2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

E szerint tudományosan is megerősítést nyert az a jelenség, amelyet
Nietzsche „csordaszellemként” aposztrofált, és amelyben Határ
Győző „az emberjószág azonosulási mániáját” látja. Noha az újonnan
diagnosztizált szimptóma lényegénél fogva egyidős a közösségi
létformával, napjaink modern társadalmában a tömegfogyasztásra
szánt „egyengondolatot” sulykoló globális média vált a hivatásos
terjesztőjévé. „In a time of universal deceit, telling the truth is a
revolutionary act” (Orwell).
Ugyanezen okból egy minden dogmatikával és ortodoxiával
(vagyis a csoportgondolkodás kanonizált formáival) szemben álló
szellemi irányzat csakis ünneprontó lehet a „demokratikus” gulágon.
Ez különösen érvényes a tabutörő szókimondást, a szellemi nyitottságot
és a gondolati eretnekséget saját lételemévé tevő európai Új
Jobboldalra, amelyet inkább csak a referenciái miatt neveznek így,
mert az általa védelmezett eszmék „jelenleg ugyan a jobboldalon
vannak, de nem szükségképpen jobboldaliak” (Alain de Benoist).
Elmekórtani értelemben idiótának számító egyedekből áll az
emberiség döntő többsége, akik természetszerűleg szívesebben
hagyják magukat elkábítani, mint felvilágosítani. Ők a saulista igehirdetők,
a Nagy Fantom sameszai által magasztalt – merthogy a hit
befogadására lehető legalkalmasabb – sancta simplicitas állapotában
leledzenek. Nem csoda, hogy a teológusok dolga hálásabb, mint a
filozófusoké. „A világ bolondjait választotta ki magának az isten,
hogy megszégyenítse a bölcseket” (Saul). „A világ bölcsessége hitványság,
ám jó a balgaság” (szintén Saul). „A zsidók jelt kívánnak, a
görögök bölcsességet keresnek, mi pedig prédikáljuk a Krisztust” (a
változatosság kedvéért ugyancsak Saul, aki előtt a bölcsesség nem
állt különösebben nagy becsben, hiszen a philoszophia szó mindössze
egyszer szerepel a leveleiben, akkor is az „üres csalás” szinonimájaként,
ld. Kol. 2,8). Mindezt Tertullianus azzal fejeli meg, hogy a
bölcsességet az eretnekség szülőanyjának nyilvánítja, miután Arisztotelésztől
megtanulta, hogy a hitetlenkedés a bölcsesség forrása.
Egyfelől „aude sapere” a kevesek, másfelől „ama nescire” a sokaság
számára. A legtöbb ember elutasítja a „cogito ergo sum” karteziánus
elvét. Nem gondolkodnak – csak vannak. Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa, olvasható a Bibliában, amely a
világ legolvasottabb könyve. Meg is látszik az emberiségen (Bognár
József dixit). Thomas Paine szerint „amikor az obszcén történetek-
ről, a kéjsóvár bujaságról, a kíméletlen kínzásokkal társuló kivégzésekről,
a könyörtelen bosszúról olvasunk, amelyek végül is kitöltik
a Biblia felét, következetesebb lenne, ha az ördög szavának, nem
pedig az isten szavának neveznénk. A Biblia a gonoszság történelme,
amely az emberiség megrontására és brutalizálására szolgál”.
Olykor úgy látszik, mintha a történelmet a tömegek alakítanák, de ez
csak optikai csalódás. Mindenkor és mindenhol a karizmatikus vezéregyéniségek
által befolyásolt és irányított cselekvő kisebbségek mozgatták
az eseményeket, miközben a bamba többség csak sodródott az árral.
Többnyire ahhoz is gyávák az emberek, hogy boldogok legyenek, holott
Periklész óta tudjuk, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság
titka viszont a bátorság. Aki szellemileg sem képes önmagát felszabadítani,
az nem méltó a homo sapiens antropológiai státusra. Nem elégedve
meg a médiatikus úton megvalósuló gondolati szabványosítással, korunk
orwelliánus „rendszergazdái” a szólás szabadságát is korlátozzák az ún.
szájkosár-törvények révén. „A vélemény szabadsága mindenekelőtt a
vélemény alkotásának és kinyilvánításának a szabadsága mindenki számára,
még és különösen akkor is, ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzók
véleményével. Az az ember, akinek nincs joga nemet mondani,
csupán egy rabszolga” (Arthur Koestler). Manapság a világ államainak
többsége nem tekinthető szabadnak, mert „egy szabad államban helyénvaló,
ha mindenki azt gondolja, amit akar, és mindenki azt mondja, amit
gondol” (Spinoza). Horribile dictu – napjaink abszolút tabujáról is,
amelynek szentesítése érdekében a soá-bizniszben utazók kisajátították
az eredetileg saulista érvényű „heresis est maxima opera maleficarum
non credere” előírását. „A nagy filozófusok és a nagy tudósok azért tudtak
nagy dolgokat megvalósítani, mert a kétely kulcsában mozogtak.
(…) Óvakodjatok azoktól, akik nem kételkednek!” (Dario Fo). « La
pensée ne doit jamais se soumettre, ni à un dogme, ni à un parti, ni à une
passion, ni à un intérêt, ni à une idée préconçue, ni à quoi que ce soit, si
ce n’est aux faits eux-mêmes, parce que, pour elle, se soumettre, ce serait
cesser d’être.» (Henri Poincaré)
Régóta kiderült már, hogy a „liberálisnak” mondott modern
demokráciák csupán gazdaságilag szabadelvűek, minden más téren
viszont a jövő zombiemberiségét előkészítő kísérleti laboratóriumként
működnek. Az életmód uniformizált, a gondolkodás homogenizált,
a levegő kondicionált – az emberek fejében lévő is. Minden
globális folyamat a fajok, határok és hagyományok nélküli Új Világ,
egy planetáris szabadpiac irányába vezet, ahol majd semmi és senki
nem fogja akadályozni az áruk és szolgáltatások parttalan áramlását
a „mindig többet!” jegyében zakatoló turbókapitalizmus igényeihez
igazodva. Az egyénieskedés eltűnésre ítéltetett. Minden tekintetben.
Delíriumnak tűnhet, de nagyon könnyen a közeljövő valóságává
válhat egy Randall Kennedy nevű amerikai néger szerző vágyálma, aki
a fajok közötti párkapcsolatokat (Interracial Intimacies) propagáló azonos
című könyvében – saját szempontjából persze tökéletesen érthető
módon (ld. eugenika) – kifejezetten pozitívnak tartja az amerikai fehérek
elkorcsosulását (“mongrelisation”), mert reményei szerint ily módon
eltűnnek majd a tiszta fajok, mindenekelőtt a fehér. Más kérdés, hogy
a momentán egyedül üdvözítő „tudományos” álláspont szerint csupán
egyetlen emberfaj létezik, és magától (?) értetődően a nem létező
fehér faj teljesen egyenértékű a nem létező feketével. „I have a dream…”,
mondta Martin Luther King, avagy álmodik a nyomor.
Nietzsche szerint az isten előtti egyenlőség ötlete Szent Pál (alias
Saul) pajesza alól pattant ki, nyilván az egyik epilepsziás rohama
alatt (vö. Gal. 14,12-14). A Multi-Level Marketing feltalálója és a
monoteizmus piacosításának topmenedzsere számára (akit athéni
epikureus és sztoikus vitapartnerei a gúnyos „szpermologosz” –
vagyis „szószátyár”, „mások hasába lyukat beszélő” – címkével illettek)
mindegy volt, hogy a hívő ki fia-borja (vagy inkább szamara).
Bárki jöhetett, csak gyarapodjék a nyáj. Micsoda nonszensz, hogy
manapság vannak, akik Európát és az EU-t azért utasítják el, mert
Alkotmányából kimaradt a kereszténységre való utalás. Ezek Európát
úgymond „nemzeti keresztény” alapon vetik el, holott a keresz-
JÓ HA FIGYELÜNK! 43