2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD!<br />
Majd’ félmillió ember! Legalábbis a hivatalos<br />
szervek hivatalos tömegbecslése alapján.<br />
A miniszteri tárca nélkül (hoppon) maradt<br />
nagyvállakozó szerint még ennél is többen<br />
érezték szükségét annak, hogy utcára vonuljanak<br />
egy fesztelen séta, no meg a kedvenc<br />
hadvezérük által dirigált kompánia kedvéért.<br />
Azért ez már valami! De valójában tisztában<br />
vagyunk azzal, hogy mi is zajlik itt valójában<br />
a szemünk nem láttára? Nem, valószínűleg<br />
nem vagyunk. Igaz, a nagypolitikára, s<br />
ezáltal havi törlesztőrészletünk nagyságára<br />
alapvető befolyással bíró hatalmasságoknak<br />
nem is érdekük a mi tisztánlátásunk. Ebben<br />
kitűnő partnerük a mindenkori hazai politikai<br />
osztály, oldaltól függetlenül.<br />
Idézzünk egy rövid részt a kormányfő<br />
szombati Békemenet megmozdulásról Facebookon<br />
leadott videoüzenetéből:<br />
„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett<br />
a megmozduláson, aki kiállt Magyarország<br />
mellett, és aki bátorítást, biztatást adott a <strong>szám</strong>unkra<br />
és nekem személy szerint is, hogy a<br />
következő hetekben jól végezhessük a munkánkat,<br />
és eredményesen tárgyalhassunk az Európai<br />
Unióval és más nemzetközi szervezetekkel is.<br />
Sokat jelent, hogy tudjuk: mögöttünk,<br />
velünk együtt az országért dolgozik, érez és<br />
imádkozik sok százezer ember. Reméljük,<br />
hogy a közös akaratnak meglesz az eredménye.<br />
Reméljük, nemcsak mi, hanem a Békemenet<br />
minden résztvevője erőt, önbizalmat meríthetett<br />
ebből a találkozásból.”<br />
Vajon mit ért a miniszterelnök jól végzett<br />
munka alatt? Mi az ő munkájuk? A nemzet<br />
érdekeit képviselni, vagy szép fokozatosan<br />
visszahátrálni és elfogadni az EU diktátumait?<br />
Nos, nincs egyszerű dolga a miniszterelnöknek,<br />
ő is érzi, hogy egyszerre nem lehet<br />
két lovat megülni, a borotva élen történő<br />
táncolás pedig csak ideig-óráig működik.<br />
Most a hatalmas tömegdemonstrációnak<br />
köszönhetően kapott egy kis átmeneti<br />
haladékot. Könnyen jött, könnyen megy,<br />
tartja a régi mondás, hiszen sajtó- és médiabirodalom,<br />
valamint véleményformáló<br />
megmondóemberek révén ugyanilyen játszi<br />
könnyedséggel utcára vihető máskor is a<br />
nép. Elegendő csak annyit mondani, mutassuk<br />
meg, hogy még mindig miénk az utca!<br />
Számomra ugyanakkor kétségbeejtő,<br />
hogy jól szituált értelmiségi körök annyira<br />
elkeseredtek, hogy csak és kizárólag a levitézlett<br />
politikai osztályban tudnak gondolkodni,<br />
még kósza gondolat formájában<br />
sem merül fel bennük, hogy itt lenne végre<br />
az ideje a generáció-, politikai formáció és<br />
paradigmaváltásnak. Magának a rendszer<br />
megkérdőjelezésének lenne itt most már<br />
végre az ideje, mégsem teszik.<br />
Persze az is meglehet, hogy praktikussági<br />
szempontokat helyeztek előtérbe és inkább<br />
becsatlakoznak a pillanatnyilag nyerőnek<br />
látszó csapathoz. Ezt látszik megerősíteni<br />
Széles Gábor is:<br />
„Az üzletember úgy látja, a demonstráció<br />
alapján is látszik, hogy ha az IMF vagy<br />
az Európai Unió megszorító intézkedéseket<br />
ír elő, a kormány népszerűsége nem fog ebbe<br />
beleroppanni. Egyértelmű, hogy megszorításokat<br />
fognak előírni, de ezeket a kormány végre<br />
tudja majd hajtani. Nem arról van szó, hogy<br />
a jelenlegi gazdaságpolitikát fel kell adni, de<br />
a kabinet nyugodtan folytathat pragmatikus<br />
gazdaságpolitikát, mert az emberek ezt meg<br />
fogják érteni.”<br />
Forrás: Polgári Hírszemle<br />
Ugye emlékszünk még?<br />
Nem lesznek megszorítások! Most meg<br />
kiderül, de mégis lesznek! Na ja, de nem<br />
úgy, ahogy eddig vótak! Mecsoda különbség,<br />
ugye?!<br />
Nekünk eszünk ágában sem volt megszorítani,<br />
no de hát az EU miatt ugye muszáj.<br />
Igaz, hogy aszontuk, mi nem szorítunk meg,<br />
mint a komcsik, akik ebbe végülis belebuktak,<br />
de ahogy kormányra kerülve a magas<br />
üzemanyagár sem izgat bennünket (pedig<br />
ezt is megígértük!), úgy a megszorítások<br />
kérdésköre felett is hanyag eleganciával siklottunk<br />
át.<br />
A megszorítások – ahogyan az ebben az<br />
országban már lenni szokott, természetesen!!!<br />
– maradnak, csak máshogy címkézzük<br />
fel őket, eztán majd kiigazítási lépéssorozatnak<br />
fogják híni, vagy valami ilyesmi.<br />
Mer’ ugye a kétharmad az bizony kőkeményen<br />
kötelez!<br />
Több százezren kivonultak a kormány<br />
támogatására, az EU diktátumok ellen,<br />
azok meg úgy tűnik szép csendben, lépésről<br />
lépésre megvalósulnak. A kezdetben harcias<br />
és vehemens, majd a jelzésértékű fejre koppintást<br />
követően, de még a kiközösítéssel<br />
felérő uniós sarokba állítás előtt higgadtságról,<br />
józanságról és kellő szakszerűségről<br />
tanúbizonyságot tévő államférfiúvá avanzsáló<br />
miniszterelnök sűrű kompromisszumkészsége<br />
és hajbókolásai közepette.<br />
Sőt, egyúttal a pokolba vezető út<br />
jószándékkal való kikövezésének jegyében<br />
Orbán javasolni fogja a magyar parlamentnek,<br />
hogy hazánk csatlakozzon a készülő<br />
uniós pénzügyi paktumhoz. Megint jó előre<br />
gondoskodnak az ország kényszerpályára<br />
lökéséről. Futhatjuk itt a tiszteletköröket, de<br />
csak mindig ugyanahhoz a ponthoz jutunk<br />
vissza. A mi érdekünk az, hogy Magyarország<br />
megbecsült tagja legyen az európai<br />
közösségnek, mely most éppen Európai<br />
Unió néven regnál, mert több előnye van<br />
a kerítésen belüli létezésnek, mint az azon<br />
kívülinek!<br />
Érdekes módon, valahogy soha nem tudjuk<br />
megtapasztalni az előnyöket! Ma már<br />
elképzelhetetlen, hogy valamit önerőből<br />
létre lehessen hozni, mindenhez pályázati<br />
(értsd: külföldi) pénz kell. No és persze<br />
szigorú előírások, hogyan költheted el!<br />
Amellett, hogy egy tökig eladósított, ráadásul<br />
iszonyat alulfizetett országban ez plusz<br />
terheket ró a vállalkozásokra, egyben frusztrálja<br />
is az embereket, mihaszna, pénzért<br />
ácsingózó nép benyomását keltik bennük.<br />
A sokszínűség nyújtotta versenyelőnyök<br />
elvesznek a szabványosított uniformizálás<br />
szürke egyen világában. Kvótákkal,<br />
szabályozókkal fojtják meg az egészséges<br />
versenyt, s minderre még nyomasztó erőfölénnyel<br />
telepszik rá a multik zavartalanul<br />
folytatott, sokszor megalázóan tönkretevő<br />
terjeszkedése.<br />
Erősebb kutya tevékenykedik tematika.<br />
Mégis, ez a teljességgel szükségtelen,<br />
fenntarthatatlan és a nemzetállamok <strong>szám</strong>ára<br />
határtalan károkat okozó rendszer<br />
foggal-körömmel ragaszkodik a világon<br />
mindenütt megbukott neoliberális, azaz a<br />
pénz szabadságát mindenek felettinek tartó<br />
gazdasági berendezkedéshez. Dogmatikus,<br />
azaz megkérdőjelezhetetlen alaptételként<br />
szerepel ma is a fősodratú médiában mammon<br />
világának istenítése. A HVG-n közölt<br />
írásból egy rövid részlet:<br />
Húzzatok vissza!<br />
Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a<br />
háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti<br />
Magyarországot ebbe a hitelbe a<br />
spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium<br />
segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban<br />
vagy más mesebeli lényekben hinni, és<br />
a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket<br />
és gonosz manókat látni, mert az<br />
interpretáció – legyen az a fideszes mondakörnek<br />
megfelelő animikus világmagyarázat<br />
vagy bármilyen más – teljesen lényegtelen. A<br />
tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és<br />
Washington az egyetlen barátaink, nincs más<br />
aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így<br />
ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni,<br />
olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai<br />
tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát,<br />
Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot<br />
is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha<br />
ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum<br />
elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak<br />
nincsen alternatívája. Minden más út magát<br />
a szubjektumot, minket <strong>szám</strong>ol fel, méghozzá<br />
nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és<br />
nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 151
Change language