2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A SZÜKSÉGES ROSSZ, A KÖZPONTI<br />
KUSSOLTATÁS MÓDSZERTANA<br />
– avagy Tartozni mán pedig mindig köll valahova! –<br />
„Egyedül nem megy!” énekelte<br />
egykoron a Ripacsok című film<br />
felejthetetlen párosa a mozivásznon<br />
a nagysikerű nadrágdalban.<br />
Mára ennek a dalnak a szövege is<br />
erőteljes átfazonírozásra szorul az<br />
eurokonform imídzs érdekében.<br />
Ma úgy járja a nóta, hogy<br />
EGYEDÜL NEM MEHET!<br />
Miért? Azért, mert NEM<br />
ENGEDIK!<br />
Mindenkinek érintettnek kell<br />
lennie! Senki nem maradhat ki!<br />
Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk<br />
az út szélén, még a végén magától<br />
feltápászkodik, és elindul az<br />
ellenkező irányban! Tehát lehet,<br />
hogy közelebb járunk az igazsághoz<br />
amikor azt mondjuk, hogy<br />
senki nem úszhatja meg! Igaz,<br />
ennek ára van, amit szigorúan<br />
behajtanak rajtad (no és persze<br />
veled együtt rajtam is), de hát<br />
pont ez a lényeg, mindenkinek<br />
fizetnie kell! Muszáj! Akkoris<br />
átkísérünk az út túloldalára,<br />
ha semmi keresnivalód sincs<br />
ott, és eszed ágában sem volt<br />
oda átkelni. Akkor is át fogunk<br />
kísérni, mert neked az a jó.<br />
Senki sem maradhat ki az<br />
adófizetés alól! A sarc mindenek<br />
felett!<br />
A Hír Tv legutóbbi Globál<br />
című műsorában Horvátország<br />
EU-s csatlakozásáról szóló népszavazásával<br />
foglalkoztak. Első<br />
ránézésre azt hihetnénk, a téma<br />
kevéssé érdekes a mi <strong>szám</strong>unkra,<br />
mégis, az itt is alkalmazott eurokrata<br />
módszertan gyakorlata az,<br />
amely kitűnően példázza <strong>szám</strong>unkra<br />
mennyire hiábavaló volt<br />
a hatalmas tömeg megsétáltatása<br />
az Andrássy úton. Megmutat<br />
még valmi mást is, de erről majd<br />
egy kicsit később.<br />
Idézzük a műsor<br />
felvezetőszövegét:<br />
„Kelletlen horvát IGEN az<br />
unióra. Horvátországban a kétharmad<br />
az uniós csatlakozásra szavazott.<br />
A részvételi arány azonban<br />
több mint kiábrándító. Mindössze<br />
43,5%-os volt. Vajon mit üzennek<br />
a <strong>szám</strong>ok? Miért nem tekintik történelmi<br />
igazságtételnek az uniós<br />
csatlakozást? Miért nincs felhőtlen<br />
öröm Zágrábban? A horvátok<br />
miért a szükséges rosszat látják az<br />
unióban? A stúdióban Sokcsevits<br />
Dénes és Skenderović Marin.<br />
Az unió 28. tagállama lesz<br />
Horvátország. Így döntöttek a horvátok<br />
január 22-én vasárnap. Az<br />
IGEN-ek győzelme nem volt kérdés,<br />
hiszen minden jelentős horvát<br />
párt a csatlakozás mellett kampányolt.<br />
Sőt, még a Hágában raboskodó<br />
Ante Gotovina tábornok is<br />
erre buzdította a horvátokat.<br />
Ami viszont mindenkit meglepett,<br />
az a mérsékeltnek is csak<br />
jóindulattasl nevezhető részvételi<br />
arány volt, 43,5%-kal. A kormány<br />
ennek megfelelően visszafogottan<br />
ünnepelt és a horvátok öröme sem<br />
volt teljesen felhőtlen. Az országra<br />
még <strong>szám</strong>os átalakítás vár.<br />
Kezdve a közigazgatástól a költségvetésen<br />
át az igazságszolgáltatásig.<br />
Ezután következik majd a<br />
tagállamok ratifikációja. A tervek<br />
szerint 2013. július elsején csatlakozik<br />
majd Horvátország az<br />
Európai Unióhoz.”<br />
Eddig és ne tovább! Ez az a<br />
végső határ ameddig ma engedélyezik<br />
az ún. fősodratú médiában<br />
a mértéket, ameddig el<br />
lehet menni. A szükséges rossz!<br />
Tehát nem jó, mindenki érzi,<br />
hogy a dolog már több mint gáz,<br />
de az összes esetlegesen felmerülő<br />
negatívum ellenére akkoris<br />
SZÜKSÉGES!<br />
Nincs itt mese! Ez mán pedig<br />
akkó’ is köll nekünk! <strong>Ha</strong> beledöglünk,<br />
akkó’ is!<br />
És itt érünk el megint ahhoz<br />
a pillanathoz, amikor a dogmatizmus<br />
megkérdőjelezhetetlen<br />
igazságnak tűnő kikezdhetetlen<br />
monolit márványtömbjébe<br />
ütközünk, ezzel a jól megtermett<br />
halmozott képzavarral.<br />
Megint a rossz kiindulási pont,<br />
megint a „csak és kizárólag”,<br />
megint a „nincs más út, Brüsszel<br />
meg Washington barátsága, mán<br />
pediglen ez ténykérdés” kezdetű<br />
össznépi kesergő.<br />
A műsor időről időre szalagcímben<br />
felbukkanó aposztrofálásaként<br />
a következő felirat volt<br />
olvasható: Lelkesedés takarék-<br />
A gazdag zsidók Amerikában kötöttek ki, a szegények vagy a<br />
konc. táborokban, vagy Palesztinában kötöttek ki, hogy ott létrehozzák<br />
az „ígéret foldjét”.<br />
A világhatalom pedig alakul tovább, neki vetik alá az ENSZ, az<br />
Unió államokat, melyeket létrehoznak avval a szándékkal,<br />
hogy általuk még könnyebben irányíthassák az egypólusú világdiktatúrát<br />
amelyet demokráciának csúfolnak ma.<br />
Azért csúfolnak, mert már semmi köze sincs a valós demokráciához.<br />
Diktatúra ez a legjavából!<br />
A magyar hozzáállás pedig pontosan ezt a mocskos diktatúrát<br />
igyekszik megszüntetni úgy, hogy meg akarja dönteni azon központ<br />
parancsoló magatartását,<br />
amelynek célja az egy központú, eddig a világ legádázabb diktatúrája<br />
létrehozása a cél.<br />
Hiába ebbe a képbe nem illik bele a magyar megoldások ténye.<br />
A megoldás még mindig visszanyúlik 56-ra, a kommunizmus jármának<br />
a lerázására.<br />
E.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 35
Change language