2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Székely János esztergom–budapesti segédpüspök<br />
Forrás: Magyar Kurír<br />
Előző írásomban a Békemenet egyik<br />
szervezőjéről Bayer Zsoltról értekeztem<br />
kicsikét bővebben. Nos, már Zsoca is<br />
elkezdte pedzegetni a média nagy nyilvánossága<br />
előtt, ugyan vajon mi a rossebér is<br />
nem lehet hozzányúlni szükség esetén az<br />
MNB trezorjaiban pihenő majd’ 38 milliárd<br />
euróra rúgó valutatartalékhoz? A kérdés<br />
annál is inkább indokolt, mert Simor, meg<br />
mások is siettek kijelenteni, hogy az a pénz<br />
a trezorban van a legjobb helyen, szó sem<br />
lehet arról, hogy felhasználják bármire is.<br />
És itt téved az igen tisztelt segédpüspök úr,<br />
mégpedig hatalmasat! Az a pénz ugyanis –<br />
hiába nemzeti valutatartalék a neve, azt ugye<br />
nem mondják mellé, hogy melyik nemzeté –<br />
nem a magyarok <strong>szám</strong>ára pihen és kamatozik<br />
ott, hanem az európai uniós tagállamok központi<br />
bankjai által elhelyezett összegek kamatos<br />
kamat profitjának kitermelése végett.<br />
Ezért kell hazánknak rendületlenül továbbhaladnia<br />
az eladósodás megkezdett (majdnem<br />
azt írtam lenini) útján. Lehetne ott bármekkora<br />
összeg, az nem arra szolgál, hogy szükség<br />
esetén hozzá lehessen nyúlni.<br />
Az elnevezésen se csodálkozzon senki,<br />
a jegybank nevében is benne van, hogy<br />
Magyar, meg hogy Nemzeti, ‚oszt ugye...<br />
Már az is történelmi jelentőségű győzelemmel<br />
érne fel, ha azt el lehetne érni, hogy<br />
a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke<br />
mégiscsak a magyar alaptörvényre esküdjön<br />
fel. Az első csatát elvesztettük, nem lesz<br />
összevonva a bank és a felügyelet.<br />
Ki állja a cehhet? Kinek a cehhét kell állni?<br />
Ezek az igazán döntőfontosságú kérdések,<br />
minden e körül forog, a melegek, a bírák meg<br />
a többi, csak járulékos apróságok, hullajtottak<br />
egy pár morzsát a talpnyalók hadának, de<br />
ha ezekben engednie kell az uniónak, akkor<br />
sincs nagy baj. A kassza kulcsa náluk van, a<br />
pénztáros kinevezéséhez az ő hozzájárulásuk<br />
kell, és ez a lényeg! Ez mindent überel.<br />
Legalább ennyire megdöbbentő volt<br />
<strong>szám</strong>omra a Magyar Hírlap kitűnő tollú<br />
publicistájának Sinkovics Ferencnek Utazás<br />
a jövőbe című írása. Idézzünk ebből is egy<br />
rövid részletet:<br />
Arról a médiáról van szó, amely már jóval a<br />
Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy<br />
valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt.<br />
Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal<br />
szembeni csalódottság miatt csak<br />
néhány ezer ember lézeng majd szombaton a<br />
Hősök terén.<br />
Nem így lett. Azért nem, mert a menet<br />
Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről<br />
és önrendelkezéséről szólt. <strong>Jó</strong> kérdés,<br />
hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok<br />
és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis,<br />
hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja,<br />
ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és<br />
belső palotaforradalmakon, platformozásokon<br />
túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek<br />
védelmét fogadja el mint magasabb rendű<br />
célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már<br />
csak azért is, mert van valami bántó önteltség a<br />
jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság<br />
önteltsége, és a meggyőződés, hogy<br />
maradhat minden a régiben. Szavazgatunk,<br />
nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé…<br />
Persze eltájolták magukat az uniós meg a<br />
hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük<br />
álló pénzügyi központok is. A Békemenet<br />
hideg zuhany volt <strong>szám</strong>ukra. Brüsszel már ott<br />
tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni<br />
a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes<br />
külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni<br />
azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal<br />
mért pénz lesz jelen, de a nyugati média,<br />
a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint<br />
sok-sok professzio nális titkosszolgálat is.<br />
Innen nézve érthető talán a legjobban, miért<br />
vonult most az utcára ötszázezer magyar.<br />
Sinkovics Ferenc<br />
Nehogy bennünket érjen hidegzuhany,<br />
kedves Ferenc! Nehogy azzal kelljen szembesülnünk,<br />
hogy maga a hivatalban lévő<br />
„magyar” kormány az, amelyik önként és<br />
dalolva hajtja a fejét a nyaktiló alá!<br />
Bármennyire is fájó, de a hatalmas<br />
demonstráció nem a magyar nemzet függetlenségéről<br />
és önrendelkezéséről szólt, az<br />
ugyanis már jó ideje, de legalábbis a Lisszaboni<br />
Szerződés nevű dokumentum sajátos<br />
formában történő aláírása óta, egész egyszerűen<br />
nem létezik. Ugyanis ha létezne, akkor<br />
az Európai Unió nem tehetné meg, amit<br />
most megtesz velünk, és ez ellen való lázadozás<br />
címén sem lenne szükség hatalmas<br />
tömegdemonstrációk szervezésére.<br />
Sokkal inkább valamiféle a múltból<br />
átmentett személyi kultusznak lehettünk<br />
inkább a tanúi. A nép ösztönösen érzi, hogy<br />
rossz irányba mennek a dolgok. Karizmatikus<br />
vezető jelenleg egy olyan van, akit isteníteni<br />
lehet. A másik kétségbeesetten kepectet,<br />
hogy visszakapaszkodjon, most legutóbb épp<br />
a miskolci Avas lakótelep valamelyik paneljába<br />
költözött be egy családhoz imídzsépítés<br />
céljából. Most kiderül, a marketingstratégia<br />
és a médiakampány képes-e arra, hogy felülírja<br />
a valóságot, egy ilyen könnyed hangvételű<br />
„valóságshow”-val el lehet-e feljtetni,<br />
hogy szembehazudott egy egész nemzetet?<br />
Visszatérve az istenítésre. A proletárdiktatúra<br />
hivatalos véget érése óta még nem<br />
telt el annyi idő, hogy a nép – a Nemzet már<br />
igen, de a nép még – nem jött rá arra, hogy<br />
nem muszáj ám állandóan a levitézlettek,<br />
a megbukottak, a hazugok, a senki által fel<br />
nem hatalmazottak közül választani újra és<br />
újra, vannak itt rajtuk kívül mások is, mégpedig<br />
szém <strong>szám</strong>mal, akikkel a <strong>Ha</strong>za sokkal<br />
előrébb juthatna. De mivel – ahogyan azt<br />
fentebb már megtudhattuk a neoliberális<br />
véleményformálótól – <strong>szám</strong>unkra egyedül<br />
és kizárólag csak a Káin és Ábel létezésforma<br />
lehet üdvözítő, nem tudunk, nem akarunk<br />
másban gondolkodni, mi több, nem is tudjuk<br />
elképzelni, hogy másként is lehet. Az meg<br />
aztán már egyenesen az eretnekség kategóriájába<br />
tartozik, hogy a másként jobb is lehet,<br />
mint az ekként. „Nincs olyan, hogy mással, és<br />
nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy<br />
csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington<br />
barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől<br />
és világnézettől függetlenül tény.”<br />
Játékszerként használják a tudatlan pórnépet<br />
a világ sorsát irányító hatalmasságok a<br />
maguk gátlástalanul precíz lélektelenségével.<br />
A pénz eszközből céllá előléptetett helytelen<br />
értelmezésével szabad kezet adtak mammonnak.<br />
Kiüresedett szólampuffogtatások<br />
közepette teszik tönkre az emberi kapcsolatok<br />
gyönyörű világát, s végeredményként<br />
már csak afölött polemizálunk, hogy melyik<br />
Magyarországban élnek többen, miközben<br />
teli torokból kellene üvöltenünk, hogy a<br />
<strong>Ha</strong>zánkból csak egy van, és az mindenkié!<br />
A magam részéről csak annyit mondanék,<br />
olyan barátot válasszunk, akinek megértjük<br />
a szavát, ha hozzánk szól!<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
TÍZ FORINT JÖVEDELEMBŐL<br />
MÁR NÉGYET A<br />
LAKÁSRA KÖLTÜNK.<br />
Gyors ütemben és drasztikusan növekedtek az elmúlt<br />
fél évtizedben a lakásfenntartási költségek. <strong>Ha</strong> folytatódik<br />
a tendencia tömegek lakhatása kerülhet<br />
veszélybe. A helyzetet jellemzi, hogy míg 2005-ben<br />
32,96% volt a magyar háztartások lakáscélú kiadásainak<br />
aránya a teljes nettó jövedelmükhöz képest, addig<br />
2011-re ez az arány 41,68%-ra emelkedett.<br />
A legnagyobb, és egyben leggyorsabban növekvő<br />
tételt a lakásokkal kapcsolatos kiadási oldalon a rezsiköltségek<br />
jelentik. Ebbe a kategóriába tartoznak a<br />
többi között a közszolgáltatásokért fizetett díjak, a<br />
lakóközösségekkel kapcsolatos állandó költségek.<br />
Még megdöbbentőbb képet mutat, ha összevetjük,<br />
hogy míg 2005 és 2011 között a háztartások<br />
átlagos nettó jövedelme 17,8%-kal nőtt, addig a<br />
rezsikiadások ugyanezen időintervallumban 56%-kal<br />
(!!!) emelkedtek. A különböző hitelkiadások, azaz jellemzően<br />
a hitelre vett lakás havi törlesztő részlete, és<br />
annak kamatai is növekvő arányú költségtételt jelentenek<br />
a háztartások éves nettó jövedelméhez viszonyítva.<br />
Tavaly már átlagosan a jövedelmük 13%-át fordították<br />
a hasonló költségek finanszírozására a magyar<br />
háztartások, ez az arány 2005-ben még 9,34% volt.<br />
Mindez azt jelenti, hogy a lakáscélú háztartási költségek<br />
lassan fenntarthatatlan szintet érnek el, az arányuk<br />
további növekedése akut finanszírozási válságba taszíthatja<br />
a lakosságot. tömegeknek kellene önként kisebb<br />
lakásba költözniük, amelyet könnyebben fent tudnak<br />
tartani a jelenlegi jövedelemszintjük és az emelkedő költségek<br />
mellett. A magyar lakosság mentalitását ismerve<br />
azonban erre kevés az esély, így elképzelhető, hogy a<br />
„devizahitelesek megmentése” után újabb válságkezelésre<br />
lesz rövidesen szükség a hazai lakáspiacon.<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 153
Change language