaslata alapján, amit az országgyûlés elfogadott, 

a két intézmény költségvetése, a támogatás 

mértéke, a Pénzügyminisztérium kénye-kedvétõl 

függött. Ez is antidemokratikus 

intézkedés, a politikai nyomásgyakorlás eszköze. 

Ez a gondolat már 1992-tõl kezdve élt, de 

az 1994-es költségvetésben vált valósággá. 

Azt azonban tudni kell, ezt a költségvetést 

még Antall József készítette elõ. Boross Péter, 

miniszterelnökké történt megválasztásakor 

már kész költségvetést kapott. Ez az intézkedés 

viszont nyílt háborúba torkollott. 

De még mindég nem szabadult meg a hatalom 

az akkori két elnöktõl, ami, hogy most 

megint ugorjunk vissza az idõben, 1992. tavaszára 

már hatalmas viharok keletkeznek ebbõl. 

Ekkor már, Antall József kérésére, Kulin Ferenc 

napi kapcsolatban van Göncz Árpáddal, a 

két elnök elmozdítása ügyében. A legfontosabb 

politikussá léptette ezzel elõ magát Kulin, aki 

1993. nyaráig volt a kulturális bizottság elnöke, 

mert Antall nem bízott másban. Csurka Istvánt, 

akit önmaga is ügynöknek tartott, nem 

engedhette oda az általa szintén ügynöknek 

tartott Göncz Árpádhoz. Az a kommunista beállítottságú, 

volt MSZMP tag Kulin Ferenc lett 

a legnélkülözhetetlenebb médiapolitikus az 

MDF-ben, aki tulajdonképpen az MDF-en belül, 

de a Mozgó Világon is keresztül, a szocializmus 

megreformálását hirdette, még a 90-es 

évek elején is. Ugyanezt hirdette egyébként 

Debreczeni József és csapata, akik közbotránkozást 

okoztak– Kádár dicséretükkel– még a 

frakcióüléseken is. 

Kulin a köztársasági elnöktõl többször is 

azzal jött vissza, hogy az elnökök leváltását illetõen 

Göncz Árpádot meg lehetne gyõzni, 

de ott ülnek az SZDSZ-esek az elõszobában. 

Mécs Imrérõl, Magyar Bálintról, Demszkyrõl, 

Szabó Miklósról és társairól beszélt. 

Egyébként, más ügyben, de az ötvenhatosok 

is azt mondták naponta, hogy õrzik Göncz 

Árpádot. Ez már odáig fajult, hogy a feleségét 

is beküldték hozzá, s ahogy Kulin mondta, 

hogy „az öregasszony olyan rossz szándékú, 

hogy Göncz Árpád, ha az elõszobából jelezték, 

hogy jön a felesége, idegessé vált, és reszketett 

a szája széle”. 1992-ben Kulin többször 

visszajött azzal a hírrel, hogy most már megtört 

Göncz Árpád, az MDF frakció-elnöksége 

örült, de az SZDSZ folyamatos gyõzködése 

minden esetben, minden döntést visszájára 

fordított. Elõfordult olyan eset is, Kulin 

mondta Antallnak, hogy Göncz régi jó barátjában, 

Mécs Imrében sem bíztak az SZDSZesek, 

s az „öregasszony, a vén hárpia” strázsál 

az ajtó elõtt. Göncz Árpád egy újságírónak is 

elmondta, akinek a nevét még nem szabad 

fölfedni, hogy „azt értsétek meg, én fogoly vagyok, 

és nem tehetek mást”, majd Kulin Ferencnek, 

még ugyanazon a napon megismételte, 

hogy „nem értitek meg, én ezt nem tehetem. 

Nem írhatom alá”. Kulin elmondta, 

Göncz Árpádnak többször remegett a szája 

széle, az arca eltorzult, toporzékolt, hogy végre 

megérthetnétek már, hogy nem tehetem. 

Göncz a múltja foglya volt, amitõl akkor is 

nagyon félt és jelenleg is nagyon reszket. Azt 

viszont tudomásul kell venni, hogy a sajtó, 

Göncz Árpád múltjáról, soha egy szót nem 

szólt. A történethez hozzá tartozik még, hogy 

Göncz a két elnök felmentési papírjait soha 

nem írta alá. Hankiss és Gombár önszántából 

mondott le. Bár, akik dörzsöltebbek, tudni 

vélik, ez a megoldás napjaink csodafegyverében 

leledzik. A föníciaiak találmányában. 

Lakatos Pál 

Maffiafõnökök zsebében a sajtó 

Az SZDSZ foglyaként kezelt Göncz Árpád köztársasági elnök tehetetlenségérõl 

szóltunk az elõzõ héten. Arról, hogy miért is nem mentette 

fel az Antall által kért Hankiss Elemér tévé-, és Gombár Csaba 

rádió elnököt. Tehetetlen volt, a múltja béklyóiban vergõdött. Látszólagos 

tétovasága azonban rögtön elmúlt, ha a szabadmadarak érdekei 

szerint kellett cselekednie. Így történt ez az 1990-es taxisblokád 

idején is. 1990. õszére a közhangulat, a számtalan félre sikerült intézkedés, 

az elmaradt változások hatására is, egyre nemzetibbé válik 

megint. Ezt ellensúlyozandó, kell megszervezni a taxisblokádot. Ennek 

az államellenes összeesküvésnek kulcsfigurái a politikai pártok, 

az SZDSZ és a Fidesz. Az MSZP ekkor még meg sem mer szólalni. Az 

egész irányítójává lép elõ a köztársasági elnök Göncz Árpád, a rendõrséggel 

összefogva. Már Göncz elsõ intézkedései a fennálló hatalmat 

gyengítik, amikor, mint a hadsereg fõparancsnoka nem hajlandó a taxis-zár 

föloszlatását elrendelni. Magához hívatja Barna Sándort, Budapest 

akkori rendõrfõkapitányát, és vezetõtársait, akikkel megbeszéli, 

hogy ne intézkedjenek. Azzal a Barna Sándorral mûködik 

együtt, aki, mint Borsod megyei rendõrfõkapitány, még 1989-ben, 


kommunista korában, Miskolcon szétvereti a tüntetõ tömeget. Barna 

egyébként jelenleg Budapest SZDSZ-es fõpolgármesterének, Demszky 

Gábornak a tanácsadója. Barna, 1990-ben a köztársasági elnök védelmét 

élvezve parancsol mozdulatlanságot a rendõri állománynak. 

Göncz ekkor, a sajtó tevékeny közremûködésével, pillanatokon belül 

válik az ország legnépszerûbb politikusává. Hogy az MDF-nek 

mennyire nincsenek káderei, jellemzõ, hogy a taxis blokád elõtt Antall 

József azt mondja Göncz Árpádról, hogy nagyon nagy MDF-es 

demokrata. Jó barát! De MDF-esként említik ekkor még Hankisst, 

Gombárt, a KISZ Budapesti Bizottságának volt osztályvezetõ-helyettesérõl, 

Csányi Sándorról is hasonlóan vélekednek. A volt munkásõr 

Lenk Gézát is ide sorolják Antallék, aki aztán a Kereskedelmi és Hitelbank 

igazgatója lesz. 

Ekkor senki nem annak mutatja magát, mint ami valójában. Ebben 

a sajtó tevõlegesen vett részt. Akit a nemzeti oldalon kellett elismertetni, 

annak a kommunista múltja azonnal szertefoszlott, de 

az újságírók hallgattak arról is, hogy ekkor, az új hatalom kegyencei, 

mindannyian megváltoztatták az önéletrajzukat. Új emberek 

születtek ekkor, új önéletrajzzal, a politikában, gazdaságban, pénzvilágban, 

a sajtó világában. Aki kérte, annak visszaadták a személyi 

anyagát, hogy írjon más önéletrajzot. 

Ennek a korszaknak 

„sajtótörténeti” 

dokumentuma az elhíresült 

pizsamás interjú. 

Feledy Péter 

készítette a kórházban 

lévõ Antall Józseffel. 

Készítésének 

körülményeirõl 

annyit tudni, hogy 

Gazsó Ferenc és társai, 

mint az MDF választmányának 

tagjai 

bemennek Antallhoz 

a kórházba és 

megkérik, hogy nyilatkozzon. 

Érvelésük 

egyszerû, elmondják 

a miniszterelnöknek, 

hogy anarchia van 

mindenütt az országban, 

nem mûködik 

az MDF parlamenti 

képviselõcsoportja 

és mûködésképtelen 

a kormány-, mondják 

Gazsóék. Bod 

Péter Ákos például 

nem hajlandó szóba állni az Érdekegyeztetõ Tanáccsal, amelynek 

prímhegedûse, hirtelenjében, Palotás János MDF-es képviselõ lesz, 

aki saját kormányával szemben lép föl, s aki azóta eltûnt a politikából. 

Princz Gáborék közremûködésével milliárdost csináltak belõle. A 

kormányban egyetlen józan ember van, Rabár Ferenc pénzügyminiszter, 

aki a tárgyalásokat vezényli. A taxisok vele tárgyalnak elõször. De 

ez egyáltalán nem véletlen, hiszen Szabó Tamás, Bod Péter Ákos erre 

alkalmatlan volt. Rabár is hamar felismeri azonban a helyzet ellentmondásosságát, 

visszavonul a tárgyalásoktól. A taxisblokádnak persze 

elõzménye, hogy mire Antallék elkezdenek kormányozni, addigra 

az elõzõ kormány, Németh Miklós vezetésével „kisöpri” a költségvetést, 

és nincs más út, mint literenként 64 forintra emelni a benzin 

árát. Hogy ez mennyire elõre tervezett volt, bizonyítja az is, hogy még 

1989-ben, az 1990-es költségvetés elfogadásakor, az akkori pénzügyminiszter, 

az azóta szintén milliárdos Békesi László már tudja, hogy 

mindez teljesíthetetlen, és azt mondja :”Isten óvja Magyarországot!” 

A taxisblokád elõtt már félõ volt, hogy összeomlik a magyar államháztartás, 

ami azt is jelentette volna, hogy a dolgozók nem kapják 

meg a fizetésüket, a nyugdíjasok a nyugdíjukat. A benzinárat, a szakemberek 

javaslatára, elõször, az imént említett fölé emelik, majd 

csökkentik, de ez nem elég, újólag hitelt vesz fel kormány, és a kereskedelmi 

bankokon keresztül, arra való hivatkozással, hogy bajban 

van a költségvetés, meggyorsítják a privatizációt. Nincs idõ most arra, 

hogy azt elemezzék, a tulajdonszerkezet milyen legyen, legyen-e törzsvagyon, 

hiszen azonnali bevételre van szükség. Ebben a pillanatban 

fölkínálják a nemzeti vagyon jelentõs részét, természetesen a kényszer 

diktálta alacsony áron, barátoknak, zsebbe visszafizetõ külföldieknek, 

ami évtizedekre meghatározta Magyarország sorsát. A sajtó, „természetesen”, 

ezekrõl az összefüggésekrõl is hallgat. 

S hogy miért a liberális gondolkodású Feledy az interjúkészítõ? 

Az akkori képviselõk elmondása szerint az MDF-hez, a liberális 

Kulinon keresztül, jól „benyalta” magát. Ennyi a magyarázat, a következmény 

pedig? Feledybõl késõbb alelnök lett a Magyar Televízióban, 

de azóta is, bármilyen kormányok kerültek is hatalomra, õ a 

képernyõn maradt. Mint ahogy tulajdonképpen, a régiek közül 

mindenki megmaradt a helyén, a sajtóban. 

De akart-e igazán az MDF és személyesen Antall József nemzeti 

újságírást? A kérdésre válaszoljunk egy példával. 1990-ben, Antallék 

akaratából megalakul az Új Magyarország, azzal a céllal, hogy legyen 

már egy olyan sajtótermék, amely igazán az MDF, a kormány mellett 

van. Hatalmas vita volt arról, hogy ki legyen a fõszerkesztõ. Mindenki 

Gazsó L. Ferenc befutását várta, ehelyett, sokak ámulatára, Albert 

Gábor, Antall barátja kapja meg ezt a posztot. Rövidesen bebizonyítja 

azonban, hogy alkalmatlan erre a posztra és még ekkor sem a Gazsó L. 

Ferenc – Zelei kettõs kapja meg az újságot, akik mindketten az MDF 

választmányának a tagjai, hanem Fábián László, akinek egyszerûen 

nincs újságírói múltja, sem pedig vezetõi gyakorlata. Nem sokkal ezután 

Antall azt mondja pártja prominensei elõtt, az Új Magyarországnak 

nem szívesen nyilatkozik, mert az egy vacak lap. A nemzeti oldalon, 

mondja Antall, nincsenek Baló Györgyök. Balót elsõrendû újságírónak 

tartja Antall. Képzetlenek és elfogadhatatlanul gyöngék 

viszont a nemzeti oldal újságírói. Honnan tudja ezt Antall József? Kulin 

Ferencéktõl. 

Ám Göncz Árpádról még mindig van mit mondani. Õ az, aki a 

Magyar Köztársaság elnökeként nyilatkozik az olasz La 

Stampának, világgá kiáltja, hogy „Európa segíts!”, mert Hazánkban 

a háború elõtti rend erõsödik. Mit lehet erre mondani?! S mit 

az 1991. október 23-i szereplésérérõl. Emlékeznek, állítólagos 

szkínhedek ekkor fojtják, füttyel, a szónokló Gönczbe a szót. A 

Bánó András fõszerkesztésével mûködõ Esti Egyenleg címû televíziós 

mûsor beszámolójában be is mutatja az állítólagos rendzavarókat. 

A bakancsos, fekete ruhás, Árpád-sávos zászlót lengetõ fiatalokat. 

Csakhogy õk ott sem voltak a Kossuth téren. Térben és idõben 

sem lett volna összeilleszthetõ a két képsor. Mégis megtörtént. 

Holott az elégedetlenkedõk egykori ötvenhatosok voltak, akik azt 

kiabálták Göncznek:”Becsaptál bennünket Árpád!”. De a sajtó, 

történelmünk szent zászlaját, az Árpád-sávos lobogót pocskondiázta. 

Egyébként, mindenféle kazettavizsgálat és bírósági hercehurca 

nélkül tisztázható lett volna minden. A Kossuth-téri események fõ 

biztosítója az akkor már belügyminiszter, Boross Péter volt. A téren 

történtekrõl felvételeket készített a Belügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági 

Hivatal is. Csak ezeket a felvételeket kellett volna a 

nyilvánosság elé tárni, s akkor kiderül az igazság. Ez azonban senkinek 

nem volt érdekében, még Boross Péternek sem. Ma már talán 

sejtjük, hogy miért. Helyette maradt a gyalázkodás, a nemzeti érzések 

sárba tiprása. Bánóék meg, kissé megkésve, de 1994 végén, a 

decemberi nagy jutalmazásokkor, pénzzel bélelt borítékokat vehettek 

át Kuncze Gábor belügyminisztertõl. Mindent ez a stáb vitt el 

akkor, még a gépkocsivezetõ is a „lepénzeltek” között volt. A többi, 

odasereglett, meghívott újságíróknak a tapsolás lehetõsége adatott 

meg csupán. 


De térjünk vissza megint az 1990-es esztendõhöz. Nemzeti újságírók 

híján, illetve azok mellõzöttsége miatt, már az Antall-kormány 

megalakulásakor szembe menetel a sajtó az akkori hatalommal. A 

közép-európai változások közül ilyen helyzet egyedül Magyarországon 

jön létre. Minden körülöttünk lévõ ország, még az újonnan megalakultak 

is, erõs nemzeti sajtóval rendelkeznek. És bár– Csehországot 

kivéve– a kommunisták mindenütt átmentik a hatalmukat, de 

igen erõs a nemzeti érzés az ottani jobb– és baloldalon egyaránt. 

Nemzetben gondolkodnak a keresztények és a liberálisok. Példaként 

2005-öt említsük meg, Lengyelországot, ahol nemzeti-liberális pártként 

a keresztény gondolkodás kerül hatalomra. Az a folyamat, hogy 

Hazánkban az 1990-es választást követõen a politikai elrendezõdés a 

sajtó vonalán nem érzékelhetõ, az egyúttal, a kormányellenességen 

túl, azt is mutatja, hogy minden apróbb hibából, amit a kormány követ 

el, „mûbalhé” lesz, viszont az ellenzéki oldal kis és nagy ügyeibõl, a 

KISZ-esekbõl, MSZMP-sekbõl, MSZP-sekbõl és a belvárosi 

SZDSZ-es, Fideszes csapatból álló együttes kerül ki gyõztesen. A sajtó 

szerint, csak õk tesznek igazán érdemlegeset a nemzetért. 

A bulvársajtó, a leleplezõ sajtó mindent felszínesen mutat be csupán, 

legyen az bármilyen nagy horderejû is, az országra nézve. Tudni 

kell persze, hogy ezeket az újságokat, minden esetben, az akkor még 

állami tulajdonban lévõ bankok– a Postabank, a Hitelbank, a Kereskedelmi 

és Hitelbank, az OTP– pénzeli. Pénzeli a kormányellenes 

megnyilvánulásaikat. Az Új Magyarországot kivéve, minden lap az 

akkori hatalmat járatja le. Az világosan látható, hogy politikai és gazdasági 

kötõdései miatt, a sajtó az igazán nagy ügyeket nem tudja, és 

nem is akarja feltárni, hiszen akkor saját magát is leleplezné. Ez a 

megállapítás érvényes a privatizáció visszásságaira és más bûncselekményekre 

is, és olyan nagy horderejû kérdésre is, mint a hírhedett rózsadombi 

paktum, amelyrõl a sajtó, rádió és a televízió egyetlen sort 

nem ír le, egyetlen szót nem szól róla. A sajtó nem foglalkozik a Talmud 

szerinti hazai bíráskodás visszásságaival sem, hiszen ezekre a helyekre, 

a „rendszerváltozást” követõen, az MSZMP volt pártbizottságainak 

jogi végzettségû elvtársai kerülnek. Belõlük, meg a volt kommunista 

közigazgatás embereibõl lesznek a megyei bírák, a 

másodfokon ítélkezõk, akik aztán a háttérbõl irányítják a privatizációt, 

és olyan hatalommal rendelkeznek, amelytõl a fogható sajtó kifejezetten 

fél. Ezek után csak azokból az ügyekbõl lesz országos nagy 

ügy, amelyeket a maffia egymás között rendez el. Azaz, rászólnak a 

maffiózók az újságírókra, hogy ebbõl, meg ebbõl az ügybõl csináljanak 

már egy mûbalhét, mert minden egyes balhé a mindenkori kormányt 

gyengíti. Ez egy érdekes lélektani folyamat, hiszen a sajtó által gerjesztett 

események, elkövetett esetleges bûnesetek, még akkor is a kormányra 

hullanak vissza, hogyha például azt az ellenzék képviselõi követik 

el. 

Érdekes és egyben elgondolkodtató, hogy a privatizáció törvénytelenségeivel 

a magyarországi sajtó, az elmúlt tizenöt, tizenhat esztendõben, 

egyetlen egyszer sem foglalkozott. Sem elemzõ, sem értékelõ, 

sem pedig komoly cikksorozat nem készült. Kizárólag azokat a föltupírozott 

privatizációs kérdéseket taglalták néhány napig, amelyek a 

parlamentben szóba kerültek. Ilyen volt például a növényolaj-ipar, 

vagy a Videoton privatizációja. Mindez azzal magyarázható, hogy 

azok a kulcsfigurák, akik például a nagy nemzeti vagyontárgyakat szerezték 

meg, a Co-Nexuson keresztül, mai áron számítva negyvenmilliárdos 

vagyon átadásával, ami nagyobb volt akkor, mint a Videoton 

értéke, érdekeltek voltak a folyamatokban. A kilencvenes évek elején 

egyébként ezen a vállalkozáson keresztül futott át az ÁPV Rt. által 

kezelt legnagyobb vagyontárgyak sokasága. Az már megint más 

kérdés, hogy a tranzakciók lezajlása után a Co-Nexus vezért, László 

Andrást, eltették láb alól. Hiába, a halott tanú a legjobb tanú. De ezt 

a folyamatot sem kívánta senki elemezni, fõleg nem akartak senkit 

sem leleplezni. Még azok sem kutattak László András meggyilkolása 

miatt, akiket az egykori nagyhatalmú „vállalkozó” folyamatosan pénzelt. 

S mindez magyarázható azzal, hogy a sajtó a bankoktól és a gazdasági 

szakemberektõl még többet kapott a hallgatásáért. 

A magyar sajtóra leginkább a pazarlás a jellemzõ. Példa ennek méreteire, 

hogy egy bulvárújság, nevezetesen a Blikk fenntartása az alakulásától 

napjainkig, a befektetõknek több mint tizenhatmilliárd forintjába 

került, úgy, hogy bizonyos köztartozásokat nem kellett kifizetni, 

azaz államilag leírták. Miközben persze az állami cégek hirdetési 

felülete, ennél a napilapnál, hihetetlenül magas volt. A sajtó száját 

tehát úgy fogják be, hogy megvásárolják a hirdetési felületet, és az újságírók, 

mint szakértõk, sztárújságírók, a gazdasági szereplõktõl lehetõséget 

kapnak a gazdagodásra. Emlékezzünk csak, csupán érintõlegesen, 

a VIP listákra, amelyeken elsõsorban a sajtó befolyásos figurái 

szerepeltek. De az igazság bajnokai, a tollforgatók, nemcsak így vehetõk 

meg, hanem úgy is, hogy egy-egy cikk megírása után, a kft-ik 

számlájára jelentõs összegeket utalnak át. A vezetõ újságírók tehát 

ezer szállal kötõdnek a kialakuló gazdasági csoportosulásokhoz. Emiatt 

nem szólalnak meg sohasem a privatizáció visszáságaival és a bûncselekményekkel 

kapcsolatban. Még azok az újságírók sem, akik tulajdonképpen 

a nagy napilapok ereje mögé bújva radikálisabb cikkeket 

is megengedhetnének maguknak. De azért sem tehetik ezt meg, 

mert a gazdasági lapmenedzser éberen figyeli, hogy egy-egy cikk megjelenése 

kinek az érdekét sértheti, milyen hirdetési lehetõségektõl esnének 

el. Milyen módon romlana a lap gazdasági mutatója, ha belerúgnának 

például egy bankprivatizációba, amely pedig mai áron több 

ezermilliárd forintos veszteséget jelent a nemzetgazdaságnak. Vagy 

netalán nyilvánosságra hozna egy felszámolási-, vagy privatizációs 

visszásságot. Tudomásul kell venni, hogy a lapok fenntartásához 

szükséges legnagyobb hozzájárulást a cégek fizetik. Csak a Kárpótlási 

Hivatal, mai áron számítva, évente több mint hárommilliárd forinttal 

támogatta az Új Magyarországot, hirdetéssel. Ezek után, ennél a lapnál, 

a Kárpótlási Hivatalba nem rúghatott bele senki. De ha a Magyar 

Hírlap valami visszásságot fedezett fel például ennél az állami intézménynél, 

a kárpótlásokkal kapcsolatosan, akkor a Kárpótlási Hivatal 

gyorsan megjelentetett egy, a lap számára nagy bevételt jelentõ hirdetést 

a Magyar Hírlapban. Tehát, cégek és újságok, folyamatosan fogták, 

zsarolták egymást. Zsarolták az újságírókat, elsõsorban a lapmenedzsereken 

keresztül. Ezáltal, az egyébként közszolgálatinak minõsülõ 

rádió, televízió is csupán felületet kezel, hiszen ezeknél az 

intézményeknél is a legnagyobb bevételi forrást a hirdetés jelenti. De 

ugyanez érvényes a kereskedelmi adókra is, a Juventus Rádiót is például 

a gazdasági erõ tartja el, semmi már. Ez rendkívül érdekes folyamat, 

ami Magyarországon azért páratlan, mert ennek megfelelõen 

olyan alapvetõ kérdéseket sem vet fel a sajtó, amelyek például néha-néha 

és véletlenül elhangzanak a parlamentben. Kõrösi Imre által, 

még képviselõ korában, elhangzott például a parlamentben, hogy 

az átalakuló országokban, egyetlen egyben sincs olyan, például, hogy 

a privatizáció kikerülne a parlament ellenõrzése és felügyelete alól, a 

magánosítás, amely egyébként meghatározta az elkövetkezendõ évtizedek 

tulajdonszerkezetét, sõt Magyarország hatalmi viszonyait is. Errõl 

annak ellenére csönd van, hogy a nemzetközi sajtó több esetben is 

foglalkozik például a magyarországi privatizáció visszásságaival. Ha 

mégis szóba kerültek volna ilyen kérdések a hazai sajtóban is, az csak 

azért történhetett meg, hogy a kormánypártok torzsalkodásait, belsõ 

marakodásait fölerõsítsék. Nem olyan hangvétellel persze, hogy a 

kormánypártok ellenõrzõ feladatukat akarják az adott esetben gyakorolni, 

hanem azt próbálja sugalmazni a sajtó, hogy személyesen õk 

akarnak gazdagodni. Volt olyan képviselõ, még az Antall kormány 

idején, aki folyamatosan feltárta a visszásságokat, s a sajtóban elhíresztelték 

róla, hogy kétezer hektár szántót és malmot vásárolt, s azért 

ordibál. (Megint Kõrösi Imréröl van szó.) 

Látszólag tehát baj van a sajtóval, kiabálják innen is, meg onnan 

is, közben pedig a gazdasági és a politikai erõ együtt muzsikál velük. 

S ezáltal, az újságírók ugyanolyan gazdasági helyzetbe kerülnek, 

mint a jól fizetett menedzserek Ezek után érthetõ és egyértelmû, 

hogy a kenyéradó gazdáikat soha meg nem támadják. Ha mégis 

„balhéktól” hangos a sajtó, az csak azért van, mert az egymással rivalizáló 

gazdasági csoportosulások haragosaikról, ellenfeleikrõl je- 


lentetnek meg cikkeket. Ha azonban valamelyik újságíró keményebben 

fogalmaz, mint ahogy az elvárható lenne, vagy ahogy az a 

tervben szerepel, akkor bizony az újságírót keményen megbüntetik. 

Van, akit megvernek, másokat ledobják a robogó vonatról, összetörik 

a személygépkocsiját, a visszásságokat keményen feltáró Polgár 

Gyulát meg megölik .A sajtóban tehát, ha valaki kilóg a sorból, 

az engedélyezettnél, vagy az elvártnál keményebben fogalmaz, még 

ha meg sem jelenik a cikk, komoly büntetésben van része. Fizikailag 

is megbánhatja, vagy kiszorítják a pályáról a perifériára. Van, 

amirõl persze óriási a hallgatás, de az idõ valószínû itt is orvosol 

majd mindent, hiszen a Fenyõ gyilkosság mögött is a sajtóbirodalmak 

közötti harc áll. Fenyõ ugyanis a Postabankról akart, saját lapjaiban, 

néhány újságcikket megjelentetni, zsarolással, amit azonban 

Princz Gáborék és az általuk finanszírozott, sportújságírókból 

lett médiacsászárok nem vettek jó néven. 

Tehát minden csak a felületen marad, olyan szinten, mint amilyen 

a magyar politika. Talán éppen ezért van, hogy még ilyen körülmények 

között is, a döntõ befolyásolási hatalom a sajtó kezébe került. 

A közvélemény elbutítását szolgálják azok a folyamatok, hogy a 

sajtó egyre kevésbé lesz elemzõ, egyre jobban bulvárosodik, a pucér 

testek egyre gyakrabban szerepelnek képernyõn és újságok címlapjain, 

belsõ oldalain. A pletykalapok ma reneszánszukat élik. A „rendszerváltozás” 

kezdetén alig egy tucat hetilap jelent meg csupán. 

Öt-hat év múltán ez a szám, tizenkettõrõl több százra emelkedik. A 

napilapok térvesztése mellett olyan nagyságrendû birodalmak jelennek 

meg, de sohasem magyar tulajdonban, mint például a Story és a 

hozzátartozó hasonló hangvételû, heti fogyasztásra, butításra szánt kiadványok. 

Az idõk folyamán több száz szexlap kerül be az országba, 

ami elfelejteti gondolkodni a magyart. Készíti elõ az Internet 

térhódítását, ahol szintén a botrány, a perverz erotika minél durvább 

tálalása a butítás legfõbb eszköze. 

A sajtó együtt mûködik azokkal a nemzeti érdekeket romboló 

erõkkel, amelyeknek kifejezett feladatuk, hogy rossz színben tüntessék 

fel a magyart. Céljuk, hogy magyarjaink minél kevésbé legyenek 

sikerorientáltak. Csak emlékeztetõül, még a világkiállítást 

is kiénekelték szánkból. Két évvel a tervezett megnyitó elõtt, politikai 

sugallatra, elkezdték hirdetni, hogy a megrendezéshez tizenhétmilliárd 

forint hiányzik. A sajtómunkások, a szó szoros értelmében 

megünnepelték, hogy Magyarországon nem lesz világkiállítás. 

Nevetséges, az említett hiányzó összeg százalékban is kimutathatatlan 

egy ország költségvetésében, ennél hetente többet vertek el 

a tõzsdén az állami pénzekbõl. Ilyen ostoba módon vették el a sikerérzetet 

tõlünk, tudniillik akkor (1994 és 1996 között) nem fejezõdött 

még be a tulajdonváltás, ezért nem akarta a neoliberalizmus, 

hogy Magyarország, a sajtón keresztül, a világ érdeklõdésének 

középpontjába kerüljön. 

Nézzünk egy másik területet, az évtized bûnügyei közé sorolt olajügy 

sajtó általi kezelését, ahol a sajtót kifejezetten megvásárolták, 

majdnem hogy pozitív színben mutatták be a gengsztereket. Már-már 

azt a hangulatot sugallták, hogyha õk nem lennének, akkor drágább 

lenne a kenyér, mert õk legalább olcsóbban adják a hamisított terméket, 

a gázolajat. Aminél egyébként a kiinduló pont az volt, hogy az állam 

közremûködésével, ennek a terméknek a behozatalakor, kitalálják 

a halasztott vámfizetést. A sajtó mindenrõl ír, csak errõl nem. Arról 

sem írnak abban az idõben, hogy a csõd bûntett „hagyatékát” 

elsöprendõ, elkendõzendõ, több százezer céget szüntetnek meg Magyarországon. 

Hiszen ezek mögött a cégek mögött, jelentõs részben 

azok a bankok álltak, amelyek bennfenteseknek adták ki a hiteleket, 

a bennfentes hiteleket használók meg, reklámokon keresztül, lefizették 

a sajtót. Ebbõl a körbõl, mind a mai napig nem lehetett kitörni, 

mert felnõtt egy új generáció a sajtóban, amely a szocializmus cenzúráját 

ugyan nem ismeri, de most a jólét cenzúráját éli. Az keres jól, aki 

nem az igazat írja meg, hanem bizonyos lobbik érdekei szerint forgatja 

a szavakat. Hogy ennek a népnek, ennek a Hazának mi lenne jó, elnyomja 

a pénzcsörgés zaja. A hazaszeretet, a jelenlegi újságíró társadalomban, 

ismeretlen fogalom. Hogy meddig, kizárólag a ma kiszolgáltatottan 

élõ néptõl függ. A hallgatás nem jelenthet megoldást. 

Lakatos Pál 

Megvehetõ média sztárok 

A közszolgálati Magyar Rádió és a szintén 

közszolgálatinak nevezett Magyar Televízió, 

valamint a Duna Televízió politikai 

függetlensége, illetve egy-egy párthoz való 

kötõdése „rendszerváltozásunk” óta örökös 

viták eredõje. Szavakban, mindegyik parlamenti 

párt, garantálta a felsorolt intézmények 

önállóságát, szabad vélemény nyilvánítását. 

A gyakorlat mára már bizonyította, 

a korábbi egypárti, az MSZMP általi diktatúra, 

1990-tõl többpárti diktatúrává változott. 

Ezekben az intézményekben, mindegyik 

párt, a hozzájuk állománytábla szerint 

is beosztott ügynök újságírókon keresztül, 

befolyásolni akarta a rádió és a televíziók 

mûsormenetét. Ez a megállapítás különösen 

a hírmûsorokra (Krónika, TV-Híradó) 

és a politikai magazinmûsorokra(168 Óra, 

Vasárnapi Újság, A Hét) érvényes. A közszolgálatinak 

nevezett intézmények látszólagos 

önállósága azonban a felügyelõ kuratóriumok 

létrejötte után is írott malaszt 

maradt csupán. 

Hiába mondják azt, hogy ugyan a kuratóriumokba 

a pártok delegálnak tagokat, 

parlamenti jelenlétük arányában, és az Országgyûlés 

választja meg õket, ezáltal tehát 

függetlenek, mindegyik kurátor pártdelegált 

marad, és a küldõ párt utasításainak 

megfelelõen próbál befolyást szerezni. Jogellenesen, 

még az intézmények tartalmi 

munkájára is nyomást gyakorolnak, küldõik 

akaratát minden eszközzel érvényesíteni 

kívánják. Az azért már sokat sejtet, a távlati 

célokat tekintve: a parlamenti pártok között 

születik egy olyan megállapodás, hogy 

egymás jelöltjeit kötelesek megválasztani. 

Tehát az elõzetes politikai alkuk alapján 

létre jön a pártok által delegált kuratórium, 

amelyben a delegáltak párt hovatartozásuk 

szerint döntenek egy-egy kérdésben, és 

összetételükben, létszámukban a mindenkori 

parlamenti párt erõviszonyokat tükrözik. 

Ebben a pillanatban egy megválaszolhatatlan 

kérdés elõtt állunk, nevezetesen, 

hogy mitõl válna a pártpolitikus, egy olyan 

fontos intézmény irányítása kapcsán párt 

függetlenné, mint az országgyûlési és az önkormányzati 

választásokat eldöntõ, tehát a 

nyilvánosságot legmagasabb szinten „leképezõ” 

közszolgálati rádió és televízió. Tehát 

az 1996-ban életbe lépett médiatörvény 

ilyen formájú megalkotása, amely szerint 

ezekre a feladatokra nem a tudomány vagy 

a civil területrõl keres, kizárólagossággal, 

megfelelõ embereket, szinte példátlan helyzetet 

teremt. Mindig hivatkoznak, az etalonnak 

tartott BBC-re, de végül is minden 

csak a hivatkozás szintjén marad. A gyakorlat 

egészen mást mutat. 

A középkorba visszatérve, a helyes megoldás 

útját megmutatva, álljunk elõ egy jó példával. 

Amikor Velence városállama rendkívül 

gazdag volt, ott kereskedett az egész 

Földközi-tengeren hajózók társasága, de szinte 

az egész világ, akkor egyszer csak a városállam 

irányítói is rájöttek, hogy Velence velejéig 

korrupt lett, s kijelentették, hogy ez így 

tovább nem mehet. Hiszen-ekkor– minden a 


korrupció révén dõlt el, minden és mindenki 

megvásárolható volt. Ezért úgy döntöttek, 

hogy civil személyekbõl kilencven fõt választanak 

az úgynevezett velencei nagytanácsba, 

majd a kilencvenbõl ötöt kisorsolnak, akik a 

dózse (a velencei köztársaság választott államfõje) 

palotájába beköltöznek egy 

évre.(Csak megjegyzem, ez a szám összetétel 

a lottójáték alapja.) 

Tevékenységük és megvesztegethetetlenségük 

révén a velencei állam, nem egészen 

egy évtized alatt megszabadult a korrupciótól, 

az úgynevezett érdekkörök befolyásától. 

Ezzel a hatalmi szerkezettel ugyanis oly módon 

szabályozták a városállam életét, amely 

megszüntette a káros személyi összefonódásokat. 

Az öttagú kuratórium, mert ezt annak 

kell neveznünk, egy esztendõn keresztül csak 

racionális döntést hozott. Az õket követõktõl 

hasonló szemléletet követeltek meg, nevezetesen, 

hogy döntéseiket Velence városállam 

érdekében hozzák meg. Most mondhatnák, 

a rádiót és televíziót is felügyelik civil 

kurátorok is, és ebben igazuk van. De ezeknek 

a civileknek kizárólag csak az elnökválasztáskor 

van szerepük. És miután itt csupán 

eseti döntésekrõl van szó, a civilek ilyen módon 

történt bevonása eleve magában hordozza 

a korrupció lehetõségét. 

Tehát, ahogy a mindennapjainkban a huszonöt 

százalékos ÁFA, és az azzal történõ 

visszaélés a korrupció egyik meghatározó melegágya, 

a másik oldalon pedig az egyszer választó, 

korlátozott hatalmú kurátorok bizony 

könnyen „megcsúszhatnak”, az eléjük tett 

pénzeszsák hatására. Nem véletlenül van 

egy-egy elnökválasztás elõtt összetartás, nem 

véletlenül köttetnek háttéralkuk. S azt is 

tudni kell, hogy ezek a civil kurátorok nem 

annyira civilek, mert részint a munkaadók, 

munkavállalók delegálják õket, részint pedig 

azok a civil szervezetek, amelyek, parlamenti 

döntés értelmében, állami támogatásban részesülnek. 

Megint eljutunk a „rendszerváltoztató” 

társadalom alapképletéhez, nevezetesen, 

hogy látszólag megvalósul a társadalmasított 

ellenõrzés, de minden esetben 

pártpolitikához kötött személyekrõl és szervezetekrõl 

van szó. Ha ezt a logikai okfejtést 

elfogadjuk, akkor az is biztos, hogy nemhogy 

nem lehet a közszolgálati televízió és rádió, 

szándékaiban sem független, hanem a gyakorlatban 

sem. Tehát, az ilyen hátsó szándékokkal 

megszavazott médiatörvény eleve 

végrehajthatatlan, mert ráadásul a liberális 

túlsúly, a nyolcvanas évek végétõl, meghatározta 

a rádió és a televízió szellemiségét. 

A politika számára voltak más befolyásolási 

lehetõségek is. Még a Kádár-rezsimben 

egyrészt a fõszerkesztõi, elnöki értekezleteken 

kaptak eligazítást az elvtársak, másrészt 

pedig, a hirtelen tûzoltáskor, telefonon keresztül, 

hogy nyoma ne maradjon, érkeztek 

az illetékesekhez az utasítások. Kezdetben azt 

hittem, ezek a módszerek, a „rendszerváltozáskor” 

eltûntek, de voltam én, véletlenül 

rossz idõben és rossz helyen, olyan alkalomkor, 

Hajdu István, volt rádióelnök irodájában, 

amikor éppen hatalmon lévõ miniszter 

telefonált, egyik párttársa megszólalását szorgalmazván. 

Azonban ez, nyilvánvalóan, a ritka 

kivételek egyike volt, hiszen általában 

nem a rádió– és a televízió elnökét szokták 

megkérni ilyen „elvtársi” szívességre. Van 

ennél egyszerûbb módszer is, hiszen bizonyos 

szerkesztõségek, megadott pártokhoz kötõdnek. 

A liberális túlsúly ebben a kapcsolatrendszerben 

is meghatározó. 

A szerkesztõségek és a politikai pártok vezérkara 

között, az elmúlt másfél évtizedben, 

olyan elvtelen baráti kapcsolatok alakultak 

ki, hogy ritkán van szükség elnöki közremûködésre. 

Ilyen helyzet csak akkor áll elõ, ha 

ez az elvtelen baráti kapcsolat sem elegendõ 

egy-egy pártszólam nyilvánosság elé kerülésére. 

A rádió-, televízió elnökére tulajdonképpen 

az országgyûlés kulturális bizottságán 

keresztül szoktak a pártok nyomást gyakorolni. 

Ebben a folyamatban a bizottság elnöke és 

alelnöke jár az élen. A kulturális bizottság pedig, 

a volt MDF-es, liberális gondolkodású 

Kulin Ferenc kivételével, végestelen végig az 

SZDSZ befolyása alatt áll. 

De térjünk azért vissza a már említett telefonokhoz, 

azaz, hogy 1990 után megszûnik a 

Kádár-rezsimben szokásossá vált egypárti telefonálás. 

Helyébe lép viszont, többpárti „demokrácia” 

lévén, a több párti, telefonon történõ 

utasítás rendszere. Fõleg a közszereplés 

érdekében lobbiznak ily módon az országgyûlési 

képviselõk, mert a rádió és a televízió 

hír– és magazin mûsoraiba bekerülni, az a 

nyilvánosság legmagasabb fokát jelenti. 

Nemhogy megszûnt volna a cenzúra, inkább 

sok párti cenzúrává alakult át, ami még átláthatatlanabbá 

tette az érdekviszonyokat, 

mert, sajnálatos módon, nem bõvült a közszereplõk 

nyilvánosság elõtti megjelenésének 

lehetõsége, hanem néhány személyre korlátozódott 

csupán. Ha megnézzük a nyilvánosság 

elõtt megjelenõ közszereplõk helyzetét, 

elmondható, hogy az 1990-es esztendõk elején 

a parlamenti képviselõk jelentõs része kerülhetett 

képernyõre, vagy a rádió mikrofonja 

elé, míg a mai, közszolgálatinak csúfolt idõszakban, 

szinte kizárólag az országgyûlési 

képviselõcsoportok vezetõi, miniszterek, miniszterelnök, 

házelnök, tehát az úgynevezett 

politikai „elit” csúcsán lévõk kapják meg ezt 

a lehetõséget. Ha meg tudjuk, hogy a pártok 

vezetõi, 1990 óta csak kényszerbõl változtak, 

akkor azt is elmondhatjuk, hogy tizenöt-tizenhat 

esztendeje ugyanazokat az arcokat 

látjuk, ugyanazokat a személyeket hallhatjuk 

a televízióban és rádióban egyaránt. Az ismertség 

ugyanis meghatározza a szereplõk jövendõbeli 

politikai pályafutását is. S az sem 

mellékes, a közös „mutyizások” is azt követelik 

meg, hogy a meghatározó személyek 

összetétele ne változzék. 

Mindezt persze nem „pártja” iránti elkötelezettségbõl 

teszi meg csupán az újságíró, 

riporter, mûsorvezetõ, szerkesztõ. A kedvezményezett 

politikusok, úgymond, nem 

ingyen részesülhetnek a nyilvánosság kegyében. 

Ismerek újságírókat, akik egy-egy 

jól elhelyezett riportért, üdülõterületen, beépíthetõ 

telket kaptak, mások a családi házhoz 

szükséges építõanyagot „mikrofonozták, 

kamerázták” így össze. Megint mások, 

közszolgálatilag részrehajló tevékenységük 

jutalmaként egzotikus helyekre utazhattak, 

utazhatnak, állami, azaz a mi pénzünkön. 

De ismerjük az úgynevezett VIP listákat 

is, amit bár az OTP is alkalmazott, nagyobb 

mértékben, mint az üggyel hírbe hozott 

Postabank, mégis Princz Gábor nyakába 

varrtak, kifejezett gyengítési célzattal, hiszen 

Princz meghatározó szerepet akart játszani 

a nyilvánosság területén, ezért kívánta 

sajtóbirodalmát növelni. Ebbe buktatták 

bele. A VIP listán sportolók, mûvészek, politikusok 

szerepeltek, de meghatározóan 

voltak jelen a neves újságírók. 

A VIP-listán szerepelni annyit jelentett, 

hogy a kedvezményezett, jutalmazott személyek 

az akkori banki kölcsönöknél alkalmazott 

kamatoknál alacsonyabb százalékért, 

azonnal és meghatározatlan idejû 

visszafizetésre, hitelt vehettek fel. Persze 

voltak olyan szerencsések, akik még a 

visszafizetésrõl is megfeledkezhettek. 

Ez a kivételezett helyzet 1991-tõl 1998-ig 

mûködött, amikor is az átlagos halandó, fõleg 

az elején, 36-42 százalékos, de még 1997-ben 

is 35-36 százalékos kamattal juthatott hitelhez, 

a kiválasztottaknak viszont csak 10 százalékos 

volt a kamatkötelezettség. Az ezt feltáró 

Világgazdaság címû lapot forgatva néhány 

ismert újságíró nevére is rábukkantam. 

1992-ben a rádiós Bölcs István ötmillió forintot 

kapott ezzel a módszerrel, ennek az 

összegnek mai értéke körülbelül ötvenmillió. 

1993-ban, a 168 Óra, a rádiótól elorzott mûsorcím 

alapján indított hetilap másik tulajdonosa, 

Mester Ákos is zsebre vághatott ötmillió 

forintot (mai érték ötvenmillió), miközben 

Bölcs újabb hitelért állt sorba és meg 

is kapta. De a Postabank kedvezményezettje 

volt Csoóri Sándor Kossuth-díjas költõ felesége, 

Balogh Júlia, hárommillió erejéig(ma 

harmincmillió), Hajdú János, A Hét fõszerkesztõje, 

másfélmilliót(ma tizenötmillió) zsebelhetett 

be, de Hajdú még 1998-ban is 

pénzzavarral küszködhetett, mert akkor meg 

hárommillió forintot(ma 12-15 millió) kért 

és kapott. De kétszer állt sorba Princz Gábornál 

Németh Péter, a Népszava volt fõszerkesztõje 

is, 1994-ben hat és félmilliót (ma 

40-45 millió), 1997-ben meg négymillió forintot 

(ma 25 millió) kuncsorgott össze. De 

hárommilliót kapott Princztõl (ma 30 millió), 

az egykoron aktnaptáron bájait a maga 

teljes pucérságában mutogató, ma a közszolgálati 

Magyar Televízió egyik vezetõjeként 


tevékenykedõ Sugár Ágnes, még 1993-ban, 

és 1996-ban két és félmilliót (ma 15 millió) 

Albert Györgyi. Közkeletû kifejezéssel élve, a 

lista korántsem teljes. S ha már a pénznél és 

az újságíróknál tartunk, ugorjunk az idõben 

elõre. Meglepetéssel olvastam a Vasárnapi 

Hírek 2005. november 27-i számában egy olvasói 

levelet (név és cím a szerkesztõségben 

megjelöléssel), ebbõl idézek: „Érdemes lenne 

még megemlékezni…a Magyar Rádió Rt. leköszönt 

elnökének 19 milliós végkielégítésérõl, 

amit magának utalt ki…” Igaz lenne, 

hogy Kondor Katalin, amikor a Magyar Rádióban 

minden fillért meg kell fogni, õ 19 

milliót markoljon fel? Végkielégítésként! A 

Gyurcsány-kormány idején? És az MSZP irányította 

kuratórium, amelynek elnöke, Gellért 

Kiss Gábor, együttmûködésük alatt egyáltalán 

nem kímélte Kondort, örökös konfliktus 

volt kettejük között, most néma 

maradt, de, amennyiben így igaz, egyetlen liberális, 

szocialista érzületû újságíró sem beszél 

errõl? 

Folytassuk azonban a korábban megkezdett 

gondolatsort, hogy mennyire együtt 

mûködik a politika és a gazdaság, az eddig 

említetteken kívül, bizonyítja az is, hogy 

nemcsak az üdültetésekben, s nemcsak az 

egyéb juttatásoknál mennek kéz a kézben, 

hanem azonos típusú bûncselekményeket is 

követnek el. A brókerbotrányban legalább 

olyan arányban szerepelnek a neves újságírók, 

mint a gazdasági szakemberek és a politikusok. 

Az is érdekes, hogy mekkora a 

csönd ekörül, mennyire mûködik a cenzúra 

a hírbe hozott Forró Tamás és Pintér Dezsõ 

esetében, akiket „az éj leple alatt” visszavonultattak 

a nyilvános szereplésektõl. Ezzel 

az üggyel összefüggésben, az elmúlt években, 

egy szó sincs róluk. 

A Kádár-rezsimben a politika „egyenesben” 

döntött, a maga szigorú, diktatórikus 

rendszerében, amelyet a nyilvánossággal 

csak a hivatalos csatornákon, kegyenc újságíró 

elvtársakon keresztül közölt. Õk magyarázták 

és magyarázhatták meg a politika 

döntéseit. De, mint már arról korábban is 

írtunk, a mai politikus csapat, 1990 elõtt, a 

magyar nyilvánosság számára nagyjából ismeretlen 

volt. Nagyon sok miniszternek 

még az arca sem vált ismerõssé, még az Antall-kormány 

idején sem. Most viszont, 

minden, valamit elérni akaró politikus a 

közszolgálati és a kereskedelmi csatornák 

kegyeit keresi. Látható tehát, hogy a rendszer 

csak a politikával együtt mûködik. Talán 

megválaszolhatatlan jogi és logikai kérdést 

vet fel, hogy milyen módon lehet ettõl 

a rendszertõl megszabadulni, amikor a nyilvánosság, 

mint negyedik hatalmi ág, még a 

hatvan éve mûködõ polgári demokráciákban 

is olyan komoly befolyással bír, hogy 

egyes személyeket bármikor az egekbe 

emelhetnek, de ugyanakkor, ha a döntés 

úgy szól, a sárba is taposhatnak. 

Magyarországon azonban igazán komoly 

tönkre tételre soha nem adnak engedélyt a 

sajtónak, csak azoknál a személyeknél, náluk 

is az elhallgatás formájában, akik valóban ismerik 

a magyar politika, a magyar törvénykezés, 

a magyar nyilvánosság alapvetõ mûködési 

rendjét, azok visszásságait. A pártok 

ugyanis, egymás közötti, látszólagos nagy ellentétben 

vannak egymással, de együtt szocializálódtak 

és összejáró baráti társaságokat 

alkotnak. Különös szimbiózisban, együttélésben 

léteznek gazdasági szakemberek, politikusok 

és sztárújságírók. A felsoroltaknak 

nyilvánosságra van szükségük, az újságíróknak 

meg információkra, amelyeket a gazdasági-, 

politikai élet szereplõitõl kapnak meg. 

Egy-egy szereplés, egy információ idõbeni elhelyezése 

gyakran pénzmozgáshoz is vezethet. 

Hogy világos legyek, adott esetben a gazdaság, 

a politika szereplõi, saját érdekeiknek 

megfelelõen, pénzelik az újságírókat. 

Erre volt példa a VIP hitel is. Az újságírásnak 

Nyugaton is ez az alfája és ómegája. 

A sztárújságíró, egy jó pillanatban közölt 

hírrel, bombasztikus bejelentéssel még ismertebbé 

tud válni, nagy ember lehet belõle. 

Itt, Magyarországon az az érdekes, hogy 

csak együtt mûködik a rendszer, írom le 

újólag, azonos gondolkodásban, mert az újságíró 

és a közéleti szereplõ egymásra utaltságával 

kialakult baráti, elvtelen kapcsolatok 

mûködtetik a nyilvánosságot, a legmagasabb 

szinten. Ezt szinte magyar példaként 

kell kezelni, mert máshol, Csehországban 

például egy újságcikk egy miniszterelnököt 

megbuktat. Ahol valóban van közszolgálati 

televízió és rádió és jó értelemben vett bulvársajtó, 

ott jobban mûködik a nyilvánosság 

és a demokrácia, mint nálunk, ahol látszat 

ellenfelek vannak, de az elvtelen baráti 

kapcsolatok, most már lassan két évtizede, 

változatlan összetételben léteznek. 

Csehországban a miniszterelnök egy nem 

bizonyítható, harmincmillió koronás családi 

kölcsönön bukott meg, az újságírók közremûködésével. 

Egy ekkora összeg nálunk említésre 

sem méltó, ennyi pénzért meg sem szólal 

senki. Szlovákiában, Meciar hatmillió koronán 

csúszott meg, ami harminchatmillió 

forintnak felel meg. Nálunk ennél még az 

úgynevezett legális kereseti lehetõségek is 

nagyobbak, amelyeken a sajtó egyáltalán 

nem háborodik fel. Csányi Sándor napi száztízmillió 

forintos keresményének nyilvánosságra 

kerülésekor egyetlen újságíró sem kérdezett 

rá, hogy ez valójában honnan is származik. 

Ebbõl az is látszik, hogy a magyarországi 

sajtó, a gazdasági és a politikai erõ által 

irányítottan, rendkívül rövid pórázra van 

fogva, és csupán egymás periférián lévõ embereit 

„lövöldözik”. Még az Orbán– 

Gyurcsány sajtópolémiát sem kell komolyan 

venni, hiszen nem szól másról ez a történet 

sem, mint az egyik sarkon egyik kutya, a másikon 

meg a másik kutya ugat. 

A társadalom kétfelé osztása miatt azonban 

a sajtó tulajdonképpen kényszerpályára 

került. Nemcsak a közszolgálatiság, hanem 

az olvasótábor miatt is. Hiába akarja például 

a Magyar Nemzet megírni a szocialisták 

sötét dolgait, azt az írást a szocialista érzelmû 

olvasóközönség nem olvassa. De ugyanakkor 

hiába akar a Népszabadság lejáratni 

egy Fideszest, azt a lapot meg ez a politikai 

csoportosulás nem veszi a kezébe. Így tehát 

megtörtént a társadalom olyan szintû kétfelé 

osztása, ami már nem is igényli a közszolgálati 

intézmények meglétét. Hiszen igazat 

nem is akar látni, olvasni és hallani senki a 

„sajátjáról”. A Fideszben például most arról 

beszélnek, hogy Orbán Viktort három és fél 

évig nem engedték megszólalni. Kik? 

Gyurcsány Ferencet meg azért járatják le, 

mondják szocialista körökben, mert az elsõ 

nagyformátumú politikus. Nem azt mondják, 

hogy lop, csal, hazudik például, hanem 

azt mondják, õ legalább fölvette a kesztyût 

és keményen visszaválaszolt, miközben lepofozta 

a Fideszt. Ilyen körülmények között 

a közszolgálatiságról beszélni sem lehet, 

mert nem akar egyik vagy másik oldal tábora 

sem pártsemleges tényekhez, hírekhez 

hozzá jutni. De nem akar egyik vagy másik 

oldal sajtója sem pártsemlegesen tájékoztatni. 

De nem is lehet ezt elérni, hogy 

visszakanyarodjak az írás elejére, amikor az 

újságírók jelentõs része párttámogatásban 

részesül, tevékenysége kimerül a kegyekhez 

tartozó anyagi javak megszerzésében. Ezt 

viszont csak a pártok, s azok gazdasági holdudvara 

tudja biztosítani. 

Az 1990-es évek elején feltûnt egy viszonylag 

fiatal és tehetségtelen újságíró gárda, 

Kéri J.Tibor, Gál J. Zoltán és a hozzájuk 

tartozó, parlamentben leselkedõk köre. 

Akik a parlament és így a politikusi gárda 

közelébe kerültek, azokból mindbõl vezetõ 

újságíró lett. Aki megismerte azt a boszorkánykonyhát, 

Rudi Zoltán például, ezáltal 

megismerte a képviselõket, azok viselt dolgairól 

információkat szerzett, a késõbbiek 

során mind helyzetbe került. Helyzetbe 

hozta magát, és helyzetbe hozták õt. Lehetnek 

így függetlenek? Gondoljuk végig, ezek 

a fiatalemberek azért kerülhettek pozícióba, 

mert megismerték a parlamenti belsõ viszonyokat 

és titkokat, együtt ittak a politikusokkal. 

A Fideszesekkel, MSZP-sekkel, 

SZDSZ-esekkel. S hogy milyen a kvalitásuk? 

Gál J.Zoltánnak például még a megfelelõ 

iskolai végzettsége sincs meg, s azt mesélik, 

parlamenti berkekben, hogy cikkeinek 

jelentõs részét az ügyvédnõ, Tompos 

Judit írta. A Zöldlomb utca 4/a-ba járt fel, 

konzultációkra. Ugyancsak Tompos Judittal 

beszélte meg az újságcikkeket a 

Népszavás Pogány Sára és a Magyar Hírlapos, 

SZDSZ-es, majd a Magyar Nemzetes, 

Fideszes Torkos Matild is. Ezt a jelenleg 

mûködõ újságírói szerkezetet hamar kiis- 


merheti az ember, hiszen csak pár tucat 

tollnokról van szó. 

Érdekes dologra emlékezem most vissza. 

2000-ben, vagy 2001-ben lehetett, amikor 

Bencsik András megkérdezte tõlem, elképzelhetõ-e, 

hogy a Vasárnapi Újságban, a továbbiakban 

nem támadom a Fideszt. Amikor 

azt válaszoltam, hogy én nem támadok senkit, 

csak az igazságot kutatom, valószínû el is 

döntöttem a sorsom. Ha egy irányban elkötelezett 

lettem volna, ma nem lennék munkanélküli. 

A független gondolkodókat sehol 

sem szeretik. De tudni kell, hogy a sajtón belüli 

átigazolások, Torkos Matildot, Bayer 

Zsoltot már említettem, de ide tartozik 

Bencsik András is, nem tartoznak a ritkaságok 

közé. Hiszen ugyanazok a személyek, 

akik elõtte a Népszabadságnál dolgoztak, 

majd megjelentek az MDF-nél, a Kisgazdáknál, 

majd a Fidesznél is, most meg a Fidesz 

csapatát támadják. Amikor a gazdasági érdekük 

úgy kívánja, akkor ezek az újságírók 

rendkívül széles eszmei skálán tudnak mozogni. 

A szélsõjobbos Lovas István rendkívül 

szoros baráti kapcsolatot ápol például a vad 

MSZP-és, most az ATV-n jelentkezõ Berecz 

Annával. Látni lehet tehát, hogy bizonyos 

szinteknél már rendkívül baráti a viszony. 

Ha például egy nagyra tartott jobboldali 

Verebes István elé kerül, szívélyesen, a célnak 

megfelelõen beszélgetnek el. Vándorolnak, 

eszmét váltanak tehát, de csak a haszonlesõk. 

Az igazán baloldalinak tartottak ritkán kószálnak 

el. 1985-ben egy akkor fõszerkesztõ-helyettes, 

Kõvári nevezetû újságíró ott akarta 

hagyni a Népszabadságot. Az akkori fõszerkesztõ, 

Berecz János azt mondta, hogy a Népszabadság 

nem az a hely, ahonnan csak úgy el 

lehet sétálni. De el akart menni a Népszabadságtól 

egy Túri András nevezetû újságíró, és 

Ambrus Sándor is. Nekik sem engedték meg. 

Tudniillik, a párt lapjánál, a Népszabadságnál, 

olyan információk birtokába jutottak, hogy 

azt nem vihették máshová. Gondoljuk végig 

napjainkat, vajon az SZDSZ-es, szocialista oldalról 

igazán számon tartott személy igazolt-e 

át az úgynevezett nemzeti oldalra. Keresni kell 

a neveket, akikre meg rátalálunk, azon gondolkodjunk 

el, önként jöttek-e. 

Nehogy azt higgye valaki, hogy a Napkelte 

újságíróinak olyan tág mozgásterük 

van, hiszen abban a pillanatban, amikor valaki 

rosszat kérdez például Kuncze Gábortól, 

ki van tiltva a Napkeltébõl. 

Orbán Viktor, miniszterelnökként kijelentette, 

uralkodásuk alatt megteremti a médiaegyensúlyt. 

A zsoldos hadsereg, még ha 

Orbán komolyan gondolta volna is, nehezen 

mozdítható. Tudomásul kell venni, hogy a 

tudatosan kialakított neoliberális, kozmopolita 

újságírásnak akkora a túlsúlya, amely 

több kormányzási ciklus alatt sem érhetõ be. 

Azt, hogy egy miniszterelnök ilyet kijelent, 

politikai tájékozatlanságra vall. Persze, úgy 

nem is lehet ezt megtenni, hogy miközben 

egyensúly megteremtésérõl beszélt, aközben 

liberális újságírókat és gazdasági szakembereket 

hoztak helyzetbe. A Fidesznek, ma már 

látható, a legnagyobb problémája az volt, 

hogy nem volt mögötte keresztény újságírás, 

– értelmiségi réteg és – gazdasági csoportosulás, 

csak kényszerbõl, haszonlesésébõl odacsapódottak. 

S ez most látszik, hogy a mögöttük 

lévõ gazdasági hátország, a szocialisták 

második-harmadik vonalából került ki. 

De ugyanez tapasztalható az újságíróknál 

is. A kemény MSZP-snek tartott Pálffy István, 

a közszolgálati Híradó mûsorvezetõje jelenleg 

is gyakran tûnik fel fideszes rendezvényeken. 

Vélhetõen azt gondolja, mert Fidesz 

körökhöz tartozik, hogy lehet belõle rádió, 

vagy tévé elnök. Ehhez megvan az ambíciója, 

a már meghalt nagybátyja, Pálffy József kapcsolatain 

keresztül pedig a cég kapcsolatrendszere 

is mûködik az esetében. Emellett 

úgy gondolják, hogy negyven évesen túl fogják 

élni a régi szocialisták uralkodását. Azt 

senki nem gondolta egy pár évvel ezelõtt, 

hogy a szocialistákon belül az „ifjú törökök” 

átveszik a hatalmat, és „lefejezik”, minden 

erõlködés nélkül, a Horn, Medgyessy, Gál 

Zoltán vonalat. Érdekes végig gondolni, hogy 

az ifjabb Gál Zoltánnak ma nagyobb befolyása 

van a szocialistáknál, mint az apjának. 

Köszönheti ezt a sajtókapcsolatainak. 

Az újságírásban viszont a régi öregek nem 

tûntek el, gondolok itt például Kulcsár Istvánra, 

akirõl mindenki azt beszélte, hogy 

Gerõ Ernõ fogadott fia. Õ és társai, a volt 

külföldi tudósítók, halálukig fognak megszólalni, 

tudniillik, õk minden titkok tudói. Õk 

a cég által jól megfigyelt emberek, de ugyanakkor 

õk is tudnak mindent. Avar Jánostól 

kezdve Aczél Endréig, minden további nélkül 

a helyükön maradnak, senki nem meri 

kikezdeni õket, mert mindent tudnak. 

Van egy rendkívül fontos kérdés, nevezetesen 

az, hogy mikorra tisztulhat meg, és 

mikorra válik nemzetivé a közszolgálati 

újságírás? A válasz nem lehet más, addigra, 

mikorra a politika is azzá válik. Tehát 

nem lehet külön választani a kettõt. Ha a 

nemzeti politizálás irányába mozdul el a 

politika, akkor ezt követni fogja a sajtó, 

már csak azért is, mert rajta keresztül kapja 

a finanszírozást. De ameddig a politika 

csak szavakban nemzeti, addig a sajtó is 

kivár. Nagy kérdés, hogy közállapotaink 

mikorra válnak erõs, hazafias érzelmûvé, 

hiszen onnantól lehet majd számítani Magyarországon 

közhiteles újságírásra. 

A jelenlegi botrány újságírás semmi mást 

nem csinál, csak rombol és leépít. S ezt favorizálja 

például Gyurcsány Ferenc. A 

Klubrádiót, ahol mûsort vezetett, s amelynek 

az a feladata, hogy behálózza az egész 

országot. Sorra veszik meg a helyi rádiókat, 

most például a kecskeméti Gong Rádiót kaparintották 

meg. Megvan hozzá a pénzük, 

hiszen mögöttük állnak a szocialista gazdasági 

erõk, Puch Lászlóval az élen. És megvan 

a nyilvánosságuk is, hiszen Orosz József 

a Napkeltében, Bolgár György meg az 

ATV-n jelentkezik rendszeresen. Hitelesíteni 

próbálják magukat, s ezzel együtt a 

Klubrádiót. Gyurcsányék azért futtatják a 

Klubrádiót, mert az valóban egy pártrádió, 

a szocialisták rádiója. Rajtuk keresztül minden 

dezinformáció is eljuthat a lakossághoz. 

Gondoljuk meg, ez a rádió robbantotta ki az 

úgynevezett ügynöktörvényi káoszt. Itt szerepeltek 

Ungvári Krisztiánék, Somogyi Tamásék, 

a Political Capitaltól. S azt is tudni 

kell, még a székházuk is egy helyen van, a 

Bokor utcában. Az van kiírva, hogy 

Political Capital, Klubrádió, Dunaholding. 

A Dunaholding meg a szocialistáké, Tamás 

Istvánéké. 

Ez a szocialista kör a legnagyobb befolyásolási 

lehetõséget akarja, s ebben 

Gyurcsány Ferenc személyes érdekeltsége is 

tetten érhetõ. De, hogy egy magyar miniszterelnök 

elkezd bohóckodni, az ugyanolyan 

hiba, mint hogy Orbán Viktor nem volt 

hajlandó, a neki nem tetszõ újságírók meghívását 

elfogadni. Csak és kizárólag a neki 

szobrot építõket fogadta kegyeibe. A két 

politikusi magatartásforma közül egyik sem 

használ a magyar államiságnak, a magyar 

közszolgálatiságnak, a magyar érdekeknek. 

Lakatos Pál 


Ahhoz, hogy megértsük, mi történt a Magyar Rádióban 1994. március 

ötödikén, szombaton és az azt megelõzõ néhány napban, 

megint vissza kell térnünk az Antall-kormány sajtókapcsolataihoz. 

De mielõtt még ezt megtenném, megemlítem, amirõl majd– 1994 

kapcsán– beszélni kívánok, az nem más, mint a 126 rádiós elküldése, 

az ahhoz vezetõ út, ahogy azt szemtanúként láttam, átéltem. 

Szóval, hogy majdnem mindent megértsünk, mert azt még én sem 

merem kijelenteni, hogy mindenrõl rendelkezem pontos és megbízható 

információkkal, de hogy valamelyest is megközelítsük az igazságot, 

megint szólnunk kell az MDF országgyûlési képviselõcsoportjának 

és magának Antall miniszterelnöknek a sajtóhoz való viszonyulásáról. 

A médiatörvény, amely rendet vágna a rendetlenségben, az 

anarchiába torkolló sajtó össze-visszaságban, talán nem véletlenül 

nem születik meg. Látszólag minden afelé mutat, hogy ennek megléte 

minden parlamenti pártnak rendkívül fontos, a valóság viszont az, 

hogy a politikának, s az általa zsarolt újságírásnak is az a legjobb, ha 

törvényi szabályozatlanság mellett, az õskáosz állapotában, mindenki 

azt csinálhat, írhat, mondhat, amit akar. Vagy éppen, amit titkos, 

háttérben maradó irányítóiktól parancsba kapnak. 

A parlamenti politikusok képességeire, elemzõ tehetségükre, 

vagy inkább tehetetlenségükre a leginkább jellemzõ az, ami a kilencvenes 

évek elejétõl – ezen a területen – elindul, amely szerint 

Antall József, mint rossz közszereplõ, megveti a sajtót, nem akar 

vele foglalkozni. A kormánypártoknak nincsenek sajtóreferenseik, 

nem születnek elemzések a sajtóról, illetve, akik ilyeneket készítenek, 

mindannyian az aczéli gondolkodást képviselik, fõleg az 

MDF-ben, de a többi kormánypárton belül is. 

De ugyanez elmondható a szocialistáknak nevezett csapatra, az 

MSZMP utódpártjára, az MSZP-re is. Többször hangzik el, a ma is 

önmagát nemzetinek meghatározó, akkor MDF-es országgyûlési 

képviselõtõl, Debreczeni Józseftõl, vagy a ma Fiedeszes, akkor 

MDF-es médiapolitikustól, Elek Istvántól, hogy Kádár János rendszerében 

nagyon sok jó volt. Mindezt a frakció nyilvánossága elõtt 

hangoztatják. Gondoljunk bele, a sajtót ezeknek az embereknek 

kellene, bizonyos szempontból, befolyásolni. A Kádárt imádó kormánypárti 

politikusoknak. Ez a pótcselekvések idõszaka, addig sem 

kell igazi megoldással elõrukkolni. A pótcselekvések egyike, az egykoron 

MDF-es szimpatizánsnak kikiáltott Hankiss Elemér televíziós 

és Gombár Csaba rádiós elnöki székbõl való fölállása, mert azt 

már említettem, Antall erre irányuló „felmondó” levelét, a csupán 

névleges hatalommal rendelkezõ köztársasági elnök, az SZDSZ és a 

múltja foglya, Göncz Árpád, soha nem írta alá. A két elnök távozásának 

körülményeit ma is homály fedi. Az igazságot csupán sejtetve, 

maradjunk annyiban, hogy nagyon-nagyon megérte nekik 

azokból a székekbõl felállni. Százmilliószor is! 

Az egyes számú vezetõk eltávozása nem eredményezett semmiféle 

pozitív irányú változást. A helyükbe egyébként, a televízióban 

Nahlik Gábor, a rádióban Csúcs László jött, mindketten alelnöki 

posztban, de teljes elnöki jogkörrel felruházottan. S ne feledjük el, 

abban az idõszakban még nem mûködtek, a ma látszólagos politikai 

indulatokat gerjesztõ kuratóriumok, az alelnökök döntési szabadsága 

tehát óriási volt. Sem a kuratórium, sem pedig a médiatörvény-mert 

az sem volt– nem kötötte meg a kezüket. Csupán a politika 

béklyóiban vergõdtek, de azt meg senki nem vallotta be. A 

külvilágnak, helyzetüket, mind a politika, mind pedig a szóban forgó 

alelnökök, megkérdõjelezhetetlennek és ezáltal teljesen függetlennek 

mutatták be. 

Valójában azonban bábok voltak õk is, a politika rángatta, mozgatta 

õket, minden döntésüknél. Mire, a helyzet felvázolásában 

idáig eljutottam, idõben elérkeztünk 1194-hez. 

A rádió ostroma – 1994 

Antall József már meghalt, Boross Péter lett, a kormánypártok 

támogatását élvezve– tehát Gyurcsány miniszterelnökké választásának 

furcsa módja korántsem egyedi– a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 

S ne feledkezzünk meg egy rendkívül fontos tényrõl, 

a bevezetõben említett, s rövidesen taglalandó eseményekkor már 

vészesen közel voltunk az 1994-es országgyûlési képviselõválasztások 

idõpontjához, amelynek elsõ fordulója 1994. május nyolcadikán, 

a második meg május huszonkilencedikén volt. De megint 

ugorjunk vissza az 1994-es esztendõ tavaszkezdetére. Ekkor, Boross 

Péter úgy döntött, a legszûkebb körben, Kónya Imrével, Kulin Ferenccel, 

a teljesen csurkátlanított MDF-es vezérkarral, hogy a rádión 

és a televízión belül úgymond „átcsoportosítják” a mûsorokat, 

gyengítik a szorító liberális erõfölényt. Mivel a szóban forgó mûsorok 

kötõdtek az úgynevezett sztárújságírókhoz, ezért eldöntik, teszem 

hozzá csupán felületi kezeléssel, hogy a több ezer alkalmazott 

közül a meghatározó személyeket, s azok holdudvarát elküldik a rádióból 

és a televízióból. 

A rádióból– emlékezetem szerint– százhuszonhat vezetõ újságíró, 

fõszerkesztõ, szerkesztõ, riporter eltávolításáról volt szó. Mindez, 

amikor kiderül, ismertté válik az elbocsátás terve, számszerûsége, 

tervezett idõpontja és az elküldendõ személyek névsora, az írott 

sajtó óriási hangzavart csinál, hatalmas indulatokat gerjeszt. 

Megint meg kell említeni, mindez az országgyûlés képviselõ választások 

elõtt néhány héttel történt. Boross Pétert mindenki határozott, 

döntésképes, minden hájjal megkent stratégának tartotta. 

Ezért is elgondolkodtató, mi volt mindezzel az MDF-es miniszterelnök 

célja. A liberális újságírók– köztük volt például Mester Ákos, a 

168 Óra címû rádiómûsor fõszerkesztõje– eltávolításával visszaszerezni 

a választópolgárok szimpátiáját, vagy– és ezen ne lepõdjenek 

meg– még biztosabbá tenni az MDF vereségét. Ez utóbbi kijelentésemet 

meg kell magyarázni. 

Ma már a Napnál is világosabb, hogy a mögöttünk lévõ idõszak 

kormányai elõre elhatározott, a szabadkõmûvesek által dirigált vetésforgóban 

követték egymást, négyesztendõnként. A választók 

csak a díszletet adták ehhez. A cél ugyanis az volt, hogy a kiválasztottak, 

az a néhány száz magyarországi ember, minden körülmények 

között és a lehetõ leggyorsabban meggazdagodjék, miközben 

kenyéradó gazdáikat, a külföldi– szintén a szabadkõmûvesek által 

patronált– nagytõkéseket, Péter-fillérekért a magyar nemzeti vagyonhoz 

juttassák. Ezen ismeretek birtokában számomra nyilvánvaló, 

hogy a pártstratégák, köztük Boross Péter, számoltak a liberális 

sajtó óriási méretû ellenállásával, az elbocsátandók iránt kialakított 

szimpátiával. Ez viszont a biztos vereséghez vezetett. 

No de, mint már írtam, a forgatókönyv így is rendelkezett. Mindezen 

állításomat alátámasztani látszik az a tény is, hogy Boross Péter 

az MSZP elnökével, meg nem nevezett miniszterelnök-jelöltjével, a 

késõbbi miniszterelnökkel, a pufajkás Horn Gyulával is konzultált az 

elbocsátandók körérõl. Maga Boross Péter mondta nekem ugyanis, 

miszerint Horn Gyula kérte tõle, hogy Mélykúti Ilonát, a késõbbi 

Napkeltés riportert ne küldjék el a Magyar Rádióból. Boross erre ígéretet 

tett, amit be is tartott. Egyébként arról a Mélykúti Ilonáról van 

szó, aki az 1919-es patkányforradalom, a vérgõzös tanácsköztársaság 

egyik ismert alakjának, a Harminckilences dandár címû könyv szerzõjének, 

Karikás Frigyesnek az unokája. 

A közhangulatból és a mások által elkészített forgatókönyvbõl 

világosan látszott tehát a „nemzeti” erõk 1994-es veresége, ezt erõsítette 

csupán az elbocsátás. Az elbocsátottak egyébként jól jártak, 

hiszen Hornék gyõzelme akkor már szinte biztosra volt vehetõ, s az 

is világosan látszott, hogy a „kényszerbõl” távozók, Borossék lelépésekor, 

visszatérhetnek a Magyar Rádióba. Így is történt, az elkül- 


döttek közül azok, akik akartak, visszajöttek a rádióba.(Mester 

Ákos, s néhány elvtársa nem akart, õk inkább a magánvállakozásba 

kivitt rádiós mûsor írott változatánál, a hetilapként megjelenõ 168 

Óránál maradtak. Tulajdonosként. A többiek meg elfoglalták régi 

helyeiket, szintén a tömeghangulatot befolyásoló tényezõk maradtak, 

de hogy az elbocsátáskor kapott igen magas végkielégítést nem 

kelljen visszafizetni, a szerkesztõként elküldött, riporterként jöhetett 

vissza, s számtalan más, igencsak agyafúrt változatot lehetne 

még felsorolni. Így a kecske is jól lakott, meg a káposzta is megmaradt.) 

De hogy a lista összeállítása miképpen történt, arról az akkori 

szemtanúk számolnak be, akik elmondták, hogy az MDF prominensei, 

a titkok tudói, újságírók neveivel szaladgáltak a folyosón, s 

kérdezgették politikustársaiktól, hogy kit kellene még szerintük a 

rádióból kirúgni. Boross Péter egyik hûséges fegyverhordozója, informátora, 

Józsa Fábián gyûjtötte a neveket, mint a Belügyminisztérium 

politikai államtitkára, aki állandóan nyüzsgött, más esetekben 

is, minden döntésben részt akart venni. Majdhogy nem ötletbörzévé 

alakult át az egész, hogy még ezt is ki kellene rúgni, meg azt 

is. Egyébként a kormánypártok között, s magánál a kormánynál az 

volt a legnagyobb probléma, hogy ki fogja ezt végrehajtani. 

Ki lesz az a személy, aki megmondja ezeknek az embereknek, 

hogy távozniuk kell. Ráadásul olyan végrehajtóra volt szükség, akinek 

aztán, a késõbbiekben, nem mernek majd visszaszólni. Hosszú 

idõt vett igénybe a tanakodás, hiszen olyan embert kellett találni, 

aki még Mester Ákossal is szembe mer helyezkedni. Mester ekkor 

lett híresen hírhedt a kormánypártok között, mert állandóan vele 

fenyegetõztek. Azzal, hogy az õ mûsora, a 168 Óra olyan hallgatott, 

ami megfordíthatja a választások végeredményét. Ezt annyira komolyan 

gondolták, hogy 1994. januárjában-februárjában az MDF 

még gyõzelemben gondolkodott. 

Ekkor kezdik el azt a hatalmas kampányt, amit már sokan elfelejtettek, 

hogy fölavatunk mindent. Hordót gurítunk, ha készen 

van az út, ha nincs, fölavatjuk a hidat. S az akkori sajtó, amely sokkal 

kisebb sikert is, ha azt az ellenfél éri el, az egekig magasztalja, az 

MDF-es kormány vélt vagy valós eredményeit a legotrombább módon 

„lesajnálja”, poénkodva tálalja. Ennek ellenére az országgyûlési 

képviselõk, a kormányoldalon, úgy érzik, hogy a szimpátiájuk nõ 

a saját választóik között, mert– szerintük– minden újságolvasó Magyarországon 

tudja, hogy a sajtó hazudik. Ezzel a közvélemény valóban 

tisztában van, de bármennyire is hazudik a sajtó, a folyamatosan 

sulykolt rossz véleményt az emberek elfogadják. Hagyják befolyásolni 

magukat. A keresgélõk között többen vélekedtek úgy, 

hogy Csúcs László, teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök ( 

TEJFA, ez volt a hivatalos „besorolása”) ehhez túlságosan buta, 

meg egyébként is csupán pénzügyi szakember, õ egyébként Kupa 

Mihálynak volt az egyik futtatott kádere, aki azért került a rádió 

élére, mondták a bennfentesek, hogy a pénzügy útvesztõiben megszorítja 

majd a rádiót. A Magyar Televízió fenyegetése is porondon 

van ekkor persze, hiszen Bakó Lajos MDF-es országgyûlési képviselõ, 

1993. december elején, a költségvetési vitában, olyan javaslatot 

tesz, amit a kormánypártok elfogadnak, hogy a Magyar Televízió és 

a Magyar Rádió a Pénzügyminisztérium költségvetési tételébe kerül 

be. Magyarul, ezt a két intézményt államosították, az államon 

belül. Egy költségvetési önálló tételt behelyezni egy funkcionálisan 

mûködõ minisztérium fennhatósága alá, eleve törvénytelen, és 

amellett ostobaság is. 

Végül a politika P. Szabó Józsefben, a Kossuth Adó akkori egyik 

vezetõjében találta meg a végrehajtót. „Megbízható kolléga”– ezt 

mondta róla Boross Péter miniszterelnök, amikor a kiválasztás jogosságát 

indokolta. Hogy ez alatt mit értett Boross, nem tudni, hiszen 

P. Szabó soha nem volt miniszterelnök, nem dolgozott a vendéglátóiparban, 

tudtommal munkásõr sem volt. De az viszont bizonyos, 

Borossék bukása után a Horn kormány Náhlik Gábort és 

Csúcs Lászlót is eltávolította a televízió, illetve a rádió élérõl, 

P.Szabó József, a végrehajtó, azonban maradt, és jelenleg is a Magyar 

Rádió rendszeresen megszólaló külpolitikai szakértõje és gyakori 

szerkesztõje is egy-egy mûsornak. És valóban, senki nem szólt 

neki vissza. Vajon mit tudhat az emberekrõl P. Szabó, és honnan 

szerezte az információit? De a televízióban is sértetlen maradt az elbocsátások 

igazi végrehajtója. Innen látszik, hogy mûbalhé volt az 

egész, három hónapnál nem tartott tovább a kiabálás. Ezért kell nagyon 

elgondolkodni azon, hogy vajon ki volt az igazi szervezõ, mert 

a sajtó körüli kiabálás óriási mértékben ásta alá a közhangulatot, 

hiszen hosszú ideig terjengett az a hír, hogy a Magyar Rádió bezárja 

a kapuit, olyan mérvû lesz az elbocsátás. Az országot járó parlamenti 

képviselõktõl többször megkérdezték az emberek, hogy tényleg 

igaz, hogy a rádióban nem lesznek mûsorok Terjedt a rémhír, hogy 

csak zene szól majd a készülékekbõl. Ha valahol néhány másodperces, 

vagy egy-két perces adókimaradás miatt elnémultak a rádiók, 

már a közvélekedés arról szólt, hogy órákig volt „süket” a Magyar 

Rádió, mert nem volt, aki mûsort készítsen. Mindez a hangulat aztán 

a kormánypártoknak volt a kárára. Éppen ezért, még ma is nehéz 

megmagyarázni, hogy a kormány részérõl miért került sor erre a 

felületi kezelésre. Nemcsak a sajtó, hanem maga a politika is a felületen 

mozgott csupán. És a kormánypárti oldal nem ismerte fel, 

hogyha ugyanezt a sajtót, vagy legalábbis annak egy részét, úgymond 

magához édesgeti, akkor az erõviszonyokat a saját javára 

tudja megfordítani. 

És akkor megint felvetõdik a kérdés, akart-e nyerni az MDF 

1994-ben, vagy sem? Egyes elemzõk azt állítják, ilyen arányú bukásra 

nem gondoltak az MDF vezetõ politikusai, õk húsz-huszonöt 

százalék elérését remélték, és azt hitték, hogy a Fidesz 1994-ben 

nem jut be a parlamentbe. S ha már szóba kerültek Orbánék, akkor, 

néhány mondat erejéig beszéljünk a Fideszrõl. A sajtó tulajdonképpen 

feltupírozta a Fideszt, 58 százalékos népszerûségre. Ám 

amikor a Fidesz sejtetni engedte, hogy akár az MDF-el is hajlandó 

volna kormányozni, ekkor azonnal kirobbant, a sajtó révén, a székházbotrány. 

Azaz, az MDF-tõl, a kormánytól kapott egyik székházat 

kinek adta el és mennyiért a Fidesz, s az érte kapott pénz hová 

került. Ez, visszamenve az idõben, Torgyán kiválásának idejére tehetõ, 

s akkor senki nem tudta, hogy Antall hány képviselõt tud 

megvenni, vagy zsarolni. Ez az a bizonyos kisgazda harminchatok 

kiválása. Ekkor, biztosítékként, a Fideszt megvette Antall József, 

ekkor kezdõdött el a Fidesz politikusok gazdagodása. Ekkor derül 

tehát ki, hogy a Fidesz akár az MDF irányába is akar „játszani”, s 

ezért azonnal óriásit csökken a népszerûségük, oly annyira, hogy 

1994 tavaszára nem, érik el az öt százalékot, és ha „véletlenül” az 

SZDSZ-esek, meg az Agrárszövetség prominensei, Nagy Tamásék 

nem segítenek a Fidesznek a kopogtató cédulák összeszedésében, 

akkor a Fidesz képviselõknek nincs meg a jelöléshez szükséges hétszázötven 

kopogtató cédula. Azért hozzáteszem, mind a 176-nak 

nem is lett meg a szükséges mennyiség, rengeteg helyen nem tudták 

összeszedni. Voltak helyek, ahol kutyákat uszítottak a gyûjtögetõ 

Fideszesekre. Varga Mihály, a késõbbi pénzügyminiszter, mint 

egykori egyik szenvedõ alany, sokat mesélhetne errõl. Amikor viszont 

már látszik, hogy a szocialisták nagy fölénnyel nyerhetik meg 

a választást, a Fidesz szidalmazása abba marad. Annak ellenére is, 

hogy Fodor Gábort és társait kihajították. A sajtó tehát egy nem létezõ 

pártot, mert a Fidesz akkor valójában csak egy nagy 

örömködés volt csupán, fölviszi 58 százalékra, s ha nem a neoliberális 

körnek tetszõ dolgot csinál, s hatalomvágytól vezérelve, közeledni 

próbál a nemzeti eszmék irányába, mert csak ott tud érvényesülni, 

akkor le is szorítja. Ötven százalékot, vagy annál többet egy 

párt csak akkor zuhanhat, ha azt a pártot a sajtó mesterségesen tartotta 

korábban életben. 

És akkor beszéljünk a bevezetõben már említett 1994. március 

ötödikérõl, s azt megelõzõ egy-két napról. Kezdjük elõször az utóbbival. 

Emlékezetem szerint, hiszen akkor, mint a Vasárnapi Újság 

fõszerkesztõje jelen voltam az eseményeknél, szóval negyedikén, 


vagy harmadikán volt az az értekezlet, amelyen a Kossuth Adó 

minden munkatársának kötelezõ volt a részvétel, s amelynek „vezérszónoka” 

P. Szabó József volt, s ahol P.Szabó bejelentette, hogy 

ki marad és ki távozik a rádióból. Egymás után olvasta a szerkesztõk, 

fõszerkesztõk, riporterek neveit, s egy-egy név elhangzásakor 

csupán annyit mondott, marad, nem marad. Névsor szerinti olvasás 

volt ez, ábc rendbe szedve, s amikor Mester Ákos nevéhez ért, 

elhangzott a verdikt, nem marad. Mester ezt enyhe, fölényesnek 

tûnõ mosollyal nyugtázta. Még az értekezlet elõtt P. Szabó, mert 

hogy együttlétünket kifejezetten zártkörû munkahelyi értekezletnek 

minõsítette, egy mûsorszervezõ hölgyet állított az ajtó elé, azzal 

az utasítással, hogy senkit ne engedjen be. 

Egyszer csak dulakodás hangjait hallom kívülrõl, az ajtó elõl, a 

hölgy próbálja feladatát teljesíteni, hallom azt is, amikor kétségbeesetten 

mondja, tilos, nem szabad. Ennek ellenére valaki szinte 

berúgta az értekezlet helyszínéül szolgáló „kistanácsterem” ajtaját, 

s „csõre” töltve, azaz már belépésekor felvételeket készítve, ott állt 

elõttünk a Fekete Doboz operatõre.(Arról a Fekete Dobozról van 

szó, amely vezetõjének apósa a Kádár rezsim egyik fõ titkosszolgája, 

Dankó tábornok volt.) Látszott rajta, tudja, hogy kiknek az arcát 

kell keresnie. De a teremben ülõk közül is sokan tudták, hogy a kamera 

ílyen módon, azaz felvétel közben fog megérkezni, mert Mester 

Ákos felesége, Pásztor Magdolna, meg a mellette ülõ fiatal kolléganõ, 

akik addig vidáman nevetgéltek, azonnal sírni kezdtek. 

Az operatõr, mint akit ez sem ért váratlanul, azonnal megtalálta 

a két „síró” hölgyet, a felvétel elkészült róluk, s ezeket a képsorokat 

aztán már a „rádiós csatáról” készült filmen lehetett viszont látni. 

Aki megnézte, és semmit sem tudott a körülményekrõl, azt gondolhatta 

magában, micsoda borzalmas dolgok történhettek ott a rádióban. 

Meglett emberek sírnak, mások mutogatnak, az indulat a tetõfokán, 

ilyen állapotok uralkodnak tehát a Magyar Rádióban. Figyeltem 

P.Szabó arcát, tudomásul vette a kamera jelenlétét, s 

rezzenéstelen nyugalommal folytatta tovább: marad, nem marad. 

Azt azóta sem értem azonban, ha egyszer parancsot adott arra, 

hogy senki nem léphet be a tanácsterembe, a már „forgó” kamera 

megérkeztekor miért nem szólott, hogy ezt talán mégsem kellene 

megtenni. Az volt az érzésem, hogy errõl, mármint a Fekete Doboz 

megjelenésérõl, neki is tudomása volt, s nem is volt ellenére ez a jelenlét. 

Ez a film, a rádió más történéseivel együtt, még az országgyûlési 

választások elõtt, bejárta Magyarországot. Vetítették mûvelõdési 

házakban, baráti közösségekben, otthon, mozikban, s a helyi 

televíziókban. 

Persze, mint már említettem, nem ez az egyetlen említésre méltó 

esemény történt akkor a rádió háza táján. Egyes rendészi jelentések 

szerint, Csúcs László távollétében, egyes randalírozó csoportok betörtek 

az alelnök szobájába, íróasztalát fekáliával kenték be, majd 

távoztak. A névsorolvasást követõ napokban sztrájkolt a közszolgálati 

Magyar Rádió. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy mûsort 

néhány másodperccel, egy perccel hamarabb fejeztek be, jelezvén, 

így tiltakoznak az elbocsátások ellen. Kondor Katalin például 

a Magyarországról jövök címû magazint vezette, s hagyta abba talán 

egy perccel hamarabb, mint ameddig a mûsoridõ szólt, emlékezetem 

szerint a következõ tartalmú szöveggel: õ és a többi mûsorkészítõ 

így kíván tiltakozni az elbocsátások miatt. Reggelente, a rádióba 

belépõ munkatársakat, kékszalagos kollégák fogadták a 

bejárati ajtónál, s aki kérte, átvehette, az események elleni tiltakozása 

jeléül a maga kék színû szalagját, s azt a mellére tûzve, viselte 

rádión belül és kívül. De ilyen kékszalag került egyes politikusok 

ruhájára, s ezt hordhatták az elküldöttekkel együtt érzõ rádió– 

hallgatók is. Csak megjegyzem, Kondor Katalin mellén is ott díszelgett 

ez a kék színû szalag. 

S akkor elérkeztünk 1994. március ötödikéhez, ami szombati 

nap volt. A 168 Óra címû politikai magazinmûsor adásnapja. P. 

Szabó József elõtte már közölte, hogy ezt a mûsort semmiféleképpen 

nem készítheti Mester Ákos, az adás elõkészítésével és a mûsor 

vezetésével Rapcsányi Lászlót bízta meg(õ is ott van ma is a rádióban, 

egyházi mûsorokat szerkeszt és vezet). Szombaton reggel, bár 

aznap volt unokahúgom esküvõje Tiszakécskén, felhívtam telefonon 

Rapcsányit, érdeklõdvén tõle a benti állapotokról. Rapcsányi 

mondatai egyáltalán nem nyugtattak meg, még az a szerencse, 

mondta, hogy eddig nem vertek meg. Van-e melletted valaki, kérdezgettem 

tovább, majd a választ hallva, hogy senki, közöltem vele, 

hogy ugrott az esküvõ, bemegyek a rádióba, hátha tudok neki valamiben 

segíteni. Ebben maradtunk. 

A Bródy Sándor utcai kapun léptem be az épületbe, s az elsõ 

ember, akit megpillantottam, Friderikusz Sándor volt, aki akkor 

már régen nem járt a rádióban, mivel már nem is dolgozott ott. 

Settenkedve lépkedett a hajnali homályban az egyik folyosón, 

mögötte a Fekete Doboz operatõre, munka közben. Annyit tudni 

kell, hogy a rádióba, szombaton, hétvégén, még a munkájukat 

végzõk is csak elõre bejelentetten, írásos engedéllyel léphetnek be. 

Nekem, mint fõszerkesztõnek, állandó belépési engedélyem volt, 

Friderikusz azonban semmilyen engedéllyel nem rendelkezett. 

A kapunál szolgálatot teljesítõ, egykori belügyminisztériumi nyugdíjas 

fõtisztet, akkor éppen rendészt kérdeztem meg, hogy jöhetett be 

Friderikusz. Õ azt válaszolta, a hétvégi ügyeletet teljesítõ P. Szabó Józseftõl 

kért és kapott erre – szóban – engedélyt. Friderikusz hivatkozási 

alapja a következõ volt, a rádióból eltávozván, a munkahelye már 

máshol van, de néhány személyes holmiját szeretné elvinni. Pont 

szombaton és pont a 168 Óra eléggé összekuszálódott adásnapján. De 

ha a holmijáért jött, mit keres idegenvezetõként, a Fekete Doboz 

operatõre mellett. Miért kísérgeti folyosói labirintusok át? Választ 

nem kaptam. De miképpen jutott be az operatõr, faggattam tovább a 

rendészt, hiszen az intézmény belsõ szabályzata kimondta, kamerával 

csak az elnök, jelen esetben pedig Csúcs László alelnök engedélyével 

léphetett volna be. Ilyen engedéllyel viszont, mint kaptam a tájékoztatást 

szintén a rendésztõl, az operatõr nem rendelkezett. Akkor hogy 

jött be, érdeklõdtem tovább, s azonnal meg is kaptam a választ, reggel 

megérkezett, a korábban már elbocsátott Mester Ákos és stábja, mögötte 

a kamerás ember, Mester félre tolta a rendészt, s szépen besétáltak 

az épületbe. Csak megjegyzem megint, amikor nekem kitették a 

szûröm a rádióból, az egyik technikai alkalmazott utánam kiáltott, kifelé 

menet adja le a belépõjét a rendészeknek. Annak hiányában pedig 

csak külön engedéllyel léphetnék be az épületbe. Ha akarnék. De 

nem akarok. Így búcsúztam én, több évtized után második otthonomtól. 

Mesterék azonban félre lökhették az oda vezényeltet, engedély 

nélkül bemehettek az épületbe, vihették magukkal, szintén 

engedély nélkül, az operatõrt, s egész nap kapun belül tartózkodhattak. 

Még operettnek is túl szép ez az egész. Ahogy közeledett az adás 

ideje, úgy lett egyre érezhetõbb a kihalt épületben a feszültség. 

Az adás elõtt Mesterék körbe ülték az adóstúdió lépcsõjét, s 

közölték, az élõ adás csak az õ közremûködésükkel hangozhat el. A 

Fekete Doboz kamerája meg folyamatosan forgott, rögzített. 

Rapcsányi egyáltalán nem volt nyugtalan, énekelve, fütyörészve 

járkált a rádió folyosóin, egyre virágosabb jókedvében. Hogy lesz 

ebbõl Rapcsányi vezette élõ adás, nyugtalankodtam magamban, 

míg, akikre ez az egész igazán tartozott, teljességgel nyugodtak 

voltak. Most már tudom, egy hatalmas színjátéknak voltam tanúja 

ezen a szombaton. Adás elõtt P. Szabó megkereste a lépcsõn ülõ 

Mesteréket, s közölte velük, Rapcsányi lesz a mûsorvezetõ. Õk 

azonban nem tágítottak, s azt is megmondták, a stúdióba, 

adásidõre, 16 órára, csak õk mehetnek be. P.Szabó, vita és szó 

nélkül elvonult. S akik aznap, 16 órakor, a Kossuth adón a 168 

Órát akarták hallgatni, meglepetéssel figyeltek fel a bemondó 

hangjára, ami valahogy így szólt: Kedves hallgatóink! Most pedig a 

Kossuth adót összekapcsoljuk a Petõfivel. Szív küldi szívnek 

szívesen. Az önök által szerkesztett mûsor mûsorvezetõje: Novotny 

Zoltán. 

Lakatos Pál 


Fidesz-MSZP paktum a nyilvánosság ellen 

Rögtön az elején tisztázzunk egy lényeges 

kérdést, Hollós János, a Magyar Rádió 

igazgatásszervezési alelnöke nem saját szakállára 

döntött akkor, amikor, 2005. december 

elején, azonnali hatállyal fölmondott 

a Kossuth adó fõszerkesztõjének, Perjés 

Klárának, a Petõfit, szintén fõszerkesztõi 

rangban irányító Kiss Gyöngyinek, az elnöki 

hivatalt vezetõ Krassó Lászlónak, Morvai 

Katalin szóvivõnek és Szíjártó István gazdasági 

igazgatónak. Elképzelhetõnek tartják 

önök, hogy Kondor Katalin volt rádióelnök 

egyik legjobb barátja, Hollós, akirõl a rádiósok 

úgy tudják, hogy tagja a Hit Gyülekezetének, 

s aki nemzeti színekbe bújtatott liberális, 

Kondorhoz hasonlóan, csak úgy álmodik 

egy nagyot, s a barátja barátait elzavarja 

a közszolgálati akol melegébõl. S mint még 

a Fidesz liberális korszakából a párt hivatásos 

imádója, önhatalmúlag cselekszik akkor, 

amikor a Fidesznek áll a zászló a 

Hollós János Perjés Klára Kondor Katalin 

2006-os országgyûlési képviselõválasztásokon. 

Annyira nem veszíthette el a józan ítélõképességét, 

annyira nem ellensége saját 

pénztárcájának, hogy egy ilyen jól fizetõ állás 

esélyét kockáztassa, csak úgy, önállósítva 

magát. 

Õ is tudja, a Fidesz az önálló gondolkodókat 

és az önállóan cselekvõket, ahogy a 

párt berkeiben mondják, kegyetlenül eltapossa, 

keresztül gázol rajtuk. Volt már rá 

példa elég. Rögzítsük tehát, Hollós nem saját 

maga döntött, hiszen 2005. nyarán a Fidesz 

és az MSZP, a két nagy parlamenti párt 

megegyezett egymással, mégpedig a két, 

szintén a parlamentben lévõ kis párt, az 

MDF és az SZDSZ rovására. 

Egyértelmûen kijelenthetjük tehát, hogy 

az elbocsátások ennek a paktumnak az áldozatai. 

Persze ezek a megállapodások is 

úgynevezett konspirációs találkozókon születtek 

meg Gyõrben, Szegeden, Baranyában 

és Pesten. S miért használom a konspirációs 

kifejezést? Mert a paktum megkötésében 

részt vevõ pártok médiapolitikusai, az említett 

helyszíneken, fociztak egy kicsit a bõrgolyóval, 

majd az ezt követõ baráti csevely 

során döntöttek a rádió és a rádiósok további 

sorsáról. Igazi demokratákhoz illõen, 

csöndben, háttéralkuk során mutyiztak egy 

keveset. Nem elõször és persze nem is utoljára. 

Ezért akkora a csönd, ezért nincs még 

megjátszott felháborodás sem az egyik vagy 

a másik párt nem hivatalos napilapjaiban. 

De a paktumról nem számolhat be a többi 

újság, rádió és televízió sem. 

Ismételten hallgatásba burkolóznak a Fidesz 

hivatásos szócsövei is, Seszták Ágnes, 

Bencsik András, Lovas István, Tõkéczki 

László, Bayer Zsolt és Tóth Gy. László. Hallgat 

a Vasárnapi Újság is. Az esetet illetõen a 

homokbadugjaafejétaHÍR-TVis.Dehallgatnak 

a máskor, megrendelésre, oly hangos 

civil szervezetek is. Mert mit is mondhatnának 

ezek a „hivatásos forradalmárok”, akik 

elõtt gyakran megnyílt a párt-buksza, alkalmanként 

kormányzati támogatásnak álcázva. 

Nem mondhatják el, hogy a Fidesz barát 

kirúgta a Fidesz barátokat. Fõleg arról kel aztánigazánhallgatni,hogymindezazMSZP 

tudtával és beleegyezésével történt. 

Meg azt sem ildomos igazán bevallani a 

nyilvánosság elõtt, hogy a két nagy már készül 

a politikai, kormányzási váltógazdálkodásra, 

esetleg a nagykoalícióra. A sajtó 

egyébként ebbe az irányba is nyomja õket, 

hogy egyezzenek meg, mert milyen nehéz 

helyzetben is van az ország. De ugyanezt 

szajkózza Széles Gábor és csapata, meg. 

Demján Sándor is. A gazdasági élet vezetõ 

szereplõi, tolvajai azt szeretnék, hogy a két 

nagy párt a „rendszerváltozást” együtt fejezze 

be, mert ezzel a tulajdonviszonyokat is 

egyszer, s mindenkorra véglegesítenék, bebetonoznák, 

lezárnák a körülötte zajló vitákat, 

megszüntetnék a néha csak a választó 

publikumnak szóló, álságosan fellángoló, a 

visszaállamosításról zajló szócsatákat. Ekkor 

már elkészülhetne az a két nagy párt által 

megfogalmazott alkotmány is, amely kimondaná, 

hogy a vagyonszerzésben a 

visszafelé kutakodást egyszer, s mindenkorra 

lezárnák. Hiszen egy ilyen új alkotmány 

meglétekor egy esetleges körön kívüli, késõbb 

megszületendõ politikai erõ helyzete is 

megnehezedne a gazdasági, vagyonpolitikai 

helyzet tisztázása terén. 

Tehát nyáron – hogy visszatérjünk eredeti 

témánkhoz –, amikor idehaza dúl az 

uborkaszezon, akkor tulajdonképpen összeszövetkeznek 

a rádiósok, a televíziósok, s a 

médiapolitikusokon keresztül a szocialista 

párt és Fidesz vezetõ politikusai. Ekkor 

megfogalmazódik az, hogy mindkét párt el 

fogja most már mondani, hogy a rendszerváltozás 

befejezõdik, meg azt is, hogy az 

eredményeket meg kell óvni, a jót folytatni 

kell, a rosszat meg abba hagyni, együtt kell 

kormányozni. A sajtón keresztül pedig meg 

kell üzenni, ez is része a paktumnak, hogy 

most már reálisan fogjanak össze a nemzet 

érdekében, mert az uniós kihívások erre 

kényszerítik õket. 

Ekkor születik meg, még a parlament 

õszi ülésszaka elõtt, az a döntés, hogy ezt az 

egészet kezdjék a közszolgálati rádiónál. Ez 

a lépéssor egy kísérlet része is lesz, hogy miként 

reagál minderre a közvélemény, hiszen 

a rádióban az úgynevezett rendszerváltozás 

lényegesen hamarabb kezdõdött el, mint 

bárhol máshol az országban. Itt már, a 

nyolcvanas évek elején, az akkor MSZMP 

irányításával és prominensei védõszárnyai 

alatt, olyan mûhelyeket alakítottak ki, 

amelyek, úgymond, a fölvilágosultságuk és 

a bátorságuk révén a szocializmus erõit is 

már kritizálták, a piaci viszonyok és tulajdoni 

állapot megváltozását szorgalmazva. 

A nyolcvanas évek elején a rádióban már 

kialakulnak azok a „független” gazdasági mûhelyek, 

amelyek a gazdasági munkaközösségeket, 

vgmk-kat, a szövetkezeteket, a kisszövetkezeteket, 

a szocializmus megreformálásának 

gondolatkörét népszerûsítik. Ennek 

válik élharcosává, ismétlem, MSZMP-s engedéllyel, 

és az állampárt által kézben tartott 

pórázzal Kondor Katalin, Lipovecz Iván, 

Domány András, s ide sorolhatók az Aczél 

György által, a Szabad Európa Magyar Osztálya 

vezetõin keresztül futtatott, Magyarországról 

Münchenbe „menekült” újságírók. 

De igazából, ekkor még a privilegizált hazai 

rádiósok megjelennek a televízióban, rendszeresen 

keresztbe riporterkednek, de mindig 

csak ugyanaz a csoport. Ebben az idõszakban, 

csak ismétlem magam, az MSZMP égisze 

alatt, már társadalomkritikai mûhelyek léteznek 

a Magyar Rádióban, Mester Ákos vezényletével. 

Kialakul, valamivel késõbb 

ugyan, a magyar múltat bemutató, a közelmúlttal 

kritikusan foglalkozó, keresztény 

szellemiséget felmutató rádiós csoport, ugye 

tudják, természetesen Kádárék által irányítottan. 

A Vasárnapi Újságról és Gyõri Béláról 

beszélek. 

A felsoroltak tehát a legközvetlenebb 

pártirányítás alá tartoznak. Mondok egy másik 

példát, de a televízióból. A Reflektor Magazin, 

amely Ilkei Csaba irányítása mellett, 

állítólagosan leleplezõ mûsorként szerepel, 

minden egyes adáshéten kiköveteli, hogy az 

MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya, 

a Lakatos Ernõ irányította APO mellett, 

Grósz Károlyék is ellenõrizzék. A nyolcvanas 

évek közepétõl az úgynevezett vezetõ liberális 

bátor riportereknek, akik hol a rádióban, 

hol a napi sajtóban, hol a televízió Kék Fény 


címû mûsorában megjelennek, szigorú pártirányítás 

mellett, engedik a társadalomkritikát, 

persze elsõsorban az általánosítás szintjén. 

Tehát kritizálják a folyamatokat, de ennek 

személyes következménye soha nincs. 

Az igazán komoly, személyes konzekvenciával 

is járó esetleges botrányokat mindig elkerüli, 

mind a rádió, mind a televízió, mind pediglen 

az írott sajtó is. S hogy ennek a szemfényvesztésnek 

is megemlítsem jeles 

képviselõjét, leírom a közismert Rokobauer 

Henrik nevét. Hogy nem is közismert? Jó, akkor 

legyen Havas Henrik, akinek eredeti 

neve Rokobauer Henrik. 

2005. nyara, hogy megint a Fidesz- MSZP 

paktumról beszéljek, aminek egyik látható 

jele a Fideszes, HIT Gyülekezetesnek mondott 

Hollós János általi Kondor barátok elbocsátása. 

Az az idõszak, amikor a paktum révén 

az is eldõl, hogy a rádióban, de máshol is, 

az elkövetkezendõ idõben fel kell arra készülni, 

hogy el kell készíteni a „rendszerváltozás” 

mérlegét, amit nem az addig látszólagosan 

egymással szemben álló csoportoknak kell 

megtenniök. Erre egy újjáalakult közrádió, 

köztelevízió képes csak, a Fideszes-MSZP-s 

paktumosok szerint, új arcokkal, új hangokkal. 

S mindennek, az európai uniós harsonákat 

fújva kell a nyilvánosság elé kerülnie. A 

politikai pártoknak ugyanis az a legnagyobb 

gondja, hogy a mögöttünk lévõ esztendõkben 

markánsan külön vált, legalábbis a nyilvánosság 

számára egymással szembe került, a 

rádió két nagy csoportja, leképezve a nagypolitikát. 

A vezetõk helyzete ugyanakkor folyamatosan 

insatabillá vált, a ha nem szolgálsz 

engem, ki is rúghatlak elv alapján, de a mûhelyek 

sértetlenek maradtak. 

Egy Gyõrffy Miklós például intézménnyé 

vált, ha tetszik, ha nem, akinek, bár a médiatörvény 

és a rádió belsõ rendje ezt tiltja, 

„átjárása” van még a televízióhoz is. Amikor 

egy-egy nagy nevet rádión kívülre helyeznek, 

mint például néhány évveé ezelõtt 

Bolgár Györgyöt, az mindig azért történik, 

hogy a másik oldalon is lapátra tehessenek 

valakit. De azt azonban észre kell venni, 

hogy a liberálisok mindig gondoskodnak az 

eltávolított újságíróról, Bolgár György például, 

akit elõször az 1994-es tisztogatáskor 

rúgtak ki, könyvkiadó igazgató lett, majd a 

2001-es menesztésekor a Klubrádió, az 

ATV és a Népszava meghatározó személyisége 

lett, soha, egyetlen pillanatig sem lesznek 

egzisztenciális gondjai, mindig futtatott 

riporter, újságíró marad. A másik oldalon, a 

konzervatívnak nevezetten, a szélnek 

eresztett csupán csak malmozhat, a média 

közelébe sem engedik tovább. 

A mostani paktumban tehát azt rögzíti a 

két nagy párt, az MSZP és a Fidesz, hogy sem 

a gazdasági életben, sem pedig a politikai 

életben kialakult választási arányokat nem 

tükrözi a sajtó helyzete, összetétele. Az 

MSZP gyõzelme és a Fidesz ellenzéki vezér 

szerepe ellenére, a sajtóban kettõjüknek 

nincs annyi hatalmuk, mint az SZDSZ-nek, 

egymagának. A most elküldöttek egyébként 

nem számítanak a Fidesz dédelgetett kedvencei 

közé. Úgy saját emberek, hogy tulajdonképpen 

senkik. Ezt õk is tudják. Egy Perjés 

Klárának az eltávozása a Magyar Rádióból 

nem lehet megrázó esemény, hiszen 

alig-alig ismeri õt a nyilvánosság. A rádió 

szervezeti rendjén belül, az elküldöttek, látszólag 

nagy urak, de a vélemény formálás 

szempontjából nem számottevõ tényezõk. 

Látszólag tehát vezetõ munkatársakról van 

szó, de azért kezdik velük a tisztogatást, hogy 

a késõbbi elküldésekkor ne lehessen felháborodni. 

Amikor mondjuk majd Gyõrffy kerül 

sorra, aki megrögzött SZDSZ-es, lehessen 

azt mondani, hogy csend legyen, hiszen mi 

a korábbiakban, a sajátjainkra sem voltunk 

tekintettel. Ne ordibáljatok, mondhatják 

majd, hiszen ezt megelõzõen kinyírtuk a 

Kossuth és a Petõfi fõszerkesztõjét. S teszik 

mindezt a távlati cél, a hosszú távú átrendezõdés 

érdekében, mert a teljes leépítés, a 

közszolgálati rádión belül ezres nagyságrendet 

jelent. 

Az igazi paktum tehát nem az, hogy most 

ezt az ötöt kidobjuk, hanem az egészben az 

az óriási trükk, hogy a takarítást elkezdik 

látszólag fölülrõl, de ezek után melyik lesz 

az a felelõs szerkesztõ, amelyik kimondhatja, 

tiltakozzatok az én eltávolításom miatt, 

hiszen elõtte már, a hierarchia szerint, sokkal 

nagyobb fejek hullottak a porba. Elõször 

tehát elzavartatják Hollóssal Perjéséket, s 

amikor a libsik következnek, amiért az 

SZDSZ hõzöngeni kezd, figyelmeztetik, 

hogy elnézést, hány százalékos párt is tetszik 

lenni. Tehát, a két nagy párt nagyon okosan 

állapodik meg egymással, ráadásul oly 

módon, hiszen volt már erre példa, ellenkezõ 

elõjellel, ha a Fidesz nyer, úgyis visszahelyezik 

õket, a régi forgatókönyv szerint, más 

beosztásba. Hogy a megkapott végkielégítést 

ne kelljen visszafizetni. A nyugdíjasokat 

viszont nehéz lesz megmozdítani, hiszen 

közülük majd mindenki kötõdik a céghez, 

hiszen a Magyar Rádiót Karasz Lajos 

III/II-es rendszere sûrûn átfonta, keresztbe 

kasul. Hiszen a két közszolgálati intézmény, 

a Magyar Rádió és a Magyar Televízió volt a 

legfertõzöttebb és a legellenõrzöttebb a sajtón 

belül, a titkosszolgálatok által. 

2005. nyarán a két párt tehát abban állapodik 

meg, hogy a tisztogatást kezdik a rádiónál, 

mivel itt olyan létszám fölösleg van, amit normális 

körülmények között nem szabad tovább 

ebben a formában meghagyni. Vannak olyan 

munkatársak a rádióban, szerkesztõi besorolásúak 

például, akiknek nincs kötelezõen teljesítendõ 

mûsoridejük. A közszolgálati rádió, 

fele létszámmal, vagy a jelenleginek a harmadával 

minõségibb mûsort tudna adni, mint a 

jelenleg megújulni képtelenekkel. 

De azt is látni kell, hogy a politika csak a 

szolgákat tûri meg maga körül, képletesen 

szólva, ha a kutyái közül egyet láncra ver, a 

többi vagy behúzza fülét, farkát, vagy pedig 

elmenekül. Magyarul, egy-egy akció után a 

megmaradókban azonnal kihunyni látszik a 

kritikai szellem. 

Ez egy össznépi játék, a vicsorgókat megkötöm, 

azaz kirúgom, utána az egész rádió 

hangneme megváltozik. Meghunyászkodó 

lesz, annak ellenére, hogy például a szerkesztõség 

megmarad. De már nem úgy szól az a 

Vasárnapi Újság, már nem az a Krónika. 

Csak egyet kell kirúgni, s utána lehet mondani, 

hogy na, emberek, jobbra át, balra át, vagy 

középre igazodj. Lehet persze, hogy mondani 

sem kell, tudják õk maguktól is, hogy mi a regula, 

ha maradni akarnak. 

Az az érdekes, hogy még a szocialistáknak 

is feltûnt, igazából az a probléma, hogy a hagyományos 

magyar konzervatív gondolkodásnak 

sem a rádióban, sem a televízióban 

nincs tere, nincs mûsora. Ezért nem a Fidesz 

kiabál, hanem az MSZP-s Kósa Ferenc például. 

Hogy ezekben az intézményekben mindenrõl 

beszélnek, de a magyar hagyományokat 

olyan messzire kikerülik, hogy Magyarország 

az egyetlen ország Közép-Európában, 

ahol nincs a vallási érzületre komoly szerkesztõség 

és mûsoridõ, nincs mûsor a hagyományok 

ápolására. Ugyanakkor a kisebbségek 

állandó mûsoridõt kapnak, frekventált 

elhelyezéssel. A többségnek viszont, a mai, 

magyarnak mondott rádióban, nincs igazán 

hangja. Arra azért mind a két oldalon rájöttek, 

hogy ezen, ezzel a személyi összetétellel, 

esély sincs a változtatásra. Nem is tudják az 

SZDSZ-t és a túlburjánzott liberalizmust 

visszaszorítani, márpedig a liberalizmus ilyen 

mértékû túltengése a Magyar Rádióban 

mind a két nagy pártnak és a Hazának is komoly 

gondokat fog okozni. Mert õk most 

már, a különféle izmusok mentén, ketté 

akarják az országot szakítani. 

A Fidesznek és az MSZP-nek is az volt a 

véleménye, hogy Kondor Katalin elnöksége 

idején nem szabad bele fogni a változtatásokba. 

Kondornak lejár az ideje, utána fej 

nélkül marad a rádió. S akkor lehet cselekedni. 

Kondor egyébként, látszólag a Fidesz 

embere, de teljes szocialista kapcsolatrendszerrel 

rendelkezik, s bár látványosan szidja 

az SZDSZ-t, de Petõék tenyerébõl eszik. Õ 

tehát a pártok közös jelöltje volt az elnöki 

posztra, annak ellenére, hogy folyamatosan 

eljátszotta, hogy milyen nagy nyomás nehezedik 

rá az MSZP és az SZDSZ részérõl. Ez 

mind nem igaz. De azt mondják a pártpolitikusok, 

hogy nem kell az õ szerepét kiemelni, 

nem kell belõle hõst csinálni. Féltre értés 

ne essék, ezt a Fidesz is mondja. Kondor 

a Fidesz fejére is rá nõtt, nemcsak az 

MSZP-jére. Ha az õ idejében kezdõdne meg 

egy takarítás, vélik a pártpolitika mindkét 

oldalon, akkor, maga mögött tudván Dávid 


Ibolya barátságát, furcsa lépésekre is képes 

lehetett volna. Tehát ezért várták meg 

Kondor elnöki mandátumának lejártát, 

eközben persze a háttértárgyalások folytatódtak, 

mert azt azért a politikusok is tudják, 

hogy a jelenlegi pazarló rendszerben a 

közszolgálati rádió és a televízió hatékonysága 

közelít a nullához. És ilyen drágán, 

ilyen alacsony hatásfokkal dolgozni, és 

ennyire a húsz évvel ezelõtti nézeteket vallani, 

ezt viszont károsnak ítéli meg mindkét 

pártalakulat. A politikusok már nagyon jól 

tudják, hogy nem a közszolgálati rádió és televízió 

az egyetlen döntést befolyásoló tényezõ, 

mert már vannak kereskedelmi és 

helyi adók, amelyek összhatása az imént 

említetteknél lényegesen nagyobb. 

Persze azon megint el lehet gondolkodni, 

hogy miért ilyen drága a rádió és a televízió, 

amikor nem készülnek például dokumentummûsorok, 

mert a politika nem is igényli. 

Az interjút készítõ riporter, az esetek jó részében 

nem utazik el a helyszínre, telefonon kérdezi 

meg „beszélgetõtársát”, nem is egyszer 

tapasztalható, hogy élõ vonalakat sem kell 

kiépíteni, hiszen a riporterek is kézi telefonjaikon 

jelentkeznek be, rossz hangminõségben 

persze, de ez nem érdekel senkit. Az meg már 

csupán szépségtapasz, és ez pénzbe sem kerülne, 

hogy rendkívül sok az éneklõen beszélõ 

hivatásos megszólaló. 

Riportok, interjúk, hosszabb mûsorok 

készülnek el úgy, hogy a mondatnak nem a 

„pontnál” van vége, a „vesszõnél” vágják el 

a hangot, így a befejezetlenség érzetét keltik. 

Ma már ez sem érdekel senkit. Évekkel 

ezelõtt készült mûsorokat ismételnek meg, 

sok esetben többször is. A televízióból meg 

rádiót csináltak, beszélõ fejeket látunk 

csak, nincsenek helyszíni közvetítések, az 

elkészült interjúkat nem erõsítik meg a témához 

tartozó képekkel, szakmailag ez azt 

jelenti, hogy hiányzik a vágókép. Nincsenek 

tévé-játékok, hiányzik a magyar irodalom 

és történelem istápolása. Mégis drága a 

rádió és a televízió. Miért is? A kilencvenes 

évek elején Kondor még egy szakadt, rozoga 

kis-Polszkiban közlekedett, ma már az 

Opel-Astrába sem ülne be. Egyébként is, az 

Opel-Astra a legalacsonyabb kategóriájú 

márka a Magyar Rádióban. Az elvileg olcsóbbá 

vált rádióban és televízióban azonban 

növekedtek a járulékos költségek. 

A Telesport fõszerkesztõje például hetvenezer 

forintos taxiszámlát kifizetve utazik 

Sopronba, a barátnõjéhez, miközben a 

visszaút is ennyibe kerül. Emellett persze 

rendelkezésére áll a saját használatú, államilag 

fenntartott személygépkocsija, a saját 

használatú, hatalmas közszámlát „produkáló” 

mobiltelefonja. Tehát, a nem a mûsorkészítéshez 

szükséges költségek aránya 

megduplázódott mind a két intézménynél. 

A rádióban például, Kondor eltávozása 

után, az alelnökök elmondása szerint, hatszázmillió, 

mozgatható készpénz hiányzik, 

miközben, és ezt nem cáfolta senki, mandátuma 

lejártakor tizenkilencmillió forint 

végkielégítést utalt ki saját magának. Vannak 

persze a felsoroltaknál nagyobb pénzügyi 

tételek is, bármelyik kormány is van 

hatalmon. 

Vegyük például a televíziót és az Orbán 

kormány négy esztendejét, az 1998 és 2002 

közötti idõszakot. Négy év alatt 190 milliárd 

forintból gazdálkodott a köztelevízió, s 

ugyanezen idõszak alatt 35 milliárdos veszteséget 

produkált, miközben felélte a 18,5 

milliárdos alaptõkéjét. Ugyan csak ez alatt a 

négy év alatt eladták a tévé ingatlanjainak 

95,4 százalékát, s a befolyt pénzt nem az új 

székház megépítésére fordították, hanem az 

intézmény mûködésének finanszírozására. 

A Fidesz szívéhez közel álló Ezüsthajó Kft. 

több száz millió forintos megrendeléshez jutott. 

Szabó László Zsolt elnökösködésének 

idején, a már levont járulékokat és adókat 

nem fizették be a közös kasszába, hanem a 

külsõ gyártók követeléseire fordították, miközben, 

2001-ben a fideszes többségû parlament 

10 milliárd forintnyi adó– és járulékfizetést 

engedett el. 

Terven felül 3 milliárdot fizettek ki külsõs 

mûsorkészítõknek, a veszteséges gyártói 

szerzõdésekkel, évente 6,5 milliárd forinttal 

terhelték meg az MTV költségvetését. Az 

Orbán Viktorral rokoni kapcsolatban álló, 

Vitézy László nevével fémjelzett cég által 

készített mûsorok minden percéért 76 és 

220 ezer forint közötti összeget fizettek ki. 

A Vitézy-féle vállalkozásnak és az Ezüsthajó 

kft.-nek mintegy 2,5 milliárd forintnyi 

megbízást juttattak, s becslések szerint 

legalább1,5–2 milliárd forinttal még túl is 

fizették ezeket a társaságokat. 42 tanácsadó 

összesen 801 millió forinthoz jutott a köztévénél, 

csak Lovas István 13,6 milliót kapott, 

Orbán Viktor nem hivatalos tanácsadója 

meg 6,5 milliót. Busás végkielégítéseket 

kaptak a kormányváltás után távozók, 

Mendreczky Károly volt tévé elnök például, 

ezen a címen 30,5 milliót vágott zsebre. 

Csoda-e hát, hogy a köztelevízió, mára már 

havi egymilliárd forintos ráfizetést termel? 

Költségeket tekintve, a rádió és a televízió 

követi az államigazgatás pazarló példáját. 

1990-ben például a kormánynak, a minisztériumokkal 

együtt, összesen volt 200 

autója. Ma 1600. Ugyanez az aránytévesztés 

tapasztalható a rádióban és a televízióban 

is. Ezt egyébként az Állami Számvevõszék 

vizsgálata is megállapítja. De ugyanezt 

állapítja meg a parlament kulturális bizottsága 

és sajtó albizottsága is. S azt is, hogy a 

mûsorok szakmai színvonala csökken. 

Visszatérve a végkielégítésekhez, a kilencvenes 

évek elején, ilyen címen ötszázezer 

forintot fizettek ki, ma, mint említettem, 

Kondornak 19 milliót, törvénytelenül, hiszen 

lejárt a szerzõdése, menjen Isten hírével. 

De ugyanez vonatkozik az újra nem választott 

országgyûlési képviselõkre is. 

Vannak persze ennél elrettentõbb példák 

is. Egy köztisztviselõvel öt évre kötnek 

szerzõdést, fél év múlva, mert új kormány 

jön, kirúgják. Háromszáz milliót kap, bruttóban. 

A MÁV-nál 60 és 120 millió közötti 

végkielégítéseket fizetnek. Természetesen 

nem a vonatkísérõkre gondolok. Minden 

kormány azt ígéri, ezen a fronton is rendet 

raknak, de a bürokrácia, a szerzett jogokat 

soha nem engedi megnyirbálni. És azt is 

tudni kell, a közszolgálatiságban nincs helye 

menedzser szerzõdésekre hivatkozni. A 

jog ilyet nem ismer. Ezt csupán kitalálták. 

Vegyünk a pazarlásra még egy elrettentõ 

példát, most azzal fojtogatják az önkormányzatokat, 

hogy csak országos szinten 

készülhet el egy-egy helyi projekt tervezése, 

és mondjuk egy csatorna beruházás hatszáz 

millióba kerül, és már harminc milliót kifizettek 

azoknak, akik típus pályázatokat készítettek 

el. A költségek öt százalékát már a 

projektíró tette zsebre, ám ha ebbe az önkormányzat 

nem egyezne bele, esélye sem 

lenne a pályázati pénzhez hozzá jutni. 

Ezeket a társadalmi szerkezeteket tükrözi 

a rádió gazdálkodása, mûködése is. 

De térjünk vissza megint a rádióbéli tisztogatáshoz, 

amely, mint már többször is említettem, 

a két párt, az MSZP és a Fidesz 2005. 

nyarán megkötött paktumán alapul. Ennek 

hatására kaphat, a Fidesz kurátorok szavazataival 

is, Hollós jogkör bõvítést, amely alapján 

kirúghatja Perjéséket. Szadai Károly, aki 

most a rádió kuratóriumi elnökségének alelnöke, 

az Orbán kormány alatt meg, ugyanitt 

elnökként tevékenykedett, azt mondja, a 

jogkör kibõvítéshez azért járult hozzá, mert 

ismerte Hollós céljait. Ez aztán az indok, nem 

tudom, valakit is sikerül-e félre vezetnie az 

alelnök úrnak. Szadai nacionáléjához még 

hozzá tartozik az is, hogy amikor Kövér volt a 

titokminiszter, az õ kabinetfõnöke volt, vezérõrnagyi 

rendfokozatban a titkosszolgálatokat 

irányította. Ez végtelenül korlátolt beszéd. 

Ezt bárki mondhatná, Szadain kívül. 

Nagyon is tisztában voltak a következménnyel. 

Csupán egy valamire nem számítottak, 

hogy annyira belefásult már a köznép 

az úgynevezett belsõ leszámolásokba, hogy 

senki nem szólalt meg. 

A tábornok urat, mert a sarzsi mára is 

megmaradt, ilyen könnyen nem lehet „átverni”. 

Inkább az tûnik valószínûbbnek, ezzel az 

orbitális mellébeszéléssel inkább pártját, a Fideszt 

akarta menteni. Azt az érzetet erõsíteni, 

hogy a rádió függetlenségét a pártok egyáltalán 

nem veszélyeztetik. De a pártelnökök 

sem. A miniszterelnökök meg aztán fõleg 

nem. Nevetnem kell, hiszen még jó a memóriám. 

Igaz, Kondor, az elnökké választásakor 

neki feltett kérdésre, hogy valóban a kormányfõ, 

Orbán Viktor személyes jelöltje 

volt-e és beszéltek-e Orbánnal a pályázatról, 


azt felelte, a miniszterelnök úr csupán annyit 

jegyzett meg: „Kedves Katalin. Örülök, hogy 

indul.” Én azonban egészen másra emlékszem. 

Nekem Orbán, még 1999-ben azt 

mondta, azért nem küldik el, idõ elõtt a rádió 

élérõl az MSZP emberét, Hajdu Istvánt, 

mert, ha 2002-ben elveszítik a választást, jól 

jön nekik, ellenzékben, egy 2001-ben elnökké 

választott Kondor Katalin. Ennyit a rádió 

és elnöke függetlenségérõl. 

Visszatérve megint Hollósra, s a pártoknak, 

a Fidesznek és az MSZP-nek tett szolgálatára, 

amit mindkét tábor, amely valójában 

egy, újságírói lábhoz tett fegyverrel szemlélnek. 

Mindenki arra hivatkozik, Hollóst senki 

nem tudta utol érni. A világ bármely részén, 

bárkit megtalálnak, de Hollóst Budapesten, a 

budapesti firkász csapat nem leli. Igaz persze, 

hogy Trencsényi Zoltán részt vesz azon a sajtótájékoztatón, 

amelyet Hollós János és felesége 

tart, abból az alkalomból, hogy bemutatták 

a saját maguk által készített lemezt, az általuk 

énekelt dalokat, amelyet barátaiknak, 

ismerõseiknek készítettek. Trencsényi errõl 

2005. december 8-i keltezéssel számol be a 

Népszabadság internetes oldalán. Hollóst 

kérdezte, az alelnök válaszolt is neki, de az elbocsátások 

nem kerültek szóba. 

De vajon miképpen szólaljon meg a 

HÍR-TV, a Heti Válasz, a Magyar Nemzet, 

amikor mindezt a teljes joggal felruházott 

Hollós János csinálja. Kondor, Orbán és a Fidesz 

barátja. Meg a Hit Gyülekezetéé is. Ha 

csak a szocialisták csináltatták volna mindezt 

vele, az a Fidesznek jó pár plusz pontot jelentett 

volna a jövõ évi választásokon. 

A Fidesz sajtó ebbõl hatalmas patáliát 

csaphatott volna, ami további szocialista 

népszerûség vesztéshez vezethetett volna. 

De, hogy ez ne következhessék be, a paktum 

alapján, Hollóssal, Kondor szerzõpárosával 

távolítják el a már többször szóba hozott embereket. 

De azt õk sem gondolták volna, 

hogy ezek az állítólagos rádiós nagy nevek 

mérhetetlen közönyt vált csupán ki. De nem 

szólal meg a Népszava és a Népszabadság 

sem, hallgatnak a kereskedelmi rádiók és televíziók 

is. Hallgat az MSZP segédcsapata. 

Mert õk is tudják, itt paktumról van szó, tehát 

nem beszélhetnek. Ha mégis elkezdenének 

kiabálni, azonnal csökkenne a banki hirdetés, 

a biztosítók hirdetései is elmaradnak, 

nem érkezne meg az állami hirdetés sem. Az 

állam vezényelné az eseményeket, s ezek a 

nyilvánossági fórumok hatalmas veszteséget 

szenvednének el. Erre viszont nincs senkinek 

sem szüksége. Tehát a gazdasági szükségszerûség 

és kényszerûség hallgattatja el õket. 

Az egész puccsszerûséget ez a mérhetetlen 

csönd bizonyítja a legjobban. A zûrzavaros 

kuratóriumi ülésre is azért van szükség, hogy 

a gyanút eltereljék magukról. Meg azért is, 

hogy újból ne válasszanak elnököt a rádió 

élére. A jövõ évi választások utáni idõszakig 

maradjon meg ez az ex-lex állapot. Így, minden 

pártnak könnyebb a zavarosban halászni. 

De Hollós, legalábbis Csúcsra és Nahlikra 

gondolva, bizton hiheti, hogy az új kormány 

felállásakor õ is eltûnik a süllyesztõben. Mint 

ahogy megtörtént ez behódoló elõdeivel. Aki 

viszont megpróbált lavírozni, mint Hajdu 

István és Kondor Katalin, az elnöki székig 

emelkedhetett. Hajdu kétszer is. 

A paktum lényege tehát, hogy lefejezi a 

rádió vezetését, hogy szét tudja marni a szerkesztõségeket, 

és a szerkesztõségekben, osztrák 

mintára, párhuzamosan a közszolgálati 

televízióban is, egyensúlyt teremt a két nagy 

között. Amikor Ausztriában, az ötvenes évek 

végén, a keresztény érzületû Raab kancellárék 

megkötötték a megállapodást a szociáldemokratákkal, 

egész Európának példát mutattak, 

hogy egy ilyen manõverrel miképpen 

lehet biztosítani a közszolgálatiságot és a 

pártok közötti osztozkodást. 

Ezt a példát követve, a szocialistáknak és a 

Fidesznek is médiabékére volna szüksége, 

hogy minél erõsebben lehessen dicsõíteni az 

európai uniót, mert jelenleg, még a korábban 

igennel szavazóknál is, egyre növekszik az 

unióval szembeni apátia. Szembesültek vele 

õk is, hogy mit ér az unió. Egy nagy marék 

trágyát. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban 

a politika által eltûrtnél is többször 

jelent meg az unióval szembeni negatív vélekedés. 

Ezt a magyar politika nem tûri el. Már 

nem elég az uniót szõrmentén dicsérni. Tudniillik, 

ha az unió válsága a rádión és a televízión 

keresztül is megerõsítést nyer, az akár 

egy társadalmi robbanást elõkészítõ folyamat 

is lehet. 

A kereskedelmi rádióktól, televízióktól 

azért nem kell félni, mert azok mindegyikének 

uniós gazdája van. Azért kell tehát a közszolgálati 

Magyar Rádiót és Magyar Televíziót 

megrendszabályozni, még paktumok árán 

is, mert egyedül ez van magyar tulajdonban. 

Most a magyart kell megrendszabályozni, 

mert a többi tudja magától is, hogy hová kell 

igazodni. Egyébként, amikor egy társadalom 

már nem reagál, mint történt ez a mostani 

puccsot követõen, akkor van társadalmi robbanás 

elõtti helyzet. Amíg szidják õket jobbról 

is meg balról is, addig a politika karban 

tartható. Ez a csönd megrémítette a politikát. 

A kuratóriumon keresztül, s egy Orbán-Hollós 

titkos találkozón meggyõzték Hollóst, 

mégisjobblenne,havisszaállítanáadöntése 

elõtti helyzetet. Ez most megtörtént. Újra 

Perjés a Kossuth fõszerkesztõje. De az MSZP- 

Fidesz paktum létezik, s bármikor ismét 

életbe léphet. 

Lakatos Pál 

Az elvetélt rádiós puccs mögött forint tízmilliárdok állnak 

A minap megkérdeztem egy embert, akirõl késõbb kiderült, hogy 

szemellenzõs, õsfideszes, csõlátó, hogy mi a véleménye a Magyar Rádióban 

december elején történtekrõl, nevezetesen arról, hogy Kondor 

Katalin nemzetmentõ nagyasszony egyik legjobb barátja kirúgta a 

rádióból Kondor Katalin többi legjobb barátját. A megkérdezett 

azonnal készen volt a válasszal, nyilván ezzel kapcsolatos elmélete 

már régen kikívánkozott belõle. Azok a mocskos kommunisták nyilvánvalóan 

el akarják foglalni a rádiót, mondta megfellebbezhetetlenül. 

Hogy is van ez, kérem? Orbán Viktor kegyence, az 1988 és 2002 

közötti, minden szerda reggeli miniszterelnöki interjúk állandó kérdezõje, 

mocskos kommunista? Lehet, hogy így van, de akkor én valamirõl 

cudarul lemaradtam. Vagy, ha Hollós kommunista, akkor minek 

nevezzem az õt rendszeresen pátyolgató Orbán Viktort. Vagy a 

legjobb barátot, Kondor Katalint, akit egyébként, különbözõ 

internetes fórumokon, becézgetve, Keselyûkém-nek szólítanak. Csupa 

szeretetbõl. 

Szóval, jó volna már végre elfelejteni a pártoskodást, egy-egy cselekedetet 

annak minõsége alapján, s nem az elkövetõ pártszimpátiája 

szerint kellene megítélni. Ha a Fidesz valamelyik vezére fosztogatja a 

nemzeti vagyont (MSZP-s, SZDSZ-es, s más párthoz tartozó, politikai 

elitbéli barátjához hasonlóan), akkor nem kellene arra inteni az ezt 

nyilvánosságra hozót, hogy a Fideszesek tolvajlásairól ne tessék beszélni, 

szerkesztõ úr, mert õk a mieink. Mert ilyen megjegyzéseket 

nap, mint nap hall az ember. Pedig a nemzeti vagyon elorzóját tolvajnak 

nevezik, tartozzék bármelyik párthoz is. Mint ahogy a szólásszabadság 

ellen cselekszik mindenki, aki politikai paktumosok utasítására, 

mint történt ez a Magyar Rádióban, MSZP-s, Fideszes titkos összekacsintásra, 

baráti csevelyeket követõ parolázások után, tisztán 

politikai megfontolásból, útilaput köt bárkinek a talpára. 

S akkor térjünk vissza megint a Magyar Rádióban, a közelmúltban 

történt, majd visszavont tisztogatás elemzésére, ami persze nem volt 

más, mint az imént említett paktumot követõ „mûbalhé“. Az ezt követõ, 

szinte utálattal vegyes teljes csönd nemcsak a médiapolitikusokat, 

hanem a társadalom mélyrétegeit vallató titkosszolgálati és nem 

titkosszolgálati szakembereket, az úgynevezett politológusi réteget is 

meglepte. Annak ellenére, hogy ez az érdektelenség valahol várható 


volt. Kezdjük ott, vagy inkább ismételjük meg, hogy a Magyar Rádió 

körül keletkeztetett mesterséges feszültségek tulajdonképpen egyeztetett 

módon zajlottak le az utóbbi pár évben. 

Emiatt nem is lenne érdemes ezzel foglalkozni. Amiatt viszont 

mégis, hogy négy-öt rádiós személy, úgynevezett nagy név, partvonalra 

tétele nem vont maga után semmiféle közfelháborodást 

-sportnyelven szólva-, még a legvehemensebb „B“– középhez tartozó, 

szélsõséges rétegek sem mozdultak meg, egyik oldalon sem. Tudni 

kell ugyanis, hogy minden pártnak vannak nyilvántartott, szükség 

esetén gondolkodás nélkül bevethetõ, állandó „balhé“ csinálói, szélsõséges 

elemeknek álcázott tagjai, akiknek pontosan az a feladatuk, 

hogy egy füttyentésre készek legyenek a nagy ribillióra, akár egy százötven 

fõs „tömegtüntetésre“, amely, szükség szerint, vagy feltupírozható, 

illetve-a készenléti egységek bevetésével– bármikor leverhetõ. 

De a Magyar Rádiónál lezajlott események egy szempontból nagyon 

jellegzetesek, ugyanis a rádió lefejezése tulajdonképpen már régen 

megtörtént. Valamennyi, az egymással örökös paktumban élõ, 

egymással összefonódott, egygyökerû hatalomra veszélyes embereket, 

riportereket, szerkesztõket, fõszerkesztõket, liberálisokat, keresztényeket, 

konzervatívokat, komolyabb tudásúakat, már mind eltávolították. 

S a körülöttük kialakult, vezérpolitikusok által megkövetelt 

csend miatt, már lehetetlen „balhézni“. Ez viszont elgondolkodtatja a 

boszorkánykonyhákban kotyvasztókat, tudniillik, a csöndnek van 

egy, a társadalomra és a politikára nézve, rendkívül veszélyes következménye. 

Amikor elhallgat a mély, ezt minden esetben társadalmi 

robbanás követi. Ezek az elemzések már elkészültek, nemcsak a Fidesz 

úgynevezett titkosszolgálati hátországában, hanem a szocialista 

pártnál is. S hiába próbálkoztak újólag a média paktumpolitikusai, 

Áder, Újhelyi, Toller, Kósa Ferenc, s hiába történt meg a kuratórium 

újbóli összehívása, mindez a sajtóban különösebb vihart nem kavart. 

S ha ott nem volt zûrzavar, így a köz is, ismételten némaságba burkolódzott. 

Miután a rádióban, a mostani kárvallottaknál sokkal fajsúlyosabb 

személyiségeket távolítottak el korábban, nemzeti, liberális és szocialista 

oldalról, csöndben, gyorsan, minden következmények nélkül, 

ezért a mostani folyamatokon, politikához valamit is értõ ember nem 

csodálkozik. Sokan a Magyar Rádiót, Orbán Viktor és a Fidesz kedvenc, 

szeretett területének tartják. Éppen ezért vetõdhet fel a kérdés, 

hogy errõl az eseménysorról tudott-e maga a pártelnök. Ez ügyben 

kétféle elemzés ismert, a beszélgetéseknél két álláspont erõsödik meg. 

Az egyik, hogy mindez az Orbán Viktorra megsértõdött Fidesz vezetõk, 

Stumpf és Áder köreirõl van szó, elvetélt „sörpuccsa“ volt, akik 

tulajdonképpen a média feletti hatalmat, mindenestõl már átvették. 

Azt is lehet látni, hogy a Fidesz szócsõként aposztrofált 

HÍR-TV-ben is nekik, tehát az Áder, Kövér vonulatnak nagyobb a 

befolyása, mint Orbán Viktornak. Tehát Töröcskeiék, a HÍR-TV 

tényleges tulajdonosai, már nem tartják eléggé markáns személyiségnek 

a kelleténél is tovább hallgatásba burkolódzott Orbánt. Ez tehát 

az egyik elemzés lényege, a másik, és ez sokkal valószínûbb, hogy a rádióban 

történteket együtt határozták el, az MSZP-vel, ez ügyben 

megkötendõ paktumról közösen döntöttek. Tudni kell, hogy a Fidesz 

vezérkarában, még az egymással szembeni vagyoni súrlódások ellenére 

is, az öt-hat alapító tag a meghatározó. Orbán, Kövér, Deutsch, 

Áder, Stumpf rendkívül intenzív beszélgetéseket szoktak egymással 

folytatni. Az olykor-olykor megerõsödni látszó Rogán, Révész Máriusz, 

Répássy ebbe a körbe nem tartozik bele, soha nem is fognak bele 

tartozni. A kemény mag õrzi pozícióit, a galeri szemlélet jegyében. Itt 

egy kasztosodás tanúi lehetünk, az alapítóknak hihetetlenül erõs elõjogaik 

vannak, amelyek a kezdetektõl meg is maradnak. Orbán persze 

ezen a helyzeten, a sajtó és a gazdasági élet szereplõinek közremûködésével, 

igyekezett változtatni. 

Hozott embereket kívülrõl is, Smitt Pált, Pelczné Gál Ildikót, igyekezett 

– Pozsgay bevonásával – a polgári szövetséges, népfrontos politikát 

megerõsíteni, az alapító atyák hatalmát, s a vele szembeni parlamenti 

túlerõt ellensúlyozandó. Érdekes és egyben elgondolkodtató, 

hogy a bíróság által elmarasztalt, a szolnoki kapcsolatai miatt rendkívül 

fogható Várhelyi András pártigazgatóra bízta a pártot, akit elnöki 

tekintélyébõl adódóan is, hihetetlen keménységgel befolyásol. 

De visszatérve a paktumra, sokkal nagyobb annak a valószínûsége, 

hogy errõl Orbán tevékeny részvételével beszéltek, de nem tudtak 

megállapodni, mert nem tudták kiszámítani a következményeket. 

Azt fel sem tételezték, hogy Kondor Katalin szerzõtársa ilyen lépésre 

azonnali szándékot mutat. Ez volt az egészben talán a legérdekesebb 

és legkiszámíthatatlanabb dolog, mert ez túlmutat a két nagy párt 

megegyezési szándékán. Az ügyön töprengõk felteszik a kérdést, mi 

lehet az oka Hollós gyors cselekedetének, mi motiválhatta õt abban, 

hogy szinte gondolkodás nélkül vállalkozott a „sintérmunkára“. Ennek 

személyi vonzatairól már írtam. Többen, rádiósok, akikkel beszéltem, 

más magyarázattal is szolgáltak, s az okokat a rádió székházának 

tervezett építése körül keresik. Másra nem is lehet gondolni, állítják 

informátoraim, hiszen minden egyes puccs mögött megjelenik 

az anyagi érdek. Csak a hecc kedvéért, vagy politikai megrendelésre, 

még a közrádióban sem szoktak puccsot csinálni. 

Kanyarodjunk el, csak a példa kedvéért, egy kicsit más irányban. 

Amikor 1992-ban le kellett „fejezni“ a rendõrségnél a vezérkart, mármint 

Szabó Gyõzõéket, akik nem a hagyományos rendõrmaffiával 

tartottak, a mögött már a Postabankkal megszervezett hatalmas ingatlan 

spekuláció állt, mert abban az ügyletben már nem láttak szívesen 

egy konzervatív gondolkodású fõkapitányt. Sokkal jobb, ha õk 

maguk bundázhatnak egymás között. Nyilvánvaló, ingatlanspekulációt, 

székházépítést, rendkívüli jogkörrel felruházott ember tud csak 

„levezényelni“. Ha a döntéseket olyan valaki hozza meg, aki nem rendelkezik 

munkáltatói jogkörrel, és nem bír a döntés teljes körû lehetõségével, 

akkor örökös belsõ viszály elindítója lehet, följelentgetések 

követhetik egymást. Ezt az egyezkedõ pártok is el akarták kerülni, s el 

akarta kerülni maga Hollós is. Nagyon rossz lenne ugyanis, ha egy tévé-székház 

botrány után, amit olyan nagyon el akarnak tussolni, hiszen 

a Magyar Televízió székházát eladták, és még az újjal sehol sincsenek. 

S még a politika sem tudja, hogy miképpen fejezõdik be az 

építkezés, kicsi vagy nagy székház épül-e? Kicsi, vagy nagy televízió 

mûködik-e? Ha erre kirobbanna még egy rádiós székház botrány is, az 

már igazán gond lenne, fõleg a választási kampány idõszakában. 

Tehát a puccs mögött, a munkáltatói jogkörrel történt felruházás 

mögött, keresd az anyagi érdekeket, ami bizony a kialakult versenyeztetési, 

beruházási rendszerben, egy olyan köztisztviselõnek, 

mint amilyen a rádió mindenkori vezetõje, több százmillió forintos 

éves nyereséget is eredményezhetne. A döntések mögött, hangsúlyozza 

valamennyi párt médiapolitikusa, saját anyagi érdekek is 

meghúzódnak. Ez elhangzott a zárt üléseken is. Ezt a következtetést, 

s a vélekedések tényét, nem valószínû, hogy bárki is megerõsítené, 

de száz százalékosan igaz. Egy gyors állami beruházást akartak 

levezényelni, rádiószékház képében, hiszen ott más érdek is tetten 

érhetõ. Ha valaki az állami tulajdonban lévõ, jelenlegi, Bródy Sándor 

utcai rádiós székházat eladja, értékesíti, az bizony legalább harminc-negyven 

milliárd forintot mozgat meg. 

S hogy mennyire fontos a rádió épületének gyors eladása, ahhoz 

tudni kell, ott egy legalább százmilliárd forintos szállodai beruházásra 

kerül sor. A mostani rádiószékház ugyanis a Belváros egyik 

lelke, legnagyobb összefüggõ épületegyüttese. S hogy itt szálloda 

épül majdan, bizonyítja az is, hogy a Pollack Mihály téren, már 

évekkel ezelõtt elkezdték építeni a mélygarázsokat, amelyek máig 

sincsenek készen. Összefoglalva tehát, amikor Hollósék, alelnökökként, 

munkáltatói jogkört is kaptak a kuratórium elnökségétõl, 

akkor a rádió székház eladását, s az új építésének versenyeztetését 

akarták felgyorsítani. A paktum, az MSZP és a Fidesz között, elsõsorban 

erre köttetett. Az már más kérdés, hogy Hollósék a lehetõséget 

az ellenfelekkel való leszámolásra is felhasználták. Mindkét 

ügyletnél hatalmas pénzek mozognak, amibõl részesülnek a pártok, 

s részesülhetnek az ügyletet meggyorsítók is. Azt meg már tudjuk, a 

múltból és a jelenbõl is, hogy az ingatlanspekuláció az egyik legsú- 


lyosabb, legellenõrizhetetlenebb ügyletek közé tartozik. S ebben 

már a pártoknak óriási gyakorlatuk van, elég, ha a Fidesz által értékesített 

tiszti kaszinóra gondolunk, ami egyes vezetõk személyes 

vagyonosodásához is hozzá járult. 

A rádiósok feje fölött megköttetett paktum több mint tízmilliárd 

forintos árrést, haszonrést is eredményezhet, aminek a morzsáiból is, a 

folyamatot „levezénylõ“ mérhetetlen vagyonra tehet szert. Ehhez kellett 

tehát a jogkörök bõvítése, különös tekintettel a munkáltatói jogkörre. 

De ami a legérdekesebb benne, ami miatt viszont a sajtó– és 

politikai elemzõk megrémültek, az a csönd. Orbán Viktor egyébként, 

hogy a látszatot fenntartsa, az ügy kipattanása után, találkozott Hollós 

Jánossal, s ezzel végtelen nagy butaságot követett el. Ez nem egy 

nagy formátumú politikus döntése volt, ezen a lépésen, mind Keleten, 

mind pedig Nyugaton megbotránkoztak, mert hiszen a rögtönzött 

beszélgetés nem szólt másról, mint arról, hogy Orbán kifejtette, 

mi jövünk, s ha nem lesz minden visszacsinálva, akkor a Fidesz minden 

eszközzel kivizsgálja Hollós tevékenységét. Azt pedig tudomásul 

kell venni, hogy ez nagyfokú fenyegetettség, hiszen a választásokig 

nincs hátra több mint fél év, és ezért valószínû, hogy Hollóst már a jövendõ 

kormányfõ rendelte magához. Mindez elgondolkoztathatta a 

rádió szakmai vezetõjét, az azonban tény, hogy politikailag ez a lépés 

rendkívül rossz fényt vetett Orbán Viktorra. Ezek a meggondolatlan 

cselekedetek bizonyítják, hogy a Fidesz elnökének hosszú-hosszú 

évekig tartó parlamenti hallgatása nem volt véletlen, hiszen kicsit 

úgy mozog a közéleti porondon a jövendõbeli miniszterelnök, mint 

elefánt a porcelánboltban. 

De ez minden téren érzékelhetõ. Például a gazdasági tanácsadóinak 

kijelölése megbotránkoztatást keltett a magyar gazdasági életben. 

Matolcsyt, Székely Pétert, Parraghot, Tolnai Lajost, azaz a legnagyobb 

privatizációs machinátorokat hívta segítségül. Tehát, ha 

Orbán végérvényesen kimozdul az elefántcsonttoronyból, s nagyon 

sok lépést tesz még meg, akkor még helyre is állíthatja a pártok 

népszerûségi versenyében a tökéletes egyensúlyt. Mert, ha nem 

tenne semmit, a szocialisták akár kétharmados vereséget is szenvedhetnének 

2006-ban. Ám térjünk vissza megint a rádióban lezajlott 

puccshoz, a pártok paktumához. 

Az elbocsátások hírére Kondor árulónak nevezte Hollóst. Azt 

azonban tudni kell, hogy a közöttük lévõ évtizedes baráti kapcsolat 

után lehetetlen, hogy döntése elõtt Hollós úr ne konzultált volna 

Kondor Katalinnal. Ez is mûbalhé. Semmi más. Mert Kondor, ha 

megszólal az ügyben, azt nyilvánosan kellene megtennie, hiszen õt 

egy olyan személyiséggé építették fel, aki a keresztény-nemzeti oldal 

egyik pillérévé vált, annak ellenére, hogy születésekor egyáltalán 

nem volt keresztény. Debreceni ortodox zsidó családból származik. 

Liberális életvitelû és gondolkodó ember, a másság nagy 

tisztelõje, akit a külvilág jó kereszténynek tart. Minden egyes ilyen 

erõtlen és rossz szájízû megszólalása egyébként felelõsség elhárítást 

mutat csupán, hiszen Kondort a legszûkebb környezete kapacitálta 

erõteljesen, hogy ebben az ügyben ugyan szólaljon már meg, hiszen 

az általa nem is olyan régen még irányított intézményt, állítólag 

tönkre fogják tenni ezek a személyi intézkedések. Kutya kötelessége 

lett volna a véleménynyilvánítás. 

De ami ebben még érdekesebb, a sajtó sem kereste meg. Igazából 

nem az az érdekes, hogy ki mit mondott, hanem az, hogy ki mit 

hallgatott el. A sajtó persze nem keresett senkit sem az érdekeltek 

közül. Sem Hollóst, sem a vezérõrnagyi rendfokozatú kuratóriumi 

alelnököt, Szadai Károlyt. Ez az igazi döbbenet, amikor nemcsak a 

társadalom mély rétege közömbös a csúcsmédiában történtekkel 

szemben, hanem még a sajtó is teljes érdektelenséget mutat. Pedig 

ebben a paktumos puccsban benne lehetett maga Szadai is, nélküle 

ezt az egészet nem lehetett volna „levezényelni“. Ilyen rajtaütésszerû 

intézmény átalakításokat nem lehet saját szakállra megcsinálni 

senkinek sem. Nem lehetett ezt megtenni Antall idejében, nem lehetett 

máskor sem és most sem. S ezt leírva jutott eszembe, még 

amikor a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje voltam, Hajdu István volt 

a rádió elnöke, a kuratórium elnöke meg Szadai, akkor Hajdu azt 

mondta nekem, nehogy azt higgyem, hogy az én legnagyobb ellenségeim 

a szocialisták. Az én legnagyobb ellenségemet Fidesznek és 

Szadai Károlynak hívják, mondta a rádió akkori elsõ embere. Hát 

mit mondjak, még ma is gondolkodom ezen a mondaton. 

De foglalkozzunk ismét az elvetélt puccsal, amelynek Áder, Újhelyi, 

Kósa Ferenc, és Gyurcsány legnagyobb segítõje, legbefolyásosabb 

embere, Toller László volt a kiagyalója. Tehát a paktumpolitikusokról 

beszélek. Jelenleg is folyik az elemzés, hogy miért idegenedhetett 

el ennyire a magyar közvélemény, hogy ennyire apatikusan viselkedett 

az események kapcsán. S megint ugyan oda lyukadunk ki, már a 

„B“-közép sem mozdul, mert a „B“-közép is elfogyott. Amit egyik párt 

politikusa sem vall be szívesen, de a szocialistáknál is alig maradt 

mára körülbelül tíz-, maximum húszezer mozgósítható aktivista, de 

nincs több a Fidesznél sem. Elkopott a nemzeti jobboldal, elkoptak a 

polgári körök, a polgári szövetségesek. A polgári körös csapat képtelen 

együtt mûködni a Pozsgay, Csintalan, Szûrös féle majomkodókkal. 

A Fidesz jelenleg, tudva, vagy tudatlanul, a saját bázisát idegeníti 

el magától, ami teljesen szokatlan egy ellenzéki pártnál.A sajtó állapotára 

jellemzõ, hogy december nyolcadikán, Drégelypalánkon, egy 

autó elüti az Antall-éra egyik ismert figuráját, Tom Kennedyt, aki a 

helyszínen meghal, a gázoló kocsi azóta sem került elõ. De nincs egy 

nyomozó újságíró, aki kutatná a halál, esetleg a gyilkosság okát. Sándor 

István, Papa, amikor minden vád alól felmentik, kérdve jelenti ki, 

találtak-e az utóbbi idõben egyetlen egy tettest is. És ez nemcsak a 

rendõrség kritikája. Az újságíróké is. A sajtó ma elpornográfosodott, 

minden színes lap címoldalán félmeztelen, meztelen nõket, mutogatnak. 

Levezetésként. A sajtó hitelét, erejét veszíti. A közelmúltban az 

egyházi iskolákért tüntettek Budapesten, és még a liberális újságírók 

sem tudtak indulatokat gerjeszteni. Pedig az õ számukra ez a 

legveszélyesebb terület, hiszen a hitoktatástól úgy félnek, mint ördög 

a tömjénfüsttõl. Vallásszabadságot követelõ transzparenssel 

vonultak Magyar Bálint minisztériuma elé a tüntetõk, mégsem tudott 

a sajtó hecckampányt indítani. Nem volt hozzá rádió, televízió, 

újság. Még a kereskedelmi rádió és a televízió is erõtlen maradt. 

Ez mutatja, hogy kifulladóban van Hazánkban a kozmopolitizmus, 

kifulladóban van a gyökértelenség. Tehát az az igazi problémája a 

mai politikai társadalomnak, hogy bármennyire is erõlködik, hogy 

legalább a saját, közvetlen környezetét fel tudja hergelni, nem sikerül, 

mert már az sem reagál. 

A sajtó és a pénz kapcsolata szóba került már az elvetélt puccsal 

összefüggésben. Arról is írtunk, hogy Kondor Katalin, a négyéves 

mandátuma lejártakor végkielégítést vett fel, amit ma már kárpótlásnak 

hívnak. Ezt követõen Gellért Kis Gábor szocialista kuratóriumi 

elnök feljelentette Kondort, aki viszont azt mondja, volt már 

nálunk Tocsik ügy, volt már mindenféle ügy, miért az õ kárpótlásából, 

végkielégítésébõl van ekkora hangzavar. Miért az õ 15, vagy 19 

milliója fáj valakinek. Kondor ezzel a válasszal nem tesz mást, mint 

amit Gyurcsány és a többiek tesznek, nem tesz mást, mint gazdája, 

Orbán Viktor, amikor azt mondja, mindenki így csinálta. Kondor 

Katalin tehát egy képzõdménye ennek a rendszernek, amely a kilencvenes 

évek elejétõl a végkielégítés, s más zagyvaságok rendszerét 

megteremtette. Ilyen alapon persze az összes parlamenti képviselõ 

hathónapos végkielégítéses rendszere is törvénytelen. Milyen 

alapon kapják, amikor határozott idõre választották õket. Kondor 

nem tesz mást, mint amit a többitõl lát. Mindenütt ugyanilyen törvénytelenség 

van, de erre sem reagál senki a sajtó részérõl. 

A rádió elnöke, a nemzeti tisztaság egyik jelképe, miért veszi fel 

azt a pénzt, amikor tudja, hogy nem jár neki, tudja, hogy 

törvénytelen. Milyen védekezés az, hogy amit a politikusok, a 

gazdasági szakemberek megtesznek, én is megcsinálhatom. Tehát 

sokkal mélyebbrõl érezhetõ már az erjedés, mint azt a jelenlegi 

politika és újságírás érzékeli és meg tudja mutatni. Mert az ma már 

biztos, hogy ezekkel a politikai kreálmányokkal nincs mirõl 


tárgyalni a társadalomnak, az egyénnek, hiszen a problémákat nem 

tudják megoldani, mert azok okozói õk. 

Ha valahol, tizenöt év múltán, valakik még jogos végkielégítésrõl 

beszélnek a szerzõdés egyszerû lejártakor, akkor ott alapvetõen 

rosszul mûködik a rendszer. Nemcsak a törvényalkotás, hanem a sajt 

ó, a nyomozás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás rendszere. Igazából 

már az a gond, hogy olyan mérvû a csönd, a passzivitás, amit társadalmi 

robbanás elõtti helyzetnek értékel mindenki. De az erkölcsi 

torzulás nemcsak itt fedezhetõ fel, a mindennapi sajtómunkában is 

tetten érhetõ. A hírközlésben a torzítás, a törvénytelen 

véleményalkotás napi gyakorlattá vált, még a közszolgálati intézményeknél 

is. 

Gondoljuk el, az ORTT panaszbizottsága erejét veszítette, nincsenek 

igazán értékén tárgyalható, és a tett súlyának megfelelõen lezárt 

ügyek. Az a nyugati, sokszínû közszolgálatiság, az a nyilvánosság, ami 

ott jellemzõ, Magyarországon nem található meg. Nem lehet feltételezésekbe 

bocsátkozni a közszolgálat rádió és televízió hírmûsoraiban. 

De megint térjünk vissza Hollós Jánoshoz. A rádió kuratóriuma megfosztotta 

õt a munkáltatói jogok gyakorlásától, a korábban elbocsátottakat 

visszahelyezte eredeti beosztásukba az alelnök. Hollós azonban 

kijelentette, ha továbbra is az egykori Fideszes kommunikátor, 

Meszleny László vezetheti a rádió Krónika rovatát, akkor õ lemond az 

aktuális mûsorok irányításáról. Perjés viszont kitartott Meszleny mellett, 

Hollós meg lemondott a szerkesztõség vezetésérõl. Bár a kérdésre, 

hogy ezt miért tette, az igazi okot nem jelölte meg, csupán annyit 

mondott, így döntöttem. Ekkor az õ szerkesztõségvezetõi posztjára 

Meszleny került, a Krónikát meg a Duna-tévé korábbi hírigazgatója, 

Kresz László irányítja. Hollós tehát sorozatos vereséget szenvedett el. 

Ha Magyarországon demokrácia lenne, egy ilyen eseménysor után 

szednie kellene a sátorfáját. Mennie kellene. De még a rádió kuratóriumának 

is le kellett volna mondania. Mindez persze nem történt meg. 

A Magyar Rádióban továbbra is a dzsungelharc szabályai érvényesek. 

Minden ugyanúgy megy tovább, mint ahogy eddig. Ez az igazi, tudatosan 

gerjesztett anarchia, amelynek kialakulásában részt vett Orbán 

Viktor és a Fidesz, valamint az MSZP is. Az anarchia pedig törvénytelenséget 

takar. Ennek fenntartása azonban a parlamenti 

pártok mindegyikének érdeke. S hogy miképpen lehetne meggátolni, 

hogy a közszolgálati intézmények ne váljanak a politika játékszerévé, 

egyetlen elfogadható válasz van csupán, a jelenlegi körülmények között 

sehogy. Ez még vágyálomnak is sok. Hogy néz az ki, hogy egy törpe 

párt, az SZDSZ, jelenleg is uralja a magyar sajtót? Ez minden, csak 

nem normális állapot. Ám ennek a helyzetnek a konzerválásában 

mindegyik parlamenti párt részt vesz. Minél rosszabb a helyzet a 

rádióban, annál jobb az a politikának. Õk már megtanultak a zavarosban 

halászni. 

Lakatos Pál 

Magyar zászló leng a házunkon. Szakadozott, 

de magyar, szakadozott, mert magyar? 

Olyan országban élünk, ahol a többségi 

hang – mármint a nyilvánosságban, a hírközlésben 

uralkodó hang azt sulykolja, hogy 

szégyelld a nemzetedet, múltadat, nyelvedet, 

nevedet, családodat, titkold a benned 

lévõ mélységet, a jóságodat, a hûségedet. 

Légy önzõ, harácsoló és hûtlen, légy személytelen, 

légy szingli, nyomulj az érdekeid 

mentén, narkózz, zajongj, ne vállalj felelõsséget 

senkiért. Ha valami jót látsz, nemeset és 

magasrendut: vallásosságot, sok gyermeket-unokát, 

néptáncot, nevesd ki, és nem 

hagyják abba, rágalmazd meg õket bármivel. 

Ez a többséginek nevezett „hang“ világszerte 

nyomul, és sokfelé már uralkodik a 

hangszórókban. Nyelvédesanyánk megint 

pontos: a hangszóró olyasféle szó, mint a 

lángszóró, a golyószóró, a musorszóró. Vagy 

az atombomba: célzás és válogatás nélkül 

beteríti az útjába kerülõket. A zsákmányállat-embernek 

annyi az esélye, mint a tenyésztett 

kacsának a politikai vadászok sörétzáporában. 

Attól, hogy valami világjelenség, még 

kell, legyen helyi képviselõje. 

Az Antikrisztus alapvonása Krisztus teljes 

személyességével átellenben – Hamvas 

Béla föltevése szerint – a személytelensége. 

Ám a „körülmények“, a „törvényszerûségek“, 

a „piac“, a „pénz“, a „fejlõdés“, a 

„szocializmus“, a „liberális kapitalizmus“, a 

„tudományos világnézet“ és a többi hasonló 

„objektív szükségszerûség” csak ott képes 

megtelepedni, ahol élõ ember beengedi a 

szívébe. 

„Ahol a kincsed, ott a szíved is.“ – figyelmeztetett 

a Mester. (Mt 6,21) 

Mert a kincsünk, vagyis amit annak tartunk, 

megkaparintja a szívünket, és átveszi 

az uralmat fölöttünk. 

A Személytelenség sötét hatalma csak 

általunk, a mi életünkön keresztül képes 

mûködni. 

Természetesen mindannyiunknak el kell 

gondolkodnunk azon, hogy adtunk-e szállás 

a szívünkben ennek a démonnak, s bizony 

sûrûn kell takarítanunk. 

Mégis, ha megkérdezzük, hogy van-e 

olyan csoport az országban, amely jeles a 

rombolás mûvében, ki kell mondanunk, 

hogy – néhány tisztes tagja ellenére – a Szabad 

Demokraták Szövetsége jár az élen ebben 

a sötét munkában. 

Hol közvetlenül, hol a neki független ún. 

„értelmiségieken“ keresztül áll ki bûnözok 

mellett, szítja a viszályt a lakosság különbözõ 

csoportjai között. 

Emlékezzünk csak az elsõ választás utáni 

nagy „keresztény kurzus“ kampányára és – 

különösen Gadó parlamenti képviselõje által 

– az antiszemitizmus vádjának föllobbantására, 

a taxisblokádra, vagy a mostani vitézkedésére 

a kábítószer, a butító iskola, a falmocskolás, 

a megélhetési bûnözés, a különféle 

aberrációk, és hasonló galádságok pártolására, 

a történelmi egyházak és az általuk képviselt 

értékek szakadatlan támadására. 

Érdemes megnézni legfontosabb kirakat-munkájukat: 

tizenöt éve kormányozzák 

Budapestet, azóta a „Duna gyöngye“ a térség 

legmocskosabb, legkátyúsabb, leglakhatatlanabb 

koszfészkévé züllött. 

Krakkó, Zágráb és Belgrád rég lekörözte, 

Bukarest most pipálja le, holott adottságai 

ezerszer különbek Bécs vagy München lehetõségeinél 

is. 

A fõváros a benne rothadó szellemtõl 

olyan amilyen. És ilyen is marad. 

Az ország sem fog kiszabadulni a meghasonlottság 

siralomházából, amíg a választók 

észhez nem térnek, s ezt a szellemet, ezt a 

pártot végérvényesen ki nem penderítik a 

közéletbõl. 

Czakó Gábor 

http://www.czakogabor.hu 


El van-e adósodva Magyarország, vagy ez is csak egy pénzügyi trükk? Ha rosszak a ráaggatott 

számok, kik állították ezeket elõ, és miért? Miért lett a kormány a magyar 

társadalom érdekeinek védelmezõje helyett a nemzetközi pénztõke adószedõje? 

„Azok a kevesek, akik megértik a rendszert 

(azaz miként lehet a levegõbõl elõállított 

kamatozó banki hitelpénzt normál pénzként 

használni a forgalomban D. J.) vagy 

annyira érdekeltek lesznek maguk is annak 

a hasznában, vagy annyira függenek majd e 

rendszer kegyeitõl, hogy ettõl a társadalmi 

csoporttól nem kell ellenkezésre számítani. 

Közben a lakosság túlnyomó többsége, 

amely szellemileg képtelen e pénzrendszer 

mûködését felfogni, zokszó nélkül fogja elviselni 

a terheit.“ 

Az idézet részlet volt abból az 1863. június 

20-án keltezett bizalmas közlésbõl, amelyet a 

londoni Rothschild beruházó-bankház küldött 

egyik társult bankjának New York-ba. 

1863 februárjában fogadták el az Egyesült 

Államok Nemzeti Banki Törvényét 

(National Bank Act), amelyet Lincoln kényszerûségbõl 

nem vétózott meg. Lincoln ellenezte 

ezt a törvényt, de szükség volt pártjának, 

a Köztársasági Pártnak a támogatására a 

törvényhozás és az elnöki hatalom egységének 

a fenntartására a polgárháború idején. 

Így mellõzte az elnöki vétót. Lincoln személyes 

véleményét abban a levélben fejtette ki, 

amelyet William Elkinshez írt 1864-ben: 

„A pénzhatalom békeidõben élõsködik a 

nemzeten és összeesküszik ellene az ellenségeskedések 

idején. Despotikusabb, mint a 

monarchia; arcátlanabb, mint az autokrácia; 

önzõbb, mint a bürokrácia. Olyan, válság 

közeledtét látom a közel jövõben, amely 

megbénít, és arra kényszerít, hogy remegjek 

hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek 

uralomra és a korrupció korszaka köszönt 

ránk. Az országunkra telepedett 

pénzhatalom mindent elkövet, hogy meghosszabbítsa 

uralmát, felhasználva a lakosság 

tájékozatlanságát, egészen addig, amíg a 

vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a 

köztársaság összeomlik.“ 

Mielõtt rátérünk szorosabban vett tárgyunkra, 

álljon itt még egy idézet, amely a 

pénzuralmi világrend létrehozásának a stratégiájáról 

szól: 

„Az Új Világrendre vonatkozó terv és a 

globális ellenõrzés új szakaszhoz érkezett az 

úgynevezett „funny money” (furcsa pénz) 

létrejöttével. Ez az a folyamat, amelynek segítségével 

a bankok kölcsön tudnak adni 

olyan pénzt, amely nem létezik (hitel), és kamatot 

tudnak érte szedni. Ha valaki kölcsönad 

valamit, ami nem is létezik, és azt várja el, 

hogy a kölcsönbe vevõ fizessen is érte, akkor 

még az is eszünkbe juthat, hogy a rendõrséghez 

forduljunk. Ha kölcsönadok valamit, ami 

nem létezik, és azt mondom, hogy neked 

azért fizetni kell, mert másképp bíróság elé 

megyek és elveszem a tulajdonodat, akkor 

már kijelenthetjük, hogy egy fasiszta állambanélünk.Pedig,amirõleddigszóvolt,az 

nem más, mint a világ jelenlegi bankrendszere 

és az az eszköz, amellyel, mind a népeket, 

mind a kormányokat el lehet adósítani." 

(David Icke: The Truth Shall Set You Free, 

Chapter 3) 

Milyen egyensúlyról van szó a Gyurcsánycsomagban? 

Kornai János, a Népszabadság 2006. július 

28-29-i számaiban „Egyensúly, növekedés 

és reform“ címmel az egyensúlyi pályáról 

való letérés bemutatását két összefüggés 

ismertetésével kísérli meg. Az elsõ összefüggés 

szerint az összes megtermelt új érték 

egyenlõ a fogyasztás és a beruházás összegével, 

ha levonjuk belõle a külföldrõl érkezõ 

nettó erõforrásokat, vagy ha hozzáadjuk a 

külföldre kiszállított nettó erõforrást. 

A másik egyensúlyi összefüggés arról szól, 

hogy az adott év beruházása egyenlõ ugyanazon 

év belföldi megtakarításával (+/-) a 

külföldi eredetû finanszírozással. A hazai 

megtakarításokat – Kornai szerint – három 

nagy jövedelem-tulajdonos hozza létre: a 

háztartások, a vállalatok összessége, valamint 

az államháztartás. Mindegyik jövedelem-tulajdonos 

érhet el megtakarítást, ha a jövedelmet 

nem költi el teljesen; vagy lehet deficites, 

ha többet költ, mint amennyi a jövedelme. 

Kornai azt tekinti egyensúlyi 

növekedésnek, ha a fenti összefüggések az 

alábbiak szerint valósulnak meg: 

Az elsõ, ha a termelés egészséges ütemben 

nõ. A második, ha a kereslet több év átlagát 

figyelembe véve, nem nõ gyorsabban, 

mint a termelés. Ezt azt is magában foglalja, 

hogy ha van is külföldi erõforrás-bevonás, 

az nem nõ gyorsabban, mint a termelés. 

Harmadikként az jön számításba, hogy a 

keresleten belül a fogyasztás több év átlagát 

számítva nem nõ gyorsabban, mint a beruházás. 

Negyedik egyensúlyi összefüggésként 

megemlíti, hogy a hazai megtakarítás növekedése 

nem marad el a beruházások növekedésétõl. 

Vagyis ha nem nõ a külsõ finanszírozás 

részaránya, s így az ország nem kerül 

a gyorsuló eladósodottság állapotába. 

Kornai azt állítja, hogy Magyarországon 

gyorsabban nõtt az úgynevezett aggregált 

kereslet, mint a termelés. (Az aggregált kereslet 

a fogyasztás és a beruházás összegét 

jelenti). 

Ennek megfelelõen gyorsabban nõtt az 

egy fõre jutó fogyasztás, mint az egy fõre jutó 

termékek és szolgáltatások mennyisége. Lényegesen 

gyorsabban nõttek a reálbérek is, 

mint a termelékenység. A Gyurcsány-csomagnak 

nevezett 2006. évi költségvetési kiigazítás 

alapvetõ célja tehát visszaterelni a 

magyar gazdaságot az egyensúlyi pályára. 

Ezért kell a gazdaságpolitikának megváltoztatnia 

a helytelen irányba mutató trendeket. 

Kornai szerint a meghirdetett program a 

következõ változtatásokat akarja megvalósítani. 

1. Az államháztartási deficit növekedésének 

leállítását, s olyan tendencia beindítását, 

amely elvezet a költségvetési deficit 

csökkenéséhez. 2. Másodszor: le akarja fékezni 

a háztartások fogyasztásának az aránytalanul 

gyors bõvülését. Az átlagos reálbér 

hat éve tartó – a gazdaság teljesítményénél 

gyorsabb – növekedését fájdalmas reálbér-csökkenéssel 

felváltani. Így majd megtorpannak 

a reálkeresetek is. 3. Az említett 

két változtatás hatására harmadik hatásként 

– a termelés százalékában kifejezve – csökken 

a külsõ finanszírozási igény. Kornai 

hangsúlyozza, hogy a kiigazítások irányát 

kulcskérdésnek tekinti. 

Varga István diagnózisa 

Teljes írás: http://tdyweb.wbteam.com/ 

DrabikMiABaj.htm 

Drábik János 

NEM SZERETIK MAGYARORSZÁGOT 

Minden világos. A Fidesz nagyon, de nagyon szereti Magyarországot, csakis adna neki, és semmit nem venne el tõle, kivéve az adósságot. 

A kormány ellenben, amely négy éven keresztül többet adott, mint amennyit megengedhetett volna magának és az országnak, 

közben pedig csak beszélt a reformok szükségességérõl, nagyon nem szerette az országot. 

Bolgár György – Népszava, 2006. december 29. 


A címet egy régi kabaréból kölcsönöztem 

kis átalakítással nem is véletlenül, ha 

arra gondolok, hogy a kormány milyen törvényeket 

akar elfogadtatni a parlamenttel, 

és mit szándékozik ezáltal lenyeletni a 

gyanútlan magyar állampolgárokkal. 

Tisztázzuk csak, állítólag képviseleti demokrácia 

van Magyarországon – ez azt jelenti, 

hogy a nép (nem a lakosság!) négyévente 

megválasztott képviselõin keresztül 

gyakorolja a hatalmat. 

A megválasztott képviselõnek elvileg 

kutya kötelessége megbízóinak akaratát 

képviselni, azt érvényesíteni. 

Ez azonban manapság nem így mûködik. 

A képviselõ hölgyek és urak pártjaik parancsára 

szigorú pártfegyelem mellet szavaznak 

az általuk sokszor csak sejtett érdekeknek 

megfelelõen, nem gondolva megválasztóik 

kis közösségére. 

Az egészségügyi miniszter boldogan kiáltja 

világgá, hogy õ aztán most megszünteti az ingyenességet, 

a szocializmust az egészségügyben. 

Valóban? A szocializmust? 

A közös kockázatvállaláson és szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási 

rendszer valamivel korábbi találmány, mint a szocializmus, 

sõt a szocializmus alatt is meglehetõsen jól és megbízhatóan 

mûködött. 

A több mint száz éven keresztül mûködõ rendszer persze nem hibátlan, 

de a világ legalacsonyabb költségráfordítással mûködõ rendszerét 

tisztelhetjük benne. 

Vagyona, amely lassan csak ingatlanokban, és a benne dolgozók 

önfeláldozásában testesül meg, jelenleg az egyetlen nem privatizált 

tõketömeg kis hazánkban. 

Ezért a rendszerváltásnak nevezett módszerváltozás óta minden 

kormánynak, illetve a mögöttük álló pénzügyi csoportoknak meg 

voltak a próbálkozásai ennek megszüntetésére, felszámolására. 

Azért, hogy helyette a már számos helyen megbukott a társadalmat 

szétszakító több biztosítós rendszert próbálják ránk erõltetni, 

azt, ahol a magánbiztosítók óriási költségek mellett szelektált csoportoknak 

biztosítanak ellátást. 

Vajon ingyenes-e az az egészségügy, amelyben a dolgozó befizeti 

hozzájárulását az egészségbiztosítási alapba, és még foglalkoztatója 

is fizeti utána az elõírt járulékokat? 

A második Gyurcsány kormány neoliberális arroganciája, az 

elsõ idején meglévõ gazdasági mélyrepülés, valamint az Európai 

Unió által is támogatott globalizációs törekvések együttesen hozták 

el annak az egészségügy elleni koncentrált támadásnak 

lehetõségét, melyben napjainkban élünk. 

A módszer, jellemzõen neoliberális, és diktatórikus. 

A Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya megkerülve, és ezáltal 

megsértve a jogalkotásról szóló törvényt, amely az Alkotmányt 

követõen a legerõsebbnek számít, módosítani szándékozik az egészségügyre, 

egészségbiztosításra vonatkozó passzusokat, melyek 

valamennyi magyar állampolgárt érintik. 

Az egészségügy feltétlen szükséges „megreformálása” 

a – neoliberális SZDSZ-féle 

elképzelések szerint valójában nem jelent 

mást, mint az egészségügy privatizációját, 

profittermelõvé magánosítását. 

Az egészségügyi miniszter – akinek nevét 

csak azért sem írom le – minden mondata, 

cselekvése, intézkedése igazolni látszik a 

„zöld könyv” mögött rejtõzködõ törvény és 

rendelethalmaz eredeti célját. 

Az egészségügyi reformnak nevezett adminisztratív 

elõkészületek egyetlen, csak és 

kizárólagos célja az egészségügy privatizációja 

a neoliberális elképzelések szerint. 

A már említett Zöld könyv „társadalmi vitája” 

jelét adta annak, hogy a jelenleg regnáló 

kormány egyáltalán nincs tekintettel az állampolgárok 

alapvetõ, az Egyetemes Emberi 

Jogokban biztosított jogaira. 

1093-as címen az Országgyûlés elé beterjesztett 

úgynevezett saláta törvény megengedhetetlen 

és elfogadhatatlan terheket 

akar róni a betegekre és hozzátartozóikra. 

Ez a törvénytervezet tartalmazza a vizitdíj, az ágydíj stb., talán 

még a díj díja fizetésének szentségesítését is. 

Ámbár ennek a tervezett isten csapásának igazi csapdája az, 

hogy teret szándékozik biztosítani az úgynevezett rendeleti kormányzásnak, 

holott a jogalkotásról szóló törvény elõírja, hogy az 

egészségbiztosítást és a társadalombiztosítást érintõ változásokat 

csak törvényi úton lehet szabályozni. 

Ennél is érdekesebb a 1035 számú tervezet, amely a fogyasztóvédelemre 

hivatkozva kíván még egy felügyeletet felállítani az egészségbiztosítás 

körében, holott ezen feladatok ellátására már rendelkezésre 

áll az ÁNTSZ és az OEP. 

Viszont a fogyasztóvédelem az egy igazi, liberális buli. 

A felügyelet létrehozásának rejtett célkituzése a privatizáláshoz 

szükségesnek vélt stabilizációt szolgáló hatóság felépítése. 

Törvényjavaslat készült, mintegy 9000 kórházi ágy megszüntetésére, 

és további 7500 kórházi ágy aktív gyógyító funkciók helyetti 

ápolási célokra való majdani hasznosításáról. 

Ennek indoklása a légérdekesebb, meg kívánják szüntetni az ellátásban 

fennálló régiónkénti egyenlõtlenséget. Egyenlõ hozzáférés jegyében 

pedig nem adnak oda, ahol nincs, hanem elvesznek onnan, 

aholvan.Hátígyislehetcsinálni! 

Ami pedig a szervátültetetteket a legmélyebben érinti, kimondatlanul, 

de megszûnik a szabad orvosválasztás alkotmányos joga. 

Többlet-igénybevételi díjat kell fizetniük azoknak a betegeknek, 

akik nem a lakóhelyük közelében kijelölt három kórház egyikében 

kezeltetik magukat, az új szabályozás szerint. 

Ez az összeg a kezelés költségének 30 %-a, de 100 ezer forint is lehet. 

Ezt a díjat akkor is ki kell fizetni, ha valaki a kijelölt kórházban van 

és ragaszkodik az éppen nem szolgálatban lévõ saját kezelõorvosához. 

Remélhetõleg ezek után már mindenki megérti, hogy mit is akar 

a hogy is hívják? 

Tari Tamás

2006/6. szám - Jó Ha Figyelünk

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?