2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
heted. Az amerikai gyógyszergyártók ezzel<br />
szemben követelik, hogy fizesd meg az elképzelhetetlennek<br />
tűnő 10 ezer dolláros amerikai<br />
árat. 20 évnyi munkád teljes jövedelmét kellene<br />
egyévi gyógyszerre előteremtened. Kétségkívül<br />
nem konyítasz a modern közgazdaságtanhoz,<br />
de nem érted, hogy miért ennyire drágák<br />
azok a kicsi pirulák, különösen akkor, ha egy<br />
dél-afrikai cég hajlandó lenne az ár töredékéért<br />
<strong>szám</strong>odra előállítani. Az amerikaiak mégis<br />
nemet mondanak erre a lehetőségre. Valami,<br />
amit szellemi tulajdonjognak hívnak, lehetővé<br />
teszi <strong>szám</strong>ukra, hogy bárki mást eltiltsanak<br />
ezeknek a gyógyszereknek a gyártásától – a te<br />
unokaöcséd élethez való joga árán. Bár megérted,<br />
hogy ők profitra vágynak, de nem lehet a<br />
kívánságuknak sehol sem határt szabni?”<br />
Most mondják meg nekem, de őszintén: hát<br />
nem tisztára EU? Ugye hogy az? A francia<br />
gazda hektáronként 90 rugó támogatást kap,<br />
a magyar meg legjobb esetben is 30-at, vagy<br />
valami ilyesmi. És akkor versenyezz! <strong>Ha</strong>jrá<br />
Magyarország, hajrá magyarok!<br />
Akit a téma bővebben és részletesebben<br />
érdekel, annak szíves figyelmébe ajánlom<br />
Joseph Stiglitz „A globalizáció és visszásságai”<br />
című könyvét.<br />
És ha még bírja cérnával a tisztelt Olvasó,<br />
ha már ennyire tobzódunk a Nobel-díjas<br />
közgazdászokban, egy röpke pillanatra időzzünk<br />
még el Stiglitznél:<br />
„A globalizáció egyik hozadéka, hogy a világ<br />
országai sokkal mélyebben integráltak, mint<br />
korábban: sokkal inkább függenek ezért külső<br />
tényezőktől. A nagyobb egymásrautaltságban<br />
azonban növekvő szükség van az együttes cselekvésre,<br />
és megnőtt az igény a kereskedelem, a<br />
pénzügyek és a segélyezést irányító, szabályozó<br />
biztosító nemzetközi szervezetekre. A mostani<br />
intézményekkel a legnagyobb baj az, hogy nem<br />
demokratikusak, döntési folyamataik és végeredményük<br />
gyakran nem hozzáférhető a nyilvánosság<br />
<strong>szám</strong>ára, éppen ezért nehezen ellenőrizhetőek.<br />
A szervezetek a fejlett ipari országok<br />
külön érdekeit képviselik, miközben figyelmen<br />
kívül hagyják szegény, fejlődő országok szempontjait.<br />
Bár Stiglitz korábban ezen intézményeknek<br />
a megreformálásáért küzdött csupán,<br />
ma már kétségbe vonja bizonyos szervezetek<br />
létének szükségszerűségét. Az IMF hitelessége<br />
például akkora csorbát szenvedett már, hogy<br />
a megszűntetése árán lehetne csak a változtatásban<br />
gondolkodni. Ennek fő indoka, hogy a<br />
valutaalap rendkívül ellenálló bármilyen változással<br />
szemben, ami demokratikusabbá tehetné<br />
a működését. Másrészt az IMF 50 évvel ezelőtt<br />
alakult, amikor a fejlődő országok többsége még<br />
gyarmatként létezett és az árfolyamrendszer<br />
rögzítve volt. A világ ezidő alatt rengeteget változott,<br />
szükség van olyan új intézményre, amelyik<br />
hívebben tükrözi a jelenlegi világgazdasági<br />
viszonyokat.”<br />
Hát ezért van az, hogy az öntudatos pécsi<br />
polgár már jó ideje azon kesereg, hogy nincs<br />
menekvés a válság elől. Azt is belerángatják,<br />
akinek amúgy az égadta világon semmi köze<br />
sincs hozzá, vagy a sárgolyó túloldalán él.<br />
A mesterséges kreálmányok kora azonban<br />
lejárt, de legalábbis a végéhez közeledik.<br />
Tegnap közölték velünk, hogy az euró létrehozása<br />
az egyik legnagyobb felelőtlenség<br />
volt, ma pedig még fel sem ocsudtunk<br />
első meglepetésünkből, amikor azt halljuk,<br />
magától a rettegett IMF-től (International<br />
Monetary Fund – Nemzetközi Valutaalap),<br />
amit már amúgy rajtuk kívül mindenki tud,<br />
nevezetesen, hogy a bankrendszer nem a<br />
jólétet, hanem valami egészen mást szolgál.<br />
Becsaptak bennünket, hazudtak nekünk.<br />
Ennek ellenére még most is próbálkoznak, a<br />
tesztelés folyik tovább zavartalanul. <strong>Ha</strong> nem<br />
muszáj, nem adják fel azonnal az összes hídfőállást.<br />
Egy mai hír:<br />
„180 forinton kiszállhatunk a frankhitelekből?<br />
Egyösszegű végtörlesztés esetén a devizahitelesek<br />
mentésére szolgáló korábbi csomagban<br />
rögzített 180 forintos frank- és 250 forintos<br />
euró árfolyamon kell biztosítaniuk a bankoknak<br />
a hitelből való kiszállást, minden ezzel<br />
kapcsolatos költség őket terheli – ezt a javaslatot<br />
jelentette be Lázár János a Fidesz frakcióvezetője<br />
a kormánypártok kétnapos frakcióülése<br />
után <strong>Ha</strong>jdúszoboszlón. (A frakcióvezető nem<br />
említett külön a jenhiteleseket, de a javaslat<br />
nyilván rájuk is vonatkozik, a jen rögzített<br />
árfolyam 2 forint/jen.)”<br />
Igaz, a nemzeti érzelműnek legkevésbé<br />
sem mondható Index internetes portál<br />
mindjárt a hír elejére odapattintja a kötelezően<br />
odateendő elkedvetlenítő részt is:<br />
„A gazdagoknak segítene és a forintot gyengítené<br />
a Fidesz frakció javaslata, ami szerint<br />
lehetővé kell tenni, hogy a devizaadósok a már<br />
korábbi mentőcsomagban rögzített árfolyamokon<br />
egyösszegű törlesztéssel kiszálljanak a<br />
hitelből. Lázár János szerint 2-300 ezer emberen<br />
segíthetnének ilyen módon, ez a bankszektornak<br />
legalább 260 milliárd forintos azonnali<br />
veszteséget jelentene. A frankban ragadók pedig<br />
a már a felvetés nyomán is elindult forintgyengülés<br />
okozta veszteséget is el kell szenvedjék.”<br />
Ez megint nagyon érdekes és nagyon<br />
tanulságos. Gondolkodjunk egy kicsit együtt!<br />
Nyilván mindenki nem fogja tudni<br />
igénybe venni ezt a lehetőséget sem, de<br />
akadhatnak jó páran, akik azt mondják,<br />
inkább felvesznek valamilyen forint alapú<br />
szabadfelhasználású hitelt, amellyel egy<br />
összegben letudhatják a devizaalapú hiteleiket,<br />
s onnan aztán nincs árfolyamváltozás<br />
meg havonta emelkedő részletek, fix<br />
összeg van forintban és kész. Mindenesetre<br />
az időnként mesterségesen megmanipulált<br />
árfolyamkülömbözet kiküszöbölésével<br />
komoly összegek takaríthatók meg.<br />
Persze ebben az országban minden és<br />
annak ellenkezője is elképzelhető, még<br />
az is megképződhet, hogy a forinthitel<br />
törlesztőrészlete is változik, mondván, megnövekedtek<br />
a bank forrásköltségei, vagy<br />
mondjuk Magyarország kockázati besorolása<br />
megnőtt. A múltkor a PSZÁF szóvivője<br />
mesélt egy esetet, ahol a bank közölte a<br />
határidőre mindig pontosan fizető ügyféllel,<br />
hogy innentől megemeli a törlesztőrészletet,<br />
mert az illető leminősült, mint adós. Mire a<br />
delikvens bevitte az összes csekket, mondván<br />
ő mindig pontosan fizetett. A bank erre<br />
sajnálkozását fejezte ki, hogy bizonyára<br />
valamilyen hiba vagy tévedés történ, aztán<br />
megvonta a vállát és kiküldött a pofának egy<br />
újabb levelet, amelyben közölte, hogy pontosan<br />
ugyanannyival mégis csak megnöveli<br />
a havi törlesztőrészletet, mint amennyiről<br />
már az előzőekben szó volt, ezúttal azonban<br />
arra hivatkozott, hogy megnövekedtek a forrásköltségek.<br />
Ilyen van? Ilyen van! Legalábbis itt, ebben<br />
az ún. jogállamban, ahol az igazság helyett a<br />
gazság és a jog uralkodik mindenek felett.<br />
Tegyük fel, vettél valamit devizaalapúnak<br />
nevezett hitelre. A pénzintézet kifizette az<br />
áru ellenértékét a gyártónak, kereskedőnek,<br />
te pedig hozzájutottál. A nép egyszerű gyermeke<br />
pedig nem érti, hogyan is jön ide a<br />
havonta változó kamatozás, meg árfolyamkülönbözet,<br />
hiszen a bank egy összegben<br />
már kifizette a cucc árát, nem havonta fizet<br />
mindig egy kis darabkát érte az éppen abban<br />
a hónapban vásárolt devizából. Akkor most<br />
hogy is van ez?<br />
De térjünk még vissza néhány gondolat<br />
erejéig a legújabb mentőötlethez. Erre már<br />
aszongya az ember, hogy „na, ez már valami!”<br />
De rögtön felvetődik a kérdés, hogy<br />
miért nem mindjárt ezzel nyitottak? Hát<br />
azért nem, mert most is folyik a tesztelés. Az<br />
A” változat nem talált pozitív fogadtatásra,<br />
gyűjjön akkó’ a B. A van, a tú, a trí, eksön!<br />
Hát így megy ez mifelénk Euró Alsómocsoládon,<br />
a periféria legszélén, a nagyságos és<br />
fényességes Európai Porta mosókonyháján,<br />
közvetlenül a cselédlépcső mellett.<br />
Kimondták az eddig kimondhatatlant:<br />
A király meztelen! Sőt! Most már – ha<br />
csak módjával is, de – gúnyolódni is szabad<br />
rajta. A farkast kiáltók személye az, ami<br />
igazán megmutatja, hogy elérkezett a „ha<br />
nem tudod megakadályozni, állj az élére!”<br />
periódus. Akik eddig istenítették a pénz<br />
uralmának mindenekfelettiségét preferáló<br />
neoliberalizmust, most egyszerre azok kezdenek<br />
beszélni leghangosabban a rendszer<br />
bukásáról. Nehogy magával rántsa őket.<br />
A király meztelen, de a gúnyos kacarászások<br />
közepette jó lesz, ha nem felejtkezünk<br />
meg arról, hogy a mi seggünk is kilóg a<br />
gatyából:<br />
„Magyar Szociális Fórum a Fidesz-frakció<br />
devizahitel-javaslatáról<br />
Budapest, 2011. szeptember 9. péntek<br />
114 JÓ HA FIGYELÜNK!
Change language