06.03.2015 Views

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

ALKOHOLIZMUS<br />

Isten hat nap alatt megteremtette a világot,<br />

s a hetedik nap megpihent. A nyolcadik<br />

napon kinyitott a Kocsma. A Sátán keze<br />

lehetett a dologban, mert a Kocsma azóta<br />

is velünk van, hiába küzdünk ellene. A Kocsma<br />

társadalmi intézmény, nem lehet csak<br />

úgy bezárni. Minden erre irányuló heroikus<br />

erőfeszítés megbukott. Az USA-ban a 19.<br />

században komoly nemzeti mozgalom indult<br />

az alkoholtilalomért, s 1851-től kezdődően<br />

egyre több tagállamban tiltották be az alkohol<br />

árusítását. 1917-ben módosították az<br />

alkotmányt is, majd 1920-ban életbe lépett az<br />

alkoholtilalmi törvény. Ettől kezdve azonban<br />

soha nem látott méreteket öltött a bűnözés,<br />

a szeszcsempészet – és az alkoholfogyasztás.<br />

A Kocsmát a föld alá lehetett kényszeríteni,<br />

de nem lehetett bezárni. Mindössze 13 évig<br />

tartott a Nemes Kísérlet, és az alkoholtilalmat<br />

feloldották. Tanulság: az alkoholt be lehet tiltani,<br />

az alkoholizmust nem. <strong>Ha</strong>sonló módon,<br />

csak gyorsabban bukott meg Gorbacsov papa<br />

alkoholtilalma is.<br />

Magyarország lakossága kb. 10 millió.<br />

Ebből 1 millió alkoholista, 2-2.5 millió un.<br />

probléma ivó. Az összlakosság 30-35%-a<br />

alkoholproblémákkal küzd, tehát legalább a<br />

felnőtt lakosság fele érintett.<br />

Az alkoholizmus megítélésében alapvetően<br />

két megközelítés ütközik. A tradicionális<br />

felfogás jellem és erkölcsi problémának látja,<br />

a modern felfogás betegségnek minősíti.<br />

Az alkoholizmus, mint betegség<br />

<strong>Jó</strong>l tudjuk, hogy a betegség meglehetősen<br />

kultúra és értékfüggő jelenség. Még a testi<br />

elváltozások esetén sem egyértelmű mindig,<br />

mi beteg és mi egészséges. <strong>Jó</strong>l ismert példa<br />

a sarlósejtes anémia, ami a vörösvértestek<br />

fejlődési zavara, s amely egyben védelmet<br />

jelent a maláriával szemben. Betegnek<br />

tekinthető-e az a személy, aki sikeresebben<br />

marad életben a malária sújtotta vidéken?<br />

Az emberi viselkedés és lelki élet jelenségei<br />

kapcsán még önkényesebb valamit betegségnek<br />

vagy zavarnak titulálni. Rögtön bajba<br />

kerülünk, ha a betegséget úgy akarjuk meghatározni,<br />

mint a normálistól való eltérést. A<br />

rabszolgaság idején Amerikában javasolták a<br />

„kóros szökési vágy” diagnózis bevezetését,<br />

a 18-19 században az önkielégítést súlyos<br />

betegségnek tekintették, a Szovjetunióban<br />

elmebetegségnek tekintették azt, ha valaki<br />

nem hit a szocializmus örökkévalóságában,<br />

és sokáig hivatalosan is betegségnek tekintették<br />

a homoszexualitást. E kórképekben az a<br />

közös, hogy az éppen uralkodó nézeteket tükrözték<br />

vissza. A másik, kevésbé nyilvánvaló<br />

hasonlóság e diagnózisokban, hogy mindegyik<br />

mögött társadalmi érdekek húzódnak<br />

meg. A modern pszichiátriai diagnosztikus<br />

kategóriák közül sokba pedig egyenesen a<br />

gyógyszeripar gazdasági érdeke lehelt életet.<br />

Az alkoholizmus betegségként való felfogását<br />

a pszichiátria azzal indokolja, hogy az alkoholtól<br />

fizikai függés alakul ki, megvonása súlyos<br />

tüneteket okoz, s részben ezért, részben az<br />

alkohol tudatmódosító és szorongáscsökkentő<br />

hatása miatt, az alkoholról a beteg nem tud<br />

lemondani, annak ellenére, hogy ez károsítja<br />

szociális, foglalkozási és törvényes kötelezettségei<br />

teljesítését. Szokás még a genetikai hajlamot<br />

is emlegetni érvként. Az alkoholfüggés tehát<br />

úgy van beállítva, mint ami nem az egyén akaratán<br />

múlik, s az alkoholfüggő hiába látja alkoholizálása<br />

minden káros következményét, alkoholizálásának<br />

nem tud véget vetni. Azonban<br />

így betegség a lóversenyezés, a szerencsejáték,<br />

az internetfüggés, a pornófüggés, a kényszeres<br />

vásárlás, stb. De vajon akkor a sorozatgyilkosság<br />

miért nem betegség? Pontosan ugyanazok<br />

a kritériumok teljesülnek.<br />

<strong>Ha</strong> a társadalom felől nézzük az alkoholizmust,<br />

akkor a betegségként való kezelés<br />

egy képmutató kompromisszum. Amerika<br />

példája mutatja, hogy az alkoholizálás bűncselekménnyé<br />

minősítése nem old meg semmit.<br />

Maradva a hazai <strong>szám</strong>oknál, egymillió<br />

embert mégsem lehetne börtönbe csukni.<br />

Megjegyzem, hogy ugyanakkor a kábítószerhasználatot<br />

szemrebbenés nélkül bűncselekménynek<br />

minősítették. Ugyan mennyivel<br />

veszélyesebb? Ez az önkényes különbségtétel<br />

is azt bizonyítja, hogy az alkoholizmust azért<br />

minősítik betegséggé, mert elterjedtsége<br />

miatt a hatalom tehetetlen vele szemben.<br />

Az alkoholizmus, mint játszma<br />

Claude Steiner szerint, aki az alkoholisták<br />

játszmáit leírta, azzal, hogy az alkoholizmust<br />

betegségnek nevezték el, többet ártottak,<br />

mint használtak. Steiner szerint alkoholistának<br />

lenni döntés kérdése, és a beteggé minősítés<br />

felment a döntés felelőssége alól. Leegyszerűsítve<br />

a kérdést, azt is mondhatnánk,<br />

hogy addig alkoholista valaki, amíg nem dönt<br />

úgy egy nap, hogy többet nem iszik.<br />

Steiner szerint az alkoholizmus egy<br />

játszma. A játszma olyan, mint egy előre<br />

megírt színpadi jelenet, amelyet akárhányszor<br />

el lehet játszani, vannak benne előre<br />

„megírt” szerepek, és minden játékosnak<br />

megvan a rejtett nyeresége, azaz motivációja<br />

arra, hogy játssza a szerepét.<br />

Túllépve kicsit a steineri elemzés naivitásán,<br />

ami általában is jellemzi a játszmaelemzést,<br />

mint módszert, azt mondhatjuk, hogy az<br />

alkoholista remekül kihasználja azt a paradoxont,<br />

amit azáltal teremt a társadalom, hogy<br />

betegségnek minősíti az alkoholizmust.<br />

Játszunk el a gondolattal, hogy az alkoholizmust<br />

ismét bűncselekménnyé minősítenék.<br />

Azonnal semmivé foszlana minden<br />

olyan védekezés, hogy „nem tehetek róla”,<br />

meg „akarom, de nem megy”. A törvényt<br />

nem érdekelné, miért nem tudott ellenállni<br />

az alkoholista, csak a tény érdekelné, hogy<br />

ivott. Az akaraterő magánüggyé válna.<br />

Az alkoholizmus betegséggé nyilvánítása<br />

azonban közüggyé teszi azt a kérdést, hogy<br />

miként követelhetünk meg valakitől valamit,<br />

miközben nem tehet róla.<br />

Az alkoholista játszmája arra megy ki,<br />

hogy nyugodtan ihasson tovább. Ennek<br />

érdekében, ha teheti, tagadja, hogy ő iszik,<br />

vagy ha ezt már nem megy, akkor azt állítja,<br />

hogy ura helyzetnek, bármikor abba tudja<br />

hagyni, ha akarja. <strong>Ha</strong> ez sem megy, akkor<br />

jön azzal, hogy ő beteg.<br />

Steiner szerint az alkoholisták módszere az,<br />

hogy elfogadják, hogy ők rosszak, de bebizonyítják,<br />

hogy a környezetük sem jobb náluk.<br />

Az alkoholista környezetében szerepeket oszt<br />

ki. Az Üldöző az, aki kíméletlenül ostorozza<br />

az alkoholistát ivásáért. Neki az a válasz, hogy<br />

„Én beteg ember vagyok, hogy bánhatsz velem<br />

így?”. A Balek egy lehetséges másik szerep. Ő az,<br />

aki mindig elhiszi, hogy „ez az utolsó eset”. <strong>Ha</strong> a<br />

Baleknak elege lesz abból, hogy mindig megbocsásson,<br />

és Üldözővé válik, akkor szembesítve<br />

lesz azzal, hogy nem méltányolja az alkoholista<br />

igyekezetét, nem érti meg, hogy ez egy betegség.<br />

Az alkoholista <strong>szám</strong>ára a legnagyszerűbb<br />

az, ha valaki elvállalja a Megmentő szerepet. A<br />

Megmentő az, aki „hisz” az alkoholistában, látja<br />

benne a „jó embert”, mindig megbocsát, „küzd<br />

érte”, mert „meg akarja menteni”.<br />

Steiner szerint az alkoholista azon keresztül<br />

manipulálja az embereket, hogy mindenki<br />

szereti magát „jó embernek” hinni.<br />

„Mégiscsak az apám/férjem/testvérem”,<br />

szokták mondani. Vagyis senki nem meri<br />

felvállalni az Üldöző szerepét. A Balek és a<br />

Megmentő szerep sokszor társfüggést vagy<br />

anyagi kiszolgáltatottság takar.<br />

Az alkoholista játszmából egyféleképen<br />

lehet kilépni, ha úgy tekintünk az alkoholizmusra,<br />

mint egy szándékos önpusztításra,<br />

amelyhez nem kívánunk Balekként vagy<br />

Megmentőként asszisztálni.<br />

Forrás: Szendi Gábor<br />

JÓ HA FIGYELÜNK! 171

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!