2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
és elmozdítására. A hit emberei – tisztelet<br />
a kivételnek – nagy többségükben sajnos<br />
rettegő, gyarló és megalkuvó renegátokká<br />
váltak. A mindenkori hatalommal szembeni<br />
ellenkezés elszegényedést jelentett volna,<br />
ám ezt az elszegényedést az egyház soha nem<br />
akarhatta, és nem is vállalta. Aztán fordult a<br />
kocka, beköszöntött a liberális áldemokrácia<br />
korszaka, ám saját bőrünkön megtapasztalhattuk,<br />
hogy nincs és nem is lehet világnézetileg<br />
semleges állam. Az együttműködés<br />
zavartalanságának érdekében minden párt<br />
előszeretettel választott magának egy céljainak<br />
megfelelő pártpapot. „Az egyházakban<br />
politikai szövetségest kereső pártok olyan<br />
elkorhadt régi világot képviselnek, amely<br />
soha nem fog visszatérni Magyarországra.”<br />
(Részlet Orbán Viktor beszédéből, 1992.,<br />
pécsi Fidesz-kongresszus.) Aztán elkezdődött<br />
a saját politikai egyház kiépítése.<br />
Sokáig nem értettem, hogy egy magyar<br />
vidéket képviselő, hasznos és gyakorlatias,<br />
földműveseket összefogó kisgazdapártot<br />
mért kellett mindenáron szétvernie Orbánnak,<br />
s miért kellett létrehoznia egy mesterséges<br />
klerikális erőt távlati hatalmi céljai elérése<br />
érdekében. (Éppen a napokban ütnek még<br />
egyet a vidéki kisgazdákon a „Ledarányi”<br />
őket terv keretében!) Ma már tudom, hogy<br />
a súlytalan KDNP mindössze csinos bojtként<br />
fityeg Orbán palástján. Személye körül<br />
a politikának és vallásnak látványosan eggyé<br />
kellett válnia. Mindenhatóságát és megkerülhetetlenségét,<br />
vagyis krédóját és kultuszát<br />
így tudta csak az egyház közvetlen segítségével<br />
felépíteni. Az Orbánt körülölelő világi és<br />
vallási kultikusság dicsfénye 2010 tavaszán,<br />
a választási győzelem napján teljesedett be,<br />
amikor ígéretekkel manipulált hívei és a baloldalban<br />
végletekig csalódott milliók ismét<br />
– immár végérvényesen – magasra emelték a<br />
„Szent Jobb”-oldal politikai ereklyéjét. Emlékszem,<br />
ahogyan választási győzelmét latinul<br />
megköszönte Istennek a régi-új miniszterelnök.<br />
Orbán azt érezhette, hogy a rég áhított<br />
hatalmat a néptől, de áttételesen magától az<br />
Istentől szerezte meg. Isten akarata a nép által<br />
teljesedett be általa és rajta. Úgy gondolhatta,<br />
hogy közvetlen isteni felhatalmazást kapott,<br />
melyet – érzése szerint – földi hatalom ezentúl,<br />
már soha el nem vehet tőle. A hatalom<br />
bódulatától megzakkant Orbán ekkora felhatalmazás<br />
birtokában láthatóan úgy viselkedett,<br />
hogy ő az első <strong>szám</strong>ú szakrális politikai<br />
vezetője Európának. Aztán a kormányzás<br />
valóságtól elrugaszkodó, mindent felforgató<br />
őrülete elkezdődött…<br />
Az EP-vitán érzékelhető volt, hogy a szekularizált<br />
Európa jelenleg nem érti, és nem<br />
is kér semmiféle küldetéstudatos, szakrális<br />
politikust a nyakába. A magyar jobboldali<br />
szavazók, akik többségükben keresztények és<br />
katolikusok, viszont úgy érezték, hogy ennyi<br />
csalódás és balsors után végre eljött <strong>szám</strong>ukra<br />
a politikai megváltás áhított időszaka. Bódult<br />
hívei természetfeletti és csodás képességeket<br />
látnak bele az orbáni jelenségbe, ezért fogadnak<br />
el tőle minden szenvedést, nélkülözést és<br />
megszorítást. Egyfajta kollektivizált, vallási,<br />
fanatikus révület lett úrrá a magyar polgári<br />
jobboldalon. Kizárólag hinni akarnak egy<br />
fétisben, de tudni és feleszmélni már nem.<br />
Ezek a kettős tudatú emberek sokan félnek<br />
és rettegnek a rideg valóságtól, ezért inkább<br />
narancsszínű homokba dugják a fejüket.<br />
A politika, amely elsősorban a racionális<br />
lehetőségek kiaknázásának művészete, ma<br />
sokak fejében teljes egészében delejes hittani<br />
kérdéssé redukálódott. A valóságtól elrugaszkodott,<br />
kettős tudatú és látszatú orbáni politika<br />
kívülről nacionalista, de belülről végtelenül<br />
globalista, ám mindez az ellentmondás<br />
a híveket egyáltalán nem zavarja! Orbán egy<br />
személyben Kossuth, Deák, bécsi kancellár és<br />
zsidó szabadkőműves. Így teljes a zűrzavar!<br />
Az Orbánhoz való viszonyulás egyre inkább<br />
dogmatikus és kollektivista üdv- és megváltástan<br />
érzetét kelti. Már csak általa és vele lehetünk<br />
jó magyarok! Aki nem követi őt a sírig,<br />
az mindörökre gonosz és kitaszított marad,<br />
elveszíti nemzeti identitását, az örökre csak a<br />
„Sátán kutyáját” szolgálja. A magyar miniszterelnököt,<br />
az „intercionista” nemzetköziség<br />
feszítette korpuszra támadásaival. Felemelte<br />
és eldobta azért, hogy Magyarországot végletekig<br />
megossza és legyengítse! Általuk lett<br />
Orbán egy valóságtól elemelkedett, szuverén<br />
(önjáró) földi isten, akinek kisugárzása<br />
és kiteljesedése már nem lehet más, csak egy<br />
„szuverén” diktatúra beteljesedése. Az „új”<br />
államalapító, az „Új István”, a Birodalom rejtett<br />
helytartójaként, ismét elindult végzetes<br />
zsidó-keresztény útjára. <strong>Ha</strong>talma megtartása<br />
és kiteljesedése szempontjából csupán eszköz<br />
a rommá zúzott Magyarország. A nemzet<br />
igazi hősei, a névtelen Koppányok, Petúrok<br />
és Tiborcok láthatóan nem állhatnak útjába!<br />
Ők ismét nem kellenek, mert nem férnek<br />
bele a nemzeti együttműködés képmutató<br />
rendszerébe! Őszintén sajnálom a becsapott<br />
Magyarországot, hogy önpusztító fenekedései<br />
és bódult illúziói között képtelen megtalálni<br />
a helyes útirányt.<br />
A „Békemenet Magyarországért” fedőnevű<br />
körmeneten, amely valójában az<br />
Orbán melletti hűséget, erőt és szimpátiát<br />
demonstrálja, ott volt Székely János esztergomi-budapesti<br />
megyéspüspök is, aki nyilván<br />
Isten áldását vitte a Nagy Vezetőnek. Aki<br />
meg akarja érteni az „orbánizmus” kegyetlen<br />
lényegét, az olvassa el Dosztojevkij<br />
Karamazov testvérek című zseniális művét,<br />
és ismerje fel benne a Nagy Inkvizítor jellemét.<br />
A sok becsapott és átvert hívő pedig<br />
emlékeiben idézze fel Arany János Hídavatás<br />
című drámai költeményét. Mert egyszer<br />
majd felvonulnak a rendszer anyagilag<br />
és szellemileg megcsonkított áldozatai is:<br />
a becsapott szegények, a nyomorultak, a<br />
kifosztottak, az átvertek toprongyos milliói.<br />
Bármennyire abszurd a kép, a mostani<br />
menetről akaratlanul is a levert forradalmunkat<br />
követő 1957. május elsejei erődemonstráció<br />
jut eszembe. A félelem, a rettegés<br />
és az erő furcsa szimbiózisa lett ez a<br />
menetelés. A nemzetmentő farizeusság kettős<br />
lelkülete most is tetten érhető. Azok az<br />
egykori kommunista privatizátorok, bértollnokok<br />
és fizetett pártkatonák szervezik ma a<br />
menetet, akik 2003-ban a legnagyobb ellenségeink<br />
voltak. Akkor könyörögve kértük a<br />
közvéleményt, hogy így, ilyen feltételekkel<br />
ne lépjünk be a szuverenitásunkat erősen<br />
korlátozó nemzetközi szervezetbe. Orbánnal<br />
szemben mi, régi jobbikosok már akkor<br />
láttuk a végzetet. Azok átkoztak ki bennünket<br />
akkor, akik most az EU statáriumai ellen<br />
tüntetnek. A kelepce bezárult. A politikai<br />
vakhit nagy erő! Legyen hát minden akaratotok<br />
szerint, Ti szegény, szegény magyarok!<br />
Égi egyházatokat eldobtátok a politikai<br />
fanatizmusért!<br />
Utóirat: Kossuth a kiegyezést követően<br />
ezt írta ama híres levelében Deáknak:<br />
„Megőszültem a tapasztalásokban gazdag<br />
szenvedések iskolájában, az évek súlya s a bú<br />
és bánat alatt. Nem személyes érdek, nem<br />
ingerültség, nem fontoskodás szól belőlem.<br />
Nekem személyemre nézve nincs semmi<br />
várni – nincs semmi kívánnivalóm, sem a<br />
nemzettől, sem az élettől. De keblemben fiatal<br />
eréllyel él s fog élni halálomig a kötelesség<br />
érzete hazám iránt. Tudom, hogy a Cassandrák<br />
szerepe hálátlan szerep, de fontold<br />
meg, hogy Cassandrának igaza volt!”<br />
Molnár Tamás<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 131
Change language