2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

magyar miniszterelnök Antall egykor hozzá
intézett szavait. (A fideszes legendárium szerint
halálos ágyán mondta ezt a beteg Antall
fogadott fiának, Orbánnak.) Itt van szerintem
az a kulcs, amit érdemes értékelni, értelmezni
és elemezni. Nem a vallás- és keresztényellenesség
izgat – hiszen ezt sajnos már
megszoktuk a cionista világtól -, sokkal
inkább az, hogyan tud a vallás manipulációs
eszköztárával bánni egy professzionális politikai
hazudozó.
Az orbáni felszólalás előtti héten, mintegy
felvezette a témát az emigráns Amerikai
Népszavában a „hitgyülis”, egyébként
patalógikusan őrült Bartus László elmefuttatása.
Sajátságos „némethsándoros” küldetéstudattal
azt boncolgatta, hogy a zsidó
Jézussal és a kiválasztott néppel szemben
Orbán a vatikáni klérus egyre terebélyesedő,
tekintélyelvű hatalmát jeleníti meg a felvilágosult,
ám legyengített Európával szemben.
Mint minden őrületben, ebben is van némi
ráció, de azért kezdjük az elején, állítsuk fejtetőre
Bartus szellemi agymenését.
Egy biztos pont akad, amiben mindanynyian
megkapaszkodhatunk és egyetérthetünk,
vagyis az, hogy Jézus akarata ellenére
a kereszténység sajnos tényleg világméretű,
intézményesített valláspolitikai tényezővé
vált és alakult. (Isten fia irtózott az anyagba
döngölt, farizeus hatalmi politikától!) A vallás
és ezen belül különösen a katolicizmus
mára a világ legelső és legprofibb globális
rendszere lett, azt is mondhatnánk akár, hogy
a „lelkek multija”. Ezen túl abban is hamar
közös álláspontra juthatunk, hogy az első századot
követően – éppen Saul által – szépen
lassan maguk a zsidók falták fel az eredeti,
tiszta jézusi üzenetet, és tették kikerülhetetlen
politikai tényezővé a katolicizmus államvallását.
Mivel Istent nem lehetett gyorsan
és könnyedén meghódítani és felhasználni, a
hírhozó Jézusért és az ember által eltorzított,
képlékenyé tett tanaiért folyik ma is engesztelhetetlen
vallási és politikai küzdelem a
nyugati civilizáció sáncain belül. A kereszténység
meghamisított vallási üzenetei és
farizeus szimbólumai ma is élő politikai üzenetekbe
vannak becsomagolva, nem beszélve
a modern vallás sajátságos adó, gazdasági és
szolgáltatóipari tevékenységéről.
A szekularizált világról alkotott mindenféle
spekuláció ellenére a vallás a globális
politika egyik perdöntő része, eleme és
mozgatórugója maradt. Mivel a vallás egyetemes
közösségi erőt ad és képvisel, a vallások
politikai aktivitása és befolyása egyre
csak növekszik és erősödik. Furcsa megtapasztalni
azt, hogy miközben az individuális,
intézményesített vallásosság csökken, a
misztikus, természetfeletti erőkre támaszkodó
vallásosság egyre növekszik. Láthatóan
mélyrehatók és forradalmiak a vallási
változások, a nemzeti és nemzetközi politikában
a vallásos dimenzió egyre inkább
felértékelődik. Miközben a jómódú Nyugat-
Európa vallásossága hanyatlik, addig a szegényebb
Latin-Amerika és Afrika megtérése
után, Kína lakosságának közel egyharmada
is hamarosan keresztény katolikus lesz. (A
fehér embernek lassan fordított evangelizációra
lesz szüksége!)
Az ateisták, a baloldaliak és a liberálisok
korlátoltságuknál fogva nem látják a lényeget,
hiszen, bár sok helyen tagadják, mégis
vallási indíték mozgatja mindenhol a világi
történéseket. Ha megnézzük az utóbbi évtizedek
világeseményeit, akkor elszomorodunk
a döbbenettől: ma, ebben a pillanatban
is, közel 250 helyi, regionális háborút
vívnak a földön különböző vallási érdekek és
motivációk hatására. Egykor ott volt a Szovjetunió
vallásellenes – vagyis ateista vallású
– rendszere. Ott volt a 9/11-gyel kezdődő
(zsidók által kirobbantott), iszlám-keresztény
vallásháború. Ott volt a véres délszláv
háború, később az egyiptomi és kínai keresztényüldözések,
a síita és szunita összecsapások.
Jelenleg itt van az izraeli-palesztin konfliktus,
az amerikai-afgán háború, a törökgörög
ellentét, az iraki-iráni szembenállás, a
kínai-tibeti összecsapás. És végül itt az egész
világ és a zsidóság antagonisztikus ellentéte,
amely drámai egymásnak feszülés is vallási
alapokra és okokra vezethető vissza. (A terroristának
nevezett nemzeti felszabadító
mozgalmak többsége ma már leginkább vallási
célokért harcol!) Az emberiség történelmében
a hatalmat csak vallás, pénz és nyers
erőszak által lehetett megszerezni, megtartani
és legitimizálni. Tetszik vagy sem, de
ezzel szemben az emberi szellem soha nem
tudott tartósan közjogi hatalmat gyakorolni
és birtokolni! Ma sem tud…
Az állam és az egyház felszínes szétválásának
az ügye, vagyis a szekularizációnak a története
nem is olyan régen kezdődött. Két szabadgondolkodású
filozófus, Hobbes és Locke
hirdette meg a liberális hozzáállást a vallásokhoz.
Szerintük a liberalizmus emelkedett
eszméje minden vallás és világnézet felett áll,
így megengedő és semleges a különböző vallási
gyakorlattal és a gyarló hitvitákkal szemben.
Mindez persze alapjaiban hazugság volt,
hiszen a liberalizmus valójában egy nagyon is
jól körülírható világnézetet rejtegetett és bujtatott,
amely az első pillanattól kezdve a többi
világnézet háttérbe szorítására és megsemmisítésére
törekedett. A zsidóság által képviselt
liberalizmus soha nem volt semleges,
hanem igen agresszív (felszabadító) jellegével
és jelenlétével leginkább a nyugati vallások,
elsősorban a katolicizmus átformálására és
felszámolására törekedett. Ebből a liberalizált
világból végleg kivétetett Isten, az élet minden
részlete kizárólag mechanikus emberi
törvények által szabályozott és irányított lett.
Az ellenállás, vagyis a konzervatív politikai
teológia megteremtése Carl Schmitt nevéhez
fűződik. Szerinte a mai politikai fogalmak
többsége (szuverenitás–elkülönülés, alattvaló–polgár,
törvény–tekintély, jog–igazság,
döntés–ítélkezés), nem mások, mint szekularizált
vallási fogalmak (dogmák) összességei,
melyek a lehető legjobban (?), irányítják a
modern kapitalista társadalmakat.
Az új európai konzervativizmus tehát
nem más, mint valláspolitikai fundamentalizmus.
Vagyis nagyon is kézzelfogható vallási
kódok, üzenetek és szimbólumok épültek
be a hétköznapok jobboldali politikájába. A
militáns, tekintély- és vezérelvű, centralizált,
kirekesztő, gőgösen felsőbb tudatú, a zsidó
szellem által velejéig megrontott politikai
praktika már nem csak amerikai jelenség. A
felszínen ugyan nem látható, de a vallás Európában
már sokkal jobban össze van fonódva
a politikával, mint bármikor a középkori inkvizíció
idején. A kereszt általi ige és hitvallás
megkerülhetetlen kulcskérdés lett a mai
jobboldali, neokonzervatív Európában. Elég
csak Lengyelország és Írország példáját megemlíteni,
ahol már szinte teljesen összefonódott
állam és vallás. A szekularizált liberális
doktrína német és francia területeken viszont
elérte azt, hogy mára több az iszlám, mint a
keresztény imahely. Európa tehát válaszúthoz
érkezett.
Orbán parlamenti vitájában áttételesen
ismét felbukkant a végső és sorsdöntő kérdés:
meddig lehet az unión belül elmenni a hagyomány
és szuverenitás megvédésében? Védi
és védheti-e a lokális nemzeti értékeket és a
függetlenséget például a helyi (báb)kormány
vagy a globális katolicizmus? Nyíltan, vagy
teljesen a háttérbe húzódva kell jelen lenniük
az egyházaknak a politikai porondon?
Nem értékelődik le teljesen a vallás, ha direkt
JÓ HA FIGYELÜNK! 129