2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kimondták a kimondhatatlant, a király<br />
meztelen. A pillanat emblematikus voltát<br />
az jelzi igazán, hogy ezúttal immáron nem<br />
csak a semmi vesztenivalója nem maradt<br />
nép egyszerű gyermeke kiáltott fel önfeledt<br />
megkönnyebbülésének hangot adva, hanem<br />
az udvartartás egyik nagytekintélyű tagjától<br />
jött a félreérthetetlen és teljesen egyértelmű<br />
megállapítás, melyet úgy egyébként rajta<br />
kívül már mindenki más tudott. Csak most<br />
már olyan nagy a baj, hogy elérkeztünk a<br />
ponthoz (the point of no return), ahonnan<br />
nincs visszaút. Eljött az ideje az „amit nem<br />
tudsz megakadályozni, annak állj az élére!”<br />
aktuális projekt megvalósításának.<br />
Miről is beszélt Lord Lawson? Arról,<br />
hogy előre lehetett látni. De ha ez így van,<br />
akkor miért nem szóltak? Miért hülyítettek<br />
bennünket? Miért hülyítenek még most,<br />
a vég óráiban is, amikor magától a tekintélyes<br />
brit politikai szereplőtől halljuk, hogy a<br />
Lisszaboni Szerződés nevű tákolmány alkotmányellenes?<br />
Mindenki látja, mindenki érzi, de talán<br />
tudja is mostanra már, hogy ez a dolog, amit<br />
jelenleg még Euró(pai) Unió néven ismerünk,<br />
nos ez menthetetlen. A mosléketetés<br />
tilalmával, az uborka szabványosított görbületével,<br />
a bécsi cukrászdák vagy a párizsi<br />
Sorbonne ígéretével. Az illuzórikus álomés<br />
mesevilág mézesmadzagjával rászedték<br />
a monopolkapitalista államszocializmus<br />
hiánygazdaságán nevelkedett magyarokat,<br />
akikről a Gorenje-láz tesztelési fázisában<br />
játszi könnyedséggel derült ki, hogy pénzért<br />
gyakorlatilag mindenre kaphatók. Pénzhiányért<br />
meg még annál is többre.<br />
Érdekes az a fajta sajátos kettősség, amely<br />
hazánkat jellemzi mostanság. Egyrészről a<br />
pénz bőségben szinte fuldokló jegybank és<br />
annak off-shore-lovag vezetője, másrészről a<br />
pénzhiánnyal küszködő gazdaság egyszerre<br />
történő megléte. A dőzs és a már nem is<br />
tudom hány millió koldus, a roncstársadalom<br />
országa, mindez a nagyságos és fényes-<br />
séges Európai Porta árnyékában. Tisztára<br />
mint valami szürreális mese. Talán elkélne<br />
végre nekünk is egy igazmondó juhász.<br />
<strong>Jó</strong> lenne most már elhessegetni magunktól<br />
a Nyugat szirénhangjait, hiszen folyton a<br />
vesztünket okozzák. Az ún. válságot sikerrel<br />
kezelők, illetve átvészelők érdekes módon<br />
mind Keleten találhatók. Vissza kellene végre<br />
találni gyökereinkhez, nem pedig erőltetni a<br />
törekvést, hogy olyan kocsi után szaladjunk,<br />
amelyre úgy sem tudunk felkapaszkodni, de<br />
még ha tudnánk is, bizonnyal nem venne fel.<br />
„Egy jó akarója” – olvashatjuk gyakorta<br />
a névtelen levelek alján. Magyarországnak<br />
a kelleténél több neves és névtelen jó akarója<br />
volt már, csak a jó valahogy mindig más<br />
<strong>szám</strong>ára képződött meg. Becsaptak bennünket,<br />
hazudtak nekünk, átvertek minket,<br />
hibás terméket akartak ránk sózni magasztos<br />
együtműködés címén, s a rinocéroszbőr<br />
jóvoltából kifolyólag, ezt most rezzenéstelen<br />
arccal közlik is velünk. A hivatali protokollt<br />
betartva természetesen már csak akkor, amikor<br />
jól megszedték magukat rajtunk. Mi<br />
meg mehetünk a lecsóba.<br />
Felelőtlenek voltak, tudták előre, hogy<br />
baj lesz, mégis belerángattak minket. Igaz,<br />
mi meg hagytuk magunkat. Tisztára, mint<br />
a devizaalapú hitelezés. Nem értesz semmit,<br />
csak aláírod a papírt. Bármi áron. De valóban<br />
ez történt, tényleg hagytuk magunkat,<br />
vagy a demokrácia nevű színjáték kuliszszái<br />
mögött egyáltalán nem is volt beleszólásunk<br />
az egész folyamatba? Emlékeznek<br />
még ugye? Az ominózus NATO-ról szóló<br />
népszavazásra? Addig szállítgatjuk le a részvételi<br />
küszöböt, amíg érvényes nem lesz a<br />
nészavazásnak csúfolt valami. Addig módosítgatjuk<br />
az ún. törvényeket, amíg a kívánt<br />
eredményt el nem érjük. Annak idején<br />
Hofinak volt egy <strong>szám</strong>a, ahol a Párt 99,9%-<br />
os választási győzelme kapcsán fel is tette a<br />
kérdést: Hogy jött ki nekik?”<br />
„Tudjuk! Merjük! Tesszük!” Hát ez tényleg<br />
az!<br />
A kikényszerített és nemzetállamokra ráerőszakolt<br />
gólem – ezek szerint – gondosan<br />
megtervezett haláltusájának kezdeti pillanati<br />
mutatják meg igazán, miért így, és miért csak<br />
így játszódhatott le a rendszerváltozásnak nevezett<br />
momentum. Miért csak és kizárólag a szervilis<br />
szolgalelkűséget továbbéltető moszkovita<br />
kommunisták sajátságos automatizmusa az,<br />
amely továbbélhetett. Miért ez kelett, hogy szerepet<br />
kapjon az ún. átmenet levezénylésében,<br />
s miért van az, hogy a fiataloknak és demokratáknak<br />
nevezett ma uralkodó (ahogyan ők<br />
állítják: fülkeforradalmi hévvel megválasztott)<br />
politikai erő is tulajdonképpen a kommunisták<br />
köpönyegéből bújt elő, vagyis szép magyarsággal<br />
ki lettek választva. A nép(ek) feje felett<br />
meghozott döntések, a régi unió helyett egy új<br />
régió-unióba való belekényszerítéshez történő,<br />
minden mást megelőző fontosságú hajbókolás,<br />
annak néppel történő elfogadtatása vagy<br />
keresztül vitele minden áron, csak és kizárólag<br />
egy kiválasztott komprádor társaságtól várható<br />
el.<br />
A drámai vég, ahogy Gilad Atzmon<br />
figyelmeztet bennünket, immáron közeleg.<br />
Úgy tűnik elengedik az eddig gondosan szorongatott<br />
kezeket, hadd hulljon a férgese.<br />
Ideig-óráig még próbálják fenntartani a látszatot<br />
a jól ismert tematika szerint, melyet<br />
itthon épp most az ún. devizahiteleseknél<br />
tapasztalhatunk meg. Valahogy mindig<br />
olyan látszattevékenység folyik, amiről úgy<br />
tűnik, segíteni próbálnak a kisemberen,<br />
aztán mindig kiderül, hogy többet ártanak<br />
vele, mint amennyit használnak.<br />
Még nem tudjuk, hogy milyen lesz a viszszavonulás,<br />
mert a hatalmi átrendeződések<br />
miatt muszáj lesz feladni néhány érdekeltséget,<br />
ez egészen biztos, csak reménykedhetünk,<br />
hogy nem a felperzselt föld taktikáját<br />
választják majd. Igaz, egy végletekig eladósított,<br />
kizsákmányolt és lecsupaszított országban<br />
már nem nagyon van mit felperzselni,<br />
már csak az emberek maradtak. Ezzel a néppel<br />
azonban kemény fába vágták a fejszéjüket.<br />
És ez még akkor is így van, ha mára jócskán<br />
megfogyatkoztunk. A magyarság sorsának<br />
alakulása azonban azonban sohasem döntően<br />
mennyiségi, hanem mindig minőségi<br />
kérdés volt inkább, ezért egyetlen szóban is<br />
összefoglalható: LÉLEKBÁTORSÁG!<br />
A tanulságokat levonva abból kell kiindulnunk,<br />
hogy hazudnak nekünk, becsapnak<br />
bennünket!<br />
Kimondták a kimondhatatlant. Éppen<br />
ezért nem feledkezhetünk meg arról, mire<br />
tanít minket Gilad Atzmon és a történelem:<br />
„A történelem azt tanítja, hogy amikor<br />
a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor<br />
már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak<br />
<strong>szám</strong>lálva.”<br />
Isten áldja Magyarországot!<br />
1 öntudatos pécsi polgár<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 111
Change language