2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
KIMONDTÁK A KIMONDHATATLANT<br />
– avagy Gilad Atzmonnak igaza van –<br />
Misi bácsi tud valamit. Nekem elhihetik.<br />
Csöröge, aki olykor Röcsöge, vagy ahogyan<br />
publikációs munkásságának nagyobb lélegzetű<br />
gyöngyszemei végén saját magát szokta<br />
volt aposztrofálni, „Alsó- és Felsőmucsai<br />
Mucsay (bunkó) Mihály, jelenleg vidéken<br />
élő nyugdíjas, akit ugyan a Rákosi és<br />
Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában<br />
tartott, és abból sajnálatosan sem<br />
a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO<br />
és EU tagság nem tudta még kiemelni, és a<br />
választási plakátok üzenetét ezért változatlanul<br />
úgy értelmezi, hogy „Papa, ne sokat<br />
törje a fejét, mert maga úgy sem éri ezt fel<br />
ésszel, csak annyi a dolga, hogy az x-et húzza<br />
be a Népfront (vagy bármi más) alá, a többit<br />
bízza ide, mert mi tudjuk, merjük tesszük!”,<br />
ezért semmiről sem mer önálló véleményt<br />
alkotni, de mivel van ideje olvasni, gyakorta<br />
készít összefoglalókat és emlékeztetőket<br />
nemzetközi sajtótermékek olyan anyagaiból,<br />
amelyeket itthon nem nagyon idéznek és azt<br />
tisztelettel ajánlja a politikai nagykorúságot<br />
már elért és önálló ítéletalkotásra is képes<br />
olvasók figyelmébe. Szóval az egyszerűség<br />
kedvéért, ő Misi bácsi. És valóban. Tényleg<br />
tudhat valamit öreg barátom, mert ő ajánlotta<br />
figyelmembe először Gilad Atzmont,<br />
a nemzetközileg elismert dzsessz szaxofon<br />
művészt, akinek az Exile (Száműzetés) című<br />
CD-jét a BBC 2003-ban az „Év Albumának”<br />
minősítette. Gilad Atzmon Izraelben<br />
született, szolgált az IDF-ben (Izraeli Véderő),<br />
most pedig önkéntes <strong>szám</strong>űzetésben él<br />
Nagy-Britanniában. Tőle származik az elhíresült<br />
mondat, melyet már e helyütt is többször<br />
leírtam, ám az ismétlés a tudás atyja,<br />
s anyja mottó szellemében idézzük ismét<br />
emlékezetünkbe, később még jól jöhet:<br />
„A történelem azt tanítja, hogy amikor<br />
a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor<br />
már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak<br />
<strong>szám</strong>lálva.”<br />
Úgy tűnik tele lett a gatya. De az is előfordulhat,<br />
hogy betelt a pohár.<br />
Mivel a tett halála a tökölődés, ne is<br />
fecséreljük a drága időt, idézzünk a Brit<br />
Birodalom (a birodalom, amely felett sosem<br />
nyugszik le a nap) egy másik prominensétől,<br />
de most már egy ízig-vérig angol úriember,<br />
Lord Nigel Lawson, a brit Konzervatív<br />
Párt egyik legnagyobb tekintélyű veteránja<br />
legyen az, aki elmondja nekünk a tuttit:<br />
„Felelőtlenség” volt létrehozni az eurót<br />
A II. világháború utáni időszak „legfelelőtlenebb<br />
politikai kezdeményezései” közé tartozott<br />
az európai valutaunió létrehozásról szóló döntés<br />
– írta hétfőn megjelent cikkében Lord Nigel<br />
Lawson, a brit Konzervatív Párt egyik legnagyobb<br />
tekintélyű veteránja, aki szerint fel kell<br />
hagyni a valutaunióhoz szükséges föderatív<br />
európai állam ideájával.<br />
Lord Lawson – aki Margaret Thatcher kormányában<br />
1983-tól 1989-ig a pénzügyminiszteri<br />
tisztséget töltötte be – a The Timesnak írt<br />
elemzésében úgy vélekedett, hogy az euróövezet<br />
megalkotása „alapvetően politikai, és nem gazdasági<br />
jellegű” program volt.<br />
Lawson szerint ugyanis Franciaország<br />
annak idején „rettegett” az éppen újraegyesült<br />
Németország hatalmától, és attól is, hogy már<br />
nem tudja egyedül ellátni Európában betöltött<br />
vezető szerepét, amelyről úgy gondolta, hogy<br />
„sorsszerűen” őt illeti. Ebben a helyzetben<br />
Franciaország olyan különleges francia-német<br />
viszonyra törekedett, amellyel biztosítható a<br />
Bundesbank – a német jegybank – megszűnése<br />
független intézményként – írta hétfői cikkében<br />
a tory politikus.”<br />
Az embernek óhatatlanul is az ugrik be<br />
legelőször, hogy ugyan vajon miért is nem<br />
cserélték le eddig a „jó öreg” fontot a derék<br />
britek az erősen bűzlő izzadságszagú „közös<br />
lónak turós a háta” euróra? De megyünk<br />
tovább, mert van ennél még cifrább is:<br />
„Előre lehetett látni<br />
Lawson szerint azonban kezdettől fogva világos<br />
volt, hogy az euróövezeti kezdeményezésnek<br />
„sírás lesz a vége”, ha a valutaunióhoz nem<br />
társul teljes politikai unió.<br />
A volt brit pénzügyminiszter szerint ez<br />
már igen régi felismerés. Lord Lawson idézi<br />
Karl Blessinget, a Bundesbank egykori elnökét,<br />
aki már 1963-ban kijelentette, hogy „egy szövetségi<br />
szintű jegybanki rendszer csak akkor<br />
kivitelezhető, ha a közös kereskedelempolitika<br />
mellett közös pénzügyi, költségvetési, szociális<br />
és bérpolitika is kíséri ... ehhez azonban szövetségi<br />
állam kell olyan európai parlamenttel,<br />
amelynek törvénykezési fennhatósága van minden<br />
tagország esetében”.<br />
Lord Lawson szerint az euróövezet megalkotói<br />
között voltak, akik pontosan tudták,<br />
hogy a valutaunió olyan válsághoz vezet majd,<br />
amelyen csak teljes politikai és költségvetési<br />
unió kialakításával lehet felülkerekedni, és „ez<br />
is volt a céljuk ezzel az egésszel”.<br />
Első megközelítésben azt is mondhatjuk,<br />
világállam miniben. Kicsit olyan érzése<br />
támad az embernek megint, hogy az 1917-<br />
ben útjára indult, Szovjetunió és később<br />
szocialista tábor néven manifesztálódott<br />
félresikerült próbálkozás kísérleti nyulaihoz<br />
hasonlóan most is tesztelnek bennünket.<br />
Vajon tető alá lehet-e hozni egy, az USA-t<br />
majmoló, egy központból irányított posztmodern<br />
rabszolgatartó államot?<br />
Ez annál is érdekesebb, mert az Amerikai<br />
Egyesült Államoktól eltérően, ahol mondhatjuk<br />
azt, volt közös kiindulási alap, történetesen<br />
éppen a Brit Korona pénzuralma<br />
elleni lázadás a szabad pénzkibocsátás jogáért<br />
vívott harc, az öreg kontinensen a nemzetek<br />
egymástól sokszor gyökeresen eltérő alapokkal<br />
rendelkeznek, elég ha csak a nyelvi sokszínűségre<br />
gondolunk. Persze az sincs kizárva<br />
– és ez látszik beigazolódni –, hogy eleve<br />
kudarcra ítélt kísérletbe kezdtek, de a várható<br />
haszon reményében végigvitték.<br />
Gondoljunk bele, micsoda károkat okoztak,<br />
főként az újonnan csatlakozó országoknak<br />
azzal a rájuk erőltetett alkalmazkodási<br />
kényszerrel, amely az uniformizálás szabványosítási<br />
őrületében nyilvánult meg. No de<br />
hát mindent a bécsi cukrászdáért, nem igaz?<br />
A soha nem látott mértékű piacfelvásárlás<br />
mellett az ostoba és bürokratikus szabálymódosulások<br />
okozta többletköltségek,<br />
az előírások hipp-hopp jellegű megváltozásaiból<br />
előálló sokszor kitermelhetetlen<br />
költségnövekedés vajon hány mikro-, kis-,<br />
vagy középvállalkozás tönkremenetéléhez<br />
JÓ HA FIGYELÜNK! 109
Change language