Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Szóljatok, ha szólni kell... most a munkájukat féltôkért !!! <strong>318.</strong> <strong>szám</strong>
a z ö n t u d a t o s m a g y a r p o l g á r l a p j a<br />
A TARTALOMBÓL:<br />
Elbukhatják a kisadózók a komoly megrendeléseket........................................ 4<br />
A szemitizmusról és antiszemitizmusról............................................................. 4<br />
Problémás a söralátét adóbevallás, inkább maradj a réginél!.......................... 5<br />
Magáncégek árvereznek az adóhatóság honlapján............................................ 6<br />
219 100 forint az átlagkereset................................................................................ 7<br />
Valami hibádzik........................................................................................................ 7<br />
Kígyótojás.................................................................................................................. 9<br />
Új baby-boom.........................................................................................................10<br />
Birodalmi lépegetők...............................................................................................11<br />
Jegybanki,függetlenség és a pénzfegyver arzenál.............................................13<br />
Népesség és gazdaságtan......................................................................................14<br />
Áder figyelmébe.....................................................................................................15<br />
Ma Budapest, holnap Prága..................................................................................16<br />
A cionisták nagy dilemmája: mit kezdjenek a Jobbikkal?..............................17<br />
Tudósok mondták ki.............................................................................................18<br />
... doktorelvtársak!!................................................................................................19<br />
Nagyon durva dolgok jöhetnek...........................................................................21<br />
Mit keresett Isten a hálószobában?.....................................................................22<br />
Isten és a hálószoba................................................................................................23<br />
Az Én generáció csapdája.....................................................................................24<br />
Daniel Estulin: A rendszer összeomlott, meghalt............................................27<br />
Az unió szovjetizálása............................................................................................28<br />
EU kritika? Betiltva...............................................................................................30<br />
Fél éven belül felbomlik az eurózóna?...............................................................31<br />
„A jövőben nem görögök fogják Görögországot belakni”.............................32<br />
Kész az eurózónából kilépés receptje.................................................................33<br />
Jobb lenne inkább a német márka......................................................................33<br />
Lejárt az időtök.......................................................................................................34<br />
A külső adósságunk is magas!..............................................................................34<br />
Mr. Farage: Újabb tag harapott a fűbe................................................................36<br />
Tömegtüntetések kontinense?.............................................................................37<br />
Akik nem élnek rosszabbul...................................................................................38<br />
Focusban Magyarország.......................................................................................40<br />
Oxigénhez juttatni az államot..............................................................................40<br />
A gazdagok még gazdagabbak lettek...................................................................41<br />
Bankpánik Görögországban?...............................................................................42<br />
Német bankvezető: „Görögország lépjen ki”....................................................42<br />
Ez az igazság Görögországban!............................................................................43<br />
<strong>Ha</strong> gyereket vállaltál, akkor bűnhődjél érte!.....................................................44<br />
Hellász visszaköszön..............................................................................................44<br />
<strong>Ha</strong> nem lennék cigány, nem lennék sikeres.......................................................45<br />
Folyamatelemzés....................................................................................................47<br />
Irán: csapás előtt?...................................................................................................50<br />
Izland elengedi........................................................................................................52<br />
Kezdődik! Keresztyénüldözés az USA-ban!.....................................................52<br />
Kína temeti a dollárt?............................................................................................54<br />
<strong>Ha</strong>zai helyett amerikai piacra gyártunk buszokat............................................56<br />
A görögöknek ajánlgatja, de ő nem fizet adót...................................................57<br />
A jótündér sem menti meg Orbánékat..............................................................58<br />
Mi lenne, ha...?........................................................................................................60<br />
A szélmalomharcos................................................................................................63<br />
Az „emberarcú szocializmus” üldözött ellenségeként.....................................73<br />
A szélmalomharcos................................................................................................78<br />
Ahogy alkalmuk lesz rá, kirúgnak.......................................................................81<br />
Családi házad van?.................................................................................................82<br />
Nem könnyű olvasmány.......................................................................................84<br />
New York Times.....................................................................................................85<br />
A gigantikus LOVI.................................................................................................86<br />
Ezért sokkal olcsóbb a hitel Romániában, mint nálunk.................................89<br />
A kormány egyik áldozata....................................................................................90<br />
A magyar családok felének nincs kocsija...........................................................91<br />
Készítse el saját mosószerét, megéri...................................................................92<br />
„Nekem megmaradt igazi ünnepnek a POSZT”..............................................94<br />
Szexuális ellenforradalmat!............................................................................... 100<br />
Titkolt információk............................................................................................. 102<br />
Csaló kormányok?.............................................................................................. 104<br />
Ki hitte volna?...................................................................................................... 106<br />
Elszegényedés fenyegeti az amerikaiakat........................................................ 106<br />
Kisebbségbe kerültek a fehér újszülöttek az USA-ban................................. 106<br />
USA: Pár lépésre az összeomlástól.................................................................. 107<br />
Töréspont.............................................................................................................. 109<br />
Polgárháború az USA-ban?............................................................................... 110<br />
Vashegy................................................................................................................. 111<br />
A paleoorvolás új betegség-elméletéről.......................................................... 114<br />
A nyugati étrend következményei.................................................................... 116<br />
Az ebéd utáni kóma............................................................................................ 118<br />
Kockázatos tejtermékek..................................................................................... 121<br />
Szívinfarktus: a kalciumpótlás halálos mellékhatása?.................................. 122<br />
A civilizációs betegségek és az ipari forradalom............................................ 125<br />
A csodálatos öregedés elleni felfedezés........................................................... 129<br />
Az élelmiszeripar trükkjei.................................................................................. 130<br />
2 JÓ HA FIGYELÜNK!
5<br />
30<br />
50<br />
54<br />
86<br />
90<br />
111 116<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 3
ELBUKHATJÁK A KISADÓZÓK A KOMOLY<br />
MEGRENDELÉSEKET<br />
Kizárólag a lakosságnak szolgáltató vállalkozásoknak<br />
éri meg választani a kisadózók<br />
tételes adóját, azzal ugyanis szinte keresztet<br />
vethetnek arra, hogy társaságoktól megrendeléseket<br />
kapjanak. A parlament elé terjesztett<br />
törvényjavaslat szerint ugyanis a velük<br />
szerződő társaságok nem vonhatnák le a<br />
költségeikből a kisadózók <strong>szám</strong>láinak ellenértékét<br />
– hívja fel a figyelmet Hegedüs Sándor,<br />
az RSM-DTM adópartnere.<br />
Kizárólag a lakosságnak szolgáltató<br />
vállalkozásoknak éri meg választani a kisadózók<br />
tételes adóját, azzal ugyanis szinte<br />
keresztet vethetnek arra, hogy társaságoktól<br />
megrendeléseket kapjanak. A parlament elé<br />
terjesztett törvényjavaslat szerint ugyanis a<br />
velük szerződő társaságok nem vonhatnák<br />
le a költségeikből a kisadózók <strong>szám</strong>láinak<br />
ellenértékét – hívja fel a figyelmet Hegedüs<br />
Sándor, az RSM-DTM adópartnere.<br />
Úgy tűnik, hogy a kormány tényleg csak a<br />
lakosságnak szolgáltató kisvállalkozások <strong>szám</strong>ára<br />
kívánja vonzóvá tenni a kisadózók tételes<br />
adóját, és valóban csak a lakossági szolgáltatóknak<br />
éri meg az újfajta átalányadót választani.<br />
Óriási hátrányt szenvedhetnek viszont<br />
például azok a szellemi foglalkozásúak, akik<br />
más cégekkel működnek együtt.<br />
A beterjesztett törvényjavaslat szerint<br />
ugyanis nem minősül elismert költségnek<br />
a társasági adó szempontjából az a költség,<br />
ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások<br />
tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás<br />
részére juttatott ellenérték következtében<br />
merül fel. Vagyis a társaságok nem vonhatják<br />
le költségként a kisadózók <strong>szám</strong>láinak<br />
ellenértékét.<br />
Praktikusan ez azt jelenti, hogy ezen adóalanyokkal<br />
a társasági adó alanyainak nem<br />
lesz érdemes szerződni, vagy az árakat, díjakat<br />
legalább 10 százalékkal alacsonyabban<br />
érdemes meghatározni, kialkudni, mint a<br />
társasági adót fizető konkurenseik esetében<br />
– magyarázza Hegedüs Sándor.<br />
A társaságoknak ráadásul érdemes az<br />
ügylet megkötése előtt tájékozódniuk arról,<br />
hogy kisadózóval szerződnek-e. Késő bánat<br />
lesz ugyanis, ha csak a <strong>szám</strong>lából derül ki,<br />
hogy kisadózóval szerződött a vállalkozás. A<br />
<strong>szám</strong>lán ugyanis fel kell majd tüntetni, hogy<br />
“Kisadózó vállalkozások tételes adójának<br />
alanya által kiállított <strong>szám</strong>la”.<br />
A kisadózó vállalkozások tételes adójának<br />
választása során arra is figyelemmel kell<br />
lenni, hogy az eddigi vevőkör a cég tapasztalatai<br />
alapján inkább a magánszemélyek vagy a<br />
társaságiadó-alanyok körét öleli-e fel. Utóbbi<br />
esetben komoly megfontolást igényel a tételes<br />
adó választása – figyelmeztet a szakértő.<br />
Forrás: penzcentrum.hu<br />
A SZEMITIZMUSRÓL ÉS ANTISZEMITIZMUSRÓL<br />
Tíz európai országra kiterjedő, ötezer fős mintán felvett közvélemény-kutatást<br />
ismertetett kedden egy amerikai zsidó szervezet, a<br />
Rágalmazásellenes Liga (ADL).<br />
A zsidósággal szembeni attitudöket vizsgáló kutatás szerint Magyarországon<br />
európai átlagban kiugróan erős az antiszemitizmus, a<br />
lakosság csaknem kétharmada gondolkozik elítélő sztereotípiákban<br />
a zsidóságról.”<br />
Akkor lássuk a feltett kérdéseket:<br />
“Magyarországon a legkevesebben, 55 százaléknyian azzal értettek<br />
egyet, hogy a zsidók hűségesebbek Izraelhez, mint ahhoz az országhoz,<br />
amelynek állampolgárai.<br />
Erre a kérdésre legnagyobb arányban, 72 százalékban a spanyolok<br />
feleltek igennel, de Olaszország, Lengyelország és az összesítésben<br />
az egyik legjobb eredményt elérő Norvégia is megelőzi Magyarországot.<br />
A másik három kérdésre toronymagasan a magyarok adtak legnagyobb<br />
arányban egyetértő választ.<br />
A magyarok 73 százaléka szerint a zsidóknak túl nagy a hatalmuk az<br />
üzleti életben,<br />
75 százalékuk szerint túl nagy a hatalmuk a pénzpiacokon, 63 százalék<br />
szerint pedig még mindig túl sokat beszélnek a holokausztról.”<br />
Óriási! Tehát a puszta ténymegállapítás is antiszemitizmus.<br />
Arról nem is beszélve, hogy természetesen jobban érzi egy olyan<br />
ország lakossága a zsidók túlhatalmát, ahol nem irtották ki őket.<br />
Ausztriának, Németországnak ilyen gondja nincs, Skandináviában<br />
meg soha nem volt befolyásuk a zsidóknak, miért lennének ott az<br />
emberek “antiszemiták”?<br />
4 JÓ HA FIGYELÜNK!
PROBLÉMÁS A SÖRALÁTÉT ADÓBEVALLÁS,<br />
INKÁBB MARADJ A RÉGINÉL!<br />
Eddig összesen csak 13 ezren fogtak bele a söralátét<br />
adóbevallásnak nevezett egyszerűsített<br />
adónyilatkozat (1153ANY) kitöltésébe, szemben<br />
az adóhatóság által várt több százezer adózóval.<br />
Ennek fő oka az lehet, hogy a nyomtatvány<br />
kitölthetetlen az adózáshoz nem értők<br />
<strong>szám</strong>ára, nekik érdemes inkább a régi, megszokott<br />
bevallásnál (1153) maradni.<br />
A nagy dérrel-durral beharangozott söralátét<br />
adóbevallás tehát az első évben biztosan<br />
nem hozta a várt eredményt.<br />
Olyan egyszerű lesz az adóbevallás, hogy<br />
elfér egy söralátéten is – ez volt Matolcsy<br />
György nemzetgazdasági miniszter egyik<br />
nyomós érve az egykulcsos személyi jövedelemadó<br />
rendszer mellett. A gond csak az,<br />
hogy a 1153ANY jelű egyszerűsített adónyilatkozatot<br />
(népi nevén söralátét adóbevallást)<br />
nehezebb kitölteni, mint a hagyományos,<br />
1153-as bevallást.<br />
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV)<br />
várakozásai szerint idén több százezer magánszemély<br />
már az egyoldalas nyomtatványon<br />
<strong>szám</strong>olhatott volna el a fizetendő adójával. A<br />
söralátét adóbevallás elsősorban azt lett volna<br />
hivatott elősegíteni, hogy azoknak a magánszemélyeknek,<br />
akiknek csak egy munkahelyről,<br />
kifizetőtől származó jövedelmük van, csak<br />
néhány percet kelljen eltölteniük az adóbevallással.<br />
Linczmayer Szilvia adószakmai szóvivő<br />
úgy tájékoztatta a Magyar Nemzetet, hogy<br />
mostanáig mindössze 13 ezren próbálkoztak<br />
meg a söralátét adóbevallással. Ráadásul közülük<br />
is többen hibásan töltötték ki a nyomtatványt,<br />
egyesek mindhárom sorba nullát írtak,<br />
mások üresen hagyták az utolsó két sort.<br />
Már felhívták a figyelmet arra, hogy vért<br />
izzadnak az adózók, mire kitöltik az adóhatóság<br />
által elkészített adónyilatkozatot. Az abban<br />
kért adatok ugyanis bonyolultak az adózásban<br />
tájékozatlan magánszemélyek <strong>szám</strong>ára, nincsenek<br />
köszönő viszonyban a munkáltatóktól<br />
kapott igazolásokkal, nem lehet tudni, hová,<br />
mit kell írni, ráadásul az adóhatóság nem nyújt<br />
elegendő segítséget a nyomtatvány kitöltéséhez<br />
az útmutatóban. A nyomtatvány jelenleg<br />
is a nehezen kitölthető sorokat tartalmazza. Az<br />
útmutatóban szereplő instrukciókat azóta egy<br />
plusz mondattal megtoldotta az adóhatóság,<br />
azonban még így is bonyolult <strong>szám</strong>ításokat kell<br />
végezniük az adózóknak.<br />
Az egyszerűsített adónyilatkozaton mindössze<br />
három, adókötelezettségre vonatkozó<br />
sort kellene kitölteni. A három sor közül<br />
azonban csak egyet, a harmadikat – a munkáltató,<br />
kifizető által levont személyi jövedelemadó,<br />
adóelőleg összegét – lehet könnyedén<br />
kitölteni, az ugyanis konkrétan szerepel<br />
a kapott igazolásokon.<br />
Az 1. sorba a személyi jövedelemadóról<br />
(szja) szóló törvény szerinti valamennyi adóévi<br />
adóköteles jövedelem összegét kellene<br />
írni. Már itt elbizonytalanodik az adózó, nem<br />
lehet ugyanis kapásból tudni, mit ért az adóhatóság<br />
adóköteles jövedelem alatt. Ehhez át<br />
kell böngészni a kitöltési útmutatót.<br />
Eszerint az 1. sor kitöltéséhez össze kell<br />
adni a munkáltatói/kifizetői igazolások<br />
alapján az összevont adóalapba tartozó, az<br />
adóalap-kiegészítéssel <strong>szám</strong>ított valamennyi<br />
– bevallási kötelezettséggel járó – jövedelmet<br />
és az elkülönülten adózó valamennyi –<br />
bevallási kötelezettséggel járó – jövedelmet.<br />
Azt már nem teszi hozzá az adóhatóság,<br />
hogy a munkáltatói igazoláson a “d” oszlopban<br />
szerepel az összevont adóalap (adóalapkiegészítéssel<br />
növelt jövedelem), ezeket az<br />
összegeket kell figyelembe venni.<br />
Az adónyilatkozat kritikus pontja a 2.<br />
sor, amelybe a jövedelmet terhelő személyi<br />
jövedelemadó összegét kellene beírni.<br />
A NAV kitöltési útmutatója szerint ebbe<br />
a sorba a kapott igazolásokon szereplő,<br />
jövedelme(ke)t terhelő személyi jövedelemadó<br />
összegeit kell együttesen feltüntetni.<br />
Csakhogy ez az összeg nem szerepel a munkáltatóktól,<br />
kifizetőktől kapott igazolásokon,<br />
csak a levont adóelőleg, illetve a ténylegesen<br />
fizetendő adó és a levont adóelőleg<br />
különbözete – magyarázta korábban Angyal<br />
<strong>Jó</strong>zsef okleveles adószakértő.<br />
A 2. sorra vonatkozó útmutatás januárban<br />
még csak egyetlen mondatból állt, amely<br />
szerint “A jövedelmet terhelő személyi jövedelemadó<br />
(16%) összege” sort úgy kell kitölteni,<br />
hogy össze kell adni a kapott igazolásokon<br />
szereplő adóalapokat, és azok 16 %-át<br />
kell beírni a személyi jövedelemadó összegeként.<br />
A 11. oldalon közölt <strong>szám</strong>ítást is csak<br />
az adójogszabályokat ismerők tudják megérteni,<br />
abból ugyanis nem fejti meg az átlagos<br />
adózó, hogyan jött ki a fizetendő adó összege.<br />
Feltételezhetően cikkünk nyomán az<br />
adóhatóság egy mondattal kiegészítette az<br />
útmutatót: “Amennyiben Ön kérte az adójóváírás,<br />
a súlyos fogyatékos magánszemélyeket<br />
megillető kedvezmény figyelembe<br />
vételét a munkáltatójától, akkor azok összegét<br />
vonja le a ki<strong>szám</strong>ított 16%-os adóból és a<br />
különbözetet írja be ebbe a sorba”. A képlet<br />
azonban még mindig hiányzik.<br />
Sorvezető a 2. sor kitöltéséhez szükséges<br />
<strong>szám</strong>ításhoz (azok <strong>szám</strong>ára, akik szeretik a<br />
kihívásokat, és kamikáze módon megpróbálkoznak<br />
a söralátét adóbevallás kitöltésével):<br />
– a munkáltatótól kapott igazolás 20.<br />
sorában szereplő éves összes jövedelembe<br />
be<strong>szám</strong>ítandó összegből le kell vonni a 16.<br />
sorban feltüntetett családi adókedvezményt,<br />
amely az adóalapot mérsékli. (Ez az összeg<br />
szerepel a munkáltatótól kapott igazolás<br />
650. során, az adóelőleg levonásánál figyelembe<br />
vett jövedelem és adóalap címszó<br />
alatt, amelynél a “d” oszlopban feltüntetett<br />
összeget kell figyelembe venni.) Majd a<br />
kapott különbözetnek ki kell <strong>szám</strong>olni a 16<br />
százalékát. Az eredményből pedig le kell<br />
vonni az igazolás 24. sorában szereplő adójóváírás<br />
összegét. És már meg is kaptuk az<br />
adónyilatkozat 2. sorába beírandó összeget.<br />
A NAV szerint ez olyan egyszerű, mint a<br />
karikacsapás, így továbbra sem tartotta fontosnak,<br />
hogy a <strong>szám</strong>ítás levezetését közölje.<br />
Az adószakértő szerint jobban teszik a<br />
magánszemélyek, ha a 1153-as, hagyományos<br />
személyi jövedelemadó bevallást töltik<br />
ki. Az internetes programmal pillanatok<br />
alatt el tudják készíteni, ráadásul elvégzi a<br />
szükséges <strong>szám</strong>ításokat, és még ellenőrzi is<br />
az adatokat.<br />
Forrás: richpoi.com<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 5
Az adóhivatal szerint egy<br />
kormányrendelet ad lehető<br />
séget arra, hogy internetes<br />
oldalukon mások hirdessenek<br />
(Fotó: Csudai Sándor)<br />
MAGÁNCÉGEK ÁRVEREZNEK AZ<br />
ADÓHATÓSÁG HONLAPJÁN<br />
A helyzet rendezéséért a felügyelet törvénymódosítást kezdeményezett<br />
„Az utóbbi időben több ügyfél megkeresése alapján figyeltünk fel arra, hogy néhány magántulajdonban<br />
lévő követeléskezelő, végrehajtó társaság a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt, pontosabban<br />
annak elektronikus árverési felületét használja fel arra, hogy magánszemélyeket<br />
fosszon meg a vagyonától” – mondta a Magyar Hírlapnak Dabasi Tamás, a Fehér Kéményseprők<br />
Szövetsége elnöke.<br />
A NAV lapunkat arról tájékoztatta, hogy<br />
az adóhivatal 2010 óta végzi a zálogtárgynak<br />
minősülő lakóingatlanok elektronikus<br />
árverés keretében történő értékesítését.<br />
Az árverés kiírását a Pénzügyi Szervezetek<br />
Állami Felügyeletének (PSZÁF) nyilvántartásában<br />
szereplő és általa felügyelt szervezet<br />
kezdeményezheti, a hivatkozott kormányrendeletben<br />
meghatározott feltételek szerint.<br />
Az ez alapján lefolytatott árverésekben<br />
– az adóvégrehajtás keretében bonyolított<br />
elektronikus árverésektől eltérően – a NAV<br />
nem hatóságként, hanem kizárólag az árverési<br />
felület rendelkezésre bocsátásával és az<br />
árverés lebonyolításával vesz részt – közölte<br />
az állami adóhatóság.<br />
Binder István, a PSZÁF szóvivője megkeresésünkre<br />
ismertette: érzékelik a követeléskezeléssel,<br />
követelésvásárlással kapcsolatos<br />
jogszabályi hiányosságokat, pontat-<br />
lanságokat. Ezért idén tavasszal jogszabályi<br />
koncepciójavaslatot készítettek a témában<br />
a jogalkotónak, a szükséges sürgős változtatások<br />
végrehajtására. Kiemelte: ebben a felügyelet<br />
kezdeményezte a követelésvásárlási<br />
tevékenység fogalmának meghatározását,<br />
a végzés feltételeinek újraszabályozását, a<br />
követeléskezelést és -behajtást végző személyekkel<br />
szemben megfogalmazott fogyasztóvédelmi<br />
szabályok megfogalmazását, illetve<br />
a bírósági végrehajtásra vonatkozó törvény<br />
módosítását is. Kiemelte: a PSZÁF azt is<br />
javasolta, hogy a követeléskezelő társaságok<br />
a jövőben kizárólag pénzügyi vállalkozások<br />
lehessenek, s piacra lépésükhöz meghatározott<br />
személyi, tárgyi és technikai feltételeket<br />
kelljen teljesíteniük. Ezek nyomán a PSZÁF<br />
hatékonyabb jogosítványokkal felügyelhetné<br />
e piacot az üzleti megbízhatóság és a<br />
fogyasztóvédele m területén.<br />
Kiemelte: mivel nemzetgazdasági kérdésről<br />
van szó, koncepciójuk a témában<br />
illetékes Versenyképességi Tanács előtt van.<br />
Ám addig is, amíg nem döntenek a jogszabályok<br />
esetleges módosításáról, a pénzügyi<br />
felügyelet – várhatóan még az idén nyáron<br />
– ajánlásban fogalmazza meg a követeléskezelők<br />
fogyasztókkal szemben tanúsítandó<br />
magatartásával kapcsolatos elvárásait.<br />
Dabasi Tamás felhívta a figyelmet arra,<br />
hogy a NAV honlapjának általános tudnivalóiban<br />
az áll: “Az elektronikus árverési felület<br />
olyan virtuális árverési csarnok, ahol a<br />
NAV végrehajtási eljárásai során lefoglalt és<br />
a NAV birtokában lévő ingóságok és ingatlanok<br />
értékesítése történik.”<br />
Rámutatott: ez pedig nem igaz, amikor a<br />
PSZÁF nyilvántartásában szereplő magántulajdonú<br />
végrehajtó cég árverez az adóhatóság<br />
elektronikus felületén. Hiszen az a<br />
vagyontárgy nincs az adóhatóság birtokában,<br />
ezért a végrehajtásokat uraló nepperek<br />
– a törvénytelenség mezsgyéjén zajló – tevékenységének<br />
mielőbb véget kell vetni.<br />
Forrás: Hunyor Erna – Magyar Hírlap<br />
6 JÓ HA FIGYELÜNK!
219 100 FORINT AZ ÁTLAGKERESET<br />
Januárban a nemzetgazdaságban – a legalább 5 fős vállalkozásoknál,<br />
a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél<br />
a bruttó átlagkeresetek 4,3, a családi kedvezmény figyelembevétele<br />
nélkül <strong>szám</strong>ított nettó átlagkeresetek 1,4 százalékkal haladták<br />
meg az előző év azonos időszakát, derül ki a KSH adataiból.<br />
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete<br />
219 100 Ft, ezen belül a vállalkozásoknál dolgozóké 225 000 Ft,<br />
a költségvetési szervezeteknél alkalmazásban állóké 206 800 Ft volt.<br />
Nem zetgazdasági szinten a bruttó keresetek 4,3 százalékkal haladták<br />
meg az előző év azonos idő szakit.<br />
Az át lag keresetek a versenyszférában 5,2, a költségvetés területén<br />
1,4 százalékkal nőttek. A legjobban fi zető gaz da sági ág továbbra<br />
is a pénzügyi, biztosítási tevékenység volt (439 300 Ft), ezt az<br />
információ és kommu ni káció (390 800 Ft), valamint az energiaipar<br />
(villamosenergia , gáz , gőz ellátás) követte (334 400 Ft). A<br />
leg kevesebbet a szálláshely szolgáltatás, vendéglátás (137 300 Ft),<br />
illetve az ad minisztratív és szol gál ta tást támogató tevékenység (158<br />
300 Ft) ágakban dolgozók kerestek.<br />
A költségvetési szférában és a nonprofit szervezeteknél foglalkoztatottak<br />
egy részére <strong>2012</strong>. januártól ha vonta az adó és járulékváltozások<br />
ellen tételezésére a keresetbe nem tartozó kompenzáció<br />
kifizetésére kerül sor. <strong>2012</strong>. januárban a költségvetésben a teljes<br />
mun ka idősök mintegy 56 százaléka átlagosan 10 300 Ft, a nonprofit<br />
szervezeteknél 6 százalék 10 500 Ft juttatást kapott ezen a címen.<br />
A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli)<br />
keresetek <strong>2012</strong>. januárban átlagosan 7,6, ebből a versenyszférában<br />
dolgozóké 9,6 százalék kal haladták meg az egy évvel korábbit. A költ<br />
ségvetési intézményeknél dolgozók – közfoglalkoztatottak nélkül<br />
<strong>szám</strong>ított – alap il let ménye 2,0 százalékkal emelkedett.<br />
Nemzetgazdasági szinten az átlagos – családi kedvezmény nélkül<br />
<strong>szám</strong>ított – nettó kereset 141 600 (ezen belül a fizikai foglalkozásúaké<br />
100 800, a szellemi foglalkozásúaké 181 700) Ft volt, így<br />
összességében, nemzetgazdasági szinten a családi kedvezmények<br />
figyelembe vétele nélkül a nettó keresetek 1,4 kal voltak magasabbak<br />
az egy évvel korábbinál, ami az áfaemelés nyomán 5,5 százalékra<br />
gyorsult januári infláció mellett 3,8 százalékos reálbércsökkenésnek<br />
felel meg.<br />
A 227 800 Ft os nemzetgazdasági szintű, átlagos havi munkajövedelem<br />
3,1 százalék kal haladta meg a 2011. januári értéket. A munkajövedelmen<br />
belül az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 3,8<br />
százalék volt.<br />
A versenyszféra legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásainál 1<br />
millió 799 ez er fő volt az alkalma zásban állók <strong>szám</strong>a, mely 31,8 ezer<br />
fővel kevesebb, mint 2011. januárban. A költségvetési szférában 680<br />
ezren (12,5 ezer fővel keve sebben, mint egy évvel ezelőtt) dolgoztak<br />
<strong>2012</strong>. januárban, közülük átlagosan 16 ezren közfoglalkoztatás<br />
keretében, ebből a közszféra átlagkeresetének szintjét befolyásoló<br />
teljes mun ka idősök lét<strong>szám</strong>a mindössze 4,8 ezer fő volt. A megfigyelt<br />
nonprofit szervezeteknél 103 ezer fő álltal kal mazásban, 5,7<br />
ezer fővel több, mint egy éve.<br />
Összességében a nemzetgazdaságban – az 5 fő feletti vállalkozásokban,<br />
a költségvetési szférában és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél<br />
– alkalmazásban állók <strong>szám</strong>a 38,6 ezerrel csökkent.<br />
Suppan Gergely a Takarékbank elemzője szerint a kereslet oldali<br />
inflációs nyomást enyhíti, hogy egy éve alatt 1,5 százalékkal csökkent<br />
az alkalmazásban állók lét<strong>szám</strong>a, ezen belül 1,7 százalékkal,<br />
közel 32 ezer fővel a versenyszférában alkalmazottak lét<strong>szám</strong>a. Az<br />
adatok arra utalnak, hogy egyes foglalkoztatók csak a lét<strong>szám</strong> csökkentésével<br />
tudták kigazdálkodni a minimálbér és az elvár bérek<br />
növelését, a lét<strong>szám</strong> leginkább, több mint 10 százalékkal az építőiparban<br />
csökkent. „Feltételezhető, hogy a bérköltségek növekedését<br />
egyes ágazatokban a szürke, illetve feketefoglalkoztatás növelésével<br />
igyekeztek tompítani” – vélte az elemző.<br />
VALAMI HIBÁDZIK<br />
– avagy Óvakódj az átlagtól! –<br />
– Hogyan lehetséges ez? – volt az első kérdés,<br />
ami azonnal felötlött bennem, amikor<br />
az Indexen elolvastam a „219 100 forint az<br />
átlagkereset” című anyagot. Azért tettem fel<br />
magamban és magamnak a kérdést – mármár<br />
az automatizmus magától értetődőségének<br />
határát súrolva –, mert Magyarország<br />
ötödik legnagyobb vírusában, ó pardon,<br />
városában – ráadásul, hogy tetézzem a bajt,<br />
rátéve még egy lapáttal –, egy megyeszékhelyen<br />
élve, a környezetemben sehol sem<br />
találkozom olyan emberekkel a rendszeres<br />
havi javadalmazás tekintetében, akik ennyi<br />
pénzt vinnének haza, de még csak közelítő<br />
mértékben sem! És ez még akkor is így van,<br />
ha bruttó összegről beszélünk!<br />
A második kérdés, ami az elsőként feltett<br />
kérdés folyományaként szintén azonnal<br />
önkéntelenül is kibuggyan a nép egyszerű<br />
gyermekéből, hogy HOL? Hol ennyi az<br />
átlagkereset?<br />
Magam birtokában vagyok a Reader<br />
Digest kiadó által napvilágra segített, tekintélyes<br />
méretű és igényes kivitelezésű Képes<br />
világatlasz című munkának – igaz, hogy nem<br />
a legfrissebb kiadásban –, tehát tökéletesen<br />
tisztában vagyok azzal, hogy a baranyai<br />
megyszékhely funkcióját ellátó Pécs jelen<br />
állapot szerint még mindig Magyarország<br />
részét képezi, de úgy tűnik jó (vagy inkább<br />
rossz?) sorsom, annak a baga úristennek<br />
nem hoz össze efféle átlagemberekkel.<br />
Pedig havi 200 fixszel az ember könnyen<br />
viccel(hetne). No persze a vigyort hamar<br />
letörlik a képünkről!<br />
Lehet, hogy székes fővárosunkban más<br />
a helyzet, de ahogy a nép egyszerű gyermekeként<br />
mondani szoktam, 200 kilométerre a<br />
Gerbeaud Cukrászda kirakatától némiképp<br />
más rálátás nyílik az eseményhorizontra.<br />
<strong>Ha</strong>vi 219 ezer forint, még ha bruttóban<br />
is, egész jól hangzik, nem igaz? No persze<br />
rögtön itt is idekívánkozik a kérdés: mihez<br />
képest? <strong>Ha</strong> pedig nettó összegről beszélünk,<br />
rögtön árnyaltabbá válik a kép, ha tetszik<br />
sötétebbé, komorabbá válik a helyzet.<br />
„Januárban a nemzetgazdaságban – a<br />
legalább 5 fős vállalkozásoknál, a költségve költségve<br />
tési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit<br />
szervezeteknél a bruttó átlagkeresetek 4,3, a<br />
családi kedvezmény figyelembevétele nélkül<br />
<strong>szám</strong>ított nettó átlagkeresetek 1,4 százalékkal<br />
haladták meg az előző év azonos időszakát,<br />
derül ki a KSH adataiból.<br />
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók<br />
átlagos bruttó keresete 219 100 Ft, ezen belül<br />
a vállalkozásoknál dolgozóké 225 000 Ft, a<br />
költségvetési szervezeteknél alkalmazásban<br />
állóké 206 800 Ft volt. Nem zetgazdasági szin<br />
ten a bruttó keresetek 4,3 százalékkal haladták<br />
meg az előző év azonos idő szakit.<br />
Az át lag keresetek a versenyszférában 5,2,<br />
a költségvetés területén 1,4 százalékkal nőt<br />
tek. A legjobban fi zető gaz da sági ág továbbra<br />
is a pénzügyi, biztosítási tevékenység volt<br />
(439 300 Ft), ezt az információ és kommu<br />
ni káció (390 800 Ft), valamint az energia<br />
ipar (villamosenergia, gáz , gőz ellátás) követte<br />
(334 400 Ft). A leg kevesebbet a szálláshely<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 7
szolgáltatás, vendéglátás (137 300 Ft), illetve<br />
az ad minisztratív és szol gál ta tást támogató<br />
tevékenység (158 300 Ft) ágakban dolgozók<br />
kerestek.”<br />
Forrás: Index<br />
Most vagy az van, hogy velem van baj, én<br />
hülyültem meg, én vagyok az egyedüli, aki<br />
az élettől teljesen elrugaszkodottnak tartja<br />
ezeket a <strong>szám</strong>okat, vagy az van, hogy rossz<br />
helyen, rossz időben mozgok, mert én a<br />
környezetemben körülnézve egyetlen egy<br />
olyan emberrel nem találkozom, aki ennyit<br />
tesz zsebre. Lehet, hogy gyakrabban kellene<br />
ellátogatnom az ülésterembe?<br />
De van itt még valami! Ahogy mondani<br />
szokás: Pofa alapállásban, ha tetszik, Kuss<br />
legyen! Minden „fronton” nőtt a javadalmazás,<br />
egyik helyen 1,4, másutt (és ez aztán<br />
mán a jótétemény netovábbja, uram Isten,<br />
létezik egyáltalán ilyen?!) 4,3%-kal! E’ mán<br />
nem semmi!<br />
Szarkasztikus hangulatú olvasóim most<br />
bizonyára azon élcelődnek, hogy az 1%<br />
körüli érték, hát az bizony hibahatáron belül<br />
van, de az érzékelhetőséggel, mint fogalommal<br />
semmiféle életszerű kapcsolat nem<br />
mutatható ki, különös tekintettel arra, hogy<br />
a vizsgált időszakban, mekkora összegekkel<br />
emelkedtek a családok kiadásai. Csak két<br />
fontos tényezőt emeljünk ki a teljesség igénye<br />
nélkül, élelmiszer és üzemanyag.<br />
Az internetes lexikon a következőket írja<br />
a statisztikáról:<br />
„A statisztika a valóság <strong>szám</strong>szerű infor<br />
mációinak megfigyelésére, összegzésére, elem<br />
zésére és modellezésére irányuló gyakorlati<br />
tevékenység és tudomány.”<br />
Forrás: Wikipedia<br />
Sokan – mint utóbb kiderült tévesen – a<br />
nem éppen egészséges életmódjáról is<br />
ismert Winston Churchillnek tulajdonítják<br />
a „Csak abban a statisztikában hiszek, amit<br />
én magam hamisítok” című mondást, pedig<br />
soha nem mondott ilyet, legalábbis semmilyen<br />
nyomát nem találták. Sőt! A II. Világháború<br />
alatt Nagy-Britannia dirigensének szerepkörét<br />
betöltő Churcill <strong>szám</strong>ára nagyon is<br />
fontosak voltak a <strong>szám</strong>ok!<br />
Bizony mammon világa a mennyiség, a<br />
<strong>szám</strong>ok világa. Mindent meg akarnak mérni,<br />
meg akarnak <strong>szám</strong>olni benne, még azt is,<br />
amit nem lehet! Talán ez az egyik legfőbb<br />
probléma!<br />
Vajon tényleg hazudik a statisztika? A<br />
tények mellett, amelyről köztudattan állítjuk,<br />
hogy makacs dolgok, a <strong>szám</strong>okról<br />
szokták azt mondani, hogy nem haudnak.<br />
Az emberek viszont annál inkább! <strong>Ha</strong>zug<br />
emberek kezében a <strong>szám</strong>ok is hazuggá válnak.<br />
Volt már rá példa egyik parlamenti<br />
pártunknál, hogy meghamisított adatokkal<br />
manipulált.<br />
<strong>Ha</strong> nem is hazudik a statisztika, arra minden<br />
bizonnyal alkalmas, hogy eltüntesse,<br />
de legalábbis kisebbítse, kisimítsa a nagy<br />
különbségeket. Ez pedig egy kettészakadt<br />
társadalomban még veszélyessé is válhat.<br />
Nem mindegy, hogy valaki 200 kilométerre<br />
a Gerbeaud Cukrászda kirakatától olvassa<br />
az átlagkeresetekről szóló statisztikai jelentést<br />
gyermeki ártatlansággal rácsodálkozva,<br />
hiszen a környezetében egyetlen olyan élő<br />
embert nem talál, még akkor sem, ha nagytóval<br />
keresi, aki ennyi pénzt vinne haza,<br />
vagy netalán tán a Rózsadombon, ahol a<br />
cikk végére érve Nagyságoséknál a családfenntartó<br />
elégedetlenül csóválva fejét<br />
megálapítja, most értette meg igazán, miért<br />
is ennyire pesszimista a magyar, miért küzd<br />
folyton kisebbségi érzésekkel, hiszen most is<br />
aluláraztak bennünket.<br />
Érdekes kettősségek jellemeznek bennünket.<br />
Miközben állandóan azzal kommunikálnak<br />
bennünket, hogy hedonisták<br />
módjára túlfogyasztunk, Bogár prof minden<br />
lehetséges fórumon elmondja, hogy az<br />
egy főre jutó reálkereset valahol az 1978-as<br />
szinten támolyog, és ez csak az átlag, mert<br />
az átlagnál rosszabbul élőknél ez akár a 60-as<br />
évek közepének megfelelő szintre is süllyedhet!<br />
Csak emlékeztetőként, jelenleg <strong>2012</strong>-őt<br />
és már egy másik évszázadot, mit évszázadot,<br />
évezredet írunk! <strong>Jó</strong> <strong>Ha</strong> <strong>Figyelünk</strong>!<br />
Miközben egyre többen ébrednek rá<br />
arra, igaz megkésve, hiszen jövő időben írták<br />
transzparensükre a tagadását annak, amiről<br />
egyre inkább bebizonyosodik mindenki<br />
<strong>szám</strong>ára, hogy jelen időben éljük meg, tehát<br />
ahelyett, hogy nem leszünk, már nyakig<br />
benne vagyunk a gyarmati létezés birodalmi<br />
struktúrájának gyilkos, nép- és nemzetpusztító<br />
létezésmodelljében, aközben gondos<br />
kezek letekerik a potmétereket, amikor arról<br />
beszélnek, hogy minden hazánkban megtermelt<br />
100 forintból 92 forintot adómentesen<br />
kivisznek ebből az országból, mindösszesen<br />
8 (esztet muszáj leszek betűvel is kiírni),<br />
tehát NYOLC forintot hagyva <strong>szám</strong>unkra a<br />
létezés, az életbenmaradás kivitelezésére! Az<br />
egykor „magyar” jelzőt vagy előtagot viselő<br />
ATV műsorába szinte heti rendszerességgel<br />
behívott sztárközgazdász Petschnig Mária<br />
Zita erről valahogy minduntalan elfelejtkezik<br />
megnyilvánulni.<br />
<strong>Ha</strong> ehhez még hozzávesszük azt a tényt,<br />
hogy kuriózumként, de unikum jelleggel<br />
egész biztosan egyedülállóak vagyunk<br />
európai viszonylatban a tekintetben, hogy<br />
a magyarországi bérek nem tartalmazzák a<br />
lakhatás költségeit, akkor bizony nem valami<br />
rózsás a kép. A lakhatás költsége azt jelenti,<br />
hogy valaki a keresetéből meg tud vásárolni,<br />
vagy tartósan bérelni tud egy ingatlant oly<br />
módon, hogy amellett, még életvitelszerűen<br />
életben is tud maradni. Tudom, hogy ez a<br />
terminus technikus nem felel meg a tankönyvekbe<br />
kívánkozó terminus technikusok<br />
definíciószerű kívánalomrendszerének,<br />
de attól még igaz, és ezt legalább mindenki<br />
megérti.<br />
De még rosszabb a helyzet, ha a most<br />
bennünket térdrekényszerítő, a gyarmatbirodalmat<br />
és a rendszert a földrajzi perifériájáról<br />
irányítani próbáló, valóban központilag<br />
elrendelt szabadrablás, a kontinentális gyarmatosítás<br />
során évszázados gyakorlatra szert<br />
tett gazda(g) országokhoz képest vizsgáljuk<br />
meg, hogyan is állunk.<br />
Tudják, kicsit olyan ez, mint a régi Hofiviccben.<br />
Sok esztendő elteltével megjön<br />
a távolba szakadt „hazánkfia” Losziból.<br />
(Gyengébbek és fiatalabbak kedvéért: Los<br />
Angeles – város az Amerikai Egyesült Államokban,<br />
ismertebb nevén, rövidítve USAban<br />
– A szerző)<br />
Kérdezik tőle az itthon maradt rokonk:<br />
– Na, és milyen ott a messzi Ámerikában?<br />
– <strong>Jó</strong>.<br />
– Na, de hát egy kicsit bővebben!<br />
– Nem jó.<br />
És itt érzékelhető igazán a régi, és e<br />
között az újnak mondott, ám valójában a<br />
régire kísértetiesen hajazó unió és rendszer<br />
közötti szörnyű analógia, mert a vicc ma is<br />
100%-ig kompatibilis, azaz csereszabatos.<br />
És itt érhetjük tetten a status quo-hoz kétségbeesett,<br />
tízkörömmel való kapaszkodást<br />
erőltető orwelli újbeszél, ahogy öreg (és<br />
nálam jóval bölcsebb barátom) Misi bácsi<br />
szokta volt mondani, „újmagyarul” kommunikáció<br />
álságos hazugsága. A PC, azaz politikailag<br />
korrekt és álságosan hazug, ködösítő,<br />
a kényes dolgokat és tabutémákat a szőnyeg<br />
alá söprő közlési mód máig tartó egyeduralkodása.<br />
Legutóbb éppen Pesty László, a Pesti<br />
Feketedoboz névadója és csinálója mutatta<br />
be <strong>szám</strong>unkra tíz éves kihagyás után a köztévén<br />
újraindított műsorával, mely első<br />
adásában a cigánybűnözés problémakörével<br />
foglalkozott, hogy tabutémák ma is léteznek.<br />
Ma is ugyanazok, amik eddig voltak és<br />
ugyanúgy, ahogy eddig, ma sem lehet róluk<br />
beszélni. Nyíltan, objektíven, tárgyilagosan<br />
meg pláne nem, még a végén kinyílik<br />
az emberek csipája. A műsor után azonnal<br />
elkezdték megfutni az ilyenkor szokásos<br />
személyek az ilyenkor szokásos, már-már<br />
kötelező megfutott és eztán is megfutandó<br />
köreiket – kicsit emlékezteti az embert a<br />
műkorcsolyára, ott is van kötelező, meg<br />
szabadon választott, csak itt nincs szabadon<br />
választott – szóval a köztévé elállt a műsor<br />
megismétlésétől.<br />
Tessék mondani, akkor most változott itt<br />
egyáltalán valami?<br />
Üdv neked Orwellia, üdv neked sajtószabadság!<br />
Na most menjetek ki tüntetni<br />
egymillióan a sajtószabadságért, de tüstént<br />
ám!<br />
8 JÓ HA FIGYELÜNK!
KÍGYÓTOJÁS<br />
„Közkincs a Fidesznek az antiszemitizmus?” – teszi fel a kérdést<br />
tegnap a Népszava annak kapcsán, hogy Balog Zoltán miniszter<br />
nemzeti kincsnek nevezte Nyirő <strong>Jó</strong>zsefet (és még Szabó Dezsőt és<br />
Wass Albertet is). A Népszava beljebb megelégedve idézi a Magyartanárok<br />
Egyesületének nyilatkozatát, amely szerint nevezett három<br />
írót erdélyi mivoltukon túl az antiszemitizmus köti össze. S hogy<br />
nem szabadna a Nemzeti alaptantervbe bekerülniük olyan alkotóknak,<br />
akikről ennyire nincs „közmegegyezés”.<br />
Kristály Lehel tegnap ugyanitt remekül levezette, a román hatóságok<br />
miért és hogyan vegzálják minden alkalommal a csíksomlyói<br />
búcsúra tartó magyar zarándokokat. S Lehel szerint ennek része<br />
most a Nyirő újratemetése körüli hisztéria is. Mindez tény. Mondhatjuk,<br />
a románok teszik a dolgukat – bár kétségtelen, hogy az új,<br />
baloldali román kormányzat majd minden elődjénél aljasabb és alávalóbb.<br />
És gátlástalanabbul, szemérmetlenebbül támad legnagyobb<br />
kisebbségére. S mindenben remek partnerre akad Bunta Levente<br />
székelyudvarhelyi polgármester és az őhozzá hasonlók személyében.<br />
Ám nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami idehaza történik.<br />
Mindenekelőtt szögezzük le: ha Nyirő könyvei ott sorakoztak<br />
a polcon, vagy nagymama stelázsiján, az Erdélyi Szépmíves Céh<br />
halina kötéses kiadásában, akkor az ember tudta, hogy kinél jár. Az<br />
Erdélyi Szépmíves Céh halina kötésébe bújtatott Nyirő- kötetek<br />
láttán olyan nagyon nagyot nem lehetett tévedni a hetvenes-nyolcvanas<br />
években a tulajdonos hovatartozását illetően. Mondhatni: az<br />
Erdélyi Szépmíves Céh halina kötéses Nyirő-kötetei eldöntötték a<br />
kérdést, hogy mifélénk-e az illető, vagy nem a mifélénk.<br />
Igen, akadt néhány ilyen szimbólumszerű dolog, amely segített<br />
eldönteni, hogy a soha véget nem ért és érő népi–urbánus állóháborúban<br />
ki hol áll. Ilyen szimbólum volt Ő is, Nyirő <strong>Jó</strong>zsef. A csak Tamási<br />
Áronnal mérhető írófejedelem, Uz Bence szülőatyja. Az Ő novellái<br />
alapján rendezte meg Szőts István minden idők egyik legjobb magyar<br />
filmjét, az Emberek a havason című remekművet. Ő írta a Jézusfaragó<br />
embert, a Madéfalvi veszedelmet, A sibói bölényt, Az én népemet és a<br />
Néma küzdelmet. Nincsen magyar irodalom Nyirő <strong>Jó</strong>zsef nélkül.<br />
Miképpen nincsen Szabó Dezső Az elsodort faluja, Wass Albert<br />
A funtineli boszorkánya, Sinka István Fekete bojtára, Tormay Cécile<br />
Bujdosó könyve és Emberek a kövek közöttje nélkül.<br />
Nincsen magyar irodalom enélkül, hiába tagadják és gyalázzák<br />
mindezt a másik oldal felkentjei. Mert ők nem <strong>szám</strong>ítanak.<br />
Ők Márai Sándort is kitagadták habozás nélkül a magyar irodalomból<br />
jó negyven esztendőre. Nem <strong>szám</strong>ítanak – ami <strong>szám</strong>ít, az az<br />
elviselhetetlenség érzése. S hogy ilyenkor mindig felrémlik Bergman<br />
1977-es Kígyótojásának egyik legrémesebb jelenete.<br />
Amikor a „híres” berlini kabarék egyikében nyílik az ajtó este, és<br />
belép néhány német ifjú. Nagyon szőkék, nagyon kék szeműek, és<br />
horogkeresztes karszalagot viselnek.<br />
Odafent a színpadon javában zajlik a műsor. Épp’ a német história, a<br />
német legendárium, a német mondavilág és hőstörténet nyáladzó, üvöltő<br />
kiröhögése folyik. Mint minden este, azokban a híres berlini kabarékban.<br />
Épp’ Tristan szellentget a színpadon, Izoldát pedig hágják hátulról.<br />
A nagyon német ifjak egy darabig nézik a „műsort”, majd halkan<br />
érdeklődnek, hol a tulajdonos. S a kérésre megjelenik a tulajdonos.<br />
Egy nagyon zsidó férfi – Bergman szándéka szerint épp’ annyira<br />
zsidó, amennyire németek az ifjak.<br />
Kérem, vegye le a szemüvegét – szól halkan a német ifjú.<br />
A zsidó tulajdonos leveszi.<br />
S ekkor a német ifjú megfogja hátul a fejét, és pépesre veri az<br />
arcát a bárpult szélén.<br />
Majd a döbbent csendben ennyit szól udvariasan a publikumnak:<br />
<strong>Jó</strong> szórakozást, hölgyeim és uraim!<br />
Az egyetemes filmtörténet egyik legnagyszerűbb, legrémesebb<br />
pillanata ez. Benne van az igazolhatatlan és elrettentő iszonyat. A<br />
lélegzetelállító embertelenség. Amire nincsen magyarázat. De kérdések<br />
azért vannak, s talán okok is. S a kérdést Paul Johnson is felveti<br />
A huszadik század igazi arca könyvében.<br />
Hogy miért éppen a németek? Azért, mert egy nemzettel majdnem<br />
bármit meg lehet tenni.<br />
Egy nemzetet halálra lehet éheztetni, el lehet venni a hazáját,<br />
ki lehet rabolni – de nem lehet elvenni tőle a múltját, a hőseit és a<br />
legendáit, mert abba vagy belehal, vagy iszonyatos bosszút fog állni.<br />
Iszonyatosat és irracionálisat, amelybe aztán majd szintúgy ő hal<br />
bele. Nos, ha nem ez a cél, akkor kéretik vigyázni egy kicsit.<br />
Hátrébb az agarakkal Nyirőtől, de hátrébb a Székely Himnusztól is.<br />
Szépen könyörgöm, ne tegyétek…<br />
Bayer Zsolt<br />
Én speciel nem tudom kik ülnek az<br />
MTVA döntéshozó székeiben, de bizonnyal<br />
valami gyengébb képességű bagázs kerülhetett<br />
a talán babzsákként funkcionáló kényelmes<br />
igazgatói bőrfotöjökbe, nekik mondanám,<br />
hogy létezik ma már INTERNET!<br />
Mondjuk a szocializáció le sem tagadható,<br />
úgy tűnik volt hol magukba szívni az anyatejjel<br />
a diktatúra szellemiségét is, mindazonáltal<br />
az ismétlés levétele a műsorrendről ma<br />
már teljesen idejét múlt megoldás.<br />
Pesty László kis kálváriájának ügyét<br />
csak azért hoztam ide közbevetőleg, mert a<br />
<strong>szám</strong>ok világa és a kommunikáció világa, a<br />
statisztika objektivitása és az a közlési mód,<br />
ahogyan a <strong>szám</strong>ok nyilvánosságra hozatalát<br />
és azok összefüggésrendszerének tálalását<br />
a pórnép <strong>szám</strong>ára központilag levezénylig,<br />
nagyon sok tanulsággal szolgál. És persze<br />
kéz a kézben, együtt jár.<br />
Visszatérve a statisztikára és a <strong>szám</strong>ok<br />
világára. Még rosszabb a helyzet, írtam pár<br />
sorral ezelőtt. És valóban! A rendszeres javadalmazások<br />
– tehát a munkabérek és nyugdíjak<br />
– tekintetében mintegy 20, maximum<br />
22%-os a viszonyunk az unió átlagához<br />
viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy amíg egy<br />
uniós polgár teszem azt 100 eurót keres,<br />
addig mi csak 20–22 eurót!<br />
Ne felejtsük el, hogy az uniós átlaghoz<br />
viszonyítva! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy<br />
ebben már a gyengébb államok is benne<br />
vannak, tehát ha csak az erősebbekhez (az<br />
egykori földrajzilag is gyarmatosító) országokhoz<br />
viszonyítanánk magunkat, még<br />
ennél is rosszabb lenne a helyzet!<br />
Ezenkívül amellett sem mehetünk el szó<br />
nélkül, hogy a javakért és szolgáltatásokért<br />
ugyanannyit, vagy bizonyos esetekben többet<br />
kell fizetnünk, mint ezen „versenytársainknál”!<br />
Tehát jóval kevesebb pénzből fizetünk<br />
ugyanannyit, vagy esetenként többet!<br />
Morvai Krisztinához hasonlóan magam is<br />
feltenném a kérdést: Tud valaki még valamilyen<br />
okot, ami miatt érdemes tagja maradnunk<br />
az Európai Uniónak?<br />
Nos, tehát láthattuk, nem a statisztikával<br />
van a baj, hanem velünk, emberekkel. Nem<br />
figyelünk oda a <strong>szám</strong>okra! Nem engedik,<br />
hogy odafigyeljünk a <strong>szám</strong>okra! <strong>Ha</strong> odafigyelnénk,<br />
akkor meghamisítják a <strong>szám</strong>ainkat!<br />
Vagy elhallgatják azokat!<br />
Az ördög a részletekben lakozik, óvakodjunk<br />
tehát az általánosítástól! Márpedig az<br />
általánosítás <strong>szám</strong>beli kifejezésére, kifejeződésére<br />
a statisztika kétségkívül rendkívül<br />
alkalmas. Különösképpen egy kettészakadt<br />
társadalomban!<br />
Ne legyünk tehát átlagosak! Mi több,<br />
óvakodjunk az átlagtól! Legyünk egyediek!<br />
Legyünk különlegesek! Ne hagyjuk magunkat<br />
beskatulyázni!<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 9
ÚJ BABY-BOOM<br />
– Gyerekvállaláshoz készített stratégiát a kormány –<br />
A Nemzetgazdasági Minisztériumban<br />
működő Családbarát<br />
Magyarországért munkacsoport<br />
közzétette Új baby-boom,<br />
a középosztály gyermekvállalási<br />
forradalma című stratégiai<br />
vitaanyagát.<br />
A dokumentum a Népesedési<br />
Kerekasztal javaslatai mellett<br />
demográfiai helyzetképet,<br />
külföldi példákat, női foglalkoztatási<br />
trendeket tartalmaz,<br />
és – a teljesség igénye nélkül<br />
– bemutat néhány fontos intézkedést.<br />
A közlemény szerint<br />
Magyarországon jóval több<br />
gyermeket vállalnának a fiatalok,<br />
mint amennyi ténylegesen<br />
megszületik. A témában már<br />
három éve dolgozik a Népesedési<br />
Kerekasztal, melynek<br />
megállapításai, javaslatai alkotják a témáról<br />
kezdeményezett párbeszéd kiindulópontját.<br />
További, a gyermekvállalást gátló tényezők<br />
azonosítására és feloldására vonatkozó<br />
javaslatokat vár a Nemzetgazdasági Minisztérium,<br />
a nepesedes@ngm.gov.hu e-mail<br />
címre.<br />
A dokumentum célja, hogy megkezdődjön<br />
egy párbeszéd partnerségben az érintett<br />
intézményekkel, és ennek alapján elkészülhessen<br />
az a stratégiai program, amely meghatározza<br />
a szükséges kormányzati intézkedéseket,<br />
ütemezésükkel együtt, különös<br />
tekintettel a következő fejlesztéspolitikai<br />
időszakra.<br />
A vitaanyag kiemeli, hogy a magyar fiatalok<br />
által tervezett gyermek<strong>szám</strong> is magas<br />
(2,4) azonban ez a gyermekvállalási szándék<br />
nem realizálódik és Magyarország<br />
rendelkezik Európában az egyik legalacsonyabb<br />
termékenységi rátával (1,3). A most<br />
kiadott első munkaanyag megállapítja, hogy<br />
Magyarországot a demográfiai válság halmozottan<br />
sújtja és emlékeztet arra, hogy 20<br />
év alatt 737 ezer fővel fogyott Magyarország<br />
népessége. A csökkenő népesség megállításához<br />
elengedhetetlen a születések növelése,<br />
a gyermekvállalás ösztönzése, illetve a<br />
fiatalok külföldre vándorlásának mérséklése<br />
– mutat rá a tárca.<br />
A munkacsoport kitér a kormány eddig<br />
meghozott intézkedéseire is. Az új arányos,<br />
egykulcsos adórendszerrel együtt bevezetett<br />
családi adókedvezmény hatására 2011-<br />
ben mintegy 155 milliárd forinttal több<br />
jövedelem maradt azoknál, akik gyermeket<br />
nevelnek – olvasható a dokumentumban.<br />
Az új Munka Törvénykönyvében több, a<br />
gyermekes munkavállalók <strong>szám</strong>ára kedvező<br />
változtatás került bevezetésre, emellett közel<br />
8 milliárd forintos pályázati lehetőség áll<br />
rendelkezésre a munka és családi élet támogatása<br />
céljából – sorolja a tárca anyaga.<br />
A munkacsoport megállapítása szerint az<br />
elmaradt gyermekvállalás legfontosabb oka<br />
a bizonytalanság, ezért biztonságra és ki<strong>szám</strong>íthatóságra<br />
van szükség.<br />
A vitaanyagból az is kiderül, hogy a munkacsoport<br />
februárban alakult meg, belső<br />
körének tagjai a minisztérium szakemberei,<br />
míg a külső körben szakértő partnerek és az<br />
érintett kormányzati szervek bevonását tervezik.<br />
A munkacsoport végső célja a gyermekvállalás<br />
ösztönzésével kapcsolatos tudás<br />
megteremtése továbblépés irányának meghatározása,<br />
és az ehhez kapcsolódó döntéstámogatás<br />
és javaslattétel.<br />
Az ütemtervből az olvasható ki, hogy a<br />
konzultációs anyag mostani közzététele után a<br />
második félévben stratégia és akcióterv készül a<br />
megvalósítás teendőiről, szükség esetén pedig<br />
kormány előterjesztés is születik. Amennyiben<br />
megszületik a döntés, akkor az idei második<br />
félévben kidolgozásra kerülnek a Családbarát<br />
Magyarország Kiemelt program(ok).<br />
A vitaanyag tartalmazza a Népesedési<br />
Kerekasztal márciusban megfogalmazott<br />
javaslatait is.<br />
Ezek szerint támogatnák a gyermeket vállaló<br />
fiatalok lakhatását és közlekedését, itt konkrét<br />
javaslatokat is felsorol a dokumentum:<br />
––<br />
Bérlakás támogatás, fecskeházak,<br />
gyermeket vállaló fiatalok lakhatási<br />
támogatása<br />
––<br />
Európai Uniós források felhasználása<br />
a gyermekes fiatal párok lakáshelyzetének<br />
támogatására<br />
––<br />
a lakásvásárlási szocpol támogatás<br />
megvalósítása<br />
––<br />
a kisgyermekes szülők részére gépkocsi<br />
vásárlás szocpol támogatás bevezetése<br />
––<br />
a több generációs családok közeli lakhatásának<br />
elősegítése, lakás és munkahely<br />
kapcsolata<br />
––<br />
a vidéki, használaton kívüli, önkormányzati<br />
tulajdonban lévő telkek,<br />
házak felajánlása gyermekes fiatalok részére<br />
igen kedvezményes feltételekkel<br />
A kerekasztal járulékkedvezménnyel<br />
támogatná a családbarát munkahelyeket,<br />
emellett ösztönözné a részmunkaidőt, otthoni<br />
távmunkát, rugalmas munkaidőt.<br />
A Népesedési Kerekasztal javaslati között<br />
szerepel még emellett a családi napközik<br />
<strong>szám</strong>ának dinamikus növelése, a bürokratikus<br />
szabályozás egyszerűsítése. A kerekasztal<br />
lehetővé tenné, hogy munkáltatók béren<br />
kívüli juttatásként, közterhektől mentesen<br />
olyan utalványt adhassanak kisgyermekes<br />
dolgozóiknak, amelyet a gyermek ellátását,<br />
valamint a háztartási munkát segítő szolgáltatások<br />
térítéséhez lehetne csak felhasználni.<br />
A kerekasztal azt is javasolja, hogy a<br />
kiemelten magas fizetésű családoknak<br />
legyen módja arra, hogy a családi pótlékukat<br />
felajánlják a többi gyermekes család támogatására.<br />
Itt megjegyzi a dokumentum, hogy<br />
fontos ezt megfelelően kommunikálni.<br />
Forrás: http://richpoi.com<br />
10 JÓ HA FIGYELÜNK!
BIRODALMI LÉPEGETŐK<br />
– avagy Jelentés a Hoth-rendszerből –<br />
A világhálón néztem a Jobbik március 15-i ünnepi rendezvényét.<br />
Vona Gábor több egyéb más mellett a magyar föld megőrzésének<br />
fontosságáról is ejtett néhány keresetlen szót.<br />
„A parlament jelenleg sem vette még napirendre a magyar földtör<br />
vényt. Sok helyen elhangzott, hogy a dán földvédelmi törvény lesz a<br />
magyar földvédelmi törvény mintája. Azt viszont már elhallgatták a<br />
sajtóban, hogy az európai bizottság a dán földtörvényt megsemmisítette.<br />
Ebből egyértelműen látható, hogy az unión belül a földünket megvédeni<br />
nem lehet.”<br />
Forrás: Jobbik.hu<br />
<strong>Ha</strong> jól emlékszem, annak idején, amikor a dánok megalkották azt a<br />
bizonyos, azóta is sokat emlegetett „fehér könyvet”, kötötték az ebet<br />
a karóhoz, ha kellenek, ezzel együtt kelljenek, ha nem, akkor nem.<br />
Úgy tűnik a „lóláb-effektus” megképződése a továbbiakban<br />
immáron nem megengedhető, a dánok is kihúzták a gyufát<br />
nagyságoséknál. A nyakas magyar parasztok pedig nem átallanak<br />
minduntalan bevett, jól bejáratott, jól működő jogi gyakorlatokra<br />
hivatkozni, mondván azok mintájára alkották meg a saját szabályozásukat<br />
is. Ennek igyekeznek most elejét venni, nehogy a későbbiekben<br />
még nagyobb baj legyen belőle. <strong>Ha</strong> a magyarokon múlna,<br />
újból és újból kitörne a skandallum, ugyanis minden egyes vitatott<br />
vitatás vitájakor nem mulasztanák el felhozni a példát, „no, de hát itt<br />
meg itt és amott is ugyanilyen szabályozás van érvényben és azokkal<br />
semmi gond”. A kis buták, megfeledkeztek a Jupiter-effektusról! De<br />
nagy ökrök ezek a kisökrök! Ahogy Godzilla mondaná: itt „a méret a<br />
lényeg”! <strong>Ha</strong> túl kicsi vagy, <strong>szám</strong>odra nem engedélyezett, hogy megvédd<br />
a saját érdekeidet. Ez a méreg, nem a cián! Így jártál.<br />
Ezeket a „no de hát itt meg itt és amott is ugyanilyen” szabályozásokat<br />
kezdi el most szépen egyenként fel<strong>szám</strong>olni a nagyságos<br />
és fényességes Európai Porta. Az eddigi – egy-egy területen ritkaság<strong>szám</strong>ba<br />
menő elszórtan létező – kivételek, az új magyar médiatörvény<br />
óta immáron precedensül szolgáló jogi gyúanyag alapját<br />
képező potenciális veszélyforrássá léptek elő, s ez semmiképpen<br />
sem megengedhető. A fenntarthatatlan rendszer és status quo kényszeredett<br />
fenntartása szempontjából elfogadhatatlan.<br />
Tudják, olyan ez, mint a jog és annak a pókháló analógiájával<br />
szemléltetett példázata, mely abban nyilvánul meg, hogy a törvények<br />
és a jog olyan, mint a pókháló, a kicsik fennakadnak benne, a<br />
nagyok pedig könnyedén szétszaggatják.<br />
Egyébiránt egész érdekes, egyszersmind félelmetes és hátborzongató<br />
párhuzamokat produkál olykor az élet. Amikor meghallottam a<br />
dán földtörvény egyetlen tollvonással, hatalmi szóval történő hivatalos<br />
semmibevételét, a zseniális eredeti trilógia középső gyöngyszeme,<br />
a Birodalom visszavág ugrott be azonnal. Emlékeznek még?<br />
<strong>Ha</strong> nem, a DVD-n ugorjanak a 14 fejezethez, vagy a 24 perc 46<br />
másodperchez, rögtön megértik.<br />
Kint vagyunk a hómezőn. Csak a kézifegyverünk van velünk.<br />
Mindannyian félünk. A fenyegetéstől, a ránk váró harc elkerülhetetlenségétől,<br />
és a bizonytalanságtól, hogy mivel is állunk szemben<br />
valójában. Távcsöveinken a messzeséget kémleljük, mert a<br />
drótot már leadták: közeleg a veszedelem. Messziről már halljuk a<br />
robaj hangját, az ellenség által felkavart hó porfelhője már szabad<br />
szemmel is látható, de egyelőre még homályba borítja a közeledő<br />
behemótokat. Még nem tudjuk, hogy behemótok, csak ösztönösen<br />
érezzük, kis kézi fegyvereink, de még a védelem első vonalaként felállított<br />
ütegeink sem lesznek elegendők a fenyegetést jelentő monstrumok<br />
ellen. Aztán kisvártatva egyikünk beszól a Dick Tracy hagyatékaként<br />
ránk maradt karóra-rádióba:<br />
– Echo Bázis! Birodalmi lépegetők!<br />
És valóban, immáron feltartóztathatatlanul és rendületlenül<br />
masíroz felénk az alakot öltött fenyegetés, amely hatalmas. Ráadásul<br />
nem is egy van belőle, hanem mindjárt több. Még felocsudni sincs<br />
időnk, és az első lövések már záporoznak is ránk. Még lőtávolon<br />
kívül vannak, amolyan hangulatkeltés végett oda-oda pörkölnek<br />
nekünk a fedélzeti ágyúikból, hadd szokjuk a dörgést. Kis ízelítő<br />
abból, mi vár ránk. Már ha életben maradunk!<br />
A Birodalom valóban visszavág.<br />
Félelmetes az analógia. Mind a helyzet, mind a rendszer tekintetében.<br />
Nem hiába nevezte Liam Neeson – alias Qui-Gon Jinn –<br />
korunk nagy mesemondójának az amerikai Lukács György bácsit.<br />
Ugye milyen kísérteties még a névhasonlóság is? Már megint ez a<br />
csodálatos és fantasztikus magyar nyelv! Ezen valahogy minden<br />
mindennel összefügg és mindig mindennek van aktualitása. Ugye<br />
minden magyarnak ismerősen cseng a Lukács György név?<br />
Talán csak egy olyan jelent van ezenkívül, ami még jobban paszszol,<br />
és ennél is hátborzongatóbb analógiát vonultat fel, amikor az<br />
előzmény trilógiában a Szenátusban Palpatine főkancellár kikiáltja<br />
az Első Galaktikus Birodalom megalakulását és Amidala hercegnő<br />
csendesen megjegyzi: „Így múlik el hát a demokrácia, tapsvihar<br />
közepette.”<br />
Asszem erre mondják azt, hogy: BINGÓ!<br />
A valóságban azonban az Echo Bázis visszhang nélkül marad,<br />
hiába szóltunk be rádión, hogy itt vannak a birodalmi lépegetők,<br />
a bázison, mintha elaludtak volna, vagy nem akarnának tudomást<br />
venni a darab idővel ezelőtt megérkező csillagromboló-flottáról.<br />
Pedig itt vannak, Damoklész kardjaként lebegve a fejünk felett, mégpedig<br />
tüzelésre készen, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a<br />
halmozott képzavarral.<br />
A filmmel ellentétben a valóságban azért kaptunk néhány perc<br />
haladékot.<br />
Még három évig maradhat a földmoratórium<br />
Az Európai Bizottság hétfőn úgy döntött, hogy engedélyezi Mag<br />
yarország <strong>szám</strong>ára a termőföld-vásárlási moratórium, vagyis a mag<br />
yarországi lakóhellyel nem rendelkező uniós polgárok és valamennyi<br />
jogi személy termőföldszerzésének korlátozására vonatkozó átmeneti<br />
időszak meghosszabbítását három évvel.<br />
A bizottság az átmeneti időszak meghosszabbítását a Magyarország<br />
által szolgáltatott információk alapján hagyta jóvá, amelyek „rávilágí<br />
tottak arra, hogy a hosszabbítás nélkül fennáll annak a veszélye, hogy<br />
a mezőgazdasági földterületek piacán súlyos zavarok lépnek fel” – áll a<br />
témáról kiadott brüsszeli közleményben.<br />
Az Európai Bizottság „egyben felkéri Magyarországot, hogy fokozza<br />
a folyamatban lévő mezőgazdasági reform befejezésére tett erőfeszítéseit,<br />
különösen pedig hogy érjen el haladást más intézményi tényezők, mint<br />
például a kárpótlási folyamat lezárása tekintetében”.<br />
A témában illetékes biztos, Michel Barnier kijelentette: “Azért enge<br />
délyezzük Magyarország <strong>szám</strong>ára az átmeneti időszak további három<br />
évvel történő, egyszeri meghosszabbítását, mert hiszünk benne, hogy<br />
így képes lesz felkészülni a teljes körű liberalizációra, amelynek révén<br />
azután a magyar mezőgazdasági ágazat az unió belső piacának min<br />
den előnyét élvezni tudja.”<br />
A brüsszeli közlemény emlékeztetett arra: kérelmében Magyaror<br />
szág rámutatott, hogy az átmeneti időszak meghosszabbítására azért<br />
van szükség, mert továbbra is jelentős különbségek állnak fenn a mező<br />
gazdasági termelők jövedelemszintje, valamint a termőföldek ára tekin<br />
tetében Magyarország és a 2004 előtt csatlakozott tagállamok között.”<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 11
Naívabb olvasóink most azt gondolhatják, talán isteni csoda folytán<br />
jutottunk még némi lélegzetvételnyi időhöz, a realistább betűfalók<br />
azonban tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ez nem más,<br />
mint a gyakorló szadizmus megképződése. Elgyönyörködnek még<br />
pár esztendőt az áldozat utolsó, szánalmas vergődésének látványában.<br />
Egy teljesen kivéreztetett ország szánalmas végvonaglásai ezek.<br />
Külföldi, mit külföldi!, unión kívüli devizában tökig eladósított,<br />
mára már szinte semmiféle mozgástérrel nem bíró, valaha volt nagy,<br />
immáron kis ország, melynél lekapcsolni készülnek a lélegeztető<br />
gépet. Először legyengítették, aztán beteggé tették, most pedig a<br />
menekülés helyett úgy tűnik örökös rabságot jelentő „menekülővaluta”<br />
árfolyamával játszi könnyedséggel játszadoznak ismeretlen,<br />
senki által nem kontrollált erők, mi pedig egyre nehezebben tudjuk<br />
fizetni az életbenmaradásunkat finanszírozó egyre dráguló kórházi<br />
<strong>szám</strong>lát.<br />
A boncmester még pajkosan bekacsint az ajtón, és mintegy mellékesen<br />
megemlíti, a legutóbbi konzílium alkalmával eljátszadoztak<br />
a gondolattal, hogy esetleg lekapcsolják a lélegeztető gépünket.<br />
Kizárólag az ő jóindulatának köszönhető, hogy a kollégák szakvéleményével<br />
ellentétben hagytak bennünket életben maradni. Úgyhogy<br />
a legjobb lesz, ha szép csendben meghúzzuk magunkat.<br />
„A jelek szerint a globális válság az átlagnál súlyosabban érintette<br />
a magyar mezőgazdasági ágazatot: a mezőgazdasági reáljövedelmek<br />
2009-ben <strong>szám</strong>ottevően nagyobb mértékben csökkentek, mint az EU<br />
más tagállamaiban (mintegy 30 százalékkal, szemben a mintegy 12<br />
százalékos uniós átlaggal). A helyzetet tovább súlyosbították a rendkívül<br />
rossz hitelfeltételek” – áll a közleményben.<br />
A Magyarországot érintő „további, sajátos tényezők között szerepelt<br />
a földtulajdonlás konszolidációjának lassú előrehaladása a mezőgazda<br />
sági földterületek piacán, valamint a kárpótlás és a privatizáció hosz<br />
szantartó és még mindig befejezetlen folyamata”.<br />
A bizottság hangoztatta: mivel az átmeneti időszak csak egyszer<br />
hosszabbítható meg, Magyarországnak az eddigieknél eredményeseb<br />
ben kell kihasználnia a hátralévő időszakot.<br />
Brüsszel szerint „elengedhetetlen, hogy az ország haladást mutasson<br />
fel a mezőgazdasági piacok fejlődését befolyásoló intézményi tényezők,<br />
köztük az alábbiak tekintetében: a mezőgazdasági termelők hitel- és<br />
biztosítási lehetőségeinek javítása; a kárpótlási folyamat befejezése; a<br />
tulajdonjogokkal kapcsolatos jogbiztonság megteremtését célzó eljárá<br />
sok véglegesítése.<br />
Az uniós végrehajtó testület azt is javasolta Magyarországnak, hogy<br />
„tekintettel a mezőgazdasági piacok jövőbeli elkerülhetetlen liberalizá<br />
ciójára, mérlegelje a külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó korlátozá<br />
soknak az átmeneti intézkedések fennmaradó alkalmazási ideje alatti<br />
fokozatos enyhítését”.<br />
Forrás: Index<br />
Tudom, hogy jómagam nem vagyok a téma szakértője, <strong>szám</strong>omra<br />
csupán a józan paraszti ész maradt, arról azonban hosszú ideje bebizonyosodott,<br />
amikor minden más felmondja a szolgálatot, annak tanácsaira<br />
akkoris bizton <strong>szám</strong>íthatunk. Ennek szellemében én a mezőgazdasági<br />
piacok jövőbeli elkerülhetetlen liberalizációja, valamint az átmeneti<br />
intézkedések fennmaradó alkalmazási ideje alatt a külföldiek tulajdonszerzésére<br />
vonatkozó korlátozások fokozatos enyhítése helyett azt javasolnám<br />
a „magyar”, vagy magyarul beszélő döntéshozóknak, hogy arról<br />
kezdjenek el morfondírozni, még pedig tüstént és erőst, hogyan lehetne<br />
odahagyni azt a diszkriminatív és <strong>szám</strong>unkra egyértelműen káros rendszert,<br />
melyet ma Európai Unió néven ismerünk.<br />
12 JÓ HA FIGYELÜNK!
JEGYBANKI,FÜGGETLENSÉG ÉS<br />
A PÉNZFEGYVER ARZENÁL<br />
Az elmúlt öt hónapban se szeri se <strong>szám</strong>a<br />
a magyar jegybank a Magyar Nemzeti<br />
Bank függetlenségét taglaló hazai és<br />
nemzetközi megszólalásoknak,politikusi<br />
állásfoglalásoknak,a sajtó képviselői által a<br />
tárgyban tett hazánkat elmarasztaló megállapításoknak.<br />
Jegybanki függetlenség ügyében legutóbb<br />
1998-2000 között volt a mostanihoz<br />
hasonló aggódás. Akkor is,ma is jobboldali<br />
kormány volt az ország élén. Szó nem érte<br />
a jegybank függetlenségét 1994-98 között<br />
és a legutóbbi nyolcéves szocialista-liberális<br />
kormányzat alatt.<br />
A rendszerváltás óta a pénzügyi rendszer<br />
működését érintő törvények,ezek között a<br />
jegybanki működést szabályozó jogszabályok<br />
változtak a leggyakrabban.Így volt ez<br />
minden egyes kormány idején. Ráadásul<br />
még azt sem mondhatjuk,hogy a bal és a<br />
jobboldali kormányok homlok egyenest<br />
eltérő szabályokkal álltak volna elő a jegybank<br />
ügyében. Bizony voltak azonos tartalmú<br />
intézkedésekre kezdeményezések<br />
jobb és baloldali kormányzatok idején. A<br />
fogadtatás, a nemzetközi arénában mégis<br />
homlokegyenest eltérő volt. <strong>Ha</strong> baloldali<br />
kormány lépett,a lépést nem kísérte kritika<br />
és főleg nem szankciók,míg ugyanaz<br />
az intézkedési szándék jobboldali megjelenése<br />
atomrobbanás szerű nemzetközi<br />
kritikával és széleskörű bojkottal járt. Bod<br />
Pétert rakéta sebességgel távolította el a<br />
kétharmados szocialista-liberális kormány<br />
az MNB éléről. Érte nem szólt a jegybanki<br />
függetlenség gyász harangja.Úgyan úgy<br />
senki meg sem rezdült,amikor 2007 elején<br />
az intézmény korábbi öt alelnöke helyett<br />
kettő maradt. Ma,amikor egy további alelnök<br />
jelölését indítványozta volna a kormány<br />
leborult az ég is.Gyurcsány kibővítette<br />
a jegybank Monetáris Tanácsát újabb<br />
tagokkal,ma ugyanaz az ötlet a jegybanki<br />
függetlenség lábbal tiprásának <strong>szám</strong>ít.Simor<br />
is indítványozta korábban,hogy tanulva a<br />
devizahitelezés káros gyakorlatából – kerüljön<br />
intézményi összevonásra a jegybank<br />
és a PSZÁF,hasonlóan más sikeresebb<br />
országok gyakorlatához.Ennél eretnekebb<br />
ötletet ma el sem lehet képzelni.Az állam<br />
mint tulajdonos eddig megfigyelőt küldhetett<br />
a Monetáris Tanács üléseire,ezután ez<br />
nem kívánatos.A legképtelenebb azonban<br />
az,hogy miközben az ország összes intézményének<br />
tisztviselői,kezdve a parlamenti<br />
képviselőktől,a hadsereg és a rendvédelmi<br />
szervezetek beosztottjain keresztül a községi<br />
önkormányzati képviselőkig esküt<br />
tesz az ország alkotmányára,a nemzetközi<br />
elvárás az,hogy legyen kivétel a jegybanki<br />
vezérkar.A két évtizedig működtetett ideiglenesnek<br />
szánt 1949-es alkotmányra<br />
viszont gond nélkül fel lehetett esküdni.<br />
Ilyen logikai következetlenségeket tapasztalva<br />
Marcus Aurélius római hadvezér-császár<br />
filozófushoz hasonlóan mi is feltehetjük<br />
a kérdést,mik a dolgok valójában és mi<br />
az ő igazi jelentésük.Ő a katonai táborát<br />
övező erdőségben az esti sötétségben rengeteg<br />
fáklyát látott,amit a támadni készülő<br />
barbár seregek gyújtottak,miközben a síkság<br />
felöl sem katonákat sem fáklyákat nem<br />
észlelt. Alvezérei győzködték,hogy erősítse<br />
meg a védelmet az erdő felől,mert a barbárok<br />
onnét támadnak.Ő éppen az ellenkezőjét<br />
tette,a tábort a síkság felöl erősítette<br />
meg,mert rájött,hogy a fáklyák fénye leplezni<br />
hivatott az igazi támadási irányt.Neki<br />
lett igaza.Mi is a jegybanki függetlenség<br />
és mi is az ő igazi jelentése hazánkra szabott<br />
egyedi nemzetközi elvárások szerint?<br />
Törvényünk arról szól,hogy a jegybank a<br />
kormánytól független intézményként támogatja<br />
annak gazdaságpolitikáját.A jegybanki<br />
vezetők kinevezési gyakorlata és hivatali<br />
idejük alatti elmozdíthatalansága garanciája<br />
a független működésnek,valamint<br />
az,hogy a kormánynak nem tartoznak<br />
be<strong>szám</strong>olással,csak a parlamentnek.A parlamenttől<br />
ugyanis a jog szerint sem független<br />
az intézmény.( Ezt a függelmi viszonyt<br />
az elmúlt két évtizedben még nem sikerült<br />
tartalommal megtölteni) Végzi e a jegybank<br />
nálunk feladatát,hogy a kormánytól<br />
független intézményként támogatja annak<br />
gazdaságpolitikáját?A válasz ugyanolyan<br />
kettősséget mutat,mint a „nemzetközi<br />
közösség” válaszai bizonyos jegybanki<br />
kérésekre,mint az összevonás a PSZAF-el,a<br />
jegybanki alalnökök,a Monetáris Tanácstagok<br />
kinevezése ,vagy az eskütétel kérdésében.<strong>Ha</strong><br />
szocialista-liberális kormánya van<br />
az országnak,akkor a jegybank támogatja<br />
annak gazdaságpolitikáját,ha konzervatív<br />
a kormány,akkor meg minden tőle telhető<br />
eszközzel gáncsolja.Mindjárt adódik a logikus<br />
válasz,hogy most miért ne esküdjenek<br />
fel az új alkotmányra a jegybanki vezetők,és<br />
miért esküdhettek fel nyugodtan az 1949-es<br />
szövegre.<strong>Ha</strong> most felesküdnének,nyílt esküszegésbe<br />
kerülnének.A korábbi alkotmány<br />
pedig leplet terített a jegybanknak az ország<br />
érdekeit sértő „független” tevékenységére.<br />
Arra nyugodtan fel lehetett esküdni.Arra<br />
is megvan a magyarázat,hogy miért nem<br />
zavarja a nemzetközieket,ha baloldali kormányzat<br />
változtatja a jegybanki vezetést,ha<br />
kirúgja Bod Péter elnököt,vagy ha újabb<br />
Monetáris Tanácsi tagokat delegál.<strong>Jó</strong>l tudja<br />
ugyanis,hogy attól csak hatékonyabb lesz<br />
az az ország érdekeit kiszolgáltató tradicionális<br />
baloldali gazdaságpolitika.Okafogyott<br />
ilyenkor a tiltakozás,hiszen ennek a politikának<br />
tovább erősödnek a személyi garanciái.Már<br />
csak azzal vagyunk adósok,hogy<br />
bemutassuk,miként tesz folyamatosan<br />
keresztbe a jegybank a kormány gazdaságpolitikájának<br />
a jelen válságos helyzetben.<br />
Ehhez elvégezzük az összehasonlítást az<br />
MNB és európai és más jegybankoknak<br />
a válság körülményei között folytatott<br />
politikájával.A növekedést mindenütt<br />
monetáris enyhítésekkel serkentik a jegybankok.Nálunk<br />
montáris szigorítás dukál<br />
ugyanerre a helyzetre.A jegybanki vezető<br />
kamatlábak szinte mindenütt az inflációs<br />
ráta alatt vannak.Így reagált az Európai<br />
Központi Bank,a Bank of England,a Cseh<br />
jegybank,de az ugyancsak függetlenségében<br />
megkérdőjelezetlen legrégebbi európai jegybank<br />
is Svédországban.A kivétel a Magyar<br />
Nemzeti Bank.Másutt a jegybankok az<br />
olcsó pénzt a gazdaságba pumpálják,nálunk<br />
>><br />
Véleményem szerint a legnagyobb titokban el kell kezdeni<br />
kimunkálni egy több éves kivezetési tervet, mely biztosítaná az<br />
ország <strong>szám</strong>ára, hogy ha nagyobb megrázkódtatásokkal jár is, de a<br />
csődbejutás veszélye nélkül levezényelhető legyen egy ilyen elszakadás<br />
a Birodalomtól.<br />
A filmmel ellentétben rosszabb a helyzet, nincs ionágyunk, melylyel<br />
távol tarthatnánk az elenség csapásmérő erőit a menekülési<br />
útvonalainktól, ráadásul a vadászgépeink is géppuskalövészeten<br />
vesznek részt valahol skandináviában.<br />
Az egyértelműen látszik – ha másból nem is, de a kamatszivatytyúknak<br />
az év 356 napján 24 órán át folyamatos üzemben történő<br />
működtetéséből –, hogy nekik nagyobb szükségük van ránk, mint<br />
nekünk rájuk.<br />
Asszem most mán nekünk is oda kéne pörkölnünk egyet, mert<br />
ezek csak az erőből értenek!<br />
A nagy kérdés, hogy velük vagy velünk van-e az erő?<br />
Nincs valakinél egy ionágyú?<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 13
a drága pénzt a jegybank begyűjti a kereskedelmi<br />
bankoktól,konkurenciát támaszt a<br />
gazdaság hiteligénylőivel azzal,hogy meszsze<br />
az infláció felett fizet a kereskedelmi<br />
banki betétekért.Másutt a jegybankok<br />
interveniálnak az államkötvények másodlagos<br />
piacán,azaz vásárolnak,ha le akarják<br />
hűteni a kamatemelési várakozásokat.<br />
Nálunk a jegybank üzenget,hogy kész<br />
még tovább emelni.Inflációs célkitűzésére<br />
hivatkozik,miközben hagyja sorozatban a<br />
forintot megtámadni,ezzel inflációt importálni<br />
pedig bőven letörhetné a spekulációt<br />
NÉPESSÉG ÉS GAZDASÁGTAN<br />
<strong>Ha</strong>zánkban 1981 óta fogy a népesség. Enyhén csökken a halálozások<br />
<strong>szám</strong>a, de ennél sokkal drasztikusabban esik a születéseké. Az ország<br />
népessége egyre idősebb. Kevés vigasz, hogy az átlag harmincnyolc<br />
éves magyarral szemben a német már negyvennégy, a japán meg<br />
negyvenöt éves. Abból sem meríthetünk reményt, hogy a népesség<br />
öregedése leginkább a jómódban élő társadalmakat sújtja, mert ilyennek<br />
a hazai társadalmat tréfa lenne beállítani. Jogos az aggodalom,<br />
hogy a vészterhes demográ fiai helyzet már a következő évtizedekben<br />
végveszélybe sodorja a magyar államszervezet túlélési esélyeit.<br />
Nem lehet azt állítani, hogy a népességfogyás bolsevik átok.<br />
Növekedés volt jellemző ugyanis még 1945 és 1981 között is. Több<br />
mint árulkodó viszont a tény, hogy a népességfogyás kezdete hajszálra<br />
megegyezik azzal az időszakkal, amióta hazánkban a gazdaságpolitika<br />
vezérfonala a megszorítás, ami nem más, mint az előállított<br />
nemzeti jövedelmen belül a lakossági jövedelmek részarányának<br />
rendszerszemléletű visszaszorítása. Az 1973-tól induló eladósodás<br />
az első sokkot 1979-ben okozta. Az év júliusától a fogyasztói árszint<br />
csaknem tíz százalékkal növekedett, az anyagi létnívó drasztikusan<br />
devizakészletei birtokában.Talán mondani<br />
is felesleges,hogy a jegybank a gazdaságpolitika<br />
korábbi baloldali kurzusok alatt<br />
megszokott sorozatos megszorításokból<br />
álló pályára történő visszaállítását szolgálja.<br />
Ennek érdekében működtet pénzfegyver<br />
arzenált.Ahhoz,hogy ez jövő tavasztól is így<br />
maradjon nincs szükség másra,mint Simor<br />
holtig tartó jegybank elnökségének és utód<br />
kijelölési jogának alkotmányba foglalására.<br />
<strong>Ha</strong> megértük,hogy kifogás tárgyát képezi az<br />
eskütétel az alkotmányra,még ezt is megérhetjük.<strong>Ha</strong><br />
mégis nagy a lelepleződés veszélye<br />
esetleg el lehet húzni az IMF biztonsági<br />
háló ügyét jövő tavaszig,és a nemzetköziek<br />
személyi ajánlásait elfogadtatni az új MNB<br />
vezetésre.Ne feledjük az 1867-es kiegyezés<br />
után is majd egy évtized telt el,mire hazánk<br />
a közös jegybankban részt kapott. Svédországban<br />
az euró övezeten kívül működik a<br />
kormánytól független,de a parlamentnek<br />
felelős jegybank már kétszáz éve.Mi a sajátunkból<br />
is kiszorultunk,amit sürgősen vissza<br />
kell szerezni.<br />
Boros Imre közgazdász<br />
csökkent. 1980-tól elterjedt a „kicsi vagy kocsi” szlogen. Az elmúlt<br />
három évtizedben a létnívó, kisebb emelkedésektől és visszaesésektől<br />
tarkítva, a harminc évvel korábbi szinten áll. Ezt mutatja a<br />
legfontosabb mutató, a reálbér is. A három évtizedben elért munkatermelékenységi<br />
hozadékokból semmi nem jutott a lakossági<br />
jövelemhányad növekedésére, ellenben végbement egy nagyfokú<br />
koncentráció a felső jövedelemtized javára, az alsó öt csoport kárára.<br />
A társadalom több mint felének már nem a „kicsi vagy kocsi” a<br />
dilemmája, hanem a napi megélhetés. A bérek részaránya a GDP-n<br />
belül a legalacsonyabb az unióban. A családokban a tervezettnél<br />
mindig egy-két gyerekkel kevesebb születik. A jövedelemkényszereken<br />
túl az elmúlt három évtizedben kiépültek azok a jogi, szabályozási,<br />
tömegkommunikációs, véleményhatalmi mechanizmusok,<br />
amelyek segítségével meg lehetett valósítani, hogy a növekvő többletérték<br />
elosztásából a bérek rendre kimaradjanak, a szociális teljesítményeket<br />
pedig piacgazdasághoz méltatlan csökevényeknek degradálja<br />
a közbeszéd. A munkavállalóknak ezért csökken a lehetőségük<br />
gyermekeik címén kedvezményeket igénybe venni. Megszűntek<br />
14 JÓ HA FIGYELÜNK!
a céges bölcsődék, óvodák. A rendszer hanyagolja a többgenerációs<br />
együttműködésben rejlő lehetőségeket.<br />
Az eltelt harminc év alatt beteljesedett a családmodell szétzilálása,<br />
a társadalom atomizálása. A szerény növekedésből adódó teljes<br />
többletérték elsajátítása csak atomizált társadalomban lehetséges,<br />
ahol az egyedeknek diktált hóbortjain kívüli egyedüli önmegvalósítási<br />
terep a munkahely. A hazai adókerülés egy része viszont betudható<br />
a hagyományos családmodellt követők önvédelmi reflexének.<br />
A tradicionális családmodellben évszázadokig a tágabb értelemben<br />
vett biológiai reprodukcióhoz szükséges jövedelem a családban<br />
maradt. A család nemcsak érzelmi alapon szervezett közösség, de<br />
egyben gazdasági-vállalkozási, megélhetési közösség is, amely védi<br />
érdekeit és jövedelmét. (Ma a családi-egyéni vállalkozások kitettsége<br />
a legnagyobb, szemben a társas vállalkozásokkal.) Az ősi családmodellben<br />
nem volt szükség gyesre, gyedre, de nyugdíjra, sőt<br />
betegbiztosításra sem. Ezeket fedezte a család jövedelme, amiből<br />
még a szerény adóra is tellett.<br />
Az is nyilvánvaló, hogy a kommunizmus alatt csaknem két évtizedig<br />
a megcsapolt egyéni jövedelmek mellé széles körben társult<br />
szociális alapú demográfiai szemléletű ellátás, ingyenes vagy olcsóbérű<br />
óvoda, bölcsőde, üzemi étkezés, ingyenes oktatás stb. Mai<br />
körülményeink között az évszázadokig jól működő, és kellő népességnövekedést<br />
eredményező családmodell nem reprodukálható.<br />
Vallatóra lehet és kell viszont fogni a piaci modellt!<br />
„Nincs ingyenebéd” – idézet Surányitól. Akkor ne legyen az sem<br />
ajándék a többletértéket elsajátítóknak, hogy a családok nekik nevelnek<br />
többletértéket előállító munkaerőt. A munkaerő – a tőkéhez<br />
viszonyítva – működése során nem amortizálódik, hanem tapasztalata<br />
halmozódásával egyre értékesebbé válik. Ezt a szolgáltatást<br />
fizessék meg az alkalmazók és azok, akik nem neveltek gyermekeket!<br />
Sok a tisztázandó kérdés. Értéket termel-e az, aki háztartásában<br />
a jövő adófizető polgárait felneveli? Többletértéket termel-e az, aki<br />
gyermekei kezébe hasznos szakmát, diplomát ad, szemben azokkal,<br />
akiknek gyermekei még az általános iskolát sem fejezik be? <strong>Ha</strong>sznos-e,<br />
ha a nagyszülők vállalják unokáik felügyeletét? <strong>Ha</strong>sznos-e, ha<br />
a nagyszülők öregotthonok helyett unokáikra hagyják lakóingatlanaikat,<br />
egyéb javaikat? <strong>Ha</strong>sznos-e, ha a gyesen/gyeden lévő anyuka<br />
vállalja még három-négy gyermek napközi ellátását?<br />
Ezekre a kérdésekre igennel lehet felelni, de az állami szabályozás<br />
egyik értékteremtő funkciót sem méltányolja. Ma az adófizető<br />
gyermekekért cserébe az idős szülők nem kapnak kiegészítést nyugdíjukhoz.<br />
Annak sincs gyakorlata, hogy a nagyszülők az unokák<br />
gondozásáért cserébe állami juttatást kapjanak. A családon belüli<br />
ingatlantranzakciók a generá ciók között (nagyszülők–unokák) tele<br />
vannak adó- és illetékterhes buktatókkal. Nem működik a demográfiai<br />
szemléletű gazdasági modell. Ma éppen az egykulcsos szja az<br />
egyetlen szabály, ami a produktív szemléletű családokban a gyermekvállalást<br />
ösztönözheti.<br />
Boros Imre<br />
ÁDER FIGYELMÉBE<br />
– az argentin elnök kiosztotta az IMF-et –<br />
Az argentin elnök indulatosan visszautasította kedden a Nemzetközi Valutaalap kritikáját,<br />
amely szerint kormánya megbízhatatlan adatokat szolgáltat az ország gazdaságáról.<br />
Cristina Fernández egyben rámutatott, hogy az IMF hibás a világgazdasági válságért.<br />
Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója előző nap így fenyegetőzött: “utoljára<br />
figyelmezteti” az argentin kormányt, hogy december 17-ig közölje a valódi inflációs és<br />
növekedési adatokat, különben szankciókra <strong>szám</strong>íthat. Az argentin statisztikai hivatal<br />
szerint az elmúlt 29 hónapban havi egy százaléknál kisebb volt a pénzromlás, a fogyasztók<br />
szerint viszont ennek legalább a kétszerese.<br />
“Ez az utolsó sárga lap nekik. Remélem, el tudjuk kerülni, hogy piros lapot kelljen<br />
bemutatni, de ha nem igazodnak a szabályokhoz, nem a valódi adatokat közlik, akkor<br />
(azt kell mondanom, hogy) minden játékos egyenlő, nem <strong>szám</strong>ít, milyen jól futballoznak”<br />
- jelentette ki Lagarde.<br />
Cristina Fernández az ENSZ Közgyűlése ülésszakán felszólalva kigúnyolta a kormányának<br />
szóló figyelmeztetést: “hazám nem labdarúgóklub, hanem szuverén ország, amely<br />
önállóan hozza döntéseit, és nem hajlik meg semmilyen nyomás alatt, nem beszélve a<br />
fenyegetésekről. A 30-as évek óta nem volt ilyen súlyos gazdasági és politikai világválság”<br />
– mondta. Hozzátette, hogy nem tűr el kritikát egy olyan szervezettől, amely “bűnrészes<br />
volt Argentína egy évtizeddel ezelőtti gazdasági összeomlásában, és szerepe volt az Európát<br />
valamint az Egyesült Államokat jelenleg sújtó bajok kialakulásában is”.<br />
Forrás kuruc.Info MTI nyomán<br />
MÁR KÉTEZER CÉGET SZÁMOLNAK FEL HAVONTA<br />
A harmadik negyedévben 5628 céggel szemben indult fel<strong>szám</strong>olási eljárás. Ezzel az éven belül fel<strong>szám</strong>olás alá<br />
kerülő cégek <strong>szám</strong>a megközelítette a 18 ezret. A végel<strong>szám</strong>olások csökkenést mutatnak, mert a kényszer-végel<strong>szám</strong>olást<br />
felváltotta a kényszertörlés.<br />
Idén az első három negyedévben 17 984 fel<strong>szám</strong>olás megindítását tették közzé a cégbíróságok. Ez havonta átlagosan<br />
2000 új fel<strong>szám</strong>olást jelent, szemben a tavalyi első három negyedévben regisztrált 1640-es havi átlaggal. „Jelentős,<br />
22 százalékos ugrásnak lehetünk tanúi, aminek hátterében az áll, hogy ebben az időszakban fordultak át fel<strong>szám</strong>olásba<br />
azok a kényszer-végel<strong>szám</strong>olások, amelyeket tavaly év végén és idén év elején indítottak nagy <strong>szám</strong>ban a<br />
cégbíróságok” – mondja Tóth Tamás, az adatokat közzétevő Opten céginformációs szolgáltató ügyvezető igazgatója.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 15
MA BUDAPEST, HOLNAP PRÁGA<br />
Magyarország már hosszabb ideje címzettje<br />
tanácsoknak és fenyegetéseknek az EU<br />
szervezetei és politikusai részéről. Milyen<br />
indíttatásúak ezek?<br />
Orbán Viktor ma az európai politikaigazdasági<br />
és liberális baloldali elit <strong>szám</strong>ára<br />
első <strong>szám</strong>ú közellenség. <strong>Ha</strong> a Magyarország<br />
körüli nyugtalanság okait keressük, hasonló<br />
következtetésre kell jussunk, mint Bohumil<br />
Doležal a keddi, Lidové Noviny-ben írt<br />
kommentárjában: az ország elleni szankciók<br />
„valójában politikailag motiváltak, Brüsszel<br />
elégedetlenségével a magyar alkotmánnyal<br />
szemben”. Ezen politikai motiváció közelebbi<br />
figyelmet érdemel.<br />
Azzal, hogy az Orbán-kormány önálló<br />
politikát folytat saját hazája érdekében,<br />
zavarja egyes nemzetek fölötti csoportok<br />
érdekeit. Elsők ezek között voltak a nyugati<br />
tőkétől függő bankok és a nagy telekommunikációs,<br />
energetikai és kereskedelmi<br />
korporációk, ideiglenesen krízisadóval terhelve.<br />
A lengyel sajtó írt a nyugati nagykövetek<br />
budapesti, nem formális találkozójáról,<br />
ahol megtárgyalták, hogyan csaphatnának<br />
le Orbán kormányára, és hogyan fordíthatnák<br />
vissza a <strong>szám</strong>ukra kedvezőtlen döntést.<br />
A második csoport, akivel a jelenlegi<br />
kormány „összerúgta a port”, az európai<br />
baloldal, mind a régi, mind az új baloldal.<br />
A réginek nem tetszett, hogy a Fidesz-kormány<br />
elkezdett foglalkozni néhány személynek<br />
a kommunizmus alatti bűneivel.<br />
Az új baloldal viszont iszonyodik a magyar<br />
miniszterelnök szándékától, hogy az államot<br />
a kereszténységre és a hagyományokra<br />
kívánja alapozni.<br />
Végül a harmadik csoport, ahol Orbán<br />
ellenségeket szerzett, az eurobürokraták.<br />
Nekik megvan a saját, ideológiai projektjük<br />
arra, hogyan építsék fel az Európai Uniót<br />
egy egyetlen, felülről vezérelt modell szerint.<br />
Önálló politikájával a magyar miniszterelnök<br />
elkerülhetetlenül konfliktusba<br />
került több brüsszeli szándékkal.<br />
Ítélet Magyarország fölött<br />
Mindhárom csoportosulás (nemzetközi<br />
tőke, baloldali csoportosulás, euróbürokrácia),<br />
amelyekkel Orbán szembekerült, óriási<br />
befolyással rendelkezik az Európai Unió<br />
politikai, pénzügyi és mediális köreiben.<br />
Ne csodálkozzunk, hogy a magyar miniszterelnököt<br />
kiáltották ki a az európai béke<br />
és demokrácia legfőbb veszélyeztetőjének.<br />
Ezt a veszélyt testesíti meg szemükben az új<br />
magyar alkotmány, amely leváltotta a régi,<br />
1949-es sztalinista alaptörvényt.<br />
Ezen támadások csúcspontja az Európai<br />
Parlament „Magyarország fölötti ítélete”<br />
január 18.-án Strassburgban. Már a tárgyalás<br />
kezdetén világossá vált, hogy a magyar<br />
alkotmány elemzése után jogi szempontból<br />
nem találtak kifogást egyetlen pontban sem.<br />
Brüsszel kifogása két, az alkotmányhoz kapcsolódó<br />
más jogi aktust érintett (a magyar<br />
bírók nyugdíjkorhatára és a személyi adatvédelmi<br />
biztos státusza). Maga Orbán egyébként<br />
kijelentette, hogy kész az EB-vel ezen<br />
pontok megtárgyalására.<br />
A képviselők viszont nekiestek a magyar<br />
kormánynak, anélkül, hogy konkrét kifogást<br />
emeltek volna, csak általánosságokat emlegettek.<br />
A szocialista <strong>Ha</strong>nnes Swoboda kijelentette:<br />
“Nem az egyes lépéseket, hanem a<br />
szellemet ítéljük el, ami azok mögött bújik<br />
meg”. <strong>Ha</strong>sonlóképpen beszélt a liberális Guy<br />
Verhofstadt: „Azt hiszem, a valóságos probléma<br />
nem egy vagy két cikkelyben, hanem<br />
az egész filozófiában van, elrejtve a jelenlegi<br />
történések mögött”. A zöldeket képviselő<br />
Cohn-Bendit ugyancsak az egész magyarországi<br />
légkör miatt sopánkodott, ahol hajléktalanok,<br />
értelmiségiek, zsidók és kisebbségek<br />
élnek félelemben, ami – szerinte – “az<br />
alkotmány szelleméből” következik. Megtámadták<br />
tehát a “légkört”, a “szellemet”, vagy<br />
a “filozófiát”, anélkül, hogy konkrét kifogást<br />
emeltek volna.<br />
Morvai Krisztina európaképviselő (jobboldali<br />
ellenzéki párt Jobbik) ezt a következőképpen<br />
kommentálta: „Az unió jelenlegi<br />
krízisének nem Magyarország az okozója.<br />
Az okozók Önök, mert olyan határozatokat<br />
hoznak, ami sok ország elszegényedéséhez<br />
vezetett. Nem furcsa, hogy Önök tartanak<br />
itt előadást, hogy kellene a demokráciának<br />
kinéznie? Kiket képviselnek Önök? Vajon<br />
azért küldték ide Önöket az elszegényedett<br />
görögök, vagy portugálok, hogy a magyar<br />
bírák nyugdíjáról, vagy a magyar személyi<br />
adat-védelmi biztos státuszáról vitázzanak?”<br />
Vita az önállóság határairól<br />
A strassburgi összecsapásból Orbán emelt<br />
fővel került ki, mert ellenfelei nem tudtak<br />
érvet felhozni tézisükre a demokrácia<br />
veszélyetetését illetően. Röviddel ezután<br />
jött a következő támadás más oldalról. Az<br />
EB javasolta 2013-tól befagyasztani 495<br />
millió (?) folyósítását Magyarország részére<br />
az uniós kohéziós alapból. Olli Rehn, a<br />
pénzügyi és gazdasági kérdésekért felelős<br />
komiszár ezt a magyar kormány által a költségvetési<br />
hiány tartósan három százalék alá<br />
csökkentése érdekében tett intézkedések<br />
elégtelenségével indokolta. Az Unió történtében<br />
eddig még soha nem tettek ilyen radikális<br />
lépést egyetlen tagállammal szemben<br />
sem.<br />
Miért pont Magyarország ellen hoztak<br />
ilyen büntetést, amikor húsz tagállam költségvetési<br />
hiánya van három százalék fölött?<br />
Miért mérik másként Spanyolországot, mint<br />
Magyarországot? Orbán a brüsszeli javaslatot<br />
„teljesen irreálisnak” minősítette, és<br />
hozzáfűzte a kérdést: „Miért tőlünk akarják<br />
a pénzt elvenni, amikor másutt zsák<strong>szám</strong>ra<br />
szórják?” „Miért most, amikor a kormány<br />
csökkenti az adósságot, akarják az Unió<br />
képviselői a magyar lakosságot büntetni az<br />
előző kabinet felelőtlen politikájáért?”<br />
A válasz, úgy tűnik nagyon egyszerű – a<br />
költségvetési hiány csak ürügy, a valódi ok<br />
Orbán Viktor politikája, amely az uniós elit<br />
szempontjából nem korrekt. A mostani hercehurca<br />
Magyarország körül valójában az<br />
uniós országok nemzeti önrendelkezésének<br />
a határairól dúl.<br />
Arról, hogy saját politikát csak a nagy<br />
játékosok, mint Berlin, Párizs folytathatnak,<br />
míg a közepes és kis szereplők –<br />
Pozsony, Budapest, Prága vagy Varsó csak<br />
sorbaállhatnak, vagyis hogy cseheknek,<br />
magyaroknak, lengyeleknek és szlovákoknak<br />
van-e joguk saját megoldást keresni.<br />
Az Unió ma Budapestre gyakorolt pénzügyi<br />
nyomással igyekszik olyan lépéseket<br />
kikényszeríteni, amelyek elfogadhatatlanok<br />
a magyar kormány és az ottani lakosság<br />
többség <strong>szám</strong>ára. Ilyen nyomás azonban<br />
a jövőben előfordulhat más országokkal<br />
szemben is, például Lengyelországgal,<br />
vagy Csehországgal szemben, amennyiben<br />
Brüsszelnek nem lesz ínyére az itteni kormányok,<br />
vagy parlamentek szuverén döntése.<br />
Az ehhez hasonló forgatókönyv veszélyeit<br />
nyilván jól érzékeli Petr Nečas, aki az<br />
Európai Bizottsággal szembeni ellentétben<br />
Magyarország védelmében lépett föl. Tudatában<br />
van nyilván annak, hogy itt az unión<br />
belül vezetett önálló politika jogáról van szó.<br />
Ami nem csak<br />
Magyarországot érinti, hanem más tagállamokat<br />
is. Ma a nyomásgyakorlás célpontja<br />
Budapest, de lehet, hogy holnap Prága.<br />
Szerző: Gregorz Górny lengyel publiciszta<br />
KOPINT-TÁRKI: 2005-ÖS SZINTRE ESIK VISSZA A GDP<br />
A magyar gazdaság teljesítménye <strong>2012</strong>-ben a 2005. évivel lesz azonos, azaz az utóbbi hét év a gazdasági növekedés szempontjából elveszett<br />
– mondta Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerdán Budapesten sajtótájékoztatón<br />
16 JÓ HA FIGYELÜNK!
A CIONISTÁK NAGY DILEMMÁJA:<br />
MIT KEZDJENEK A JOBBIKKAL?<br />
Minden diktatórikus hatalom nagy dilemmája:<br />
hogyan viszonyuljon az ellenzékéhez? <strong>Ha</strong> teljesen<br />
kirekeszti a nyilvánosságból, és üldözi az<br />
ellenálló mozgalmakat, akkor megeshet, hogy<br />
ezzel esetleg csak növeli a népszerűségüket. A<br />
másik út az, hogy kisebb-nagyobb engedményekkel<br />
bevonja a <strong>szám</strong>ára veszedelmes ellenfelét<br />
a hatalom sáncai mögé, és ezzel részben<br />
korrumpálja és lekenyerezi az ellenállás vezetőit,<br />
másrészt éket ver a lázongók közé.<br />
A cionista birodalom magyarországi gyarmatán<br />
is a fentiekben jelzett dilemmával néznek<br />
szembe a hatalom valódi birtokosai. Bértollnokaik<br />
el is kezdtek vitatkozni arról, a két<br />
módszer közül melyiket kellene alkalmazni.<br />
Török Gábor politológus – aki hajlandó volt<br />
a Tárcatükör elnevezésű rendezvénysorozatra<br />
meghívni a Jobbik elnökét – úgy gondolja, a<br />
nemzeti ellenállás „megszelídíthető” (vagyis<br />
korrumpálható), ezzel szemben a szélsőségesen<br />
magyarellenes Bauer Tamás továbbra<br />
is kirekesztené a közéletből – talán az életből<br />
is – a Jobbikot és a párt támogatóit.<br />
Természetesen már eleve az is abszurd,<br />
hogy a „kirekesztés” és a „tolerancia” bajnokának<br />
szerepében tetszelgő Bauer minden<br />
további nélkül kirekesztené Magyarország<br />
ez idő szerint második legerősebb pártját a<br />
nyilvánosságból és a politikai életből. Ennyit<br />
a Bauer-féle cionisták demokrácia-felfogásáról.<br />
Bauer ostoba érvelésének lényege,<br />
hogy a Jobbik nem „szélsőjobboldali párt”,<br />
hanem „újnyilas, náci” párt. Amelynek két fő<br />
„bűne” van szerinte, ami „megbocsáthatatlan”:<br />
az egyik természetesen a Jobbik „antiszemitizmusa”,<br />
a másik pedig „paramilitáris<br />
alakulatának”, vagyis a Magyar Gárdának a<br />
létezése. (A „cigányellenesség” ezek szerint<br />
immár csupán bocsánatos bűn.)<br />
<strong>Ha</strong> lefordítjuk Bauer orwelli „újbeszél”<br />
nyelvezetét magyarra, akkor világossá válik: a<br />
Jobbiktól azért fél, mert az nem szalonellenzéki<br />
párt, hanem ténylegesen szembe mer szállni a<br />
hatalmat Európában és Amerikában mindenütt<br />
bitorló cionista oligarchiával. A magyargyűlölő<br />
cionista a Néphazugságban megjelent írásaiban<br />
hivatkozik azoknak a „szélsőjobboldali”<br />
nyugat-európai pártoknak a példájára, amelyek<br />
megfizették a „szalonképesség” árát, és némi<br />
koncért cserében hajlandók voltak alávetni<br />
magukat az uralkodó cionista elit akaratának.<br />
Ezzel szemben a Jobbik nem akasztotta szögre<br />
az elveit, vagyis a cionisták nem voltak képesek<br />
lekenyerezni és korrumpálni – kesereg Bauer<br />
Tamás a jól ismert „antifasiszta” „újbeszél „<br />
nyelven megírt cikkeiben.<br />
Mint maga Bauer is utal rá, van egy lényeges<br />
oka annak, hogy miért volt olyan könnyű<br />
beterelgetni a cionista karámba a nyugat-európai<br />
radikális nemzeti pártokat. Ez az ok pedig<br />
nem más, mint az idegen bevándorlók millióinak<br />
jelenléte. Más kérdés, hogy a mértéktelen<br />
bevándorlást éppen a liberális zsidóság támogatta<br />
hosszú évtizedeken keresztül, és részben<br />
támogatja még mind a mai napig azzal a céllal,<br />
hogy „fajkeveredést” előidézve és a multikulti<br />
kultuszát erőltetve, végleg elerőtlenítse Európa<br />
őshonos, büszke népeit. A 2001. szeptember<br />
11-i merényletek után pedig immár az amúgy<br />
ténylegesen létező „muzulmán veszély” rémképét<br />
is egyre rikítóbb színekkel lehet a falra<br />
festeni. A nyugat-európai radikális jobboldal<br />
egy jelentős része beadta a derekát, és a könynyebbik<br />
utat választotta: úgy döntött, hogy a<br />
„muzulmán veszély” nagyobb, mint a zsidóság<br />
részéről fenyegető veszedelem. Ennek a „felismerésnek”<br />
a megszületésénél persze a cionisták<br />
bábáskodtak, némi pénzt, a „karantén kapujának<br />
megnyitását”, vagyis nyilvánosságot és a<br />
hatalomra jutás lehetőségét helyezve kilátásba<br />
a jobboldali radikálisok <strong>szám</strong>ára.<br />
Mármost elképzelhető-e Magyarországon,<br />
hogy a cionista elit stratégiát vált, és a cigányság<br />
ellen fordulva igyekszik a „közös veszély”<br />
ellen szövetkezni a radikális jobboldallal? Végtére<br />
is mindnyájan pontosan tudjuk, hogy a<br />
cionista zsidók a lelkük mélyén megvetik a<br />
cigányokat, de a magyarság megfélemlítése és<br />
meggyengítése érdekében persze támogatják<br />
őket, és adják alájuk a lovat. A Jobbik további<br />
erősödése esetén azonban valamelyik globalista<br />
agyközpontban megszülethet a döntés:<br />
ahogyan a „muzulmán veszély”, no és a „szalonképesség”<br />
biztosítása révén sikerült beterelni<br />
a cionista karámba a nyugat-európai radikális<br />
pártok jelentős részét, úgy nálunk (és másutt<br />
Kelet-Európában) a cigányság elleni általános<br />
gyűlölet érzését meglovagolva kell kihúzni az<br />
anticionista és elitellenes nemzeti ellenállás<br />
méregfogát. Mindehhez nem kell más, mint<br />
néhány cigány bűnbandát szabadjára engedni<br />
bizonyos kulcsfontosságú zsidó intézmények<br />
közelében. Nem lenne szerencsés, ha majd<br />
valamikor a jövőben mérlegelnünk kellene,<br />
hogy a zsidó vagy a cigány veszély-e a nagyobb,<br />
illetve ha a zsidók azzal állnának elő, hogy ők<br />
majd segítenek megvédeni minket, magyarokat<br />
is az „immár rájuk is veszélyt jelentő” élősködő<br />
és bűnöző cigányoktól. Egyelőre persze<br />
nem tartunk itt, és talán nem is jutunk el erre a<br />
pontra, már csak azért sem, mert globális szinten<br />
a cigányság – a muszlimokkal ellentétben<br />
– nem jelent fenyegetést a cionista világuralmi<br />
érdekekre nézve.<br />
Mindamellett mégis roppant figyelemre<br />
méltó, hogy Bauer a Néphazugság március<br />
24-i <strong>szám</strong>ában megjelent cikkében (A Jobbik<br />
és a politológusok 2.) a következőt írja: „Két<br />
kritérium alapján állítom, hogy a Jobbik az<br />
utóbbi (mármint a „náci”) kategóriába tartozik:<br />
a politikai antiszemitizmus és a félkatonai<br />
szervezet működtetése”. Később szóba<br />
hozza ugyan a Jobbik „cigányellenességét”,<br />
de az a „két kritérium” között nem szerepel!<br />
Azt jelentené-e Bauer finom utalása, hogy a<br />
„cigányellenesség” engedélyezett, csak az „antiszemitizmus”<br />
(vagyis a cionista gyarmatosítók<br />
és hazai helytartóik hazugságainak leleplezése<br />
és a velük szemben kifejtett ellenállás) az, ami<br />
üldözendő?<br />
De hogy a Jobbik jó úton jár, azt Bauer<br />
következő mondatai bizonyítják: „A Jobbik<br />
politikusainak rendszeres megjelenése<br />
a képernyőn, a párt parlamenti jelenléte és<br />
szalonképes vitapartnerként történő elismerése<br />
mindeddig nem a Jobbikot mozdította<br />
el a közép felé, hanem a „közepet”, a politikai<br />
és a közélet egészét a szélsőjobb felé, hiszen<br />
a magyar nyilvánosságban szalonképessé<br />
váltak olyan gondolatok, olyan megfontolások,<br />
amelyek korábban még nem voltak<br />
azok.” Magyarán: a Jobbiknak köszönhetően<br />
immár szóba kerülhetnek a legfontosabb<br />
tabutémák, és elhangozhat végre a széles<br />
nyilvánosság előtt is az igazság.<br />
Forrás: Perge Ottó – Kuruc.Info<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 17
TUDÓSOK MONDTÁK KI<br />
a demokrácia a középszerűséget jutalmazza<br />
Kevesen merik kimondani a nyilvánvaló<br />
igazságot: a demokrácia nem a létező világok<br />
legjobbika. A radikális jobboldal egy<br />
jelentős része persze eddig is tisztában volt<br />
a demokrácia súlyos hiányosságaival. (A<br />
fasiszták és nemzetiszocialisták nem véletlenül<br />
kerestek valamiféle hitelesebb és jobban<br />
működő szisztémát.) Legyünk azonban<br />
óvatosak: ha most az uralkodó oligarchia<br />
érdekkörébe tartozó kutatók és szakértők<br />
mutatnak rá arra, hogy baj van a „demokratikus<br />
döntéshozatal folyamatával”, nem sok<br />
jóra <strong>szám</strong>íthatunk.<br />
A demokrácia eszméje ugyanis azon a<br />
feltételezésen alapszik, hogy az állampolgároknak<br />
legalábbis a túlnyomó többsége<br />
képes kiválasztani a versengő jelöltek, illetve<br />
eszmerendszerek és programok közül a<br />
legjobbat. Azonban az amerikai Cornell<br />
Egyetemen végzett legutóbbi vizsgálat eredményei<br />
teljes mértékben megerősítik mindennapi<br />
tapasztalatainkat: a „demokratikus<br />
döntéshozatali folyamat” révén csak nagyon<br />
középszerű politikai elit kerülhet hatalomra.<br />
(A mienk szerintem a középszerűnél is roszszabb,<br />
de ez most más kérdés.)<br />
A David Dunning pszichológus vezette<br />
kutatócsoport ugyanis arra jött rá – nem<br />
lehetett túl nehéz -, hogy a kevéssé okos és<br />
tájékozott választók nem lesznek képesek<br />
okos és tájékozott képviselőket megválasztani.<br />
Például ha egy szavazónak halvány<br />
fogalma sincs mondjuk az adózás kérdéséről,<br />
akkor aligha tudja eldönteni, kik azok a politikusok,<br />
akik pontosan értik a szóban forgó<br />
szakterület problémáit. Magyarán: a választók<br />
jelentős részének egész egyszerűen hiányoznak<br />
a szellemi képességei ahhoz, hogy<br />
eldöntsék, kik a legrátermettebb jelöltek, és<br />
melyek a legjobb pártprogramok – derül ki a<br />
kutatócsoport vizsgálataiból.<br />
A vizsgálatot vezető David Dunning és<br />
kollégája, a New York Egyetemen oktató<br />
Justin Kruger arra nézve is gyűjtött bizonyító<br />
erejű adatokat, hogy az emberek általában<br />
messze felülértékelik saját intellektuális<br />
képességeiket. Ami a demokrácia szempontjából<br />
nyilván azért kedvezőtlen, mert<br />
a szavazó meg van győződve arról, hogy a<br />
legjobb jelöltet választja ki, holott téved.<br />
Ráadásul a pszichológusok arra is rájöttek,<br />
hogy minél ostobább valaki, annál kevésbé<br />
képes megítélni mások értelmi képességeit.<br />
(Világraszóló felfedezés valóban.)<br />
Ugyanis: “<strong>Ha</strong> valakinek egy bizonyos<br />
területen hiányos a tudása, akkor az illető<br />
nincsen abban a helyzetben, hogy megbízható<br />
véleményt alkosson akár saját, akár<br />
embertársainak tudására és tehetségére<br />
vonatkozóan a szóban forgó témában” –<br />
jelentette ki David Dunning. A kísérletek<br />
során azonban az is kiderült, hogy ha a<br />
szerény szellemi színvonalon álló emberek<br />
a kiválóságot nem is képesek felismerni,<br />
ugyanakkor azonban érdekes módon a legrosszabb<br />
teljesítményt érzékelik. Vagyis<br />
ha valaki például egy adott szakterületen<br />
járatlan, az esetek többségében nem fogja<br />
azt gondolni a nála is tudatlanabb embertársáról,<br />
hogy ő abban a bizonyos kérdésben<br />
szakértő. Ami a demokráciára vonatkoztatva<br />
annyit jelent, hogy a szavazók, ha nem is<br />
tudják a legkiválóbbakat felismerni, talán<br />
nem fogják a legostobább jelöltekre és a leghülyébb<br />
programokra adni voksaikat. (Ezzel<br />
a megállapítással mindennapi tapasztalataink<br />
persze nem vágnak feltétlenül egybe.)<br />
Mato Nagel, német szociológus egy<br />
<strong>szám</strong>ítógépes szimulációval ellenőrizte a<br />
Dunning-féle kutatócsoport vizsgálati eredményeit.<br />
Ő azt a következtetést vonta le,<br />
hogy többnyire azok a jelöltek diadalmaskodnak<br />
egy-egy választáson, akiknek éppen<br />
csak hajszálnyival jobbak a „vezetési képességei”,<br />
mint a szavazóik átlagának. Mato<br />
Nagel ki is mondta, amit a demokrácia kritikusai<br />
régóta hangoztatnak: a „nép” ritkán<br />
vagy soha nem a legjobbakat választja meg<br />
vezetőinek. Vagyis a demokrácia rendszere<br />
a középszerűséget jutalmazza. Ami – hazánk<br />
és az emberiség jövőjére nézve – meglehetősen<br />
elkeserítő tanulság. A német szociológus<br />
azért a polkorrektség szabályainak<br />
megfelelően megállapította: a demokrácia<br />
előnye minden más kormányzati formával<br />
szemben mégis az, hogy “hatásosan gátolja<br />
meg az átlagnál rosszabb képességű jelöltek<br />
pozícióhoz jutását.” Erre én nem vennék<br />
mérget.<br />
A kutatás nem tért ki több fontos kérdésre.<br />
Nem vizsgálták például, hogy milyen<br />
mértékben hat a média agymosása a szavazók<br />
véleményének kialakulására a jelöltekkel és<br />
a programokkal kapcsolatban. <strong>Jó</strong> lett volna<br />
képet kapni arról is, milyen szerepet játszanak<br />
a választók döntésében az érzelmi szempontok.<br />
Végül pedig érdemes lett volna utánajárni<br />
egy roppant aktuális kérdésnek: nevezetesen<br />
annak, hogy miért nem képesek felismerni<br />
a választók azokat a jelölteket, akik csalók,<br />
bűnözők és világraszóló szélhámosok?<br />
Perge Ottó<br />
18 JÓ HA FIGYELÜNK!
... DOKTORELVTÁRSAK!!<br />
Repül a nagy kő...<br />
Lavinát indított el Schmitt Pál köztársasági<br />
elnök lemondása.<br />
A hvg.hu-nál még pezsgőt is bontottak<br />
az újságírók örömükben, hogy sikerült<br />
megbuktatniuk Magyarország államfőjét<br />
egy húsz éve írt kisdoktori dolgozattal. Ám<br />
azóta már lehet, hogy bánják, mivel nem<br />
csak a pezsgőt, a szellemet is kiengedték a<br />
palackból.<br />
És Áder 17-ig marad, és jogász, és az aljas<br />
kérdésekre csípőből tud válaszolni!!!<br />
A Moszkvában végzett doktor elvtársak,<br />
a Politikai Főiskolát végzett nagydoktorok,<br />
a foxi-maxi egyetemek tudós népe aggódik.<br />
Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője világossá<br />
tette, hogy a tudomány intézményei, az<br />
egyetemek a mai napig adósok a rendszerváltás<br />
előtti és az azt követő idők zűrzavaros<br />
viszonyai közepette szerzett diplomák, doktori<br />
címek felülvizsgálatával, melyre válaszul<br />
több egyetemen zárolják, nem találják, eltüntetik<br />
a kényesnek ítélt politikusok dolgozatait.<br />
Először az ELTE Állam- és Jogtudományi<br />
Karának könyvtárában derült ki, hogy<br />
Orbán Viktor miniszterelnök dolgozata –<br />
utóbb fölöslegesnek bizonyult — dékáni<br />
utasításra nem adható ki. A miniszterelnökség<br />
a sajtóból értesült arról, hogy az ELTE<br />
nem adja ki Orbán Viktor szakdolgozatát.<br />
Ezt követően Orbán Viktor a saját példányát<br />
teljes terjedelemben nyilvánosságra<br />
hozta.<br />
Az orbanviktor.hu oldalon azóta mindenki<br />
<strong>szám</strong>ára elérhető a miniszterelnök<br />
1987. március 11-én jeles eredménnyel<br />
megvédett dolgozata, annak bírálatával<br />
együtt.<br />
Campusok: titkok őrzői<br />
A Pécsi Tudományegyetem is beállt a titkolózók<br />
sorába és nem adta ki Gyurcsány<br />
Ferenc szakdolgozatait:<br />
„Az egyetem nem adhat ki személyes<br />
adatokat egy harmadik fél <strong>szám</strong>ára, még a<br />
friss munkaerőt kereső cégeknek és vállalatoknak<br />
sem” – nyilatkozta a Pécsi Tudományegyetem<br />
oktatási igazgatója, aki szerint<br />
csak a rendőrség és az ügyészség <strong>szám</strong>ára<br />
adható ki információ egy volt vagy jelenlegi<br />
hallgató adatairól, nekik is csak abban az<br />
esetben, ha valamilyen bűncselekmény gyanúja<br />
merül fel a diákkal kapcsolatban.<br />
Joggal tehető fel a kérdés: ha az egyetemek<br />
„nem adhatnak ki adatokat egykori és<br />
jelenlegi hallgatóikról”, amint azt az ELTE<br />
vagy a Pécsi Tudományegyetem állítja,<br />
akkor vajon hogyan került a sajtó birtokába<br />
az államfő kisdoktori értekezése?<br />
Ezt a kérdést a Demokratán kívül a mai<br />
napig nem tette fel senki.<br />
Azt követően pedig, hogy Orbán Viktor<br />
miniszterelnök a saját dolgozatát nyilvánosságra<br />
hozta, megváltozott a Gyurcsány<br />
Ferencet védelmező pécsi egyetem érvrendszere.<br />
Ettől fogva nem azt mondták, hogy nem<br />
adhatják ki, hanem, hogy nem találják a dolgozatokat.<br />
Minő rendetlenség a tudomány berkeiben...<br />
Elveszett, ellopták, kidobták<br />
Nincs meg a volt szocialista kormányfő<br />
tanárképzőn írt 1984-es szakdolgozata sem,<br />
pedig minden évfolyamtársáé megvan, épp<br />
csak az övé hiányzik valami rejtélyes okból.<br />
A közgázon írt dolgozatát pedig leselejtezték...<br />
Gyurcsány Ferenc 1984-ben biológiatechnika<br />
szakon diplomázott a pécsi Janus<br />
Pannonius Tudományegyetem Tanárképző<br />
Karán, amely a PTE természettudományi<br />
és bölcsészettudományi karának elődje volt.<br />
Szakdolgozatát leckekönyve bejegyzése szerint<br />
a Balaton-felvidék szőlészete és borászata<br />
címmel írta és a dolgozatra négyest kapott.<br />
Miután a dolgozatot az egyetem nem<br />
találta, a Demokratikus Koalíció alelnöke,<br />
Molnár Csaba a jobboldalt is megvádolta:<br />
szerinte el is lophatták a dolgozatot.<br />
– Egy pillanatig sem csodálkoznék,<br />
ismerve a magyar jobboldal módszereit,<br />
ha egy előre felépített történetről lenne<br />
szó, amibe a szakdolgozat eltulajdonítása is<br />
beleférhet — jelentette ki, az államfő elleni<br />
lejárató kampány ismeretében vérlázító<br />
cinizmussal.<br />
Gyurcsány egyébként a tanárképző<br />
elvégzése után beiratkozott az egyetem közgazdaság-tudományi<br />
karára, ahol 1990-ben<br />
végzett.<br />
Mit tesz a marxista véletlen, a közgazdaság-tudományi<br />
karon 1990-ben leadott dolgozatának<br />
is nyoma veszett...<br />
Azt, hogy Gyurcsány Ferenc valóban járt<br />
a közgázra, Mellár Tamás professzornak, a<br />
KSH volt elnökének szavai bizonyítják.<br />
Mellár Tamás Pesty László: Egy hiteles<br />
ember című dokumentumfilmjében felidézi<br />
az akkoriban uralkodó korszellemet.<br />
– <strong>Ha</strong> Gyurcsány a karra érkezett, előtte<br />
megcsörrent a telefon. Valaki a pártbizottságról<br />
hívta a vizsgáztató tanárt.<br />
„Kérlek szépen elvtárs, figyelj oda, mert<br />
Gyurcsány elvtárs jön ma vizsgázni” – idézte<br />
fel a kari, majd pécsi KISZ-titkár sajátosan<br />
kivételezett helyzetét Mellár Tamás, a KSH<br />
volt elnöke.<br />
Az egyetem egymásnak ellentmondó nyilat<br />
kozatai csak fokozzák a gyanút, hogy valami<br />
nincs rendben a volt szocialista kormányfő dol<br />
gozatai körül.<br />
A Pécsi Tudományegyetem április elején<br />
még úgy nyilatkozott, hogy nem adhat ki sem<br />
milyen személyes információt.<br />
Két nappal később azt közölték, hogy meg<br />
volt valahol az egyetemen Gyurcsány Ferenc<br />
első dolgozata, de annyira nem találják, hogy<br />
le is állították a keresést.<br />
Eközben Gyurcsány Ferenc még az itt<br />
írt dolgozat címét sem tudta pontosan felidézni.<br />
Az egyetem nyilvántartása szerint Gyurcsány<br />
A gazdasági társaságok és a tőzsde<br />
működése címmel írt záródolgozatot, Gyur-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 19
csány Ferenc viszont az A részvénytársaság<br />
és a tőzsde című dolgozatról beszél, és ígéri,<br />
hogy a könyves dobozaiban majd valahol a<br />
nyomára lel...<br />
Ellentmondás van Kottász Gergely, az<br />
egyetem sajtóreferense és a levéltár igazgatójának<br />
nyilatkozata között is.<br />
Kottász Gergely azt mondta, hogy a dolgozatok<br />
az egyetemi karokról a levéltári nyilvántartásba<br />
kerülnek, és Gyurcsány Ferenc<br />
dolgozatát 2003-ban adta át a kar a levéltárnak,<br />
ahol ötévente leselejtezik őket.<br />
Ám a levéltár igazgatója, Lengvári István<br />
ezt cáfolta.<br />
Az intézmény igazgatója elmondta, hogy<br />
az intézmény valóban vett át letétként a közgazdaság-tudományi<br />
karon született szakdolgozatokat,<br />
de ezek közül a legkorábbi<br />
2000-ből való.<br />
Az átvett dokumentumokat a levéltár<br />
nem selejtezte le, az őrizetébe került dokumentumokról<br />
pedig nyilvántartást vezet.<br />
A legutolsó egyetemi közlemény szerint<br />
1996-ban a dolgozatot a karon leselejtezték,<br />
és erről jegyzőkönyv is készült.<br />
A jegyzőkönyvet azonban eddig nem<br />
mutatták be.<br />
Gyurcsány Ferenc sikeresen elkerülte,<br />
hogy plágiumgyanúba vagy bármi másba<br />
keverjék.<br />
Mert ami nincs, az nem vizsgálható.<br />
Indul a lavina<br />
Hiába szeretné azonban az egyetemek többsége<br />
Pálinkás <strong>Jó</strong>zseffel, a Magyar Tudományos<br />
Akadémia elnökével karöltve elkerülni,<br />
hogy a rendszerváltás előtt szerzett diplomákat,<br />
doktori címeket felülvizsgálják.<br />
A lavina már elindult.<br />
Török Zsolt MSZP-s szóvivőre akkor<br />
figyelt fel a sajtó, amikor megjelent a Budai<br />
Várban rendezett diplomafosztón, ahol pár<br />
százan Schmitt Pál köztársasági elnök ellen<br />
tüntettek.<br />
Török Zsoltról kiderült, hogy az Országgyűlés<br />
honlapján közzétett önéletrajzában<br />
főiskolai végzettség szerepel. A valóságban<br />
azonban az MSZP-s szóvivő legmagasabb<br />
iskolai végzettsége egy szakközépiskolában<br />
szerzett <strong>szám</strong>ítástechnikai folyamatszervezői<br />
képestés.<br />
Diplomája nincs.<br />
A képviselő azzal védekezett, hogy az<br />
önéletrajzát valaki elronthatta...<br />
Azóta az Országgyűlés honlapján szereplő<br />
adatokat kijavították.<br />
Természetesen azzal, hogy Török Zsoltnak<br />
nincs főiskolája, még önmagában nem<br />
lenne gond.<br />
Nem ő az egyetlen a szocialisták háza<br />
táján, aki érettségivel is sokra vitte.<br />
Nyakó István, az MSZP országgyűlési<br />
képviselője nem titkolta, hogy nincs diplomája.<br />
Nem is volt miért<br />
titkolnia, hiszen<br />
korábban Gál J. Zoltán<br />
kormányszóvivő,<br />
sőt államtitkár lehetett<br />
felsőfokú végzettség<br />
nélkül.<br />
A tudományok<br />
doktora címet viseli<br />
viszont dr. Tóth <strong>Jó</strong>zsef, Angyalföld szocialista<br />
polgármestere, aki 2002 és 2010 között<br />
az MSZP frakcióvezető-helyettese és 1994<br />
óta folyamatosan a főváros XIII. kerületének<br />
polgármestere.<br />
Az Országgyűlés honlapja szerint a képviselő<br />
legmagasabb iskolai végzettsége egyetem.<br />
Ehhez képest a felsorolt felsőoktatási<br />
intézmények közül, ahova járt, csak főiskolák<br />
és egy felnőttképző akadémia szerepel...<br />
Végzettségei: marketing kommunikáció,<br />
szaküzemgazdász, Külkereskedelmi Főiskola<br />
1988, idegenforgalmi és szállodaipari<br />
szaküzemgazdász Kereskedelmi és Vendéglátóipari<br />
Főiskola 1992, MBA képesítés 2010.<br />
Dr. Tóth <strong>Jó</strong>zsef első diplomáját 1985-ben a<br />
Politikai Főiskola Iparpolitikai Karán szerezte.<br />
Láss csodát: egy évvel később, 1986-ban<br />
szerény terjedelmű, 85 oldalas dolgozatával<br />
egyenesen a tudományok doktora lett!<br />
Dr. Tóth <strong>Jó</strong>zsef egyébként egyetlen lábjegyzetet<br />
sem tüntetett fel doktori dolgozatában<br />
és az sem derül ki a felsorolt forrásokból,<br />
hogy miből hol idéz a szerző, írta a<br />
Magyar Hírlap a dolgozat birtokában.<br />
A közhelyekkel, pongyola megfogalmazásokkal<br />
tarkított, idézőjelet is alig tartalmazó<br />
dolgozat az MSZMP Politikai Főiskoláján<br />
készítőjének doktori címet hozott.<br />
Dr. Baja Ferenc MSZP-s országgyűlési<br />
képviselő a Kossuth Lajos Tudományegyetem<br />
Bölcsészettudományi Karán népművelő<br />
szakon végzett 1982-ben.<br />
Röpke két évre rá, 1984-ben ledoktorált.<br />
Ő sem adta alább, nem kisdoktorit,<br />
hanem a tudományok doktora címet szerezte<br />
meg!<br />
Dr. Szekeres Imre 1974-ben vegyipari<br />
rendszermérnökként végzett a Veszprémi<br />
Vegyipari Egyetemen.<br />
Önéletrajza szerint vegyészből három év<br />
alatt doktorrá avanzsált.<br />
Három évig kutatott és tanított az egyetem<br />
kibernetikai intézetében, majd 1977-<br />
ben a mesterséges intelligenciák kifejlesztése<br />
témakörében egyetemi doktori címre<br />
tett szert.<br />
Dr. Veres János 1981-ben végzett a Debreceni<br />
Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági<br />
Karán, általános agrármérnök<br />
szakon. 1985-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi<br />
Egyetem Ipari Karán<br />
mérnökszakközgazdász képesítést szerzett.<br />
Es még ugyanebben az évben le is doktorált!<br />
Az Országgyűlés honlapja szerint<br />
ugyanis dr. Veres János 1985-ben egyetemi<br />
doktori címet szerzett.<br />
Ne feledkezzünk el a méltán népszerű<br />
dr. Bokros Lajosról sem, mivel az ő neve is<br />
szóba került, miután a panamai egyetem azt<br />
állította, hogy Bokros Lajos nevű hallgatójuk<br />
nem volt.<br />
Később helyesbítettek: Senor Bokrosnak<br />
nem kellett vizsgáznia, mivel vendéghallgató<br />
volt...<br />
Dr. Bokros Lajos panamai disszertációjának<br />
valódiságát az MDF romjain létrejött<br />
JESZ párt vonta kétségbe.<br />
Szerintük ugyanis képtelenség, hogy<br />
valaki a nulláról indulva egy év alatt olyan<br />
szintű spanyol nyelvtudásra tegyen szert,<br />
ami alkalmassá teszi arra, hogy 30-40 szakkönyvet<br />
áttanulmányozzon és a témából<br />
szakdolgozatot írjon.<br />
Válasz erre sincs.<br />
Rengeteg az ellentmondás.<br />
Ki tudja, hányan vannak, akiknek csak<br />
úgynevezett foxi-maxi egyetemük van,<br />
mégis diplomásnak adják ki magukat?<br />
Akik érettségi vizsgát sem tettek, s a szakmunkásképzőből<br />
egyből beültek a pártiskolai<br />
padba?<br />
Akik épphogy elvégezték a pártfőiskolát,<br />
máris ledoktoráltak?<br />
És vajon hányan másolták az egész dolgozatukat?<br />
És ma hányan másolják?<br />
Miért lehet valaki rosztovi gyorstalpalóval<br />
gyakorló bíró?<br />
Mert ilyen is van.<br />
És mi a helyzet azokkal, akik ma is abból<br />
élnek, hogy pénzért írnak diploma dolgozatot?<br />
Mindenki lapít, az egyetemek pedig<br />
falaznak, mert rettegnek attól, hogy a lavina<br />
elindul, s akkor nem lehet többé megállítani.<br />
Ki tudja, hány nagyon nagy ember szégyenülne<br />
meg, ha a tudomány világában<br />
elindulna az öntisztulás.<br />
Márpedig el kell, hogy induljon.<br />
Mert mindenki tudja, hogy a király meztelen,<br />
doktor elvtársak százai, talán ezrei<br />
bitorolják a tudományos címet.<br />
Ehhez képest máig egyetlen emberben<br />
volt becsület, hogy plágiumgyanúba keveredvén<br />
lemondjon magas hivataláról...<br />
Miközben tehát Pálinkás <strong>Jó</strong>zsef szerint<br />
sem ok, sem kapacitás nincs az egyetemi<br />
doktori címek teljes felülvizsgálatára, Kövér<br />
László álláspontja az, hogy ha az országgyűlési<br />
képviselők úgy döntenek, hogy a tudomány<br />
berkeiben is végbemenjen a rendszerváltás,<br />
akkor ezt az Akadémiának és elnökének<br />
tudomásul kell venni.<br />
Mert nincs kétféle erkölcs, nincs kétféle<br />
mérce.<br />
Igazság csak egyféle van.<br />
Forrás: MAGYAR DEMOKRATA<br />
20 JÓ HA FIGYELÜNK!
NAGYON DURVA DOLGOK JÖHETNEK<br />
A kötelező magánnyugdíjpénztárakat működtető magántársaságok<br />
a pénztártagokat megkárosítva jártak el és pazarló módon gazdálkodtak<br />
– állapította meg az öt legnagyobb pénztár tízéves tevékenységét<br />
átvilágító Kehi-vizsgálat. A pénztárak rossz teljesítménye<br />
mögött gyakran bűncselekmények állnak, sőt azok minősített esete,<br />
a bűnszervezetben elkövetett csalás bűntette sem zárható ki – tudtuk<br />
meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) sajtóbeszélgetésén.<br />
A büntetőfeljelentések nyomán meginduló eljárások várhatóan<br />
elérnek majd a cégek menedzsmentjéig is, tekintve hogy sok esetben<br />
igazgatósági döntések húzódnak meg a pénztártagok következetes<br />
megkárosítása mögött. A Kehi három magánnyugdíjpénzárat<br />
érintően kilenc tényállás miatt tesz feljelentést. Ebből nyolc hűtlen<br />
kezelés, egy sikkasztás – tudtuk meg.<br />
Kockázatelemzés alapján öt pénztárat választottak ki 2011 nyarán<br />
átfogó és részletes ellenőrzésre (AEGON, Allianz, AXA, Erste, ING).<br />
Ezek a cégek kezelték a magán-nyugdíjpénztári tagok 63 százalékának<br />
vagyonát, ami a teljes kezelt vagyon 61 százalékát jelenti. Az öt vizsgált<br />
magánnyugdíjpénztárból a 2010-es jogszabály-változtatást követően<br />
visszalépő összesen 1,9 millió tag közül 427 ezren semmilyen reálhozamban,<br />
67 ezer tag pedig csak 10 ezer forint alatti reálhozamban<br />
részesültek. A legrosszabbul teljesítő, de most nem vizsgált Évgyűrűk<br />
pénztár tagjainak 65,3 százaléka semmit vagy csak 10 ezer forintnál<br />
kevesebb pénzt kapott annak ellenére, hogy az átlagos tagi befektetési<br />
állomány nála több mint egymillió forint volt.<br />
A profizmusnak ára van<br />
A mesés fizetésekkel és bónuszokkal – vagyonvesztéskor is – vastagon<br />
kistafírozott „profi” vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárak<br />
2001–2010 közötti befektetési tevékenysége az 5,37 százalékos inflációt<br />
alig meghaladva, mindössze 5,44 százalékos hozamot eredményezett,<br />
miközben még a kockázatmentesen elérhető, rövid lejáratú<br />
magyar állampapírok hozamának tízéves átlagos indexe is 8,6 százalék<br />
volt. Ez magyarul annyit tesz, hogy egy korlátozott befektetési<br />
ismeretekkel rendelkező vécésnéni, ha csak állampapírt vesz, eredményesebben<br />
fialtatja pénztét, mint a pénzárak a tagokét.<br />
A pályázat nélkül vagy kamupályázatokkal kiválasztott vagyonkezelők<br />
sokszor saját cégcsoporton belülről kerültek ki, ezért az értékpapírok<br />
vásárlását jellemzően nem előzte meg a befektetési alapok<br />
teljesítményelemzése, hanem a befektetői csoportérdeket helyezték<br />
előtérbe a pénztártagok érdekével szemben.<br />
A tíz év alatt 5,44 százalékos hozamot produkáló vagyonkezelők<br />
szakértelmére ugyanebben az időszakban 93,3 milliárd forintot költöttek.<br />
A versenyeztetett vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárakban a<br />
vagyonkezelési díjak mértéke mintegy fele volt a nem versenyeztetett<br />
vagyonkezelőkkel dolgozó pénztárak (AEGON, MKB és VIT)<br />
által a minden bizonnyal „csókosoknak” kifizetett díjaknak.<br />
Égbeszökő üzemeltetési költségek<br />
A pénztárak az elmúlt évtizedben 230,3 milliárd forintot költöttek<br />
saját működésükre. Ebből 137 milliárd volt a működési költség, 93,3<br />
milliárd a befektetési tevékenységgel kapcsolatos vagyonkezelői díj.<br />
Ez volt a maximum, aminek elköltésére a jogszabály lehetőséget<br />
adott a <strong>szám</strong>ukra. Ebbe belejátszott az is, hogy a gazdasági válság<br />
tetőfokán ügyvezető igazgatók, befektetési vezetők és főkönyvelők<br />
bérét 15-23 százalékkal emelték, bónuszokat osztogattak több tíz<br />
milliós nagyságrendben. Volt olyan pénztár, amely 951 millió forintot<br />
fizetett ki tagszervezésért járó ügynöki díj címén olyan tagok<br />
után, akik már régen be voltak szervezve. Az is megtörtént, hogy<br />
olyan új „tagok” beszervezéséért fizettek, akiknek a tagsági jogviszonya<br />
valójában létre sem jött.<br />
A vizsgált pénztárak az információs technológiákra (IT) fordított<br />
kiadásaikat öt éven belül megduplázták. Az IT-alvállalkozókkal<br />
olyan átalánydíjas szerződéseket kötöttek, amelyek teljesítése gyakorlatilag<br />
ellenőrizhetetlen.<br />
Megtörtént, hogy az önkéntes magánnyugdíjpénztár működési<br />
költségeit jogosulatlanul a kötelező magánnyugdíjpénztárak kontójára<br />
<strong>szám</strong>olták el, vagy ugyanarra a feladatra, ugyanannak a gazdasági<br />
társaságnak két szerződés alapján kétszer fizettek. Sőt még a 13<br />
éves történet legvégére is hagytak ellopnivalót: az átlépő és kilépő<br />
tagok megtakarítása utáni 4 napos kamatot nemes egyszerűséggel<br />
elsikkasztották – állapították meg a Kehi szakértői.<br />
Jogalkotói felelősség<br />
Az alacsony befektetési teljesítményével és magas működési költségeivel<br />
összefüggésben tehát a jogalkotó felelőssége is megállapítható<br />
– szögezi le a jelentés.<br />
1997-ben a Világbank ajánlására alakította át a Horn-kormány<br />
az addigi egypilléres nyugdíjrendszert három pillérűvé: első pillérként<br />
kötelező jelleggel megmaradt az állami felosztó-kirovó rendszer,<br />
másodikként a kötelező tőkefedezeti alapú, harmadikként az<br />
önkéntes alapon működő magánnyugdíj. A Világbank hét kritériumot<br />
tekintett kritikusnak, amelyek a rendszer megfelelő működését<br />
kellett volna, hogy garantálják. A hétből azonban öt nem teljesült.<br />
Nem volt előírt hozamelvárási szint, nem voltak kidolgozott<br />
garanciális kikötések a teljesítésre. Nem volt semmilyen szankció a<br />
teljesítmény elmaradása esetére.<br />
A jogalkotó ésszerűtlenül meghatározta a befektetési részvények<br />
kötelező arányait, előírva nekik, hogy 40 százalék fölé növeljék a<br />
kockázatos, úgynevezett növekedési portfóliók arányát. A pénzárak<br />
ezért 2007–2008-ban jól bevásároltak a válság előtt még drága részvényekből,<br />
majd 2009. június végéig, a mélyponton – szintén a kormány<br />
akaratára – olcsón értékesítették őket.<br />
>><br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 21
Az államkassza az aktuális nyugdíjakat finanszírozó Nyugdíj-biztosítási<br />
Alapból kieső járulékbevételt kénytelen volt folyamatosan<br />
pótolni. Ez 1998-tól 2009 végéig összesen 2043,2 milliárd forint<br />
kiadást jelentett, ami jelentősen hozzájárult az ország brutális eladósodásához<br />
Csak egy offshore cég kell<br />
A pénztártagok vagyonának elsíbolására az ingatlanbefektetések<br />
nyújtottak tág lehetőséget. A Kehi vizsgálata feltárta az ingatlanalapok<br />
megkárosításának azt a technikáját, hogy offshore hátterű<br />
cégeket iktattak az eladó (például önkormányzat) és az ingatlanbefektetési<br />
alap közé. Az ismeretlen tulajdoni hátterű és átláthatatlan<br />
offshore cég arra kellett, hogy a jelentős árkülönbözetet rajta keresztül<br />
lehessen kiszivattyúzni az adásvételből.<br />
Egy albertirsai ingatlant érintően például egy, az önkormányzattól<br />
offshore cég által 31 millióért megvett ingatlant 9 hónap múltán<br />
180 millióért vetették meg az ingatlanbefektetési alappal anélkül,<br />
hogy időközben értéknövelő beruházás történt volna rajta. Ugyanez<br />
történ Ócsán is, ahol egy hónap alatt a 12,5 milliós ingatlanból 154<br />
milliós lett, Kaposváron pedig 75 milliósból 223,3 milliós. Ez utóbbinál<br />
az offshore cég és az Ingatlanbefektetési Alap között személyi<br />
összefonódást is feltártak a Kehi szakemberei.<br />
A legdurvább történet a Csabai Lászlóné (MSZP) vezette Nyíregyházán<br />
zajlott le: itt az önkormányzat által vélelmezhetően mélyen<br />
áron alul, 82 millió forintért egy befektetési kft.-nek eladott műemlék<br />
ingatlant néhány tíz milliós értéknövelő felújítást követően 1,68<br />
milliárd forintért vásároltatták meg a nyugdíjpénztár ingatlanalapjával.<br />
A ma is használaton kívüli, az Államadósság Kezelő Központnak<br />
átadott ingatlan mellesleg távolról sem ér ennyit.<br />
Kérdés, vajon kik voltak a döntéshozók, vagyonkezelők, ingatlanbecslők,<br />
akiknek szerepük lehetett a tagokat megkárosító nyilvánvaló<br />
mutyikban, és visszaszerezhető-e az offshore cégeken keresztül<br />
lenyúlt pénz? Kérdés, hogy meddig leszünk még következmények<br />
nélküli ország?<br />
Forrás: AKTUÁLIS<br />
MIT KERESETT ISTEN A HÁLÓSZOBÁBAN?<br />
Gumicsontnak tűnhet a Családtudományi<br />
Társaság körüli<br />
minibotrány, pedig a tanulságai<br />
messzire érnek, egészen az égig, a<br />
<strong>Jó</strong>isten szakálláig. De azokat a tanulságokat<br />
kényelmetlen lesz levonni.<br />
Azzal kezdődött az ügy, hogy ez<br />
a lelkes bolondokból álló gittegylet<br />
közzétette Küldetésnyilatkozatát,<br />
melyben megállapították, hogy a<br />
házasság előtti szex rendkívül káros<br />
gyakorlat, amit a média büntetlenül<br />
gerjeszt. Ezt a dokumentumot aztán<br />
alattomban lelopták a saját weboldalukról,<br />
amikor rájöttek, hogy ez a<br />
fundamentalizmus nemhogy a széles<br />
tömegek, de a kormánypártok<br />
támogatásával sem találkozik.<br />
A szélsőséges állásponttól ugyanis<br />
maga Hoffmann Rózsa is elhatárolódott,<br />
vagyis még a Kereszténydemok-<br />
rata Néppárt is úgy látja, szűzen házasodni<br />
manapság nem reális elvárás, tiszta hülyeség<br />
lenne ezt nyomatni, maroknyi jelentéktelen<br />
bolond hóbortjáról van szó.<br />
Tévednek. Ez a Katolikus Egyház hivatalos<br />
álláspontja. Nyissuk fel a katekizmust<br />
bátran, benne van a tanítás.<br />
„A paráználkodás (lat. fornicatio) egy<br />
szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli<br />
testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek<br />
méltóságával és az emberi szexualitással,<br />
amely természete szerint a házastársak<br />
javára, valamint gyermekek nemzésére<br />
és nevelésére rendeltetett.”<br />
A Családtudományi Társaság önmaga<br />
előtt is szégyellt kiáltványa tehát nem más,<br />
mint a katolikus szexuáletika kendőzetlen,<br />
őszinte megvallása. Ők azok, akik szerint<br />
a fogamzásgátlás is bűn, kivéve, ha nem<br />
működik. Lehet, hogy furcsának, esetleg<br />
ferde hajlamúnak tűnnek, akik ezt hirdetik,<br />
de nem lehet elvitatni tőlük, hogy a vallásés<br />
véleményszabadságukkal élnek csupán.<br />
A katolikusok – a keresztények egyéb<br />
alfajai mellett – eddig is ezt vallották; próbálták<br />
betartani több-kevesebb sikerrel,<br />
meg legalább a gyerekeiket rákényszeríteni.<br />
Amiből persze kerekedhetett még kevesebb<br />
siker, esetleg tönkretett fiatalkor, de hát ezzel<br />
a saját családjuk előtt kell el<strong>szám</strong>olniuk. A<br />
zűr nem ebből a felfedezésből lett, hanem<br />
attól, hogy ez a különös szekta a Nemzeti<br />
Erőforrás-minisztérium égisze alatt ütötte<br />
fel zavaros fejét. Hogy a szekta megnevezés<br />
pontos, az közben ki is derült.<br />
Azt ugyanis tudja nemhogy Orbán Viktor,<br />
de még Semjén Zsolt is, hogy ha beleállnának<br />
a prűd keresztény fundamentalizmusba,<br />
akkor irtózatosat buknának. Mint<br />
már említettem, Hoffmann Rózsa XVI.<br />
Benedekkel és II. János Pállal élesen szembehelyezkedve<br />
foglalt állást, mondván, a<br />
házasság előtti szex tök oké, amenynyiben<br />
van szerelem. Nem csodálkoznék,<br />
ha kiprédikálnák ezért, és<br />
tisztelem a bátorságáért, hogy vállalta<br />
a klérus és a keményvonalas<br />
katkók gyalázkodását. Ezért aztán<br />
fölösleges attól tartani, hogy ez a<br />
gittegylet szerephez jut, és felállítják<br />
a tálib erkölcsrendészetet, akik<br />
igazoltatják a csókolózó párokat.<br />
Schmitt Pál ugyan szemrebbenés<br />
nélkül aláírná a házasságon kívüli<br />
szex betiltását, és akkor röhöghetnénk<br />
rajta még hangosabban, de<br />
erre nem kerül sor.<br />
Mária levette kezét<br />
Viszont ha már megnyílt ez a vita,<br />
kár volna lezárni ennyivel. Most<br />
tisztán látjuk: az egyháznak bizony<br />
akadnak olyan tanításai, amelyek<br />
nettó baromságok. Talán a vétel volt gyenge,<br />
vagy nincs is Isten, de tény: ezekből politikát<br />
nem lehet csinálni.<br />
De vajon akkor a többi mániájukat érdemes<br />
gondolkodás nélkül elfogadni és ezekre<br />
építeni Magyarországot? Ördögünk van:<br />
nem érdemes. <strong>Jó</strong> okkal gyanítjuk, hogy ahol<br />
egy ekkora kövér ostobaság megterem, ott<br />
van más is. Például az, hogy az élettársi kapcsolat<br />
terméketlenebb a házasságnál, hogy a<br />
homoszexualitás bűn, vagy akár az az elképzelés,<br />
hogy a hívők jobb emberek.<br />
Nem baj, hogy van ilyen egyesület.<br />
Direkt hasznos, ha a bárminek oly olcsó<br />
legitimációt kölcsönző keresztény-nemzeti<br />
mitológiának látszik ez a vérszomjas,<br />
perverz, beteg arca is. Figyelmeztet, hogy<br />
semmi sem lesz jó vagy értelmes attól, hogy<br />
„összhangban van a keresztény értékekkel”.<br />
Lehet életveszélyes is. Attól, hogy valaki<br />
a kereszténységre hivatkozik vagy bármit<br />
22 JÓ HA FIGYELÜNK!
ISTEN ÉS A HÁLÓSZOBA<br />
A Családtudományi Társaság megalakulása váratlan vitát generált.<br />
Az alábbiakban Krómer István cikkét olvashatják, amelynek<br />
apropóját Tóta W. Árpád munkássága szolgáltatta, és közöljük Tóta<br />
W. válaszát is. Szó esik, házasság előtti szexről, istenről, erkölcsről és<br />
csúnya szavakról.<br />
Isten a hálószobában is szeret<br />
Tóta W. Árpád testvérünk <strong>szám</strong>os jeles tulajdona közül hiányozni<br />
látszik a beleérző képesség, az árnyalt fogalmazás és az okadatolt<br />
érvelés. Írói módszerének lényege inkább a sodró lendületű gyalázkodás,<br />
hangulatkeltés, megbélyegzés. Egyik legfrissebb opusából szinte<br />
találomra szemezgetve ilyen kifejezések záporoznak az olvasóra,<br />
mint lelkes bolondokból álló gittegylet, nettó baromság, vérszomjas,<br />
perverz, beteg, életveszélyes, elmebeteg, zavaros, prűd fundamentalizmus,<br />
deviáns szokás. A tótavéi indulat célpontja a katolikus egyház<br />
szexuáletikai alapelve: az emberi szexualitás természete szerint<br />
a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére<br />
rendeltetett. Vagyis e nézet szerint az élet természetes rendje az, hogy<br />
az ember életre szóló társat keressen, s a legbensőségesebb, legintenzívebb<br />
emberi kapcsolatformát, a szeretkezést ajándékul tartsa fenn<br />
a <strong>szám</strong>ára. Mint a katolikus tanítást elfogadó, s életében gyümölcsözőnek<br />
ítélő sok százezer magyar polgártársam is, joggal érezhetném<br />
sértve magam ennyi durva inszinuáció olvastán, ám tudom, hogy<br />
Árpád testvérünket a maga helyiértékén kell kezelnünk. Különben<br />
sincs kétféle katolikus tanítás; a „megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”<br />
elvárása nemkülönben kötelez mindnyájunkat, akik az evangéliumot<br />
gyarló voltunk mértékében, de komolyan igyekezünk venni.<br />
A szó szoros értelmében indokolatlan, mert semmilyen érvvel<br />
alá nem támasztott durvasággal szembeni természetes ellenérzést<br />
legyőzni törekedvén nem is foglalkoznék sokat Árpád testvérünk szövegével.<br />
Egyetlen, az érvelésre halványan emlékeztető momentumra<br />
azonban érdemes felhívni a figyelmet, tudniillik, hogy az általa oly<br />
hevesen rosszallott eszméket az elsöprő többség elutasítja, s ettől – és<br />
végeredményben csakis ettől – lennének azok vérszomjasak, perverzek,<br />
életveszélyesek, stb. Ez az állítás egy benyomáson alapul, s bizonyosan<br />
nem veszi <strong>szám</strong>ításba az idősebb korosztály élettapasztalatait,<br />
sem a modern lélektan megállapításait. Fontosabb azonban, hogy<br />
ennek kapcsán rámutassunk: az igazság, az érték nem közvéleménykutatás<br />
kérdése. <strong>Jó</strong>cskán akadnak széles körben elterjedt hiedelmek,<br />
előítéletek, melyek romboló voltáról talán Tóta W. testvérünknek sincsenek<br />
kétségei, míg ellenben általa is vallott fontos elvek – mondjuk<br />
a homoszexuális hajlamú polgártársainkat megillető egyenlő méltóság<br />
– korántsem élvezik az elsöprő többség szilárd támogatását. Röviden,<br />
Árpád testvérünk egyetlen halvány próbálkozása, hogy indulatait<br />
valamelyest racionálisan is alátámassza, módfelett ingatag lábakon áll.<br />
Kevéssé remélem, hogy ésszerű érveléssel őt mély előítéleteiből<br />
kimozdítani képes lehetnék, annál inkább bízom abban, hogy elfogulatlanabb<br />
olvasótársaimmal értelmesen elgondolkodhatunk szerelemről,<br />
családról, hűségről. A sokszínű emberi kultúra megannyi alkotása<br />
vall arról az elementáris késztetésről, amellyel az ember őt feltétel<br />
nélkül, kizárólagos szeretettel és ragaszkodással elfogadó társ után<br />
kutat. Majd minden felnőtt embertársunk érezte a rátalálás örömét, s<br />
jó eséllyel szenvedett annak tudatától, hogy az ő egyetlene netán nem<br />
csak az övé – volt, avagy lehet a jövőben. A „szűzen házasodni” – egészen<br />
a zsidó vallás legmélyebb rétegéig visszanyúló, az emberi lélek<br />
ismeretét tükröző, és javát szolgáló – elve megnyugtató válaszlehetőség<br />
erre a mélyen emberi igényre, ill. aggodalomra. Gyarló emberként<br />
vagy sikerül követni vagy nem, ám aki képes ennek jegyében alakítani<br />
az életét, sok potenciális gyötrelmet megtakaríthat magának, és sok<br />
örömben részesül általa, amelyből a szerelem útján szuperszonikus<br />
sebességgel száguldozók kizárják magukat.<br />
Az egyéjszakás kalandok sebessége egyszerűen alkalmatlan a test<br />
és a lélek egymásra hangolódásának olyan finom zarándokútjára,<br />
amelyet katolikus jegyespárok ma is tömegével élvezhetnek. Igen,<br />
élmény egymást ráérősen felfedezni, az együvé tartozás gesztusait<br />
hosszú hónapok figyelmes összehangolódása útján kidolgozni. Az a<br />
tudatos önfegyelem és önzetlenség, amelynek elsajátítása egy ilyen<br />
életformához elengedhetetlen, értékes erőforrást jelent a házasság<br />
napi megpróbáltatásainak leküzdésében, az emberi konfliktusok<br />
feloldásában, a kapcsolat elevenségének ápolásában. A Tóta W-féle<br />
szerelmi mainstream kevés esélyt ad az ilyen bensőséges apró örömök<br />
megismerésére. Ma a többség ezt a lehetőséget meg sem fontolhatja,<br />
miután hatékony propagandagépezetek nem engedik, hogy<br />
reális lehetőségként <strong>szám</strong>ításba vegye. A katolikus egyház (és más<br />
vallások) saját vonzáskörében azonban felkínálja híveinek ezt az<br />
utat, és ma is sokan elfogadják, és élvezik a belőle fakadó lelki békét<br />
és örömöt. Hogy ez kinek árt, s mi ebben a deviancia, azt nehéz<br />
megérteni.<br />
Maga Jézus óv attól, hogy lelkük titkos mélységeinek ismerete<br />
nélkül embertársaink fölött ítélkezzünk, így valóban nincs értelme<br />
azt firtatni, hogy a keresztények másoknál jobbak-é vagy sem. Az<br />
azonban belátható, hogy aki Jézus tanítását iparkodik követni, olyan<br />
életvezetésre (józan élet, becsületes munka, a gyermekek <strong>szám</strong>ára<br />
stabil családi háttér fenntartása, békességkeresés) kap ösztönzést,<br />
ami a társadalom működése, gyarapodása szempontjából felettébb<br />
hasznos lehet. Mindamellett, követőit az önelégültségtől megóvandó,<br />
Jézus energikusan harcolt a farizeusi képmutatás ellen,<br />
odáig menően, hogy a kereszten egy bűnbánó haramiát állított példaképül<br />
eléjük. Hogy senki túl nagyra ne tartsa magát.<br />
Krómer István<br />
>><br />
abból vezet le, még nem lesz igaza, sőt, lehet,<br />
hogy elmebeteg.<br />
Ezután viszont világos, hogy ezeket<br />
az ezoterikus társaságokat nem úgy kell<br />
kezelni, hogy hat látomásukból törvénybe<br />
iktatjuk a legmérsékeltebbet. Tehát nem<br />
az a feloldása a konfliktusnak, hogy a szűzházasságnak<br />
azért nem csinálunk állami<br />
propagandát, de cserébe elhanyagoljuk a<br />
szexuális felvilágosítást és korlátozzuk az<br />
abortuszt, meg bezavarjuk a lehető legtöbb<br />
gyereket az iskoláikba, mert állítólag valami<br />
istenségnek ez tetszik. Nem. <strong>Ha</strong>nem az,<br />
hogy ez mind a maguk privát hülyesége, és<br />
legközelebb keressenek maguknak helyszínt<br />
saját pénzből. Mi pedig tudomásul veszszük<br />
az emberek akaratát, és felszereljük az<br />
óvszerautomatákat ahelyett, hogy a kénkövet<br />
lóbáljuk meg sírunk az abortuszok felett.<br />
Több mint kétszáz egyház veszítette el<br />
kiváltságos státuszát az új egyháztörvénnyel.<br />
Mostantól annyi figyelemre és pénzre <strong>szám</strong>íthatnak,<br />
amennyit a híveik önként felajánlanak<br />
nekik. Örömteli, remek fejlemény ez. Sajnálatos<br />
hiba, hogy a kiválogatott kedvencek között<br />
olyan totál megborult, a valóságtól elszakadt<br />
szekták is vannak, amelyek még az államszervezetbe<br />
is megpróbáltak beépülni, hogy zavaros<br />
és az elsöprő többség által elutasított eszméiket<br />
érvényesítsék. A törvény ennek ellenére<br />
jelentős előrelépés: csak a maradékot kell majd<br />
visszarugdosni a piacra, és akkor helyreáll a természet<br />
rendje. Ágálhatnak tovább kedvükre,<br />
viszont esélyük sem lesz politikát kotyvasztani<br />
deviáns szokásaikból.<br />
Forrás: Tóta W. Árpád – HVG.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 23
Tisztelt Krómer István!<br />
Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni: vitánk középpontjában<br />
nem az erkölcs áll, hanem a szövegértés. Cikkem ugyanis nem vitatja<br />
el a katolikus hívőktől a jogot, hogy megpróbálkozzanak az önmegtartóztatással,<br />
ahogy ezt egyházuk tőlük elvárja – mint ahogy nem<br />
igaz az sem, hogy a média bárkit ennek feladására “kényszerítene”.<br />
Két lényeges pontja van a kifogásolt írásnak viszont, amelyeket jó<br />
szívvel ajánlok figyelmébe.<br />
Az első, hogy a Családtudományi Társaság kiszivárgott nyilatkozatának<br />
egyetlen aggasztó aspektusa van: a végrehajtó hatalom<br />
ernyője alól hallatszott ki. Az például közügy, és aggodalomra adna<br />
okot, ha különféle kósza hiedelmek miatt hátrányt szenvedne a szexuális<br />
felvilágosítás, vagy ha az abortusz ellenszereként az állam és<br />
az iskolák a szexmentes életet ajánlanák a fogamzásgátlás helyett. Ez<br />
ugyanis képmutatáshoz, hazugsághoz és tragédiákhoz vezet.<br />
A második tétel sokkal fontosabb annál, hogy vidám kardozás<br />
keretében jól megmondjuk a másiknak a magunkét. Nem tudok<br />
egyszerűbben fogalmazni, mint eredetileg: a lényeg az, hogy maga<br />
a KDNP, illetve Hoffmann Rózsa államtitkár sem állt ki a szűzházasság<br />
eszméje mellett, sőt az egyház irányelveit meghaladott, értelmetlen<br />
elvárásként írta le. Tette ezt politikusként, a saját szavazói<br />
ismeretében, felismerve, hogy a katekizmus előírása konkrétan<br />
nonszensz – pedig az óvszerkérdés még elő sem került! Ezek után<br />
jóval izgalmasabb volna arról vitatkozni, mit is takar valójában a<br />
keresztény politizálás, tekinthető-e zsinórmértéknek az egyház tanítása,<br />
ha ilyen könnyedén lép el mellőle a legklerikálisabb erő. Vajon<br />
jelent-e még bármit a keresztény értékrend a politikában azon túl,<br />
hogy olcsó pátoszt kölcsönöz bárki jöttmentnek, és megáldja a fegyvereit?<br />
Van-e hozadéka azon kívül, hogy két halálos bűn között jobbnak<br />
érezhetik magukat a többieknél? Ennek megvitatása sokkal méltóbb<br />
feladat lenne a jobboldali értelmiség <strong>szám</strong>ára, mint lezavarni a<br />
sokadik ördögűzést.<br />
Áldás, békesség<br />
Tóta W. Árpád<br />
Forrás: hirszerzo.hu<br />
AZ ÉN GENERÁCIÓ CSAPDÁJA<br />
Az utóbbi évtizedekben a szülők többsége mindent megtett gyermeke önbecsülésének<br />
növeléséért, lassan azonban el kell kezdeni munkálkodni a csalódások feldolgozásán.<br />
“A fiatalokat jóval azután is agyonkényeztetik,<br />
amikor már meg kellene tanulniuk, hogy nem<br />
tökéletesek” – hangzott el egy vélemény a New<br />
York Times egy fiatalokkal foglalkozó cikkére<br />
reagálva. Az a gond a mai kölykökkel, hogy felnagyítva<br />
látják önmagukat, mert úgy nevelték<br />
őket, hogy azt higgyék, minden amit tesznek az<br />
fontos és értékes, folytatja a blogger, aki koránt<br />
sem egy vén fószer, hanem egy saját generációjára,<br />
az 1980 és 2000 környékén születettekre<br />
kritikát gyakorló fiatalember, akiket Y generációnak,<br />
vagy “Én generációnak” neveznek.<br />
Utóbbi elnevezésből talán kitűnik, hogy<br />
a generációval szemben nem ritkák a kritikák,<br />
tagjait elkényeztetettnek, arrogánsnak<br />
és narcisztikusnak tartják, akiket érdemtelenül<br />
dicsérnek. Az egyetemi tanárok<br />
arra panaszkodnak, hogy a mai hallgatók<br />
folyamatos figyelmet követelnek, a munkaadók<br />
nehezen viselik fiatal alkalmazottaik<br />
túlpumpált egóját, míg a terapeuták a<br />
depressziós páciensek egy új generációjának<br />
kibontakozását látják bennük, akik képtelenek<br />
megfelelni saját túlzott elvárásaiknak.<br />
24 JÓ HA FIGYELÜNK!
A kritikusok a szülőket, tanárokat és más<br />
felnőtteket okolják, akik nem álltak időben<br />
a gyermek növekvő önbecsülésének útjába.<br />
Mindez nem csupán az Y generáció, de az<br />
1980-as évektől elkezdődött gyereknevelési<br />
filozófia kritikája is, ami jelenleg is tombol.<br />
<strong>Ha</strong> mindezek a kritikák jogosak, akkor át<br />
kell értékelnünk azt a nézetet, mely szerint a<br />
gyermek önbecsülésének növelése a legjobb<br />
mód a bennük rejlő lehetőségek legteljesebb<br />
kiaknázására. Lássuk a bizonyítékokat. Valóban<br />
egoistább a ma fiatalja a korábbi generációkénál?<br />
És ha igen, akkor ez probléma? És<br />
ha az önbecsülés építésének modern nyugati<br />
kultusza a hibás, akkor mit tehetünk ellene?<br />
A mai fiatalság egyik leghangosabb kritikusa<br />
Jean Twenge, a San Diego Állami<br />
Egyetem pszichológusa, az “Én generáció”<br />
című 2006-ban megjelent könyv szerzője<br />
aki az egó növekedésének bizonyítékként<br />
az éves American Freshman felmérést hozza<br />
példaként, ami 9 millió egyetemi hallgatóról<br />
ad képet. A felmérés szerint 2009-ben a felsőoktatásban<br />
tanulók 52 százaléka értékelte<br />
magát szociális magabiztosság terén az átlag<br />
fölé, ami az 1966-ban megkérdezett hallgatóknál<br />
30 százalék volt. A mai hallgatók<br />
intellektuális magabiztosságukat, a nyilvánosság<br />
előtti szereplési készségüket és vezetői<br />
képességeiket is 50 százalékkal magasabbra<br />
értékelik, mint 1966-os elődeik.<br />
Az önbecsülés mindent elsöprő fontosságát<br />
az Y generációnál egy 2010-es kísérlet<br />
emeli ki. Az Ohio Állami Egyetem Brad<br />
Bushman által vezetett csapata megállapította,<br />
hogy az egyetemisták többre becsülik<br />
az önbecsülés növelését, például egy jó osztályzatot,<br />
vagy egy dicséretet, mint azokat<br />
a jutalmakat, amik az emberiséget az idők<br />
kezdetétől motiválják, például a kedvenc<br />
ételünk elfogyasztását, vagy egy szexuális<br />
aktust. A hallgatók ezt a fajta lökést többre<br />
értékelték a pénznél, az alkohol fogyasztásnál,<br />
vagy a baráti kapcsolataik ápolásánál is.<br />
Tovább vizsgálva a kérdést a kutatók megkérték<br />
a hallgatókat, értékeljék, mennyire<br />
akarják ezeket a jutalmakat a belőlük szerezhető<br />
élvezetekkel összevetve. Valamit jobban<br />
akarni, mint szeretni a függőség egyik<br />
jele. A megkérdezettek minden esetben<br />
jobban szerették a jutalmat, mint amennyire<br />
akarták, a legkisebb különbség azonban az<br />
önbecsülésnél mutatkozott az akarás és a<br />
szeretés között .<br />
Ezzel együtt a kép messze nem ilyen egyszerű.<br />
Mark Leary az észak-karolinai Duke<br />
Egyetem társadalompszichológusa arra<br />
figyelmeztet, hogy a felsőoktatási intézmények<br />
nem annyira elitisták, mint az 1960-as<br />
években voltak, ezáltal megváltozott a hallgatók<br />
demográfiai profilja is, vagyis a múlt<br />
és a jelen hallgatói állománya nem igazán<br />
összehasonlítható. “Nem tudjuk, hogy ez<br />
egy valós változás-e, vagy a tesztelt emberek<br />
változásával van összefüggésben” – mondta.<br />
Ezt támasztja alá a davisi Kalifornia<br />
Egyetem Kali Trzesniewski által vezetett<br />
tanulmánya, ami 400.000 amerikai középiskolást<br />
mért fel 1976-tól 30 éven át, és nem<br />
talált bizonyítékot a növekvő egoizmusra<br />
a fentebb vizsgáltnál valamivel fiatalabb<br />
csoportnál. “Az önbecsülési pont<strong>szám</strong>ok<br />
egyáltalán nem változtak” – jegyezte meg<br />
Trzesniewski, aki szerint egyes kutatók hajlamosak<br />
egy régi előítélet csapdájába esni.<br />
“Mindig kritizáljuk a következő generációt,<br />
akármilyen legyen is az” – tette hozzá. Szerinte<br />
fokozatosan mindenki egocentrikusabbá<br />
válik, nem csupán az Y generáció, más<br />
korcsoportok adatai hiányában azonban<br />
nehéz ennek az elméletnek az igazolása.<br />
Jeffrey Arnett, a Massachusetts állambeli<br />
Clark Egyetem kamaszokra szakosodott<br />
pszichológusa ugyancsak a kétkedők táborát<br />
gyarapítja, kiemelve, hogy az amerikai<br />
fiatalok ma nagyobb <strong>szám</strong>ban látnak el jótékonysági<br />
feladatokat, mint korábban bármikor,<br />
és sokkal inkább tudatában vannak a<br />
társadalmi egyenlőtlenségeknek, mint szüleik.<br />
Arnett egészen odáig jutott, hogy az Én<br />
generáció helyett a “Nagylelkű generáció”<br />
kifejezést használná az Y generációra. Mindezek<br />
ellenére a legtöbb kutató elismeri,<br />
hogy az önbecsülés terén valós változások<br />
mentek végbe, és nem csupán az Egyesült<br />
Államokban, ahol leginkább tanulmányozzák<br />
a jelenséget. A kérdés csupán az, hogy<br />
erre problémaként kell-e tekinteni? Amikor<br />
William James amerikai pszichológus 1890-<br />
ben megalkotta az önbecsülés fogalmát egy<br />
személy sikerei célkitűzéseihez viszonyított<br />
arányaként definiálta azt. Más szavakkal az<br />
önbecsülés saját értékünk egy szubjektív<br />
mércéje, ami céljaink elérése függvényében<br />
növekszik, vagy ahogy a definíció fogalmaz,<br />
“önmagunk megbecsülése vagy kedvező<br />
megítélése”. Mi baj lehetne ezzel?<br />
Ebben a formában semmi, manapság<br />
az önbecsülés azonban egy másik jelentést<br />
is hordoz, “saját magunk indokolatlanul<br />
nagyra tartását”. Twenge szerint ez a jelentés<br />
vonatkozik az Y generációra, és ez a problémák<br />
forrása. A felfújt egó sok fiatal <strong>szám</strong>ára<br />
irreális elvárásokat támaszt, amiket ha nem<br />
sikerül elérniük, az depresszióhoz vezethet.<br />
Nem véletlen, folytatja Twenge, hogy az<br />
Egyesült Államok Járványügyi Központjának<br />
tavaly októberi jelentése szerint minden<br />
kilencedik 12 év fölötti amerikainál antidepresszánsokat<br />
szed, ami az 1980-as szintek<br />
megnégyszereződését jelenti.<br />
Twenge a nárcizmus növekedését is a<br />
túlzott önbecsülés egyik jeleként értékeli.<br />
Kutatásai szerint 2006-ban kétszer annyi<br />
egyetemistát jellemzett az önimádat, mint<br />
az 1980-as évek elején. Az önimádók nem<br />
tudják elviselni a kritikákat, hajlamosabbak<br />
a csalásra és az agresszióra. “Ezek azok<br />
az emberek, akik beviharzanak az irodádba<br />
és elkezdenek vitatkozni az osztályzataikról”<br />
– mondta. A narcisztikus emberek <strong>szám</strong>ára<br />
rendkívül fontos a fizikai megjelenés,<br />
az amerikaiaknál pedig minden korábbinál<br />
magasabb a plasztikai beavatkozások <strong>szám</strong>a.<br />
“Túl messzire mentünk az individualizmusban”<br />
– folytatja Twenge, amit a populáris<br />
kultúra vissza is tükröz. Több társadalompszichológussal<br />
közösen feltérképezték<br />
az “én” szó gyakoriságának növekedését az<br />
1980 és 2007 közötti amerikai pop dalok<br />
szövegeiben, ami meredek emelkedést<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 25
mutatott, miközben a más emberekkel, társadalmi<br />
kapcsolatokkal és pozitív érzelmekkel<br />
kapcsolatos szavak csökkenő tendenciát<br />
mutattak. Twenge ezt négy tényezővel<br />
magyarázza: a nevelési módszerek változásával,<br />
a “hírességek” – közkeletű kifejezéssel<br />
élve – a celebek kultuszával, az internettel és<br />
a könnyen szerzett érdemekkel. “Mindezek<br />
együtt vezetnek el egy felnagyított önészleléshez,<br />
amiben a teljesítmény látszata sokkal<br />
fontosabb, mint a valós teljesítmény” –<br />
magyarázta.<br />
Mások azt az önbecsülési mozgalmat<br />
okolják, ami Kaliforniából indult az 1980-<br />
as években. Sajnos ez a mozgalom egy félreértésből<br />
született, teszi hozzá Leary. Több<br />
tanulmány is párhuzamot vont a magas<br />
önbecsülés és az élet pozitív eseményei<br />
között. “Az emberek azt a következtetést<br />
vonták el, hogy mindez az önbecsülésnek<br />
köszönhető, pedig nem ez az igazság”. A<br />
legrosszabb, hogy három évtized és <strong>szám</strong>talan<br />
önbecsülést növelő program utáni<br />
még mindig az a szemlélet uralkodik, hogy<br />
a gyermeknevelés legjobb módja, ha önbecsülésüket<br />
folyamatos dicséretek és pozitív<br />
visszajelzések áradatán keresztül építjük fel,<br />
az eredmények azonban korántsem nevezhetők<br />
egyértelműnek.<br />
2003-ban a Florida Állami Egyetem<br />
kutatócsoportja mélyrehatóan megvizsgálta<br />
a szakirodalmat és egy elég zavaros kép bontakozott<br />
ki előttük. Megállapították, hogy<br />
az önbecsülést általában a boldogsággal és a<br />
kezdeményező készséggel, míg az alacsony<br />
önbecsülést a depresszióval hozták kapcsolatba.<br />
A várakozásokkal ellentétben azonban<br />
a magas önbecsüléssel rendelkezők a streszszes<br />
időszakokban sokkal inkább hajlamosak<br />
a depresszióra, mint az alacsony önbecsülésűek,<br />
akik sokkal ellenállóbbak az élet hullámvölgyeivel<br />
szemben. Az is kiderült, hogy<br />
az iskolások önbecsülésének növelése nincs<br />
hatással felsőoktatási teljesítményükre, sőt<br />
esetenként akár ellentétes hatást is kiválthat.<br />
A magas önbecsülés látszólag megvédi a<br />
lányokat a bulimiától, azonban nem gátolja,<br />
sőt ösztönzi a gyerekeket a dohányzásra,<br />
alkohol- és drogfogyasztásra, vagy a nemi<br />
közösülésre. Időnként a jó munkahelyi teljesítményt<br />
is a magas önbecsüléshez kötik, ez<br />
azonban meglehetősen ingoványos terület,<br />
itt a legkevésbé egyértelműek az ok-okozati<br />
összefüggések. Az önbecsülés mértékéből a<br />
kapcsolatok minősége és hossza sem jósolható<br />
meg, az összkép annyira vegyes volt,<br />
hogy a Roy Baumeister által vezetett floridai<br />
csapat egyáltalán nem javasolta az önbecsülés<br />
növelő programokat.<br />
Mára az a konszenzus alakult ki a pszichológusok<br />
között, hogy a magas önbecsülés<br />
sokkal inkább a következménye,<br />
semmint oka az élet pozitív eseményeinek<br />
– ez az üzenet azonban nem nagyon jut el<br />
sem a szülőkhöz, sem a tanárokhoz. Leary<br />
azt tartja, hogy a mesterségesen megnövelt<br />
önbecsülés, ami mögött nem áll tényleges<br />
teljesítmény, nem rendelkezik tényleges<br />
értékkel. Baumeister azt hangoztatja, hogy<br />
a gyermek egojának építgetése helyett, az<br />
önkontrollján kellene dolgozni, könyvében<br />
rámutat, egyre több bizonyíték van arra,<br />
hogy a sikeres élet kulcsa nem az önbecsülésben,<br />
hanem az akaraterőben rejlik. Véleménye<br />
szerint a gyerekeknek meg kellene<br />
tanulniuk ösztöneik kordában tartását, és a<br />
nehéz feladatoknál a kitartást céljaik elérése<br />
érdekében, ami természetes módon növeli<br />
majd önbecsülésüket is. A szülők és a tanárok<br />
segíthetnek az önfegyelem táplálásában<br />
azáltal, hogy ösztönzik a gyerekeket a jó szokások<br />
megszerzésében, és a folyamatos és<br />
semmitmondó dicséretek helyett tényleges<br />
teljesítményre sarkallják őket.<br />
<strong>Ha</strong> Baumeister megközelítése túl szigorúnak<br />
tűnne, akkor Leary még ennél is pragmatikusabban<br />
fogalmaz. Szerinte a szülőknek azt<br />
az üzenetet kellene gyermekeik felé közvetíteniük,<br />
hogy akkor is szeretik őket, ha nem<br />
tökéletesek és hogy ezen képesek javítani.<br />
“Adjunk őszinte visszajelzéseket és mindenek<br />
előtt ne mondjuk a gyermekünknek hogy ő a<br />
legnagyszerűbb gyerek a világon, mert egyetlen<br />
gyerek sem az” – összegzett.<br />
Forrás: sg.hu<br />
26 JÓ HA FIGYELÜNK!
DANIEL ESTULIN: A RENDSZER<br />
ÖSSZEOMLOTT, MEGHALT<br />
Európai Krízis – Ki mozgatja a madzagokat?<br />
Sajtótájékoztató az Európai Parlamentben (részlet)<br />
Brüsszel, 2011 December 1<br />
Adja: Mario Borghezio, EP képviselő és<br />
Daniel Estulin, újságíró, kutató<br />
<strong>Jó</strong> reggelt kívánok mindenkinek! Először<br />
is, köszönöm mindenkinek, hogy eljött. A<br />
nevem Daniel Estulin, én írtam a nemzetközi<br />
bestseller-t, a “Bilderberg csoport történetét”<br />
és az “Árnyék Mesterek”-et – nos,<br />
hogy válaszoljak a kérdésére, Borghezio<br />
képviselő úr:<br />
Szóval Svájc... Önt atrocitás érte Svájcban,<br />
amikor megpróbált bejutni a Bilderberg<br />
találkozóra, de Svájc az nem Európa, Svájc<br />
az Svájc, olyan mintha a Holdra mennénk,<br />
semmi köze Európához. A törvények is<br />
mások, az ország is más, a filozófia más.<br />
Az epicentruma ennek a Velencei Fekete<br />
Nemességnek. Tehát Svájcnak semmi köze<br />
ahhoz, ami itt most európai szinten zajlik.<br />
Na most, ez a Monti – hogy válaszoljak<br />
a másik kérdésére – ez egy bérenc... Azért<br />
rakták oda, hogy levezényelje a következő<br />
fázisát ennek a bankár-puccsnak, amikor is<br />
az euró krízist arra fogják felhasználni, hogy<br />
még több hatalmat koncentráljanak annak a<br />
néhány embernek a kezébe, akik egyébként<br />
maguk, saját kezűleg okozták ezt az egész<br />
krízist.<br />
(Borghezio kezével mérsékletességre<br />
inti)<br />
Ühüm. Rendben. Akkor folytatnám...<br />
egy kicsit finomabban fogalmazva...<br />
Szóval ha most nem lépünk fel, közösen,<br />
– mi, ennek a bolygónak a lakói – ezekkel<br />
az undorító parazitákkal szemben, akik<br />
ráerőltetik egy szűk réteg akaratát az emberiségre,<br />
akkor a láncreakció-szerű szétbomlása<br />
a transz-atlanti gazdasági rendszereknek<br />
gyakorlatilag elkerülhetetlen!<br />
A globális pénzügyi rendszer teljesen<br />
működésképtelen. A teljesen értéktelen<br />
pénzügyi papírok láncreakció-szerű összeomlása<br />
zajlik most az egész régióban mindenhol.<br />
Az egész transz-atlanti rendszer<br />
omlik össze az alatt az 1-2 kvadrillió dollár<br />
spekulatív pénzügyi eszköz súlya alatt, amit<br />
teljességgel lehetetlen kifizetni, mindegy<br />
hogy hány multi-milliárd eurós mentőcsomagokat<br />
erőszakolnak ki az Obamák, a Blairek,<br />
a Cameronok vagy a Sárközik. Annyit<br />
tudnak csak tenni – és pontosan ezt is teszik<br />
– hogy legyilkolják a különböző nemzetek<br />
polgárait úgynevezett “megszorításokkal”,<br />
miközben igyekeznek elporlasztani minden<br />
megmaradt morzsáját a nemzeti szuverenitásnak.<br />
Ezt persze már jó előre pontosan<br />
látta, és megjósolta az amerikai fizikus-közgazdász,<br />
Lyndon LaRouche.<br />
Azért vagyunk most itt, ugye, hogy<br />
beszéljünk a Bilderberg csoport-ról, a<br />
Trilaterális Bizottság-ról, a Goldman Sachról<br />
és persze az európai krízisről és az euróról...<br />
Nos...<br />
Ez most egy egészen másfajta háború,<br />
mint amikkel eddig volt dolgunk, ez egy<br />
aszimmetrikus háború, olyan értelemben,<br />
hogy itt már nem a kormányok irányítják a<br />
műveleteket, hanem nagy Világ-vállalatok.<br />
(újabb csillapító intés oldalról)<br />
Ezt akkor is megismételném: ez egy<br />
aszimmetrikus háború. A kormányok<br />
nem irányítják ezt. Teljesen elveszítették<br />
az irányítást, és ezt nagyon jól lehet látni a<br />
világszínpadon. Ez egy olyan háború, egy<br />
olyan hadművelet, melyet a világ vállalatóriásai<br />
irányítanak. Más szavakkal, most<br />
amit látnak, az amint a kormányok már nem<br />
működtetnek, hanem a nagy cégek működtetnek.<br />
<strong>Ha</strong>dd mondjak egy példát: Olaszország.<br />
Sokat lehet látni Mario Monti képét az<br />
újságok címoldalain, a főbb magazinokban,<br />
ahogy megpróbálják magukat legitimnek<br />
feltüntetni ezt a soha meg nem választott<br />
ügyefogyottat. Ez a Monti egy zabigyerek,<br />
homályos üzleti érdekcsoportok képviselője.<br />
Nem csak hogy tagja volt az Európai<br />
Bizottságnak, de a Goldman Sachs nemzetközi<br />
tanácsadója volt, a Wall Street egyik legbefolyásosabb<br />
és leghatalmasabb cégé-é... és<br />
a David Rockefeller-féle Trilaterális Bizottságnak<br />
is elnökségi tagja volt, valamint<br />
vezető tagja a Bilderberg-csoportnak is.<br />
Ez a Monti, még egyszer mondom, egy<br />
bérenc, azért lett odatéve, hogy előkészítse<br />
a bankár-puccs következő fázisát ezzel az<br />
európai krízissel – de nem ő az egyetlen!<br />
(ismét csillapítani próbálják)<br />
Az Európai Központi Bank új elnöke,<br />
Mario Draghi, a Goldman Sachs volt igazgatótanácsi<br />
tagja... és ugye az Európai Központi<br />
Bank az, aki most érkezik, hogy megmentse<br />
az eurózónát azzal, hogy kimenti<br />
Olaszországot, kimenti Franciaországot, és<br />
kimenti Spanyolországot.<br />
Tehát itt van Monti, aki Goldman<br />
Sach-os, Trilaterális Bizottság tag, itt van<br />
Draghi, aki Bilderberg, Goldman Sach,<br />
Trilaterális Bizottsági tag, itt van Tremonti,<br />
aki természetesen szintén Bilderberg tag. Ez<br />
a Goldman Sachs pedig ugyanaz, amelyik ég<br />
leges legelején kikozmetikázta a görög pénzügyi<br />
adatokat, és ezzel lehetővé tette, hogy<br />
Görögország csatlakozzon az eurózónához.<br />
Kezdik már látni az összefüggéseket?<br />
A Goldman Sachs a legerősebb cég a Wall<br />
Street-en, ez az amit úgy hívunk: a “Világ<br />
Vállalat Rendszer”. Tehát nem egy “világkormányról”<br />
szól a dolog, nem valami “mindent<br />
látó szem”-ről, hanem vállalatokról,<br />
amiknek sokkal nagyobb hatalmuk van,<br />
mint bármely kormánynak a földgolyón. És<br />
a Goldman Sachs, ahogy Mario Borghetio is<br />
mondta, az egyik kiváló példája ennek.<br />
És bármennyire is próbálja Mario Monti<br />
eltávolítani magát a szerepétől, amit betöltött<br />
a Goldman Sachs-nál, teljesen kikerülhetetlen,<br />
ő egy kulcs embere volt, van és lesz<br />
mindig is ennek a soha meg nem választott<br />
privát tulajdonú cégrendszernek, ami lényegében<br />
uralja a világot a színfalak mögül.<br />
Na most, a görög, az olasz, és hamarosan<br />
érkező spanyol mentőcsomagok mind<br />
csak álcái ezeknek a műveleteknek. Amit el<br />
szeretnének érni velük, hogy kipukkadjon<br />
a rendszer. Ahelyett, hogy hagynák, hogy<br />
Görögország átszervezze a saját fizetőeszközét,<br />
azt erőltetik, hogy a görög adósság<br />
legyen “kimentve” Európa által.<br />
De mint azt már mondtam, ez az adósság<br />
teljesen értéktelen! Ugyanúgy, mint<br />
ahogy az ír adósság értéktelen, az olasz<br />
adósság értéktelen, és a spanyol adósság is<br />
értéktelen. Minden teljesen kuka kategória!<br />
Monopoly pénz, játék pénz! Tehát erőltetni<br />
Európát, mely épp egy pénzügyi összeomlás<br />
szélén áll, hogy benyeljen egy visszafizethetetlen<br />
adósságot, amit fizikailag képtelenség<br />
valaha is kifizetni, azt jelenti, hogy biztosra<br />
akarnak menni, hogy ezzel megsemmisítik<br />
Európát. És ez teljesen szándékosan történik,<br />
mert senki – de még Barroso sem, aki<br />
egyébként teljesen hülye – még ő sem hiszi,<br />
hogy a görögöket, íreket, portugálokat és<br />
spanyolokat meg lehet ezzel menteni.<br />
Na most, mindig feltételeket kapcsolnak<br />
ezekhez a mentőcsomagokhoz, amik “megmentik””<br />
ezeket az országokat, és a feltétel<br />
ehhez a konkrét mentőcsomaghoz, amit<br />
épp most láthatunk, az pontosan az, amit az<br />
eurokraták már a legelejétől szerettek volna:<br />
Egy szorosabbra szőtt politikai unió,<br />
mint amiért Merkel is felszólalt nemrég, egy<br />
szövetségi szuper-állam, mely felé feláldozzák<br />
az európai nemzetállamok a szuvereni-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 27
tásukat, átadva gazdaságuk irányítását, meg<br />
nem választott európai diktátoroknak, mint<br />
ez a Herman van Rompuy és az ügyefogyott<br />
szárnysegédje José Manuel Barroso.<br />
Na most, még a 2009-es Bilderber találkozón<br />
– és erről tudósítottam is 2009-ben a<br />
Bilderberg jelentésemben mondtam, hogy<br />
az egyik megoldás-ötletük a Bilderberg<br />
tagoknak – köztük Monti-val, Draghi-val<br />
és a többiekkel. Az ötletük az volt, hogy két<br />
Európát fognak létrehozni: Az első, az első<br />
divízió; a franciák, a németek, et cetera... az<br />
államok, melyek fizetőképesek, a másik pedig<br />
a PIGS-ek, a portugálok, olaszok, görögök,<br />
spanyolok... és ezt most láthatjuk is, mint az<br />
egyik kulcsfontosságú átalakítási tervét ezeknek<br />
a háttérből operáló embereknek.<br />
Sok mondanivalóm lenne még, de most<br />
megállok, mert azt hiszem, vannak, akiknek<br />
kérdései vannak. Köszönöm.<br />
- Szeretném megkérdezni Mr Estulin-t:<br />
Mi a jelentősége a mai híreknek, hogy a világ<br />
bankjai egyesülve lépnek fel, mint végső<br />
hitelforrás? Köszönöm.<br />
Mint ahogy ezzel kezdtem a konferenciám<br />
elején: A rendszer összeomlott, meghalt.<br />
Nem sokat lehet vele kezdeni. Egyszerűen<br />
nincs annyi pénz a földön, hogy “ki<br />
lehessen menteni” a spekulációs lufit. Itt<br />
olyan egy és kettő kvadrillió dollár közötti<br />
értéktelen adósságról beszélünk. Tehát<br />
mindegy, hogy mit csinálnak, mindegy hány<br />
trillió dollárt, eurót, vagy rúpiát nyomtatnak,<br />
ezt lehetetlen kifizetni, tehát teljesen<br />
értelmetlen ezzel foglalkozni.<br />
Viszont szeretnék hozzászólni ahhoz,<br />
amit ön mondott az előbb, és amit a másik<br />
újságíró kérdezett...<br />
Az egyik dolog, amit most megfigyelhetünk<br />
– és ugye ön kérdezett Észak-Olaszországról,<br />
és ott a növekedésről – az egész<br />
világszínpadon mindenhol a “zéró növekedésről”<br />
beszélnek, ez most a koncepció.<br />
300 évvel ezelőtt Gottfried Leibniz körüli<br />
körök – aki egy német zseni volt, aki feltalálta<br />
a függvénytant – ezek a körök rájöttek,<br />
hogy a növekedés és a fejlődés egyenesen<br />
arányos kapcsolatban áll a népsűrűséggel.<br />
Tehát ha növelni akarod a népességet, akkor<br />
ha van technológiai fejlődés, akkor nő a<br />
népesség is. Ugyanebből következően, ha<br />
most egy pillanatra beleképzeli magát az<br />
elit helyébe, – mert ugye egy véges bolygón<br />
élünk, a Földnek korlátozott mennyiségű<br />
természetes erőforrásai vannak.<br />
Tehát ha ön egy Rockefeller – amit most<br />
csak metaforaként használok egy tetszőleges<br />
nagy hatalmú emberre – akkor ha ön<br />
szeretné, hogy önnek megmaradjanak a<br />
természetes erőforrások, mint mondjuk az<br />
édesvíz, akkor nem fog akarni a földön 100<br />
vagy 40 milliárd embert – egyszerűen nincs<br />
annyinak elég természetes erőforrás.<br />
Tehát amit mst csinálnak, az teljesen logikus,<br />
rendben? Teljesen logikus. Meg akarják<br />
semmisíteni a gazdaságot szánt szándékkal.<br />
– Rockefellernek nem kell már eladnia<br />
minél több cipőt önnek, már a világ összes<br />
pénze az övé! Nincs szüksége pénzre! Több<br />
kvadrillió dollárnyi pénze van... földek, tehenek.<br />
Amire neki szüksége van: hogy te meg<br />
én meghaljunk, hogy ő megihassa a vizet,<br />
ennél tisztábban nem tudom megmondani.<br />
Ez az oka, hogy miért látjuk annyit a<br />
sajtóban, napi szinten, ezt a fogalmat, hogy<br />
“zéró növekedés”. Mert ha nincs növekedés,<br />
ha nincs fejlődés, semmilyen technológiában,<br />
semmilyen területen, akkor csökkenés<br />
lesz a népességben, többek között ezért<br />
beszélnek erről ennyit. Ezért teszik tönkre a<br />
gazdaságot, szánt szándékkal.<br />
És itt vannak ezek az emberek, mint<br />
Monti, mint Draghi, mint Papademos, ezek<br />
a különböző figurák, de ezek mind végrehajtók,<br />
ők csak színészek a színpadon, ők<br />
tudják a szerepet, amit el kell játszaniuk,<br />
mert Monti úgy megy el ezekre a bizottsági<br />
találkozókra, mint beépített ember. Ő<br />
az, aki érti, miről szól az egész. Épp azért<br />
lett ő kiválasztva erre a szerepre, azért lett<br />
ő Olaszország miniszterelnöke – mert ő KI<br />
lett választva, nem MEG lett választva, ő oda<br />
lett téve, mint végrehajtó, Olaszország élére<br />
– mert tudják, hogy őrá rá lehet bízni, hogy<br />
megcsinálja, amit mondanak neki... mint<br />
ahogy Barroso-ra is lehet <strong>szám</strong>ítani, hogy<br />
megcsinálja, amit mondanak neki.... mint<br />
ahogy Van Rompuy is megcsinálja, szó szerint,<br />
amit mondanak neki.<br />
Az emberek, akik bármilyen hatalmi<br />
pozíciókban vannak európai szinten országokban,<br />
vállalatoknál, kormányokban, a<br />
nemzetközi szervezeteknél, mint Világban,<br />
IMF... Ezek az emberek mind az Ő embereik!<br />
Senki olyan, aki “nemzetállamokban”<br />
gondolkodik, – amiknek köszönhetünk<br />
mindent, amit az elmúlt 600 év során megszereztünk:<br />
alkotmányunkat, saját pénzünket...<br />
senki olyan nincs, bárhol, bármilyen<br />
hatalmi pozíció közelében, aki “nemzetállami<br />
párti” lenne. Értik?<br />
<strong>Ha</strong> lenne, akkor most ez az ember lenne,<br />
itt mellettem, Olaszország miniszterelnöke.<br />
Európai Krízis – Ki mozgatja a madzagokat? (Daniel Estulin)<br />
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=5IOlIWjtVg0<br />
AZ UNIÓ SZOVJETIZÁLÁSA<br />
Mind a francia, mind a görög választásnak megvoltak a maguk<br />
tapasztalatai. Ott olyan politikai erők nyertek, amelyek – a<br />
magyar kormányhoz hasonlóan – elutasítják az egyoldalú kiadáscsökkentésre<br />
épülő válságkezelést. Ennek nyomán elvileg az IMF<br />
hitelpolitikájának is változnia kellene. Szakemberek szerint az új<br />
fejlemények könnyíthetik Magyarország helyzetét is, és nagyobb<br />
mozgásteret adhatnak a kormány <strong>szám</strong>ára a remélhetőleg a közeljövőben<br />
elinduló nemzetközi hiteltárgyalásokon.<br />
A megszorításokon alapuló növekedési stratégia tehát kudarcot<br />
vallott, ezért ehelyett a gazdasági bővülésen alapuló pénzügyi fegyelem<br />
jelentheti a kilábalást Európának.<br />
Franco Frattini volt olasz külügyminiszter és uniós biztos Budapesten<br />
annak a meggyőződésének adott hangot, hogy olyan nemzeti<br />
kormányokra van szükség, amelyek elfogadják, hogy a nemzeti szuverenitást<br />
a kulcsterületeken – például gazdasági kormányzás terén<br />
– fel kell adniuk, s el kell fogadniuk az Európai Unió irányítását.<br />
Az olasz vendég pont ott mondta el a politikai nemzetköziség<br />
egyik alapvető törekvését, a nemzetállamok megszüntetését,<br />
ahol végre országos meggyőződés adott utasítást a politikának,<br />
hogy védelmezze a nemzet szabadságát, az állam függetlenségét. A<br />
magyar nép alig szabadult fel a kommunista internacionalizmus igájából,<br />
máris újabb veszély fenyegeti azt a félig elnyert szabadságát,<br />
amelyet a kapitalista gazdálkodásra történt átváltással kapott.<br />
Az annyira vágyott Nyugat nem azért ölelte magához Magyarországot,<br />
hogy gazdasága részesévé tegye, hanem azért, hogy saját<br />
gazdasága részére kapjon új piacot, olcsó munkaerőt. Az alkalmazott<br />
módszer: jó üzleti reklámmal becsalogatni az országokat a tagok<br />
sorába, aztán rákényszeríteni a liberalista szentírás törvényeit, amelyekkel<br />
elprivatizálható az állam vagyona, majd a megkopasztott<br />
országot magára hagyni a szociális gondokkal, egészségügyi, oktatási<br />
fejlesztési kötelezettségekkel. Ezután jött a nemzetközi gyámság<br />
bevezetése: hitelezéssel kihúzni őket a napi, pillanatnyi bajból,<br />
28 JÓ HA FIGYELÜNK!
elehúzva általános eladósodásba, átvenni<br />
a pénze, gazdasága, törvényalkotása feletti<br />
felügyeletet, hogy majd az élhetetlenné tett,<br />
szuverenitásuktól megfosztott államok felett<br />
központi irányítást gyakorló szuper-államhatalmat<br />
építhessen ki a globális pénzhatalom.<br />
Annak azután meglesz a helye a világhatalmi<br />
szisztémában. <strong>Ha</strong> menet közben<br />
akadnak akadékoskodók, azokat koncentrált<br />
támadás alá kell venni, lefasisztázni, ha<br />
partikuláris (nemzeti) érdekeket akarnak<br />
érvényesíteni. Be kell vetni a politikai elvek<br />
tárát, amelyben csak az „kompatibilis”, amit<br />
a két világháború győztesei előírnak.<br />
Ez a kép bontakozik ki a jelenlegi uniós<br />
eseményekben és a négy éve folyamatos<br />
pénzügyi válságban. Az Európai Unió nyugati,<br />
korábbi tagországaiban már valóságos<br />
politikai hittanná érett a liberalista szemlélet,<br />
ami a nemzet fogalmának elvetésével, a<br />
nemzetek államának fokozatos megszüntetésével<br />
akarja központi hatalommá kiépíteni<br />
az Európai Unió kormányát. Természetesen<br />
van ellenállás is ezzel az egyelőre<br />
szemtelenül nyomuló törekvéssel szemben,<br />
ami emlékeztet a Szovjetunió központi<br />
parancsuralmi szerkezetére. De a helyzet<br />
már annyira előkészített, hogy a politikai<br />
baloldal már készen áll egy <strong>szám</strong>ára kedvező<br />
döntés kiharcolására. Guy Verhofstadt,<br />
az európai liberálisok vezére szerint amin<br />
keresztülmegyünk, az nem világválság,<br />
hanem az európai államok válsága. A politikus<br />
úgy véli, hogy ebben a helyzetben<br />
bátran nagyot kell ugrani, vagyis kizárólag a<br />
föderális Európa felé való elmozdulás jelentheti<br />
az egyetlen megoldást. „Egy európai<br />
költségvetés, európai pénzügyminiszter és<br />
talán hosszabb távon egy európai hadsereg<br />
is, miért ne.” Ezt az irányt választaná Daniel<br />
Cohn-Bendit, az európai zöldek társelnöke<br />
is. Szerinte Európának fel kell tennie a kérdést,<br />
hogy milyen változásra van szükség,<br />
és a megoldásnak nem nemzetinek, hanem<br />
európainak kell lennie.<br />
A magyarországi baloldal pedig rákontrázott:<br />
„A nemzetek elismerni talán elismerik,<br />
de megélni képtelenek, hogy a politikai<br />
nemzetállamok keretét meghaladta az idő,<br />
hogy azok helyét át kell vegye a kulturális<br />
nemzetállamok gazdasági–politikai szövetsége,<br />
amelyben a nemzetállamok a közösségre<br />
ruházzák egyéni politikai és gazdasági<br />
autonómiájuk egy részét.”<br />
Ennek a politikai elvtannak a hirdetője<br />
a német tőke, és ellenőre a német média.<br />
Németország az amerikai liberalista (privatizációs,<br />
az állam szerepét a gazdaságból<br />
kiszorító, szabadpiacos aki bírja, marja)<br />
gazdasági berendezkedésre igyekszik átállítani<br />
az Európai Unió gazdaságát, amiben a<br />
német gazdasági vitalitás biztosítja <strong>szám</strong>ára<br />
a vezető szerepet. Abban a közegben nyomulhat<br />
– immár országhatárokon át – a kontinens<br />
minden tájára, az Egyesült Államok<br />
globalizmusának szálláscsinálójaként.<br />
Pedig Németországban sem mindenki<br />
lelkesedik az Európai Egyesült Államok<br />
nevű központi kormány létrehozásáért. Például<br />
a német alkotmánybíróság már amúgy<br />
is többször kijelentette – legutóbb 2009-<br />
ben, a lisszaboni szerződés kapcsán –, hogy<br />
az unió nem rendelkezik saját homogén<br />
kultúrával, így egységes népnek nem tekinthető,<br />
és ezért államiságra képtelen. Európa<br />
sokfélesége nem úgy jött létre, hogy egyszer<br />
valaki nagy hatalmában és úri jókedvében<br />
országokká szabdalta a földrészt. Nem. A<br />
csodás sokszínűségből, államok súrlódásából,<br />
népek és országok egybeoldódásából<br />
lépett elő a világ színpadára az emberi<br />
haladás európai tempója és nyugtalan szellemisége,<br />
ami annyi kárral és haszonnal<br />
mozgásba hozta a szellemi életet, s ezzel<br />
ideje lenne jól gazdálkodni. Európának még<br />
lehet szerepe a világ színpadán, mert vannak<br />
hozzá tartalékai. De nem az alkotó kultúrák<br />
összemosásával, az etnikai szigetek szétoldásával,<br />
az egésznek Európa-idegen elemekkel<br />
való elárasztásával, hanem a szerves fejlődés<br />
menetével szabad csak rátérni a kontinens<br />
egységesülésének útjára.<br />
(Megjelent az ausztráliai Magyar Életben)<br />
Csapó Endre<br />
BELEFULLADUNK A MEGTAKARÍTÁSOKBA<br />
Jövőre stagnál a magyar gazdaság, tartósan magas a munkanélküliség, nincsenek beruházások, és ismét az alacsonyabb jövedelműek járnak<br />
a legrosszabbul – derül ki a Kopint-Tárki legfrissebb jelentéséből.<br />
A Tárki szerint a háztartások fogyasztása idén 1,5 százalékkal zsugorodik, ennek fő oka az egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve<br />
az adójóváírás idei végleges kivezetésének jövedelemcsökkentő hatása, éppen azokban a kereseti szegmensekben, amelyek jövedelmük<br />
egészét fogyasztásra kénytelenek költeni.<br />
Az intézet szerint a fogyasztás visszaesésének másik oka a mintegy 800 ezer háztartást sújtó magas hiteltörlesztési és kamatterhek a<br />
devizahiteleken. Összességében a nettó reálkeresetek nemzetgazdasági átlagban 3,5-4%-os, a háztartások reáljövedelmének 2,5-3 százalékos<br />
csökkenését prognosztizálják. Nem áll meg a beruházási szektor mélyrepülése. Idén 7, jövőre várhatóan 5 %-os visszaesést „produkál”<br />
ez a szegmens, élénkülésnek semmi jele.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 29
EU KRITIKA? BETILTVA<br />
A nagy szabadságharcolás és a Nem leszünk<br />
gyarmat típusú álszent narancsos színjáték<br />
előadása közepette, azért egy-egy pillanatra<br />
akaratlanul is lehull az egyre kopottabb álarc<br />
és felsejlik mögötte a fideszes kormányzat igazi<br />
arca. Így történt ez most is, amikor a parlament<br />
elkezdte tárgyalni új Büntető törvénykönyv<br />
(Btk.) tervezetét. Az új szabályozás ismertetőjét<br />
hallgatva a gyanútlan szemlélődő mármár<br />
kezdi azt hinni, hogy a dolgok legalább e<br />
tekintetben jó felé indulnak, hogy az új kódex<br />
a korábbival ellentétben végre nem a bűnt,<br />
hanem az azt elszenvedők jogait helyezi előtérbe,<br />
de aztán a törvény olvasgatása során<br />
ráakad az új Btk. 336. paragrafusára…<br />
A nagy szabadságharcolás és a Nem<br />
leszünk gyarmat típusú álszent narancsos<br />
színjáték előadása közepette, azért egyegy<br />
pillanatra akaratlanul is lehull az egyre<br />
kopottabb álarc és felsejlik mögötte a<br />
fideszes kormányzat igazi arca. Így történt<br />
ez most is, amikor a parlament elkezdte<br />
tárgyalni új Büntető törvénykönyv (Btk.)<br />
tervezetét. Répássy Róbert, a Közigazgatási<br />
és Igazságügyi Minisztérium igazságügyért<br />
felelős államtitkára az előterjesztés<br />
általános vitáját megnyitó expozéjában úgy<br />
fogalmazott, hogy reményei szerint „az új<br />
kódex alkalmas lesz arra, hogy megfeleljen<br />
az új kihívásoknak, és meghatározó ideig, a<br />
jogalkalmazók által elfogadottan, valamint<br />
a kitűzött célnak megfelelően, felhasználóbarát<br />
módon szolgálja majd a büntető<br />
igazságszolgáltatást”. Az államtitkár aztán<br />
hosszasan sorolta a törvény előnyeit, a büntethetőségi<br />
korhatár 12 évre csökkentésétől,<br />
a kábítószerrel kapcsolatos büntetési tételek<br />
növelésén át egészen a falfirkálás törvényi<br />
tényállássá való minősítéséig.<br />
Az új szabályozás ismertetőjét hallgatva<br />
a gyanútlan szemlélődő már-már kezdi azt<br />
hinni, hogy a dolgok legalább e tekintetben<br />
jó felé indulnak, hogy az új kódex a korábbival<br />
ellentétben végre nem a bűnt, hanem<br />
az azt elszenvedők jogait helyezi előtérbe, de<br />
aztán a törvény olvasgatása során ráakad az<br />
új Btk. 336. paragrafusára:<br />
„Aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom<br />
megzavarására alkalmas módon<br />
az Alaptörvény jogszabály, Magyarország<br />
nemzetközi kötelezettsége, vagy Magyarország<br />
által kötelezően alkalmazandó Európai<br />
Uniós jogi aktus ellen, vagy az ezek alapján<br />
működő bírósági vagy hatósági rendelkezés<br />
ellen, általános engedetlenségre uszít, 3 évig<br />
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”<br />
Remek. Igazi narancsos húzás. A törvény<br />
parlamenti ismertetője kapcsán ugyanis<br />
Répássy államtitkár úr ezt a paragrafust valahogy<br />
elfelejtette megemlíteni, valahogy nem<br />
érezte fontosnak erre is felhívni a figyelmet.<br />
Pedig a fenti szabályozás több mint fontos,<br />
mondhatnánk lényegbevágó, hisz ha<br />
az a végső szövegben is bennmarad, akkor<br />
Magyarországon lényegében megtiltható és<br />
börtönnel szankcionálható minden olyan<br />
megmozdulás, minden olyan szélesebb körben<br />
hozzáférhető vélemény, ami az Európai<br />
Unió által ránk erőszakolt törvényeket kritizálni<br />
meri, ami a <strong>szám</strong>unkra hátrányos diktátumok<br />
ellen emeli fel a szavát.<br />
A paragrafus szövegét többször átolvasva<br />
nem kell nagy jogi szakértőnek lennünk<br />
ahhoz, hogy észrevegyük, ez egy tipikus<br />
gumitörvény, amit szándékosan többféle<br />
módon lehet majd értelmezni, mindig úgy,<br />
ahogy azt a hatalom érdeke éppen megkívánja.<br />
Így aztán erre hivatkozva ezentúl<br />
betiltható lesz minden EU ellenes demonst-<br />
ráció, minden olyan szélesebb körben is megismerhető<br />
szónoklat, írás, nyilatkozat, ami az<br />
Európai Unióból való kilépést szorgalmazza.<br />
És ami talán a legfontosabb.<br />
2014. május 1-én lejár a magyar termőföld<br />
külföldiek által történő megvásárlására<br />
vonatkozó moratórium. Ezt követően, ha<br />
valaki kiáll a magyar föld védelmében, ha<br />
valaki tiltakozni mer a magyar föld eladása<br />
ellen, az bűncselekményt követ el, azt minden<br />
további nélkül börtönbe zárhatják.<br />
Ez lesz a szép új világ.<br />
Anno Szovjetuniót nem volt szabad<br />
bírálni, most az EU-t.<br />
Anno mi voltunk a legvidámabb barakk,<br />
most pedig mi vagyunk a legszánalmasabb<br />
gyarmat.<br />
Forrás: radicalpuzzle.blogspot.com<br />
30 JÓ HA FIGYELÜNK!
FÉL ÉVEN BELÜL FELBOMLIK AZ EURÓZÓNA?<br />
Három-hat hónapon belül ellehetetlenül<br />
Olaszország és Spanyolország piaci<br />
finanszírozása, és ezzel megkezdődik az<br />
euróövezet felbomlása, ha nem indulnak el<br />
a szükséges reformok, a fiskális unió, a bankunió<br />
és a transzferunió kialakítása – véli<br />
Nouriel Roubini.<br />
A New York-i Egyetem pontos előrejelzéseiről<br />
világszerte ismert gazdaságtan professzora<br />
a <strong>Ha</strong>ndelsblatt című lapban pénteken<br />
megjelent interjúban kifejtette: a német<br />
politikusok látják az euróövezet problémáit<br />
és értik a megoldási javaslatokat, de cselekvés<br />
helyett csak az időt húzzák. Arra <strong>szám</strong>ítanak,<br />
hogy a következő 12 hónapot “valahogy<br />
csak kihúzzuk”, a válság pedig majd<br />
közben enyhül. “Ez a terv azonban bukásra<br />
van ítélve” – mondta Nouriel Roubini. A<br />
június végi uniós csúcs után indult piaci<br />
enyhülés nem lesz tartós, a spanyol és olasz<br />
állampapírokra nehezedő nyomás tovább<br />
emelkedik, így amit súlyos megszorításokkal<br />
megtakarítanak, azt az állampapírhozamok<br />
emelkedése miatt rögtön el is veszítik.<br />
Fél éven belül teljesen ellehetetlenül<br />
Olaszország és Spanyolország piaci finanszírozása,<br />
Görögországban pedig megbukik a<br />
kormány. Tizenkét hónapon belül Görögország<br />
50 százalékos valószínűséggel elhagyja<br />
az euróövezetet, a következő 3-5 évben pedig<br />
ugyancsak 50 százalékos valószínűséggel<br />
további országok követik. Ebben az esetben<br />
előfordulhat, hogy Németország például<br />
Hollandiával és Ausztriával vagy Finnországgal<br />
közösen megtartja az eurót, de az övezet<br />
így is menthetetlenül felbomlik.<br />
2013-ban akár “a tökéletes vihar” is<br />
bekövetkezhet, vagyis előfordulhat, hogy<br />
egyszerre több gazdasági erőközpont kerül<br />
bajba, magával húzva a válságba az egész<br />
világgazdaságot. Lehet, hogy az euróövezet<br />
felbomlása mellett az Egyesült Államok is<br />
recesszióba kerül a megszorítások miatt,<br />
Kínában pedig drasztikusan lelassul a gazdasági<br />
növekedés – mondta Nouriel Roubini.<br />
Az euróövezetben az időhúzás nem válhat<br />
be, mert nem maradt idő. A déli periférián<br />
eluralkodó gazdasági depresszió már<br />
a kontinens harmadik és negyedik legnagyobb<br />
nemzetgazdaságára is kezd átterjedni,<br />
ha pedig Spanyolország és Olaszország<br />
is segítségre szorul, akkor a Nemzetközi<br />
Valutaalap és a két euróövezeti mentőalap<br />
(EFSF, ESM) pénze együtt sem lenne elég.<br />
A kiút a fiskális unió megteremtése<br />
a közös adósságkezeléssel, a bankunió a<br />
közös betétbiztosítási rendszerrel, valamint<br />
a recessziót csak tovább súlyosbító megszorítások<br />
felváltása a transzferunióval, a válságállamok<br />
célzott támogatásával, amelyek<br />
révén be lehetne indítani a déli periféria<br />
gazdaságát.<br />
“A történelem ítélete világos. Ezen a<br />
szakaszon át kell esni, és amikor például<br />
Németországot egyesítette Bismarck, vagy<br />
létrehozták az Egyesült Államokat, ez meg<br />
is történt. Az egyetlen valutaunió, amelyben<br />
nem hoztak létre fiskális uniót és bankuniót,<br />
a 19. században alapított latin pénzunió volt.<br />
A francia-belga-svájci-olasz formációra ma<br />
már nem emlékszik senki, mert tíz év után<br />
összeomlott” – mondta Nouriel Roubini.<br />
(mti)<br />
Forrás: Kitartás.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 31
„A JÖVŐBEN NEM GÖRÖGÖK FOGJÁK<br />
GÖRÖGORSZÁGOT BELAKNI”<br />
Ezt egy, a görög válság miatt öngyilkos<br />
nyugdíjas villanyszerelő üzente meg búcsúlevelében<br />
az utókornak – írta meg a Daily<br />
Telegraph. Mi pedig tanuljunk ebből a szomorú<br />
tragédiából és üzenetéből.<br />
A 61 éves villanyszerelő szerdán Athén<br />
központjától mintegy 20 kilométerre egy<br />
fára akasztotta fel magát, mert már nem<br />
tudta az adó és banktartozásait fizetni.<br />
Búcsúlevéleben kitért arra, hogy unokái<br />
nem Görögországban fognak megszületni,<br />
mert ezentúl nem görögök lakják majd be az<br />
álatala szeretett országot, mert a görög népet<br />
eltőrlik. Utolsó üzenetében Margareth<br />
Thatchert az angol vaslédit említi, hogy csak<br />
egy hasonló gondolkodású görög miniszterelnök<br />
lenne képes megmenteni a görögöket.<br />
Görögország az EU egyik legalacsonyabb<br />
öngyilkossági rátájával rendelkező országa<br />
volt. Az 5 éve tartó válságban az egészségügyi<br />
minisztérium felmérése szerint Görögországban<br />
történt a legtöbb öngyilkosság.<br />
Ezzel megelőzve az EU öngyikosságogi<br />
listáját vezető Magyarországot, de ez nem<br />
azt jelenti ,hogy nálunk csökkent volna az<br />
öngyilkossági hajlandóság, sőt itt is nőtt<br />
a kilakaltatások miatt. Most már akkora a<br />
görögök kétségbeesése, hogy a múlt hónapban<br />
pl egy férfi a nyilt forgalmas utcán lőtte<br />
magát fejbe. Két görög férfi pedig azért vert<br />
meg egy 79 éves holland nyugdíjast, mert<br />
németnek hitték (itt). A görögök többsége<br />
– akiket félrevezetek a válság igazi okáról<br />
– a németeket hibáztatja. Az unió, így a<br />
németek is viszont a görögök túlfizetettségét<br />
róják fel, de valójában a görög válság oka: a<br />
politikai maffia szétlopta az országot , osztogatott<br />
és fosztogatott alapon. A görögök<br />
most annyira útálják a németeket ,- a nekik<br />
nyújtott német segélyek ellenére – hogy Né<br />
metországban sorra mondják le a görög utakat<br />
a turisták. /tegyük hozzá, a magyarok is/<br />
A nyolc uniós tagállamban végzett felmérés<br />
szerint a megkérdezettek Németország<br />
vezetőit tisztelik a leginkább, őket tekintik<br />
a legkevésbé korruptnak, és a német társadalmat<br />
tekintik a legdolgosabb nemzetnek.<br />
Görögország ezzel szemben kíméletlen bírálatban<br />
részesült, a görögök ráadásul a német<br />
vezetés legkeményebb kritikusai. A megkérdezett<br />
hellének 60 százaléka mindemellett a<br />
legszorgalmasabb európai nemzetnek tartja<br />
magát. A felmérés rávilágított a Brüsszelben<br />
egyre nagyobb aggodalmat keltő észak-dél<br />
irányú megosztottságra.Az európaiak megosztottak<br />
annak eldöntésében, hogy ki tehető<br />
felelőssé gazdasági bajaikért. A görögök (87<br />
százalék) az olaszok (84 százalék) a lengyelek<br />
(90 százalék) és a csehek (91 százalék)<br />
például saját kormányaikat hibáztatják, ám<br />
a franciák (74 százalék) és a spanyolok (78<br />
százalék) a bankokat és egyéb pénzügyi intézeteket<br />
okolják. Németországban és Nagy-<br />
Britanniában a gondokért a kormányokat és<br />
a bankokat egyaránt hibáztatják – derült ki<br />
a szóban forgó kutatásból. A közvéleménykutatást<br />
Németországban, Görögországban,<br />
Nagy-Britanniában, Franciaországban, Spanyolországban,<br />
Olaszországban, Lengyelországban<br />
és Csehországban, valamint az<br />
Egyesült Államok bevonásával készítették,<br />
március 17. és április 16. között mintegy 8<br />
ezer ember megkérdezésével.<br />
Forrás: MTI<br />
32 JÓ HA FIGYELÜNK!
KÉSZ AZ EURÓZÓNÁBÓL KILÉPÉS RECEPTJE<br />
Egy eurószkeptikus brit főrend pályázatán egy olyan cég elméleti<br />
modellje nyerte az első díjat, amelyik amúgy is azt gondolja, nem<br />
maradhat egyben az eurózóna. A kilépésnél a tőkekimentés kockázatát<br />
kell mérsékelni, ehhez titoktartás és átmeneti bankbezárás is<br />
szükséges. Így is nagy veszély az infláció és a leértékelődés.<br />
Negyedmillió fontos (több mint 90 millió forintos) díjat nyert<br />
az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző és pénzügyi tanácsadó<br />
cég, a Capital Economics annak modellezéséért, hogy miképp<br />
lehetne a legjobban kezelni az euróövezet esetleges felbomlásának<br />
gazdasági következményeit.<br />
Az egyszeri díjat – amelynél magasabb összeget gazdasági kutatásért<br />
csak a közgazdasági Nobel-díj kitüntetettjei vehetnek fel – Lord<br />
Simon Wolfson, az eurószkepticizmusáról ismert konzervatív párti<br />
brit főrend, a Next divatáruház-hálózat vezérigazgatója hirdette meg.<br />
A pályázatra – amelyet a Policy Exchange nevű konzervatív londoni<br />
gazdasági-társadalmi kutatóműhely szervezett Lord Wolfson<br />
megbízásából – négyszáznál több dolgozat érkezett; a zsűri végül<br />
Roger Bootle-t, a Capital Economics vezérigazgatóját és munkatársait<br />
hirdette ki győztesnek csütörtökön.<br />
Titokban kell tartani<br />
Az elemzőstáb 145 oldalas díjnyertes pályaművének egyik fő gondolati<br />
eleme az, hogy ha valamely euróövezeti tagállam fontolóra<br />
veszi a távozást, akkor az előkészületeket teljes titokban, illetékesek<br />
„maroknyi csoportjának” bevonásával kell megtenni, ellenkező esetben<br />
ugyanis a helyi bankrendszer összeomlását eredményező súlyos<br />
tőkemenekítési folyamat indulhat meg.<br />
A Capital Economics elemzőstábja szerint a legkirívóbb példák<br />
között van az európai történelemben például az Osztrák-Magyar<br />
Monarchia, Csehszlovákia vagy a rubelövezet felbomlása, ezek<br />
tanulsága ugyanis az, hogy az új fizetőeszközök bevezetését minden<br />
esetben nagy mértékű tőkemozgások előzik meg a jelentős le- vagy<br />
felértékelődéssel kapcsolatos előzetes várakozások miatt.<br />
Ezek a tőkemozgások e korábbi példák tanúsága szerint destabilizáló<br />
hatással járhatnak és nehezen kordában tarthatók, sőt egyes<br />
esetekben diktálhatják is az új valuták bevezetésének időzítését – áll<br />
a Capital Economics díjnyertes modelljében.<br />
A ház szerint a kockázatok között van a hiperinfláció is, ahogy<br />
azt az I. világháború után Magyarország és Ausztria egyaránt megtapasztalhatta.<br />
JOBB LENNE INKÁBB A NÉMET MÁRKA<br />
Az eurózóna nehézségei, a görögök kiválásának<br />
esetleges negatív következményei<br />
ellenére is többségben vannak az euró megtartása<br />
mellett érvelők, derült ki az Ipsos<br />
egy kutatásából. Viszont épp a legjelentősebb<br />
euróövezeti tagállamban, a németeknél<br />
csökkent hatvan százalék alá az euró támogatottsága.<br />
A felmérésbe bevont öt európai állam<br />
(Görögország, Németország, Franciaország,<br />
Olaszország és Spanyolország) lakosságának<br />
55 százaléka helyeselné, ha népszavazás<br />
lenne a jelenleg használt közös valuta<br />
sorsáról. Az erről szavazni kívánók többsége<br />
(62 százaléka) megtartaná az eurót – ezek a<br />
legfontosabb megállapításai annak a felmérésnek,<br />
amely az említett országokat reprezentáló,<br />
országonként ezerfős mintákon<br />
május közepén készítettek.<br />
A közös európai pénznem jövőjéről<br />
szóló referendumot leginkább a németek<br />
támogatnák, 62 százalékuk úgy érzi, szükség<br />
lenne megkérdezni a választókat arról, hogy<br />
maradjon-e az euró vagy sem. A spanyolok,<br />
a görögök és az olaszok többsége (55-54-52<br />
százaléka) is fontosnak tartaná a népszavazás<br />
kiírását. A franciák a leginkább megosztottak<br />
ebben a kérdésben, 49 százalékuk<br />
helyeselne egy olyan voksolást, ahol az euró<br />
sorsa a tét.<br />
Az említett országok választóinak többsége<br />
határozott álláspontot képvisel az<br />
euróval kapcsolatban, csak 13 százaléknyian<br />
bizonytalanok, hogy miként voksolnának.<br />
Mesterséges értékek<br />
A cég elemzői az átmenet megkönnyítése végett azt javasolják, hogy<br />
az euróövezetből távozó ország az új valuta árfolyamát 1:1-es kezdő<br />
paritáson jelölje ki. A ház közgazdászai szerint ugyanakkor feltételezhető,<br />
hogy ha a valutaunió valamelyik gyengébb helyzetű tagállama<br />
távozik, akkor az új fizetőeszköz 30-50 százalék közötti mértékben<br />
gyengülni fog, és ez 10 százalékpontot vagy még többet is<br />
hozzáadhat az adott ország éves inflációjához.<br />
A Capital Economics dolgozata szerint ugyanakkor a nemzetközi<br />
tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen inflációs kiugrások nem feltétlenül<br />
tartanak hosszú ideig.<br />
Kicsit be kell zárni a bankokat<br />
A cég szerint közvetlenül a távozás előtt elengedhetetlen valamilyen<br />
formájú tőkekorlátozás bevezetése – legalább az érintett ország<br />
bankjainak időleges bezárása -, ám ezeket a korlátozásokat a kilépés<br />
után a lehető leggyorsabban fel kell <strong>szám</strong>olni.<br />
A tőkekorlátozásokhoz ki kell kérni az EU jóváhagyását is, ám ezt<br />
utólagosan, visszamenőleges hatállyal is meg lehet tenni.<br />
Az euróból távozó ország kormányának át kell denominálnia<br />
szuverén adósságát az új valutára, ami valószínűleg igen jelentős<br />
mértékű törlesztésképtelenség bekövetkeztével járna. Az érintett<br />
kormánynak azonban világosan a hitelezők tudomására kell hoznia,<br />
hogy amint lehetséges, szándékában áll a törlesztések felújítása – áll<br />
a Capital Economics díjnyertes forgatókönyvében.<br />
A cég a bizalom megerősítése érdekében javasolja azt is, hogy a távozó<br />
ország azonnali hatállyal honosítson meg inflációkövető rendszert, és<br />
ennek felügyeletére független szakértőkből álló testületet hozzon létre.<br />
A Capital Economics szerint a „járványveszély” minimalizálása érdekében<br />
az euróövezet megmaradó “északi magvának” gyorsított ütemben<br />
el kell indulnia a teljes költségvetési és politikai unió megteremtése felé.<br />
A pályázat nélkül is a bomlásban hisznek<br />
A cég elemzőinek jó ideje érvényes központi előrejelzési forgatókönyve<br />
a Wolfson-pályázattól függetlenül is az, hogy az euróövezet<br />
jelenlegi összetételében nem marad fenn, és egy vagy több perifériális<br />
tagállam rövid időn belül távozik.<br />
A Capital Economics várakozása szerint Görögország még <strong>2012</strong><br />
vége előtt kikerül a valutaunióból, és jövőre valószínűleg követi Portugália,<br />
sőt esetleg Írország is.<br />
Forrás: MTI<br />
Leginkább a görögök tartanának ki a közös<br />
fizetőeszköz mellett: a biztosan választók 78<br />
százaléka az euró megmaradására voksolna,<br />
22 százaléknyian a drachmát hoznák vissza.<br />
A közlemény szerint ugyancsak nagy<br />
mértékben elkötelezettek a franciák: 72<br />
százalékuk nem változtatna pénznemet. A<br />
spanyolokban már több kétely fogalmazódik<br />
meg, 63 százalékuk áll ki az euró mellett.<br />
A németek és az olaszok körében még több<br />
ellenérzés fogalmazódik meg a közös európai<br />
pénzzel kapcsolatban, de a többség (57-<br />
57 százalék) náluk is megőrizné az eurót.<br />
Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy ebben a<br />
két országban elég sokan, 43 százaléknyian<br />
búcsút vennének az eurótól.<br />
Forrás: Index.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 33
LEJÁRT AZ IDŐTÖK<br />
A mindennapok küzdelmei között talán fel sem tűnik, talán nem<br />
is tudatosul sokunkban, de azért a világ változik. <strong>Ha</strong> belenézünk a<br />
híradókba, ha fellapozzuk a hírportálokat, akkor azonnal láthatjuk,<br />
hogy az európai társadalmakban zajló új folyamatok, mégha<br />
egyelőre nem is annyira látványosak, de már mindenképpen egy<br />
irányba mutatnak, egy üzenetet közvetítenek: a jelenleg fennálló,<br />
liberális alapokon nyugvó rendszer sokáig már nem tartható fenn,<br />
sem gazdaságilag, sem értékrendileg.<br />
Európa népei között folyamatosan nő a társadalmi elégedetlenség,<br />
a változásokra való igény, ami az elhallgatási kísérletek és a jelenlegi<br />
rendszer fenntartásában érdekelt gazdasági-politikai csoportok<br />
minden törekvése ellenére is egyre inkább a felszínre tör. <strong>Jó</strong>l érzékelhető,<br />
hogy a végjáték elkezdődött. A hatalomért való küzdelem<br />
pedig újabb szakaszába lépett.<br />
A felvilágosult európai liberáltak látva kialakuló a veszélyt, a már<br />
jól ismert és eddig mindig bevált forgatókönyvhöz nyúltak: amit<br />
nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére! Így aztán a napokban<br />
Daniel Cohn-Bendit és Ulrich Beck német társadalomtudós<br />
tollából megszületett egy új kiáltvány, mely az Európa mi vagyunk!<br />
címet viseli. Az írást egyszerre jelentették meg a vezető balliberális<br />
európai lapok, így a Die Zeit, a Le Monde, az El País, a The Guardian,<br />
a La Repubblica, a Gazeta Wyborcza, a Politiken és a Respekt<br />
is. Magyarországon pedig a Népszabadság hozta le öles betűkkel az<br />
új kommunista kiáltványt.<br />
A Daniel Cohn-Bendit köré csoportosuló hatvannyolcas, liberális,<br />
illetve zöldpolitikusi kör a kiáltványban az EU alulról történő<br />
újraalapításáért száll síkra és a nemzetállami, etnikai és vallási határok<br />
átvágásával, a polgárok erejével mentené meg a „működésképtelen<br />
és túlságosan technokrata” Európai Uniót, amely „amely kimenti<br />
ugyan az égig érő adóssághegyek alól a bankokat, de ezzel eltékozolja<br />
a fiatalok jövőjét.”<br />
Az aláírók egyfajta európai Békehadtest életre hívását tartják<br />
az Európát megrázó gazdasági és szociális válság megoldásának. A<br />
kiáltvány központi eleme ezért az európai önkéntes év, melyben<br />
az elképzelések szerint a polgárok 12 hónapig az unió egy másik<br />
államában dolgoznának egy olyan ügyért, ami közösségi és nem<br />
nemzetállami megoldást igényel. Például, ilyen problémák lehetnek<br />
szerintük az éghajlatváltozás megfékezését célzó projektek. Az<br />
önkéntes-program indításával az elképzelésük szerint egyrészt munkát<br />
is biztosítanának a fiataloknak, másrészt az egész megmozdulás<br />
segíthetne egy valóban európai civil társadalom létrehozásában is,<br />
mely akár új, alulról építkező alkotmányt is alkothatna.<br />
A kiáltvány szerint nem szabad hagyni, hogy Európa ellenségképpé<br />
váljon és a polgárok az európai egység eszméje ellen forduljanak.<br />
„Az EU nem működhet az unió mellett elkötelezett polgárok<br />
nélkül, akiknek pedig a szabadság levegőjére van szükségük, hogy<br />
tudják tenni a dolgukat”. Ezért az elitek és a technokrácia felülről<br />
építkező modelljével szemben újra meg kell alapítani az Európai<br />
Uniót és fel kell építeni a „tevékeny polgárok Európáját”.<br />
A kiáltványt kilencven európai értelmiségi írta alá, köztük<br />
Helmudt Schmidt volt nyugatnémet kancellár, Martin Schulz, az<br />
Európai Parlament elnöke, Javier Solana volt NATO-főtitkár, Jürgen<br />
<strong>Ha</strong>bermas, a 68-asok egyik vezető filozófusa és Anthony Giddens,<br />
aki Tony Blair vezető ideológusa volt. Magyarországról az elsők közt<br />
csatlakoztak a felhíváshoz az SZDSZ-árvák, így Demszky Gábor,<br />
Magyar Bálint, <strong>Ha</strong>raszti Miklós, Hodosán Róza, de azonnal aláírt<br />
Esterházy Péter, Fischer Iván, Iványi Gábor, Schiff András és Kertész<br />
Imre is.<br />
Kísérlet járja be Európát, az elbukott liberalizmus feltámasztásának<br />
kísérlete.<br />
A maoistából piacpárti neoliberálissá, bankárbaráttá változók<br />
most megint fordítanának egyet a köpönyegen, hogy egy “új eszme”<br />
nevében továbbra is felül maradhassanak, hogy a valóságos európai<br />
népmozgalmi igények élére állva, majd továbbra is ők befolyásolják<br />
a történéseket. Jöhet a megújult marketing, jöhetnek az új hívószavak,<br />
az új csomagolás, és ne legyen kétségünk afelől, hogy jön majd<br />
egy új szervezet is, ami természetesen a legalkalmasabb lesz arra,<br />
hogy a változásokat levezényelje.<br />
Azonban az elnyomott nemzetek ébredeznek, és ha lassan is,<br />
de eljutottunk oda, hogy az emberek ma már nem dőlnek be olyan<br />
könnyen a jól hangzó szlogeneknek, és elsőre felismerik, hogy csak<br />
porhintés, hogy csak álszent propaganda az, amelyik alulról szerveződőnek<br />
akarja mutatni magát, miközben az egészet a felsőbb<br />
hatalmi körökben találják ki.<br />
A liberális európai eszmeiség visszavonhatatlanul a végét járja.<br />
A 68-as generáció az elmúlt évtizedek alatt már elért mindent,<br />
amiért az akkori fiatalság lázadt. Az akkori követelések zöme, mint<br />
a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési jog, a tekintélyelvűség<br />
eltűnése, vagy akár az öltözködés, a kultúra szabadsága ma már a<br />
mindennapok részévé vált. Cohn-Benditnek és társainak mára már<br />
csak a szélsőségesen deviáns követelések maradtak, amelyek épp az<br />
abnormalitásuk miatt már nem találnak, nem találhatnak sehol sem<br />
tágabb táptalajra.<br />
Az Európai Unió jelenlegi szellemisége akár felülről, akár “alulról”<br />
akarják újjászervezni, megbukott.<br />
Lejárt az időtök, ez a világos válasz.<br />
Forrás: radicalpuzzle.blogspot.com<br />
A KÜLSŐ ADÓSSÁGUNK IS MAGAS!<br />
A büdzsé kiigazításainak pozitív hatását elviszi<br />
a lassú gazdasági növekedés és a magas<br />
kamatlábak<br />
A nemzetközi pénzpiacokról nem pusztán<br />
a kormányzati szektor adósságát, hanem<br />
a külső államadósságot – a háztartások és a<br />
magyarországi vállalatok adósságai is beletartoznak<br />
– is finanszíroznunk kell, ez a ráta<br />
nagyon magas, 149 százalékos a GDP-hez<br />
képest – mondta a lapunknak adott interjúban<br />
Lóránt Károly közgazdász, aki szerint<br />
az eurózóna válságát is a külső államadósság<br />
„hozta össze”.<br />
– Abból elvben akkor kerülhetünk ki,<br />
ha az államháztartás éves hiánya tartósan<br />
a maastrichti három százalék alá kerül, az<br />
államháztartás adóssága pedig rendszeresen,<br />
mondjuk évi másfél százalékponttal csökken<br />
egészen addig, amíg el nem éri a hatvan<br />
százalékot. Ezt elvben és papíron könnyű<br />
teljesíteni, a valóságban azonban <strong>szám</strong>os<br />
ok miatt gyakorlatilag lehetetlen. Steril<br />
modell<strong>szám</strong>ítások szerint háromszázalékos<br />
gazdasági növekedés, egyszázalékos pozitív<br />
elsődleges (kamatfizetések nélküli) államháztartási<br />
egyenleg és kétszázalékos reálkamat<br />
(kamat az infláció üteme felett) mellett<br />
a kezdetben a GDP nyolcvan százalékát<br />
kitevő államháztartási adósság évi mintegy<br />
másfél százalékponttal csökkenhet, így 12 év<br />
múlva elérheti a hatvan százalékot. A valóságban<br />
azonban a külső és belső adóssággal<br />
küzdő országokat az ág is húzza, növekedésük<br />
átlagosan alacsony, az adósság refinanszírozásának<br />
reálkamatlába magas, és nehezen<br />
tudják az elsődleges egyenleget pozitív<br />
tartományba hozni, hiszen amit a költségvetési<br />
megszorításokkal elérnének, azt a lelassult<br />
gazdasági növekedés miatt mégsem érik<br />
34 JÓ HA FIGYELÜNK!
el. Például ugyancsak steril modell<strong>szám</strong>ítás<br />
szerint ha a megszorító intézkedések miatt<br />
a gazdasági növekedés három százalékról<br />
két százalékra lassul, akkor az elsődleges<br />
egyenlegben nem lehet tartósan aktívumot<br />
elérni – az elsődleges egyenleg zéró –, és ha<br />
a finanszírozási problémák miatt a reálkamat<br />
három százalékra nő, akkor az eladósodási<br />
folyamatot nem lehet megállítani. Az IMFmegállapodás<br />
azért fontos, mert akkor csökkennek<br />
a reálkamatok.<br />
– Miközben leginkább a kormányzati szek<br />
tor eladósodottsága a fő mutató a piacokon,<br />
hazánk külső államadóssága is magas. Mek<br />
kora az eltérés a két mutató között?<br />
– Különbséget kell tennünk az államháztartás<br />
adóssága és egy ország külső adóssága<br />
között. Az államháztartás adóssága a központi<br />
költségvetés, a társadalombiztosítási<br />
alapok és az önkormányzatok együttes adóssága,<br />
amivel részben hazai, részben külföldi<br />
hitelezőknek tartoznak. Az ország külső<br />
adóssága viszont az, amivel az államháztartás<br />
és a magánszféra (bankok, lakosság,<br />
vállalatok) együttesen a külföldnek tartozik.<br />
Ezt tehát úgy lehet elképzelni, mint két egymást<br />
metsző kört, ahol a nagyobb az ország<br />
külső adóssága, a kisebb az államháztartás<br />
adóssága, a közös metszet pedig az államháztartás<br />
külső adóssága.<br />
– Mekkora tételekről van szó?<br />
– Tavalyelőtt a központi költségvetés<br />
adóssága 20 053 milliárd, a társadalombiztosításé<br />
191 milliárd, az önkormányzatoké<br />
1081 milliárd forint volt. Ezek együtt<br />
alkotják az államháztartás adósságát, amely<br />
így 21 325 milliárd forintot tesz ki. Mivel a<br />
GDP 2010-ben 27 120 milliárd forint volt,<br />
az államháztartás adóssága a GDP 79 százaléka.<br />
Az államháztartás adósságából 12 645<br />
milliárd a külföldre fizetendő deviza- és<br />
forinttartozás. Ehhez jön még az MNB<br />
1843, a kereskedelmi bankok 9815, a lakosság<br />
és a vállalatok 5585, továbbá a közvetlen<br />
tőkebefektetésekhez tartozó 8642 milliárd<br />
forint külső adósság. <strong>Ha</strong> ezt összeadjuk, az<br />
38 530 milliárd forint adósságot jelent, ami<br />
a GDP 142 százaléka. Sajnos a nemzetközi<br />
pénzpiacokon ezt kell finanszíroznunk, és<br />
nem a 79 százalékot.<br />
– A kormány tervei szerint jelentősen csök<br />
ken az államháztartási hiány. Hogy hat ez az<br />
államadósságra?<br />
– Mivel az államháztartás adóssága majdnem<br />
ugyanolyan mértékben függ a gazdasági<br />
növekedés ütemétől és a reálkamatlábaktól,<br />
mint az államháztartás elsődleges<br />
egyenlegétől, ezért az államháztartási hiány<br />
három százalék alá csökkentése egyáltalán<br />
nem garancia arra, hogy az államháztartás<br />
adóssága csökkenni fog. Emellett a valódi<br />
probléma az ország külső adóssága, amelyre<br />
pedig nem az államháztartási egyenleg,<br />
hanem a fizetési mérleg (az export-import<br />
és a jövedelemfizetések egyenlege) hat. Spanyolország<br />
államháztartási adóssága például<br />
lényegesen kisebb, mint Németországé,<br />
mégis a külső adósság miatt Spanyolország<br />
van bajban.<br />
– Romlik a forint, legalábbis hektikus az<br />
árfolyam. Miként érvényesül e negatív trend az<br />
adósságtömegen?<br />
– <strong>Ha</strong> a forint leértékelődik, a külföldi<br />
fizetőeszközben fennálló tartozás forintértéke<br />
növekszik. Mivel az államháztartás<br />
adósságának a negyven százaléka devizaadósság,<br />
a forint tízszázalékos leértékelődésével<br />
az államháztartás adóssága három<br />
százalékponttal növekedni fog.<br />
– Miért pont Magyarország a térség legel<br />
adósodottabb uniós állama, amikor se szeri, se<br />
<strong>szám</strong>a a költségvetési kiigazításoknak, meg<br />
szorításoknak?<br />
– Mint már utaltunk rá: a költségvetési<br />
kiigazítások pozitív hatását a lassú gazdasági<br />
növekedés és a magas kamatlábak negatív<br />
hatása könnyedén semmissé teheti és teszi<br />
is. Tehát attól, hogy költségvetési megszorításokat<br />
alkalmazunk, még nem szükségképpen<br />
csökken az államháztartás adósságának<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 35
GDP-hez viszonyított aránya. Az államháztartás<br />
adóssága azért nálunk a legmagasabb<br />
a térségben, mert míg a többiek lényegében<br />
a nulláról indultak, hazánk már a rendszerváltás<br />
kezdetén hatalmas terheket rótt a költségvetésre<br />
például a bankkonszolidációval és<br />
a csődtörvénnyel, amely <strong>szám</strong>os életképessé<br />
tehető céget vitt a sírba, s így azok költségvetési<br />
befizetései kiestek. Ehhez járult még a<br />
választási évekre jellemző felelőtlen költekezés.<br />
Ezzel együtt az ország finanszírozásának<br />
alapproblémája nem a GDP nyolcvan százalékára<br />
rúgó államháztartási adósság, hanem<br />
a 142 százalékos külső adósság, amelynek<br />
túlnyomó többsége abból származik, hogy<br />
a politikai és gazdasági vezetés az elmúlt<br />
évtizedben engedte az ország lakosságát és<br />
vállalatait devizában eladósodni.<br />
– Miből ered az eurózóna krízise?<br />
– Az unió válsága a külső adósságokból<br />
ered. Az alapprobléma, hogy Németország<br />
a gazdasági erejét és technológiai fölényét<br />
kihasználva hatalmas külkereskedelmi aktívumot<br />
halmozott fel, amely az EU zárt rendszerében<br />
magával hozta a külkereskedelmi<br />
deficittel bíró országok eladósodását. Az<br />
unió adósságproblémáját csak akkor lehetne<br />
megoldani, ha most Németország lényegesen<br />
többet importálna, mint amennyit<br />
exportál. Erre a németek nem hajlandók,<br />
amiből egyértelműen következik, hogy az<br />
unió gazdasági válsága tartósan, egy politikai<br />
robbanásig el fog húzódni. Hogy utána<br />
mi lesz, az kérdéses.<br />
Szajlai Csaba<br />
MR. FARAGE: ÚJABB TAG HARAPOTT A FŰBE<br />
Spanyolország a negyedik a sorban, akit<br />
kimentenek, és mindannyian jól tudjuk,<br />
hogy nemők az utolsók. Bár lehet, hogy a<br />
hétvégén lemaradtam valamiről. Mert amikor<br />
a spanyol miniszterelnök, Mr. Rajoy szót<br />
kért, azt mondta, hogy “Ez a mentőcsomag<br />
bizonyítja mekkora siker az eurózóna.”<br />
Ahhoz képes, hogy heteken keresztül azt<br />
hangoztatta, hogy nem lesz szükség mentőcsomagra,<br />
és figyelve hányszor változtatott<br />
a történeten, és alakította a helyzetet, azt<br />
hiszem, elmondhatom, hogy ő legalkalmatlanabb<br />
vezető Európában. És ez egy komoly<br />
teljesítmény, mert ebben a mezőnyben erős<br />
a verseny.<br />
Az Ön valamennyi jóslata is helytelen<br />
volt, Mr. Barroso. És drága öreg van Rompuy<br />
mit csinált? Lelépett! Mert amikor legutóbb<br />
megtisztelt a jelenlétével azt mondta, “Sikerült<br />
megfordítanunk a helyzetet. Az euró<br />
válságnak vége.” Azóta nem járt itt.<br />
Emlékszem, amikor 10 évvel ezelőtt aláírták<br />
a Lisszaboni szerződést azt mondták,<br />
hogy 2010-re megszűnik a munkanélküliség<br />
és Európa lesz a világ legversenyképesebb<br />
hatalma. Minden objektív szempont alapján<br />
vizsgálva elmondhatjuk, hogy az euró elbukott<br />
és egy katasztrófa leselkedik ránk.<br />
Ez a megállapodás ront, nem pedig javít<br />
a helyzeten. Összegyűjtenek 100 milliárd<br />
eurót a spanyol bankrendszer megsegítésére.<br />
Ennek 20%-át Olaszországnak kell<br />
összeszednie. A megállapodás értelmében<br />
Olaszországnak 3%-os kamatra kell hiteleznie<br />
ezt az összeget a spanyol bankoknak. De<br />
ahhoz, hogy ezt a pénzt összeszedjék 7%-ra<br />
kell lölcsönt felvenniük a piacon.<br />
Zseniális, nem? Csodálatos! Tényleg!<br />
(ahogy Kohn mondaná: ügyes! – KJ)<br />
A megállapodás eredményeként a most<br />
kölcsönadó országokat is hamarosan ki kell<br />
majd menteni. Emellett további 10%-kal<br />
növeltük Spanyolország államadósságát.<br />
Azonkívül bármelyik banki elemző megmondhatja,<br />
hogy 100 milliárd euró nem<br />
oldja meg a spanyol problémát. Ehhez úgy<br />
400 milliárd kéne.<br />
Görögországgal a szakadék szélén, az<br />
euró feladására készülve, az igaz probléma,<br />
hogy ha Görögország kilép az EKB, az Európai<br />
Központi Bank csődbe megy. Vége.<br />
Az EKB 444 milliárd euró kitettséggel<br />
rendelkezik a kimentett országokban.<br />
Ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, le kell hívjuk<br />
a kölcsönadott pénzeket Írországtól, Spanyolországtól,<br />
Portugáliától, Görögországtól<br />
és Olaszországtól. Ilyent kitalálni sem<br />
lehetne.<br />
Ezt hívják teljes bukásnak. Ez a hajó, az<br />
euró Titanicja, jéghegynek ütközött és sajnos<br />
nincs elég mentőcsónak.<br />
Farage: Az Euró Titanic jéghegynek<br />
ütközött<br />
Nigel Farage-nak, a brit független párt képviselőjének<br />
végképp elege van Európai parlamenti<br />
képviselőtársaiból, aminek hangot<br />
is adott legújabb kirohanásában a spanyol<br />
mentőcsomag kapcsán. Rajoy kijelentésére,<br />
miszerint az akció bizonyítja az euró sikerét,<br />
betelt a pohár a brit képviselőnél.<br />
Akármilyen objektív szemszögből<br />
vizsgáljuk a helyzetet, “az euró elbukott,”<br />
mondja Farage. A mentőcsomag tovább<br />
ront a helyzeten. Hogyan gondolhatja<br />
bárki is, hogy Olaszország hozzájárulása a<br />
mentéshez 3%-os kamatra, segíthet bármin<br />
is, amikor ő maga ezt a pénzt csak 7%-os<br />
kamatra tudja előteremteni. Ezzel Olaszország<br />
csupán előrébb hozza a napot, amikor ő<br />
is kimentésre szorul.<br />
“Ilyen felállást kitalálni sem lehetne,”<br />
mondja szinte már üvöltve Farage, miközben<br />
egyes képviselők Blackberry-jükkel<br />
babrálnak vagy magukban motyognak. “Az<br />
Euró Titanic jéghegynek ütközött és sajnos<br />
nincs elég mentőcsónak.”<br />
Forrás: Zerohedge.com – Idők Jelei<br />
http://www.youtube.com/watch?v=cuWj-guYcDc<br />
36 JÓ HA FIGYELÜNK!
TÖMEGTÜNTETÉSEK KONTINENSE?<br />
Nigel Farage szerint tömeges tiltakozó megmozdulások várnak Európára<br />
Nigel Farage, Európai Parlamenti képviselő<br />
felkavaró beszédet mondott az Európai Parlament<br />
május 9-i ülésén, arra figyelmeztetve,<br />
hogy az EU intézkedései a nemzeti szocializmus<br />
újjáéledéséhez vezethetnek, és ha<br />
semmi sem változik, a kontinensre tömeges<br />
felkelések várnak.<br />
Az eurózónát a kommunizmus bukásához<br />
hasonlítva, Farage elmondta, hogy szerinte<br />
az EU Titanicja jéghegynek ütközött.<br />
„Ez a gazdasági bukások, a tömeges munkanélküliség<br />
és lassú növekedés Európai<br />
Uniója, és ami a legrosszabb, az EU nem<br />
más, mint az euró gazdasági börtöne. Ez a<br />
helyzet óriási veszélyt jelent a kontinens<br />
<strong>szám</strong>ára,” mondta.<br />
„Tömeges polgári felkelések várhatnak<br />
ránk, a teljes kétségbeesésbe taszított országokban<br />
akár forradalom is.”…<br />
„Görögországban egy hete vasárnap mintha<br />
az 1932-es német választások megismétlődését<br />
láttuk volna. A politikai közép összeomlott és<br />
a szélső jobb és baloldal felemelkedett. Ez az<br />
egész projekt a nemzeti szocializmus újjászületését<br />
eredményezheti Európában.”<br />
„Rossz irányba tartunk. Az eurózónát fel<br />
kell oszlatni, és felszabadítani a mediterrán<br />
országokat.”<br />
Az angol független párt vezetője azzal a<br />
heves kijelentéssel zárta felszólalását, hogy a<br />
válság egyetlen megoldása az eurózóna rendezett<br />
feloszlatásában rejlik, majd az egységes<br />
valuta feladását követően vissza kell térni a<br />
kizárólag kereskedelmen alapuló Európához.<br />
„Ezt nem tudjuk véghezvinni, ha fel kell<br />
felsorakozzunk e mögött a zászló mögött,”<br />
mondta Farage az EU zászlajára mutatva.<br />
„Nem tartozom hűséggel ennek a zászlónak és<br />
szerintem Európa legtöbb állampolgára sem.”<br />
Farage nincs egyedül az iránti aggodalmában,<br />
hogy Európára tömeges megmozdulások<br />
várnak a kontinensen eluralkodó<br />
pénzügyi válság miatt.<br />
Tavaly arról érkeztek hírek, hogy az angol<br />
kormány felszólította eurózónabeli nagykövetségeit,<br />
hogy készítsenek vészforgatókönyvet<br />
a brit állampolgárok hazatelepítésére<br />
az egységes valuta összeomlása esetére.<br />
A kormány szerint az euró összeomlása<br />
„csak idő kérdése,” írta a London Telegraph.<br />
A brit kormány kérésére felvázolt forgatókönyv<br />
szerint előfordulhat, hogy a pénzügyi<br />
összeomlás eredményeként a bank<strong>szám</strong>lák<br />
nem lesznek elérhetők, így a pénzjegykiadó<br />
automaták sem jelentenének megoldást,<br />
aminek eredményeként tömeges megmozdulások<br />
alakulnának ki.<br />
Tavaly decemberben Martin Dempsey<br />
tábornok aggodalmát fejezte ki aziránt,<br />
hogy egy esetleges európai összeomlás az<br />
Egyesült Államokra nézve is súlyos következményekkel<br />
járhat.<br />
Emil Boc, román miniszterelnök szerint<br />
a szigorú megszorítások egész országokat<br />
tehetnek tönkre.<br />
Az elmúlt két év során <strong>szám</strong>os tüntetéshullám<br />
söpört végig Franciaországon, Spanyolországon,<br />
Görögországon, Olaszországon<br />
és Nagy-Britannián.<br />
A szélsőbaloldali Alexis Tsipras vezette<br />
mentőcsomag ellenes koalíció létrehozására<br />
irányuló görög kezdeményezés pedig akár az<br />
újabb megmozdulások előszele is lehet.<br />
Forrás: Idők jelei<br />
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=hJ6_Ey_MJV4<br />
A LAKÁSHITELESEK ADÓSSÁGA NAGY RÉSZÉNEK ELENGEDÉSÉRE KÉSZTETNÉ AZ ÍR KORMÁNY A BANKOKAT<br />
Az ír kormány arra akarja ösztönözni a bankokat, hogy engedjék el lakáshitelt törlesztő<br />
ügyfeleik adósságának jelentős részét. Ezzel megélénkülhetne az ingatlanpiac, s<br />
vele a jelzáloghitel-piac, ami esélyt ad a könnyítés miatt keletkező veszteség pótlására.<br />
Az ír kormány még idén el akar fogadtatni a dublini parlamenttel egy új törvényt,<br />
amely arra ösztönözné a bankokat, hogy erősen csökkentsék adósaik jelzáloghitel-tartozását<br />
- jelentette a The New York Times. Ennek eredményeként érezhetően mérséklődnének<br />
az ügyfelek havi törlesztőrészletei, gyengülne az otthonok elárverezésének<br />
kockázata, ami évek óta nyomást gyakorol a lakáspiacra. A pénzintézetek ugyan veszteséget<br />
vállalnának, de abban a reményben, hogy a végrehajtások során a piacra ömlő<br />
lakások tömegének rémétől megszabadult ingatlanpiac fellélegezne, gyorsabban talpra<br />
állna, ami élénkítené a hitelkeresletet, hosszabb távon egyenesbe hozva a bankokat.<br />
Sok ország próbálkozott hasonló engedményekkel, köztük az Egyesült Államok,<br />
ám ezek csak korlátozott adósságelengedést tartalmaztak. A döntéshozók attól tartottak,<br />
hogy a lehetőséggel olyan adósok fognak élni, akik valójában megengedhetik<br />
maguknak a korábbi törlesztőrészlet fizetését, így a kedvezmény pluszveszteséget<br />
okozhat a pénzintézeteknek. Emellett persze a rövid távon megugró banki veszteségek<br />
is óvatosságra késztették a kormányokat.<br />
Már most is az emberek fizetnek<br />
Írország helyzete azonban lényegesen eltér más országokétól. A pénzügyi válság<br />
miatt arra kényszerült, hogy állami forrásokból feltőkésítse bankjait, amelyekben így<br />
jelentős állami tulajdon alakult ki. Ez azt jelenti, hogy az adófizetők közvetve már<br />
most is futják a bankok jelzáloghiteleinek kockázatát.<br />
Dublin sok tekintetben szemtelenül vakmerő lépésre készül, amit talán a helyzet<br />
kilátástalansága indokol. A lakásárak még mindig 50 százalékkal vannak a válság előtt<br />
elért csúcsuk alatt, míg például az USA-ban “csak” 30 százalék a különbség. A jelzáloghitelek<br />
több mint fele a “vízszint alatt van”, azaz az ingatlan kevesebbet ér, mint a<br />
hitel hátra lévő része. A kölcsönök több mint negyede, 39 milliárd dollár értékű hitel<br />
behajthatatlan, vagy túl van már egy részleges leíráson.<br />
Mindenki megkönnyebbülne<br />
Szemben az Egyesült Államokkal, az ír bankok nem szívesen indítanak végrehajtási<br />
eljárást ügyfeleikkel szemben. A dublini politikusok szociálisan elfogadhatatlannak<br />
tartják, hogy a pénzintézetek nagy mennyiségű árverezésre váró lakást halmozzanak<br />
fel, a bankok irányítói pedig attól tartanak, hogy nagyon nagyot buknának<br />
egy ilyen ingatlanportfólió értékesítésén. Ez a helyzet ugyanakkor komoly bizonytalanságot<br />
okoz: senki sem tudja, mekkora rossz jelzáloghitel-állomány halmozódott<br />
az ír pénzintézeteknél. Azok az adósok, akik bajban vannak, nem tudják, hogy végül<br />
elvesztik-e otthonukat vagy sem, ezért családi gazdálkodásuk folyamatos pénzügyi<br />
stressz alatt áll.<br />
Trükkös megoldás<br />
A tervezett törvény furfangos megoldással igyekezne enyhíteni a feszültséget.<br />
Nem írná elő a bankoknak, hogy mérsékeljék jelzáloghiteleiket, hanem ehelyett<br />
megkönnyítené az adósoknak, hogy magáncsődöt jelentsenek, azaz megszabaduljanak<br />
attól a lakástól, amelynek hitelét nem tudják fizetni. Ez fenyegetést jelentene a<br />
hitelezőknek, amelyek, azért, hogy elkerüljék a havi törlesztőrészletek teljes elvesztését<br />
és kezükbe kerüljön egy nehezen értékesíthető ingatlan, inkább csökkentenék<br />
a tartozást.<br />
A pénzintézetek persze veszteséget szenvednének el, de legalább világos képet<br />
kapnának pénzügyi mérlegükről, a hitelfelvevők pedig bízhatnának abban, hogy van<br />
kiút az adósságcsapdából, azaz újra lenne jövőjük - érvel a jogszabály mellett Alan<br />
Shatter igazságügyi miniszter, a törvény fő kezdeményezője.<br />
<strong>Ha</strong> az elképzelés beválik, az mintául szolgálhat más országoknak is. A hasonló<br />
okokból, hasonló behajthatatlan ingatlanhitel-állománnyal küszködő Spanyolország<br />
érthető módon tágra nyílt szemekkel figyeli a fejleményeket.<br />
Buktatók<br />
A bírálók a szándékoktól független következményekre hívják fel a figyelmet. A<br />
legfőbb kérdés, hogy a bankok le tudják-e nyelni a rövid távon keletkező veszteségeket.<br />
További gond, hogy mivel a kedvezményt olyanok vehetnék igénybe, akik igazolják,<br />
hogy bajban vannak, elképzelhető, hogy túl sok jelentkező akad, ezért a bankok<br />
kénytelenek lennének tudomásul venni csődjüket, azaz az ingatlanpiacot mégis<br />
elárasztanák az árveréssel értékesített olcsó lakások.<br />
Akadályt jelenthet az is, hogy az érintetteknek jelentős jogi segítséget kell<br />
igénybe venniük a könnyítés eléréséhez. Emiatt a folyamat kezdetén túl nagy terhet<br />
jelentene <strong>szám</strong>ukra a jogászok díjazásának kifizetése.<br />
(The New York Times - Napi Gazdaság nyomán)<br />
További részletek: http://kuruc.info/r/4/102467/#ixzz28ufhGntD<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 37
AKIK NEM ÉLNEK ROSSZABBUL<br />
<strong>Jó</strong> évet zárt a Fidesz médiabirodalma is<br />
25,7 milliárdos forgalom mellett 3,75 milliárd<br />
forintos nyereséggel zártak a Fideszközelinek<br />
mondott médiavállalkozások<br />
2011-ben.<br />
Május végén jelentek meg a Közigazgatási<br />
és Igazságügyi Minisztérium holnapján<br />
a 2011-es üzleti eredmények be<strong>szám</strong>olói,<br />
így tanulmányozható, hogy milyen eredménnyel<br />
zártak a kormánypárt szekerét toló<br />
sajtóorgánumok.<br />
A Fidesz-közeli médiavállalkozások összesen<br />
25,7 milliárdos forgalom mellett 3,75<br />
milliárd forint nyereséget termeltek tulajdonosaiknak<br />
2011-ben. Ez árbevételben 21<br />
százalékos, míg nyereségben 108 százalékos<br />
növekedést jelentett 2010-hez képest, míg<br />
2009-cel összevetve az árbevétele a médiabirodalomnak<br />
64 százalékkal, a nyeresége<br />
majdnem a hétszeresére nőtt.<br />
Ez a médiabirodalom alapvetően négy<br />
személy tizenöt, egymással több szálon is<br />
kapcsolódó médiavállalkozásából áll. A négy<br />
személy: Simicska Lajos, Nyerges Zsolt,<br />
Fonyó Károly és Liszkay Gábor. Simicska<br />
Lajoshoz tisztán csak az Euro Publicity nevű<br />
közterületi cég köthető. A Mahir Zrt. médiaholdingban<br />
a Magyar Nemzetet kiadó Nemzet<br />
Lap- és Könyvkiadóval közösen tulajdonolt<br />
B-Reklám Kft.-n keresztül van ötven<br />
százaléknyi tulajdonrésze, a Mahir Zrt.<br />
pedig ötven százalékos tulajdonosa a Mahir<br />
Cityposternek. A Pro Aurum Zrt.-n és a<br />
Neo-Met Kft.-n keresztül ugyanakkor résztulajdonosa<br />
a Publimont és az A Plakát közterületi<br />
cégeknek, a Pro Aurumon át pedig<br />
szintén résztulajdonosa a Hír Televíziónak<br />
és a Magyar Nemzetnek is. Nyerges Zsolt<br />
portfoliójába a Simicskával közösen tulajdonolt<br />
Publimonton és A Plakáton kívül<br />
az Infocenteren keresztül a Heti Válasz és a<br />
Lánchíd Rádió, valamint az Infocenter tulajdonolta<br />
Advenio Zrt.-n keresztül a Class<br />
FM tartozik. Liszkay Gábor résztulajdonos<br />
a Hír Tv-ben, a Magyar Nemzetben és a<br />
Lánchíd Rádióban. Fonyó Károly résztulajdonosa<br />
az EuroAWK nevű közterületi cégnek,<br />
ezen keresztül a Mahir Cityposternek,<br />
illetve az MTG Metro Gratis felvásárlásával<br />
a Metropol ingyenes napilapnak is a tulajdonosa<br />
a Megapolis Media Zrt.-n keresztül.<br />
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium<br />
(KIM) honlapján szereplő taggyűlési<br />
határozatok alapján Simicska 2011-ben a<br />
médiavállalkozásaiból 1,27 milliárd forintot,<br />
Nyerges 543 milliót, Fonyó 490 milliót<br />
míg Liszkay 307 millió forintot vett ki nyereségként.<br />
Tavaly a médiabirodalom teljes<br />
árbevételének 14,6 százaléka nyereség volt,<br />
és a nyereség 70 százalékát vette ki a négy<br />
személy. Ez a nyereségráta a magyar médiapiacon<br />
2011-ben magasnak mondható.<br />
Terjedelmes Simicska-háló<br />
Simicska Lajos a feleségével közösen tulajdonolt<br />
Neo-Met Kft., valamint a Pro Aurum<br />
Zrt. további 2,5 és 2,1 milliárdos osztalékot<br />
fizetett ki a tulajdonosainak, ám nem<br />
tudni, hogy ezeknek a cégeknek a nyereségéhez<br />
milyen mértékben járultak hozzá a<br />
médiavállalkozásaik, illetve milyen egyéb<br />
tevékenységet folytatnak, noha az Opten<br />
cégadatbázisában szereplő adatok szerint<br />
az értékesítésből származó árbevételük idén<br />
is elhanyagolható volt. Így csak azokat a<br />
médiavállalkozások szerepelnek ebben az<br />
összesítésben, amelyekben a Neo-Met és a<br />
Pro Aurum tulajdonos, önállóan a <strong>szám</strong>ításokban<br />
ez a két cég nem jelenik meg.<br />
A <strong>szám</strong>ításnál csak médiatulajdonosokat<br />
és médiafelületeket vették figyelembe,<br />
de a Simicska-birodalomhoz köthető<br />
Hung-Ister Zrt. nevű gyártócég, amely<br />
többek között a Szerencsejáték Zrt. sorsolásainak<br />
műsorait is készíti 715 milliós,<br />
míg a Mahir-cégcsoporthoz tartozó Mahir<br />
Kiállításszervező Zrt. nevű rendezvénycég<br />
80 milliós nyereséggel zárt. A HVG ma<br />
megjelent gyűjtése szerint szintén Simicskához<br />
köthető médiavállalkozások még a<br />
Budamédia és Budamédia Rózsadomb nevű<br />
cégek,a Pro Aurumon keresztül a Budapesti<br />
Riport Kft., az Euro Publicityn keresztül<br />
pedig a Patient Média és a VM Eger nevű<br />
cégek is.<br />
Tudatos építkezés<br />
A 2011-es összeredményt jelentősen megdobta<br />
a Metropol felvásárlása, amely a<br />
Megapolison és az MTG Metro Gratison<br />
keresztül összesen 648 milliós nyereséget<br />
tett hozzá a portfolióhoz. A közterületi<br />
médiacégek különösen jól teljesítettek a<br />
korábbi évekhez képest, a Publimont egymilliárdos<br />
nyereségéhez az EuroAWK 202,<br />
a Mahir Cityposter 119, az Euro Publicity<br />
74 milliót tett hozzá, de még a korábban<br />
csak veszteséget termelő A Plakát is 37 millió<br />
forint nyereséget termelt. A portfolióban<br />
a Hír Tv 528 milliós profittal zárt, meglepő<br />
ugyanakkor a Class FM, a Heti Válasz és a<br />
Magyar Nemzet gyengébb teljesítménye,<br />
ugyanis mindhárman sokkal nagyobb nyereséget<br />
produkáltak 2010-ben. Különösen<br />
a Class FM teljesítménye kirívó annak<br />
ellenére, hogy állami hirdetési pénzekkel<br />
nagyon is el voltak látva 2011-ben.<br />
A tudatos médiaépítkezés jeleit mutatja,<br />
hogy míg 2008-ban 9 céget lehetett a<br />
Fidesz-közeli médiaportfolióban vizsgálni,<br />
addig 2011-ben már 15-öt. A felvásárlások<br />
jó üzleti befektetésnek bizonyultak, ugyanis<br />
a Metropol és a Publimont a két legnagyobb<br />
nyereséget hozták a médiacsoportba.<br />
Szélesnek továbbra sem megy<br />
A szintén fideszes szimpátiájáról ismert<br />
Echo TV és Magyar Hírlap ugyanakkor<br />
tavaly sem voltak képes meglovagolni a kormányváltás<br />
adta hirdetési lehetőségeket,<br />
noha 2011-ben némileg mérséklődtek a<br />
Széles Gábor üzletember tulajdonába tartozó<br />
médiumok veszteségei. De az Echo és<br />
a Hírlap még így is 233 és 306 milliós veszteséget<br />
termelt. Ehhez a rossz üzleti eredményhez<br />
alighanem hozzájárul az is, hogy a<br />
Magyar Hírlap és az Echo TV nincs kitömve<br />
állami hirdetésekkel, illetve Széles Gábor is<br />
egyre türelmetlenebb a kormány gazdaságpolitikájával<br />
szemben.<br />
A Bencsik András tulajdonába tartozó<br />
Demokrata pozitív eredménnyel zárta a<br />
2011-es évet is ötmillió forintos adózás<br />
utáni nyereséggel. Igaz, a Demokratában<br />
<strong>szám</strong>os önkormányzat hirdetett 2010-ben<br />
és 2011-ben is.<br />
A médiapiac 2011-ben<br />
A Marketing & Média június 12-én megjelent<br />
<strong>szám</strong>ában részletesen ír a médiapiac<br />
2011-es teljesítményéről, közülük is a 30<br />
legnagyobb árbevételű cégről. Ezeknek a<br />
cégeknek az összforgalma 190 milliárdról<br />
201 milliárdra nőtt 2011-ben, de megjegyzik,<br />
hogy a 11 milliárdos bővülés felét épp a<br />
Hír Tv, a Publimont és a Hung-Ister műsorgyártó<br />
hozta.<br />
Szintén beszédes, hogy a 30 legnagyobb<br />
médiavállalkozásból 11 veszteséges<br />
volt (több, mint 18 milliárdos volt az<br />
összveszteségük) 2011-ben, illetve, hogy<br />
csupán három cég tudott egymilliárdnál<br />
magasabb nyereséget termelni: A Magyar<br />
RTL Zrt., a Lapcom és a Publimont.<br />
Az árbevétel-arányos nyereség tekintetében<br />
a legjobban teljesítő három vállalat szintén<br />
a kormány-közeli médiabirodalom tagja:<br />
A Hung-Ister, a Publimont és a Metropolt<br />
kiadó MTG Metro Gratis.<br />
Forrás: Kuruc.Info<br />
Kreatív Online nyomán<br />
38 JÓ HA FIGYELÜNK!
Kifulladt a 16 éves áruházi tolvaj<br />
Egy közeli ház padlásán bukkantak rá a<br />
futástól kifulladt tolvajra a szegedi rendőrök.<br />
A 16 éves fiú két áruházba is betört<br />
a fotocellás ajtókat felfeszítve, amivel<br />
önmagában több százezer forintos kárt<br />
okozott.<br />
Az első áruházból száz doboz cigarettát<br />
és tíz tábla csokoládét lopott. A<br />
másik helyen épp a vodkás üvegeket<br />
pakolta le a polcról, amikor észrevette<br />
az érkező rendőröket. Futásnak eredt, de<br />
nem jutott messzire.<br />
A rendőrök egy közeli ház padlásán<br />
találták meg az elfáradt tolvajt.<br />
A fiú kihallgatásán részletes beismerő<br />
vallomást tett. A cigarettát el<br />
akarta adni, hogy pénzhez jusson. Lopás<br />
megalapozott gyanújával indult eljárás<br />
ellene. A fiút korábban felfüggesztett<br />
szabadságvesztésre ítélték, ezért a rendőrség<br />
őrizetbe vette és kezdeményezte<br />
letartóztatását is.<br />
Forrás: Index<br />
Demokráciadeficit<br />
A demokratikus intézmények hatékony működése<br />
Európa-szerte komoly gond. A döntéshozatal<br />
elszakadt a mindennapi élet realitásaitól, az<br />
erőviszonyok felfelé tolódtak. Európa forrong.<br />
De Európa problémája a magyar állapot ellenkezője.<br />
Miközben a nyugati intézmények nem<br />
tudják kielégíteni a lakosság demokrácia iránti<br />
igényét, Magyarországon a demokrácia bukdácsolása<br />
éppen az igény vérszegénységéből fakad.<br />
Mára világossá vált, hogy <strong>szám</strong>unkra a rendszerváltás<br />
lényege nem a demokratikus életmód,<br />
hanem a fogyasztói társadalom létrehozatalában<br />
rejlett. Nem a szabadság, az egymás iránti tisztelet,<br />
nem a befogadás, a rasszizmus és a korrupció<br />
elutasítása, hanem a magasabb szintű fogyasztás<br />
lehetősége volt a rendszerváltás hajtóereje. ’56-<br />
ban egy megsértett és megalázott, nagyon szegény<br />
nemzet a méltóságáért és a becsületéért küzdött<br />
egy kriminális banda brutalitásával szemben. A<br />
Kádár-korszak cinikus és opportunista gulyáskommunizmusa<br />
azonban átnevelte a magyarokat.<br />
’89-ben már az európai életmód külsőségeinek<br />
megszerzése volt a tét, aminek eszköze a privatizáció,<br />
majd annak kimerülése után a politikai kapcsolatokon<br />
keresztüli vagyonszerzés lett.<br />
Amikor aztán a várva várt jólét csak a felső<br />
százezernek jutott, a magyarok hátat fordítottak<br />
a demokráciának, és helyébe abszolút hatalmat<br />
adtak a Vezérnek, mert többre tartják a megbízható<br />
függőséget, mint a szabadságot, és azt hitték,<br />
hogy megbízhatnak benne. Hozzászoktak, hogy a<br />
mindennapi élet nem a tényleges teljesítményből,<br />
hanem a korrumpálás és a korrumpálódás ügyesen<br />
összeszerkesztett keverékéből áll, amelynek<br />
sikeres működtetésébe csak belezavar a szabadság<br />
és az emberi méltóság tisztelete. Róna Péter<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 39
FOCUSBAN MAGYARORSZÁG<br />
Élesen bírálta az Európai Bizottság Magyarországgal<br />
szembeni eljárását egy teológus a<br />
Focusban<br />
Az Európai Bizottság úgy találja, érdemes<br />
szankcionálni egy keresztény, nemzeti<br />
liberális kormányt, az otromba mérleghamisítást<br />
és a milliárdos adósságokat viszont<br />
nem – írta „Magyarország szabadsága” című<br />
kommentárjában egy teológus a Focus című<br />
német hetilapban hétfőn.<br />
A Münchenben megjelenő hírmagazin<br />
cikkének szerzője, Ulrich Schacht szerint<br />
felmerül a kérdés, vajon a Magyarországot<br />
a saját szuverenitását érintő kérdésekben<br />
— például a nemzeti bank függetlensége<br />
és a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentése<br />
miatt — fenyegető Európai Bizottságnak<br />
(EB) nem lennének-e súlyosabb problémái,<br />
például a gazdasági statisztikáit többször<br />
meghamisító és az egész Európai Uniót<br />
a csőd szélére vezető feneketlen „fiskális<br />
hordót”, név szerint Görögországot illetően.<br />
Míg azonban Görögország esetében<br />
mindezek ellenére sem zárultak el az uniós<br />
pénzcsapok, addig — a korábbi szocialista<br />
kormányzat által maga mögött hagyott<br />
gigantikus államadóssággal küzdő —<br />
Magyarországot az EU-támogatások befagyasztásával<br />
tervezi szankcionálni Brüsszel.<br />
Aki azonban így közelíti meg a kérdést,<br />
nem érti az EB és Magyarország között az<br />
Orbán-kormány hatalomra lépése óta folyó<br />
konfliktus lényegét – vélte Schacht. A szerző<br />
szerint Magyarország nem követett el szerződésszegést.<br />
Ehelyett a viszály oka, hogy a parlament<br />
az ország keresztény és nemzeti liberális<br />
öntudatában gyökerező új alaptörvényt<br />
fogadott el, amely a némethez hasonlóan<br />
Istenre hivatkozik, s a franciához hasonlóan<br />
a saját nyelv és kultúra fontosságát hangsúlyozza,<br />
így ezzel — mint fogalmazott —<br />
elvben ellentmond az EU univerzalisztikus<br />
karakterű, „neojakobinus boldogságdiktatúrává”<br />
való átértelmezésének.<br />
Emiatt folytat lejárató hadjáratot Orbánnal<br />
szemben „a baloldali és álliberális eredetű,<br />
világias-materialista, haladó Európa”<br />
az „agresszív posztnacionalista hittérítő<br />
politikai- és médiakomplexum” segítségével<br />
– írta Schacht. A német közszolgálati adókon<br />
Magyarországot egy Fehéroroszországhoz<br />
hasonló diktatúraként festik le, amely<br />
a szerző olvasatában annak a jele, hogy a<br />
demagógia Brüsszelben és Berlinben sem<br />
ismer határokat.<br />
„Az Európai Bizottság válaszút előtt<br />
áll Magyarország esetében: ha továbbra is<br />
Magyarország szuverenitásának megnyirbálására<br />
fog törekedni, végérvényesen igazolja,<br />
hogy (az EU) nem egy szabad projekt,<br />
hanem egy totalitárius kísérlet. Magyarország<br />
védelemre szoruló szabadsága ezért a<br />
miénk is” – zárta sorait a Svédországban élő<br />
író-teológus Schacht, aki az NDK-ban született.<br />
Államellenes uszítás miatt 1973-ban<br />
bebörtönözték, majd 1976-ban toloncolták<br />
ki az NSZK-ba.<br />
MTI <strong>2012</strong>. május 7., hétfő 19:21<br />
OXIGÉNHEZ JUTTATNI AZ ÁLLAMOT<br />
– francia szocialisták kezdeményezése –<br />
Francia szocialista értelmiségiek szerint az<br />
állam úgy tudna jobban eleget tenni társadalmi<br />
kötelezettségeinek, ha jelentősen csökkentenék<br />
az állam által felvett hitelek kamatát,<br />
növelnék a vállalatok nyereségadóját, fel<strong>szám</strong>olnák<br />
a nagy jövedelműek adókedvezményeit<br />
és megadóztatnák a tőke tranzakciókat.<br />
A „Roosevelt <strong>2012</strong>” nevű dokumentumot<br />
ismertető a Magyar Szociális Fórum azért<br />
tartja érdekesnek javaslataikat, mert Francois<br />
Hollande személyében vasárnap szocialista<br />
politikust választottak meg Franciaország köztársasági<br />
elnökévé.<br />
A 18 értelmiségi, köztük Susan George,<br />
a „Lugánói jelentés” szerzője, Gilbert<br />
Mitterrand, az egykori köztársasági elnök,<br />
Francois Mitterrand fia, Michel Rocard volt<br />
miniszterelnök, továbbá szociológusok, közgazdászok<br />
és szakszervezeti vezetők abban<br />
látják a kibontakozás útját, hogy megzabolázzák<br />
a pénzügyi szférát, és rákényszerítsék a tár-<br />
sadalom iránti kötelességének teljesítésére. Szolidáris demokráciát<br />
akarnak a pénzügyi oligarchia uralma helyett, munkahelyteremtést,<br />
a foglalkoztatás növelését és valódi lakáspolitikát a folytonos megszorítások<br />
helyett.<br />
Újra kell tárgyalni az európai szerződéseket, a maastrichti stabilitási<br />
paktumot, és a szociális Európa felé kell irányt venni, hogy ki lehessen<br />
lábalni az Európai Unió minden országát sújtó társadalmi válságból<br />
– írják. Sürgetik az EU intézményrendszerének radikális felülvizsgálását<br />
is. Mint írják, több demokráciára van szükség, mert a kormányok<br />
politikája alárendelődött a nagy pénzügyi csoportoknak, a finánctőke<br />
a neoliberális gazdaságpolitika jóvoltából akkora szabadságot nyert,<br />
hogy nem csak a fennálló demokratikus rendet<br />
sodorja veszélybe, hanem magát az emberiséget<br />
is. „A kapitalizmus az öngyilkosság válságos<br />
napjait éli” – fogalmaznak.<br />
A szociális irányú kimozdulás érdekében<br />
kezdeményezik az eddig felvett állami hitelek<br />
után fizetendő kamatok lényeges csökkentését.<br />
Ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy az amerikai<br />
központi bank (FED) 1,2 billió (1200<br />
milliárd) dollár hitelt nyújtott a bajba került<br />
bankoknak mindössze 0,01 százalékos kamat<br />
mellett. Az államok ennek a kamatnak a hatszázszorosa-nyolcszázszorosa<br />
mellett juthatnak<br />
hitelhez – írják. A vállalati nyereségadót az EU<br />
25 százalékos átlagáról fel kellene tornászni az<br />
USA 40 százalékos adószintjére – sürgetik. <strong>Ha</strong><br />
megszüntetnék a legmagasabb jövedelműek tíz<br />
éve élvezett adókedvezményeit, az állam akkora<br />
bevételhez jutna, hogy megszűnne a költségvetési<br />
hiány, és költségvetési többlet keletkezne –<br />
támasztják alá adatokkal. Az adóparadicsomok<br />
bojkottálására szólítanak fel, mert az országból adózatlanul kivitt tőke<br />
miatt csak Franciaország 1-1,5 százalékos gazdasági növekedéstől,<br />
20-30 milliárd euró bevételtől esik el. Az elbocsátásokat a lehető legalacsonyabb<br />
szintre kell csökkenteni, a szerződés nélkül dolgozóknak<br />
biztonságos foglalkoztatási feltételeket kell biztosítani, harcot kell hirdetni<br />
a vállalatok kivonulása ellen – írják.<br />
Végül kezdeményezik, hogy válasszák külön a kereskedelmi bankokat<br />
a takarékbankoktól, és ezzel tiltsák meg, hogy a bankok a betétesek<br />
megtakarított pénzéből spekuláljanak, azaz magukkal rántsák<br />
a lakosságot is a bankok által előidézett pénzügyi válságba.<br />
Kiadta: MSZF SZK<br />
40 JÓ HA FIGYELÜNK!
A GAZDAGOK MÉG GAZDAGABBAK LETTEK<br />
Bemutatták az OECD legfrissebb jövedelmi egyenlőtelnségekről<br />
szóló jelentését. A megállapításai meglehetősen kényelmetlenek,<br />
harminc éve nem volt ekkora a különbség szegények és gazdagok<br />
közt az OECD országokban. Magyarország nem áll rosszul, bár a<br />
válság óta folyamatosan növekszik a szakadék.<br />
Michael Förster, az OECD vezető elemzője ismertette a szervezet<br />
legújabb, jövedelmi egyenlőtlenségekről szóló jelentését a Tárki<br />
szervezésében csütörtökön. Az eredmények szerint 30 éve nem<br />
volt ekkora a jövedelmi különbség: ma a felső 10 százalék átlagosan<br />
kilencszer annyit keres, mint a legalsó. Még az olyan, hagyományosan<br />
egalitárius társadalmakban is komolyan nőtt a szakadék, mint<br />
Németország, Dánia vagy Svédország.<br />
A jövedelmi egyenlőtlenségekre általánosan használt Gini-index<br />
a nyolcvanas évek közepétől csaknem 10 százalékot nőtt. Ez azt<br />
jelenti, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági növekedéséből elsősorban<br />
a gazdagok húztak hasznot, a szegényebbeknek arányosan kevesebb<br />
jutott az OECD országokban.<br />
A megállapítások szerint a technológia fejlődés a magasabban<br />
képzett munkaerőnek kedvezett, így az alacsonyabban vagy egyáltalán<br />
nem képzett rétegek sokkal inkább lemaradtak, mint korábban.<br />
Ugyankkor ennek hatását tompította, hogy általában az államok<br />
komoly befektettek az oktatási rendszerükbe, és így megnőtt a képzettebb<br />
munkavállalók aránya.<br />
Emellett az OECD államok szabályozási és intézményi változtatásokkal<br />
próbálták ösztönözni az alacsony képzettségűek foglalkoztatottságát,<br />
a munkaerőpiacok rugalmasságát. Ezt sikerrel is tették<br />
ugyankkor a magsabb foglakoztatottság az alacsonyabb szegmensekben<br />
növelte a jövedelemeloszlási különbségeket. A részmunkaidő<br />
és az atipikus munkaszerződések terjedése, illetve a kollektív<br />
szerződések fokozatos eltűnése is növelte a szakadékot.<br />
Szintén fontos magyarázat, hogy az évek során az országok döntő<br />
részénél csökkent az állami újraelosztás mértéke, a szegényebbek<br />
kárára. A családszerkezet is megváltozott, ma már sokkal inkább<br />
azonos jövedelmi kategórákból választunk párt magunknak, mint<br />
bármikor korábban. A globalizációnak közvetlenül elenyésző hatása<br />
volt mind a különbségek növekedésében, mind a foglalkoztatottsági<br />
trendekben.<br />
Magyarországon a válság óta kitartóan nőnek a jövedelmi különbségek<br />
a Tárki adatai alapján, bár még mindig jobbak vagyunk, mint<br />
az átlag. Itthon a különösen a növekvő munkanélküliség és a háztartások<br />
eladósodottságának emelkedése okozott gondot. A jövedelmi<br />
különbségeket tovább erősítette, hogy az alacsonyabb jövedelmű<br />
háztartások adósságszintje emelkedett nagyobb ütemben.<br />
Forrás: Index<br />
Gini-index: A Corrado Gini után elnevezett mérő<strong>szám</strong> a statisztikai<br />
eloszlások egyenlőtlenségeit méri. Jövedelmi eloszlásoknál<br />
úgy kell értelmezni, hogy ha az értéke nulla, akkor<br />
mindeki azonos jövedellemmel rendelkezik, ha egy, akkor egy<br />
emberé minden.<br />
JOBBIK: ELFOGADHATATLAN A KORMÁNY „SZOLGAI MAGATARTÁSA”<br />
A Jobbik szerint elfogadhatatlan a kormánynak az Európai Unióval szemben tanúsított „szolgai magatartása”, ilyenre csak a Szovjetunióval kapcsolatban volt példa.<br />
Z. Kárpát Dániel, a párt országgyűlési képviselője szombati budapesti sajtótájékoztatóján ezt azzal kapcsolatban jelentette ki, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azt<br />
mondta: ha Brüsszel megmondja, mennyi pénzt kell még előteremteni a legutóbbi kiigazításhoz képest, akkor azt előteremtik. Az ellenzéki képviselő bírálta a megszorító<br />
politikát és az ágazati különadókat is, mondván, ezeket a cégek mindig áthárítják a lakosságra. Ezzel kapcsolatban Z. Kárpát Dániel jelezte: saját monitoring eszközeikkel<br />
figyelni fogják a jövőben az „áthárítási kísérleteket”.<br />
Az uniós tagsággal kapcsolatban a politikus azt hangoztatta, hogy az uniós csatlakozási szerződés minden pontját újra kellene tárgyalni, és népszavazásnak kellene dönteni<br />
a tagság mikéntjéről. Ezt azonban a Jobbik szerint meg kell előznie egy be<strong>szám</strong>olónak, mert adataik szerint az ország eddig csak ráfizetett a EU-tagságra – írja az MTI.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 41
BANKPÁNIK GÖRÖGORSZÁGBAN?<br />
Nő az aggodalom Görögországban, hogy<br />
a betétkivonás valóságos bankok elleni<br />
rohammá válik, ahogy nő a lakosság félelme<br />
az államcsődtől.<br />
A görögök a hét egyetlen napján 1 milliárd<br />
euróval csapolták meg bank<strong>szám</strong>láikat.<br />
Egyelőre nem állnak ugyan hosszú sorok a<br />
pénztárablakok előtt, de a bankoknak komoly<br />
nehézségeik vannak. Papuliasz elnök figyelmeztette<br />
a pártok vezetőit, hogy veszedelmes<br />
folyamatok indulhatnak el, és a betétesek<br />
nagy összegeket vesznek ki az automatákból<br />
vagy utalnak át külföldi <strong>szám</strong>lákra. A polgárok<br />
nagy összegű készpénzt tartanak otthon,<br />
attól tartva, hogy ha az ország elhagyja az<br />
euróövezetet, az ismét bevezetendő drachma<br />
értéke rohamosan csökkenni fog.<br />
Hétfőn, amikor drámai tárgyalások folytak<br />
a pártok közt a kormányalakításról, bankárok<br />
szerint 900 millió eurónyi magánbetétet<br />
<strong>szám</strong>oltak fel.<br />
A görög központi bank adatai szerint a<br />
bankoknál elhelyezett magánbetétek a 2010<br />
januári 195 milliárd euróról idén márciusig<br />
140 milliárdra csökkent.<br />
Korábbi jelentések szerint a görög pénzintézeteket<br />
50 milliárd euró értékben kell<br />
feltőkésíteni. Ebből 25 milliárd áll rendelkezésre<br />
az EU pénzügyi stabilitási alapjából<br />
(EFSF), és ebből 18 milliárdot a görög<br />
állami televízió szerdai értesülése szerint<br />
átutalnak a bankoknak.<br />
Forrás: barikad.hu<br />
NÉMET BANKVEZETŐ: „GÖRÖGORSZÁG<br />
LÉPJEN KI”<br />
A német BdB (Bundesverbandes deutscher Banken) bankintézmény<br />
vezetője bejelentette, szerinte jobb lenne, ha Görögország<br />
az eurozónán kívül rendezné adósságát és pénzügyi gondjait. Ezzel<br />
megtörtént az első eset, mikor a német pénzügyi érdekeltségek egy<br />
vezetője nyíltan kijelent ilyesmit. Persze pletykák eddig is terjedtek,<br />
a józan ész is ezt diktálta, de mindeddig kínosan ügyeltek arra, hogy<br />
ehhez hasonló nyilatkozatok ne jelenhessenek meg. A Der Spiegel<br />
korábbi <strong>szám</strong>a volt a jel: mostantól nyilvánosan lehet beszélni róla.<br />
Andreas Schmitz szervezete egyben a Deutsche Bank és a<br />
Commerzbank vezetőit is képviseli, így az, hogy felszólította Görögországot<br />
az eurozónából való kilépésre, a bankvezetők felszólításának<br />
is tekinthető. Ez nem is akárhogyan történt, tehát nem afféle leértékelt<br />
görög-euró bevezetéséről van szó, hanem arról, hogy Görögország<br />
újra saját pénznemmel rendelkezzen, és így könnyebben rendezni<br />
tudja a pénzügyi gondokat – már nem euróban, hanem drachmában.<br />
Mindeddig az uniós politikusok és a bankok vezetői azt hangsúlyozták,<br />
hogy Görögországnak meg kell tartania az eurót, mert a<br />
kilépés csőd szélére sodorna több államot és több európai bankot is.<br />
Hetekkel később egy éles irányváltást követően már arról volt szó,<br />
hogy a görög kilépés nem is okozna gondot, mert az európai bankrendszer<br />
már sokkal strapabíróbb, mint évekkel ezelőtt. A Der Spiegel<br />
cikk megjelenését követően pedig egyik pillanatról a másikra<br />
elkezdtek záporozni a nyilatkozatok, miszerint Görögországnak ki<br />
kell lépnie.<br />
Schmitz szerint a görög kilépés súlyát alábecsülik, és alapjaiban<br />
fogja megrengetni az európai bankrendszert. Ennek előjelei már<br />
most láthatóak. Görögországban a vagyonkimentés már hónapok<br />
óta tart, a választások óta egyre rohamosabb ütemben. Ez a vagyonkimentés<br />
a perifériaállamokra is kezd továbbterjedni. Egy nemrég<br />
csődközeli helyzet miatt állami tulajdonba vett spanyol bankból<br />
(Bankia) csak az elmúlt egy hét során több mint 1 milliárd eurót<br />
vontak ki a bank ügyfelei.<br />
Nemrég készült egy interjú Alexisz Ciprasszal, a görög Syriza párt<br />
vezetőjével, ahol azt is kijelentette, nagyon jól tudja, hogy ha Görögország<br />
visszaállítja a drachmát, másnap már több európai országban<br />
is felmerülne ugyanez (a nemzeti valuta visszaállítása), de ennek<br />
ellenére nem kell nekik az euró-hitel. Ugyan Ciprasz azt mondja,<br />
nem állítják vissza a drachmát – de mégis mivel működne a gazdaság?<br />
Euróval nem fog, mert a görög államnak a privatizációk miatt<br />
megtizedelődtek a bevételei – euró hitelt pedig nem kérnek, vagyis<br />
ha nem nyomnak drachmát, nem lesz pénz. <strong>Ha</strong>csak eurót hamisítani<br />
nem akarnak, aminek legalább olyan csekély az esélye, mint magának<br />
az euró megtartásának. Akár azt is kijelenthetjük, a görög állam csak<br />
akkor tartaná meg az eurót, ha saját maga állítaná elő.<br />
A jelenlegi helyzet alapján sokkal valószínűbb, hogy az uniós gazdasági<br />
vezetők nem várják meg, amíg Görögország józan elhatározás<br />
alapján kilépjen az eurozónából, hanem vagy olyan kaotikus állapotokat<br />
teremtenek, hogy a döntést hirtelen felindulásból elkövetett<br />
rossz döntésnek lehessen bemutatni a többi tagállamban (a tovább<br />
romló gazdasági helyzetet felhasználva, amire a vagyonkivonással<br />
még rá is erősítenek), vagy kizárják Görögországot az eurozónából,<br />
mielőtt még önként kilépne. Ebben az esetben az európai bankrendszer<br />
nem kapna akkora sokkot, mert az uniós vezetés által meghozott<br />
döntés nem az eurozóna felbomlását vetítené előre (hanem szigorúbb<br />
gazdasági kormányzatot) – amit az önként kilépés viszont<br />
megtenne. De ez csak médiapropaganda kérdése.<br />
Molnár István – Jövőnk.info<br />
42 JÓ HA FIGYELÜNK!
EZ AZ IGAZSÁG GÖRÖGORSZÁGBAN!<br />
A hazai médiában sajnos alig olvasni valamit arról, mi zajlik ezekben<br />
a napokban Görögországban. Elvont elemzéseket, körülményes<br />
latolgatásokat közölnek az újságok, amelyeket jobbára külföldi forrásokból<br />
vesznek át, de olyasféle kezdeményezéssel én nem találkoztam,<br />
hogy valamelyik szerkesztő leült volna a telefonhoz és fölhívta<br />
volna Jorgoszt és megkérdezte volna tőle: te mi van veletek? Én<br />
megtettem.<br />
Menekül a pénz<br />
Görög ismerőseim egyike – kis kerámia-manufaktúra tulajdonosa –<br />
a következőket mondta el: – Az emberek, ha tehetik, semmit nem<br />
vásárolnak, nem adnak ki egy petákot sem, mert arra <strong>szám</strong>ítanak,<br />
hogy a drachma visszavezetése és azonnali leértékelése után a most<br />
félretett euró nagyjából kétszer annyit fog érni. Azaz bármilyen csekély<br />
összeget tudnak most félretenni, az holnapra megduplázódik.<br />
A bankok előtt hosszú sorok kígyóznak, mindenki veszi ki a pénzt,<br />
hogy otthon a párnacihában őrizgesse. A bankautomaták már régen<br />
kiürültek, és nem is tölti fel azokat senki. Nincs mivel.<br />
A vállalkozókat mindez kétféleképpen érinti. Egyrészt ők is mentik<br />
a pénzüket, másrészt alig akad megrendelésük, mert a pénzmentés<br />
miatt most csak a legszükségesebb beszerzéseket bonyolítják a<br />
cégek. Barátom szerint: – Gyakorlatilag leállt a gazdaság. A vállalkozások,<br />
üzletek túlnyomó része bezárt, és mindenki nagyon tart attól,<br />
hogy belátható időn belül nem is indul újra.<br />
Azért persze akad néhány üzlet, ami nyitva tart. – Az élelmiszerboltokban<br />
tolonganak az emberek és mázsa<strong>szám</strong> vásárolják a tartós<br />
élelmiszereket. Konzervek, liszt, cukor, minden fogy, amit félre<br />
lehet tenni, amit akkor is meg lehet majd enni, amikor leáll az egész<br />
ország. Mert a görögök most attól tartanak, a legrosszabb még hátra<br />
van.<br />
<strong>Ha</strong> nincs áram<br />
A megtakarítási szándék miatt ugyanis a közüzemi <strong>szám</strong>lákat senki<br />
nem fizeti be. Mindenki abban bízik, hogy a drachma visszavezetése<br />
után, még a várható büntetéssel együtt is, olcsóbban fogják rendezni<br />
közműtartozásaikat, mint most. Csakhogy így a közműcégeknek<br />
semmi bevétele nincs. – Ez azért óriási gond – magyarázta barátom<br />
– mert Görögországban az áramot többnyire gázüzemű erőművekben<br />
állítják elő, s ha a szolgáltatónak nincs bevétele, akkor nem tud<br />
gázt vásárolni, és így természetesen termelni sem tud. Most tehát<br />
mindeni attól tart, hogy napokon belül leáll az egész országban az<br />
áramszolgáltatás.<br />
És a legaggasztóbb az, hogy a holnaptól való félelem azokon is<br />
úrrá lett, akik nem a megtakarítási szándék miatt kerülték eddig a<br />
boltokat, hanem egyszerűen azért, mert nincs miből vásárolniuk.<br />
Most ők is aktívabban lettek: – Minden reggel arra ébredünk, hogy<br />
tucatnyi üzletet fosztottak ki az éjjel. Akinek nincs miből vásárolnia,<br />
az is tudja, hogy túl kell élnie a holnapot, és szerez magának, ahogy<br />
tud. A rendőrség, úgy tűnik, nem sokat tehet, mert a fosztogatók<br />
bandákban járnak, és elég szervezettnek tűnnek. Mellesleg a rendőrség<br />
sem tudja, mit kellene csinálnia. Ott is csak emberek dolgoznak,<br />
akik ugyanúgy félnek a holnaptól, mint a többiek.<br />
Ugye akadnak még páran, akik emlékeznek az Egyesült Államok<br />
és Kanada egy részét érintő 2003-as hatalmas áramszünetre. Bár a<br />
New York nagyobbik hányada csupán egyetlen napra borult sötétbe<br />
augusztus 14. és 15. között, az áramkimaradás az USA északkeleti<br />
részén és Kanadában jelentős területeken négy napon át tartott,<br />
sőt a metropolison belül is voltak ilyen zárványok. A sötétbe borult<br />
helyeken gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt kiürült az összes üzlet.<br />
Sokan attól félnek, hogy, ha tényleg lekapcsolják az áramot, akkor a<br />
görög nagyvárosokban elszabadul a pokol.<br />
Ilyen körülmények között sem a turistákra nem lehet <strong>szám</strong>ítani,<br />
sem az exportra termelő vállalkozások nem tudnak működni. –<br />
Hülye vagy? Hogyan termeljek áram nélkül? És ami a legrosszabb:<br />
ha néhány hónapig nem tudom kiszolgálni a külföldi vevőimet,<br />
akkor találnak helyettem más beszállítót. Percek alatt elveszíthetik<br />
a görög cégek a piacaikat.<br />
A végeken<br />
Vidéken és a szigetvilágban más a helyzet. Görögország jelentős<br />
területein élénk a kisüzemi mezőgazdaság, és még a külföldiek által<br />
látogatott helyek nagy részén is inkább afféle melléküzemág a turisták<br />
kiszolgálása. A parasztok pedig különösebben nem aggódnak:<br />
– Minden vidéki családban van valaki, legalább egy nagypapa, aki<br />
még mindig őrzi a hagyományos gazdálkodási rendet. Legelnek a<br />
kecskék, kapirgálnak a tyúkok, virágzik a veteményes… A gazdák<br />
többsége csak a vállát vonogatja. Azt mondják, majd előszedik a petróleumlámpát<br />
a padlásról, aztán megy minden tovább, mint ahogy<br />
kétezer évig ment. Azt hiszem, igazuk van.<br />
Barátom szerint a görögök többsége lélekben már fölkészült<br />
Európa elhagyására. Úgy tűnik, tudják, mi vár rájuk és belenyugodtak<br />
a változással járó megrázkódtatások elviselésébe. – Nem vagyok<br />
valami nagy közgazdász, meg politikai szakértő – magyarázta ismerősöm<br />
–, de itt most mindenki elemzéseket olvas, holnapot latolgat.<br />
A többség, az általam érzékelt többség, úgy látja, ma már nem a<br />
görögökön múlik, hogy kilépünk vagy sem. Mi mennénk. Nekem az<br />
a benyomásom, mintha az EU ragaszkodna foggal-körömmel ahhoz,<br />
hogy maradjunk. Fenyegető elemzéseket írnak, mélységesen sötét<br />
jövőt jósolnak nekünk. De itt sokan úgy gondolják, ezek a szólamok<br />
csak az alkudozás részei. A hazai sajtó, különösen a baloldali újságok,<br />
ugyanis azt is megírják, hogy lehet saját útja Görögországnak.<br />
Olyan, mint Argentínáé. De hát ki tudja…<br />
Ki tudja?<br />
Forrás: boldogsajtkészitok.blog.hu<br />
Olvasó: Vasárnap a Kossth Rádióban a G20-k tanácskozásáról<br />
szóltak a hírek, a magyaroknak adandó kohéziós pénzekről volt szó.<br />
S mit nem mond az illetékes osztrák ‘képviselő’ : meg kell adni<br />
Magyarországnak a kohéziós alapot, mert különben a többiek, pl. az<br />
osztrákok is kárát látják a kifizetés elmaradásának.<br />
No hát kedveseim! Adni kell a birkáknak pénzt, mert nem lesz,<br />
aki tejeljen nekünk. A Mária-Terézia mondás ma is igaz: etetni kell<br />
a birkát, hogy nyírni lehessen. Hát ez a <strong>szám</strong>unkra kiszabott szép, új<br />
világ! Ezt nevezik globál-kapitalizmusnak!<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 43
Kedves Bloggazdák!<br />
Most saját tapasztalatom alapján egy igen<br />
általános jellegű problémát szeretnék<br />
felvetni.A fiam ősszel múlt 12 éves. Most,<br />
február végén megbetegedett. Szombaton<br />
kezdett köhögni, kapott gyógyszert, de nem<br />
jött rendbe annyira, hogy hétfőn elmehessen<br />
iskolába. Ekkor jött a dilemma: 12 éves kor<br />
után már nem jár táppénz a gyerekre. Mivel<br />
nem volt nagyon rosszul (előző napokon<br />
még hőemelkedése sem volt), elmentem<br />
dolgozni, azzal a kikötéssel, hogy ha bármi<br />
gond van, azonnal hívjon fel telefonon.<br />
Azonban mikor hazaértem, rögtön kiderült,<br />
hogy a fiam állapota időközben jelentősen<br />
rosszabbodott, mert 39,8 volt a láza.<br />
Igen megijedtem, mert ezen az alapon akár<br />
arra is hazamehettem volna, hogy lázgörcsben<br />
fekszik eszméletlenül. Természetesen<br />
nem volt szándékomban a következő napokban<br />
magára hagyni. Ekkor tudtam meg,<br />
hogy “az a szokás” ebben az esetben, hogy a<br />
szülőt a saját háziorvosa írja ki, mintha beteg<br />
lenne. Mivel az apja elkapta tőle, így nálunk<br />
ez a kérdés megoldódott. De ez most nem<br />
egy általános és jó megoldás volt, igaz?<br />
Ez most ki a francnak jó így? Egyértelmű,<br />
hogy az egyetlen hivatalosan is elfogadható<br />
megoldás, hogy a gyerek egyedül maradjon<br />
otthon nem kivitelezhető. Nincs mindenhol<br />
nagymama, és mondjuk szabadságot sem<br />
lehet csak úgy hipp-hopp kivenni, és mellesleg,<br />
ahol kötelezően nyáron lehet csak<br />
kivenni, vagy egyéb megszabott időben, ott<br />
ez sem megoldás. Egyértelmű, hogy egy 12<br />
éves gyerek lázasan nem önellátó, és nem<br />
lehet magára hagyni. Nem tudom kinek volt<br />
az az eszement ötlete, hogy ennyi idős gyerek<br />
után már nem jár táppénz, de remélem,<br />
HA GYEREKET VÁLLALTÁL,<br />
AKKOR BŰNHŐDJÉL ÉRTE!<br />
van egy pár gyereke, akit otthon hagyhat<br />
majd lázasan.<br />
A másik probléma tavaly egy műtét során<br />
merült fel. A kórházban lévő gyerekre sem jár<br />
táppénz. Viszont a gyerekosztályok a kórházban<br />
már úgy vannak beállva (némileg a felnőttek<br />
is), hogy a hozzátartozó az felesleges, ám<br />
szükséges kisegítő ápolószemélyzetnek minősül.<br />
A szülő az, aki hozza-viszi az ágytálat, méri<br />
a vizelet mennyiségét, figyeli a megivott folyadékmennyiséget,<br />
aki már felkelhet, azt kitámogatja<br />
a WC-re, a velünk egy kórteremben lévő<br />
cukros gyerekeknél ők mérték a vércukrot is.<br />
Akinek nem volt benn a szülője egy ideig, azt is<br />
a többi anyuka-apuka látta el. Ezt anno akkor a<br />
szabadságom terhére oldottam meg.<br />
Tudom, hogy nagyon kényelmes a felelősséget<br />
a szülőkre hárítani ilyenkor, de<br />
HELLÁSZ VISSZAKÖSZÖN<br />
nem hinném, hogy az ilyesmi növeli a gyerekvállalási<br />
kedvet. Persze hallottam már<br />
olyan véleményt is, hogy ha gyereket vállaltál,<br />
akkor vállald a következményeket is (jó<br />
hogy nem úgy fogalmaztak ilyen esetben,<br />
hogy “akkor bűnhődjél érte!”). Ez természetes.<br />
Én szívesen vállaltam a szoptatást,<br />
pelenkázást, éjszakai virrasztásokat, betegápolást,<br />
de minden erőfeszítésem és elszántságom<br />
ellenére sem tudok egyszerre két<br />
helyen lenni. Mondhatnám, hogy például<br />
nem vállaltam át a kórházi eü. személyzet<br />
munkáját sem alapból a gyerekvállalással.<br />
És nem vállaltam azt sem, hogy 12 éves kora<br />
felett nem lesz soha beteg a gyerek, mivel ez<br />
nem rajtunk múlik.<br />
Üdvözlettel: Anna<br />
Forrás: munkahelyiterror.blog.hu<br />
A válság kitörése óta szinte folyamatosan rugdossák a görögöket, már-már ott tartanak az okoskodók (természetesen az „Európai értékek”<br />
védelmében), hogy a bajok forrása a hellénektől származik. Természetesen nem így van, hiszen ez a világméretű káosz egy tudatosan megtervezett<br />
forgatókönyv szerint zajlik a háttérhatalmak érdekei alapján. Az EU bűnbaknak persze őket kiáltotta ki, majd folyamatosan kényszerítette<br />
volna az országra a megszorításokat, ám Papandreu miniszterelnök azt mondta NEM!!!<br />
A népe megkérdezése nélkül ilyet nem tesz. Lett is riadalom, mi az, hogy megtagadja a brüsszeli parancsot?<br />
A kormányfőt félreállították. Vasárnap Görögország választott melynek eredménye ismételten sokkolta a “gittegylet” vezetőit, már attól<br />
sem riadtak vissza, hogy idiótának nevezzék a választópolgárokat, természetesen ezt is a demokrácia jegyében. Olyan pártokra szavaztak<br />
melyek nem kérnek az unióból és a sorvasztó hitelekből, viszont egyik sem tudna a <strong>szám</strong>ok alapján kormányt alakítani.<br />
A fősodratú hírekkel ellentétben alakul a koalíció és úgy néz ki, nem kell újabb választást tartani.<br />
A tervezett ötpontos gazdaságpolitikájuk több mint figyelemre méltó:<br />
1./ A hitelszerződés azonnali felmondása.<br />
2./ Minden olyan intézkedés megtagadása, ami a munkatörvénykönyvet érintené.<br />
3./ A választási rendszer azonnali módosítása és miniszteri mentelmi jog felfüggesztése.<br />
4./ A bankok államosítása.<br />
5./ Bizottság felállítása a hitelválság leggyorsabb megoldásának kidolgozására.<br />
Amennyiben ezek megvalósulnak a görögök olyan példával szolgálnak amely láncreakciót indíthat el. V. T.<br />
44 JÓ HA FIGYELÜNK!
HA NEM LENNÉK CIGÁNY,<br />
NEM LENNÉK SIKERES<br />
Már nyolcadikban híresség akart lenni, mégis hentesnek ment, hogy aztán egy<br />
valóságshow miatt Magyarország egyik legismertebb embere legyen. Győzike<br />
egy kiváló termék, mondja, és állítja, azért lett híres, mert egy tévéműsorban<br />
félreolvasta azt a kifejezést, hogy terpeszállás. Interjúsorozatunkban nagyon<br />
ismert cigányok beszélnek, Caramel, LL Junior, Bangó Margit, VV Fecó, Farkas<br />
Róbert és Mága Zoltán után Gáspár Győző a hetedik.<br />
– A Győzike show korábbi szerkesztője egyszer azt mondta nekem, hogy bármelyik cég jól<br />
járna veled, ha PR-főnökként alkalmazna. Folyamatosan használod a médiát és minden<br />
hol elmondod, hogy gyerekkorodtól a sztárságra készülsz. Mi a legkorábbi emléked, ami<br />
azzal kapcsolatos, hogy hírnévre vágysz?<br />
– Már általános iskolában, amikor a tanárnő feladta a házi feladatot,<br />
hogy mindenki írjon a kedvencéről, én Michael Jacksont<br />
választottam. Mai napig emlékszem rá, azt írtam le, hogy szeretnék<br />
a bőrébe bújni. Hogy szeretnék Michael Jackson lenni, szeretném,<br />
ha mindenki rólam beszélne, szeretném, hogyha én lennék a leghíresebb,<br />
és szeretnék én lenni Jackson. Ez volt 1987 májusában. Már<br />
akkor tudtam azt, hogy mi szeretnék lenni. De a szüleim tiltották ezt<br />
az egészet, ellenezték, azt mondták édesanyámék, hogy Salgótarjánból<br />
felkerülni, mit gondolok én, ne gondoljak már hülyeséget. Senki<br />
nem hitt bennem.<br />
– Mi volt olyan vonzó Michael Jacksonban?<br />
– Az, hogy tulajdonképpen ő is kisebbség volt, mint mi és megcsinálta.<br />
Igen, a csóróságból megcsinálta és nagy csávó lett, odatette<br />
magát. Tipikus ugyanaz volt. Na jó, én nem műtetem át magamat,<br />
mert én jól érzem magam így, ahogy vagyok. És amikor én elolvastam<br />
a könyvet, amit ő kiadott – nem szeretek olvasni, de ezt elolvastam<br />
-, akkor azt olvastam ki belőle, hogy jé, ez én vagyok. És bejött<br />
és sikerült és megcsináltam.<br />
– Mégis elmentél hentesnek, ami a hétköznapokat tekintve sokkal<br />
kevésbé csillogó, mint Michael Jackson vagy egy valóságshow-hős élete.<br />
– A szakmám hentes és mészáros, disznóvágással foglalkoztam,<br />
a pult mögött álltam és kiszolgáltam a vevőket. De soha nem éreztem<br />
azt, hogy nekem ez fontos és kell. Az iskola után már kerestem a<br />
lehetőségeket, és találtam egy hirdetést, hogy Csepregi Éva tanodája<br />
a Ruttkai Éva színházban felvételt hirdet kezdő énekeseknek. Egy<br />
hónapban 12 ezer volt a tandíj, 1990-től három éven át jártam fel<br />
Budapestre.<br />
– A Romantic együttessel kezdted a pályád, de nem azzal lettél híres,<br />
hanem a tévés szereplésekkel. Én konkrétan a sztáros Big Brother-ben<br />
láttalak először 2002-ben.<br />
– 1999. április 2-án megalakult a Romantic zenekar, ami ha nem<br />
alakul meg, akkor én most nem ülök itt, és nem vagyok az ország<br />
Győzikéje. Az ország fele nem szeretne, nem utálna.<br />
– De mi volt az a konkrét pillanat, amikortól a fényes karriered indu<br />
lását <strong>szám</strong>ítod?<br />
– A Romantic-kal szerződtünk le a TV2 csatornához és onnantól<br />
kezdve a pályafutásom tulajdonképpen megy, idézőjelben sikeres<br />
vagyok, létezek. Volt akkor egy nagyon sikeres produkció, Szulák<br />
Andrea Activity show-ja, amibe meghívtak engem is. Azt a feladatot<br />
kaptam, hogy mutogassam el azt, hogy terpeszállás, de én terepszállásnak<br />
olvastam. Ez a műsor 51 százalékos nézettséget hozott, és<br />
onnantól kezdve a TV2 látott bennem fantáziát.<br />
– Konkrétan a terpeszállás miatt lettél híres?<br />
– Igen, a terpeszállás, terepszállás miatt, az egy fantasztikus<br />
műsor, imádom visszanézni DVD-ről. Látott bennem a TV2 fantáziát,<br />
és egy csomó produkcióban benne voltam. Indult a Big Brother<br />
című műsor, amire fölkértek celebeket, hogy költözzenek be, és Gáspár<br />
Győző is beköltözött. És Bochkor Gábor, akit nagyon szeretek és<br />
imádok, kitalálta, hogy Győzikének hív. Ott ragadt rám.<br />
Aztán 2004. augusztus 16-án, nem tudom mi volt, hogy rossz idő<br />
volt-e, vagy beborult, kaptam egy telefont az akkori igazgatótól, hogy<br />
szeretettel várnak engem a Róna utcába, menjek már föl, mert szeretnének<br />
velem beszélni. Fölmentem és aznap kirúgtak a TV2-től.<br />
– Miért?<br />
– Azt mondták, azért rúgnak ki, mert két Gáspárt nem tudnak<br />
alkalmazni. Laci abban az évben volt Megasztár, én pedig már öt<br />
éve TV2-nél voltam alkalmazott. Szerintem nem ez volt a háttérben,<br />
de hangsúlyozom, hála a jó istennek, hogy így történt. Amikor<br />
kirúgtak, és jöttem hazafelé, csörgött a telefon, és Kolosi Péter volt,<br />
az RTL Klub programigazgatója. Azóta vagyok az RTL Klubnál, és<br />
nagyon nagyon jól érzem magam ott, nagyon szeretem őket.<br />
– Azt szokták írni az újságok, hogy jómódú családból származol.<br />
– Gondolják ezt az olvasók. Mi szegény családból származtunk,<br />
aztán édesapám belefogott egy építőipari vállalkozásba. Szegények<br />
voltunk, nagyon sok álommal. Álmodoztam bicikliről, álmodoztam<br />
egy műanyag mentőautóról, arról, hogy egyszer legyen színes<br />
tévém. De a legnagyobb álom az volt, hogy legyen szőnyeg a szobámban,<br />
mert nagyon hideg volt a burkolat.<br />
– Édesanyád mit dolgozott, amikor gyerek voltál?<br />
– A salgótarjáni tűzhelygyárban dolgozott, édesapám pedig a salgótarjáni<br />
bányagépgyárban több éven keresztül. Utána ment édesapám<br />
az építőiparba, édesanyám pedig nyitott egy zöldségest.<br />
– Te egy nagyon híres roma vagy. Milyen ma Magyarországon<br />
cigánynak lenni?<br />
– Nekem nagyon jó annak lenni. De Magyarországon cigánynak<br />
lenni nem nagyon jó. Mert azt mondják, hogy büdös cigány, azt<br />
mondják, hogy már megint a cigány lopott, és egy kalap alá vesznek<br />
minket. Magyarországon cigánynak lenni most per pillanat nem<br />
jó. De én örülök neki. Mikor megkérdezik tőlem, hogy szégyelled?<br />
Dehogy szégyellem, nekem ez van, a gyerekek is úgy vannak<br />
nevelve, hogy nem szégyellik. De mikor volt egy tűzpiros Ferrarim,<br />
amit az egyik szponzortól kaptam a forgatásra, akkor megálltam az<br />
autóval és azt mondták, hogy nézd meg, a büdös cigánynak milyen<br />
autója van, nekünk meg enni nem telik. Vagy nézd meg akkor, nézd<br />
meg a kis rohadt cigánynak, akkor csináljunk neki egy ellenőrzést,<br />
jelentsük fel az adóhivatalba. A kis rohadt cigány.<br />
– Abban, hogy ennyire sikeres lettél menyire <strong>szám</strong>ít az, hogy cigány<br />
vagy?<br />
– Jaj, nagyon. <strong>Ha</strong> nem lennék cigány, nem lennék sikeres. Unikum.<br />
Hát mert a Győzike, egy kicsit más. Ó, nagyon sokat <strong>szám</strong>ít. Anno<br />
annak idején ezt fölvállaltam, bevállaltam, nekem nagyon jót tett.<br />
Az újságcikkek is azt írják, hogy roma rapper, roma származású.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 45
Mondjuk azt nem értem, miért<br />
kell odaírni a cikkbe? Akkor<br />
a fehér emberekhez miért<br />
nem azt írják, hogy a magyar.<br />
Engem ez zavar, hogy roma<br />
származású celeb. Bárhogy is<br />
volt, az egyik cikkbe úgy volt,<br />
hogy a barna bőrű, roma származású<br />
Győzike. Hát drága<br />
szentkúti szűzmária, mondom,<br />
ez most miért lényeges?<br />
– A Győzike show a magyar<br />
televíziózás egyik legnézettebb<br />
műsora volt, 2005-ben a legke<br />
vésbé nézett adása is 1,65 millió<br />
nézőt vonzott, de volt, hogy 2,7<br />
millióan voltak rá kíváncsiak.<br />
Az egyik széria utolsó részét<br />
még úgy is 2,5 millióan nézték, hogy egy technikai hiba miatt az elején<br />
megismételték az előző adást.<br />
– Igen, a legnagyobb százalék a tévénézők körében 56,9 százalék volt.<br />
– Miért szeret téged a közönség?<br />
– Azért mert idióta vagyok. Mert soha nem voltam gizda, meg nagyképű.<br />
Mégis nagyon sok támadást kapok, magamba tudok borulni<br />
olyankor.<br />
Azért szeretnek, mert bevállaltam azt, amiről ők csak álmodoznak.<br />
Mert megvalósítottam azt, amiről ők csak álmodozni mernek. Mert<br />
merek az lenni, ami akarok. Mert meg merem tenni azt, amit ők nem<br />
mernek megtenni.<br />
– A közönség szerinted veled nevet vagy rajtad nevet?<br />
– Velem is és rajtam is. Velem azért, mert ők is átélik a helyzeteket,<br />
amiket látnak. Sok levelet kaptam, amikor nem bírtam felszögelni<br />
egy fényképet, akkor ők is mondták, hogy nem tudják, és ők<br />
sem tudnak babaágyat összeszerelni. Akkor velem nevettek.<br />
De rajtam is, hát persze, ez a Győzike show. Nézettséget akartunk,<br />
egy kereskedelmi csatornának voltam a fő sztárja. Nem olvashattam<br />
állandóan újságot, nem tanulhattam a gyerekekkel, nem lehettem úriember.<br />
Show-t kellett csinálni. Ebben én pedig nagyon nagy vagyok.<br />
– Sokat kritizáltak, sőt, kritizálnak különféle médiafórumokon a<br />
mai napig, hogy a Győzike show káros a romák médiaképére. Mi a véle<br />
ményed erről?<br />
– Kolosi Péter kapott egy levelet, hogy Tisztelt Programigazgató,<br />
Gáspár Győző a cigányokat rosszul tünteti fel, meg blablabla, röhögtem<br />
rajta. <strong>Ha</strong> egy tök normális család, kitűnő tanulókkal, az lett volna<br />
jó? Vagy ha elmentünk volna lopni, meg mocsokban éltünk volna?<br />
Nem foglalkoztam ezzel. Nevetséges volt. A programigazgató viszont<br />
nagyon jól lenyilatkozta, hogy nem az volt a címe, hogy Győzike roma<br />
reality, hanem Győzike show. Összekeverték az emberek. Mert ha<br />
roma reality lett volna,<br />
akkor azt mondom,<br />
hogy jól van, igazuk<br />
van. Mi emberek forgattunk,<br />
nem emeltük ki a<br />
romaságot.<br />
– Az utóbbi egy<br />
évben nem nagyon szere<br />
pelsz a médiában.<br />
– Jelenleg munka<br />
nélkül, itthon vagyok.<br />
A múlt évben csináltam<br />
egy olyan műtétet,<br />
amit nem gondoltam volna, hogy nagyon nehezen fog gyógyulni.<br />
Fogytam 72 kilót ezzel az átalakító műtéttel, jelenleg betegállományban<br />
vagyok itthon, közben a sajtónak nem nyilatkozom, nem<br />
is foglalkozom vele.<br />
– Elképzelhető az, hogy már lejártál, nem vagy akkora celeb, mint<br />
korábban? A sztároknak életciklusai vannak, bizonyos ideig csillognak,<br />
aztán eltűnnek. Veled is ez történik éppen?<br />
– Győzi nem járt le, nem. Győzi most nem akar szerepelni, Győzi<br />
most pihen. Jön vissza egy új dologgal. Győzi van, Győzi volt és lesz.<br />
Jön vissza szeptemberben a csatornáján. Mindenki várja ki a végét.<br />
Túl sok volt eddig a Győző. Most egyelőre pihen, majd jön vissza.<br />
– Miért beszélsz magadról úgy mintha egy másik ember lennél?<br />
– Mert a Győzike az egy kitalált személyiség. A Gáspár Győző<br />
meg itt ül veled. A Győzike egy termék. Hála a jóistennek, nagyon jó<br />
termék. Ez tudja majd a lányomnak, Evelinnek finanszírozni a külföldi<br />
iskoláját.<br />
– A Győzike showban, ami ugye elvileg egy valóság show, mennyire<br />
a termék-Győzike, és mennyiben az igazi Gáspár Győző szerepelt? Már<br />
ha tényleg el lehet titeket különíteni.<br />
– Azt soha senki nem fogja megtudni. Én mindig azt szoktam<br />
mondani, hogy Bea asszony színésznő, Gáspár Győző pedig színész.<br />
– A showhoz kötődik az is, hogy 22,2 millió forintos adócsalással<br />
vádolnak, szeptember óta tárgyalja ügyeteket a Salgótarjáni Városi<br />
Bíróság. Téged az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás<br />
bűntettével, valamint ezen ügyekben bűnsegédként is, továbbá kisebb<br />
kárt okozó csalás és kétrendbeli magánokirat-hamisítás vétségével<br />
vádolnak, a feleségedet pedig bűnsegédlettel. Tényleg nem fizettétek be a<br />
show-ért kapott fizettségetek után az adót?<br />
– Majd ha a bíróság kimondja az ítéletet, akkor tudok bővebbet<br />
mondani. <strong>Ha</strong> a bíróság kimondja, hogy bűnös vagyok, akkor azt<br />
fogom mondani neked, hogy igen, bűnös vagyok, igen, megbüntettek<br />
ennyire, elítéltek ennyire. De addig, míg a bíróság nem mondta<br />
ki az ítéletet, addig én se tudok mit mondani.<br />
– Miből élsz addig, amíg nincsen tévés szereped?<br />
– Hála a jóistennek van egy jó apám, meg van egy jó anyám, van<br />
a tanya, van a disznótelep.<br />
– Akkor amikor arról írnak az újságok, hogy édesapád kitagadott, és<br />
nem tartjátok a kapcsolatot, akkor az nem igaz? A show része?<br />
– 5 évig mi nem beszéltünk. Most már barátkozunk. Nincs még<br />
ez a kapcsolat olyan nagyon jó, de kibékültünk. Alakul.<br />
– Mi lesz szeptembertől a nagy visszatérés?<br />
– Nagyon jól fogok visszatérni, remélem. Állnak mögöttem<br />
olyan emberek, akik kiváló producerek, menedzserek, sokkal jobbak<br />
a szakmában, mint én vagyok. Ők felkészítenek arra, hogy most<br />
Győző eltűnik, és majd visszajön. Csak az a baj, hogy Győző nem<br />
tud eltűnni, mindig megírnak. Pedig én direkt szerettem volna,<br />
hogyha szeptemberig ki vannak éhezve az emberek, és nem látnak<br />
semmiféle tévécsatornában. Erre mindig az adócsalásról írnak, mert<br />
most nem tudnak mivel foglalkozni.<br />
Forrás: Munk Veronika – Index<br />
46 JÓ HA FIGYELÜNK!
FOLYAMATELEMZÉS<br />
Francis Fukuyama, az American Interest<br />
című társadalompolitikai folyóirat szerkesztőbizottság-elnöke<br />
azt elemezte, hogy a<br />
globalizálódó gazdaság egyre inkább növeli<br />
a jövedelemkülönbségeket az Egyesült Államokban<br />
és Európában, úgy gyengül a középosztály,<br />
amely pedig a politikai demokrácia<br />
alapját képezi...<br />
Az importverseny megrendítette az amerikai<br />
nagyvállalatok helyzetét a piacon. Az<br />
állam egyre kevésbé működött hatékonyan.<br />
Az Egyesült Államok folyamatosan túlterjeszkedett<br />
lehetőségein külpolitikai és katonai<br />
téren egyaránt. Ugyanakkor világos, hogy<br />
a gazdaságot magára hagyó, a szupergazdaságokat<br />
erősítő, az Egyesült Államok hegemóniáját<br />
fegyveres beavatkozásokkal megvalósítani<br />
igyekvő neokonzervatív áramlat, amely<br />
módosult formájában az EU-n belül is létezik,<br />
szintén nem jelent működőképes alternatívát.<br />
Az Egyesült Államoknak és az Európai<br />
Uniónak újra ki kell találnia magát, de arra<br />
is szükség van, hogy a polgárok ezekkel az<br />
elképzelésekkel azonosulni tudjanak.<br />
Joseph E. Stiglitz szerint Európa beszűkült<br />
tudattal összpontosít a megszorító<br />
intézkedésekre, melyek problémáinak félrediagnosztizálásából<br />
erednek. Európa rohan<br />
a megszorításokba, ennek következményei<br />
azonban tartósak és esetleg súlyosak lesznek.<br />
<strong>Ha</strong> az euró túléli a zavarokat, annak is<br />
nagy ára lesz nagyarányú munkanélküliség<br />
formájában, főleg a válságországokban.<br />
A világ legnagyobb bankjainak<br />
lobbiszervezetét (IIF) irányító Charles<br />
Dallara azt mondta, hogy Európa és Németország<br />
túlerőlteti a megszorításokat a növekedés<br />
rovására.<br />
– Lóránt Károly szerint senki a bizottságban<br />
nem veti fel, hogy Németország sikere az unió<br />
periféria államaiban megismételhetetlen. Nemcsak<br />
azért, mert a versenyképesség nem csak a<br />
béreken múlik, hanem sokkal inkább a technológiai<br />
fölényen és gazdasági erőn, hanem azért<br />
sem, mert ahhoz, hogy a perifériális államok<br />
ki tudjanak kerülni a válságból, Németországnak<br />
többet kellene importálnia, mint amenynyit<br />
exportál. Az évi 100 milliárd eurós német<br />
exporttöbblet mellett e térség eladósodottsága<br />
csak növekedhet. Van Rompuy, miközben síkraszáll<br />
a megszorító politika mellett, teljesen<br />
megfeledkezik az országok közötti kereskedelem<br />
kiegyenlítésének szükségességéről.<br />
Bogár László szerint alapvető fontosságú<br />
annak a kérdésnek a tisztázása, milyen<br />
mechanizmusok vezetnek oda, hogy <strong>szám</strong>os,<br />
Giulio Tremontihoz hasonló karriert<br />
befutó, egész életükön át ezt a rendszert<br />
szolgáló neves személyiség radikálisan<br />
szembefordul a fennálló renddel. Amit például<br />
a Magyarországon ma szintén végzetes<br />
rövidlátással „sztárolt” Ronald Reagan úgy<br />
fogalmazott, hogy „Miért tennék én bármit<br />
is a jövő nemzedékéért, tettek-e ők bármit<br />
értem?” Ez a kétségtelenül frappáns gondolat<br />
a végső pusztulás legbiztosabb receptje.<br />
Hinnünk kellene abban, hogy lassan a<br />
világon élősködő globalista hatalom is képes<br />
lesz megérteni a kialakult helyzet végtelen<br />
veszélyességét.<br />
Az öngyilkosság nem lehet a civilizáció<br />
vezérlő csillaga. Forrás: TÜPOSZ<br />
Fricz Tamás szerint az erkölcsileg lejáratódott<br />
Horn Gyula, Medgyessy Péter és<br />
Gyurcsány Ferenc mellett kritikátlanul<br />
kiálló baloldali-balliberális oldallal szemben<br />
a jobboldali-nemzeti oldal sajtója, médiája,<br />
közszereplői, s részben politikusai viszont<br />
átlépték a Rubicont: képesek voltak kimondani,<br />
hogy ha Schmitt Pál plagizált, akkor<br />
nem maradhat a hivatalában.<br />
Ennek kimondása nem ment könnyen,<br />
de tisztulás volt. Büszke lehet rá a jobboldal,<br />
a nemzeti, konzervatív oldal.<br />
E politikai oldal ezután joggal követelheti,<br />
hogy ez a magatartás legyen a mérce a<br />
magyar politikai közéletben.<br />
Ugyanis kétféle logika van a politikában<br />
és közéletben.<br />
Az egyik a háborús, a másik a demokratikus.<br />
A háborús logika abból indul ki, hogy a<br />
bajtársakat mindig és minden esetben meg<br />
kell védeni, mert harc van, nem engedhetjük<br />
gyengíteni a sorainkat.<br />
A háborús logika alapján az erkölcsöket<br />
és normákat félre kell tenni, mert az életünket<br />
védjük, s az ellenséget le kell győzni.<br />
Ezzel szemben a demokratikus logika<br />
abból indul ki, hogy politikai küzdelem<br />
folyik a politikai táborok között, amelyek<br />
nem a másik megsemmisítésével kell együtt<br />
járnia, hanem egymás valamilyen szintű<br />
elfogadásával, de legalábbis eltűrésével.<br />
E logikában működniük kell az általános<br />
normáknak, amelyek az együttélés feltételeit<br />
teremtik meg.<br />
FOLYAMATELEMZÉS<br />
(<strong>2012</strong>. május 3.)<br />
Hegyi Gyula emlékeztet rá, hogy az elmúlt évtizedekben világszerte,<br />
és a fejlett nyugati világban is romlott a munkavállalók helyzete. A<br />
nemzeti összterméken belül a munkajövedelmek aránya 73%-ról<br />
63%-ra zsugorodott. A vagyoni koncentráció az Egyesült Államokban<br />
a legkirívóbb, ahol a javak a felső húsz százaléké a javak 85%-a. A jövedelmi<br />
és vagyoni különbségek növekedése bizonyítja, hogy a fejlett<br />
országok dolgozóinak a helyzete nemcsak a globális verseny, hanem<br />
hazájuk egyre torzabb jövedelem-elosztó rendszere miatt is romlik.<br />
Giulio Tremonti, az olasz kormány korábbi pénzügyminisztere<br />
szerint a népek felfogták, hogy sorsuk nem függhet jegybankelnököktől,<br />
akik a politikát alakítják. Felfogták, hogy ez a rendszer nem<br />
maradhat fenn tovább, hogy a pénzvilág előbb bennünket pusztít el,<br />
azután saját magát.<br />
El kell választani a bankok produktív tevékenységét a spekulációtól,<br />
be kell tiltani a derivátumokat, és be kell vezetni az<br />
eurókötvényeket.<br />
Charles Seaford, a londoni NEF <strong>Jó</strong>lléti Központjának vezetője<br />
szerint a megszorítások helyett arra kellene inkább koncentrálni,<br />
hogyan lehetne biztonságos és fenntartható munkahelyeket teremteni,<br />
akkor is, ha az gazdaságilag nem hatékony. Meg kell vizsgálni,<br />
melyek azok az importtermékek, amelyet Magyarországon is gyártatni<br />
lehetne. (Vasárnapi Hírek)<br />
<strong>Ha</strong>rgitai Miklós szerint a világgazdasági válság egyik legnagyobb<br />
veszteséből mára nyertessé vált a sikeres gazdasági szabadságharcot<br />
megvívó Izland.<br />
A szigetország <strong>szám</strong>os pénzügyi és politikai dogmát megcáfolt,<br />
és a részvételi demokrácia eszközeivel kezelte a krízist.<br />
Szakértők szerint az izlandi gazdaságot a korona, vagyis a leértékelés<br />
lehetősége mentette meg.<br />
Nagyobb visszaesés inkább csak a luxusfogyasztásban és az autópiacon<br />
következett be, ami azt mutatja, hogy a terheket nem az alul<br />
lévőkre hárították.<br />
A gazdasági szabadságharc – amelynek lényege nem az IMF<br />
elkergetése volt (hanem a pénzügyi önrendelkezés kivívása, illetve a<br />
lakosság terhelésének korlátozása – gyakorlatilag elsöpörte az elitet.<br />
A legizgalmasabb fejlemény az alkotmánycsere volt.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 47
Az izlandi lakosság választotta meg azokat az egyszerű polgárokat,<br />
akik bekerültek az alkotmányozó bizottságba.<br />
Bár a parlament is szavazott az alkotmányról, folyamat végállomása<br />
egy megerősítő népszavazás lesz.<br />
Az új izlandi alkotmány szigorú kontroll alatt tartja (különösen a<br />
képviselők el<strong>szám</strong>oltathatósága és visszahívhatósága terén).<br />
A természeti kincseket és a földet nép kezébe helyezte, elidegeníthetetlen<br />
nemzeti tulajdonnak nyilvánítva.<br />
Róna Péter szerint Európa története immár tíz éve a periféria<br />
országainak megállíthatatlan leszakadásáról szól. Az euró nemcsak<br />
nem bizonyult a felzárkózás eszközének, hanem az övezeten kívül<br />
maradottaknál is nagyobb áldozatokra kényszerítette őket. De az<br />
áldozatoknak nincs gyümölcse, mert nem is lehet; a szigor bajnokai<br />
ma sem tudják felrajzolni, hogyan kovácsolhat fellendülést a megszorítás,<br />
mert nem is kovácsolhat. Kína és India elvitte Európából<br />
– az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyeket.<br />
Miközben az árak gyorsan közeledtek a fejlett piacok szintjéhez,<br />
a bérek messze elmaradtak, mert az alacsonyabb hozzáadott értéket<br />
termelő szerkezet csak egy alacsonyabb bérszint kitermelésére<br />
volt képes. (Sőt, a bérszint még annál is jóval alacsonyabb; hiszen<br />
ugyanazt a munkát ugyanolyan termelékenység mellett töredékével<br />
fizetik!) A fejlett északi országok óriási versenyelőnnyel – bőséges<br />
tőkeellátottsággal, jelentős technológiahalmazzal, magas fizetőképességgel<br />
rendelkező, hatalmas belföldi piaccal, kidolgozott, jól<br />
működő intézményrendszerrel, kiváló egyetemekkel léptek be az<br />
Európai Unióba, illetve az euróövezetbe, szemben a periféria szerény<br />
eszköztárával. versenyképesség különbözet, a szabad tőke- és<br />
áruáramlás, továbbá a közös valuta hatására nemhogy nem csökkent,<br />
hanem tetemesen nőtt.<br />
Az EU-t a maastrichti szerződés és a közös valuta feltételei megfosztották<br />
a perifériát a sikeres felzárkózáshoz szükséges gazdaságpolitikai<br />
eszközök legfontosabbjaitól – így a leértékeléstől, a gazdaság<br />
tényleges teljesítőképességéhez szabott kamat- és árfolyam-politikától,<br />
az árak és bérek közötti olló szétnyílásának megakadályozásától,<br />
az ideiglenes védővámok bevezetésétől és a nemzetgazdaság igényeire<br />
alapozott szabályozás lehetőségétől.<br />
Kemal Dervis, a Világbank volt alelnöke szerint a szélsőséges<br />
megszorítások, a csökkenő árak, a nagy arányú munkanélküliség és<br />
társadalmi feszültség nem kedveznek a beruházásoknak és az innovációnak.<br />
A szélsőséges megszorítás és a defláció éppen önnön célját<br />
rombolhatja le, lehetetlenné téve a déli országok versenyképességét<br />
célzó reformok végrehajtását. A túlzott mértékű bérdeflációnak<br />
negatív hatása lenne a termelékenység alakulására.<br />
A jól képzett munkaerő ugyanis előbb szánja rá magát a kivándorlásra.<br />
Róna szerint a függetlennek nevezett monetáris politika figyelmen<br />
kívül hagyja a felzárkózó országok <strong>szám</strong>ára különösen fontos<br />
Balassa-Samuelson-hatás következményeit.<br />
Az egyre versenyképtelenebb gazdaságoktól szadista badarság<br />
elvárni, hogy a bevételek növelése és a kiadások csökkentése megoldja<br />
a gondot.<br />
Az EU fejlett országai, élükön Németországgal, úgy szeretnék<br />
feloldani a kialakult gondot, hogy a közöttük és a periféria között<br />
létrejött versenyképesség-különbözet egy jottányit se csökkenjen.<br />
A játéknak most vége.<br />
Sem a görög, sem a periféria más vergődő gazdaságát nem lehet<br />
talpra állítani egy drasztikus leértékelés nélkül, a leértékelést pedig<br />
csak az övezet elhagyásával lehet végrehajtani.<br />
Tragikus, hogy Németország pont azzal a kettős átokkal – a tornyosuló<br />
eladósodással és az adósság törlesztéséhez szükséges teljesítőképesség<br />
elsorvasztásával – sújtja a perifériát, mint amivel a győztes,<br />
de rövidlátó hatalmak kárhoztatták őt Versailles-ban.<br />
FOLYAMATELEMZÉS<br />
(<strong>2012</strong>. május 25.)<br />
Pedig ő igazán tudhatná, hogy a periféria gazdaságainak összeomlását<br />
csak a demokrácia összeomlása követheti.<br />
Pelle János szerint, a görög politikai helyzet sok tekintetben<br />
hasonló a weimari köztársaság végnapjaihoz, amikor a szélsőséges<br />
baloldali és jobboldali erők a gazdasági válság legnehezebb időszakában<br />
két oldalról fojtogatták a mérsékelt pártokból álló centrumot,<br />
és a németeket az egyik szélsőségtől a kommunistáktól való félelem<br />
a másik szélsőség, a nácik karjaiba hajtotta.<br />
Kövér Tibor szerint a szabadságharc a pénzügyi szolgaság és<br />
kiszolgáltatottság elleni küzdelem.<br />
A szabadság hiánya, ha egy hitelező nem csupán pénzének kamatos<br />
visszafizetését várja el, hanem hitelei által egy nép életformájának<br />
is irányt akar szabni. A hitelezőnek az életmódra, társadalomszervezésre<br />
irányuló elvárásait is teljesíteni kell.<br />
A pénz a szokásokban, életformában és erkölcsi értékrendben is<br />
társadalmi egyenértékest kíván.<br />
A kereszténység, amely egy uzsorást józan mérsékletre és felebaráti<br />
szeretetre biztat, vagy az iszlám, ahol hitük szerint tilos „pénzből pénzt<br />
csinálni”, azaz pénzkölcsön után kamatot szedni, kifejezetten ellenség.<br />
Így lesznek a pénztőkének kedvesek, akik bármilyen okból megtagadják<br />
a hitet, míg ellenséggé válnak, akik hordozzák a keresztet.<br />
Ebben a tekintetben Hollandia ért el a legmesszebb, mert ott már<br />
értelmezhetetlen a kereszténység jelenléte, s az sem véletlen, hogy<br />
éppen a holland újságírók és politikusok támadják Magyarországot<br />
a legdühödtebben.<br />
Bogár László szerint a megszorítás az a folyamat, amelyben az<br />
állam a belföldi szereplőktől anyagi erőforrásokat csoportosít át a<br />
külföldi szereplők felé. A megszorítás fontos eleme az uralkodó<br />
beszédmód által strukturális reformnak nevezett cselekvéssor,<br />
amelynek során az államháztartás kiadásainak szerkezetét úgy változtatják<br />
meg, hogy a lokalitás népének közösségi rendszerei rovására<br />
(főként egészségügyi-szociális és oktatási-kulturális szféra)<br />
igyekeznek növelni a lokalitásban tevékenykedő globális hatalmi<br />
tényezők (multinacionális vállalatok és globális bankok) által elsajátítható<br />
erőforrások részarányát (kivitt profit és kamat).<br />
Nyilvánvaló, hogy a globális birodalom mohósága a végső ok;<br />
az, hogy a mesterségesen keltett hisztériák nyomán egekbe vitt<br />
kamatokkal „túlszívatja” Európa lokalitásait. A helyzet abszurditását<br />
jelzi, hogy miközben az euró alapkamata fél százalék körül van, a<br />
görög társadalomnak mégis ötvenszázalékos kamatot kell fizetnie az<br />
államkötvények tulajdonosainak.<br />
A franciák és a görögök is ez ellen a folyamat ellen léptek fel.<br />
Valóban fordulatra volna szükség. Csakhogy ehhez az egész globális<br />
hatalmi rendszer megváltoztatásán keresztül vezet, pontosabban –<br />
vezetne az út.<br />
Ám a tényleges erőviszonyok egyelőre teljesen illuzórikussá tesznek<br />
minden ilyen kísérletet, mint ahogyan azt Magyarország példája<br />
is bizonyítja. Még az egész földrész lényeglátásra épülő összefogása<br />
is kevés lenne egy ilyen kísérlethez.<br />
Márpedig az Európai Unió a szigorú „paktummal” éppen az év<br />
elején indult el végzetesen hamis irányba.<br />
A két választás legfőbb tanulsága az a vészjósló tény, hogy Európa<br />
társadalmai sem tudással, sem kellő bátorsággal nem rendelkeznek,<br />
és így sorsuk megpecsételődni látszik.<br />
48 JÓ HA FIGYELÜNK!
FOLYAMATELEMZÉS<br />
(<strong>2012</strong>. szeptember 20.)<br />
Mihail Gorbacsov szembesülve a ténnyel,<br />
hogy Washington több mint 700 milliárd<br />
dollárral siet a csőd szélére jutó bankok<br />
segítségére, és közben hagyja, hogy a fizetni<br />
nem tudó jelzálog-hiteleseket kirakják otthonukból,<br />
így kiáltott fel: „Hiszen ez a gazdagok<br />
<strong>szám</strong>ára kommunizmus, a szegényeknek<br />
kapitalizmus!”<br />
Az a birodalom, amely a kevesebb állam<br />
szlogenjét diktálta harminc éven át a világnak,<br />
a történelemben valaha volt legnagyobb<br />
állami beavatkozást hajtotta végre az<br />
adófizetők pénzéből.<br />
S. Király Béla szerint Jacques Saint Victor<br />
könyvében, amelynek címe is sokatmondó<br />
– Láthatatlan hatalom.<br />
A maffiák és a demokratikus társadalom -,<br />
meggyőzően mutatja ki, hogy az újból életre<br />
kapó pénzügyi lobbik ismét olyan hatalmasok,<br />
a szándékosan bonyolulttá módolt pénzügyi<br />
rendszer pedig annyira összegubancolódott<br />
viszonyokat teremtenek, hogy a kormányok<br />
tehetetlenek velük szemben.<br />
A termelékenység növekedése közepette a<br />
munkavállalók csökkenő reáljövedelme nem<br />
képes felvásárolni a megtermelt áruk tömegét.<br />
E problémák a vásárlási kölcsönök rafinált<br />
termékeivel próbálják áthidalni.<br />
A vállalatok minimálisra csökkentik a<br />
bérköltségeiket, módszeresen visszaszorítják<br />
a kollektív érdekérvényesítés formáit,<br />
és végletekig fokozva a termelékenységet,<br />
folyamatosan rontják a munka anyagi, fizikai<br />
és lelki feltételeit.<br />
EGÉSZSÉG, NYUGDÍJ, OKTATÁS,<br />
KULTÚRA<br />
Egyetlen hazai kórház sem felel meg az új<br />
minimumfeltételeknek – állapította meg<br />
a Tisztiorvosi Szolgálat, ezért úgy vélik,<br />
az engedélyek esetleges megvonása előtt<br />
módosítani kellene az erről szóló rendeletet.<br />
2013 őszétől felmenő rendszerben szétválasztanák<br />
az általános és a középiskolai<br />
tanárok képzését, nagyobb szerepet kapna a<br />
szakmai gyakorlat.<br />
Emellett visszaállítanák az osztatlan képzést.<br />
Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai<br />
Társaság elnöke súlyos szakmai hibának<br />
tartja az osztatlan képzés visszaállítását,<br />
hiszen ezzel túlságosan korai pályaválasztásra<br />
kényszerítik a hallgatókat. A Pedagógusok<br />
Demokratikus Szakszervezete viszont<br />
pont ellenkezőleg, úgy látja, hogy a gyakorlati<br />
képzésnek lehetőleg a felsőfokú tanulmányok<br />
elejére kellene kerülnie, nem pedig<br />
a végére, hogy a lehető legkorábban kiderüljön<br />
a hallgatókról, alkalmasak-e a pályára.<br />
Trencsényi kifogásolja azt is, hogy a képzési<br />
időben különbséget tesznek az általános és a<br />
középiskolai tanárok között.<br />
A nyolcosztályos gimnáziumok miatt ma<br />
már a tanulók fele tízévesen középiskolában<br />
tanul.<br />
Ezután tehát a nyolcosztályos gimnáziumokban<br />
tanulókat jobban képzett pedagógusok<br />
tanítják majd, mint azokat – az általában<br />
kevésbé jól szituált családokból származó<br />
– gyerekeket, akik tizennégy éves korukig<br />
általános iskolában maradnak. Mindez Trencsényi<br />
László szerint nem más, mint „arcátlan<br />
szegregáció, a társadalmi igazságtalanság<br />
betetőzése”. (Az ilyen nézőpont szerint minden<br />
tehetséggondozás szegregáció.)<br />
Szili Katalin úgy látja, csak a középosztály<br />
felső része az, amelyet kedvezően érintettek<br />
az adóváltozások és a devizahitelesek megmentésére<br />
szánt akciók. Szili a magáncsőd<br />
intézményének bevezetését szorgalmazza.<br />
Az adósságspirálból a megfelelő törvényi<br />
segítség nélkül még munka mellett sem tudnak<br />
a családok belátható időn belül kikerülni.<br />
– Damm Andrea szerint azok, akik 1986-tól<br />
kidolgozták az adótörvényeket, a társasági<br />
törvényt és a fel<strong>szám</strong>olási törvényt, csak<br />
a már évtizedek óta hatályban lévő német<br />
törvényeket fordították magyarra. <strong>Ha</strong> már e<br />
rendszer lényeges intézményeit meghonosítottuk,<br />
azokat is át kellett volna vennünk,<br />
amelyek a polgárok <strong>szám</strong>ára a kapitalista<br />
gazdasági rendszer társadalomtorzító hatásait<br />
korlátozzák, enyhítik. Eddig egyetlen<br />
ilyen jogintézményt sem vettünk át, pedig<br />
az egyikre, a magáncsőd intézményére nagy<br />
szükség lenne. Óriási az egyensúlytalanság<br />
a magánszemélyek és a cégek lehetőségei<br />
között. A magáncsőd megakadályozza, hogy<br />
valakit élete végéig adósnak kelljen tekinteni,<br />
hiszen a hitelezői követelés korlátja az adós<br />
anyagi helyzetének függvénye.<br />
PÉNZÜGYEK, ADÓK, JÁRULÉKOK<br />
Bajnai Gordon szerint hazánknak jelentős<br />
tartalékai vannak a jegybankban, így az<br />
ország finanszírozásához nem szükséges az<br />
IMF-megállapodás, mégis szükség van rá,<br />
mert nincs elég bizalom az országgal szemben.<br />
Az ország gazdasági bajainak egyik legsúlyosabb<br />
oka az, hogy a rendszerváltás óta<br />
nem sikerült érdemben növelni a foglalkoztatást,<br />
ami a ma is 57 százalék.<br />
Ebben annak ellenére nincs előrelépés,<br />
hogy az egy főre jutó külföldi tőke beáramlása<br />
ma is a legmagasabb hazánkban.<br />
Ez így rossz szerkezetet tükröz.<br />
Háromezermilliárd forintnyi bevételhez<br />
jutott az államkassza azzal, hogy eddig még<br />
nem jött létre a megállapodás a Nemzetközi<br />
Valutaalappal. Giró-Szász András szerint<br />
ugyanis az IMF nem engedte volna meg, hogy<br />
bevezessék a bankadót, a szektorális adót, a<br />
végtörlesztést és az árfolyamgátat sem. – Orbán<br />
Viktor szerint miután 2010-ben az európai<br />
válság újabb hulláma érte el Magyarországot,<br />
sokan azt mondták, hogy fel kell adni eredeti<br />
céljainkat. „Mi azonban ragaszkodunk ahhoz,<br />
hogy kitörjünk az adósságcsapdából”, és az<br />
emberek segély helyett munkából élhessenek.<br />
Magyarország a válság ellenére is fontos sikereket<br />
ért el. Megőriztük a nyugdíjak vásárlóerejét<br />
és hosszú évek után sikerült három százalék<br />
alá szorítani a költségvetési hiányt. A magyar<br />
emberek százezreit szabadítottuk ki a devizahitelezés<br />
fogságából, teljesítményösztönző és családi<br />
alapú adózást vezettünk be. A válság előtti<br />
szintre szorítottuk vissza a munkanélküliséget,<br />
Európában elsőként indítunk munkahelyvédelmi<br />
akciót. Éles vitákat kellett vállalni itthon<br />
és külföldön a nemzetközi pénzügyi spekulánsokkal,<br />
multinacionális vállalat-vezetőkkel, és<br />
gyakran az unió vezetőivel is, hogy tarthassuk<br />
magunkat a saját céljainkhoz. Úgy gondoltuk,<br />
be lehet vonni a bankokat és a nagy cégeket a<br />
válság terheinek megosztásába. Ezért nem kell<br />
egy 2008-as típusú megállapodást elfogadnunk,<br />
ma nem vagyunk rászorulva. Az államkötvényeket<br />
túljegyzik, a pénzpiac működik.<br />
Boros Imre szerint a szabad versenyt hirdető<br />
nemzetközi intézmények az IMF-fel az<br />
élen sikerrel hozták létre a szabad verseny karikatúráját,<br />
ahol adózott jövedelmekből képződő<br />
tőkék „versenyeznek” adóelkerülő tőkékkel. A<br />
világgazdaság egy jelentős része emiatt olyan<br />
sajátos helyzetbe jutott, hogy az „adómentes”<br />
tőkének további adókedvezményeket juttatni<br />
kényszerül, miközben a hazaiakat menteni a<br />
versenysemlegesség jegyében szigorúan tilos.<br />
Az IMF a forrásokért cserébe ugyanazt kéri,<br />
mint korábban: privatizálj, deregulálj, liberalizálj,<br />
fogd vissza a költést saját polgáraid oktatására,<br />
egészségügyére, nyugdíjára stb. Mindazok<br />
részére, akik az egyensúlyt az adóterhelés<br />
méltányosabb elosztásával kívánják létrehozni,<br />
mint hazánk 2010 óta tette, az EU politikai<br />
leckéket is megfogalmaz a hitelek előfeltételeként.<br />
Az IMF megállapodásért cserébe azt kéri,<br />
ismét állítsuk vissza a régi elosztási szabályokat,<br />
azaz mentesítsük a hazánkban működő nemzetközi<br />
tőkét, kiváltképpen a bankokat attól a<br />
minimális tehertől, amit az elmúlt két évben<br />
viselni voltak kénytelenek.<br />
A jövő évre tervezett hiánycél elérése<br />
érdekében több ezer fős leépítés is megvalósulhat<br />
az államigazgatási apparátusban,<br />
illetőleg az önkormányzatoknál. A kormány<br />
ebben a körben befagyasztja a bérköltségeket<br />
is, egészen 2015-ig.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 49
Irán fegyverszállítmányokkal<br />
járul hozzá Básár Asszad<br />
terrorállamának fenntartásához,<br />
és ezzel megsérti az<br />
ENSZ Biztonsági Tanácsa<br />
vonatkozó rendelkezéseit,<br />
tudta meg a Reuters. Eközben<br />
az iszlamista rezsim<br />
további centrifugákat szerel<br />
fel atomlétesítményében,<br />
de egyelőre úgy tűnik, uránt<br />
nem dúsít velük. Eközben<br />
Izrael washingtoni nagykövete<br />
úgy nyilatkozott: teljes<br />
mértékben kidolgozott az<br />
Irán ellen tervezett amerikai<br />
csapás menetrendje.<br />
IRÁN: CSAPÁS ELŐTT?<br />
Irán Oroszországhoz hasonlóan azon<br />
maroknyi ország közé tartozik, amelyek<br />
tizennégy havi, párját ritkítóan kegyetlen<br />
polgárháború után is Básár Asszadot tartják<br />
Szíria törvényes államfőjének, rendszerében<br />
pedig szövetségest látnak. Nem sokkal azt<br />
megelőzően, hogy Irán és az ENSZ bécsi<br />
székhelyű Nemzetközi Atomenergia Bizottsága<br />
ismét tárgyalásokat készül kezdeni az<br />
iráni atomprogramról, az ENSZ jelentése<br />
szerint az elmúlt egy évben Irán hatalmas<br />
mennyiségű fegyverrel látta el a saját polgári<br />
lakossága ellen hadat viselő szíriai alavita<br />
rezsimet. Legalább két nagy szállítmányról<br />
konkrétan tudnak; egy harmadik pedig az<br />
afganisztáni tálib felkelőkhöz tartott.<br />
A török hatóságok elkoboztak egy<br />
országukon keresztül Szíriának szánt szállítmányt,<br />
amelyben ismétlőfegyverek,<br />
robbanóanyagok, detonátorok, 60 és 120<br />
milliméteres aknavető-lövedékek és egyéb<br />
hadfelszerelés volt.<br />
Az ENSZ-beli bürokratikus huzavona<br />
miatt nem lehet megmondani, mikor kerül<br />
a jelentés a világszervezet Biztonsági Tanácsa<br />
elé, amelynek jogában áll megbüntetni<br />
a rendelkezéseit lábbal tipró tagállamot.<br />
A jelek szerint az ügyet megpróbálták az<br />
ENSZ berkein belül tartani, alighanem<br />
azért, hogy a nagy nehezen tárgyalóasztalhoz<br />
kényszerített, már eddig is súlyosan<br />
szankcionált országgal szemben ne kelljen<br />
újabb büntető rendszabályokat foganatosítani.<br />
A világszervezeten belüli erők talán<br />
örök időkre elsüllyesztették volna a jelen-<br />
Morált erősítő köztéri látványosság Iránban<br />
tést, ha a Reuters nem tudja meg és hozza<br />
nyilvánosságra.<br />
A dokumentum foglalkozik az iráni<br />
atomfegyverkezéssel is, és megjegyzi, hogy<br />
a BT által 2006 és 2010 között hozott szankcióknak<br />
van valamelyes foganatjuk, amenynyiben<br />
az iráni nukleáris programot sikerült<br />
némileg lelassítani, de Irán ettől még tovább<br />
folytatja a tiltott tevékenységet, így az urániumdúsítást<br />
is, és beszerezte az atombombához<br />
szükséges anyagokat, így grafitot,<br />
különleges alumíniumötvözetet, kémiai<br />
anyagokat, vákuumpumpákat, turbinákat és<br />
hélium-gázdetektorokat.<br />
Miután a nemzetközi és amerikai szankciók<br />
kikapcsolták Iránt a világ pénzátutaló<br />
rendszereiből, jelentős szerephez jutott a<br />
cserekereskedelem. A jelentés megjegyzi,<br />
hogy Teherán létrehozott egy külföldi<br />
országban egy közelebbről meg nem nevezett<br />
kis céget, ami cserekereskedelmet<br />
bonyolít, és ennek a cégnek a forgalma másfél<br />
év alatt 11 milliárd dollárra rúgott.<br />
A dokumentum részletesen foglalkozik<br />
az Iráni Iszlám Köztársaság hajózási cégével,<br />
az IRIS Line-nal, amely maga nincs ENSZszankciók<br />
alatt, három leányvállalata viszont<br />
igen. A jelentés szerzői arra hívják fel a figyelmet,<br />
hogy az ENSZ tagállamainak ébereknek<br />
kell lenniük, mert az IRIS Lines minden<br />
alkalmat megragad a szankciók kijátszására.<br />
Egyik leányvállalata, az Irano Hind Shipping<br />
Company továbbra is zavartalanul fuvaroz,<br />
miközben gátlástalanul cserélget stróman-<br />
50 JÓ HA FIGYELÜNK!
ENSZ-megfigyelők egy damaszkuszi szálloda lobbijában. A világszervezet eldugta a jelentést, hogy ne kelljen levonni a<br />
következtetéseket?<br />
tulajdonosokat, felségjelzéseket és hajóneveket<br />
egyaránt – utóbbiakból kivétel nélkül<br />
Dan Shapiro, Izrael Állam washingtoni nagykövete<br />
eltávolítottak minden Iránra utaló szót vagy<br />
kifejezést. Az IRIS Lines mintegy 130 hajója<br />
jelenleg 75 különféle cég<br />
nevén fut.<br />
Két olyan északkoreai<br />
céget nevez meg<br />
a jelentés, amelyek tevékenyen<br />
közreműködnek<br />
az iráni atomprogramban;<br />
az egyikük Green<br />
Pine Associated Corp.<br />
néven fut, a másik a<br />
Korea Hüngdzsin Kereskedelmi<br />
Vállalat. Mindkettő<br />
május másodika<br />
óta BT-szankciók hatálya<br />
alá esik.<br />
Különféle találgatások<br />
vannak forgalomban<br />
afelől, hol tart Irán a bombagyártásban. A<br />
legtöbb szakértői vélemény szerint nem jár<br />
messze attól, hogy elkészítsen négy nukleáris<br />
robbanófejet, amelyet rakétákkal tud célba<br />
juttatni. Mint köztudott, Irán több alkalommal<br />
megsemmisítéssel fenyegette meg Izraelt,<br />
amelynek létjogosultságát kétségbe vonja,<br />
de az Öböl menti szunnita arab rezsimek<br />
– amelyek némelyikének síita kisebbségét<br />
évtizedek óta forradalomra próbálja hergelni<br />
Teherán – ugyancsak fenyegetve érzik magukat,<br />
élükön Szaúd-Arábiával.<br />
Az iráni atomválságot a nagyhatalmak<br />
zöme békésen szeretné megoldani, a katonai<br />
megoldást eddig csak az Egyesült Államok<br />
és Izrael nem zárta ki. Dan Shapiro, a<br />
zsidó állam Egyesült Államokba akkreditált<br />
nagykövete legutóbbi megnyilatkozásában<br />
ugyancsak hitet tett a diplomáciai megoldás,<br />
illetve a nyomásgyakorlás mellett az izraeli<br />
hadsereg rádióadójának nyilatkozva, de hozzátette:<br />
ez nem jelenti azt, hogy a katonai<br />
megoldás ne lenne bármikor kéznél, ha arra<br />
szükség van. „A szükséges tervek elkészültek,<br />
ami biztosítja a készültséget”, mondta<br />
a nagykövet, aki még januárban, egy izraeli<br />
lapnak nyilatkozva úgy vélte, Amerika<br />
„garantálja, hogy a katonai opció kész, és az<br />
elnök abban a pillanatban elrendelheti, amikor<br />
így dönt”.<br />
Az Iránnal folytatott multilaterális tárgyalások<br />
Isztambul után május 23-án, Bagdadban<br />
folytatódnak, ahol az ENSZ BT öt<br />
állandó tagja mellett Németország küldöttsége<br />
igyekszik az iszlamista rezsimet jobb<br />
belátásra bírni.<br />
Forrás: nepszava.com<br />
Dugig rakott IRIS Line-hajó, ezúttal Angliában bejegyzett cég neve alatt<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 51
IZLAND ELENGEDI<br />
Izland teljes lakosságának elengedi a jelzáloghitel tartozását: és ezt megtehetjük mi is!<br />
Az izlandi kormány lakossága zömének<br />
elengedte a jelzáloghitel tartozását.<br />
Ez a nemzet a nyugat-európai államokból<br />
átgyűrűző válság megállításának egészen<br />
más útját választotta. Elhatározta, hogy<br />
hallgat a népe igényeire és politikusait és<br />
bankárait a vádlottak padjára küldi, három<br />
évvel az után, hogy a pénzügyi túlzásaikkal<br />
2008-ban kis híján elsüllyesztették az egyik<br />
legjobban virágzó gazdaságot.<br />
Izland teljes lakosságának elengedi a jelzáloghitel<br />
tartozást. Bankárokat és politikusokat<br />
a “vádlottak padjára” ültetik.<br />
Ez megdöbbentő. Megmutatkozik,<br />
hogy amikor az emberek FÖLKELNEK,<br />
nagyobb az erejük és győzedelmeskednek<br />
országuk korrupt bankáraival és politikusaival<br />
szemben. Izland elengedi és törli népessége<br />
jelzáloghitel tartozását.<br />
A bankárokat és a politikusokat a “vádlottak<br />
padjára” ültetik. Ami azt jelenti, hogy<br />
korrupció vádjával küldik őket az ítélőszékre.<br />
Most a világ lakossága nagyobb részének<br />
ugyanezt kell tennie.<br />
Valamennyiünknek föl kell állni és a korrupció<br />
és a bankok, ill. a bankok és a gazdasági<br />
testületek bábfiguráiként működő<br />
politikusok fondorlatai minden válfaja ellen<br />
fellépni.<br />
Ennek a szépsége abban rejlik, hogy a<br />
valós gazdaságba és a szolgáltató iparba tudnak<br />
pénzt tölteni ... ahelyett, hogy a parazita<br />
bankárokat és a gazdaságon kívülieket táplálnák,<br />
– nagy ötlet. <strong>Ha</strong> melegebb lenne ott,<br />
én Izlandba költöznék.<br />
Ez lehet a többség első harangszava,<br />
ami jelzi a világ bankrendszerének a halálát,<br />
melyet ‚jó barátink’ a Rothschildok vezetnek.<br />
Izland mérte az első fontos csapást a világ<br />
bankár (csaló) kartellre. Ez az, ami azonnal<br />
pénzt juttathat az amerikaiak kezébe.<br />
Az USA kormánya a Fannie Mae, a<br />
Freddie Mac és az FHA közvetítésével a<br />
házak hiteleinek a 96%-át birtokolja.<br />
Többen állítják, hogy valójában „az USA<br />
kormánya kizárja önmagát”.<br />
Ez az elmebaj tulajdonképpeni meghatározása.<br />
Ez az öngyilkosság egyik formája.<br />
A főbb bankok a házakra felvett, gondot<br />
jelentő adósságnak csupán 3%-val rendelkeznek.<br />
Éppen egy cikket terveztünk arról, hogy<br />
Amerika kizárja magát, amikor egy cikk<br />
jelent meg a <strong>szám</strong>ítógépeinken.<br />
Az idő csak derűsebb lett.<br />
Ez megdöbbentő hír.<br />
A címe így hangzik:<br />
Az igazi demokrata párt felszólít a népesség<br />
jelzáloghitel tartozásának elengedésére!<br />
„Ki tart VELÜNK?”<br />
Fordítás: nemenyi.net<br />
Az eredeti írás forrása:<br />
truedemocracyparty.net<br />
Videó: http://www.youtube.com/watch?v=uyxzg58JkYI<br />
VICC??? NEM VICC!!!<br />
Sok igazság van a dologban. Miközben a falusi orvos egy 75 éves paraszt bácsi sérült kezét varrta össze, gondolta, beszélget egy kicsit az<br />
öreggel. Valahogy Orbán Viktor került szóba. Az öreg paraszt így szólt: „Tudja doktor úr, a Viktor egy cölöp-teknős.”<br />
Az orvos nem értette a meghatározást, így megkérdezte az öregembert, hogy mit jelent a „cölöp-teknős”.<br />
„Hát. tudja, amikor az ember egy vidéki földúton haladva meglát egy kerítéshez rögzített cölöpöt, melynek tetején egy teknősbéka<br />
egyensúlyoz, az egy cölöp-teknõs,” – magyarázta az öreg paraszt.<br />
De mivel látta a doktor arcán, hogy nem érti a dolgot, tovább magyarázott. „Tudja, doktor úr, a teknős nem került fel oda csak úgy<br />
magától, és az egyáltalán nem az ő helye. Valamint fogalma sincs arról, hogy mit csináljon, amíg ott fenn van, mivel sokkal magasabban<br />
van, mint amit képességei megengednek. És az ember egyébként is elgondolkozik azon, hogy ki volt az a hülye, aki a teknőst oda feltette.”<br />
Ez volt az eddigi legjobb magyarázat Orbán Viktorra.<br />
KEZDŐDIK! KERESZTYÉNÜLDÖZÉS AZ USA-BAN!<br />
60 nap börtön és 12.180 dolláros büntetés a<br />
házi Bibliacsoport házigazdájának<br />
A házi Bibliacsoportok és házi gyülekezetek<br />
elleni háború ismét felerősödött<br />
az Egyesült Államokban. Az arizonai Phoenix<br />
városában egy férfit 60 nap letöltendő<br />
börtönre és 12.180 dolláros pénzbírságra<br />
büntettek, mert Bibliaolvasást tartott otthonában.<br />
Michael Salman és felesége 2005 óta<br />
rendszeresen tartanak házi Biblia összejöveteleket<br />
otthonukban 15-20 fő részvételével.<br />
Az alkalmak során beszélgetnek, elcsipegetik<br />
a résztvevők által hozott ételeket és a Bibliával<br />
kapcsolatos témákról társalognak. Sajnos<br />
úgy tűnik, hogy az ilyenfajta összejövetelek<br />
nem törvényesek ebben a városban. Az ügy<br />
kapcsán közel egy tucat felfegyverzett rendőr<br />
szállta meg otthonukat „bűntettük bizonyítékai”<br />
után kutatva. Michael Salman-t 67 rendelet<br />
megszegésével vádolják és ezért most családjától<br />
elszakítva két hónapra börtönbe kell<br />
vonulnia. Emellett a helyettes városi ügyész<br />
indítványt nyújtott be, hogy büntetését 2 és<br />
fél évre módosítsák, mivel Michael a bírósági<br />
felszólítás ellenére továbbra is tart összejöveteleket<br />
otthonában. Az eset komoly hatással<br />
lehet az ehhez hasonló házi összejövetelekre az<br />
Egyesült Államokban…<br />
Egyesek azt gondolhatják, hogy nem<br />
érdekli őket ennek az embernek a sorsa, sőt<br />
bizonyára olyan is akad, aki kifejezetten örül<br />
neki, mert esetleg nem kedveli a keresztényeket.<br />
Tegyük fel, hogy valaki az amerikai<br />
alkotmány sárba tiprásával kapcsolatban<br />
akar összejövetelt tartani otthonában? Esetleg<br />
kártyázni jön össze a barátaival vagy<br />
megnézni az esti meccset?<br />
Az Egyesült Államok alkotmánya biztosítja<br />
az emberek <strong>szám</strong>ára a jogot a békés<br />
összejövetelekre. Amikor egyetlen ember<br />
alkotmányos jogait megtámadják, az minden<br />
állampolgár jogait veszélyezteti.<br />
(Idők jelei: A történtekhez hozzátartozik,<br />
hogy bizonyos államokban kizárólag a keresztényeket<br />
büntették meg a házi Bibliacsopor-<br />
52 JÓ HA FIGYELÜNK!
tok megtartásáért. A golfbarátok megegyező<br />
<strong>szám</strong>ú tábora továbbra is háborítatlanul találkozhatott<br />
egyikük otthonában.)<br />
Amerikában az ember nem tulajdonosa<br />
saját otthonának. Mindenki csupán korlátozott,<br />
szigorúan meghatározott használati<br />
joggal rendelkezik, a szabályok ellen fellázadókra<br />
pedig keményen lecsapnak.<br />
A hatalom például azért is mindent<br />
megtesz, hogy a prepper mozgalom tagjait,<br />
(magyarul felkészülők, ami azokat az embereket<br />
jelenti, akik valamilyen katasztrófára,<br />
legyen az természeti, gazdasági vagy egyéb,<br />
felkészülendő, önellátásra és a rendszertől<br />
független életre készülnek fel) „szabályszegésre”<br />
hivatkozva visszakényszerítse a<br />
rendszerbe, egyes esetekben pedig még saját<br />
ingatlanjukról is elűzik őket.<br />
A hatalom életünk minden részét irányítani<br />
akarja, aki pedig nem elégszik meg,<br />
hogy a kormány által meghatározott szűk<br />
korlátok között maradjon, egy kommandóval<br />
találja szemben magát. Szó szerint.<br />
Szóval hogyan is kezdődtek Michael<br />
Salman gondjai? Nem nehéz kitalálni.<br />
A „szomszédok” panaszt tettek „a közlekedés<br />
akadályozása” miatt.<br />
Itt léptek be a képbe a helyi illetékesek.<br />
Amerika a besúgók, informátorok és kotnyeles<br />
állampolgárok országa lett.<br />
Meg kell hagyni Michael Salman is elkövetett<br />
hibákat. Házán hatalmas keresztet<br />
és feliratot helyezett el, ami nem volt túl<br />
bölcs lépés. Talán ha kicsit kevésbé hívja<br />
fel magára a figyelmet, másként alakulnak a<br />
dolgok. Ettől függetlenül a hatóságok ellene<br />
tett intézkedéseire nincs mentség.<br />
<strong>Ha</strong> már az embereknek arra sincs joga,<br />
hogy az otthonukban kisebb baráti összejöveteleket<br />
szervezzenek, akkor mi marad?<br />
Amerikában lassan már minden illegális.<br />
<strong>Ha</strong> valaki a szomszédjára akarja uszítani a<br />
hatóságokat, nem nehéz ürügyet találnia.<br />
Az elmúlt néhány évtized alatt a házi<br />
gyülekezetek <strong>szám</strong>a ugrásszerűen megnőtt,<br />
mert egyre több embernek lett elege a hivatalos<br />
egyházakból és nagy gyülekezetekből.<br />
Most a házi gyülekezeteket is elkezdték<br />
támadni. Vajon szisztematikusan végigmennek<br />
valamennyi állam minden egyes fellelhető<br />
házi csoportján? Sajnos egyre több<br />
esetről hallani. A következő Kaliforniában<br />
történt:<br />
——————————-<br />
A kaliforniai Orange megyében egy<br />
keresztény házaspárt pénzbírsággal sújtottak,<br />
mert Bibliaórát tartottak otthonukban,<br />
amivel a hatóságok szerint megsértették<br />
a „háromnál több ember összegyűlésére<br />
vonatkozó szabályokat” otthonukban. A<br />
hatóságok közölték a házaspárral, hogy<br />
amennyiben az összejövetelek folytatódnak,<br />
legközelebb már 500 dolláros büntetésre<br />
<strong>szám</strong>íthatnak.<br />
——————————-<br />
Szerencsére ebben a konkrét esetben a<br />
hatóságok végül a rendkívüli közfelháborodás<br />
eredményeként végül visszakoztak és<br />
békén hagyták a családot.<br />
Ez azonban még csak a kezdet. A hívő<br />
keresztényeket egyre inkább a „főáramtól<br />
eltérőnek” tekintik és egyre több irányból<br />
támadják.<br />
Keith Mason, a Personhood USA (magzatvédelmi<br />
mozgalom) vezetőjének otthonát<br />
például brutális támadás érte. A The<br />
Daily Beast oldalon megjelent cikk egy<br />
hozzászólója közzétette Mason otthonának<br />
címét, amelynek eredményeként néhány<br />
beteg ember „látogatást tett nála”, betörték<br />
bejárati ajtaját, és szitokszavakkal valamint<br />
vörös ruhafogasokkal festették tele a ház<br />
falát és a járdát.<br />
A család kénytelen volt elköltözni. A gyűlölet<br />
és a düh kezd elhatalmasodni az embereken<br />
és egyre több pszichopata rohangál az utcákon.<br />
Mivé lett Amerika és mi vár a világra?<br />
Forrás: Idők Jelei<br />
FEKETE FESTÉKKEL ÖNTÖTTÉK<br />
LE A FIDESZ TÁBLÁJÁT<br />
Fekete festékkel öntötték le a kaposvári Pártok Háza<br />
falán lévő Fidesz-táblát – erősítette meg a Somogy<br />
Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője szombaton az<br />
egyik kaposvári portálon megjelent hírt az MTI-nek.<br />
Méhes Dóra tájékoztatása szerint a történteket a<br />
párt képviselője jelentette be. A rendőrség a rongálás<br />
miatt ismeretlen tettes ellen indított eljárást – tette<br />
hozzá. A kaposvarhirado.hu közlése szerint a Szent<br />
Imre utcai épület őre szombaton hajnali négykor járta<br />
körbe a házat, de akkor még semmi rendellenességet<br />
nem tapasztalt. Reggel hatkor a szolgálatváltás idején<br />
az újbóli ellenőrzéskor fedezték fel, hogy a Fidesz<br />
házfalon lévő tábláját fekete festékkel öntötte le valaki.<br />
Dér Tamás, a Fidesz kaposvári szervezetének<br />
elnöke az MTI-nek azt mondta: „a Siófoki Városi<br />
Bíróság bírája a Kerekiben leöntött Horthy-szoborral<br />
kapcsolatos ítéletében – Dániel Péter ügyében<br />
– precedenst teremtett”. „Az ilyenfajta véleménynyilvánítás<br />
nem volt jellemző eddig városunkban”<br />
– mondta Dér Tamás, hozzátéve: a Fidesznek egyébként<br />
is megvannak azok a csatornái, amelyeken<br />
fogadják a polgárok véleményét. A Fidesz kaposvári<br />
elnöke hangsúlyozta: ha a Pártok Háza falán lévő<br />
bármely más szervezet tábláját öntötték volna le, azt<br />
ugyanúgy elítélné, mint ezt az esetet.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 53
KÍNA TEMETI A DOLLÁRT?<br />
Szeptember 6-án a kínaiak tettek egy<br />
aprócska bejelentést, amire senki se<br />
kapott rá, pedig a jelentősége óriási. Kína<br />
az olaj és olajszármazékok kereskedését<br />
mostantól kezdve dollár helyet saját valutájában,<br />
jüanban fogja el<strong>szám</strong>olni. Ezen<br />
túlmenően jelezték, hogy a bankszektorukat<br />
felkészítették, és így a jövőben<br />
bárki igénybe veheti őket abból a célból,<br />
hogy elhagyják a dollár el<strong>szám</strong>olást.<br />
<strong>Ha</strong> még emlékszünk rá, pontosan ez volt<br />
az oka annak, hogy Szaddam Husszeinnek<br />
meg kellett halnia Muammar Gaddafi-val<br />
együtt, plusz Amerika elpusztította mind<br />
a két országot. Ehhez persze Kína túl nagy<br />
falat. És akkor ezzel vége a sok évtizeden<br />
át tartó amerikai dáridónak. Fiat dollárral<br />
felvásárolták a fél világot, és most a FED<br />
pofátlanul nyomja a dollárt, elértéktelenítve<br />
az idegen kezekben lévő ezer milliárdokat…<br />
A kínai bejelentés hatása felmérhetetlen,<br />
minden valószínűség szerint ezzel vége szakad<br />
a dollár tartalékvaluta szerepének, és korunk<br />
legfontosabb erőforrásának, a nyersolajnak a<br />
54 JÓ HA FIGYELÜNK!
eszerzése drasztikusan meg fog változni. Ami<br />
pedig a dollárt illeti, szeptember hatodikán látványosan<br />
elkezdett veszíteni az értékéből.<br />
Van azonban egy apró szépséghiba. Kína<br />
nyersolaj importőr. Mi van, ha a partnerei<br />
ragaszkodnak a <strong>szám</strong>la dollárban történő<br />
kiegyenlítéséhez? Nos, Oroszország nyersolaj<br />
exportőr, és ebben a minőségben szerződött<br />
Kínával, aminek értelmében menynyiségileg<br />
nem korlátozza a Kínába irányuló<br />
olajexportját, vagyis Kína annyi nyersolajat<br />
kap, amennyit kér. A szerződés megkötése<br />
után Oroszország bejelentette Kína teljes<br />
nyersolaj szükségletét kész fedezni dollár<br />
el<strong>szám</strong>olás nélkül.<br />
Ezzel a kocka el lett vetve, mert a dolog itt<br />
nem áll meg. Pillanatnyilag Irán az USA olajszankciója<br />
alatt görnyed, aminek mostantól<br />
kezdve nem lesz semmi értelme, mert egyszerűen<br />
eladják az olajukat Kínának jüanért,<br />
aztán Kína azt csinál az olajjal, amit akar. Irán<br />
pedig jüannal fog fizetni importjaiért. Akárhogyan<br />
is nézzük, ez rövid időn belül, feltétlenül<br />
a dollár megroppanását fogja okozni.<br />
Forrás: antalffy-tibor.hu<br />
MEGDÖBBENTŐ TÉNYEK: ÓRIÁSI ADOMÁNY A GAZDAG CSALÁDOKNAK<br />
A 100 legmagasabb összevont jövedelmet bevalló adózó összesen 132 milliárd forint családi kedvezményt vett igénybe 2011-ben – tudta meg a Pénzcentrum.hu<br />
a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV). Eközben az alacsonyabb keresetű gyermekes munkavállalók összesen 112 milliárd forintot hagytak<br />
a költségvetésben. A kormány támogatja a KDNP kezdeményezését, hogy a ki nem használt adókedvezményt járulékcsökkentés vagy akár negatív adó<br />
formájában megkaphassák a családok. Az intézkedés hatását 48 milliárd forintra becsülik, ami kevesebb, mint a fele a múlt évben a költségvetésben maradt<br />
adókedvezménynek. Egyelőre rejtély, miből ered a két <strong>szám</strong> közötti eltérés. (Forrás: pénzcentrum)<br />
Az egykulcsos adó következtében előálló anomáliák miatt évi 600 milliárd forint adóbevétel esik ki, amit az üzemanyagok rettenetes adótartama,<br />
és a világ legmagasabb, 27 százalékos áfája pótol ki. Csökkenő gazdasági termelés mellett ilyet bevezetni az átlagpolgárok terhére aljasság! A hatalomra,<br />
a haveri körre a megszorítások még mindig nem vonatkoznak, sőt havonta 200 ezer forint körüli összeggel járnak jól. Az egykulcsos adót alkotmányos<br />
védelem alá helyezte a kétharmad! A termőföldet, a vizet, a társadalombiztosítást, a nyugdíjat nem!<br />
Az IMF jön, és a méregcsíkokat húzgáló repülőgépek is... Mindkettővel kapcsolatban el kell mondani végre az IGAZAT!<br />
VALÓDI rendszerváltozás, VALÓDI el<strong>szám</strong>oltatás és felelősségre vonás kell, mert ikerdeficitesek vagyunk: anyagi és ERKÖLCSI válságban szenvedünk<br />
a sok hazudozás és félretájékoztatás miatt! Akik azt hitték, hogy 2010-től változás következik be ebben, azok elszenvedték életük legnagyobb<br />
csalódását! F. I.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 55
HAZAI HELYETT AMERIKAI PIACRA<br />
GYÁRTUNK BUSZOKAT<br />
Magyar buszokat vásárolnak az amerikaiak<br />
Míg a hazai tömegközlekedési<br />
vállalatok külföldről vásárolnak<br />
buszokat, az amerikaiak tőlünk<br />
vesznek minden igényt kielégítő<br />
járműveket.<br />
A keleti blokkban utazva −<br />
egyelőre − <strong>szám</strong>os helyen összefuthatunk<br />
az itthon is sok helyen<br />
szolgáló Ikarus 250-es sorozatú<br />
autóbuszokkal, ám ma már az<br />
Ikarus a múlt, s hazánk legjelentősebb<br />
autóbuszgyártójának az<br />
amerikai NABI (North American<br />
Bus Industries), a világ egyik<br />
vezető tömegközlekedési buszgyártója<br />
<strong>szám</strong>ít.<br />
Míg a hazai tömegközlekedési<br />
vállalatok egyelőre nem vásárolnak<br />
a járműveit magyar munkaerővel<br />
Kaposváron és Budapesten összeszerelő<br />
cég buszaiból, a floridai<br />
Boward County tömegközlekedési<br />
vállalata tavaly augusztusban 50,<br />
a múlt héten 49 darab új, 40LFW típusú, 12<br />
méter hosszú szóló autóbuszt rendelt.<br />
A NABI budapesti gyáregysége az év<br />
végéig teljesíti az újabb megbízást, mintegy<br />
100 főnek biztosítva megélhetést a válságban<br />
lévő magyar autóbusziparban. Az új autóbuszok<br />
dízel, illetve környezetbarát dízel-hibrid<br />
hajtáslánccal lesznek felszerelve, és a gyártó<br />
olyan modern kényelmi megoldásokkal is<br />
ellátja a járműveket, mint például az elektromos<br />
légkondicionáló, a vezeték nélküli internet-hozzáférés,<br />
vagy a hordozható <strong>szám</strong>ítógépek<br />
töltésére alkalmas csatlakozók.<br />
Miként azt megtudtuk a NABI közleményéből,<br />
a nehéz gazdasági körülmények ellenére<br />
az idei év sikeresen alakul <strong>szám</strong>ukra.<br />
Kifejezetten az európai piac <strong>szám</strong>ára készült a NABI Sirius, melyet már a BKV is tesztelt, ám még nem rendelt belőle<br />
A március folyamán bejelentett 150 darabos<br />
Los Angeles-i CompuBus megrendelésnek<br />
köszönhetően újra bővítette gyártókapacitását<br />
a kaposvári üzem, ahol a munkaerő-felvétel<br />
egészen júniusig folyamatosan zajlik.<br />
A NABI, mint a legnagyobb magyar<br />
buszpiaci exportőr nem titkoltan leginkább<br />
az amerikai − magas elvárású − piac <strong>szám</strong>ára<br />
fejleszti és gyártja tömegközlekedési<br />
buszait, de azok mellett a magyar és az európai<br />
piacokra is kifejlesztette autóbuszcsaládját,<br />
a NABI Siriust. Utóbbi az európai típusbizonyítvány<br />
birtokában mind a magyar,<br />
mind az európai előírásoknak megfelel.<br />
A járműcsalád tagjai országos tesztkörúton<br />
is turnéztak, amely során a hazai közleke-<br />
dési társaságok és a magyar utazóközönség<br />
is megismerhette az új magyar autóbuszt.<br />
A NABI Sirius egyedi formatervet és magas<br />
fokú strapabíróságot ígér, környezetvédelmi<br />
jellemzőivel pedig teljesen naprakész: a<br />
járművekbe szerelt 7 literes dízelmotor az<br />
Euro5-ös normát túlteljesítő EEV besorolásnak<br />
is adalékanyag nélkül felel meg,<br />
utóbbi várhatóan csak 2013-tól lesz kötelező<br />
az Európai Unió területén.<br />
Utóbbiak vásárlásával a hazai tömegközlekedési<br />
vállalatok is hazai munkaerőt<br />
foglalkoztathatnának, s hazai GDP-t növelhetnének.<br />
A hírt szerkesztette: Katona Mátyás<br />
Forrás: autonavigator.hu<br />
Amerikában már több száz magyar gyártású NABI busz szolgálja a tömegközlekedést<br />
<strong>Jó</strong> hír a magyar alkalmazottaknak: 49 darab új, 40LFW típusú, 12 méter hosszú szóló<br />
autóbuszt rendelt egy floridai tömegközlekedési vállalat<br />
56 JÓ HA FIGYELÜNK!
A GÖRÖGÖKNEK AJÁNLGATJA,<br />
DE Ő NEM FIZET ADÓT<br />
Obamánál is többet keres az IMF vezetője<br />
Az IMF igazgatója nemzetközi felháborodást<br />
okozott, amikor a The Guardian című<br />
napilapnak adott interjújában arról beszélt,<br />
hogy a súlyos nehézségekkel küszködő<br />
görögök jobban tennék, ha fizetnék az adót.<br />
Ő maga azonban adómentes jövedelmet kap<br />
– derült ki.<br />
Egy nemzetközi intézmény hivatalnokaként<br />
Christine Lagarde-nak semmiféle adót<br />
nem kell fizetnie a keresete (467 940 dollár<br />
+ 83 760 dollár juttatás évente) után.<br />
Ugyanez a szabály vonatkozik az Egyesült<br />
Nemzetek Szervezetének lényegében majdnem<br />
mindegyik hivatalnokára – a diplomáciai<br />
kapcsolatokat szabályozó, 1961-ben<br />
született és 187 állam által aláírt bécsi konvenció<br />
34. paragrafusa ugyanis kimondja:<br />
„A diplomáciai testület tagja mentes minden<br />
illetéktől és adótól, legyen szó személyi,<br />
nemzeti, regionális vagy önkormányzati illetékről<br />
és adóról.”<br />
Lagarde szerződése értelmében ráadásul<br />
minden év július 1-jén fizetésemelésre is<br />
jogosult hivatali idejének öt esztendeje alatt.<br />
Az alapfizetések (az ENSZ-ben) 46 000<br />
és 80 521 dollár között mozognak. A vezetők<br />
95 394 és 123 033 dollár között keresnek,<br />
amit azonban megfejelnek az egyes országokra<br />
jellemző megélhetési költségeknek<br />
megfelelően. Egy Genfben dolgozó ENSZalkalmazott<br />
például alapfizetésének 106%-<br />
os megemelésére <strong>szám</strong>íthat, de ha Bonnban<br />
él, akkor a növekedés 50,6%-os, Párizsban<br />
az alapbérénél 62%-kal, a (pakisztáni)<br />
Peshawarban pedig 38.6%-kal kap többet.<br />
De még Jubában, Dél-Szudán fővárosában<br />
is a világ egyik legszegényebb térségében<br />
tevékenykedő ENSZ-alkalmazott 53.2%-kal<br />
többet kap kézhez az alapfizetésénél.<br />
Más juttatások is léteznek, így például<br />
lakásbérleti hozzájárulás, családi pótlék a<br />
házastárs és a gyermekek részére, az iskoláskorú<br />
gyermeknek járó oktatási támogatás,<br />
valamint utazási és hajózási kedvezmények,<br />
továbbá az egészségügyi biztosítás<br />
költségeinek átvállalása.<br />
A bírálók hosszú évek óta vádolják<br />
azzal az IMF-et, a Világbankot és az<br />
ENSZ alkalmazottait, hogy az adófizetők<br />
pénzéből élnek olyan nagy<br />
lábon.<br />
Az 1944-es Bretton Woods-i gazdasági<br />
konferencián, ahol az IMF<br />
megszületett, az amerikai és a brit<br />
politikusok nem értettek egyet a<br />
hivatalnokok jövedelmeit illetően. A<br />
britek képviselői, köztük a neves közgazdász,<br />
John Maynard Keynes, arra<br />
az álláspontra helyezkedtek, hogy az<br />
amerikaiak „szörnyűségesen magas”<br />
összegeket javasoltak, azonban a vitát<br />
elvesztették.<br />
A különböző szervezetek tisztségviselői<br />
régóta hangoztatják: a magas<br />
jövedelmek biztosítása az egyik módja<br />
annak, hogy a magánszektorból tehetséges<br />
embereket elcsábítsanak. Valójában<br />
azonban a legtöbb vezető kormányzati<br />
pozícióból érkezett.<br />
Perge Ottó – The Guardian nyomán<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 57
A JÓTÜNDÉR SEM MENTI MEG ORBÁNÉKAT<br />
A jelenlegi problémák nem az Orbán-kormánnyal kezdődtek,<br />
mondta el Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere<br />
a Menedzserek Országos Szövetsége Gazdasági Bokszutca című<br />
rendezvényén. Szerinte a kormányváltás után nem látszott, hogy a<br />
kormány merre akar elindulni. Ő azt várta volna, hogy még ellenzékben<br />
kidolgoznak egy gazdasági koncepciót. Azt nem állítja, hogy<br />
nem folyt ilyen munka, ő azonban biztosan nem látta.<br />
Szemben a Gyurcsány-kormány kritikájával, hogy nincs se<br />
valódi gazdaságpolitikai, se társadalompolitikai koncepció, itt látszott,<br />
hogy van vízió, és hogy a gazdaságpolitika működését ennek<br />
a szolgálatába állítják. A probléma Chikán szerint nem az, hogy mi<br />
ez a vízió. Szerinte egy tradicionális értékrendre épülő társadalmi<br />
modellt akar a kormány megvalósítani, amit a felső-középosztályra<br />
építenek. Számára azonban ebből hiányzik egy elem, az előrenézés.<br />
Többet kellene ugyanis beszélni a jelenlegi informatikai forradalomról<br />
és kevesebbet a XIX. századi jelenségekről.<br />
A politikusok szerinte azt gondolják, hogy ésszerű gazdaságpolitika<br />
nélkül is meg lehet valósítani a társadalompolitikai koncepciókat.<br />
Ez az eddigi kormányok alatt is így volt ugyan, de soha nem<br />
olyan erősen, mint most. “Beáldozunk olyan dolgokat, amiket nem<br />
volna szabad, csak hogy elmondhassuk, hogy megcsináltuk. Ehhez<br />
jön hozzá a nemzeti függetlenségi gondolat, a gazdasági szabadságharc.<br />
Ez igencsak furcsa a jelenlegi globalizált világban, az Európai<br />
Unió tagjaként” – fogalmazott.<br />
A bürokráciacsökkentés és a munka törvénykönyve pozitív változás.<br />
A fő probléma, hogy Magyarországon az intézményrendszer<br />
rossz, a szervezetekkel és a jogrendszerrel együtt. Nem kis dolgokban<br />
kellene ezen változtatni, hanem nagy, intézményi változások<br />
kellenek.<br />
A jó ötleteket eldugták<br />
Mellár Tamás, a KSH volt elnöke nagy várakozással tekintett a kormány<br />
elindulására. Ez egyrészt a kétharmad miatt volt, másrészt ő<br />
is részt vett a gazdasági háttérmunkákban. Azóta azonban színét se<br />
látja ezeknek az ötleteknek, állandó improvizáció folyik, amikben<br />
sokszor egymásnak ellentmondó intézkedések váltják egymást.<br />
Mellár Tamás<br />
Mellár Tamás és Chikán Attila<br />
A kormány szerinte nem tudott megfelelő kapcsolatot teremteni<br />
az örökölt adottságok, a nemzetközi gazdasági helyzet és a saját gazdaságpolitikája<br />
között. <strong>Ha</strong> azonban ezt a hármat nem lehet összekovácsolni,<br />
akkor baj van. És mi az örökség? Chikán szerint a korrupció<br />
és a nagy jóléti rendszerek pazarlása. Az egyik a török időkből<br />
ered, a másik a Kádár-korszakból.<br />
Félrementek<br />
A professzor szerint a kormány a nemzetközi helyzetet rosszul ítélte<br />
meg. Orbánék 2010-ben azt hitték, hogy megcsinálhatják a költségvetést<br />
7 százalékos hiánnyal. Korábban ezt még lehetett volna tenni,<br />
de akkor nem vették figyelembe a görög helyzetet. „A globális intézményrendszer<br />
jelenleg képtelen kezelni a globális pénzügyi válságot,<br />
ami hihetetlen intellektuális problémák elé állítja a vezetőket.<br />
Ebben a helyzetben úgy viselkedni, mintha mi fújnánk a passzátszelet,<br />
nagyon nem jó dolog.”<br />
Chikán azt mondta, amikor meglátta az Új Széchenyi tervet,<br />
megijedt. „<strong>Ha</strong> ez a gazdasági koncepció, akkor nagyon nagy baj van”,<br />
mondta. A kormány az eredeti hibáit azóta folyamatosan próbálja<br />
korrigálni, minden nap hallunk egy ötletet, ezért most sincs átfogó<br />
koncepció, nem látszik, milyen irányba megyünk.<br />
Az unortodox gazdaságpolitika szerinte csak részben igaz, hiszen<br />
egy csomó mainstream közgazdaságtudománynak megfelelő dolgot<br />
tettek, például a személyi jövedelemadó csökkentését, ami szerinte<br />
kifejezetten neokonzevatív.<br />
A későbbiekben is lehetett ilyen döntéseket látni, ezért nem lehet<br />
a gazdaságpolitikát az unortodox szóval jól jellemezni. A sikeres<br />
gazdasághoz nem szokványos gazdaságpolitika kellene, hiszen nem<br />
csak konjunkturális, hanem strukturális válság is van, és a szerkezeti<br />
egyensúlytalanság problémáit kell kezelni.<br />
A jótündér is kevés lenne<br />
A kormány nagy célja az adósságcsökkentés volt, ami szerinte fontosabb,<br />
mint az adócsökkentés. Az adósságállomány azonban csak egy<br />
következmény, amit az okoz, hogy a magyar gazdaság nem produktív<br />
és nem versenyképes. “<strong>Ha</strong> növekedést akarunk, az a mai Magyarországon<br />
csak úgy megy, ha adósságot halmozunk fel.”<br />
Mellár szerint, ha most jönne egy jótündér és negyedével csökkentené<br />
az államadósságot, akkor a kormány mozgástérhez jutna, de<br />
hiány hamar újratermelődne.<br />
A külföldi tőkét sem használtuk jól<br />
Szerinte a külföldi tőke megítélésének koncepciója rossz volt, ami<br />
nem ezzel a kormánnyal, hanem korábban kezdődött. “Rossz szerződéseket<br />
kötöttünk, olyan területekre engedtük be őket, ahova<br />
nem kellett volna, ezért a külföldi tőke nem töltötte be a szerepét.”<br />
Ebből szerinte egy régi marxista felfogás köszön vissza: a külföldi<br />
tőke egy részét szeretik, a másikat nem. A materiális terméket előállító,<br />
termelő tőkét szeretik, a szolgáltatásokat nem.<br />
A kormányzat szerinte egy feudális társadalmi berendezkedést<br />
akar megerősíteni. “Hiába volt húsz éve rendszerváltozás, a polgári<br />
átalakulás nem történt meg, ugyanúgy gondolkodnak az emberek,<br />
mint eddig.” Ennek a kormányzati felismerése elmaradt.<br />
58 JÓ HA FIGYELÜNK!
Nem volt rossz a nyugdíjállamosítás<br />
Mellár hozzátette, hogy ő nem ellenezte a magánkasszák államosítását,<br />
mert meg volt róla győződve, hogy a konstrukció nem teszi<br />
önfenntartóvá a nyugdíjrendszert. Viszont az elvett 3000 milliárd<br />
forintból be lehetett volna indítani a beruházásokat. Ez nem történt<br />
meg, miközben az államosítással a kormány jövőbeli adósságot vállalt<br />
magára, hiszen a nyugdíjasok eltartása mostantól tisztán állami<br />
feladat lesz.<br />
Mellár Tamás és Chikán Attila<br />
A visegrádi országok megvertek<br />
Chikán hozzátette, hogy nem látjuk még a jövő évi költségvetést.<br />
Szerinte lehet tartani a három százalékos hiányt, de annak meg kell<br />
fizetni az árát a növekedésben. Mellár elmondta, hogy szembe kell<br />
nézni azzal, hogy az oktatási, egészségügyi és nyugdíjrendszer nem<br />
fenntartható. A visegrádi országoktól már kikaptunk, Romániával<br />
vagyunk csak versenyben.<br />
Nem is kell az IMF?<br />
Mellár szerint nem lesz IMF-megállapodás, azt mondta, a kormány<br />
permanens tárgyalási pozícióban van, ha nagyon nagy baj van, akkor<br />
esetleg megegyezünk, de addig nem.<br />
Chikán szerinte nem tudni, van-e komoly szándék a megállapodásra,<br />
de maga a huzavona rengeteg pénzünkbe kerül, hiszen nem<br />
mindegy, hogy milyen áron finanszírozzuk magunkat. Ez szerinte<br />
megbocsáthatatlan, hiszen nincs olyan ok, ami miatt ne lehetne<br />
megállapodni. Politikailag érthető a harc, de túlságosan sokat áldozunk<br />
be érte.<br />
Abban mindketten egyetértettek, hogy a gazdasági szabadságharcot<br />
és a bankok támadását abba kellene hagyni.<br />
Forrás: Index<br />
MADAME A NEGYEDBŐL<br />
Tudomásul kell venni, az IMF nem első randis kislány,<br />
hanem roppant tapasztalt madame a vörös lámpás negyedből,<br />
különféle szolgáltatásokkal, akinek nem udvarolni kell,<br />
vagy felhúzott orral sértődöttet játszani, hanem tárgyalni.<br />
<strong>Jó</strong>l.<br />
Ideje lenne eldöntenie a kormánynak és a kormánypártoknak,<br />
hogyan kezeljék az IMF-et. Megtestesült, vörös<br />
rongyokba öltözött pénzügyes patásként, esetleg minden<br />
bajra megoldást kínáló szociális munkásként, vagy talán<br />
annak, ami: hitelért befolyást és irányítást követelő és<br />
szerző lobbiszervezetként, amely sem jobb, sem rosszabb<br />
az őt megszülő modern kapitalizmusnál.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 59
MI LENNE, HA...?<br />
avagy – Ilyen az, amikor adunk a szarnak egy hatalmas pofont –<br />
Megmondom az őszintét, végtelenül elkeserítő <strong>szám</strong>omra, hogy<br />
egykor szebb napokat látott sajtóorgánumok zsurnalisztáikkal egyetemben<br />
mostanság éppen ugyanazt a feltétlen és odaadó seggnyalást<br />
valósítják meg, mégpediglen ezerrel, amit oly sokszor kifogásoltak<br />
azon a bizonyos sokat emlegetett másik oldalon, nevezetesen, hogy<br />
pártsajtóként funkcionálnak.<br />
Nem tehetek róla, de rögtön az agit -prop államszocialista hagyományaiban<br />
gyökerező „hogyan magyarázzunk el, és meg minden<br />
megmagyarázhatatlant” szellemisége lengte be kis szobám zegét<br />
és zugát, ahogyan a szemem a Magyar Hírlap internetes oldalán a<br />
kitűnő tollú Szajlai Csaba írásának címére vetődött:<br />
Nem gyarmat, tartomány!<br />
Na kezít csókolom, ilyen az, amikor adunk a szarnak egy hatalmas<br />
pofont!<br />
Konszolidált polgári érzelmekkel, valamint cizelláltabb lelki<br />
világgal bíró olvasóim most bizonyára aszongyák otthon maguk<br />
elé meredve, hogy ejnye, ejnye öntudatoskám, kissé elragadtattad<br />
magadat. Pedig nem! Szó sincs erről! Mindjárt megértik, mire gondoltam:<br />
„Magyarország a délnémet ipari zónához tartozik.”<br />
Orbán Viktor miniszterelnök, <strong>2012</strong>. március 23., München<br />
Miközben „nem leszünk gyarmat”, a magyar gazdaság – elsősorban<br />
az idetelepedett nagy járműgyártó cégeken keresztül – integrálódott a<br />
németbe. Miként Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott legutóbbi<br />
müncheni útján: „Magyarország – a gazdasági térképet nézve – a dél<br />
német ipari zónához tartozik.”<br />
Ezzel nekem speciel semmi bajom nincs, elmondom, hogy miért.<br />
Nekem meg van. Én is elmondom, hogy miért. Derék Szajlai<br />
urammal (no meg a nagyságos vezérlőfejedelemmel, Zsocáékkal, és<br />
az összes vonulókkal, legyenek akárhány százezren is) mindösszesen<br />
annyiban értek egyet, hogy nem leszünk gyarmat. De nem azért,<br />
amiért ők gondolják – és ezt most már muszáj, ráadásul nem lehet<br />
elégszer és minduntalan elismételni, hogy mindenki tényleg tisztában<br />
legyen vele –, hanem MERT MÁR AZOK VAGYUNK! Aki ezt<br />
nem látja, nem veszi észre, az vagy vak, vagy süket, vagy hülye, vagy<br />
hazudik, vagy tényleg a pártállami sajtó működtetéséhez járul hozzá,<br />
akarva, akaratlanul is. Asszem több variáció nincs.<br />
Végülis tényleg, gazdasági térképen mit nekünk párszáz kilométer,<br />
ott úgyis máshogyan kell szemlélni a távolságokat. Meg aztán<br />
ugye ott van Alaszka, <strong>Ha</strong>waiiról már nem is beszélve. Ott sem érdekes,<br />
hogy egy másik ország vagy egy óceán ékelődik közbe. Igaz, ott<br />
szövetségi államnak híjják, nem pedig tartománynak, ami azért ugye<br />
mégiscsak elegánsabb. De van ennél rosszabb is:<br />
A magyar gazdaság éves teljesítménye, vagyis a GDP tavaly 28 ezermil<br />
liárd forint volt, az unióba irányuló kivitel pedig 17 ezermilliárdot tett<br />
ki. Utóbbi az összmagyar export mintegy nyolcvan százaléka, és ennek<br />
egyharmada áramlott Németországba.<br />
Aki pedig tud kettőig <strong>szám</strong>olni, nem hánytorgatja fel azt sem, hogy<br />
„megéri-e” vagy sem az uniós tagság: csak az elfogult, szemellenzős szél<br />
sőjobboldali tábornak mondom, a nyugati közösséggel szembeni szal<br />
dónk közel háromezermilliárd forintos többletben volt 2011 végén. <strong>Ha</strong><br />
ez nincs, illetőleg nem dübörgött volna a német gazdaság, rég recesszió<br />
ban lenne Magyarország.<br />
Tudom, hogy nem lévén joghoz és gazdasághoz értő ember,<br />
mindösszesen csak egyszerű állampolgár vónék, nem nagyon rúghatok<br />
labdába Szajlai uram mellett, aki már jó ideje gazdasági zsurnalisztaként<br />
koptatja a billentyűzetet és kétség sem férhet hozzá,<br />
élő lexikonként sorolja fel imponáló könnyedséggel a különböző<br />
statisztikai adatokat. Csakhogy <strong>szám</strong>omra kísértetiesen hajaz mostani<br />
írása a 2004-es csatlakozási kampányra. Nosztalgikusnak nem<br />
nevezhető keserű emlékképeket idézi fel bennem, a meglehetősen<br />
egyoldalasra sikeredett sikerpropagandájával.<br />
<strong>Ha</strong> van rá lehetőség, márpedig úgy tűnik van, hallgattassék meg<br />
a másik fél, a nép egyszerű gyermeke az adófizető barom státuszába<br />
besorolt állampolgár is, aki aszongya, aki pedig tud kettőig <strong>szám</strong>olni,<br />
nemhogy nem, de kötelessége felhánytorgatni, hogy „megéri-e”<br />
vagy sem az uniós tagság! Mer’ asztat is figyelembe kellene ám venni<br />
az uraságnak, hogy az uniós tagságból kifolyólag milyen bevételektől<br />
esik el az ország? Csak úgy szőr mentén, belegondolás alapjául mondom<br />
ezt kendteknek. Világháló jó terep ehhez, tessenek utánanézni.<br />
Csak egyet említenék a teljesség igénye nélkül, a vámbevételek.<br />
Természetesen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a szerző<br />
által említett mintegy háromezermilliárdos többlet több mint jól<br />
kinéző szépségtapasz hazánk romokban heverő országimídzsén, ha<br />
bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral, csakhogy<br />
megfeledkezünk néhány fontos kérdés feltevéséről. Mi lenne,<br />
ha...? Erre a későbbiekben majd még részletesebben is kitérünk.<br />
Amennyiben pedig nem pipálhatná ki az idén a KSH a Mercedes-beru<br />
házás beindulását, amelynek hivatalos avatója éppen holnap lesz, <strong>2012</strong>-<br />
re borítékolható lenne a visszaesés. Olyannyira, hogy az Európai Bizott<br />
ság tavaly őszi jelentése alapján a magyar gazdaság csak azért lehet<br />
pluszban, mert a Mercedes- és a <strong>Ha</strong>nkook-fejlesztések akkora lendületet<br />
adnak a gazdasági teljesítménynek, hogy azzal elkerülhetővé válik a<br />
mínuszos bővülés. Igaz, született egy másféle elemzés e tárgykörben a<br />
bizottságtól – de örüljünk a kicsinek is.<br />
Ebben az évben a Mercedes, jövőre pedig az Audi és az Opel fűti a<br />
makrogazdaságot. Évente nagyjából félszázalékos többlet garantálható<br />
a GDP-ben, ami azért nem semmi: a korábbi, egyébként sem dübörgés<br />
sel kecsegtető, két-három százalékos – maximális – magyar gazdasági<br />
kibocsátás ugyanis a felére zsugorodott.<br />
Nem is beszélve arról, hogy a termelés beindítása, felfutása előtt, a<br />
gyárépítések során döntő részben magyar cégek végzik a munkát Kecs<br />
keméten, Győrött vagy éppen Szentgotthárdon. Az említett három nagy<br />
németországi vállalat produkciója mellett a Magyarországon működő<br />
német vállalkozások <strong>szám</strong>a csaknem nyolcezer, ám ennél is fontosabb,<br />
hogy a német cégek által létrehozott munkahelyek <strong>szám</strong>a meghaladja a<br />
háromszázezret. Nem olyan nehéz kilogikázni, hogy a nálunk működő<br />
német vállalatok több mint egymillió magyar állampolgár mindennapi<br />
60 JÓ HA FIGYELÜNK!
megélhetéséről is gondoskodnak. Magyarán nincs még egy olyan ország<br />
a világon, amely akkora befolyással bírna ránk, mint Németország.<br />
Ráadásul zászlóshajókról van szó: az Audi, a Mercedes és az Opel<br />
mellett több gyárat létesített hazánkban például a Bosch, a ZF Hungá<br />
ria pedig Egerben működteti globális sebességváltó-előállító központját<br />
– másutt ezekért a márkákért letérdepelnének.<br />
Nem tudom hallott-e már a kedves Olvasó a háromlábú szék tipikus<br />
esetéről? És az egylábú székéről? Mer’ ez az! Az egylábú szék<br />
tipikus esete. Az meg baromi könnyen fel tud ám borulni! Mintha<br />
más nem is létezne a világon, csak a nagyságos és fényességes Európai<br />
Porta, aminek kidolgozzuk a belünket, lám nem is eredménytelenül,<br />
háromezermilliárd a pozitívum, csak éppen mi nem érzünk<br />
belőle semmit. Ilyen van? Ráadásul még le is b...nak bennünket,<br />
hogy nem megfelelő módszerekkel hozzuk az euroatlanti Sztahanovista-mozgalom<br />
szebbnél szebb <strong>szám</strong>ait. Nem lehet asztat úgy eft...<br />
akarom mondani uraim! Csakis rendben és szépen, ahogy az ötágú<br />
sárga csillagok mennek az uniós kék égen. Vagy valahogy így.<br />
Ugyanakkor elismerem – a nagy hajbókolás közepette –, hogy <strong>szám</strong>os<br />
központi szabályozás – szakképzés, kutatás-fejlesztés, iparterület-bőví<br />
tés – a német cégek kénye-kedve szerint történik, és a kinti munkabé<br />
rek harmadáért dolgoztatják az itteni munkaerőt a menedzsmentek,<br />
lobbitevékenységük pedig olyan erős, hogy ők diktálják a mindenkori<br />
magyar kormányok „üzleti” döntéshozatalának jelentős részét. <strong>Ha</strong> pedig<br />
a költségvetés pont annyit fordítana a hazai kis- és közepes vállalkozá<br />
sokra, mint a dúsgazdag, tetemes profitot felmutató német társaságokra,<br />
valószínűleg kevesebb lenne itthon a céges fel<strong>szám</strong>olás. Ráadásul a hazai<br />
vállalkozásokat a jó nevű multik nem nagyon engedik kapun belülre,<br />
tehát ezzel a fránya beszállítói mutatóval is kezdeni kellene valamit!<br />
A fentiek ellenére mégis megéri a délnémet tartományi pozíció, hiszen<br />
a hazai cégek négy-öt éve nem tudnak beruházni, üzletmenetüket a<br />
szűkülő belső és fizetésképtelen piac, továbbá a csődeljárások nehezítik.<br />
Ráadásul a költségvetés lyukait betömő működő tőke sem akar jönni,<br />
más piaci szereplők pedig nem teremtenek új munkahelyeket.<br />
Persze nagy kérdés, hogy felfokozott, EU-ellenes hisztérikus hangu<br />
latban meg tudunk-e békülni a tartományi „státusszal”.<br />
És a tényekkel!<br />
Szajlai Csaba<br />
Na most akkor tartomány vagyunk-é, avagy gyarmat? Asszem<br />
eztet a kérdést muszáj volt feltenni, mán csak így a nagy hajbókolás<br />
közepette.<br />
Csak úgy eszembe jutott menet közben.<br />
Mi lenne, ha kilépnénk az Európai Unióból?<br />
Mi lenne, ha nem lennénk tagjai az EU-nak és nem kellene megfelelni<br />
rengeteg korlátozó szabályozásnak és kvótának?<br />
Mi lenne, ha nem lennénk tagjai az EU-nak és maradnának a régi<br />
tyúkketrecek? A 60 forintos tojásár helyett meg...<br />
Mi lenne, ha nem lennénk tagjai az EU-nak, azzal és úgy kereskednénk,<br />
ahogy és amikor nekünk tetszik?<br />
Én nem tudom, csak kérdezem.<br />
Meg aztán annak a kérdésnek a feltevéséről sem feledkezhetünk<br />
meg, ami tulajdonképpen a dolog lényege, nevezetesen: Honnan<br />
tudja?<br />
Manapság, amikor már-már köldökzsinór szinten vagyunk<br />
bekötve és függünk a gyarmatbirodalomtól, igyekeznek velünk elhitetni,<br />
mégpediglen ezerrel, hogy enélkül a teljesen szükségtelen és<br />
hihetetlenül káros valami nélkül országok, népek, nemzetek létezése<br />
– legalábbis itt az öreg kontinensen – egyenesen elképzelhetetlen.<br />
Fel is merül az emberben a kérdés, létezett egyáltalán itt élet<br />
az Európai Unió előtt? S ha létezett is, életnek lehetett nevezni azt<br />
egyáltalán?<br />
Tudja nyüveg.<br />
<strong>Ha</strong> az államszocializmus mindennapi kínkeservekkel telitűzdelt<br />
létezésmodelljét nézem, amely egy más alapokon álló és a mostanitól<br />
kétségkívül eltérő kényszerítő eszközrendszerrel bíró sajátos<br />
társasviszonyban nyilvánult meg, akkor bizonnyal mondhatom,<br />
hogy ippeghogy.<br />
<strong>Ha</strong> viszont azt nézem, hogy a kapun belülit le<strong>szám</strong>ítva gyakorlatilag<br />
nem volt munkanélküliség, a népet engedték lélegzethez<br />
jutni, nem szemetet etettek meg velünk, amennyire lehetett, volt<br />
önérzetünk, ráadásul sportrendezvényeken minden további nélkül<br />
el lehetett énekelni a himnuszt, nos akkor ismét csak az derül ki<br />
<strong>szám</strong>unkra, hogy nagyon is, de legalábbis sok tekintetben az előző<br />
rendszer a magyar „kis ember” <strong>szám</strong>ára sokkal élhetőbb volt, mint<br />
ez a mai.<br />
Most érti meg igazán az ember, miért mondta azt Misi bácsi,<br />
hogy George Orwell nem a szocializmusról, hanem a kapitalizmusról<br />
írta annak idején az 1984-et.<br />
Különös fintora a sorsnak, hogy mi mindig valamiféle fáziskésésben<br />
vagyunk. Éppen ezért olyan morbid és faramuci a pártsajtó megkésett<br />
sikerpropaganda ízű, már-már ajnározással is felérő feltétlen,<br />
csontig hatoló benyalása az egyébként kitűnő tollú sajtómunkástól.<br />
Miközben minden erőfeszítés arra irányul, hogy megakadályozzák<br />
az amúgy a birodalmat úgy tűnik nem elég hathatósan vagy hatékonyan<br />
kiszolgáló aparatcsik leváltását, hogy kívülről mást ültessenek<br />
a helyébe, mindaközben a szomszédban, sógoréknál éppen azon<br />
munkálkodnak, és méghozzá szintén ezerrel, hogy búcsút inthessenek<br />
a nagyságos és fényességes Európai Portának.<br />
Számos alkalommal bebizonyosodott már, hogy az egyszerű, de<br />
legfőképpen magyar (és itt most nem a mindenkit túlharsogó, mellét<br />
a nagyobb hatás kedvéért fél téglával verdeső szenvedélyes honfitársainkra<br />
gondolok) ún. „kis ember” van a legnagyobb veszélyben,<br />
s egyszersmind ő a legveszedelmesebb is. A sehova, senkihez csapódni<br />
nem hajlandó, egyik megosztó pártpolitikai képződményhez<br />
sem besorolható állampolgár, aki egyszerűen csak a hazájához, a<br />
nemzetéhez akar hű maradni. Ellene ugyanis összefognak a létezésüket<br />
csak és kizárólag pártállami keretek, azaz a megosztás alapján<br />
elképzelni tudó politikai osztály tagjai, s ahogyan azt a magyar nyelv<br />
„párt” szava oly ékesen példázza, közös összefogással, együttes erővel<br />
eltapossák. Ilyenkor érti meg az ember igazán, jön a felismerés<br />
azonnal édes anyanyelvünknek köszönhetően, mi a valódi szerepe<br />
ennek a hagyományainktól, múltunktól és történelmünktől teljesen<br />
idegen, a nagy francia elsötétedés óta kényszeredetten és kényszerítetten<br />
ránk erőltetett társadalmi berendezkedés által kizárólagossá<br />
tett, megosztáson alapuló társadalmi berendezkedésnek. Elég, ha<br />
csak az első betűt, a „p”-t letöröljük a párt szóból és azonnal megkapjuk,<br />
mi a valódi célja és rendeltetése az egész, a teljesség képviseletére<br />
teljesen alkalmatlan, kizárólag a részérdekek szolgálatára képes<br />
pártoknak.<br />
A pártokhoz hasonlóan – és ugyanez derül ki Szajlai uram írásából<br />
is – a nagyságos és fényességes Európai Portát is a kizárólagosság<br />
dicsfényében tüntetik fel a pórnép <strong>szám</strong>ára. Ezenkívül a létezés mint<br />
olyan, egyszerűen elképzelhetetlen, de legalábbis szóba sem jöhet,<br />
az egyszer hétszentség. A hivatalos, vagy mai divatos szóhasználattal<br />
élve a fősodratú (diákok, fiatalabbak és idegen nyelven – ángliusul<br />
– tanulók kedvéért internesönel trendi verzsönben: mainstream)<br />
médiában más véleménynek egyszerűen nem adnak teret.<br />
Pedig ha hátrébb lépünk egy apró lépéssel, hogy úgymondjam<br />
végre meglátjuk a fától az erdőt, úgy járunk, mint mifelénk az urbánus<br />
szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés<br />
céljából alámerítkező szociológus-hallgatók köreiben a<br />
dúsképzeletű nép az efféle szituésünök megképződésekor szokta<br />
volt hangoztatni, nevezetesen, hogy kétszáz kilométerre a Gerbeaud<br />
Cukrászda kirakatától némiképp más rálátás nyílik az eseményhorizontra.<br />
És valóban.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 61
Sógorék EU-ból való kilépést szorgalmazó népszavazási kezdeményezésének<br />
indoklásában a következőket olvashatjuk:<br />
Ausztria létalapjának a megmentése<br />
Ez az EU-kilépésről szóló népszavazás legfontosabb pontja. Nem csak a<br />
„Lisszaboni Szerződés” által, ami az EU jelenlegi munkaalapja, de leg<br />
később ez által az EU egy óriási szövetségi állam lett (egy államközösség<br />
helyett), amelyben minden tagállam és nép messzemenően elvesztette<br />
önrendelkezési, azaz a demokráciához való jogát.<br />
Egy központi gazdasági kormány bevezetésének a terve az egész EUban,<br />
beleértve a tagállamok adófelségjogaiba való beavatkozást is (azaz<br />
EU-adók bevezetése a nemzeti adók mellett), ennek világos bizonyítéka.<br />
Számos döntés – és különösen a „nagy dolgokban” – zárt ajtók mögött<br />
történik; EU „csúcsokon”, az EU-Bizottság felfújt hivatalnoki apparátu<br />
sában, és egyre inkább a kormányfők között, azaz valódi legitimáció nél<br />
kül. A tagállamok parlamentjeit messzemenően kikapcsolják, az illető<br />
államnemzetek döntéseiről nem is beszélve. Az EU-Parlamentnek nincs<br />
törvényhozási joga és mi több, nem is egyenlőségi alapon választják. Az<br />
egész EU-építményben hiányzik a demokrácia legfontosabb ismérve, a<br />
hatalommegosztás!<br />
Forrás: NIF<br />
Hoppá!<br />
Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a fenti idézet nem<br />
valamelyik Kuruc.Info-n örjöngő újfasiszta szélsőjobboldali hordától<br />
van, hanem az osztrák sógoroktól, akik azért valamelyest jobban<br />
állnak, mint mi, hogy úgymondjam, zongorzáni lehet a kettőnk<br />
közötti különbséget.<br />
Minden bizonnyal érdemes belegondolni abba is, milyen az,<br />
amikor az osztrákok már arra kényszerülnek, hogy egy hivatalos<br />
beadványba leírják azt, hogy Ausztria létalapja megmentésre szorul.<br />
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem mi, szerencsétlen sorsú<br />
kisemmizett, kifosztott, tökig eladósított magyarok írtuk le ezt,<br />
hanem sógorék. Bizony, nagy szarban vannak ők is.<br />
De ami talán még ennél is érdekesebb, és nagy tisztelettel ajánlanám<br />
Szajlai uram és minden kedves Olvasó figyelmébe:<br />
Ausztria az Európai Unióhoz (a továbbiakban: EU) egy szövetségi<br />
alkotmánytörvénnyel csatlakozott, amelyet népszavazás kísért. Tehát<br />
az EU-kilépésnél is így kell eljárni.<br />
Az első – és legfontosabb – mondata az osztrák szövetségi alkot<br />
mánynak, az 1. paragrafus, így hangzik (szó szerint): „Ausztria egy<br />
demokratikus köztársaság. A jog forrása a nép.” Tehát az osztrák köz<br />
társaság nem ismer olyan magát demokratikusnak valló szervezetet,<br />
amely akadályozhatná a népet, hogy maga döntsön arról, hogy kilépjen<br />
az EU-ból vagy ne.<br />
Pontosan ezt a jogot követelik az EU-kilépésről szóló népszavazást<br />
megindító kérvénynek az aláírói, akik az osztrák szövetségi alkotmány<br />
egyik legjobb szakértőjére hivatkozhatnak, aki a korábbi igazságügyi<br />
miniszter, Dr. <strong>Ha</strong>ns R. Klecatsky, az innsbrucki egyetem nyugdíjas köz<br />
jog professzora, és aki az elsők között írta alá az EU-kilépésről tartandó<br />
népszavazás-kezdeményezést Innsbruck városának a magisztrátusán,<br />
2010 márciusában, közvetlenül a munka megkezdése után…<br />
Hosszasan idézhetne még az ember a tekintetben, mennyire<br />
nem igaz az, hogy az Európai Unió nélkül nincs élet, ma már inkább<br />
úgy tűnik, hogy csak nélküle, illetve kapuin kívül van élet, ott van<br />
csak igazán. Néhány emblematikus momentum, melyek olvastán az<br />
emberben megáll az ütő.<br />
A népgazdaság rovatban ilyenek vannak:<br />
Kis- és közepes üzemek <strong>szám</strong>ára, amelyek kapcsolódnak a lakossághoz,<br />
egyre kevesebb lehetőség adódik egy nemzetek feletti rendszerben.<br />
Ennyit a zászlóshajókról Szajlai uram. Arról, hogy hány embert<br />
foglalkoztatnak és mennyi támogatást kapnak. Emlékszünk még a<br />
gumigyárra, ugye?<br />
Nemkülönben érdekes megállapításokat tartalmaz a <strong>Ha</strong>tárok<br />
című rész is:<br />
Senkinek sem fáj, ha a határon fel kell mutatnia az útlevelét. Az ország<br />
határok EU általi eltörlése és ennek következtében az állam személyekre<br />
és árukra vonatkozó ellenőrzési lehetőségeinek a megszűnése azonban<br />
szörnyű következményekkel jár; többek között a bűnözés elterjedését, az<br />
illegális és káros áruk akadály nélküli behozatalát teszi lehetővé. Ismét<br />
szükségünk van értelmes határintézményekre, hogy megvédjük a lakos<br />
ságot!<br />
BINGÓ!<br />
De ami <strong>szám</strong>omra talán a legérdekesebb és legbeszédesebb valamennyi<br />
pont között, az a mammon világának elevenjébe találó szakasz,<br />
mely a saját pénznemről, pontosabban a közös lónak turós a<br />
háta közös pénzre történő NEM-ről szóló rész:<br />
A nemzeti pénznemek nemzetköziesítése nem működik, ami a jelenlegi<br />
pénzügyi és gazdasági problémák lényeges oka. A pénzügyileg labilis<br />
országok deficitjének az átvétele pénzügyileg stabil országok által, ami<br />
az euró lényege, csak tovább rontja a helyzetet.<br />
Az euró mindenáron való megmentése egy időben behatárolatlan<br />
végtelen kezességi kötelességvállalás (védőháló) az EU nettó befize<br />
tői, mint Ausztria által, nem várható el az osztrák polgároktól. Amint<br />
Ausztria kilép az EU-ból, ismét bevezetheti saját pénznemét és ezzel is<br />
akadályozhatja a drágulást.<br />
Inge Rauscher, az EU-kilépésről szóló<br />
népszavazás meghatalmazottja,<br />
Zeiselmauer/Bécs, 2011. december 20.<br />
Most akkor mindenki gondolkodjon el azon, vajon muszáj-e<br />
nekünk állandóan – akármilyen tartományként is – valahová tartoznunk,<br />
bármilyen térképen!<br />
Tudják, olyan ez, mint a választások. A rendszerváltásnak hazudott<br />
díszes keretek között központilag levezényelt momentum óta a<br />
nép egyszerű gyermekének, s ilyen forma vónék magam is, valahogy<br />
folyton olyan érzése van, hogy a jót soha, mindig csak a kisebbik<br />
rosszat választhatja. Mindig csak erre, másra soha nincs lehetőség.<br />
Ezzel kínálgatnak bennünket folyton folyvást. Most is aszongya<br />
nekünk az egyébként jó képességű, kitűnő írói, műsorvezetői vénával<br />
megáldott Szajlai uram, hogy á dehogy, nem gyarmat ez, hanem<br />
tartomány, édes öcsém! Mecsoda különbség! És látják itt a baj! Az,<br />
még csak kósza gondolat szintjén sem merül fel, hogy ne adj’ isten<br />
lehetnénk esetleg önálló ország vagy nemzet is. Az ki van zárva!<br />
Hiába no, a szocializáció, mint már oly sokszor, most sem tagadható<br />
le.<br />
Ahogyan azt a ma még viszonylag jól élő osztrákok esetében is<br />
láthattuk a pénz még mammon világában sem minden, vannak annál<br />
fontosabb dolgok is. Hát ne sokat törjék a fejüket azon, gyarmat<br />
vagyunk-é vagy tartomány, mert időközben elvész a hagyomány. <strong>Ha</strong><br />
pedig az elvész, elvész vele a múltunk is. <strong>Ha</strong> oda a múltunk, nincs<br />
mire alapozni a jelenünket, s akkor bizton állíthatjuk, hogy jövőnk<br />
sem lesz.<br />
A jövő pedig csak és kizárólag egy önálló, független és erős<br />
Magyarország lehet. Nézzék meg, Svájc is milyen jól el van! Ne<br />
hagyjuk magunkat!<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
62 JÓ HA FIGYELÜNK!
A SZÉLMALOMHARCOS<br />
– Molnár Tamás életfilmje (I. rész) –<br />
Történetem végtelenül egyszerű, mivel az egész létező világ az én elmeszüleményem.<br />
Itt vagyok én, a szélmalomharcos, aki szokatlan szemmel látom a világot. Olyan szemmel,<br />
amelyben a belső látomás szent, tiszta és egyedi tüze ég. Fejemben megfogan a<br />
legkülönösebb terv, amelyet valaha is kiagyaltak: – Nem törődöm a reális világgal,<br />
inkább átformálom a valóságot! Nemes és büszke kóborló lovag leszek, nekivágok<br />
a távoli messzeségnek és kijavítok minden rosszat és gyűlöletest, amely az utamba<br />
kerül.<br />
Kizárólag szépet és jót akarok teremteni!<br />
Nincs rossz és nincs gonosz sem, ha bátran<br />
átlépek saját démonaimon. Találok<br />
egy borbélytálat, amelyet felfordítva lovagi<br />
sisaknak látok és büszkén viselek. Vándorlásaim<br />
során találkozom egy tenyeres-talpas<br />
csaposlánnyal, és Dulcineát látok benne, a<br />
gyönyörű, tiszta és igaz úrhölgyet. Zálogot<br />
kérek tőle, melyet magammal viszek a csatákba.<br />
A lány megvetően odaveti a mosogatórongyot,<br />
amit naiv lovagi hittel csodálatos<br />
keszkenőnek tartok, és a szívem fölött viselek.<br />
Aztán szamárháton csatlakozik hozzám<br />
szegény árva és nyomorult társam, kit nemes<br />
vitézként tisztelek, szeretek és védelmezek.<br />
Bátran nekivágtatok a magas falaknak, minden<br />
kudarc felér egy hatalmas győzelemmel.<br />
Tudatosan becsapom magam egy életen át,<br />
de nem bánok meg semmit sem. Mielőtt<br />
elmerülök az örök fényességben, büszkén<br />
üzenem nektek: – Én vagyok én, Don Quijote,<br />
La Mancha ura. A sorsom hív, és én<br />
indulok! Rajtam, csak rajtam múlik minden<br />
újabb győzelem.<br />
Ennyi év <strong>szám</strong>vető távlatából ha valaki<br />
bátran visszatekint saját emlékképeire és rejtelmes<br />
múltjára, bizony furcsa következtetésekre<br />
juthat. Egy átláthatatlanul összetett<br />
életfolyam – bármilyen kalandos és fordulatos-<br />
magában hordozza a megkerülhetetlen<br />
alapkérdést: Volt valami értelme hősködve<br />
és büszkén ellenállni egy torz, hazug<br />
és beteg korszaknak, magának az életnek?<br />
Nem kellett volna inkább meghajolni, mint<br />
eltörni? Nem kellett volna csendben sodródni,<br />
mint a folyamban gördülő kicsinyke<br />
kavics? Érdemes volt ennyi áldozatot hozni<br />
ügyekért, elvekért, másokért, a hazáért?<br />
Érdemes volt feláldozni elrohanó évtizedeket,<br />
szerelmeket, baráti és családi kapcsolatokat<br />
egy beteljesületlen álomért? Érdemes<br />
volt az egzisztenciális ellehetetlenülést, a<br />
nyomorúságot, az üldöztetést, a megbélyegzést,<br />
a kirekesztettséget vállalni?<br />
Az egyik oldalon azt kell mondanom,<br />
igen, megérte! Soha nem voltunk szabadabban<br />
szárnyalók, mint akkor és ott, a Kádárrezsim<br />
űzött és üldözött ellenállóiként. Soha<br />
nem éreztük annyira tudatosan valahová<br />
tartozónak magunkat. Persze most nem az<br />
anyagi világ felszínes szabadságára gondolok,<br />
hanem valami mélyre, lelkire és spirituálisra,<br />
amit csak bezárva és bebörtönözve<br />
érezhet az ember.<br />
Fiatal lázadóként állandóan úton voltunk,<br />
vándoroltunk egyik albérletből a<br />
másikba. Éheztünk, fáztunk, szeretkeztünk,<br />
hetekig rágcsáltunk egy darab zsíros szalonnabőrt,<br />
de mégis könnyedek, lazák és bol-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 63
dog voltunk. Talán a bohém fiatalság vagy<br />
a megszépülő emlékezet miatt? Talán táplált<br />
bennünket az a mindennel szembeszegülő,<br />
örök és titokzatos, lázadó ellenkezés?<br />
A szabadság bajnokainak és művészeinek<br />
képzeltük magunkat, közben munkavállalási<br />
és kiállítási tilalmak mellett, megfenyegették<br />
és ellehetetlenítették ismerőseinket és<br />
családtagjainkat. Eltanácsoltak gyárakból,<br />
üzemekből, irodákból és iskolákból. Mégis.<br />
Sokkal egyértelműebbek voltak a kötődések,<br />
az értékek, a szeretet és szembenállás<br />
frontvonalai. Nyitott szellemű, vitázó és<br />
alkotó közösségek szerveződtek, ahol a<br />
rendszertől való elkülönülés és szembenállás<br />
adott gerincet, tartást és közösségi összetartozást.<br />
Valami kurtán-furcsán ellobbanó,<br />
érzékeny küldetéstudatot.<br />
Az igazunkba vetett vakhit könnyűvé és<br />
könnyelművé tett bennünket, elemelt a borzalmas<br />
valóságtól. Azt képzeltük balgán, hogy<br />
történelmet írunk, tömegeket képviselünk,<br />
és persze sebezhetetlen vagyunk. Tudatosan<br />
becsaptuk önmagamat. Nem érzékeltük kellő<br />
súllyal a ránk fenekedő veszélyt és megtorlást.<br />
Nem voltunk bátrak, áh, dehogy! Inkább<br />
nem féltünk akkor, amikor kellett volna. Nyilván<br />
azért, mert a társadalom peremvidékeiről<br />
már nem volt hová visszahátrálni. Nem gondoltunk<br />
soha az elmenekülésre, az emigráció<br />
lehetőségére. Éppen úgy, mint ahogyan nem<br />
gondol a keresztény ember sem az öngyilkosságra.<br />
Egyszerűen beleragadtunk a rendőrállam<br />
mocsarába. (Kényszerhelyzetben az<br />
ember mindent meg tud szokni, még a börtöncellák<br />
nyomasztó világát is!) Sokáig azt<br />
hittük, hogy ez egy hosszú, örök és végeláthatatlan<br />
küzdelem lesz. Tettük, amit tennünk<br />
kellett. Ábrándos hittel nem sejtettük, hogy<br />
sajnos fennmarad minden elnyomás, legfeljebb<br />
fondorlatosan arculatot vált!<br />
1956 után az én generációmnak már<br />
volt valami könnyed, pajkos, idealisztikus<br />
romantikája. A macska-egér küzdelem<br />
során a gúzsba kötött rezsim nem mutatta<br />
ki ellenünk igazi véres vasfogát. Ennek a<br />
kommunista álszemérmességnek sok oka<br />
lehetett. A magyar forradalom elfojthatatlan<br />
szelleme, a gulyáskommunizmus kényszerű<br />
látszata, az ideológiai és gazdasági összeomlás,<br />
a kiúttalan és haszontalan pártreformok,<br />
a mindent lefedő ügynökvilág, a nemzetközi<br />
helyzet és nyilvánosság, s részben talán ez a<br />
javarészt felülről megkonstruált álellenzék is<br />
szerepet játszhatott.<br />
Vidéki, naiv fiatalként az emblematikus<br />
‘56-os „srácokon”, Krassón, Zsillén, Ráczon<br />
és Pákhon felnevelkedve, hihetetlen gyorsasággal<br />
„ellenséges ellenzékiek” lettünk.<br />
Önkéntes társadalmi <strong>szám</strong>kivetettek. Én és<br />
barátaim soha nem hittünk a kommunizmus<br />
megreformálhatóságában, az emberarcú szocializmusban.<br />
Mi mindenestől fel kívántuk<br />
forgatni az elnyomó rendszert, ahogyan azt<br />
az egykori pesti srácok tették. Bátran nekimentünk<br />
fejjel a falnak, a következményekkel<br />
soha nem <strong>szám</strong>oltunk. Aztán jött az álságos<br />
és hazug győzelem, és mi becsületes frontharcosként<br />
csendesen a háttérbe vonultunk. A<br />
nagy lökdösődések idején, a konc újraosztásakor<br />
nem kértük a részünket. <strong>Jó</strong>l van ez így,<br />
ez ma már a múlt, nem kár érte.<br />
Az életutak másik oldalára tekintve, azért<br />
van bennünk egy jókora csalódás. Nyilván<br />
azért, mert semmi sem valósult meg idealisztikus<br />
terveinkből. Don Quijoteként álmodtunk<br />
egy világot magunknak, aztán jött a<br />
keserű ébredés. Ilyen kegyetlen és hazug az<br />
élet. Nyakunkon maradtak az állampárt egykori<br />
vezetői és haszonélvezői, közös eszményeinket<br />
árulták el régi harcostársaink. Javarészt<br />
besúgók és ügynökök gyerekeiből lettek<br />
a mai fiatal demokraták. Ma már sok az ellenálló<br />
és a partizán. Gátlástalan anyagi haszonszerzésre<br />
használja fel mindenki a hajdani<br />
szépreményű elveit. Azok, akik vállainkra<br />
állva a tűz közelébe jutottak, egy gusztustalan,<br />
élősködő, antiszociális és antiszolidáris<br />
társadalmat teremtettek. A meglévő romokra<br />
még nagyobb káoszt építettek. Ma már mélységesen<br />
megvetem őket, és mérhetetlenül sajnálom<br />
a kiszolgáltatott Magyarországot.<br />
Annyiban talán jobb lett az élet, hogy<br />
éjszakánként nem törnek ránk fegyveres pribékek,<br />
nem vernek, kínoznak és börtönöznek<br />
be meggyőződésünk miatt. Élhetnénk boldogan,<br />
alkothatnánk és utazhatnánk szerte a<br />
világban, ha lenne pénzünk, de nincs. Velünk<br />
együtt nincstelenek és boldogtalanok lettek<br />
az arctalan tömegek. Közben látom magam<br />
körül az igaz embereket, hogyan vergődnek<br />
és kínlódnak talajtalanul, hogyan kerülnek<br />
méltatlanul kiszorított helyzetbe. Az esélytelenség,<br />
a kiszolgáltatottság, az önhibákon túl<br />
elszenvedett igaztalan büntetés fáj leginkább.<br />
Egyre jobban zakatol és felőröl mindent, ez<br />
az eltaposottnak hitt brutális világ. Ez már<br />
a sárga csekkek és bankok élősködő rémuralma.<br />
A korszak eszközei kifinomultabbak,<br />
de sokkal kegyetlenebbek, mint egykoron.<br />
A lényeg azonban mit sem változott. Mi sem<br />
változtunk semmit, ott maradtunk, ahol voltunk.<br />
Elhallgatva, kiszorítva, tönkretéve az<br />
új, „demokratikus” társadalom perifériáin.<br />
Sokan elfáradtak és feladták, de egyre több<br />
fiatal mégis folytatja ezt az elkeseredett és<br />
egyenlőtlen küzdelmet. A szélmalmok elleni<br />
örök és reménytelen csatát. Nekik, Don Quijote<br />
mai fiainak és örököseinek ajánlom életem<br />
filmjét. Ne csak kívülről nézzék a sorsot,<br />
hanem alakítsák át és éljék meg! Örüljenek<br />
minden pillanatnyi győzelemnek!<br />
Az életfilm<br />
Éles fénysugár hasítja ketté a sötét eget.<br />
<strong>Ha</strong>talmasat villámlik, majd a közeli mennydörgéstől<br />
megremegnek a kopott tömbházak.<br />
A férfi már bőrig ázik, amikor sietve<br />
befordul a pályaudvar melletti szűk sikátorba.<br />
Néha hátranéz nem követi-e valami<br />
távoli árnyalak, valami sejtelmes idegen.<br />
Maga sem tudja pontosan, hogy mi elől<br />
menekül. A kihűlt fekete és fényes aszfalt<br />
azonban gyanúsan némán és mozdulatlanul<br />
ásítozik körülötte. Az úttesten elterülő<br />
pocsolyákban, megfakultan villognak a<br />
város sápadtan tükröződő fényei. A vízpára<br />
lassú cseppje komor némasággal csordogál<br />
a kirakat poros üvegén. Bosszantó és idegesítő<br />
ez a különös nyugalom. Metszően<br />
hátborzongató a kabát alá bevonagló nyirkos,<br />
hideg, őszi szél. A monoton vízpermet<br />
már legbelül, a koponyája elrejtett zugaiban<br />
dörömböl. A magányosan menekülő férfi<br />
ismét riadtan hátrafordul. Kicsit odébb, egy<br />
régi és romos portálon néha felvillanó sárga<br />
neonfény. A zárlatos lámpa alatt elhagyatott<br />
és lekoszosodott mozibejárat vár gyanútlan<br />
áldozatára. A férfi hirtelen mozdulattal<br />
beugrik a kapualj tövébe, és ismét hátranéz.<br />
Messze távol elhaló szirénahang vijjog, de a<br />
kihalt utcába nem jön utána senki sem. Ahogyan<br />
előrehajol, csapzott haja a szemébe<br />
bukik. Szájában az eső furcsa, selymesen sós<br />
könnyeit ízlelgeti.<br />
A kivilágított pult üvegablaka mögött ülő<br />
sápadt nő szinte megrémül, amikor megpillantja.<br />
Gyűrött arca megrándul, kezeivel idegesen<br />
a pénztártömb kopott lapjait forgatja.<br />
Lassan leszakít egy jegyet, majd remegő<br />
hangon suttogja:<br />
– Ne menjen be, nem éri meg. Ma életfilmet<br />
vetítünk.<br />
A bőrig ázott férfi tétován elveszi a belépőt,<br />
majd befordul a bársonyosan vöröslő<br />
fényben úszó keskeny folyosóra. Leghátul<br />
mozdulatlan fekete lengőajtó várja az idegen<br />
betérőt. Tétován és botorkálva belép a sötét<br />
vetítőterembe. Amikor szeme lassan hozzászokik<br />
a sötétséghez, körülkémlel, de furcsa<br />
módon nem lát maga körül senkit sem. Szokatlan<br />
– gondolja magában, miközben idegesen<br />
fészkelődve leül a nyikorgó ülőkére.<br />
Aztán hosszan tartó kínos csend következik,<br />
majd felkelepel a régi vetítő. Vakító fénysugár<br />
árasztja el a szemközti pódiumot. A férfi<br />
meglepődik az ismerős képsorokon. A távoli<br />
fénylő jelenetek az ő tekintete és képzelete<br />
által kelnek életre a szemközti fehér vásznon.<br />
Akkor döbben rá, hogy ezen a különös<br />
estén az ő egyszeri és megismételhetetlen<br />
életfilmjét vetítik. A kezdetet és a véget, ezt a<br />
végtelenített és örök szentimentális illúziót.<br />
Először fél, aztán önfeledt kíváncsisággal<br />
szemléli saját sorsát. Öntudatlanul belemerül<br />
a valóság kegyetlenül éles álmába. Észre<br />
sem veszi, hogy a ragyogó fény elborít mindent<br />
körülötte.<br />
A család<br />
Bőséges és szép termés volt abban az<br />
aranyló évben. 1933 késő augusztusán már<br />
64 JÓ HA FIGYELÜNK!
országszerte túl vannak az aratáson. A határ<br />
elcsendesedik a kévekötők vidám énekétől.<br />
Mindössze néhány virgonc pacsirta rikoltozik<br />
a távoli magasban. A Mezőhéki tanya<br />
egyik hideg és nyirkos tisztaszobájában<br />
Szabó nagyanyám vajúdik. Kegyetlenül<br />
kemény asszony, de a hullámokban visszatérő<br />
fájdalom őt is igen megviseli. Zihálva<br />
és verítékezve nézi a fehér mennyezetből<br />
előbúvó nehéz, görcsös gerendákat. Készül<br />
már rá, nagyon várja első gyermekét. Lelke<br />
legmélyén tudja és érezi, hogy hamarosan<br />
kislánya születik. Szinte meg sem lepődik,<br />
amikor a kövér bábaasszony mellére fekteti<br />
a kicsinyke jövevényt. Meleg, párás nyári<br />
délután érkezik meg anyám. A szülést levezető<br />
bábaasszony kinyitja az ablakot, odalép<br />
a nagy szobai tükörhöz, és felakasztja rá a<br />
véres köldökzsinórt. Visszafordul a csapzott<br />
ágy felé, és így szól: – Szép lány lesz ez a kicsi<br />
Ilona, tükrös lány lesz!<br />
Anyai nagyapámék birtoka a Mezőtúr<br />
melletti Héki-puszta szépségesen csendes<br />
és csalitos zugában rejtőzködik. Sok jó legelővel,<br />
gabonának való szántókkal, kicsinyke<br />
árnyékos akácerdőkkel. Nagyapám a büszke<br />
gazda, becsületes, jó szándékú és szorgalmas<br />
parasztemberként, évről évre nehéz aprómunkával<br />
növeli birtokai területét. Szabó<br />
Gyarmathy Antal az eredeti becsületes neve.<br />
Hogy honnan és miként kaphatta ezt a távoli<br />
nemességre utaló Gyarmathy nevet, azt sokszor<br />
kutatgatom és találgatom, de sohasem<br />
fejtem meg. Azt mesélik, hogy talán egy távoli<br />
rokontól öröklődött, aki hajdanán koronaőrként<br />
szolgált. Mások tudni vélik, hogy idegen<br />
világok gyarmatairól hozta haza ezt a ragadványnevet<br />
valamelyik elfeledett szülő, testvér<br />
vagy rokon. A kommunizmusban aztán elveszik<br />
nagyapámtól ezt is, akárcsak mindenét.<br />
Nagyanyám Farkas Ilona nevéhez illően<br />
kemény asszonyként igazgatja a birtokot.<br />
A tanyasi gazdaság vezetése mellett, három<br />
lányt kell felnevelnie. Nem tűri az ellentmondást,<br />
mintha tényleg farkasvér folyna<br />
az ereiben. Nagyapámat viszont csendes,<br />
rendes, tiszteletre méltó nagygazdaként<br />
ismerik a környéken. Erős lelki emberként<br />
még református elöljárónak is megválasztják.<br />
Idősebb korában búcsúzáskor mindig<br />
könnycsepp csillog a szeme sarkában. Szereti<br />
a bort, jól lovagol, de szabadidejében<br />
leginkább kocsikázni és vadászni jár. Aztán<br />
jön a háború, és altisztként besorozzák a<br />
honvédségbe. Becsülettel és bátran végigharcolja<br />
mindkét nagy háborút.<br />
Nagyanyám a második háború idején<br />
ismét ott marad egyedül a nagyra nőtt birtokkal<br />
és a kicsinyke lányokkal. Egyedül<br />
kell megvédelmeznie minden ingó és ingatlan<br />
vagyonát. A front ott hullámzik hetekig<br />
Mezőtúr környékén, a német és orosz csapatok<br />
többször megfordulnak a tanyánkon.<br />
Nagyon félnek a kislányok, amikor a zörgő<br />
kukoricásban felbukkannak az idegen katonák.<br />
A németek fizetnek az eleségért, az<br />
oroszok fosztogatnak és rekvirálnak. Anyám<br />
emlékeiben mindvégig elevenen él a kép,<br />
amikor az oroszok agyonlövik a disznókat<br />
és szinte nyersen felzabálják. Emlékszik,<br />
amikor védtelen kislányként egy részegen<br />
harmonikázó muszka baka térdén lovagol.<br />
Nagyanyámat eközben majdnem agyonlövik,<br />
mert a trágyarakás alatt megtalálják<br />
nagypapám elrejtett vadászpuskáit. Aztán<br />
hirtelen elvonul a front, súlyos csend telepedik<br />
a környékre. 1945. december legvége,<br />
úgy karácsony környéke lehet. A lányok<br />
ott könyökölnek búsan a tanyasi ablak párkányán.<br />
Telihold van, bámulják a szikrázó<br />
kékségben pompázó éjszakai hóesést és<br />
régen látott édesapjukra gondolnak. Aztán<br />
hirtelen felbukkan egy távoli imbolygó<br />
árnyalak, és betoppan koszosan, fáradtan,<br />
lesoványodva és agyonfagyva az elveszettnek<br />
hitt katona. <strong>Ha</strong>zagyalogolt bajtársaival<br />
a végtelen orosz hómezőkről,az én sokáig<br />
elveszettnek hitt nagyapám.<br />
Az élet elindul ismét a szokott kerékvágásban.<br />
Szántás, vetés, aratás ismétlődik<br />
három hosszú esztendőn keresztül. Lassan<br />
begyógyulnak a háborús sebek, a fiatal<br />
halottak már messzi, távoli mezők alatt<br />
pihennek. Senki sem gondol semmi rosszra<br />
a napfényes héki tanyán. Szépen fejlődik és<br />
gyarapodik a birtok, amikor egy őszi nap<br />
délutánján teherautónyi fegyveres szállja<br />
meg a gazdaság udvarát. A kutyák kétségbeesetten<br />
vonyítanak, a cselédek hátraszaladnak<br />
és elbújnak az istállókba. A kommunista<br />
belügyminisztérium határozata értelmében<br />
lefoglalják a birtokot. Nagyapámnak fegyveresek<br />
gyűrűjében kell aláírnia, hogy önként<br />
lemond minden vagyonáról. Farkas Ilona<br />
sírva öleli át lányait azon a keserű délutánon.<br />
Egy szempillantás alatt elveszett mindenük,<br />
amiért egész életükben becsületesen megdolgoztak.<br />
Ez a szomorúan szép, ám tragikus<br />
végű történet azonban egy másik szálon<br />
is végigfut…<br />
A történet szinte megismétlődik. Bőségesen<br />
szép termés van abban a nyugodt<br />
évben is, aztán a ringatózó, délibábos nyár<br />
után beköszöntenek a csendes, hideg és<br />
szürke téli hétköznapok. 1931. február első<br />
napján leszakad a hó a mesterszállási határ<br />
fagyos, fekete barázdáira. A Molnár tanya<br />
egyik szobájában éppen egy fiatalasszony<br />
vajúdik. A gazda befogat a szánkóba és gyorsan<br />
bábaasszonyért hajtat. Molnár Erzsébet<br />
verítékes arccal, ám mégis boldogan nézi a<br />
lemeszelt mennyezeten végigfutó görcsös<br />
gerendákat. Örömteli, mégis riadt és fájdalmas<br />
a tekintete. Szeme minduntalan a szemközti<br />
szentkép bátorító alakjára szegeződik.<br />
Mellén széttárt palástja alatt az Istenember<br />
vöröslő szíve feldobog. Jézus mosolyog a<br />
festményen, és nagymamám megnyugszik<br />
a látványtól. Tudja és érezi, hogy második<br />
gyermekét fiúnak fogja megszülni. Mária<br />
odakinn játszik a konyhában, ő is nagyon<br />
várja már kistestvérét, Jánoskát. A forró víz<br />
még a sparhelten gőzölög, amikor felsírt a<br />
várva-várt újszülött.<br />
Az élet egyszerű. Távolról olyan szép,<br />
tiszta és romantikus minden. Nagymamám<br />
gyönyörű, ám szegény árva lányként él a<br />
dunántúli Tamásiban. Édesanyja tüdővészben<br />
fiatalon eltávozik, rokonok nevelik<br />
tovább a kicsinyke leányt. Elszaladnak a<br />
gyermekévek, aztán a hirtelen jött csendes<br />
békességben történik valami. Nagy napra<br />
virrad az eldugott dunántúli település. Az<br />
első háború európai hadszíntereiről éppen<br />
akkor vonulnak haza a délceg magyar lovas<br />
huszárok. Tallósi Erzsébet derékig érő<br />
összefonott hajkoronájával, tündöklő népviseletében<br />
ott integet az átvonuló büszke<br />
bandériumnak, amikor hirtelen megpillant<br />
egy lóháton ülő magas, nyalka katonát. A<br />
két csillogó tekintet összetalálkozik. Az esti<br />
városi bálon már együtt táncol a két boldog<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 65
fiatal. Nem sokkal később a nyolc évet leszolgált<br />
lovas tüzér megkéri az elárvult lány<br />
kezét, és elviszi ifjú feleségét a nagy magyar<br />
pusztába. A mesterszállási virágos tanya<br />
szinte repül az örömtől. A fehérre meszelt<br />
falak tövében, a tűzszínű mályvák boldogan<br />
bólogatnak a szikrázó napfényben.<br />
Nagyapám, Csorba Molnár János, 1898-<br />
ban, Ferenc <strong>Jó</strong>zsef császár idejében születik.<br />
Ahogyan meséli, azok voltak ám az igazi,<br />
fénylő békeévek. Akkoriban két fillérért egész<br />
éjszaka lehetett mulatozni a közeli tanyasi<br />
csárdában, hacsak a kóborló betyárok meg<br />
nem zavarták az önfeledt szórakozást. A család<br />
„Csorba” ága Kisújszálláson él, amikor<br />
Mária Terézia idejében szabad polgári rangot<br />
és földet kap az a parasztember, aki – császári<br />
és királyi szerződés alapján-, saját akaratából<br />
nekilát a mocsaras kun vidék lecsapolásához.<br />
Az én távoli őseim is eladnak mindenüket,<br />
tutajra szállnak, és beeveznek a lápvilág közepébe,<br />
hogy véres verítékkel és keserves könynyekkel<br />
megváltsák az egykor elveszített szabadságot.<br />
A családi emlékezet szerint évekig<br />
élnek tutajon, majd lassan apadni kezd a víz,<br />
kiszárad a nád, elnémult a harsogó békasereg.<br />
Keserves munkájuk során lassan termőre<br />
fordul a táj. Dédnagyapám, még bő fehér<br />
vászonnadrágban és gyolcsingben, derekára<br />
kötött kék kötényben üldögél a tanya tornácán,<br />
és rágja a fanyar csibukot. Számára így<br />
kerek a világ, mindent tud az élet bőségéről.<br />
Felnéz az égre, és tudja, hogy mikor jön el a<br />
vetés és aratás ideje. Azt is pontosan tudja,<br />
hogy mikor és hogyan kell méltósággal meghalni…<br />
Később Molnár nagyapám tizenhat évesen<br />
bevonul a császári hadseregbe. Lovas<br />
tüzérként bejárja a galíciai, az olasz és francia<br />
hadszíntereket. Irdatlan magasságú<br />
hegyek között, lovakkal vontatják a nehéz<br />
tüzérségi tarackokat. Kegyetlen embert<br />
és állatot próbára tevő évek ezek. Néha, a<br />
magas fehér sziklák fedezékéből partizánok<br />
lőnek rájuk. Ilyenkor a hegyek ormaira irányítják<br />
a tarackokat, és lőni kezdik a sziklafalakat.<br />
Aztán véres kövek gördülnek alá, síri<br />
csend lesz, senki sem lövöldöz tovább. Az<br />
ellenséges fegyverek elnémulnak. Máskor,<br />
mivel jól tud rajzolni, hatalmas léggömbökkel<br />
eresztik fel őket a frontvonalak fölé, hogy<br />
kikémleljék és lerajzolják az ellenséges hadállásokat.<br />
A magasba emelkedő fonott kosarat<br />
– amiben meglapulnak -, kibélelik ugyan,<br />
de a záporozó lövedékek miatt legtöbbször<br />
nagy erővel a földhöz csapódnak. Az öreg<br />
túlél mindent, de nem szeret mesélni a<br />
háborús élményeiről. Soha nem tudom meg<br />
azt sem, hogy, szemtől szembe a véres szuronyrohamok<br />
során, ölt-e valaha is embert.<br />
Ez – csakúgy, mint megannyi más régi történet<br />
-, sírig az ő féltett titka marad.<br />
Az viszont biztos, hogy, mélyen katolikus<br />
nagymamámmal ellentétben, igencsak<br />
utálja a papokat. Soha nem tudja megbocsájtani<br />
nekik, hogy a véráztatta frontokon<br />
a fiatal katonákat imával buzdítják gyilkos<br />
rohamokra. A háborús emlékeiből három<br />
dolog tisztán megmarad későbbi szokásai<br />
között. A lovakat emberfeletti módon,<br />
szinte szentként szereti és tiszteli. Állítólag<br />
egyszer a csatamezőn ráesik egy ló. Az állat<br />
testébe <strong>szám</strong>os repeszdarab belefúródik, így<br />
ő életben marad ugyan, viszont le kell lőnie<br />
a szenvedő állatot. Ez a drámai élmény kihat<br />
egész további életére. A másik furcsa szokása<br />
az, hogy nem eszik sohasem halat és gombát.<br />
A történet szerint, a Piave melletti csatákban<br />
a folyó mellett harcolnak, melynek<br />
vize vöröslik már a sok emberi vértől és holttesttől.<br />
Az öreg meglátja, hogyan eszik ki a<br />
halott emberek szemét a halak, így aztán egy<br />
életre megundorodik a halevéstől. A gombát<br />
meg azért nem kóstolja meg soha, mert egyszerűen<br />
szarvirágnak tartja.<br />
Nagyapám a háború végén visszatér szeretett<br />
feleségével Mesterszállásra. Ebben<br />
a kicsinyke alföldi faluban telis-tele van a<br />
temető Molnárokkal. Itt az elporladó sírkövek<br />
között szinte mindenki közeli, távoli<br />
rokonunk. A templomtól nem messze – de<br />
azért mégis kinn a szabad pusztai szelek világában<br />
– áll a mi régi, kedves és romantikus<br />
tanyánk. Ebben a zegzugos, mesékkel teli,<br />
tarka világban sok-sok Molnár él szerteszét.<br />
Van köztük olyan, aki módos gazdaként<br />
elkártyázza minden vagyonát, aztán egy téli<br />
reggelen kihűlve és kiterülve találják meg<br />
saját tanyáján, amint éppen éhes disznók<br />
zabálják fel a beleit. Aztán van olyan rokon<br />
is, akit éppen a nyári aratást követően, a szalmakazal<br />
tetején csap agyon az égi mennykő<br />
sorscsapása. Megint mások kitántorognak<br />
Amerikába, hogy aztán ott a távoli világban<br />
meghaljanak, vagy szegényen és csalódottan<br />
hazatérhessenek őseik földjére.<br />
Nagymamám rokonságának életvonala és<br />
sorsa is bővelkedik kalandokban. Édesanyja<br />
– vagyis a dédnagyanyám -, buzgó katolikusként<br />
gyalog elzarándokol Rómába, míg<br />
más rokonaink még a távoli Szentföldre és<br />
Egyiptomba is eljutnak.<br />
A harmincas évek közepére – a nagy<br />
gazdasági világválság ellenére – szépen fejlődik<br />
a tanyasi gazdaság. Molnár nagypapa<br />
inkább iparos ember, mint földműves, ezért<br />
a gazdálkodás gépesített fejlesztésében bízik<br />
leginkább, és ebben lát nagyobb fantáziát. A<br />
környék paraszti gazdaságai közül a miénk<br />
lesz az elsők között modernizálva. Traktor,<br />
kombájn, vaj- és tejfeldolgozó berendezések<br />
segítik az élelmiszerelőállítást és feldolgozást.<br />
A vesztes első háború, a vörös terror és<br />
a trianoni gyalázat után, a Horthy-korszak<br />
második évtizedében elkezdődik egy hihetetlenül<br />
dinamikus és modern élet a magyar<br />
vidéken. Megjelenik a bicikli, az újság, a<br />
varrógép, a motor és az autó a magyar tanyákon.<br />
Rend van mindenhol, szigorú lovas<br />
csendőrök járják rendszeresen a vidéket.<br />
<strong>Ha</strong> felbukkan valahol a Királyi Csendőrség<br />
kakastolla, biztos lehet benne a bűnelkövető,<br />
hogy hamarosan utoléri az igazságszolgáltatás.<br />
A két gyerek Mária és János<br />
Mezőtúrra járnak leány-, illetve fiúgimnáziumba.<br />
Hol gyalogosan, hol kerékpárral, ahogyan<br />
az idő engedi. 1944 telén farkasordító<br />
hideg és hatalmas hó telepedik a vidékre.<br />
Lovasszánokkal járnak a tanyasi emberek a<br />
jéggé dermedt hótömbök tetején. Aztán jön<br />
a háború, és a front közeledtével lassan minden<br />
megváltozik. A félelemmel teli, meggyötört<br />
arcú parasztemberek némán nézik a<br />
petróleumlámpa sárga fényének apró rebbenését.<br />
Mesterszállás olyan kicsinyke pontja<br />
ennek a forrongó világnak, hogy szinte észrevétlenül<br />
átsöpör rajta a történelem kegyetlen<br />
vihara.<br />
A Molnár tanyán nincsenek cselédek.<br />
Nagyapám szereti az alkalmazottait, így a<br />
háború vége felé bujtat néhány baloldali<br />
érzelmű parasztembert. Aratáskor együtt<br />
étkeznek a családdal a nálunk dolgozók. Szeretet<br />
és békesség honol az idénymunkások<br />
között. A háborút követően a baljós jelek<br />
azonban egyre inkább gyülekeznek. Apám<br />
nagyon jó képességű és eszes tanulóként<br />
felelőtlenül otthagyja a gimnáziumot. Elképesztő<br />
módon ért a motorokhoz. <strong>Ha</strong>llgatja<br />
a motorhangot, aztán a zörgésekből megállapítja,<br />
hol a hiba. Aratást követően minden<br />
alkalommal szétszedik a cséplőgépet. Miután<br />
elvégezik a karbantartást, ismét összerakják,<br />
de az sehogyan sem akar beindulni.<br />
Apám, miután végignézi az egész bonyolult<br />
műveletet, hatévesen megmutatja, mit rontottak<br />
el a felnőttek. Később, már fiatalemberként,<br />
egy négyütemű, modern angol<br />
motorkerékpárt kap ajándékba, azzal száguldozik<br />
a környéken. Egy őszi délután beleborul<br />
az árokba, és a forró hengerfej ráesik<br />
a lábára. Órákig ott fekszik mozdulatlanul,<br />
amíg kiszabadítják. A baleset után örökre<br />
elmegy a kedve a motorozástól.<br />
Eközben élesedik a politikai helyzet az<br />
országban. Mindenfelől hallani, hogyan<br />
verik be drasztikus módszerekkel a szerencsétlen<br />
vidéki gazdákat a kolhozokba. Egyik<br />
tavaszi napon szántás közben elromlik a<br />
traktorunk. Szabotázsra hivatkozva két fegyveres<br />
lovas rendőr kötélen vezetve kíséri<br />
be nagyapámat a helyi kapitányságra. Szerencsére<br />
nem verik meg, de nagymamám<br />
nagyon megijed.<br />
Aztán 1948 tavaszán ennek a családnak<br />
az életében is eljön az a borzalmas és felejthetetlen<br />
pillanat. Megjelentek a tanyán a<br />
kommunista fegyveresek, és néhány óra<br />
haladékot adnak a kiköltözésre. Ami belefér<br />
egy lepedőbe, azt tudják csak elvinni magukkal.<br />
Később kiderül, hogy azok jelentették<br />
fel a családomat – a „zsíros kulákokat” –,<br />
66 JÓ HA FIGYELÜNK!
akiket a háború alatt nagyszüleim bujtattak!<br />
A mindenéből kifosztott család egy közeli<br />
tanyára menekül, ahol a rokonság befogadja<br />
őket. Innen járnak be a gyerekek Mezőtúrra<br />
tanulni, majd később kollégisták lesznek. Itt<br />
ismerkedik meg egymással anyám és apám.<br />
A két család eleinte nem nézi jó szemmel<br />
a kapcsolatot. Akkoriban még nem kifejezetten<br />
szerencsés egy református és egy<br />
katolikus vallású fiatalnak egymásba gabalyodnia.<br />
Ráadásul Csorba apám „csélcsap”<br />
természete sem tetszik a lányos háznak. A<br />
szerelem azonban nem ismer akadályokat.<br />
Ezt követően eltelik néhány zaklatott év.<br />
Mivel nagyapám rendelkezik némi eldugott<br />
készpénzzel, hosszas keresgélés után szemrevaló<br />
házat talál a közeli Tiszaföldváron. A<br />
megszorult tulajdonos – aki menekülés előtt<br />
álló, nyugalmazott csendőr százados – gyorsan<br />
és áron alul odaadja ingatlanát. Ez lesz új<br />
otthonunk, itt esküdnek össze később szüleim<br />
és keresztszüleim, itt töltöm gyermekkorom<br />
önfeledt nyarainak jelentős részét.<br />
A család két kisemmizett ágának sorsa<br />
így összefonódik. Szabó nagyapámék<br />
Mezőtúrra költöznek, és egészen a ‘60-as<br />
évek elejéig albérletben élnek. Az öreg,<br />
megfáradt parasztember, azért, hogy némi<br />
nyugdíja legyen, naponta eljár a közeli termelőszövetkezetbe<br />
dolgozni. Később egyre<br />
több földet bérel, ahol a napi munka után<br />
gazdálkodásba kezd. A föld az egyetlen,<br />
amit szeret, és amihez ért. A bevételből<br />
aztán vesz egy kis telket, idővel lebetonozta<br />
a házalapot, majd saját kezűleg veri a<br />
vályogtéglákat. Hosszú keserves évek alatt<br />
lassan felépíti új otthonát. A kommunisták<br />
<strong>szám</strong>ára Molnár nagyapám szintén megvetett<br />
osztályidegen marad. Iparosemberként<br />
dolgozik a tiszaföldvári szakszövetkezetben,<br />
majd otthoni műhelyében kovácsként végez<br />
mindenféle kisebb lemezmunkákat. Szeretne<br />
takarmánydarálót nyitni, de politikai<br />
megbízhatatlansága okán az engedélyt soha<br />
nem kapja meg. A két család közül kizárólag<br />
a Molnár família politizál és foglalkozik<br />
közügyekkel. A Szabó családban mindenki<br />
mélyen hallgat a szépséges múltról, a gyászos<br />
jelenről és a komor jövőről. Molnár<br />
nagyapám viszont minden este szertartásosan<br />
felhúzza a régi, háborúban vásárolt<br />
falióráját, majd lefekvést követően meghallgatja<br />
a BBC és a Szabad Európa adásait. Az<br />
öreg nem szereti a németeket, viszont nagy<br />
angolbarát. Később kisgyerekként sokszor<br />
fekszem ott a közeli ágyon. Éjszaka nagyokat<br />
koppan a falióra. Nézem a sötétben zöldes<br />
fényben vibráló macskaszemet, hallgatom<br />
a távoli rádióadók elhalkuló, recsegő és<br />
hullámzó adását. Nem értem a felnőtteket,<br />
miért hallgatják titokban a rádiót. Miért<br />
nem szabad erről beszélni senkinek?<br />
Nyomasztók az ötvenes évek, rövid időszakra<br />
hozzánk is beköltöztetnek egy szerencsétlen<br />
kitelepített családot. Apám testvére<br />
kényszerűségből egy dunántúli útépítő<br />
cégnél helyezkedik el bérel<strong>szám</strong>olóként. Itt<br />
ismeri meg későbbi férjét keresztapámat, aki<br />
jogász végzettséggel, szintén osztályidegen.<br />
Apámat – mint rendszer által üldözött kulákgyereket<br />
– besorozzák a Mátra környékére<br />
munkaszolgálatos katonának. Itt borzalmak<br />
sorozatát követik el az ártatlan és kiszolgáltatott<br />
fiatalemberekkel. Meséli, hogyan<br />
ásatják meg büntetésként a katonákkal saját<br />
sírgödrüket az ÁVH-sok, hogyan temetik be<br />
őket úgy, hogy csak a fejük látszódjon ki a<br />
földből. Aztán szórakozásképpen – részeg<br />
röhögések között – a magatehetetlen fiúkra<br />
ráengedik a kutyákat. Apám idővel a szolnoki<br />
Járműjavítóba kerül, anyám a martfűi<br />
Cipőgyárban tud elhelyezkedni mint betanított<br />
munkás. 1954 nyarán összeházasodnak<br />
és Szolnokra költöznek. Anyám nővér<br />
lesz a szolnoki tüdőkórház intenzív osztályán.<br />
Sokszor éjszakai műszakban ápolja<br />
a betegeket. Én, egy évre rá érkezem meg<br />
ide, ebbe a nyomorúságokkal teli, szegény<br />
magyar világba.<br />
(Folytatjuk)<br />
(Kuruc.info)<br />
A SZÉLMALOMHARCOS<br />
Molnár Tamás életfilmje (II. rész)<br />
Történetem végtelenül egyszerű, mivel az egész létező világ az<br />
én elmeszüleményem. Itt vagyok én, a szélmalomharcos, aki<br />
szokatlan szemmel látom a világot. Olyan szemmel, amelyben<br />
a belső látomás szent, tiszta és egyedi tüze ég. Fejemben megfogan<br />
a legkülönösebb terv, amelyet valaha is kiagyaltak: – Nem<br />
törődöm a reális világgal, inkább átformálom a valóságot!<br />
Nemes és büszke kóborló lovag leszek, nekivágok a távoli meszszeségnek<br />
és kijavítok minden rosszat és gyűlöletest, amely az<br />
utamba kerül.<br />
A gyermekkor<br />
Rákosi Mátyás a nép bölcs vezére, élet-halál ura. Az ÁVH mindenhol<br />
lecsap a kommunizmus ellenségeire. Fojtogató terror, hideglelős<br />
félelem és mélyszegénység uralkodik az országban. Fekete, lefüggönyözött<br />
Pobedák járják az éjszakai utcákat. Reggelenként munkásmozgalmi<br />
dalokat üvölt a rádió. Szüleim albérletről albérletre vándorolnak,<br />
hajnalban kelnek és késő estig robotolnak. Reménytelenségbe,<br />
félelembe és szörnyű kínhalálba hullnak az emberek. Anyám<br />
meséli, hogy ez időtájban közel száz halottat mosdat le és öltöztetett<br />
fel a kórház intenzív osztályán. Aztán terhes lesz és elutazik Mezőtúrra<br />
szülni az ottani kicsinyke, de tiszta bábaképzőbe. A szolnoki<br />
kórházban nem mer maradni, mert éhes patkányok rohangálnak az<br />
újszülöttek között. A nyomorúságos albérlet, amelybe megérkezem,<br />
a romos szolnoki pályaudvar közelében áll. A környéken még sok<br />
lebombázott házmaradvány és bombatölcsér éktelenkedik, emlékeztetve<br />
a közeli háború borzalmaira. Anyám rendszeresen a Buda-<br />
pest felé vezető főútvonal vasúti felüljáróján tologatja a babakocsit.<br />
1956 őszén földrengés rázza meg Magyarországot. Megremegnek a<br />
falak, elmozdulnak a bútorok, kilengenek a csillárok. Anyám felkap<br />
a gyerekágyból és kiszalad velem az udvarra. Aztán november 4-én<br />
hajnalban ismét megmozdul a föld. Anyám gyorsan kirohant ismét<br />
az udvarra. Szemben az úton végeláthatatlan sorokban szovjet harckocsik<br />
dübörögnek Budapest irányába. Megszálló csapatok lánctalpai<br />
alatt reng a magyar föld. Anyám csak sír és sír, ahogyan ott tart<br />
a karjaiban.<br />
Este apám lelkendezve siet haza, sztrájk miatt leállt a Járműjavító<br />
és az összes környező üzem. A munkások csapatokba verődve<br />
tárgyalják az eseményeket. A város utcáin itt-ott még látni lehet, az<br />
eldobált, fénykép nélküli, rongyosra tépett, vöröslő párttagkönyveket.<br />
Aztán lassan visszaáll a kikényszerített, gumibotos rend, ismét<br />
eljár dolgozni mindenki. Apám nővérének férjét keresztapámat, a<br />
forradalom napjaiban beválasztják a tiszaföldvári munkástanács<br />
vezetőségébe. Mint végzett jogász, gyújtó hangú beszédekben követeli<br />
a Rákosi-rezsim bűneinek a kivizsgálását és a felelősök el<strong>szám</strong>oltatását.<br />
Ezért később hosszabb időre internálják. Több száz elítélt<br />
társával együtt a kunszentmártoni szovjet repülőtér kifutópályáját<br />
betonoztatják velük az ÁVH-sok. Később sokszor anekdotázik ezen.<br />
Közös cellában vannak összezárva ismert arisztokraták, főpapok és<br />
vezető polgári értelmiségiek. Latinul beszélgetnek egymás között<br />
azért, hogy fogva tartóik ne értsék társalgásukat. Keresztapámnak<br />
egyébként nagyon sokat köszönhetek. Igen szigorú, puritán és rendszerető<br />
ember. Kezdetektől a saját fiaként nevel. Évekig nem kap<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 67
álláslehetőséget, később sem dolgozhat ügyvédként, ügyészként<br />
vagy bíróként, mert a rendszer soha nem bocsájt meg és nem felejt.<br />
Mivel római jogban, polgári peres és a gazdasági ügyekben szinte<br />
verhetetlen jogtudósnak <strong>szám</strong>ít, idővel felveszik Szekszárd legnagyobb<br />
mezőgazdasági gépüzeméhez a Mezőgéphez, vezető vállalati<br />
jogtanácsosnak.<br />
Már 1963-at írunk. Apám állást és szolgálati lakást kap a tiszafüredi<br />
erdészettől, ahol elkezdődik életem mindmáig felejthetetlenül<br />
szép, izgalmas és romantikus időszaka. A „puskás emberek” ezekben<br />
az időkben különösen zárt világban élnek. (1956 után a soproni<br />
erdészeti egyetemről egész osztályok menekülnek nyugatra.) A mi<br />
kicsinyke otthonunk is egy régi uradalom majorjából van kialakítva.<br />
A Holt-Tisza partján, suttogó nyárfaerdőkkel körülölelve, egy nagy<br />
kastély közvetlen szomszédságában töltöm legszebb gyermekkori<br />
éveimet. A kilométerekre lévő iskolába hol gyalogolunk, hol szekéren<br />
és szánkón visznek bennünket az erdészek. Nyaranta a közeli<br />
Tiszában horgászunk, fürdünk és csónakázunk. Naphosszat az erdészeti<br />
gyümölcsöskertben lopjuk a gyümölcsöt, gondtalanul csavargunk<br />
a környéken. A délutáni és éjszakai vadászatokra rendszeresen<br />
elvisz apám. Raposa Pista bácsi és később Mádai Laci bácsi az itteni<br />
erdészetvezetők. Szeretem ezeket a romantikus kirándulásokat, de<br />
a lövöldözést már nem. Látom a halott őzek tiszta barna tekintetét,<br />
mely látványtól örökre meggyűlölöm az értelmetlen öldöklést.<br />
Közel hozzánk a vízparton, egy rózsalugasokkal feldíszített öreg<br />
halászcsárda áll, ahol esténként citerázik egy félkarú cigány. Odabenn<br />
a vízben, fából összetákolt, elkorhadt ugrótorony magasodik<br />
ki a tavirózsák közül. Egyik késő délután katonai teherautó gördül<br />
a partra, melyről orosz kiskatonák ugrálnak le. A tiszt vezényszavára<br />
levetkőznek, majd mindannyian vidáman beúsznak a roskatag<br />
fatoronyhoz, ami aztán a súlyuk alatt nagy robajjal összedől. Jappai<br />
maty! – kiabáljuk feléjük vihogva a vízpartról a ruszki káromkodást,<br />
aztán persze elszaladunk.<br />
Itt tanulok meg úszni, a kátránnyal kikent tiszai ladikok között.<br />
Ahogyan a feketesulyom szúrós tüskéi elől kapkodom a lábaimat,<br />
egyszer csak lebegni kezdek a békanyálas víz felszínén. Először kapálódzva<br />
kutyázom, majd egyre jobban megy a mellúszás. A hínárokra<br />
vigyázni kell, de hamarosan egyedül átúszom a Holt-Tiszát! Tisztelem<br />
a vizet, de nem félek tőle. <strong>Ha</strong> fázunk a hideg folyóban, vacogva<br />
kifekszünk a forró homokba. A Holt-Tiszához kötődik első halál<br />
közeli élményem is. Télen belekorcsolyázom a saját magam által<br />
vágott lékbe, és majdnem a jégtáblák alá merülök. Kétségbeesetten<br />
kapaszkodó kezem között összetörik a síkos jég. Társaim botot nyújtanak<br />
felém, így tudok nagy nehezen kimenekülni a veszélyes helyzetből.<br />
A szomszéd lányok segítenek ugyan megszáradni, de mire<br />
hazaérek, rám fagy a nedves ruha. Anyám nem sejt semmit, de az<br />
átázott zoknimért megnyakal.<br />
A Tisza szeszélyes folyam, egymást követik a tavaszi és nyári<br />
árhullámok. Amikor kiönt a zavaros áradat, az erdészek hatalmas<br />
katonai motorcsónakokban menekítik a fuldokló őzeket. A parton<br />
széles hálókat feszítenek ki, ezekkel fogdossák össze a menekülő<br />
apróbb vadakat. Apámmal egyszer tutajon töltöttünk néhány napot.<br />
A tiszai faúsztatók kunyhójában eszem életemben először ízletes<br />
varjúlevest. Abádszalókon látok először hatalmas, náddal lefedett<br />
jégvermet, amelyben a kifogott tiszai halakat raktározzák. Izgalmas<br />
és fantasztikus ez a titokzatos erdei és vízi élet. Olyan mindez,<br />
akár az ősi, elvarázsolt Édenkert. Egy nap azonban megtört fáradt<br />
emberek szállnak le a teherautókról, fakitermelési munkára osztják<br />
be őket a közeli erdőbe. Mint kiderül, politikai foglyok, akik kényszermunkára<br />
érkeztek. Az erdészek furcsa, megilletődött tisztelettel<br />
néznek ezekre az újdonsült „favágókra”. Sehogyan sem értem meghatottságukat.<br />
Azt sem tudom, mi az a kényszermunka.<br />
Valóságos mesekönyvbe illő kalandok sokasága születik az akkori<br />
időkben. Nyáron kis árva őzgidákat nevelgetek, ősszel töklámpásokat<br />
faragok, muraközi lovak széles hátán tanulok lovagolni, miköz-<br />
68 JÓ HA FIGYELÜNK!
en Kontra Feri és Buna Zsolti barátaimmal szerteszéjjel bandázunk<br />
a közeli erdős vidéken. Egyszer lezuhanok a magas körtefáról, de<br />
nem törik el egyetlen porcikám sem. Aztán fogadásból megülök<br />
egy vágtató birkát, amely kirohan velem a fél világból. Koszos, csapzott,<br />
de boldog és szabad „vademberek” vagyunk. Egy nyári éjszakán<br />
ismét vadászatról térünk hazafelé apámmal, s már fáradtam<br />
bóbiskolok az erdészeti terepjáró platóján. Hirtelen felriadok a nagy<br />
fényességre és hatalmas robbanásra. Éppen az abádszalóki csemetekert<br />
mellett haladunk, amikor becsapódik oda egy orosz vadászgép.<br />
Másnap kimegyünk a helyszínre. A földben akkora és olyan mély<br />
lyuk tátong, hogy felfakad belőle a sáros talajvíz. A gép szürke alumínium<br />
roncsait gyorsan elviszik, az emberi maradványokat zacskóba<br />
szedegetik össze az orosz kiskatonák. Rengeteg orosz lepi el<br />
a környéket, esténként hosszú konvojokban vonulnak a leponyvázott<br />
teherautók. Aztán egy távoli tavaszi napon történik egy másik<br />
furcsaság. Fáradtan fekszem a focipálya füvében, fáradtan és kábán<br />
bámulom a bárányfelhős kéklő eget. Odafenn a magasban egymást<br />
követik a csapatszállító katonai repülőgépek. Este apám – aki közben<br />
a dolgozók iskolájában elvégzi a technikumot-, szomorúan<br />
közöli, hogy azonnali behívót kapott. Előhúzza az ágy alatt tartott<br />
katonai felszerelését és korán reggel elbúcsúzik. Három hétig távol<br />
van tőlünk, miközben semmit sem tudtunk róla. Napokkal később a<br />
televízióból értesülünk, hogy a Varsói Szerződés „baráti” hadserege,<br />
a Csehszlovák állam „segítségére” sietett. Húsvét környékén aztán<br />
hazajön, fáradtan leroskad a székre és csak annyit mond: – Nagyon<br />
szégyellhetjük magunkat!<br />
A gyermekkori kalandok azonban nem korlátozódnak Tiszafüredre.<br />
Mivel szüleim éjjel-nappal dolgoznak, így a szünetek jelentős<br />
részét a rokonoknál töltöm. Mezőtúron aránylag kevés időt bírok<br />
ki Szabó nagyanyám rideg, hideg és katonás viselkedése miatt. Itt<br />
legtöbb időmet az olvasás, a strandolás és a temetői séták teszik ki.<br />
Nagyon szeretek kószálni a temetőkben és olvasgatni a régi sírfeliratok<br />
misztikus üzeneteit. Jutka, anyám legkisebb testvére sokáig<br />
Budapesten lakik, majd férjével, Pap Ferivel, leköltöznek a nagyszülőkhöz.<br />
Feri igen olvasott és tájékozott fővárosi ember, később egy<br />
nagy családi veszekedés során tudom csak meg, hogy azért menekültek<br />
vidékre, mert Feri az úgynevezett Kék Ávónál szolgált, és<br />
1956 után félt az emberek bosszújától. Igazából soha nem tudom<br />
meg az okát, de apám egyszer majdnem összeverekszik Ferivel. A mi<br />
családunkban soha senki nem volt párttag. Mivel kommunista barátaink<br />
és ismerőseink sem voltak, így furcsán kezdődik a viszonyom<br />
Ferivel. Miután sokat tudok beszélgetni vele az engem érdeklő kérdésekről,<br />
ezért később elfogadom. Beiratkozom a mezőtúri könyvtárba,<br />
és ottani nyaralásaim nagy részét olvasással töltöm.<br />
Az iskolai szünetek jelentős részét leginkább Tiszaföldváron és<br />
Szekszárdon töltöm. A gyerekek általában az egyik nagyszülőhöz<br />
sokkal jobban vonzódnak, így vagyok ezzel magam is. Tiszaföldvár<br />
szeretetteljes meghittsége miatt, ez a hely az én igazi és békés otthonom.<br />
Nagymamám minden reggel hajnali fél négykor felkel és<br />
a virágoskert végében begyújtja a nyári konyha kormos tűzhelyét.<br />
Emlékszem, ahogyan a csendes félhomályban odaáll a nagy ovális<br />
szobai tükör elé, és szépen befonja derékig érő, gyönyörű, ezüstösen<br />
őszülő haját. Amikor felébredek, nagypapám beállít a napsütötte<br />
szobába, kezében egy féldecis pohárral, amiben málnaszörp van,<br />
koccint velem az egészségemre. Mire végre felkelek, már várt a cikóriakávé<br />
illata és a meleg reggeli házi sütemény, aztán irány a falusi<br />
strandfürdő. Nagymama nagyon vallásos, ezért esténként ott ülök<br />
vele a kéttornyú katolikus templom szúette padsoraiban. Áhítattal<br />
nézem a színes ólomüvegeken a magyar szenteket és a harcos hősöket,<br />
talán Szent László szigorú arca és tekintete ragad meg leginkább.<br />
Furcsa, meghitt, kicsinyke templom ez. A Titanic tragédiája során<br />
odaveszett, fiatal nászutas pár emlékének állította a homoki kastélyban<br />
élő egykori földesúr. A karácsonyi éjféli misék sugárzó hidegségét<br />
és a latinul lefojtatott szertartásokat nem kedvelem. Ebben a<br />
templomban vagyok első áldozó és bérmálkozó. Anyám legnagyobb<br />
megrökönyödésére, nagymama egyszer kifejti, hogy mennyire szeretné,<br />
ha felnőtt koromban majd pap lennék. Bevallom, hogy amikor<br />
beöltözöm a ministránsfiúk hófehér ruhájába, akkor engem is<br />
sokszor elfog a kísértés.<br />
A rideg és hideg templommal ellentétben, nagyon szeretek<br />
házunk titokzatos padlásán csendben meghúzódni. Itt a rengeteg<br />
régiség és limlom között felfedezek, egy gyönyörű, első világháborús<br />
huszárcsatákat ábrázoló képeskönyvet. Lenyűgöznek a színpompás<br />
nyomatok és rézkarcok. Aztán egy reggelen nagymama eltüzeli<br />
a vastag kötetet, nehogy katona legyen belőlem. Az ötvenes évek<br />
nyomasztó félelme és szegénysége ott lebeg körülöttünk. Hetente<br />
egyszer, szép fehér vászonzacskóban, három kiló lisztet viszek át a<br />
közeli pékhez, aki délutánra megsüti a nagy, kerek és ropogós falusi<br />
veknit. Minden pénteki böjt alkalmával sózott zsíros tésztát vagy<br />
zöldséget eszünk, délután focizás közben cukrozott zsíros kenyeret<br />
majszolunk. Nagyapám piacozni jár a kertben megtermelt zöldséggel<br />
és gyümölccsel. A megkötős fecskenadrág és a kivágott orrú cipő<br />
hozzátartozik az akkori idők „divatjához”.<br />
Egy nyári reggel fekete autó áll meg a ház előtt. Molnár Jánost<br />
keresik a Honvédelmi Minisztériumból. Azért jöttek, mert feltételezik,<br />
hogy a család birtokában van olyan katonai térkép, amit a<br />
fronton rajzolt nagyapám. Szerencsére nem jönnek be és nem tartanak<br />
házkutatást. Nagymama még aznap délután sietve ismét eltüzel<br />
valamit. Nyári szabadságuk jelentős részét, Földváron töltik keresztszüleim.<br />
Nyári délutánokon néha befutnak keresztapám egykori<br />
rabtársai, akik izgalmas történeteket mesélnek, és csodás verseket<br />
szavalnak. Borozgatás közben sokszor elérzékenyülnek, érezhetően<br />
mindannyian nagyon nemzeti érzelmű emberek. Esténként közösen<br />
kártyázunk, régi családi históriákról mesélünk és anekdotázunk.<br />
Molnár nagyapámat akkoriban műtik a fővárosban. Rosszindulatú<br />
daganata miatt az orvosok néhány évet adnak neki, aztán kilencvenhét<br />
évig élt. Húsz évvel később, felfekvéses tüdőgyulladásban halt<br />
meg, miután elesik és rázuhan a bejárati kőkapu.<br />
A szomszédban lakik Piroska néni és férje Gyula bácsi, aki –<br />
cigány származása ellenére -, egykor jómódú uradalmi <strong>szám</strong>adóként<br />
és gazdatisztként kereste a kenyerét. A kertjükben különösen szép<br />
rózsalugas áll, itt beszélget esténként gyertyafény mellett nagymamám<br />
a barátnőjével. A ház viszont éppen úgy néz ki, akár egy elvarázsolt<br />
boszorkánytanya. A nyikorgó ajtók, a kormos falak és pókhálók<br />
között, megkopott intarziás bútorok és keleti szőnyegek hevernek<br />
szerte szét. A tükrös polcok roskadoznak az ezüst eszközöktől,<br />
a porcelánoktól és a metszett kristályüvegektől. A házban világító<br />
szemű kövér macskák sokasága lakik. A konyha repedezett kőpadlóját<br />
vastag rétegben beborítja a lerágott csirkecsont. Ide általában<br />
kicsit szorongva és féltemmel lépek be, de Piroska néni jósága, és<br />
a szekrény tetején celofánpapírba csomagolt káprázatos ízű, dióval<br />
ízesített birsalmasajt, gyorsan megnyugtat. Gyula bácsi fonja meg<br />
életem első igazi, bőrszíjból készült ostorát. Éjszaka néha ekhósszekeres<br />
vándorcigányok gyűlnek össze a kertjükben. Körül ülik a nagy<br />
tűzrakást és furcsa nyelvükön régi cigánynótákat énekelnek a gyümölcsfák<br />
ringatózó lombkoronája alatt.<br />
A varázslatos nyarak gyorsan elrepülnek. Tiszaföldvár után legtöbbször<br />
vonattal Szekszárdra utazunk. Keresztapám régi vágású<br />
úriemberként, minden alkalommal elegáns, első osztályú kupékban<br />
vált helyjegyet. A zakatoló vonat ablakából nézzük a mezőkön<br />
menekülő vadakat. A csendes falusi esték után, itt egy teljesen más,<br />
nyüzsgő kisvárosi élet fogad. Keresztapám rögtön, már másnap<br />
reggel beírat a városi könyvtárba. Minden héten kötelezően el kell<br />
elolvasnom egy-két könyvet, amit aztán szigorúan kikérdez. Itt lesz<br />
egyik legkedvesebb magyar íróm Gárdonyi, szegény sorsú gyerekként<br />
itt eszem életemben először téliszalámit. Délutánonként rengeteget<br />
sétálunk. A Kálvária-hegy, a lankás löszfalak mögött megbúvó<br />
régi pincesorok és a Csöröge tó a legkedveltebb kirándulóhelyeim.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 69
Felfelé menet a főtér közelében a csillogó városi korzó, a fából épült<br />
régi főúri vadászkastély, aztán jött az ódon Óváros, a Garai szobor,<br />
a klasszicista Megyeháza, a barokk Szentháromság emlékmű, a zúgó<br />
hegyi patak vízesése. Távolabb a Babits-ház mellett ott sorakoznak a<br />
hangulatos régi időket felidéző sváb parasztházak. (A Babits ház avatójára<br />
elvisz keresztapám, aki nagy tisztelője Illyés Gyulának. Büszke<br />
vagyok rá, hogy gyerekként bemutat a nagy írónak, akitől még dedikált<br />
könyvet is kapok.) A távoli séták során elérjük a hegy lábánál<br />
lévő török forrást. Tiszta vize tenyerembe csobog, a hegyoldalban<br />
a fehérre meszelt kápolna mellett, meseszerű színes stációk. Fenn<br />
a csúcson három viharvert kőkereszt. Krisztus kőből faragott arca,<br />
szenvedő tekintettel néz le az alkonyati városra.<br />
A másik kacskaringós útvonal a cigányok lakta dohos barlanglakások<br />
között vezet fel a romantikus szőlőhegyre. A séta során rengeteg<br />
furcsa alakú löszbábut és elkorhadt szőlőgyökér „szobrot”<br />
lehet gyűjtögetni. Nyaranta itt lakik fenn pincéjében az öreg Gyimesi<br />
bácsi, aki közel kilencven évesen is fürgén mászik fára, és hihetetlenül<br />
nagy, finom és illatos őszibarackokat termeszt. A felesége<br />
hetente egyszer jön fel hozzá, tiszta fehérneműt hoz fonott kosarában.<br />
Sokszor beülünk a Kossuth relikviákkal feldíszített öreg, félhomályos<br />
pincéjébe. Mivel köztudomású róla, hogy évtizedek óta csak<br />
bort iszik, megkérdezem tőle. – Mikor ivott utoljára vizet Gyimesi<br />
bácsi? Az öreg hosszasan eltöpreng, majd némi zavarodottsággal így<br />
válaszol: – Talán az első háborúban történt. Meglőtték a lovamat és<br />
én nyitott szájjal beleestem a patakba. – A Csöröge tó – ami, azóta<br />
sajnos kiszáradt -, távolabb volt a várostól. Furcsa, selymesen lágy<br />
vize, és a homokos parton álló öreg romantikus tanya, mindmáig<br />
felejthetetlen emlékképem.<br />
Általános iskolám első négy évét Tiszafüreden járom. A tanterem,<br />
amelyben tanulok olajos padlós, szénkályhával fűtött, sötét helység.<br />
Az ablakok alatti nagy üvegtégelyekben, spirituszba merített kibelezett<br />
hüllők tetemei néznek vissza rám. Sok cigány osztálytársam van,<br />
közöttük egy sánta, paralízises kislány, akit nagyon megsajnálok. A<br />
becsomagolt uzsonnámat általában nekiadom. Bejáratos vagyok a<br />
romos, kormos és zegzugos cigánytelepre. Egy téli napon, <strong>Ha</strong>lottak<br />
napját követően, osztálytársaimmal közösen gyertyát lopunk a<br />
közeli fagyos temetőből, amit aztán beviszünk a cigánysorra. Azonnal<br />
elkap az ősz vajda és büdös pipafüstöt eregetve szigorúan megfenyít.<br />
A cigányok nagyon félnek a haláltól és a szellemektől, ezért<br />
sűrű imádkozás közben, éjszaka visszavisszük a gyertyákat. Nagyon<br />
szégyellem magam, megfogadom, hogy soha többé nem lopok semmit<br />
sem.<br />
Anyám az iskolai tiltás ellenére Tiszafüreden beírat hittanra,<br />
amit nagyon rossz néven vesz az iskolaigazgató. Azt mondja, választanunk<br />
kell, vagy kisdobos leszek, vagy azonnal ki kell iratkoznom a<br />
helyi iskolából. Anyám végül sírva, de enged a zsarolásnak. Később<br />
a felső osztályokat már Szolnokon végezem, apám műszaki vezetői<br />
állást kap a városi erdészetnél. A vidéki édenkert paradicsomi állapotai<br />
után, borzasztóan nehezen barátkozom meg az új, városszéli<br />
lakhelyünkkel. Lepusztult szolgálati lakásunk nagyon közel fekszik<br />
a vasútállomáshoz, ahol egész éjszaka a rendező-pályaudvar utasításait<br />
ordibálják mikrofonba. Álmatlanul forgolódom ágyamon és<br />
nem értem, hogy mit keresek egy ilyen szörnyű helyen. A romos<br />
ház körül vízzel teli büdös bombatölcsérek, távolabb gazos, nádas<br />
és undorítóan koszos vasúti töltések sorakoznak. A kivilágítatlan<br />
sínpályák túloldalán koszos kocsma, ahol mindennaposak a verekedések.<br />
Pocsolya, sár és büdös szénpor mindenütt. Azt hiszem vége a<br />
világnak, ennél csúfabb helyet el sem tudok képzelni. A szabad röptű<br />
vidéki kismadár, ronda városi kalitkába kerül.<br />
Súlyos és hosszantartó betegségben, akkoriban halt meg szeretett<br />
Molnár nagymamám. Már alig bír járni, amikor utoljára találkozom<br />
vele. Alig szól hozzám, csak sírdogál és simogatja a fejemet,<br />
könnyek között búcsúzik el végleg tőlem. Késő este van már, amikor<br />
a tiszaföldvári házban haldoklik. Minden családtagot magához<br />
hívat elbúcsúzni,<br />
csak engem nem<br />
engednek odamenni<br />
hozzá.<br />
Magányosan állok<br />
a sötét udvaron.<br />
Anyám végig ott<br />
ül mellette. Aztán<br />
végre feltűnik<br />
az ajtóban és azt<br />
mondja, hogy a<br />
borzalmas fájdalmak<br />
ellenére, méltósággal<br />
és Istenbe vetett igaz hittel halt meg. Másnap az udvar végében,<br />
némán elégetjük a halottas ágyát és a ruháit. Sokáig nem fogom<br />
fel mi történt, sokáig nem találom a helyemet.<br />
Új iskolámban, már az első nap összeverekszem két szolnoki<br />
fiúval, mert csúfolnak jellegzetesen alföldi tájszólásom miatt. A<br />
bunyóért egyből osztályfőnöki figyelmeztetést kapok. Később ők<br />
ketten, Fekete Bandi és Szalai Gyuri lesznek a legjobb barátaim. Az<br />
Abonyi utcai iskola tanulóévei gyorsan elröpülnek. Itt estem először<br />
reménytelen szerelembe Sokvári Tündével, a pedellus szeplős lányával.<br />
WC-n ülve írom és olvasom a kézzel körmölt szerelmes leveleket.<br />
Legkedvesebb pedagógusom Ligner tanár bácsi, aki földrajzot<br />
oktat. Minden reggel alumínium tejeskannával érkezik az iskolába,<br />
amiben bor van. Nagyon kedvel engem, minduntalan Izidornak szólít,<br />
én vagyok a szertárfelelős. Egyébként igen kemény ember, gyakori<br />
a pálcázás, a körmös és a pajeszhúzás. Apám is szigorú elveket<br />
vall. <strong>Ha</strong> elkövetek valamiféle iskolai csínytevést – ami persze rendre<br />
kitudódik -, azt ő is azonnal megtorolja. Minden iskolaév kezdetén<br />
velem együtt odajön az osztályfőnökömhöz és felhatalmazza: –<br />
Tanár Úr! <strong>Ha</strong> rossz lesz ez a büdös gyerek, nyugodtan vágja pofon,<br />
mintha a sajátja lenne! Ő egyébként szerencsére igen ritkán ver meg<br />
lapátméretű, csontos kezeivel. Bőven elég, ha szigorúan rám néz<br />
azokkal a nagy kék, vizenyős szemeivel, máris tudom, hol lakik a<br />
<strong>Jó</strong>isten!<br />
Állandó nyüzsgéseimnek később meglesz az eredménye. Az<br />
iskola úttörő csapatkapitányának választanak, aminek persze nem<br />
különösebben örülnek szüleim. Közösségi emberként, elképesztő<br />
módon akarok és szeretek szervezkedni. Igazi bandavezér vagyok,<br />
a haverjaimmal együtt benne vagyok minden balhéban. Spárgával,<br />
boros dugóval és gombostűvel sokat pecázok a közeli vízzel telt<br />
kubikgödrökben, Kolláth Pistivel együtt focizok a réten és biciklizünk<br />
a környéken. Az Omega és a Rolling Stones a kedvenc zenekaraim.<br />
Mint rajongó, rendszeresen levelezek Adamis Anna szövegíróval.<br />
Zajlik az iskolai élet. Egy verekedés kapcsán rendőrök hallgatják<br />
ki a diákokat. Rengeteg bicska, bot és bokszer kerül elő a tanulóktól.<br />
Szerencsére nem derül ki, hogy otthon én öntöm ki ólomból a kézre<br />
húzható bokszereket. Máskor viszont nincs szerencsém. Egy tavaszi<br />
vasgyűjtés alkalmával, nyikorgó fatalicskát szerzek, és cimboráimmal<br />
együtt összeszedjük a környéken található háborús lőszereket.<br />
A pályaudvar háborús bombázása miatt, a környéken igen sok a<br />
robbanóanyag. Amikor nagy nehezen betoljuk az iskola udvarára a<br />
két félmázsás és rozsdás szárnyas aknát, mindenki visítozva és sikoltozva<br />
elmenekül. A tűzszerészek azonnal elszállítják és hatástalanítják<br />
a bombákat, én meg ismét iskolai megrovást kapok. Szegény<br />
anyám majdnem elájul, amikor megtudja a történteket. Első színpadi<br />
szereplésem is ezekre az időkre datálható. Megérkezik a városi<br />
úttörőházba Rodolfo, a híres bűvész, és a kivezényelt gyerekseregből<br />
– talán a piros pulóveremnek köszönhetően-, engem hív fel a<br />
színpadra. <strong>Ha</strong>talmas tapsot aratok, mialatt orromból csengő-bongó<br />
pénzdarabok hullnak a kezemben tartott mozsárba. A gyerekkori<br />
varázslat aztán tovább folytatódik! (Folytatjuk)<br />
(Kuruc.info)<br />
70 JÓ HA FIGYELÜNK!
A SZÉLMALOMHARCOS<br />
Molnár Tamás életfilmje (III. rész)<br />
A kamaszkor (1970–1974)<br />
Hirtelen elérkeznek a középiskolás évek.<br />
Nagyon szerényen élünk, a szüleim egyre<br />
többet veszekednek a pénz miatt. Apám<br />
néha késő este állít haza a munkából. A<br />
gazdasági mechanizmus éveiben gmk-t<br />
alakít, hogy anyagilag kicsit jobban fellélegezhessünk.<br />
Aztán egy este rendőrök lepik<br />
el a házat. A szomszédos garázsból rengeteg<br />
műszaki cikket szállítanak el. Később<br />
kiderül, hogy apám jóhiszeműen kiadta<br />
néhány haverjának az épületet. Az eljárás<br />
során – ötödrendű vádlottként – orgazdaság<br />
címén néhány hónapra elítélik és lecsukják.<br />
Néhányszor felmegyünk hozzá beszélőre a<br />
fővárosi Gyorskocsi utcába. Hosszas várakozás,<br />
nyomasztó szürkeség, mindenhol ajtók,<br />
rácsok és lakatok. A büntetés és bezártság<br />
láthatóan nagyon megviseli az öreget.<br />
Szegény egész életében utálta a pénzt, de<br />
amikor kiszabadul, talán még jobban megveti<br />
a haszonelvűséget és az anyagiasságot.<br />
Amikor végre kiengedik, már türelmetlenül<br />
várom a vasútállomáson. <strong>Ha</strong>záig cipelem<br />
nehéz táskáját. Útközben nem mond semmit,<br />
csak némán megszorít és átölel. Aztán<br />
ez is elmúlik, keresztapám néhány év múlva<br />
véglegesen törölteti a priuszát.<br />
Apám, műszaki ember lévén, makacsul<br />
ragaszkodik hozzá, hogy valamiféle tisztességes<br />
szakmát szerezzek. Anyám hiába<br />
könyörög – mivel inkább humán érdeklődésű<br />
könyvmoly vagyok -, apám hajthatatlan<br />
marad, és beírat a szolnoki Vegyipari és<br />
Műszeripari Szakközépiskolába. Negyven<br />
ismeretlen fiúval kerülök egy osztályba. A<br />
bandavezéri státuszt itt is hamar elérem.<br />
<strong>Ha</strong>marosan Tömés lesz a becenevem, mert<br />
brahiból gyurmaradírral teletömködöm az<br />
iskolai üvegvitrinek lakatjait. Először mást<br />
gyanúsítanak a szigorú tanárok, de aztán<br />
betyárbecsületből bevállalom, és elviszem<br />
a balhét. Természetesen osztályfőnökit<br />
kapok, és később egy jókora atyai pofont.<br />
A lakatokat persze meg kell vennem a zsebpénzemből.<br />
Nehezen indul az új életem. Már az első<br />
órán közöli velünk Compó nevű osztályfőnökünk:<br />
– Uraim! Nem mondom el többször!<br />
Ez itt középiskola, ahová nem kötelező<br />
bejárni. Kérem Önöket, holnaptól soha<br />
többé ne vegyenek fel rövidnadrágot, mindenkinek<br />
egyenköpenyben kell járnia! Vége<br />
a gyerekkornak! – Először borzasztó a rend,<br />
a magázás és a szigor, de végül gyorsan átlépünk<br />
a felnőtté válás első lépcsőfokán. Belevetjük<br />
magunkat a nagybetűs életbe.<br />
A tanulás mellett a ‘70-es évek lendületes<br />
korszaka magával ragadó és sodró ritmusú.<br />
Tőszavakban talán így lehetne leírni az egész<br />
akkori életérzést: rockzene, bulik, hippik,<br />
ellenkultúra, pia, szex, autóstop, csavargás,<br />
farmer, hosszú haj, balhék. <strong>Ha</strong> rockzene<br />
bővebben, akkor Omega, Illés, Rolling Stones,<br />
Led Zeppelin, Deep Purple, Uriah Heep<br />
és King Crimson. A zenéhez hozzátartoznak<br />
a régi, macskaszemes „világvevő” rádiók,<br />
orsós Tesla és MK 21-es kazettás magnók,<br />
kihúzott antennás kis orosz Sokol és nagy,<br />
NDK-s Wef rádiók, a luxemburgi zenesáv<br />
és természetesen az üvöltő Teenaager party<br />
Cseke Lászlóval a Szabad Európa Rádión.<br />
<strong>Ha</strong> bulik bővebben, akkor füstös kocsmázások<br />
és kólás presszózások, hajnalig tartó<br />
eszeveszett házibulik, konszolidált iskolai<br />
bálok, villogó diszkók és őrjöngő koncertek.<br />
<strong>Ha</strong> hippik bővebben, akkor nyeles<br />
fésű, kopott farmer, csöves gatya, csíkos- és<br />
kockásmintás trapéznadrág, virágmintás<br />
rikító ing, vastagtalpú cipő, western csizma,<br />
fekete hosszú kabát, kócos haj és szakáll. <strong>Ha</strong><br />
ellenkultúra bővebben, akkor Jack Kerouac,<br />
Allen Gingsberg, Jézus Krisztus szupersztár,<br />
Eper és vér, Száguldás a semmibe, Szelíd<br />
motorosok. <strong>Ha</strong> pia bővebben, akkor Kőbányai<br />
Világos, Kinizsi, Kocsis Irma, Kövidinka,<br />
Hubertusz, kevert, román cujka, szatmári<br />
szilva, valami Táncos nevű, borzalmasan<br />
édes vörösbor kólával, na és mindenféle<br />
egyéb fejfájós likőrök. <strong>Ha</strong> szex bővebben,<br />
akkor éjjel-nappal szeretkezés a csajokkal,<br />
mindenféle időben, helyen és pózban, akár a<br />
vadnyulak. <strong>Ha</strong> autóstop és csavargás bővebben,<br />
akkor folyamatos országjárás büdösen<br />
és szakadtan, sátorral és hátizsákkal, köztük<br />
külföldi utak: Prága, Varsó és Berlin. <strong>Ha</strong><br />
farmer bővebben, akkor Levis, Super Rifle,<br />
Lee, Roy Rogers. <strong>Ha</strong> hosszú haj bővebben,<br />
akkor középen elválasztott, legalább gomba,<br />
leginkább vállig vagy seggig érő hajzuhatag.<br />
<strong>Ha</strong> balhék bővebben, akkor beszólások<br />
és verekedések, összetűzés korlátolt pártmamelukokkal,<br />
KISZ-es ifjakkal, rendőrséggel,<br />
munkásőrséggel és katonai rendészettel.<br />
Ilyen zaklatott akkoriban az élet.<br />
Abban az időben nagyon drágák a valódi,<br />
nyugatról beszerezhető – vagyis az országba<br />
becsempészett – koptatott farmerek. Évente<br />
egyszer 700-800 forintot kicsikarok apámtól,<br />
amivel felutazom Budapestre, az „Ecseri”<br />
ócskapiacra. Itt mindenféle limlomot és<br />
régiséget lehet beszerezni a zugárusoktól,<br />
többek között minőségi nyugati csempészárut<br />
is. Hosszas válogatás és keresgélés után<br />
legtöbbször itt akadok rá a farmerjaimra.<br />
Otthon aztán teleengedem a fürdőkádat, és<br />
tégladarabbal hosszasan koptatom magamon<br />
a nadrágot. Szegény apám egyszer benyit<br />
hozzám, és szinte könnybe lábad a szeme,<br />
amikor megpillantja, hogyan teszem tönkre<br />
a félhavi fizetésén megvásárolt rongydarabot.<br />
Konzervatív emberként örökké hadakozik<br />
velem. Nemegyszer előre lefizeti a sarki fodrászokat,<br />
hogy vágják rövidebbre a hajamat,<br />
ám rendre alulmarad. Minden jó szándékú<br />
nevelése, határozott tiltása és akarata ellenére<br />
örök lázadó maradok.<br />
Tombolt a nyár, amikor anyámék vállalati<br />
üdülésre, a Balatonra mennek pihenni.<br />
Engem is vár a zánkai tópart, de később<br />
követem őket, mert szeretnék végre egy<br />
vagány és grandiózus házibulit megszervezni.<br />
Mivel tudom, hogy ez mekkora rendetlenséggel<br />
jár, az előző napokon becsomagolom<br />
az egész lakást műanyag fóliába.<br />
Éjszaka fehér festékkel nagy nyilakat pingálok<br />
az aszfaltra – a főúttól egészen a lakásunkig<br />
– azért, hogy másnap minden résztvevő<br />
gondtalanul odataláljon. <strong>Ha</strong>marosan megjelennek<br />
a rendőrök, keresik a titokzatos<br />
firkálót, persze mindent letagadok. Másnap<br />
éjszaka hatalmas bulit rendezek, közel százan<br />
dorbézolunk hajnalig. Ablakokon mászkálnak<br />
ki-be az emberek, sokan a padláson<br />
táncolnak vagy ülnek fenn a tetőcserepeken.<br />
Odabenn ordít a rockzene, meztelen lányok<br />
hasáról eszik a kajákat a pucérra vetkőzött<br />
vendégek. A másnapos reggelen lebontjuk<br />
a fóliákat, és a sok szeméttel együtt minden<br />
árulkodó nyomot elégetünk az udvaron.<br />
Eltüntetjük a házibuli összes maradványát.<br />
A lakás teljesen tisztának és érintetlennek<br />
tűnik, a nyaralás végén mégis lelepleződöm.<br />
Anyám belép a szobákba és azonnal megpil-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 71
lantja a sarkokban éktelenkedő nagyméretű<br />
lukakat, vagyis a szögek helyét, amire a takarófólia<br />
volt felfüggesztve. Ezeket a „bűnjeleket”<br />
elfelejtettem begipszelni! Így, bármenynyire<br />
nagy rendet teremtek, a szomszédok<br />
feljelentéseit követően gyorsan lebukom.<br />
Mivel már sok haveromnak van jogosítványa,<br />
éjszakánként titokban elkötjük a szülők<br />
autóit. Legtöbbször a főtéren lakó Bálint<br />
Endre apjának kocsija lesz az áldozat. Amikor<br />
elalszik a család, Endre a villámhárítón<br />
keresztül lemászik az emeletről. Csendben<br />
távolabbra toljuk a körlámpás szürke Zsigulit,<br />
majd elindulunk az éjszakai portyázásra.<br />
<strong>Ha</strong>jnalig bejárjuk az ország északkeleti<br />
részeit, legtöbbször Egerben, a Szépasszony<br />
völgyében landolunk. A bikavéres hajnalok<br />
után Szolnokon gyorsan lemossuk a kocsit,<br />
teletankoljuk és visszaparkoljuk a helyére.<br />
Endre észrevétlenül ruhástól visszafekszik<br />
az ágyába, mintha mi sem történt volna,<br />
majd délig alszik az iskolapadban. Évekig<br />
nem bukunk le, ám egyszer, amikor az apja<br />
váratlanul megnézi a szervizkönyvet, erősen<br />
elcsodálkozik: hogyan mehetett ennyit,<br />
miközben állt. Későbbi barátom, Bokros<br />
Peti apja is pórul jár. A szűk garázs végében<br />
lévő gerendára – irányzék gyanánt – az öreg<br />
felkötözött egy fehér labdácskát. Éppen<br />
annyira szabadott beállnia, hogy a labda a<br />
szélvédőüvegnek koccanjon. Egyszer ellopjuk<br />
a kocsit, de nem vesszük észre, hogy a<br />
távolságjelző labdácska egy fél fordulattal<br />
közelebb kerül a falhoz, most a gerenda<br />
másik oldaláról csüng alá. Az öreg reggel<br />
elmegy, majd hamarosan hazajön. Beállás<br />
közben meredten nézi a labdát, aztán<br />
rutinosan, teljes erőből nekimegy a falnak.<br />
Csattanás, káromkodás, szétrongyolt kocsi,<br />
atyai pofon.<br />
Ezekből az ártatlan éjszakai kirándulásokból<br />
később hatalmas tragédia kerekedik.<br />
Kedves, jólelkű barátunk, Kovács Laci – aki<br />
egyébként autószerelőként dolgozik – fillérekért<br />
vásárol egy öreg, ütött-kopott Zsigulit,<br />
amit teljesen felújít. Laci borzalmasan<br />
gyorsan és gyakorlat nélkül száguldozik,<br />
mindannyian félünk mellé beülni. Első<br />
éjszakai útjaink egyikén már visszatérünk a<br />
ceglédi mulatozásból. Kocsi Misi barátom<br />
és én, valamiféle sorsszerűség elrendeltetése<br />
által, kiszálltunk a kocsiból. A többiek<br />
még elmennek a közeli Tószegre. Reggel<br />
értesültünk a borzalmas hírről, miszerint a<br />
falu határában kisodródnak és felborulnak<br />
barátaink. Laci, a sofőr kizuhan az autóból,<br />
medencecsontján keresztül fordul meg a<br />
megpördülő súlyos jármű. A kiérkezett mentők<br />
már nem tudják megmenteni. Utasa,<br />
Endre olyan súlyos fejsérülést szenved, hogy<br />
napokig kómában fekszik, később sikeresen<br />
meglékelik koponyáját. <strong>Ha</strong>rmadik társunk,<br />
Iván is csúnyán összezúzza magát. Rettentően<br />
nyomaszt a baleset, a temetésre egyszerűen<br />
nem merek kimenni. A tragédiát nehezen<br />
tudom feldolgozni. Egy teljes hónapig<br />
megnémulok, nem beszélek senkivel, még a<br />
szüleimmel sem. A nyár végén aztán rászánom<br />
magam, hosszasan álldogálok szegény<br />
Laci sírhantjánál. Nehéz a végső búcsúzás.<br />
Életemben másodszor érint meg közelről a<br />
halál szele. Öt perccel a szörnyű baleset előtt<br />
szállok ki a száguldó koporsóból. Később<br />
lesz még néhány kisebb közúti balesetem, de<br />
szerencsésen mind megúszom. Úgy tűnik,<br />
hogy valamit rejteget <strong>szám</strong>omra még az élet.<br />
Szolnokot magunk között Pol Pot megye<br />
fővárosának csúfoljuk azért, mert éjjelnappal<br />
igen sok egyenruhás katonatiszt és<br />
rendőr mászkál az utcákon. Mégis – talán<br />
éppen a túlzott rendészeti- és pártvonalasság<br />
miatt – sok különösen furcsa és érdekes<br />
figura lakik akkoriban a városban. Itt<br />
él például „Gróf ”, aki, részeges katonatiszt<br />
apja elől menekülve, néhány évre elmegy<br />
dolgozni a pécsi uránbányába. Fiatal, kicsit<br />
bolondos, leszázalékolt hippi. Aztán Ricsi,<br />
a dzsesszdobos, aki egy nemzetközi cirkuszszal<br />
beutazza egész Európát. Aztán Tomi,<br />
akinek repülőtiszt apja titokban elköt egy<br />
MIG 16-os vadászrepülőt, és alacsonyan – a<br />
Tisza vonala felett -, Jugoszlávián keresztül<br />
Olaszországba menekül. Aztán Burka Öcsi,<br />
a nehézgépkezelő Krisztus, akinek apja egykor<br />
valamiféle megyei vérbíró lehetett. Ő<br />
remekül tud egyedi és különleges ruhákat<br />
varrni nekünk az öreg, ütött-kopott varrógépén.<br />
Esténként ülünk az üres, gyertyafényes<br />
szobájában, és hajnalig Mahavishnu<br />
Orchestra-t, Billy Cobham-t, Cick Corea-t<br />
és Miles Davis-t hallgattunk. Valósággal<br />
szárnyalunk a varázslatos zenék hatására!<br />
Aztán vannak még különféle elvont figurák,<br />
akik katolikus teológiára menekülnek<br />
a katonaság és a kommunizmus elől, vagy<br />
felveszik és gyakorolják a buddhista vallás<br />
misztikus hitvilágát. Akkoriban találkozom<br />
egy másik furcsa fiatalemberrel is, aki –<br />
mint később kiderül – jelentős hatással van<br />
további életemre és szellemi fejlődésemre.<br />
A Múzeum étterem fölött lakik, őt is Öcsinek<br />
hívják, két bottal járó fiatal, mozgássérült<br />
jogászként dolgozik. Vele igazi szellemi<br />
élmény és kihívás a társalgás.<br />
Elképesztően éles elmével, észrevétlenül<br />
oktat és tanít bennünket. Vele beszélem át<br />
először az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.<br />
Ő adja kezembe először a trianoni<br />
tragédiáról és az 1956-ról szóló könyveket.<br />
<strong>Ha</strong>tására egyre többet járok könyvtárba és<br />
olvasóterembe, lázasan keresem és kutatom<br />
az eltitkolt magyar történelmet.<br />
A városi kalandok mellett szeretem a<br />
nomád vízi életet, rutinos Tisza-túrázó<br />
vagyok. Orosz katonatisztektől vásárolt<br />
katonai gumicsónakokkal járjuk rendszeresen<br />
a zegzugos és kanyargós Felső-Tisza<br />
vadregényes tájait. Akkoriban ősz felé jár<br />
már az idő, és mi többen versenyszerűen<br />
kajakozunk. Az edzéseket követően beülünk<br />
néhány fröccsre és zsíros kenyérre a part<br />
menti Regattába. Aztán persze – ahogy az<br />
lenni szokott – kicsit többet iszunk a kelleténél.<br />
Ilyenkor hol a Kassai sörözőben, hol a<br />
Híd büfében kérünk ki még fél négyzetméternyi<br />
kisfröccsöt. Ezt az egy méter hosszú<br />
és fél méter széles, borospoharakba kitöltött<br />
fröccsmennyiséget iszogatjuk beszélgetés<br />
közben. Sokszor a belvárosi Tünde preszszóba<br />
is betévedünk a jó élőzene, na meg<br />
a középkorú örömlányok látványa miatt.<br />
(Előrendelés alapján itt Géza, a dzsesszdobos<br />
hajtja fel a kurvákat.) Ezeket a baráti piálásokat<br />
legtöbbször aztán közösen fizetjük.<br />
Én egyrészt a heti ebédpénzemet áldozom<br />
fel a nemes ügy érdekében, másrészt a családi<br />
könyvtár értékesebb darabjait viszem<br />
be rendszeres gyakorisággal a helyi antikváriumba.<br />
(Szegény anyám sehogyan sem érti,<br />
miért nem gyarapodik a család könyvtára.)<br />
Azon az estén már eléggé elfáradunk, amikor<br />
a Tisza parti fasorok rejtekében valaki<br />
kitalálja, hogy itt lenne az ideje elénekelnünk<br />
a Székely Himnuszt. Több se kell, teli<br />
torokból rázendítünk a hazafias dallamokra,<br />
mire hirtelen befordul felénk egy alattomosan<br />
portyázó rendőrautó. Elsőre jó ötletnek<br />
tűnik a környező fákra felmászni, és felszívódni<br />
a sűrű lombok között. Később már<br />
kevésbé tűnik annak, amikor a zseblámpás<br />
járőrök ránk bukkannak a magasban. – Iszogatunk,<br />
iszogatunk, aztán irredenta dalokat<br />
énekelgetünk az éjszakába? – kérdezi<br />
az egyik krumpliorrú törzsőrmester, majd<br />
komótosan megírja a feljelentést. <strong>Ha</strong>zafelé<br />
menet vigyorogva rádöbbenek, hogy súlyosan<br />
belegázoltam a szocialista erkölcs kifertőtlenített<br />
mocsarába.<br />
A Tisza-ligeti strandon minden ősszel<br />
fergeteges medencebál zárja a fürdési<br />
idényt. Azon az emlékezetes hétvégén, amikor<br />
éppen a tizennyolcadik születésnapomat<br />
ünnepelem, a szolnoki Integrál zenekar<br />
játszik, melynek egyik <strong>szám</strong>a – Joe Cocker:<br />
Egy kis segítség barátaimtól – hosszú évekre<br />
kedvenc dalom lesz. <strong>Jó</strong>l kezdődik az esti szórakozás,<br />
de hamarosan elfogy a pénzünk és<br />
az italunk. Szomjasak vagyunk, ezért valaki<br />
kitalálja, hogy gyűjtsük össze a környéken<br />
eldobált sörösüvegeket, és váltsuk ki a betétdíjakat<br />
a további piáláshoz. Minden rendben<br />
lenne, ha közben nem tör ki egy irdatlan<br />
nagy verekedés a leeresztett medencében.<br />
Akár egy Rejtő-könyvben, úgy repkednek<br />
szerteszét a patinás pofonok. A káosz sehogyan<br />
sem akar elülni, ezért a gyors riasztást<br />
követően egyre több rendőr sereglik elő<br />
a félhomályból. Kezemben az üres üvegekkel<br />
hirtelen feldühödött rendőrsorfallal<br />
találom szemben magamat. Az ideges<br />
rendvédelmisek sorfala között kell kimennie<br />
mindenkinek a medencéből, miközben a<br />
72 JÓ HA FIGYELÜNK!
evadult zsaruk a kezükben suhogó „Kádárkolbásszal”<br />
agyba-főbe vernek mindenkit.<br />
Átrohanok közöttük, de a sorfal végén<br />
megállít egy jókora fakabát, és visszazavar,<br />
tegyem le a másik oldalon az összegyűjtött<br />
üvegjeimet. Így összesen háromszor kalapálnak<br />
el aznap este. Háromszor kapok a<br />
fejemre és hátamra jókora ütéseket, tiszta<br />
véraláfutásos lesz a derekam és a lapockám.<br />
Ez az én első – tizennyolc évesen kapott –<br />
„megérdemelt” ajándékom a rendszertől. Az<br />
„átmulatott” éjszakai kaland után Töce barátommal<br />
hazavánszorgunk, és felfeszítjük<br />
apám garázsának vasajtaját. Nyöszörögve<br />
bemászunk az öreg kocsi üléseire, és sajgó<br />
háttal, szótlanul forgolódunk. Bámulom a<br />
sötét semmit, nem tetszik a szocializmus.<br />
Cseppet sem örülök neki, de beavatott az<br />
élet. Végérvényesen felnőtté vernek a munkásmozgalmi<br />
pribékek.<br />
Rendesen balhés gyerek vagyok. Nem<br />
szeretem ugyan az erőszakot, de sem az<br />
utcán, sem a táncparketten nem kerülöm<br />
ki a verekedéseket. Egy közeli grundcsata<br />
során csúzlival meglövik az egyik szememet.<br />
Kórházba kerülök, mivel néhány hónapig<br />
semmit sem látok a jobb szememmel.<br />
Kérdőívet kapok a Vakok Intézetéből, már<br />
éppen félvaknak akarnak nyilvánítani, amikor<br />
váratlanul visszatér a látásom. Ekkoriban<br />
az egyik szürke hétköznapon katonai<br />
behívóm érkezik. Mivel már betöltöttem a<br />
tizennyolcadik életévemet, sorozáson kell<br />
megjelennem a szolnoki Járműjavító kultúrtermében.<br />
A hely egyébként ismerős, itt tartotta<br />
legutóbb fergeteges buliját Nagy Feró<br />
és a Beatrice. A babos kendős rajongókat<br />
alig tudják feloszlatni a rendőrök. <strong>Ha</strong>jnalban<br />
ide, ebbe a romos épületbe terelik a leendő<br />
bakákat, majd levetkőztetve sorba állítanak<br />
bennünket. A sorozóbizottság hosszú asztal<br />
mögött ül, és árgus szemmel figyeli az esetlen,<br />
tétova és pucér fiúkat. A katonaorvos<br />
tüzetesen megvizsgál, majd megalázó procedúra<br />
keretében megfogdossa a nemi szervemet,<br />
aztán belenéz a fenekembe. A mellettem<br />
lévő fiú kajánul megszólal: – Aztán<br />
küldjön már nekem is egy fotót doktor úr!<br />
Érdekes módon senki sem röhögi halálra<br />
magát. Első körben – bármennyire csökkent<br />
látású vagyok – alkalmasnak találnak a honvédelemre,<br />
ezért papíron besoroznak lövésznek<br />
a legkeményebb harckocsizó dandárhoz.<br />
A látásom miatt – hosszas vizsgálatokat<br />
követően – később azonban alkalmatlanná<br />
nyilvánítanak, és katonaadó megfizetésére<br />
köteleznek. Átfut rajtam egy kósza borzongás.<br />
Elszáll egy sötét felhő a fejem fölül.<br />
A következő év tavaszán érettségizem.<br />
Vizsgám szempontjából az 1974-es év különös<br />
jelentőségű. Az akkori oktatási reform<br />
jóvoltából mindössze választható érettségi<br />
tantárgyként kezelik a matematikát. Humán<br />
érdeklődésű fiatalemberként az első buktatót<br />
így szerencsésen elkerülöm. Minden<br />
simán megy, kivéve a műszaki tárgyakat.<br />
Anyagismeretből csúnyán megbukom,<br />
ezért később pótvizsgáznom kell a budapesti<br />
Móricz Zsigmond körtérnél található<br />
műszaki szakközépiskolában. Mindenki<br />
vigasztal, apám ekkor szembesül a tévedésével.<br />
A nyarat tankönyvek társaságában a<br />
Damjanich uszodában töltöm. Fekszem a<br />
zöld pázsiton, és, kevés sikerrel ugyan, de<br />
megpróbálok tanulni. Leginkább csinos<br />
bikinis csajokon tanulmányozom az anyagismeret<br />
és anyagfáradás kérdésköreit. A<br />
vizsga végül is sikerül, a blamát kijavítom.<br />
A felnőtté válásról – megkésve ugyan – de<br />
hivatalos állami okmányt szerezek, érettségizett<br />
műszerész vagyok. Szép szakma, de<br />
baromira nem érdekel a mechanika. A munkakönyvemet<br />
1974. július 16-án állítják ki,<br />
aztán elindulok a nagybetűs élet kacskaringós<br />
útvesztőiben.<br />
A vörös csillagos címer alatt ez állt munkakönyvem<br />
első oldalán: „ A Magyar Népköztársaság<br />
társadalmi rendjének alapja a<br />
munka. Minden munkaképes polgárnak<br />
joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy<br />
képességei szerint dolgozzék. A dolgozók<br />
munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel,<br />
a munkafegyelem fokozásával és<br />
a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista<br />
építés ügyét szolgálják.”<br />
(Folytatjuk)<br />
Forrás: Kuruc.Info<br />
AZ „EMBERARCÚ SZOCIALIZMUS”<br />
ÜLDÖZÖTT ELLENSÉGEKÉNT<br />
Molnár Tamás életfilmje (IV. rész)<br />
Útkereséseim 1974–1989<br />
Bár nem sok késztetésem van hozzá, megpróbálom<br />
becsülettel szolgálni a szocialista<br />
haza építésének „nemes” ügyét. Barátaim<br />
legtöbbjét felveszik főiskolára és egyetemre,<br />
sokan bevonulnak katonának. Kicsit egyedül<br />
maradok. A középiskolai tanulóévek<br />
szüneteiben, kötelező jelleggel már dolgozom<br />
a város ipari nagyüzemeiben. Nem<br />
maradnak túlságosan jó tapasztalataim ezekről<br />
a rövid nyári munkahelyekről. Mindenhol<br />
a személyzetis és a párttitkár dirigál, akik<br />
ráadásul nem értenek semmihez és nem<br />
csinálnak semmit. Az üzemekben legtöbbször<br />
egyfajta lázas látszattevékenység folyik.<br />
A szürke Kádár-érában minden olyan lent,<br />
mint fent! A kora reggeli kelés, a bezártság<br />
érzete és az értelmetlen tevékenység nem<br />
nyeri el igazán a tetszésemet. A munkakerülést<br />
viszont keményen büntetik, így nem sok<br />
választásom marad.<br />
Első munkahelyemet – kapcsolatai révén<br />
-, szegény anyám szerezi. Ezerkétszáz forintos<br />
fizetéssel, képesítés nélküli könyvtáros<br />
leszek a szolnoki Városi Központi Könyvtárban.<br />
Kezdeti életem talán legnyugodtabb<br />
helyszínén kiélhettem beteges szenvedélyemet,<br />
egész nap csak olvashatok. Olyan<br />
ez a csendes és békés hely, mint egy furcsa,<br />
könyvekkel telizsúfolt elfekvő. Alig esik be<br />
hozzám látogató, ezért egy év alatt szinte<br />
végigolvasom az egész poros könyvtári állományt.<br />
Mágikusan vonzanak a titokzatos<br />
kötetek. Munkaidőn túl, késő estig bennmaradok<br />
– és ha nem látja senki -, simogatom,<br />
lapozgatom és szagolgatom a könyveimet. A<br />
bürokratikus munkát, vagyis a katalogizálást<br />
és rendszerezést viszont nem kedvelem. A<br />
könyvek szabadságot sugallnak <strong>szám</strong>omra,<br />
nem rendet. Kolléganőim – látván a könyvek<br />
iránti mérhetetlen rajongásomat -,<br />
beíratnak egy könyvtárosi tanfolyamra, amit<br />
néhány hónap alatt elvégezek. Sokáig úgy<br />
tűnik, hogy itt ragadok, ám belülről fűt a<br />
mozgalmasabb élet iránti kalandvágy, amely<br />
hamarosan elszólít.<br />
Mivel munkaköröm kapcsán jól ismerem<br />
a városi népművelőket, egy állásüresedés<br />
kapcsán jelentkezem a városi művelődési<br />
központba, ahová felvesznek közművelődési<br />
előadónak. Érdekes és izgalmas, sok<br />
szervezéssel járó, ifjúsági kulturális területen<br />
kell dolgoznom. Innen rövid idő után elvisz<br />
magával egy régi tiszafüredi családi ismerősünk,<br />
az ottani művelődési házba, programszervezőnek.<br />
(Akkoriban nem sejtem ennek<br />
a gyors váltásnak az igazi okát, de később ez<br />
is kiderül. Anyám intézkedik a háttérben.<br />
Mivel szüleim titokban bonyolítják a válásukat,<br />
nem akarják, hogy a bírósági eljárás idején<br />
a közelükben legyek. Később – néhány<br />
hónap múlva -, amikor ismét visszatérek<br />
Szolnokra, apám már elköltözik otthonról.)<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 73
Mivel ezek az intézmények akkor javarészt<br />
szakszervezeti (SZOT) kezelésben vannak,<br />
itt azonnal beíratnak egy több hónapos,<br />
munkásmozgalmi „SZOT- Akadémiára”.<br />
Budapestre. A Hűvösvölgyi útra kell hónapokig<br />
feljárnom, az ország minden részéből<br />
idevezényelt sok fafejű és vonalas szakszervezeti<br />
aktivistával egyetemben. Hosszú hajjal,<br />
szakadt farmerben és kopott hátizsákkal<br />
úgy nézek ki közöttük, mint egy távoli, eltévedt<br />
idegen. Az állandó utazgatások során,<br />
sokszor elgondolkodom a jövőmön. Tiszafüred<br />
már nem perspektíva <strong>szám</strong>omra, már<br />
nem az a romantikus, álomszerű falucska,<br />
mint egykoron. Felnőttem, miközben körülöttem<br />
összezsugorodott az egykor csodálatos<br />
és varázslatos táj. Szomorúan tapasztalom,<br />
hogy sajnos nem nőnek égig az egykori<br />
mesés fák. Nagyot csalódom a lepusztult<br />
vidéki környezetben és – a folyamatos ingázásokat<br />
követően -, szinte elmenekülök<br />
gyermekkorom szeretett színhelyéről.<br />
Szolnok vissza- és hazavár. A nyüzsgő<br />
népművelői állásom megmarad, gyorsan<br />
kineveznek a Komarov terem, vagyis a városi<br />
ifjúsági ház és park felelősének. (Komarov<br />
egyébként egy repülőbalesetben meghalt<br />
szovjet űrhajós, akiről az intézményt elnevezik.)<br />
Mivel ez egy „bizalmi állás”, többször<br />
behívatnak a városi pártbizottsághoz, ahol<br />
finoman, de igen határozottan felkérnek,<br />
hogy lépjek be a párt vagy a KISZ helyi szervezetébe.<br />
Mivel a családunk gyűlöli a kommunizmust<br />
és a kommunistákat, értelemszerűen<br />
valamilyen fondorlatos formában<br />
nekem is el kell utasítanom ezt a felkérést.<br />
Legtöbbször azzal hárítom el a kényelmetlen<br />
közeledést, hogy nem vagyok szellemileg és<br />
erkölcsileg elégé felkészülve a „megtisztelő”<br />
feladatra. Ezt persze nem lehet sokáig<br />
elhúzni, így kényszerűségből elvégezek egy<br />
„gyorstalpaló” középfokú marxista tanfolyamot,<br />
hátha békén hagynak. Ebben az időben<br />
már rendszeresen tanulmányozom a polgári<br />
konzervatív filozófiát. Kierkegaard, Heidegger,<br />
Jaspers, Sartre, Russel és a Bécsi Kör<br />
után nagyon sekélyesnek és hiteltelennek<br />
tűnik a materialista tananyag. Ennek a tanfolyamnak<br />
köszönhetően később már nem<br />
macerálnak, így maradok pártonkívüli.<br />
Közel három évig vagyok népművelő<br />
a Ságvári Endre művelődési központban.<br />
Nagyon kedvelem ezt a változatos és izgalmas<br />
munkakört. Akkoriban teljesedik ki<br />
országos szinteken a néptánc- és a klubmozgalom,<br />
akkoriban indulnak el országjárásra<br />
a magyar beat- és rockzene nagy együttesei<br />
és egyéniségei, akikkel munkám során személyesen<br />
találkozhatok és megismerkedhetek.<br />
Nyaranta, a Tisza parton lévő szabadtéri<br />
színpadon többek között fellép Komár Laci,<br />
Kovács Kati, a Mini, a Hungária, az Omega,<br />
a legendás Syrius és az LGT. (Disszidálása<br />
előtti utolsó koncertjét nálunk dobolja végig<br />
jelentést a város fiataljainak viselkedéséről<br />
és gondolatairól, amit ők – vagyis a rendőrség<br />
-, a későbbiek folyamán majd természetesen<br />
honorálni fog. A felvetés megdöbbent,<br />
nem akarok semmilyen áron kommunista<br />
spicli és besúgó lenni!<br />
Kábán, zavartan és megalázva térek viszsza<br />
munkahelyemre. A kollégáimmal folytatott<br />
bizalmas beszélgetésekből később kiderül,<br />
hogy a pártonkívüli népművelők szinte<br />
mindegyikét megkeresték már ezzel az aljas<br />
ajánlattal. Azt is megtudom, hogy csak kevesen<br />
mernek ellentmondani a felkérésnek.<br />
Sok álmatlan éjszakámba kerül, amíg végül<br />
döntök: változatlanul üresen hagyom azt az<br />
átkozott rovatot. Aztán hosszú csendes időszak<br />
következik. Már azt hiszem, feledésbe<br />
merül az ügy, amikor megcsörren telefonom.<br />
Az arctalan, szürke öltönyös nyomozó<br />
találkozót kér tőlem a Tisza-part egyik ligetes,<br />
elhagyatott parkjában. A megbeszélt<br />
időben már várnak rám, és beültetnek egy<br />
fekete Volgába. Hosszasan furikázunk a<br />
város határában, a rémülettől szinte azt sem<br />
tudom, hol vagyok. Az ajánlat egyszerű:<br />
az állambiztonsági szervek képességeim és<br />
kapcsolataim miatt ügynökmunkára szemeltek<br />
ki. Amennyiben elvállalom és aláírom a<br />
titkos megbízatást, még az ősszel felvételi<br />
nélkül bejuttatnak az egyetemre, amelyet<br />
segítségükkel elvégezhetek és később fontos<br />
társadalmi pozícióba kerülhetek. Néhány<br />
nap gondolkodási időt adnak a végleges<br />
válaszra, aztán szinte öntudatlanul kitánto-<br />
Laux, az LGT dobosa.)<br />
A hidegebb hónapokban<br />
behúzódunk a Komarov<br />
terem falai közé. Itt fellép<br />
többek között Alfonzó,<br />
a bűvész, Sándor Gyuri,<br />
a humoralista, Dinnyés<br />
<strong>Jó</strong>ska, a vándorzenész,<br />
Cseh Tomi, a melankolikus<br />
értelmiségi vagy Kovács<br />
Gyula, az őrült jazzdobos.<br />
Itt szervezem meg<br />
a város első jazz klubját,<br />
amiért többször beidéznek<br />
a pártbizottságra, mert<br />
imperialista, felforgató és<br />
dekadens művészetnek<br />
tartják ezeket a fantasztikus<br />
örömzenei estéket. A<br />
Komarov terem szép lassan<br />
kedvelt találkozóhelye lesz<br />
a város rendszeridegen,<br />
alternatív művészeinek.<br />
Sokaknak csípi a szemét,<br />
hogy az ellenkultúrának ez<br />
a kicsinyke szigete napról<br />
napra népszerűbb lesz. Itt<br />
ismerkedem meg későbbi<br />
felnőtt barátaimmal, közöttük<br />
munkatársammal, a<br />
diszkós Debreczeni Lacival (Bubu) és a<br />
grafikus Bokros Petivel (Petya), akinek itt<br />
rendezzük meg élete első önálló kiállítását.<br />
Ebből a barátságból születik meg néhány év<br />
elteltével az Inconnu művészcsoport.<br />
Ez a kulturális nyüzsgés és sokszínűség<br />
természetesen nem kerüli el a hatóságok<br />
figyelmét sem. Akkoriban minden rendezvény<br />
előtt és után bejelentési és értékelési<br />
kötelezettsége van a művelődési intézménynek<br />
a rendőrség felé. A rendezvényekről<br />
jelentést kell írni, amelyben nem csupán a<br />
helyszínt, az időpontot, a fellépők nevét, a<br />
résztvevők lét<strong>szám</strong>át kell pontosan rögzíteni,<br />
hanem az események hangulatát is. Ez<br />
utóbbi rovatot rendszerint üresen hagyom.<br />
Egy nyári délutánon bekopog egy szürke<br />
öltönyös és sápadt arcú ember az irodámba,<br />
talán Kovácsnak hívják. A rendőrségtől jön,<br />
és nyomatékosan felhívja a figyelmemet<br />
arra, ne szabotáljam el a kötelező hangulatjelentést,<br />
mert ez nagyon fontos információ<br />
az állambiztonsági szervek <strong>szám</strong>ára.<br />
A fenyegető hangú beszélgetést követően<br />
természetesen továbbra sem töltöm ki a<br />
nyomtatványt. E miatt néhány hét múlva<br />
behívnak a városi rendőrkapitányságra. Itt<br />
kiderült, hogy mindent tudnak rólam, barátaimról<br />
és a családomról. Kiderül, hogy jól<br />
ismerik a környezetemet, kivel töltöm a szabadidőmet,<br />
hová járok szórakozni, és miről<br />
beszélgetek közeli ismerőseimmel. A nyomozó<br />
ismét utasít, hogy hivatali munkámnál<br />
fogva minden héten írjak egy részletes<br />
Éppen tudósítom a SZER-t, mögöttem a fideszes Fodor<br />
74 JÓ HA FIGYELÜNK!
ogok az autóból. Egész éjszaka ébren forgolódom<br />
és gondolkodom. Nem merem még<br />
a szüleimmel sem megbeszélni ezt a drámai<br />
találkozást és felkérést. Érzem, hogy egész<br />
életemre és további sorsomra kiterjedő<br />
döntést kell meghoznom. Tudom, hogy ha<br />
nemet mondok, akkor eljövendő életemben<br />
sikertelen, kívülálló és „rendszeridegen”<br />
maradok. <strong>Ha</strong> igent mondok, akkor meg egy<br />
életre megbélyegzett szarházi besúgó leszek,<br />
amit sehogyan sem tudnék épp ésszel elviselni.<br />
Eszembe jut családom, nagyszüleim<br />
és szüleim mérhetetlen szenvedése. Másnap,<br />
1977. augusztus 31-én, huszonkét évesen<br />
meghozom a végleges döntést. Indoklás nélkül,<br />
azonnali hatállyal beadom felmondásomat<br />
a munkahelyemen.<br />
Végtelenül szomorú, levert és csalódott<br />
vagyok. Jogász keresztapámnak hetekkel<br />
később merem csak elmondani ezt a hihetetlen<br />
történetet. Ő, az egykori börtönviselt,<br />
reakciós értelmiségi, sokáig hallgat, majd<br />
átölel. – Tamáskám! Nem könnyű szabadnak<br />
maradni. Meghoztad életed legnehezebb,<br />
de egyben legjobb döntését! Azon a<br />
korai őszön gyorsan munkát kell találnom.<br />
Váratlanul összefutok középiskolai osztálytársammal,<br />
Csészével, akiről tudom, hogy<br />
bátyja rendőr. Csésze versenyszerűen úszik<br />
és szülei belügyi kapcsolatai révén – egyfajta<br />
sportállás gyanánt – megkapja gebinbe a<br />
bíróság melletti pinceborozó üzemeltetését.<br />
Mindenféle végzettség nélkül, néhány<br />
óra alatt felvesznek ide csaposnak, üzletvezető<br />
helyettesi beosztásba. Nyilván nem<br />
véletleneken múlott ez sem, de így legalább<br />
szem előtt tartanak, gondolhatták az ellenségeim.<br />
Hónapokkal később, egy hideg esti<br />
órán a szürke öltönyös nyomozó váratlanul<br />
felkeres. A pultnál kér két deci rizlinget, és<br />
szinte szégyenlősen megkérdezi: – Ugye<br />
nem miattunk hagyta ott a munkahelyét?<br />
Megvetően ránézek, de nem szólok semmit,<br />
csak hátramegyek a penészes raktárba bort<br />
fejteni. Megszívom a hosszú csövet, aztán<br />
kiköpöm a <strong>szám</strong>ba tóduló savanyú, élesztős<br />
lőrét. Soha többé nem látom azt az átkozott<br />
embert. A bolsevik fantom örökre eltűnik<br />
életemből. A belügy – ha benne volt a<br />
dologban – anyagilag végül is jót tett velem.<br />
Soha nem kerestem még annyi pénzt, mint<br />
azokban a hónapokban. A vendégek hol<br />
azért itták a vizezett bort, mert pert nyertek<br />
a közeli bíróságon, hol azért, mert vesztettek.<br />
Esténként vendéglőkben vacsorázom,<br />
cigányokkal húzatom legkedvesebb nótáimat,<br />
köztük a Monty csárdást és a Pacsirtát.<br />
Szórom a pénzt, megpróbálom elfelejteni<br />
sikertelen beszervezésem rémes történetét.<br />
Jön a tavasz, és én nem találom a helyemet.<br />
Akár egy rendes vándormadár, ismét<br />
útra kelek. Heti rendszerességgel – vonattal<br />
és autóstoppal – feljárok Budapestre ott<br />
tanuló barátaimhoz, Kocsi Misihez és Varga<br />
Lacihoz. Évekre kétlaki leszek. Hétvégéken<br />
éjjel-nappal csavargunk a fővárosban, kocsmákról<br />
kocsmákra vándorolunk, és beszélgetünk<br />
az élet nagy dolgairól. Megnézünk<br />
minden aktuális modern képzőművészeti<br />
kiállítást, minden izgalmas filmet, aztán<br />
éjszaka belopózzunk barátainkhoz aludni<br />
az egyetemi kollégiumokba vagy az albérletekbe.<br />
Bokros Peti ekkorra már jó cimborám,<br />
a lázadó ifjúság tagjaként ő is keresi a<br />
helyét ebben a különös és furcsa világban.<br />
Somával együtt portásként dolgoznak a<br />
Tisza-ligeti motelben és kempingben. Mivel<br />
a Megyei Idegenforgalmi Hivatalban nem<br />
tudják, hogy ismerem a két lókötőt, gyanútlanul<br />
felvesznek melléjük harmadiknak.<br />
Éjszakánként itt aztán elszabadul a pokol.<br />
A takarítónők pótkulcsaival egyéjszakás<br />
pároknak kiadjuk a szobákat, melyeket természetesen<br />
nem könyvelünk el, így a busás<br />
bevétel zsebbe megy. A rövid légyottok után<br />
gyorsan kitakarítunk, eltüntetjük a nyomokat,<br />
és újra hasznosítjuk a terepet. Van<br />
olyan éjszaka, hogy tízszer cserél gazdát egy<br />
kicsinyke szobácska. A taxisok egymást érik,<br />
külön fuvarban hozzák a kuncsaftokat, valamint<br />
az italt és a becsomagolt meleg ételt<br />
<strong>szám</strong>unkra. Papíron üres ugyan a motel,<br />
de gyakorlatilag mindenhol kefélnek. Úgy<br />
üzemelünk, akár egy igazi vöröslámpás ház,<br />
miközben közvetlenül mellettünk tanyázik a<br />
közlekedési rendőrség városi bázisa. A rendőrök<br />
persze semmit sem sejtenek az egészből.<br />
Néha váratlan ellenőrzést kapunk a központból,<br />
ilyenkor pucér párok ugrálnak ki az<br />
ablakokon és futnak eszeveszetten a közeli<br />
kiserdő irányába. Furcsa véletlen ugyan, de<br />
sohasem bukunk le. Megvéd bennünket az a<br />
csalfa kis szerelemisten.<br />
Különös vendégeink is vannak azokban az<br />
időkben. Leginkább a Szovjetunióból érkező<br />
turistacsoportoktól félünk. Amint megérkeznek,<br />
beveszik magukat a szobájukba, és keményen<br />
piálni kezdenek. Lényegében mindent<br />
megisznak, még az arcszeszt és a kölnivizet is!<br />
Másnap koszt, szemetet és üres üveghegyeket<br />
találunk utánuk. A legrosszabb viszont az,<br />
hogy belekakálnak a törülközőkbe és – mint<br />
aki jól végezte dolgát – a csomagokat kirakják<br />
az ajtók elé. A kulturáltabbak megtalálják<br />
a WC-t, de mivel nem ismerik a helyes használatát,<br />
felállnak az ülőkére és összeszarják<br />
az egészet. Másnap induláskor külön cirkusz<br />
keretében kell mindenkit leszállítani a buszról<br />
és visszakérni a berendezési tárgyakat. Van,<br />
aki szétszedi az ágyat, amin aludt, és felviszi<br />
magával a járműre. Gyorsan rájövünk, hogy<br />
addig nem adjuk vissza az útleveleket, amíg a<br />
sok ágynemű, törölköző és bútordarab vissza<br />
nem kerül a helyére. Szánakozva nézzük a sok<br />
kommunistává züllött szovjet vadembert.<br />
Visszatérő vendégünk egy közismert diplomás<br />
férfi is, aki rendszeresen itt, a motelben<br />
gyakorolja az általa kedvelt „kakiszexet”.<br />
<strong>Ha</strong>talmas borravalót fizet – a pénznek<br />
nincsen szaga -, majd bezárkózik. Másnap<br />
minden össze van kenve ürülékkel. Miután<br />
a takarítónők felmondással fenyegetőznek,<br />
véglegesen kiebrudaljuk a műintézményből.<br />
Egy őszi esős napon egyedül unatkozom a<br />
portán. Belép egy bőrig elázott biciklista, és<br />
angolul szobát kér. Kiderül, hogy amerikai<br />
állampolgár, aki éppen világkörüli úton jár.<br />
Este mindannyian csodájára járunk és irigykedünk.<br />
Másnap hosszasan nézünk utána,<br />
amint elkerekezik. Képzeletben bejárjuk<br />
vele az egész világot. Az idegenekről egyébként<br />
itt is szigorú nyilvántartást kell vezetni,<br />
amit másnap felküldenek a budapesti állambiztonsági<br />
központba. Mivel nekem már<br />
rutinom van a hivatal szabotálásában – némi<br />
elégtétel érzése mellett -, folyamatosan meghamisítom<br />
az adatokat. Szép őszi este van<br />
már, amikor váratlanul felbukkan a recepciónál<br />
egy magas rangú rendőrtiszt. Megkér,<br />
hogy fáradjak ki vele az épület mögé beszélgetni.<br />
Természetesen rögtön kiver a hideg<br />
veríték, a lebukásomra gondolok, hiszen<br />
valutával is feketéztünk. (Tizenkét forint<br />
akkoriban a nyugatnémet márka.) A férfi<br />
azonban diszkrécióra kér, és igen sok borravalót<br />
ad azért, hogy barátnőjével néhány<br />
lopott órát eltölthessen nálunk. Hónapokig<br />
tart a románc, az egyik legjobb vendégem.<br />
Mindent patyolattisztán hagynak maguk<br />
után. Aztán ennek a munkahelynek is vége<br />
szakad. Az elszemtelenedő Bokrost és<br />
Somát páros lábbal kirúgják, nélkülük meg<br />
mit sem ér az egész élet.<br />
A nagy szabadság és jólét után nehezen<br />
találom a helyemet. Szegény anyám ismét<br />
megpróbál munkahelyet szerezni. Közeli<br />
orvos ismerősünkön keresztül beajánl az<br />
Áforhoz benzinkutasnak. Akkoriban a gázolajjegyekkel<br />
és egyéb üzemanyag-stiklikkel<br />
igen jól keresnek a kutasok, ezért nagyon<br />
nehéz bekerülni ebbe az „elit” munkakörbe.<br />
A cég vezetőjéhez állásinterjúra kell felmennem.<br />
Hosszasan beszélgettünk, kölcsönösen<br />
szimpatikusak vagyunk egymásnak. A nagyfőnök<br />
mindössze arra kér, vágassam le a vállig<br />
érő hosszú hajam és akkor azonnal munkába<br />
állhatok. Ennyiben maradunk. Egy hét<br />
múlva üzen, hogy vár az állás, de a hajam<br />
fontosabb <strong>szám</strong>omra. Akkoriban egy hónapon<br />
belül két munkahelyet is változtatok.<br />
Tűzvédelmi ellenőrként, a megye vállalatainál<br />
tűzoltó készülékeket kell ellenőriznünk.<br />
Néhány napos próbaidős vagyok, amikor a<br />
személyügyi osztályon kiderült, hogy előzőleg<br />
vendéglátóztam és a borravaló miatt nyilván<br />
korrumpálható vagyok. Másnap indoklás<br />
nélkül kirúgnak. Szomorúan sétálgatok<br />
a belvárosban, amikor bepillantok egy nagy<br />
irodai ablakon. Odabenn legalább félszáz nő<br />
rózsaszín csekkeket bélyegez. Gondolom, ez<br />
nekem való hely, bejelentkezem. Másnap felvesznek<br />
a Társadalombiztosítási Intézet iro-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 75
dájába. Nem csalódom. Egyedüli férfiként<br />
ülök az ablaknál, bámulom a kinti napfényt<br />
és automatikusan stemplizem a csekkeket.<br />
A nők eközben teljesen elkényeztetnek,<br />
etetnek, itatnak és flörtölnek. A hivatalvezetőnek<br />
egy hét után elege van belőlem, mert<br />
teljesen felborul a szocialista munkamorál.<br />
Egyszerre legalább négy nőnek udvarolok,<br />
úgyhogy rövid úton kirúgnak. Ezeknek a<br />
gyors munkahelyi váltásoknak egy hatalmas<br />
előnye azért mégis akad: a hivatali útvesztőkben<br />
elsikkad a katonaadóval kapcsolatos<br />
iratom. <strong>Ha</strong>t hónapos fizetési levonás után<br />
soha többé nem fizetek adót a Magyar Néphadseregnek.<br />
Végre teljesen felszabadulok!<br />
A sok vargabetű és hányadtatás után<br />
a szerencse végre rám mosolyog, ismét<br />
művészet és kultúra közelébe kerülhetek.<br />
Üresedés van a Szigligeti Színház műszaki<br />
stábjánál, ahová érettségizett műszerészként<br />
azonnal felvesznek. Debreczeni Ottó<br />
az akkori fővilágosító kegyetlenül szigorú,<br />
de kiváló szakember hírében áll, „táblás”<br />
beosztásban hozzá kerülök világosítónak.<br />
A színházi technika a hetvenes évek közepén<br />
lett felújítva, melynek során a színpad<br />
új, nagyteljesítményű, memóriával rendelkező<br />
és beprogramozható vezérlőpultot kap.<br />
Innen lehet a színpadi világítási technikát<br />
irányítani. Reggeltől késő estig, az olvasópróbáktól<br />
az utolsó előadásig ott gubbasztok<br />
a gép mellett és végszavak alapján<br />
irányítom a fénytechnikát. A próbák során<br />
kívülről megtanulom, majd a rendezői utasítások<br />
alapján „lekottázom” – reflektorokra<br />
és színekre bontva – az adott színdarabot.<br />
Felelősségteljes munka, nem lehet és nem<br />
szabad tévedni. Emlékszem egy kedves történetre:<br />
Erősen felfáztam akkoriban és olyan<br />
gyógyszert írt fel az orvos, amitől indigókék<br />
színűt vizeltem Az egyik előadás szünetében<br />
kimegyek a teltházas piszoárba. Éppen<br />
pisilek, amikor az egyik vendég odapillant<br />
és hátrahőköl a kagylót elborító égszínkék<br />
látványtól. Kedvesen rámosolygok, és csak<br />
ennyit mondok: – Tudja uram, én vagyok itt<br />
a világosító! Első önálló munkámra egyébként<br />
máig emlékszem. Albee Nem félünk a<br />
farkastól című nagyszerű darabját a zseniális<br />
Paál István rendezi. Ezzel a pazar drámával<br />
debütálok a szolnoki színházban.<br />
Különös varázslatú akkoriban ez a színház.<br />
Nem munkahely csupán, hanem sokkal<br />
inkább egy összeszokott művészközösség<br />
barátságos otthona. A kaposvári társulat<br />
után, talán a miénk akkoriban a második<br />
legerősebb vidéki teátrum. Miután a Székely<br />
Gábort követő Schwajda is összeveszik<br />
a kulturális pártvezetéssel és eltávolítják<br />
őket a társulat éléről, Kerényi Imre pártmegbízott<br />
rendezőt nevezi ki a kommunista<br />
párt újdonsült igazgatónak. A „jó fekvésű”,<br />
nagyképű és pökhendi Kerényi csapnivaló<br />
rendezőnek, de kiváló menedzsernek bizonyul.<br />
Új társulatába olyan arculatteremtő<br />
és nagyszerű fiatal rendezőket hív meg,<br />
mint Paál, Csiszár, Szurdi és Árkosi. Rettenetesen<br />
izgalmas velük együtt dolgozni. A<br />
társulat hasonlóan erős egyéniségekből áll,<br />
hogy csak néhány ismert nevet említsek: itt<br />
szerepel Tímár, Egri, Hollósi, Újlaki, Kézdy,<br />
Cibulás, Ivánka, Iványi, <strong>Ha</strong>lmányi, Galkó,<br />
Körtvélyessy. A tehetséges főiskolás kislány,<br />
Ljubimov nagy kedvence, Udvaros Dorotytya<br />
is éppen ebben az 1978-as évben szerződik<br />
a színházhoz.<br />
Székely és Schwajda erőszakos eltávolítását<br />
követően a társulat érezhetően nem<br />
éppen kommunistabarát. A seggnyaló Kerényi<br />
megérkezésekor tapinthatóan vibrált a<br />
levegő. Udvardi János akkoriban a társulat<br />
párttitkára. Egy reggel megtalálták mindkettőjük<br />
fényképét belegyömöszölve az egyik<br />
mosdó WC-kagylójába. A Kerényi által<br />
rendezett, Tolsztoj: Legenda a lóról bemutatója<br />
után Körtvélyessy majdnem megveri<br />
a frissen kinevezett igazgatót. A jobbnál jobb<br />
előadások mellett folyamatosan áll a bál.<br />
Paál első rendezése, a kegyetlenül kemény<br />
Albee-dráma kicsapja a párt-bürokratáknál<br />
a biztosítékot. Aztán jön a hatalmas botrány,<br />
Mrozsek Tangója, ami már önmagában<br />
felért egy anarchista lázadással és rendszerkritikával.<br />
Később ráadásként Jarry Leláncolt<br />
Übü-je, már nyíltan szembeköpi az<br />
egész akkori hatalmat. Paál zseniális, kreatív<br />
és magányos anarchistaként folyamatosan<br />
ingerli az Aczél által irányított kultúrpolitikát.<br />
Ahogyan széles fekete kalapban, lovaglócsizmában,<br />
oldalán pisztollyal jár-kel,<br />
olyan anakronisztikus jelenség, akár Bakunyin<br />
a vadnyugaton. Mindemellett botrányos<br />
még Csiszár „sáros Machbeth”-je, és a<br />
szobaszínházban bemutatott, Schwajda által<br />
rendezett Üzenet és Csoda című előadás,<br />
ami szintén komoly politikai hullámokat<br />
gerjeszt. A szolnoki színház akkoriban egy<br />
valódi ellen-kulturális központnak <strong>szám</strong>ít.<br />
Azon a nyáron forgatják Sára Sándor<br />
Nyolcvan huszár című filmjét. Ujlaki Dini<br />
és <strong>Ha</strong>lmágyi Sanyi szintén játszik a filmben.<br />
A forgatást követően – nagy feltűnést keltve<br />
– gyönyörű huszármentében jelennek meg<br />
Szolnokon. Az egyik előadást követően, erősen<br />
spicces állapotban átmennek a szemközti<br />
Tisza Szálló éjszakai bárjába mulatozni, ahol<br />
beléjük köt egy ismeretlen látogató. <strong>Jó</strong> nagy<br />
verekedés támad a vitából, a két renitens<br />
huszár rendesen összetöri a berendezést.<br />
Napokig áll a bál a városban. A következő<br />
héten szabadnapos vagyok. Gondtalanul<br />
sétálgatok a főutcán, amikor igazoltatás céljából<br />
megállít egy fakabát. Andropov orosz<br />
pártfőtitkár ötlete alapján nálunk is szigorítják<br />
az utcai alkoholfogyasztást és különösen<br />
üldözik a munkakerülést. Hosszú szőke<br />
hajjal és kopott farmerszereléssel nyilván<br />
én is deviáns munkakerülőnek tűnhetek. A<br />
rendőr szigorú tekintettel előveszi jegyzettömbjét,<br />
elkéri a személyi igazolványomat és<br />
megkérdezi: – Hol dolgozik? – A Szigligeti<br />
Színházban. – válaszolom. Mennyit keres? –<br />
<strong>Ha</strong>vi 3.600 forintot. – mondom kissé nyeglén,<br />
hozzá<strong>szám</strong>olva a túlóráimat is. A fakabát<br />
idegesen összerándul az összeg hallatán,<br />
ami nyilván több, mint az ő fizetése. – Na,<br />
jöjjön velem, bekísérem a kapitányságra!<br />
– utasít, és én fegyelmezetten követem. A<br />
városi rendőrség kapujában egy fásult ügyeletes<br />
rendőrnő unatkozik. A zsaru odakísér<br />
hozzá és határozottan felszólít: – Forduljon<br />
meg és hajoljon le! – Igazából nem értettem<br />
a dolgot, de engedelmeskedve odatartom az<br />
ülepemet. Némi sugdolózás után az ajtónálló<br />
előveszi a kisollóját és szép komótosan<br />
levágja farmerem hátsó zsebéről az ott<br />
lapuló kicsinyke angol lobogót. Amikor<br />
felegyenesedem, a rendőr diadalmas arccal<br />
tekint rám: – Ez itt, kérem, szocializmus! Itt<br />
nincs helye semmiféle imperialista jelképnek!<br />
Nem vitatkozom, ennyiben maradunk.<br />
A második színházi évadot követően<br />
kollégámmal, Kovács Mikivel közösen<br />
elhatározzuk, hogy szerencsét próbálunk a<br />
fővárosban. Mindketten leigazolunk világosítónak<br />
a Várszínházhoz. <strong>Ha</strong>marosan rájövünk<br />
azonban, hogy nem jól döntöttünk.<br />
Drága budai albérletben lakunk, éhezünk<br />
és fázunk, ráadásul a szolnoki összetartó és<br />
baráti alkotóközösséghez képest ez a színház<br />
leginkább csupán egy szimpla munkahelynek<br />
tűnik. Előadások után mindenki<br />
gyorsan hazasiet, nem alakulnak ki baráti<br />
közösségek és tartalmas beszélgetések. Legemlékezetesebb<br />
darabom talán Vámos Miklós<br />
rendezésében Shakespeare Vihar című<br />
színműve, Gábor Miklós főszereplésével. Itt<br />
ismerem meg a zseniális színészt, Andorai<br />
Pétert is. Szabadidőnkben filmforgatásokhoz<br />
szerződünk. Mi világosítjuk többek<br />
között Sándor Pál Egyedül nem megy című<br />
filmjét, amit Ragályi Elemér fényképez.<br />
A Moulin Rouge előtti esti esős utcát kell<br />
egy hatalmas katonai reflektorral felülről<br />
kiderítenünk és bevilágítanunk. Éjfél körül,<br />
daru segítségével emelnek fel ötemeletnyi<br />
magasságba, ahol véletlenül kifordul kezemből<br />
a hatalmas reflektor. A tízezer wattos<br />
fehér fénycsóva becsapódik a szemközti ház<br />
ablakán és kifehéríti a hálószobát, amelyben<br />
békésen alszik egy idős házaspár. Azt a<br />
rémült arcot, amikor felébrednek és ijedten<br />
felülnek ágyukon, sohasem fogom elfelejteni.<br />
Szerintem biztosan ufónak gondoltak.<br />
Első budapesti kiruccanásomba és<br />
kalandomba három hónap multán belebukom.<br />
Sem anyagilag, sem lelkileg nem<br />
tudom elviselni a hideg, rideg, és teljességgel<br />
idegen fővárosi környezetet, ezért gyorsan<br />
hazaköltözöm. Azon a télen alkalmi<br />
munkásként könyveket árulok az utcán, és<br />
valamiféle meleg munkahelyről álmodo-<br />
76 JÓ HA FIGYELÜNK!
zom. Aztán eljön a melegség: azon a télen<br />
ismerem meg és leszek őrülten szerelmes<br />
Kárpáti Kláriba, későbbi feleségembe. Bokros<br />
Peti barátom, aki akkoriban a Megyei<br />
Moziüzemi Vállalatnál dolgozik dekoratőrként,<br />
munkatársnak hív a cég műtermébe. A<br />
Komarovból és a tiszaligeti motelből már jól<br />
ismertük egymást. Tudja, hogy jól rajzolok,<br />
hiszen néhány hónappal korábban a Megyei<br />
Idegenforgalmi Hivatalnak készítettem reklámanyagokat.<br />
Mivel akkoriban az Inconnu<br />
művészcsoport miatt már hírhedtnek <strong>szám</strong>ítunk<br />
Szolnokon, nagyon meglepődöm, hogy<br />
Dajka Miklós igazgató azonnal felvesz ebbe<br />
a munkakörbe. Nyilván az is szerepet játszhat<br />
döntésében, hogy műtermünk közvetlen<br />
szomszédságában egy közismert városi<br />
spicli dolgozik, akit kirívó homoszexualitása<br />
miatt egyszerűen csak „Buzi Karcsinak”<br />
nevezünk. A rendőrség <strong>szám</strong>ára itt legalább<br />
szem előtt maradunk.<br />
A Bokrossal együtt eltöltött közel három<br />
év, alkotói szempontból igen kreatív és termékeny<br />
időszaka életemnek. Feladatul kapjuk<br />
a filmek vizuális népszerűsítését, ami<br />
utcai plakátok, szóróanyagok és nyomtatványok<br />
elkészítését jelenti. A város főterén<br />
felállított hatalmas üveges tárlókba aktuális<br />
filmplakátokat kell készítenünk, melyeken<br />
aztán kiélhetjük kísérletező, avantgarde hajlamunkat.<br />
Sorra készülnek figyelemfelkeltő,<br />
kirívó és botrányos reklámjaink. 1981. december<br />
13-án, Jaruzelski tábornok hadserege<br />
megszállja Lengyelországot. Statáriális hadbíróságok<br />
ítélkeznek az ellenzékiek felett,<br />
a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom<br />
és elnöke, Lech Walesa üldözött vad saját<br />
országában. Akkoriban egy lengyel film kapcsán<br />
több száz fekete napszemüveggel borítjuk<br />
be a filmes tablókat. A városi pártbizottság<br />
egyszer aztán megunja és betiltja ezeket<br />
a szemtelen, alternatív utcai kiállításokat. Az<br />
utolsó csepp a pohárban talán az a tablónk,<br />
mellyen a fürdőnadrágos és úszósapkás<br />
Lenin összeölelkezik a meztelen Sztálinnal,<br />
miközben mindkettőjük csupasz bőrére<br />
érdemérmek sokasága van feltűzdelve. Egy<br />
kortárs orosz filmet akarunk népszerűsíteni,<br />
de nem jön be…<br />
A céges műteremben javarészt saját alkotásainkat<br />
készítjük, művészeti kiadványainkat<br />
szerkesztjük, és baráti összejöveteleket<br />
tartunk. Rendszeres olvasói vagyunk a szamizdatoknak<br />
és az 1956-ról szóló irodalomnak.<br />
Nem csak a fővárosi ellenzék kiadványai<br />
jutnak el hozzánk, hanem a <strong>Jó</strong>zsef Attila Kör<br />
( JAK) kiadványait és kéziratait, valamint a<br />
pártközpont és a külügy titkos C-újságjait is<br />
böngésszük. Nyilvánvaló, hogy „Buzi Karcsi”<br />
rendszeres mindent jelent rólunk a cégvezetésnek<br />
és a rendőrségnek. Egy reggelen<br />
azzal fogad kolléganőnk, hogy hajnalban<br />
házkutatást tartottak a munkahelyünkön,<br />
melynek során sok könyvet, műalkotást és<br />
szitanyomatot elvittek. Igazgatónk behívat<br />
és hosszas fejmosást követően kifejti, hogy<br />
legnagyobb jóakarata ellenére sem tud<br />
megvédeni bennünket, ha tovább folytatjuk<br />
alternatív művészeti és nyilvánvalóan<br />
ellenzéki tevékenységünket. Persze akkor<br />
már nem lehetett meghátrálni, egyre inkább<br />
belemerülünk a „politikai művészet” bugyraiba.<br />
Minden módon és eszközzel fricskázzuk<br />
a hatalmat. Nyáron még brahiból Bokrossal<br />
közösen felvételizünk a Képzőművészeti<br />
Főiskolára, ahol a felvételin mindenféle<br />
rendhagyó művészeti kísérletet elkövetünk,<br />
nehogy véletlenül felvegyenek. Bokros<br />
ősszel büntetésül besorozzák a Kalocsai Forradalmi<br />
Ezredhez, ahol folyamatosan szívatják.<br />
Csécsei Misit is elviszik és sokáig nem<br />
hallunk felőle semmit. Hosszú hónapokkal<br />
később – amikor először hazatér – elmeséli<br />
nekünk beszervezésének drámai történetét.<br />
Miután hosszas fenyegetések hatására sem<br />
írja alá az együttműködési nyilatkozatot,<br />
elviszik egy székesfehérvári katonai bázisra<br />
és nagyon összeverik. Miután hazajön, és<br />
mindent őszintén elmond nekünk, ismét<br />
brutálisan megverik – még a fogait is kitörik<br />
-, de már nem kérnek tőle soha többé jelentést.<br />
Nem kell sokáig várni rá – az 1978-ban<br />
alakult Inconnu csoport egyre vadabb<br />
művészeti és ellenzéki tevékenysége miatt<br />
-, mindkettőnket kirúgnak munkahelyünkről.<br />
Én 1981 szeptemberében megnősülök<br />
(akárcsak egykor Kassák Lajos, elveszem<br />
életem szerelmét, Kárpáti Klárát) és rövid<br />
időre alkalmi munkát vállalok a szolnoki<br />
cukorgyár őszi kampányában. Három<br />
műszakban dolgozom, émelyítően büdös<br />
vagyok, mert nyolcvan fokos hőségben,<br />
óriási gépeken barna cukormasszát, vagyis<br />
melaszt centrifugázom. Itt, a cukorgyárban<br />
belekóstolok a valódi munkássors minden<br />
gyötrelmébe és keserűségébe. 1982-re<br />
elfogy a levegő, bezárul körülöttem minden<br />
kapu, így nem maradt más hátra, megpróbálok<br />
önálló életet kezdeni. Grafic néven reklám-<br />
és arculattervezéssel foglalkozó gmk-t<br />
alakítok. Az első hónapban van még némi<br />
munkám, de a rendőrség felkeresi a város<br />
összes intézményét, és megtiltják mindenkinek,<br />
hogy munkakapcsolatot létesítsenek<br />
velem. Másfél évig még reménytelenül kínlódom,<br />
aztán feladom. Akkorra már megyei,<br />
később országos szintű kiállítási és munkavállalási<br />
tilalom van érvényben ellenem és<br />
ellenünk.<br />
Azon kapom magam, hogy az „emberarcú<br />
szocializmus” üldözött ellensége vagyok.<br />
1984 februárjában szakad a hó. Összepakolom<br />
néhány holmimat, elbúcsúzom síró<br />
feleségemtől, és, Bokrost követve, kényszerűségből<br />
elhagyom Szolnokot. Budapestre<br />
menekülök, ahová néhány hónap múlva<br />
követ feleségem, aki körül szintén megfogyatkozik<br />
a levegő. Miattam eltanácsolják a<br />
jászberényi Tanítóképző nappali tagozatáról.<br />
Mivel a fővárosban sem kapok hivatalosan<br />
állást és grafikusi megbízást, a sokszoros<br />
milliomos butikos Erdész Juci jóvoltából,<br />
évekig illegálisan angrózom egy rózsadombi<br />
ruhaipari gmk-nál. Bokrossal és Kapitány<br />
Lászlóval divatos ruhákat szabunk, varrunk<br />
és festünk, itt segédkezem. Itt látok először<br />
életemben nagyon-nagyon sok pénzt. Juci<br />
– akinek akkoriban állítólag már menő taxis<br />
vállalkozása van Rómában -, kihív a kocsijába<br />
és egy barna papírzacskóban megmutat<br />
ötmillió forintot. – Tudom, hogy nem<br />
érdekel a pénz, de ennyit még gondolom,<br />
sohasem láttál! – mutatja büszkén a hétvége<br />
bevételét. Nézem az irdatlan pénzköteget,<br />
de nem érzek semmit, nem érint meg a pénz<br />
varázsa. Később ez a munkám is megszűnik.<br />
Az évtized végén már érezhető a politikai<br />
és gazdasági összeomlás. Sorra mennek<br />
tönkre az állami vállalatok. Nemzetközi<br />
kapcsolataim felhasználásával és Krassó<br />
Gyuri segítségével Index néven alternatív<br />
hírügynökséget létesítek. Külső munkatársként<br />
dolgozom több nyugati rádióadónak,<br />
közöttük a Szabad Európa Rádió és a BBC<br />
magyar osztályainak. Ebben a bujtatott, illegális<br />
állásban ér utol az 1989-es rendszerváltás.<br />
Naiv hittel azt gondolom, hogy új, igaz<br />
és reményteli világ kezdődik <strong>szám</strong>omra.<br />
<strong>Ha</strong>marosan hatalmasat csalódom!<br />
(Folytatjuk)<br />
Forrás: Kuruc.info<br />
HASRAÜTÉS-SZERŰEN DIRIGÁLNAK BRÜSSZELBŐL<br />
Surján László, az Európai Parlament alelnöke szerint a szakvélemények, észérvek ellenére sem hiszi el Brüsszel, hogy 3 százalék alatt tudjuk tartani<br />
a költségvetési hiányt.<br />
Surján László, az Európai Parlament néppárti alelnöke a Lánchíd Rádióban azt mondta: minden szakember egyetértett abban, hogy Magyarország<br />
tervezett költségvetése a jövő évben sem haladja meg a háromszázalékos hiányt. Hozzátette: ezt az álláspontot még az „ellenérdekelt” hazai szakemberek<br />
és véleményformálók is elfogadták.<br />
„Brüsszelben aztán XY a hasára üt, és közli: ez nem 2,8, hanem 3,8 százalék – mutatott rá a politikus. Szerinte ez azért van, hogy ne kelljen Magyarországot<br />
kiengedni abból a bizonyos túlzott költségvetési eljárásból. „Én ezt felháborítónak és tisztességtelennek tartom, ugyanis szakmailag mindezeket<br />
nem lehet alátámasztani” – fogalmazott a Lánchíd Rádióban a néppárti alelnök.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 77
A SZÉLMALOMHARCOS<br />
– Molnár Tamás életfilmje (V. rész) –<br />
Inconnu Csoport – Politika és művészet<br />
1978–1984<br />
A kezdet éve 1978<br />
Most ugorjunk vissza több mint tíz évet az<br />
időben. Képzőművészeti tevékenységünk<br />
lelkes kitalálója, elindítója és motorja kétségtelenül<br />
Bokros Péter barátom. A szolnoki<br />
Komarov teremben megrendezésre kerülő<br />
első önálló tárlata kapcsán leszünk elválaszthatatlanul<br />
jó barátok, később sors- és „tettestársak”.<br />
Péter szülei a szolnoki művésztelepen<br />
élnek – édesapja festőművész, édesanyja<br />
keramikus -, így ő már kora gyermekkorától<br />
aktív képzőművészeti tevékenységet folytat.<br />
Remekül rajzol, filmezik és fotózik. Első<br />
nagyobb szabású kiállításán komputergrafikával<br />
– mint a jövő egyik lehetséges képzőművészeti<br />
ágával – foglalkozik. Sorsunk<br />
és barátságunk hosszú évtizedekre megpecsételődik<br />
és összefonódik. A művésztelepen<br />
jön össze az a lelkes kis amatőr csapat,<br />
amely később az Inconnu csoport első felállását<br />
jelenti. (A jóval később nyilvánosságra<br />
kerülő ügynökjelentésekben csoportunkat<br />
„AMATŐRÖK” fedőnévvel illetik a belügyi<br />
hatóságok!) Itt, ebben a körben ismerkedem<br />
meg Csécsei Mihállyal, Mészáros<br />
Bencével, Sípos Mihállyal és Morvai Ibolyával,<br />
akik az első években csatlakoznak<br />
hozzánk. Sokat beszélgetünk, vitatkozunk<br />
és olvasunk a modern nyugati filozófia és<br />
művészet irányzatairól. Kezdetekben az<br />
egzisztencializmus gondolatvilága mellett,<br />
leginkább a dadaizmus és a szürrealizmus<br />
gazdag látványvilága, sokszor egyéni és extrém<br />
kifejezésmódja ragad meg bennünket.<br />
Később csatlakozunk a Nyugat-Európában<br />
kibontakozó új, cselekvő, akcióművészeti<br />
folyamatokhoz. <strong>Ha</strong>zai művészeti példaképeink<br />
lesznek Bódy, Erdély, Galántai, <strong>Ha</strong>jas,<br />
Najmányi és Szentjóby. Péter akkoriban már<br />
aktívan levelezik magyar és külföldi fiatal<br />
művészekkel. Személyesen bemutat Galántai<br />
Györgynek – a postai művészet (mail<br />
art) hazai atyjának, akinek akkoriban tiltják<br />
be balatonboglári kápolnatárlatait. Ezek a<br />
postai úton terjesztett műalkotások és kreatív<br />
üzenetek – azokban a szigorúan elzárt<br />
időkben -, színes szellemi és alkotói szabadságot<br />
jelentenek <strong>szám</strong>unkra. Valami hasonló<br />
hálót építünk ki magunk körül, mint ma az<br />
internet. Így kerülünk először bele a világ<br />
avantgarde művészetének vérkeringésébe.<br />
Mindannyian tudjuk, hogy a postai levélés<br />
csomagforgalmat a belügyi hatóságok<br />
folyamatosan ellenőrzik. Különösen árgus<br />
szemmel figyelik a külföldi küldeményeket.<br />
A beérkező postai küldeményeket felbontják<br />
és tüzetesen átvizsgálják. Kezdetben<br />
egyszerű gőzöléses technikával hatoltak<br />
be a levelekbe, később már korszerű rétegröntgen<br />
berendezéseket is alkalmaznak.<br />
Rájövünk egy szellemes kiskapura, amellyel<br />
ideig-óráig át lehet verni a kíváncsiskodó<br />
hatóságokat. Az ötlet egyszerű, de hatásos:<br />
a címzett helyére egy fiktív, nem létező személy<br />
nevét és adatait írjuk be, miközben<br />
a feladó rovatba kerül a valódi célszemély<br />
neve, akihez a küldeményt eljuttatni szándékozunk.<br />
A posta elviszi az adott címre,<br />
majd miután nem találja az illetőt, rábélyegzi<br />
a borítékra, hogy a címzett ismeretlen<br />
(Inconnu), és visszaküldi a feladónak a<br />
küldeményt. Ilyen vargabetűvel levelezünk<br />
sokáig. Mivel a posta, hivatalos nemzetközi<br />
nyelve francia, és az európai művészet központja<br />
akkoriban nem Berlin, hanem Párizs,<br />
így kézenfekvő a választás, legyünk mi is<br />
ismeretlen, azaz Inconnu művészcsoport.<br />
Az első időkben annyira beleszeretünk<br />
ebbe a hóbortos műfajba, hogy mindenféle<br />
őrült küldeményt feladunk. Van ezek<br />
között illatos és büdös levél, teljesen átlátszó<br />
és fémlapból készített levél, könnyű toll<br />
és nehéz ólomlevél, különleges alakú levél,<br />
valamint miniatűr és óriási nagyságú küldemény<br />
is. A postások javára legyen mondva,<br />
szinte mindent kézbesítenek. Ráadásul<br />
szinte ingyen, hiszen címzettnek legtöbbször<br />
egy közeli állomást jelöltünk meg, míg<br />
a feladó rovatban a világ <strong>szám</strong>os nagyvárosa<br />
szerepel. Miután kimerítjük a „levelezésművészet”<br />
(mail art) szinte összes lehetőségét,<br />
illegális úton perforált bélyegpapírt<br />
szerezünk, és saját bélyegeket kezdünk<br />
nyomtatni és terjeszteni, ami egyébként<br />
akkoriban bűncselekménynek minősül.<br />
Ezeken a rendhagyó bélyegeken mindenféle<br />
polgárpukkasztó ábrák és szövegek szerepelnek,<br />
többek között stilizált nemi szervek,<br />
melyeket fel lehet nyalni a küldeményekre.<br />
Ennek a korszaknak a dokumentumai máig<br />
megtalálhatók Galántai György Artpool<br />
archívumában.<br />
Az első hivatalos kiállításunk 1978. május<br />
elsejére datálódik, a csoport ekkor debütál<br />
a ceglédi majális keretében. A városi füves<br />
sportpályán felállított sátrunkban Bokros<br />
Péter tűzzománc képei és színes szita-nyomatai,<br />
Csécsei Mihály festett gipsz-szobrai<br />
és az én amorf, organikus grafikáim kerülnek<br />
bemutatásra. Teljesen meglepődünk<br />
a fogadtatáson, hiszen rendhagyó alkotásainkkal<br />
elsősorban provokálni kívánjuk a<br />
hideg virsli és meleg sör ünnepére kilátogatókat.<br />
A sikeren felbuzdulva ősszel meghívatjuk<br />
magunkat a Jászberényi Tanítóképző<br />
főiskolára, de azt addigra rendőrségi nyomásra<br />
betiltja az ottani iskolavezetés. Furcsa<br />
módon végül éppen Kerényi és Paál lesz az,<br />
aki a Szigligeti Színházba beenged bennünket<br />
egy rendhagyó színházi szilveszter kapcsán,<br />
ahol az aulában kiállíthatjuk műalkotásainkat.<br />
A lázadozás éve 1979<br />
Az alakulásunkat követő második évben<br />
megjelenik írásos periodikánk – Földalatti<br />
vonal címmel -, melyben kifejtjük a modern<br />
művészethez való viszonyunkat, és a műveinkkel<br />
kapcsolatos elméleti írásainkat. Ez a<br />
kezdetleges, ám provokatív kiadvány az évek<br />
során három <strong>szám</strong>ot ér meg, mielőtt hatóságilag<br />
végleg ellehetetlenítik és fel<strong>szám</strong>olják.<br />
A kiadványokat írógépen legépeljük, majd<br />
nyomdai kapcsolataink révén, stencil-másolással<br />
száz példányban, titokban lesokszorosítjuk.<br />
A belügy természetesen azonnal<br />
felfigyel a városban terjedő szamizdatokra<br />
és kirúgatja munkahelyéről a nyomdászunkat,<br />
ellenünk pedig elkezdődik egy sajtórendészeti<br />
vétséggel kapcsolatos ügy titkos<br />
előkészítése. Ez év nyarán bekapcsolódunk<br />
a berekfürdői képzőművészeti alkotótábor<br />
munkájába, ahol szitanyomással képeslapokat,<br />
grafikákat és rendhagyó képregény újságot<br />
sokszorosítunk „<strong>Ha</strong>rd giccs magazin”<br />
címmel. A tábor főszervezője Tóth István<br />
népművelő, akivel régi barátságot ápolok.<br />
Általa ismerem meg az akkori karcagi irodalmi<br />
és képzőművészeti ellenzék néhány<br />
prominens képviselőjét. Itt találkozom és<br />
barátkozom össze Szujó Zoltánnal, a zseniális<br />
grafikussal, Kovács Karcsival, a benzinkutas<br />
bölcsésszel és Körmendi Lajos népi<br />
költő-íróval, aki a Nagykunság történelmének,<br />
néprajzának és irodalmának szakavatott<br />
ismerőjeként szerez hírnevet. Itt, ebben<br />
a táborban ismerkedünk össze Beke László<br />
művészettörténésszel is, akivel később sok<br />
terméketlen vitánk és összetűzésünk akad.<br />
A botrányok éve 1980<br />
A következő évben érdeklődésünk egyre<br />
inkább a filmkészítés felé irányul. A tavasz<br />
folyamán nagyon kezdetleges „szuper 8-as”<br />
kamerával készítünk három filmet: „Káka<br />
utca 27”, In memoriam” és In signo” címmel.<br />
A három rövidfilm operatőre és vágója<br />
Bokros, a társaság többi tagja szereplő és<br />
ötletgazda. A szolnoki amatőr filmes szemlén<br />
bemutatásra kerülnek az alkotások, ahol<br />
egyedi vizuális látásmódjuk miatt, a zsűri<br />
különdíjban részesíti a szürreális és erősen<br />
társadalomkritikus rövidfilmeket. Ekkora<br />
már végleg elkötelezzük magunkat, az ún.<br />
78 JÓ HA FIGYELÜNK!
cselekvő művészetek (happening, performance,<br />
body art) irányzatai mellett. Kapcsolataink<br />
révén elérjük azt, hogy szeptember<br />
első napjaiban meghívnak a zánkai úttörővárosba,<br />
ahol a jászberényi tanítóképző<br />
főiskolai diákjai táboroznak. Az előadásból<br />
(performance) óriási botrány kerekedik. A<br />
helyi nagyszínpadra hatalmas átlátszó fóliát<br />
feszítünk, amelyre folyamatosan az emberi<br />
anatómia képeit vetítjük. Az előadás kezdetén<br />
– mintha véletlen technikai hiba lenne<br />
-, kihangosítva szidalmazzuk és provokáljuk<br />
a közönséget, majd a nézőtér padsorai<br />
felett egy mezítelen ember lépked fel a színpadra,<br />
aki ezután koreografált mozgássort<br />
követően összecsap ellenfelével, egy fekete<br />
ruhába öltözött fegyveres alakkal. A megkomponált<br />
harc és tusakodás után a gonosz<br />
legyőzi a jót, hatalmas hanghatás keretében<br />
lelövi a védtelen (meztelen) alakot, majd<br />
éles szikével kivágja a vetített felületről az<br />
emberi szerveket, és a szétroncsolt díszlet<br />
alá temeti a megölt tetemet. A minimális<br />
eszközöket alkalmazó, erősen szuggesztív<br />
fény- és hanghatásokkal kísért látvány olyan<br />
sokkoló erővel hat, hogy azon az éjszakán<br />
senki sem alszik. Kisebb nagyobb csoportokban<br />
egymással és velünk beszélgetnek a<br />
felajzott diákok az élet, a halál és a hatalom<br />
kérdéseiről. Másnap hajnalban szó szerint<br />
elmenekülnünk, mert az intézmény pártitkára<br />
kihívja ránk a rendőrséget.<br />
A provokatív előadásnak gyorsan elterjed<br />
a híre. <strong>Ha</strong>marosan felkérés érkezezik hozzánk,<br />
miszerint tartsunk rendhagyó bemutatót<br />
a fővárosi Fiatal Művészek Klubjában<br />
(FMK), amely akkoriban komoly szálkának<br />
<strong>szám</strong>ít az aczéli kultúrpolitika szemében. A<br />
második előadásunkra 1980. január 17-én<br />
este került sor. Itt is becsomagoljuk és „sterillé”<br />
tesszük a teret. Kötelek, vásznak és<br />
fóliák segítségével bábukká bugyoláljuk a<br />
szereplőket, majd zsilettpengékkel levágjuk<br />
a kötéseket és burkokat, aztán saját meztelen<br />
testünkön is vérző sebeket ejtünk. Az előadás<br />
ideje alatt, hatalmas mennyiségű fehér<br />
lisztet fújunk a szereplőkre és a közönségre.<br />
A mindent elborító, kavargó fehérségen<br />
keresztül, aztán lassan átszivárog a vöröslő<br />
emberi vér. A minimális eszközökkel bemutatott<br />
előadás hatása itt is olyannyira drámaira<br />
sikeredik, hogy néhány napra rá,<br />
hosszabb időre betiltják a klub működését.<br />
A fővárosi akciót (happening) követően a<br />
megyei rendőrség gyorsan megakadályozza<br />
a kunszentmártoni fellépésünket. Titkos<br />
adatgyűjtés és nyomozás indul ellenünk.<br />
Kirívó módon megsértjük a szocialista<br />
„jóérzést”, erkölcsöt és morált.<br />
Az Inconnu botrányos híre azonban<br />
egyre csak terjed az ellen-kulturális, alternatív<br />
művészeti berkekben. Az év tavaszán<br />
még egy bemutatót rendezünk az embertelen<br />
hatalom szürreális víziójáról Budapesten,<br />
a Képzőművészeti Szakközépiskolában.<br />
Ezen a harmadik helyszínen szintén<br />
felépítünk egy hófehér vásznakból kialakított<br />
teret, amelybe különböző magasságú<br />
posztamenseket helyezünk. Az állványokon<br />
lévő akváriumokban döglött halak láthatók,<br />
a berendezett tér falain csigák százai mászkálnak,<br />
a magasból vörös pókhálók csüngenek<br />
alá. (A különleges pókhálókészítő gépet<br />
a filmgyárból kölcsönözzük.) Az előadás<br />
kezdetén bezsúfoljuk a közönséget ebbe a<br />
zárt karanténba, majd vágóhídról vásárolt<br />
véres marhaszemekkel megdobáljuk őket.<br />
Az akció végén felöntjük az akváriumokat<br />
megolvasztott viasszal, melybe lassan „belefagynak”<br />
a halak. Itt is botrány kerekedik, de<br />
a kreatív diákok azonnal veszik a lapot, teljesen<br />
világos <strong>szám</strong>ukra a rendszer szürreális<br />
hazugságainak és az eltiport szabadságnak a<br />
drasztikus képi megjelenítése. Az alternatív<br />
művészeti közeg lelkesedése ellenére szorul<br />
nyakunkon a hurok. A rendőrség egyre<br />
nagyobb apparátussal információkat gyűjt<br />
rólunk, egyre több körülöttünk a besúgó.<br />
Nyáron ismét ellátogatunk a berekfürdői<br />
táborba, ahol már nyíltan rendszerellenes<br />
képeslapokat és öntapadós matricákat<br />
nyomtatunk.<br />
Az őrület éve 1981<br />
Közben több, mint egy év eltelik. A<br />
moziüzemi vállalatnál elkészített provokatív<br />
utcai plakátokkal és újabb művészeti<br />
szamizdatokkal idegesítjük a helyi hatóságokat.<br />
Esténként a művésztelepen elektronikus<br />
zenei kísérleteket folytatunk, melyeket<br />
aztán hangkazettán sokszorosítunk.<br />
Örömmel tapasztaljuk, hogy alkotásaink<br />
sokszorosításától különösen idegesek lesznek<br />
a párthivatal és a rendőrség emberei. A<br />
külvilág radikalizmusára, mi is egyre jobban<br />
radikalizálódunk, a csoporton belül megalakítjuk<br />
a „Politikai művészet” frakciót. Késő<br />
ősszel dr. Gerevich <strong>Jó</strong>zsef pszichiáter hozzájárulásával<br />
és engedélyével megérkezik a<br />
következő felkérés: bemutatót tarthatunk<br />
a Fővárosi Pszichiátriai Intézet pincéjében.<br />
Ismét fellelkesülünk, inspirál az ötlet, hiszen<br />
igazi „őrültek” között talán még hitelesebben<br />
megmutathatjuk mi magunk is a kommunista<br />
külvilág őrületét. Nem gondolunk<br />
semmi rosszra, pedig akkoriban már elterjedt<br />
nálunk is – nem csak a Szovjetunióban<br />
-, a politikai ellenzék pszichiátriai kezelése.<br />
Negyedik előadásunk helyszínét nagy<br />
műgonddal felépítjük. A hatalmas, koszos<br />
és penészes pince legnagyobb terméhez<br />
egy hosszú, labirintusszerű járaton keresztül<br />
lehet eljutni. A gyertyával megvilágított<br />
bemélyedések és folyosók rejtekében színpadi<br />
kosztümökbe beöltöztetett démonok<br />
és rémalakok koldulnak és zenélnek. A<br />
nagyteremben hatalmas, kék lángokkal égő<br />
jégtömbök gúlák magasodnak, mellettük<br />
fehér overallos munkások vasúti síneket<br />
darabolnak. A felcsapó kék lángok és a szétterülő<br />
szikraeső fényében, Verdi Requiemjét<br />
énekli vonósnégyes kíséretében egy operaénekesnő.<br />
A falanszteri látvány, a szürreális<br />
élmény, sokkoló és lenyűgöző. A bemutatót<br />
Cserhalmi Györggyel együtt megtekinti<br />
egyik kedvenc filmrendezőnk Bódy Gábor<br />
is, akinek rendkívül tetszik a képi összhatás.<br />
Éjszaka van, már fáradtan pakolunk, amikor<br />
odajön hozzánk egy kedves öreg ápolt és<br />
csak ennyit mond: “Köszönök mindent. <strong>Jó</strong><br />
tudni, hogy odakint még több az őrült, mint<br />
idebent!”<br />
A megfigyelések éve 1982<br />
1982 februárjában, Galántai György felkérésére<br />
részt veszünk az országos postai<br />
művészeti kiállításon, az ismét megnyitott<br />
FMK kiállítótermeiben. Márciusban újabb<br />
botrányos kiállítás szerveződik az ifjúsági<br />
klubban, Magyarország a Tiéd lehet címmel.<br />
Ezen a tárlaton, nyíltan rendszerellenes<br />
grafikákkal és tárgyakkal szerepelünk.<br />
Én többek között egy vörös salakból kialakított,<br />
szögekkel átvert Magyarország szoborral<br />
jelentkezem. A kiállítást nyilvánvaló<br />
ellenzéki attitűdje miatt, néhány nap múlva<br />
betiltják. 1983. november első heteiben a<br />
budapesti Bercsényi Klubban vörös pókhálók<br />
dzsungelében állítjuk ki legújabb installációinkat.<br />
Mintha éreznénk a ragacsos<br />
„vörös polip” egyre erősödő szorítását.<br />
Eközben Szolnokon már minden készen<br />
áll arra, hogy a hatóságok lecsapjanak csoportunkra.<br />
Teljes gőzzel beindul a rendőri<br />
gépezet. A városi művelődési osztály<br />
emberei, 1982. július 23-án reggel, váratlan<br />
„helyiségellenőrzést” tartanak a művelődési<br />
központ szitanyomó műhelyében. Rövid<br />
kutatás után megtalálják az Inconnu csoport<br />
ott tárolt nyomtatott anyagait. (Újságokat,<br />
plakátokat, képeslapokat, matricákat és a<br />
stilizált nemi szerveket ábrázoló bélyegeket.)<br />
A megtalált tárgyakat azonnal elkobozzák,<br />
Tóth István népművelővel szemben<br />
fegyelmi eljárást kezdeményeznek. Engem<br />
behívnak a munkahelyemre, ahol Drávai<br />
Mária osztályvezető megfenyeget. Másnap<br />
behívatnak a Városi Művelődési Osztályra,<br />
ahol Nánási Mihály osztályvezető szintén<br />
fenyeget és közli, hogy gusztustalannak,<br />
a szocialista rendet és erkölcsöt sértőnek<br />
találja az anyagainkat, ezért azokat azonnali<br />
hatállyal elkobozza és megsemmisíti.<br />
A konfrontáció éve 1983<br />
Somogyi János salgótarjáni ügyvéd barátom<br />
tanácsára, tiltakozást nyújtok be az állítólagos<br />
közszemérem sértés miatt – hiszen<br />
senki sem láthatta az elzárt anyagokat -,<br />
majd polgári pert kezdeményezek a Városi<br />
Járásbíróságon a jogsértő eljárás ellen. A<br />
művelődési osztály válaszul feljelent a rend-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 79
őrségen, közízlést sértő anyagok terjesztése<br />
és előállítása címén. Munkaadóm megkér,<br />
ha elállok a pertől, akkor nem rúgnak ki a<br />
munkahelyemről. Másnap nyomozók házkutatást<br />
tartanak a műteremben, ahol dolgozom.<br />
Természetesen nem vonulok vissza,<br />
így két nap múlva repülök a moziüzemi vállalattól.<br />
Debreceni Laci barátom bizalmasan<br />
közli. – Vigyázz magadra, mert a zsaruk<br />
rajtad vannak és lecsuknak! Kedves ügyvéd<br />
ismerősöm Tóta Áron szintén figyelmeztet:<br />
– Kötelességemnek tartom figyelmeztetni<br />
Önt Molnár Úr, hogy rendőrségi megfigyelés<br />
alatt áll, levelezését és baráti körét is<br />
megfigyelik! Látszólagos ürüggyel – útlevélkérelmi<br />
ügyben -, berendelik a rendőrök<br />
Menyhért László művészettörténész ismerősömet<br />
és kifaggatják, mit tud rólam. Körmendi<br />
Lajos költő barátomat is felkeresik és<br />
megfenyegetik, hogy lakásából – ahol albérletben<br />
lakom -, azonnali hatállyal tegyen ki,<br />
mert különben neki is baja esik. 1983. április<br />
22.-én felutazom a fővárosba Illyés Gyula<br />
temetésére. A vonaton és a hatalmas temetői<br />
menetben már végig követnek. Az állambiztonság<br />
minden fronton támadásba lendül!<br />
A különös per, amelynek keretében a<br />
művelődési osztállyal szemben felperes<br />
vagyok, 1983. június 10-én kezdődik. Az<br />
eseményre pofátlanul száz darab meghívót<br />
nyomtatok, meghívom érdeklődő barátaimat<br />
és ismerőseimet. A bíró zárt tárgyalást<br />
rendel el, a folyosón rengeteg az érdeklődő<br />
és az ismeretlen civil ruhás nyomozó. Az<br />
eljáró bíró, Vargáné dr. Kovács Borbála a<br />
felek meghallgatása után a pert elnapolja.<br />
Közben a rendőrség dr. Fazekas Mária főhadnagy<br />
vezetésével, párhuzamosan elindítja a<br />
szabálysértési eljárást ellenem, közerkölcs<br />
megsértése miatt. Természetesen tovább<br />
folytatom harcomat én is, panaszt nyújtok<br />
be Köpeczi Béla Művelődési Miniszternek.<br />
Néhány héttel később két vizuális-szakértő<br />
elvtárs – Benkő Éva és Tóth János a Népművelési<br />
Intézet munkatársai -, megérkeznek a<br />
városba, és vizsgálódnak ügyemben. Velem<br />
is találkoznak, de az eljárást illetően semmi<br />
jóval nem biztatnak. Több mint egy év elteltével<br />
az eljárásokat végül megszüntetik, az<br />
alkotásokat mindörökre elkobozzák. Látszólag<br />
elveszítem a hatalommal szembeni<br />
első csatát, ám mégis megnyerem, hiszen<br />
esetem rámutat a szocialista jogalkotás<br />
álszent visszásságaira. A rendhagyó történetről<br />
ötven példányban könyvecskét készítek,<br />
Történések és dokumentumok címmel,<br />
melyet fondorlatos úton – <strong>Ha</strong>raszti Miklós<br />
segítségével -, kijuttatok a Szabad Európa<br />
Rádióhoz. (<strong>Ha</strong>raszti, aki a Darabbér című<br />
kötete miatt akkoriban már ismert ellenzéki,<br />
a rendőrségi eljárások során többször jár<br />
nálam Szolnokon.) 1983 telén, Kasza László<br />
műsorában részletesen elhangzik az egész<br />
mocskos történet. Az Inconnu csoporton<br />
belül megalakul a Botrányművészeti (BM)<br />
Frakció, amely már nyíltan felvállalja a hatóságokkal<br />
szembeni harcot és konfrontációt.<br />
1983 késő őszén már sok csatán vagyunk<br />
túl, egyre edzettebbekké válunk a hatalommal<br />
szembeni ellenállásban. Tóth Pista elvisz<br />
magával a lakiteleki tanyára, ahol bemutat<br />
Lezsák Sándornak és az ott tartózkodó<br />
JAK-os íróknak, közöttük Csengey Dénesnek.<br />
Az est folyamán némi vita támad közöttünk,<br />
hiszen a jelenlévő fiatal írók többsége<br />
nem bízik a fővárosi, urbánus és elitista ellenzék<br />
radikalizmusában, sokkal inkább a lassúbb<br />
népi ellenállást tartja célravezetőbbnek.<br />
Látva a lengyelországi eseményeket, én ekkor<br />
már a nyílt konfrontáció híve vagyok. A mérsékeltebb<br />
véleményekkel szemben Csengey<br />
radikálisabb álláspontja áll hozzám a legközelebb.<br />
A SZER adásait hallgatva, Kasza László<br />
műsoraiból már ismerem a demokratikus<br />
ellenzék híresebb tagjait. Érdeklődve hallgatom<br />
a „Rajk-butik” bezárásáról szóló tudósításokat,<br />
a „második nyilvánosság” elleni<br />
fokozódó hatósági megtorlások eseményeit.<br />
Furcsa <strong>szám</strong>omra, hogy még a „kis Rajkot”<br />
is üldözik, pedig Kádár a keresztapja. Somogyi<br />
János ismerősömön keresztül kapcsolatot<br />
keresek az ellenzék több ismert vezetőjéhez,<br />
így kapom meg Dalos György és Kőszeg<br />
Ferenc lakcímét és telefon<strong>szám</strong>át.<br />
A rendszer ellenzéke 1983–1984<br />
Első utam a Nyugati pályaudvar közelében<br />
lakó Daloshoz vezet. Résnyire tárul az ajtó,<br />
a sápadt Dalos teljesen ijedt és feldúlt hangon<br />
közli velem, hogy most kapta meg végre<br />
Nyugat-Berlinbe szóló útlevelét, menjek<br />
inkább Kőszeghez, nehogy látogatásommal<br />
lebuktassam. A beszari főellenzékit látva<br />
csalódásom mérhetetlen, de azért tovább<br />
indulok a belvárosi Párizsi udvarban lakó<br />
Kőszeghez. Vidéki, szegény és üldözött<br />
„proli-gyerekként” teljesen felfoghatatlan<br />
<strong>szám</strong>omra az a könyvekkel és festményekkel<br />
telezsúfolt gazdag polgári miliő, ahol Kőszeg<br />
fogad. Sokáig nem tudom feldolgozni,<br />
hogyan élhet ilyen pazar körülmények<br />
között egy vérbeli ellenzéki, miközben családom<br />
és ismerőseim mind szegénységben és<br />
nélkülözésben nyomorognak. Végül is kölcsönös<br />
szimpátia alakul ki köztünk, Kőszeg<br />
ellát mindenféle jó tanácsokkal az ellenzéki<br />
létezéssel kapcsolatban, ő lesz később az<br />
egyik legfőbb ellenzéki segítőm és támogatóm.<br />
Már fővárosi felköltözésem előtt<br />
hetente találkozunk, idővel önként jelentkezem<br />
valamiféle illegális nyomdai vagy grafikai<br />
munkára. Az egyik ilyen beszélgetésünk<br />
során felmerül a lehetősége annak, miszerint<br />
Szolnokon szitanyomó technikával<br />
nyomtassuk ki a Beszélő nyolcas <strong>szám</strong>ának<br />
a borítóját, valamint mellékletként a Nagy<br />
Imre per négy halálra ítélt fővádlottjának<br />
az arcképét. A lehetséges veszélyeket, cseppet<br />
sem latolgatva, természetesen örömmel<br />
igent mondok a megtisztelő feladatra.<br />
Közeledik a forradalom évfordulójának<br />
az időpontja. Késő ősszel megkapjuk a kész<br />
filmlemezeket, majd a művésztelepen Bokros<br />
Peti titokban elkészíti a sokszorosításhoz<br />
szükséges szitaszöveteket. Mivel feleségem<br />
szülei néhány napra kirándulni mennek a<br />
Mátrába, elhatározzuk, hogy a kilencedik<br />
emeleten lévő megüresedett lakásukban<br />
nyomtatjuk ki a tiltott anyagot. Megpróbáljuk<br />
maximálisan betartani az illegalitás szabályait,<br />
vigyázunk a legapróbb részletekre.<br />
Amikor egy munkafolyamatot elvégezünk,<br />
azonnal tovább állunk. Mindent eltakarítunk<br />
és fel<strong>szám</strong>olunk magunk mögött. Hetekkel<br />
előtte, lassan és észrevétlenül összegyűjtjük<br />
a szükséges papírmennyiséget. Különböző<br />
helyeken, hátizsákokba pakolva elrejtjük a<br />
festéket és a hígítót. Aztán türelmesen várakozunk<br />
a kellő pillanatra.<br />
Néhány nappal később, egy pénteki nap<br />
reggelén nekiláttunk a nyomtatásnak. Másnap<br />
estére a lakásban már szárad az újabb<br />
ezer darabos szitanyomat, amikor Péter viszszarohant<br />
hozzánk a riasztó hírrel, a tömbház<br />
körül nyüzsögnek a rendőrök. Lebuktunk,<br />
valaki nyilván beköpött bennünket!<br />
Nem sok időnk marad a nyomatok eltüntetésére.<br />
A kompromittáló iratokat elégetem<br />
a WC-kagylóban. A szitákat és a festékeket<br />
gyorsan elrejtjük különböző emeleti tűzoltószekrényekben.<br />
A ragadós papírlapokat<br />
sietve összekapkodjuk két nagy bőröndbe,<br />
majd becsöngetek a szomszéd lakásba és<br />
megkérem a háziasszonyt, hogy vigyázzon<br />
már a csomagokra, mert hamarosan elutazunk.<br />
Péter felmegy a tetőre, és a harmadik<br />
háztömb liftjén keresztül észrevétlenül<br />
távozik. Talán tíz perc elteltével hangosan<br />
dörömbölnek a rendőrök. Legalább húszan<br />
berontanak a lakásba és mindent felforgatnak.<br />
Elhúzzák a bútorokat, feltekerik a szőnyegeket,<br />
felforgatják a fiókokat. (A családi<br />
ékszereket kipakolják az asztalra és meg<strong>szám</strong>olják,<br />
nehogy rájuk fogjuk az esetleges<br />
eltűnésüket.) Az írásos házkutatási engedélyt<br />
később hozzák meg, miután felkérem<br />
őket, a hivatalos írat bemutatására. Legalább<br />
egy órán keresztül kitartóan kutakodnak a<br />
hígító szagú és füstös lakásban, de semmit<br />
sem találnak. Vezetőjük Urbán István százados,<br />
láthatóan egyre idegesebb és ingerültebb,<br />
amikor váratlanul csengetnek. A szomszéd<br />
asszony áll az ajtóban és engem keres.<br />
Zavart mosollyal szabadkozik, hogy hamarosan<br />
el kell mennie a piacra és megkérdezi,<br />
mi legyen a nála hagyott csomagokkal. A<br />
váratlan hírre a rendőrök izzadt arca felderül.<br />
Végigfut rajtam a gyomorideg, aztán<br />
higgadtan odaszólok a meglepett Urbánnak<br />
és a nyomozóknak: – Uraim, lebuktam!<br />
A fatális lelepleződést követően, még az<br />
éjszaka hazarendelik feleségem szüleit az<br />
80 JÓ HA FIGYELÜNK!
őszi üdülésről. Másnap reggel kihallgatásra<br />
várva, már korán benn ülök a kapitányságon.<br />
A folyosón találkozom Vörös Miklós<br />
nyomozóval, aki régi középiskolai ismerősöm,<br />
most elfordítja a tekintetét. Kihallgatásom<br />
során, Urbánon kívül, még két néma<br />
állambiztonsági tiszt is jelen van a szobában.<br />
Vízzel és kávéval kínálnak, de nem fogadom<br />
el. Kapcsolataimról és tevékenységemről<br />
természetesen nem mondok semmit. Végighallgatom<br />
a sajtórendészeti vádpontokat,<br />
majd tiltakozom az eljárás ellen, sérelmezem<br />
a vélemény és sajtószabadság hatósági megsértését.<br />
Este felhívom telefonon Kőszeget.<br />
A SZER másnapi híreiben részletesen be<strong>szám</strong>ol<br />
a történtekről. A rendőrség nem lankad,<br />
délelőtt beidézik az ismerőseimet és rokonaimat,<br />
délután házkutatást tartanak több<br />
helyszínen, köztük anyámnál és Magyar<br />
Fruzsina színházi dramaturgnál, aki segített<br />
nekünk a nyomtatás előkészítésében. Anyámat<br />
beviszik a nyomozók és kihallgatják, aki<br />
felháborodottan közli velük: “Maguk nevelték<br />
ezt a gyereket szocialista demokráciára,<br />
most ne rajtam kérjék <strong>szám</strong>on, amit elrontottak!”<br />
Több napot töltök a kapitányságon,<br />
végül sajtórendészeti vétség címén eljárást<br />
kezdeményeznek ellenem. A szitaszöveteket<br />
szerencsére nem találják meg. Egyik<br />
következő nap délelőttjén feleségemet is<br />
berendelik kihallgatásra. Szülei éppen akkor<br />
keresnek Varga Pista barátunktól bérelt, Bálvány<br />
utcai albérletünkben, amikor nem tartózkodunk<br />
otthon. Hosszasan csengetnek,<br />
majd miután neszezést hallanak odabentről,<br />
betekintenek a postaláda nyílásán. A lakás<br />
félhomályában, két ismeretlen férfi, létrán<br />
állva szereli a telefon elosztódobozát.<br />
A városban állandóan követnek, az<br />
albérletünket lehallgatják, feleségem és a<br />
szüleimet vegzálják, munkát már sehol sem<br />
kapok. Lassan közeledik a hideg tél, körülöttünk<br />
egyre fagyosabb a levegő. Kiírják a<br />
szabálysértési eljárás tárgyalásának idejét.<br />
Végleg elbúcsúzom anyámtól és családomtól,<br />
elhagyom Szolnokot. 1984 februárjától,<br />
<strong>szám</strong>űzött vadként már Budapesten lakom<br />
a Hűvösvölgyben, Bokros Peti és Serfőző<br />
Magdi parányi albérletében. <strong>Ha</strong>marosan<br />
utánam jön fiatal feleségem is, akit folyamatosan<br />
megfigyelnek miattam és eltanácsolnak<br />
a jászberényi tanítóképző nappali<br />
tagozatról. Tavasszal aztán megszületik a<br />
szabálysértési eljárás ítélete. Kőszeg leutazik<br />
velem Szolnokra és részletesen tudósítja a<br />
külföldi sajtót a történtekről. Jelentős pénzbírságot<br />
kapok, amit nem tudok és nem is<br />
akarok befizetni. A börtönbe vonulás napján<br />
összeszedem a holmimat és korán reggel<br />
jelentkezem a szolnoki Büntetés Végrehajtó<br />
Intézet portáján. A kapus értetlenül telefonál,<br />
majd komoran visszaadja a bevonulásra<br />
felszólító idézést. – Molnár úr, az ön<br />
büntetési tételét maradéktalanul kifizette a<br />
CGT francia szakszervezet! – mondja kicsit<br />
hitetlenkedve, miközben én is bosszankodom<br />
és csodálkozom. <strong>Jó</strong> viccnek tűnik, de<br />
nem tudom ki áll a befizetés valódi hátterében.<br />
Aztán nyomozóktól követve kisétálok a<br />
pályaudvarra és boldogan robogok vissza a<br />
fővárosba, ahol új tavaszok, új küzdelmek és<br />
új kalandok várnak még rám.<br />
(folytatjuk)<br />
Forrás: kuruc.info<br />
AHOGY ALKALMUK LESZ RÁ, KIRÚGNAK<br />
Tisztelt Cím!<br />
A minap találta meg a párom ezt az oldalt, vagyis az Önök honlapját.<br />
Úgy látom, hogy van egy fórum, ahol már sok minden elhangzott és<br />
sok mindent láttak is egyben, ezért szeretném az én történetemet<br />
is megosztani Önökkel, hátha tudnak valamilyen módon segíteni<br />
nekem. Szóval a történetem a következő:<br />
Ez év Januárjától dolgozom Budapesten, egy belvárosi, éjjel-nappal<br />
nyitva tartó, élelmiszer üzletlánc egyik boltjában, mint “árufeltöltő”.<br />
Azért idézőjeles ez az árufeltöltési munkakör, mert amellett<br />
kasszázom és csemegepultban is kiszolgálok egy-egy műszakban. De<br />
ez nem is nagy baj,mert a szerződésemben az áll, hogy átcsoportosítható<br />
vagyok. Ennél sokkal nagyobb probléma az például, hogy ma<br />
szombat van és nem tudom, hogy jövőhéten, hogy kell dolgoznom,<br />
azaz melyik nap, milyen műszakban. Azt mondták, hogy majd vasárnap<br />
telefonáljak be, és majd megmondják. Ez nem az első alkalom.<br />
Az esetek 90%-ban nem tudja egy munkavállaló sem meg, egy<br />
héten kívül a következő heti beosztást. Ez ha jól tudom nem törvényes.<br />
Ja, és ha megvan a beosztásunk végre, akkor azt nem hozhatjuk<br />
haza, hanem a boltban lévő irodában nézhetjük meg, amit külön el<br />
kell kérni, mert nem lehet szem előtt azért, mert ha jön a Munkaügyi<br />
felügyelőség, akkor a beosztást ne láthassák, hiszen egy radír és már<br />
át is van írva beosztásunk. Amit megjegyzek, hogy nem ritka, pláne<br />
nincs megtérítve anyagilag.<br />
És ha már az anyagiaknál vagyunk...Minden dolgozónak szinte<br />
más az órabére, ami a munkába lépés 1. napján van megállapítva,<br />
amit nem tudni mi határozz meg, mert azt kikötötték, hogy nem<br />
beszélhetjük meg a másik kollégával. A bérkifizetés kp-ban történik.<br />
Ők összeadják hány órát dolgoztunk és az órabérünkkel ki<strong>szám</strong>olják<br />
mennyi pénz jár. Igen ám de...délutános pótlékot nem fizetnek,<br />
mert azt mondják, hogy azt már eltörölték, (amit tudtommal csak<br />
ez év Júliusától fognak) éjszakás pótlékot adnak, de csak 20%-ot a<br />
40% helyett. Amikor én ezt felvetettem, hogy miért, akkor közölték<br />
velem ordibálva, hogy fogjam be a <strong>szám</strong>, hülyeségeket beszélek, és<br />
ahogy alkalmuk lesz rá kirúgnak.<br />
Pedig úgy tudom járna 40%-os éjszakai, és 20%-os délutáni pótlék,<br />
mivel folyamatos munkarendeben dolgozunk, hiszen nyitva vagyunk a<br />
nap 24 órájában egymást váltva. De szerintem ezt Önök nagyon jól tudják,<br />
hogy ez JÁRna! Na még a fizetésről... Ünnepnapot nem fizetnek ki<br />
pluszba, olyan mintha normál nap lenne. <strong>Ha</strong> a boltban lejár valami termék<br />
és rá tudják fogni, hogy valakinek a hibájából történt, akkor levonják<br />
a fizetésből a lejárt termék értékének az összegét. És persze eladási áron<br />
és nem beszerzési áron, (ugye amit , bukott a cég)de legalább elviheti a<br />
lejárt terméket a dolgozó. <strong>Ha</strong> lopnak a boltban és észreveszik utólag, amit<br />
kamerán visszanéznek, akkor amelyik dolgozót hibásnak találják, akkor<br />
az is levonásra kerül, mert nem figyelt a dolgozó.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 81
<strong>Ha</strong> a dolgozónak pluszban vagy mínuszban 200 Ft felett eltér a<br />
kasszája az ismételten levonásra kerül a fizetésből. Még akkor is, ha 10<br />
ezer forint plusz van a kasszában. Akkor azt a 10 ezer pluszt elteszik,<br />
és még plusz 10 ezret levonnak a fizetésből, szóval így 20 ezer forint<br />
plusza lesz a boltnak, azaz a főnökségnek. És még mindig nincs vége....<br />
Táppénzre nem lehet elmenni, ezt kikötötték, mert a cég ugyan<br />
ki nem fizeti. Kiírogatják a szabadságot minden hónapban, de szabadságra<br />
nem megy a dolgozó, ki sem fizetik, csak következő hónapban<br />
aláíratnak egy papírt, hogy ekkor és akkor szabadságon voltunk.<br />
Hogy a tényleges szabadságot mikor veszi ki a dolgozó azt ők külön<br />
írják, hogy még mennyi jár, amit persze nem fizetnek ki 100% -ban,<br />
csak részben, amennyit a működési igazgató ki<strong>szám</strong>ol. Most én pont<br />
egy ilyen előtt állok, mert elszeretnék menni 9 napra nyaralni, de<br />
már közölték, hogy arra az időre ne <strong>szám</strong>ítsak teljes fizetésre.<br />
És még sok kis apróság van, ami tényleg apróság az ilyen dolgok<br />
mellett, hogy 15 percel munkakezdés előtt meg kell jelenni (már 3/4<br />
6-kor és 6- kor kezdődik a munkaidő) és fél 3-ig bent kell maradni<br />
(itt megjegyezném 6- tól 2- ig szól a munkaidő) holott nincs ebédszünet<br />
sem, hanem munka közben, állva kell elfogyasztani az ételt.<br />
Cigarettát otthonról nem lehet bevinni, csak amit a boltban megveszel<br />
azt lehet szívni, és elvinni, de másnap már azt nem viheted<br />
vissza a boltba.<br />
CSALÁDI HÁZAD VAN?<br />
Ennyi idő alatt térül meg a napelem<br />
És a slussz poén a végére az (viszont ezt csak a kollégáktól hallottam),<br />
hogy tavaly senki sem kapta meg az adójóváírását minden<br />
hónapban, és nem azért, mert erről lemondtak a dolgozók hogy idén<br />
egy összegben visszakapják, hanem a főnökség közölte velük, hogy<br />
ez az összeg nekik jár, mert szegény munkáltatónak, milyen sokba<br />
kerül a dolgozó. Így hát se tavaly havonta, se idén egy összegbe nem<br />
kap a dolgozó semmit vissza az APEH- tól, hiszen a cég csinálta az<br />
adóbevallásukat.<br />
Manapság Önök szerint ez rendben van? Tudnak segíteni valamilyen<br />
formában esetleg? Vagy kihez tudnék fordulni ezekkel a problémákkal<br />
érdemben? A mai világban , mint gondolom ezt Önök is tudják,<br />
hogy nagyon nehéz munkát találni, és ez a cég ezért is meri ezt<br />
megtenni, amit persze hangoztatnak is, hogy a munkáltató milyen<br />
jó fej, mert majd 200 embert foglalkoztat, hanem többet. Én inkább<br />
ezt úgy látom, hogy “rabszolgaság”! Ezen a munkahelyen mindenki<br />
fél, csak nem mernek lépni azért hogy jobb legyen, magyarán Munkahelyi<br />
terror van. De én hiszek abban, hogy ezt nem muszáj tűrni!!<br />
Köszönöm, hogy elolvasták a levelemet, várom mielőbbi válaszukat,<br />
és bízom benne, hogy tudnak tanácsot, vagy segítséget adni!<br />
Tisztelettel: G. Márk<br />
Forrás: munkahelyiterror.blog.hu<br />
Röhög rajtunk Európa – vallják a hazai napelem-piac<br />
képviselői. A kritikán aluli engedélyezési-,<br />
illetve szabályozási rendszer,<br />
az állami támogatások elmaradása, valamint<br />
egy ismeretlen érdekeket képviselő<br />
lobbitevékenység ugyanis mind-mind gátat<br />
szabnak hazánkban az “ingyenenergia” terjedésének.<br />
Pedig szakértők tapasztalatai szerint egy<br />
családi ház éves villamos energia igényét<br />
lefedő napelemes rendszer maximum 10 év<br />
alatt behozza az árát. Nagy kérdés ugyanakkor,<br />
mégis melyik a jobb befektetés egy<br />
magyar háztartásnak: a napenergia hasznosítása,<br />
vagy egy bankbetét?<br />
<strong>Ha</strong>zánkban potenciálisan a napenergiából<br />
nyerhető a legtöbb megújuló energia.<br />
Magyarországon a primerenergia felhasználás<br />
jelentős részét fedezni lehetne a nap<br />
segítségével. Arról nem is beszélve, hogy<br />
a napelem az egyetlen olyan technológia,<br />
amely lehetővé teszi, hogy decentralizáltan<br />
termeljünk áramot. Ugyanakkor jelenleg a<br />
napenergia-hasznosítás terén van a legnagyobb<br />
szakadék a lehetőségek (elvi potenciál!),<br />
és a ténylegesen realizálható energiatermelés<br />
között. Bár óriási lehetőségek<br />
rejlenek a technológiában, erre azonban<br />
hazánkban még nem jöttek rá. Ez egyrészt<br />
előny, mert korábban jelentős veszteséget<br />
generált volna, ha a politikai vezetés őrült<br />
drágán támogatta volna a technológiát, másrészt<br />
hátrány, mert így az iparág nem tudott<br />
megfelelően kifejlődni hozzá, mint például<br />
Németországban. Arról nem is beszélve,<br />
hogy az irracionális szabályozás, a támogatások<br />
elmaradása sem könnyíti meg a napelemes<br />
rendszerek terjedését.<br />
„2003-ban még az előző Fidesz-kormánynak<br />
hála 30 százalékos támogatás volt<br />
a Széchenyi programon belül, és 12 százalékos<br />
áfa volt a napelemekre. Nagyon jók<br />
voltak a viszonyok, igaz, hogy akkor még<br />
a mostani háromszorosába kerültek a napelemek.<br />
Lassan eltelt 10 év, és a feltételek<br />
Magyarországon nemhogy nem javultak<br />
volna, hanem romlottak. Ma egyáltalán nem<br />
támogatják a napelemes rendszerek telepítését,<br />
sőt, 27 százalékos az áfa – döbbenetes.<br />
Látszik is, hogy nagyon kevés családi házas<br />
megrendelés van” – mondta el a Pénzcentrum.hu-nak<br />
Kitzinger Zsolt, a KLNSyS Kft.<br />
kereskedelmi vezetője.<br />
A támogatások elmaradása mellett az<br />
áramszolgáltatók felé történő engedélyeztetés,<br />
illetve a szabályozás nehezíti meg<br />
leginkább az értékesítést, így a napelemes<br />
rendszerek terjedését. Nem sikerült ugyanis<br />
bevezetni a Metár-rendszert Magyarországon,<br />
mely arról szólt volna, hogy a szolgáltatók<br />
emelt átvételi áron átveszik a napelemek<br />
által megtermelt energiát, mint ahogy<br />
egyébként azt teszik már régóta Bulgáriában,<br />
Szlovákiában, vagy például Németországban.<br />
Ehhez képest január elsejével – egy<br />
időben Bencsik János, volt energiaügyekért<br />
és klímapolitikáért felelős államtitkár távozásával<br />
-, egy igen kellemetlen rendelkezés<br />
lépett életbe, mely igencsak megnehezíti<br />
a napelemes rendszerek terjedését. Míg a<br />
82 JÓ HA FIGYELÜNK!
korábbi jogszabály szerint az 50 kWh-nál<br />
kisebb erőművekben termelt áramot a szolgáltatóknak<br />
kötelezően át kellett venniük a<br />
fogyasztás erejéig, túltermelés esetén pedig<br />
a mindenkori szolgáltatási díj 85 százalékán,<br />
addig az idei évtől a túltermelésért 22 forintot<br />
kapnak kWh-ként (ez körülbelül 50 százalékos<br />
átvételi díj – a szerk.) a kiserőművek<br />
tulajdonosai.<br />
A másik hatalmas probléma, mely szintén<br />
gátat szab a technológia hazai térhódításának,<br />
hogy az áramszolgáltatók nagyon szigorú<br />
követelményrendszert állítottak fel, és<br />
így csak bizonyos invertertípusokat (magyarázat<br />
a lenti ábra 3. pontjában – a szerk.)<br />
engedélyeznek. Az áramszolgáltatóknál<br />
olyan feltételrendszert alakítottak ki egységesen,<br />
melyben minden invertergyárnak<br />
4 szabványnak kell megfelelnie, míg külföldön<br />
például elég egyetlen certifikátot<br />
beszerezni. Kitzinger Zsolt szerint nem azzal<br />
van a gond, hogy meg kell felelni a szabványoknak,<br />
hanem, hogy a legkisebb piacon<br />
a legszigorúbb feltételrendszert állították<br />
fel. A szakember véleménye szerint ennek<br />
hátterében valamilyen ismeretlen érdekeket<br />
szolgáló lobbitevékenység állhat.<br />
Egy családi ház esetében egyébként a<br />
leghosszabb időt éppen az engedélyeztetés<br />
veszi igénybe – ez a folyamat a megrendeléstől<br />
<strong>szám</strong>ított 1-1,5 hónap. A szerelési munkálatok<br />
azonban ennél már jóval flottabbul<br />
mennek. A rendszer telepítése egy nap alatt<br />
elkészül, komolyabb felfordulás nélkül –<br />
kicsit kell cserepet bontani, de más átalakításra<br />
nincs szükség. A szakemberek természetesen<br />
előzetesen felmérik a tető tájolását,<br />
de a tapasztalatok szerint szinte mindenhol<br />
találni olyan felületet (egy családi házas<br />
rendszer esetén körülbelül 25 négyzetméter,<br />
ami 15 napelem-táblából áll), amely tökéletesen<br />
biztosítja a feltételeket – legrosszabb<br />
esetben pedig az elemekből lehet előtetőt is<br />
képezni a megfelelő tájolás érdekében. Ami<br />
egy családi házas rendszer bekerülési költségét<br />
illeti, általánosságban elmondható, hogy<br />
egy 3,6 kW-os rendszer – mely egy átlagos<br />
magyar háztartás éves villamos energia igényét<br />
fedezi tudja – munkadíjjal és engedélyeztetéssel<br />
2 millió forint alatt marad.<br />
A napelemeknél ugyanakkor nagyon<br />
<strong>szám</strong>ít a minőség. A sorba kötött tábláknál<br />
ugyanis elég, ha csak az egyik rossz,<br />
így az egész rendszer használhatatlan lesz.<br />
<strong>Ha</strong> egy panelt rosszul gyártanak, akkor az<br />
5 év múlva jelent majd problémát. Ebből<br />
egyértelműen következik, hogy a némileg<br />
drágább napelemeknél a gyár hírnevét kell<br />
megfizetnünk. Egy megbízható gyártó terméke<br />
ugyanis 5 év múlva is működni fog, és<br />
ha mégse így lenne, könnyedén érvényesíthetjük<br />
garanciális igényünket, míg egy olcsó<br />
napelemeket gyártó vállalkozás esetleges<br />
csődje tönkre teheti befektetésünket. Egy<br />
rendszerben ugyanis csak egyféle típusú<br />
napelemeket lehet egyszerre működtetni. A<br />
napelemek élettartama mindazonáltal igen<br />
hosszú (50-100év) – a tapasztalatok szerint<br />
10 évente nagyjából 4 százalékot romlik a<br />
teljesítményük. Karbantartási költséggel<br />
ugyanakkor nemigen kell <strong>szám</strong>olni, az esetleges<br />
hibákat a gyártó állja. Az inverterek<br />
élettartama ugyanakkor némileg rövidebb,<br />
s nagyban függ attól, hogy hova telepítik.<br />
A tapasztalatok szerint beltéri telepítésnél<br />
akár 30 év, míg kültéri telepítés esetén jó,<br />
ha 15 évet kibírnak. Ebből adódóan viszont<br />
<strong>szám</strong>olni kell karbantartási költségekkel is.<br />
Ezek a javítások azonban nem horribilisek.<br />
Egy családi házas napelemes rendszer, az<br />
elmúlt 16 évben tapasztalt energiaár-emelkedés<br />
ütemét előre vetítve nagyjából 6-8 év<br />
alatt behozza az árát, s a jelenleg tapasztalható<br />
általános villamos energia díjak stagnálása<br />
esetén is 8-10 éven belül eléri a megtakarítás<br />
a rendszer bekerülési költségét. Ugyanakkor<br />
egy befektetést csakis egy másik befektetés-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 83
sel érdemes összehasonlítani. Magyarország<br />
legnépszerűbb befektetési formájával, vagyis<br />
a bankbetétekkel összehasonlítva viszont<br />
már mindjárt nem ennyire rózsás a helyzet.<br />
Az éven belül lekötött forintbetétek esetében<br />
– melyek átlagos évesített kamatlába jelenleg<br />
7 százalék körül mozog az MNB legfrissebb<br />
statisztikái szerint – egyértelműen látszik,<br />
hogy a napelemes rendszerek egyelőre miért<br />
nem indultak rohamos terjedésnek. Arról<br />
nem is beszélve, hogy a pénzintézetek akciós<br />
kamatai ennél jóval nagyobbak is lehetnek<br />
(~10 százalék). Mint már korábban is említettük,<br />
a terjedéshez tehát elengedhetetlen<br />
az elérhető támogatások fejlesztése, de minimum<br />
az átvételi oldal ösztönzése.<br />
Főként, hogy Kitzinger Zsolt prognózisa<br />
szerint már csak az inverterek esetében lehet<br />
áresésre <strong>szám</strong>ítani, s a napelemek beszerzési<br />
ára már nem fog az elmúlt tíz évben tapasztalt<br />
mértékben tovább csökkenni. Ma egy 200<br />
Wattos napelem-tábla gyártói beszerzési ára<br />
40 ezer forint, s pozitív csillagállás esetén sem<br />
lesz olcsóbb egyhamar. Éppen ezért az állami<br />
ösztönzők elengedhetetlenek a piaci szegmens<br />
felrázásához. Először is – mint megannyi<br />
más szegmensben – a napelemeknél is<br />
szükség lenne a 27 százalékos áfakulcs csökkentésére<br />
(emlékeztetőül: 2003-ban még 12<br />
százalék volt az áfa a napelemekre – a szerk.)<br />
Másodsorban pedig be kellene indítani<br />
a Metár-rendszert, melyre mindeddig csak<br />
ígérgetések voltak. Minimálisan megemelt<br />
átvételi árral ugyanis lökést lehetne adni a<br />
magyar gazdaságnak. Hiszen, ha a befektetők<br />
idehozzák a pénzüket, s Magyarországon<br />
termelnek Magyarországnak áramot<br />
(„magyar napból”), az jókora lökést ad a<br />
GDP-nek. Arról nem is beszélve, hogy szép<br />
<strong>szám</strong>mal létesülnének új munkahelyek is.<br />
Végezetül pedig a napenergia lakossági<br />
hasznosításának elengedhetetlen feltétele<br />
a következetes állami támogatások életre<br />
hívása is. Az elmúlt 10 évben ugyanis volt<br />
idő, amikor 35 százalékos támogatás is rendelkezésre<br />
állt, és olyan is, amikor semmi.<br />
Arról nem is beszélve, hogy a tapasztalatok<br />
szerint a pénzintézetek is nyitottak lennének<br />
az előfinanszírozásra, hiszen a napelem<br />
egy gyorsan leszerelhető, tartós termék, így<br />
megfelelő fedezetet is nyújt.<br />
Forrás: richpoi.com<br />
NEM KÖNNYŰ OLVASMÁNY,<br />
DE MINDEN MAGYARNAK ISMERNIE KELL!!!<br />
Erröl az 1943-as kiugrási kisérletről és<br />
föként arról, hogy miért hiúsúlt meg, minden<br />
magyarnak tudnia kell...<br />
Kis Kós Margit hozzászólása – A fasisztázók<br />
figyelmébe!<br />
(Egy véletlenül talált gyöngyszem, érdemes<br />
elemezni. És még mikről nem tudunk,<br />
mert nem tudhatunk, mert titkosították. Kik?<br />
és vajon Miért?) Kis Kós Margit is hozzászólt<br />
a Polgári Hírszemle hivatkozásához.<br />
Kis ezt írta: „Nekem az is tetszene, ha<br />
végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna<br />
azzal a hivatalos levéllel, amit még<br />
1995-ben írt az Angliában élő magyar szervezet<br />
képviselője Vastagh Pálnak:<br />
Budapest, 1995. jún. 27.<br />
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak<br />
Budapest,<br />
Tisztelt Miniszter Úr!<br />
E hó elején napilapból értesülhettem arról,<br />
hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb<br />
kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben<br />
a következőkre szeretném szíves<br />
figyelmét felhívni. Valószínűnek tartom,<br />
hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt<br />
évben nyilvánosságra került brit levéltári<br />
dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel<br />
foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C.<br />
120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett<br />
dokumentum szerint 1943 nyarán az<br />
akkori magyar kormány kéréssel fordult az<br />
angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék<br />
lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi<br />
blokkból.<br />
Ennek tárgyalása során megjelent a<br />
Zsidó Képviselettől <strong>Ha</strong>imer professzor, aki<br />
a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő,<br />
hogy „a magyar kérelem teljesítése miatt<br />
aggódnak a Magyarországon viszonylagos<br />
biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését<br />
eredményezné.”<br />
Az elhangzott vétó után az angol referens,<br />
dr. Randall, a következőt írta sajátkezűleg a<br />
dokumentumra: „E kérdést megkülönböztető<br />
figyelemmel kísérjük, és ezért nem<br />
követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan<br />
álljanak ki a németek ellen, amely a német<br />
megszállást eredményezné.”<br />
Az idézett kordokumentum tartalma<br />
után egyértelműen megállpítható, hogy a<br />
magyar nemzet védőfalként lett feláldozva<br />
az országban akkor tartózkodó 800.000<br />
zsidó megmentése érdekében.<br />
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni<br />
a világszerte szajkózott „utolsó csatlós,<br />
fasiszta, tömeggyilkos stb.” megbélyegzéseket,<br />
amelyek még napjainkban is felszínen<br />
vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek<br />
unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni<br />
kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is<br />
cinizmusnak nevezhető.<br />
Az eddig felsoroltak ismeretében a következő<br />
kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:<br />
1. Állítson fel egy bizottságot annak<br />
megközelítő megállapítására, hogy az<br />
1943-as kiugrás megakadályozása következtében<br />
milyen kár érte a magyar nemzetet:<br />
a liberátorok szőnyegbombázásából,<br />
az ország későbbi hadszíntérré válásából,<br />
a lakosság elhurcolásából, azok nagy része<br />
elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt<br />
és kifizetett kárpótlásból, az ország<br />
negyven éven át tartó folyamatos kirablásából,<br />
a nemzetet világszerte gyalázó hangok<br />
károkozásából.<br />
A felsorolt károkat - amelyek többszörösét<br />
teszik ki az ország jelenlegi külső és belső<br />
adósságának - teljes egészében az idézett<br />
zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás<br />
esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz<br />
kell fordulni.<br />
2.Mindaddig, amíg a Magyar Állam<br />
ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik,<br />
elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű<br />
követelése.<br />
Miniszter Úr! Levelem már csak azért<br />
is idöszerűvé vált, mert a gyilkos nemzet<br />
minősítést éppen attól a külföldön élő neves<br />
karmestertől kaptuk, aki a sajtó híradása szerint<br />
a magyar népet “milliós nagyságrendű<br />
gyilkosoknak” nevezte. Az illető karmester<br />
Solti György, aki ezt követően május 8-án a<br />
Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál<br />
Zenekart vezényelte.<br />
Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e,<br />
hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós<br />
nagyságrendű gyilkosának nevezze, s<br />
utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében<br />
izraeli zenekart vezényeljen?”<br />
http://www.youtube.com/watch?v=KI0FIQURp74&feature=related<br />
84 JÓ HA FIGYELÜNK!
NEW YORK TIMES<br />
A New York Timesban Paul Krugman sorozatot<br />
indított az Orbán-kormány ellen. A sorozat<br />
ötlete feltehetőleg Konrád Györgyben fogalmazódott<br />
meg először, de bizonyosak lehetünk<br />
benne, hogy <strong>Ha</strong>raszti Miklós és <strong>Ha</strong>lmai<br />
Gábor is serénykednek a témaválasztásban. A<br />
társaság legaktívabb tagja Kim Lane Scheppele,<br />
egy amerikai jogászprofesszor asszony, aki az<br />
összehasonlító jogtudomány területén oktat,<br />
de pillanatnyilag elsődleges elfoglaltsága, hogy<br />
az Orbán-kormányt és Magyarországot ekézze.<br />
Most a Terrorelhárítási Központot és a parlamenti<br />
őrséget találta meg. A NYT-ban megjelent<br />
propagandacikk hemzseg a tárgyi tévedésektől<br />
és nemcsak Scheppellét, de Krugmant<br />
is komolytalanná teszi. Ettől még a magyarországi<br />
sajtó természetesen minden lehetséges<br />
alkalommal ismétli, hogy a NYT szerint a TEK<br />
Orbán magánhadserege és az amerikai olvasó<br />
előtt is megjelenik a kelet-európai titkosrendőrség<br />
nyomasztó képe.<br />
A cikk több szempontból is védhetetlen.<br />
Egyrészt a Terrorelhárítási Központot<br />
amerikai mintára hozták létre. <strong>Ha</strong>jdu János,<br />
a TEK főigazgatója a 80-as évek végén,<br />
90-es évek elején azon első magyar rendőrök<br />
között volt Orlandóban, akik éppen az<br />
amerikai ún. beavatkozó egységek működésébe<br />
kaphattak betekintést. <strong>Ha</strong>jdut évekkel<br />
később kipaterolták a rendőrségből, mert<br />
közel került egy bűnszövetkezet felderítéséhez,<br />
melynek magas rangú rendőrök is<br />
részesei lehettek. Nem <strong>Ha</strong>jdu volt az egyetlen<br />
rendőr, akire vadásztak a szocialista–szabad<br />
demokrata időkben, mert megtudott<br />
valamit a rendőrséget keresztbe-kasul átható<br />
korrupciós szövedékről, de ez nyilván hidegen<br />
hagyja Scheppele asszonyt.<br />
Az Egyesült Államokban <strong>szám</strong>talan fegyveres<br />
testület létezik a TEK-hez hasonló jogkörrel.<br />
A TEK tulajdonképpen az FBI-nak<br />
felel meg, de lényegesen szűkebb jogkörrel,<br />
ugyanis nem nyomozhat. Az FBI-on kívül<br />
minden amerikai állam rendelkezik saját<br />
rendőrséggel, saját titkosszolgálati eszközöket<br />
is alkalmazó testülettel és saját beavatkozó<br />
egységgel, közérthetőbben kommandóval.<br />
Sőt, különböző minisztériumoknak is<br />
vannak saját fegyveres egységeik, de létezik<br />
külön postarendőrség, az állami intézményeket<br />
védő speciális rendőri erő (Federal<br />
Protective Service), a nehéz fegyverekkel<br />
felszerelt parti őrség és sorolhatnánk napestig.<br />
Az Egyesült Államokból aggódni a TEK<br />
jogkörei miatt több mint nevetséges.<br />
Az USA-ban 2001. szeptember 11. után<br />
évekig tartottak fogva embereket vádemelés<br />
és mindenféle jogvédelem nélkül. Számtalan<br />
durva jogsértésre került sor, nem beszélve a<br />
Blackwater és hasonló magáncégek állig felfegyverzett<br />
alkalmazottairól, akik a Katrina<br />
hurrikán dúlása után az Egyesült Államok<br />
kormányának felhatalmazásával tartották<br />
terrorban a lakosságot.<br />
Scheppele asszony jobban tenné, ha az<br />
Egyesült Államok idevonatkozó gyakorlatát<br />
hasonlítaná össze egy normális európai államéval.<br />
Akkor hamar rájönne, hogy éppen az<br />
Egyesült Államok szenved demokrácia-deficitben<br />
Európával szemben.<br />
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy<br />
a magyar rendőrségen ne lenne mit javítani<br />
ezen a téren is. A 2006-os események nemcsak<br />
azt mutatták meg, hogy micsoda erők<br />
dolgoznak a rendőrségen belül, hogy bizony<br />
szemeket lehet kilövetni, ujjakat lehet eltöretni,<br />
de azt is, hogy a rendőrség szervezeti<br />
struktúrája nem szavatolja a közintézmények<br />
biztonságát. Lényegében mindegy,<br />
hogy milyen erők hatására, de a tény, hogy a<br />
rendőrség feladta az MTV székházát, sokat<br />
elárul a szervezet működéséről.<br />
A szervezett bűnözés már régen utat<br />
talált a rendőrséghez, Szeva Moguljevicstől<br />
a Fekete Seregig <strong>szám</strong>talan komoly nemzetközi<br />
bűnözői csoport vetette meg a lábát<br />
Magyarországon, épült be a rendőrségbe és<br />
tartott kapcsolatot a legfelsőbb közéleti és<br />
politikai körökkel.<br />
Nem emlékszem Scheppele asszony<br />
tiltakozására és NYT-ban megjelent cikkére<br />
sem a 2006-os jogsértések, sem Szeva<br />
Mogiljevics és a szocialista párt közötti kapcsolat<br />
okán. Mogiljevics az FBI körözési<br />
listáján 1. helyen szerepelt, amikor a szocialista–szabad<br />
demokrata kormány alatt háborítatlanul<br />
élt Budapesten, sőt többször kellemesen<br />
elcsevegett Juszt Lászlóval telefonon.<br />
Ezért is vált szükségessé a TEK létrehozása.<br />
<strong>Ha</strong>jdu több szempontból is megfelelő<br />
választás volt a szervezet létrehozásához.<br />
Egyrészt ismerte a rendőrséget, maga is<br />
kommandós volt. Értelmes ember, jó beszédkészséggel<br />
és kiállással. Képes megszervezni<br />
egy ilyen méretű szervezetet, és elegendő<br />
tapasztalatot szerzett, hogy tudja, kiben lehet<br />
megbízni és ki lehet érintett, ki működhetett<br />
együtt a bűnszervezetekkel. Továbbá nyilván<br />
fontos szempont, hogy a kormányfő megbízik<br />
benne. Ezt <strong>szám</strong>on kérni Orbánon a közröhej<br />
kategóriájába tartozik.<br />
A TEK működése ráadásul példaértékű.<br />
Megalakulása óta <strong>szám</strong>talan kiemelt ügyben<br />
bizonyították rátermettségüket. Legyen az<br />
túszmentés külföldről vagy magyar állampolgárok<br />
kimenekítése Líbiából, veszélyes<br />
bűnözők vagy éppen egy családgyilkos elfogása.<br />
A TEK gyorsan, hatalmas erővel képes<br />
a helyszínre érkezni, a rendőrségi intézkedéseket<br />
bénító bürokratikus rendszeren<br />
átlépve. És egy ilyen típusú szervezetnek<br />
éppen ez a lényege. <strong>Ha</strong> nagy a baj, ha azonnal<br />
kell jelentős erőt felmutatni a bűnözők<br />
megfékezésére, akkor ne szolgálati jegyek<br />
kitöltésével bajlódjanak, ne utasításra várjanak<br />
a rendőrök, hanem azonnal teremjenek<br />
a helyszínen és első kézből származó értesülések<br />
alapján járjanak el.<br />
Ismerve a magyar államigazgatás rendjét,<br />
illetve a meglehetősen kusza törvényi szabályozást,<br />
a nemzetbiztonsági szakszolgálat<br />
vagy más adatgyűjtők információi lassan,<br />
vagy soha nem jutnak el azokhoz, akiknek<br />
legnagyobb szükségük van rá. A TEK-en<br />
belül ezért volt szükség a titkos adatgyűjtést<br />
lehetővé tevő infrastruktúra kialakítására.<br />
Ugyanakkor a TEK-nek a jogszabályok<br />
alapján csak nagyon szűk körben, az ország<br />
területi integritását veszélyeztető és az<br />
alkotmányos berendezkedés megdöntésére<br />
irányuló terrorcselekmények feltérképezése<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 85
terén van lehetősége előzetes engedély nélküli<br />
megfigyelésre.<br />
A Scheppele-féle iromány lényegét<br />
tekintve hazugság.<br />
A TEK jogkörei egyáltalán nem bővültek,<br />
és szervezetileg sem növekedett az<br />
eredeti elképzeléshez képest. Bár növekedése<br />
indokolt lenne, mivel lényegében az<br />
egyetlen komolyan szervezett, jelentős erőt<br />
képviselő, az ország biztonságát jelentősen<br />
növelő egység. (Ez ugyan meglehetősen<br />
szomorú, mert ez a mondat a honvédséget<br />
illette volna, de sajna ez a tény.) Így<br />
célszerűnek tűnne, ha a vidéki, ún. megyei<br />
beavatkozó egységek is a TEK alá tartoznának,<br />
vagy legalábbis a TEK-nek lennének<br />
megyei egységei, sőt talán a hatá-rok őrizete<br />
is ehhez a szervezethez kellene kerüljön, de<br />
ez csak az én véleményem.<br />
<strong>Ha</strong>jdu dandártábornok jól kezeli a sajtót,<br />
kimondottan szimpatikus, nem használja<br />
az idióta és teljesen magyartalan hivatalos<br />
rendőri nyelvezetet. Persze, hogy mennyire<br />
elfogult a sajtó, azt jól mutatja az Index<br />
tudósítása. A TEK elfogta a kulcsi mészárlás<br />
elkövetőjét. Értesítették a sajtót, akik lényegében<br />
minden lépésről tájékoztatva voltak,<br />
sőt az elfogás után még arról is gondoskodtak,<br />
hogy az elfogott családgyilkos átrakását<br />
az egyik autóból a másikba lefilmezhessék,<br />
lefotózhassák. Ez nagy segítség a sajtómunkásoknak,<br />
ugyanakkor a rendőröknek<br />
semmi nehézséget sem okoz. Figyelmesség.<br />
Mi erre az Index reakciója: nekitámadnak<br />
a helyszínen sajtótájékoztatót tartó <strong>Ha</strong>jdunak,<br />
hogy miért hozták oda a gyilkost, ez<br />
a normális eljárás-e.<br />
Egyszerűen nem csinálhatnak jót.<br />
Ennek a végletes, mondhatnók beteges<br />
elfogultságnak van egy nagyon érzékeny<br />
vetülete.<br />
Paul Krugman, az ismert közgazdász, egy<br />
breszt-litovszki zsidó család leszármazottja,<br />
összeáll Konrád Györggyel, egy nagyváradiberettyóújfalui<br />
zsidó család leszármazottjával,<br />
és maguk mellé veszik Kim Lane Schappelét,<br />
hogy az Orbán-kormányt és Magyarországot<br />
lejárassák az egyik legbefolyásosabb, ha nem<br />
a legbefolyásosabb amerikai lapban.<br />
Kitalálnak egy cikksorozatot, amiben<br />
egyrészt beszélnek az alkotmányos rend<br />
megváltozatásáról, a diktatúra felé haladásról,<br />
megemlítik természetesen az antiszemitizmus<br />
növekedését – hol tudja azt egy<br />
A GIGANTIKUS LOVI<br />
– avagy a Világ legnagyobb szélhámossága –<br />
amerikai, hogy mi fán terem a Jobbik, hogy<br />
annak semmi köze a kormányhoz?<br />
És most belengetik a hatalmas titkosrendőrség<br />
képét, ami majd terrorizálja a<br />
lakosságot.<br />
Az amerikai fejekben már meg is jelentek<br />
a vagonok, a nácik, Hitler és Auschwitz.<br />
Ilyen aljas károkozás nemcsak a kormánynak,<br />
nemcsak Magyarországnak, nemcsak<br />
a magyaroknak, de a magyar zsidóknak<br />
is rossz.<br />
Elindítani egy ilyen méretű lejárató-kampányt,<br />
azért,<br />
mert Heller Ágnes nem kap több pénzt<br />
kamu pályázatokra,<br />
mert nem minden színház tartozik az ő<br />
köreikhez,<br />
mert nem minden projektjük részesül<br />
állami támogatásban,<br />
mert Ronald S. Lauder beruházása nem<br />
valósulhatott meg, túlzás.<br />
Értelmetlen, ostoba túlzás, melyért<br />
súlyos árat kell fizetni.<br />
Konrádék nem tanulnak, és ezzel<br />
veszélybe sodorják a magyarokat, de<br />
veszélynek teszik ki a zsidóságot is.<br />
csorja<br />
Magam nem lévén közgazdász, csupán a magyar emberre jellemző<br />
józan paraszti ésszel bíró, ágról szakadt atyafiként morfondírozok<br />
időről-időre azon, hogyan butulhatott mára a világ annyira, amenynyire.<br />
Szerény lehetőségeimhez mérten hangot is adok néhanapján<br />
elégedetlenségemnek, de nagyon úgy tűnik, süket fülekre találok.<br />
Pedig az idő engem igazol.<br />
Magukat a komoly üzletember kategóriájába sorolók, hogyan<br />
bízhatnak súlyos milliárdokat egy szeszélyes hangulatváltozásokon<br />
alapuló szerencsejátékra? Kendtek értik ezt? Mer’ én nem. Igen, a<br />
tőzsdéről van szó! Fogadnak mindenfélére! Elsőre azt gondolnánk,<br />
kitévedtünk a LOVI-ra, vagy mifene!<br />
<strong>Ha</strong> még csak valamiféle úri passzióról lenne szó, az ember könynyedén<br />
legyintene rá egyet, nagy az Isten állatkertje. Csakhogy<br />
messze nem ez a helyzet! Itt kérem tisztelettel a mi megfelelő alkatrészünkkel<br />
verik azt a bizonyos sokat emlegetett képzeletbeli csalánt!<br />
Ráadásul teszik mindezt egy, az élettől és a valóságtól teljesen<br />
elrugaszkodott, hogy ne mondjam életellenes rendszer keretei közepette.<br />
Ahogy Bogár prof. „Fejlődni, de meddig?” című írásában oly<br />
találóan fogalmaz:<br />
„Nevetség vagy éppen dühös elutasítás tárgyává válik minden olyan<br />
megközelítési mód, amely bármilyen szempontból is kritizálni meri az<br />
állandó gazdasági növekedés szükségességét, illetve üdvözítő voltát.<br />
(...)<br />
Az a tény, hogy a Föld véges ökológiai rendszerében a végtelen növe<br />
kedés eleve képtelenség, már többé-kevésbé elterjedőben van, noha a<br />
következtetések levonása terén láthatólag semmi sem történik. ”<br />
Valóban.<br />
A prof. szavait támasztja alá az alábbi rövid idézet is, amely az<br />
Index oldaláról való:<br />
„Facebook: közeledik a halálnap<br />
Őszinte részvényem<br />
<strong>Ha</strong> egy weboldalnak közel egymilliárd aktív felhasználója, évi több milli<br />
árd dolláros forgalma, százmilliós nagyságrendű nyeresége és elképesztő<br />
növekedési adatai vannak, viszont nincs épkézláb konkurenciája, az min<br />
den józan emberi <strong>szám</strong>ítás szerint nyerő helyzet. A világ, és főleg a tőzsde<br />
azonban nem mindig a józan emberi <strong>szám</strong>ítás szerint működik.”<br />
Vagy korrektebb, ha úgy fogalmazunk, hogy szinte soha sem a<br />
józan emberi <strong>szám</strong>ítás szerint, sokkal inkább a bennfentes információk<br />
és kereskedés szerint működik?<br />
Nem tudom, tetszettek-e figyelni? Mert én igen! <strong>Jó</strong> <strong>Ha</strong> <strong>Figyelünk</strong>!<br />
<strong>Ha</strong> még egyszer elolvassák a globális közösségi oldalról szóló rövid<br />
idézetet, rájönnek arra, hogy a király meztelen! Minden elképzelhető<br />
és elképzelhetetlen, szóba jöhető és <strong>szám</strong>ba nem vehető kritériumot<br />
felsoroltak, amit csak elő lehetett ráncigálni! A dolog egyedülálló a<br />
86 JÓ HA FIGYELÜNK!
maga nemében, konkurenciája sincs, úgy<br />
termeli a pénzt, mint egy gép, a fél világ<br />
rajta lóg, emberi <strong>szám</strong>ítás szerint a csúcson<br />
van...<br />
...és – ahogyan Frizura Varjú gyerekekről<br />
szóló meséjéből is tudhassuk –<br />
nem elég jó! Legalábbis a tőzsdének!<br />
De hát hogyan lehetséges ez? Kendtek<br />
értik? Mer’ én nem!<br />
Nem tehetek róla, de engem ez az<br />
egész – legalábbis ami a mentalitást és<br />
az alkalmazott ügymenetet illeti – Aczél<br />
(Acsádi) Endre, Gyurta Danit és a 210<br />
méteres úszódöntőt pocskondiázó szöszszenetét<br />
idézi az emlékezetembe. Ilyenkor<br />
értjük meg igazán, mennyire egygyökerű<br />
a két gyökértelen kaszt, az internacionalista<br />
és a kozmopolita.<br />
Emlékeznek még, ugye?<br />
Meg volt az olimpiai arany, világcsúccsal<br />
megspékelve, egyszerűen nem<br />
lehetett fogást találni a srácon, s ekkor<br />
jött a svédcsavar, a feltételes mód diszkrét<br />
bája: de ha 210 méteres lett volna a<br />
döntő, akkor nem a Dani gyerek csap be<br />
elsőként.<br />
(Utóbb leszólhattak a központból,<br />
hogy ez azért már nekik is egy kicsit sok<br />
volt, így gyorsan korrigáltak, hogy hát,<br />
jó, akkor ez így mégis csak rendben van,<br />
na de mi lesz a 2016-os érmeinkkel, mert<br />
azokat bizony veszélyeztetve látják!)<br />
Valami ilyesmit érünk tetten a tőzsde<br />
esetén is. Itt van ez a minden szempontból<br />
kifogástalan pedigrével bíró cég, még azt is hangsúlyozák, hogy<br />
egyedülálló a maga nemében a világon, gyakorlatilag konkurenciája<br />
sincs, ha van valami, ami hóttbiztos siker, akkor ez az, és mégsem<br />
futnak be a részvényei.<br />
Ilyen van?<br />
Úgy látszik van.<br />
Már csak azért is érthetetlen a dolog, mert a név hangzásából<br />
ítélve ez a Mark Zuckerberg gyerek, aki – a cikk interpretálásában –<br />
kitalálta (vagy ellopta) a <strong>Ha</strong>rvard kollégiumi szobájában a közösségi<br />
oldal ötletét, kétség nem fér hozzá, hogy mely nációhoz tartozik. Na,<br />
mármost ha a hagyomány állításának, és e náció egyik nagy becsben<br />
tartott alapművének (gyengébbek kedvéért: a Talmud) hinni szabad,<br />
csak a góyoktól szabad lopni, saját fajtájabélitől nem!<br />
Ki tudja, talán túlontúl jól sikerült a Nagy Arc(felismerő) könyv.<br />
Persze az is könnyen előfordulhat, hogy mostanra ért el olyan kritikus<br />
szintet a világ lakosairól összegyűjtött adatmennyiség, amelyre<br />
már államilag és/vagy, titkosszolgálatilag is megéri rátenni bizonyos<br />
MOSZAD-os, ó pardon, maszatos kezeket. A cikkből szintén megtudhatjuk,<br />
hogy: „A Facebook többet tud rólunk, a netezési szokásaink<br />
ról, az érdeklődési körünkről, mint bármilyen más weboldal a világon.”<br />
A lényeg a manipuláció!<br />
Érdekes momentuma a történéseknek, hogy a Gizmodo techblog<br />
megszerezte és a napokban kiszivárogtatta a világ legértékesebb<br />
cégeként nyilvántartott és elkönyvelt Apple, ún. titkos-tankönyvét.<br />
Idézünk az Index e témával foglalkozó írásából is:<br />
„Az Apple Store egyik jellegzetessége a Genius Bar, ahol a felhaszná<br />
lók a géniusznak nevezett specialistáktól kérhetnek vásárlási tanácsokat,<br />
vagy segítséget az Apple-termékekkel kapcsolatos problémáikban.<br />
(...)<br />
A tankönyvnek csupán kis része foglalkozik technikai jellegű problé<br />
mákkal, amiket a géniusznak elvileg orvosolnia kell majd, a nagy része<br />
pszichológiai hadviselés, a vásárlók meggyőzése arról, hogy jól döntöttek<br />
az Apple-termékekkel, és újabb vásárlásra való ösztönzés.<br />
(...)<br />
A tankönyv egyes dolgokat kifejezetten tilt a géniuszoknak, például<br />
nem szabad bocsánatot kérniük, ha egy Apple-termék elromlott. Ehe<br />
lyett a vásárló érzéseire kell fektetni a hangsúlyt, például egy tönkrement<br />
merevlemez esetében azt kell mondani, hogy sajnálom, hogy frusztrálja<br />
önt ez a helyzet, és nem azt hogy sajnálom, hogy elromlott a merevle<br />
mez. Vannak szigorúan tiltott szavak, amelyeket soha nem szabad<br />
kiejtenie a géniusznak, ilyen például a probléma, a hiba, a bug (prog<br />
ramhiba), vagy a lefagyni kifejezés, ezek helyett változatos használ<br />
ható szinonímákat sorol fel a kézikönyv. A tiltás néha egészen meglepő<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 87
helyzetekre is kiterjed, például a túlmelegedő készülékekre nem szabad<br />
a hot (forró) kifejezést használni, csak azt hogy warm (meleg), akkor<br />
is, ha az vörösen izzik és füstöl. Ezek a tankönyv szerint nem csupán<br />
pszichológiai eszközök, hogy a vevő jobban érezze magát, de az esetle<br />
ges perekig fajuló vitás esetekben is segítenek az óvatosan megválogatott<br />
kifejezések.”<br />
Ahogy 9/11, úgy a világválság kirobbanásának valódi okairól is<br />
egyre több információval rendelkezünk ma már. No meg arról, hogy<br />
maga az egész rendszer velejéig rohadt. Az utolsó utáni pillanatokig<br />
briliánsan besorolt kötvények tömkelegéről másnap reggelre kiderül,<br />
hogy nem azok, mi több, a <strong>szám</strong>egyenes másik végén, a mínusz<br />
tartományban foglalnak helyet. És igen, hát persze, hogy tudtunk<br />
róla, hiszen mi intéztük így! Hogy mondod? Hogy hazudtunk? Hát<br />
persze, hogy hazudtunk! De miért csodálkozol ezen? Hiszen ebből<br />
élünk! A goyt minden további nélkül be lehet csapni, hiszen az csak<br />
olyan, mint egy állat! A Talmudban is benne van! Nem olvastad? Ja<br />
persze, goyoknak azt nem szabad!<br />
Hivatásos, jól megfizetett porhintők és púderezők, ún. szakemberek<br />
magyarázzák el, meg és be, mit láttunk, mit hallottunk és<br />
hogyan kell értenünk azt, amit láttunk és hallottunk, amikor pedig<br />
kitör a balhé, lásd devizaalapú hitelezés, akkor gyün az ártatlan képpel<br />
történő magyarázkodás, miszerint, senki nem látta előre, hogy<br />
ez idáig fajulhat!<br />
Ők, mint pénzügyi szakemberek sem látták előre, de tőled, meg<br />
tőlem, mint szakképzetlen amatőrtől viszont elvárják, sőt, kérdőre is<br />
vonnak, hogy miért vállaltál ekkora kockázatot?<br />
A dologban az a legérdekesebb, amikor visszakérdezel, hogy<br />
mégis hol a kockázatvállalás határa, meddig változhatnak az árfolyamok,<br />
akkor azt a választ kapod, hogy nincs ilyen határ! Akár 1000<br />
forint is lehet egy svájci frank, ha éppen úgy alakul. Ezután jönnek<br />
a Csend hangjai, amit már Simon&Garfunkel is megénekelt annak<br />
idején, mert a nép egyszerű gyermeke nem állja meg és záró akkordként<br />
csak felteszi a kérdést, hogy akkor hogy a rossebbe mertek ajánlani<br />
olyan hitelt, melynél beláthatatlan és felmérhetetlen kockázatot<br />
vállaltatnak az ügyféllel? (Ne felejtsük el, hogy egyoldalúan, CSAK<br />
AZ ÜGYFÉLLEL!!!)<br />
Ez maga a konzumidiotizmus! A megtestesült fogyasztói létezés!<br />
Azzal az egy, ám annál katasztrofálisabb hibával, hogy itt már nem a<br />
piac, és annak önszabályozása irányít, ilyesmi már réges-régen nem<br />
létezik, hanem magát a piacot irányítják! Bennfentes információk<br />
alapján szűkkörű érdekközösségek, family trust-ök, családi klánok<br />
trillió dolláros nagyságrendekben.<br />
Miközben az emberek által színjátékszerű választásokon, mára<br />
már inkább csak áldemokráciáknak nevezhető, Patyomkin-létezés<br />
struktúrák próbálnak kétségbeesetten ellenállni, aközben Mammon<br />
világában a rákos sejt babérjaira törő életellenes mentalitás halálos<br />
szorításában a politikailag korrekt beszéd által elnémítva vívják élethalál<br />
harcukat a pusztulásra szánt nemzetállamok.<br />
Egyébként javaslom, a tőzsdét és az európai uniót, mint teljesen<br />
szükségtelen és óriási károkat okozó fekélyeket az emberiség testén,<br />
jogutód nélkül megszüntetni és a jövőre nézvést, az emberiség életben<br />
maradásának zálogaként, örökre BETILTANI!<br />
Uff, én beszéltem!<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
88 JÓ HA FIGYELÜNK!
EZÉRT SOKKAL OLCSÓBB A HITEL<br />
ROMÁNIÁBAN, MINT NÁLUNK<br />
az ügyintézés során kifizeti az ügyfél, majd<br />
a bank visszautalja a <strong>szám</strong>lájára. Az összeállításunkban<br />
legdrágább hitel mellett kell<br />
a legmagasabb kezdeti költséget is fizetni,<br />
a Magnet Bank ajánlata 16 százalék fölötti<br />
THM-mel ígér hitelt. Érdemes alaposabban<br />
körülnézni a hitel összehasonlító oldalak<br />
ajánlatai között. A Budapest Bank Egyenlítő<br />
Hitele például kedvező lehet azok <strong>szám</strong>ára,<br />
akik magas jövedelmet tudnak a bankhoz<br />
utalni vagy félre tudnak tenni egy kisebb<br />
összeget rendszeresen, amivel nagyban<br />
csökkenhet a kölcsön teljes futamideje és a<br />
visszafizetett összeg.<br />
Itthon a szabad felhasználású jelzáloghiteleit adja hasonló áron az OTP, mint<br />
Romániában a személyi kölcsönöket. A banki termékek árazását <strong>szám</strong>os tényező<br />
befolyásolja; az adott deviza forrásköltségei, a kockázati költségek, a jegybanki alapkamat,<br />
a kereslet összetétele, vagy az általános piaci környezet.<br />
Irigylésre méltó ajánlatokkal csábítja az OTP<br />
Bank a Romániában élőket, ha megszorulnak,<br />
és hitelre van szükségük. Az egyébként<br />
legdrágább típusba tartozó, ingatlanfedezet<br />
nélkül nyújtható, lejalapú személyi kölcsönöket<br />
a keleti határainkon túl 13-15 százalék<br />
körüli teljes hiteldíjmutató (thm) mellett<br />
lehet felvenni, éppen feleannyiért, mint a<br />
forinthiteleket idehaza. Magyarországon az<br />
OTP 13-15 százalékos thm mellett legfeljebb<br />
lakáshitelt ad a magyaroknak, személyi<br />
kölcsönért azonban 30 százalékon állhatnak<br />
sorba az ügyfelek.<br />
A két ország (és az OTP helyi viszonyi)<br />
között tehát úgy néz ki, épp egy ingatlanfedezet<br />
a különbség. A nagyobb bankok közül<br />
a legolcsóbb 12,86 százalékos THM-mel<br />
nyújt szabad felhasználású jelzáloghitelt,<br />
ami 1,11 százalékponttal magasabb, mint a<br />
lakáscélú hitelek legolcsóbbika. Egy 8 milliós<br />
hitelért 15 év alatt több 17,2 milliót kell<br />
visszafizetnünk.<br />
A román hasonló díjjal árult személyi<br />
kölcsönök nagy előnye, hogy az ingatlanfedezetű<br />
hitelekhez képest alacsonyabb a<br />
kezdeti költségük. Nincs értékbecslési díj,<br />
tulajdoni lap lekérdezés, energia tanúsítvány<br />
stb., amelyeket a jelzáloghitelek nagy részénél<br />
itthon ki kell fizetni.<br />
Mi a különbség a román és a magyar kölcsönök<br />
között?<br />
A banki termékek árazását <strong>szám</strong>os tényező<br />
befolyásolja; az adott deviza forrásköltségei,<br />
a kockázati költségek, a jegybanki alapkamat,<br />
a kereslet összetétele, vagy az általános<br />
piaci környezet. És ezek szinte mindegyikében<br />
Románia áll jobban. Az alapkamat 5,5<br />
százalék a magyar 7 százalékpontnál tehát<br />
1,5 százalékponttal alacsonyabb. A forint<br />
forrásköltségek a kormány intézkedései<br />
nyomán is nőnek, hiszen a lakossági állampapír<br />
vásárlások ösztönzése pénzt visz el a<br />
bankszektortól. A román gazdaság mögött<br />
ott áll az IMF, aminek köszönhetően finanszírozása<br />
kevésbé kockázatos. Az ország<br />
fizetőképtelenségére köthető biztosítás<br />
(CDS) jóval olcsóbb, mint a magyar érték,<br />
ezek mind olcsóbbá teszik a román hitelezést.<br />
Nagy különbség van az OTP piaci helyzetét<br />
tekintve is a két országban, ami teljesen<br />
más árazási politikát indokol ugyanazon termék<br />
esetében.<br />
A végtörlesztés bejelentése után a szabad<br />
felhasználású jelzáloghitelek díjai is nőttek,<br />
de nem olyan mértékben, mint a lakáshiteleké.<br />
A két hiteltípus átlagos díjai közelebb<br />
kerültek egymáshoz az elmúlt időszakban.<br />
Korábbi cikkünben már írtunk a lakáscélú<br />
hitelek díjainak alakulásáról, az alábbi táblázat<br />
a szabad felhasználású kölcsönökre<br />
vonatkozik.<br />
A romániai személyi kölcsönöknél több<br />
bank is magasabb díjjal kínálja itthon fedezett<br />
hiteleit. A kezdeti költségek bankonként<br />
nagyban eltérnek, legolcsóbban a K&H<br />
Banknál úszhatjuk meg az ügyintézést, ahol<br />
12 600 forintot kell fizetni. Ezt nagyrészt<br />
Összefoglalás:<br />
A hiteleken a bankok keresnek, de hogy egy<br />
hitel mennyibe kerül, az az adott bank által<br />
elvárt profitráta mellett egy sor külső tényezőből<br />
jön össze. A kölcsönök olcsósága vagy<br />
drágasága miatt lehet a jegybankot, a gazdaságpolitikát,<br />
a többi adóst, a piaci verseny<br />
fokát és a külföldi befektetőket is okolni. <strong>Ha</strong><br />
az alapvető árazási elemeket megvizsgáljuk,<br />
világosan kijön, miért jobb adós a román a<br />
magyarnál.<br />
Kisebb a csődkockázat<br />
Az egyik leglátványosabb különbség a két<br />
ország külső megítéléséből fakad. Ezt legjobban<br />
a CDS-felár, a csődkockázati mutató<br />
jelzi, ebben Románia lényegesen jobb.<br />
Az elmúlt fél évben az 500 pontos szintet<br />
Magyarország egyszer sem tudta bevenni<br />
(végig 500 és 750 pont között járt a CDS),<br />
miközben Románia csődkockázata a legrosszabb<br />
napokban sem érte el az 500-as<br />
határt (300 pont és 500 között ingadozott).<br />
Egy hónappal ezelőtt szinte pontosan kétszer<br />
olyan kockázatosnak láttak minket a<br />
befektetők, mint az IMF-hitelkerettel bíró<br />
Romániát, és most, amikor a magyar mutatók<br />
- a forinttal és a kötvényhozamokkal<br />
együtt - nagy ralin, javuláson vannak túl, 525<br />
és 342 pont a két ország CDS-e, még mindig<br />
majdnem 200 pont a különbség.<br />
Alacsonyabb kamatot diktál a jegybank<br />
Romániában 2010 februárjában állt azon a<br />
7 százalékos szinten a jegybanki alapkamat,<br />
ahol most a miénk van. Az ottani jegybank<br />
2009 augusztusa óta folyamatosan csökkenti<br />
a kamatot, ami most épp 5,25 százalékon<br />
áll. Ez egyrészt azért fontos, mert a<br />
bankközi kamatok is igazodnak az alapkamathoz,<br />
másrészt a bankok időnként eleve<br />
az alapkamathoz kötik a különböző hiteleik<br />
feltételeit (erre tesznek rá bizonyos felárat).<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 89
Alacsonyabbak a bankközi kamatok<br />
Az úgynevezett BUBOR (a bankközi kamatok)<br />
és román megfelelője, a ROBOR között<br />
is több százalékpontos különbség van,<br />
megint az utóbbi javára. A referenciakamatként<br />
előszeretettel alkalmazott, a jegybank<br />
által meghatározott 3 havi BUBOR jelenleg<br />
7,2 százalékon áll, a 3 hónapos ROBOR<br />
viszont csak 4,41 százalékon, ez önmagában<br />
majdnem 3 százalékponttal teszi olcsóbbá a<br />
román lej hiteleket.<br />
Jobban fizetnek az adósok<br />
A nem fizető adósok aránya erősen befolyásolja<br />
a hitelek kamatát, a banknak ugyanis<br />
be kell áraznia azt is, hogy a kikölcsönzött<br />
pénzek egy része nem fog visszaérkezni,<br />
miközben a betétesek részére ilyenkor is kell<br />
fizetnie a kamatokat. A legalább 3 hónapos<br />
késésben lévő adósok arányában nincs látványos<br />
különbség a két ország között, de az<br />
elmúlt egy-két évben azért ebből is kicsivel<br />
rosszabbul jöttünk ki, mint a románok. Az<br />
OTP-nél 2010-ben még ugyanúgy 10,6 százalékos<br />
volt a rossz adósok aránya az anyabanknál,<br />
mint a román leánybankban, de<br />
tavaly év végére rosszabb lett a helyzet. Részben<br />
a végtörlesztés miatt (amikor is főleg a<br />
legjobban fizető hitelesek kerültek ki a portfólióból)<br />
13,6 százalékra ugrott a késők aránya,<br />
miközben Romániában 12,1 százalékra<br />
emelkedett - ez is indokol némi különbséget<br />
a hitelek kamatában.<br />
Kicsi vagy nagy piaci szereplő<br />
Világos, hogy egy kis bank, amely piacot<br />
akar szerezni, sokkal inkább hajlandó lefaragni<br />
a profitelvárásait, és alacsonyabb<br />
kamatmarzzsal dolgozik, mint az, amelyik<br />
piacvezető pozícióban van. (A kamatmarzs<br />
a hitelek és a betétek kamata közötti különbség.)<br />
Az OTP a hazai piacon egyértelműen<br />
domináns pozícióban van, így nincs rákényszerítve,<br />
hogy kiemelkedően jó kamatokkal<br />
küzdjön az ügyfelekért. Ez jól tükröződik a<br />
kamatmarzson: az anyabank tavaly 5,01 százalékkal,<br />
a román leány 4,22 százalékkal dolgozott,<br />
és míg idehaza kismértékben nőtt,<br />
A KORMÁNY EGYIK ÁLDOZATA<br />
Meghalt, mielőtt átképezték volna<br />
Az 51 éves férfinél a tüdő daganatot több mint 3 éve diagnosztizálták,<br />
a napokban meghalt. Története azért érdekes, mert a kormány<br />
rendeletei szerint nem volt beteg, pontosabban: rehabilitálhatóvá<br />
nyilvánították, és átképzésre küldték.<br />
Romániában szűkült a mutató. A szélesebb<br />
magyar marzsot persze az is indokolhatja,<br />
hogy Romániában nincs banki különadó,<br />
nálunk viszont ezt a plusz terhet is megpróbálják<br />
valahogy beszedni az ügyfelektől.<br />
Másban versenyeznek<br />
Azon is múlhat, hogy ki mennyire olcsón<br />
vagy drágán adja bizonyos hiteleit, hogy<br />
éppen melyik részpiacon akar tarolni. A<br />
magyarországi bankokra most - <strong>szám</strong>os<br />
jegybanki tanulmány és hitelezési felmérés<br />
alapján - a teljes passzivitás a jellemző,<br />
egyik részpiacon sem lökdösődnek azért,<br />
hogy alávágjanak egymás árainak, miközben<br />
Romániában a személyi kölcsönök éppen<br />
húzóterméknek <strong>szám</strong>ítanak, itt nagyobb a<br />
versengés.<br />
Forrás: richpoi.com<br />
A tumor diagnosztizálásakor dió nagyságú volt, és nem lehetett<br />
műteni, a típusa és az elhelyezkedése miatt. A kemoterápiától minimálisan<br />
javult az állapota. Egy évig volt betegállományban, amikor<br />
megállapították: munkavégzést nem javasolnak neki. II. csoportos<br />
90 JÓ HA FIGYELÜNK!
A MAGYAR CSALÁDOK FELÉNEK<br />
NINCS KOCSIJA<br />
A hazai háztartások tulajdonában lévő<br />
autópark a két évvel ezelőtti szinten stagnál,<br />
a magyar családok felének pedig nincs<br />
autója. Ez derül ki abból a felmérésből, amit<br />
a Bosch megrendelésére a Medián készített<br />
el 2008 és 2010 után most már harmadszor.<br />
Az eredmények szerint idén a magyarországi<br />
háztartások 45 százalékának volt<br />
autója. Ez az arány nem változott az 2010-<br />
eshez képest, de <strong>2012</strong>-re lakóhely és életkor<br />
szerint vizsgálva is átrendeződött a háztartások<br />
autóállománya.<br />
Míg Budapesten az autók statisztikája<br />
két év alatt nem változott érdemben, addig a<br />
vidéki városokban 2010-óta 8,4 százalékkal<br />
csökkent a gépjárművel rendelkező családok<br />
<strong>szám</strong>a. Ezzel ellentétben<br />
növekedés figyelhető meg a<br />
magyar lakosság 35,4 százalékának<br />
otthont adó községekben,<br />
ahol a családokban<br />
előforduló autók <strong>szám</strong>a két év<br />
alatt 5 százalékkal emelkedett.<br />
A kutatás megállapította,<br />
hogy míg az érettségivel rendelkező<br />
autósok tábora 2010<br />
óta folyamatos növekedést<br />
mutat, addig <strong>2012</strong>-ben 12,2<br />
százalékkal kevesebb diplomásnak<br />
van autója a két<br />
évvel ezelőtti állapothoz képest. Váltakozó<br />
képet mutat a korcsoport szerinti vizsgálat<br />
is. Míg a 30-39 évesek táborában az autók<br />
<strong>szám</strong>a négy éve folyamatosan kiegyensúlyozott<br />
növekedést mutat, addig a 40-49 éves<br />
autótulajdonok <strong>szám</strong>a az elmúlt két évben<br />
8,4 százalékkal csökkent, és mára a 2010-es<br />
szinthez képest is 5,2 százalékkal kevesebb<br />
ebben a korcsoportban a gépjármű-tulajdonosok<br />
<strong>szám</strong>a.<br />
A Medián vizsgálta a szervizelési szokásokat<br />
is. Négy éve változatlanul a szakértelem<br />
az autósok legfontosabb szervízválasztási<br />
szempontja, míg a földrajzi közelség vagy<br />
a beépített alkatrészek minősége kevésbé<br />
befolyásolja a döntésüket. A kutatás rávilágított<br />
arra, hogy míg 2008-ban és 2010-ben<br />
a válaszadók <strong>szám</strong>ára a szakértelem mellett<br />
a megbízhatóság fontosabb szempont volt<br />
az árnál, addig <strong>2012</strong>-ben a szervízválasztás<br />
második legfontosabb kritériumává lépett<br />
elő a várható költségek mértéke. MTI<br />
rokkanttá nyilvánította a szakértői bizottság. 2010-ben jött a kötelező<br />
felülvizsgálat, ezzel együtt a rokkantakra vonatkozó törvény módosítása<br />
is. A felülvizsgálatot végző főorvos a férfit rehabilitálhatónak nyilvánította,<br />
áttéve őt III. fokú rokkantsági csoportba. Ettől kezdve a rokkantnyugdíj<br />
helyett csak rehabilitációs járadékot kapott, és be kellett<br />
jelentkeznie a munkaügyi központnál. Itt felajánlották neki, hogy bár<br />
átképzést jelenleg nem tudnak <strong>szám</strong>ára biztosítani, de munkakörben<br />
elhelyezik. A helyi általános iskolában lett udvaros és mindenes…<br />
A férfi mindössze 3 hónapig tudott dolgozni, mert hirtelen kezdett<br />
rosszabbodni az állapota. A kórházban megállapították: a diónyi<br />
daganat elérte a 14 cm-t, és még most sem műthető.<br />
Újabb intenzív kemoterápiát kapott, ez már nem javított az állapotán.<br />
Annyira legyengült, hogy már szinte az ágyából felkelni sem<br />
tudott. A felesége otthagyta a munkahelyét, hogy férjét ápolni és<br />
ellátni tudja. Kérték a hivatalokat: a férj kapja vissza a rokkantnyugdíját.<br />
Ehhez azonban újabb felülvizsgálatra kellett utaznia. Mikor<br />
látták, hogy már tényleg alig él, novemberben megállapították az<br />
állapotromlását.<br />
A határozat is megszületett erről. Igen ám, de a határozat kézhezvétele<br />
után a Nyugdíjfolyósító először megvonta a rehabilitációs<br />
járadékát, ám a rokkantnyugdíjat nem fizette ki. Januártól tehát a<br />
házaspár teljes mértékben jövedelem nélkül maradt. A Nyugdíjbiztosító<br />
a folyamatos sürgető kérelmekre újabb és újabb szakvizsgálatokról<br />
szóló orvosi igazolásokat kéretett be. Március elejére sikerült<br />
meggyőződniük arról, hogy a férfi állapota valóban megfelel a felülvizsgálatot<br />
végző szakértői véleménynek. Ám rokkantnyugdíjat még<br />
akkor sem kapott.<br />
A feleség felháborodottan kérte őket <strong>szám</strong>on ezért: a válasz az<br />
volt: nem kaptak olyan szoftvert, amelyik alkalmas volna arra, hogy<br />
akit már egyszer kivettek a rokkantsági nyugdíjazási rendszerből, azt<br />
vissza lehessen helyezni. … Nyugtatgatták a feleséget: ne aggódjon,<br />
biztosan megérkezik már.<br />
Mielőtt azonban az ellátás megérkezhetett volna, a férfi meghalt.<br />
Bank<strong>szám</strong>lájukat a hagyatéki eljárás befejezéséig zárolták. …<br />
A Népszabadság <strong>szám</strong>olt be erről a történetről, és egy szakértőt is<br />
megkérdezett a témában.<br />
Dr. Petrássy Miklós orvos-ügyvéd válaszolt a megkeresésükre,<br />
aki elmondta azt, hogy sajnos, nem ritka ez az eset, ami a férfival és<br />
családjával előfordult. A törvénymódosítás óta eltelt időben ugyanis<br />
a nyugdíjfolyósítónál adminisztrációs problémák adódnak abból,<br />
hogy valóban nem juthatnak hozzá olyan szoftverhez, amellyel állapotromlás<br />
esetén a rehabilitációs járadékost vissza tudnák helyezni<br />
a rokkantnyugdíjasok nyilvántartásába.<br />
Elmondta azt is: 2008 óta olyan bürokratizmus és lelketlenség<br />
tapasztalható a rokkantak ellátásból való kiszorításánál, hogy ez az<br />
eset, sajnos, egyáltalán nem példaértékű, egyre gyakoribb jelenség.<br />
Az orvos-ügyvéd álláspontja szerint ennek a jelenségnek több<br />
oka is van. Egyrészt a médiában folyamatosan hangulatkeltés folyik a<br />
rokkantnyugdíjasok ellen. Hiszen mindenhol azt olvashatjuk, hogy<br />
vissza kell terelni őket a munka világába, vagy azt, hogy megvásárolták<br />
a %-ukat. Pedig a kormány ugyanígy megvásárolja a % értékeket.<br />
Csak lefelé viszonyítva, le nem írt főnöki utasítással.<br />
„Miután a média és a politika a még dolgozni képes emberek<br />
körében elterjesztette, hogy a rokkantnyugdíjasok jelentős <strong>szám</strong>ban<br />
csalók, akik „a ti adóforintjaitokból akarnak élősködni”, ma anélkül<br />
lehet százezres nagyságrendben kiszórni az ellátásból embereket,<br />
hogy egyszer is odamennének tüntetni az Országház elé – mondja<br />
Petrássy Miklós. – Nyilván vannak csalók is, de ritkán hallani, hogy<br />
lelepleznék őket azzal az orvossal egyetemben, aki együttműködött<br />
velük a csalásban. A személyes tapasztalatom ugyan nem tekinthető<br />
reprezentatív mintának, de abból az derül ki: a megváltozott munkaképességű<br />
emberek döntő többsége kiszolgáltatott, szegény, beteg<br />
ember, akinek az érdekérvényesítő képessége a nullával egyenlő, s<br />
érdekérvényesítő képességüket az egzisztenciális félelmük is akadályozza.”<br />
K.T. A.<br />
Forrás: Heves megyei Hírhatár Online<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 91
KÉSZÍTSE EL SAJÁT MOSÓSZERÉT, MEGÉRI<br />
Egyre drágábbak a folyékony mosószerek,<br />
így van, aki felvizeA házilag készült mosószer<br />
nemcsak olcsó, de működik iszéssel, van, aki<br />
az előírtnál kevesebbet használva próbál<br />
spórolni velük. Ezek is jó ötletek, de van<br />
még olyan olcsóbb és környezetkímélőbb<br />
megoldás, amit bevethet.<br />
A magyarországi vizek nagy része nagyon<br />
kemény a vízben oldott nagy mennyiségű<br />
kalcium- és magnéziumsóktól. Ezek tulajdonsága,<br />
hogy mindenféle anyaggal – lúgokkal,<br />
karbonátokkal, szappannal stb. – keveredve<br />
kicsapódnak a vízből, és ha ezt a textília<br />
felületén teszik, akkor az bizony erősen<br />
megszürkül a rárakódott anyagtól. Ezt megelőzendő<br />
a profi mosóporokba kémiai vízlágyítókat<br />
tesznek, olyan anyagokat, amik<br />
erős öleléssel körbeveszik a kalciumionokat,<br />
meggátolva a kicsapódásukat.<br />
Ezek az anyagok, trisók, akrilátok azonban<br />
vagy nagyon drágák vagy nagyon környezetszennyezőek,<br />
emiatt a pénztárcakímélő<br />
és környezettudatos vásárló lehetőleg<br />
kerüli a használatukat.<br />
Egy alternatív megoldás<br />
Sokan esküsznek a mosódióra, mert amellett<br />
hogy környezetkímélő, nem irritálja az<br />
ekcémás vagy érzékeny bőrt. Azonban sajnos,<br />
van hátránya is, nem is egy.<br />
• Az anyagokat merevvé teszi.<br />
• A törölközők mosás utáni első használatkor<br />
kemények, dörzsölik a testet<br />
mint egy testradír.<br />
• Elszürkíti, barnítja a textileket.<br />
• A foltokkal nem tud elbánni, komoly<br />
előkezelés szükséges mosás előtt.<br />
• Az őket tartó zsákból könnyen kiesnek<br />
és beragadnak a szűrőbe. Ezt csak<br />
akkor lehet észrevenni, amikor lassan<br />
bele is rohadnak, és az így keletkező,<br />
irgalmatlan savanyú bűz bejárja az<br />
egész helyiséget, ahol a mosógép van.<br />
Tehát ez sem a legjobb és legolcsóbb megoldás.<br />
A szappan, mint mosószer<br />
Nem véletlenül mostak őseink (mosó)<br />
szappannal. Persze akkoriban nem is volt<br />
túl sok más választás, de minek is lett volna,<br />
ha a szappan is tökéletesen megfelelt erre a<br />
célra!?<br />
Bármilyen káliszappan, vagy éppen a<br />
Baba szappan is megfelel a mosószer elkészítéséhez.<br />
Ez körülbelül 4-500 forintba<br />
kerül, és roppanat egyszerű: fél kiló szappant<br />
le kell reszelni és egy liter desztillált<br />
vízben felfőzni. Ennyi az egész, és már kész<br />
is a házimosószer. Egy adag mosáshoz egy<br />
deciliter mosószerre van szükség, a mosógép<br />
öblítőadagolójába meg ugyanennyi<br />
ecetet kell önteni. A fehér ruhák mosásához<br />
a szappanban még fel lehet oldani mosószódát<br />
is. Ezzel a módszerrel egyébként a vízkövesedés<br />
is jelentősen csökkenthető. Kevésbé<br />
vonzó tulajdonsága, hogy az állaga leginkább<br />
a Szellemirtók című amerikai filmben<br />
látott a szellemtakonyéval vetekszik, és a<br />
színe is elég rémisztő, ezzel szemben viszont<br />
olcsó, 100 százalékban környezetbarát, és<br />
nem teszi tönkre vagy szürkíti be a textilt.<br />
Az ecet mint öblítő<br />
Felejtse el az agyonreklámozott drága öblítőket<br />
amik azon kívül, hogy jó illatot és<br />
puhaságot kölcsönöznek a textilnek másra<br />
nem nagyon jók, sőt az erős illatúak még<br />
allergizálhatnak is. Ezzel szemben az ecet<br />
rendkívül olcsó, ráadásul biztosan nem bőrirritáló<br />
és még a textilnek is jót tesz: puhítja<br />
és könnyebben vasalhatóvá teszi. Igaz, hogy<br />
a rendes ételecet elég büdös, de ez feljavítható<br />
pár csepp illóolajjal vagy használhat<br />
almaecetet is helyette: fél deciliter almaecet<br />
öntsön fel 4-4,5 deciliter vízzel és illatosítsa<br />
illóolajjal (a legjobb, ha egy műanyagflakonban<br />
tárolja). <strong>Ha</strong>sználat előtt feltétlenül rázza<br />
fel a flakont!<br />
>><br />
92 JÓ HA FIGYELÜNK!
Egy kis útmutató az illóolajokhoz<br />
Nyugodtan keverheti az olajokat csak arra<br />
ügyeljen, hogy 100 százalékosat használjon.<br />
A teafaolaj amellett, hogy friss az illata,<br />
kiváló fertőtlenítő és tisztító hatással bír<br />
ezért ha erősen szennyezett textilt (zokni,<br />
konyharuha) mos, akár 5-6 cseppet is tehet<br />
az ecetes oldatba. <strong>Ha</strong>sonló hatást érhet el<br />
eukaliptusz,- vagy borsmenta olajjal. Készítheti<br />
kamilla, citromfű és rózsa keverékét,<br />
ezek mind nyugtató hatással bírnak, depreszszióra<br />
a legjobbak: geránium, levendula,<br />
narancsvirág, rózsafa, ylang. Rendkívül jó<br />
vágyfokozók; geránium, méz, jácint, jázmin,<br />
kardamom, szerecsendió, perubalzsam.<br />
Ágyneműjét öblítse bazsalikom, bergamot,<br />
keserűnarancs vagy levendula olajjal, illetve<br />
ezek keverékével, ugyanis nagyon jók alvászavarok<br />
ellen. Nem utolsósorban pedig ahogyan<br />
a folyékony mosószerrel, ezzel sem<br />
szennyezi a környezetet és nincsenek benne<br />
szintetikus szerek. Egyáltalán nem drága<br />
mulatság, gyorsan elkészíthető és simán be<br />
lehet tenni pár előre elékészített flakonnal<br />
a spájzba vagy a fürdőszoba polcára. Így<br />
garantáltan nem pazarol és nem is dobja ki<br />
pénzét az ablakon.<br />
Mi is kipróbáltuk<br />
Szappanból főzött házimosószerünket rögtön<br />
a mélyvízben próbáltuk ki, ugyanis<br />
egyből koszos konyharuhákkal kezdtük a<br />
tesztet. Kiválóan vizsgázott: a kosz kijött<br />
belőlük, és makulátlan fehérek lettek. Aztán<br />
kipróbáltuk ruhákon is, amelyek tiszták<br />
és puhák lettek. <strong>Jó</strong>, lehet, hogy nem lettek<br />
annyira pihe-puhák, mint a Coccolinoreklámban,<br />
de határozottan kellemes a<br />
tapintásuk. A színes ruhák színesek maradtak,<br />
sőt, lejött róluk a mosódiós szürke<br />
fátyol, a fehér ruhák meg fehérebbek lettek,<br />
mert róluk is eltűnt a szürke árnyalat. A<br />
szappanos házimosószernek ráadásul kiderült<br />
még egy nem várt, de komoly előnye:<br />
a ruha nem büdösödik be, ha nem azonnal<br />
szedi ki a gépből! Ez roppant pozitív, mert<br />
aki reggel beindítja a mosógépet, ritkán<br />
tudja még otthon megvárni, hogy lejárjon,<br />
este meg simán elszunyókál az ember kipakolás<br />
helyett. Akit pedig csak az tartana viszsza,<br />
hogy a mosószappanos mosószer nem<br />
illatozik, az adjon hozzá pár csepp illóolajat<br />
a kedvencéből.<br />
Forrás: Tuna Judit – divany.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 93
Spilák Kláráról – a Pécsi Országos Színházi<br />
találkozó sajtófőnökéről – nem is<br />
tudtam, hogy Pécsett volt színésznő<br />
pályája elején. Beszélgetésünk során<br />
kiderül, hogy Sarah Jessica Parker<br />
magyar hangja, sokszínű, eszes és tehetséges.<br />
Izig-vérig mai, modern nő.<br />
„NEKEM MEGMARADT IGAZI<br />
ÜNNEPNEK A POSZT”<br />
– Interjú Spilák Klárával –<br />
– Az interjúra készülve tudtam meg Rólad, hogy Pécsett játszottál két éven keresztül színésznői<br />
pályád elején, akárcsak azt, hogy végül a színpadi színészetet abbahagytad. Hogy is történt?<br />
– ’88-ban diplomáztam, Kerényi Imre volt az osztályfőnököm és Huszti Péter, és az<br />
első két évadban voltam Miskolcon aztán a <strong>Jó</strong>zsef Attila színházban Budapesten és onnan<br />
hívott el Lengyel György – ő volt az igazgató akkoriban – a pécsi színházba. ’90-től voltam<br />
itt két évadot a színházban, akkor még itt volt Vári Évi, az Újvári Zoli és a Besi (Besenczi<br />
Árpád). Az én debütálásom az Amit a lakáj látott című darab volt, amit Szegvári Menyhért<br />
rendezett. Óriási siker lett, akkora siker, hogy ezt az előadást a Budapesti Kamara Színházban<br />
is megcsinálta a Szegvári Menyhért, és a Vári Évi és az Újvári Zoli benne is volt. Én<br />
nem voltam tagja a színháznak így engem lecseréltek. Aztán nagyon sokat dolgoztam itt<br />
94 JÓ HA FIGYELÜNK!
Négy szingli New Yorkból. Charlotte York Goldenblatt (Kristin Davis), Carrie Bradshaw (Sarah Jessica Parker), Miranda Hobbes (Cynthia Nixon), Samantha Jones (Kim Cattrall)<br />
az öreg Bagossyval, akkoriban ő csinálta a<br />
<strong>Ha</strong>rmadik Színházat. Játszottuk Eörsi István<br />
Sírkő és kakaó-ját Karczag Ferivel és<br />
a nyári színházban a Tettyén Vass Zoltán<br />
Ivánnal a Színezüst csehó című zenés darabot,<br />
amiben Gergely Robi volt a főszereplő.<br />
Igazából itt a színházban kevés és kis szerepeket<br />
kaptam. A nyári játékok után Vass<br />
Zoltán Iván elment Békéscsabára rendezni<br />
az Apassionáta című darabot és elhívott<br />
magával. Ez egy abszolút főszerep volt, itt<br />
ismertem meg a Gáspár Tibit is. Onnan<br />
együtt szerződtünk át Zalaegerszegre. Verebes<br />
István ajánlott be minket az ottani igazgatónak,<br />
így Zalaegerszegen is eltöltöttem<br />
két évadot és csupa főszerepet játszottam:<br />
Izoldát, a Mágnás Miskában Marcsát, az<br />
Éjjeli menedékben Nasztyát, és volt egy két<br />
szereplős Nádas Péter darabunk is. Péter,<br />
aki egyébként nem járt bemutatókra azt írta<br />
nekem az egyik után, hogy: „<strong>Jó</strong> volt látni<br />
magát és jó lesz elképzelni”. Petri György is<br />
akart nekem rendezni egy darabot ennek<br />
hatására, de akkorra már úgy tapasztalatam,<br />
hogy tök mindegy, hogy mit csinál az ember<br />
vidéken, úgy sem látszik. Messze van Budapest<br />
és hiába vagyok én adott esetben jobb<br />
színésznő, mint akik a fővárosban játszanak<br />
főszerepet, nem kellek a szakmának. Úgy<br />
gondoltam, hogy én már bebizonyítottam<br />
magamnak, mit érek. Kezdett unalmassá<br />
válni, tudtam magamról, hogy én egy okos<br />
lány vagyok és azt éreztem, hogy elhülyülök,<br />
hogy nem tudok mondatokat megfogalmazni,<br />
mert nincs használva az agyam.<br />
– Túlságosan irányítottak?<br />
– Igen, a Verebes Istvánt le<strong>szám</strong>ítva,<br />
vele fantasztikus volt dolgozni. Én nagyobb<br />
kihívásokra vágytam szellemileg. Akkoriban<br />
már ismertem a gyerekeim apját – aki<br />
Pesten volt – és volt egy nagy autóbalesetem<br />
is. Rájöttem, hogy én nem akarom<br />
már ezt csinálni, így ’94-ben abba is hagytam<br />
és elkezdtem televíziózni. Dolgoztam<br />
az MTV-ben, szerkesztettem a nagy múltú<br />
Repeta című műsort. Hegyi Árpád Jutocsa<br />
2000-ben felkérte egy barátnőmet, hogy<br />
Miskolcon a Magyar Színházak Fesztiváljának<br />
sajtósa legyen, ahova ő elvitt magával,<br />
és innen jött 2001-ben a POSZT. Bejelentkeztünk<br />
Jordán Tamáshoz, Ránki Júliával,<br />
hogy mi szeretnénk a POSZT-ot sajtózni,<br />
Tamás pedig mondta, hogy jó, így 2001 óta<br />
csinálom. Közben átstrukturálódtam, azaz<br />
sokáig nagyon nem hiányzott a színház,<br />
aztán amikor meg igen, akkor épp hívtak<br />
alternatív társulatba játszani és dolgoztam a<br />
TÁP társulatban több évig. Mostanra már az<br />
is elmúlt belőlem.<br />
– És akkor most leginkább mivel foglalkozol?<br />
– Leginkább szinkronizálnék, ha lehetne,<br />
de nem lehet.<br />
– Miért nem?<br />
– Mert ezt állandóan félreértik az emberek,<br />
hisz azt hallják, hogy állandóan te vagy<br />
a tévében, de a szinkron pont az a műfaj, ami<br />
ugyan rögzítésre kerül, de semmiféle jogdíja<br />
nincsen, szemben más ugyanilyen műfajokkal<br />
ahol mindenhol van jogdíj, itt nincs.<br />
Azaz egyszer elmondasz egy szöveget, azt<br />
egyszer kifizetik és hiába adják-veszik egymás<br />
között a csatornák, a mozifilmből DVD<br />
lesz, a DVD-ből tévé lesz és minket akkor<br />
is csak egyszer fizetnek ki. Közben egyre<br />
kevesebb a munka ugyanis a megrendelőknek<br />
mindegy, hogy ki a szinkronhang, alámennek<br />
az áraknak. Tehát olyan emberek<br />
szinkronizálnak, akik nálam jóval olcsóbbak.<br />
Nem mintha én olyan drága lennék,<br />
hiszen az én gázsim sem változott 10 éve,<br />
ugyanannyi pénzt kapok egy tekercsért –<br />
ami 40 másodperc – azóta. De azokat hívják,<br />
akik ezt nálam kevesebbért elvállalják.<br />
Az más kérdés, hogy ez hogy hangzik. Ezt<br />
mindig el szoktam mondani, hogy olyan,<br />
hogy szinkronszínész nincs, ehhez színésznek<br />
kell lenni. Persze mindenki meg tud<br />
szólalni magyarul, de mégiscsak kell hozzá<br />
egy színészi attitűd, pláne egy jó színészt<br />
szinkronizálni, ráilleszkedni, hogy a finomságait,<br />
az érzéseit visszaadd. Persze egy szappanoperát<br />
mindegy, hogy ki szinkronizál, de<br />
komoly filmet nem, és időnként borzasztó<br />
hallani, egy-egy szinkront.<br />
– Akkor mi a főállásod?<br />
– Egy évvel ezelőtt a kultura.hu nevű<br />
internetes portál főszerkesztője megkeresett<br />
azzal, hogy náluk indul egy videós rovat és<br />
mivel én tévéztem és a kultúrát is ismerem,<br />
felkért arra, hogy készítsek nekik anyagokat.<br />
Most is dolgoztam nekik a POSZT idején,<br />
készítettem két anyagot, az egyiket a Zsol-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 95
nay negyedben az aznapi OFF programokról<br />
a másikat pedig itt a belvárosban. Most<br />
ez a főállásom, de egyébként meg felháborító<br />
az, hogy ebben az országban nem lehet<br />
megélni abból, ami az embernek a szakmája.<br />
Ki merem jelenteni, hogy én három dologhoz<br />
értek: szerintem jó színész vagyok, jó<br />
sajtós vagyok, és jó műsorkészítő vagyok.<br />
Mégis a hónap végén az anyukámtól kérek<br />
pénzt a három gyerekemre, akiket egyedül<br />
nevelek. Azt gondolom, hogyha bárhova –<br />
keletre vagy nyugatra – megyünk ezekkel a<br />
tudásokkal abszolút középszinten lehetne<br />
élni, de én nem tudok középszinten megélni,<br />
mert lakáshitelem van, ott a három<br />
gyerek, és olyan hihetetlenek a terhek. Látszólag<br />
sokat keres az ember, de olyan jelentős<br />
az, amit TB meg adó formájában be kell<br />
fizetni, hogy nem hogy félrerakni, hanem a<br />
hónap végéig kihúzni sem tudom.<br />
– És ha a köztévénél vagy a kereskedelmi<br />
tévéknél kopogtatnál?<br />
– A köztévénél folyamatos leépítések<br />
vannak, így nem kapkodnak egy olyan<br />
szerkesztő után aki 99-ben dolgozott nekik<br />
utoljára. A kereskedelmi tévébe akkoriban<br />
hívtak, de úgy éreztem, hogy azt a reggeli<br />
műsort, amibe hívtak nem tudom vállalni.<br />
Akkor az volt a divat – most nem tudom,<br />
hogy van, mert nem nézek ilyen műsorokat,<br />
sőt tévét sem – hogy behívtak oda embereket<br />
és a műsorvezetők szerepeltek. Bement<br />
oda egy ember, aki nagyon szerette volna<br />
elmondani a mondanivalóját, de ott ültek<br />
a vicces, helyes műsorvezetők és leugatták,<br />
mert az volt a dolguk, hogy viccesek legyenek.<br />
Úgy éreztem – hogy az az ember akinek<br />
ez fontos, akár vidékről is feljött a tévébe,<br />
és szerette volna 3 percben elmondani azt<br />
az ügyet amit képvisel,és eközben ő poénosra<br />
van véve – hogy én ezt nem tudom az<br />
arcommal vállalni. Máshova meg nem hívtak.<br />
Én úgy gondolom, hogy az embernek<br />
muszáj megújulni, tehát ezek jók voltak, a<br />
tévés időszak főleg mert az nagyon kreatív<br />
volt. A sajtózás az nem kreatív. De nyilván<br />
nem lehet csak egy dologhoz kötődni, a szüleinknek<br />
fontos volt még, hogy ha valamit<br />
elvégeztek azt végig csinálják. Ez most nem<br />
így van, én borzasztóan szeretem az amerikaiakban<br />
a mobilitást, az egész életüket ott<br />
hagyják, felkerekednek, tovább mennek egy<br />
másik városba, egy másik államba, egy új<br />
életbe. Az a fajta kényszer, ami bennünk van,<br />
hogy van egy diplomám vagy egy lakásom<br />
és ahhoz ragaszkodom, szerintem nem jó,<br />
mert a megújulás jót is tesz. Színészek, akik<br />
szoronganak és szenvednek, hogy milyen<br />
boldogtalanok a pályán és meg nem értettek,<br />
és nem kapnak szerepet, de nem lépnek,<br />
ott maradnak és szenvednek. Ahelyett, hogy<br />
azt mondanák, hogy valami másba fognak.<br />
– Ezek szerint téged nem ilyen fából farag<br />
tak, el tudod azt képzelni, hogy három gyer<br />
mekkel tovább állj?<br />
– Én már egy ideje szeretnék elmenni,<br />
de nem tudok, mert a gyerekeim kiskorúak,<br />
és a volt férjem beleegyezése nélkül nem<br />
települhetek ki ebből az országból. Én azt<br />
szeretném, elmenni Új-Zélandra, és ott élni.<br />
Ott lakik egy barátnőm és ott lakhatnánk,<br />
de erre még nincs esélyem, mert a legkisebb<br />
gyerekem is 10 éves, egyelőre ide vagyok<br />
kötözve.<br />
– Ez nem lehet egyszerű élethelyzet, innen<br />
nézve nem bánod, hogy abbahagytad a színé<br />
szi pályád?<br />
– Nyilván van dolog, amit bánok, de ilyen<br />
nagy lépéseket nem. Én viszonylag nehezen<br />
hozok meg döntéseket, a színház elhagyása is<br />
ahhoz képest, hogy hat évet töltöttem aktívan<br />
a pályán, de én azt már a negyedik évben úgy<br />
éreztem, hogy nem biztos, hogy itt van dolgom.<br />
A gyerekeim apjához is 5 évvel tovább<br />
ragaszkodtam – de legalább közben lett egy<br />
harmadik gyerekünk – mint ameddig kellett<br />
volna, tehát nehezen döntök, de akkor<br />
viszont nagyon véglegesek a döntéseim.<br />
– Kicsit beszélgessünk a POSZT-ról. Te<br />
hogy látod, mint sajtós az idei és az eddigi szín<br />
házi találkozókat?<br />
– Azon kevesek közé tartozom, már a szervezők<br />
közül, akik az elejétől fogva itt vannak,<br />
láttam ezt a 12 évet, nagyon sokat változott.<br />
Nyilván nagyon fontos a művészeti vezető<br />
személyének a megváltozása, Jordán Tamást<br />
váltotta Márta István. De az alatt a 10 év alatt<br />
- amíg a Tamás itt volt - is nagyon sokat változott<br />
a fesztivál. Úgy indult 2001-ben, mint<br />
egy ünnep, tényleg a színházi szakma ünnepe.<br />
A Tamás ezt nagyon jól tudta, iszonyatosan<br />
jó szervező és életem legjobb főnöke volt. Ide<br />
A magyar hangok: Bertalan Ágnes, Spilák Klára, Létay Dóra és Kéri Kitty (2007)<br />
96 JÓ HA FIGYELÜNK!
Cserhalmi Györggyel az idei <strong>2012</strong>-es Pécsi Országos Színházi Találkozón<br />
hívott színészeket, csak azért, hogy itt legyenek,<br />
nem is léptek föl, csak azért jöttek, hogy<br />
találkozzanak, megnézzék egymás előadásait,<br />
ez volt az eredeti szándék. De valahogy a<br />
3.-4. évben elmúlt ez a varázs, ez az újdonság,<br />
hogy itt együtt lehetünk, együtt kávézunk, és<br />
itt töltjük az időt és egyre kevesebben jöttek<br />
le csak azért, hogy itt legyenek. Ez a sajnálatos<br />
fesztiválműködés kezdett beállni, hogy<br />
jövünk, játszunk, megyünk. Nagyon sokat<br />
változott maga az OFF is, egyre terebélyesebb<br />
lett. Most bekapcsolódott a Zsolnay<br />
negyed, és így elszakadt az OFF a belvárostól.<br />
Ez egyrészt jó, mert nagyon jó a Zsolnay<br />
negyed, de én úgy látom a fesztivál működésében<br />
ez nem átjárható. A Zsolnay negyedbe<br />
kimenni az egy program. Én kétszer voltam<br />
már, és ájultan néztem, szerintem ilyen nincs<br />
Európában, egyszerűen elképesztő. De arra,<br />
hogy „úristen lesz egy előadás ott is, és ha<br />
végeztem, akkor még átérek amoda is” na erre<br />
nem jó. Azt láttam, hogy emiatt negyed meg<br />
fél házakkal mennek előadások. A pécsiek is<br />
mondták, hogy nekik sem jó, mert aki kertvárosban<br />
lakik, annak félórát kell várni, két<br />
busszal hazamenni. Szóval ezt az utaztatást<br />
vagy nagyon meg kellene szervezni vagy nem<br />
tudom…<br />
– Színdarabokra sikerült beülnöd, volt rá<br />
időd? Mi a „kritikusi” véleményed az előadá<br />
sokról?<br />
– Keveset láttam, de arra jöttem rá, hogy<br />
türelmetlenebb néző vagyok most már, mint<br />
voltam. Az évadban is keveset voltam színházban<br />
– a koncertekkel is úgy vagyok, hogy<br />
három <strong>szám</strong> után tudom a zenekart – most<br />
is úgy éreztem sokszor, hogy már mennék ki.<br />
Furcsa ez a válogatás, úgy érzem, hogy nagyon<br />
ügyeltek a válogatók arra, hogy egy arányos<br />
merítés legyen, de nem feltétlenül kell törekedni<br />
arra, hogy a darab beférjen a színház<br />
épületébe. Szerintem volt egy kommunikációs<br />
zavar a válogatók és a színházi társaság tulajdonosa<br />
között, mert ugye az a szándék, hogy<br />
az előadások a színházban - tehát a kamarába,<br />
stúdióban, a nagyszínházban – kerüljenek megrendezésre.<br />
De mindig voltak olyan előadások<br />
az eddigi versenyprogramok során amire azt<br />
mondta a válogató, hogy ezt muszáj idehozni,<br />
ami ezek egyikében sem volt játszható. Tavaly<br />
például egy előadást a táncosok próbatermében<br />
játszottak, volt egy előadás – Chicagó -<br />
amelyikhez a Stenczer kinyittatta a Park mozit,<br />
szóval nem létező helyeken is voltak előadások.<br />
Most viszont nincs itt egyetlen olyan előadás,<br />
ami nem bonyolítható le a színházban. Ezeket<br />
a tereket szerintem nagyon szigorúan értelmezték,<br />
és azt gondolom, hogy talán így veszett el<br />
olyan előadás, aminek itt lett volna a helye.<br />
– Mint például?<br />
– Én nagyon szerettem a Pintér Béláék<br />
Kaisers TV Ungarn előadását. Rendkívül<br />
szórakoztató, arról szól, hogy1848 van és<br />
a szabadságharcot közvetíti a televízió és<br />
Kossuth meg Petőfi a televízióban ülnek,<br />
a tévében kommentálják az eseményeket,<br />
és a bejátszóban hátul látszik, hogy megy a<br />
segesvári csata. Szóval iszonyúan szórakoztató<br />
és közben meg sok áthallás van benne.<br />
– A színészekkel hogyan jössz ki, mennyire<br />
könnyű vagy nehéz „esetek”?<br />
– Én egészen másként kommunikálok a<br />
színészekkel, hiszen ismernek, nekik én egy<br />
kolléga vagyok. Nagyon sokszor olyan emberek,<br />
akik nem adnának interjút másnak nekem<br />
rendelkezésre állnak, és így mint sajtófőnök<br />
különösen jó helyzetben vagyok, mert ha<br />
egy kevéssé ismert műsorkészítő vagy újságíró<br />
odamegy hozzájuk, akkor lepattintják<br />
nagyon sokszor, de ha én kérem az más. Ma<br />
Für Anikóval interjúztam, és mondtam neki,<br />
hogy „Anikó te vagy az aki mindig az újságírók<br />
rendelkezésére állsz”, mire ő mondta,<br />
„nem mindenkinek, de Neked mindig”. Úgy<br />
tűnik nekem jobban megnyílnak, nagyobb<br />
a bizalom. Tegnap például a Cserhalmival<br />
együtt korrektúráztuk az egyik interjúját.<br />
– Nagyon szereted ezt a munkát, ugye?<br />
– Igen, nagyon, mindig van bennem egy<br />
űr, amikor elmegyünk innen. Nekem megmaradt<br />
igazi ünnepnek a POSZT.<br />
Forrás: Gyenese Andrea –<br />
pecsinapilap.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 97
Szanyi Tibor<br />
a körzetekre összpontosít<br />
98 JÓ HA FIGYELÜNK!
„A normális munkamegosztás a képviselőcsoport<br />
vezetője és egy új pártelnök<br />
között biztosan jót tenne az MSZP-nek”<br />
„Finoman szólva akad javítanivaló az<br />
MSZP aktivistahálózatán. Annyit mondhatok,<br />
hogy hosszú évek eróziója nem maradt<br />
nyomtalanul a pártszervezetekben” – fejtegette<br />
lapunknak Szanyi Tibor, az MSZP<br />
elnökségi tagja, aki most megcélozza a szocialisták<br />
pártelnöki tisztségét.<br />
– Itt, a Fehér Házban, a kicsi irodáját cellá<br />
nak nevezi. Miért indul a pártelnöki posztért?<br />
Ki akar törni a cellából?<br />
– Természetesen, nem azért. Szeretném,<br />
ha az MSZP kikerülne jelenlegi szorult<br />
helyzetéből, amelybe évekkel ezelőtt került.<br />
Már három éve húsz–huszonöt százalékos<br />
a támogatottságunk, ami kevés. Igaz, talán<br />
valamelyest kevésbé vagyunk ellenszenvesek<br />
a választópolgárok egy részének.<br />
– Vannak szocialista politikusok, akik azt<br />
mondják, lassan, de biztosan népszerűbb az MSZP.<br />
– Két éve a tavaszi voksoláshoz képest az<br />
önkormányzati választásokra csaknem öt<br />
százalékkal erősödött a párt, és nagyjából ezt<br />
a támogatottsági szintet tartja azóta is. Erre<br />
akár büszke is lehetnék, mert akkor én voltam<br />
a párt kampányfőnöke. Ez a huszonöt százalékos<br />
népszerűség viszont – az új törvény<br />
alapján – az egyéni körzetekre kiírt választási<br />
rendszerben szinte semmire nem elég.<br />
– A pártelnökség tagja immár másfél éve.<br />
Nem érez felelősséget az MSZP nem meggyőző<br />
támogatottságáért?<br />
– A felelősségemet próbálom érvényesíteni<br />
azzal, hogy jelentkeztem az elnöki tisztségre.<br />
Felismertem ugyanis, hogy nem így<br />
kellene a továbbiakban politizálnunk.<br />
– Az életkor nem érdem, mégis mi lehet a<br />
garancia arra, hogy az ötvenes éveiben járó<br />
kihívó inkább meg tudja újítani a pártot, mint<br />
a harmincnyolc éves jelenlegi elnök?<br />
– Alighanem az elképzeléseim jelentik a<br />
garanciát. Minden idegszálammal az egyes<br />
választókörzetekre összpontosítanék pártelnökként<br />
is. Minden szóba jöhető erőforrást<br />
az egyéni körzetekre, illetve a területi munkára<br />
szeretnék fordítatni. Bár a legutóbbi<br />
közvélemény-kutatások egy része reménykeltő<br />
az MSZP <strong>szám</strong>ára, de bármilyen szép<br />
<strong>szám</strong>okról olvashatunk, ha a terepen nem<br />
győzzük meg a választók sokaságát, akkor<br />
hiába minden. Vagy van társadalmi beágyazottsága<br />
egy pártnak, vagy nincs.<br />
– Bár a Fidesz nem kevés szavazót veszített<br />
két év alatt, az MSZP-nek érdemben nem lett<br />
nagyobb a támogatottsága.<br />
– Ez így van. Mivel az elnökjelöltséghez<br />
háromezer aláírást kellett összegyűjtenem a<br />
párttagoktól, ezért az elmúlt hetekben rengeteg<br />
helyen megfordultam az országban. Azt<br />
látom, hogy mostanság a terepen legintenzívebben<br />
a Jobbik van jelen. Tapasztalatom<br />
szerint a jobbikosok taktikai okokból ugyan<br />
tudatosan kerülik a nagyvárosokat, de máshol,<br />
még az Észak-Dunántúlon is, rendkívül<br />
aktívak. Márpedig a Fidesz komoly megszorításokra<br />
kényszerül már most is, és a<br />
helyzet csak súlyosbodik, úgyhogy előállhat<br />
az a helyzet, hogy a kormánypárt már nem,<br />
mi pedig még nem tudunk elég szavazót<br />
elvinni egy csomó körzetben két év múlva.<br />
Aminek a jelen felállás szerint a Jobbik lehet<br />
a győztese. Ezért kell a szocialistáknak újra<br />
a pártszervezeteikkel, aktivistahálózatukkal<br />
lefedni az egész országot.<br />
– Van egyáltalán komolyan vehető <strong>szám</strong>ú<br />
aktivistájuk vidéken?<br />
– Finoman szólva akad javítani való az<br />
aktivistahálózaton. Annyit mondhatok,<br />
hogy hosszú évek eróziója nem maradt<br />
nyomtalanul a pártszervezetekben. Mindez<br />
újabb feladatot jelölt ki <strong>szám</strong>omra az elnöki<br />
pályázatomban.<br />
– Mesterházy Attila vezetése alatt Gyur<br />
csány Ferenc és hívei távoztak az MSZP-ből,<br />
új alapszabálya lett a pártnak, etikai ügyekben<br />
is új szisztéma érvényesül. Mindezek nem ered<br />
ményeznek igazi változásokat?<br />
– Bizonyos tekintetben igen, de ezektől<br />
nem lesznek új aktivistáink, így nem tudunk<br />
hatékonyan megjelenni a választókörzetekben.<br />
A fiatalok megnyerése érdekében például<br />
sokkal több közösségi eseményt, képzést,<br />
nyári tábort, kirándulást, bulit, sportrendezvényt<br />
fogunk szervezni. Ezt amúgy<br />
mi jó néhányan másfél évtizede csináljuk<br />
Angyalföldön és Újlipótvárosban, vagyis<br />
ahol az MSZP két éve egyéniben is győzni<br />
tudott. A kerületben háromszáz állandó<br />
aktivistával tudtunk rendszeresen dolgozni,<br />
akik még másokkal is kiegészültek választási<br />
kampány idején.<br />
– Függetlenül attól, hogy miképpen alakul<br />
az elnökválasztási küzdelem a pártban, az<br />
MSZP-nek lehet érdemi baloldali programja?<br />
– Természetesen. A modern baloldali<br />
politika le<strong>szám</strong>olt azzal, hogy a neoliberalizmust<br />
baloldali elemekkel elegyítse. Ez a<br />
harmadikutas próbálkozás jellemezte évekig<br />
a gyurcsányi politikát, ami kormányon ledarálta<br />
az MSZP népszerűségét. Európa azon<br />
országaiban, ahol mostanában választást<br />
tartanak, majdnem mindenhol jól szerepel<br />
a baloldal. Meglátásom szerint azért, mert<br />
a választópolgárok nagyon megelégelték a<br />
jobboldali pártok örökös megszorításokra<br />
épülő politikáját. A neoliberalizmustól megszabadult<br />
baloldali gazdaságpolitika viszont<br />
komoly ellenszerként szolgálhat a válságban.<br />
– Mire gondol?<br />
– Nem egykulcsos adórendszerre van<br />
szükség, amit az Orbán-kormány erőltet,<br />
hanem progresszív adórendszerre. Az egykulcsos<br />
adó nem növeli a fogyasztást, hiszen<br />
tömegeket sújt. A vagyonadónak szintén<br />
híve vagyok, de nem mindegy, milyen<br />
értékű ingatlantól és ingóságtól <strong>szám</strong>ítjuk a<br />
vagyont. Ugyanakkor a sikeres baloldali pártok,<br />
például Skandináviában, a népesedési<br />
és a munkaerő-piaci problémákra egyaránt<br />
választ adnak. A szükséges intézkedések<br />
közül kiemelném a gyermekgondozás kérdését.<br />
Magyarországon rendkívül fontos<br />
lenne, hogy ingyenes és mindenhol elérhető<br />
legyen a magas minőségű bölcsődei ellátás,<br />
így a képzett édesanyák hamarabb munkába<br />
állhatnának. Nem a levegőbe beszélek,<br />
Angyalföldön hosszú ideje működik ez a<br />
rendszer.<br />
– A legtöbb orgánumban név nélkül arról<br />
beszélnek szocialisták, hogy Mesterházy Attila<br />
marad a pártelnök. Ez nem veszi el Szanyi<br />
Tibor kedvét?<br />
– Egyáltalán nem. Nekem nem ma,<br />
hanem március harmincegyedikén, a kongresszuson<br />
kell megnyerni a pártelnökválasztást.<br />
Szerintem a véghajrában beláthatja a<br />
küldöttek több mint ötven százaléka, hogy<br />
három év alatt, Mesterházy Attila frakcióvezetősége,<br />
miniszterelnök-jelöltsége, majd<br />
pártelnöksége mellett mit ért el a szocialista<br />
párt. Egyébként Attila mindenképpen frakcióvezető<br />
marad, hiszen parlamenti képviselőcsoportunk<br />
az ősszel újraválasztotta. Egy<br />
normális munkamegosztás a képviselőcsoport<br />
vezetője és egy új pártelnök között biztosan<br />
jót tenne az MSZP-nek.<br />
– Egy Szanyi Tibor vezette MSZP önállóan<br />
vagy koalícióban indulna a választásokon?<br />
– Az, hogy egyéni körzetekben akár az<br />
LMP-vel, akár a Gyurcsány-féle DK-val vagy<br />
akár a Szolidaritással érdemes lesz-e együtt<br />
elindulni az MSZP-nek, csak Budapesten<br />
értelmezhető kérdés. Vidéken ugyanis ezeket<br />
a „rövidítéseket” nem ismerik, ellentétben<br />
az MSZP-vel, amely az egyetlen baloldali<br />
erő, amelyik a Fidesz és a Jobbik mellett<br />
az ország minden részén jelen van.<br />
Zsebők Csaba<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 99
SZEXUÁLIS ELLENFORRADALMAT!<br />
<strong>Jó</strong>zsa Judit: Magyar család<br />
Ma szinte minden fősodratú médium, film,<br />
dalszöveg, a fiatalok elé állított „példaképek”<br />
példája, pszichológusi vélemény azt sugallja,<br />
hogy éljünk nemi életet a házasság előtt,<br />
használjunk fogamzásgátlókat már 16 éves<br />
korunkban. Ez a fajta életvitel a magyarság -<br />
és az egész (ex)keresztény Európa - tragikus<br />
helyzetének egyik fő oka. Ennek az életvitelnek<br />
szükségszerű velejárója az abortusz.<br />
Magyarországon évi kb. 40 000 abortusz<br />
történik, nem sokkal kevesebb, mint szülés.<br />
Az, hogy az abortuszok <strong>szám</strong>a lassan<br />
csökken, az egyrészt a népesség fogyásának,<br />
másrészt az egyre inkább terjedő fogamzásgátlók<br />
használatnak a következménye, tehát<br />
a helyzet cseppet sem javul (függetlenül<br />
attól, hogy a Fidesz, vagy az SZDSZ-MSZP<br />
van hatalmon).<br />
A fogamzásgátlók használata bűn, amint<br />
arra a katolikus egyház hivatalos tanítása<br />
is figyelmezteti híveit. Nemcsak azért bűn,<br />
mert a egyház ezt mondja, hanem azért<br />
is, mert ennek súlyos egyéni és társadalmi<br />
következményei vannak, amit alább próbálok<br />
összefoglalni a teljesség igénye nélkül:<br />
1. A család intézményének válsága. A<br />
fogamzásgátlás elterjedése tette lehetővé a<br />
szexuális forradalmat. Ennek „köszönhető”<br />
a promiszkuitás széleskörű elterjedése, azaz<br />
hogy ma már következmények nélkül lehet<br />
fűvel-fával, első látásra “beleszeretve” ágyba<br />
bújni. A házasság előtti ilyen életvitel magában<br />
hordozza a házasságkötések <strong>szám</strong>ának<br />
drasztikus csökkenését és a mégis létrejövő<br />
házasságkötések utáni hűtlenséget is. Az a<br />
tudat, hogy a fogamzásgátlás viszonylag biztos<br />
védelmet nyújt és végső esetben pedig<br />
ott az abortusz, elhárítja az utolsó visszatartó<br />
erőt is a házastársi hűtlenség elől. Ez<br />
pedig oda vezet, hogy a házasságok mintegy<br />
fele válással végződik akkor, amikor maga a<br />
házasság intézménye is kiveszőfélben kezd<br />
lenni. Az „együttélések” megszűnéséről természetesen<br />
statisztikai adatok sincsenek. Az<br />
eredmény az, hogy a felnövekvő generáció<br />
nagyobbik része csonka családban nővén<br />
fel már eleve lelkileg sérült és felnőttként<br />
családjuk nagy eséllyel ugyancsak válástól<br />
sújtott lesz. <strong>Ha</strong> a gyermek nem látja a házastársi<br />
hűség modelljét, nem tanulja azt meg.<br />
<strong>Ha</strong> a gyermek annak tudatában nő fel, hogy<br />
édesanyjának <strong>szám</strong>talan szeretője volt már<br />
édesapja előtt (ill. édesapjának vica versa),<br />
annak a gyermeknek a családképe biztosan<br />
torzulni fog. Szülei példájából azt szűri le,<br />
hogy 16 évesen legfontosabb tennivalója a<br />
romantikus szerelmi kalandok keresése.<br />
2. A homoszexualitás terjedése. Az apa<br />
nélkül felnövő fiúk sokkal gyakrabban válnak<br />
homoszexuálissá, mivel nincs követendő<br />
férfi minta előttük, helyette édesanyjukkal<br />
azonosulnak. A promiszkuitás<br />
önmagában is oka lehet a homoszexualitás<br />
kialakulásának, mint a dekandens életvitel<br />
miatti csömör következménye.<br />
3. Demográfiai válság. A fogamzásgátlók<br />
használatának tragikus demográfiai hatása<br />
van. A fogamzásgátlókkal és abortusszal<br />
“megtervezett” családokban ritka a 2-nél<br />
több gyermek. Elemi matematika: ha nincs<br />
2-gyermekesnél nagyobb család a populációban,<br />
akkor az kihal, hiszen a populációban<br />
mindig vannak gyermektelen, vagy<br />
1-gyermekes egyének ill. párok. Vitathatatlan,<br />
hogy az európai nemzetek demográfiai<br />
válsága a fogamzásgátlásnak és a szexuális<br />
forradalomnak tudható be. És amennyiben<br />
ez a tendencia folytatódik - és minden<br />
jel arra mutat, hogy így lesz -, ezek a népek<br />
kihalásra vannak ítélve. Ahogy a vákuumot<br />
a fizika törvényeinek megfelelően a túlnyomás<br />
kiegyenlíti, úgy ez a demográfiára is<br />
igaz, amint látható az európai és észak-amerikai<br />
bevándorlási és etnikai statisztikákból.<br />
Sajnos arra sem lehet <strong>szám</strong>ítani, hogy<br />
„kiszelektálódik” egy sok gyermeket vállaló<br />
keresztény szubpopuláció, mert a hatalmas<br />
társadalmi nyomás (közvélemény, médiumok,<br />
törvények, „kultúra”) hatására itt is<br />
nagyon nagy a lemorzsolódás.<br />
4. A házasságkötés és gyermekvállalás<br />
kitolódása. A fogamzásgátlás elterjedése az<br />
oka annak, hogy az első gyermek megszületése<br />
kitolódik, ami hozzájárul a demográfiai<br />
válsághoz. Egyrészt a generációk közti korkülönbség<br />
miatt csökken a lélek<strong>szám</strong>, másrészt<br />
kisebb az esélye egy második, esetleg<br />
harmadik gyermek megszületésének. Az<br />
idősebb korban való szülés esetén nagyobb<br />
az esélye, hogy az újszülött nem lesz egészséges.<br />
100 JÓ HA FIGYELÜNK!
5. Gazdasági válság. A gazdasági válság<br />
talán legfőbb okáról alig esik szó. Pedig az<br />
öregedő társadalomban egyre kevesebb<br />
az eltartó és egyre több az eltartott. Ennek<br />
megfelelően csökken az életszínvonal, a<br />
nyugdíjkorhatár kitolódik, csökken a nyugdíj.<br />
Manapság látható, hogy Európa-szerte<br />
tüntet a ’60-as évek szexuális forradalmának<br />
generációja a nyugdíj-korúakat sújtó intézkedések<br />
ellen. Ez, és az ezt követő generációk<br />
jó része a szexuális forradalom liberális<br />
jelszavai hatása alatt nőtt fel és most kezdik<br />
érzékelni ennek következményeit – többek<br />
között pénztárcájukon is. Az okot azonban<br />
nem magukban keresik.<br />
6. Egészségkárosodás. <strong>Ha</strong> a fogamzásgátló<br />
kifejezetten egészséges lenne, akkor<br />
is helytelen lenne a használatuk a fentiek<br />
értelmében. Azonban <strong>szám</strong>os negatív hatás<br />
ismert, pl. a thromboembolia kockázatának<br />
növekedése. Az pedig, hogy a gyermekáldás<br />
elől menekülő lányok később, az abortuszok<br />
és hormonbombázások után nem<br />
tudnak teherbe esni, jól ismert jelenség. A<br />
természetellenes lombik bébi programra<br />
jelentkező hölgyek jelentős része magának<br />
köszönheti terméketlenségét. (Egy egészséges<br />
társadalomban a gyermektelenek örökbe<br />
fogadják az árvákat, illetve azon csecsemőket,<br />
akiket ma Európában magzat korukban<br />
darabokra tépve szaggatnak ki anyjuk<br />
méhéből. Így nincs szükség lombik bébikre<br />
és a feleslegessé váló maradék emberi zigóták<br />
WC-kagylóba öntésére.) Ismert az is,<br />
hogy az ivóvízben sok esetben kimutatható<br />
az egészségre káros szintet elérő ösztrogén<br />
hormon koncentráció, aminek forrása részben<br />
a nők által fogyasztott fogamzásgátló<br />
szerek. Ennek is szerepe lehet a férfi termékenység<br />
utóbbi időben leírt drasztikus romlásában.<br />
Az AIDS terjedésének pedig egyértelmű<br />
oka – a vénás kábítószerezés mellett<br />
- a promiszkuitás. A gumióvszer nyújt némi<br />
védelmet a HIV nem úton való terjedésével<br />
szemben, azonban a házasságon kívüli nemi<br />
élet nélkül a kockázat gyakorlatilag nulla<br />
lenne. Az AIDS-es betegek gyógyítása pedig<br />
hatalmas terhet ró az egészségügyre, ezzel<br />
korlátozva más betegségek gyógyítására fordítható<br />
erőforrásokat.<br />
7. Erkölcsi szempont: a tabletta abortáló<br />
hatása. Végül, de nem utolsó sorban tudni<br />
kell, hogy a fogamzásgátló tabletta nem tisztán<br />
megelőző eszköz. Összetett hatásának<br />
részét képezi (a peteérés gátlása és a spermiumok<br />
célba érésének akadályozása mellett)<br />
a megtermékenyült petesejt beágyazódásának<br />
gátlása is. Hogy fogamzásgátló tabletta<br />
mellett pontosan hány százalékban történik<br />
meg a megtermékenyülés, amiből azért nem<br />
lesz terhesség, mert a megtermékenyült és<br />
osztódásnak indult petesejt kilökődik, pontosan<br />
nem ismert, de bizonyosan bekövetkezik<br />
ez, hiszen beágyazódás és teherbe esés<br />
is előfordul fogamzásgátló tabletta szedése<br />
mellett. Egyszóval az esetek bizonyos hányadában<br />
a fogamzásgátló tabletták a létrejött<br />
életet pusztítják el, hasonlóan az „esemény<br />
utáni” tablettákhoz, amik egyértelműen<br />
kémiai abortuszt idéznek elő.<br />
A liberális érvrendszer szerint „a szexualitás<br />
nem csupán a gyermeknemzést szolgálja”.<br />
Ez természetesen igaz, mint ahogy az<br />
is igaz, hogy az evés sem csak a túlélést szolgálja<br />
(ezért veszünk pl. szakácskönyveket).<br />
Viszont azt is le kell szögezni a fentiek alapján,<br />
hogy a manapság elterjedt promiszkuitás<br />
az egyén, a közvetlen környezet és a társadalom<br />
tönkretételéhez vezet (mint ahogy a<br />
mértéktelen evészet-ivászat sem egészséges).<br />
Gyakran mondják, hogy „nekem is jogom<br />
van a boldogsághoz” – rendszerint akkor<br />
hangzik ez el, amikor éppen mások boldogságát<br />
teszik tönkre. A mások tönkretételére<br />
épülő boldogság pedig nem lehet tartós.<br />
Kérdés, hogy miért hallgatnak a természetes<br />
fogamzásgátlásról és miért nem<br />
terjedt az el. A gyógyszeripari lobbi tevékenysége<br />
mellett az egyik ok az lehet, hogy<br />
a természetes fogamzásgátlás minimális<br />
kényelmetlenséget jelent a tablettákkal<br />
szemben és leginkább házasságon belül<br />
működik, nem pedig az alkalmi kapcsolatok<br />
esetén. A természetes fogamzásgátlás, a<br />
periodikus önmegtartóztatás is – bizonyos<br />
korlátok között - lehetőséget nyújt a „családtervezésre”,<br />
de ritkán vezet egykézéshez,<br />
mivel az abortuszt, mint „végső megoldást”,<br />
kizárja.<br />
Összegezve: „szexuális ellenforradalomra”<br />
van szükség, egyébként az európai<br />
keresztény kultúra halálra van ítélve. Ehhez<br />
pedig többek között erkölcsi megújulásra,<br />
hatékony felvilágosító munkára, a közvélemény<br />
hatékony befolyásolására, erkölcsös<br />
törvények meghozatalára lenne szükség.<br />
Mi többet tud egy ember(pár) alkotni,<br />
mint egy másik személyt, akinek lelke és<br />
örök élete van?<br />
(Orvos olvasónktól)<br />
Forrás: kuruc.Info<br />
BAYER ZSOLT A ZSAROLÓKRÓL<br />
(...) „Most abban a mondhatni szerencsés helyzetben vagyunk, hogy előre megmutathatjuk<br />
az uniónak, hogy még mindig nem hagyjuk a kormányt. Ugyanis senkinek ne legyen illúziója,<br />
azok után, hogy az unió ismét megzsarolta Magyarországot és a kormányt, és a kormány<br />
erre úgy reagált, hogy annak a bizonyos tegnap kicsomagolt csomagnak minden egyes<br />
intézkedése a zsarolókat sújtja, a háború újra fog kezdődni” – fogalmazott Bayer Zsolt. (...)<br />
DÜBÖRÖG A SZÉLSŐJOBB<br />
AUSZTRIÁBAN<br />
Brüsszeltől félti hazáját az Osztrák Szabadságpárt<br />
kancellárjelöltje is. Heinz-Christian<br />
Strache erről a Hír TV Célpont című műsorának<br />
beszélt. Az unió- és bevándorlás-ellenes<br />
politikát hirdető pártelnök szigorítaná a határellenőrzést<br />
is az osztrák–magyar határon.<br />
Az 1,7 milliós Bécsben körülbelül félmillió<br />
bevándorló él – részben ez is magyarázza<br />
miért támogatja a szavazópolgárok majdnem<br />
harmada a szélsőjobboldalt. Csak egy év múlva<br />
lesznek parlamenti választások, de az Osztrák<br />
Szabadságpárt első embere már kampányol.<br />
– Egyedül én, Heinz-Christian Strache<br />
vagyok képes Werner Faymannt kiütni a kancellári<br />
székből. A választók majd eldönthetik,<br />
maradjanak-e a szocialisták a nyakunkon, vagy<br />
jöjjek én és az Osztrák Szabadságpárt. Ma ez a<br />
döntő kérdés! Az osztrák népnek a saját kezébe<br />
kell venni a sorsát. Nem szabad hagynunk,<br />
hogy Brüsszel diktátumként ránk erőltesse a<br />
stabilitási paktumot. El kell érni, hogy a banki<br />
spekulációt ne mi finanszírozzuk, mivel nem<br />
mi idéztük elő a problémát – nyilatkozta a Célpontnak<br />
a pártelnök.<br />
Starche szerint Brüsszel hiába hirdeti a<br />
demokráciát, nem működik demokratikusan<br />
– inkább Svájc példáját követné, ahol népszavazás<br />
útján döntenek a legfontosabb kérdésekben.<br />
A fogtechnikusból lett pártvezért szigorítaná<br />
a határellenőrzést és az is aggasztja, hogy<br />
Bécsben a katolikus után ma már az iszlám rendelkezik<br />
a legtöbb hívővel.<br />
– Imaházaik legyenek, ezt én sem ellenzem.<br />
Minden közösségnek joga van gyakorolnia<br />
vallását, viszont nem kérünk „győzelmi<br />
szimbólumokból”, sem a minaretekből, sem a<br />
mecsetekből. Nem akarunk egy párhuzamos<br />
társadalmat az osztrák mellett, ezek ugyanis<br />
mind annak a jelei lennének, hogy az iszlám<br />
bevándorlók nem akarnak beilleszkedni – tette<br />
hozzá a szabadságpárt vezére.<br />
A kancellárjelölt egy dalt is írt arról, hogy<br />
mennyire félti hazáját a muszlim bevándorlóktól<br />
és Brüsszeltől. A Szabadságpárt ma népszerűbb<br />
mint <strong>Ha</strong>ider idejében volt: a 16 és 35 év közötti<br />
választóknak majdnem fele Strachét támogatja.<br />
Lejáratás Lendvai receptje alapján<br />
A közelmúltban „Nemzeti álmok, vagy<br />
Magyarország búcsúja Európától” címmel lejárató<br />
dokumentumfilmet közölt Magyarországról<br />
az osztrák közszolgálati csatorna (ORF). A filmet<br />
az Ausztriában élő magyar származású újságíró,<br />
Paul Lendvai és a német Andrea Morgenthaler<br />
készítette. <strong>Ha</strong>zánk bécsi nagykövete, Szalay-<br />
Bobrovniczky Vince levélben tiltakozott az egyoldalú<br />
alkotás miatt. Prőhle Gergely, a külügy helyettes<br />
államtitkára szerint félő, hogy a Paul Lendvai<br />
fémjelezte lejárató összeállítás félrevezeti a tájékozatlan<br />
nézőket. A történtekre reagálva a Célpont<br />
manipulatív riportot készített a sógorokról az osztrák<br />
közszolgálatiság és Lendvai receptje alapján. A<br />
témáról Rákóczi Péter, a Hír TV főszerkesztője a<br />
Rájátszásban fejtette ki álláspontját.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 101
„Íme, mi olvasható az 1943- as Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában.<br />
Vajon mindenkit kell segítsünk akinek szüksége van rá, anélkül, hogy figyelembe vennénk az egyének jellemzőit, vagy nem?<br />
Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni, de csak azokat, akik hasznára lehetnek<br />
Izrael földjének és a judaizmusnak?<br />
Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű téma felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni<br />
10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez. Vagy mentsük meg<br />
azt a plusz 1.000.000 zsidót aki teher lesz az országnak? Akkor inkább vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a<br />
10.000-et, a kivűl maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is.”<br />
TITKOLT INFORMÁCIÓK<br />
Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!<br />
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót<br />
Magyarországról?<br />
Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy<br />
a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe<br />
küldték, a halálba, polgártársaikat<br />
a zsidókat. Magyarországról 1944-ben<br />
százezer <strong>szám</strong>ra küldtek zsidókat a haláltáborba<br />
vasúton, ahonnan nagyon kevesen<br />
tértek azután haza. Az eset jól ismert és<br />
sokat hangoztatott. Én magam is többször<br />
írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem<br />
tudomány nyomvonalát követve,<br />
miszerint amíg a romániai zsidók nagy része<br />
megmenekült, addig a magyarországiak egy<br />
dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve.<br />
Maga Winston Churchill is beszélt erről a<br />
magyar Történelmi eseményéről, mint az<br />
emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról.<br />
Ez volt az 1991-ben megjelentetett<br />
Transilvania Invincibile Argumentum című<br />
könyvem egyik fejezetének a címe is, amely<br />
viszont jóval 1990 előtt íródott.<br />
Ezt a fejezet címet újra használtam<br />
a 2004-ben megjelent Protocoalele<br />
Kogaionului című könyvemben, de itt már<br />
azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat<br />
ebben a témában. Most megteszem<br />
újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi<br />
zsidók tragédiájáért nem a magyarok a<br />
hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a<br />
németek, mondhatnám!...<strong>Ha</strong>nem a zsidók!<br />
Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása<br />
után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim<br />
nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez<br />
természetesen az én hibám elsősorban, mert<br />
nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.<br />
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek<br />
közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal<br />
székely hokisok még büszkébbek legyenek<br />
arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!,<br />
románok...<br />
1990 után , mint ismert, a románok is<br />
azon kapták magukat, hogy holokauszttal<br />
vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású<br />
zsidó szerzők voltak. Egyik napról a<br />
másikra a romániai holokauszt szakértői<br />
lettek. Magam elég informáltnak tartottam<br />
ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így<br />
kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a<br />
hórába, amit ha belekerültem, akkor végig<br />
kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak<br />
ebben a témában. Eljutottam oda,<br />
hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok<br />
a jól ismert magyar vádak! Ismétlem:<br />
magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb<br />
(legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.<br />
Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók<br />
sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem<br />
egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben<br />
döntöttek. Még nem is egy náci<br />
gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű<br />
zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó<br />
Ügynökség Megmentő Bizottságában!<br />
Állításom alátámasztására Roger Garaudy,<br />
Az izraeli cionizmus pere című munkájának<br />
adatait használtam ( a romániai kiadás címe:<br />
Procesul sionismului israelian). Ennek a<br />
munkának az adatait még senki nem vonta<br />
kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali<br />
egyéniség, demokratikus beállítottsággal,<br />
mentes mindenféle párt besorolástól, többször<br />
kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak,<br />
úgymond, antiszemita jellege miatt, de<br />
senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan<br />
vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger<br />
Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával<br />
kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó<br />
szerzőktől vagy intézményektől származik.<br />
Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului<br />
című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól<br />
megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz<br />
nem volt elegendő a zsidó származás. <strong>Jó</strong><br />
minőségű zsidó kellett legyen, magasabb<br />
minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába<br />
való belépésének feltétele az volt, hogy<br />
a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére<br />
(47-ik oldal).<br />
Még 1935-ben egy jelentős cionista<br />
vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet<br />
arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk<br />
arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák<br />
és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon<br />
oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által<br />
elfoglalt Európában azon zsidók részaránya,<br />
akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre<br />
elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által<br />
elüzött zsidók problémája, akiket a cionisták<br />
nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a<br />
cionista doktrinából ered. A problémát nem<br />
a segítőkészség oldaláról, hanem az ország<br />
szükségleteinek szemszögéből kezelték<br />
(ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák<br />
szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen<br />
cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.<br />
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó<br />
Ügynökség Megmentő Bizottságának<br />
Memorandumában: Vajon mindenkit kell<br />
segítsünk, akinek szüksége van annélkül,<br />
hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit?<br />
Nem kellene az egésznek egy nemzeticionista<br />
jelleget adnunk és megpróbáljuk<br />
megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek<br />
Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom,<br />
hogy embertelennek tűnik a probléma<br />
ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk,<br />
hogy ha meg tudunk menteni 10.000<br />
embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak<br />
az ország megerősödéséhez és a nemzet<br />
újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó<br />
aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell<br />
fognunk magunkat és meg kell mentenünk<br />
azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett<br />
kérése és szitkozódása ellenére is (47-<br />
48-ik oldal). Tehát a 10.000 hasznos zsidó és<br />
az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat<br />
csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió<br />
(vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár<br />
meg is halhattak, nem jelentett veszteséget<br />
a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta<br />
egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik,<br />
hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!<br />
A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet<br />
arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe<br />
érkezett zsidókkal: két táborra osztották<br />
őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság<br />
elve szerint. Aki a német haditermeléshez<br />
hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához)<br />
az életben maradt. A többiek,<br />
102 JÓ HA FIGYELÜNK!
akik valóságos teher voltak a nácik <strong>szám</strong>ára<br />
is, mint emberi hulladékok gyorsabban<br />
befejezték földi pályafutásukat.<br />
Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget<br />
egy intézmény adta ki, nem pedig egy<br />
szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van<br />
az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel,<br />
ami nem állt meg a kinyilatkoztatások<br />
színtjén, hanem nagyon is konkrét és<br />
reális következményei lettek meghatározva<br />
százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a<br />
mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést<br />
sírató propagandisták adatait vesszük<br />
alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel<br />
csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva,<br />
ahol a magatartás és helyzetek ilyen<br />
eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények<br />
is csak ezen a színten maradnak.<br />
Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan<br />
gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol<br />
van innen a híres zsidó szolidarítás? Miért<br />
nem működött? Az emberi szolidarításról<br />
nem is merek beszélni!<br />
Egyébként ezek a cionista szövegek a<br />
kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati<br />
életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben<br />
nem létező pragmatizmusról,<br />
amely lélegzet nélkül hagy minden normális<br />
embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű<br />
filantrópikus mentése a németországi<br />
zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott<br />
volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés<br />
esélyei annál kissebbek, minél nagyobb a<br />
katastrofa. A németországi zsidók érdekében<br />
tudunk cselekedni, ha ezek palesztinába<br />
hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek<br />
nincs meg ez az előnyük, mert üres<br />
kézzel akarnak jönni.<br />
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a<br />
Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt<br />
1948-ban elismerték volna független államként),<br />
és nem várhatunk másra, mint amit<br />
eddig is megállapítottunk a németországi<br />
zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt<br />
ellenséges magatartást Izrael földjével szemben,<br />
a tisztelet hiányát minden iránt, ami<br />
zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi<br />
köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen<br />
kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).<br />
Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek<br />
idézése világosan mutatja a különbséget<br />
a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek<br />
és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus<br />
között, amit elitélek. Mi több, ezek a szövegek<br />
világossá teszik azoknak az csalását és<br />
álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat,<br />
akiket nem akartak megmenteni.<br />
(49.oldal).<br />
Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását,<br />
akik síratják azokat az áldozatokat, amelyeket<br />
nem akartak megmentani!<br />
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat<br />
megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók<br />
voltak, üres kézzel...<br />
Egyre világosabb, hogy a II. világháború<br />
idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót<br />
hajtott végre, azon zsidók között, akik<br />
a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik<br />
a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók,<br />
akik izraelitának voltak programálva,<br />
azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista<br />
eszmékkel, akik elutasították a többségi<br />
nemzetbe való beolvadást, amit egyre<br />
több zsidó hallgatólagosan már elfogadott.<br />
A másik oldalon a szegény zsidók, akik a<br />
cionisták szerint egy embertömeg, akinek<br />
semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti<br />
érzelmek hiányával és amely nem mutatott<br />
tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy<br />
héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett<br />
zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen<br />
hat millió?...A híres hat millió?<br />
Jegyzet: A fentiekből egy káprázatos, de<br />
egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható<br />
fel, ami a cionista doktrina szövegeiből levezethető:<br />
a holokauszt, mint büntetés azoknak,<br />
akik nem viseltettek tisztelettel mindaz<br />
iránt, ami zsidó vagy héber!<br />
Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel,<br />
hogy később leellenőrizhessem, más<br />
megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy<br />
megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más<br />
hozzáértőbbek, tanultabbak...<br />
Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi<br />
zsidók ebből a cionista szemszögből nézve?<br />
Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak<br />
voltak az asszimilációra vagy már<br />
asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan<br />
ők magyarnak vallották magukat,<br />
különösképpen nép<strong>szám</strong>lálások idején vagy<br />
más lojalítási teszteken. Megkockáztatom<br />
azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki<br />
ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt,<br />
azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent<br />
kezdjen előlről. A zsidók is emberek!<br />
Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán<br />
a cionista doktrina követte ezt: kiválaszsza<br />
az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat,<br />
akikből egy hős és vértanú nép legyen...<br />
Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi<br />
zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját.<br />
Abba a csoportba sorolták, akik<br />
nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?<br />
Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului<br />
című könyvből, 77-79. oldal.<br />
Tehát nagyon sokszor a németországi, de<br />
általában a nácik által elfoglalt országokban a<br />
zsidók nem voltak mások, csak emberanyag,<br />
amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották<br />
(egyébként is kiválasztott nép),<br />
hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva<br />
Palesztinába és melyik gyengébb minőségű,<br />
hasznavehetetlen és nemkivánatos, az<br />
marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja<br />
a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael<br />
állam első elnöke: azt a kissebbséget, amelyet<br />
meg lehetett menteni, ki kellett választani<br />
a palesztinai cionista projektnek megfelelően<br />
(44.oldal).<br />
Tehát a cionisták gondja az volt, hogy<br />
megmentsék a hős és vértanú kissebbséget<br />
és a hat milliós többséget hagyták a kivégző<br />
táborok gondjára.<br />
Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára<br />
hagyott zsidók alkották a többséget, mint<br />
következtetést alátámasztja, expressis verbis<br />
(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja<br />
is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban<br />
tesz, akit az 50-es években a nácikkal<br />
való kollaborálásért itéltek el. A perben<br />
Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben<br />
a cionista vezetőkkel (akik közül<br />
a legtöbben a per idején miszterek voltak)<br />
Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó<br />
(a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról<br />
és Palesztinába emigrálásáról, mint<br />
az eljövendő Izrael építéséhez szükséges<br />
emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 103
a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak<br />
egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen<br />
sem az Auschwitzi haláltáborokba<br />
való szállításról.<br />
<strong>Ha</strong>levi bíró rámutatott arra, hogy ezek a<br />
gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a<br />
Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával<br />
történtek (44.oldal).<br />
Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok<br />
a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó<br />
Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek<br />
a gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók<br />
szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség<br />
és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával<br />
vagy pontosabban hozzájárulásával<br />
történt.<br />
Néhány tisztázó kérdés:<br />
Az Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó,<br />
feltehetően mind szuper-tehetségek volt,<br />
mindenik közülük egy potenciális Nobeldíj<br />
várományosa. Megtudták ők valaha is,<br />
hogy milyen feltételek mellett szabadultak<br />
Németországból és kerültek Palesztinába?<br />
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684<br />
névvel?<br />
<strong>Ha</strong> a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba<br />
küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi<br />
Zsidó Kongresszus jóváhagyásával<br />
történt, akkor miért vádolják még ma is a<br />
magyarokat, a magyar államot és a magyarságot<br />
úgy általában a 460.000 magyar zsidó<br />
Németországba deportálásával és meggyilkolásával<br />
1944 tavaszán?<br />
Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról<br />
is van szó: a holokauszt folyamán, a<br />
magyarországi zsidók deportálása Winston<br />
Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb<br />
gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság<br />
a magyar hatóságok <strong>szám</strong>lájára van<br />
írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal<br />
végezték, amellyel még a németeket<br />
is elámították. Roger Garaudy azzal a<br />
aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti<br />
a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók<br />
is siettek berakodni a vagonokba, hiszen<br />
a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra,<br />
hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van<br />
szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók,<br />
hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van<br />
szó, a cionista vezetők szemében még inkább<br />
egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó<br />
gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli<br />
a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint<br />
az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak,<br />
hogy a Szentföldre lépjenek.<br />
Évekkel előbb, különböző alkalmakkor<br />
kommentáltam ezt az emberiség történetében<br />
a legvisszataszítóbb gyilkosságot,<br />
különbséget téve a magyarok ázsiai, hun<br />
állatias viselkedése és a románok emberiessége<br />
és tűrőképessége között. Úgy hiszem<br />
vissza kell vonjam akkori megállapításaimat<br />
és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom,<br />
hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem<br />
volna, hogy visszavonom a vádjaimat<br />
és kész! Sajnálatos módon nem azért kell<br />
visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak,<br />
nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük,<br />
hanem azért mert másoknak kell azokat<br />
címezzem! Vádjaimat fenntartom csak másnak<br />
kell címeznem, amelyre Roger Garaudy<br />
kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a<br />
hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért,<br />
akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával<br />
az Auschwitzi kemencékbe szállítottak!<br />
Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt<br />
a cionisták közreműködésével!<br />
Mert ezek azok a vádak, amelyeket<br />
Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista<br />
zsidók a felelősek az emberiség legviszszataszítóbb<br />
gyilkosságáért! Ismétlem: a<br />
minősítés Winston Churchilltől származik.<br />
Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen<br />
ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen<br />
mondva: az emberiség legvisszataszítóbb<br />
gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet,<br />
amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az<br />
áldozatok pedig haszontalan zsidók. A viszszataszítóságát<br />
még inkább növeli az a tény,<br />
hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal<br />
a magyarokat vádolták meg. Teljesen<br />
visszataszító. Nec plus ultra.<br />
Post scriptum 2011: örülök, hogy a<br />
magyarországi és a bárhol élő magyarok<br />
tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat<br />
nyomja ez a népírtás. Ideje, hogy a<br />
magyarok megtudják ezt az igazságot és<br />
ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb<br />
az, hogy a zsidók maguk megtudják az<br />
igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak<br />
megfelelően!<br />
Mert ez az igazság lényege.<br />
És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője<br />
Eichmann, nem volt véletlenül zsidó,<br />
úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...<br />
ION COJA<br />
2011. december 22.<br />
Forrás: internetes körlevél<br />
http://www.gebeleizis.org/novopress/coja_ion.gif<br />
http://romanicablues.files.wordpress.com/2011/09/ion-coja.png?w=592<br />
CSALÓ KORMÁNYOK?<br />
Csalással gyanúsítja a világ kormányait egy skót gazdaságtörténész<br />
A fiatalokra kifizethetetlen adóssághegyek várnak – és nem csak az<br />
államadóssággal van gond.<br />
„A nyugati demokrácia bírálóinak igaza van: valami tényleg nem<br />
stimmel az intézményrendszerünkkel. S ennek a betegségnek a leglátványosabb<br />
tünete, hogy az elmúlt években hatalmas adósságot<br />
halmoztunk fel, s ezt most még csak nem is foghatjuk különböző<br />
háborúkra” – kezdte előadását a BBC rádióban Niall Fergusson<br />
híres skót gazdaságtörténész.<br />
Szerinte az államadósság azonban csak egy tünet. Sokkal<br />
nagyobb baj is van a mai társadalmi berendezkedésünkkel: mégpedig<br />
az, hogy rendszeresen eljövendő generációk kárára halmoznak<br />
fel adósságot a mai felnőttek…<br />
„Az a baj, hogy a mai állami költekezési szabályok lehetővé teszik,<br />
hogy a szavazók azok pénzét költsék, akik még túl fiatalok ahhoz,<br />
hogy szavazzanak, vagy akár meg sem születtek” – magyarázza a<br />
tudós. Szerinte az államadósság-statisztikák nagyon félrevezetők,<br />
mivel csak azt tartalmazzák, hogy mennyivel tartoznak az államok a<br />
felnőtteknek – állampapírvásárlóknak, intézményeknek – s azt nem,<br />
hogy a szociális juttatások, egészségügyi juttatások mai szinten tartása<br />
mennyibe fog kerülni a gyermekeinknek és unokáinknak.<br />
Amerika is nagy szarban van<br />
<strong>Ha</strong> csak az Egyesült Államokat nézzük, amelynek az államadóssága nem<br />
túl nagy (tartozása „csak” kicsit több mint egy évi jövedelme, nem úgy,<br />
mint Görögországnak, amelynek másfél évi tartozása van), és híresen<br />
szűkmarkú az ingyenes szociális és egészségügyi juttatásokkal, akkor jól<br />
látszik a gond. A legfrissebb becslés arra vonatkozóan, hogy mennyi az<br />
eltérés a szövetség jövőbeli kiadásaiban és bevételeiben 200 ezermilliárd<br />
dollár, majdnem a 13-szorosa annak, amit hivatalosan nyilvántartanak –<br />
közli a történész. Ám még ez a gigantikus <strong>szám</strong> sem teljes – teszi hozzá<br />
– mivel nem tartalmazzák a helyi állami szervezetek és önkormányzatok<br />
fedezetlen kiadásait, amelyek legalább 38 ezermilliárd dollárra rúgnak.<br />
104 JÓ HA FIGYELÜNK!
Átvernek minket az állami <strong>szám</strong>vivők<br />
A jelenlegi állami el<strong>szám</strong>olási rendszer szimpla csalás Fergusson szerint.<br />
Nincsen pontos, hivatalos mérleg az államháztartásokról, vagy ha van is,<br />
sok kiadást egyszerűen elrejtenek. „Még a folyó fizetési mérlegnek sem<br />
szabad hinni” – húzza alá. Amit az államok csinálnak, azt semmilyen jogszerűen<br />
működő vállalkozás nem engedhetné meg magának.<br />
Mekkorák is valójában ezek a nagy <strong>szám</strong>ok? <strong>Jó</strong>l érzékelhető, ha<br />
összevetjük az ország éves jövedelmével (bruttó nemzeti jövedelem<br />
– GDP). Az USA-nak, amely a világ legnagyobb gazdasága, tavaly<br />
15 ezermilliárd dollár volt a GDP-je.<br />
Ahhoz, hogy a jelenlegi amerikaiak dédunokái egyenesbe kerülhessenek,<br />
64 százalékkal kellene emelni a szövetségi adókat vagy 40<br />
százalékkal csökkenteni a kiadásokat, idézi egy korábbi társszerzőjét,<br />
Laurence Kotlikoff közgazdászt. Ugyanezt a <strong>szám</strong>ítást Nagy-Britanniára<br />
elvégezve azt találta: az embereknek harmadával többet kellene<br />
adózniuk és felével többet kellene egészségbiztosításba befizetniük.<br />
„<strong>Ha</strong> a mai amerikai fiatalok tisztában lennének az érdekeikkel,<br />
akkor mind beszállnának a Tea Party-ba” – fogalmaz a Sarah Palin<br />
nevével fémjelzett, az állami kiadások lefaragása mellett kardoskodó<br />
amerikai konzervatív csoportra.<br />
Hősök, hülyék vagy csigák leszünk?<br />
Szerinte három lehetséges kimenetele van ennek a helyzetnek. Az<br />
egyik, legvalószínűtlenebb, de legjobb lehetőségnek azt tartja, ha<br />
hősi erőfeszítéssel meggyőzi egy igazán nagy ember a fiatalokat és<br />
szüleik egy részét, hogy felelősségteljesebb költségvetési politikát<br />
követeljenek.<br />
Ehhez szerinte nagy<br />
segítség lenne, ha az<br />
államháztartási el<strong>szám</strong>olások<br />
a költségvetés<br />
kötelezettségeit és<br />
vagyonát összehasonlítható<br />
módon tálalná.<br />
Így könnyebb lenne<br />
különbséget tenni a<br />
beruházási típusú eladósodás<br />
(amiből várható<br />
egyszer hozam, megtérülés)<br />
és a fogyasztási<br />
típusú eladósodás (azaz<br />
amikor szimplán feléljük<br />
azt a pénzt, ami<br />
nincs is) között. Magyarán<br />
a kormányoknak<br />
pont úgy kéne könyvelniük,<br />
mint a vállalatoknak<br />
– véli.<br />
A második, legvalószínűbb lehetőség az, hogy a fejlett államok<br />
sorra dőlnek bele a görög csapdába, és a lehető legrosszabb pillanatban<br />
kell majd drámai módon emelni az adókat és csökkenteni a<br />
kiadásokat.<br />
Úgy véli, van egy harmadik lehetséges kimenetele is a válságnak,<br />
amelynek előjeleit az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniában<br />
látni. Ezekben az országokban nő ugyan az államadósság,<br />
de egész olcsó lesz ennek törlesztése, mivel ezeket a viszonylag biztosabb<br />
lábon álló országokat szívesebben finanszírozzák a pénzügyi<br />
befektetők. (Ebbe az irányba hat a deflációtól való félelem és a jegybanki<br />
intervenció is.) Ezzel a modellel egy baj van – véli Fergusson<br />
– hogy akár évtizedekig is lényegében nulla növekedést hozhat.<br />
Ön szerint a magyar gazdaságra melyik jövőkép vár a háromból?<br />
Forrás: Tempo Hírek<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 105
Az Ecoline honlapról…<br />
KI HITTE VOLNA?<br />
USA: alázatot és megértést Magyarországgal szemben<br />
Az Egyesült Államok volt NATOnagykövete<br />
a Wall Street Journal hasábjain<br />
állt ki Magyarország mellett egy csütörtökön<br />
megjelent véleménycikkében. Kurt Volker<br />
szerint amikor Nyugaton mostanában<br />
Magyarország szóba kerül, mindenki hajlamos<br />
úgy tenni, mintha nem tudná, hogy<br />
a demokrácia egy folyamatosan alakuló,<br />
változó rendszer, amely épp azért a lehető<br />
legtökéletesebb, mert soha nem lehet befejezett.<br />
Volker szerint Magyarországon jelenleg<br />
is a demokráciáért, és nem a demokrácia<br />
elleni küzd a kormány; harca során persze<br />
<strong>szám</strong>os felülvizsgálatra, újragondolásra szoruló<br />
döntést hozott. Az amerikai diplomata<br />
szerint azonban ez nem egyedülálló jelenség<br />
a demokráciákban.<br />
Olaszországot az EU nem sújtotta szankciókkal<br />
azért, mert Silvio Berlusconi miniszterelnöksége<br />
idején az olasz televíziós média<br />
többségét irányítása alatt tartotta, míg a<br />
magyar kormánynak felróják, hogy az állami<br />
cégek hirdetéseinek újraosztásával kedvez a<br />
jobboldali médiának. Az Egyesült Királyságban<br />
többeket letartóztattak, amiért közösségi<br />
hálókon “gyűlöletbeszédet” folytattak,<br />
ám senki nem szólalt fel a szólásszabadság<br />
védelme érdekében, míg a magyar sajtószabadság<br />
kérdése európai üggyé vált az elmúlt<br />
év során. A jelenlegi görög és olasz kormányok<br />
választások nélkül kerültek hatalomra<br />
és döntenek országaik hosszú távú sorsát<br />
gyökeresen átformáló kérdésekről, miközben<br />
a parlamenti választások során megszerzett<br />
kétharmados többséget szerzett magyar<br />
kormánnyal szemben az a vád, hogy hatalmával<br />
élve aláássa a demokráciát.<br />
Volker nem veszi védelmébe a kormány<br />
döntéseit, mindössze arra hívja fel a Nyugat<br />
figyelmét, hogy kissé elragadtatta magát<br />
Magyarországgal szemben. Ez a megkülönböztetés<br />
oda vezetett, hogy az országban látványosan<br />
fokozódott az EU-ellenes közhangulat,<br />
további teret nyert a Jobbik és mélyült<br />
a megosztottság a liberális ellenzék és a konzervatív<br />
kormányoldal között, épp egy olyan<br />
helyzetben, amikor az ország <strong>szám</strong>ára kulcsfontosságú<br />
lenne, hogy megerősítse európai<br />
és transzatlanti kapcsolatait.<br />
Az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete<br />
szerint a Nyugatnak egy nagy levegőt<br />
kellene vennie, és némi szerénységet és megértést<br />
tanúsítania Magyarországgal szemben.<br />
A magyar kormánynak további törvénymódosításokat<br />
kell végrehajtania többek közt<br />
a központi bank és az igazságszolgáltatás<br />
függetlenségének megőrzése érdekében, és<br />
legfőképp egyenesebben kell beszélnie belföldön<br />
és külföldön egyaránt. Magyarország<br />
egészének pedig vissza kell térnie ahhoz a<br />
szokásos udvariassághoz, amelyről világszerte<br />
ismertek - írja Volker, aki szerint nem<br />
kell messzire menni ahhoz, hogy meglássuk<br />
az alapvető különbséget Magyarország<br />
demokratikus erőfeszítései és a demokrácia<br />
kudarca közt. Elég csak Oroszországra,<br />
Fehéroroszországra vagy akár Ukrajnára<br />
tekintenünk, hogy megértsük, a demokráciát<br />
Magyarországon közel sem kell még temetni.<br />
ELSZEGÉNYEDÉS FENYEGETI AZ AMERIKAIAKAT<br />
INFORMATION CLEAERING HOUSE<br />
Az amerikai honlapon Amerika pauperizálódása (elproletárosodása<br />
és elszegényesedése) címmel megjelent cikk arról ír, hogy minden<br />
felmérés arra mutat, nő az amerikai alsóosztály. Az Egyesült<br />
Államokban az íratlan szabályok szerint „mindenki” középosztálybeli.<br />
Illetlenség és politikailag inkorrekt alsó- vagy felső osztályról<br />
beszélni. Mindenki egyenlő. Csakhogy ez a mítosz nehezen tartható<br />
akkor, amikor a <strong>szám</strong>adatok egészen mást mutatnak. Az amerikai<br />
fiataloknak már 39 százaléka tekinti magát az alsó osztályba tartozónak.<br />
2008-ban még csak 25 százalékuk. Az egész népesség 32 %-a<br />
gondolja, hogy az alsó osztályhoz tartozik.<br />
FINANCIAL TIMES<br />
Az amerikai háztartások középjövedelme (tehát nem átlag, hanem<br />
középjövedelem, azaz „median income” és nem „average”) 1995 óta<br />
most lett a legkisebb, írja a globális brit lap az amerikai statisztikai<br />
hivatal adataira támaszkodva. Csúcspontján, 2008-ban, a válság<br />
előtt az 54 ezer dollár fölött volt, míg most épp hogy elérte az 50<br />
ezer dollárt.<br />
* * *<br />
Két reprezentatív amerikai felmérés is azt mutatja, hogy az európaiak<br />
elsöprő többsége Obamát választaná amerikai elnöknek, ha szavazhatna<br />
az Egyesült Államokban az elnökválasztáson.<br />
Forrás: informationclearinghouse.info<br />
KISEBBSÉGBE KERÜLTEK A FEHÉR<br />
ÚJSZÜLÖTTEK AZ USA-BAN<br />
Forrás: ft.com<br />
Kisebbségbe kerültek a fehérek a születések <strong>szám</strong>át tekintve az Egyesült Államokban - közölték a Nép<strong>szám</strong>lálási Iroda adataira hivatkozva<br />
csütörtökön az amerikai napilapok. A tavaly júniusban lezárult egyéves időszakban született csecsemőknek csupán 49,6 százaléka volt fehér,<br />
így először az ország történelme során kisebbségbe kerültek a fehérek a születések <strong>szám</strong>át tekintve. Bár az ország lakosságának többsége<br />
egy ideig még fehér marad, de a kisebbségek többségbe kerülése a fiatalok között jelentős változásokat okoz majd az ország gazdaságában,<br />
politikai életében és identitásában. A felmérés szerint a spanyol ajkú és az ázsiai lakosság növekedésének üteme 2,5-2,2 százalékkal lassult, a<br />
feketék <strong>szám</strong>a pedig 1 százalékkal nőtt. A szakértők a 2010-es nép<strong>szám</strong>lás adatai alapján még úgy gondolták, hogy a fehérek 2040-re kerülnek<br />
kisebbségbe az amerikai társadalomban, de az új adatok alapján későbbre teszik ezt az időpontot.<br />
A kisebbségek aránya 2010 és 2011 nyara között 1,9 százalékponttal nőtt és elérte a 114,1 millió főt, vagyis az összlakosság 36,6<br />
százalékát,elsősorban a korábban bevándorolt, fiatal spanyol ajkú családokban történt születéseknek köszönhetően. Ezzel szemben az amerikai<br />
gazdaság nehézségei miatt az Egyesült Államokba Latin-Amerikából irányuló bevándorlás üteme lelassult. A születések aránya a 2008-<br />
as gazdasági válság óta a fehérek körében 11,4, a kisebbségek körében pedig 3,2 százalékkal csökkent. A hispánok jelenleg a lakosság 16,7, a<br />
feketék a 12,3, az ázsiaiak pedig a 4,8 százalékát teszik ki.<br />
Forrás: Index.hu<br />
106 JÓ HA FIGYELÜNK!
USA: PÁR LÉPÉSRE AZ ÖSSZEOMLÁSTÓL<br />
A demokratikusnak titulált rendszerek mintaországa, a transzatlanti<br />
világ zászlóshajója, a világ legfőbb bankára és főfelügyelője - az Amerikai<br />
Egyesült Államok - történetének sorsfordító időszakához érkezett.<br />
Az amerikai nemzet rövid története során mindig csak a siker, a<br />
progresszív dinamizmus, az állandó expanzió és a korlátok nélküli<br />
előrehaladás életérzéseit tudhatta magáénak. A folyton erősödő és<br />
mára szinte korlátlanná váló dominancia az amerikaiak pszichéjét<br />
is alaposan átformálta. Mindenki <strong>szám</strong>ára kézzelfoghatóvá vált az<br />
erőszakos, dinamikus, harsány, de felszínes amerikai és a mélyebb,<br />
kétségek és történelmi tragédiák tanulságai között vergődő, passzívabb<br />
európai lélek között feszülő ellentmondás.<br />
Az amerikai történelem egyetlen diadalmas előrenyomulás. Kétségek,<br />
töprengések és komolyabb meghátrálások nem keresztezték<br />
útját. A világ minden tájáról összetoborzott nemzet különböző<br />
csoportjait az állandó sikerek a mai napig egy eufórikus egységbe<br />
olvasztják, melynek igazi szilárdságát nehéz megállapítani. Ezt az<br />
egységet még sohasem tette igazán próbára semmi. Gyanítható<br />
azonban, hogy gyökerei nem nyúlnak szakrális mélységekbe.<br />
Amerikában jártomban a politikusabb amerikaiak szinte állandóan<br />
visszatérő kérdése Európával kapcsolatban, hogy Európában<br />
mi szükség van a sok kis nemzet között húzódó törésvonalakra, mire<br />
jó az állandó múltba révedés, mire jó a nemzetek állandó identitás<br />
és önigazolás-keresése. Számukra felfoghatatlan mindenféle genetikai,<br />
vagy szakrális összetartozás-tudat, és érthetetlenek az ezen<br />
törésvonalak mentén létrejövő kisebb-nagyobb konfrontációk és<br />
depressziók. (Kis túlzással fűszerezve: egy átlag amerikai nagyjából<br />
annyit ért Trianonból, hogy azt gyönyörű elvek alapján, egy fenséges<br />
kastélyban hozták létre és azóta kisebb problémák adódtak az<br />
értelmezése körül.)<br />
Mostanában azt szoktam nekik válaszolni erre a kérdésre, hogy<br />
mivel Európában a történelem viharai már minden népet eléggé<br />
megtapostak, ezért ennek során csak azok az embercsoportok<br />
maradtak fenn, amelyek valami erős összetartozás-tudat alapján a<br />
nagy bajban összefogtak.<br />
Ezek a csoportok genetikai, szakrális, és más, ma már ismeretlen<br />
elvek alapján szerveződtek és mára nemzetekké kovácsolódtak.<br />
Másként nem maradhattak volna fenn. Mivel az összetartozás<br />
eredete, mélységei a történelem homályába vesznek, ezért ennek<br />
kutatása az identitás fontos részét képezi. Meg kell valljam, hogy<br />
ezt a választ hosszabb ideig csiszolgattam és jó néhány amerikain<br />
kipróbáltam. De mostanra komolyan el szoktak gondolkodni rajta,<br />
és nem egyszer előfordult az is, hogy megkérdezték, hogy szerintem<br />
őket is próbára fogja-e tenni mostanában valami történelmi stresszhelyzet.<br />
Ilyenkor azért elkezd hümmögni az ember, és elképed azon,<br />
hogy ezek nem látják az előttük tornyosuló Himalája méretű problémákat<br />
és veszélyeket. Természetesen ebben közrejátszik a totális<br />
agymosottság, ami a sikerpropaganda, és a Magyarországinál jóval<br />
nagyobb csomagokban adagolt liberális propaganda-dózisok kombinációjából<br />
származtatható. Pszichés hátterét pedig nyilván az<br />
képezi, hogy egy magasabb anyagi nívón, sikerekben fürödve az<br />
ember nem keres felesleges problémákat magának. Amikor ritkán,<br />
mélyebb fejtegetésekbe merülve megkérdeztem tőlük, hogy nem<br />
érzik-e néha üres színháznak a saját politikai közéletüket, akkor az<br />
arcukat látva éreztem, hogy most sürgősen le kell állni ezekkel a fejtegetésekkel.<br />
Az ő politikai tudatszintjük minden, nem a közvetlen<br />
felszínhez tartozó dolgot összeesküvés-elméletnek, és zavaros tudathasadásnak<br />
érzékel.<br />
Az összetartozás-tudathoz kapcsolódóan kétségkívül nagy<br />
vizsgája, sőt létkérdése lesz az USA társadalmának, hogy a várhatóan<br />
bekövetkező drasztikus életszínvonal-romlás és a regionális<br />
hatalommá történő visszacsúszás során mekkora kohézió marad<br />
a 85 millió latin, 40 millió fekete, és 170 millió europid között az<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 107
egy nemzetben maradásra.<br />
Nagyon pesszimista jóslatok<br />
is születtek ebben a témában,<br />
de mi ne merüljünk el a találgatások<br />
mocsarában, hanem<br />
térjünk vissza a globális történések<br />
színpadára.<br />
Az amerikai történelem<br />
legfontosabb irányváltása<br />
nem a világháborúkhoz, vagy<br />
hasonlóan “zajos” eseményekhez<br />
köthető, hanem a Kennedy<br />
elnököt követő időkhöz,<br />
amikor az addig is meglevő<br />
cionista befolyás teljes mértékben<br />
behálózta az amerikai<br />
elitet, és ettől kezdve a cionista<br />
bankár-oligarchiával szimbiózisban<br />
élve kormányozta a<br />
maga és a befolyása alá tartozó<br />
világ ügyeit.<br />
Valószínűleg ez indította el<br />
a gyors hanyatláshoz vezető<br />
folyamatok láncolatát is. A<br />
cionista monetarizmus, egyszerűbben<br />
szólva az izraelita<br />
uzsorakamat-rendszer, mint a történelemben már oly sok helyen és<br />
időben, a kezdeti gyors prosperitás után hamar hanyatlásba fordította<br />
az ország gazdasági és közéletét. A történelemben már oly sokszor<br />
eljátszott piramisjáték 30-40 év után itt is meghozta szokásos<br />
eredményét.<br />
Elkényelmesedés, kettészakadt társadalom, deviancia, morális és<br />
erkölcsi mélyrepülés...<br />
És a dollár világpénz funkcióján keresztül az Amerikán kívüli<br />
világ folyamatos fosztogatása, lerablása. Mindez a dollár fokozatos<br />
lepusztulásával, elértéktelenedésével, valamint a kalandor és önző<br />
pénzpolitikával kombinálódva a rothadást a világ más részeire áttestálva<br />
mára igazi rémálommá tette a világ pénzügyi “piacait”.<br />
A belső lepusztulást orvosolni akaró hatalmas szociális programok,<br />
a munkahelyteremtés kényszerének óriási költségei mellett<br />
már egyszerűen nem fér bele a globális jelenlét a világóceánokon,<br />
a 11 anyahajó, a sok száz drón, a pazarló műholdas és űrrendszerek<br />
fenntartása. Mindezzel egyidejűleg háború (természetesen az abszolút<br />
igazságosság jegyében) 2-3 hadszíntéren. És még mindeközben a<br />
világ alap és alkalmazott kutatási költségei 60%-ának finanszírozása.<br />
És <strong>szám</strong>talan individuális és értelmetlen őrület finanszírozása. Valószínűleg<br />
az újonnan megválasztott elnök a mézeshetek elmúltával<br />
drámai bejelentéseket fog tenni a nemzetnek.<br />
A hanyatlás jelei - a még kétségkívül meglevő pompa és csillogás<br />
díszletei között is - látványosan szembeszökőek, és annyira felgyorsultak,<br />
hogy mára már nem tagadhatók. Természetesen a szövetségesek<br />
is érzékelték ezt, de azért a “mostani béketáborban” még nemigen<br />
illik hangosan beszélni erről.<br />
Az ország helyzete jól párhuzamba állítható a múlt századi<br />
magyar dzsentri-irodalom <strong>szám</strong>os családleírásával. Amikor a lecsúszó-elszegényedő<br />
nemzetség tagjai kétségbeesett kísérleteket tesznek<br />
a látszat fenntartása érdekében, mert tudják, hogy ha megváltozik<br />
róluk a közvélekedés, ha elveszik a közbizalom, akkor a család is<br />
elveszett, és nincs többé visszaút. A legfőbb szuperhatalom ugyanezzel<br />
a dilemmával küszködik napjainkban.<br />
<strong>Ha</strong> a világ mostani realitásai alapján racionalizálná életét és nemzetközi<br />
működését, akkor bizony hatalmas presztízsveszteségeket<br />
lenne kénytelen elkönyvelni. Vissza kellene vonulni - a Közel-Kelet<br />
és Nyugat Európa kivételével - világ szinte minden stratégiai pontjáról,<br />
amelyek reménytelenül nyelik el a világból összerabolt ezermilliárdokat,<br />
amikre otthon is égető szükség lenne, hiszen jó néhány<br />
lázadásban megmutatkozott már a hazai társadalom türelmetlensége,<br />
főleg a nemzetiségek részéről.<br />
Az amerikai világhatalmi pozíciók megtartása a szövetségesekre<br />
kivetett pénzszivattyúk könyörtelen fokozása ellenére is reménytelennek<br />
tűnik. Ahogy a köznyelv mondani szokta: erre már az Isten<br />
pénze sem elég. Képtelenség összhangba hozni a megalomániát a szűkülő<br />
lehetőségekkel és mozgástérrel. A dollár használatának globális<br />
visszaszorulása jelentős mértékűvé vált az egész világon. Az egykor<br />
a világ összes pénzmennyiségének 85%-át is kitevő deviza <strong>2012</strong>-ben<br />
már valószínűleg beszorul 60% alá, és a trend tovább fog folytatódni.<br />
Hiába a FED állandó “mennyiségi könnyítési” programjai (tulajdonképpen<br />
fedezetlen pénzelárasztási akciói), szűkül a közeg,<br />
amely fel tudja szívni ezeket az összegeket, sőt reálgazdasági javakat<br />
is kínálna értük. Az USA egyre erősebb nyomást gyakorol az európaiakra,<br />
hogy fogadják be ezeket a semmit sem érő pénzhegyeket<br />
(hitel, értékpapír és derivátumok formájában). Az Európai Unió<br />
elkezdődött drámájának ez az igazi háttere.<br />
Európa és Japán azonban már nem lesz képes az amerikai zsarolásoknak<br />
megfelelni. Az ezen kívüli világ pedig már nagyon ellenségesen<br />
tekint az USA-ra. Réges-régen elmúltak már azok az idők, amikor<br />
az amerikai szavazódömping bármit meg tudott oldani a nemzetközi<br />
szervezetekben. A cionista elköteleződés az országok kétharmadát<br />
szembefordította Amerikával, ezek jó része pedig első <strong>szám</strong>ú közellenségnek,<br />
vagy Főgonosznak tartja az első <strong>szám</strong>ú szuperhatalmat.<br />
És ha ezt az egyre erősebben feszítő problémahalmazt megfejelik<br />
egy Irán elleni gigaháborúval, amelynek során 4 atomhatalommal<br />
is konfrontálódhatnak (Oroszország, Kina, India, Pakisztán), nos<br />
akkor azt hiszem az amerikai politika 19-re húz lapot.<br />
A legközelebbi szövetségesei (Izrael, Nagy Britannia) kivételével<br />
lelkes támogatókra már Nyugat-Európában sem igen <strong>szám</strong>íthat. Egy<br />
ilyen háború véglegesen felrobbantaná a Közel-Kelet puskaporos<br />
hordóját, és ki<strong>szám</strong>íthatatlan globális lökéshullámokat indukálna.<br />
Szó sem lehet arról a statikus és együgyű latolgatásról, mely szerint<br />
ez csupán 20-30%-kal megnövelné az olajárakat és egy kellemetlen<br />
tovagyűrűző inflációs hullámot gerjesztene a világban, maszszív<br />
tőzsdei recesszióval összekötve.<br />
108 JÓ HA FIGYELÜNK!
TÖRÉSPONT<br />
Az eljövendő gazdasági összeomlás 25 előjele<br />
A sokak által megjósolt pénzügyi<br />
összeomlás hamarabb bekövetkezhet,<br />
mint gondolnánk. Az<br />
elmúlt néhány hét során csak<br />
az USA gazdaságában <strong>szám</strong>os<br />
jel mutatott erre. Az amerikai<br />
államkötvények hozama gyors<br />
ütemben növekszik, a Moody’s<br />
pedig arra figyelmeztet, hogy<br />
sor kerülhet az USA tartozásának<br />
leminősítésére. A jelzálogkamatok<br />
agresszívan emelkednek,<br />
a dollár és az euró pedig<br />
igen gyenge lábakon áll. A munkahelyek<br />
továbbra is fogynak<br />
amerikában, ahogy egyre több<br />
vállalat költözteti olcsóbb országokba<br />
termelését, a politikusok<br />
pedig ölbe tett kézzel figyelik a<br />
fejleményeket. Az USA adósságállományába<br />
vetett nemzetközi<br />
bizalom egyre mélyebbre<br />
süllyed. A csőd szélén álló helyi<br />
önkormányzatok és tagállamok<br />
egyre több szociális juttatást<br />
nyírbálnak meg vagy szüntetnek<br />
meg teljes egészében és<br />
egyre „kreatívabb” eszközökkel<br />
próbálnak meg még több pénzt<br />
kicsikarni a lakosságból.<br />
A világ monetáris rendszerét<br />
egyik csapás a másik után éri.<br />
Vajon milyen messze vagyunk<br />
attól a ponttól, ahonnan már<br />
nincs visszaút? Lehet, hogy egy<br />
világméretű pénzügyi összeomlás<br />
előtt állunk?<br />
Reméljük nem, de minden<br />
újabb hét egyre rosszabb hírekkel<br />
köszönt ránk a pénzügyek<br />
terén. Nemcsak az USA áll a<br />
csőd szélén, de sok USA tagállam<br />
lassan inkább banánköztár-<br />
saságra emlékeztet.<br />
Európában a görög gondok,<br />
Spanyolország, Portugália,<br />
Írország, Olaszország, Belgium<br />
és még néhány nemzet súlyos<br />
pénzügyi helyzete az euró stabilitását<br />
fenyegeti. Az elemzők<br />
mostanság már azt latolgatják<br />
vajon a dollár vagy az euró<br />
omlik össze előbb.<br />
Ez a szomorú eredménye<br />
annak, ha egy pénzügyi rendszer<br />
adósságokra épül. Minden<br />
adósságlufi kidurran egyszer.<br />
Mi a világ eddigi legnagyobb<br />
adósságlufijában élünk, aminek<br />
a kidurranása a történelem legnagyobb<br />
monetáris katasztrófájához<br />
vezet majd.<br />
Szóval milyen messze<br />
vagyunk ettől a törésponttól?<br />
A következő 25 előjel, konkrét<br />
példa és adat talán segít abban,<br />
hogy ezt könnyebben megítélhessük.<br />
1. A hivatalos munkanélküliségi<br />
ráta nem ment 9% alá 2009<br />
áprilisa óta.<br />
2. Az Amerikai Nép<strong>szám</strong>lálási<br />
Hivatal adatai szerint jelenleg<br />
6,3 millió eladó vagy kiadó<br />
lakóingatlan áll üresen Amerikában.<br />
3. A becslések szerint az USA<br />
kereskedelmi deficitje Kínával<br />
szemben elérheti a 270 milliárd<br />
dollárt 2010-re vonatkozóan.<br />
4. 2000-ben a fizikai munkát<br />
végző emberek 7,2%-a volt<br />
munka nélkül vagy volt alulfoglalkoztatott.<br />
Ma ez a <strong>szám</strong><br />
19,5%.<br />
5. A kínai kormány hozzávetőlegesen<br />
2650 milliárd dollárnak<br />
megfelelő tartalékkal<br />
rendelkezik külföldi valutában.<br />
Ezt a vagyont más gazdaságoktól<br />
szívták el és ahelyett, hogy<br />
befektetnék, visszaforgatnák<br />
csak ülnek rajta, ami komoly<br />
egyensúlyhiányt teremt a világgazdaságban.<br />
6. 2000 óta az amerikai<br />
középosztály munkahelyeinek<br />
10%-a megszűnt. 2000-ben<br />
megközelítőleg 72 millió ilyen<br />
munkahely létezett, ma ez a<br />
<strong>szám</strong> körülbelül 65 millió.<br />
7. Az Egyesült Államokban<br />
ma körülbelül ugyan annyi<br />
embert foglalkoztatnak a termelésben,<br />
mint tették 1940-ben.<br />
Figyelembe véve, hogy az USA<br />
lakossága akkor, a mai 300 millióhoz<br />
képes csupán 132 millió<br />
fő volt, ez egy igen kijózanító<br />
statisztika.<br />
8. A CoreLogic adatai szerint<br />
a lakóingatlan árak az elmúlt<br />
három hónap során folyamatosan<br />
csökkentek.<br />
9. Az átlagos 30 éves futamidejű<br />
fix törlesztésű jelzáloghitelek<br />
egy hét alatt 11 bázispontot<br />
emelkedtek. A jelzáloghitelek<br />
folyamatos drágulásával a családoknak<br />
egyre nehezebb saját<br />
otthonhoz jutni.<br />
10. 2010 harmadik negyedévi<br />
adatok szerint a lakáshitelek<br />
22,5%-ánál a tartozás értéke<br />
magasabb, mint az ingatlan piaci<br />
értéke.<br />
11. Az amerikai monetáris<br />
bázis (pénzállomány) több mint<br />
kétszeresére nőtt a legújabb válság<br />
kezdete óta.<br />
12. 2010 negyedik negyedéve<br />
során az amerikai állampapírok<br />
hozama folyamatosan növekedett<br />
elérve a hat havi csúcsot.<br />
13. Jerry Brown, Kalifornia<br />
leendő kormányzója kétségbeesetten<br />
próbál 29 milliárd<br />
dollárt lefaragni állama költségvetéséből.<br />
„a helyzet sokkal<br />
rosszabb, mint gondoltam…<br />
egy álomvilágban éltünk” nyilatkozta<br />
Jerry Brown.<br />
14. A kaliforniai El Centro<br />
lakosságának 24,3%-a munkanélküli.<br />
15. A kaliforniai Merced<br />
városában egy átlagos otthon<br />
értéke 63%-ot csökkent az<br />
elmúlt négy év során.<br />
16. Dave Bing, Detroit polgármestere<br />
új pénzmegtakarítási<br />
módszerrel állt elő. Az alapvető<br />
szociális- és közszolgáltatásokra<br />
szánt összeget 20%-kal akarja<br />
csökkenteni, így kevesebb jutna<br />
útjavításokra, járőrökre, közterület<br />
világításra és szemétszállításra.<br />
17. Camdenben (New Jersey),<br />
az USA második legveszélyesebb<br />
városában, kétségbeesett<br />
küzdelmükben, hogy több<br />
pénzt teremtsenek elő, a város<br />
vezetői a rendőrállomány felének<br />
elbocsátására készülnek.<br />
18. 2010-ben a 60 és 64 év<br />
közötti korosztály 55%-a dolgozott,<br />
míg tíz évvel ezelőtt ez a<br />
<strong>szám</strong> 47% volt. Egyre több idős<br />
ember kényszerül dolgozni a<br />
túlélésért. (Természetes a nyugdíjas<br />
korú munkavállalók <strong>szám</strong>a<br />
Veszélyes ostobaság azt hinni, hogy csupán ennyi lenne a hatás,<br />
és a következmények nagyrészt a régió határain megállíthatók. <strong>Ha</strong><br />
az USA nem tudná villámgyorsan megszállni a szárazföldön Iránt,<br />
legyűrve a többi hatalom segítségét és rosszallását, akkor sokkal, de<br />
sokkal grandiózusabb globális következményei lehetnek ennek a<br />
kalandnak. Mivel a térséghez más hatalmaknak is alapvető érdekeik<br />
fűződnek, ezért valószínűtlen azt gondolni, hogy a világ szó nélkül<br />
lenyelné a békát.<br />
A világ fő energiacentrumának, a Közel-Keletnek a kiiktatódásával<br />
a teljes világgazdaság kártyavárként omlana össze. Igazi háborús<br />
szegénység köszöntene a világra. Ez az eshetőség feltehetően egyik<br />
hatalmat sem igazán csábítja. A világgazdasági összeomlás, a dollár<br />
tragikus állapota miatt enélkül is bármelyik nap, akár holnap reggelre<br />
is bekövetkezhet.<br />
Az USA egyre inkább egy olyan klasszikus tragédia főhősre<br />
emlékeztet, aki bármit is tesz, semmiképpen sem kerülheti el sorsát,<br />
mindenképpen a bukás lesz osztályrésze. Minden erre predesztinálja:<br />
lakosainak elkényelmesedése, a történelem dramaturgiája, a<br />
geostratégiai helyzet, a világ várakozásai.<br />
Ugyanabba a helyzetbe került, mint a történelem oly sok túlhaladott,<br />
letűnt birodalma: vagy elfogadva a megváltozott realitásokat,<br />
békésen tudomásul véve a sorsszerűt, hátrébb lép és elfoglalja új,<br />
szerényebb helyét a nemzetek közösségében, vagy pedig sorsa ellen<br />
hadakozva, az egész világ ellen küzdve vagdalkozik, saját és mások<br />
pusztulását kockáztatva. Valljuk be, nem az előbbi forgatókönyv<br />
szokta jellemezni a történelem hasonló sorsfordulóit...<br />
(harcunk.info)<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 109
Magyarországon is jelentősen<br />
nőtt az elmúlt évek során.)<br />
19. 1998-ban a világ hi-tech<br />
piacának 25%-át az USA uralta,<br />
Kína mindössze 10%-ot tudhatott<br />
magáénak. Tíz évvel később<br />
az USA már csak 15%-ot mondhatott<br />
magáénak, míg Kína<br />
részesedése 20%-ra emelkedett.<br />
20. Az Egyesült Államok<br />
kormányának deficitje 150,4<br />
milliárd dollárra emelkedett<br />
november hónapban, ami a<br />
valahai összes novemberi adat<br />
tekintetében az eddigi legmagasabb<br />
érték.<br />
21. 2011 során az Egyesült<br />
Államok kormányának tovább<br />
kell görgetnie meglévő adósságát<br />
és valami csoda folytán<br />
módot találni arra, hogy a GDP<br />
27,8%-ának megfelelő új adósságot<br />
finanszírozza.<br />
22. Az elmúlt 100 évben az<br />
USA volt a világ legnagyobb<br />
energiafogyasztója. Idén nyáron<br />
azonban Kína átvette ezt a<br />
címet, második helyre szorítva<br />
az Egyesült Államokat.<br />
23. Egy megdöbbentő felmérés<br />
szerint az amerikai orvosok<br />
40%-a tervezi elhagyni szakmáját<br />
az elkövetkező három év során.<br />
24. 2007 elején kicsit több<br />
mint 1 millió amerikai volt hat<br />
hónapnál hosszabb ideig munka<br />
nélkül. Ma ez a <strong>szám</strong> 6 millió.<br />
25. Amerikában a helyi önkormányzatok<br />
elkezdték bevezetni<br />
az úgynevezett „rendőrségi<br />
kiszállási díjat”. Ez azt jelenti,<br />
hogy ha egy balesethez rendőrt<br />
hívnak, a kiszállásért New Yorkban<br />
például 365 dollárt kell majd<br />
a tervek szerint fizetni. <strong>Ha</strong> az<br />
esetnek sérültjei is vannak a díj<br />
még magasabb lesz.<br />
Forrás:<br />
The Economic<br />
Collapse Blog<br />
POLGÁRHÁBORÚ AZ USA-BAN?<br />
A DHS informátor szerint Amerika „kiterjedt polgárháborúra készül”<br />
A TruNews Rádióban múlthét szerdán elhangzott, rendkívül felkavaró<br />
interjúban Doug <strong>Ha</strong>gmann, magánnyomozó megosztotta<br />
a hallgatókkal az egyik magas beosztású forrásától kapott információkat,<br />
amelyek szerint az amerikai Nemzetvédelmi Minisztérium<br />
(DHS) „kiterjedt polgárháborúra” készül Amerikában.<br />
„Egy kiterjedt gazdasági összeomlásra készülünk, emberek,”<br />
mondta <strong>Ha</strong>gmann a TruNews házigazdájának, Rick Wiles-nak.<br />
„Gondjaink vannak… A szövetségi kormány civil felkelésekre<br />
készül,” mondta, hozzátéve, hogy „valahányszor katonai csapatmozgásról,<br />
katonai felszerelések mozgatásáról, a rendőrség katonai<br />
eszközökkel történő felszereléséről, lőszerbeszerzésekről és hasonlókról<br />
hallunk… a tömeges felkelésekre készülnek (a nemzetvédelemnél).”<br />
<strong>Ha</strong>gmann elmondta, hogy a forrás szerint a DHS aggodalmai a<br />
dollár összeomlása és a hiperinfláció okozta következményekből<br />
erednek. Mit eredményezhet a világ elsődleges tartalékvalutájának<br />
<strong>szám</strong>ító dollár összeomlása egy 311 milliós országban, ahol szinte<br />
mindenkinek van fegyvere?<br />
A görögországi tüntetések komoly problémát jelentenek, azonban<br />
az semmi ahhoz képest, amit felfegyverzett amerikaiak által<br />
kirobbantott felkelések okozhatnak. Ez egy olyan nemzetbiztonsági<br />
kockázat, amit a Pentagon is részletesen tárgyalt nemrégen kiadott<br />
jelentésében, nyomatékosítva mekkora veszélyt jelenthet egy ilyen<br />
esemény például egy kiterjedt hadgyakorlat idején, mint például,<br />
amilyet tavaly tartottak az Egyesült Államokban, ahogyan arról Jim<br />
Rickards közgazdász, a hadgyakorlat egyik résztvevője is be<strong>szám</strong>olt.<br />
<strong>Ha</strong>gmann forrása megerősítette Rickards elméletét, amely szerint<br />
az 1000 milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy tulajdonos,<br />
Kína által hozott intézkedések, az Orosz lépések által képviselt<br />
veszéllyel megtetézve (lásd az aranyfedezetű rubel kibocsátására<br />
vonatkozó terveket) részben válaszul az USA Irán és Szíria ellen képviselt<br />
politikájára, a dollár összeomlását eredményezhetik.<br />
„A forrásomat 1979 óta ismerem,” magyarázza <strong>Ha</strong>gmann. „Járőrtisztként<br />
kezdte és jelenleg a DHS fennhatósága alatt működő<br />
110 JÓ HA FIGYELÜNK!
VASHEGY<br />
Dr. Lorraine Day, orvos beszél a populáció-redukciós programról, ami már javában zajlik<br />
– Egy kicsit felgyorsultak a dolgok, amióta<br />
utoljára beszéltünk, néhány évvel ezelőtt.<br />
– Na igen.<br />
– Ez azt hiszem, mindenkinek feltűnt.<br />
– Nos, a felvétel előtt már beszélgettünk<br />
kicsit, és azt hiszem azzal kellene kezdenünk,<br />
hogy mi az az „Iron Mountain jelentés”,<br />
mert épp azzal szembesülünk, ahogy<br />
az emberi populációt megtizedelik az által,<br />
hogy az egészségünket minden oldalról,<br />
minden irányból ostromolják. A gazdasági<br />
válság, és a sok félelemkeltés ahhoz képest<br />
mind semmi, amit az egészségünkkel tesznek.<br />
Az emberi faj egészségileg haldoklik,<br />
tele van félelemmel, és értetlenül bóklászik.<br />
– Te azt mondod, hogy ez mind visszave<br />
zethető ehhez az „Iron Mountani jelentés”-hez,<br />
a 70-es években.<br />
– Igen. Ez az a könyv. Az „Iron Mountain<br />
jelentés A világbéke lehetőségeiről és<br />
szükségességéről”. Sokat hallani mostanság a<br />
békéről, a lefegyverzésről, és hogyan fogják<br />
biztosítani, hogy az országok mind leteszik<br />
a fegyvert, és minden egyes polgár is leadja<br />
a fegyvert, mert ugye világbéke jön. Évezredek<br />
óta az uralkodók mindig is úgy tartották<br />
kontroll alatt a népet, hogy félelmet tápláltak<br />
bele. És ezt Amerikában is használták, de<br />
már egészen a megalapítása óta. Mert mindig<br />
valamilyen háború fenyeget, vagy valami<br />
új vírus jön épp valahonnan. Így aztán mindenki<br />
félelemben él, és megtesz bármit, amit<br />
a kormányzat szeretne tőle. És feladja a jogait.<br />
Nos, az illuminátusok... ezek az emberek,<br />
akik irányítják ezt a bolygót, úgy döntöttek,<br />
hogy össze kell ülniük ez ügyben, hogy sikeresen<br />
lefegyverezhessék az embereket, és<br />
béke lehessen.<br />
De hogyan fogják irányítás alatt tartani a<br />
dolgozókat, ha már nem lesz háborús fenyegetés?<br />
Amikor kitör a béke, és már nincs<br />
külső fenyegetés. Összeültek hát tanácskozni,<br />
és az egyik követelmény azok felé,<br />
akik leültek a tárgyalóasztalhoz, az volt, – és<br />
ez a tanulmány egyébként elérhető az inter-<br />
szövetségi hivatal munkatársa, olyan beosztásban, hogy minden<br />
irányelvváltozásról és tervről tud. Azt mondta, hogy amit látunk, az<br />
csupán a jéghegy csúcsa. Arra készülünk, mármint a kormány arra<br />
készül, hogy kiterjedt polgárháború alakul ki az országban, mondta<br />
a forrásom.”<br />
„Ez nem túlzás,” tette hozzá, megerősítve Gerald Celente,<br />
a Trends Research Institute alapítójának tavalyi előrejelzéseit.<br />
Celente a dollár összeomlására és felkelésekre <strong>szám</strong>ít Amerikában<br />
még ebben az évben.<br />
Celente tavalyi előrejelzései óta a határozatlan idejű fogvatartásról<br />
szóló NDAA törvény és az Országos Védelmi Erőforrás Felkészülés<br />
végrehajtói utasítás Barack Obama aláírását követően törvényerőre<br />
emelkedtek.<br />
A DHS legújabb beszerzési pályázata 450 millió üreges lőszerre<br />
(aminek használata, a lőszer különösen durva hatásmechanizmusa<br />
miatt, civilek <strong>szám</strong>ára több országban tiltott) újabb találgatásokat<br />
indított el egy esetleges tragikus eseménysorozat kirobbanására<br />
Amerikai földön.<br />
Ami igazán megdöbbentővé teszi a folyamatot, hogy ezeket a példanélküli<br />
eseményeket egy választási év során hajtották végre.<br />
A végrehajtói hatalom és a DHS által az elmúlt évtized során<br />
fokozott tempóban végzett előkészületek – a Patriot törvénytől 1<br />
<strong>szám</strong>os végrehajtási utasításig, amelyek egytől egyig a személyes<br />
szabadságjogok fokozatos elvesztését eredményezik – csupán a<br />
készülő rémálom „kezdetét jelentik,” mondja <strong>Ha</strong>gmann.<br />
„A választások közeledtével a helyzet romlani fog,” tette hozzá<br />
<strong>Ha</strong>gmann. „Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán lesznek-e<br />
választások ebben az országban. Ennyire komoly a helyzet és ezt<br />
saját forrásaimtól tudom. Az egyik forrásom nem győzte kihangsúlyozni<br />
mennyire komoly a helyzet. Ezek valós dolgok. Ezek az<br />
emberek, a Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS), kész harcolni az<br />
amerikai nép ellen.”<br />
„Ki ellen készül harcolni a DHS? Egy újabb észak a dél ellen vagy<br />
a jenkik a szövetségiek ellen helyzet?” kérdezte Rick Wiles az interjú<br />
során <strong>Ha</strong>gmann-től.<br />
<strong>Ha</strong>gmann elmondta, hogy a helyzet sokkal komolyabb bármilyen<br />
két amerikai frakció harcánál. Országos vészhelyzetre <strong>szám</strong>ítanak,<br />
ami a nemzeti valuta körül forog.<br />
„A DHS arra <strong>szám</strong>ít, és ismétlem, ezt saját forrásaimtól tudom,<br />
hogy a dollár fenntarthatatlanná válik,” mondta <strong>Ha</strong>gmann. „Az<br />
ténykérdés, hogy Amerika már nem képes finanszírozni saját adósságát.<br />
Hiperinfláció jön… a dollár elértéktelenedik… A gazdasági<br />
összeomlás komoly lesz, és a legtöbb embert teljesen felkészületlenül<br />
éri majd.”<br />
Forrás: idokjelei.hu<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 111
neten. A címe „jelentés Iron Mountain-ból”.<br />
Szóval leültek tanácskozni, de ott mindenkiben<br />
meg kellett legyen egy kritikus tulajdonságnak:<br />
Hogy nem lehetett lelkiismeretük!<br />
Ami azért egy elég ijesztő dolog.<br />
– És ez benne van a könyvben? Hogy nem<br />
lehetett lelkiismeretük, és ez egy feltétel volt?<br />
– Igen. Nem lehetett lelkiismeretük.<br />
Vagyis nem lehettek tekintettel más emberek<br />
szenvedésére. Nem lehettek tekintettel<br />
mások elpusztítására, ez nem okozhatott<br />
lelkiismeretfurdalást nekik, csak akkor<br />
vehetett részt valaki ebben a tanácsban, és<br />
szólhatott a döntésekbe, amiket „meg kell<br />
hozni”.<br />
Bertrand Russel, maga mondta még<br />
annak idején, az ő könyvében, amiben úgy<br />
fogalmazott, hogy egy vírusnak végig kellene<br />
pusztítania a földet minden évtizedben<br />
legalább egyszer, hogy elég embert elpusztítson,<br />
hogy azután a maradék nyugodtan<br />
szaporodhasson.<br />
Azt írta, a többségnek szörnyű halált kell<br />
halnia, de e ténynek nem szabadna, hogy<br />
bárkit is zavarjon. Különösen minket nem,<br />
akiket ez nem is érint, mondta.<br />
– Tehát ezek szerint sikerült kidolgozniuk<br />
egy tervet. Mert a lefegyverzési fázis úgy tűnik<br />
már elkezdődött.<br />
– Így van. Szóval azt kérdezték maguktól,<br />
hogy mivel fogjuk majd félelemben tartani<br />
az embereket. Mi lesz a közös ellenség, amit<br />
fel lehet nekik mutatni... És a környezetvédelmet<br />
választották. Hogy „az emberek<br />
tönkreteszik a környezetet”, és ezért „le kell<br />
csökkenteni a népességet”, mert „csak így<br />
menthető meg a bolygó”!<br />
Al Gore persze nyakig benne van<br />
ebben! És Al Gore természetesen tagja az<br />
Illuminátusoknak. Apja üzlettárs volt az<br />
Arm&<strong>Ha</strong>mmer-ben, kommunista ügynök<br />
volt, közvetítő USA és a Szovjetunió között.<br />
Egyfajta tégla volt. A rossz fiók közé tartozott.<br />
Szóval úgy döntöttek, hogy el kell kezdeni<br />
ijesztgetni az embereket, és most már világszerte<br />
látsz hirdetéseket a globalizmusról,<br />
meg hogy hogyan védd a bolygót. És én<br />
nem vagyok ellene, hogy védjük a bolygót.<br />
De ők azt akarják, hogy az emberek végezzenek<br />
magukkal. Most már egy szén-dioxid<br />
adóról is beszélnek. Állítólag a kibocsátást<br />
akarják megadóztatni.<br />
De nem árt figyelembe venni, hogy amikor<br />
lélegzel, akkor oxigént lélegzel be, és<br />
találd ki mit lélegzel ki! Szén-dioxidot!<br />
De hát pontosan ilyenre teremtette Isten<br />
a Földet, mert ezt a szén-dioxidot utána<br />
a növények belélegzik és ők meg oxigént<br />
bocsátanak vissza az atmoszférába. De ezek<br />
az emberek, akik minket holtan szeretnének<br />
látni, erről nem akarnak tudomást venni.<br />
Ők inkább azt szeretnék kimondani<br />
neked, hogy egy bizonyos ideig lélegezhetsz,<br />
és amikor elhasználtad a rád jutó adagot, és<br />
már túl sok szén-dioxidot bocsátottál ki,<br />
akkor legjobb lenne, ha végeznél magaddal.<br />
Mondjuk legyél öngyilkos, vagy ilyesmi...<br />
– Vagy akár be is segíthetnek.<br />
– Igen, be is segíthetnek. De már a gyerekeket<br />
is úgy nevelik az iskolában, hogy így<br />
gondolkozzanak. Ez az egyik fő oka, hogy<br />
az öngyilkosságok <strong>szám</strong>a ilyen ütemben<br />
növekszik a tink között. Például be<strong>szám</strong>olókat<br />
kell írniuk, hogy hogyan lennének<br />
öngyilkosok. Be<strong>szám</strong>olókat kell írniuk,<br />
hogy hogyan pusztítják a környezetet.<br />
Lényeg, hogy szívességet teszel a környezet<br />
<strong>szám</strong>ára, ha megölöd magad, ezt próbálják a<br />
fiatalokba nevelni.<br />
Szóval eldöntötték, hogy a környezetszennyezés<br />
lesz a mumusuk, amivel ijesztgetni<br />
lehet az embereket.<br />
Ezzel még azt is tudják majd korlátozni,<br />
hogy mennyi ételt ehet egy ember... és ha<br />
egész populációk tűnnek el, az kifejezetten<br />
jó, mert azzal csak jót teszünk a Földnek.<br />
Az állatok pedig ugyanolyan fontosak,<br />
mint az emberek, nekik is ugyanannyi joguk<br />
van az élettérhez. Ráadásul ők nem is szenynyezik<br />
a földet, mint az emberek.<br />
Közben akik ténylegesen szennyezik a<br />
földet, azok épp ezek az illuminátus emberek,<br />
akiknek mamutvállalataik vannak,<br />
gyáraik, amik ontják magukból a füstöt, az<br />
olajat meg mindent.<br />
Ők azok, akik szennyeznek! De azt megfigyelheted,<br />
hogy amikor népességcsökkentésről<br />
van szó, akkor sosem magukkal akarják<br />
kezdeni.<br />
– Nem!<br />
– Én már többször javasoltam, hogy ha<br />
Al Gore úgy gondolja, túl sokan vagyunk<br />
a földön, akkor lehet, hogy Al Gore-nak<br />
kéne először önként távoznia. De ők soha!<br />
Kissinger, Al Gore, Bill Clinton, Hillary...<br />
Ők sosem ajánlkoznak, hogy velük lehet<br />
kezdeni. Mert persze magukat különlegeseknek<br />
tartják. A többiekre pedig úgy tekintenek,<br />
mint a „fölösleges fogyasztókra”, mint<br />
„undorító köznépre”.<br />
– Igen, ezt már említetted, és valaki mástól<br />
is hallottam, azt hiszem George Green volt. Egy<br />
interjúban elhangzott, de nem volt hozzá forrás.<br />
De ugye neked meg is van hozzá a forrás?<br />
– Igen. A „fölösleges fogyasztók” kifejezést<br />
Bertrand Russel használta egyik könyvében.<br />
Meg is van nekem, csak most nem ugrik be a<br />
címe. Amit egyébként visszavettek az összes<br />
könyvtárból. Nagyon nehezen tudtam csak<br />
beszerezni. Nem akartam idézni belőle, amíg<br />
nem jutottam egy példányhoz, de az összes<br />
könyvtárból visszavették.<br />
Az „undorító köznép” kifejezés pedig<br />
ebben a könyvben van: Néma fegyverek<br />
csendes háborúkhoz. Ez pedig a CIA egyik<br />
kiképzési kézikönyve, és ezt is le lehet tölteni<br />
a weboldalunkról. „A III. Világháború<br />
elkezdődött! Szigorúan Bizalmas Néma<br />
fegyverek csendes háborúkhoz”<br />
Ebben bemutatják, ahogy a populációt<br />
programozzák, szó esik a módszerekről,<br />
amiket használnak. És arra jutottak, hogy<br />
ugyanúgy lehet programozni egy emberi<br />
közösséget, mint ahogy egy <strong>szám</strong>ítógépet,<br />
mint egy robotot, vagy egy gyártósort,<br />
ugyanaz a programozásának a technikája.<br />
Egyik ok, amiért annyi közvéleménykutatást<br />
végeznek, hogy tudják hogyan<br />
gondolkodnak az emberek. Ez mind része a<br />
programozásnak: csinálnak valamit és aztán<br />
csinálnak egy közvélemény-kutatást, hogy<br />
lássák, az emberek hogyan reagálnak rá.<br />
Némelyik elképesztő dolog, amit csinálnak,<br />
ami nekünk furcsának tűnik, az csak<br />
része ennek az egésznek, hogy meg akarják<br />
tudni, hogy mivel programozható a nép.<br />
Ez egy nagyon jó könyv, amiben részletesen<br />
bemutatjuk, hogy programozzák például<br />
a szülőket, hogy a saját gyermekeiket,<br />
akiket nagyon szeretnek, boldogan, örömmel<br />
küldjék el egy háborúba meghalni.<br />
– Ezt én sem értettem soha! Fel nem tudtam<br />
fogni.<br />
– De itt pontosan bemutatják. És még<br />
gúnyt is űznek ezekből a szülőkből, akik ezt<br />
megteszik. Persze csak a hátuk mögött!<br />
És hogy hogyan programozzák a népet,<br />
hogy ezt így elfogadja. Az apa természetesen<br />
büszke a fiára. Mert ez egy férfias dolog<br />
elmenni a háborúba. Közben egyenesen a<br />
halálba küldi a fiát. Az emberek fel sem fogják,<br />
mily mértékben vannak programozva!<br />
Mert most már minden irányból programozzák<br />
őket. Az egyházak irányából is! Az<br />
iskolákban is. A televízión keresztül, ami<br />
előtt órákat ülnek naponta.<br />
– Mondok még egy helyet ahonnan jön a<br />
programozás, a mozi. Tiszta propaganda, a<br />
filmek tele erőszakkal és háborúval. Rock sztár<br />
vagy, ha háborúba mész.<br />
– Ahogy mondod. Na ezért nem járok<br />
moziba. Egyáltalán nem járok moziba. Mert<br />
annyira erős a programozás a mozifilmekben...<br />
Programozás a tévében. Programozás<br />
van a hírekben! Szóval folyamatosan programozzák<br />
a népet. És rájuk zúdítanak mindenféle<br />
borzasztó dolgot, egészen addig,<br />
amíg az emberek végül érzéketlenné válnak<br />
rá. Egy idő után már nem is érzik át, mit<br />
teszünk Irakban, Afganisztánban, vagy Szudánban,<br />
ezeken a helyeken, ahol lemészárolják<br />
a lakosságot, akik nem is tettek ellenünk<br />
semmit. (...)<br />
http://www.youtube.com/watch?v=B4TloDWPkMw<br />
112 JÓ HA FIGYELÜNK!
JÓ HA FIGYELÜNK! 113
A PALEOORVOLÁS ÚJ BETEGSÉG-<br />
ELMÉLETÉRŐL<br />
A paleolit táplálkozás, mint az evolúciós<br />
orvoslás része, igényt formál arra, hogy megfogalmazza<br />
saját betegségelméletét, amely<br />
természetesen kibékíthetetlen ellentétben<br />
áll a nyugati orvoslás betegségfelfogásával.<br />
Fontos megértenünk, hogy a nyugati orvoslás<br />
válsága paradigmatikus jellegű, nem<br />
pedig mondjuk a források szűkösségéről<br />
szól. Egyszerű példával illusztrálható, hogy<br />
a jelenlegi források is bőségesen elengedők<br />
lennének, ha új paradigmában gondolkodnánk<br />
a betegségek keletkezéséről. Pl. ki<strong>szám</strong>olták,<br />
hogy Európában a D-vitamin hiányból<br />
kialakuló rákos megbetegedések kezelése<br />
185 milliárd euró évi terhet jelent, míg<br />
ugyanez kiváltható volna 10 milliárdos költséggel,<br />
amely tartalmazná a teljes európai<br />
lakosság minimális D-vitamin szükségletét,<br />
az oktató, nevelő felvilágosító munkát, stb.<br />
Magyar viszonyokra lebontva: a D-vitamin<br />
hiányból fakadóan évente kb. 10 000 ember<br />
hal meg feleslegesen rákban, ki<strong>szám</strong>olható,<br />
milyen irdatlan terhet jelent ez az egészségügyi<br />
költségvetésnek és a kieső munkaerő<br />
szempontjából a gazdaságnak.<br />
Be kéne látni, hogy a rákot nem a karcinogén<br />
anyagok és a “gének” okozzák, hanem<br />
a nyugati életmód, amely a napkerülés révén<br />
folyamatos D-vitaminhiányt teremt és a<br />
mértéktelen szénhidrátfogyasztással táplálja<br />
a cukorfüggő daganatok gyors növekedését.<br />
Vagy vehetjük a 2-es típusú cukorbetegség<br />
kérdését is. A lakosság 6%-a diagnosztizált<br />
cukorbeteg, ugyanennyi fel nem ismert<br />
diabéteszben vagy prediabéteszes állapotban<br />
lévő emberrel <strong>szám</strong>olhatunk még. A<br />
cukorbetegséget ma élethossziglan kezelendő<br />
betegségnek tekintik, amelyet az évek<br />
során megannyi szövődmény súlyosbít. A<br />
2-es típusú diabétesz az esetek döntő hányadában<br />
tökéletesen tünetmentessé tehető a<br />
paleolit táplálkozás elveit követve.<br />
Be kéne látni, hogy a mértéktelen szénhidrátfogyasztásra<br />
az evolúció nem készítette<br />
fel a hasnyálmirigyünket, mert az<br />
ember története során soha nem fogyasztott<br />
finomított szénhidrátokat. Az nem<br />
betegség, ha nem megfelelő táplálékra egy<br />
szervezet tünetekkel reagál. Ilyenkor nem a<br />
tünetet kellene kezelni, hanem a táplálkozást<br />
kéne megváltoztatni. Vagyis puszta életmódváltással<br />
a kérdés megoldható. Ugyanez<br />
elmondható a többi táplálkozással szorosan<br />
összefüggő egyéb krónikus betegségekre is.<br />
Vajon miért toporog a nyugati orvoslás<br />
egyhelyben, a GDP egyre nagyobb hányadát<br />
egyre kisebb hatékonysággal költve el?<br />
Az egészségügyi költségek folyamatos növekedésével<br />
nem javuló, hanem egyre romló<br />
népegészséget látunk.<br />
A nyugati orvoslás hagyományosan az<br />
isteni teremtés paradigmájában gondolkodik,<br />
legalábbis szellemisége gyökereit tekintve.<br />
Az orvoslás úgy tekint az emberi szervezetre,<br />
mint egy öröktől adott, kész rendszerre,<br />
amelyben a rendszer elemei közt megbomló<br />
egyensúlyt tekinthetjük betegségnek. A<br />
teremtés eszméje kihat a táplálkozás és környezet<br />
megítélésére is: mindig az a jó, amiben<br />
éppen élünk, hiszen ez a “természetes”.<br />
Hogy ezt a “természetes” étrendet, életmódot<br />
mi teremtettük, és alapvetően eltér attól<br />
a természeti környezettől, amire évmilliókon<br />
át adaptálódtunk, az nem tűnik fel az orvoslásnak.<br />
A civilizációs betegségeket szabályozási<br />
zavarnak kell tehát tekinteni, amit nem<br />
okozhat a táplálkozás, hiszen akkor mindenki<br />
beteg lenne, nem csak egyesek. Ezért az<br />
orvoslás célja a szabályozási zavar elhárítása.<br />
Természetesen a nyugati orvoslástól sem<br />
idegen a gondolat, hogy ezek a betegségek<br />
valamiképen összefüggnek a táplálkozással,<br />
ez a gondolat azonban opportunista módon<br />
nem alapvetően a nyugati táplálkozásban<br />
látja a problémák gyökerét, hanem csupán<br />
az összetevők arányában. És abból is nyilvánvaló,<br />
hogy a táplálkozás kérdése másodrendű,<br />
hogy a nyugati orvoslás elsősorban a “szabályozási<br />
zavarok” elhárítása érdekében avatkozik<br />
be gyógyszeresen a szervezet működésébe,<br />
és mellékesnek, sokadlagosnak tekinti a<br />
táplálkozást. Jellemző módon az orvosok táplálkozástudományi<br />
ismereteket nem tanulnak<br />
az egyetemen.<br />
Egyedül a dietetikusokat képzik, de<br />
abban sincs sok köszönet, mert nem táplálkozástudományt<br />
tanítanak neki, hanem az<br />
uralkodó étrend apológiáját.<br />
Megvilágítom a dilemmát ismét a cukorbetegséggel.<br />
<strong>Ha</strong> a nyugati orvoslás a diabéteszt<br />
nem tekintené másnak, mint nem megfelelő<br />
táplálkozás következtében kialakult<br />
akut anyagcserezavarnak, akkor nem kutatná<br />
a genetikai tényezők vagy specifikus anyagcserezavarok<br />
szerepét a betegség kialakulásában.<br />
Nem akarná pótolni az inzulint, amiből<br />
a zárt rendszerben való gondolkodás szerint<br />
“nincs elég”, és nem kezelné az inzulinrezisztenciát<br />
gyógyszeresen, hanem kijelentené,<br />
hogy nem a szervezet a beteg, hanem a szervezet<br />
egészségesen reagál a túlzott szénhid-<br />
114 JÓ HA FIGYELÜNK!
átbevitelre. Az inzulinrezisztencia nem más,<br />
mint egy evolúciósan kialakult alkalmazkodó<br />
válasz a fokozott szénhidrátbevitelre.<br />
<strong>Ha</strong> olyan környezetet teremtünk, amelyben<br />
az inzulinrezisztencia nem időszaki, hanem<br />
állandósult válasz, akkor nem a szervezet<br />
“beteg”, hanem a környezet.<br />
Ezért nem érti a nyugati orvoslás a<br />
policisztás ovárium szindrómát sem, amely<br />
a természeti népeknél a sikeresebben szaporodó<br />
nőkre jellemző, a nyugati világban<br />
pedig betegségnek tűnik és meddőséget<br />
okoz. A PCO csak akkor érthető meg, ha<br />
a nyugati orvoslás azt kezdené vizsgálni,<br />
hogy milyen életmódhoz alkalmazkodtunk<br />
évmilliók óta.<br />
Míg tehát a nyugati orvoslás egy megfejtendő<br />
működésű rendszernek tekinti<br />
az emberi szervezetet, és folyton keresi a<br />
“meghibásodott” alrendszereket, addig az<br />
evolúciós orvoslás az emberi szervezetet<br />
olyan nyílt rendszernek tekinti, amely fejlődése<br />
során bizonyos környezethez alkalmazkodott,<br />
optimális működésének feltétele<br />
bizonyos környezeti tényezők függvénye.<br />
Ez a rendszer állandó kapcsolatban van a<br />
környezetével, és a megbetegítő környezeti<br />
feltételekre (pl. szénhidrát dús táplálkozás)<br />
betegséggel reagál. A nyugati orvoslás “zárt<br />
rendszer” felfogása azt implikálja, hogy<br />
alapvetően az a baj, hogy egyesek szervezete<br />
nem jól reagál a másoknak kiválóan megfelelő<br />
környezeti feltételekre, s nem látja,<br />
hogy ez a környezet valójában mindenkinek<br />
rossz, csak a károsodás lassú, alattomos és<br />
sokáig nem nyilvánvaló.<br />
A folytonos dimenziók helyetti kategorikus<br />
gondolkodás alapvető hibához vezet.<br />
<strong>Ha</strong> mondjuk a cukorbetegséget nem valamilyen<br />
folyamat következményének tekintjük,<br />
hanem bizonyos határértékek túllépéshez<br />
kötjük, akkor a határértéken innen lévő<br />
embereket egészségesnek tekintjük, miközben<br />
bennük is patológiás folyamatok zajlanak<br />
már régen, csak még nem érték el azt a küszöböt,<br />
amely után őket már beteg kategóriába<br />
soroljuk. A kategóriákban való gondolkodás<br />
megint a rendszerszemlélet következménye,<br />
hiszen szabályozási szisztémában a paraméterekről<br />
intervallumokban gondolkodunk.<br />
Amíg egy paraméter értéke nem ér el egy kritikus<br />
szintet, addig nem kell beavatkozni.<br />
<strong>Ha</strong> a zárt rendszer fogalmát elhagyjuk, és<br />
az evolúciós orvoslás történetiségében meghatározott<br />
nyílt rendszer modelljére váltunk<br />
át, akkor azt mondhatjuk, hogy egy rendszer<br />
egészen biztosan rosszul kezd működni, ha<br />
nem a <strong>szám</strong>ára optimális körülmények közt<br />
működtetjük. Nem kell megvárni, amíg már<br />
nem bírja a strapát, mert eleve tudható, hogy<br />
nem ilyen körülményekre lett “tervezve”. Az<br />
emberi lét optimális feltételeit nem próbaszerencse<br />
alapon kell kitapasztalnunk,<br />
hiszen a természeti népek, mint modell,<br />
a rendelkezésünkre állnak. Ebből tudjuk,<br />
tudhatjuk, milyen feltételek közt alakult ki<br />
az emberi szervezet, mire adaptálódott. <strong>Ha</strong><br />
ebből indult volna ki a nyugati orvoslás, soha<br />
nem született volna meg a koleszterinteória.<br />
A koleszterinteória jó példája annak, milyen<br />
idegenül és értetlenül is áll a mai orvoslás az<br />
emberi szervezet és környezet viszonyához.<br />
Ami évmilliókon át nem okozott szívbetegséget,<br />
az nem okozhat most sem, mert az<br />
emberi szervezet kiválóan alkalmazkodott<br />
a zsírok és koleszterin feldolgozásához. A<br />
rendszerszemléletű okoskodás azonban<br />
koleszterint talál az erekben, és rögtön arra<br />
gondol, a táplálékból került oda.<br />
A nyugati orvoslás azért gyógyszerközpontú,<br />
mert ezekkel lehet a rendszer működését<br />
az egyensúly irányába befolyásolni. Az<br />
evolúciós orvoslás azt mondja, hogy nem a<br />
rendszer elemeit kell befolyásolni, hanem<br />
azt a környezeti tényezőt kell megváltoztatni,<br />
amely eltérítette a rendszert az optimális<br />
működéstől.<br />
A nyugati orvoslás, mivel nem történetiségében<br />
vizsgálja az embert, nem vizsgálja,<br />
hogy vajon a nyugati táplálkozás és életmód<br />
megfelel-e az emberi szükségleteknek,<br />
hanem adottnak veszi, és pusztán reformokat<br />
tart szükségesnek.<br />
Az evolúciós orvoslás viszont az állítja,<br />
hogy a betegségek megjelenése biztos jele<br />
annak, hogy az emberek biológiai szükségleteiknek<br />
nem megfelelő életmód szerint<br />
élnek. A rákot, amely ma minden negyedik<br />
emberrel végez, a nyugati orvoslás karcinogén<br />
anyagok hatásából és “genetikai” hajlamból<br />
vezet le. Valójában tudjuk, hogy rákos<br />
sejtek mindenkiben keletkeztek és keletkeznek,<br />
hiszen tökéletes DNS replikáció nem<br />
létezik, valami hiba mindig kialakulhat. Az<br />
emberi szervezet évmilliók alatt megtanulta<br />
kezelni a véletlenszerű hibák elhárítását,<br />
ezért nem lesz az emberek többsége rákos,<br />
és ezért ismeretlen a rák a természeti népeknél.<br />
A rákos sejtek élőlények, akik harcolnak<br />
a fennmaradásért és a környező szövetekkel<br />
versenyben állnak az erőforrásokért.<br />
Mivel kevésbé differenciált sejtek, ezért<br />
csak cukorból és aminosavakból tudnak<br />
táplálkozni. A nyugati emberben azért alakul<br />
ki könnyen rák, mert olyan, a ráksejtek<br />
szaporodásának specifikusan kedvező belső<br />
környezetet állít elő táplálkozásával, hogy<br />
abban a rákos sejtek gyors burjánzásnak<br />
tudnak indulni. Az ember eredendően sok<br />
zsírt és húst, és kevés szénhidrátot fogyasztott.<br />
Az ilyen étrend mellett sok ketontest<br />
keletkezik, és a szervezet minden sejtje<br />
remekül elvan ketontestekkel is. A ráksejtek<br />
azonban nem tudnak ketontestekből táplálkozni.<br />
A rák ezért is ismeretlen a természeti<br />
népeknél. Manapság kísérletek bizonyítják,<br />
hogy a ketogén étrend (zsír és hús), képes a<br />
rák fejlődését lassítani vagy megállítani.<br />
Az evolúciós, vagy paleolit orvoslás<br />
betegségelmélete alapvetően megújítja a<br />
betegségek szemléletét. A civilizációs betegségek<br />
egyenként is levezethetők a nyugati<br />
életmód négy nagy kockázati faktorából, a<br />
fénykerülésből, a szénhidrátalapú táplálkozásból,<br />
az idegen fehérjék fogyasztásából és<br />
a túlzott higiéniából. Erről szó Paleolit táplálkozás<br />
és korunk betegségei és a Paleolit<br />
szakácskönyv II. betegségekről szóló fejezetei.<br />
Az evolúciós orvoslás elveinek alkalmazása<br />
nem kíván egészségügyi befektetéseket,<br />
nem kíván költséges eszközöket, csupán<br />
ésszerűen megalapozott életmódváltást. A<br />
könyveimben hivatkozott szakirodalomból<br />
kiderül, hogy csírájában, vagy inkább<br />
szétszórt mozaikdarabkákban már ott van a<br />
nyugati orvoslás mellőzött kutatási eredményeiben<br />
egy új orvoslás szellemisége, csak<br />
hagyni kéne, hogy összeálljon a kép.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 115
A NYUGATI ÉTREND KÖVETKEZMÉNYEI<br />
Korunkban a civilizációs betegségek okozta<br />
halálozás nem csökken, hanem folyamatosan<br />
növekszik. A hivatalos étrendi ajánlások<br />
alapvetően meghatározzák a népesség<br />
egészségi állapotát, illetve a kialakult betegségeket.<br />
A 2010-es amerikai étrendi útmutatás<br />
még mindig azokat az elveket ismétli,<br />
melyek az egész nyugati civilizációt felhizlalták:<br />
sok szénhidrát, kevés zsír.<br />
A jó két évtizede elindult független táplálkozástudományi<br />
kutatási irányzat, az evolúciós<br />
orvoslásra támaszkodva, alapjaiban<br />
kérdőjelezi meg a mai hivatalos ajánlásokat.<br />
Az evolúciós orvoslás alapvető és újszerű<br />
felismerései teljesen átrendezik az emberről<br />
alkotott képünket, ugyanakkor, gyakorlatilag<br />
semmilyen hatással nincs a hivatalos orvostudományra.<br />
Egy merőben új betegségelmélettel<br />
állt elő, amely evolúciós kontextusból teszi<br />
érthetővé és sikeresen kezelhetővé a nyugati<br />
civilizáció betegségeit. Mivel a betegségek<br />
keletkezésének a táplálkozás az egyik sarkalatos<br />
pontja, az evolúciós alapokon nyugvó<br />
paleolit étrend rendkívül hatásos a kezelésükben.<br />
Betegségelmélete a haladó tudomány<br />
eredményeit használja és összegzi igaza bizonyítására,<br />
jóllehet, alapvető ipari, gazdasági<br />
érdekeket sért, tehát hivatalos támogatásra a<br />
legkevésbé sem <strong>szám</strong>íthat.<br />
A modern nyugati civilizációra jellemző<br />
betegségek oly réginek tűnnek, hogy mármár<br />
természetesnek vesszük azok bizonyos<br />
életkorban való jelentkezését. Visszatekintve,<br />
e betegségek zöme a 19. század elején-közepén<br />
jelentkezett nagyobb <strong>szám</strong>ban.<br />
A világ első, orvosilag észlelt és dokumentált<br />
infarktusa 1872-ből származik, míg ma<br />
a lakosság fele szív- és érrendszeri betegségben<br />
hal meg; s a 2-es típusú cukorbetegség<br />
is a 19. században még egzotikumnak <strong>szám</strong>ított,<br />
ma pedig már 10-15%-os gyakoriságú.<br />
A civilizációs betegségek valójában akkor<br />
váltak gyakorivá, amikor a városiasodás elért<br />
egy bizonyos szintet és a táplálkozást mindinkább<br />
az élelmiszeripar kezdte alakítani. A<br />
nyugati civilizáció több lépésben hagyta maga<br />
mögött azt a táplálkozási szisztémát, melyhez<br />
évmilliók során adaptálódott. A földművelés,<br />
majd a 19. század végén megjelenő nagy kalóriájú,<br />
finomított élelmiszerek (cukor, fehér liszt,<br />
növényi olaj), végül a 20. század során a készételek<br />
szorították ki a hagyományos zöldséggyümölcs-hús<br />
alapú táplálkozást. Újkori betegségeinktől<br />
tehát úgy szabadulhatunk meg, ha<br />
rekonstruálni tudjuk azt az életmódot és táplálkozást,<br />
melyre teremtve vagyunk.<br />
Civilizációs betegségeink tehát mindössze<br />
50, 100, legfeljebb 200 éves múltra tekintenek<br />
vissza. Kézzel fogható bizonyítékaink vannak<br />
arra, hogy milyen életmódbeli,<br />
táplálkozási változások<br />
idézték elő őket. Márpedig<br />
ha a rák, a szívbetegség, a<br />
reflux, a cukorbetegség stb.<br />
egytől egyik az életmód<br />
következményei, akkor jó<br />
esélyünk van meggyógyítani<br />
őket, ha pedig a betegség<br />
vagy betegséghajlam<br />
magzati korban keletkezik,<br />
jó eséllyel megóvhatjuk a<br />
következő generációkat e<br />
betegségektől.<br />
A betegségek kutatásának<br />
egyik új paradigmája,<br />
az ún. magzati programozottság<br />
vagy epigenetikus<br />
hatások szintén átvezetnek<br />
az evolúciós orvoslás terü-<br />
letére. Kiderült ugyanis, hogy az anyai test a<br />
fejlődő magzat <strong>szám</strong>ára közvetíti a kinti világ<br />
túlélés szempontjából fontos paramétereit,<br />
és ez a magzatban átállítja az anyagcsere- és<br />
immunfolyamatokat. Az anya táplálkozása,<br />
anyagcsere- és immunbetegségei tehát alapvetően<br />
meghatározzák a születendő gyermek<br />
későbbi betegséghajlamait. Ehhez hasonlóan,<br />
az újszülött és csecsemőkori higiénés és táplálkozási<br />
feltételek is egy életre programozzák<br />
a betegségkockázatot.<br />
Az életmódváltozások kapcsán, az étrenden<br />
túl a testmozgásról tudnunk kell, hogy ez<br />
a szervezet gyulladásszintjének egyik szabályozója.<br />
Izom-összehúzódáskor olyan anyagok<br />
keletkeznek, melyek gyulladáscsökkenéshez<br />
vezetnek. A mozgás másik szerepe az<br />
inzulinérzékenység fenntartása, mely nagymértékben<br />
függ az izomtömeg és a zsír arányától.<br />
Vagyis amikor a napi 15-20 km járásigényünket<br />
és futásigényünket napi pár száz<br />
méteres gyaloglás váltja ki, akkor a népesség<br />
szintjén bizonyítottan megnő a gyulladásszint<br />
és az inzulinrezisztencia.<br />
A földműveléssel kezdődött, majd a 20.<br />
századi nyugati étrenddel tovább fokozódott<br />
a nagy szénhidrátterhelés, főként a finomított<br />
szénhidrátok (gabonafélék, péksütemények,<br />
burgonya, kukorica, cukor, fruktóz) tekintetében.<br />
Ezek nagy kalóriasűrűségűek, gyorsan<br />
felszívódnak, cukorrá alakulnak, és rendkívüli<br />
módon terhelik a hasnyálmirigyet. Erről<br />
tanúskodik azoknak a természeti népeknek<br />
a tragédiája, akik a 20. században tértek át a<br />
116 JÓ HA FIGYELÜNK!
nyugati étrendre, és 30-50%-ban cukorbeteggé<br />
váltak. A finomított szénhidrátok tartós<br />
fogyasztása elhízáshoz, cukorbetegséghez,<br />
metabolikus szindrómához, szívbetegséghez,<br />
rákhoz, autoimmun betegségekhez vezet.<br />
A gabonafélék kapcsán ejtsünk pár szót<br />
a bennük található glutén nevű fehérjéről, s<br />
a benne található gliadin nevű anyagról. Az<br />
ember evolúciója során, csak az utóbbi 5000,<br />
maximum 10 000 évben találkozott ezzel a<br />
fehérjével, így emésztőrendszere nem alkalmazkodott<br />
ennek feldolgozásához.<br />
A glutén-érzékenység leglátványosabb<br />
formája a cöliákia betegség, melyet 1-2%-<br />
os gyakoriságúnak ítélnek, míg a gliadinnal<br />
szemben a lakosság legalább 12%-ában kimutathatók<br />
az antitestek. A gabona a történelem<br />
Nem tud „leszállni” rólunk az Európai Bizottság. Október<br />
16-án a jövő évi költségvetés újabb kiigazítását kérték<br />
tőlünk, s ezt 17-én, rendkívüli ülésén teljesítette is a<br />
kormány. Nem tehetett mást, hiszen óriási uniós támogatások<br />
forognak kockán.<br />
Azt hittük az utóbbi hetek-hónapok kedvező fejleményei<br />
láttán – különösen a sikeres Merkel–Orbán<br />
találkozó fényében –, hogy talán felkelhetünk a büntetőpadról,<br />
s végre ugyanolyan elbánásban lehet részünk,<br />
mint a többi EU-s országnak, mint például Spanyolországnak,<br />
Portugáliának, Olaszországnak, Írországnak,<br />
hogy Görögországról már ne is beszéljünk.<br />
Ebben ismét csalódnunk kellett. Ugyanakkor<br />
mindez markánsan arra hívja fel a figyelmet – immáron<br />
nem először –, hogy erős civil támogatásra van<br />
szüksége a második Orbán-kormánynak, hiszen, mint<br />
a példa is mutatja, nem szűntek meg a külső és belső<br />
támadások az országgal, illetve a kétharmados többségű<br />
kabinettel szemben. Gyakorta bírálják, méghozzá<br />
igen elfogult hangnemben Orbán Viktort, kormányát<br />
és az országot is. Lawrence Ferlinghetti amerikai költő<br />
visszautasította a magyar PEN Klub által első alkalommal<br />
neki ítélt Janus Pannonius-díjat, azzal az érveléssel,<br />
hogy Magyarországon sérülnek az emberi jogok, a sajtószabadság,<br />
és a kormány szélsőjobboldali.<br />
Ez az eset azért is jellegzetes, mert itt már<br />
összeér a külső és a belső támadás: nyilvánvaló, hogy<br />
Ferlinghettit magyar „barátai” szólították fel, hogy ne<br />
fogadja el a díjat, s adták szájába a szokásos mantrákat<br />
diktatúráról, fasizmusról, rasszizmusról, nácizmusról,<br />
irredentizmusról, antiszemitizmusról.<br />
Továbbra is működik tehát a magyar kormánnyal<br />
szembeni internacionális hálózat; ez a hálózat nem<br />
VESZÉLYES MAGYARORSZÁG?<br />
engedi, hogy az ország lekerüljön a szégyenpadról,<br />
hiszen ha így történne, akkor az a „végzetes” következmény<br />
is előállhatna, hogy a 2014-es választást is<br />
a Fidesz–KDNP-szövetség nyerné meg. Márpedig<br />
az Orbán-kormányt el kell söpörni, méghozzá azért,<br />
mert továbbra is kitart azon céljai mellett, amelyeket a<br />
választások előtt megfogalmazott. E célok súlyosan sértik<br />
az országunk ellen felesküdött hazai és nemzetközi<br />
erőkre támaszkodó hálózat érdekeit, hiszen a nemzeti<br />
– egyszerre politikai és gazdasági – szuverenitásunk<br />
megőrzése mélységesen szembemegy elképzeléseikkel.<br />
Éppen ezért, kívülről és belülről is – lásd a hazai ellenzék<br />
mozgolódását és terveit október 23-ra – óriási nyomás<br />
nehezedik a kormányra.<br />
Tény: a kormány önmagában nagyon sokat tehet és<br />
kell is tennie az itt élő milliók érdekeinek védelmében,<br />
ám lehetőségei nem végtelenek. Tehát az itt élőknek is<br />
meg kell védeniük azt a kormányt, amely kiáll értük.<br />
Egyik tétel a másikból következik: a kormány és a társadalom<br />
külön-külön, önmagában kevés ahhoz, hogy<br />
egyedül kivédje a külső és belső támadásokat; egymásra<br />
vannak, egymásra vagyunk utalva, csak együttesen lehet<br />
megvédeni az eddig kivívott eredményeket, és elősegíteni<br />
a következő, hasonló irányú lépéseket. Magyarul,<br />
a társadalom, az állampolgárok, a civilek nem pusztán<br />
nézői az ő érdekeiket képviselő kormány küzdelmeinek.<br />
Kormány (állam) és állampolgárok (társadalom) egy<br />
nemzetnek két oldalát jelentik. Akik kiállnak a nemzeti<br />
szuverenitást és szabadságot, illetve az emberek<br />
sokaságának érdekeit védő kormány mellett, igazából a<br />
szó jó értelmében már honpolgárok, együtt pedig honfitársak.<br />
De vajon megérdemli-e ez a kormány, hogy<br />
kiálljanak mellette a honpolgárok? Feltétlenül, ugyanis<br />
során legkésőbb Izlandra jutott el, ott a lakosság<br />
15%-a rejtett gluténérzékeny. Az elmúlt<br />
50 évben a betegség gyakorisága a 4-szeresére<br />
nőtt. A cöliákiát az orvosok általában csak az<br />
emésztőrendszeri tünetekkel (hasmenés,<br />
puffadás, felszívódási zavarok) azonosítják,<br />
holott kb. 150 betegséget lehet kapcsolatba<br />
hozni vele, például a foltos hajhullás, Chronbetegség,<br />
colitis ulcerosa, 1-es típusú cukorbetegség,<br />
multiplex szklerózis, pszoriázis,<br />
rheumatoid arthritis, bőrpigmenthiány,<br />
meddőség, csontritkulás, vashiány, depreszszió,<br />
különféle idegrendszeri problémák, sőt<br />
a gyakoribb rákos megbetegedések is.<br />
Ugyancsak a földművelés és az állatok<br />
háziasítása óta találkozik az ember (felnőtt)<br />
a tejjel, tejtermékekkel. A nagy tejfogyasztó<br />
népek (kaukázusi rassz, maszájok stb.) alkalmazkodtak<br />
ugyan a laktóz (tejcukor) lebontásához,<br />
tehát felnőttkorukban is képesek a tejet<br />
látszólag gond nélkül fogyasztani, ez azonban<br />
felszínes alkalmazkodás csupán, hiszen az<br />
emberek jó része még ma sem tudja probléma<br />
nélkül fogyasztani a tejet. Az állattenyésztés óta<br />
kb. 500 generációnyi idő telt el, viszont a mindennapos<br />
tejfogyasztás csak a 19. század végén,<br />
a tejipar, a tejfeldolgozás, a nagy hozamú tehenek<br />
kitenyésztése óta vált jellemzővé a nyugati<br />
világban, vagyis csak 4-5 generáció óta fogyasztunk<br />
nagy mennyiségben tejet.<br />
A tejfogyasztással <strong>szám</strong>os vizsgálat alapján<br />
sokféle egészségi problémát hoztak<br />
összefüggésbe, például az aknét és egyéb bőrproblémákat,<br />
az inzulinrezisztenciát, egyes<br />
daganatok gyorsabb növekedését, a PCOS-t,<br />
autoimmun betegségeket, illetve autizmust,<br />
csontritkulást (tehát vizsgálatok szerint, nem<br />
növeli a csontsűrűséget). Téves tehát az az<br />
elképzelést, hogy a tej nélkül nincs élet, és<br />
nincsenek csontok. Az emberiség évmilliókig<br />
nem fogyasztott tejet (csak anyatejet),<br />
csontozatuk mégis erősebb volt, mint a mai<br />
emberé. A ma élő természeti népek sem<br />
fogyasztanak tejet, csontjaik mégis erősek. A<br />
tej fogyasztásából több baj származik, mint<br />
előny. Sokan félnek lemondani a manapság<br />
reklámozott probiotikus joghurtjukról, mert<br />
az „tartja karban” az emésztésüket. A paleo<br />
módon táplálkozó embernek nincs szüksége<br />
emésztés-karbantartásra, hiszen az emésztési<br />
problémák (reflux, puffadás, székrekedés)<br />
java részét épp a nyugati táplálkozás okozza.<br />
Bár a paleolit táplálkozás még igen<br />
újszerű, mégis gyorsan terjed, vélhetően<br />
azért, mert aki kipróbálja, olyan változásokat<br />
tapasztal, amit annak előtte elképzelhetetlennek<br />
tartott volna. A legtöbb ember<br />
esetében a váratlan gyógyulási eredmények<br />
hatására a hitetlenség eufóriává változik, s<br />
a tartós javulás végül a környezetet is gondolkodóba<br />
ejti. A paleolit táplálkozást egyre<br />
több orvos ajánlja betegének, vagy ezért<br />
meg meggyőzőnek találta az elméletet, vagy<br />
azért, mert egyszerűen hisz a szemének.<br />
Szendi Gábor<br />
klinikai szakpszichológus<br />
a választások óta eltelt több mint két év óta mind a mai<br />
napig kitartott a nemzeti szuverenitás, az önálló út és az<br />
igazságos közteherviselés, az átlagemberek és kispénzűek<br />
védelme mellett. Amíg előbbi a szabadságunkat<br />
alapozza meg – hiszen nemzeti függetlenség nélkül nem<br />
létezhet egyéni szabadság sem –, addig az igazságos közteherviselés<br />
teremti meg a demokrácia alapjait, hiszen a<br />
demokrácia nem az elitcsoportok, hanem a széles tömegek<br />
érdekeit képviseli elsősorban.<br />
Nem arról van szó, hogy a kormány az utóbbi két és<br />
fél évben ne követett volna el hibákat, néha talán nagyokat<br />
is. <strong>Jó</strong>magam például egyet mondanék: ha ragaszkodik<br />
is a kabinet az egykulcsos, lineáris adóhoz – amin még a<br />
jobboldali közgazdászok is vitatkoznak –, a válságra való<br />
tekintettel korlátozott időtartamra, például három évre<br />
bevezethetne egy magas kulcsú szolidaritási adót, amellyel<br />
a saját gazdasági mozgásterét növelné meg, s az igazságos<br />
közteherviselés sem szenvedne csorbát. Azt sem mondanám,<br />
hogy nincs időnként kapkodás a törvényekben, hogy<br />
ne késne az el<strong>szám</strong>oltatás. Ám fővonalakban jó úton halad<br />
a kormány: rugalmasan és taktikusan tárgyal az „óriásokkal”,<br />
az IMF-fel és az EU-val; a Matolcsy-féle csomag, bár<br />
terheket is tartalmaz, igyekszik azokat arányosan elosztani;<br />
a földtörvénytervezet elsődleges célja, hogy megvédje a<br />
magyar földeket, és azokat magyar kézbe adja; a diákhitel<br />
növeli az esélyegyenlőséget; a munkahelyvédelmi akcióterv<br />
jó elképzelés; a kis- és középvállalkozások adóterheinek<br />
csökkentése dicséretes – és még sorolhatnám.<br />
A honpolgárok joggal várják el, hogy vigyázzon<br />
rájuk a kormány. Ám a honpolgároknak is vigyázniuk<br />
kell a kormányra – ha megérdemli, ha a nemzeti és honpolgári<br />
érdekeket védi. És most ez a helyzet.<br />
Fricz Tamás<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 117
AZ EBÉD UTÁNI KÓMA<br />
Szokott köd ülni agyára egy-egy kiadós étkezés után? Szokott ebéd után üveges szemekkel meredni munkájára, s legszívesebben<br />
az asztalra borulva aludna egyet? A jelenség nem csak kellemetlen, hanem veszélyes is tud lenni, hiszen vezetés közben elaludni,<br />
vagy álmossággal küzdve kritikus döntéseket hozni komoly következményekkel járhat. Tévedés azt gondolni, ez elkerülhetetlen<br />
része az életnek.<br />
Szokott köd ülni agyára egy-egy kiadós<br />
étkezés után? Szokott ebéd után üveges<br />
szemekkel meredni munkájára, s legszívesebben<br />
az asztalra borulva aludna egyet?<br />
A jelenség nem csak kellemetlen, hanem<br />
veszélyes is tud lenni, hiszen vezetés közben<br />
elaludni, vagy álmossággal küzdve kritikus<br />
döntéseket hozni komoly következményekkel<br />
járhat. De, még ha nem is alszik el, romlik<br />
a memóriája, romlik a reakcióideje, romlik<br />
az észlelése. A Földön sok milliárd ember<br />
tapasztalja meg naponta ugyanezt a jelenséget.<br />
A naponta bekövetkező menetrendszerinti<br />
teljesítménycsökkenés és a rossz döntések<br />
jelentős gazdasági károkat okoznak.<br />
Téved azonban, aki azt gondolja, ez elkerülhetetlen<br />
része az életnek. Akik áttérnek a<br />
lowcarb vagy a paleolit étrendre, meglepetve<br />
tapasztalják, hogy az első pár nehezebb, fáradékonysággal<br />
jellemezhető nap után örökre<br />
megszűnik az evés utáni kókadás és aluszékonyság.<br />
A paleolit életmódot folytatók tapasztalata<br />
egybecseng a 30 éve csordogáló szakirodalmi<br />
adatokkal, melyek a táplálkozás és az<br />
éberség kapcsolatát vizsgálják.<br />
Kezdetben a kutatókat az foglalkoztatta,<br />
hogy nem rontja-e a teljesítményt a kihagyott<br />
reggeli. Ez szociális kérdés is volt, és<br />
a kutatások azt is célozták, hogy a kormányok<br />
ne hagyják annyiban, hogy a szegény<br />
gyerekek reggeli nélkül ülnek be az iskolapadokba.<br />
A kutatások a kezdetekben abból indultak<br />
ki, hogy az agy működéséhez glukózt, azaz a<br />
szervezet által a szénhidrátokból előállított,<br />
a vérben keringő egyszerű cukrot használ fel<br />
energiaforrásként. Az ezirányú kutatásokat<br />
kezdetben elvakította az a tény, hogy egy<br />
szokásos, nyugati stílusú, szénhidrátdús reggelit<br />
fogyasztóknak egy ideig hatékonyabban<br />
működött az agya a reggelit kihagyókkal<br />
szemben. <strong>Ha</strong>marosan kiderült, hogy nem is<br />
a szénhidráton van a hangsúly, hanem azon,<br />
reggelizik-e valaki bármit is. Azaz, jó dolog<br />
reggelizni, mert az serkenti az agyműködést.<br />
Így lecsupaszítva azonban ez elég közhelyes<br />
eredmény. Másrészt az is közismert tapasztalat,<br />
hogy a szénhidrátdús étkezés fél-egy<br />
órára feldobja az embert, utána azonban<br />
kifejezetten romlik a teljesítmény és jön az<br />
álmosság. Ennek oka, ha csak mechanikusan<br />
az agy cukorellátottságában is gondolkodunk,<br />
az, hogy a hirtelen megnövekedett<br />
vércukorszintet az ezt követő inzulinlöket<br />
kitakarítja a vérből és a vércukorszint leesik,<br />
akár a kiinduló érték alá is. Az így kialakult<br />
hipoglikémia kifejezetten rontja a szellemi<br />
teljesítményt és az éberséget. Világossá vált,<br />
hogy a szénhidrátdús táplálkozás csak rövidtávon<br />
(max. 1 órás intervallumban) növeli a<br />
szellemi teljesítményt (Gibson, 2007). A<br />
szénhidrátok szellemi teljesítményt rontó<br />
hatása különösen erős a cukorbetegeknél,<br />
akiknek a vércukorszint szabályozása<br />
már károsodott. 2-es típusú cukorbetegek<br />
vizsgálatával kimutatták, hogy az alacsony<br />
glikémiás indexű, azaz a lassan felszívódó<br />
szénhidrátok fogyasztása jelentősen javítja<br />
a szellemi teljesítményt (Papanikolaou és<br />
mtsai., 2006). Ennek oka nyilvánvaló: az<br />
alacsony glikémiás indexű ételek lassabban<br />
és egyenletesebben emelik meg a vércukor<br />
szintjét, s ez stabilizálja az agy működését.<br />
Jellemző módon, a kutatásokat ez ideig<br />
főként a szénhidrátok agyműködésre gyakorolt<br />
hatásának vizsgálata dominálta. Pedig az<br />
ember evolúciója során finomított szénhidrátokat<br />
két és fél millió éven át nem fogyasztott,<br />
következésképen agyunk egyáltalán<br />
nem arra szakosodott, hogy “minél több<br />
cukor, annál jobb”. Az agy <strong>szám</strong>ára szükséges<br />
glukóz mennyiséget a máj még akkor<br />
is előállítja, ha valaki csak zsírt és fehérjét<br />
fogyaszt, mint mondjuk az eszkimók, vagy<br />
a maszájok. Ez azonban azt sugallja, hogy az<br />
egyenletes, alacsonyszintű glukózellátottság<br />
sokkal inkább kedvez az agyműködésnek,<br />
mint az erősen ingadozó vércukorszint, ami<br />
jellemzi a nyugati népességet.<br />
Egy 2011-es vizsgálatban fMRI vizsgálattal<br />
mutatták ki, hogy a magasabb szellemi<br />
funkciókat ellátó prefrontális kéreg aktivitása<br />
szorosan összefügg a reggeli minőségével<br />
(Akitsuki és mts., 2011). Akik csak<br />
cukros vizet fogyasztottak, azoknak sokkal<br />
rosszabb volt a teljesítménye, mint akik<br />
kiegyensúlyozott reggelit fogyasztottak,<br />
amiben a szénhidráton fehérjén és zsíron<br />
felül még vitaminok is voltak. A vizsgálat<br />
fő érdekessége, hogy közvetlen méréssel<br />
igazolta, miszerint az agy teljesítménye<br />
nem egyszerűen az elfogyasztott szénhidrát<br />
mennyiségén múlik.<br />
Egy 2001-es vizsgálat, összehasonlítva<br />
a szénhidrát, a zsír és a fehérje hatását a<br />
szellemi teljesítményre, kimutatta, hogy<br />
a leghatékonyabb teljesítményt a zsírfogyasztás<br />
eredményezte, míg a szénhidrát<br />
és a fehérje csökkent teljesítményt eredményezett<br />
(Fischer és mtsi., 2001). A szerzők<br />
szerint ez annak tulajdonítható, hogy a<br />
zsírfogyasztás után volt a legstabilabb a vér<br />
cukorszintje, azaz az agy egyenletesen volt<br />
cukorral ellátva.<br />
Ugyanez a kutatócsoport 2002-es vizsgálatában<br />
háromféle reggeli összeállítást vizsgált:<br />
a szénhidrátdús reggeli 4 rész szénhidrátot<br />
és 1 részt fehérjét, a kiegyensúlyozott<br />
étrend 1:1 arányban tartalmazott szénhidrátot<br />
és fehérjét, és a fehérjedús étrend 4:1<br />
arányban tartalmazott fehérjét és szénhidrátot<br />
(Fischer és mtsi., 2002). (Az ilyen vizsgálatokban<br />
alapvető cél, hogy a résztvevők<br />
azonos ízértékű és kalóriájú ételt kapjanak,<br />
hogy pl. az élvezeti érték ne befolyásolja a<br />
későbbi teljesítmény méréseket.) A vizsgálat<br />
végkövetkeztetése szerint összességében a<br />
legjobb és egyenletes szellemi teljesítményt<br />
a fehérjedús reggelit fogyasztóknál lehetett<br />
megfigyelni. Ennek oka az, hogy az agyműködés<br />
nem feltétlen sok, hanem egyenletes<br />
glukózellátást igényel, a hullámzó vércukorszint<br />
rontja a szellemi teljesítményt. A<br />
reggeli összetételének legnagyobb hatása az<br />
idősebbekre, nőkre és a stresszérzékenyekre<br />
volt. A stressz ugyanis a stresszhormonokon<br />
keresztül komolyan befolyásolja a vércukorszintet.<br />
A vizsgálat további eredménye volt,<br />
hogy a fehérjedús (80% fehérje) reggeli laktatóbb<br />
volt és a vizsgálati személyek éberebbek<br />
voltak.<br />
A vizsgálat összegzésében a szerző leszögezték,<br />
hogy a szénhidrátok fogyasztásának<br />
rövid idejű, átmeneti pozitív hatása van,<br />
míg a fehérjedús reggelinek elnyújtott, tartós,<br />
egyenletes pozitív hatása van a szellemi<br />
képességekre és teljesítményre.<br />
Egy 2011-es kutatásban azt vizsgálták<br />
meg, hogyan hat a megnövelt fehérje a fizikai<br />
és szellemi teljesítményre. A szerzők szerint<br />
a WHO ajánlotta testsúly kilogrammonkénti<br />
1.5 gramm napi fehérbevitel kevés,<br />
mert szerintük nem a nitrogénegyensúlyra<br />
kellene figyelni, hanem a nagyobb fehérjefogyasztás<br />
hosszútávú egészségvédő és jóllétet<br />
biztosító hatása a fontos ( Jakobsen és<br />
mtsi., 2011). Ezért három héten át egészséges<br />
felnőtt férfiakat fogtak a WHO ajánlása<br />
szerinti fehérjetartalmú táplálkozásra, és<br />
eredményüket összehasonlították a dupla<br />
adag, azaz a testsúly kilogrammonkénti 3<br />
gramm napi fehérjét fogyasztó csapatéval. A<br />
vizsgálat fő eredménye az volt, hogy a magas<br />
fehérjetartalmú étrenden élőknek jelentősen<br />
javult a reakcióideje, ami elsősorban a<br />
dopaminerg és noradrenerg rendszer fokozott<br />
aktivitásával függött össze.<br />
118 JÓ HA FIGYELÜNK!
Új, végre jó irányba terelheti az ezirányú<br />
kutatásokat egy friss eredmény, amely a<br />
hipotalamusz (az agy ősi, irányító központja)<br />
orexin/hypocretin neuronjainak<br />
viselkedését írja le. Az orexin/hypocretin<br />
neuronok aktivitásával arányos az éberség,<br />
s e neuronok aktivitása nélkülözhetetlen<br />
a normál tudati állapot fenntartásához<br />
(Karmani és mtsi., 2011). Amikor ezek a<br />
neuronok megsérülnek vagy elpusztulnak<br />
narkolepszia, azaz kóros aluszékonyság<br />
lép fel. Jelen vizsgálatban kiderült, hogy az<br />
orexin/hypocretin neuronok aktivitását<br />
a szénhidrátok csökkentik, míg a fehérjék<br />
növelik. Azaz a vér glukóz tartalma álmosító,<br />
tudati szintet csökkentő hatású, míg a fehérjék<br />
serkentik az éberséget és a tudati nívót.<br />
<strong>Ha</strong> a táplálék elég sok fehérjét tartalmaz, az<br />
gátolja a glukóz hatását. Azaz, ha fehérjedús<br />
és szénhidrátszegény táplálkozást folytat<br />
valaki, akkor éberebb lesz, szellemi teljesítménye<br />
nő, s megszűnik az étkezések után<br />
jelentkező álmosság.<br />
Denis Burdakov és kutatócsoportja<br />
eredménye a hiányzó láncszem volt annak<br />
a megértéséhez, miért fokozza a szellemi<br />
teljesítményt a paleolit vagy lowcarb táplálkozás.<br />
Nem meglepő, hogy agyunk “jobban érzi<br />
magát” és jobban működik olyan táplálékösszetétel<br />
mellett, amin évmilliókig “élt”.<br />
Az agyműködés optimális működését<br />
tehát a fehérje és zsírdús, szénhidrátban szegényebb,<br />
főként alacsony glikémiás indexű<br />
szénhidrátokat tartalmazó étrend szolgálja.<br />
A nyugati szénhidrátdús étrend persze<br />
nem csak rövidtávon rontja az agy működését,<br />
hanem hosszútávon is. A demenciát<br />
és az Alzheimer betegséget ugyanis ma<br />
már harmadik típusú cukorbetegségnek<br />
tekintjük, s kialakulásukat az évtizedeken<br />
át fogyasztott finomított szánhidrátoknak<br />
köszönhetjük. (Erről bővebben<br />
Összefoglalva, a szénhidrátdús táplálkozás<br />
több mechanizmuson keresztül rontja<br />
rövid és hosszútávon az agy működését:<br />
1, szénhidrátdús étkezés után, megugrik,<br />
majd lecsökken a vércukor szint, s mivel az<br />
agynak az egyenletes vércukorszint optimális,<br />
az ingadozó szint lerontja a teljesítményt<br />
2, a rendszeres szénhidrátdús táplálkozás<br />
inzulinrezisztenciát idéz elő az agyban,<br />
lecsökken az agyi inzulintermelés is, s ez<br />
rontja az agysejtek cukorfelvételét, hosszú<br />
távon ez vezet Alzheimer kórhoz<br />
3, Az agy éberségét fenntartó<br />
neuroncsoport (orexin/hypocretin neuronok)<br />
szénhidrátra csökkenti működését,<br />
fehérjére növeli, azaz a fehérjedús táplálkozás<br />
ébren tart, a szénhidrátdús táplálkozás<br />
rontja az éberségi szintet, álmossághoz, aluszékonysághoz<br />
vezet.<br />
Forrás: Szendi Gábor<br />
GYORSÉTTERMI ÉTELEK ÉS FINOM PÉKÁRUK<br />
DEPRESSZIÓNÖVELŐ HATÁSA<br />
Korunk depressziójárványát elsősorban a modern táplálkozás és nem a modern „stresszes”<br />
élet magyarázza. A depőresszió gyulladáshipotézisét részletesen elemeztem Boldogtalanság<br />
és evolúció könyvemben (Szendi Gábor – A szerk.). Egy most megjelent vizsgálat ismét<br />
megerősíti: a helytelen táplálkozás megalapozza a depressziót.<br />
Forrás: Almudena Sánchez-Villegas, Estefania Toledo, Jokin de Irala, Miguel Ruiz-<br />
Canela, Jorge Pla-Vidal, Miguel González A Martinez-González: Fast-food and commercial<br />
baked goods consumption and the risk of depression. Public Health Nutrition March<br />
<strong>2012</strong> 15: pp 424-432<br />
„A gyorséttermekben kapható ételek és egyéb péksütemények fogyasztása depressziót<br />
válthat ki” – olvashatjuk egy új spanyol tanulmányban. A Las Palmas de Gran Canaria és<br />
Granada Egyetem kutatói szerint azon fogyasztók körében, akik előnyben részesítik a fánkot,<br />
croissant-t, hamburgert, hot dogot és pizza-t 51%-kal nagyobb esélyben alakul ki depresszió,<br />
mint azoknál, akik mindezekből keveset vagy egyáltalán nem fogyasztanak. Ezek a személyek<br />
nagyobb valószínűséggel voltak egyedülállóak, kevésbé aktív életet élnek és rossz táplálkozási<br />
szokásaik voltak; többek között kevesebb gyümölcsöt, diót, halat, zöldségeket és olíva<br />
olajat fogyasztottak. A PublicHealth Nutrition hasábjain megjelent cikk szerzője; Almudena<br />
Sánches-Villegas szerint egy bizonyos “dózis-hatás” figyelhető meg, mely a következőkben<br />
foglalható össze: “Minél több gyorséttermi ételt fogyasztunk, annál nagyobb a depresszió<br />
kockázata!” A vizsgálatban 8964 olyan személy vett részt, akinél még soha nem diagnosztizáltak<br />
depressziót és nem szedtek antidepresszánst. Az utánkövetés során 493 vizsgált személynél<br />
vagy diagnosztizálható volt a depresszió, vagy antidepresszánsokat kezdett el szedni.<br />
„Jelenleg nem sokat tudunk arról, hogy milyen szerepet tölt be étrendünk a depresszió<br />
tekintetében – állítják, de valójában több kutatás már létezik ezzel kapcsolatban –, de korábbi<br />
vizsgálatok arra is utalnak, hogy bizonyos tápanyagok preventív jelleggel bírhatnak.” Ezek<br />
közé tartoznak a B-vitaminok, az omega3 zsírsavak és maga az olíva olaj, melyek mindegyike<br />
egy gyorséttermi ételekből és finom pékárukból álló étrendből hiányzik. A tanulmány a<br />
mediterrán étrendet egy lehetséges depressziókockázat-csökkentő étrendként említi meg.<br />
A kutatók ugyan felismerik a fiziológiai-biológiai összefüggéseket a kardiovaszkuláris<br />
betegségek, a gyulladás és a depresszió között, ám a táplálkozás és a gyulladásos folyamatok<br />
közti összefüggésről már nem esik szó! Pedig elemzésükben nagy hangsúlyt kapnak a<br />
transzzsírok, melyben a tanulmány tárgyát képező élelmiszerek igen gazdagok és fogyasztásukon<br />
keresztül a szív-érrendszeri betegségek kockázatával egyben a depresszió kockázata<br />
is nő. A transzzsírok ismerten gyulladáskeltő anyagok, pl. a gyulladásos természetű szív és<br />
érrendszeri betegségek komoly rizikófaktora. <strong>Jó</strong>l ismert az is, hogy a finomított szénhidrátok<br />
fogyasztása hozza létre a viszcerális zsírt, amely a szervezetben folyamatos gyulladást alakít ki.<br />
Mivel a szerzők nem vesznek tudomást a depresszió egységes gyulladáselméletéről (Szendi<br />
G: Boldogtalanság és depresszió könyve erről szól), érdemben nem tudják értelmezni jelen<br />
és korábbi hasonló vizsgálataikat sem. Ehelyett a már régen megdőlt szerotoninhipotézisen<br />
lovagolnak, miszerint a finomított szénhidrátok hatással vannak a szerotonin háztartásra. <strong>Ha</strong><br />
hatással volnának, akkor megemelnék a szerotonin szintjét, azaz a „szerotonin teória” szellemében<br />
nem fokoznák, hanem csökkentenék a depressziót. Mivel a szerzők ebben hisznek, az<br />
egyes élelmiszerek depressziókeltő hatását az egyes összetevők szerotoninmódosító hatásának<br />
tulajdonítják, ami már a tudományból átvezeti az olvasót a mesék világába.<br />
Maradva a tényeknél, összességében tehát elmondható, hogy a gyorséttermi ételek és<br />
a kereskedelemben kapható péksütemények egyes összetevői (bizonyos zsírsavak és szénhidrátok)<br />
befolyásolják a depresszió és egyéb betegségek kialakulását. Ugyanakkor a kutatók<br />
nem vesznek figyelembe egyéb kutatási eredményeket, melyek szerint a táplálkozás és<br />
a depresszió a táplálkozás gyulladásfokozó hatásán keresztül függ össze. Az említett élelmiszerek<br />
gyulladásos folyamatokat indítanak el a szervezetben, és ezek generálják a depreszsziós<br />
tüneteket. A spanyol kutatók mindezt nem tudják, ezért inkább adott élelmiszerekre<br />
koncentrálnak, s nem egészében vizsgálnak különböző étrendeket, táplálkozási szokásokat.<br />
Látják az összefüggéseket a különböző betegségek és állapotok között, de a valódi ok:<br />
a táplálkozásunk által kifejlődő gyulladás oki tényezőként való megfogalmazása elmarad.<br />
A vizsgálat beilleszkedik azon vizsgálatok sorába, melyek ismételten kimutatták, hogy<br />
a nyugati étrend az oka a népességben az utóbbi évtizedekben járványossá váló depreszsziónak.<br />
Szendi Boldogtalanság és evolúció könyvében részletesen elemzi a depresszió<br />
gyulladáshipotézisét.<br />
Fordította, kivonat:Stifter-Kajáry Cecília<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 119
1,2 MILLIÁRD DOLLÁROS BÍRSÁG<br />
A JOHNSON & JOHNSON -NAK<br />
A Risperdal egy antipszichotikum, amit<br />
orrba-szájba írnak fel, akárcsak a Zyprexát és<br />
társait. Elég valakire rásütni, hogy bipoláris<br />
beteg, s máris „megelőzésként” lehet adni<br />
neki antipszichotikumot. Na, persze nem<br />
higvatalosan. <strong>Ha</strong> ilyet kérdeznénk, akkor<br />
olyasmi választ kapnánk, hogy „szakembereink<br />
csak rendkívül alapos megfontolás után”,<br />
meg „indokolt esetben”, stb. stb. Ettől azonban<br />
nem fog nőni a forgalom olyan mértékben,<br />
ahogy azt a gyártó szeretné. Amióta az<br />
antipszichotikum eladás üzlet, azóta exponenciálisan<br />
nő az antipszichotikumokra<br />
„rászorulók” <strong>szám</strong>a. Egy-egy ilyen bírság<br />
azonban nem adja vissza azok egészségét,<br />
akik belebetegedtek a gyógyszerszedésbe.<br />
Amikor az állam büntet, akkor csak neki nő<br />
az adóbevétele, és a bírságot úgyis azok fogják<br />
megfizetni, akiknek majd ezután írják fel<br />
a bírságolt gyógyszert. A Gyár rosszul nem<br />
járhat.<br />
Egy arkansasi bíró több, mint 1,2 milliárd<br />
dolláros bírság megfizetésére kötelezte<br />
a Johnson & Johnson céget és egy leányvállalatát,<br />
azt követően, hogy a bíróság megállapította,<br />
a cégek lekicsinyelték vagy eltitkolták<br />
egy antipszichotikus gyógyszer által<br />
okozott veszélyeket.<br />
A Risperdal a skizofrénia, a bipoláris<br />
betegség és a viselkedészavarok kezelésében<br />
alkalmazott gyógyszer. A bírság, ami<br />
szakértők szerint az egyik legmagasabbnak<br />
<strong>szám</strong>ít az gyógyszerforgalmazási csalások<br />
területén, a legújabb keletű esemény a J & J<br />
veszteségeinek sorában, a Risperdal értékesítésével<br />
kapcsolatosan.<br />
Januárban Texasban egy hasonló ügyben<br />
158 millió dollár megfizetésére kötelezték a<br />
Janssen Pharmaceuticals leányvállalatot. A<br />
múlt évben egy dél-karolinai bíró 327 millió<br />
dollár bírságot rótt ki a Janssen-re, 2010-<br />
ben pedig egy louisianai bíróság csaknem<br />
258 millió dollár kártérítésre kötelezte. Az<br />
Arkansas területi bíróság 1,19 milliárd dolláros<br />
büntetést szabott ki az állami Medicaid<br />
program közel 240,000 esetben történt<br />
megsértése ügyében; 11 millió dollárra bírságolta<br />
a vállalatokat a „megtévesztő gyakorlatok<br />
törvényének” megszegései miatt.<br />
Dustin McDaniel államügyész a bíró<br />
döntését Arkansas „nagy győzelmének”<br />
nevezte. „Ez a két vállalat saját nyereségét az<br />
emberek érdekei elé helyezi, és jogosan vonják<br />
őket felelősségre tetteik miatt” mondta<br />
egy közleményben.<br />
A bírság mértéke kérdéseket vet fel több<br />
államügyész által a cégek ellen indított, függőben<br />
lévő kereset státuszát illetően, állítja<br />
Patrick Burns, az „Adófizetők a csalások<br />
ellen” nevű, közérdekű bejelentők érdekeit<br />
képviselő csoport szóvivője. Most, hogy<br />
Arkansasban ez a döntés született, a „játék<br />
alapvetően megváltozott”, mondta. „A legtöbb<br />
államügyész maga is tud <strong>szám</strong>olni, és<br />
nem indokolt, hogy elejtsék az ügyeket, ha<br />
szép summákat nyerhetnek a bíróságon.”<br />
Burns szerint az arkansasi ügy a vállalatok<br />
és az ügyészség között létrejövő polgári<br />
peres megegyezéssel kapcsolatban is kérdéseket<br />
vet fel.<br />
Vállalati periratokból kiderül, hogy a<br />
Johnson & Johnson alapvető megegyezésre<br />
jutott a szövetségi kormánnyal a Risperdal<br />
értékesítéssel összefüggő szabálysértési<br />
eljárásban, de a hírek be<strong>szám</strong>olói szerint az<br />
Ügyészség visszautasította a javasolt egymilliárd<br />
dolláros polgári peres megegyezést és<br />
nagyobb összeget szándékozik követelni.<br />
A Janssen egy nyilatkozatban bejelentette,<br />
hogy új tárgyalást kér, és ha az sikertelen<br />
lesz, fellebbezni fog. „Az állam nem bizonyította<br />
be, hogy a Risperdal ártott volna<br />
akár egyetlen betegnek is” állította a cég a<br />
nyilatkozatban. Az ügyészek azzal vádolták<br />
a Johnson & Johnsont és a Janssen-t,<br />
hogy eltitkolja a Risperdallal kapcsolatos<br />
kockázatokat. A Risperdal a skizofrénia, a<br />
bipoláris betegség, a tinédzserkori magatartászavarok<br />
és az autista gyerekek kezelésére<br />
jóváhagyott gyógyszer. Mellékhatásai között<br />
említik a súlygyarapodást, a megnövekedett<br />
diabétesz kockázatot, idősebb betegeknél<br />
pedig a sztrók megnövekedett kockázatát.<br />
“Úgy harangozták be, mint csodaszert,<br />
áttörő gyógyszert” mondta Thomas<br />
Melsheimer ügyvéd, aki a Texasi Risperdal<br />
ügy közérdekű bejelentőjét képviselte.<br />
„Pedig, mondta, semmivel nem jobb, mint<br />
az olcsó generikus alternatívák. Az ára pedig<br />
durván magasan lett megállapítva a minőségéhez<br />
viszonyítva.”<br />
A Janssen a vádakra válaszolva elmondta,<br />
hogy eleget tett valamennyi állami törvénynek,<br />
nem vezette félre sem az orvosokat, sem<br />
a betegeket a gyógyszer kockázatait illetően.<br />
A Johnson & Johnson a 2011 évi jelentésében<br />
leírta, hogy pénzt tett félre a bírói<br />
ítéletek rendezésére és nem <strong>szám</strong>ított arra,<br />
hogy bármelyik Risperdal per végső döntése<br />
anyagilag érinteni fogja a vállalatot.<br />
Alighogy nyilvánosságra került az arkansasi<br />
bírság, a New Yorki tőzsdén a vállalat<br />
részvényei 7 centet estek.<br />
Van olyan elemző, aki úgy gondolja, hogy<br />
fellebbezés esetén csökkentenék a hatalmas<br />
bírságot. A Johnson fellebbezett a délkarolinai<br />
és a louisianai döntések ellen.<br />
A Johnson története csak egy a <strong>szám</strong>os<br />
vizsgálat közül, amelyeket a kormány a<br />
gyógyszergyártó cégek értékesítési praktikáit<br />
illetően végez.<br />
Novemberben a Glaxo Smith Kline brit<br />
gyógyszercég jelentette be, hogy hajlandó 3<br />
milliárd dollárt fizetni a szövetségi vizsgálatok<br />
lezárása érdekében. A vizsgálatok a cég eladási<br />
gyakorlatát érintették <strong>szám</strong>os gyógyszerrel,<br />
köztük az Avandia nevű diabétesz gyógyszerrel<br />
kapcsolatban (amit azóta halálos mellékhatásai<br />
miatt visszavontak. -Sz. G. megj.)<br />
2009-ben a Pfizer 2,3 milliárd dollárban<br />
egyezett ki a Bextra nevű fájdalomcsillapító<br />
marketingje miatt. Ugyanebben az<br />
évben az Ely Lilly beismerte bűnösségét<br />
a Zyprexa antipszichotikum marketingjét<br />
illetően és megállapodott 1,4 milliár dollár<br />
bírság kifizetésében (A Zyprexa szedése a<br />
Risperdalhoz hasonlóan elhízáshoz vezet,<br />
és cukorbetegséget is okozhat. -Sz.G. megj.)<br />
“A részvényesek már hozzászoktak az<br />
ilyen nagymértékű büntetések kifizetéséhez”,<br />
mondta Les Funtleyder, a Johnson &<br />
Johnson részvényeit bíró Miller Tabak &<br />
Company portfolió menedzsere. Az összes<br />
gyógyszeripari vállalatnál ez tapasztalható.<br />
<strong>Ha</strong> a Wall Street nem rendül meg, a<br />
nagyközönség egyre inkább torkig van, ahogyan<br />
arról a legfrissebb bírósági döntések<br />
is tanúskodnak, mondta Erika A. Kelton,<br />
washingtoni ügyvéd, aki a Bextrával kapcsolatos<br />
Pfizer ügy közérdekű bejelentőjét<br />
képviselte. „Úgy vélem, egyre növekszik<br />
a türelmetlenség a szabályokat megszegő<br />
gyógyszeripari vállalatokkal szemben.”<br />
Forrás: J.&J. Fined $1.2 Billion in Drug<br />
Case. The New York Times. <strong>2012</strong> ápr. 11.<br />
Fordította: Váradi Judit<br />
120 JÓ HA FIGYELÜNK!
KOCKÁZATOS TEJTERMÉKEK<br />
Milyen kockázata van a tejtermékek fogyasztására<br />
buzdító ajánlásoknak és kereskedelmi<br />
marketingnek gyermekeink és a felnő tt<br />
lakosság egészsége szempontjából?<br />
Az utóbbi időszakban megfogalmazódott<br />
bennem annak a szükségessége, hogy<br />
újra beszéljünk a tejről! Betegeim visszajelzései<br />
alapján az tűnik ki, hogy minimális<br />
mennyiségű tejfehérje illetve tejcukor is<br />
komoly problémákat okozhat szervezetünkben!<br />
Arról már nem is beszélve, hogy bármilyen<br />
tejtermék fogyasztása csecsemőkorban<br />
komoly későbbi kockázatot jelent a gyerekek<br />
egészségére!<br />
Ebbe a kategóriába tartozik a tápszerek<br />
használata is! Még abban az esetben sem<br />
jó az anyatejet tápszerre cserélni, amikor<br />
módosított tejfehérje van a tápszerekben!<br />
Döntően a glutén és tejfehérje valamint<br />
laktóz hatására a kialakuló Áteresztő Bél<br />
Szindróma (ÁBSZ) sok betegség kórokának<br />
alapja.<br />
A legtöbb ember és kollégák is első kérdésként<br />
fogalmazzák meg, mivel kell és lehet<br />
pótolni a tej miatt kieső kalcium szükségletünket?<br />
Erre sokféle képen lehet válaszolni,<br />
ha röviden és tényre törően válaszolok,<br />
akkor csak annyit mondok sehogyan! Lássuk<br />
részleteiben mi a helyzet a kalciumszükséglettel<br />
és a tej hasznosságával a kalcium<br />
szempontjából?<br />
Az első tény, ami elgondolkodtató , az<br />
anyatej és tehéntej kalcium tartalma közötti<br />
egészen nagynak <strong>szám</strong>ító különbség! Tudjuk,<br />
hogy az anyatej kiválóan tud alkalmazkodni<br />
a kívánt igényekhez! Ennek megfelelően<br />
kalcium tartalma is változik általában<br />
300-420 mg literenként! Ehhez képest a<br />
tehéntej kalcium tartalma 1200 és 1390<br />
mg között van literenként! Nem szükséges<br />
különösebb bizonyíték a tekintetben hogy a<br />
csecsemő <strong>szám</strong>ára legalkalmasabb tápanyag<br />
az anyatej, ami harmad -negyed annyi kalciumot<br />
tartalmaz, mint az anyatej!<br />
Az evolúciós orvostudomány szempontjából<br />
érdekes lehet megvizsgálni a nemzeti<br />
eltéréseket, a kalcium fogyasztás mértékét!<br />
Vannak égészen kirívó példák is, mint például<br />
a tajvaniak vagy a ghánaiak! Az ő kalciumfogyasztásuk<br />
20 mg/ nap alatt van!<br />
Ugyanekkor semmilyen csontritkulásból<br />
adódó betegségeik nincsenek, fogaik semmivel<br />
sem rosszabbak, mint a magyaroké<br />
például. A mi átlag kalciumfogyasztásunk<br />
viszont 800-1400 mg között van! De elég<br />
lenne, mondjuk a brazilokat, argentinokat<br />
vagy a spanyolokat vizsgálnunk ahol, szintén<br />
negyed harmad annyi kalciumot fogyasztanak,<br />
mint mi! Ennek ellenére náluk sem<br />
jelent gondod az alacsony kalcium bevitel!<br />
<strong>Ha</strong> alaposan szemléljük az orvosi vizsgálatokból<br />
és kutatásokból származó eredményeket,<br />
teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy<br />
még nem igazoltak alacsony kalcium bevitelből<br />
származó hiányállapotokat, vagyis<br />
nem írtak le táplálkozásból fakadó kóros<br />
kalcium hiányt!<br />
<strong>Ha</strong> mégis tényként kezeljük a kalcium<br />
bevitel 1000 mg/nap körül való ajánlását<br />
akkor még mindig vannak olyan faktorok,<br />
amelyek megkérdőjelezik a tej szükségességét!<br />
A kalcium felszívódáshoz foszfor is kell,<br />
ami alig van a tejben, a D vitamin szerepéről<br />
illetve a mozgáshiány csontvesztést okozó<br />
hatásáról már nem is beszélve!<br />
A paleolit táplálkozás képes a szükséges<br />
kalcium bevitelt biztosítani, mindenféle<br />
pótlás nélkül!<br />
Teljesen biztonsággal kijelenthető, hogy<br />
a tej haszontalannak bizonyul a kalcium<br />
bevitele szempontjából. Vagyis nem kell<br />
tejet innunk annak érdekében, hogy szervezetünk<br />
kalcium ellátása tökéletes legyen!<br />
Élesen szakítanunk kell azzal a felfogásunkkal<br />
és rögzült tévhitünkkel, hogy a tej segít<br />
a csontritkulás miatt fontos kalcium megszerzésében<br />
és egészségünk megőrzésében!<br />
A nem megfelelő formában pótolt kalcium<br />
bizonyíthatóan epe és vesekövességet tud<br />
okozni!<br />
A tejjel kapcsolatban rendkívül sok kritika<br />
fogalmazódott meg már a 70 es 80 as<br />
években, de a kereskedelmi érdekek ez idáig<br />
erősebbeknek bizonyulnak! Meglehetősen<br />
sok tanulmány és orvostudományi vizsgálat<br />
bizonyította, hogy a tejtermékek fogyasztása<br />
kárt okoz, betegség kóroktanát magyarázza<br />
és csecsemő illetve gyermekkorban<br />
kifejezett veszélyt jelentenek a szervezetre.<br />
A paleolit orvoslás során szerzett gyakorlati<br />
tapasztalataink tökéletesen igazolják Szendi<br />
Gábor következtetését: “ A tej emberi<br />
fogyasztásra alkalmatlan folyadék” . A betegek<br />
követése során szerzett megfigyeléseink<br />
és visszajelzéseink azt is alátámasztják,<br />
hogy bizonyos esetekben, főleg autoimmun<br />
betegségek esetén a tejfehérje fogyasztás<br />
már minimális mennyiségben is a betegség<br />
újbóli fellángolásához, vagy időleges<br />
rosszabbodásához vezethet! Mielőtt sorra<br />
venném, azokat a betegségeket ahol a tejnek<br />
komoly kóroki szerepe van, nem árt megemlékeznünk<br />
a tejbe bekerülő egyéb anyagokról<br />
is! Észak- Amerikai vizsgálatok már évtizedekkel<br />
ezelőtt vizsgálták a tej minőségét<br />
és aggályosnak találták a benne felhalmozott<br />
idegen anyagok jelenlétét. Melyek a leginkább<br />
problémás anyagok:<br />
1. Legalább 5 féle baktériumot lehet az<br />
átlag tejekben kimutatni, melyeket teljesen<br />
nem pusztít el a pasztörizálás! Ezek a kórokozók,<br />
sok esetben okozhatnak fertőzést!<br />
2. Progeszteron tartalmuk a tejeknek<br />
attól függ, a tejet adó tehenek milyen arányban<br />
vemhesek. Az arány általában 80-85<br />
%. A progeszteron bejutva az emberi szervezetbe,<br />
androgénekké alakul, melyeknek<br />
nagy szerepe van az aknék kialakulásában!<br />
3. a tej sok alkalommal tartalmazhat<br />
rovarirtó szereket és más mezőgazdasági<br />
mérgeket!<br />
4. nagyon gyakran találhatóak a tejben<br />
gyógyszermaradványok: penicillin, nyugtatók,<br />
növekedési hormon (kívülről bevitt)<br />
5. a marha saját növekedési faktorainak<br />
és az inzulinszerű növekedési faktornak<br />
rendkívül magas a szintje a tehéntejben<br />
6. egyes vizsgálatok szerint a szarvasmarha<br />
leukémiát okozó vírus a tejjel az<br />
emberbe kerülve szintén kiválthat leukémiát<br />
Szeretném két nagyon komoly probléma<br />
jelenlétére felhívni a figyelmet! Az egyik<br />
a csecsemő tápszerek használata, mely oly<br />
mértékben elharapózott, hogy szinte minden<br />
újszülöttet és csecsemőt fenyeget!<br />
Annál is inkább, mert azt gondoljuk a korszerű<br />
tápszerek, biztonságosak! Sajnos az a<br />
tapasztalatom, hogy a tehéntejből készült<br />
bármilyen mesterséges eljárással készült<br />
tápszer okozhat és okoz is betegségeket.<br />
Sok vizsgálat készült ezzel kapcsolatban, de<br />
az előre lépés nagyon problémásnak tűnik.<br />
Ennek két nagyon konkrét oka van:<br />
• a kórházakban nagyon gyakran az anya<br />
tudta nélkül már nagyon korán, gyakorlatilag<br />
az első 24 órában kap a gyermek<br />
valamilyen tehéntej tartalmú tápszert<br />
• egyre több nővel hitetik el, hogy sok<br />
olyan eset van, amikor nem tudja szoptatni<br />
a kicsit, így hozzátáplálást kell használni<br />
a normális súlygyarapodás elérése<br />
miatt<br />
Ez utóbbi felmentést ad sok esetben az<br />
anyának a szoptatás megszakításakor. Bár<br />
természetesen vannak olyan helyzetek, amikor<br />
nem tud az anya szoptatni, de ezek rendkívül<br />
ritkák! Alig egy-két eset! Az anya vagy<br />
a gyermek súlyos betegség miatt elszakad<br />
egymástól, a mell anatómiai rendellenességei,<br />
az újszülött genetikai rendellenességei,<br />
némely eset mikor pszichés akadálya van a<br />
szoptatásnak! Ezeken kívül nincs igazi akadálya<br />
a szoptatásnak! A kifejlődött terhesség<br />
és a szülés az esetek 95% ában biztosítja a<br />
megfelelő lehetőséget a szoptatásra! Ezzel<br />
szemben saját körzetemben, ami ugyan nem<br />
reprezentatív, de átlagnak tekinthető, valójában<br />
az anyák alig 30-40 % a szoptat rendszerese,<br />
és mindössze 18 % uk a csecsemő egy<br />
éves koráig! A többség szinte az első héten<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 121
elkezdi a hozzátáplálást, melynek aztán<br />
komoly következményei lesznek:<br />
folyamatos hasfájás, puffadás<br />
gyakori hányás, illetve székrekedés,<br />
vagy éppen bűzös híg széklet<br />
már nagyon korán akár az első héten<br />
megjelenhetnek az atopiás jelek, ekcema és<br />
bőrgyulladások képében és nem ritkán már<br />
ekkor halmozódnak a felső légúti betegségek<br />
korán <strong>szám</strong>olhatunk vérszegénység<br />
kialakulásával, szinte már abban az időszakban,<br />
amikor átvezetik a csecsemőt a tápszerről<br />
a pépes tejalapú étkezésre<br />
Ennek érdekében alapvető változásra<br />
van szükség Magyarországon! Nem csak<br />
beszélni kell a szoptatás fontosságáról, mert<br />
az hatástalan maradt! A gyakorlatban is<br />
tudni kell megtanítani az anyákat, miként<br />
lehet és kell szoptatni, milyen praktikák<br />
léteznek a szoptatás egy éves korig való kitolására.<br />
És főleg miért nem jó a tehéntej alapú<br />
hozzátáplálás!<br />
Legalább olyan komoly veszélyeket rejt a<br />
tejtermékek fogyasztása kisgyermek és felnőtt<br />
korban, mint csecsemőkorban!<br />
Már évtizedekkel ezelőtt gyermekgyógyászok<br />
jelezték és vizsgálatokkal bizonyították,<br />
hogy tejtermékek fogyasztása esetén<br />
jelentősen emelkedik a felső légúti betegségek<br />
<strong>szám</strong>a, különösen Streptococcus baktériumok<br />
által okozott fertőzéseké.<br />
Tejtermékek fogyasztása ekcémákat<br />
bőrgyulladásokat okoz<br />
megjelennek az aknék bizonyos életkorban<br />
a gyermekkori székrekedések jelentős<br />
részéért a tejtermékek okolhatóak<br />
szignifikáns mértékben emelkedik tejfogyasztás<br />
hatására a vastagbél gyulladások<br />
aránya<br />
bélvérzést és vashiányt okozhat a tejtermékek<br />
fogyasztása<br />
egyértelműen növekedik az 1-es típusú<br />
cukorbetegek aránya a tejfogyasztók között<br />
összefüggések mutathatóak ki a szürke<br />
hályog kialakulása és a tejfogyasztás között<br />
jelentős szerepe van, ha nem is egyedüli<br />
a tejtermékeknek, a szív és érrendszeri<br />
betegségek kialakulásában<br />
összefüggések mutathatóak ki az autoimmun<br />
betegségek és a tejfogyasztás között<br />
a gyermekek hyperaktivitása jelentősen<br />
növekedik tejtermékek fogyasztása során<br />
Észak-Amerikai kutatások egyértelmű<br />
összefüggéseket vélnek felfedezni a sclerosis<br />
multiplex és a tejfehérjék megbetegítő<br />
hatása között<br />
a tejben lévő növekedési faktorok<br />
fogyasztása igazolhatóan növeli a mell a<br />
prosztata és petefészek rák kockázatát<br />
egyértelműen több az allergia, asztma a<br />
tejtermékeket fogyasztók között<br />
Önmagában bármely faktor a fent említettek<br />
közül elég indok lehetne a vészharang<br />
megkongatására! Ennek ellenére gyakorlatilag<br />
semmi nem történik, sem az ajánlások<br />
újrafogalmazása, sem a korrekt felvilágosítás<br />
területén.<br />
Szükségessé vált hangsúlyozni, hogy az<br />
anyatejes szoptatásnak egy éves korig nincs<br />
egészséges alternatívája! A tejtermékek és<br />
a belőlük készített tápszerek egészségügyi<br />
kockázatot jelentenek. Ez a fajta kockázat<br />
természetesen gyermek és felnőtt korban is<br />
megmarad. Sok minden más faktor is közrejátszik,<br />
de a tejfogyasztás nem egészséges, és<br />
részben neki köszönhetően egyre korábban<br />
jelennek meg az eddig csak fiatal felnőttkorra<br />
vagy a 40 es éveink utánra jellemző civilizációs<br />
betegségek! A tejtermékeket nélkülöző<br />
paleolit étrend a szoptatás befejezése után,<br />
úgy tűnik, védelmet jelenthet gyermekeink<br />
betegségeinek egy jelentős része ellen!<br />
További ajánlott cikkek:<br />
Szendi Gábor: A tej: élet, erő egészség?<br />
Vagy mégsem?<br />
Hoyt és mtsi. (2005): A teljes és a csökkentett<br />
zsírtartalmú tej glikémiás és inzulin<br />
válaszának elkülönülése<br />
Lindeberg, S: Alkalmazkodtunk-e a tejhez<br />
és a kenyérhez?<br />
SZÍVINFARKTUS: A KALCIUMPÓTLÁS<br />
HALÁLOS MELLÉKHATÁSA?<br />
A táplálékkiegészítők piacán a kalcium az egyik legnépszerűbb termék,<br />
ami nem kis részben annak az unalomig ismételt szövegnek<br />
köszönhető, hogy ez az ásvány nagy dózisban szükséges az egészséges<br />
csontok felépítéséhez és megtartásához.<br />
Emiatt sokan azt hiszik, hogy kalciumpótlással egyszerűen megelőzhető<br />
a csontritkulással összefüggő csonttörés.<br />
Kevesen gondolnák azonban, hogy miközben a kalciumpótlással<br />
valóban növelhető a csontsűrűség, az már korántsem biztos, hogy<br />
ettől a csont erősebb is lesz.<br />
Csak óvatosan a csontsűrűségmérések értelmezésével<br />
A csontsűrűség kitűnően méri a csontnak a nyomóerővel szemben<br />
kifejtett ellenállását, de nem sokat árul el a csont szakítószilárdságáról,<br />
pedig éppen ez utóbbi mutatja meg, hogy mennyire képes ellenállni<br />
a csont a ráható húzó- és feszítőerőnek, aminek egy hétköznapi<br />
esésnél vagy hasonló baleseteknél ki van téve.<br />
Továbbá a „csontritkulás” jelenlegi definíciójában, amely a<br />
DEXA szűrésnél megállapított T-score-on alapul, a „normál csontsűrűség”-et<br />
helytelenül egy 25 éves felnőtt átlagos csontsűrűségeként<br />
határozzák meg.<br />
Más szóval, ha ön negyven, ötven vagy netán száz éves, és így<br />
csontsűrűsége már természetszerűleg nem lehet olyan magas, mint<br />
fiatalkorában volt, a T-score-on alapuló módszer szerint önnek biztosan<br />
nem egészségesek, sőt esetleg máris kórosan gyengék a csontjai.<br />
<strong>Ha</strong> ehelyett az életkort is figyelembe vevő Z-score-t használnák,<br />
akkor kiderülne, hogy a legtöbb esetben mindjárt az elején tévesen<br />
Forrás: Tóth Csaba<br />
állították fel a „csökkent csontállomány”, és sok esetben a „csontritkulás”<br />
diagnózisát is.<br />
A kalciumpótlás hajlamosít a mellrákra?<br />
Végső soron a „kalcium jó a csontoknak” szlogen újabb példa arra, amikor<br />
egy eredetileg helyes elmélet balul üt ki, és jól mutatja, mennyire<br />
tévúton jár a hivatalos orvoslás a csontok egészségét, a csontritkulás<br />
természetét és az annak párjaként mesterségesen fabrikált csökkent<br />
csontállomány (osteopenia) fogalmát illetően. Számos tanulmány<br />
kimutatta, hogy a tömeges méretekben történő kalciumpótlás növeli<br />
a szív-és érrendszeri betegségek és egyéb panaszok kockázatát, miközben<br />
csonterősítő hatása kétséges. Csak mert valamilyen anyag képes<br />
növelni a csontok sűrűségét (ilyen például a mészpor, a csontliszt<br />
vagy, hogy még szörnyűbb példát mondjunk, az olyan kemikáliák,<br />
mint a Fosamax vagy az Evista gyógyszereinek hatóanyagai) még nem<br />
biztos, hogy egészségesebbé is teszi a csontokat vagy egyéb szerveket.<br />
A kalciumbevitel növelheti az infarktus kockázatát<br />
Két metaanalízis is arra az eredményre jutott, hogy az elemi kalcium<br />
különféle forrásai, pl. a mészkő, a kagylók héja vagy a csontliszt szívrohamot<br />
okozhatnak. (A metaanalízis ugyanazon tárgyban végzett<br />
több klinikai tanulmány áttekintő és összegző vizsgálatát jelenti.)<br />
Az első elemzés, amelyet 2010-ben több mint 8000 ember bevonásával<br />
végeztek, kimutatta, hogy a szervetlen kalcium napi legalább<br />
500 mg-nyi mennyiségben való pótlása 27 százalékkal növeli a szívroham<br />
relatív kockázatát.<br />
122 JÓ HA FIGYELÜNK!
A tanulmányt kritizálók hangsúlyozták, hogy a vizsgálatokat<br />
D-vitamin hozzáadása nélkül szedett kalciummal végezték (a kalciummal<br />
egy időben szedett D-vitamin segíti a kalcium felszívódását<br />
és hasznosulását). A második vizsgálat azonban igazolta, hogy a<br />
D-vitaminnal megtámogatott kalciumbevitel ugyancsak megnöveli<br />
a szívroham kockázatát 24 százalékkal. A kutatók a következőképpen<br />
összegezték tapasztalataikat:<br />
“A D-vitaminnal vagy anélkül szedett kalcium némileg növeli a<br />
szív- és érrendszeri megbetegedések, különösen a szívinfarktus kockázatát<br />
Indokolt lenne a kalcium szerepének újragondolása a csontritkulás<br />
kezelésében.”<br />
Igazság szerint a második elemzés még zavarbaejtőbb eredménynyel<br />
zárult, hiszen igazolta, hogy a (D-vitaminnal együtt szedett)<br />
kalcium 15 százalékkal növeli a szívroham és a sztrók együttes kockázatát!<br />
A kalcium jótékony és halálos hatású is lehet attól függően, hova<br />
jut el a testben<br />
A kalcium a szervezetben a legnagyobb mennyiségben jelen lévő<br />
ásványi anyag, amely nemcsak a csontok épségéért felelős, hanem<br />
szabályozza a szívverést, idegi impulzusokat továbbít, szerepet játszik<br />
a véralvadásban és serkenti a hormonelválasztást. Testünk nem<br />
termel kalciumot, éppen ellenkezőleg, folyamatosan kalciumot<br />
veszít a bőr, a körmök, a haj növekedése, az izzadság és az ürítés<br />
révén, ezért pótolni kell az elfogyasztott táplálékból.<br />
Becslések szerint azonban az emberi test csupán 100 mg kalciumot<br />
választ ki naponta, ami némileg megkérdőjelezi a Nemzeti<br />
Csontritkulás Alapítvány ajánlását, amely jelenleg 50 és 1200 mg<br />
közötti napi kalciumbevitel-mennyiséget irányoz elő. <strong>Ha</strong> összehasonlítjuk<br />
a kalciumban gazdag nyugati étrendet a kínai parasztok<br />
hagyományosan kalciumszegény, tehéntejet és egyéb kalciumforrást<br />
nélkülöző étrendjével, megállapíthatjuk, hogy mindössze napi<br />
250 mg növényi alapú kalcium képes kielégíteni fizikai szükségleteiket<br />
- és ennek a több mint 3000 éves nyelvi hagyományokkal rendelkező<br />
kultúrának még csak szava sincs a „csontritkulás”-ra!<br />
A testünkben lévő kalcium 99 százaléka a csontok és a fogak<br />
tömegét adja, így ha nem jutunk elég kalciumhoz, szervezetünk a<br />
csontokból vonja el a különböző testi működéseinkhez szükséges<br />
mennyiséget. Innen jött az az ötlet, hogy kalcium szedésével megelőzhető<br />
a csontokból történő kalciumelvonás - ez azonban egy végletesen<br />
leegyszerűsített elmélet, amelyet szilárd bizonyítékok nem<br />
erősítenek meg, különösen nem a modern nyugati kultúrákban,<br />
ahol soha nem látott mennyiségben fogyasztanak tejből származó és<br />
táplálékkiegészítő formájában szedett kalciumot.<br />
Példaként egy 2010-es tanulmány bebizonyítja: semmilyen kutatás<br />
nem támasztja alá, hogy a kalciumbevitel csökkentené a csonttörések<br />
kockázatát!<br />
A <strong>Ha</strong>rvard Nővérek Egészségtanulmánya, amelyben 78000<br />
nővér egészségi állapotát követték tizenkét éven át, megállapította,<br />
hogy a csípőtörés relatív kockázata 45 százalékkal magasabb a legalább<br />
napi két pohár tejet ivó nők körében azokkal összehasonlítva,<br />
akik legfeljebb egy pohárral fogyasztanak. Valójában a csonttörések<br />
gyakorisága azokban az országokban a legalacsonyabb, ahol a legkevesebb<br />
tejet és kalciumot fogyasztják; fonák módon tehát az USAban,<br />
ahol a kalciumfogyasztás kiemelkedően magas, a csonttörések<br />
igen gyakoriak (lásd a Kína Tanulmányt).<br />
Az igazság az, hogy a pótlólag vagy önmagában, az egyensúlyt<br />
biztosító magnézium, D-vitamin és K-vitamin nélkül bevitt kalciumnak<br />
káros hatásai lehetnek, pl. kalciumlerakódást okozhat a<br />
koszorúerekben, aminek szívinfarktus lehet a következménye. Úgy<br />
tűnik, hogy ezeknek a káros hatásoknak a kivédésére nem elegendő,<br />
ha a kalcium mellett csak D-vitamint szedünk.<br />
<strong>Ha</strong> tehát a kalciumot a szervezet <strong>szám</strong>ára idegen formában (pl.<br />
mészkő, kagylóhéj, tojáshéj, csontliszt (hidroxilapatit) fogyasztásával)<br />
juttatjuk be, vagy ha a test nem képes a megfelelő helyre<br />
irányítani a bevitt kalciumot (pl. elegendő K2-vitamin hiányában),<br />
a kalcium ott rakódik le, ahol nem kellene, ami halmozottan vezet<br />
különböző egészségi problémákhoz.<br />
Gyakran a fölösleges kalcium eltávolításának terhe a vesékre<br />
hárul, ami megmagyarázza, miért bizonyosodott be már <strong>szám</strong>os<br />
vizsgálatban az, hogy veseelégtelenség (és különösen hemodialízis)<br />
esetén a kalcium-karbonát gyorsan elmeszesíti az artériákat. A<br />
kalciumlerakódások sok esetben elsődleges kiváltói vagy súlyosbítói<br />
az alábbi táblázatban összegyűjtött kórképeknek.<br />
Cellulitisz és<br />
szöveti<br />
hegesedés<br />
Elhízás és<br />
cukorbetegség<br />
Koszorúérbetegség<br />
ill.<br />
érelmeszesedés<br />
Alzheimer-kór<br />
Foglepedék és<br />
fogínybetegség<br />
Mellrák és<br />
cisztás<br />
emlőbetegség<br />
Vesekő Petefészekciszta Szürkehályog,<br />
zöldhályog és<br />
makuladegeneráció<br />
Pajzsmirigyalulműködés<br />
Epekő,<br />
vastagbélrák<br />
és Crohnbetegség<br />
Csontkinövések,<br />
merev<br />
ízületek, ízületi<br />
gyulladás,<br />
íngyulladás és<br />
csontrák<br />
A túl sok kalcium más ásványi anyagok hiányához, és így betegséghez<br />
vezet<br />
Robert Thompson M.D. „A nagy kalciumátverés” címmel<br />
könyvet írt erről a témáról, amelyben elmagyarázza, hogy a csont<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 123
legalább egy tucatnyi ásványi anyagot tartalmaz, és ezek közül<br />
kizárólagosan a kalcium pótlása nagy valószínűséggel csökkenti a<br />
csontsűrűséget és növeli a csontritkulás kockázatát. Dr. Thompson<br />
véleménye szerint a túlzott kalciumfogyasztás más ásványi anyagok<br />
hiányához vezet, ami növeli a szívbetegség, a vesekő, az epekő, az<br />
ízületi gyulladás, a pajzsmirigy-alulműködés, az elhízás és a 2-es<br />
típusú cukorbetegség kockázatát.<br />
<strong>Ha</strong> a kalciumbevitel folyományaként apró meszesedések keletkeznek<br />
a lágyrészekben és az artériákban, akkor érthető, hogy<br />
miképp növekedhet meg a szívroham, a sztrók és egyéb kórképek<br />
kockázata.<br />
Sokan úgy képzelik, hogy az artériák a koleszterintől tömődnek<br />
el. Valójában 90 százalékban meszes lerakódásokról van szó. A<br />
koleszterin lágy, viaszos anyag, nem teszi rugalmatlanná az érfalat.<br />
A lerakódott kalcium viszont olyan, mint a beton, „megköt” az artéria<br />
falában, lehetetlenné téve ezzel az artéria tágulását. A kalcium, és<br />
nem a koleszterin teszi merevvé az érfalat, vérrögképződésre hajlamosít,<br />
amely leválva életveszélyes embóliát okozhat.<br />
Ezt különösen a menopauza után álló nőknek kellene tudniuk,<br />
mert a hormonháztartás egyensúlya fontos ahhoz, hogy a kalcium a<br />
megfelelő helyre, a csontokba épülhessen be. <strong>Ha</strong> a hormonok egyensúlya<br />
felborul, a kalcium jelzést kap arra, hogy lassanként kilépjen a<br />
csontokból és helyette az artériákban rakódjon le. A kalciumbevitel<br />
nem oldja meg a problémát, mert ha a szervezet nem tudja a megfelelő<br />
helyre eljuttatni a kalciumot, akkor az többet árt, mint használ.<br />
Miért életbevágóan fontos a D-vitamin és a kalcium mellé<br />
K2-vitamint is szedni<br />
A K2-vitamin a D-vitaminnal finom összhangban végzi a feladatát;<br />
miközben a D-vitamin segíti a kalcium felszívódását a csontokba, a<br />
legújabb kutatások szerint a K2-vitamin a kalciumot a csontokhoz<br />
irányítja, megakadályozva ezzel, hogy ott rakódjon le, ahol nem<br />
kellene - azaz például a belső szervekben, az ízületekben vagy az<br />
artériákban. Mint említettük, az artériákban keletkezett lerakódások<br />
kalciumot tartalmaznak (érelmeszesedés), innen ered az „artériák<br />
merevvé válása” kifejezés.<br />
A K2-vitaminról az is kiderült, hogy képes kivonni a kalciumot<br />
egyes kórosan elmeszesedett szövetekből.<br />
A K2-vitamin aktiválja a csontképző sejtek által elválasztott<br />
oszteokalcin nevű fehérjehormont, amely meghatározza a csont<br />
kalciumkötő képességét. Úgy tűnik, az oszteokalcin azt is segít<br />
megakadályozni, hogy a kalcium lerakódjon az artériákban. Más<br />
szóval, K2-vitamin hiányában a D-vitamin által betessékelt kalcium<br />
ELLENÜNK fordulhat, és a csontok építése helyett a koszorúereket<br />
meszesíti. Ezért ha kalciumot és D-vitamint szedünk, de nem<br />
ügyelünk a K2-vitamin pótlására, rosszabb állapotba kerülhetünk,<br />
mintha egyik táplálékkiegészítőt sem szednénk.<br />
Ételünk a legjobb kalciumforrás<br />
Ahhoz, hogy a kalcium kifejthesse jótékony hatását a szervezetben,<br />
biológiailag hasznosítható formában, D- és K- vitaminnal, valamint<br />
egyéb fontos nyomelemekkel kiegyensúlyozva kell fogyasztanunk,<br />
körültekintően összeállított tápanyagkomplex részeként.<br />
Valószínűleg testünk jobban tudja hasznosítani a táplálékkal<br />
bevitt kalciumot. <strong>Jó</strong> kalciumforrások a levélzöldségek, a citrusfélék<br />
belső héja, a szentjánoskenyér, a szezámmag és a mák, hogy csak<br />
néhányat említsünk.<br />
A szervezetnek szüksége van szilikátokra és magnéziumra is,<br />
amelyek egyes kutatások szerint enzimatikusan átalakulnak a csont<br />
által hasznosítható kalciummá. Ezzel az elmélettel a Nobel-díjra<br />
várományos Louis Kevran, francia kutató rukkolt elő, aki éveket töltött<br />
annak tanulmányozásával, hogy miként alakulnak át egymásba a<br />
szilikátok, a kalcium, a magnézium és egyéb ásványi anyagok olyan,<br />
alacsony energiájú atommag-átalakulások során, amilyenre eddig<br />
csak élő szervezetekben találtak példát.<br />
Elmélete megmagyarázza, hogyan lehetnek képesek a tehenek<br />
és a tyúkok sokkal több kalciumot felhalmozni a tejben illetve<br />
a tojásban, mint amennyit a táplálékkal elfogyasztanak, és hogy<br />
lehet az, hogy a Közel-Keleten szélsőségesen magas (55 Celsiusfokos)<br />
hőmérsékletnek kitett munkások teste lehűl, ha sótablettákat<br />
fogyasztanak, ugyanis a só a vizeletben is kimutatható káliummá<br />
alakul át.<br />
A csonterősítő szilikátoknak jó forrásai az uborka, a paprika, a<br />
paradicsom, valamint <strong>szám</strong>os gyógynövény, pl. a zsúrló, a csalán, a<br />
lucerna, valamint a nyers kakaó, amely különösen gazdag biológiailag<br />
jól hasznosítható magnéziumban.<br />
Dr. Thompson szerint a természetes feldolgozatlan só sokkal<br />
jobb, mint az étrendkiegészítő, mert olyan ásványi anyagokkal látja<br />
el a szervezetet, amelyekhez a kimerült talajokon termesztett növényekből<br />
nem juthatunk hozzá. Az én kedvenc nyomelemforrásom a<br />
feldolgozatlan himalájai só, amely 84, a szervezet <strong>szám</strong>ára nélkülözhetetlen<br />
elemet tartalmaz. A lényeg az, hogy napozással optimalizáljuk<br />
a D-vitaminszintünket, és fogyasszunk sokféle, helyi biogazdálkodásból<br />
származó friss élelmiszert: zöldséget, gyümölcsöt, dió- és<br />
mogyoróféléket, olajos magvakat, húst és tojást, feldolgozatlan sót,<br />
amelyek biztosítják szervezetünknek a szükséges mennyiségű hasznosítható<br />
kalciumot mindazon ásványi anyagokkal és koenzimekkel<br />
együtt, amelyek elősegítik a kalcium felszívódását és hasznosulását.<br />
Összefoglalás<br />
Legalább napi 500 mg elemi kalcium napi bevitele (D-vitaminnal<br />
kiegészítve vagy anélkül) akár 27 százalékkal is megnövelheti a szívinfarktus<br />
relatív kockázatát, sőt a sztrók kockázatát is.<br />
A kiegészítő tápanyagok (magnézium, D-vitamin, K-vitamin)<br />
kiegyensúlyozó hatása nélkül, önmagában fogyasztott kalciumnak<br />
káros hatása lehet, pl. kalciumlerakódás a koszorúerekben, majd<br />
szívinfarktus.<br />
A csontritkulásnak a DEXA szűréssel meghatározott T-score<br />
alapján való definiálása rendkívül félrevezető, amennyiben az egészséges<br />
csontsűrűséget egy 25 éves ember csontsűrűségével azonosítják.<br />
A csontsűrűség nem azonos a csont erejével, és nőknél a nagy<br />
csontsűrűség 300 százalékkal növelheti a mellrák kockázatát.<br />
Nincs bizonyíték arra, hogy kalciumbevitellel megelőzhető<br />
volna a csonttörés, sőt sok kutatás arra az eredményre vezetett, hogy<br />
a kalciumlerakódások <strong>szám</strong>os kórképben szerepelnek kiváltó tényezőként.<br />
Ahhoz, hogy a kalcium ki tudja fejteni jótékony hatását a szervezetben,<br />
biológiailag megfelelő formában, D- és K-vitaminnal, valamint<br />
egyéb nyomelemekkel kiegészítve kell bejuttatni.<br />
Fordította: <strong>Ha</strong>vas Ági<br />
Forrás: Dr. Mercola: Breast Cancer and Heart Attacks: A Deadly<br />
Side Effect of Calcium Supplements? January 30 <strong>2012</strong><br />
GYŐZIKE ÉS BEA ASSZONY IS BÖRTÖNBE KERÜLHET<br />
<strong>Ha</strong>talmas fordulat következett be Győzikéék perében! Az ügyész a 22,2 millió forintos adócsalással vádolt Gáspár Győzőre és feleségére,<br />
Beára is letöltendő börtönbüntetését kért a hétfői tárgyaláson. Így akár 12 évre is lecsukhatják őket, ha a bíróság bizonyítottnak<br />
találja a vádat. A periratokban szereplő adócsalás büntetési tétele ugyanis 2-12 év közötti börtönbüntetés is lehet.<br />
124 JÓ HA FIGYELÜNK!
A CIVILIZÁCIÓS BETEGSÉGEK<br />
ÉS AZ IPARI FORRADALOM<br />
Az emberiség történetét győzelmi menetként<br />
szokták ábrázolni. Része ennek, hogy<br />
egyre tovább és egyre egészségesebben<br />
élünk. Ezt az orvoslás diadalának szokták<br />
elkönyvelni, hiszen legyőztük a betegségek<br />
jó részét, s ami még hátra van, azon is keményen<br />
dolgoznak. Már szinte karnyújtásnyira<br />
van a cél: a tönkrement szerveit őssejtekből<br />
megújító halhatatlan ember.<br />
Nem akarok ünneprontó lenni, de<br />
kijózanítólag hathat, ha rápillantunk a statisztikákra.<br />
A nyugati népesség több mint<br />
50%-a szív- és érrendszeri betegségben,<br />
30%-a rákban, 8%-a autoimmun betegségben<br />
hal meg, 10-20%-a pedig élete második<br />
felében cukorbetegségben, vagy az azt megelőző<br />
állapotban szenved. A halálozási statisztikát<br />
láttán győzelem helyett nekem sokkal<br />
inkább a vereség szó jut eszembe. Erre<br />
persze lehet azt mondani, hogy ezek a betegségek<br />
mindig is voltak, az orvoslás fejlődése<br />
első lépésben radikálisan visszaszorította a<br />
fertőző betegségeket, meghosszabbította az<br />
életünket, és most lát neki fel<strong>szám</strong>olni a krónikus<br />
betegségeket. Az igazság ennél sokkal<br />
kiábrándítóbb: a fertőző betegségeket nem<br />
az orvoslás győzte le, az életünk nem igazán<br />
hosszabbodott meg, és az orvostudomány<br />
a civilizációs betegségekkel szemben vesztésre<br />
áll.<br />
Az élet hossza<br />
Elterjedt tévhit, hogy az ősember 15-20 évet<br />
élt. Megértem, jó ebben hinni, mert máris<br />
elégedetten gondolhatunk a ránk váró 70-80<br />
évre. Ebből azért persze nem árt máris viszszavennünk<br />
egy kicsit, hisz a magyar férfi<br />
várható élettartama 69, a magyar nőé 76<br />
év. De még így is két-háromszor hosszabb<br />
életnek tűnik ez őseinkhez képest. Jim<br />
Oeppen és James Vaupel demográfusok<br />
kimutatták, hogy 1840 óta minden évben<br />
3 hónappal nőtt a nyugati ember várható<br />
élettartama. Remek, bizakodottságunknak<br />
tudományosan is megalapozták. Csakhogy<br />
ennek a növekedésnek valahogy kifulladni<br />
látszik a motorja. Jay Olshansky és munkatársai<br />
2005-ben kimutatták, hogy 1980-tól,<br />
ahányszor csak meg akarták jósolni az addigi<br />
trendből a következő évek várható élettartam<br />
növekedését, rendre óriási tévedtek.<br />
A várható élettartam növekedése 20 év óta<br />
ugyanis megállt, így a korábbi prognózisokhoz<br />
képest egyre nagyobb a szakadék a bejósolt<br />
és a valóságos várható élettartam között.<br />
Pl. 1980-ban az amerikai nőknek a <strong>szám</strong>ítások<br />
szerint 2010-ben 86.5 év lett volna a<br />
várható élettartamuk, ehelyett ez csak 81-re<br />
sikeredett. Olshansky és csoportja adatai<br />
szerint a megtorpanás oka az, hogy a nyugati<br />
világ egyre betegebb. De vajon ez az utóbbi<br />
évtizedek eredménye? Vagy sokkal régebbi<br />
folyamatokról van szó, csak ezt eddig elfedte<br />
előlünk a saját sikereiben tetszelgő orvoslás<br />
propagandája? E propagandában jó eszköznek<br />
bizonyult a várható élettartam fogalma,<br />
amely azt jelzi, születésünk pillanatától<br />
kezdve valószínűleg hány évet fogunk élni. A<br />
várható élettartam mértékére azonban igen<br />
nagy hatással van a csecsemő és gyermekkori<br />
halálozás, hiszen ha sok gyermek hal<br />
meg, akkor élettartamok kiátlagolt hossza<br />
alacsony lesz. Mivel a huszadik század során<br />
a csecsemő és gyermekhalálozás minimálisra<br />
csökkent, matematikai okokból tovább<br />
már nem tud nőni a várható élettartam.<br />
Csak akkor nőhetne tovább, ha az emberek<br />
valóban egyre tovább élnének. Ezért sokkal<br />
többet árul el az emberek élethosszáról egy<br />
másik mutató, amely a leggyakoribb halálozási<br />
életkort adja meg. Az alábbi ábrán<br />
pl. az látható, hogy Dániában 160 év alatt<br />
mindössze 15 évvel nőtt a leggyakoribb<br />
halálozási életkor. <strong>Ha</strong> várható élettartamot<br />
hasonlítanánk össze, akkor a növekedés 40<br />
év volna, ami ugye sokkal jobban hangzik,<br />
csak egészen másról szól.<br />
<strong>Ha</strong>lálozási kor eloszlása<br />
Ugorjunk csak vissza 160 évet és vizsgáljuk<br />
meg a napi 16 órát gürcölő, sötét lakásokban<br />
élő angol munkások várható élettartamát.<br />
A várható élettartam a nagy gyermekhalandóság<br />
miatt kb. 35-40 év volt. Ebben a korban<br />
ugyanis a 10 év alatti gyerekek fele meghalt<br />
valamilyen betegségben. <strong>Ha</strong> azonban a fiatal<br />
felnőttkort megéltek várható élettartamát<br />
nézzük, akkor 1850-ben az angol munkás férfiak<br />
átlagosan 75, a nők 73 évet éltek. Összevetve<br />
az 1840-es dán adatokkal, nincs ebben<br />
semmi meglepő. <strong>Ha</strong> összehasonlítjuk a mai<br />
magyar emberek várható élettartamával, amit<br />
a csecsemő- és gyermekkori halálozás komolyan<br />
már nem csökkent, akkor azt látjuk,<br />
hogy az angol munkásokhoz, vagy az 1840-<br />
ben Dániában élő emberekhez képest 160 év<br />
alatt a felnőtt kort megért magyar emberek<br />
élethossza nemigen nőtt, dacára a hihetetlen<br />
fejlődésnek.<br />
A fejlődésről még inkább mást kezdünk<br />
gondolni, ha összehasonlítjuk a modern<br />
nyugati ember és a kőkori körülmények közt<br />
élő természeti ember várható élettartamát.<br />
Michael Gurven és Hillard Kaplan 2007-<br />
ben megjelent alapos tanulmányukban több<br />
vadászó-gyűjtögető, a civilizációtól érintetlen<br />
törzs adatait elemezve kimutatták, hogy<br />
e népeknél a leggyakoribb átlagos halálozási<br />
életkor a 72 életév. Pl. a hadzák leggyakoribb<br />
halálozási életkora 76 év. A hadzák 24%<br />
ekkor vagy ezután hal meg. Az achék leggyakoribb<br />
halálozási kora 71 év, és 24%-uk él<br />
eddig vagy tovább. A !kungok leggyakoribb<br />
halálozási életkora 74 év, és 35%-uk legalább<br />
eddig él. Vagyis a primitív körülmények<br />
között élő emberek életkilátásai megegyeznek<br />
az 1840-50- évek európai átlagának. <strong>Ha</strong><br />
megvizsgáljuk a magyarok halálozási korát,<br />
akkor azt látjuk, hogy a lakosság 12%-a él<br />
legalább 70-74 éves korig vagy annál tovább.<br />
Merésznek tűnik a gondolat, de az adatok<br />
azt bizonyítják, hogy a természeti ember, ha<br />
túléli a gyermekkorát, jobb életkilátásokkal<br />
bír, mint mondjuk a magyar ember.<br />
Gurven és Kaplan rámutatnak arra, hogy<br />
a vizsgált természeti népek a paleolit kor<br />
emberének modellje, azaz joggal tételezhető<br />
fel, hogy az ősemberek jó része hasonló<br />
nagy kort élt meg. Ezt támasztják alá az<br />
újabb módszerekkel elemzett paleolitkori<br />
maradványok adatai is. Gurven és Kaplan és<br />
más kutatók szerint is, az emberi faj sikerességének<br />
egyik oka a hosszú élet, amely lehetővé<br />
tette, hogy az emberek -főként a nők- a<br />
reproduktív kor után is, mint nagyszülők<br />
gondozzák még leszármazottaikat.<br />
Hogy lehet az, hogy a paleolit kor, vagy a<br />
természeti népek rendkívül primitív életkörülményeihez<br />
képest hihetetlenül fejlett nyugati<br />
világban az emberek 10-15 évvel élnek<br />
csak tovább? Vagy, mint a magyarok esetében,<br />
jó, ha addig élünk, mint az ősember?<br />
A halál okai<br />
Tudjuk, hogy mibe hal meg a nyugati<br />
ember: szív- és érrendszeri betegségekben,<br />
rákban, autoimmun és degeneratív betegségekben.<br />
Élete utolsó éveiben sok embert<br />
mesterségesen tartanak életben műszerekkel,<br />
műtétekkel, gyógyszerekkel. Talán kevésbé<br />
ismert, hogy a civilizációs betegségek a természeti<br />
népeknél ismeretlenek. A 19–20.<br />
század során igen sok, a civilizációtól izoláltan<br />
élő természeti népet ismertek meg felfedezők,<br />
antropológusok és orvosok, és egyön-<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 125
tetű volt az álláspontjuk, hogy a természeti<br />
emberek közt nincsenek szívbetegek, atópiás<br />
(asztma, allergia, ekcéma) vagy autoimmun<br />
betegek, ismeretlen a diabétesz, az elhízottság,<br />
a magas vérnyomás és a rák is igen elvétve<br />
fordul csak elő. A természeti emberek leggyakrabban<br />
bélfertőzésekben, balesetekben<br />
(pl. kígyómarás), vagy erőszakos halálban<br />
halnak meg. Mivel a természeti emberek, ha<br />
megérik a 15-20 éves kort, majd ugyanannyi<br />
ideig élnek, mint a nyugati ember, megcáfolható<br />
az a sokat hangoztatott érv, hogy azért<br />
nincs közöttük szívbeteg, cukorbeteg vagy<br />
rákos, mert nem élnek olyan sokáig, hogy<br />
ezek a betegségek kialakulhassanak náluk.<br />
Ezeknek a krónikus betegségeknek, mielőtt<br />
manifesztálódnának, már <strong>szám</strong>os orvosi<br />
eszközökkel mérhető előjele van. Staffan<br />
Lindeberg 2010-ben megjelent könyvében, a<br />
“Táplálék és nyugati betegségek”-ben ismertette<br />
saját terepvizsgálatait, ill. összefoglalta<br />
mások korábban végzett kutatásait. A különféle<br />
laboratóriumi leletek és mérések egyértelműen<br />
bizonyították, hogy a természeti<br />
embereknél semelyik életkorban nem mutathatók<br />
ki a civilizációs betegségek megelőző<br />
jellemzői. A régészeti leletek, ill. a természeti<br />
emberen tett megfigyelések alapján ugyanezt<br />
mondhatjuk el a paleolit kor emberéről is.<br />
Hogy a kőkori körülmények közt élőkhöz<br />
képest alig nőtt a felnőttkorban várható<br />
átlagos élettartam, csak azzal magyarázható,<br />
hogy amit a fejlődés egyik kezével adott,<br />
azt a másik kezével el is vette. De vajon meg<br />
tudjuk határozni, a civilizáció fejlődésének<br />
mely pontján romlottak el a dolgok?<br />
A földművelés: időzített bomba az emberiség<br />
történetében<br />
A fölművelésre Európában 5-8000 éve<br />
tért át a népesség. Az ember ekkor kezdett<br />
gabonaféléket termeszteni és fogyasztani,<br />
ill. állatokat tenyészteni és a tejelő fajták<br />
tejét különféle formában fogyasztani. Az e<br />
korból származó leletek szerint az emberek<br />
a paleolit kori ember magasságához képest<br />
átlagosan 5-10 cm-el összementek, maradványaikon<br />
a csontritkulás és hiánybetegségek<br />
(pl. vashiányos vérszegénység), valamint<br />
fertőző betegségek nyomai mutathatók<br />
ki. Az alultápláltság miatt a korábban 12-13<br />
éves korban bekövetkező menstruáció<br />
16-18 éves korra tolódott ki. Ennek isszuk<br />
ma a levét, mert a bőségben ismét korán<br />
kezdődik a nemi érés, és szakadék támadt<br />
a pszichoszociális és biológia érés közt. A<br />
földművelés miatt megváltozott étrend alaposan<br />
megtépázta az emberi faj egészségét.<br />
Az emberi szervezet kétmillió éven át olyan<br />
étrendhez alkalmazkodott, amely nem tartalmazott<br />
gyorsan felszívódó szénhidrátokat,<br />
nem tanulta meg kezelni a gabonafehérjét,<br />
a glutént, sem a tejben található fehérjéket.<br />
Az új étrend ezen sajátosságai azonban<br />
egészen a 19. század beköszöntéig valahogy<br />
rejtve maradtak, egyfajta időzített bombaként<br />
ketyegtek. Ebben része volt annak<br />
is, hogy a gabonafélék, majd a Kolumbusz<br />
utáni korszakban a burgonya, a kukorica,<br />
majd még később a rizs hatását ellensúlyozta<br />
egyrészt a sok elfogyasztott növény és húsféleség,<br />
másrészt a primitív őrlési technológia<br />
miatt a gabonafélékből készült ételekből a<br />
szénhidrátok lassan és részlegesen szívódtak<br />
fel. És fontos szempont az is, hogy az emberek<br />
kényszerűségből keveset ettek, de sok<br />
fizikai munkát végeztek, vagyis egészen az<br />
újkorig negatív energiaegyensúly jellemezte<br />
az átlagembert. A középkor uralkodó halálneme<br />
a fertőzés és az alultápláltság voltak,<br />
s igen sok nő halt meg szülési komplikációban<br />
is.<br />
Az ipari forradalom hatásai<br />
Az ipari forradalom alapvetően megváltoztatta<br />
a nyugati ember életét. Az egyre gyorsabb<br />
változások valahol a 18. század végén<br />
és a 19. század elején kezdődtek, legalábbis<br />
a civilizációs betegségek megjelenéséből<br />
erre következtethetünk. Az ipari forradalom<br />
több olyan változást idézett elő a nyugati<br />
ember életmódjában, amelynek jelentőségét<br />
csak mostanság kezdjük felismerni. A változás<br />
irányát abban ragadhatjuk meg, hogy a<br />
nyugati ember életmódja egyre inkább távolodik<br />
attól, amire az evolúció során adaptálódott.<br />
Genetikailag a kőkorra vagyunk<br />
optimalizálva, mint majd látjuk, olyan részletekben<br />
is, mint mondjuk a szabadban tartózkodás,<br />
vagy a bélflóra összetétele.<br />
Az ipari forradalom egyik komoly problémákat<br />
felvető hatása az urbanizáció volt.<br />
Városok korábban is voltak, azonban már a<br />
nyugati népesség 70-80%-a városban él. Az<br />
ipari forradalom hatására bekövetkező rendkívül<br />
gyors népességkoncentráció egyik<br />
közvetlen problémája járványügyi, közegészségügyi<br />
természetű volt. A középkorra jellemző<br />
pusztító járványok oka ugyancsak az<br />
egyre nagyobb népsűrűség volt, de a százezres,<br />
majd milliós lélek<strong>szám</strong>ú nagyvárosok<br />
kialakulása higiénés forradalmat kényszerített<br />
ki. A csatornázás, a tiszta ivóvíz, a hulladékelszállítás<br />
megoldása, a városok tisztántartása,<br />
a személyi higiéné fejlődése volt<br />
az -mint Thomas McKeown bizonyította-,<br />
amely elsősorban megoldotta a fertőző betegekből<br />
származó halálozás visszaszorulását.<br />
A Tbc visszaszorulása jól szemlélteti a<br />
növekvő sterilitás hatását. Sem a Tbc baktérium,<br />
sem az antibiotikumok felfedezése<br />
nem befolyásolta a Tbc-s halálozás csökkenését.<br />
Természetesen az antibiotikumok<br />
sok ember életét megmentették, azonban<br />
népesség szinten a fertőzéseknek gátat vető<br />
fokozott higiéniát tekinthetjük a fertőző<br />
betegségek legyőzőjének.<br />
A TBC-s halálozás csökkenése Angliában<br />
A fokozódó higiénia nem várt következményei<br />
A nyugati ember tisztaságmániája valahol<br />
az 1950-es években vált olyan fokúvá, hogy<br />
népességszintű megbetegedési hullámot<br />
indított el. A fokozódó sterilitás mára nyilvánvaló<br />
egyik következménye az atópiás<br />
(allergiás, asztmás, ekcémás) megbetegedések.<br />
Egy betegség gyakorivá válása, vagy<br />
egy betegség patomechanizmusában történő<br />
forradalmi felismerés mindig arra utal,<br />
hogy a felfedezést megelőző évtizedekben<br />
valamilyen tekintetben új korszak kezdődött,<br />
hiszen amikor egy betegség növekvő<br />
társadalmi teherré válik, a kutatások is<br />
intenzívebbé válnak. SGO Johansson 1967-<br />
ben írta le, hogy atópiás betegségekben a<br />
magas IgE (Immunglobulin E) szint oki<br />
kapcsolatban van a különféle atópiás tünetekkel.<br />
Johansson már 1968-ban leírta azt<br />
a paradoxont, amit azóta rengeteg vizsgálat<br />
igazolt, hogy a természeti népekben ötvenszer-százszor<br />
magasabb az IgE szint, mint<br />
az atópiamentes nyugati emberben. Ennek<br />
ellenére a természeti népeknél ismeretlenek<br />
az atópiás megbetegedések. A kutatások<br />
kiderítették, hogy a természeti népeknél<br />
a hihetetlen magas IgE szintet a különféle<br />
bélférgek és paraziták okozta immunválasz<br />
idézi elő. A bélférgesség az immunrendszer<br />
egy másik sejttípusát aktiválja, amely<br />
viszont képes elnyomni az allergiás választ<br />
létrehozó sejttípus aktivitását. Amikor<br />
különböző természeti népeknél kampányba<br />
kezdtek a bélférgesség ellen, a gyerekek közt<br />
különféle allergiák jelentek meg. A kutatások<br />
azt igazolták, hogy a atópiás betegségekben<br />
“elszabadult” immunválasz a bélben<br />
élő mikrobák és paraziták hiányával vagy<br />
megváltozott összetételével függ össze. Ezt<br />
igazolta egy egészen más irányú kutatás is.<br />
Összehasonlították a később atópiássá váló<br />
gyerekek és az atópiamentes gyerekek bélflóráját,<br />
és kiderült, hogy jelentős eltérések<br />
mutatkoztak.<br />
David Strachan epidemiológus 1989-ben<br />
fogalmazta meg az un. higiénia hipotézist.<br />
Eszerint az allergiás betegségek a higiénia<br />
fokával arányosan növekednek. Minél jobbak<br />
az életkörülmények, annál valószínűbb<br />
az atópiás betegség. Azaz, minél kevesebb<br />
126 JÓ HA FIGYELÜNK!
kórokozóval, parazitával találkozik a csecsemők<br />
és gyermekek szervezete, annál valószínűbben<br />
lesznek később atópiásak. Az ember<br />
evolúciója során olyannyira megtanult<br />
együtt élni a mikrobákkal és parazitákkal,<br />
hogy ezek a normál immunműködés feltételeivé<br />
váltak. Ezt foglalja össze meg a “régi<br />
barátaink” elnevezést kapott elmélet. Mivel<br />
az antibiotikumok válogatás nélkül kiirtanak<br />
mindenféle mikrobát, ezért a két éves<br />
kor alatt alkalmazott antibiotikus terápia és<br />
a később kialakuló atópiás betegségek közt<br />
szoros kapcsolatot találtak. “Régi barátaink”<br />
természetesen ugyanahhoz a természetes<br />
táplálékhoz szoktak, amit az ember évmilliókon<br />
át fogyasztott. A nyugati ember megváltozott<br />
táplálkozása jelentős negatív hatással<br />
van a bélflóra összetételére is.<br />
Az atópiás betegségek gyakorivá válása<br />
modellje annak, miként zavart bele a civilizáció<br />
az ember és a mikrobák szimbiózisába.<br />
Az élelmiszeripari forradalom hatása<br />
A nagyvárosok élelmiszerellátása új kihívást<br />
jelentett, hiszen óriási tömegeket kellett<br />
ellátni tárolható, eltartható, szállítható,<br />
fertőzésmentes élelmiszerekkel. Az élelmiszeripar<br />
fejlődésének egyik meghatározó<br />
fordulata volt a malomipar és a cukoripar<br />
robbanásszerű fejlődése, mert ez olcsóvá<br />
tette a gabonafélékből készült termékeket és<br />
az 1800-as évekhez képest napjainkra százszorosára<br />
nőtt a cukorfogyasztás is. A városi<br />
emberek táplálkozásában az 1870-es évektől<br />
kezdődően érhető tetten egy nagy fordulat,<br />
mert ekkortól jelent meg a fejlettebb őrlési<br />
technológia és a dömpingáras olcsó amerikai<br />
gabona. Stabilizálódott az élelmiszerellátás,<br />
megszűnt a bőség és éhínség egymást<br />
váltó korszakai. Az emberek táplálkozását<br />
fokozatosan eluralta a gyorsan felszívódó,<br />
azaz a magas glikémiás indexű (GI) szénhidrátok<br />
fogyasztása és háttérbe szorult a növényi<br />
táplálék. Így ma az átlagember tápláléka<br />
50-60%-ban finomított szénhidrátból áll,<br />
azaz gabonafélékből, burgonyából, rizsből,<br />
kukoricából, cukorból készült ételek teszik<br />
ki a naponta elfogyasztott táplálék nagyobb<br />
hányadát. A folyamatot jól mutatja, hogy<br />
a 19. század végén még csak a népesség<br />
3-4%-volt elhízott, míg napjainkra a nyugati<br />
népesség 50-60%-a túlsúlyos vagy elhízott.<br />
A hízáshajlam evolúciós örökségünk, évmilliók<br />
alatt kialakult az a képességünk, hogy<br />
a fölöslegben elfogyasztott táplálékot zsír<br />
formájában eltároljuk. Mivel a magas GI-jű<br />
szénhidrátokból készült ételek nagy kalóriasűrűségűek,<br />
ezért aki ezekkel jóllakik, az<br />
egyben garantáltan több kalóriát fogyaszt,<br />
mint amennyit elhasznál. Az emberi faj az<br />
evolúció során egészen a földművelés kialakulásáig<br />
soha nem fogyasztott rendszeresen<br />
gyorsan felszívódó szénhidrátot, ezért szervezetünk<br />
ennek feldolgozására nem igen<br />
alkalmas. <strong>Jó</strong>l példázza ezt azon természeti<br />
népek sorsa, akik a 20. század során hirtelen<br />
áttértek a nyugati étrendre: a természeti<br />
emberek 30-70%-a súlyosan elhízottá<br />
és cukorbeteggé vált. Valószínűleg a nyugati<br />
ember történetében is bekövetkezett a<br />
neolitikus forradalom után valami hasonló,<br />
ezért a mai ember relatíve jól viseli a magas<br />
glikémiás indexű szénhidrátalapú táplálkozást<br />
és az életkor előrehaladtával csak lassan<br />
jelennek meg ennek hatásai. A földművelés<br />
által bevezetett új táplálékok sokáig azért<br />
sem okoztak látványos problémát, mert az<br />
emberek sokat mozogtak.<br />
Az urbanizáció nem kellőképpen tudatosított<br />
hatása a mozgásszegény életmód.<br />
A városi életmód, az egyre kevesebb fizikai<br />
erőfeszítést igénylő munka a népesség döntő<br />
többségénél mozgáshiányt eredményezett.<br />
Az ember evolúciója során napi 15-20 kilométer<br />
megtételéhez alkalmazkodott. Az<br />
utóbbi tíz évben derült fény arra, hogy a mozgás<br />
gyulladáscsökkentő hatású, azaz a mozgásszegény<br />
életmód olyan hatású, mintha<br />
a modern ember elhagyta volna annak a<br />
nagyhatású gyulladáscsökkentő szernek a<br />
szedését, amit évmilliókon át “szedett”. A<br />
gyulladásnak ugyanis meghatározó szerepe<br />
van a civilizációs betegségek kialakulásában<br />
és fennmaradásában. A gyulladás szerepének<br />
felismerése többek közt azért késlekedett,<br />
mert az ötvenes években meghatározóvá vált<br />
koleszterinhipotézis teljesen tévútra terelte az<br />
orvostudományi kutatásokat. Az alapjaiban<br />
téves koleszterin hipotézisnek nagy szerepe<br />
volt abban, hogy a közegészségügyi ajánlásokban<br />
még inkább a szénhidrátok fogyasztására<br />
és az állati eredetű termékek fogyasztásának<br />
korlátozására helyezték a hangsúlyt.<br />
Elég későn, csak a 80-as években írta le<br />
Gerald Reaven a metabolikus szindrómát,<br />
aminek a lényege az, hogy a sok magas GI-jű<br />
szénhidrátfogyasztás inzulinrezisztenciát<br />
okoz, majd ennek következtében felgyorsul<br />
az elhízás. Különösen veszélyes az un.<br />
viszcerális zsír, amely a belsőszervek körül<br />
rakódik le, ez ugyanis egyfajta hormonszervként<br />
folyamatosan gyulladáskeltő anyagokat<br />
bocsát ki. A metabolikus szindróma az alapja<br />
a szív és érrendszeri megbetegedéseknek is,<br />
vagyis a szívbetegség járványt nem a zsír vagy<br />
koleszterinfogyasztás növekedése idézte elő,<br />
hanem a nyugati étrendben egyre nagyobb<br />
teret kapó magas GI-jű szénhidrátok. Ezért<br />
is súlyosbította a nyugati népesség helyzetét<br />
a zsírfóbia, mert miközben megoldás<br />
akart lenni a szívbetegség és szívhalálozás<br />
robbanásszerű terjedésére, valójában a helyzet<br />
súlyosbodásához járult hozzá a zsírok<br />
szénhidrátra cserélésével és a gyulladáskeltő<br />
növényi olajok propagálásával. A szívinfarktus<br />
és a szívbetegség a modern nyugati ember<br />
betegsége. Természeti népeknél ismeretlen<br />
az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a<br />
szívbetegség. De a szívinfarktus ismeretlen<br />
volt a nyugati világban egészen 1872-ig,<br />
ekkor jelent meg az első orvosi infarktushalál<br />
leírás. De ezután is különlegesség maradt, s az<br />
infarktus első komolyabb elméleti elemzése<br />
csak 1900-ban jelent meg. Ritkasága miatt<br />
az 1920-as évekig az orvosok fel sem ismerték,<br />
ha páciensük infarktust kapott. Ezzel<br />
szemben alig húsz-harminc év múlva már a<br />
középkorú férfiak rettegett halálnemévé vált.<br />
Ugyanez a történet mondható el a 2-es típusú<br />
cukorbetegségről is, amely az 1800 évek<br />
végéig ritka volt, mint a fehérholló, majd a<br />
huszadik század során, ahogy nőtt a szénhidrátfogyasztás<br />
és csökkent a mozgás, úgy vált<br />
egyre gyakoribb betegséggé, mígnem elérte a<br />
nyugati népességben a majd’ 10%-os gyakoriságot.<br />
<strong>Ha</strong>sonló a helyzet a rákkal is. A 19-20<br />
század fordulóján sok természeti népet<br />
megvizsgáltak, de ráknak nyomát alig találták.<br />
Stanislas Tanchou francia tudós már<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 127
1843-ban megfogalmazta a később sokak<br />
által megerősített felismerést, hogy a rák a<br />
civilizáció betegsége. A 19. századbeli rákbetegek<br />
túlélési ideje azonban többszöröse<br />
volt a mai rákbetegekének. Ennek oka az alacsony<br />
inzulin és vércukor szintnek tulajdonítható.<br />
Otto Warburg már az 1920-as évek<br />
végén bebizonyította, hogy a rákos sejtek<br />
cukorfüggők. A rákos sejteket a metabolikus<br />
szindrómában jellemző magas inzulinszint<br />
és magas vércukorszint serkenti növekedésre<br />
és osztódásra. Az elhízás a rák egyik<br />
legkomolyabb kockázati tényezője. A másik<br />
kockázati tényező a metabolikus szindrómára<br />
jellemző krónikus gyulladás. A C reaktív<br />
fehérjével mért magas gyulladásszint rák<br />
esetén a rossz prognózis jele.<br />
Az urbanizáció teremtette élelmiszerellátási<br />
igényre az élelmiszeripar technológiai<br />
okokból a gyorsan felszívódó szénhidrátokból<br />
készült ételekre koncentrált. A szénhidrátalapú<br />
táplálkozás a mozgásszegény<br />
életmóddal kombinálódva megalapozta<br />
a metabolikus szindrómával kapcsolatos<br />
betegségek, mint szív és érrendszeri betegségek,<br />
diabétesz, rák elterjedését, de akár<br />
említhetem a policisztás ovárium szindrómát<br />
is, amely a nők 15-20%-át is érinti.<br />
A fényhiány<br />
Az urbanizáció velejárója, hogy az emberek<br />
fedett helyen kezdték élni gyermekkoruktól az<br />
életüket. Különösen így volt ez a 19. században,<br />
amikor az emberek sötét gyárakban dolgoztak<br />
egész nap, és sötét lyukakban hajtották álomra<br />
a fejüket. A természeti népekben, akik sok időt<br />
töltenek a napon, a D vitamin vérszintje 80-100<br />
ng/ml szintet ér el, a mai városlakókban a D<br />
vitaminszint 15-20 ng/ml. Sokáig talány volt<br />
<strong>szám</strong>os betegségnél, hogy miért nő a gyakoriságuk<br />
Délről Északra haladva. Ilyen betegség<br />
a schizofrénia, az 1-es típusú cukorbetegség, a<br />
szklerózis multiplex, valamint további autoimmunbetegségek<br />
és a rák. De a legújabb kutatások<br />
szerint a D vitamin szerepet játszik még a<br />
szívbetegségek és az autizmus kialakulásában<br />
is. A D vitamin sokszínű hatását az magyarázza,<br />
hogy egy olyan hormon, amely befolyásolja a<br />
magzatkori agyfejlődést, az immunrendszer<br />
működését, szabályozza a gyulladásos folyamatokat<br />
és a sejtek osztódását. Mint említettem,<br />
fontos jel az, mikor kezdenek egy betegséget<br />
kutatók egymástól függetlenül is leírni. Pl.<br />
1800 előtt egyetlen valódi schizofrén kórlefolyást<br />
sem ismerünk a szakirodalomból, de<br />
1810 körül egymás után jelentek meg a leírások<br />
és a betegek <strong>szám</strong>a rohamosan kezdett nőni.<br />
A szklerózis multiplex leírásai is a 19. század<br />
elején kezdtek felszaporodni. A rheumatoid<br />
artritiszt 1800-ban írták le először, s 1859-ben<br />
kapta meg végleges elnevezését.<br />
Fontos rámutatni, hogy a D-vitaminhiány<br />
más táplálkozási hatásokkal kölcsönhatásba<br />
lépve vált megbetegítő tényezővé. A<br />
rák esetén a D-vitaminhiány a túltápláltsággal<br />
együtt rendkívül komoly rákkockázatot<br />
képvisel. Ezt jelzi az, hogy ugyanazon táplálkozás<br />
mellett a déli országokban harmadannyi<br />
a mellrákban vagy vastagbélrákban<br />
meghaltak <strong>szám</strong>a.<br />
Az autoimmun betegségek esetén<br />
különös interakció figyelhető meg. Szinte<br />
mindegyik autoimmun betegségben a D-vitaminhiány<br />
kockázati tényező a betegség<br />
kialakulására, és magas szintje védőfaktor.<br />
Ugyanakkor meggyőző bizonyítékaink<br />
vannak arra, hogy az úgynevezett “idegen<br />
fehérjék”, melyekkel az emberi szervezet<br />
évmilliókon át nem találkozott, szintén<br />
autoimmun betegségeket okozhatnak. Ilyen<br />
idegen fehérje a glutén, a tejfehérjék, a hüvelyesekben<br />
található lektinek, és a kukoricában,<br />
a dohányban, a burgonyában, a paradicsomban<br />
található DING fehérjék. Az autoimmun<br />
betegségek egyik jó modellje az 1-es<br />
típusú cukorbetegség. E betegség ellen mind<br />
a csecsemőkori glutén- és tejmentes táplálkozás,<br />
de a magas D vitaminbevitel is egyaránt<br />
erős védelmet jelent. Az átlagcsecsemők<br />
viszont korán kapnak gluténtartalmú<br />
táplálékot és általában alacsony a D vitaminszintjük.<br />
Így az 1-es típusú cukorbetegség<br />
gyakorisága, hasonlóan más autoimmun<br />
betegségekhez, a 20. század során folyamatos<br />
növekedést mutatott.<br />
A civilizáció átka<br />
<strong>Ha</strong> visszafejtjük az emberi nem utóbbi 10<br />
ezer évének történetét, látjuk, hogy a “nyugat<br />
alkonya” már induláskor kódolva volt. A<br />
fölművelésre való áttérés a növekvő népesség<br />
miatt kényszerűség volt. A fölműveléssel<br />
megjelenő új élelmiszerek egyfelől lehetővé<br />
tették a további népességnövekedést, ami<br />
a civilizáció hajtóerejévé vált, hiszen egyre<br />
újabb és újabb technikai nehézségekkel kellett<br />
megbirkózni, másfelől időzített bombaként<br />
ketyegtek a 18-19. századik. Az ekkor<br />
meginduló rohamos iparosodás és urbanizáció<br />
szabadította ki a civilizációs betegségek<br />
szellemét a palackból. A ma gyakori és leküzdhetetlen<br />
problémát jelentő szív és érrendszeri<br />
betegségek, a cukorbetegség, a rák, az autoimmunbetegségek,<br />
az atópiás betegségek és a<br />
mentális betegségként <strong>szám</strong>on tartott működési<br />
zavarok mind az urbanizáció és a megváltozott<br />
táplálkozás összejátszásából alakultak<br />
ki. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nyugati<br />
civilizáció mai foka már az emberi genomba<br />
kódolt optimális életmódtól és környezettől<br />
való teljes eltávolodást jelenti. A főbb tényezők,<br />
melyekben megsértettük a természetes<br />
lét szabályait: a gyorsan felszívódó szénhidrát<br />
alapú táplálkozás, az idegen fehérjék fogyasztása,<br />
a mozgásról való lemondás, a természetes<br />
fény hiánya és a túlzott higiénia, azaz “régi<br />
barátaink” elárulása.<br />
Megjelent: IPM 2011 július<br />
Szendi Gábor<br />
128 JÓ HA FIGYELÜNK!
A CSODÁLATOS ÖREGEDÉS ELLENI FELFEDEZÉS<br />
ami a szakértők szerint Nobel díjat érdemelne<br />
Az életet meg lehet hosszabbítani, és időskorban<br />
is egészségesnek maradni egy egyszerű<br />
étrendi változtatással, ami bekapcsolja<br />
a „fiatalság” gént. Cynthia Kenyon profeszszor<br />
asszony – akinek sok szakértő szerint<br />
Nobel díjat kéne kapnia az öregedéssel<br />
kapcsolatos kutatásaiért – felfedezte, hogy<br />
a szénhidrátok közvetlenül befolyásolják<br />
a fiatalosságért és a hosszú életért felelős<br />
géneket.<br />
A fonálférgek génjeinek manipulációjával<br />
Kenyon asszony képes volt hatszorosára<br />
meghosszabbítani élettartamukat. A férgek<br />
élethosszát kontrolláló gének ugyanúgy<br />
megtalálhatók az egereknél és patkányoknál,<br />
s valószínűleg a majmoknál és az embernél<br />
is. Kenyon professzor felfedezte, hogy ha<br />
lekapcsoljuk az inzulint kontrolláló gént, az<br />
automatikusan bekapcsol egy másik gént,<br />
ami életelixírként viselkedik.<br />
A Daily Mail be<strong>szám</strong>olója:<br />
„A gén, amit a professzor felfedezett, arra<br />
késztette, hogy drasztikusan megváltoztassa<br />
a saját étrendjét, jelentősen csökkentve a<br />
szénhidrátok fogyasztását. Ezt azért tette,<br />
mert a szénhidrátok több inzulin termelésére<br />
serkentik a szervezetet, (az extra vércukor<br />
semlegesítésére) és így a második gén,<br />
az „elixír”, nem tud aktiválódni.”<br />
Dr. Mercola kommentárja:<br />
Érdekes, hogy a konvencionális média<br />
hogy képes valami ennyire alapvető dolgot<br />
úgy beállítani, mintha valami merőben új<br />
lenne. Több, mint tíz éve figyelmeztetem<br />
olvasóimat a cukor és gabonaszénhidrátok<br />
kerülésére, hogy egészségesebb és hosszabb<br />
életűek legyenek. Ezzel együtt nagyon jó hír,<br />
hogy ez a téma végre jól megérdemelt figyelmet<br />
kap. Ahogy a tudomány egyre jobban<br />
felzárkózik, egyre több embernek esik le a<br />
tantusz.<br />
Amint a Daily Mail cikkében olvashatjuk,<br />
a kutatások megerősítik, hogy „az inzulinszerű<br />
növekedési faktor <strong>szám</strong>os rákfélével<br />
szorosan összefügg, és hogy a sok szénhidrát<br />
fogyasztása miatti emelkedett inzulinszint<br />
az okozója a legtöbb civilizációs betegségnek”.<br />
Sokan még mindig nem értik ezt.<br />
Ahogy a Daily Mail megállapítja, ez a feltevés<br />
„30 év egészségügyi ajánlásával megy<br />
szembe, amely szerint a zsírbevitelt kellene<br />
csökkentenünk, és sok komplex szénhidrátot<br />
fogyasztani a szervezet energia ellátása<br />
érdekében”.<br />
Pontosan ez a hivatalos közegészségügyi<br />
ajánlás a legfőbb oka, hogy az elhízottság,<br />
a cukorbetegség és a rák gyakorisága ilyen<br />
méreteket öltött az USA-ban és más fejlett<br />
országokban.<br />
Az inzulin az öregedés egyik fő gyorsítója,<br />
és <strong>szám</strong>os egyéb testi funkciót befolyásol,<br />
amelyek mind befolyásolják az élettartamot.<br />
Az inzulin például:<br />
• Számos hormon működését megváltoztatja<br />
• Stimulálja a szimpatikus idegrendszert<br />
• Érösszehúzódást eredményez<br />
A modern kutatások megmutatják,<br />
hogyan rövidítik meg a szénhidrátok az élettartamot<br />
„Ez a kutatás forradalmasította az öregedéssel<br />
kapcsolatos nézeteinket - mondta<br />
Jeff Holly, a Bristol Egyetem klinikai tudományok<br />
professzora. Tíz évvel ezelőtt úgy<br />
gondoltuk, hogy az öregedés valószínűleg<br />
egy lassú hanyatlás eredménye, de Kenyon<br />
professzor megmutatta, hogy itt inkább egy<br />
gének által kontrollált mechanizmusról van<br />
szó.”<br />
Korábban többször írtam arról, hogy az<br />
étrend felülírhatja az egyes betegségekre<br />
való genetikai hajlamot, és ez a kutatás megerősíti<br />
ezt a feltevést, hiszen két fontos gén<br />
be- és kikapcsolását is befolyásolja a szénhidrátfogyasztás.<br />
Kenyon professzor fonálférgekkel dolgozott,<br />
de kísérleteit a világ <strong>szám</strong>os laboratóriumában<br />
megismételték, patkányokon,<br />
egereken, és majmokon. Az emberben<br />
ugyanúgy jelen vannak ezek a gének, tehát<br />
az eredmények az emberre is vonatkoznak.<br />
A professzor asszony felfedezésének egyik<br />
legérdekesebb aspektusa, hogy ezek a férgek<br />
nemcsak hatszor hosszabb ideig éltek,<br />
de életük végéig megőrizték egészségüket és<br />
fiatalos energiájukat.<br />
Bizonyos kísérletek már bebizonyították,<br />
hogy a kalóriabevitel csökkentésével is<br />
meghosszabbítható az élettartam. Ezzel az<br />
a probléma, hogy a legtöbben nem értik,<br />
hogy a lényeg a szénhidrátokból származó<br />
kalóriák csökkentése!<br />
„Az inzulint kontrolláló gént viccből<br />
Grim Reaper-nek (a Kaszás) neveztük el,<br />
mert amikor bekapcsol, akkor az élettartam<br />
megrövidül. A második, ‘elixír’ gén (hivatalos<br />
neve DAF 16) viszont rengeteg öregedés<br />
ellenes hasznot hoz. A kísérletek során beceneve<br />
az „édes tizenhat éves” lett, mert a férgeket<br />
tinédzserekké változtatta. „Egy csomó<br />
instrukciót küld a regeneráló géneknek”<br />
- mondja Kenyon professzor.”Felerősíti a<br />
bőr- és izomépítő fehérjék optimális működéséhez<br />
szükséges elemeket, aktiválja az<br />
immunrendszer fertőzések elleni védőmechanizmusait,<br />
és kikapcsolja a rákos folyamatokban<br />
aktív géneket”.<br />
Emelkedett inzulinszint – az idő előtti<br />
öregedés és halál fő oka<br />
A mechanizmus egyszerű:<br />
1. Túl sok cukor/gabona és készétel kerül<br />
a szervezetbe, valamint<br />
2. túl kevés a mozgás<br />
Korábbi vizsgálatok is azt igazolták, hogy<br />
a magas cukor és gabonatartalmú étrendek<br />
az elhízottság fő okozói, és hogy a vékonyság<br />
a hosszú élet egyik kulcs faktora.<br />
Sajnos <strong>szám</strong>os orvos és természetgyógyász<br />
még mindig nincs tisztában az inzulin<br />
egészségre kiható alapvető szerepével.<br />
Fontos megértenünk, hogy az inzulin<br />
szerepének alapos megértése a legtöbb, amit<br />
tehetünk egészségünk optimalizálása érdekében.<br />
A fruktóz egészségromboló, és idő előtt<br />
eltesz láb alól<br />
A gabonák mellett a fruktóz, különösen<br />
a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup a<br />
legrosszabb étrendi elem (ezzel édesítenek<br />
manapság mindent az élelmiszeriparban):<br />
• Tönkreteszi az inzulinérzékenységet<br />
• Zsírrá alakul a szervezetben<br />
• A glikáció és a gyulladás okozója, ami<br />
felgyorsítja az öregedést<br />
A glikáció, (amikor a cukor fehérjéhez<br />
kötődik), az oxidáció mellett az egyik legfontosabb<br />
molekuláris mechanizmus, amely<br />
károsítja a szervezetet, gyorsítja az öregedést,<br />
növeli a gyulladásszintet. Sajnos ez a<br />
folyamat <strong>szám</strong>os harci sebesülést hagy maga<br />
után a szervezetben, pl. az artériákban kialakuló<br />
hegesedést, amit plakoknak nevezünk.<br />
Nem csoda tehát, hogy olyan szoros kapcsolat<br />
van a cukorbetegség és a szívbetegség<br />
között.<br />
Tudjuk, hogy a fruktóz fontos szerepet<br />
játszik e betegségek kialakulásában:<br />
• Inzulin rezisztencia és elhízás<br />
• Emelkedett vérnyomás, vérzsír, LDL<br />
koleszterin<br />
• Szív- és érrendszeri betegségek<br />
• Májbetegség<br />
• Rák<br />
• Artritisz<br />
• Köszvény<br />
Fruktóz ajánlás<br />
Mindenképpen azt ajánlom, hogy a napi<br />
ÖSSZ fruktóz bevitelt tartsák 25 gramm<br />
alatt (ez 2 darab almának felel meg, de nem<br />
kell megijedni, az alma az egyik legmagasabb<br />
fruktóztartalmú gyümölcs. 25 gramm<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 129
fruktóz van pl. 4 narancsban, vagy kb. 18<br />
darab sárgabarackban, vagy 8 csészényi<br />
málnában. Mivel Mercola az össz fruktózról<br />
beszél, ebbe a zöldségek is bele<strong>szám</strong>ítanak,<br />
amelyeknek azonban jóval alacsonyabb a<br />
fruktóztartalma. Elmira megj.)<br />
Azonban a legbölcsebben az cselekszik,<br />
aki a napi fruktózbevitelt 15 grammra vagy<br />
az alá szorítja, különösen, ha magas a húgysav<br />
szintje, ami mindig a fruktóz toxicitás<br />
előrejelzőjének tekinthető. (Ez az ajánlás<br />
azokra vonatkozik, akik üdítőitalokat, gyümölcsleveket<br />
és más, rejtett fruktóztartalmú<br />
ételeket fogyasztanak. Elmira megj.)<br />
A szénhidrátcsökkentés és a mozgás a fiatalság<br />
forrásai<br />
A sport és a mozgás segít visszanyerni az<br />
inzulin érzékenységet. A mozgás ugyanazokkal<br />
az előnyökkel ár, mint a relatív kalóriacsökkentés:<br />
• javuló inzulinérzékenység<br />
• csökkenő zsírtömeg<br />
• csökkenő rák rizikó<br />
Számos vizsgálat többszörösen bizonyította,<br />
hogy a rendszeres mozgás segíthet<br />
megelőzni a magas vérnyomás, az elhízás<br />
és szívbetegség kialakulását. Ugyancsak<br />
nagyon izgalmas kutatási területnek ígérkezik,<br />
hogy az intenzív intervallum tréning a<br />
humán növekedési hormon (HGH) serkentése<br />
által megnöveli az élettartamot.<br />
Folynak sikeres kutatások az öregedési<br />
folyamat visszafordítására is, egyelőre patkányokon.<br />
Fontos tehát, hogy addig is, amíg<br />
ezek a technikák a mi <strong>szám</strong>unkra is elérhetővé<br />
válnak, tartsuk magunkat jó egészségben,<br />
aminek a legfontosabb eszköze a megfelelő<br />
inzulin és leptin érzékenység megtartása,<br />
illetve helyreállítása.<br />
Fordítás, kivonat: Mezei Elmira<br />
Forrás: The Amazing Anti-Aging<br />
Discovery Experts Say Deserves the Nobel<br />
Prize Dr. Mercola 2010 december 6.<br />
AZ ÉLELMISZERIPAR TRÜKKJEI<br />
Az NDR észak-német televízió két napja egy 45 perces dokumentumfilmet<br />
mutatott be az élelmiszeripar leggyakoribb fogásairól,<br />
melyek egytől-egyig a fogyasztók megtévesztésével, félrevezetésével<br />
trükköznek. Azok, akik nem értik a nyelvet, vagy nincs idejük végignézni<br />
a filmet, most elolvashatják, mi is volt benne. A film megtekinthető<br />
ezen a linken. Érdemes belenézni, akár a szükséges nyelvtudás<br />
nélkül is, mert a cikk segítség lehet a látottak megértésében.<br />
A film általában véve személetes és hiteles. Vannak benne érzékszervi<br />
tesztek, megszólalnak szakemberek, készültek laboratóriumi<br />
tesztek és megismerhetjük az utca emberének véleményét is.<br />
„Ragasztott” sonkák<br />
A németek, akárcsak a magyarok nagyon kedvelik a sertés sonkát.<br />
Most olyan sonkákról lesz szó, amelyek előre csomagolva, vékonyra<br />
szeletelve kaphatóak a diszkont áruházakban, szuper-és hipermarketekben.<br />
Az áruk viszonylag kedvező. De ha jobban szemügyre<br />
vesszük ezeket a szeleteket, szokatlan jelenségeket lehet felfedezni: a<br />
hús rostjai össze-vissza futnak, a színe is furcsán váltakozó, és olykor<br />
szemmel láthatóan szabályos tagolódás is látható.<br />
A filmesek laboratóriumban is megvizsgálták a mintákat. Az eredmény<br />
megdöbbentő: a minták többségében legalább 3 különböző<br />
sertés DNS-ét fedezték fel egyetlen szeleten belül. Ami azt jelenti,<br />
hogy a vizsgált gyártók (Die Thüringer, Mühlenhof) a fogyasztókat<br />
megtévesztve nem igazi sonkát árulnak, hanem több sertés húsát<br />
összekeverve olyan állagot, formát imitálnak, mintha az egyetlen<br />
egy sertés sonkájából lett volna levágva. A gyártók a megkeresésre<br />
azt mondták, hogy nyomás alatt, préselve készülnek ezek a sonkák.<br />
Korábban, 2010-ig legális volt az az enzim (thrombin) használata<br />
is, amivel az apró húsdarabokat, nyesedéket össze lehet ragasztani.<br />
A folyamat roppant egyszerű, a filmben is látható, hogyan lehet<br />
házilag is gyorsan húsdarabkákból egybeolvadó hústömböt varázsolni.<br />
Két középkorú háziasszony segítségével el is készült a házi<br />
ragasztott hús. Interneten rendelet enzimmel keverték össze a húskockákat,<br />
és fóliába csavarva egy éjszakát pihenve olyan állagú húskészítmény<br />
készült el így, mintha az egy az egyben egy darab hús<br />
lenne.<br />
A legrosszabb ebben a történetben az, hogy egyik csomagoláson<br />
sem volt feltűntetve arra vonatkozó utalás, hogy a hús nem ugyanaz,<br />
mint az igazi sonka, hanem több állat húsa van összekeverve, ezért<br />
ez egy súlyos csalás, átverés. A fogyasztóknak joguk van tudni, mit<br />
vásárolnak, mit esznek, de ezt egy ilyen sonka esetében nagyon<br />
nehéz megállapítani a boltban becsomagolt állapotuk miatt. A lehetséges<br />
védekezés az ilyen megtévesztés ellen, ha megbízható helyen,<br />
piacon, vidéken vásárolunk igazi sonkát.<br />
Imitációk<br />
Számos olyan termék kapható az élelmiszer üzletekben, melyek külsőre<br />
és sokszor nevük alapján is összetéveszthetőek egy sokkal jobb<br />
minőségű termékkel. Ilyen tipikus példa a garnélát utánzó (külsőre<br />
és ízre is) halnyesedék, a drága, előkelő kaviárnak látszó olcsó kaviár,<br />
ami leggyakrabban a tengeri nyúlhal ikrája csupán, vagy a lazacfilének<br />
látszó lazacszínűre színezett alaszkai tőkehal filé. De talán a<br />
legismertebb a nálunk is kapható pizza feltétek, melyek ugyanúgy<br />
vannak csomagolva, mint a sajt vagy a sonka felvágott tömbje. Sőt<br />
sok esetben mellettük találhatóak a pulton, így esélyes, hogy sokan<br />
rutinból az olcsóbb ár miatt anélkül vásárolják meg, hogy tudnák,<br />
nem sok köze van a sajthoz vagy a húshoz.<br />
Itt kétféle termékről van szó. Az egyik a műsonka, a másik a<br />
műsajt (növényi sajt). Ezeket a filmben le is tesztelték házi körülmények<br />
között: pizza készült belőlük. Nyersen egyik alapanyag sem<br />
váltott ki túl sok bizalmat, egyiket sem találták ízletesnek, inkább<br />
sósnak, lisztesnek, füstölt ízűnek és zsírosnak jellemezték őket. Az<br />
összetevőik is elég elrettentőek. A műsonka csupán 51%-a sertés<br />
hús, a másik felét szójafehérje, glükóz szirup, burgonya keményítő,<br />
fűszerek, adalékok alkotják. A műsajt elsősorban növényi zsírok,<br />
olajok, állományjavítók, adalékok egyvelege. A gusztusosan elkészített<br />
pizza a kóstolás után meglepő eredményt hozott. A tesztelők<br />
úgy nyilatkoztak, hogy mennyire ijesztő az a tény, hogy az íz ilyen<br />
formában (sütve, pizzának elkészítve) egészen jó, élvezhető. Sajnos,<br />
az is csak egy jó trükk, ahogy az olcsó, rossz minőségű élelmiszerek<br />
érzékszerveinket becsapják.<br />
Ezek a termékek sokkal rosszabb minőségűek, mint azok, amire<br />
hasonlítani akarnak. Az áruk mindig árulkodó, az imitált terméknél<br />
jóval kedvezőbben lehet megvásárolni ezeket.<br />
Igazi marketing fogás az is, hogy vannak olyan húsok, elsősorban<br />
darált húsok, melyeket csökkentett zsírtartalmukkal hirdetnek. Alacsonyabb<br />
kalória bevitelt ígérnek vele, ami a diétázóknak, magukra<br />
figyelőknek jól is hangzó hívó szó. Ezek a termék azonban akár 30<br />
%-kal kevesebb húst, de helyette olcsó adalékokat (pl. szóját) tartalmaznak.<br />
Sőt, az áruk még a 100%-os húsnál jóval drágábbak, ezzel<br />
is azt a látszatot keltve, hogy ez jobb, egészségesebb, mint a hagyományos<br />
társai.<br />
Ízek fogságában<br />
Egy Maggi instant gombaleves áll ennek a résznek a középpontjában<br />
(de lehetne bármelyik gyártóé, nem a márka a lényeg). Szépen, gusztusosan<br />
tálalt gombaleves a csomagoláson. És ha már gombaleves,<br />
felmerül a kérdés, vajon mennyi gombát tartalmaz? Az utca embere<br />
3-4-5 gombára tippel, de a válasz sajnos elég szomorú: az egész tasak<br />
130 JÓ HA FIGYELÜNK!
mindössze 3,6 %-a gomba, ami kb. egy darab champignonnak felel<br />
meg.<br />
Az összetevők a film kedvvért egy laborban kis üvegcsékben,<br />
pohárkákban sorakoznak. Amiből még a gombánál is több van<br />
egy ilyen gombalevesben, az a módosított keményítő, a rizsliszt, a<br />
búzaliszt, a növényi zsírok és olaj és a különféle adalékok, ízfokozók.<br />
A Nátrium-glutamát itt is jelen van, akárcsak a legtöbb félkész-<br />
és készételben. Arra hivatott, hogy fokozza az ízvilágot. A<br />
szakértő elmondja, hogy ez az adalék nagyon vitatott, mivel sokan<br />
érzékenyek lehetnek rá. Fejfájás, rosszullét, szapora szívverés lehet<br />
a következménye, ha sokat fogyasztunk belőle. Másik tipikus kellemetlen<br />
mellékhatása, hogy kikapcsolja az éhségérzetünket, vagyis<br />
hiába vagyunk már tele, akkor sem érezzük ezt, így falunk, tömjük<br />
magunkba az ételt. Házilag készített gombakrémleves készített a<br />
korábban is szakácskodó hölgy, amelyet csukott szemmel kellett<br />
megkóstolni és összevetni a poros levessel. A pizzánál hasonlóan a<br />
porleves sem szerepet rosszul, az ízfokozónak és a különféle adalékoknak<br />
köszönhetőek egészen jó állagot, ízvilágot képes produkálni.<br />
Ami rossz, mert további fogyasztásra ösztönöz, pedig a sok mesterséges<br />
íz, adalék nem egészséges.<br />
A másik jellemző példa az egészséget szimbolizáló gyümölcsökkel<br />
kapcsolatos. Számos olyan smoothie, joghurt, üdítő, gyümölcslé<br />
kapható, amely kiemel egy-egy egzotikusabb, különlegesebb gyümölcsöt,<br />
s azzal akarja eladni a terméket. Példaként egy málnás-gránátalmás<br />
smoothie-t hoztak fel, amely mindenféle gyümölcs (szőlő,<br />
alma, körte, banán) mellett összesen 10 százalékát adja ki együttesen<br />
az italnak (egy csepp gránátalma, négy darab málna). De volt szó 36%-<br />
ban mazsolából készült bio müzli szeletről, amit ritkább és egészséges<br />
bogyós gyümölcsös ízével hirdettek. Elég gyakori, hogy az olcsóbb,<br />
könnyebben kezelhető gyümölcsök (alma, narancs, szőlő) vannak<br />
túlsúlyban abban a termékben is, amelyet ritkább, drágább, különlegesebb<br />
gyümölccsel reklámoznak. Ezért érdemes mindig elolvasni, mik<br />
az összetevők, hogy ne fizessünk többszörös árat egy almaléért, csak<br />
mert nyomokban más gyümölcsöt is tartalmaz.<br />
Az összetevők sorrendje a mennyiséget is jelölik csökkenő sorrendben.<br />
Így el tudjuk dönteni, hogy az általunk érdekes összevevő<br />
milyen arányban fordul elő.<br />
Frissnek látszó húsok<br />
Nálunk is gyakori, hogy diszkontáruházak, szuper- és hipermarketek<br />
védőgázas csomagolásban kínálnak húsokat. Elgondolkodtató,<br />
hogy miért lehet az, hogy ezek a termékek általában szépen<br />
piroslanak, egészségesnek, frissnek tűnnek, amikor nyilván idő kellett<br />
ahhoz, hogy előkészítsék, becsomagolják és leszállítsák őket. A<br />
napokig is a húspultban várakozó húsok színe sajnos a valóságban<br />
csak optikai csalódás. Magas, kb. 70-80 %-os oxigénnel dúsított a<br />
dobozok levegője, amely a hús külső rétegét varázsolja üdévé. Azonban<br />
a felszín alatt már más a helyzet. Felvágva, elkészítve érzékszerveink<br />
észlelik, hogy a hús rágós, aszott, akár szagos is, mivel nem friss,<br />
csak annak látszik. Ezt a trükköt még évekkel ezelőtt a Foodwatch<br />
leplezte le, de a gyártókat, forgalmazókat nem hatja meg.<br />
Megelőzhetjük a kellemetlenségeket, ha nem kockáztatunk, s<br />
nem vásárolunk ilyen ki tudja, mikori húst, ha bejáratott hentesnél,<br />
piacon vagy vidékről szerezzük be a húst.<br />
Marketing fogások<br />
A vásárlást, döntéseinket nagyban befolyásolják a reklámok és a<br />
marketing fogások. Ezek jól tudják, hogyan lehet hatni szokásainkra,<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 131
érzékeinkre, érzéseinkre, s hogyan lehet vásárlásra ingerelni, ösztönözni.<br />
<strong>Ha</strong> nem vagyunk kellően szemfülesek, könnyen a csapdába<br />
eshetünk.<br />
A filmben látható egy jó példa arra, hogyan ösztönzik a kolbász,<br />
virsli vásárlókat további költekezésre. Praktikus, de ingerlő is egyben<br />
az, ahogy a húspulton sorakoznak a ketchupos flakonok, amelyeket<br />
a háziasszonyok könnyen gondolkodás nélkül a virsli mellé beraknak<br />
a kosárba. Ezt teszik rendszeresen saját bevallása szerint a film<br />
egyik háziasszonya is.<br />
A másik hölgy szem előtt tartja, hogy a vásárolni kívánt termék<br />
hazai vagy regionális termelőtől származik-e. A hazai termékek kedveltsége<br />
jellemző, ezért is lehet jó marketing fogás, ha egy terméket<br />
egy adott régió, tradíció nevén adják el. Ilyen az a rügeni hering, ami<br />
nevével ellentétben nem a híres Rügen-szigetek környékén lehalászott<br />
és tradicionálisan feldolgozott halból készül, hiába a neve erre<br />
utal. A valóságban Lengyelországból származik. <strong>Ha</strong>sonlóan csalódást<br />
keltett az utca emberében, hogy egy híres Heidehonig feliratú<br />
méz nem a szász Heide térség méltán híres méze, hanem ezen a<br />
néven futó EU-tagországból származó egyéb méz.<br />
Másik jellemző trükk, hogy külön jelölik az élelmiszereken, ha<br />
az nem tartalmaz valamilyen mesterséges adalékot: általában színezéket,<br />
tartósítószert, cukrot, zsírt. Ilyenkor is célszerű elolvasni<br />
az összetevőket, mert bár jóllehet a jelölt mesterséges adalék nincs<br />
benne, az nem zárja ki, hogy másféle adalékot ne mellőzne. Mert<br />
leginkább azt jelenti, hogy más olyan van benne, ami szintén nem jó.<br />
A film <strong>szám</strong>os tipikus, gyakori trükkre hívja fel a figyelmet, amiket<br />
legkönnyebben úgy lehet kivédeni, ha felkészültek vagyunk, tudjuk,<br />
nem felejtjük, mivel állunk szemben. A legjobb módszer, ha mindig<br />
elolvassuk az összetevőket, és kerüljük a félkész- és készételeket, valamint<br />
igyekszünk megbízható árusoktól, boltokban vásárolni.<br />
A filmet készítette: Verena von Ondarza és Dirk Zblewski<br />
A cikk szerzője: <strong>Ha</strong>gara-Nagy Nóra<br />
Az egy főre jutó napi ellátási kvóta:<br />
Kórházakban – 550,-Ft<br />
Börtönökben – 1.300,-Ft<br />
Ehhez nincs mit hozzáfűzni!!!<br />
132 JÓ HA FIGYELÜNK!
Change language