2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
tével e <strong>szám</strong> sajnálatosan megfeleződött. Ma<br />
Csonka-Magyarországon átlagosan 2,5 fő,<br />
és a többnemzedékes nagycsalád oly ritka,<br />
mint a fehér holló. A közel 4 millió háztartás<br />
40%-ában élnek idős emberek, és minden 4.<br />
háztartás csak időskorú személyekből áll. A<br />
háztartások harmada egyszemélyes, kb. egymillió<br />
felnőtt (!) él egyedül, egy lakásban<br />
vagy házban, s az egyszemélyes háztartások<br />
több mint kétharmada (!) pedig megözvegyült,<br />
idős ember, többnyire 70 év felettiek,<br />
s ezen belül közel 150 ezer az olyan, ahol 80<br />
év feletti idős ember él egyedül! S az idős korosztály<br />
közel felének a mindennapi életvitelét<br />
akadályozó gondja-baja van (mozgásában<br />
korlátozott és akadályozott, érzékszervi károsodásai<br />
vannak, szellemi leépülés, érzelmi<br />
elszikesedés). A 65 éven felüli férfiak és nők<br />
várhatóan csupán harmada <strong>szám</strong>íthat hátralévő<br />
éveiben mozgásszervi korlátozásoktól<br />
mentes évekre, ötödének az évei lesznek<br />
tartós (krónikus) betegségektől mentesek,<br />
és mindössze alig 10% <strong>szám</strong>íthat „jó” vagy<br />
„nagyon jó” állapotban eltelő évekre.<br />
A férfiak és a nők születéskor várható élettartamából<br />
következik, hogy életük utolsó<br />
éveire a nők igen jelentős hányada elveszti a<br />
társát, sokszor teljesen magára marad. A 60<br />
éves és idősebb nőknek a fele, a 70 és idősebb<br />
nőknek pedig már kétharmada özvegy.<br />
Majdnem félmillió, 70 évesnél is idősebb<br />
özvegy nő él ma a csonka országban. A kiscsaládok<br />
egyötöde egyszülős, csonka család.<br />
Szomorú arányok. Emellett meglehetősen<br />
magas a válások, az élettársi kapcsolatok és<br />
az öngyilkosságok <strong>szám</strong>a. Jelentős különbségek<br />
a falusi és a városi<br />
kiscsaládok életvitele között sincsenek<br />
manapság már. A nemzet fogy, „az egykét<br />
követi az egyse s mindaz az erkölcsi eltévelyedés,<br />
ami az ilyen <strong>szám</strong>ításból már önként<br />
folyik” – írta 1933-ban Illyés Gyula[2] , s<br />
megállapítása majd’ 80 év elteltével is igaz,<br />
sőt még igazabb.<br />
Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen adatokat<br />
fog hozni a 2011-es nép<strong>szám</strong>lálás.<br />
Az egyfős háztartások kétharmadában<br />
– mint mondám – idős ember él, egyedül.<br />
Mennyi-mennyi mindenben tudna segíteni e<br />
több százezres nagyszülői réteg a saját családjának,<br />
a gyermekeinek és a rokonságnak, ha<br />
többnemzedékes nagycsaládban élne! Nevelhetnék<br />
az unokákat, elláthatnák a családot<br />
ezzel-azzal, a ház körül vagy a nagy lakásban<br />
tevékenykedhetnének, értéket teremthetnének<br />
a maguk módján, s boldogan, nyugalomban,<br />
megbecsülésben élhetnének az övéik<br />
– szeretteik – körében. Az idősek ellen elkövetett<br />
és egyre gyakoribbá váló bűncselekmények<br />
jelentősen csökkenhetnének akkor, ha<br />
ők többnemzedékes nagycsaládok szervezetében<br />
maradnának életük végéig.<br />
S ahelyett, hogy a többnemzedékes<br />
nagycsaládok visszaállítása jogi kereteinek a<br />
kidolgozásán, nemzetgazdasági feltételeinek<br />
a megteremtésén és közösségi értékeinek a<br />
felfedezésén fáradoznának a „modern kori<br />
Magyarország” politikusai, inkább az idős<br />
embereknek a családjuktól való „még eredményesebb”<br />
elszigetelésén munkálkodnak:<br />
szociális otthonba, öregek otthonába,<br />
nyugdíjasházba, elfekvőkbe velük! Üzlet<br />
és iparág lett az idősek kizsákmányolása! S<br />
amelyik közülük mégis megmarad egyedül a<br />
saját kis lakásában vagy házában, amelynek a<br />
havi fenntartási költségeit a nyomorult nyugdíjából<br />
alig-alig tudja kigazdálkodni, annak<br />
„telemedicinát”, távfelügyeletet, távápolást,<br />
jelzőrendszert szerveznének a „szociális”<br />
ellátás keretében. Mily hitvány jövendő! És<br />
persze nem csupán az időseknek a távfelügyeletén<br />
fáradoznak a „technokrata” szociális<br />
dolgozók és a liberális elméletalkotók. Terveik<br />
között szerepel a gyermekeknek az utcán<br />
való követése és a lakásban való megfigyelése<br />
különféle elektronikus szerkezetekkel. Innen<br />
már csak egy lépés a férjek és a feleségek<br />
elektronikus ellenőrzése.<br />
E silányságoknál bizonyosan jobb a többnemzedékes<br />
nagycsalád. Az idős ember az<br />
övéivel élhetne megint, s nem pusztán az<br />
államtól várná a róla való gondoskodást, ha<br />
– ne adj’ isten – bajba kerül, megbetegszik,<br />
vagy anyagi gondjai támadnak. Hisz ott van<br />
a többnemzedékes nagycsalád! Ott vannak<br />
az övéi! A gyermekeknek nem kell az utcán,<br />
felügyelet nélkül lődörögniük, hiszen a többnemzedékes<br />
nagycsaládban várják nagyszülők;<br />
s az édesanyák, édesapák nyugodtan<br />
dolgozhatnak a munkahelyükön. A legegyszerűbb,<br />
a leggazdaságosabb és a leginkább<br />
emberi megoldás a XXI. században a nemzet<br />
<strong>szám</strong>ára mégiscsak a többnemzedékes nagycsalád.<br />
Mikor fogja ezt egy nemzeti kormány<br />
felismerni? Hány százezer embernek kell még<br />
addig idő előtt meghalnia, betegségekben,<br />
kitaszítva, nyomorogva, egyedül szenvednie,<br />
amíg a nemzeti politikusok rájönnek végre<br />
arra, hogy a többnemzedékes nagycsaládok<br />
visszaszervezése immáron halaszthatatlan<br />
becsületbeli kötelessége a nemzetnek?<br />
A fő kifogás a régi nagycsalád ellen az<br />
asszonyok hátrányos helyzete, a férfiaknak<br />
való kiszolgáltatottsága volt. Ám ezt ama<br />
városi gondolkodók, kutatók fogalmazták<br />
meg, akik viszont sohasem éltek a régi<br />
paraszti nagycsalád munkaszervezetében.<br />
Példaképül a kiscsaládban élő, „felszabadított,<br />
modern” nőt és anyát állították a társadalom<br />
elé, aki munkaviszonyban áll. Ugyanakkor a<br />
nő továbbra is viseli az otthoni munka terheit.<br />
Előnyös-e a nő és az anya <strong>szám</strong>ára az, ha<br />
két munkakörben kell helytállnia? Még több<br />
függőséget akasztottak a liberálisok a dolgozó<br />
nők nyakába. Nyilvánvaló, hogy korunk<br />
többnemzedékes nagycsaládjai már gyökeresen<br />
más emberi és termelési viszonyok között<br />
fognak újjászerveződni.<br />
Nemzetmentő tervezetemben a többnemzedékes<br />
nagycsaládok visszaállítása<br />
megkezdésének az elodázhatatlanságát<br />
elsősorban a nemzet egészségi állapotának,<br />
általános műveltségének és szociális ellátottságának<br />
a silányságával, az egészségügy,<br />
a közoktatás és a szociálpolitika csapnivaló<br />
helyzetével indokolom. Természetesen más<br />
érveket, szempontokat, megközelítéseket is<br />
felvetek a többnemzedékes nagycsaládok<br />
visszaszervezésének a szükségessége mellett,<br />
s munkálkodom is azok alapozásán.<br />
Ebben a nemzet történelme, a nemzeti szellem<br />
és a nemzeti kultúra utóbbi 200 éves<br />
múltja is bőségesen szolgáltat tanulságokat<br />
a <strong>szám</strong>omra. Mi több: mindannyiunk, minden<br />
magyar <strong>szám</strong>ára.<br />
A leginkább ezt: a nemzet mindenek<br />
előtt!<br />
Szent meggyőződésem, hogy a többnemzedékes<br />
nagycsaládok visszaszervezése<br />
a mai kor kedvezőtlen nemzeti és társadalmi<br />
jelenségeit – így az erkölcsi eltévelyedéseket<br />
is – jelentősen mérsékelni fogja, és hozzájárul<br />
a magyar nemzet, a Kárpát-medencei<br />
haza felemelkedéséhez, valamint a körülöttünk<br />
lévő nemzetekkel való békességhez.<br />
Így hát nekik is jó szívvel ajánlom a többnemzedékes<br />
nagycsaládok visszaállítását.<br />
A kéve összeköttetik.<br />
Pécsett, 2010 decemberében<br />
Vadas Gyula<br />
„...nálunk ellenben a gondtalanság mellett a<br />
gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség<br />
fanyar mosolyával nézik le az emlékeket...<br />
melyekhez hasonlót a mai czifraságaink álés<br />
pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek<br />
alkotni...valahányszor ez azonban a népek történetében<br />
beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását<br />
jelzi, melyek a mint nem képesek többé az<br />
ősök nagy alkotmányait fenntartani, tisztelni<br />
és megérteni, azonnal megszűnnek képesek<br />
lenni azok folytatására, újak alkotására...”<br />
Ipolyi Arnold<br />
“...nálunk ellenben a gondtalanság mellett<br />
a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség<br />
fanyar mosolyával nézik le az emlékeket...<br />
melyekhez hasonlót a mai czifraságaink álés<br />
pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek<br />
alkotni...valahányszor ez azonban<br />
a népek történetében beáll, mindenkor a<br />
nemzetek hanyatlását jelzi,<br />
melyek a mint nem képesek többé az ősök<br />
nagy alkotmányait fenntartani<br />
, tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek<br />
képesek lenni azok<br />
folytatására, újak alkotására...”<br />
Ipolyi Arnold<br />
Forrás: Vukics Ferenc<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 159
Change language