2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
szerváltás utáni időszaka aranykorának<br />
nevezni, összehasonlítva a többi időszakkal.<br />
2005-2010: A KEDVEZŐTLEN FOR-<br />
DULAT<br />
2004 szeptemberében megbuktatják Medgyessy<br />
Pétert, helyette Gyurcsány Ferenc<br />
jön. Medgyessy egy képzett közgazda, aki<br />
kétszeri pénzügyminiszterkedése (először<br />
1986-87) idején már bizonyított. Gyurcsány<br />
egy milliárdossá avanzsált korábbi<br />
politikus, aki nem rendelkezett sem a kellő<br />
makrogazdasági, gazdaságpolitikusi tapasztalattal,<br />
sem a megfelelő szintű elméleti felkészültséggel.<br />
Tetézte a bajt, hogy az orvos<br />
végzettségű Kóka János személyében egy<br />
hasonló kvalitású embert helyezett a gazdasági<br />
miniszteri posztra.<br />
2005-re még áthúzódott az előző hat év<br />
„tehetetlenségi nyomatéka”, de 2006-ban<br />
már megbicsaklik a magyar gazdaság. Az ok:<br />
katasztrofális közgazdasági tudatlanság a gazdaságpolitikában!<br />
Gyurcsány Ferenc és Kóka<br />
János rögeszméje az volt, hogy az autópálya<br />
építés hozza lendületbe a magyar gazdaságot.<br />
Ezt onnan tudjuk, hogy amikor ez a pénzügyileg<br />
megalapozatlan program már fölvitte<br />
az államháztartás hiányát 10% fölé, akkor a<br />
brüsszeli pénzügyi biztos, Joaquim Almunia<br />
raportra rendelte őket, ám ők „elmagyarázták”,<br />
hogy hagyjanak minket most autópályát<br />
építeni bármi áron, eladósodás árán is, mert<br />
ebből lesz a fellendülés. Ezt maga Gyurcsány<br />
és Kóka mondta el a magyar köztévében, csillogó<br />
szemmel, 2006-ban.<br />
Az eredmény katasztrofális volt: 2006-<br />
ban, egyetlen év alatt húszmilliárd dollárral<br />
(3400 milliárd forinttal) nőtt az ország adósságállománya,<br />
aminek a fele volt az államadósság<br />
növekménye. Ennek semmi köze<br />
nem volt a négy évvel korábbi béremelésekhez.<br />
Minden eredmény, amit elért a magyar<br />
gazdaság 1998-2005 között, szertefoszlott<br />
egyetlen év alatt! A GDP arányos államadósság<br />
felszökött az 1993. évi csúcsszintre, 83%-<br />
ra, az államcsődtől az országot csak az IMF<br />
25 milliárd eurós hitelkerete mentette meg.<br />
Az infláció a 2005. évi 3,6%-ról 8%-ra<br />
ugrott, aminek katasztrofális hatásai voltak.<br />
Gyorsan romlott az államháztartás egyenlege<br />
a kényszerű kamatlábemelés miatt,<br />
valamint elinflálódott az 1999-2002 közötti<br />
reálbér emelkedés minden eredménye.<br />
2005-2010 között 15%-kal csökkent a reálbér,<br />
és leesett az EU átlag 22%-ára. (2004-<br />
ben még 40%-on állt!) 2010-ben a reálbér<br />
színvonal Magyarországon az 1978. évinek<br />
felelt meg! Ekkor indult be a devizaadósság<br />
növekedése is, hiszen a gyors reálbér esés<br />
miatt a lakosság 88%-a nem rendelkezett<br />
semmilyen megtakarítással, a tartalékait élte<br />
gyorsan föl! Viszont lakni kell valahol… A<br />
forinthitelek kamatai elviselhetetlenné váltak<br />
az infláció újbóli megugrása miatt, így<br />
a lakosság kényszerből menekült a kockázatos<br />
devizahitel konstrukció felé. Nem lett<br />
volna ezzel sem baj, ha nem ilyen felelőtlen<br />
a monetáris politika, de megkezdődött a<br />
forint tragikus mélyrepülése is. A magyar<br />
lakosság önhibáján kívül adósodott el, ezt jó<br />
lenne, ha a közgazda guruk, a gazdaságpolitikusok,<br />
köztük a jegybank vezetői is világosan<br />
látnák, egyben érzékelve saját személyes<br />
felelősségüket!<br />
Gyurcsány bukása után jött Bajnai Gordon,<br />
akinek rögtön a kirobbant világgazdasági<br />
pénzügyi válsággal is meg kellett<br />
birkóznia. Bajnai megint egy elméletileg felkészületlen,<br />
gazdaságpolitikai tapasztalattal<br />
nem rendelkező, tehát teljesen alkalmatlan<br />
személy volt. Nem ismerte például azt a közgazdasági<br />
alapigazságot, hogy válság idején<br />
nem szabad egyensúlyra törekedni, mert az<br />
még jobban elmélyíti a válságot. Az államháztartás<br />
hiányát ugyan sikerült csökkentenie,<br />
de ez pirruszi győzelem volt: 2009-ben<br />
a gazdaság hat százaléknál is nagyobb mértékű<br />
visszaesése az ár, ami Európában a legnagyobb<br />
mértékű csökkenés ekkor.<br />
2010 UTÁN<br />
A második Orbán kormány lassan két éve<br />
van hatalmon. Nehéz helyzetben vette át a<br />
kormányrudat, ez kétségtelen. De nem is<br />
nyújtott semmi érdemlegeset ez alatt a közel<br />
két év alatt. Először is meg kellett volna már<br />
kezdeni egy erőteljes bérfelzárkóztatási<br />
programot, beépítve a bérekbe a lakáshoz<br />
jutás (lakáscélú hiteltörlesztés) költségeit.<br />
Erre van forrás, nem járna együtt további<br />
eladósodással, az politikai kérdés, hogy a<br />
GDP tortáját miként szeleteljük. Most nem<br />
stadionokat, tereket kell átépíteni, autópályákat<br />
építeni, stb., hanem például az orvosok<br />
bérét kellene rendezni. Matolcsy ama<br />
koncepciója, miszerint a GDP 19 százalékát<br />
elérő beruházási rátát 25%-ra kell fölemelni,<br />
jelzi, mennyire nincs tisztában a modern<br />
közgazdaságtan elméleti eredményeivel,<br />
mennyire a régi, elavult paradigmarendszer<br />
foglya. Gondolok itt arra, hogy a magyar<br />
Jánossy Ferenc már 1966-ban felismerte,<br />
hogy a beruházási ráta megemelésével nem<br />
lehet meggyorsítani a fejlődést, de még a<br />
növekedést sem. (A kettő nem ugyanaz!)<br />
De erre a következtetésre jutott Milton<br />
Friedman is, vagy később a szintén Nobeldíjas<br />
(1979) Theodore Williams Schultz,<br />
aki a humántőke elméletével érdemelte ki<br />
a díjat. A beruházási rátát csak a fogyasztás,<br />
vagyis a humán tőke rovására lehet megemelni.<br />
A bér, Schultz szerint nem költség,<br />
hanem beruházás az emberi tőkébe,<br />
a fogyasztás pedig a humán tényező újratermelése,<br />
tehát maga is a termelő szektor<br />
része, mégpedig nagyon fontos része! Ide<br />
tartozik az egészségügy és az oktatásügy is:<br />
beruházás, és nem költség.<br />
Elképesztő, hogy a magyar közgazdasági<br />
gondolkodást még mindig mennyire elavult<br />
eszmék, rég megcáfolt dogmák uralják. Ez egyben<br />
következménye a hazai közgazda oktatás<br />
tragikus elavultságának is (e sorok írója tapasztalatból<br />
beszél, mint volt egyetemi oktató!), de<br />
ez már egy másik cikk témája lehetne.<br />
Az Orbán-kormány súlyos tévedése volt<br />
még az adócsökkentés. Az egyszeri, nagyarányú<br />
adócsökkentés ugyanis sérti a Friedmani<br />
pénzellátás egyenletessége kritériumot, a<br />
monetárszférában erős fluktuációt eredményezve.<br />
Másrészt egy teljesen idejétmúlt,<br />
kimerült keynesiánus költségvetési politikai<br />
eszköztár erőltetését jelenti, hiszen a költségvetés<br />
bevételi és kiadási oldalai politikai<br />
okokból merevekké váltak már évtizedekkel<br />
ezelőtt. A monetaristák ezért javasolták az<br />
áttérést a költségvetési politikáról a monetáris<br />
politikára, vagyis a pénz mennyiségének<br />
pontos szabályozására. De erről a hazai közgazda<br />
szakma és a gazdaságpolitika semmit<br />
sem tud, tisztelet a kivételnek…<br />
Ugyancsak tévedés a külföldi tőkére<br />
alapozott modernizációs stratégia: olcsó<br />
bérekkel, adókedvezményekkel idecsalogatni<br />
a multikat. Ehelyett a hazai kkv-szektor,<br />
és a hazai tradicionális sikerágazatok<br />
(pl. élelmiszeripar, gyógyszeripar) feltőkésítésére,<br />
modernizációjára kellene a hangsúlyt<br />
helyezni. A külföldi tőke mikro szinten<br />
modernizált, makroszinten konzerválta<br />
inkább az elavult szerkezetet és gyarmati<br />
jellegű bekapcsolódásunkat a nemzetközi<br />
munkamegosztásba. A külföldi tőkét kiegészítő<br />
jelleggel, részvétel formájában kellett<br />
volna bevonzani, és nem száz százalékos<br />
tulajdonátadással, vagy adókedvezménnyel,<br />
nagyarányú beruházási támogatással.<br />
Továbbra is rossz az irány, rossz a gazdaságfilozófia.<br />
1998-2005 között jó feltételek<br />
adódtak egy valódi átfogó reformhoz és<br />
modernizációhoz, ebből a szempontból ez<br />
az időszak a lehetőségek hét éve, afféle mini<br />
aranykor volt. Sajnos a lehetőséget elszalasztottuk.<br />
Ami utána következett 2006-2010<br />
között, az fölér egy társadalmi-gazdasági<br />
tragédiával. De 2010 után sem állt be radikális<br />
fordulat, vagyis nem leszünk 2014-re<br />
Európa legversenyképesebb országa, ahogy<br />
Orbán Viktor ígéri. Egy képzett közgazdász<br />
<strong>szám</strong>ára ebből az ígéretből, vagy Matolcsy<br />
György megnyilvánulásaiból csak az elképesztő<br />
közgazdasági hozzá nem értés érzékelhető<br />
továbbra is, ami persze „oldalfüggetlen”<br />
jelenség, szinte mindegy hogy melyik párt<br />
van éppen hatalmon. Vergődésünk tovább<br />
folytatódik tehát. 30 évvel ezelőtt még nem<br />
gondoltuk volna, hogy ilyen hosszú veszszőfutás<br />
következik a nemzet <strong>szám</strong>ára. Attól<br />
tartok, hogy újabb harminc év múlva, akkori<br />
utódaink ugyanezt fogják érezni, gondolni…<br />
(A szerző Gazdag László közgazdász,<br />
egyetemi docens)<br />
Forrás: FN24<br />
84 JÓ HA FIGYELÜNK!
Change language