2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Bizonyára nem nélkülöznek minden
jogalapot azok sem, akik a szervezők
nacionáléjának impozáns felsorolásával
bizonygatták, hogy nem lehet megbízni bennük.
Én azonban nem erre hívnám fel a figyelmet,
csak az ebből fakadó másik momentumra,
ami mellett bizonnyal nem mehetünk
el szó nélkül. Ez pedig a bekötöttség!
Zsoca FIDESZ alapító tag, s mint ilyennek,
talán a tévéműsorába még belefér egy-két anyázás,
„szarjankózás”, de nagy nyilvánosság előtt,
nemzetközileg is számonkérhető formában
még nincs kiadva az engedély, az Európai Unióból
történő kilépés lehetőségének fennen hangoztatására.
Ez egyelőre még csupán a Jobbik
privilégiuma. Igaz, ők valamelyest könnyebb
helyzetben vannak, lévén ellenzéki pártként
nem őket terheli a kormányzás felelőssége.
Pedig kiváncsi lettem volna, ha ott és akkor egy
riporter kamerával bemegy a tömegbe és megkérdezi,
hogy kell-e nekünk az Európai Unió,
vagy, hogy elérkezettnek látná-e ön az időt az
Európai Unióból való kilépésre, vajon hányan
válaszoltak volna IGEN-nel?
Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, tegyünk
rá még egy lapáttal és mondjuk el, hogy
Varsó és Lodz után most már Svédországban
is égettek EU-s zászlót.
És még mindig nem megyünk tovább, mert
e helyt kell emlékezetünkbe idézni a miniszterelnök
Strasbourgi sajtótájékoztatóját:
Lovas István: Ha a Jobbik beváltja a
fenyegetését és kiírják a referendumot, hogy
elhagyják-e az Európai Uniót, csodálkozna,
hogy ha furcsa módon és hirtelen megváltozna
az Európai Unió véleménye Magyarországgal
kapcsolatban? Már úgy értem jobb irányban.
Orbán Viktor: Magyarországon népszavazáson
döntöttünk arról, hogy belépjünk
az Európai Unióba. Én mindig fölemeltem a
szavamat azért, hogy az euroszkeptikusokat
is vegyék emberszámba. Tehát én nem fogadom
el azt a gondolkodásmódot, amely az
euroszkeptikusokat kirekeszti az európai
kultúrkörből. Az is európai gondolkodás, ha
valaki azt gondolja, hogy nem akar európai
integrációt. Szabad.
Amikor a választási kampány ment
Magyarországon, én világosan elmondtam,
hogy vannak érvek Magyarország belépése
mellett és vannak ellene, és szerintem több érv
szól a belépés mellett, mint ellen, ezért mi arra
buzdítottuk a magyarokat, hogy lépjünk be.
Szavazzanak igennel. De nem voltunk vakok,
láttuk azokat a problémákat, amelyekbe most
bele is ütközünk. És most is azt gondolom, hogy
joguk van Magyarországon az embereknek azt
gondolni, akik így véli, hogy Magyarországnak
nincsen helye az Európai unióban. De én azt
az álláspontot képviselem, hogy Magyarországnak
az az érdeke, hogy magyarország az
Európai unió tagja legyen. Még mindig több
érv szól amellett, hogy belül legyünk, mint
amellett, hogy kívül. Tehát akármit is csinál a
Jobbik, vagy bárki más, én mindig az európai
perspektíva mellett érvelek. Egész addig, amíg
lesz európai perspektíva.”
Nem tudom, a tisztelt Olvasó emlékszik-e
olyanra esetre, amikor megjelentek a
fősodratú médiában a csatlakozást ellenzők?
Lehet, hogy az én emlékezetemmel van baj,
de én bizony egyetlen egy ilyen estre sem
emlékszem. Olyanra meg aztán pláne nem,
hogy az ún. politikai osztály tagjai közül akár
egyetlen egy is kiállt volna az euroszkeptikusok
mellett.
Szétnéztem kicsit az akkori jegyzeteim
között, a teljesség igénye nélkül:
Az Európai Unió másodrendű tagjai
lettünk, ahogyan azt annak idején a neves
brit történész Tony Judt is megjósolta. Az
amerikai John Hopkins Központban tartott
előadásai alapján összeválogatott kötetében
az alábbiak jelentek meg:
„Elképzelhetetlen, hogy a volt kommunista
államok valaha is egyenrangú félként csatlakozzanak
az Unióhoz.”
Nézzük a számszerűségeket:
A Magyarország európai uniós csatlakozásáról
tartott ügydöntő népszavazás
eredményes volt, mivel az érvényesen szavazó
választópolgárok 83,76 százaléka, az összes
választásra jogosult állampolgár 38 százaléka
voksolt igennel. Ezt Ficzere Lajos, az Országos
Választási Bizottság (OVB) elnöke jelentette
be a testület vasárnapi, végeredményt megállapító
határozatát ismertetve Budapesten.
Hozzátette: a szombati népszavazás a jogállami
normáknak megfelelően, az alkotmányos
és törvényi előírások szerint rendben, fegyelmezetten
zajlott le.
Még egyszer hívjuk fel a figyelmet arra
az apró, ám nem elhanyagolható momentumra,
hogy hazánkat a választásra jogosultaknak
csak alig több mint egyharmada
szavazta be az Európai Unióba, azaz nem a
többség! Asszem erre mondják mifelénk,
hogy látható kisebbség!
Kovács László egyébiránt domináns győzelemként
aposztrofálta a történteket.
De nem kevésbé érdekes az sem, mit
mondott annak idején a hajviseletéről elhíresült
szocialista prominens:
Baja Ferenc mondta ezeket a szavakat
amikor az uniós tájékoztatásról és a
kampányról kérdezték: „… a népszavazásig
mi nem is akarjuk részletesen tájékoztatni az
embereket, mi azt akarjuk, hogy igennel voksoljanak.
Aztán majd ha igennel voksoltak, akkor
a következő időszakban majd a részletekről is
tájékoztatjuk a választópolgárokat.”
Az IGEN-ek melletti kampányolásra 2,2
milliárdot költöttek. Az ellenzők egy vasat
sem kaptak.
Ezt a kis kitérőt a Vasárnapi Újságba betelefonáló
Kati József szabadhídvégi honfitársam
véleményével zárom, mint akkor, most is tökéletesen
egyet értek vele. Ő ezt mondta:
„A tegnapi népszavazást nem lehet
ügydöntőnek nek nevezni, mert az ország nagyobbik
része nem szavazott.”
Ennyit arról, hogy mennyire jutottak
szóhoz és pénzhez az ún. euroszkeptikusok,
vagyis azok, akik a NEM mellett
kampáyoltak (volna).
JÓ HA FIGYELÜNK! 11