2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

More documents

Recommendations

Info

EGY ILLÚZIÓ JÖVŐJE – avagy az amerikai „négerintegráció” tanulságai – A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét Megszállottan légvárakat építeni – talán ez lehetne a mottója annak a „tudományos” műnek, amelyet a washingtoni Amerikai Egyetem két oktatója, a fehér Leonard Steinhorn és a fekete Barbara Diggs- Brown követett el az amerikai négerek immár évtizedek óta (hiába) remélt beilleszkedéséről, és amelyet gyógypedagógiai célzattal a gyöngyöspatai események kapcsán elhíresült amerikai cigányvédő agitátor, Richard Fields figyelmébe kellett volna ajánlani, mielőtt arra vetemedett, hogy mások portája elé jöjjön söprögetni. A bőrünk színe alapján: A beilleszkedés ábrándja és a faj valósága (By the Color of our Skin: The Illusion of Integration and the Reality of Race, Dutton, 1999) című – de az igencsak ígéretes alcím dacára végeredményben mégis a „politikai korrektség” kánonjait követő – könyvükben maguk a szerzők is kénytelenek elismerni, hogy a képmutató és ostoba fecsegések ellenére az amerikai feketék és fehérek nem integrálódtak, és erre nem is lehet számítani. Bevezetésként egymás után sorjáznak az (utóbb, sajnos, megtévesztőnek bizonyuló) ikonoklaszta kitételek: például „feltesszük a kérdést, hogy vajon nemzeti rajongásunk az integráció ideálja iránt akadályozza vagy segíti a faji kapcsolatokat”; vagy „úgy hisszük, hogy Amerika számára az a legjobb, ha szembesül az igazsággal, és többé nem állítja azt, hogy az integráció mítoszának bármi köze is lenne a faji valósághoz”; vagy „minél hamarabb ismerjük el a bőrszínek közötti határvonal állandóságát, annál előbb kezdhetjük meg faji megosztottságunk tisztességes számba vételét és egy alternatív elképzelés kifejlesztését közös jövőnkhöz”, és így tovább. Könyvük legnagyobb részét azonban az antirasszista konvenciók rabjaiként okoskodó szerzők azon példák felsorolására és ostorozására szánják, amelyek szerintük azt bizonyítják, hogy a fehérek egyszerűen képtelenek a keveredésre: elköltöznek, ha négerek veszik meg a szomszéd házat, „fajtiszta” magániskolákba járatják a gyerekeiket, csak egymás között hajlandók szocializálódni stb. Valójában az integráció csak addig tart, amíg „az első fekete család beköltözik, az utolsó fehér pedig elköltözik”. Még a fajkeveredés kísérleti laboratóriumának szánt egyetemeken sem jobb a helyzet: „Nem emlékszem semmiféle nyílt faji ellenségességre, ehhez ugyanis a (fajok közötti) kapcsolatok egy bizonyos szintjére lenne szükség”, mondja az egyik diák. Az amerikai társadalom tehát alig számít integráltabbnak, mint ötven éve. Ez annál is figyelemreméltóbb, mert a fehérek döntő többsége változatlanul azt állítja, hogy támogatja és gyakorolja is az integrációt. Felmérések szerint a fehérek 60-90 százaléka mondja azt magáról, hogy legalább egy közeli barátja néger. Az USA fehér és fekete népessége közötti számarányt tekintve ez azt jelenti, hogy minden négernek (a legdegeneráltabb gettólakót is beleértve) öt vagy hat közeli fehér barátjának kellene lennie, ami persze képtelenség. Sokkal inkább az amerikai fehérek döbbenetes szervilizmusát bizonyítja, akik attól félve, hogy netán rájuk sütik a modern kor legrettenetesebb stigmáját, a rasszizmus bélyegét, még önmaguknak is hazudnak, és képesek ekkora blődséget mondani, amikor a közvélemény-kutatások kérdéseire válaszolnak név nélkül. Láthatóan semmit sem változtak azóta, hogy honfitársuk, H.L. Mencken a múlt század közepén azt írta róluk, hogy „ez a legfélénkebb, legnyafogósabb, leggyávább, legaljasabb csőcselék, amelyet szolgákból és libasorban lépkedőkből valaha is egy zászló alá gyűjtöttek a kereszténységben”. Annak illusztrálására, hogy az amerikai fehérek milyen elképesztő mértékben is képesek behódolni az uralkodó közfelfogásnak, a szerzőpáros az O.J. Simpson-pert hozza fel példának. Miután a néger amerikaifutball-játékos és filmszínész meggyilkolta fehér, szőke ex-nejét és annak új barátját, de sztárügyvédjei segítségével mégis megúszta a büntetést, csupán a fehérek 62 százaléka alkotott róla rossz véleményt, miközben a perben a „nigger” kifejezést használó egyik fehér detektívről 88 százalékuk! Steinhorn és Diggs-Brown a fehéreket jellemző képmutatás számlájára írja, hogy „a legtöbbjük nem akar ugyan integrálódni a feketékkel, de nem is akarnak olyan látszatot kelteni, mint akik képtelenek az integrációra.” Sok fehér még a feketékkel kapcsolatos valódi érzéseivel sincs tisztában. Részben mert nem tudják, hogy mi a különbség a valódi integráció és a szerzők által „virtuális integrációnak” nevezett jelenség között, amely abból áll, hogy az olyan fehérek is, akiknek sohasem volt jelentőségteljes kapcsolatuk feketékkel, azt gondolják, hogy bensőséges viszonyt ápolnak velük, egyszerűen csak azért, mert gyakran látják őket a tévében. Így annyira közel kerülnek egyes fekete televíziós személyiségekhez, hogy végül az életük részének tekinthetik őket. Fehérek, akik életükben még egyetlen feketével sem fogtak kezet, úgy beszélnek az amerikai „pletykatévézés” néger sztárjáról, Oprah Winfreyről, mintha személyesen ismernék. Fehér sportrajongók szenvedélyesen kötődnek fekete atlétákhoz. Ez a fajta „virtuális integráció” azonban rögvest illúziónak bizonyul, amint a fehérek hús-vér feketékkel szembesülnek. És hogy a fehérek végül is miért nem akarnak keveredni a feketékkel? Manapság leggyakrabban a bűnözéstől való félelmükre hivatkoznak, a szerzők szerint viszont ez csak kifogás a részükről és valami mélyebb dolog lehet a háttérben, hiszen már ötven-hatvan évvel ezelőtt, vagyis a bűnözési szint megugrása előtt sem akartak keveredni. Mi lehet az a feketékben, ami taszítja a fehéreket, még az intenzív agymosó/átnevelő propaganda évtizedei után is, amely egyébként olyan sikeres volt, hogy majdnem minden fehér azt állítja, hogy hisz benne? A szerzők páratlan éleslátással arra gyanakszanak, hogy a fehérek egyfajta „fizikai viszolygást” (heuréka!) táplálnak a négerek iránt, és azon tűnődnek, hogy vajon ennek van-e köze a keveredéssel szembeni ellenállásukhoz. Természetesen ők úgy vélik, hogy a vérkeveredés jó dolog. Az egyedüli ok, amiért szerintük a fehérek ellenezhetik a feketékkel való házasságot, a társadalmi státu- 28 JÓ HA FIGYELÜNK!
szuk elvesztése miatti félelem lehet. Furcsa módon az fel sem merült bennük, hogy teljesen természetes és normális, ha az emberek azt akarják, hogy az utódjaik is úgy nézzenek ki, mint az őseik. Hosszasan ecsetelik viszont azokat a faji méltánytalanságokat, amelyeket a feketéknek állítólag el kell szenvedniük a fehérektől. Könnyfakasztó sztorik sorjáznak áruházi detektívek által zaklatott néger diplomásokról, luxusautók vezetése közben letartóztatott baseball-játékosokról, portásnak vélt ügyvédekről, taxisok által kikosarazott cégvezetőkről… Nem csoda. Akár tetszik, akár nem, teljesen ésszerű faji alapon megítélni az idegeneket. A fekete taxisofőrök sem szívesen vesznek fel fekete utasokat, mert fehér kollégáikhoz hasonlóan ők sem szeretik, ha kirabolják őket. A fekete biztonsági őrök ugyanúgy gyanakodnak a fekete vásárlókra, mint fehér munkatársaik. A feketéket ugyanúgy meglepi, ha egy fekete ügyvéddel találkoznak, mint a fehéreket. Mindennek nyilvánvaló okaik vannak. Nem várható el a dánoktól, hogy kínaiul beszéljenek, ahogyan a kövérektől sem, hogy akrobaták legyenek. Az élet bizonyos sémákat követ, és őrültség lenne azt várni, hogy ezeket ne vegyük észre. El lehet persze utasítani a sztereotípiákat, de – mint azt a szerzők kénytelen-kelletlen maguk is elismerik – számos faji sztereotípiának mégis csak van alapja. Kétségtelenül kellemetlen egy néger felsővezető számára, ha egy fehér nő nem hajlandó kettesben beszállni vele a liftbe, de ez kinek a hibája? Ha a négerek nem követnének el annyi bűncselekményt, akkor a fehérek nem félnének tőlük. Mennyit? Nos hát, az USA-ban a négerek hétszer gyakrabban követnek el gyilkosságot és nyolcszor gyakrabban rablást, mint a többi fajhoz tartozók. Amikor erőszakos bűncselekményt követnek el, háromszor gyakrabban használnak lőfegyvert és több mint kétszer gyakrabban kést, mint a nem feketék. Az évenként elkövetett 770. 000 erőszakos fajközi (tehát négerek és más fajok közötti) bűncselekmény 85 százalékát (a lakosság 12 százalékát alkotó) négerek követik el. Ráadásul több erőszakos bűncselekményt követnek el a fehérek, mint fajtestvéreik ellen: áldozataik 45 százaléka fehér, miközben a fehér bűnözők áldozatainak alig 3 százaléka fekete. A négerek 39-szer gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményt és 136-szor gyakrabban rablást a fehérek ellen, mint fordítva és (a néger viktimológia egyik legfőbb tromfját érvénytelenítve) majdnem két és félszer gyakrabban követnek el (faj)gyűlöletből bűncselekményt („hate crime”) fehérek ellen, mint fordítva. Minderről persze Steinhorn és Diggs- ÁPRILISRA MEGLEHET AZ IMF-HITELÜNK Nem ez ellen meneteltek 400 ezren? A kormány meg reménykedik? A magyar kormány 17-20 milliárd eurós hitelkeretet remél – nyilatkozta a TV2 reggeli műsorában Varga Mihály. 2012.01.23 A magyar kormány abban bízik, hogy márciusra, áprilisra megszülethet a megállapodás a Nemzetközi Valutalappal és az Európai Unióval. A miniszterelnökséget vezető államtitkár véleménye szerint az IMF és az EU nem szabja majd tárgyalási feltételül az egykulcsos adórendszer megszüntetését. Orbán Viktor miniszterelnök kedden találkozik Jose Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével. ecoline.hu Brown mélyen hallgat, ellentétben a hivatalos FBI-statisztikák alapján összeállított A bűn színe. Faj, bűn és büntetés Amerikában (The Color of Crime. Race, Crime, and Justice in America, New Century Foundation, 2005) című kiadvánnyal. A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét. Egyes feketék sem akarták soha, és sokan azok közül is, akik azt hitték, hogy igen, menet közben meggondolták magukat, miután rájöttek, hogy nem működik. A szerzők is elismerik, hogy a feketék közönye, sőt ellenségessége az integrációval szemben ugyancsak hozzájárul annak kudarcához. Azt is megjegyzik, hogy habár a négerek panaszkodnak amiatt, mert bűnözőkként kezelik őket, ugyanakkor élvezik is a hatalom érzését, amely abból ered, hogy képesek megijeszteni a fehéreket – márpedig erre a hatalomra nem tettek volna szert, ha nem lenne ilyen sok bűnöző közöttük. Steinhorn és Diggs-Brown azt is kimutatja, hogy a feketék és a fehérek drámaian eltérő módon vélekednek az amerikai faji kapcsolatokról. A fehérek – akiknek az elsöprő többsége nincs olyan helyzetben, hogy „elnyomja” a négereket, még ha akarná is – torkig vannak azzal, hogy a négerek állandóan a „rasszizmus” miatt panaszkodnak. Ezzel szemben a feketék azt hiszik, hogy „rasszizmus” van mindenhol és magyarázatul szolgál mindenre. Amint azt a szerzők hangsúlyozzák, noha az USA különböző fajú lakói ugyanabban a világban élnek, mégis teljesen eltérően látják azt. És sokan közülük igyekeznek is különbözővé tenni a világaikat. Bármennyire is sajnálatos, a feketék és a fehérek különböző tévéműsorokat néznek, különböző magazinokat olvasnak, és szegregált templomokat látogatnak. A négerek Afrikával azonosulnak, Kwanza faji ünnepét ünnepelik, megvan a saját „nemzeti himnuszuk” (Lift every voice and sing) és teljesen más a „kultúrájuk”, mint a fehéreké. Ténylegesen egy különálló nemzetet alkotnak az Egyesült Államok területén belül. Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy Amerika faji megosztottságának az állandóságát konstatálva vajon a szerzők előállnak-e valamilyen alternatív javaslattal? Szó sincs róla. Egyetlen jelzésként arra, hogy tulajdonképpen fontolóra vettek egy alternatívát, ajánlottak egyet és rögtön el is vetették: „Azokkal, akik azt mondják, hogy az integrációs ideál egyedüli alternatívája különválás, de egyenlőség, szenvedélyesen nem értünk egyet”. Okokat nem mondanak, de a szegregáció szerintük nem „kóser” és punktum. Ehelyett elmondják, hogy az országnak mit kellene tennie. Először is elismerni a feketék egyedülállóan tragikus tapasztalatát. Ahogyan a zsidók egyedülálló szenvedés és különleges méltatás jelképévé tették a holokausztot, a négereknek is ugyanezt kellene tenniük a saját történelmükkel. Így elő lehetne mozdítani a négerekkel szembeni faji kedvezményeket „pozitív dologként, amelyet az összes amerikainak büszkén kellene támogatnia”. Ehhez masszív antirasszista médiakampányra lenne szükség, amely „kioktatna bennünket a bonyolult diszkriminációról, vagy figyelmeztetne bennünket a faji sérülésre, amelyet egymásnak okozunk”, és „felszólítaná a fehér középosztályhoz tartozó háztulajdonosokat, hogy gondolják át, miért is szándékoznak eladni a házukat, amikor egy középosztálybeli fekete család költözik a szomszédságukba”. Végeredményben tehát a könyv tökéletesen példázza azt a következetlenséget, ahogyan Amerika a fajról gondolkodik. A szerzők felfedezték a „spanyol viaszt”: az integráció nem történt meg. Egészen odáig fokozták a merészséget, hogy megkockáztatták: talán sohasem fog megtörténni. Majd az ostobaság csimborasszójaként egy még vadabb és még valószerűtlenebb változatát ajánlják annak a propagandának, amelyről korábban maguk is elismerték, hogy megbukott. A tragédia az, hogy az utóbbi fél évszázadban az USA éppen így kezeli a faji kérdést, és ezt a módszert akarja exportálni. A Fieldsfélék rosszvoltából hozzánk is. Gazdag istván Forrás: ellenkultura.info JÓ HA FIGYELÜNK! 29
Page 1 and 2: Szóljatok, ha szólni kell... most
Page 3 and 4: 10 20 49 70 35 85 101 JÓ HA FIGYEL
Page 5 and 6: sungtól a világ legnagyobb okoste
Page 7 and 8: Ennek ellenére még nem találkozt
Page 9 and 10: forinthoz, amit a Bethlen Gábor al
Page 11 and 12: Bizonyára nem nélkülöznek minde
Page 13 and 14: szüntetném ezeket. De ez persze c
Page 15 and 16: üzemanyagár sem izgat bennünket
Page 17 and 18: nem lehet hozzányúlni szükség e
Page 19 and 20: JÓ HA FIGYELÜNK! 19
Page 23 and 24: BOLGÁR ÚR MÁR MEGMONDTA: A LEGJO
Page 25 and 26: lemészárolta a történelem. A Ha
Page 27: NÉPSZAVAZÁS - ÉLET AZ UNIÓN KÍ
Page 31 and 32: akkor meglehetősen erélyesen és
Page 33 and 34: naságnál volt besúgó..!! Azt is
Page 35 and 36: A SZÜKSÉGES ROSSZ, A KÖZPONTI KU
Page 37 and 38: zál az adott kérdéssel? Vagy ez
Page 39 and 40: detten, a „minden áron, ha beled
Page 41 and 42: gazdasági problémák lényeges ok
Page 43 and 44: E szerint tudományosan is megerős
Page 45 and 46: AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL
Page 47 and 48: A MAGYAR GENETIKUSAN ALATTVALÓ Kos
Page 49 and 50: CARLOS LATUFF, A KARIKATURISTA Az
Page 55 and 56: EZT SZÍVLELJÜK MEG! Kedves Mindny
Page 57 and 58: BÉKÉSEN MENETELTEK A GYARMATOSÍT
Page 59 and 60: DAVOS ÜRÜGYÉN Davos a globalizá
Page 61 and 62: GLEICHSCHALTUNG - azaz: Szíria, Ir
Page 63 and 64: során előbb vagy utóbb elérkezi
Page 65 and 66: miniszter megjegyezte, a globális
Page 67 and 68: • jutalmazzák a teremtő munkát
Page 69 and 70: en. Ehhez pedig nekünk is tanulni
Page 71 and 72: sának a címe: „Öngyűlölők e
Page 73 and 74: levelet írt Izrael államnak és l
Page 75 and 76: AZ EURÓPAI SZUPERÁLLAM SZÜLETÉS
Page 77 and 78: FELHASZNÁLÓI MINDEN LÉPÉSÉT NY
Page 79 and 80:
Barroso úgy nyilatkozott, hogy ket
Page 81 and 82:
BOGÁR LÁSZLÓ AZ IMF-RŐL: EZ VÉ
Page 83 and 84:
között nőtt, és szépen ment le
Page 85 and 86:
NÉMI FEGYVERSZÜNET ÉS GYORSMÉRL
Page 87 and 88:
zása területünkön, akár a magy
Page 89 and 90:
ÜLNI FOGNAK? A görög rendőrszak
Page 91 and 92:
A viselkedésmintákat már a szere
Page 93 and 94:
lása, azaz a pénz uralma mindenek
Page 95 and 96:
A GDP TRÓNFOSZTÁSA nem azt méri,
Page 97 and 98:
felvett hitel vagy hazai forint meg
Page 99 and 100:
NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ, DE VAN MI
Page 101 and 102:
JÁKSÓ LÁSZLÓ KÉTMILLIÁRDJA A
Page 103 and 104:
NAGYON FIATAL, NAGYON MAGYAR, NAGYO
Page 105 and 106:
kimagasló, átlagban a szélsőjob
Page 107 and 108:
ság a szobában békésen várta a
Page 109 and 110:
KIMONDTÁK A KIMONDHATATLANT - avag
Page 111 and 112:
Kimondták a kimondhatatlant, a kir
Page 113 and 114:
Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közg
Page 115 and 116:
A kormány elé terjesztett új ter
Page 117 and 118:
BARTÓK II. - NAGY-SZENT-MIKLÓS KI
Page 119 and 120:
CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA ERDÉLYB
Page 121 and 122:
LELEPLEZŐ A LÍBIA ELLENI NYUGATI
Page 123 and 124:
Ha az emberek kibillennek az egyens
Page 125 and 126:
Ezt csak azért említettem meg, me
Page 127 and 128:
megadta a mobilszámát, hogy e-mai
Page 129 and 130:
magyar miniszterelnök Antall egyko
Page 131 and 132:
és elmozdítására. A hit emberei
Page 133 and 134:
SZENZÁCIÓS FELFEDEZÉS: EGÉSZ EU
Page 135 and 136:
az IMF-re és az Európai Unióra.
Page 137 and 138:
hitelezési gyakorlat újra induljo
Page 139 and 140:
NYILAS MISI ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ O
Page 141 and 142:
Nem azt tartja feladatának az új
Page 143 and 144:
RÓMAI LEVÉL Magyarország baráta
Page 145 and 146:
KÍNA LENNE A VILÁG ÜZEME, INDIA
Page 147 and 148:
BANKÁROK A NYUGAT DIKTÁTORAI Ezer
Page 149 and 150:
JÓ HA FIGYELÜNK! 149
Page 151 and 152:
SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD!
Page 153 and 154:
Székely János esztergom-budapesti
Page 155 and 156:
TÖRÖKORSZÁG ÚJ FLOTTÁJA KÉSZ
Page 157 and 158:
…MELYIKŐTÖK MELYIK? Ford Fairla
Page 159 and 160:
tével e szám sajnálatosan megfel
Page 161 and 162:
A Gati felesége elleni vizsgálato
Page 163 and 164:
gyógyszerszedésünkre vonatkozóa
Page 165 and 166:
zák a szívbetegséget, ezért a t
Page 167 and 168:
ákkal szembeni hatékonyságot nö
Page 169 and 170:
esetén, melyeket „hagyományos,
Page 171 and 172:
ALKOHOLIZMUS Isten hat nap alatt me
Page 173 and 174:
és egyedülálló tulajdonsága.
Page 175 and 176:
maradni, a saját élelmiszert term
show all

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?