2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

More documents

Recommendations

Info

le. 1995-ben a hazai energetikai szektor külföldi kézre juttatásával kezdődött ez a hullám, majd folytatódott a nagyrészt korszerű (az előző egy-két évtizedben létesült) élelmiszeripari kapacitások szabályos elkótyavetyélésével. Ezáltal az élelmiszergazdaságban szétszakították a vertikális integrációs láncolatot, ahelyett, hogy inkább egyesítették volna, kiszolgáltatottá téve a hazai agrártermelőket. „Afrikai törzsfőnökök” adták el nemzeti kincseiket üveggyöngyökért! A privatizáció eme módja katasztrofális következményekkel járt. Nem tudott kialakulni nyugati mintára egy széles, részvénytulajdonosi kis- és középosztály, ehelyett egy latin-amerikai típusú túlkoncentrált tulajdonszerkezet jött létre, ami önmagában gátolja azóta is a modernizációt. Eme tulajdonszerkezet törvényszerű következménye a gazdaság, a politika és a bűnözés (lásd: korrupció) összefonódása. Ugyanakkor elmaradt a privatizációs bevétel, amit Csiha Judit privatizációs miniszter 1997-ben, egy parlamenti felszólalásában hétmilliárd dollárra (nem elírás!) becsült. Érdekes, e felszólalás után a fű se rezdült az országban. Másutt azonnal bukott volna a kormány! A Bokros-Surányi csomag kimondott célja volt az, hogy a jövedelmeket átcsoportosítsa a fogyasztás oldaláról a vállalkozói oldalra. Csakhogy ilyen átcsoportosítás egy pangó gazdaságban csakis valamely réteg kárára, és egy másik csoport hasznára lehetséges. Nos, itt a humán tényező, vagyis a dolgozó ember tragikus leértékelése ment végbe. A reálbér színvonal 1996-ban az 1989. évinek a 75%-ára, a nyugdíj színvonal a 69%-ára zsugorodott. Ez nagyobb mértékű életszínvonal zuhanás volt, mint az 1929- 33-as nagy válság idején. A vállalkozó oldal persze jól járt, 1996-ban nagyobb volt a luxusautók forgalma Magyarországon, mint Belgiumban, vagy Ausztriában. A szafari utak iránt is megnőtt a kereslet, viszont nem láttuk az új beruházásokat! De a legmegdöbbentőbb az egészben az volt, hogy a társadalomra rákényszerített áldozatnak semmi értelme nem volt! Elég csak a fenti makro mutatókat megnézni: egyik sem javult, sőt, mindegyik jelentősen romlott a megszorító csomag két éve alatt. De még mindig él Bokros Lajosról és csomagjáról az ország megmentőjének hamis mítosza… Súlyos hiba volt a monetáris leértékelési politika: 1995. március 13-án, a csomag meghirdetésének másnapján 9%-kal leértékelték a forintot, majd ez folytatódott a rengeteg kárt okozó csúszó leértékelés gyakorlatával. Ennek három negatív hatása volt: 1. importálta az inflációt, 2. leértékelte a magyar munkaerő teljesítményét külföld felé, 3. konzerválta az elavult exportszerkezetet. A Bokros-Surányi csomag két fontos gazdasági törvényt sértett meg, amelyeket még Milton Friedman tárt föl, és Nobel-díjat is kapott érte 1976-ban: 1. a pénzstabilitás elsődlegességének törvényét, 2. a pénzellátás egyenletességének szigorú kritériumát. A pénz külső és belső stabilitása a mai nyugati közgazdaságtanban és gazdaságpolitikában a közgazdasági egyszeregy alapvető része, minden más célt megelőz! A növekedés/recesszió, munkanélküliség/foglalkoztatás, egyensúly, stb. kérdése is csak a pénzstabilitás után következik a fontossági sorrendben. Ez csak a magyar közgazda gondolkodásban ismeretlen, de tapasztalatom szerint közgazda oktatásunk sem vesz róla tudomást. Bokros Lajos és Surányi György logikájában a forint leértékelése és gyors elinflálása volt az alapvető eszköze a a külkereskedelmi mérleg javításának, illetve reálbér és reálnyugdíj színvonal tudatos csökkentésének. Ez utóbbi abból a rögeszméből következett, miszerint az egyensúlyi zavarok oka a „túlfogyasztás”, a fedezet nélküli bérkiáramlás. Alapvető és tragikus tévedés ez, de a mai napig makacsul tartja magát a hazai közgazdasági gondolkodásban. Másrészt a leértékelés azért nem javította a külkereskedelmi mérleget, mert a magyar gazdaság importfüggősége technikai jellegű: az áremelkedést nem lehet a volumen visszafogásával kompenzálni, legföljebb az importár emelkedést inflációs belső áremelkedéssé transzformálni. A leértékelés ugyanakkor csupán az elavult exportszerkezetet konzerválja. Ilyen okok miatt nem sikerült Bokros Lajosnak javítania a külkereskedelmi egyenleget. Sajnos Bokros Lajos nem ismeri Milton Friedman ide vonatkozó kutatási eredményeit, elméletét. Nincs vele egyedül a hazai közgazda guruk közül. Még mindig hallom, hogy egyesek a forint további gyengítésével szeretnék javítani a külkereskedelmi mérleget. Sőt, az Európai Unió felé egy magyar közgazda javasolja, hogy az euró elinflálásával kell megoldani a jelenlegi pénzügyi válságot. Hogy ez a kamatlábak növelését kényszerítené ki, és ez milyen következményekkel járna az amúgy is eladósodott államok költségvetésére? Nem aggódom, az ilyen „bölcs” javaslatokra Nyugat-Európában nem lesz vevő egyetlen gazdaságpolitikus, vagy képzett közgazda sem. A pénzellátás egyenletessége azért fontos, mert Friedman kimutatta, hogy minden nagy válságot éppen eme kritérium súlyos megsértése idéz elő: erőteljes fluktuáció a monetáris rendszerben, ami a reálgazdaságra átgyűrűzve válságciklust generál. Friedman még az 1929-33-as válságot sem klasszikus túltermelési válságnak tartotta, hanem az 1920-as évek monetáris expanziója, majd a tőzsdekrach utáni monetáris fékberántás együttes következményének. Az 1920-as években az amerikaiak hitelből vettek részvényeket, mert alacsony volt a kamatláb. Ez a pénzügyi luftballon pukkad ki az 1929. októberi tőzsdekrach napján, majd a kapkodó gazdaságpolitika, a hirtelen kamatlábemelés és pénzszűkítés teremt mesterségesen árutöbbletet (túltermelést) a hirtelen összeszűkülő vásárlóerőhöz képest. Nos, a Bokros-Surányi csomag idején az 1989-ben kint levő hitelállomány (pénzmennyiség) 70%-át szívták vissza, amibe egy egészséges gazdaság is belerokkant volna, hát még a magyar gazdaság! Ez a csomag megsértette a tankönyvek legalapvetőbb axiómáit, ezért tipikusan a voluntarista gazdaságpolitika orvosi lovának tekinthető az egész. Mögötte a közgazdasági elméleti felkészületlenség érhető tetten! A BOKROS-CSOMAG UTÁNI KON- SZOLIDÁCIÓ 1996 februárjára már nyilvánvalóvá vált, hogy a „csomag” katasztrofális hatással van a gazdaságra, ezért Horn Gyula megvált Bokros Lajostól, aki így még egy évig sem volt miniszter. (Ha olyan sikeres volt, ahogy ma is egyesek beállítják, miért kellett 11 hónap után távoznia?) De azt nem lehetett bevallani, hogy ez a „csomag” okozta a válságot magát (amit elkerülni akart), tehát hogy a terápia volt hibás, ezért elkezdődött a mítoszgyártás erről a rendkívül kártékony csomagról. Bokrost Medgyessy Péter követte a pénzügyminiszteri poszton. Feladata a Bokros-Surányi csomag miatti súlyos válság leküzdése volt, amit sikerrel teljesített. 1997 második felében a magyar gazdaság kezdett kilábalni a „csomag” miatti sokkból, és újra növekedési pályára állt. Pontosabban visszaállt az 1994-ben már megkezdett növekedési pályára, ahonnan a „csomag” térítette le. Medgyessy legfőbb eredménye az infláció visszavitele volt 28%-ról az 1994. évi 18% körüli szintre. Végül az első Orbán kormány egy már konszolidált, pénzügyileg rendbe tett, működőképes gazdaságot vett át Medgyessy Pétertől. De érdekes módon, „felkészült” közgazda guruink szerint Bokros Lajos konszolidálta a gazdaságot, nem az őt követő Medgyessy. Nos, a makroadatok nem éppen erről tanúskodnak! 1998-2005: AZ ARANYKOR Az első Orbán-kormány idején (1998 tavaszától 2002 tavaszáig) az 1997 második felében újraindult Jánossy-féle helyreállítási periódus, valamint az eredményes Medgyessy-féle pénzügyi konszolidáció eredményeként a gazdaság folyamatosan 4-5% 82 JÓ HA FIGYELÜNK!
között nőtt, és szépen ment lefelé az infláció. Persze ne feledjük el, hogy a gazdaság 1999- ben még mindig csak az 1989. évi, tíz évvel korábbi szinten volt, a belföldi felhasználás pedig az adósságszolgálat növekedése miatt csak az 1979. évi, húsz évvel korábbi szinten. Az Orbán-kormány folytatta elődje privatizációs politikáját, és privatizációs bevételekből csökkentette az államadósságot, amely az 1993. évi 83 százalékos csúcsról lement 2001 végére 53% közelébe. Ennek a mutatónak a látványos javulása tehát két tényezőből adódott: 1. privatizációs bevételek, 2. a gazdaság gyors növekedése. Nő a GDP, csökken a privatizációs bevételek révén az adósságállomány, tehát lefelé megy a GDP arányos adósság. Én mégis a legfontosabb eredménynek nem ezt, hanem azt, hogy 2000-re az inflációt egyszámjegyűvé sikerült levinni (9,8%). Ez kétségtelenül Varga Mihály pénzügyminiszter érdeme. 1999-ben elkezdődött a minimálbéremelés, amely három lépésben valósult meg, és 19 600 Ft-ról 2001 végéig fölment 50 ezer forintra. Csakhogy ez kevés volt a választók bizalmának megnyeréséhez, hiszen a reálbér színvonal növekedése így is messze elmaradt a GDP bővülésének ütemétől. A lakosság viszont fordulatot várt az életszínvonal terén is. Ebbéli várakozásaiban csalódva elfordult a 2002 tavaszi választásokon a Fidesz-kormánytól és jött az újabb szocialista kormány, Medgyessy Péterrel az élen. Medgyessy 2002 szeptemberében meglépte a 800 ezer közalkalmazottat érintő 50%-os béremelést, ami a magyar gazdaságtörténet legnagyobb egyszeri béremelése volt! Emlékeztetnék rá, hogy ez a lépés is súlyosan sértette a Milton Friedmani pénzellátás egyenletessége szigorú kritériumát, tehát hordozott magában veszélyeket. Viszont az 1998-2002 közötti jó gazdasági teljesítmény, és a GDP növekedésétől jelentősen elmaradó reálbér növekedés miatt antinómia alakult ki a gazdasági teljesítmény és a bérszínvonal között: az utóbbi jelentősen elmaradt az előbbitől. Ebben az esetben, amikor egy egyszeri, lökésszerű kiigazítás történik, a pénzellátás egyenletességének kritériumánál is fontosabb tényező a gazdaság normális működése szempontjából a pénzmennyiség és a reálgazdaság teljesítményének megfelelése kritériuma! Mit jelent ez? A Milton Friedmani logika továbbgondolásából következik, hogy a kiáramló pénzmennyiségnek pontosan egyeznie kell a reálgazdaság teljesítményével. Ha a pénzmennyiség több mint a reálgazdaság teljesítménye, akkor törvényszerű az infláció jelentkezése. Ha viszont a pénzmenynyiség elmarad a reálgazdaság teljesítményétől, akkor ez a reálgazdaság továbbfejlődését, növekedését fogja vissza a tapasztalat szerint. Az Orbán-kormány minimálbér emelése és a Medgyessy kormány közalkalmazotti béremelése csupán közelítette egymáshoz a reálgazdaság és a monetárszféra megbomlott egyensúlyát, ezért nem okozott egyik sem komolyabb egyensúlyi problémát. 2004 végére az egy főre jutó GDP terén az EU-átlag 65%-án álltunk, míg az egy főre jutó reálbér szintjén a 40%-án. Ez azt jelenti, hogy még mindig elmaradt a reálbér színvonal az optimálistól, a gazdasági teljesítmény alapján szükséges mértéktől, a nagyarányú béremelések után is. Szó sincs tehát a magyar gazdaság esetében „túlfogyasztásról”, meg hogy az „osztogató kormányok” idézik elő a problémát. Ezzel a megszorító fiskális csomagok értelmetlenségére, sőt, káros hatására is rámutattam. Nem véletlen, hogy ezek a csomagok ennyire eredménytelen voltak! Négy ilyen csomag volt az elmúlt három évtizedben: 1. 1979-81 (árreform, a dotációk jelentős részének leépítése), 2. 1987-89 („kiigazításként” jelentős életszínvonal csökkentés), 3. 1995-96 (Bokros-Surányi csomag), 4. 2008- … (Bajnai-csomag). Fölhívnám a figyelmet arra, hogy a legutóbbi csomag valójában még nem ért véget, és hogy e csomagok értelmetlenségét az idő már rég igazolta. 1998-2005 között a GDP 4-5 százalékkal nőtt évente, az infláció lement 18,3%-ról 3,5%-ra, az államháztartás hiánya a 2002. évi 8,9%-ról 2004 végéig 6,4%-ra. Tehát minden mutató kedvezően alakult a nagyarányú béremelések után is. Ezért teljesen téves a száznapos programra, Medgyessy meghirdetett „jóléti rendszerváltására” mutogatni. Valójában a béremelések kedvező hatással voltak a magyar gazdaságra. Egy fontos makro mutató, a GDP arányos államadósság kétségtelenül romlott 2002-2004 között, a 2001. évi 53%-ról viszszakúszott 59%-ra. De ennek oka nem a béremelés volt, hanem az, hogy elfogyott a privatizálható vagyon, illetve hogy Medgyessy leállította tudatosan is a már erősen túlzásba vitt privatizációt. A kamatos kamat törvényei szerint kezdett el fölfelé kúszni a GDP arányos államadósság. Kérdés, hogy például a bérszínvonal emelés rovására lehetett volna-e, érdemes lett volna-e ezt megállítani? Úgy gondolom, hogy nem. Egyrészt nem lehetett volna, ugyanis a béremelések forrása nem hitelfelvétel volt, másféle forrásból valósult meg: bizonyos állami beruházások, pl., autópálya építkezés elhalasztásával. Az állami költségvetés kímélését szolgálta ekkor a ppp-konstrukció a nagyberuházásoknál, jóllehet, igazi felfutására már a Gyurcsány-kormány alatt került sor. (Ezt a konstrukciót joggal bírálják ma, hiszen a kezdeti megtakarítás a beruházás időszakában a későbbi működtetés magasabb állami kiadásait vonta maga után.) Másrészt nem lett volna érdemes erőltetni az adósságszolgálatot a béremelés rovására, ugyanis csak reálbércsökkenés esetén állt volna rendelkezésre ilyen forrás, hiszen nem hitelfelvétel állt a béremelés mögött, mint hangsúlyoztam. Az emelés elvetésével nem csökkent volna maga az adósságszolgálat. Bércsökkentéssel (az állami szférában) esetleg felszabadult volna erre forrás. A GDP arányos államadósság kúszó emelkedését két módon lehetett volna 2002-től megállítani: 1. a GDP növekedésének jelentős fokozásával, 2. privatizációs bevételekből. 2002-ben már egyikre sem volt lehetőség. Mindezzel a gonddal, tehát a GDP arányos államadósság újbóli lassú emelkedésével együtt azt lehet mondani, hogy az ország jó úton haladt, bár elmaradt néhány fontos reformintézkedés: 1. az állami alkalmazotti szféra jelentős csökkentése, 2. a gazdaság makro szerkezetének átalakítása. Az államapparátus karcsúsítására éppen a jelentős közalkalmazotti béremelés után lett volna kedvező alkalom, a társadalmi elfogadtatás szempontjából, de sajnos ezt Medgyessy Péter kormánya elmulasztotta. A magyar gazdaság makro szerkezete ugyanakkor elavult, de e téren nem történt változás. Export árbevételünk 80-82%-a import, alacsony fokú a magyar gazdaság transzformációs képessége, hozzáadott érték termelő képessége, magas fokú az energia- és nyersanyagtartalma, valamint import alkatrész tartalma a termékeinknek. Ez a krónikus egyensúlyi zavarok oka, és nem a „túlfogyasztás”, meg az „osztogató kormányok”, ahogy közgazda guruink hiszik, hirdetik. A külföldi tőke sem változtatott ezen, az alkatrész összeszerelő- és bérmunka tevékenység meghonosításával. Az autóipar, és más ágazatok ugyan modern termékeket bocsátanak ki, de mi nem a magas hozzáadott érték termelő fázisban kapcsolódunk be, hanem egy alacsony hatékonyságú fázisban, így ez a szféra rendkívül megtévesztő. A hazai be- és rádolgozó kkv-szektor sem tud kialakulni, mert ezek multicégek, amelyek mindig a legolcsóbb, leghatékonyabb beszállítókat keresik és találják meg, szerte a világon. Ezért illúzió(nak bizonyult), hogy majd kiépül egy ilyen bedolgozó hazai szektor. Az esztergomi Szuzuki gyár esetében papíron létezik egy ilyen szektor már, de ez is megtévesztő, ugyanis csupán import alkatrészeket nagyobb részegységekké összeszerelő hazai beszállítókról van szó. (Lásd: Csath Magdolna: Kiművelt emberfők nélkül? Kairosz K. 2011.) Mégis, az 1998-2005 közötti hét évet nyugodtan lehet a magyar gazdaság rend- JÓ HA FIGYELÜNK! 83
Page 1 and 2:
Szóljatok, ha szólni kell... most
Page 3 and 4:
10 20 49 70 35 85 101 JÓ HA FIGYEL
Page 5 and 6:
sungtól a világ legnagyobb okoste
Page 7 and 8:
Ennek ellenére még nem találkozt
Page 9 and 10:
forinthoz, amit a Bethlen Gábor al
Page 11 and 12:
Bizonyára nem nélkülöznek minde
Page 13 and 14:
szüntetném ezeket. De ez persze c
Page 15 and 16:
üzemanyagár sem izgat bennünket
Page 17 and 18:
nem lehet hozzányúlni szükség e
Page 19 and 20:
JÓ HA FIGYELÜNK! 19
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
BOLGÁR ÚR MÁR MEGMONDTA: A LEGJO
Page 25 and 26:
lemészárolta a történelem. A Ha
Page 27 and 28:
NÉPSZAVAZÁS - ÉLET AZ UNIÓN KÍ
Page 29 and 30:
szuk elvesztése miatti félelem le
Page 31 and 32: akkor meglehetősen erélyesen és
Page 33 and 34: naságnál volt besúgó..!! Azt is
Page 35 and 36: A SZÜKSÉGES ROSSZ, A KÖZPONTI KU
Page 37 and 38: zál az adott kérdéssel? Vagy ez
Page 39 and 40: detten, a „minden áron, ha beled
Page 41 and 42: gazdasági problémák lényeges ok
Page 43 and 44: E szerint tudományosan is megerős
Page 45 and 46: AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL
Page 47 and 48: A MAGYAR GENETIKUSAN ALATTVALÓ Kos
Page 49 and 50: CARLOS LATUFF, A KARIKATURISTA Az
Page 51 and 52: JÓ HA FIGYELÜNK! 51
Page 53 and 54: JÓ HA FIGYELÜNK! 53
Page 55 and 56: EZT SZÍVLELJÜK MEG! Kedves Mindny
Page 57 and 58: BÉKÉSEN MENETELTEK A GYARMATOSÍT
Page 59 and 60: DAVOS ÜRÜGYÉN Davos a globalizá
Page 61 and 62: GLEICHSCHALTUNG - azaz: Szíria, Ir
Page 63 and 64: során előbb vagy utóbb elérkezi
Page 65 and 66: miniszter megjegyezte, a globális
Page 67 and 68: • jutalmazzák a teremtő munkát
Page 69 and 70: en. Ehhez pedig nekünk is tanulni
Page 71 and 72: sának a címe: „Öngyűlölők e
Page 73 and 74: levelet írt Izrael államnak és l
Page 75 and 76: AZ EURÓPAI SZUPERÁLLAM SZÜLETÉS
Page 77 and 78: FELHASZNÁLÓI MINDEN LÉPÉSÉT NY
Page 79 and 80: Barroso úgy nyilatkozott, hogy ket
Page 81: BOGÁR LÁSZLÓ AZ IMF-RŐL: EZ VÉ
Page 85 and 86: NÉMI FEGYVERSZÜNET ÉS GYORSMÉRL
Page 87 and 88: zása területünkön, akár a magy
Page 89 and 90: ÜLNI FOGNAK? A görög rendőrszak
Page 91 and 92: A viselkedésmintákat már a szere
Page 93 and 94: lása, azaz a pénz uralma mindenek
Page 95 and 96: A GDP TRÓNFOSZTÁSA nem azt méri,
Page 97 and 98: felvett hitel vagy hazai forint meg
Page 99 and 100: NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ, DE VAN MI
Page 101 and 102: JÁKSÓ LÁSZLÓ KÉTMILLIÁRDJA A
Page 103 and 104: NAGYON FIATAL, NAGYON MAGYAR, NAGYO
Page 105 and 106: kimagasló, átlagban a szélsőjob
Page 107 and 108: ság a szobában békésen várta a
Page 109 and 110: KIMONDTÁK A KIMONDHATATLANT - avag
Page 111 and 112: Kimondták a kimondhatatlant, a kir
Page 113 and 114: Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közg
Page 115 and 116: A kormány elé terjesztett új ter
Page 117 and 118: BARTÓK II. - NAGY-SZENT-MIKLÓS KI
Page 119 and 120: CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA ERDÉLYB
Page 121 and 122: LELEPLEZŐ A LÍBIA ELLENI NYUGATI
Page 123 and 124: Ha az emberek kibillennek az egyens
Page 125 and 126: Ezt csak azért említettem meg, me
Page 127 and 128: megadta a mobilszámát, hogy e-mai
Page 129 and 130: magyar miniszterelnök Antall egyko
Page 131 and 132: és elmozdítására. A hit emberei
Page 133 and 134:
SZENZÁCIÓS FELFEDEZÉS: EGÉSZ EU
Page 135 and 136:
az IMF-re és az Európai Unióra.
Page 137 and 138:
hitelezési gyakorlat újra induljo
Page 139 and 140:
NYILAS MISI ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ O
Page 141 and 142:
Nem azt tartja feladatának az új
Page 143 and 144:
RÓMAI LEVÉL Magyarország baráta
Page 145 and 146:
KÍNA LENNE A VILÁG ÜZEME, INDIA
Page 147 and 148:
BANKÁROK A NYUGAT DIKTÁTORAI Ezer
Page 149 and 150:
Page 151 and 152:
SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD!
Page 153 and 154:
Székely János esztergom-budapesti
Page 155 and 156:
TÖRÖKORSZÁG ÚJ FLOTTÁJA KÉSZ
Page 157 and 158:
…MELYIKŐTÖK MELYIK? Ford Fairla
Page 159 and 160:
tével e szám sajnálatosan megfel
Page 161 and 162:
A Gati felesége elleni vizsgálato
Page 163 and 164:
gyógyszerszedésünkre vonatkozóa
Page 165 and 166:
zák a szívbetegséget, ezért a t
Page 167 and 168:
ákkal szembeni hatékonyságot nö
Page 169 and 170:
esetén, melyeket „hagyományos,
Page 171 and 172:
ALKOHOLIZMUS Isten hat nap alatt me
Page 173 and 174:
és egyedülálló tulajdonsága.
Page 175 and 176:
maradni, a saját élelmiszert term
show all

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?