2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Szóljatok, ha szólni kell... 

most a gyarmatokért!!! 

314. szám

az öntudatos magyar polgár lapja 

Szóljatok, ha szólni kell... 

most a gyarmatokért!!! 

314. szám 

Az Apple zsebből kifizethetné a teljes 

magyar államadósságot........................................... 4 

Levél az ellenzékhez................................................ 6 

Megéri, Viktor?......................................................... 8 

Zsoca, már azok vagyunk!....................................10 

Szorítsd, szorítsd, el ne engedd!..........................14 

Még egyszer: „Zsoca, már azok vagyunk!”........18 

Gyurcsányék rendszervisszaváltásra 

készülnek..................................................................20 

Jelenetek a kisszobából..........................................22 

Bolgár úr már megmondta: A legjobb nyer......23 

Óvatlan Orbántalanítás...!?..................................24 

Orbán Viktor megvillantotta 

államférfiúi arcát.....................................................25 

Népszavazás – Élet az Unión kívül.....................27 

Egy illúzió jövője....................................................28 

Alap a tiszta erkölcs................................................30 

A gyarmatosított országokra nem jellemző.......32 

MSZP: Köcsögkoccsanás és türmerizálódás....34 

Gondolatok Bayer Zsolt: „Nagyon ciki” 

Schmitt Pál ügye kapcsán.....................................34 

A szükséges rossz, a központi kussoltatás 

módszertana............................................................35 

Népszavazási kezdeményezés 

az EU-kilépésről, Ausztriában..............................40 

Pénteken kezdik nyomni a balatoni koronát.....42 

PROLÓGUS...........................................................42 

Az antiszemitizmus valódi okairól......................45 

A magyar genetikusan alattvaló...........................47 

Így gyűlöltök ti:......................................................48 

Carlos Latuff, a karikaturista................................49 

Európa......................................................................54 

Tragikus tévedés.....................................................54 

Ezt szívleljük meg!.................................................55 

Békésen meneteltek a gyarmatosítókkal 

a gyarmatosítottak..................................................57 

Davos ürügyén........................................................59 

GLEICHSCHALTUNG......................................61 

Pokoljárás előtt.......................................................62 

David C. Korten: Pénzkórtan..............................64 

A TARTALOMBÓL: 

Néhány gondolat a zsidógyűlölőkről 

és egyéb pitiánerekről!..........................................68 

„Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon …”......70 

Az Európai Unió értékei.......................................74 

Az európai szuperállam születése........................75 

Felhasználói minden lépését 

nyomon követi márciustól a Google..................77 

Gazdasági bajokra politikai támadás..................78 

A Felperzselt föld-taktika......................................79 

Az állam néma marad............................................80 

Bogár László az IMF-ről: ez védelmi pénz........81 

Így kormányozták a magyar gazdaságot............81 

Némi fegyverszünet és gyorsmérleg...................85 

Ellenállni a zsidó betelepülésnek........................86 

Ülni fognak?............................................................89 

Ez a Való Világ!.......................................................90 

Foggal, körömmel, minden áron!.......................92 

Háború!....................................................................94 

A GDP trónfosztása...............................................95 

Megoldás a devizaalapú lakáshitelesek 

problémájára!..........................................................96 

Az izlandi forradalom............................................98 

Nem összehasonlítható, de van mit 

tanulniuk..................................................................99 

Jáksó László kétmilliárdja ..................................101 

Jelenetek a kisszobából........................................102 

Nagyon fiatal, nagyon magyar, nagyon 

rosszkedvű.............................................................103 

Karácsonyológia...................................................106 

Húzzatok vissza!...................................................107 

Keresztény műveltség, művelt kereszténység...108 

Kimondták a kimondhatatlant..........................109 

A király meztelen..................................................112 

Kínos kiszivárogtatás: „A Fidesznek is 

megvan az őszödi beszéde”................................116 

Bartók II. – Nagy-Szent-Miklós Kincse...........117 

Cigánykérdés megoldása Erdélyben................119 

Szembesülni a valósággal!...................................120 

Leleplező a Líbia elleni nyugati 

összeesküvésről.....................................................121 

A maja fősámán nyilatkozata 2003-ból............122 

A figyelemelterelés magasiskolája.....................124 

Mi jön a Facebook után?.....................................126 

A politikai vakhit ereje........................................128 

Mozgás helyett televízió és internet..................132 

A dominóeffektus.................................................134 

Népszavazás – Élet az Unión kívül...................138 

Nyilas Misi és az Európai Unió..........................139 

Persona non grata – Kertész Ákos....................140 

Levélváltás.............................................................141 

Nincs itt semmiféle válság..................................142 

Másfél liter energiaitalt ivott, 

toxikológiára került..............................................142 

Római Levél..........................................................143 

Skót rokonszenv...................................................144 

Kína lenne a világ üzeme, India az irodája.......145 

„Ez felér egy hazaárulással”................................146 

Bankárok a Nyugat diktátorai............................147 

Skizatúra – szeptember 11. jelentősége...........148 

Hogyan változtatta meg 2001. szeptember 11. 

a világot?................................................................150 

Szorítsd, szorítsd, el ne engedd!........................151 

Az évszázad pénzügyi csalása............................154 

Törökország új flottája kész harcolni 

Izraellel...................................................................155 

Útdíj? Észnél vagytok?........................................156 

A többnemzedékes nagycsaládokért................158 

Ellenségeink!.........................................................160 

A gyógyszercégek már a spájzban vannak.......161 

A hivatalos táplálkozástudomány 

zsáktucában toporog............................................164 

A gyógyító kurkuma............................................166 

A szója, egy komisz mérgező növény...............168 

Alkoholizmus........................................................171 

Gyilkos gyertyák..................................................172 

ÉRTÉKmentés!....................................................173 

„ÖNKÉNTES EGYSZERŰSÉG” mozgalom..174 

Virágzik az önkéntes egyszerűség 

mozgalom..............................................................176 

2 JÓ HA FIGYELÜNK!

10 

20 

49 

70 

35 

85 

101 

JÓ HA FIGYELÜNK! 3

AZ APPLE ZSEBBŐL KIFIZETHETNÉ A TELJES 

MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁGOT 

Az iparági elemzőket és a tőzsdét egyaránt 

meglepte az Apple, amikor bejelentette a 

legutóbbi negyedéve pénzügyi eredményeit. 

A cég a karácsonyi szezonban hagyományosan 

kiugróan jól teljesít, de most még 

az eddigi bevételi rekordjait is megdöntötte. 

Annak ellenére, hogy a kritikusok fanyalogtak 

az iPhone 4S miatt, és nem sok indokot 

láttak a tavalyi iPhone 4-esek lecserélésére, 

és a thaiföldi árvíz miatt az egész negyedévben 

akadozott az alkatrészellátás, így a legnépszerűbb 

Apple-termékekből folyamatos 

hiány volt a világ boltjaiban. 

A 2011. december 31-én véget ért pénzügyi 

negyedévben a cég forgalma 46,33 milliárd 

dollár, míg a nettó nyeresége 13,06 milliárd 

volt. Ez 2010-es karácsonyi eredményekhez 

(26,7, illetve 6 milliárd) komoly, csaknem 

kétszeres emelkedés, amit ilyen méretű cégek 

nagyon ritkán szoktak produkálni. A cég készpénztartaléka 

97,6 milliárdra nőtt – igaz ennek 

kétharmada az USA-n kívüli leányvállalatoknál 

és befektetésekben van, vagyis ha a cég haza 

akarja vinni, és Amerikában felhasználni, még 

adóznia kell belőle. Hogy érezzük, ez mennyire 

sok pénz: az Apple zsebből, hitel felvétele nélkül 

képes lenne a világ 52 legnagyobb vállalata 

kivételével bármelyik céget felvásárolni. Sőt, 

készpénztartalékából ki tudná fizetni a teljes 

magyar államadósságot. 

Az Apple négy nagy hardveres családjából 

három valósággal szárnyal: iPhone-okból 37 

milliót adtak el karácsonykor (128 százalékos 

ugrás az előző évhez képest), iPadből 15,4 

milliót (111 százalékon növekedés), Mac számítógépekből 

pedig 5,2 milliót (26 százalékkal 

több, mint 2010 végén). Egyedül az iPod 

médialejátszók értékesítése hanyatlik, ahogy 

a funkcióit átveszik az okostelefonok, de 

ezzel együtt is 15,4 millió fogyott belőlük az 

év utolsó három hónapjában. Az iPhone-ok 

szárnyalásával az Apple újra átvette a Sam- 

Rivális cégalapítók: Steve Jobs, az Apple , és Bill Gates, a Microsoft fő hallja kendje 


sungtól a világ legnagyobb okostelefongyártójának 

címét. Az iPad eladásai pedig a 

vezérigazgató Tim Cook bejelentése szerint 

a tabletpiac forgalmát az asztali pécék fölé 

emelték a karácsonyi szezonban 

Az iTunes zenebolt 1,7 milliárd dolláros 

forgalmat bonyolított a negyedévben, míg 

az Apple Store bolthálózat 6,1 milliárdosat. 

Az App Store-ból letöltött alkalmazások fejlesztőinek 

700 millió dollárt fizetett ki a cég 

a negyedévben – és 300 milliót tartott meg 

magának jutalékként. Bár előzetesen sok 

elemző iPad-gyilkosnak kiáltotta ki, a Kindle 

Fire tablet nem befolyásolta érdemben az 

iPad-eladásokat, mondta el a pénzügyi eredményeket 

részletező sajtótájékoztatón Cook, 

Steve Jobs utódja. Az iPad 2-ből háromszor 

annyi kelt el karácsonykor, mint a Kindle 

Fire-ből, pedig kétszer annyiba kerül. 

Még látványosabb az Apple eredménye, 

ha a techvilág két másik óriásához, a Microsofthoz 

és a Google-höz mérjük. Az Apple 

2010-ben előzte meg a Microsoftot forgalomban 

és nyereségben egyaránt, most pedig 

már nagyjából kétszeresen múlja felül az 

ősellenséget: a Microsoft ugyanebben az időszakban 

20,9 milliárdos forgalmat mutatott 

fel (ami a cég történetében szintén rekord), 

és 6,6 milliárdos profitot. A Google-nél még 

egy nagyságrenddel nagyobb a különbség: az 

Apple nyeresége bőven felülmúlta a Google 

teljes, 10,6 milliárdos forgalmát is. 

A Techcrunch a világ legnagyobb kiskereskedelmi 

lánca, a Wal-Mart eredményeihez 

hasonlította az Apple-ét: míg a 8500 

szupermarketében kétmillió embert foglalkoztató 

áruházlánc az Apple forgalmának 

bő kétszeresét produkálta, a nyereségben az 

Apple több mint négyszeresen múlta felül. 

Egy másik összehasonlítás: az Apple negyedéves 

nyeresége több volt, mint Hollywood 

összes filmjének közös jegybevétele tavaly 

egész évben. A Wikipedia toplistája szerint az 

Apple mostani negyedéves profitjánál három 

cég produkált valaha nyereségesebb negyedévet: 

a Gazprom 2010 végén, a Shell 2008 

elején, és az Exxon 2008 közepén. A 20-as 

toplistán egyébként az Apple mellett kizárólag 

olajipari óriáscégek találhatók. 

Az Apple részvényárfolyama közel tíz 

százalékot ugrott a bejelentés hatására, és 

rövid időre a 450 dolláros történelmi csúcsot 

is elérte (aztán lassan visszaállt 420 dollár 

környékére). Ezzel a teljes piaci értéke 

átmenetileg 400 milliárd dollár fölé emelkedett, 

amivel átvette a vezetést az Exxon 

Mobil olajipari mamuttól, mint a világ legértékesebb 

vállalata. A CNN MoneyTech 

blogja arra hívta fel a figyelmet, hogy az 

Apple ezzel többet ér, mint Görögország, 

Ausztria vagy Argentína éves nemzeti összterméke. 

Forrás: Index 

AZT MONDTA A RENDŐR, „HJA A BILINCS AZ SZOROS” 

Hajnal van, 2,17... egyszerűen nem tudok aludni. 

Gondolkozom... gondolkozom a tegnapi történteken.100 ezer ember „békemenet” 

címén sétál a Hősök terétől a Kossuth térig. Nem vagyok most közöttük, de eszembe jut 

a Csurka szavára elhívott több százezer ember, pl. az amikor ezt az utat ugyanúgy mint 

most csak visszafelé, a Hősök tere felé baktatva tettük meg, a kis rosztovi géniusz idejében. 

Szörnyű időszak volt akkor is... a nép, az Istenadta akkor sem volt elégedett, hiszen 

azért mentünk ki egyesek szerint (ez mindég vitatéma) 200 ezren. Mellettem baktatott 

szegény áldott emlékű Fekete Gyula (bácsi), hátul összekulcsolt kézzel és azt mondta 

nekem „Istenem!! lassan még azt is szégyellem, hogy Gyula vagyok” Ő volt az az EMBER 

aki kiharcolta a Magyar anyáknak a GYEST, és szinte egész életét arra tette fel, hogy szaporodjon 

a Magyarság. Aztán elkezdtek unatkozni a GYES-en lévő anyukák, mert nem tudtak 

az idejükkel mit csinálni, tisztelet a kevés kivételes anyának: többek között, ha értitek 

feleim, most annak is isszuk a levét... mivé lettünk Magyarok?? 

Aztán másik emlékkép! Gazdatüntetés, ahol áldott emlékű Pongrácz Gergelyt a 

rend bátor és „hős” őrei, egyszerűen Csak AZÉRT, MERT KITETTE A KOCSIJÁRA 

MAGYAR ZÁSZLÓT a földön tiporva, húzva, vonva, hárman lefogva kezére kattintották 

a bilincset, patakzott a kezéből a vér, és amikor egy éppen ott tartózkodó orvos a mentőért 

küldött valakit a mentős azt üzente, hogy nem mehet, parancsa van erre. Addigra ott 

termett Csete György (méltatlanul mellőzött ám azóta végre Kossuth-díjat kapott fantasztikus 

építész) és szólt, hogy legalább a bilincset ne szorítsák meg annyira, azt mondta a 

rendőr, „hja a bilincs az szoros”... Én ekkor ismerhettem meg személyesen Pongrácz Gergelyt, 

amíg élt nagyon sokszor meglátogattuk száműzetésében hazájában, mert azóta sem 

hozták fel Pestre az 56-os múzeumot, amelyet hihetetlen energiával Ő gyűjtött össze és 

őrzött egészen haláláig... 

Megint egy emlékkép: Krassó György.... Ő volt az az ember, aki kétágú létrával a vállán 

egyszerűen odaállította a létrát a „Münnich Ferenc” utca sarkán lévő utcatábla alá és 

komótosan felmászva rendszeresen egy vésővel, egy kalapáccsal leszerelte azt a táblát, 

azután minden egyes szoc, vagy nem szoc ünnep előtt begyűjtötték és az „ünnep elmúltával 

minden egyes alkalommal kiengedték. Hirtelen halt meg infarktusban, ott voltam a 

temetésén, (rengetegen votak és mégrengetegebb rendőr)ahol Witner Mária szent esküvel 

fogadta, hogy nem nyugszik addig amíg Magyarország területén egy idegen katona is 

lesz, és Magyarország nem lesz szabad!!!! Felnéztem rá!!.......Azóta???..... 

Most itt ülök álmatlanul küszködve és megpróbálom összerakni a törött cserepeket, az 

emlékeimet a tegnapi örömmámorban úszó 100 ezres tömegre gondolva és azon meditálok, 

vajon hányan értették meg közülük, hogy miért is mentek ki az utcára?? 

Kislány koromban sokat hallottam ezt a fogalmat, utolsó csatlós, ugyan miért van ez az 

érzésem a tegnapi nappal kapcsolatban? 

Mi változott feleim?? 

Tudtok valami féle számonkérésről? 

Hol a Nemzet vagyona?? 

Biztos, hogy nem alszik ez a nép?? 

Ha alszik, márpedig biztos, akkor kedves nyugati határnál belépő idegen átutazó, ha 

átléped a valaha határnak jelzett helyet, tedd meg kérlek, hogy kapcsold le az autód lámpáit, 

ne dudálj, csendben suhanj át ezen az alvó országon, ne zavard meg az álmát, mert 

jaj lesz neked, ha egyszer felébred ez a nép!! 

Posta Katalin 


LEVÉL AZ ELLENZÉKHEZ 

Őszintébb lett volna, ha levelemet, nem az 

ellenzékhez, hanem a magyar zsidósághoz 

címzem. A jelenleg rossz stratégiával harcolók 

erejének kilenc tizedét ugyanis a magyar 

zsidóság adja. 

Abból a szempontból is jobb lett volna 

a magyar zsidóssághoz szólnom, mert nem 

az ellenzéket féltem, hogy rossz úton jár, 

mert nem féltem sem a szélsőjobbot, sem a 

szélsőbalt, mert azok vélt érdekeiknek megfelelően 

cselekednek. Ilyenek egyrészt erőtlenek, 

másrészt mindig voltak, és mindig 

lesznek, de mindig erőtlennek maradnak, 

mert nincs erejük ahhoz. Hogy erősek lehessenek. 

A magyar zsidóságot féltem, mert ők 

pótolhatatlanok. 

Ha valami, az ellenzék jelenlegi stratégiája 

garantálni fogja, hogy a Fidesz még 

további néhány cikluson keresztül megtartja 

a kétharmados többségét. Tehát nem 

a Fideszt féltem, mert nem rá veszélyesek, 

hanem őket, mert a jelenlegi viselkedésüket 

önpusztítónak tartom. 

A liberális ellenzék nem látja be, hogy a 

szoclib koalíció nem nyerhet választásokat. 

A magyar választóknak ugyanis nagyon kis 

hányada az, akik elfogadják a liberális politikát. 

Mind a szocialisták, mind a liberálisok a 

maguk útján járva, hosszú távon, erősebbek 

lennének, mint közös politikai fronton. 

A magyar társadalom nagy többsége 

közép-jobb, vagyis nemzeti, és konzervatív. 

Amelyik párt nem úgy politizál, hogy 

elfogadható legyen a közép-jobb nézetűek 

jelentős hányada számára, nagyon sokáig ne 

álmodjon választási győzelemről. 

Mire tanít az elmúlt százötven év? 

A magyar zsidóság a kiegyezéstől a második 

zsidótörvényig, vagyis a teljes náci befolyás 

érvényesüléséig, a részarányánál sokkal 

nagyobb gazdasági és kulturális szerepet 

kapott. Ezt a tényleges érdemein túl, annak 

köszönhette, hogy megalkudott a hatalommal, 

ami hálás volt a támogatásért. A zsidóság 

is jól járt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy eltekintve 

a mindig érezhető antiszemitizmustól, 

az első világháborút megelőző fél évszázadban, 

Európán belül a Monarchiában volt a 

legjobb helye, a legnagyobb befolyása. Nem 

abszolúte, de relatíve. Budapest volt a világ 

legnagyobb zsidó lakossággal rendelkező 

város. Tőlünk keletre ugyan még többen voltak, 

de megalázottak. Nyugatra kevesebben, 

de jobb módban és szabadabban élhettek, de 

sokkal kisebb volt a befolyásuk. 

Az sem tagadható, hogy gyakran érték 

őket sérelmek, mert a kontinens keleti felén 

mindig volt antiszemitizmus, de okosan, 

tanultan, több munkával működtek együtt a 

hatalommal. Ennek köszönhetően, az államalkotóknál 

jobban boldogultak. 

Az első hibát a proletárforradalomban 

követték el. Nem mérték fel reálisan, hogy 

a magyar társadalomban hiányoztak azok az 

erők, amelyek akármilyen erőszakkal is, de 

fenn tudták volna tartani a munkások hatalmát. 

Mivel a proletárdiktatúrának nem volt 

támogatása az úri középosztályban, és még 

az úrrá válni akaró magyar értelmiségben 

sem, a zsidóké lett a főszerep. 

Ezért aztán a hisztérikusan kommunista 

ellenes erők győzelme után nemcsak a háborúvesztésért, 

de Trianonért is őket tették 

felelőssé. 

Ezzel a két háború közt megszakadt a politikai 

hatalommal való együttműködés feltétele. 

Ehhez járult, hogy a mindent a revízióra építő 

politika egyetlen külső támogatását Hitlertől 

remélhetett. Ez a két tény vezetett aztán a 

zsidóság fizikai megsemmisítését is elfogadó 

tettekig. Ennél nagyobb bűnt, nemcsak erkölcsileg, 

de nemzeti érdekünket sértően sem 

követtünk el. Ezt az időszakot azonban sem az 

elkövetők, sem az áldozatok nem rendezték le 

egymás között. Az elkövetők Hitlerre hárítják 

azt is, amit ők követtek el. A magyar zsidóság 

pedig nem veszi tudomásul, hogy a bűnösök 

között, nem mi voltunk a legmesszebb menők. 

A tengelyhatalmak oldalán nálunk 

maradt életben aránylag a legtöbb zsidó. 

Aztán pedig itt maradt meg a legnagyobb 

befolyásuk. Erre mi, nem zsidó magyarok, 

nem lehetünk büszkék, de a magyar zsidóság 

is magának árt, ha ezt sem érti meg. 

Azt is elfogadom, hogy joguk van nem 

megbocsátani, de akik a történtek ellenére 

itt maradtak, maguknak ártanak, ha ennyi 

sem vesznek tudomásul. 

A sztálinista években játszott szerepük 

sincs tisztázva. 

Ha nem tetszik a rendszer, passzív ellenzékbe 

vonulok. Ez volt 1945 után a magyar 

úri középosztály politikája. Nem azt keresték, 

mit lehet tenni a bolsevik megszállás 

viszonyai között, hanem abban reménykedtek, 

hogy hamarosan összeomlik a Szovjetunió. 

Eltelt közben negyvenöt év, amiben 

ugyan sokaknak volt borzalom, de a nép 

többsége munkát kapott, iskolába járhatott, 

szakmát tanult, házat épített. 

Utólag elmondhatjuk, hogy azt a rendszert 

nem mi akartuk, abba azonban mindenki 

másnál bölcsebben berendezkedtünk. 

Bilinccsel a lábunkon, de táncolhattunk. 

Erre büszke csak az lehet, aki nem maradt 

passzív, nem örült a rendszer kudarcinak, 

hanem tette, amit tenni lehetett. 

A történelem nem azokat fogja megőrizni, 

akik megtették azt, amit a rendszer 

megengedett. 

Ebben a rendszerben, a Rákosi-rendszerben 

a legjobban a magyar zsidósság vizsgázott. 

A nagy többségük vállalta az együttműködést. 

Sokuk még túl is lihegte azt. Be kellene 

látni, hogy az a rendszer sokkal rosszabb volt 

a liberális politikára született zsidóknak, mint 

az úri középosztálynak. Mégis csak az előbbiek 

vállalták, az utóbbiak többsége pedig 

belepusztult, meg sem érte a szabadságot. 

Az antiszemiták meg sem érthetik, hogy az 

a negyven év, azon belül még a Rákosi-rendszer 

is rosszabb lett volna, ha a magyar zsidóság 

nem vállalja benne az élcsapat szerepét. 

A magyar sztálinizmus is kevésbé volt 

rossz, mint ott, ahol nem maradtak zsidók, 

és szinte értelmiség nélkül másolták a bolsevik 

rendszert. 

A magyar zsidóság már 1953-ban is, 

zömmel Nagy Imre mögé állt. 

Lelkesen támogatták azt a bolsevik rendszert, 

ami már lazított a primitív másoláson. 

Nagy Imre csapatában részarányuknál sokkal 

nagyobb szerepet játszottak a későbbi 

liberálisok szülei. 

Az igaz, hogy a forradalom alatt, és főleg 

a leverése után az indokoltnál is jobban 

megijedtek. Nem ok nélkül, de a tényleges 

okánál jobban. Ezért a bosszúállásban a kelleténél 

aktívabbak voltak. 

Ahogy azonban Kádárnak sikerült 

megerősíteni a pozícióját, a magyar zsidóság 

többsége, a sztálinistákkal szemben, 

mögötte sorakozott fel. 

Ők alkották az új gazdasági mechanizmus 

élcsapatában a nagy többséget. 

Nélkülük nem lehettünk volna a legvidámabb 

barakk. 

A rendszerváltást megérezve, a kiegyezés 

utáni politikai stratégiához tértek vissza. A 

konzervatívokkal keresték a kapcsolatot. 

Antall Józsefet ők segítették az MDF 

élére, vele kötöttek paktumot, őt támogatták 

az MDF konzervatív párttá való átalakításban. 

Ez annyira sikerült nekik, hogy az 

MDF a következő választáson katasztrofálisan 

megbukott. 

Ebből, a magyar zsidóság leszűrhette 

volna a tanulságot, hogy nekik mértékletesnek 

kell lenni a szövetségesük támogatásában, 

mert akit lelkesen támogatnak, nagyot 

fog bukni. 

Sajnos, nem tanultak belőle, sőt úgy érezték, 

hogy ők a király-csinálók. A következő 

választáson abszolút többséget szerző MSZPvel 

azonnal koalíciót kötöttek. Horn Gyula 

megörült a szövetségnek, és a saját liberálisaira 

bízta a gazdaságpolitikát. A ciklus végére már 

Bokros Lajos uralta a gazdaságpolitikát. Bevezették, 

Európában először és utoljára a „kötelező 

magán nyugdíjpénztárakat. El is bukták a 

következő választást. De ebből sem tanultak. 

Pedig ők segítették kormányra a Fideszt. 


Ennek ellenére még nem találkoztam 

olyan zsidóval, aki nem lelkesedik Bokros 

csomagjáért. Képtelenek megérteni, hogy 

elméletileg, legalábbis nekik, jó lett volna 

Bokros politikájának megvalósulása, de az 

ilyen program meghirdetéséből az következik, 

hogy megbukik az olyan párt, amelyik 

a magyar közvélemény által elfoghatónál is 

sokkal liberálisabb politikát akar. Tipikus 

példája annak, aki a reálisnál többet akar, 

nem érheti el az elérhetőt sem. 

2002-ben visszanyerték ugyan a hatalmat, 

de ebben a Fidesz is hibás volt. Mivel Medgyessy 

nem volt elég hűséges kiszolgálója a 

liberálisoknak, pajzsra emelték Gyurcsányt, 

aki aztán még a saját pártjában sem tűrte meg 

azokat, aki nem voltak elég liberálisak. Ettől 

aztán végleg elfogyott a választók türelme. 

A Fidesznek nem kellett sokat tenni az 

elseprő győzelme érdekében. 

A legutóbbi választáson csúfos vereséget 

szenvedő ellenzék most úgy kezeli a 

kormányt, mintha az ország életveszélyes 

ellensége lenne. Nem hajlandó tudomásul 

venni, hogy a választást ennyire csak azért 

nyerhette meg a Fidesz, és azért élvezheti 

továbbra is a választók kétharmados győzelmet 

hozó támogatását, mert a szoclib koalíciótól 

minden áron meg akar szabadulni. 

Ráadásul, a liberális mohóságuk még 

a szélsőjobbot is megerősítette. A szoclib 

koalícióban olyan erős a Fidesszel szembeni 

gyűlölet, hogy még azt sem veszik tudomásul, 

hogy a szélsőjobb főleg a baloldaltól 

nyerte el szavazatai többségét. A liberálisokkal 

való szövetség annyira elfogadhatatlan 

volt a szocialista szavazok jelentős hányada 

számára, hogy inkább a Jobbikra szavaztak. 

Közben a pénzügyi világválság még a 

fejlett nyugati társadalmakban is meggyöngítette 

a liberális gazdaságpolitika politikai 

támogatását. 

Várható lett volna, hogy mind a szocialisták, 

mind a liberálisok tanulnak a történtekből. 

Ennek az ellenkezője történt. Mást sem látnak 

a maguk számára, mint a Fidesz politikai megbuktatását. 

A kormány minden kudarcát lelkes 

örömmel trombitálják. Az ország érdeke sem 

számít, ha az a Fidesznek árt. 

Nincs más mondanivalójuk, mint a 

Fidesz szidalmazása. Mivel ebben itthon 

nem reménykedhetnek, az országot külföldön 

akarják megbuktatni. 

Az nem baj, ha az országnak is ártanak, 

csak ártsunk a Fidesznek vele. 

A rendszerváltás közeledtét is ők ismerték 

fel előbb, és jobban. Sőt annyira felismerték, 

hogy a rendszerváltást érdemüknek 

tekintették. 

Érdemük ugyan tagadhatatlan, de nem 

akkora, amekkora negatív szerepet játszottak 

1990-2010 között. 

–– 

Többet privatizáltak külföldiek számára, 

mint indokolt lett volna. 

–– 

Ebben az igyekeztükben olcsóbban 

adtunk el, mintha nem ilyen sürgősen 

árulunk. 

–– 

Gyorsabban számolták fel a veszteséges 

vállalatokat, minthogy indokolt lett 

volna. 

–– 

A rendszerváltás során mi teremtettük 

meg a legnagyobb, és az óta sem felszámolható 

tartós munkanélküliséget. 

–– 

Ész nélkül osztogattunk a nyugdíjkedvezményeket, 

és rokkantságot. 

–– 

is világbajnokok lettünk mindaddig, 

amíg a görögök meg nem előztek. 

–– 

A magyar cigányságnak a rendszerváltás 

előtti időben meginduló asszimilálódását 

gyors leszakadásra fordítottuk. 

–– 

A többi csatlós országénál nagyobb privatizációs 

bevétel ellenére, devizában 

eladósítottuk nem csak az államot, de az 

önkormányzatokat és a lakosságot is. Mi 

hoztuk létre a fajlagosan legmagasabb eladósítását 

a lakosságnak Svájci frankban. 

–– 

2010-re, ez erőltetett liberalizációval felszámolták 

az élcsapatukat, az SZDSZ-t, 

jelentéktelenné tettük a szoclib ellenzéket. 

A hibákban, bűnökben minden másik 

európai országnál nagyobb szerepe volt a 

magyar zsidóságnak. 

Talán éppen a magukra vállalt túl-szereplésért 

vesztették el, a Fidesz kétharmados 

győzelme után, az arányérzéküket. A magyar 

zsidóság nem érzi, hogy mekkora lehet a 

reális szerepvállalása. Az elmúlt évben gyakorlatnál 

lényegesen kevesebb, de sokkal 

hatékonyabban megvalósult volna. 

1945-1990 között a magyar zsidóság 

realitásérzéke jobb volt, mint a magyar etnikumú 

úri középosztályé. Sajnos, két éve sokkal 

gyengébb lett. Nem képesek megemészteni, 

hogy kiemelkedő szerepük eljátszották. 

A józan realitás azt parancsolná, hogy 

tegyék azt, amit korábban mindig tettek. 

Fogadják el a realitást, ami még mindig 

sokkal nagyobb szerepet jelent, mint a 

részarányuk, de az megvalósulhat. Vegyék 

tudomásul, hogy a reális szerepük lényegesen 

nagyobb, mint a részarányuk, de nem az 

övék a főszerep. 2010-ig a reálisnál nagyobb 

volt a szerepük, mint amekkorát a társadalom 

elvisel. Mindent a kedvük szerint akartak, 

ezért végül az őket megilletőnél is sokkal 

kevesebbet kapnak. 

Amennyire a kevesek közé tartoztam, 

akik megérették, hogy a magyar zsidóság 

itt maradt töredéke a sztálinisták védelme 

alá menekült, annyira nem értem meg őket, 

amikor a nemzetközi zsidóságtól várják, 

hogy tönkretegye a jobbközép uralkodását. 

Akkor azok kevés magyarhoz tartoztak, 

akik belátták, hogy a szovjetrendszer megszállása 

évtizedekre szól, és védelmet jelent 

az antiszemita szélsőjobb ellen. 

Ma ahhoz a többséghez tartozom, akik 

nem félnek a fasizmus hatalomra jutásától, 

mert ennek nincsenek meg a hazai és a nemzetközi 

feltételei. 

Akkor a hazai hatalmi elit, kezdve Horthyn, 

lelkes antiszemita volt. 

Akkor az országban tízszer ennyi zsidó 

gazdasági és szellemi fölényére irigy volt 

nemcsak a főváros, de a vidék lakosságának 

nagy többsége is. Akkor a nagyon kisszámú, 

népi származású értelmiség többsége, úr 

akart lenni. Ma az értelmiségi elit nagy többsége 

nem antiszemita. A tízedére csökkent 

zsidóság csak Budapesten van jelen. Vidéken 

alig maradtak, ezért a vidéki lakosság 

nem irigyelheti a zsidók gazdagodását. 

Akkor a náci Németország volt Európa 

egyetlen katonai szuperhatalma, akivel 

szemben minden katonai lépés irreálisnak 

látszott. Ezért érthető volt, hogy a magyar 

hatalmi elit nácibarátságra épített. 

Mára, a fasiszta veszély szempontjából is, a 

nemzetközi erőviszonyok teljesen megfordultak. 

Aki, ma a fasizmus feléledésétől fél, elvesztette 

a realitásérzékét. Ennek mind a belső, 

mind a külső feltételei teljesen hiányoznak. 

Jelenleg a magyar zsidóság tized akkora, 

mint akkor volt, a gazdasági és szellemi fölénye 

még ennél is kisebb lett. Közelebb került 

hozzájuk a magyar etnikum. 

A kisebb létszámuk nem vitatható. A 

gazdasági és szellemi fölényük ma is tény, 

de közben a nem zsidó magyarság teljesen 

átalakult, a gazdasági és szellemi ereje megtízszereződött. 

A nép fiaiból tízszer annyi 

vállalkozó és diplomás lett, mint akkor volt. 

Az arisztokraták gazdagsága semmivé vált, 

az úri középosztály pedig mára szinte kihalt. 

Ezt jelzi, hogy megszűnt az MDF. 

A nemzetközi helyzet még jobban megfordult. 

Akkor a zsidóság ügyének a Nyugaton 

nem volt védelmezője, és nem volt, hova 

meneküljön. Ma az Egyesült Államok korábban 

elképzelhetetlen szuperhatalom, ami 

nem tűri az antiszemitizmust, amivel szembehelyezkedni 

lehetetlen. További garancia 

az EU tagágunk, és azon belül a német gazdasággal 

való összefonódottságunk. 

Akkor nem volt, ma van a zsidóságnak 

saját állama. 

Jelenleg a magyar zsidóság sorsa szempontjából 

a legnagyobb akadály, hogy rájuk 

nézve Orbánban nagyobb veszélyt, látnak, 

mint láttak Horthyban és Rákosiban. 

Azokkal keresték az együttműködés feltételeit, 

ezzel pedig lehetetlennek tartják. Ez 

a különbségtétel nemcsak abszurd, de rájuk 

nézve, önpusztító is. 

A magyar politikai kultúrára jellemző, 

hogy aki külső erőre támaszkodva akar 

belső ellensége ellen harcolni, azt hazaárulónak 

tekinti. Ebben a tekintetben mellkékes, 

hogy kinek az oldalán van az igazság. 

A Fideszt, ténylegesen az Orbánt semmi 

sem népszerűsíti jobban, mintha a belső 

ellenfele külső szövetségesével, a nemzet- 


közi zsidósággal támadja. Nem követhet el 

annyi hibát Orbán és kormánya, ami eltántorítja 

mögüle a kétharmados többséget, 

amíg a magyar közvélemény úgy érzi, külső 

erők ellen kell megvédeni. 

A magyar zsidóság sem kelthet semmivel 

nagyobb ellenérzést, mint azzal, ha az 

általa nagy többséggel választott magyar 

kormány megbuktatását külső nyomással 

akarja elérni. Ezért a magyar zsidóságnak 

be kell látni, hogy itthon kell a Fideszénél 

jobban elfogadható programot hirdetni. Ez 

pedig nem lehet más, mint a munkaalkalom 

teremtés. A szoclib erők támogatása azért 

olvad el, mert húsz évig nem történt semmi 

a munkaalkalom teremtése érdekében. 

A nagyobb sajtószabadság, a melegek és a 

cigányság nagyobb szabadsága, a minél több 

pártocska szabad működése, csupa olyan 

követelés, amivel szemben a magyar társadalom 

nagy többsége közömbös. 

A fentieket igazolja a tény, hogy a Fidesz 

ma is kétharmaddal nyerne. 

Egyetlen időközi választás sem mutat 

mást, mint a politikával szembeni nagyobb 

közömbösséget, és az ellenzék támogatásának 

hiányát. A rendszerváltás óta még nem 

volt példa arra, hogy a kormánypárt megtartotta 

támogatásának arányát, nem erősödött 

meg az ellenzék súlya. 

Nem tudom, mire volna szükség ahhoz, 

hogy az ellenzék felmérje a reális helyzetet. 

Amíg ez nem történik meg, semmi oka sem 

lesz a Fidesznek arra, hogy ne követhessen 

el súlyos hibákat. Addig nem kell félnie, 

amíg az ellenzék gondoskodik arról, hogy 

ne csökkenjen a támogatottsága. 

Ezt a levelet is az íratja meg velem, hogy 

félek a magyar zsidóság kívánatos szerepének 

elvesztésétől. 

Aggódom, hogy nem ismerik fel reális 

befolyásuk nagyságát, és ennek következtében 

elveszítik a magyar társadalomban a 

számukra adott szerepüket is. 

Ha lesz egyszer egy reális magyar történelem, 

abban a kiegyezés utáni százötven év 

valahogy így kerül bele. 

A kiegyezés utáni fél évszázad az ezer 

éves magyar történelem egyik legsikeresebb 

időszaka volt a Nyugathoz való felzárkózásban. 

Ezt a sikert döntő részben a magyar zsidóságnak 

köszönhettük. Ebben még a népnek 

nem volt szava, az arisztokrácia és az úri 

középosztály pedig minden áron visszafelé 

akarta forgatni a történelem kerekét, bűnösen 

ostoba módon bánt a kisebbségekkel, 

akik együtt a többséget alkották. 

A két háború közti negyed század a 

csonka ország revízióját kergette, mint lázálmot. 

A háborúvesztést arra a zsidóságra 

igyekezett kenni, akik a legkevésbé voltak 

felelősek azért, hogy a kisebbségek el akartak 

szakadni. Márpedig a magyar zsidóságra 

soha nem volt nagyobb szükség, mint ekkor. 

Máig nem készül tudományos felmérés, 

hogy hova jutott volna az ország, ha a zsidóság 

lelkes támogatását élvezheti. 

Ezzel szemben a gazdasághoz érzékelten, a 

politizálásban évezredes tapasztalatokkal rendelkező 

arisztokraták és urak országa lettünk. 

A bolsevik megszállás rövid fél évszázada 

úgy fog szerepelni, mint a ránk mért csapást 

sorstársainknál sikeresebben átélt időszak. 

Ami rajtunk múlott, azt jól teljesítettünk. 

Az érdemben a megmaradt magyar zsidóságnak 

a létszámuknál sokszorta nagyobb 

részük volt. 

A rendszerváltást követő húsz esztendő, a 

lehetőségekhez képest szégyenteljesen teljesített. 

A nagyon gyenge minősítésben a magyar 

zsidóságnak indoktalanul nagy szerepe volt. A 

számában tizedére zsugorodott magyar zsidóság 

nemcsak arányaiban a legnagyobb megmaradó 

volt, hanem minden európai államnál 

nagyobb politikai szerepet kapott. 

Az első szabad választáson nálunk nyert a 

magyar zsidóság liberális pártja a legnagyobb 

parlamenti képviseletet, a húsz évből tizenhatban 

külső, illetve belső tagja volt a kormány 

koalíciónak, a privatizáció levezetésének. 

Az elkövetett súlyos hibákért súlyos felelőssége 

maradt. 

A szoclib befolyás összeomlása után az 

SZDSZ megszűnését, a liberálisokban erős 

képviseletű MSZP pedig másodrangú szereplővé 

zsugorodását nem tudták elviselni, és 

a kormány ellen olyan harcot indítottak, amiben 

az sem számít, mivel ártanak az országnak, 

csak ártsanak a Fidesznek. Ez a stratégia 

azonban elsősorban rájuk veszélyes, ezzel 

nemcsak a Fideszt, azaz a nemzetieket, de 

még a Jobbikat, az antiszemitákat is erősítik. 

Nem a magyar zsidóságot féltem, azokat 

örömmel fogadnák mind Izraelben, ahol egyre 

nagyobb lesz a hiány nyugati civilizációs állampolgárokra, 

de az Egyesült Államokban is, ahol 

gyorsan a társadalmi elit tagjai válnak belőlük. 

A magyar társadalmat féltem, mert 

ebben ők az élesztők. (ennyire őszinte, vagy 

ennyire hülye?) 

Kopátsy Sándor 

Lassan egy hete nézegetek többedmagammal egy határon túli portált. 

Az indulatok pont annyira meglepnek, mint az ott is sűrűn 

hangoztatott kormányzati PR panelek ami mentén a hirig zajlik. 

Általános vélemény, hogy nincs ez így jól, de a témához hozzányúlni 

senki nem mer, mert általános a konklúzió is: határon túliakat 

leszólni, nekik beszólni nem lehet, mert nem jöhetsz ki belőle jól. 

Mit tegyünk? Lapítsunk, mert aki megszólal az alanyi jogon lesz 

antimagyar-zsidócigigány-komcsináci? Vagy beszéljünk róla, mert a 

tétlen szemlélődésnél még ez is jobb? 

Igen, a békemenetről van szó, meg a szervezett buszutakról. Itthon 

hiába röhögünk rajta, hogy kormányunk rettenetes önigazolásában 

hadba trombitálta a közpénzen felhizlalt rendszerjanicsárokat, 

ha a határon belüli és kívüli nemzetrészek egymásnak esnek 

miatta. Márpedig éppen az a helyzet, hogy a nagy békesség ritkán 

látott ellenségeskedést szül. 

Erdély. Pont. Ma. 

A Erdélyben szervezett buszutakról szóló cikk túl van 7000 

kommenten, vitán, egymásra köpködésen, indulaton és minden 

máson ami kapcsolatba hozható a békemenettel. Elvitathatod jogát 

egy határon túlinak az országunk védelmétől? Aligha. Elvitathatod 

jogát egy határon belülinek, hogy úgy vélje, amíg Orbán apánk a mi 

MEGÉRI, VIKTOR? 

pöcsünkkel veri a csalánt, addig ne a háta mögött állók akarják megmondani, 

hogy az nekünk mennyire fáj? Aligha. Tehetsz igazságot? 

Meg se próbáld. 

Helyette azt mondom nézzük/nézzétek meg kikhez akartok csatlakozni 

tulajdonképpen. Nekem a legnagyobb problémám, hogy 

véletlenül sem találok a hangadók között olyat, akinek ne lenne 

valami köze a közpénzhez. Vagyis többnyire olyan emberek/szervezetek, 

akiknek érdekében áll tapsolni a jussért. 

1: Fő mozgalmár és menetelő a Széles Birodalom, akik Bayer Zsolttal 

együtt nagyjából éhen halnának az állami előfizetések nélkül. 

Ne becsüljük ezt alá, mikor csak a mi önkormányzatunk 10 

milliót költ a nemzeti lapok (hírlap és nemzet) előfizetéseire, és 

nyilván nincs ezzel egyedül. 

2: A legcivilebb címmel kitüntetett állami civil Csizmadia László 

3,6 milliárd forint sorsáról dönt, így bír némi befolyással a civilszervezetekre. 

3: A határon túliak képviseletében Ágoston András, a Vajdasági 

Magyar Demokrata Párt elnöke, Zsoldos Ferenc, a Civil Együttműködési 

Tanácskozás vajdasági alelnöke, és Orbán Balázs a 

Magyar Polgári Párt ügyvezető elnöke mondott sok magasztos 

dolgot, aminek nyilván semmi köze nincs ahhoz a 12 milliárd 


forinthoz, amit a Bethlen Gábor alapkezelőn keresztül a határon 

túli szervezeteknek szétosztunk. Itt azért nem állom meg 

a kérdést: ha 2014-ben ne adj Isten Gyurcsány visszajön, (ezt 

én sem szeretném) akkor neki is benyaltok ilyen mélységig, ha 

meghagyja az apanázst? 

4: Csatlakozott a menetelőkhöz a Farkas Flórián vezette Lungo 

Drom. Farkas a maga 30 évre titkosított ügyeivel még mindig 

olyan pozícióban van, hogy megengedheti magának az „aki 

nincs velem, az nem kap pénzt!” – kijelentést Orbánnal a háta 

mögött. Ugye nyilván nem a főnök zsebpénzét osztja ez a madár 

sem, hanem a miénket. 

5: Van a menetelőknek egy Pataky Attilájuk – aki gondolom sikerrel 

végtörlesztette frankhitelét Viktornak köszönhetően. Majd 

kifizetjük, ha Brüsszel elkaszálja, Viktor úgyis rendkívüli adóként 

beszedhetővé tette az ilyet. De mondott egy csodálatosat 

a héten az ember, akinek agya helyére szívcsakrát operáltak az 

ufók: „nem akarunk a bankoknak és a növekedésnek élni, nem 

akarunk szorongásban és félelemben élni!” Mondta ezt az a 

Pataky, aki a zálogházaival maga a bank. Gondolom a mélyen 

leszívott szívcsakra kiszorította a memóriájából a képet, amit 

azért nem árt frissíteni, mielőtt megint elviszik az ufók: 

6: Bencsik Andrásra sok szót nem pazarolnék. A munkásőr lap 

szerkesztőjéből lett emdéefes-samsulagyörgyista-kereszténydemokrata-fideszes-magyargárdaalapító 

egyszerű kullancs a 

hazai jobboldal seggén. Mellesleg a Széles Birodalom Echo tévéjénél 

gondolom csak leesik valami a lelkesedésért. 

Ha a listán túl vagytok azért tegyétek föl magatoknak a kérdést 

még az indulás előtt: ti tényleg ezekhez az emberekhez akartok csatlakozni, 

velük akartok árkot ásni magyar és magyar közé? Megfordult 

a fejetekben mit fogunk gondolni, ha titeket szervezett formában 

ide hoznak menetelni, előlünk meg elzárnak minden épkézláb 

teret/utat/helyszínt a következő két évben? Kell belekeveredni egy 

olyan méltatlan csatározás közepébe, ahol azon megy a harc, hogy ki 

tüntessen a következő 100 évben? Viktor nem fog szólni hozzátok 

mert ő is érzi: jobb, ha nem élezi ki ennyire a dolgot. Ezt speciel 

helyesen teszi, és igaza van. Nektek nem kéne megfontolni ezt? 

Kedves Orbán Viktor! 

Mit gondolsz meg fogja érni, ha hagyod marakodásig fajulni a helyzetet? 

Ahogy a linkelt fórumon úgy az életben is egymásnak fognak 

esni a magyarok, (nem a menetelőket támadja meg bárki, mielőtt 

félreértés lesz) és ha tetszik, ha nem, ez a lelkeden fog száradni. A 

kiszorítósdi után „importált” tüntetőkkel éltetni magad menthetetlenül 

ahhoz a töréshez fog vezetni, amit elolvashatsz magad is. 

Meg fogja érni, Viktor? Megér ennyit a hiúságod? 

Te ma még megemelheted a telefont, és elejét veheted ennek. Már, 

ha foglalkozol egyáltalán azzal, hogy vélekedik egymásról a magyarság, 

és a folyton nemzetieskedésről papoló kormányod tényleg összehozni, 

és nem összeugrasztani akarja őket. Nem baj, ha eszedbe jutnak 

a lehetséges következmények is: ma még mi pórok vagyunk kiszolgáltatva 

neked határon innen és túl. Viszont a szavazati jognak köszönhetően 

2014-ben te leszel előttünk a menü a közös terítéken. 

http://varanus.blog.hu/2012/01/20/megeri_viktor 


ZSOCA, MÁR AZOK VAGYUNK! 

avagy Vergődő agónia: a politikailag korrekt beszéd hatalmi beidegződései 

Impozáns, nagyszerű és lélekemelő eseménynek 

lehettünk tanúi 2012. január 

21-én szombaton. A világörökség részét 

képező Andrássy úton a többszázezres korzózó 

tömeg bemutatta az egyezményes jelet 

a nagyságos és fényességes Európai Portának. 

És ez még akkor is így volt, ha a szervezők 

váltig esküdöztek, hogy így Európa meg 

úgy Európa, és hogy nekik tulajdonképpen 

csak a bürokrácia diktatórikus diktátumaival 

van gondjuk. Asszem a témakör efféle 

megközelítésére szokták alkalmazni az urbánus 

frazeológia egyik terminus technikusz 

számba menő gyöngyszemét, mely imígyen 

hangzik: „Lólány álma a seggükbe!” 

Már a nagy esemény előtt láthattuk annak 

megképződését, mennyire előrehaladott 

állapotban van a parlamenti pártosodásban 

manifesztálódott nemzetmegosztási tematika, 

és annak hatékony működése, működtetése. 

Masszírozták szerencsétlen honpolgárt 

minden oldalról. Miért nem megyek 

el? Miért kell mindenkinek elmenni és ott 

lenni! Maguk a rendezvényt szervezők, az azt 

életrehívók személyükben hiteltelenítik az 

egész kezdeményezést satöbbi. 

Az összefoglalókat nézve számomra a 

legmegdöbbentőbb az volt, amikor a Kossuth 

téren Bayer Zsolt rögtönzött beszédében 

üzent a Nyugatnak. Azt üzente, ami 

a menet elején cipelt transzparensen is 

olvasható volt: 

„NEM LESZÜNK GYARMAT!” 

Én meg otthon ülök a tévé előtt és önkéntelenül 

is kifakadt belőlem: 

„NEM BIZONY, ZSOCA, MERT MÁR 

AZOK VAGYUNK!” 

S ezzel Zsoca is tökéletesen tisztában 

van, természetesen. 

Elkeserítő, s egyúttal szánalmas volt 

nézni azt a vergődést, amely még mindig 

rátelepszik az ún. fősodratú médiára és az 

abban megnyilvánulókra. 

Beck Gyuri áldozatkész munkájának 

köszönhetően a www.utolag.com oldalról 

rendszeresen kísérhetjük figyelemmel a 

különböző televíziós műsorokat, s ez olyan 

nézőknél – mint példának okáért jómagam 

is –, ahol a szolgáltató bizonyos csatornákat 

önkényesen kivett a kedvezőbb árfekvésű 

csomag műsorkínálatából, ez bizony aranyat 

ér. 

Csütörtökönként kerül adásba a HÁT- 

TÉRKÉP című műsor, ahol Bayer Zsolt 

Bogár profot és Boros Imrét látja vendégül, 

hogy közérthetően eldiskuráljanak a világgazdaság 

ügyes bajos dolgairól. És itt jön 

a képbe az a szánalmas vergődés, amely a 

politikailag korrekt beszéd valószerűtlenül 

hosszúra nyúlt végső haláltusája, valamint a 

valóság tisztességes kommunikálása között 

lavírozó közszereplő már-már komikus 

vesszőfutásai között megfigyelhető. 

Zsoca barátunk – másik műsorához, a Korrektúrához 

hasonlóan – némely esetben az 

obszcenitás határát súrolva küldi el az EU vagy 

éppen a bankvilág egy-egy prominensét a jó 

édes anyjába, vagy valamelyik felmenőjéhez. 

Erre még akár legyinthetne is az ember, mondván, 

egy tévéműsor az csak egy tévéműsor, de 

egy többszázezres tömegtüntetés, amit a nemzetközi 

média is átvesz, ott azért már meg kell 

válogatnia az embernek a szavait. 

Csak mellékesen jegyezném meg, hogy Szaniszló 

Ferenc Világpanoráma című műsorait 

Írországban is nézik szinkrontolmács segítségével. 

Úgy tűnik az igazság kimondásának kényes 

feladata is ránk, magyarokra vár. 


Bizonyára nem nélkülöznek minden 

jogalapot azok sem, akik a szervezők 

nacionáléjának impozáns felsorolásával 

bizonygatták, hogy nem lehet megbízni bennük. 

Én azonban nem erre hívnám fel a figyelmet, 

csak az ebből fakadó másik momentumra, 

ami mellett bizonnyal nem mehetünk 

el szó nélkül. Ez pedig a bekötöttség! 

Zsoca FIDESZ alapító tag, s mint ilyennek, 

talán a tévéműsorába még belefér egy-két anyázás, 

„szarjankózás”, de nagy nyilvánosság előtt, 

nemzetközileg is számonkérhető formában 

még nincs kiadva az engedély, az Európai Unióból 

történő kilépés lehetőségének fennen hangoztatására. 

Ez egyelőre még csupán a Jobbik 

privilégiuma. Igaz, ők valamelyest könnyebb 

helyzetben vannak, lévén ellenzéki pártként 

nem őket terheli a kormányzás felelőssége. 

Pedig kiváncsi lettem volna, ha ott és akkor egy 

riporter kamerával bemegy a tömegbe és megkérdezi, 

hogy kell-e nekünk az Európai Unió, 

vagy, hogy elérkezettnek látná-e ön az időt az 

Európai Unióból való kilépésre, vajon hányan 

válaszoltak volna IGEN-nel? 

Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, tegyünk 

rá még egy lapáttal és mondjuk el, hogy 

Varsó és Lodz után most már Svédországban 

is égettek EU-s zászlót. 

És még mindig nem megyünk tovább, mert 

e helyt kell emlékezetünkbe idézni a miniszterelnök 

Strasbourgi sajtótájékoztatóját: 

Lovas István: Ha a Jobbik beváltja a 

fenyegetését és kiírják a referendumot, hogy 

elhagyják-e az Európai Uniót, csodálkozna, 

hogy ha furcsa módon és hirtelen megváltozna 

az Európai Unió véleménye Magyarországgal 

kapcsolatban? Már úgy értem jobb irányban. 

Orbán Viktor: Magyarországon népszavazáson 

döntöttünk arról, hogy belépjünk 

az Európai Unióba. Én mindig fölemeltem a 

szavamat azért, hogy az euroszkeptikusokat 

is vegyék emberszámba. Tehát én nem fogadom 

el azt a gondolkodásmódot, amely az 

euroszkeptikusokat kirekeszti az európai 

kultúrkörből. Az is európai gondolkodás, ha 

valaki azt gondolja, hogy nem akar európai 

integrációt. Szabad. 

Amikor a választási kampány ment 

Magyarországon, én világosan elmondtam, 

hogy vannak érvek Magyarország belépése 

mellett és vannak ellene, és szerintem több érv 

szól a belépés mellett, mint ellen, ezért mi arra 

buzdítottuk a magyarokat, hogy lépjünk be. 

Szavazzanak igennel. De nem voltunk vakok, 

láttuk azokat a problémákat, amelyekbe most 

bele is ütközünk. És most is azt gondolom, hogy 

joguk van Magyarországon az embereknek azt 

gondolni, akik így véli, hogy Magyarországnak 

nincsen helye az Európai unióban. De én azt 

az álláspontot képviselem, hogy Magyarországnak 

az az érdeke, hogy magyarország az 

Európai unió tagja legyen. Még mindig több 

érv szól amellett, hogy belül legyünk, mint 

amellett, hogy kívül. Tehát akármit is csinál a 

Jobbik, vagy bárki más, én mindig az európai 

perspektíva mellett érvelek. Egész addig, amíg 

lesz európai perspektíva.” 

Nem tudom, a tisztelt Olvasó emlékszik-e 

olyanra esetre, amikor megjelentek a 

fősodratú médiában a csatlakozást ellenzők? 

Lehet, hogy az én emlékezetemmel van baj, 

de én bizony egyetlen egy ilyen estre sem 

emlékszem. Olyanra meg aztán pláne nem, 

hogy az ún. politikai osztály tagjai közül akár 

egyetlen egy is kiállt volna az euroszkeptikusok 

mellett. 

Szétnéztem kicsit az akkori jegyzeteim 

között, a teljesség igénye nélkül: 

Az Európai Unió másodrendű tagjai 

lettünk, ahogyan azt annak idején a neves 

brit történész Tony Judt is megjósolta. Az 

amerikai John Hopkins Központban tartott 

előadásai alapján összeválogatott kötetében 

az alábbiak jelentek meg: 

„Elképzelhetetlen, hogy a volt kommunista 

államok valaha is egyenrangú félként csatlakozzanak 

az Unióhoz.” 

Nézzük a számszerűségeket: 

A Magyarország európai uniós csatlakozásáról 

tartott ügydöntő népszavazás 

eredményes volt, mivel az érvényesen szavazó 

választópolgárok 83,76 százaléka, az összes 

választásra jogosult állampolgár 38 százaléka 

voksolt igennel. Ezt Ficzere Lajos, az Országos 

Választási Bizottság (OVB) elnöke jelentette 

be a testület vasárnapi, végeredményt megállapító 

határozatát ismertetve Budapesten. 

Hozzátette: a szombati népszavazás a jogállami 

normáknak megfelelően, az alkotmányos 

és törvényi előírások szerint rendben, fegyelmezetten 

zajlott le. 

Még egyszer hívjuk fel a figyelmet arra 

az apró, ám nem elhanyagolható momentumra, 

hogy hazánkat a választásra jogosultaknak 

csak alig több mint egyharmada 

szavazta be az Európai Unióba, azaz nem a 

többség! Asszem erre mondják mifelénk, 

hogy látható kisebbség! 

Kovács László egyébiránt domináns győzelemként 

aposztrofálta a történteket. 

De nem kevésbé érdekes az sem, mit 

mondott annak idején a hajviseletéről elhíresült 

szocialista prominens: 

Baja Ferenc mondta ezeket a szavakat 

amikor az uniós tájékoztatásról és a 

kampányról kérdezték: „… a népszavazásig 

mi nem is akarjuk részletesen tájékoztatni az 

embereket, mi azt akarjuk, hogy igennel voksoljanak. 

Aztán majd ha igennel voksoltak, akkor 

a következő időszakban majd a részletekről is 

tájékoztatjuk a választópolgárokat.” 

Az IGEN-ek melletti kampányolásra 2,2 

milliárdot költöttek. Az ellenzők egy vasat 

sem kaptak. 

Ezt a kis kitérőt a Vasárnapi Újságba betelefonáló 

Kati József szabadhídvégi honfitársam 

véleményével zárom, mint akkor, most is tökéletesen 

egyet értek vele. Ő ezt mondta: 

„A tegnapi népszavazást nem lehet 

ügydöntőnek nek nevezni, mert az ország nagyobbik 

része nem szavazott.” 

Ennyit arról, hogy mennyire jutottak 

szóhoz és pénzhez az ún. euroszkeptikusok, 

vagyis azok, akik a NEM mellett 

kampáyoltak (volna). 


Fentiekből azt is leszűrhetjük, hogy a 

bekötöttség általánosnak, oldaltól függetlennek 

mondható a hazai komprádor burzsoázia 

nevével fémjelzett politikai osztály 

körein belül. Mindannyian a birodalom elés 

lekötelezettjei. 

Visszatérve most már a legutóbbi történésekhez. 

EU: Á! Nem a magyarok ellen megy ez 

az egész. 

Nem a rossebet nem! Nem a „magyar” 

kormányon, hanem a magyar népen élősködtök, 

nem a magyar kormányt, hanem a 

magyar népet szipojozzátok ki, ugyanis az 

fizeti a cehhet. 

Aszongyák a szervezők: Nekünk nem 

Európával van gondunk, csak nem szeressük 

a diktátumokat! 

Pedig a csatlakozás, de méginkább a Liszszaboni 

Szerződés aláírása és ratifikálása óta 

itt eurodiktatúra van. De mielőtt végképp 

kétségbeesnénk, ne csüggedjünk, mert van jó 

hír is. A Lisszaboni Szerződés már lehetőséget 

ad a kilépésre is! Tehát van még remény! 

Mi nem ide tartozunk, soha nem is tartoztunk! 

Ezt ők is tudják, érzékeltetik is 

velünk mindennap, és az ország jelenlegi 

vezetése is tökéletesen tudatában van, csak 

éppen nem mondhatja ki. 

Ez nem a mi játékunk, mi itt csak vesztesek 

lehetünk! Következésképpen el kell 

hagyni ezt a játékteret a lehető leghamarabb, 

ha nem akarjuk, hogy hordágyon vigyenek le 

bennünket a pályáról még a meccs vége előtt! 

Ez Káin és Ábel, az alá- és fölérendeltség 

világa, a mellérendeltségnek, Hunor és 

Magor egymást segítő, a másikat maga fölé 

emelő létezésmodelljének ebben a világban 

egészen biztosan nincs helye. Gyökeresen 

eltérő mivolta miatt nem is értik, egyszersmind 

félnek is tőle, tehát megkeresik, ki 

lehet náluk jobb, és nem meghazudtolva 

önmagukat, azonnal ki is irtják az élők világából. 

Emlékezzünk csak vissza, mit is írt 

Barroso úr Dr. Halász Józsefnek a Szent 

Korona jogrendjéről? 

„A középkori vallásos Szent Koronára épülő 

Európai Konföderáció tervezet a legveszélyesebb 

szélsőség az európai civilizációra” 

Ki kell mondani: MI NEM TARTO- 

ZUNK IDE! Még akkor sem, ha ide tartozunk 

pénzzel, méghozzá rengeteggel! 

Az Unió első számú direktívájából talán 

a személyek szabad áramlása az, ami megmaradhatna. 

Bár, elnézve ezt a sok hazaáruló 

senkiházit, aki első szóra, vagy talán 

még azt sem megvárva rohan ki idegenbe, 

hogy bemószerolja a saját hazáját – pedig 

tudhatná, hogy az árulókra mindenütt a 

legmostohább sors vár –, szóval lehet, hogy 

ezen a területen sem ártana némi elővigyázatosság. 

Ami pedig az áruk, javak és szolgáltatások 

szabad áramlását illeti, a magam részéről – a 

nemzeti piacok (és a kiesett vámbevételek) 

védelmének érdekében – azonnal meg- 


szüntetném ezeket. De ez persze csak az én 

magánvéleményem. 

Úgy tűnik mást akar a nemzet és mást a 

hatalom. A nép kimondhatja, a hatalom még 

nem. 

Varga Miska már be is jelentette, hogy 

áprilisra tető alá kerülhet az IMF pénzről 

szóló megállapodás. Akkor meg mi értelme 

volt ennek az egésznek? Hát csak az, hogy 

a jó népet megint bábuként mozgatták és 

használták fel, ezúttal az európai politikai 

sakktáblán. Az emberek azt hitték, a nemzetért 

küzdő miniszterelnök mellett állnak ki, 

miközben a kormányfő, aki kénytelen kelletlen 

behódolt a kenyéradó gazdának, erőt 

mutathatott fel. A nagy kérdés csupán az, 

mire használja majd ezt az erőt? 

A miniszterelnök a kamerák előtt köszöni 

meg szépen, illedelmesen, ahogyan azt kell, 

a nép egyszerű gyermekeinek kiállását szeretett 

kormányuk és (kedves) vezetőjük 

mellett. De valóban örül a miniszteri tárca 

nélkül (hoppon) maradt médiamogul hívó 

szavára azonnal utcára özönlő többszázezres 

tömegnek? Jól jön neki egy potenciális konkurens, 

aki médiapartneri viszonyban lévő 

országos kereskedelmi televízió és napilap 

tulajdonosa is egyben? S aki, mint a mellékelt 

ábra mutatja, emberei és megfelelő 

tömegkommunikáció révén hatalmas tömegeket 

tud pillanatok alatt az utcára parancsolni? 

Én nem hiszem. 

Emlékszünk még a szép reményekkel 

útjára induló polgári körök mozgalmára? 

Amikor kezdett önjáróvá válni a dolog, 

többé nem volt rá szükség. Szélnek is eresztették 

őket. Meg tudná mondani hirtelen a 

kedves Olvasó, mikor hallott utoljára a polgári 

körökről? 

Emlékszünk még a Lovas István vezette 

legendás Sajtóklubra? Tudják, arra, amelyik 

népszerűsége vetekedett a nagyságos 

vezérlőfejedelemével? Nos, én még emlékszem 

rá! Arra is, hogy a pécsváradi várban 

egy gombostűt nem lehetett leejteni, mert 

annyian voltak, amikor megérkezett a Sajtóklub. 

A nagy kérdés most is az, ami akkor 

volt. Szüksége van-e a Fidesznek, Orbán 

Viktornak egy erős konkurensre a mozgósítási 

versenyben? Emlékeznek még, mi történt 

a legendés Sajtóklubbal? Lovas Istvánt 

parkolópályára állították, Molnár Tamás 

surányi remeteként éli munkás hétköznapjait, 

Tóth Gy. László is eltűnt, mint az a bizonyos 

szürke szamár abban a bizonyos ködben, 

csak most, a vonulást elemző műsorba 

hívták be szakértőként. Egyedül a Bayer- 

Bencsik páros marad(hatot)t a képernyőn. 

Kik is szervezték a mostani békemenetet? 

Tán csak nem éppen a békeharc jegyében? 

A szocializáció le sem tagadható! 

Térjünk vissza még egy gondolat erejéig a 

strasbourgi sajtótájékoztatóra! Lovas István 

pedzegette a lényeget, és a miniszterelnök 

tulajdonképpen nem válaszolt a kérdésére. 

Egy esetleges EU-ból történő kilépést firtató 

népszavazás kimenetelét, és az arra adott uniós 

választ ma még nem ismerjük, természetesen, 

de gyanítható, hogy az igazi botrány akkor 

törne ki, ha ki kellene írni a referendumot, mert 

könnyen lehet, hogy nem várt eredménnyel 

zárulna és átfordulna a dolog. Ez csupán azért 

érdekes, mert most már van egy parlamenti 

párt, amelyik a kilépés ellen kampányolna és 

ezt már nem lehet teljesen elhallgattatni, mint 

annak idején a csatlakozást ellenzőket. A parlamenti 

pártnak jár a pénz, a paripa, meg a fegyver! 

Mecsoda különbség! 

Ha mi megyünk – a dolgok jelenlegi állását 

nézve – első körben egész biztosan jönnek 

velünk a lengyelek, és az olaszok is. „Repül a 

nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja hol áll 

meg, kit hogyan talál meg?” Vagy valahogy így. 

Mindeközben a baj igazi okozói, a hazánkat 

végletekig eladósító, az embereket a 

devizaalapú hitelezés felé terelő posztkommunista 

utódpárt és szakadárjai osztják az 

észt ezerrel, hogy hát akkor most mit is kéne 

csinyáni! Csakis azt, amit ők csináltak! Nem 

érdekes, hogy pont ennek köszönhetően 

jutottunk idáig. Kényszerpályára löknek, 

majd dogmatikus viszonyrendszerben, tehát 

megkérdőjelezhetetlennek tüntetik fel az 

adott berendezkedést, hogy még csak el se 

gondolkodj azon, talán másként is lehetne, ne 

adj isten úgy, hogy te is jól járj. Olyan nincs, 

nem is lehet, mert nekik nem érdekük! 

Szóval, drága Zsoca, van egy jó hírem, 

meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? 

A jó hír az, hogy „NEM LESZÜNK 

GYARMAT!” 

A rossz hír meg az, MERT MÁR AZOK 

VAGYUNK!” 

Isten áldja Magyarországot! 

1 öntudatos pécsi polgár 


SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD! 

Majd’ félmillió ember! Legalábbis a hivatalos 

szervek hivatalos tömegbecslése alapján. 

A miniszteri tárca nélkül (hoppon) maradt 

nagyvállakozó szerint még ennél is többen 

érezték szükségét annak, hogy utcára vonuljanak 

egy fesztelen séta, no meg a kedvenc 

hadvezérük által dirigált kompánia kedvéért. 

Azért ez már valami! De valójában tisztában 

vagyunk azzal, hogy mi is zajlik itt valójában 

a szemünk nem láttára? Nem, valószínűleg 

nem vagyunk. Igaz, a nagypolitikára, s 

ezáltal havi törlesztőrészletünk nagyságára 

alapvető befolyással bíró hatalmasságoknak 

nem is érdekük a mi tisztánlátásunk. Ebben 

kitűnő partnerük a mindenkori hazai politikai 

osztály, oldaltól függetlenül. 

Idézzünk egy rövid részt a kormányfő 

szombati Békemenet megmozdulásról Facebookon 

leadott videoüzenetéből: 

„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett 

a megmozduláson, aki kiállt Magyarország 

mellett, és aki bátorítást, biztatást adott a 

számunkra és nekem személy szerint is, hogy 

a következő hetekben jól végezhessük a munkánkat, 

és eredményesen tárgyalhassunk az 

Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel 

is. 

Sokat jelent, hogy tudjuk: mögöttünk, 

velünk együtt az országért dolgozik, érez és 

imádkozik sok százezer ember. Reméljük, 

hogy a közös akaratnak meglesz az eredménye. 

Reméljük, nemcsak mi, hanem a Békemenet 

minden résztvevője erőt, önbizalmat meríthetett 

ebből a találkozásból.” 

Vajon mit ért a miniszterelnök jól végzett 

munka alatt? Mi az ő munkájuk? A nemzet 

érdekeit képviselni, vagy szép fokozatosan 

visszahátrálni és elfogadni az EU diktátumait? 

Nos, nincs egyszerű dolga a miniszterelnöknek, 

ő is érzi, hogy egyszerre nem lehet 

két lovat megülni, a borotva élen történő 

táncolás pedig csak ideig-óráig működik. 

Most a hatalmas tömegdemonstrációnak 

köszönhetően kapott egy kis átmeneti 

haladékot. Könnyen jött, könnyen megy, 

tartja a régi mondás, hiszen sajtó- és médiabirodalom, 

valamint véleményformáló 

megmondóemberek révén ugyanilyen játszi 

könnyedséggel utcára vihető máskor is a 

nép. Elegendő csak annyit mondani, mutassuk 

meg, hogy még mindig miénk az utca! 

Számomra ugyanakkor kétségbeejtő, 

hogy jól szituált értelmiségi körök annyira 

elkeseredtek, hogy csak és kizárólag a levitézlett 

politikai osztályban tudnak gondolkodni, 

még kósza gondolat formájában 

sem merül fel bennük, hogy itt lenne végre 

az ideje a generáció-, politikai formáció és 

paradigmaváltásnak. Magának a rendszer 

megkérdőjelezésének lenne itt most már 

végre az ideje, mégsem teszik. 

Persze az is meglehet, hogy praktikussági 

szempontokat helyeztek előtérbe és inkább 

becsatlakoznak a pillanatnyilag nyerőnek 

látszó csapathoz. Ezt látszik megerősíteni 

Széles Gábor is: 

„Az üzletember úgy látja, a demonstráció 

alapján is látszik, hogy ha az IMF vagy 

az Európai Unió megszorító intézkedéseket 

ír elő, a kormány népszerűsége nem fog ebbe 

beleroppanni. Egyértelmű, hogy megszorításokat 

fognak előírni, de ezeket a kormány végre 

tudja majd hajtani. Nem arról van szó, hogy 

a jelenlegi gazdaságpolitikát fel kell adni, de 

a kabinet nyugodtan folytathat pragmatikus 

gazdaságpolitikát, mert az emberek ezt meg 

fogják érteni.” 

Forrás: Polgári Hírszemle 

Ugye emlékszünk még? 

Nem lesznek megszorítások! Most meg 

kiderül, de mégis lesznek! Na ja, de nem 

úgy, ahogy eddig vótak! Mecsoda különbség, 

ugye?! 

Nekünk eszünk ágában sem volt megszorítani, 

no de hát az EU miatt ugye muszáj. 

Igaz, hogy aszontuk, mi nem szorítunk meg, 

mint a komcsik, akik ebbe végülis belebuktak, 

de ahogy kormányra kerülve a magas 


üzemanyagár sem izgat bennünket (pedig 

ezt is megígértük!), úgy a megszorítások 

kérdésköre felett is hanyag eleganciával siklottunk 

át. 

A megszorítások – ahogyan az ebben az 

országban már lenni szokott, természetesen!!! 

– maradnak, csak máshogy címkézzük 

fel őket, eztán majd kiigazítási lépéssorozatnak 

fogják híni, vagy valami ilyesmi. 

Mer’ ugye a kétharmad az bizony kőkeményen 

kötelez! 

Több százezren kivonultak a kormány 

támogatására, az EU diktátumok ellen, 

azok meg úgy tűnik szép csendben, lépésről 

lépésre megvalósulnak. A kezdetben harcias 

és vehemens, majd a jelzésértékű fejre koppintást 

követően, de még a kiközösítéssel 

felérő uniós sarokba állítás előtt higgadtságról, 

józanságról és kellő szakszerűségről 

tanúbizonyságot tévő államférfiúvá avanzsáló 

miniszterelnök sűrű kompromisszumkészsége 

és hajbókolásai közepette. 

Sőt, egyúttal a pokolba vezető út 

jószándékkal való kikövezésének jegyében 

Orbán javasolni fogja a magyar parlamentnek, 

hogy hazánk csatlakozzon a készülő 

uniós pénzügyi paktumhoz. Megint jó előre 

gondoskodnak az ország kényszerpályára 

lökéséről. Futhatjuk itt a tiszteletköröket, de 

csak mindig ugyanahhoz a ponthoz jutunk 

vissza. A mi érdekünk az, hogy Magyarország 

megbecsült tagja legyen az európai 

közösségnek, mely most éppen Európai 

Unió néven regnál, mert több előnye van 

a kerítésen belüli létezésnek, mint az azon 

kívülinek! 

Érdekes módon, valahogy soha nem tudjuk 

megtapasztalni az előnyöket! Ma már 

elképzelhetetlen, hogy valamit önerőből 

létre lehessen hozni, mindenhez pályázati 

(értsd: külföldi) pénz kell. No és persze 

szigorú előírások, hogyan költheted el! 

Amellett, hogy egy tökig eladósított, ráadásul 

iszonyat alulfizetett országban ez plusz 

terheket ró a vállalkozásokra, egyben frusztrálja 

is az embereket, mihaszna, pénzért 

ácsingózó nép benyomását keltik bennük. 

A sokszínűség nyújtotta versenyelőnyök 

elvesznek a szabványosított uniformizálás 

szürke egyen világában. Kvótákkal, 

szabályozókkal fojtják meg az egészséges 

versenyt, s minderre még nyomasztó erőfölénnyel 

telepszik rá a multik zavartalanul 

folytatott, sokszor megalázóan tönkretevő 

terjeszkedése. 

Erősebb kutya tevékenykedik tematika. 

Mégis, ez a teljességgel szükségtelen, 

fenntarthatatlan és a nemzetállamok számára 

határtalan károkat okozó rendszer 

foggal-körömmel ragaszkodik a világon 

mindenütt megbukott neoliberális, azaz a 

pénz szabadságát mindenek felettinek tartó 

gazdasági berendezkedéshez. Dogmatikus, 

azaz megkérdőjelezhetetlen alaptételként 

szerepel ma is a fősodratú médiában mammon 

világának istenítése. A HVG-n közölt 

írásból egy rövid részlet: 

Húzzatok vissza! 

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a 

háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti 

Magyarországot ebbe a hitelbe a 

spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium 

segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban 

vagy más mesebeli lényekben hinni, és 

a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket 

és gonosz manókat látni, mert az 

interpretáció – legyen az a fideszes mondakörnek 

megfelelő animikus világmagyarázat 

vagy bármilyen más – teljesen lényegtelen. A 

tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és 

Washington az egyetlen barátaink, nincs más 

aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így 

ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni, 

olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai 

tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát, 

Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot 

is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha 

ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum 

elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak 

nincsen alternatívája. Minden más út magát 

a szubjektumot, minket számol fel, méghozzá 

nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és 

nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, hogy 

csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington 

barátsága. Ez vilagmagyarázattól, értékrendtől 

és világnézettől függetlenül tény. 

Forrás: http://re.blog.hu/ 

2012/01/21/huzzatok_vissza 


Ezzel a kis részlettel csupán azt szerettem 

volna demonstrálni, mennyire hazug 

és álságos a doktríner politizálás. Mindig 

van másik út. A „nem lehet” a legkönnyebb, 

legkényelmesebb fotöj-igazság. Fel sem kell 

állnunk, nem kell bajlódnunk szellemi ellenlábasainkkal, 

az meg, hogy esetleg igazuk 

lehet, ki van zárva! 

Vajon miért nem merül fel, miért nem 

merülhet fel egyetlen esetben sem a közbeszéd 

nagy nyilvánossága előtt az önállóan, 

saját lábon történő megoldás alternatívája? 

Miért nem lehet ezt még csak szóba hozni, 

erről még csak beszélni sem? Talán azért, 

mert azonnal kiderülne, hogy erre a jelnlegi 

rendszerre az égadta világon semmi szükség 

nincs! Kicsit olyan ez, mint a házasság, 

amelyik olyan problémák kezelésére kitűnő 

megoldás, amelyek házasság nélkül fel sem 

merülnének! Bizony nagy igazság ez! 

Nem tehetek róla, de megint Bogár prof 

emlékezetes, nemzeti szocializmusról szóló 

előadása jutott eszembe. Ugyan ez a helyzet 

az Európai Unióval kapcsolatban is! El kell 

hagyni ezt a játékteret, mert ez nem a mi 

játékunk, ezt a játékot mi nem tudjuk nemhogy 

jól, de sehogysem játszani! Mindaddig, 

amíg ezen a játéktéren taszigálnak bennünket 

a nálunknál hatalmasabbak, addig 

nemhogy jó válaszok, de sok eseteben jó 

kérdések sem születnek. Egész egyszerűen 

azért nem, mert a mi gondolkodásunk gyökeresen 

eltér a világot és Európát ma uraló, 

a régiségben csak „áras”-nak nevezett népek 

gondolkodásmódjától. 

Még egy plusz adalék a fentiekhez a 

Magyar Nemzet Online-ról: 

„Meglepő: kik állnak a hitelminősítők 

mögött? 

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei 

állnak a három nagy hitelminősítő hátterében 

– írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre 

hivatkozva. 

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a 

közismert üzletemberek és pénzügyi guruk – 

például David Rockefeller, Bill Gates, Warren 

Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három 

nagy hitelminősítő részvényesei között – erről 

írt a héten a spanyol konzervatív ABC nevű 

lap. A Moody’s és a Standard and Poor’s 

mögött amerikai mogulok és érdekcsoportok 

állnak, míg a piac 15 százalékát birtokló 

Fitchben 60 százalékot birtokolnak franciák, 

a fennmaradó részesedés szintén amerikaiak 

kezében összpontosul. 

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő 

ügynökség áll a globális, de főleg az uniós 

pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága 

mögött, több nemzetközi lap is írt 

már. Az ellenük hangoztatott egyik és viszszatérő 

vád szerint 2008-ban „nem látták 

előre” például a Lehman Brothers csődjét, 

ahogy 2001 végén az Enronét sem: mindkét 

óriáscég minősítése a legjobb volt a 

csőd napján is. 

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre 

egy új európai hitelminősítő felállítása, amely 

már idéntől megkezdhetné működését.” 

Ennyit röviden a mesebeli lényekről! 

De nehogy azt higgyék, hogy a másik 

oldalon jobb a helyzet! Székely János püspök 

a hazánkat érő támadások okairól írott 

cikkéből egy rövid részlet: 

„A hazánkat érő támadás oka azonban 

nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket 

Magyarország jelenleg képvisel. A jelen parlamentnek 

felelősen élnie kellett azzal a kétharmados 

többséggel, amellyel a választók a cselekvésre 

felhatalmazták. Ezt a nagy felelősséget és lehetőséget 

alázattal, körültekintéssel kell hordoznia, 

tettekre váltania. A külső támadásokat pedig 

higgadtan, adott esetben kellő ügyességgel kell 

megpróbálnia kivédeni. Hazánk jegybankjának 

valuta tartaléka a jelen államadósságunk 

csaknem felét teszi ki, amelyet szükség esetén a 

jegybank fel is fog használni az adósságszolgálat 

finanszírozására. Ez azt is jelenti, hogy az 

ország valamennyi ideig ki tud tartani ebben az 

erős ellenszélben is.” 

Székely János esztergom–budapesti segédpüspök 

Forrás: Magyar Kurír 

Előző írásomban a Békemenet egyik 

szervezőjéről Bayer Zsoltról értekeztem 

kicsikét bővebben. Nos, már Zsoca is 

elkezdte pedzegetni a média nagy nyilvánossága 

előtt, ugyan vajon mi a rossebér is 


nem lehet hozzányúlni szükség esetén az 

MNB trezorjaiban pihenő majd’ 38 milliárd 

euróra rúgó valutatartalékhoz? A kérdés 

annál is inkább indokolt, mert Simor, meg 

mások is siettek kijelenteni, hogy az a pénz 

a trezorban van a legjobb helyen, szó sem 

lehet arról, hogy felhasználják bármire is. 

És itt téved az igen tisztelt segédpüspök 

úr, mégpedig hatalmasat! Az a pénz ugyanis 

– hiába nemzeti valutatartalék a neve, azt 

ugye nem mondják mellé, hogy melyik 

nemzeté – nem a magyarok számára pihen 

és kamatozik ott, hanem az európai uniós 

tagállamok központi bankjai által elhelyezett 

összegek kamatos kamat profitjának 

kitermelése végett. Ezért kell hazánknak 

rendületlenül továbbhaladnia az eladósodás 

megkezdett (majdnem azt írtam lenini) 

útján. Lehetne ott bármekkora összeg, az 

nem arra szolgál, hogy szükség esetén hozzá 

lehessen nyúlni. 

Az elnevezésen se csodálkozzon senki, 

a jegybank nevében is benne van, hogy 

Magyar, meg hogy Nemzeti, ‚oszt ugye... 

Már az is történelmi jelentőségű győzelemmel 

érne fel, ha azt el lehetne érni, hogy 

a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke 

mégiscsak a magyar alaptörvényre esküdjön 

fel. Az első csatát elvesztettük, nem lesz 

összevonva a bank és a felügyelet. 

Ki állja a cehhet? Kinek a cehhét kell 

állni? Ezek az igazán döntőfontosságú kérdések, 

minden e körül forog, a melegek, a 

bírák meg a többi, csak járulékos apróságok, 

hullajtottak egy pár morzsát a talpnyalók 

hadának, de ha ezekben engednie kell az 

uniónak, akkor sincs nagy baj. A kassza kulcsa 

náluk van, a pénztáros kinevezéséhez az 

ő hozzájárulásuk kell, és ez a lényeg! Ez mindent 

überel. 

Legalább ennyire megdöbbentő volt 

számomra a Magyar Hírlap kitűnő tollú 

publicistájának Sinkovics Ferencnek Utazás 

a jövőbe című írása. Idézzünk ebből is egy 

rövid részletet: 

Arról a médiáról van szó, amely már jóval a 

Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy 

valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt. 

Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal 

szembeni csalódottság miatt csak 

néhány ezer ember lézeng majd szombaton a 

Hősök terén. 

Nem így lett. Azért nem, mert a menet 

Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről 

és önrendelkezéséről szólt. Jó kérdés, 

hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok 

és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis, 

hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja, 

ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és 

belső palotaforradalmakon, platformozásokon 

túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek 

védelmét fogadja el mint magasabb rendű 

célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már 

csak azért is, mert van valami bántó önteltség a 

jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság 

önteltsége, és a meggyőződés, hogy 

maradhat minden a régiben. Szavazgatunk, 

nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé… 

Persze eltájolták magukat az uniós meg a 

hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük 

álló pénzügyi központok is. A Békemenet 

hideg zuhany volt számukra. Brüsszel már ott 

tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni 

a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes 

külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni 

azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal 

mért pénz lesz jelen, de a nyugati média, 

a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint 

sok-sok professzio nális titkosszolgálat is. 

Innen nézve érthető talán a legjobban, miért 

vonult most az utcára ötszázezer magyar. 

Sinkovics Ferenc 

Nehogy bennünket érjen hidegzuhany, 

kedves Ferenc! Nehogy azzal kelljen szembesülnünk, 

hogy maga a hivatalban lévő 

„magyar” kormány az, amelyik önként és 

dalolva hajtja a fejét a nyaktiló alá! 

Bármennyire is fájó, de a hatalmas 

demonstráció nem a magyar nemzet függetlenségéről 

és önrendelkezéséről szólt, az 

ugyanis már jó ideje, de legalábbis a Lisszaboni 

Szerződés nevű dokumentum sajátos 

formában történő aláírása óta, egész egyszerűen 

nem létezik. Ugyanis ha létezne, akkor 

az Európai Unió nem tehetné meg, amit 

most megtesz velünk, és ez ellen való lázadozás 

címén sem lenne szükség hatalmas 

tömegdemonstrációk szervezésére. 

Sokkal inkább valamiféle a múltból 

átmentett személyi kultusznak lehettünk 

inkább a tanúi. A nép ösztönösen érzi, hogy 

rossz irányba mennek a dolgok. Karizmatikus 

vezető jelenleg egy olyan van, akit 

isteníteni lehet. A másik kétségbeesetten 

kepectet, hogy visszakapaszkodjon, most 

legutóbb épp a miskolci Avas lakótelep valamelyik 

paneljába költözött be egy családhoz 

imídzsépítés céljából. Most kiderül, a marketingstratégia 

és a médiakampány képes-e 

arra, hogy felülírja a valóságot, egy ilyen 

könnyed hangvételű „valóságshow”-val el 

lehet-e feljtetni, hogy szembehazudott egy 

egész nemzetet? 

Visszatérve az istenítésre. A proletárdiktatúra 

hivatalos véget érése óta még nem 

telt el annyi idő, hogy a nép – a Nemzet már 

igen, de a nép még – nem jött rá arra, hogy 

nem muszáj ám állandóan a levitézlettek, 

a megbukottak, a hazugok, a senki által fel 

nem hatalmazottak közül választani újra és 

újra, vannak itt rajtuk kívül mások is, mégpedig 

szém számmal, akikkel a Haza sokkal 

előrébb juthatna. De mivel – ahogyan azt 

fentebb már megtudhattuk a neoliberális 

véleményformálótól – számunkra egyedül 

és kizárólag csak a Káin és Ábel létezésforma 

lehet üdvözítő, nem tudunk, nem akarunk 

másban gondolkodni, mi több, nem is tudjuk 

elképzelni, hogy másként is lehet. Az meg 

aztán már egyenesen az eretnekség kategóriájába 

tartozik, hogy a másként jobb is lehet, 

mint az ekként. „Nincs olyan, hogy mással, és 




és világnézettől függetlenül tény.” 

Játékszerként használják a tudatlan pórnépet 

a világ sorsát irányító hatalmasságok a 

maguk gátlástalanul precíz lélektelenségével. 

A pénz eszközből céllá előléptetett helytelen 

értelmezésével szabad kezet adtak mammonnak. 

Kiüresedett szólampuffogtatások 

közepette teszik tönkre az emberi kapcsolatok 

gyönyörű világát, s végeredményként 

már csak afölött polemizálunk, hogy melyik 

Magyarországban élnek többen, miközben 

teli torokból kellene üvöltenünk, hogy a 

Hazánkból csak egy van, és az mindenkié! 

A magam részéről csak annyit mondanék, 

olyan barátot válasszunk, akinek megértjük 

a szavát, ha hozzánk szól! 




MÉG EGYSZER: „ZSOCA, MÁR AZOK VAGYUNK!” 

Köszönettel az „1 öntudatos pécsi polgárnak” 

Lényeglátó írás! Telitalálat! (http://internetfigyelo.wordpress. 

com/2012/01/25/zsoca-mar-azok-vagyunk-avagy-vergodoagonia-a-politikailag-korrekt-beszed-hatalmi-beidegzodesei/ 

) 

Nem tudom megállni, hogy ne fűzzek néhány gondolatot hozzá. 

A 90-es évek legelején mondtam az akkor 20 év körüli gyerekeimnek, 

hogy a rendszerváltást csak az ő gyerekeik fogják megélni, mert 

ahhoz nem elég, ha az őskommunisták kipusztulnak, kénytelenek 

leszünk megvárni a posztkommunisták kihalását is. Azóta is állítom: 

érdemi fordulat csak az un. rendszerváltó elit végleges eltűnése után 

fog megkezdődni, ha valamennyi rendszerváltó párt „teljesen és 

maradéktalanul” – hogy az egyik kedvenc kádári szófordulattal éljek 

– eltűnik a süllyesztőben. Remélem, hogy az MSZP-SZDSZ néven 

magát átmentő csoport már gyógyíthatatlanul agonizál. Bízom, 

hogy a Fidesz-KDNP nevű is hamarosan követni fogja. 

Orbán nagyon szereti az őt ünneplő tömeget, de fél a gondolkodóktól, 

azoktól, akik nem csak őt hallgatni és viktorozni mennek ki 

az utcára, hanem tenni is akarnak. Fél a népakarattól, ezért bújik a 

„kékcédulás” EU szavazás fedezéke mögé. Jó, hogy nem azt mondta 

az EU-ról, hogy „a nép így akarta s megalkotta így”. (A fiatalok kedvéért: 

ez a szovjet himnusznak egyik sora volt, azé az országé, amely 

a világ valaha volt legeslegeslegdemokratikusabb, néphatalmi államának 

hirdette magát, éppen, mint az EU.) 

Ennek ellenére a legteljesebb egyetértéssel, már-már meghatottan 

hallgattam a Strassburgban elmondott szavait: „… a mi eszméink 

keresztények, az egyéni felelősségre épülnek, a nemzeti érzést fontosnak 

tartjuk és pozitívnak, és a családot tekintjük a jövő alapjának.” 

Ez igen! Ezt szeretem hallani. Az egyéni felelősség túlhangsúlyozása 

ugyan kissé hamis, hiszen a nemzeti érzés nem ér semmit, ha 

tetté nem válik a kollektív felelősségvállalásban, de ennek ellenére 

ilyet a gyurcsányiták sosem mondtak volna. Ha ravaszkodásból szerettek 

is volna, nem mertek volna. 

„… én személy szerint Schumannak azt az álláspontját vallom, 

hogy az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” 

Bölcs és bátor kijelentés, különösen az un. „európai” környezetben, 

de itt már sántít valami. Valóban, vagy keresztény lesz, vagy nem lesz 

keresztény. Más lehetőség logikailag nincs. Schumann azonban nem 

mondhatott ilyen hülyeséget. Orbán, szegénykém, nem vette észre, 

hogy ez a mondat, ami a beszédének az írott változatában olvasható 

a honlapján, kétértelmű. A helyes fordítás: „...az európai demokrácia 

vagy keresztény lesz, vagy megsemmisül.” Schumannak igaza lett: már 

vége van. Mert az EU nem demokrácia, és nem európai. Államformája 

„biztos(komisszár)diktatúra”, kultúrája multikulti, azaz nincs. 

Sajnos, a maradék rokonszenvem is elszállt ennél a mondatnál: 

„… az előző alkotmány nem védte meg a polgári szabadságjogokat, 

mert a rendőri önkénnyel szemben nem védte meg a civileket ...” 

És te mit tettél értük, Orbán? Mennyivel voltál jobb náluk, 

mikor csak lapítottál, mint sz.. a fűben. Ha „vétkesek közt cinkos, 

aki néma”, akkor te cinkos voltál. Hogy mersz akkor vádolni? Hogy 

ezt a fél mondatot elmondhattad Strassburgban, azt kizárólag Gaudi 

Nagy Tamásnak, Morvai Krisztinának és még sok olyan jogásznak 

köszönheted, akik nem csak jobban tudják nálad, hogy mi a jog, 

hanem még tisztességesek is. Ha ők nem tárták volna fel a jogsértéseket, 

te nem beszélhettél volna róluk. Amikor ők erről beszéltek 

az EU-ban, a te fidesznyikeid ott is hallgattak. Még csak melléjük 

sem álltak. Hallgatásukkal elhatárolódtak tőlük, azaz „ráutaló magtartással” 

hazudtolták meg őket. Te ennek ellenére nem köszönetet 

mondasz nekik, hanem szélsőségezed őket. Az eredményeiket meg 

kisajátítod. Úgy hallottam, mintha más csúcsember is élne ilyen 

módszerekkel a környezetedben. Szégyelld magad! 

De ez még nem volt elég. A végén csattan az ostor. Most jön a 

„Nagy Bumm!”: „és megengedte, hogy paramilitáris szervezetek kisebbségi 

csoportokat félelemben tartsanak.” 

Ez már kiverte nálam a biztosítékot. 

Hát nem bírod ki hazudozás nélkül? Vagy már az előző mondataid 

is ennyire hazugok voltak? 

Ott voltam, ezért emlékszem, hogy annak idején mit mondtál a Hősök 

terén: „Elvették a gyerekkorunkat, elvették a fiatalságunkat...!” Nekem, 

Orbán, nem csak a gyerek- és fiatalkoromat vették el, de a férfikoromat is. 

Utána te, a rendszerváltó elvtársaiddal együtt, elvetted az öregkoromat, 

az „egyenruhás bűnözés” törvényeddel pedig elvetted annak a bizonyosságát 

is, hogy békében, természetes halállal fogom végezni az életemet, 

hogy nem az otthonomban fognak agyonverni nyugdíjfizetés után, mint 

annyi más kortársamat. Alkotmányba foglaltátok az önvédelemhez való 

jogot, de mint hallom, ha harcképtelenné is tudnám tenni a saját lakásomban 

a támadómat, de a tárgyaláson kiderül, hogy a késem pengéje 2 

cm-rel hosszabb volt mint a betörőé, akkor már „aránytalan védekezés” 

miatt én mehetek a sittre. Vagy esetleg azért, mert emberi méltóságában 

alázom meg a szamurájkardos támadót, ha nem polkorrekt párbajtőrrel, 

hanem szélsőséges disznóölő késsel szúrom meg. Hiszen „ráutaló magatartással” 

a közösség tudomására hoztam, hogy disznónak, azaz alacsonyabb 

rendűnek tartom őt, tehát rasszista vagyok. Le velem! Életellenes 

és hazug neoliberális ideológiád alapzatán ugyanúgy felszámolod a 

közbiztonságot, mint ahogy eljátszottad és tönkretetted Magyarország 

önvédelmi képességét, amikor kiharcoltátok a sorozott hadsereg felszámolását. 

Azét a hadseregét, amely – akármilyen messze is volt egy igazi 

nemzeti hadseregtől – mégis hathatósabban nevelte társadalmi beilleszkedésre, 

rendre és fegyelemre a cigány fiatalságot, mint amit a te debilis 

romastratégiád valaha is el fog érni. Tehát bűnrészes vagy abban, hogy a 

cigányprobléma idáig fajult. Ezen túlmenően a nem cigány fiatalok fizikai 

állapotát is kedvezően befolyásolta volna a szolgálat. 

Ne hidd, hogy Gyurcsány hülye. Ő már felismerte, hogy a cigányoktól 

félő magyarok többen vannak, mint a te támaszaid, a cigányok, 

tehát népesebb szavazóbázist képeznek. Morvai-epigonként el 

is ment Miskolcra, de csak jópofizni. Kezelni ő ugyanúgy nem tudja 

a kérdést, mint te. Ha volna honvédségünk, a munkanélküli, lézengő 

fiatalok száma is kisebb volna, árvíz és egyéb veszélyhelyzet esetén 

tudtál volna kiket mozgósítani és ráadásul minden egyéb megoldásnál 

olcsóbban. Két évvel ezelőtt a honvédség segítségével megelőzhető 

lett volna a borsodi árvíz is. De te ezt sem érted fel ésszel. Akkor most 

mit várhatok tőled? A hadseregünkkel (ha még a miénk) – nem a honvédségünkkel, 

mert azt felszámoltad, noha még honvédségnek, meg a 

„szabadság erejének” hazudjátok – most Afganisztánban és Irakban, 

meg mit tudom én hol, ahol semmi keresnivalónk sincs, a „szabadság 

erejével” egy szabad nép leigázásában közreműködve „véded a határainkat”. 

Az iskolákat nem tudod fűteni, de az afganisztáni népirtásra 

van pénzed. És változatlan sebességgel folyik a Kádár által megkezdett 

hazai népirtás is. Nemeskürti írta a „Requiem egy hadseregért”-ben, 

hogy magyar katona még sosem harcolt a hazájától olyan távol, mint a 

Don kanyarban. Te az afganisztáni és iraki kalandorsággal történelmi 

csúcsot döntesz. De ne légy büszke rá! Megisszuk még ennek a levét. 

Én, mint magyar ember, helyetted is szégyellem. 

Mindezek ellenére: Amit én elmondtam, azt az EU-ban nem tudják, 

ezért mégis örültem a beszédednek. 20 éve egyetlen hasonlót 

sem hallottam. Ha a beszédeid és a tetteid, a beszédeid és a valóság 

között nem volna ekkora a távolság, talán még némi reményt is 

ébresztett volna bennem. De így nem sikerült elveszítenem a csüggedésemet, 

euro- és fidesz-szkepszisem pedig erősödött. Meg kell 

buknotok. Meg is fogtok. 

Csöröge, aki olykor Röcsöge 



GYURCSÁNYÉK RENDSZERVISSZAVÁLTÁSRA 

KÉSZÜLNEK 

Arról van szó, hogy vissza akarják terelni a problémát bal és jobb oldal harcára! 

Első pártkongresszusát tartja a hétvégén a 

Demokratikus Koalíció (DK) a budapesti 

Syma-csarnokban. A Gyurcsány Ferenc 

volt miniszterelnök által irányított szervezet 

tagjai a párttá alakulási folyamat egyik 

végső állomásaként a gazdálkodási és etikai 

szabályokat fogják többek között elfogadni. 

Gyurcsányék szerint Orbán a gazdasági kérdésekben 

meg fog hajolni a kényszerek előtt 

Előbbiben a Népszabadság forrásai szerint 

az az újító kitétel is szerepelni fog, hogy a 

DK-nak minden hónapban el kell számolnia 

a közpénzek – egészen pontosan a parlamenti 

képviselők után kapott 5-6 millió forint – 

tételes felhasználásával, és ezt az elszámolást 

nyilvánosságra is hozzák. A kongresszuson 

elindítanak egy programalkotási folyamatot 

is: a három fő területen (közjogi/alkotmányos 

rendszer, gazdaságpolitika, társadalompolitika) 

megfogalmazott alapvetések egy 

részét az elmúlt napok összevont elnökségi 

ülésén már megtárgyalta a DK vezérkara. 

Gyurcsányék hangsúlyozzák, hogy meg kell 

kezdeni az ellenzéki oldal programalkotását, 

amely már most megfogalmazza az Orbánrendszer 

utáni időszak teendőit. 

Forrásaink szerint egyik legfőbb célkitűzésük 

az, hogy egyetlen közjogi aktussal állítsák 

vissza a 1989-es alkotmányosságot, pontosabban 

a 2010 áprilisában hatályos alkotmányt 

és az akkori kétharmados törvényeket. 

Minden olyan alkotmányosságot érintő 

törvényt, amelyet „egypárti módon” hoztak 

meg, hatályon kívül akarnak helyezni. Álláspontjuk 

szerint a „rendszervisszaváltáshoz” 

nem feltétlenül szükséges a majdani ellenzék 

támogatása, a régi-új alaptörvény módosításához, 

átírásához viszont mindenképpen 

a kormánypártoknál szélesebb egyetértésre 

kell majd jutni. Hiszen a kétharmad nem 

matematikai kívánalom – hangsúlyozzák. 

A gazdaságpolitikai kérdésekben 

Gyurcsányék abból indulnak ki, hogy Orbán 

„meg fog hajolni a kényszerek előtt”, és a következő 

években – a jelenlegi kormányfő eredeti 

szándékától eltérve – fenntartható költségvetési 

pályára áll a gazdaság. A DK elnöksége 

szerint 2014 utánra ezzel együtt sem lehet 

adócsökkentést ígérni. Sőt, a magas jövedelműek 

körében (havi 500-800 ezer forint felett 

keresők) érdemi többletterhet jelentő második 

adókulcsot vezetnének be, az 50 millió forint 

feletti ingatlanokra vagyonadót, a 20 millió 

feletti örökségekre pedig illetéket vetnének ki. 

Ez számításaik szerint évente legalább 200 milliárdos 

bevételt jelenthetne. Kell is majd a pénz, 

a fejlesztéspolitikában ugyanis a DK prioritásként 

kezelné a közösségi közlekedés rendszerének 

rendbetételét, amelyre – „ha tetszik, ha 

nem” – százmilliárdokat kellene költeni. 

Ami a társadalompolitikát illeti, a DKelnökség 

az egészségügy és a környezetvédelem 

témakörét még nem tudta megfelelően 

átbeszélni, de az oktatás, a nyugdíj és a szociális 

ellátás ügyében már konkrét elképzeléseik 

vannak. „Antihoffmannizmus” – így foglalható 

össze az, amit az oktatásban tennének 

kormányra kerülés esetén. A közoktatásban 

garantálni kívánják, hogy nem lehet több 

egyházi iskola egy településen, mint ahány 

állami. Vagyis, ahol csak egyetlen iskola van, 

az semmiképpen sem lehet egyházi fenntartásban. 

Ehhez a DK szerint szükség esetén 

felül kell vizsgálni, extrém esetben akár fel is 

kell mondani az érvényes vatikáni szerződést. 

Meg kell szüntetni azt a jelenlegi állapotot, 

hogy az egyházi fenntartású iskolák több 

költségvetési pénzhez jutnak, mint az állami 

vagy önkormányzatiak. Gyurcsányék álláspontja 

szerint a hittan és az erkölcstan sem 

lehet kötelező, csupán fakultatív tantárgy. 

(... és a többi bla-bla...) 

A DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓNAK 

3400 regisztrált tagja van és további 400 belépési 

kérelem elbírálása van még folyamatban. 

Többségük korábban nem volt tagja egyetlen 

pártnak vagy szövetségnek sem. 

Megjegyzés: Arról van szó, hogy vissza 

akarják terelni a problémát bal és jobb oldal 

harcára! Mind Fidesz, mind Mszp oldalról! Ne 

dőljünk be nekik! Sürgősen vissza kell térni a 

Szakrális Királyságba a Szent Korona Alkotmány 

jogfolytonosságának helyreállításával!!! 

A sztálini rabló-kommunista törvénykezés 

illegitim, jogunk van ellenállni és rendet 

tenni végre! 

Emberek! eljött az időnk! 

Forrás: Népszabadság 

ANGELA MERKEL ÚJRAGONDOLNÁ AZ EURÓÖVEZETET 

Az európai gazdaság újraértékelését sürgette a davosi Világgazdasági Fórum megnyitóján Angela Merkel német kancellár. Ismételten hitet tett az euró 

mellett, de óvott attól, hogy olyan ígéreteket tegyen az unió a közös valuta megóvása érdekében, amelyeket később nem tudnak teljesíteni. Az eszmecsere 

központjában ezúttal a 20. századi kapitalista modellnek az újragondolása áll. Az üzleti és a politikai élet vezetői szerint ugyanis a múlt századi kapitalizmus 

már nem tud megfelelni a 21. század kihívásainak. A Microsoft alapítója, Bill Gates ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy ez a kapitalizmus soha 

nem látott felvirágzást hozott az emberiségnek. A legfontosabb kihívások között a szakemberek a munkahelyek teremtését és a növekedés felgyorsítását 

emlegették. A 20. század közepén még mindössze 2,5 milliárdnyi lakosságú bolygónkon a népesség ennek a századnak a közepére ugyanis több mint a 

háromszorosára nő. 



JELENETEK A KISSZOBÁBÓL 

Fáradtan lehajtottam a laptop tetejét, megdörzsöltem 

a szememet, és belebújtam 

házipapucsomba. Elalvás előtt mindig vetek 

egy pillantást a gyerekre, belopóztam hát a 

kisszobába, és megálltam az ágy mellett. 

Borzalmas érzésem támadt: mintha nem 

ketten lennénk. A matracra pillantottam, 

és valóban: ott feküdt egy férfi, hosszú lába 

lelógott, és hangosan horkolt, még szerencse, 

hogy nem ébredt fel az egész ház. 

Mobiltelefonommal belevilágítottam az 

arcába. Úristen. 

Gyurcsány Ferenc feküdt a kisszobában. 

Néhány perc múlva már a konyhában 

ültünk. Feri nagyon készséges volt, elmosogatott 

szó nélkül, majd letelepedett velem szemben, és halkan, 

nagyon empatikusan megkérdezett: 

– Hogy élnek? Minden rendben? 

– Nem mondhatnám – válaszoltam eltűnődve. – Éppen most 

próbáljuk kidugni a fejünket a trágyadombból, amit volt szíves az 

országra örökíteni. 

– Poloskák vannak? 

– Nem jellemző. Patkányok annál inkább. 

– Értem – hajtotta le a fejét Ferenc, láthatóan megrázták a hallottak 

–, Istenemre mondom, ezt nem hagyhatjuk! Rágcsálók, szenvedés, 

nélkülözés mindenütt! Mielőtt elzavartak a miskolci Avas-lakótelepről, 

az ottani demokraták ugyanezt panaszolták nekem. 

Most én hajtottam le a fejem. Arra gondoltam, hogy vajon nálunk 

is négy napot tölt el a kisszobában, vagy teljesen kitelel, és csak a 

hóvirágok jelzik majd távozását. 

– Tudja, barátom – emelte fel bagolytekintetét Ferenc –, végigjárjuk 

az országot, érdeklődünk, feljegyezzük a panaszokat. Kritikusan 

jegyzem meg, az Önök utcájában sem fenékig tejfel az élet. Vadai 

Ági az imént SMS-ben értesített, hogy a szomszédban szállt meg, és 

képzelje, II. János Pál képe lóg a falon. Tudott erről? 

Hirtelen vádló tekintettel méregetett. Tisztára úgy nézett ki, mint 

egy begőzölt KISZ-vezető a pécsi diákmenzán. 

– Hadd kérdezzek inkább én – vettem át a kezdeményezést, és 

oroszhegyi szilvapálinkát töltöttem a poharába, amit persze sajnáltam, 

de mit tegyek, jó házigazda vagyok. – Egyáltalán találkozott élő 

emberrel a mostani turnén? 

– Hogyne. Éppen ideje volt annyi elzártságban töltött év után. Találkoztam 

demokratákkal, alapszervezeti tagokkal, a köztársaság barátaival. 

– Másokkal nem? 

– De igen – felelte Ferenc, és kissé megremegett 

a keze. – Hallottam és tapasztaltam, 

hogy nem mindenki szeret. Hallottam, 

hogy csúnyákat kiabálnak. tÉs esküszöm, 

barátom, hallottam, hogy a pokolba kívánnak 

azok, akiket meg akartam oltalmazni az 

őszödi igazságbeszéddel. 

Ferenc kiment a kamrába egy almáért. 

Közben arra gondoltam, az el lenségemnek 

sem kívánom, amit én átéltem: Gyurcsány 

már a spájz ban van. 

– Most beszéljük meg az evakuálás részleteit 

– javasoltam halkan. – Csak nem 

gondolja, hogy ép bőrrel megússza, ha 

felismerik? Mindazonáltal ne féljen, a magyar ember gáláns fajta, 

mindig elbújtatja, aki oltalomért kopogtat az ajtaján. Azt javaslom, 

burkolja a testét Magyar Hírlapokba, úgy biztosan elmarad a megruházás. 

– Vajon rám szavaznak majd az itteniek, ha megteszem? – gyulladt 

ki a mohó fény éjszakai vendégem szemében. – Gréczy mindig 

azt mondja, jobbról is hoznunk kell szavazókat. Gondolja, hogy 

értem is kimenne félmillió ember az utcára? 

Nagyobb volt a baj, mint először gondoltam. Ferenc alighanem 

meghűlt, nem is olyan enyhék ezek a januári éjszakák. 

– Kérem, őrizze meg a nyugalmát – mondtam, és lassan felálltam 

a székről. 

Felébresztettem a feleségemet, és röviden beszámoltam a helyzetről. 

Elmondtam, hogy Gyurcsány Ferencet ott találtam a kisszobában, 

vázoltam beszélgetésünket, és kifejeztem aggodalmamat 

egészségi állapotát illetően. 

– Neked teljesen elment az eszed? – meredt rám az asszony. – Gyurcsány 

a kisszobában? És te még pálinkával kínálod? Ezért dolgozok, 

robotolok, ezért áldoztam fel a legszebb éveimet? Menj vissza, mondd 

meg neki, hogy kívül tágasabb, és szondázgassa éjjel Hunvaldékat, 

nekünk hagyjon békét. 

Amikor visszamentem, Ferencet már nem találtam ott. Ahogyan 

jött, úgy távozott: az ablakon keresztül. Holnap talán a kedves olvasóhoz 

ko pogtat be. 

Kérem, fogadják előéletéhez és munkásságához méltó módon. 

Szentesi Zöldi László 


BOLGÁR ÚR MÁR MEGMONDTA: 

A LEGJOBB NYER 

Sajátos amnézia 

Exkluzív felvétel került az Echo Televízió 

birtokába, amelyen a Klubrádió „elnémítása” 

ellen demonstráló Bolgár György 

újságíró kijelenti: az kap rádiófrekvenciát, 

aki a legjobb feltételeket ajánlja. A Megbeszéljük 

című műsor 2009. október 28-i 

adásában Bolgár így fogalmazott: „Milyen 

alapon döntenek arról, hogy ki működtesse 

a rádiót, kapja meg a frekvenciát? Az egy 

verseny kérdése, nem lehet azt mondani, 

hogy Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok 

jól csinálták, ezért örökre az övék. Nem, 

ki van írva, hogy ennyi évre kapják meg, s 

utána egy pályázatot hirdettünk, aki a legtöbbet 

ajánlja, s a legjobb feltételeket, azét 

fogjuk elfogadni.” Pályázatában a Klubrádió 

csupán 0,4 százalékos pluszvállalást tett a 

kikiáltási ár fölé, míg a nyertes 40 százalékot 

ajánlott. Az Európai Bizottság Klubrádió 

mellett kardoskodó alelnökének munkacsoportja 

eközben elítélte a magyar médiaszabályozást 

Brüsszelben. 

A dolog szépséghibája, hogy egy tudományosnak 

nehezen, inkább politikainak 

minősíthető dokumentum alapján mondta 

ki azt a médiaügyi munkacsoport, hogy a 

többi uniós országnál több korlátozó elemet 

lát a magyar médiaszabályozásban. Tegnapi 

ülésén a Neelie Kroes, az Európai Bizottság 

(EB) alelnöke által felállított testület csak a 

Közép-európai Egyetem (CEU) médiaközpontja 

által készített, más uniós országok 

szakértőinek bevonásával készített elemzést 

tekintette át. Mint arról korábban beszámoltunk, 

a CEU-tanulmány módszertani különlegessége 

– amely a dolgozat tudományosságát 

eleve megkérdőjelezi – az, hogy csupán a 

magyar kormány tagjainak a médiatörvényt 

érintő egyes külföldi hivatkozásaira épített, 

és azokat vetette össze az adott ország szabályozásával. 

Noha a dokumentum kimondja, 

hogy több vitatott elem megtalálható más 

országok szabályozásában, végkövetkeztetése 

mégis az, hogy a magyar szabályozás 

„példátlan” Európában. 

Mindezek ismeretében nem meglepő, 

hogy tegnap a Vaira Vike-Freiberga volt lett 

államfő vezette munkacsoport azt állapította 

meg: a jogszabálycsomag összességét 

tekintve a magyarországi médiaszabályozásban 

több a korlátozás, mint bármely más 

európai uniós országban. A magyar és az 

olasz helyzet mellett a franciákról is szó esett 

a tegnapi ülésen, mert Vike-Freiberga szerint 

a magyar hatóságok joggal hivatkoztak 

Franciaországra, ahol a köztársasági elnök 

nevezi ki az állami televízió vezetőjét. Vike- 

Freiberga reményét fejezte ki, hogy ez az 

eljárás senki előtt nem számít példamutatónak. 

Hozzátette, munkacsoportja nem bíróság 

és nem is rendőrség, ők csupán „gondolatok 

generálói”. Azt is közölte, nyitottak 

Brüsszelen kívüli, akár budapesti találkozókra 

is. Ennek azonban ellentmond, hogy 

bár a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 

már többször felajánlotta segítségét, szakértői 

anyagát, és azt kérte, ha a magyar médiaszabályozást 

tárgyalja a testület, érintettként 

őket is hallgassák meg, még csak válaszra 

sem méltatták őket. 

A Klubrádiót viszont támogatásáról biztosította 

Neelie Kroes, aki még kedden találkozott 

Arató Andrással, a rádió elnökével. 

Kroes a találkozó után azt mondta, továbbra 

is arra ösztökéli a magyar kormányt, hogy 

„demokratikus módon cselekedjen”. Kiricsi 

Karola, a Médiatanács szóvivője szerint az 

EB éppen a demokratikus módot „dobta 

sutba” azzal, hogy egyoldalúan tájékozódott, 

és a munkacsoport nem hallgatta meg 

a médiahatóságot. 

Pintér Balázs 


ÓVATLAN ORBÁNTALANÍTÁS...!? 

A Magyarország, a magyar kormány és legfőképpen 

az Orbán Viktor miniszterelnök 

elleni támadássorozat kritikus pontjához 

érkezett. 

Ezt talán a legegyértelműbben az Economist 

egyik írása fejezi ki, amely nemes egyszerűséggel 

így fogalmaz: „Mr. Orbán seems 

increasingly out of touch. His future will 

likely be decided not in the gilded corridors 

of the Hungarian parliament, but in Brussels 

and Washington DC.” Vagy is: Orbán Viktor 

a partvonalon kívülre került, sorsa nem a 

magyar parlamentben, hanem Brüsszelben 

és Washingtonban fog eldőlni. 

Nos, ez valóban tiszta beszéd. A világ 

legtekintélyesebb globális orgánumainak 

egyike tehát világossá teszi, hogy – ha még 

bárkinek kételyei lettek volna ezzel kapcsolatban 

– a globális hatalmi rendszer számára 

tökéletesen érdektelen, hogy a magyar 

választó hogyan vélekedik Orbán Viktor 

sorsát illetően, mert az nem itt, hanem a 

birodalmi központokban dől el. 

Minden rosszban van valami jó, s ebben 

a most kavargó „rosszban” az a jó, hogy legalább 

eloszlat minden illúziót a nyugatias 

demokrácia működési mechanizmusait 

illetően. Vagyis egyértelművé teszi, hogy a 

„demokrácia” csak addig „működik”, amíg 

az érintettek ugyanazt gondolják és akarják, 

amit a globális hatalmi központok. 

Probléma akkor van, ha véletlenül nem azt 

akarják, akkor viszont először figyelmeztetés 

van, aztán fegyelmezés, aztán, ha ez sem 

használ, akkor felszámolás. Orbán Viktor 

sorsa most éppen ebbe az irányba látszik 

fordulni. 

Tegyük fel a kérdést, hogy miért! Válaszhoz 

úgy juthatunk, ha kicsit szélesebb történelmi 

horizonton próbáljuk megvizsgálni 

a kérdést. Orbán Viktor már a választások 

másnapján arról beszélt, hogy ami zajlik, az 

forradalom és szabadságharc, így az 1848- 

cal és 1956-tal való összevetés önként adódik. 

Mindkét esetben először azt hitte a 

magyarság, hogy egy új és jobb kormány 

megoldást hoz. Ám mindkét alkalommal 

kiderült, hogy a „rendszer” megváltoztatása 

nélkül az új kormány is tehetetlen. 

Amikor viszont nekiláttunk a rendszer 

átalakításának, forradalmunkat vérbe fojtotta 

és mindkét forradalom miniszterelnökét 

kivégeztette a birodalom. Annak 

ellenére, hogy mindkét személy, Batthyányi 

Lajos és Nagy Imre egyaránt a birodalom 

leghűségesebb híve és kiszolgálója volt egész 

addigi élete során. 

Van-e bátorságunk ezt a történelmi analógiát 

a mai helyzetre is alkalmazni? A politikai 

pályáját kezdő Orbán Viktor nemcsak 

egyszerűen a Nyugat globális birodalmának 

híve volt, de személyében a birodalom a 

„rendszerváltás” nevű pusztító konstrukciójának 

„csúcsfegyverét” vélte felfedezni. 

Globális véleményhatalmi rendszerével, a 

médiával az egekbe emelte, közép-európai 

politikai szupersztárt épített belőle. 

Ám 1993 őszén olyan drámai fordulat játszódott 

le, amely valójában a kiindulópontja 

a birodalom és Orbán Viktor közötti, ma 

már egyre pusztítóbb konfliktusnak. Hogy 

pontosan milyen lelki, erkölcsi és szellemi 

átalakulási folyamatok nyomán, azt soha 

nem fogjuk pontosan megtudni, de Orbán 

Viktor ettől kezdve újabb és újabb tanújelét 

adja annak, hogy – elismerve a birodalom 

létét és meghatározó szerepét – Magyarország 

számára a fennállónál kedvezőbb alkufeltételeket 

teremtene. 

A fordulat már akkor, 1993-ban is kiváltotta 

a birodalom megtorló dühét, és ennek 

következtében az akkor még fölényesen 

vezető Fidesz a nyolc hónappal későbbi 

választásokon a parlamentbe alig bejutni 

képes politikai páriává vált. Orbán azonban 

anteuszi alkat, akit a görög mitológia szerint 

mindig legyőztek ugyan, de amint a földdel 

érintkezett, abból újabb spirituális energiákat 

nyerve felpattant, és folytatta a küzdelmet. 

A birodalom 1998-ban ugyan nem akadályozta 

meg kormányra kerülését, de első 

kormányzásának tapasztalataiból okulva 

2002-ben és 2006-ban már igen. Egyelőre 

nehéz pontosan meghatározni, hogy miért 

nem akadályozta meg 2010-es kétharmados 

győzelmét, de a fejlemények lassan kirajzolják 

ennek a körvonalait is. Feltehetőleg úgy 

gondolta, hogy a fényes győzelem valójában 

végzetes csapda Orbán Viktor számára. 

A globális pénzfegyverekkel vívott világháború 

ugyanis kritikus szakaszához érkezett. 

Mesterségesen keltett hisztériák segítségével 

bármelyik ország néhány hónap alatt 

romba dönthető. Úgy vélték tehát, hogy a 

játszma „csiki-csuki” jellegű lesz. Ha Orbán 

Viktor behódol, úgy az is kiváló a birodalom 

számára, mert anyagilag még inkább kifoszthatja 

az országot, és a behódolás tényével 

erkölcsileg kifoszthatja magát Orbán Viktort. 

Ha pedig hazáját védve ellenáll, az azért 

jó a birodalomnak, mert akkor végre megtorolhatja 

rajta minden eddigi sérelmét. És 

még egy táblát is akaszthat a nyakába a felirattal, 

így jár mindenki, aki a birodalommal 

dacolni mer. És Orbán az utóbbit választotta, 

ellenállt, és a birodalom megtorló 

dühe most megsemmisítéssel fenyegeti. 

1848 és 1956 példája jelzi, hogy minden 

ilyen kísérlet valójában az egész világhatalmi 

status quo megbontását jelenti, így esélye 

csak akkor van, ha egyfelől a nép teljes egységet 

és eltökéltséget mutat, másfelől sikerül 

olyan új szövetségi rendszer létrejöttét elősegíteni, 

amely védelmet nyújt a birodalmi 

megtorlással szemben. 

Mindkét történelmi kísérletünk azért 

bukott el, mert nem tudta egyszerre mindkét 

feltételt teljesíteni. És most is vesztésre 

állunk. A globális hatalmi rend azonban 

veszélyesen instabil állapotban van, a helyzet 

rövid idő alatt is drámaian megváltozhat. 

És kiderülhet, hogy az óvatlan OVétlanítás 

kísérlete a birodalom részéről „több mint 

bűn, hiba” volt... 

Dr.Nagy László budapesti ügyvéd-politikusnak, 

a „Szent László civil diplomácia” 

irányítójának a megjegyzései a szerző elemzéséhez: 

1./ Károsnak tartjuk, ha egy magyar 

értelmiségi úgy teszi közzé eszmefutatásait, 

hogy a végén nem tartásra és ellenállásra, 

valamint harcra ösztönöz, hanem 

kézfeltartásra. Nagy hiba! Nekünk magyaroknak 

– erősítve történelmileg is igazolt 

küldetéstudatunkat,mert van – el kell utasítanunk 

minden olyan depresszióba hajló 

burkolt üzenetet, amely akár az „egyedül 

vagyunk” akár a „feltartott kezek politikájának” 

az elfogadására inspirál. Tartalmilag 

és stratégiailag is ellentmondunk az ilyen 

sugallatnak a következők miatt is: 

2./ Támadóink jól tudják, hogy Európa 

szíve- Magyarország, nem egy ország,hanem 

ennél sokkal több, egy egyedülálló és legyőzhetetlen 

„szakrális központ „! Ezt a centrumot 

akarta ezért minden korban mindenki 

elfoglalni. Magyarország elleni támadás 

és a magyar ellenállás példája olyan elemi 

erejű láncreakciót és szolidaritási hullámot 

indíthat el önvédelmi okokból is a világban, 

amely a globalisták nyakát nagyon hamar 

megbarátkoztatja a kötéllel. 

3./ Nem lehet egy egész világgal szemben 

győztes háborút viselni most és a jövőben 

sem. És részletekben sem! (arab rendszerek 

elleni roham 2011-ben) Ez hiú ábránd, kazár 

rögeszme! Az arab vezetők eltávolítása soha 

nem látott káoszt okoz majd a kazár globalistáknak, 

nincs kivel tárgyalni alapon. És ez 

már most látszik. A globalisták arab stratégiája 

más most megbukott! Az Irán mögül 

mindent kihúzni stratégia nem működik! 

4./ A globalisták főhadiszállása az USA 

és annak fegyveres ereje egyetlen győztes 

háborút sem tudott összekotorni 1945 óta. 

Csatáik közül is csak az volt igazán katonailag 

jelentős,amelyet egy kiváló magyar származású 

tábornok Wass Huba vezérőrnagy vezetett. 

Ez volt a híres „sivatagi háború”! Eddig 

minden ellenségünk egy jól látható „szakrális 

ítélet” áldozatává vált. Pl. 1848-49 évi szabadságharcunkat 

leverő Romanov cári dinasztiát 


lemészárolta a történelem. A Habsburgok 

földönfutóvá váltak. A Szovjetunió szétesett, 

nincs többé. Rákosi rabként halt meg. Kádár 

csontjait kiásták és elvitték. Ceausescut kivégezték. 

A Trianont támogató Franciaország 

déli része megszűnt francia lenni, arab terror 

uralja stb. Ellenünk – a Szent Korona országa 

ellen – tehát nem érdemes és nem is kifizetődő 

támadó hadműveletbe kezdeni- üzenjük 

az Economist kazárjainak! Okoskodásuk hiábavaló! 

Nem esszük meg! Bogár úr pedig más 

formában terjessze! 

5./ A magyar miniszterelnök, a magyar 

néppel együtt „elemében van”!!! Nincs semmiféle 

kártékony behódolásról szó. Taktikai, 

vagyis látszat behódolás pedig nem éri 

el a szót érdemlő magyar ingerküszöböt. 

Orán az európai közvélemény előtt „nagygyá 

vált”! Sóvárognak számos fővárosban 

az ilyen vezetői karakterért. De nincs nekik! 

Nekünk van! És nem egy! Sok! Regenerálódik 

a nemzet. Hazánk ellen indított minden 

támadás egy egységbeforrt nemzeti rohamosztaggá 

teszi az egész eddig gyakran széthúzó 

magyar nemzetet. Most válik el a sz..... 

a tüdőtől véglegesen! Erre is szükség volt! 

Inkább zsíros deszka és szalonna, mint megalázó, 

rabszolgatartó terror! 

6./ 1848-49 és 1956 példája és az akkori 

Magyarország stratégiai helyzete nem azonos 

a mai szabad és független Magyarország 

mai helyzetével. Ez a különbség óriási! Sőt, 

perdöntő. A pénzügyi terrorral viszont számolnunk 

kell. De nemcsak nekünk, hanem 

nekik is,mert ha támadnak, akkor mi nem 

fizetünk és elmehetnek oda ahová akarnak. 

Mi röhögünk végül majd rajtuk! 

Végül egy jótanács: Egy szegény, de szabad 

Magyarország sokkal gyorsabban tud 

gazdaggá válni, mint a globalistáknak lefekvő 

rab Magyarország! Három év és minden a 

helyén lesz! Ez a Magyar Út, amelyről oly 

régóta és oly sokan elmélkedtek és igaznak 

bizonyult. Kelet-Nyugat határán ez a győztes 

magyar világnézet alaptétele! Sosem volt 

és sosem lesz más kiút! Ámen. 

Bogár László 

ORBÁN VIKTOR MEGVILLANTOTTA ÁLLAM- 

FÉRFIÚI ARCÁT 

(reflexiók az Európa Parlament üléséről) 

Meglebbent a függöny az Európai Unió mai parlamenti ülésén, ahol 

Magyarország volt a cél. 

Valóságosan az volt. 

Nem a futópályáról ismert célszalag, melyet átszakít a legjobb 

versenyző. 

Felkészült atléták letérdelnek a nagy tét, a győzelem startjánál és 

a pisztoly: iszkolj, parancsot lő ki. 

Nem így történt ez ma. 

Magyarország cél volt, a célkeresztbe állítva, állig fegyverzett szocinál-liberális 

vadhajtók előtt. 

Pohos, rosszul öltözött borzas, mosatlan hajú embereknek rázta 

a csengőt az elnök, míg a magyar küldöttség, élén Orbán Viktorral: 

nyakkendőben és öltönyben legjobb arcát igyekezett vinni a nagyterembe. 

Ültek fegyelmezetten a Néppárt frakció tagjai, míg a többieknek 

kétségbe esetten rázta a csengőt az elnök. 

Késett a szeánsz. 

Amikor helyükre lötyögtek a tiszteletlen urak, akikre fel kellene, 

hogy nézzen Európa, annak minden polgára, mert hiszen ők választották 

elöljáróikat, akiknek csaknem 20 millió csúszik havonta a zsebébe, 

futja hát pimaszságra, tiszteletlenségre, Magyarország megalázására. 

Mert a szociál-liberál-zöld Cohn-Bendit egyesület megalázásunkra 

vonul fel, rendbontóan jelent meg és ténykedett a mai napon. 

Ha valaki végignézte a közvetítést, aligha mondhat mást: nekik 

országunk térdre kényszerítése és bemocskolása volt a cél. 

Elképesztőbbnél elképesztőbb szituációt láthatott az érdeklődő, 

miután az Unió vezérkara felolvasta, hogy miért is gyűltek egybe, 

hogy miféle vizsgálatot kezdeményeznek nemzetünk ellen. 

Mert nem csak az országunk, nemzetünk is célpont lett. 

Orbán Viktor rövid, lényeges felvezetést mondott, mely ellentétben 

áll a mai nap témájával: nincs baj, csak kisebb-nagyobb hibák 

becsúszhattak a törvényalkotás másfél évébe. 

A higgadt, rövid felszólalás, afféle védőbeszéd láthatóan meglepte 

a hangoskodók osztagát, a Szvoboda-Lambsdorf-Lunacek szociálliberál 

kohót, mely végig füstölgött, a parlamentet meghívott vendégnek 

felállított büntetőtörvényszéknek használta, mint anno, 1920-ban. 

Hatalmas gesztusokkal lökte az üres dumát, amit valahol olvasott, 

vagy éppen felolvasott, amit valamelyik hazáját kiárusító megélhetési 

magyar elvtárs írt le neki. 

Bokros vagy Göntz asszony, helyi zseni. 

Az abszurdot növelte az is, hogy vagy az orrát piszkálta néhány 

poszáta szocialista, liberális fish vagy kiabált, de úgy, hogy már 

rég kivették alóla az erősítést, az elnök többször intette csendre, 

megállj-ra, hé, Jóska! 

De csak mondta, míg ki nem fulladt és lerogyott a pultra. „Még 

egy felest, doki!” 

Szóval Európa ennél többet érdemel! 

Ápoltabb lelkű és küllemű embereket. 

Mert azt elég nehéz elképzelni, hogy havi 20 milliárdból a liberális 

vezér nem tudja megcsináltatni hiányos fogsorát vagy éppen 

a már említett Cohn-Benditnek nem telne egy kis samponra, hogy 

zsíros, bár hiányos hajzatát megmosná. 

Tiszteletlenségüket növelte, hogy pödörte, egyes képviselő szerette, 

hogy pödörte az orrából kiszedett galacsint. 

Ilyen csínyt iskolában is kizárással büntettek az én időmben. 

De itt benn, Bendit megteheti, mit máshol nem. 

Szánalmas figura, aki 66 évesen még mindig diákvezérként lobog, 

mint egykori marxista fiskális. 

A lexikon vagy pontosabban lexiCOHN szerint: Daniel Cohn- 

Bendit apja német ügyvéd, anyja francia gimnáziumi tanfelügyelő volt. 

Szülei zsidó származásúak, a nácizmus elől menekültek Franciaországba 

1933-ban.Talán emiatt tűnik kicsi sérültnek. 

Hát kezeljük őt megbocsátóan. 

Még akkor is, ha láthatóan a magyar jobboldalt komoly gyűlölettel 

ostromolja. 

Az írja róla az újság, hogy: „botrány- és feltűnéskedvelő, provokatív, 

nagyhangú, hatásos és szellemes szónok volt. 

Mikor ellenfelei a sajtóban, mint idegent emlegették, a vele szolidáris 

diákság egy gyűlésen kórusban skandálta: „Mi mind németek 

és zsidók vagyunk”. 

Látványos szereplései alkalmassá tették arra, hogy a sajtó őt 

emelje ki a diáklázadók szervezetlen és vezetés nélküli tömegéből. 

Vörös haja és radikális politikai nézetei miatt „Dany le rouge”, 

vagyis Vörös Daniként emlegették.” 

Nos, a mi Danink kitett magáért ma is. Fröcsögött és gyűlölt minden 

nemzeti magyart, s mint agyart mutogatta fogsorát. 


Csak az a baj, hogy a mi francia Cohn-unkat SENKI NEM KÉR- 

DEZTE MEG: 

Mondd, Dani! Szerinted érvényben van még Trianon, amit a te 

apáid raktak egybe, és ami miatt kerültünk ebbe a szennybe, hogy 

megalázhattok bennünket minden következmény nélkül? 

Apropó! 

Következmény! 

Személyiségi jogok, hamis vádak miatt perek tucatját lehetett 

volna, kellene indítani néhány önmagából kiforduló, nemzetünket 

szitkozó, 

hazánk belügyeibe beavatkozni kívánó kívülálló és persze: 

néhány hazánkat áruló Bokros, Göncz Kinga ellen. 

Hogy a Jó Isten szólítsa meg őket: Lajos, az út rossz, amin kufárkodsz 

a nemzet oltárán. 

A Jó Istenről van szó, akinek nevét és nemét is gyűlölik, hogy az 

alaptörvényben ott van. 

Mert keresztény és magyar. 

Meg nem a homoszexuálisok tanyája a haza. 

Ezt is szóvá tették. 

Magyar tollak üledéke nyomán be is olvasta egy-egy, ide-oda. 

És Orbán csak ült, néha a legnagyobb és leghitványabb hamis 

vádnál elmosolyogta magát, majd megkapta a szót, sót tett a szóróba 

és bepácolta a mozgó célpontokat. 

Leszámolt a gőgös lufikkal. 

Kipukkadt az Unió nagyra nőtt gömböce. 

Nem sokat mondott, csak annyit, hogy olvassák el az alkotmányt, 

s utána minden kritikát megfontolunk. 

Hogy a liberális értékekért szólnak egyes képviselők? 

Az rendjén is lenne, ha lenne nálunk ilyen párt. 

De kiírta magát a politikából. 

Egyszerűen eltűntek. 

Akkor milyen érdekközösségről beszélünk? 

Az abszurd absztrakcióról többet nem beszélt. 

Csak odatette a kézjegyét a legalapvetőbb vitamódszerre: a tévedésekre 

alapuló és azt gyakorló vitamódszer nem méltó az Európai 

Unióhoz. Mi Európában vagyunk, több mint ezer éves kultúrnemzet. 

Ha valaki meg akarja ismerni, szívesen látjuk hazánkban. 

De a tiszteletet megköveteljük nemzetünkkel szemben! 

Szkandereztek Magyarországgal a trianonisták, szocialisták és 

liberál-inkriministák. 

Példátlan kozmopoliták. 

Most kimutatták foguk fehérjét, hogy kik is ők valójában. 

Egy szakrális nép internacionalista, istentelen, megrészegült lelki 

terroristái. 

Szerencsére élőben láthatta mindenki. 

Mindenki láthatta, hogy államférfival állnak szemben, kinek 

neve: Orbán Viktor. 

Szíki Károly 

(Hang Szóró – Hangosan mindenről, ami nekünk fontos) 


NÉPSZAVAZÁS – ÉLET AZ UNIÓN KÍVÜL 

A Jobbik véleménye szerint, népszavazáson 

kell dönteni hazánk Európai Uniós tagságáról. 

Gyöngyösi Márton országgyűlési 

frakcióvezető-helyettes, a párt külpolitikai 

kabinetének vezetője kiemelte, a keleti nyitást, 

amely gazdasági növekedés jelent csak 

az Unión kívül leszünk képesek eredményesen 

megvalósítani. 

Politikusok és elemzők közül is sokan azt 

mondják, nem létezik Magyarország számára 

élettér az Európai Unión kívül. Önnek 

mi a véleménye erről? 

A rendszerváltás korszakát övező magyar 

politikai közbeszéd egyik legnagyobb átka, 

hogy semmit nem lehet indulat- és érzelemmentesen 

megbeszélni. Sajnos nincs ez másképp 

a nemzetünk jelene és jövője szempontjából 

oly fontos EU-tagság esetében sem. Az 

euroatlantista külpolitikai irány, vagyis a Nyugat 

politikai, gazdasági, katonai intézményrendszerébe 

tagozódás a rendszerváltó politikai 

elit hitbéli meggyőződésévé vált, függetlenül 

annak politikai színezetétől. Hívőkkel, sőt 

fanatikusokkal nehéz érdemi vitát folytatni, 

pedig erre égető szükség lenne akkor, amikor 

uniós tagságunk következtében Magyarország 

a szakadék szélén egyensúlyozva maradék 

függetlenségének feladására kényszerül. 

A Jobbik meggyőződése, hogy éppen az EU 

tagságunk révén veszélyeztetjük legjobban 

egyre szűkülő életterünk maradékát is, egyetlen 

lehetőségként a mielőbbi kilépést látjuk. 

Ha nincs a párbeszédre fogadókészség a 

politikai pártok részéről, mégis hogyan lehet 

a kilépést megvalósítani? 

A lehető legdemokratikusabb utat kell 

választanunk, a népszavazás kiírását. Erre 

több okból is szükség van. Az EU tagságunkról 

2003-ban tartott népszavazás során 

az akkori politikai elitünk egésze felelőtlen 

módon járt el, hiszen egyrészt elhallgatta az 

uniós tagság árnyoldalait, másrészt az idiotizmus 

szintjére züllesztette a kampányt, 

amikor mákos gubáról és bécsi cukrászdáról 

értekezett. Az emberek ezt látva vagy el sem 

mentek szavazni, vagy hiányos ismeretek 

alapján hoztak döntését. Ilyen értelemben 

felmerül a kérdés, hogy lehet-e legitimnek 

tekinteni egy ilyen szavazást. Ez a politikai 

elit történelmi bűne, a Fideszé legalább 

annyira, mint az MSZP-é vagy SZDSZ-é. 

Ezt az adósságot a magyar nép irányában 

sürgősen törleszteni kell úgy, hogy egy 

minden részletre, előnyökre és hátrányokra 

kiterjedő vitát folytatunk az uniós tagságunkról, 

ezután pedig népszavazással döntünk. 

Ezt most még az is indokolja, hogy az 

Európai Unió egy 2003-ban még nem sejtett 

irányba, a teljes központosítás irányába 

halad, amely a nemzetállamok függetlenségének 

felőrlését jelenti. Voltunk mi már – 

nem is olyan régen – birodalomnak alárendelve, 

ne akarjunk most önszántunkból újra 

gyarmattá válni! 

Sokan azt vetik a Jobbik szemére, ha 

ennyire euro-szkeptikus miért nem mondanak 

le Európai Parlamenti képviselőik 

mandátumukról. Miért maradnak a Jobbik 

delegáltjai az EP-ben? 

A Jobbikban régi vita és dilemma, hogy 

a kezdetek óta meglévő az Unióval szembeni 

fenntartásainak részben vagy teljes 

bojkottal adjon-e hangot. Végül az előbbi 

álláspont nyert nagyobb támogatást, ennek 

eredményeként most már három harcos, 

nemzeti érdekeinket védő képviselővel dolgozunk 

azon, hogy az EU ne a centralizáló 

birodalomépítésre, hanem a nemzetállamok 

együttműködésére épüljön. Parlamenti 

mandátumról akkor kell egy képviselőnek 

lemondania, ha nem a megválasztásának 

alapját jelentő programot képviseli. 

A jobbikos képviselők következetesen és 

keményen képviselik azt a részletes és világos 

programot, ami alapján 2009 júniusában 

elnyerték mandátumukat. 

Milyen lehetőségei lesznek hazánknak, ha 

egy népszavazáson úgy döntenek a magyarok, 

hogy hagyjuk el az európai közösséget? 

Nagyon sokan hajlamosak úgy beállítani 

a kérdést, mintha a kilépéssel Európának fordítanánk 

hátat. Ez nevetséges állítás. Magyarország 

1100 évig elvolt Európa közepén úgy, 

hogy egy percig nem kérdőjelezte meg senki 

Európa egyik legrégibb államának európai 

kötődését. Az EU elhagyása nem az „európai 

közösség” elhagyását jelenti, csak egy 

hanyatló, életképtelen és az érdekeinkkel 

tökéletesen ellentétes irányba haladó szervezet 

elutasítását. A kilépéssel azt vállaljuk, hogy 

utána nem a Brüsszelből diktált közösségi 

politikának teljesen alárendelve igazgatjuk 

Magyarországot, hanem kizárólag a nemzeti 

érdekeink figyelembe vételével. A kilépéssel 

esélyünk nyílna a Jobbik programjában felvázolt 

politikai szemléletváltás véghezvitelére, 

amely a stratégiai ágazatokra, elsősorban a 

magyar mezőgazdaságra, élelmiszeriparra és 

feldolgozóiparra építve a magyar gazdaság 

újjáélesztését jelentené. Látni kell, hogy az 

országunkra rászabadított multinacionális 

cégek és az EU kizsigerelő szabályrendszere 

ezen a területen okozta a legnagyobb károkat. 

Milyen szerepe lenne a diplomáciának 

ebben a szemléletváltásban? 

A diplomácia szerepe ebben a folyamatban 

elsősorban a keleti felvevőpiacaink viszszaszerzésében 

mutatkozna meg. A Jobbik 

részben ezek visszaszerzése okán, részben 

pedig az ősi gyökereinkhez, a turáni nemzetközösségbe 

való visszatalálás céljából 

hirdette meg a keleti nyitás politikáját. Ez 

nemcsak jobban szolgálná Kelet és Nyugat 

határán fekvő országunk érdekeit, de jobban 

is illeszkedne a Nyugathoz földrajzilag, a 

Kelethez kulturálisan, spirituálisan és néplélektanilag 

kötődő magyarság kettős identitásához, 

egy egészséges egyensúlyi helyzetet 

teremtve a külkapcsolatainkban. 

Keret: 

Magyarország 1100 évig elvolt Európa 

közepén úgy, hogy egy percig nem kérdőjelezte 

meg senki Európa egyik legrégibb 

államának európai kötődését. Az EU elhagyása 

nem az „európai közösség” elhagyását 

jelenti, csak egy hanyatló, életképtelen és az 

érdekeinkkel tökéletesen ellentétes irányba 

haladó szervezet elutasítását. 

Lánczi Richárd – Barikad.hu 


EGY ILLÚZIÓ JÖVŐJE 

– avagy az amerikai „négerintegráció” tanulságai – 

A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem 

akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét 

Megszállottan légvárakat építeni – talán ez lehetne a mottója annak 

a „tudományos” műnek, amelyet a washingtoni Amerikai Egyetem 

két oktatója, a fehér Leonard Steinhorn és a fekete Barbara Diggs- 

Brown követett el az amerikai négerek immár évtizedek óta (hiába) 

remélt beilleszkedéséről, és amelyet gyógypedagógiai célzattal a 

gyöngyöspatai események kapcsán elhíresült amerikai cigányvédő 

agitátor, Richard Fields figyelmébe kellett volna ajánlani, mielőtt arra 

vetemedett, hogy mások portája elé jöjjön söprögetni. 

A bőrünk színe alapján: A beilleszkedés ábrándja és a faj valósága 

(By the Color of our Skin: The Illusion of Integration and the 

Reality of Race, Dutton, 1999) című – de az igencsak ígéretes alcím 

dacára végeredményben mégis a „politikai korrektség” kánonjait 

követő – könyvükben maguk a szerzők is kénytelenek elismerni, 

hogy a képmutató és ostoba fecsegések ellenére az amerikai feketék 

és fehérek nem integrálódtak, és erre nem is lehet számítani. 

Bevezetésként egymás után sorjáznak az (utóbb, sajnos, megtévesztőnek 

bizonyuló) ikonoklaszta kitételek: például „feltesszük a 

kérdést, hogy vajon nemzeti rajongásunk az integráció ideálja iránt 

akadályozza vagy segíti a faji kapcsolatokat”; vagy „úgy hisszük, 

hogy Amerika számára az a legjobb, ha szembesül az igazsággal, és 

többé nem állítja azt, hogy az integráció mítoszának bármi köze is 

lenne a faji valósághoz”; vagy „minél hamarabb ismerjük el a bőrszínek 

közötti határvonal állandóságát, annál előbb kezdhetjük meg 

faji megosztottságunk tisztességes számba vételét és egy alternatív 

elképzelés kifejlesztését közös jövőnkhöz”, és így tovább. 

Könyvük legnagyobb részét azonban az antirasszista konvenciók 

rabjaiként okoskodó szerzők azon példák felsorolására és ostorozására 

szánják, amelyek szerintük azt bizonyítják, hogy a fehérek egyszerűen 

képtelenek a keveredésre: elköltöznek, ha négerek veszik meg a szomszéd 

házat, „fajtiszta” magániskolákba járatják a gyerekeiket, csak 

egymás között hajlandók szocializálódni stb. Valójában az integráció 

csak addig tart, amíg „az első fekete család beköltözik, az utolsó fehér 

pedig elköltözik”. Még a fajkeveredés kísérleti laboratóriumának szánt 

egyetemeken sem jobb a helyzet: „Nem emlékszem semmiféle nyílt 

faji ellenségességre, ehhez ugyanis a (fajok közötti) kapcsolatok egy 

bizonyos szintjére lenne szükség”, mondja az egyik diák. Az amerikai 

társadalom tehát alig számít integráltabbnak, mint ötven éve. 

Ez annál is figyelemreméltóbb, mert a fehérek döntő többsége 

változatlanul azt állítja, hogy támogatja és gyakorolja is az integrációt. 

Felmérések szerint a fehérek 60-90 százaléka mondja azt 

magáról, hogy legalább egy közeli barátja néger. Az USA fehér és 

fekete népessége közötti számarányt tekintve ez azt jelenti, hogy 

minden négernek (a legdegeneráltabb gettólakót is beleértve) öt 

vagy hat közeli fehér barátjának kellene lennie, ami persze képtelenség. 

Sokkal inkább az amerikai fehérek döbbenetes szervilizmusát 

bizonyítja, akik attól félve, hogy netán rájuk sütik a modern kor legrettenetesebb 

stigmáját, a rasszizmus bélyegét, még önmaguknak is 

hazudnak, és képesek ekkora blődséget mondani, amikor a közvélemény-kutatások 

kérdéseire válaszolnak név nélkül. Láthatóan semmit 

sem változtak azóta, hogy honfitársuk, H.L. Mencken a múlt század 

közepén azt írta róluk, hogy „ez a legfélénkebb, legnyafogósabb, 

leggyávább, legaljasabb csőcselék, amelyet szolgákból és libasorban 

lépkedőkből valaha is egy zászló alá gyűjtöttek a kereszténységben”. 

Annak illusztrálására, hogy az amerikai fehérek milyen elképesztő 

mértékben is képesek behódolni az uralkodó közfelfogásnak, a szerzőpáros 

az O.J. Simpson-pert hozza fel példának. Miután a néger 

amerikaifutball-játékos és filmszínész meggyilkolta fehér, szőke 

ex-nejét és annak új barátját, de sztárügyvédjei segítségével mégis 

megúszta a büntetést, csupán a fehérek 62 százaléka alkotott róla 

rossz véleményt, miközben a perben a „nigger” kifejezést használó 

egyik fehér detektívről 88 százalékuk! Steinhorn és Diggs-Brown a 

fehéreket jellemző képmutatás számlájára írja, hogy „a legtöbbjük 

nem akar ugyan integrálódni a feketékkel, de nem is akarnak olyan 

látszatot kelteni, mint akik képtelenek az integrációra.” 

Sok fehér még a feketékkel kapcsolatos valódi érzéseivel sincs 

tisztában. Részben mert nem tudják, hogy mi a különbség a valódi 

integráció és a szerzők által „virtuális integrációnak” nevezett jelenség 

között, amely abból áll, hogy az olyan fehérek is, akiknek sohasem 

volt jelentőségteljes kapcsolatuk feketékkel, azt gondolják, 

hogy bensőséges viszonyt ápolnak velük, egyszerűen csak azért, 

mert gyakran látják őket a tévében. Így annyira közel kerülnek egyes 

fekete televíziós személyiségekhez, hogy végül az életük részének 

tekinthetik őket. Fehérek, akik életükben még egyetlen feketével 

sem fogtak kezet, úgy beszélnek az amerikai „pletykatévézés” néger 

sztárjáról, Oprah Winfreyről, mintha személyesen ismernék. Fehér 

sportrajongók szenvedélyesen kötődnek fekete atlétákhoz. Ez a fajta 

„virtuális integráció” azonban rögvest illúziónak bizonyul, amint a 

fehérek hús-vér feketékkel szembesülnek. 

És hogy a fehérek végül is miért nem akarnak keveredni a feketékkel? 

Manapság leggyakrabban a bűnözéstől való félelmükre 

hivatkoznak, a szerzők szerint viszont ez csak kifogás a részükről és 

valami mélyebb dolog lehet a háttérben, hiszen már ötven-hatvan 

évvel ezelőtt, vagyis a bűnözési szint megugrása előtt sem akartak 

keveredni. Mi lehet az a feketékben, ami taszítja a fehéreket, még 

az intenzív agymosó/átnevelő propaganda évtizedei után is, amely 

egyébként olyan sikeres volt, hogy majdnem minden fehér azt állítja, 

hogy hisz benne? A szerzők páratlan éleslátással arra gyanakszanak, 

hogy a fehérek egyfajta „fizikai viszolygást” (heuréka!) táplálnak 

a négerek iránt, és azon tűnődnek, hogy vajon ennek van-e köze a 

keveredéssel szembeni ellenállásukhoz. Természetesen ők úgy vélik, 

hogy a vérkeveredés jó dolog. Az egyedüli ok, amiért szerintük a 

fehérek ellenezhetik a feketékkel való házasságot, a társadalmi státu- 


szuk elvesztése miatti félelem lehet. Furcsa módon az fel sem merült 

bennük, hogy teljesen természetes és normális, ha az emberek azt 

akarják, hogy az utódjaik is úgy nézzenek ki, mint az őseik. 

Hosszasan ecsetelik viszont azokat a faji méltánytalanságokat, 

amelyeket a feketéknek állítólag el kell szenvedniük a fehérektől. 

Könnyfakasztó sztorik sorjáznak áruházi detektívek által zaklatott 

néger diplomásokról, luxusautók vezetése közben letartóztatott 

baseball-játékosokról, portásnak vélt ügyvédekről, taxisok által 

kikosarazott cégvezetőkről… Nem csoda. Akár tetszik, akár nem, 

teljesen ésszerű faji alapon megítélni az idegeneket. A fekete taxisofőrök 

sem szívesen vesznek fel fekete utasokat, mert fehér kollégáikhoz 

hasonlóan ők sem szeretik, ha kirabolják őket. A fekete 

biztonsági őrök ugyanúgy gyanakodnak a fekete vásárlókra, mint 

fehér munkatársaik. A feketéket ugyanúgy meglepi, ha egy fekete 

ügyvéddel találkoznak, mint a fehéreket. 

Mindennek nyilvánvaló okaik vannak. Nem várható el a dánoktól, 

hogy kínaiul beszéljenek, ahogyan a kövérektől sem, hogy akrobaták 

legyenek. Az élet bizonyos sémákat követ, és őrültség lenne 

azt várni, hogy ezeket ne vegyük észre. El lehet persze utasítani a 

sztereotípiákat, de – mint azt a szerzők kénytelen-kelletlen maguk 

is elismerik – számos faji sztereotípiának mégis csak van alapja. 

Kétségtelenül kellemetlen egy néger felsővezető számára, ha egy 

fehér nő nem hajlandó kettesben beszállni vele a liftbe, de ez kinek 

a hibája? Ha a négerek nem követnének el annyi bűncselekményt, 

akkor a fehérek nem félnének tőlük. 

Mennyit? Nos hát, az USA-ban a négerek hétszer gyakrabban 

követnek el gyilkosságot és nyolcszor gyakrabban rablást, mint a 

többi fajhoz tartozók. Amikor erőszakos bűncselekményt követnek 

el, háromszor gyakrabban használnak lőfegyvert és több mint kétszer 

gyakrabban kést, mint a nem feketék. Az évenként elkövetett 770. 

000 erőszakos fajközi (tehát négerek és más fajok közötti) bűncselekmény 

85 százalékát (a lakosság 12 százalékát alkotó) négerek követik 

el. Ráadásul több erőszakos bűncselekményt követnek el a fehérek, 

mint fajtestvéreik ellen: áldozataik 45 százaléka fehér, miközben a 

fehér bűnözők áldozatainak alig 3 százaléka fekete. A négerek 39-szer 

gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményt és 136-szor gyakrabban 

rablást a fehérek ellen, mint fordítva és (a néger viktimológia 

egyik legfőbb tromfját érvénytelenítve) majdnem két és félszer gyakrabban 

követnek el (faj)gyűlöletből bűncselekményt („hate crime”) 

fehérek ellen, mint fordítva. Minderről persze Steinhorn és Diggs- 

ÁPRILISRA MEGLEHET AZ IMF-HITELÜNK 

Nem ez ellen meneteltek 400 ezren? 

A kormány meg reménykedik? 

A magyar kormány 17-20 milliárd eurós hitelkeretet 

remél – nyilatkozta a TV2 reggeli műsorában 

Varga Mihály. 2012.01.23 

A magyar kormány abban bízik, hogy márciusra, 

áprilisra megszülethet a megállapodás a Nemzetközi 

Valutalappal és az Európai Unióval. A miniszterelnökséget 

vezető államtitkár véleménye szerint az 

IMF és az EU nem szabja majd tárgyalási feltételül 

az egykulcsos adórendszer megszüntetését. Orbán 

Viktor miniszterelnök kedden találkozik Jose Manuel 

Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével. 

ecoline.hu 

Brown mélyen hallgat, ellentétben a hivatalos FBI-statisztikák alapján 

összeállított A bűn színe. Faj, bűn és büntetés Amerikában (The 

Color of Crime. Race, Crime, and Justice in America, New Century 

Foundation, 2005) című kiadvánnyal. 

A maguk részéről a feketék is rájöttek, hogy a legtöbb fehér nem 

akarja az integrációt, akármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét. 

Egyes feketék sem akarták soha, és sokan azok közül is, akik azt hitték, 

hogy igen, menet közben meggondolták magukat, miután rájöttek, 

hogy nem működik. A szerzők is elismerik, hogy a feketék közönye, 

sőt ellenségessége az integrációval szemben ugyancsak hozzájárul 

annak kudarcához. Azt is megjegyzik, hogy habár a négerek 

panaszkodnak amiatt, mert bűnözőkként kezelik őket, ugyanakkor 

élvezik is a hatalom érzését, amely abból ered, hogy képesek megijeszteni 

a fehéreket – márpedig erre a hatalomra nem tettek volna 

szert, ha nem lenne ilyen sok bűnöző közöttük. 

Steinhorn és Diggs-Brown azt is kimutatja, hogy a feketék és a 

fehérek drámaian eltérő módon vélekednek az amerikai faji kapcsolatokról. 

A fehérek – akiknek az elsöprő többsége nincs olyan helyzetben, 

hogy „elnyomja” a négereket, még ha akarná is – torkig vannak 

azzal, hogy a négerek állandóan a „rasszizmus” miatt panaszkodnak. 

Ezzel szemben a feketék azt hiszik, hogy „rasszizmus” van mindenhol 

és magyarázatul szolgál mindenre. Amint azt a szerzők hangsúlyozzák, 

noha az USA különböző fajú lakói ugyanabban a világban élnek, 

mégis teljesen eltérően látják azt. És sokan közülük igyekeznek is 

különbözővé tenni a világaikat. Bármennyire is sajnálatos, a feketék és 

a fehérek különböző tévéműsorokat néznek, különböző magazinokat 

olvasnak, és szegregált templomokat látogatnak. A négerek Afrikával 

azonosulnak, Kwanza faji ünnepét ünnepelik, megvan a saját „nemzeti 

himnuszuk” (Lift every voice and sing) és teljesen más a „kultúrájuk”, 

mint a fehéreké. Ténylegesen egy különálló nemzetet alkotnak az 

Egyesült Államok területén belül. 

Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy Amerika faji megosztottságának 

az állandóságát konstatálva vajon a szerzők előállnak-e 

valamilyen alternatív javaslattal? Szó sincs róla. Egyetlen jelzésként 

arra, hogy tulajdonképpen fontolóra vettek egy alternatívát, ajánlottak 

egyet és rögtön el is vetették: „Azokkal, akik azt mondják, hogy 

az integrációs ideál egyedüli alternatívája különválás, de egyenlőség, 

szenvedélyesen nem értünk egyet”. Okokat nem mondanak, de a 

szegregáció szerintük nem „kóser” és punktum. 

Ehelyett elmondják, hogy az országnak mit kellene tennie. Először 

is elismerni a feketék egyedülállóan tragikus tapasztalatát. 

Ahogyan a zsidók egyedülálló szenvedés és különleges méltatás 

jelképévé tették a holokausztot, a négereknek is ugyanezt kellene 

tenniük a saját történelmükkel. Így elő lehetne mozdítani a négerekkel 

szembeni faji kedvezményeket „pozitív dologként, amelyet 

az összes amerikainak büszkén kellene támogatnia”. Ehhez masszív 

antirasszista médiakampányra lenne szükség, amely „kioktatna bennünket 

a bonyolult diszkriminációról, vagy figyelmeztetne bennünket 

a faji sérülésre, amelyet egymásnak okozunk”, és „felszólítaná a 

fehér középosztályhoz tartozó háztulajdonosokat, hogy gondolják 

át, miért is szándékoznak eladni a házukat, amikor egy középosztálybeli 

fekete család költözik a szomszédságukba”. 

Végeredményben tehát a könyv tökéletesen példázza azt a következetlenséget, 

ahogyan Amerika a fajról gondolkodik. A szerzők 

felfedezték a „spanyol viaszt”: az integráció nem történt meg. Egészen 

odáig fokozták a merészséget, hogy megkockáztatták: talán 

sohasem fog megtörténni. Majd az ostobaság csimborasszójaként 

egy még vadabb és még valószerűtlenebb változatát ajánlják annak a 

propagandának, amelyről korábban maguk is elismerték, hogy megbukott. 

A tragédia az, hogy az utóbbi fél évszázadban az USA éppen 

így kezeli a faji kérdést, és ezt a módszert akarja exportálni. A Fieldsfélék 

rosszvoltából hozzánk is. 

Gazdag istván 

Forrás: ellenkultura.info 


ALAP A TISZTA ERKÖLCS 

Így minden ország támasza, talpköve 

A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma 

ledűl, s rabigába görbed. (Berzsenyi Dániel) 

DR. LÉHMANN GYÖRGY (8600 

Siófok Szűcs u. l. – tel. 84/313-176 és 

06-20/49-39-85l) irata 

Magyarország Miniszterelnöke szeptember 

1-én este az egyik televízióban (TV2 

Tények) szószerint a következőket mondta: 

„Szerintem az emberek pontosan kiszámolták, 

hogy mikor devizában vettek föl hitelt, 

akkor jobban jártak, mintha forintban vették 

volna föl ugyanazt a hitelt. És pontosan tudják, 

hogy melyik az a pont, amikor már rosszabbul 

járnak most a megugrott törlesztőrészletek 

miatt, mint ha forintban vették volna fel. A mi 

számításunk szerint egyébként, bár különbözőek 

ezek a hitelek, de a magyar emberek nagy 

része most érte el ezt a pontot, amikor jobban 

járt volna, ha forintban vette volna fel eleve, és 

nem devizában. Most fordulnak át veszteségbe, 

és most gondolják azt, hogy persze hát ők döntöttek 

úgy, hogy devizában fogják fölvenni, de 

hát azért valakivel meg kell osztaniuk annak 

a kockázatát, hogy a devizában felvett hitel 

törlesztőrészlete hirtelen az égbe szalad. Rendben 

van, valamennyit nekik viselniük kell, na 

de a hitelt adónak, a banknak is viselniük kell 

valamennyit. Tehát szerintem a magyar emberek 

fejében egy korrekt kép él arról, hogy mindenkinek 

viselnie kell a kockázat egy bizonyos 

mértékét. Az nem lehet, hogy csak az emberek 

viseljék és a bankoknak is igazuk van, hogy az 

sem lenne méltányos, hogy ha csak a bankok 

viselnék. Itt egy megoldást kell találni. 

Azt, hogy mi lehet a megoldás, hívjon meg a 

jövő héten, és szívesen megmondom”. 

--------------------------------- 

Ugyanerről a témáról másnap reggel 

Róna Péter közgazdász professzor ennél 

terjedelmesebben nyilatkozott és ugyancsak 

televízió műsorban (TV2 Mokka), ezt 

a nyilatkozatot szószerint a mellékletben 

ismertetem, de a nyilatkozat terjedelmére 

tekintettel ebből kiemelem a Professzor Úr 

alábbi mondatait: 

„A jelenlegi helyzet az, hogy a társadalom 

bizalma a magyar pénzügyi rendszerben összeomlott. 

Na most ez egy nagyon komoly helyzet, 

a bizalmat vissza kell állítani. Az, hogy összeomlott 

a bizalom, annak a következménye, 

hogy a magyar nemzeti bank egyszerűen nem 

tette a dolgát. A magyar nemzeti bank, mint 

minden jegybank elsőszámú felelőssége a pénzügyi 

rendszer stabilitásának a fenntartása. 

A pénzügyi rendszer stabilitása meginog, 

ha bele kerül olyan pénzügyi termék, aminek 

kockázata meghaladja az ésszerű határokat. 

Ilyen volt a és ilyen a devizahitel. A devizahitelekben 

rejlő kockázatok kiszámíthatatlanok. 

Tehát ennek a terméknek soha nem lett volna 

szabad belekerülnie a pénzügyi rendszerbe. 

Itt egy nagyon komoly társadalmi probléma 

van, aminek a következményei nagyon nagyon 

hosszú távúak. Tehát most egy olyan seb érte a 

társadalmat a devizahitelezés mentén, aminek 

a kiheverése nem egy egyszerű dolog. És most 

nem mondhatjuk, hogy ezt a sebet azért kaptuk, 

mert itt voltak a szovjet csapatok, vagy a 

nácik, vagy az osztrákok, vagy a törökök, ezt a 

sebet mi okoztuk saját magunknak. 

Azt szeretném, azt szorgalmaznám, hogy 

mint egy jó orvos, aki diagnózist végez, mielőtt 

a kezeléshez kezdene, mielőtt a megoldás 

megfogalmazásához nyúlnánk, végezzünk egy 

hiteles, teljeskörü vizsgálatot és feltárást, hogy 

hogyan is működtek ezek a devizahitelek. 

Ugyanis megmondom, hogy miért szükséges 

ez. Nekem a szakmai véleményem, lehet, 

hogy nincs igazam, ezért kell egy feltárás, hogy 

itt egy nagyon komoly túlszámlázás történt. A 

bankok részéről 

Tehát a bankok úgy állapították meg a 

törlesztőrészt, hogy az sokkal nagyobb lett a 

kelleténél, az indokoltnál. Na most, ha ez így 

van, akkor az egyik megoldás az, éppen az, 

hogy kérem szépen a bankok térítsék meg a 

túlszámlázott összegeket az adósok javára. 

Be lehetne nyújtani a túlszámlázott számlát, 

és azt tessék visszatéríteni. És akkor nem lehet 

vitatni a megoldás méltányosságát. 

Ha a másik utat követjük, ami a miniszterelnök 

úr szavaiból kicseng, akkor a megoldás 

valamiféle alku kérdése. Tehát azt mondjuk, 

hogy hát akkor a bankok is viseljenek valamilyen 

terhet, az adósok is viseljenek valamilyen 

terhet, és abból csak vita lesz, hogy ez mennyiben 

és milyen értelemben méltányos” 

================== 

A Professzor Úr tájékoztatása szerint tehát 

a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatosan, 

a bankok által okozott kiszámíthatatlan 

kockázatokra, a bankok túlszámlázására 

tekintettel olyan nagyon komoly társadalmi 

probléma van jelenleg hazánkban, melynek 

során a társadalmat ért seb miatti súlyos negatív 

következmények orvoslása nagyon hosszú 

távú tevékenységet igényel. 

És csak úgy lehetséges a Professzor szavai 

szerint ezt a társadalmi problémát kiheverni, 

ha a bankok megtérítik az adósok javára túlszámlázott 

összegeket anélkül, hogy bármiféle 

méltányosságot gyakorolnának egymással 

szemben a szerződés felek. 

Magyarország Miniszterelnöke pedig fél 

nappal korábban elhangzott nyilatkozatában 

szót sem említ arról, hogy bármiféle társadalmi 

válság lenne, bármiféle túlszámlázás 

történt volna a bankok részéről, vagy azt, 

hogy nem a méltányosság alapján kell rendezni 

a problémát, hanem a túlszámlázott 

összeg bankok általi visszafizetése által. 

Magyarország Miniszterelnökének nyilatkozatának 

összegzése szerint mindöszszesen 

annyi történt, hogy akkor, amikor a 

devizaalapú kölcsönt felvették a bankoktól, 

az emberek pontosan kiszámolták azt, hogy 

jobban járnak ezzel a kölcsönnel, mint a 

forintalapú kölcsönnel, majd később az 

embereknek ez a számítása nem jött be. Ők, 

az emberek döntöttek úgy, hogy devizaalapú 

kölcsönt vesznek fel, ezért azt a kockázatot, 

hogy a devizaalapú hitelek folytán 

az égbe szaladtak a törlesztőrészletek, a bankokkal 

együtt kell nekik viselni a kockázat 

egy bizonyos részét. Méltányossági alapon. 

Édesapám szavaira lefordítva Magyarország 

Miniszterelnökének erről a problémáról 

az adósoknak üzenve az volt a véleménye, 

hogy „ne játsz huncut, nem vesztel” És 

itt az adósok voltak huncutok. 

Nem mondja azt Magyarország Miniszterelnöke, 

hogy túlszámlázás volt-e a bankok 

részéről, vagy sem, 

Nem mondja azt, hogy a bankok által 

előre elkészített szerződés és általános szerződési 

feltételeket átlagos képességű adós 

képtelen megérteni még akkor is, ha hagyták 

volna a szerződés aláírása előtt végigolvasni 

azt a 8-10 oldal zavaros szöveget, 


hogy a többségében szerény 

jövedelmű tisztességes adósok semmilyen 

kölcsönnel sem kívántak másfajta nagyságú 

törlesztőrészleteket vállalni, mint ami a szerződés 

alapján kikövetkeztethető. 


hogy a többségében szerény jövedelmű 

tisztességes adósok nem mániákusan 

kölcsönt vesznek fel akár forintalapút, akár 

másfajtát, ezért a forintalapú kölcsönfelvételi 

lehetőség meg sem fordult a fejükben 

akkor, amikor a bankok és hírkőző eszközök 

unszolására rábírták őket a devizaalapú kölcsön 

felvételére. 


hogy mégiscsak furcsa az, hogy 

Magyarország legnagyobb bankjának vezérigazgatója 

éppen akkor lett a leggazdagabb 

embere hazánkban, amikor a devizalapu 

kölcsönnel kapcsolatos emberi tragédiák 

már többszázezer magyar embert érintenek. 


hogy az ugyanezen fajta devizaalapú 

kölcsön után ugyanezen bankok 

Lengyelországban a nálunk követelt kamatnagyságnak 

csak a töredékét követelik, 

követelhetik. 

Nem mondja el Magyarország Miniszterelnöke 

azt, hogy annak vajon mi lehet 

az oka, hogy amikor saját személyében 

támadta az Európa Parlamentben egy zavaros 

múlttal rendelkező francia EP képviselő, 


akkor meglehetősen erélyesen és hangosan 

tudott küzdeni az igazáért, míg akkor, 

amikor a rábízott országnak többszázezer 

áldozata várná azt tőle, hogy akár néhány jó 

szót szóljon érdekükben, akkor előbb nagy 

nyilvánosság előtt elmondja azt, hogy tulajdonképpen 

nem is történt a bankok részéről 

semmiféle szabálytalanság, túlszámlázás, 

vagy efféle, majd megmagyarázza azt, hogy 

a magyar emberek is belátják azt, hogy kizárólag 

saját ügyeskedésüknek köszönhetik a 

jelenlegi állapotot. A jóságos bankok pedig 

duzzogva majd méltányosságból hajlandóak 

átvállalni valamit a veszteségből. 

Édesapám azt is szokta mondani, hogy 

„ki milyen virágot szakít, olyat szagol” 

Nekünk most ilyen jutott, és hazám döntését 

én egyébként nem kifogásolhatom. 

------------------------------- 

Ellenben számomra személyesebb baj az, 

hogy Magyarország Miniszterelnökét Dr. 

Orbán Viktornak hívják, és Dr. Orbán Viktor 

alig több mint tíz évvel utánam ugyanott 

szerzett diplomát, mint én. Az ELTE Államés 

Jogtudományi Karán. Tudom azt, hogy 

ettől még nem vagyunk egyforma képzettségűek, 

hiszen én egy közlekedésgépész technikusi 

oklevéllel is rendelkezem, ő pedig 

Angliában volt ösztöndíjas. 

De ettől még a tanult szakmánkat mindkettőnknek 

tudnunk illik. És én nem is 

hiszem el azt, hogy Dr. Orbán Viktor a jogi 

egyetemnek Polgári Jogi Tanszékén Vékás 

professzor úrnál a Ptk-t ne tanulta volna úgy 

meg, hogy a mai napig ne ismerné ennek 

törvénynek következő rendelkezéseit: 

4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a 

kötelezettségek teljesítése során a felek a 

jóhiszeműség és tisztesség követelményének 

megfelelően, kölcsönösen együttműködve 

kötelesek eljárni. 

6. § A bíróság a kárnak egészben vagy 

részben való megtérítésére kötelezheti azt, 

akinek szándékos magatartása más jóhiszemű 

személyt alapos okkal olyan magatartásra 

indított, amelyből őt önhibáján kívül 

károsodás érte. 

A szerződéskötést megelőző, jogszabályon 

alapuló együttműködési kötelezettség 

megszegése, vagy a szerződést érintő lényeges 

körülményekről való valótlan adatok 

közlésén alapuló kártérítési felelősséget is el 

kell határolni a Ptk. 6. §-án alapuló kártérítési 

felelősségtől. Mindezek a döntések arra 

utalnak, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására 

általában akkor kerül sor, ha szerződéses 

jogviszonyról, illetve a kártérítési felelősséget 

megalapozó jogi helyzetről nincsen szó. 

7. § (1) A törvényben biztosított jogok 

védelme az állam minden szervének kötelessége. 

Érvényesítésük – ha törvény másképpen 

nem rendelkezik – bírósági útra 

tartozik. 

1. A törvényben biztosított jogok 

védelme minden állami szerv kötelessége. 

A megfogalmazásból nem következik, 

hogy bármikor és bármelyik állami szervhez 

lehetne fordulni jogvédelemért, mert a 

törvény az állami szervek hatáskörét is szabályozza. 

E rendelkezés azt a kötelezettséget 

rója az állami szervekre, hogy az általuk intézett 

minden ügyben kötelesek a törvényben 

előírt jogok védelméről gondoskodni. 

205. § (1) A szerződés a felek akaratának 

kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön 

létre. 

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek 

a lényeges, valamint a bármelyikük által 

lényegesnek minősített kérdésekben való 

megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek 

megállapodniuk olyan kérdésekben, 

amelyeket jogszabály rendez. 

(3) A felek a szerződés megkötésénél 

együttműködni kötelesek, és figyelemmel 

kell lenniük egymás jogos érdekeire. A 

szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk 

kell egymást a megkötendő szerződést 

érintő minden lényeges körülményről. 

205/A. § (1) Általános szerződési feltételnek 

minősül az a szerződési feltétel, amelyet 

az egyik fél több szerződés megkötése 

céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése 

nélkül előre meghatároz, és amelyet 

a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. 

(2) Az általános szerződési feltételt használó 

felet terheli annak bizonyítása, hogy a 

szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. 

Ezt a szabályt kell megfelelően 

alkalmazni abban az esetben is, ha a felek 

között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben 

a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, 

előre meghatározott szerződési feltételt 

a felek egyedileg megtárgyalták-e. 

(3) Az általános szerződési feltételnek 

minősítés szempontjából közömbös a szerződési 

feltételek terjedelme, formája, rögzítésének 

módja, és az a körülmény, hogy a 

feltételek a szerződési okiratba szerkesztve 

vagy attól elválasztva jelennek meg. 

205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel 

csak akkor válik a szerződés részévé, 

ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik 

fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a 

másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással 

elfogadta. 

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet 

arról az általános szerződési feltételről, 

amely a szokásos szerződési gyakorlattól, 

a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől 

lényegesen vagy valamely korábban a felek 

között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen 

feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, 

ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó 

tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta 

209. § (1) Tisztességtelen az általános 

szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben 

egyedileg meg nem tárgyalt szerződési 

feltétel, ha a feleknek a szerződésből 

eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség 

és tisztesség követelményének megsértésével 

egyoldalúan és indokolatlanul a 

szerződési feltétel támasztójával szerződést 

kötő fél hátrányára állapítja meg. 

(2) A feltétel tisztességtelen voltának 

megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor 

fennálló minden olyan körülményt, 

amely a szerződés megkötésére 

vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, 

az érintett feltételnek a szerződés 

más feltételeivel vagy más szerződésekkel 

való kapcsolatát. 

(4) Az általános szerződési feltétel és a 

fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem 

tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában 

az is megalapozza, ha a feltétel nem 

világos vagy nem érthető. 

209/A. § (1) Az általános szerződési 

feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen 

kikötést a sérelmet szenvedett fél 

megtámadhatja. 

(2) Fogyasztói szerződésben az általános 

szerződési feltételként a szerződés részévé 

váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél 

által egyoldalúan, előre meghatározott és 

egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen 

kikötés semmis. A semmisségre csak a 

fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. 

209/B. § (1) Az általános szerződési feltételként 

a fogyasztói szerződés részévé váló 

tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése 

szerinti érvénytelenségének megállapítását 

a külön jogszabályban meghatározott 

szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság 

a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a 

kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi 

félre kiterjedő hatállyal megállapítja. 

(2) A külön jogszabályban meghatározott 

szervezet kérheti továbbá az olyan általános 

szerződési feltétel tisztességtelenségének 

megállapítását, amelyet fogyasztókkal 

történő szerződéskötések céljából határoztak 

meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, 

akkor is, ha az érintett feltétel még nem 

került alkalmazásra. 

(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti 

eljárásban, ha megállapítja a sérelmes általános 

szerződési feltétel tisztességtelenségét, 

azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) – a 

kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő 

valamennyi félre kiterjedő hatállyal – érvénytelenné 

nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési 

feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó 

igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság 

ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen 

általános szerződési feltétel nyilvánosságra 

hozóját a feltétel alkalmazásától. 

(4) Az (2) bekezdés szerinti per az ellen 

is megindítható, aki a fogyasztókkal történő 

szerződéskötések céljából meghatározott és 

megismerhetővé tett tisztességtelen általános 

szerződési feltétel alkalmazását nyilvá- 


nosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a 

sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, 

azt – alkalmazása esetére 

– érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra 

ajánlástól. 

277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak 

megfelelően, a megszabott helyen és időben, 

a megállapított mennyiség, minőség és 

választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak 

a teljesítés időpontjában 

a) alkalmasnak kell lennie azokra a 

célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat 

rendszerint használnak, és 

b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, 

illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, 

amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, 

és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe 

véve a szolgáltatás természetét, valamint a 

kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak 

vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét 

tulajdonságaira vonatkozó – különösen 

reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő 

– nyilvános kijelentését, és 

c) alkalmasnak kell lennie a jogosult 

által meghatározott célra, ha azt a jogosult 

a szerződéskötés időpontjában a kötelezett 

tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, 

valamint 

d) rendelkeznie kell a kötelezett által 

adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak 

mintaként bemutatott szolgáltatásban 

lévő tulajdonságokkal. 

(4) A felek a szerződés teljesítésében 

együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek 

a szerződés teljesítése érdekében úgy kell 

eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában 

elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen 

módon elő kell segítenie a teljesítést. 

(5) A felek a szerződés teljesítését érintő 

minden lényeges körülményről kötelesek 

egymást tájékoztatni. 

(6) A kötelezett, dolog szolgáltatására 

irányuló szerződés esetén, köteles a dolgot 

– a jogszabályok rendelkezéseinek és a 

szakmai szokásoknak megfelelően – azonosításra 

alkalmas jelzéssel ellátni és a dologról 

a rendeltetésszerű használathoz, a felhasználáshoz 

szükséges tájékoztatást megadni. Ha 

a kötelezett gazdálkodó szervezet, a dolog 

minőségének tanúsítására is köteles. 

Ennyit nagyhirtelen az első háromszáz 

szakaszból. 

------------------------------- 

Szerintem Dr. Orbán Viktor ELTE-n 

végzett jogász a fenti alapvető jogszabályokat 

tudja. Na jó, lehet, hogy csak a felét 

tudja. De az is pontosan elég ahhoz, hogy 

amikor egy rábízott országban többszázezer 

ember üvölti, hogy bennünket becsaptak 

a bankok, valamint ugyanezt nyilatkozzák 

rendre másra az ország legkülönb közgazdászai, 

akkor legalább megnézze a fenti jogszabályok 

vizsgálata céljából a szerződést. Vagy 

nézesse meg valamelyik hivatalával. Vagy 

kérje meg a törvényesség őrét, az ügyészséget, 

hogy mondják már meg végre a kétségbeesve 

üvöltöző százezreknek azt, hogy 

megfelel-e a jogszabályoknak a szerződés, 

vagy sem. 

Ehelyett azt mondani a kétségbe esve 

üvöltözőknek televízióban Dr. Orbán Viktor 

ELTE-n végzett jogásznak, hogy én tudom 

azt, hogy ti forintalapú hitelt akartatok pont 

ilyen összegben felvenni akkor, amikor a 

devizalapu kölcsönt felvettétek, és végül 

azért vettétek fel az utóbbit, mert jól akartatok 

járni, így hát istenem kockázatotok 

eredménye a veszteségetek – egy jogásztól 

mindenképpen cinikus. 

Nálam biztos nem maradt volna meg két 

napig sem az ilyen mentalitású ügyvédjelölt. 

=================== 

Egyébként pedig lehet, hogy Móra 

Ferenc már jól tudta azt, hogy a harmadik 

évezred első éveiben ilyen mentalitású 

emberek majd lesznek hatalmon. Talán ezért 

írta meg „Az igazságkereső” című novelláját. 

Ennek részlete az ide csatolt mellékletben 

szintén olvasható, és utolsó sorai a 

következők: 

---------------------------------- 

„Csukay Sándor azonban egészen természetesnek 

találta azt, hogy ő kérjen igazságot 

a zálogházakkal szemben a magaformájúak 

számár. Hiszen a Károlyiak, a Zichyek, a 

Pallaviciniek, a Kóburgok bizonyosan nem 

fogják ezt tenni. És vitte tovább a bizonyságait, 

a tekintetes uraktól a nagyságosokhoz, 

onnan a méltóságosokhoz, s végre a kegyelmesekhez. 

Mindenünnen elutasították. 

Legtöbb helyen bele se néztek az írásaiba: 

ahol azt mondták, hogy belenéztek, onnan 

meg ebrudon vetették ki. Addig lótott-futott 

Ponciustól Pilátushoz, míg utoljára bolond 

hírébe keveredett , s mikor látta a szegény 

Csukay, hogy az igazsága nem használ, elővette 

a másik fegyverét, az ócska revolvert. 

Mellbe lőtte magát az államtitkár szobájában: 

- Kegyelmes uram – mondta, miközben 

melléből bugyogott a vér – így talán 

elhiszik, hogy igazságom volt. 

S elhitték neki. Mi több, meg is győződtek 

róla. Miközben őt magát a kórházban 

ápolják, felbontogatták az írásait, amik bebizonyítják 

a zálogközvetítők galád üzelmeit. 

Ma már teljes apparátussal folyik a vizsgálat, 

s már eddig is tömérdek szabálytalanságot 

derített ki. 

Tehát van még igazság Magyarországon. 

De az embernek előbb meg kell magát ölni 

az államtitkár színe előtt, hogy az igazságát 

elismerjék az igazság őrei.” 

----------------------------- 

Talán így van ezzel Dr. Orbán Viktor 

Magyarország Miniszterelnöke is. Előbb az 

államtitkár szobájában kell ahhoz mellbe 

lőni az adósoknak magukat ahhoz, hogy a 

bugyogó vér láttán elhiggyék azt, hogy nekik 

igazuk van. 

Léhmann György 

Siófokon 2011. szeptember 4. napján. 

A GYARMATOSÍTOTT ORSZÁGOKRA NEM JELLEMZŐ 

A Békemenet Magyarországért való tüntetésen a következő mondatot 

lehetett olvasni az első sorban lévő vezér transzparensen -- Nem 

leszünk gyarmat ! Az elmúlt 22 (+43 ) év, nagy részben magyarellenes 

és hazaáruló politikájának köszönhetően, már sajnos gyarmat 

vagyunk, és nagyon elegünk van a közel 500 éve tartó elnyomásból..!! 

A gyarmatosított országokra nem jellemző, hogy rendelkeznének saját 

pénzügyminisztériummal- és nem szoktak rendelkezni a kormányzás 

és a gazdasági felemelkedés legfontosabb eszközeivel -- a pénzkibocsájtás, 

kamat-árfolyamszabályzás- és a hitelezés jogaival, mintahogy 

Magyarországon is megszüntették a pénzügyminisztériumot és 1991- 

ben az akkori kormány és Országgyűlés átadta a nemzetközi pénz- és 

háttérhatalomnak a pénzkibocsájtás jogát..! Az elmúlt 1,5 évben a háttérhatalom 

eszközei -- a hiteltelen médiájuk, hitelminősítőik, az EU, 

az USA és az IMF gyakorol aljas és elfogadhatatlan nyomást Magyarországra 

!! Az emberek nagy többsége ezért ment ki a békemenetre és 

nem kezeit felrakó, a fehér zászlót kitűző, országunk érdekeit feladó 

bolsevista-globalista-neoliberális Fidesz-KDNP kormány miatt..! (A 

tüntetésen elhangzott az egri hős -- Dobó István esküje, de Ő nem 

tűzte ki a fehér zászlót és nem tárgyalt a gyarmatosítókkal -- a sírjában 

forog..!) Jól tudták ezt a Fidesz közeli-vagy fideszes szervezők is ( az 

elmúlt 22 év haszonélvezői ), ezért fura módon átvették az írásaimban 

gyakran használt szavakat -- pártoktól független civil rendezvény 

lesz a békemenet, miközben rászervezték a tüntetésre a fogyatkozó, 

alultájékoztatott-félrevezetett, elvakult vagy haszonélvező Fidesz 

tagságot és szimpatizánsokat- és összemosták a kormány támogatásával..! 

A Fidesz felső köréhez tartozó emberek közül 17-ről tudjuk, 

hogy MSZMP tag vagy vezető volt pl. Martonyi J., Matolcsy Gy., Pintér 

S., Stumpf I., Schmitt P., Járai Zs., Boross P., Csintalan S., Fónagy 

J., Pozsgai I., Kerényi I., vagy KISZ-titkár volt pl. Orbán V., Kövér L., 

Varga M., Deutsch T., vagy Hazafias Népfront alelnöke volt pl. Mikola 

I., az is tudható, hogy Szita K. együttműködött a III/III-as- és hármuk 

pedig pl. M.J., M.GY., J.ZS. a III/II-es osztályokkal, az egyikük a kato- 


naságnál volt besúgó..!! Azt is látjuk, hogy a Fidesz számos jó dolgot 

átvett a programunkból-írásainkból -- de sajnos számos nagy hibát és 

bűnt is elkövetett és elkövet ( Orbán V. 2011. mácius 15-i beszédében 

elismerte, hogy bűnöket követtek el az ország ellen !) pl. most is 

olyan kiskapuk vannak a törvényekben, hogy mostanra közel 1 millió 

hektár termőföld van törvénytelenül külföldiek kezében és gőzerővel 

folyik az ingatlannak minősített tanyák-termőföldek és az értékes 

önkormányzati ingatlanok, földek külföldiek által történő felvásárlása 

-- tegnap a Magyarok Házában erről is beszélt Prof. Dr.Tanka Endre 

a kiváló szakember ( 1997-ben szervezője voltam Zacsek Gyulával 

a magyar földért való tüntetésnek és sikerült megakadályoznunk, 

hogy az akkori hazaárulók olyan törvényt hozzonak, hogy a földünk 

eladható legyen a külfödiek számára -- ősi igazság -- akié a föld, azé az 

ország, de jó ha tudják, a törvényes -- a Történelmi Alkotmányunk -- a 

Szent Korona értékrend szerint -- Alkotmánysértéssel jog nem létesíthető 

)..!! Vajon a békemeneten vonuló alultájékoztatott és becsapott 

emberek közül hányan tudták, hogy milyen magyarellenes törvényeket 

hoztak és hoznak a bal- és jobboldali farizeus és hiteltelen 

kormányok ??.. Azt tudjuk, hogy a bal oldal a nagyobb rossz, de ettől 

függetlenül mind a két oldalt méltatlannak és alkalmatlannak tartjuk 

az ország vezetésére !! 1989 óta, majd minden fontos civil megmozduláson 

részt veszek, de érdekes módon a 2009-ben alapított Fidesz 

közeli Civil Összefogás Fórum vezetőit 2009-ig sehol nem láttam -- a 

Fidesz előhúzta „a nagy sötét kalapból „ őket és a vezetőjük egyik szervezete 

közel 3 milliárd Ft közpénz támogatást kapott... A 2000-ben 

alapított, alulról szerveződött Összefogás a Fennmaradásért Mozgalmunk 

egyetlen Ft közpénzt sem használt fel az elmúlt 12 évben- és 

nem is fog felhasználni !! A történelem az élet tanító mestere -- történelmünk 

folyamán nem volt arra példa, hogy egy külső hatalom 

elnyomása, vagy az ahhoz való igazodás ( pl. török, osztrák, német, 

szovjet, EU ) valójában szolgálta volna Magyarország emelkedését 

és boldogulását..! Összefogó, összetartó nemzetet nem lehet hosszú 

távon elnyomni, eladósítani, kiárúsítani, kifosztani, és demokráciának 

hazudott diktatúrában tartani..! AZ ÖSSZEFOGÁS ÉS A KÖZÖS- 

SÉG EREJE MINDÍG-MINDENHOL MINDENT ELDÖNT !!! 

2004-ben írtam a MILYEN IS VALÓJÁBAN AZ EU című megdöbbentő 

és beigazolódó tanulmányomat, a www.fennmaradas.uw.hu 

honlapon az EU-s menüponton olvasható !!! Az EU egy diktatórikus 

szervezet, a nemzetközi pénz- és háttérhatalom és a multik eszköze 

Európa gyarmatosítására..!! Hiteles és több évtizedes gyakorlattal bíró 

pénzügyi szakemberek ( Pavics Lázárék ) kiszámolták, hogy mindent 

beszámolva és összevetve az EU évente kb. 3-4 ezer milliárd Ft veszteséget 

okoz Magyarországnak..!! Az EU csatlakozásunk-tagságunk 

-- az a magyar gazdaság, pénzrendszer, kereskedelem, jogrendszertörvényhozás, 

„demokratikus intézmények” és külügyek alárendelése 

a neoliberális, kizárólagos világuralomra törő nemzetközi pénz- és 

háttérhatalomnak, a multiknak és a tőke szabad árámlásának..!!! 

Magyarországot is antidemokratikussan és törvénytelenül erőszakolták 

be az EU-ba pl. az ellenző civil szervezetek és 2-3 kisebb párt 1 

forint állami pénzt sem kapott az EU csatlakozás ellenes kampányra 

-- az ellenző szakértőinket néhány kivételtől eltekintve nem engedték 

be a tévékbe és rádiókba, miközben a csatlakozást támogató globalista 

pártok és szervezetek kb. 7 milliárd Ft közpénzt kaptak az államtól az 

igen kampányra, hiteltelen neoliberális-válságokozó szakértőikkel tele 

volt a nagyrészt magyarellenes és félrevezető média..!! 

Az EU tagsággal Magyarország rosszul járt és jár !! Mi 2003-ban 

nemmel szavaztunk, de sajnos a félrevezetett emberek többen voltak -- a 

magyar szavazók jelentős többsége nem ment el szavazni és az is lehetséges, 

hogy a szavazatok számlálásánál is csaltak !! EBBŐL AZ EU-BÓL 

ÉS A NATO-BÓL IS KI KELL LÉPNÜNK, 3.UTAS, NEMZETI, 

CIVIL, FÜGGETLEN ÉS SEMLEGES MAGYARORSZÁGRA VAN 

SZÜKSÉG !!! Dr.Halász Józsefnek kidolgozott javaslata van arra, hogy 

az EU-t hogyan lehetne a Szent Korona értékrend alapján a nemzetek 

demokratikus és igazságos európájává tenni, csakhát a média agyonhallgatja..! 

Arra kérjük Széles Gábor urat, hogy hívják meg Dr.Halász 

J. bajtársamat az Echo Tévébe ! ? Sajnálatos, hogy az Echo Tv vezetői ( 

Dr. Drábik J. kivételével ) többszöri kérésem ellenére sem hívják meg a 

pártoktól független, lényeges dolgokról író-beszélő, hiteles civil szakértőinket..! 

Köszönettel várjuk válaszát ! / Utóirat : A Fidesz közeli Széles 

Gábor ezidáig nem válaszolt a fenti, az üzifalára is beírt hozzászólásra és 

kérésünkre ( nem szokott válaszolni az e-mailünkre se -- kb. 2 éve Széles 

G. volt az egyik fő szervezője a Kossuth tér mellett tartott sajtószabadságért 

való tüntetésnek -- ha így folytatják, akkor a saját tévéjük elé is kivonulhatnak 

tüntetni a sajtószabadságért, a többi nagy tévé még rosszabb 

-- közveszélyesek -- saját maguk alatt fűrészelik el a fát)..!! / ? 

Brindza András 

EGY OLASZ FÓRUMRÓL: ELSÜLLYED A COSTA CONCORDIA: NYUGTALANÍTÓ EGYBEESÉSEK 

A Titanic 1912.április 14-15-e éjszakáján süllyedt el. 

A Costa Concordia (félig) elsüllyedt 2012.január 13-14-e éjszakáján, pontosan 99 év és 9 hónappal később. 

Véletlen egybeesés: 999-et megfordítjuk 666 lesz belőle, a luciferi világ számára olyannyira kedves bestiájának a száma, mely világ az 

Uj Világrendet akarja létrehozni (egy olyan rendet, amelyet szerintük csakis egy globális káosz után lehet létrehozni). 

Január 13-a péntek. A” Péntek 13.” évszázadok óta szerencsétlen szám , miután 1307. október 13-án tartóztatták le a Templomos 

lovagokat. Véletlen egybeesés: a templomosok voltak az első keresztény-ellenes bankárok és sátánhívők ... 

Maga a Concordia név az európai népek közti békét és egységet jelenti. 

A hajó 13 hajóhídjának a nevei 13 európai ország nevét viselik (Hollandia, Svédország,Belgium,Görögország, Olaszország,Portugália, 

Írország,Franciaország, Németország, Spanyolország,Nagy britannia,Ausztria és Lengyelország). 

Véletlen egybeesés: 2012. január 13-án a Standard and Poor’s a fél EU országait leértékeli, sok EU ország államkötvényét ezzel „elsülylyesztve”. 

A Concordia Giglio szigete előtt süllyed el. 

Véletlen egybeesés: a Giglio=liliom a Rosa Croce= Rózsakeresztesek szabad kőműves rend legismertebb jeleinek egyike. 

S 2012.január 14-én Mario Monti, az olasz technikai kormány miniszterelnöke (aki tagja olyan világrendi csoportoknak,mint a 

Bilderberg csoport , a Trilaterális Szerződés vagy Aspen) XVI. Benedek pápának ..... ajándékozta Francesco Ghisolfo 1500-as évekből 

származó „Hajózási atlasz”-ának másolatát. Az antik atlasz az Új Világ felfedezésének tengeri útvonalainak a térképeit tartalmazza. 

A Pápa azt mondta, mosollyal az ajkán, hogy a könyvnek „szimbólikus” értéke van.” 

............. 

Még egy érdekes adalék az olasz és magyar nyelvű Wikipédiáról: 

A Titanic 1912.április 14-15-e éjszakáján süllyedt el. 

1898-ban Morgan Robertson írta a „Futility or the vrack of Titan” c. regényét, amelyben írja, hogy a Titan nevű elsüllyeszthetetlennek 

tartott hajó nekimegy egy jéghegynek az Eszak-Atlanti óceánon április hónapban és pár óra alatt elsüllyed. 


MSZP: A TÜRMERIZÁLÓDÁS ÚTJÁN. 

Aligha tévedett nagyot az, aki azt jósolta, 

hogy Gyurcsány Ferenc Indira Ghandi politikus-asszony 

pályáját próbálja lekopírozni. 

Ennek a túlélési stratégiának az a lényege, 

hogy egy katasztrofális kormányzás és látványos 

bukás után a szükségből erényt kovácsolva 

először frakciót létesít a bukott vezér 

a saját pártjában. Majd úgy szabadul meg 

volt pártjától, hogy kilép abból. 

Új pártot alapít és elhalványítja vagy 

bekebelezi az elhagyott pártot. 

Gyurcsány annyival ment biztosabbra, 

mint Indira, hogy tudta: az oroszok nem 

az elhagyott MSZP-t, hanem őt támogatják 

továbbra is, és moszkvai ukászok továbbra is 

az Apró villába érkeznek. 

Az MSZP krémje – (e krém illatáról ne 

essék most szó) – Gyurcsánnyal tartott. 

Viszont ott maradt a török-kávé zaccos 

alja az MSZP-ben. 

A mocsár. 

Mesterházy – Strohmann Attila azzal 

írta alá politikai halálos ítéletét, mikor azt 

„kérte” idősebb, a Medgyessy-Gyurcsány- 

Bajnai kormányban elhasználódott, lejáratódott, 

leginkább kompromittálódott pártrtársaitóül, 

hogy „lépjenek egy lépést hátra”, 

s adjanak esélyt az „MSZP tehetséges fiataljainak”. 

MSZP: KÖCSÖGKOCCSANÁS ÉS 

TÜRMERIZÁLÓDÁS 

Kettő baki volt ez az amúgy is csak provizórium 

szerepre kiosztott Mesterházynak. 

Először is: a kommunisták nem szoktak 

egy lépéssel hátralépni. Inkább a halál! (No, 

persze nem az ö haláluk, hanem másoké). 

A másik súlyos tévedése az volt, hogy azt 

hitte: valóban vannak tehetséges fiatalok az 

MSZP-ben. Ilyenek ugyanis nincsenek. 

Mert az ember vagy tehetséges és fiatal, 

vagy MSZP tag. 

Mesterházynak ez a kérése olyan volt, 

mintha a Nílus partjára kiállt volna, s azt 

kérte volna a vízilovaktól, hogy lépjenek egy 

lépést hátra, és adjanak esélyt a Nílus vizéből 

előbukkanó kétpúpú tevéknek. 

Két púpú tevék ugyanis éppen úgy nincsenek 

a Nílusban, mint ahogy tehetséges 

fiatalok nincsenek az MSZP-ben. 

Így lett az amúgy is lenézett értelmiségi 

család – édesapja orvos – sarja Attila az Isten 

ostora az öreg maszopistáknál. 

Ami fiatalok helyett az MSZP-ben van, az 

a mocsár. 

A legsötétebb politikai alvilág. 

Szanyiganyi meg a melegbotka. 

Szanyi, a magyar politikai élet legordinárébb 

tagja, a politikai alvilág szimbóluma. 

A becézett meleg, Botka, a hajdani Pol 

Pot meg egyetlen kommunista vezetésű 

városának polgármestere. 

A gyurcsánytalanított – s ily módon 

kasztrált – MSZP elindult a türmeri úton. 

A teljes eltűnés felé. 

De nem örülhetünk. 

Mert ezenközben egy náluk sokkal veszedelmesebb 

erő, a Gyurcsány párt erősödik. 

Nem dőlt el a meccs, hogy vajon Gyurcsány 

álmai válnak-e valóra, és jelenik meg 

mint egy nadrágos Indira Ghandi miniszterelnök 

jelöltként, vagy pedig az amerikai politikacsinálók 

– Clintonék, Orszagh, Charles 

Gati és a Center for American Progress 

– forgatókönyve, amelynek megvalósulása 

esetén Gyurcsánynak valami módon el kell 

tűnnie, s a patyolatfehérre mosott és szakértőnek 

kikiáltott sima-képű bűnöző KISZ 

führer, Bajnai repül elő angyal-szárnyakkal 

miniszterelnök-jelöltként a John Hopkins 

Egyetemről. 

Egyik rosszabb alternatíva, mint a másik 

– a magyar nép szempontjából. 

Azért Mrs. Clintont mégiscsak megsajnálom, 

ha arra gondolok, hogy eltökélt szándéka 

Bajnait tisztára mosása. 

Akaratlanul is a balladabeli Ágnes aszszony 

jut róla eszembe... 

„Hillar asszony a Hudsonben fehér Bajnát 

mossa, mossa...” 

A Krónikás 

GONDOLATOK BAYER ZSOLT: „NAGYON CIKI” 

SCHMITT PÁL ÜGYE KAPCSÁN 

...minden világossá kell váljon még annak is, aki eddig másképpen 

gondolta, vagy nem eléggé gondolta át az összefüggéseket. 

Tehát: 

A korrupciójába belebukott, hatalmát vesztett szoclib ellenzék 

mindenre tüzel, csakhogy botrány legyen. 

Semmi nem drága, nincs haza, védendő értékek, csak bármi áron 

vissza a hatalomba! 

Ehhez, csak azt adnám hozzá, hogy ezt gyakorolja úgy belföldön, 

mint az EU-ban és a nagyvilágban, főleg az USA -ban végzett lobi 

alapján. 

Ehhez hozta létre még a külföldön is működő magyar média eszközeit 

is. 

Az ellopott pénzeknek egy töredék részét erre a célra is fordították 

és fordítják. 

Erre szolgáltak azok az alapítványok létrehozása amelyeknek 

célja ez ügyeket szolgálni. 

Ma nagyrészt ezért vannak Magyarország legnagyobb nemzetközi 

problémái. 

Mert ha az országból nem bujtogatással táplálják a támadásokat, ez 

a kis ország belügye nem érdekelné annyira a „nagykutya” hatalmakat. 

De ha valamit felfújnak a média által, arra felkapják a fejüket a 

„nagykutyák” is. 

Itt is csak az világosodik ki, hogy mindez azért történhet meg, 

mert nem történt meg a valós rendszerváltás és nem történt meg az 

elszámoltatás. 

Ebben pedig a nyugat az a ludas, amelyik nem ítéltette el a világgal 

a kommunizmust mint második legveszélyesebb diktatórikus 

rendszert, létrehozva így az egységes mércét. 

Ezért maradt a világnak a „kettős mérce”! 

Ez pedig addig veri be a fejét a tisztességes és becsületes világ 

fejét, ameddig végleg nem történik meg a kettős mérce megszüntetése, 

azaz a kommunizmus végleges elítélése. 

Ennek jele majd akkor lesz meg, ha a Kelet európai országokban 

végleg meghozzák az elszámoltatást hozó törvényeket. 

Addig az EU valójában nem lesz más, mint egy átvedlett Szovjetunió, 

amelynek csökevényeit úgy látszik meg kell tapasztalnia a 

nyugati világnak is. 

Mert a cionisták által a nyugatot elárasztották ugyanazok, akik 

eddig is létrehozták a diktatúrákat arra számítva, hogy a saját céljaikat 

elérjék, vagyis mindenáron a világhatalmat. 

E világhatalomnak már nem az ember kell, hanem a tőke, ahogyan 

a II Világháborút követően sem azok kellettek akik segítségre 

szorultak, hanem csak azok akik nagy tőkével pénzben, aranyban, 

tudásban rendelkeztek. 


A SZÜKSÉGES ROSSZ, A KÖZPONTI 

KUSSOLTATÁS MÓDSZERTANA 

– avagy Tartozni mán pedig mindig köll valahova! – 

„Egyedül nem megy!” énekelte 

egykoron a Ripacsok című film 

felejthetetlen párosa a mozivásznon 

a nagysikerű nadrágdalban. 

Mára ennek a dalnak a szövege is 

erőteljes átfazonírozásra szorul az 

eurokonform imídzs érdekében. 

Ma úgy járja a nóta, hogy 

EGYEDÜL NEM MEHET! 

Miért? Azért, mert NEM 

ENGEDIK! 

Mindenkinek érintettnek kell 

lennie! Senki nem maradhat ki! 

Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk 

az út szélén, még a végén magától 

feltápászkodik, és elindul az 

ellenkező irányban! Tehát lehet, 

hogy közelebb járunk az igazsághoz 

amikor azt mondjuk, hogy 

senki nem úszhatja meg! Igaz, 

ennek ára van, amit szigorúan 

behajtanak rajtad (no és persze 

veled együtt rajtam is), de hát 

pont ez a lényeg, mindenkinek 

fizetnie kell! Muszáj! Akkoris 

átkísérünk az út túloldalára, 

ha semmi keresnivalód sincs 

ott, és eszed ágában sem volt 

oda átkelni. Akkor is át fogunk 

kísérni, mert neked az a jó. 

Senki sem maradhat ki az 

adófizetés alól! A sarc mindenek 

felett! 

A Hír Tv legutóbbi Globál 

című műsorában Horvátország 

EU-s csatlakozásáról szóló népszavazásával 

foglalkoztak. Első 

ránézésre azt hihetnénk, a téma 

kevéssé érdekes a mi számunkra, 

mégis, az itt is alkalmazott eurokrata 

módszertan gyakorlata az, 

amely kitűnően példázza számunkra 

mennyire hiábavaló volt 

a hatalmas tömeg megsétáltatása 

az Andrássy úton. Megmutat 

még valmi mást is, de erről majd 

egy kicsit később. 

Idézzük a műsor 

felvezetőszövegét: 

„Kelletlen horvát IGEN az 

unióra. Horvátországban a kétharmad 

az uniós csatlakozásra szavazott. 

A részvételi arány azonban 

több mint kiábrándító. Mindössze 

43,5%-os volt. Vajon mit üzennek 

a számok? Miért nem tekintik történelmi 

igazságtételnek az uniós 

csatlakozást? Miért nincs felhőtlen 

öröm Zágrábban? A horvátok 

miért a szükséges rosszat látják az 

unióban? A stúdióban Sokcsevits 

Dénes és Skenderović Marin. 

Az unió 28. tagállama lesz 

Horvátország. Így döntöttek a horvátok 

január 22-én vasárnap. Az 

IGEN-ek győzelme nem volt kérdés, 

hiszen minden jelentős horvát 

párt a csatlakozás mellett kampányolt. 

Sőt, még a Hágában raboskodó 

Ante Gotovina tábornok is 

erre buzdította a horvátokat. 

Ami viszont mindenkit meglepett, 

az a mérsékeltnek is csak 

jóindulattasl nevezhető részvételi 

arány volt, 43,5%-kal. A kormány 

ennek megfelelően visszafogottan 

ünnepelt és a horvátok öröme sem 

volt teljesen felhőtlen. Az országra 

még számos átalakítás vár. 

Kezdve a közigazgatástól a költségvetésen 

át az igazságszolgáltatásig. 

Ezután következik majd a 

tagállamok ratifikációja. A tervek 

szerint 2013. július elsején csatlakozik 

majd Horvátország az 

Európai Unióhoz.” 

Eddig és ne tovább! Ez az a 

végső határ ameddig ma engedélyezik 

az ún. fősodratú médiában 

a mértéket, ameddig el 

lehet menni. A szükséges rossz! 

Tehát nem jó, mindenki érzi, 

hogy a dolog már több mint gáz, 

de az összes esetlegesen felmerülő 

negatívum ellenére akkoris 

SZÜKSÉGES! 

Nincs itt mese! Ez mán pedig 

akkó’ is köll nekünk! Ha beledöglünk, 

akkó’ is! 

És itt érünk el megint ahhoz 

a pillanathoz, amikor a dogmatizmus 

megkérdőjelezhetetlen 

igazságnak tűnő kikezdhetetlen 

monolit márványtömbjébe 

ütközünk, ezzel a jól megtermett 

halmozott képzavarral. 

Megint a rossz kiindulási pont, 

megint a „csak és kizárólag”, 

megint a „nincs más út, Brüsszel 

meg Washington barátsága, mán 

pediglen ez ténykérdés” kezdetű 

össznépi kesergő. 

A műsor időről időre szalagcímben 

felbukkanó aposztrofálásaként 

a következő felirat volt 

olvasható: Lelkesedés takarék- 

A gazdag zsidók Amerikában kötöttek ki, a szegények vagy a 

konc. táborokban, vagy Palesztinában kötöttek ki, hogy ott létrehozzák 

az „ígéret foldjét”. 

A világhatalom pedig alakul tovább, neki vetik alá az ENSZ, az 

Unió államokat, melyeket létrehoznak avval a szándékkal, 

hogy általuk még könnyebben irányíthassák az egypólusú világdiktatúrát 

amelyet demokráciának csúfolnak ma. 

Azért csúfolnak, mert már semmi köze sincs a valós demokráciához. 

Diktatúra ez a legjavából! 

A magyar hozzáállás pedig pontosan ezt a mocskos diktatúrát 

igyekszik megszüntetni úgy, hogy meg akarja dönteni azon központ 

parancsoló magatartását, 

amelynek célja az egy központú, eddig a világ legádázabb diktatúrája 

létrehozása a cél. 

Hiába ebbe a képbe nem illik bele a magyar megoldások ténye. 

A megoldás még mindig visszanyúlik 56-ra, a kommunizmus jármának 

a lerázására. 

E. 


an a jobboldali szavazók azok, 

akik igazán csalódottak. 

Mv.: – Hát de miben csalódottak? 

Sokcsevits Dénes: – Az 

utóbbi 10–15 év horvátországi 

politikájában, amelyinek egyébként, 

a nagyobbik részében ennek 

a korszaknak, annak idején 

a Tudman alapította Horvát 

Demokrata Közösség volt hatalmon, 

azonban olyan lépéseket tett, 

és olyan engedményeket tett, amelyekre 

kényszerült, éppen az európai 

uniós csatlakozási tárgyalások 

során, amelyet ezek a választópolgárok 

nem nagyon díjaznak. 

Mv.: – Erről mindjárt beszélünk, 

de talán még mindig a statisztikánál 

maradva. Hogyha 

megnézzük az unió iránti lelkesedést 

Horvátországban, szigorúan 

a számok alapján, akkor azt látjuk, 

hogy 2003-ban, amikor az 

lángon. Asszem erre szokták 

mondani, hogy BINGÓ! 

Talán horvát barátaink tudnak 

valamit. Az is lehet, hogy 

vették maguknak a fáradságot, s 

kicsikét szétnéztek a szomszédságukban, 

hogyan is működik 

ez a nagyságos és fényességes 

Európai Porta. 

Mv.: – Az önök hangjában 

is egy hezitálást vélek kihallani 

és ez a részvételi arány is mintha 

ezt mutatná. Egyfajta kritikát 

az egész téma, az uniós csatlakozás 

felé, hiszen ahogy említettük 

43,5%-os volt a részvételi arány. A 

függetlenség idején, mintegy húsz 

évvel ezelőtt majdnem a duplája 

volt. Mivel magyarázható ez? Például 

mivel magyarázható, hogy 

Bosznia-Hercegovinában a horvátok 

alig mentek el szavazni? 

Sokcsevits Dénes: – Igen. A 

függetlenségi népszavazásra a 

lakosságnak több mint 83%-a rész 

vett, és általában a parlamenti 

választásokon is mindig jóval 

nagyobb arányban mennek el szavazni 

a horvát választópolgárok, 

bár ezelőtt három évvel az elnökválasztásokon 

az első fordulóban 

a lakosság kevesebb mint 50%-a 

ment el szavazni. Én azt hiszem, 

hogy ebben a választópolgárok 

jelentős részének csalódottsága is 

szerepet játszik. Itt főleg elsősoruniós 

felvételi kérelmet Zágráb 

beadta, akkor közel 80%-ra rúgott 

a támogatók aránya. Egyébként 

zárójelben megjegyzem, 66% szavazott 

mos vasárnap, múlt vasárnap 

az IGEN-re. 

Ejnye! De ismerős ez valahonnan! 

Az összes választásra 

jogosult 43,5%-ának 66%-a 

szavazott az IGEN-re! Látható 

kisebbség! De ne aggódj! Mindenképpen 

bekerülsz, olyan 

nincs (és nem is lehet), hogy 

nem! Addig szavaztatunk, amíg 

csak kell! És ugye te is tudod, 

hogy meddig kell? 

Mv.: — Van egy közmegegyezés 

a politikai elitben, hogy 

mindenki, a többség, a túlnyomó 

többség EU-párti, magyarán egy 

komoly legitimitása van most a 

csatlakozásnak Horvátországban. 

Sokcsevits Dénes: – A politikai 

pártok szintjén feltétlenül, 

hiszen mind a jelenlegi baloldali 

kormánykoalíció, mind pedig a legnagyobb 

ellenzéki párt, az eddigi 

kormányzó HDZ, támogatta. 

Mv.: – Tehát a politikai pártok 

pontosan értették a tételt, de vajon 

az állampolgárok mennyire? 

Vajon tényleges legitimitás, 

ahogy mondani szokás, nemcsak 

szükséges, de elégséges feltétel 

is az, ha csupán a politikai 

osztályban élvez látható többséget 

egy ügy, az ország népének 

többsége viszont nem szimpati- 


zál az adott kérdéssel? Vagy ez is 

arra világít rá, hogy – nagy valószínűséggel 

a globalizációnak 

köszönhetően kialakuló helyi 

komprádor elit általánossá váló 

berendezkedése miatt – immáron 

gyakorlati jelenségként 

beszélhetünk arról, hogy csak 

olyan politikai osztály az elfogadható 

a Birodalom számára, 

amely tudatosan és teljesen el-, 

illetve leválasztásra kerül a valóságtól, 

azaz a szavazóktól? Ez a 

Patyomkin-demokarácia igazi 

diadala! 

Úgy tűnik a félelem immáron 

globálissá terebélyesedett. 

A véleményhatalom mindenütt 

ugyanazt a központi kussoltatást 

alkalmazza a fősodratú 

médiában, mert abban a pillanatban, 

hogy eltérő hangok 

is szárnyra kaphatnának – és 

itt most természetesen nem a 

pocskondiázásra, az érzelmektől 

túlfűtött heveskedésekre, 

hanem elsősorban és legfontosabbként 

a tények szakszerű 

és objektív ütköztetésére gondolok 

– bizonnyal kiderülne, 

mint hazánk esetében is, hogy a 

2.0-ás unióra az égadta világon 

semmi szükség nincs. Ráadásul 

a szabványosított közös nagy 

semmi érdekében uniformizáló, 

Európa perifériájáról irányító, 

ahogyan azt megtapasztalhattuk, 

kizárólag az egyenlők közti 

egyenlőbbek kedvéért kedvező 

sajátosan bürokratikus haszonés 

érdekközösség már puszta 

létezésével is hihetetlen károkat 

okoz a (diszkrét presszióval, jó 

útra tereléssel, fűt fát ígérgetéssel 

és a jó ég tudja még milyen 

furfangokkal) tagállami státuszba 

kényszerített nemzetállamoknak. 

Mv.: – Olvasom a kritikát az 

interneten, horvát lapoknál is, 

hogy az ellenzék, a nacionalista 

és szélsőbali ellenzék azt mondja, 

hogy az állampolgárok nem jutottak 

elég információhoz ahhoz, 

hogy felelősségteljesen tudjanak 

dönteni a jövőjükről. Igaz ez? 

Mert azt mondják, hogy a tévében, 

a rádióban, az újságokban 

állami pénzen kormányzati EUpropaganda 

folyt. 

Skenderović Marin: – Hát ez 

igaz. Csak három hét volt a kampányra 

és az ellenzéki, annak aki 

ellene voltak, azoknak nem volt 

nagy lehetőségük megjelenni a 

médiában. 

Sokcsevits Dénes: – Mindössze 

a 12%-a a választópolgároknak 

van tisztában az Európai 

Unió működésével. 

Mv.: – Ez az adat viszont nem 

biztos, hogy rosszabb, mint akár a 

jelenlegi tagországok társadalma, 

ugye? 

Sokcsevits Dénes: – Igen, 

lehetséges. 

És ha már a tételeknél tartunk! 

Kik és hol írják a megértendő 

és felfogandó tételt, 

tételeket? Ki hatalmazta fel őket 

erre? Miért kellene nekünk elfogadni 

számunkra teljesen ismeretlenek 

tételeit? Csak azért, 

mert sok (virtuális) pénzük van? 

Csak azért, mert a világ bizalmának 

semmibevételével, a világ 

becsapásával gátlástalanul spekulálhatnak 

más kárára? 

Tőzsde, valutaárfolyamok, 

Európai Unió, egyre megy. Szélhámosság 

az egész! Tudatosan 

hoztak létre, és erőltetnek rá 

a világra olyan rendszereket, 

melyek működésével csak az 

elenyésző kisebbség van tisztában. 

Ráadásul azt tették általánosan 

elfogadott viselkedési 

normává, nem is fontos, hogy 

az egyszerű ember tisztában 

legyen azzal, hogyan működik 

az a rendszer, amiben él! De ami 

még ennél is fontosabb, le kell 

szoktatni arról is, hogy egyáltalán 

felmerüljön benne az igény arra 

vonatkozóan, hogy megismerje 

a rendszert és annak működését, 

pedig benne él! Így végeredményként 

már csak jót derülünk 

egy 42-fogas amerikai fogpasztamosoly 

kíséretével azon, hogy 

hát tulajdonképpen így van ez 

jól, mert hát másutt is így működik 

ez az egész, ott sem érdekli 

különösebben az embereket. 

Kicsit olyan ez, mint amikor 

a tökig eladósított Amerikára, 

meg a tőkés világ prominens 

országaira mutogatnak, hogy 

némelyik adósságállománya 

már a GDP 100%-át is meghaladta. 

Úgyhogy semmi gond 

nincs azzal ha emelkedik az 

államadósság, vagy ne adj’ isten, 

mi is átlépjük a ma még lélektaninak 

tartott álomhatárt. 

Vegyük észre, hogy itt megint a 

szemléletmód, az alapvetés az, ami 

eleve hibás. Azért kell nekünk is 

tökig eladósodnunk, mert mások 

is tökig eladósodtak? És akkor 

ez innentől kezdve így van jól? 

Megint fel sem merül, még csak a 

kósza gondolat szintjén sem, hogy 

szó sincs itt holmi megmásíthatatlan 

természeti törvényekről, szentírásról, 

vagy valamiféle kőbe vésett 

alapigazságról, mely szerint létezni 

csak és kizárólag eladósodva lehet. 

Ez egyáltalán nem igaz, de mivel 

ma ez az általánosan bevett és jól 

bejáratott gyakorlat, hát akkor 

biztosan úgy is van! Megint rossz 

a kiindulási alap! Megint a számosság 

keretei között próbálunk 


felmentést adni magunknak olyasvalamivel 

kapcsolatban, aminek 

a minőségről kellene szólania. S 

mivel a minőségről kellene szólnia, 

számossággal, azaz a mennyiséggel 

nem mérhető! Áras népek 

gondolkodásmódja nem erőltethető 

rá szakrális talapzaton álló 

spirituális szemléletre! Ez a fajta 

mértékrendszer csak és kizárólag 

mammon világában használatos 

egyedül „üdvözítő” univerzális 

metódusként. A világ azonban 

nem csak számokból (értsd: hideg 

racionalitás) áll! De ne aggódj, 

gond egy szál se, hiszen mindenütt 

máshol is így megy ez! 

Mv.: – Nézzük a csatlakozás 

tényét. Itt komoly történelmi érvek 

vannak, hogy Horvátországnak az 

Európai Unió tagjának kell lenni, 

akár csak az Osztrák-Magyar 

Monarchiát nézzük. Mondhatnánk 

azt is, hogyha a történelem 

úgy hozta volna, akkor igazságosan 

Szlovéniával és Magyarországgal 

kellett volna csatlakoznia Horvátországnak, 

hiszen maguk a horvátok, 

ha jól tudom, nem balkáni 

államnak identifikálják magukat, 

hanem egy közép-európai államnak. 

Volt ennek esélye 2004-ben? 

Hopp, itt megint meg kell 

állnunk egy röpke kitérő erejéig! 

Nem tudom, tetszettek-e 

figyelni? Megint a szóhasználat 

az, ami nagyon 

árulkodó!Horvátországnak az 

Európai Unió tagjának KELL 

lenni! Ez példázza a „szükséges 

rossz” kényszerűségéből 

fakadó muszáj dörgölőzködés 

módszertanának működését. 

Horvát barátainkat is, akárcsak 

bennünket, bekasztliztak valamelyik 

világbirodalmi tényezőként 

számontartott nagyobb 

haszonszivattyú-üzemeltető 

érdekkzösség alakulatába, az 

önálló létezés, a saját lábon 

történő megállás megoldása, 

akárcsak nekünk, az ő számukra 

sem engedélyezett! Tényleg 

testvérek vagyunk, de legalábbis 

nagyon úgy tűnik, hogy azonos 

sorsot szántak nekünk! 

A dologban az a legborzasztóbb, 

hogy már a szpíker sem 

veszi észre, mennyire ráállt a 

gondolkodásmódja és retorikája 

a birodalmi létezés gyarmati 

status quo-jára, pedig az eleve 

elrendeltetett provincialitás tükröződik 

a szaviból. 

Sokcsevits Dénes: – Az a baj, 

hogy éppen a háború miatt nem 

volt. Mikor a horvátok az 1990-es 

évek elején kiváltak Jugoszláviából, 

akkor az egyik fő motivációjuk az 

volt, hogy szeretnének Európához 

visszacsatlakozni. Tulajdonképpen 

a horvát függetlenséget kivívó kormányzatnak 

is az volt a jelszava, 

hogy „Vissza Európához!” A háború 

azonban ezt gyakorlatilag megakadályozta. 

És tulajdonképpen ez volt 

a fő oka annak, hogy nem tudta 

megkezdeni az európai uniós felkészülést. 

1995-ig ugye háború volt 

Horvátországban. Utána pedig egy 

másik probléma is volt, mert előkerült 

a háborús bűnösök kérdése, és 

attól kezdve Brüsszelből ezt a külön 

feltételt szabták meg Horvátország 

csatlakozásához, ami nem volt egy 

egyszerű dolog, mert Horvátországban 

még mindenki tudta, hogy ki 

volt az agresszor és ki volt az áldozat. 

Még mindenki emlékezett. 

Mv.: – Brüsszelben nem biztos. 

De vajon tényleg Európához 

találnak vissza az egykori 

államtotalitárius rendszerektől 

megszabadult nemzetek, amikor 

látványos külsőségek közepette 

az Európai Unió nyakába borulnak? 

Korántsem! Hiszen hogyan 

is jelenthetné ez a momentum az 

Európához való visszatérést, amikor 

ez a nemzetállamokon parazitaként 

élősködő, a profitmaximalizálás 

érdekében ördögi precizitással 

megálmodott és létrehozott 

bürokratikus adminisztráció minden 

európai értéket nélkülöz? A 

kereszténység, mint Európa egyik 

fundamentális alapértéke, mint 

deklarált véleménynyilvánítás, 

vagy hivatalos állásfoglalás, nem 

kapott helyet az unió alapvető jogi 

dokumentumainak egyikében 

sem! Helyhiány, vagy egyéb más 

okokból kifolyólag? Ki tudja? 

A miheztartás végett egy 

röpke mondat erejéig idézzük 

ismét Barroso úr Dr. Halász 

Józsefnek írt véleményét a Szent 

Korona jogrendjéről: 

„A középkori vallásos Szent 

Koronára épülő Európai Konföderácitervezet 

a legveszélyesebb 

szélsőség ség az európai civilizációra” 

No, hát valami hasonló lehet 

kerszténység ügyben is az EU 

részéről. Asszem korrektek 

vagyunk, amikor kimondjuk, 

mert ki kell mondanunk, az 

Európai Unió csak nevében európai, 

másban nemigen. Ne csodálkozzunk 

hát, ha horvát barátaink 

többsége nem érzi a magáénak az 

Európai Uniót. Nincsenek egyedül 

ezzel az érzéssel. 

Azt kérded: európai értékek? 

Azt mondom európai uniós 

érdekek. Azaz valamiféle zavaros 

és megfoghatatlan, multikulturálisnak 

kikiáltott, és sokszor 

a konkvisztádorokat is megszégyenítő 

arroganciával terjesztett 

értéktelenség. Maga az üreség, a 

kiüresedés. 

Ezért nem beszélhetünk viszszacsatlakozásról, 

mert az azt 

feltételezné, hogy egyszer már 

részei voltunk ennek az embertelen 

és lélektelen érdekszövetségnek, 

ami tényszerűen nem igaz! 

Méghogy vissza Európához? 

Ez ám a világméretű hazugság, 

hiszen ez nem Európa! Európát az 

európai értékeket valló és magukénak 

érző, azokat gyakorló, aszerint 

élő emberek teszik Európává, 

nem pedig a falanszter világát 

előrevetítő, az élettől teljességgel 

elrugaszkodott szabályozó és korlátozó 

rendszerek garmadája. Így 

képződhetnek meg aztán olyan 

ostobaságok, és ép ésszel felfoghatatlan 

embertelenségek, amelyek 

fittyet hánynak tradicionális 

múltra visszatekintő jól bevált 

gyakorlatoknak, semmibe vesznek 

hagyományokon és élettapasztalatokon 

múló létezési modelleket, 

elsőbbségi prioritásokat biztosítva 

olyan hiábavalóságoknak, mint 

példának okáért az uborkának az 

ő görbülete. 

Ezt a képződményt, ezt a 

kórosan terjeszkedő valamit sok 

mindennek lehet nevezni, csak 

Európának nem. 

Mv.: – Melyek voltak azok a fejezetek, 

amelyekre másik vendégem 

Skenderović Marin úr utalt, hogy 

fennakadt a horvát fél és nem bírta 

teljesíteni a feltételeket? Melyek voltak 

ezek a kardinális kérdések? 

Sokcsevits Dénes: – Hát a már 

említett háborús bűnösökkel kapcsolatos 

kérdésen túl is voltak akadályok. 

Például ilyen az Adriai-tenger-i 

különleges gazdasági övezet kérdése, 

amit a horvátok el is fogadtak. Tehát 

a horvát parlament elfogadott erről 

egy törvényt, ez is fennakadt a brüszszeli 

szűrőn. Vagy például az állami 

támogatás a hajógyáraknak. Ez 

egy nagyon kényes kérdés volt. Itt a 

horvát baloldali sé a horvát jobboldali 

pártok is nagyon nehezen 

mozdultak ebben az ügyben, hiszen 

Dalmácijában a hajógyárak az iparban 

nagyon jelentősek és az iparban 

igen sok embert foglalkoztatnak és 

hát ezekenk az állami támogatását 

meg kellett szüntetni. Gyakorlatilag 

ez a kérdés most is csak elvi megegyezés 

szintjén zárult le, valójában még 

itt a horvát kormányra nagyon fájdalmas 

lépések várnak. 

Nem tehetek róla, de nekem 

azonnal Kovács Laci bácsi komiszszárrá 

történő kinevezése jutott 

eszembe, meg az első nehézségek 

utáni révbe érés, amikor már nem 

rezgett a léc, és mégis beülhetett a 

brüsszeli bársonyfotöjbe. Valamelyik 

korai interjújában mondta fel 

a jól betanult leckét, mely szerint 

a biztosnak biztosnak kell lennie a 

dolgában, nem kivételezhet, nem 

képviselheti Magyarországot, neki 

elsősorban az Európai Unió érdekeit 

kell szem előtt tartania! És itt 

ütközünk bele ismét a természetellenességbe, 

az életszerűtlenségbe, 

amikor újból és újból arra kényszerítenek 

ebben a kifacsarodott 

rendszerben, hogy erőszakold 

meg a létezésedet. 

Az unióban nem támogathatod, 

nem állhatsz ki a saját nemzetedért, 

mindig csak az európai 

érdekekért! Egyfajta természetellenes 

létezésmódra akarnak 

rákényszeríteni azzal, hogy 

tagadd meg a saját nemzetedet, 

innentől kezdve nem számít, 

csak az unió számít, amiről nagy 

kegyesen azt hazudják neked, 

hogy az testesíti meg Európát, 

holott jól tudják, s tudod te is, 

hogy köszönőviszonyban sincs 

Európával, mert értékek helyett 

érdekeket preferál csupán, abból 

sem a sokakét, hanem a kivételezett 

kevesekét. 

Nagyon fontos, hogy a delikvensből 

a nacionalizmusnak 

még az írmagját is kiöljék! Egyfajta 

félre- és rosszul értelmezett 

mesterséges egyenlősdit hoznak 

létre, eltűntetve ezzel a sokszínűségben 

rejlő varázslatos változatosságot 

és az abban rejlő 

rugalmasságot, mozgékonyságot, 

reagáló- és versenyképességet. 

Ne csodálkozzunk hát, ha 

a moslékmentes egyenuborka 

földrészén a kelleténél jóval lassabban 

történnek a dolgok. És 

azon se, ha a szintén kényszere- 


detten, a „minden áron, ha beledöglesz, 

akkor is” ránk erőltetett 

címszó jegyében megrendezésre 

kerülő világversenyen Európának 

a futottak még kategóriájában 

marad hely csupán. 

Most értjük csak meg igazán, 

miért fekszik olyan jól ez 

a tankok helyett bankokon alapuló 

újfajta létberendezkedés 

a két gyökéretelen kasztnak, és 

miért fogadják el őket legalább 

ennyire pozitívan az új birodalom 

új urai. Itt alapból ismeretlen 

a Nemzet, a Haza fogalma, 

itt hivatalból kötelesség (ha nem 

is ártani, de) nem használni a 

saját fajtának. Jól érzik magukat, 

ebben egész biztos lehetsz. 

Érdekes és egyben fura fintora 

a sorsnak ez a minden áron való 

befelé törekvés. Mint a Titanic 

című filmben, az utolsó kártyapartin 

elnyerjük a jegyet csak azért, 

nehogy véletlenül lemaradjunk, 

csak azért, hogy elmondhassuk, 

utaztunk egyet a nagy hajón. A jéghegyről 

persze ekkor még fogalmunk 

sincs! MEGLEPETÉS! 

Sarkosan fogalmazva 

Szegény horvátok még nem igazán 

értik, mibe lépnek bele, de majd ők 

is megtudják, meg lesznek rendszabályozva, 

vége szakad a horvát 

nacionalizmusnak. Széles Gábor 

az Echo Tv interjújában világos 

helyzet- és jövőképet adott a békemenetről 

szólván: világos üzenet 

volt ez a külföldi közvéleménynek 

és a hazai ellenzéknek, nem 

hátrálunk, nem kötünk alkut, ez 

a kormány a miénk, magyaroké, 

kiállunk mellette. 

Hozzáteszem: mondhatják 

azt a keresztény- és nemzetellenes 

szubkultúrában, hogy a békemenetben 

a „nyuggerek” vonultak, 

de álljon itt egy idézet magától 

Vásárhelyi Máriától, akinél nincs 

nagyobb híve a magyar demokráciának, 

ő egy felmérést idéz őszinte 

sajnálattal: 

„Ellentétben a kilencvenes évek 

végén tapasztaltakkal, a politikai 

megosztottság a fiatalok körében 

nem bizonyos értékek elfogadása, 

hanem a szociáldemokrata és a 

kozmopolita értékrend éles elutasítása 

mentén rajzolódik ki: csaknem 

minden harmadik huszonéves 

jelezte azt, hogy ezek az értékek 

kifejezetten távol állnak tőle.” 

Ez nem baj, hanem nagy öröm, 

nemsokára minden huszonéves 

így vélekedik. 

És nem a szociáldemokráciától 

távolodtak el, hanem az MSZPtől, 

a DK-tól, az LMP-től, meg 

a globális, balliberális világkormánytól, 

amely a vérünket szívja. 

De erről már Marsovszky 

Magdát kell kérdezni. 

Szentmihályi Szabó Péter 

Néhányan már felkapaszkodtunk 

az árbóckosárba, ugyanakkor 

a látási viszonyok nem a 

legjobbak. De talán nem is ez a 

lényeg, hiszen láthattuk, hiába 

a legmodernebb technika, ha 

a hajót tudatosan a zátony felé 

kormányozzák. Előbb utóbb el 

fog süllyedni. 

Soha nem látta még ilyen borúsan 

a jövőt Soros György 

Rendkívül komoly figyelmeztetéssel 

érkezett Davosba a magyar 

származású hedge fund guru, 

Soros György. Véleménye szerint 

ugyanis Görögország idén valószínűleg 

csődbe megy, ha pedig az 

európai döntéshozók nem lépnek, 

egész Európa összeomolhat, ami 

az egész világra pusztító hatással 

lehet. A munkanélküliségi és adósságproblémák 

miatt agresszív 

utcai tiltakozások elkerülhetetlenek 

lesznek az USA-ban, amit 

csak durva elnyomással tudnak 

majd megfékezni – írja a Telegraph. 

(...) 

A guru szerint az utcai tüntetések 

elkerülhetetlenek, amíg a 

magas munkanélküliség és adósság 

továbbra is komoly problémát 

jelent, ez viszont a személyi szabadság 

csökkentéséhez és rendőrállamok 

kiépüléséhez vezethet, 

még az Egyesült Államokban is. 

Forrás: portfolio.hu 

Ahogy James, a Meldrum 

ház lakája szokta volt mondani: 

„Tudjuk, hol a helyünk!” Annál 

is inkább íg van ez, mert éppen 

most közlik velünk: 

Angela Merkel német kancellár 

mondta a davosi Világgazdasági 

Fórumon: 

„...merni kell még európaiabbnak 

lenni, és hozzá kell szokni 

ahhoz, hogy az Európai Bizottság 

egyre inkább kormányként 

tevékenykedik majd. Merkel ismét 

kiállt az euró megőrzése és a jelenlegi 

adósságválság megoldása mellett, 

ugyanakkor óvott az olyan 

ígéretektől, amelyeket nem tudnak 

majd teljesíteni a közös valutaövezet 

tagországai. A kancellár olyan 

Európát szeretne látni húsz év 

múlva, amelyben a lehető legszorosabban 

egyeztetik politikájukat 

a tagországok, s bárki bárhol szabadon 

letelepedhet és dolgozhat.” 

A cél egyértelmű: felszámolni 

a nemzetállamokat. Az első 

ránézésre érthetetlennek tűnő 

minden áron való befelé törekvés 

a pusztulás, az összeomlás 

szélére sodródott birodalomba 

akkor válik világossá számunkra, 

ha megértjük, a hatalmat gyakorlók 

végzetesen elszakadtak 

a nemzettől. Ugyanaz megy 

egy kaptafára mindenütt. Nem 

maradhatsz ki belőle, állást kell 

foglalnod mindenképp, KASZF 

(Kötelezően Ajánlott Szorgalmi 

Feladat) jelleggel muszáj valahova 

beállnod. Ha nem velük 

vagy, akkor ellenük, harmadik 

lehetőség nincs! 

Vagy talán még is? Talán 

mégis. 

Az embersétáltatás két fő 

szervezője, Bayer Zsolt és Bencsik 

András a Péntek 8 legutóbbi 

adásában váltig bizonygatták, 

hogy ez nem Európa-, 

ne adj’ isten Európai Unió 

ellenes tüntetés volt, á dehogy. 

Ők csupán a kormány melett 

álltak ki tüntetőleg, és nehogy 

már Európa vegye magának a 

bátorságot, hogy belénk törölje 

a cipőjét minduntalan. (Vagy 

velünk törölje fel a padlót alkalmanként, 

ha arra szottyan úri 

kedve.) Én meg nézem otthon 

a tévét, és megint önkéntelenül 

is felmerül bennem a kérdés, 

vajon szükségünk van-e egy 

olyan rendszerre, ahol többszázezres 

tömegdemonstrációkat 

kell szervezni a célból, hogy 

nagyságosék kapjanak észbe, és 

méltóztassanak végre européer 

módon viselkedni! Vajon szükséges-e 

életben tartani egy ilyen 

rendszert? Vajon ragaszkodnunk 

kell-e, ráadásul sok esetben 

erőnkön felül, minden áron 

a tagsághoz egy ilyen rendszerben? 

A válasz minden bizonnyal 

az, hogy NEM! 

Ezt azonban tilos kimondani! 

Még a rendszer ellen tiltakozóknak 

is! 

Mindenkinek érintettnek kell 

lennie! Senki nem maradhat ki! 

Értsd: Senkit nem hagy(hat)unk 

az út szélén, még a végén magától 

feltápászkodik, és elindul az 

ellenkező irányban! Tehát lehet, 

hogy közelebb járunk az igazsághoz 

amikor azt mondjuk, hogy 

senki nem úszhatja meg! Igaz, 

ennek ára van, amit szigorúan 

behajtanak rajtad (no és persze 

veled együtt rajtam is), de hát 

pont ez a lényeg, mindenkinek 

fizetnie kell! Muszáj! Akkoris 

átkísérünk az út túloldalára, 

ha semmi keresnivalód sincs 

ott, és eszed ágában sem volt 

oda átkelni. Akkor is át fogunk 

kísérni, mert neked az a jó. 

A fennmaradó időben mindenkinek 

kéretik otthon hagyni 

az autót (nem lehet gond, hiszen 

tankolni már nem nagyon 

tudod) és szép hosszú csendes 

sétákon elmerengeni a valóság 

mibenlétéről! 

Isten áldja Magyarországot 



NÉPSZAVAZÁSI KEZDEMÉNYEZÉS AZ 

EU-KILÉPÉSRŐL, AUSZTRIÁBAN 

Az Európai Unióból való kilépésről szóló 

népszavazás megindoklása: 

Ausztria az Európai Unióhoz (a továbbiakban: 

EU) egy szövetségi alkotmánytörvénynyel 

csatlakozott, amelyet népszavazás kísért. 

Tehát az EU-kilépésnél is így kell eljárni. 

Az első – és legfontosabb – mondata az 

osztrák szövetségi alkotmánynak, az 1. paragrafus, 

így hangzik (szó szerint): „Ausztria 

egy demokratikus köztársaság. A jog forrása 

a nép.” Tehát az osztrák köztársaság nem 

ismer olyan magát demokratikusnak valló 

szervezetet, amely akadályozhatná a népet, 

hogy maga döntsön arról, hogy kilépjen az 

EU-ból vagy ne. 

Pontosan ezt a jogot követelik az EUkilépésről 

szóló népszavazást megindító 

kérvénynek az aláírói, akik az osztrák szövetségi 

alkotmány egyik legjobb szakértőjére 

hivatkozhatnak, aki a korábbi igazságügyi 

miniszter, Dr. Hans R. Klecatsky, 

az innsbrucki egyetem nyugdíjas közjog 

professzora, és aki az elsők között írta alá az 

EU-kilépésről tartandó népszavazás-kezdeményezést 

Innsbruck városának a magisztrátusán, 

2010 márciusában, közvetlenül a 

munka megkezdése után… 

AUSZTRIA LÉTALAPJÁNAK A MEG- 

MENTÉSE 

Ez az EU-kilépésről szóló népszavazás legfontosabb 

pontja. Nem csak a „Lisszaboni 

Szerződés” által, ami az EU jelenlegi munkaalapja, 

de legkésőbb ez által az EU egy óriási 

szövetségi állam lett (egy államközösség 

helyett), amelyben minden tagállam és nép 

messzemenően elvesztette önrendelkezési, 

azaz a demokráciához való jogát. 

Egy központi gazdasági kormány bevezetésének 

a terve az egész EU-ban, beleértve a 

tagállamok adófelségjogaiba való beavatkozást 

is (azaz EU-adók bevezetése a nemzeti 

adók mellett), ennek világos bizonyítéka. Számos 

döntés – és különösen a „nagy dolgokban” 

– zárt ajtók mögött történik; EU „csúcsokon”, 

az EU-Bizottság felfújt hivatalnoki 

apparátusában, és egyre inkább a kormányfők 

között, azaz valódi legitimáció nélkül. A 

tagállamok parlamentjeit messzemenően 

kikapcsolják, az illető államnemzetek döntéseiről 

nem is beszélve. Az EU-Parlamentnek 

nincs törvényhozási joga és mi több, nem is 

egyenlőségi alapon választják. Az egész EUépítményben 

hiányzik a demokrácia legfontosabb 

ismérve, a hatalommegosztás! 

NÉPGAZDASÁG 

Kis- és közepes üzemek számára, amelyek 

kapcsolódnak a lakossághoz, egyre kevesebb 

lehetőség adódik egy nemzetek feletti 

rendszerben. Az EU-tagság miatt Ausztria 

nem tud olyan kereskedelmi szerződéseket 

kötni, amelyek szükségesek a népgazdaság 

számára, mivel a kereskedelmi politika 

teljesen az EU központi hivatalainak van 

alávetve. Ausztria csak akkor tudja visszanyerni 

gazdaságpolitikai döntésjogát egy 

válságbiztos gazdaságpolitika (újra)építéséhez, 

ha kilép az EU-ból. 

SZOCIÁLIS ÁLLAM 

Az EU legfontosabb elve, az úgy nevezett 

„piacszabadság”, azaz a korlátlan árumozgásszabadság, 

letelepedési szabadság, a szolgáltatások 

szabadsága és a munkavállalók szabad 

költözködési joga, valamint – a konszernek 

számára a legfontosabb – a tőkemozgás szabadsága, 

egy profitmaximalizálásra irányult 

politikát tesznek lehetővé, amely a legtöbb 

embernek rendkívül árt, és amit az Európai 

Bíróság évtizedek óta szigorúan keresztülvisz. 

Szociálpolitika számára nem volt és ma 

sincs lehetőség. Csökkenő reáljövedelmek, 

valamint a szegények és a gazdagok között 

egyre növekvő szakadék ezt bizonyítják. 

HATÁROK 

Senkinek sem fáj, ha a határon fel kell mutatnia 

az útlevelét. Az országhatárok EU általi 

eltörlése és ennek következtében az állam 

személyekre és árukra vonatkozó ellenőrzési 

lehetőségeinek a megszűnése azonban szörnyű 

következményekkel jár; többek között a 

bűnözés elterjedését, az illegális és káros áruk 

akadály nélküli behozatalát teszi lehetővé. 

Ismét szükségünk van értelmes határintézményekre, 

hogy megvédjük a lakosságot! 

SEMLEGESSÉG 

A semlegesség azt jelenti, hogy a semleges 

államnak saját külpolitikája van (mint a 

Svájcnak), amely minden katonai paktumon 

kívül marad és ezzel a békét szolgálja. 

Az EU-hadsereg által azonban, amelyben 

Ausztria is részt vesz, maga az EU is egy katonai 

paktum. Ez pedig közel áll a NATO-hoz. 

A legtöbb EU-állam egyúttal NATO-tag is, 

elsősorban a nagy államok. A semlegességet 

ismét az osztrák (kül)politika alapjává tenni 

csak akkor lehet, ha kilépünk az EU-ból. 

GÉNTECHNIKA MENTESSÉG 

Az előírt határtalan „piacszabadság” miatt 

egy EU-tagállam nem tudja megakadályozni 

a génmanipulált takarmány, „ipari 

burgonya” vagy készáruk behozatalát. Így 

ezek bekerülnek az élelmiszer-körforgásba 

akkor is, ha Ausztriában nem termesztenek 

génmanipulált vetőmagokat. Ez csak akkor 

megakadályozható, ha Ausztria ismét maga 

határozza meg élelmiszer törvényeit és 

ellenőrizheti határait. Ezt pedig csak akkor 

lehet, ha kilépünk az EU-ból. 

SAJÁT PÉNZNEM 

A nemzeti pénznemek nemzetköziesítése 

nem működik, ami a jelenlegi pénzügyi és 


gazdasági problémák lényeges oka. A pénzügyileg 

labilis országok deficitjének az átvétele 

pénzügyileg stabil országok által, ami az 

euró lényege, csak tovább rontja a helyzetet. 

Az euró mindenáron való megmentése 

egy időben behatárolatlan végtelen kezességi 

kötelességvállalás (védőháló) az EU nettó 

befizetői, mint Ausztria által, nem várható el 

az osztrák polgároktól. Amint Ausztria kilép 

az EU-ból, ismét bevezetheti saját pénznemét 

és ezzel is akadályozhatja a drágulást. 

Inge Rauscher 

Az EU-kilépésről szóló népszavazás meghatalmazottja, 

Zeiselmauer/Bécs, 2011. december 20. 

Az EU-kilépésről szóló népszavazás-kezdeményezés 

beadása 

Pártok Feletti Platform az EU-kilépéshez 


2011 december 20-án a belügyminisztériumban 

az előírásoknak megfelelően 

be lett nyújtva 9266 hivatalosan 

igazolt támogatási nyilatkozattal. (A törvény 

által megkövetelt szám 8032 nyilatkozat.) 


Pártok Feletti Platformjának a szóvivői 

tájékoztattak a belügyminisztériumban 

2011 december 20-án reggel 9 órakor történt 

hivatalos benyújtásról. A platform és több mint 

9000, a hivataloknak bizonyított támogatói 

demokratikus-jogállami úton kívánják egy 

szabad és független semleges Ausztria helyreállítását 

és a katasztrofális osztrák EU-tagság 

megszüntetését, amely a lakosság számára semmilyen 

formában nem elfogadható. 

Ausztria az EU egyik fizető mestere, de 

ennek ellenére az amerikai hitelminősítő intézetek, 

„a világ új urai”, akik felett nincs demokratikus 

ellenőrzés, egyre szkeptikusabban ítélik 

meg. Ezt a számlát elsősorban a kis- és középkeresetű 

osztrákok fizetik meg, mint ahogy az a 

„Statistik Austria” kutatásaiból kiviláglik. 

Ausztria jövője csak az ország gazdasági, 

kulturális és környezeti előnyeinek a figyelembe 

vételével képzelhető el, és egy olyan 

életmódra való áttéréssel, amely összhangban 

van a természettel, valamint a következő 

generációk és minden teremtmény javát szolgálja, 

aki ezen a mi egyetlen földünkön él. Az 

Európai Unió, mint a nagy konszernek igazgatóinak 

meghosszabbított keze, csak abban 

érdekelt, hogy a nemzetközi tőkeáramlás fő 

akadályát, a nemzetállamokat megfossza fő 

feladatától, a polgárok szociális védelmétől. 

Ez az „EU-gazdasági kormányzása”. 

Számos polgár azonban nem óhajt 

tovább az euró szavatossági csomag szolgája, 

azaz védőháló-fizető lenni és emiatt komoly 

bevételkiesést elszenvedni. 

Inge Rauscher, az IHU elnöke, az EUkilépésről 

szóló népszavazás-kezdeményezés 

Pártok Feletti Platformjának a nevében 

megjelent: Zeit-Fragen, 2012.01.23. 

További anyag az interneten: www. 

Uberparteiliches Volksbegehren fur den 

Austritt aus der EU 

Fordította: Vajta Dénes 

Nemzeti InternetFigyelő 


PÉNTEKEN KEZDIK NYOMNI 

A BALATONI KORONÁT 

Pénteken kezdik nyomni az észak-balatoni térség helyi pénzét, a 

balatoni koronát, amely várhatóan március végén kerül forgalomba, 

mondta Leitold László, a Kinizsi Bank vezérigazgató-helyettese 

csütörtökön a veszprémi közgyűlésben. 

Porga Gyula polgármester tavaly május közepén jelentette be, 

hogy helyi pénz bevezetését tervezik Veszprémben és térségében. A 

kezdeményezéshez csatlakozott Balatonalmádi, Balatonfüred és Várpalota, 

valamint három környékbeli község, Nemesvámos, Litér és 

Tihany. A bankjegysorról, amely utalványként fog működni, Porga 

Gyula csütörtökön úgy fogalmazott: „lehet, hogy nem a miénk az 

első helyi pénz, de a miénk a legszebb”. 

A Balatoni koronát Vagyóczky Károly, a Magyarországon forgalomban 

lévő papírpénzek tervezője mutatta be a közgyűlésben. 

Leitold László korábban közölte: a pénzkibocsátás monopóliuma 

Magyarországon a Magyar Nemzeti Banké, tehát a helyi pénz készpénzt 

helyettesítő utalvány. A helyi pénz forintfedezetét elhelyezik 

egy bankban, hogy az utalvány átváltható legyen forintra. 

A helyi pénztől általában azt várják, hogy az adott térségben plusz 

forrást, likviditást biztosítson a pénzforgalomban résztvevők számára. 

A sikeres kibocsátáshoz, forgalomba hozatalhoz kellő számú 

céget, önkormányzatot kell találni, és szintén kellő számú vállalkozást 

ahhoz, amely ezt fizetőeszközként elfogadja. 

Mint arról az Index is beszámolt, Sopronban már működik helyi 

pénz, a kékfrank, amely 2010 áprilisában jelent meg, kibocsátására 

létrejött a Ha-Mi Szövetkezet. Ez valójában egy utalvány, a forinthoz 

hasonlóan 500-as, 1000-es, 2000-es, 5000-es, 10 000-es és 20 

000-es címletekben nyomtatják. Az elfogadóhelyek egy része 5-15 

százalékos kedvezményt ad a vásárlónak kékfrank használata esetén. 

Az utalványok ellenértékét a Ha-Mi Szövetkezet a Rajka és Vidéke 

Takarékszövetkezetnél helyezi el betétként. Egy kékfrank-utalvány 

egyenlő egy forinttal, viszont 2 százalék plusz áfa jutalékot vonnak 

le attól az ügyféltől, aki ismét forintra szeretné visszaváltani a kékfrankot. 

A helyi pénzek iránt az utóbbi években nőtt meg a magyarországi 

érdeklődés, holott azokkal kapcsolatban – mint arra korábban a 

Magyar Nemzeti Bank is rámutatott – több fenntartást is meg lehet 

fogalmazni. Az MNB szerint ezek a helyi utalványok jogi értelemben 

eleve nem is pénzek, a használatuk nem növeli a gazdaságban 

lévő pénz mennyiségét, ráadásul hamisítási és ügyfélvédelmi aggályok 

is felmerültek a jegybank szerint. 

A német központi bank ilyen kezdeményezésekkel foglalkozó 

tanulmánya szintén arra jutott, hogy a helyi pénzek közgazdasági 

szempontból úgynevezett jóléti veszteséget okoznak. Ezt azt jelenti, 

hogy társadalmi költségeik magasabbak a hasznuknál, például azért, 

mert a készpénzhasználat drágább az elektronikus pénz használatánál. 

Az úgynevezett helyi pénzek Németországban zsákutcának 

bizonyultak, ezt támasztják alá a számok is: 530 milliárd forgalomban 

lévő eurókészpénz, valamint mintegy 7100 milliárd eurónyi 

számlapénz mellett csak 400-500 ezer eurónyi értékű helyi pénz van 

forgalomban. 

Forrás: Index/MTI 

PROLÓGUS 

Nemrég amerikai tudósok egy új tömegpszichózist fedeztek fel. A „csoportgondolkodás” 

(group think) névvel illetett patológiás kórtünet legfőbb jellemzője, 

hogy az általa megfertőzött egyének zsigerből elutasítják megcsontosodott rögeszméik 

kétségbe vonását, ráadásul pedig azokat, akik a csoporton kívül maradnak, 

elszigetelésre, befeketítésre, sőt – adott esetben – fizikai kiiktatásra ítélik. Jellemző 

módon a vallási fanatizmusok a csoportgondolkodásban szenvedők körében lelnek 

igazán kedvező táptalajra. „Aki nincs velem, az ellenem van”, deklarálta Jézus, 

megteremtve ezzel a másként gondolkodók üldözésének elméleti alapját. 


E szerint tudományosan is megerősítést nyert az a jelenség, amelyet 

Nietzsche „csordaszellemként” aposztrofált, és amelyben Határ 

Győző „az emberjószág azonosulási mániáját” látja. Noha az újonnan 

diagnosztizált szimptóma lényegénél fogva egyidős a közösségi 

létformával, napjaink modern társadalmában a tömegfogyasztásra 

szánt „egyengondolatot” sulykoló globális média vált a hivatásos 

terjesztőjévé. „In a time of universal deceit, telling the truth is a 

revolutionary act” (Orwell). 

Ugyanezen okból egy minden dogmatikával és ortodoxiával 

(vagyis a csoportgondolkodás kanonizált formáival) szemben álló 

szellemi irányzat csakis ünneprontó lehet a „demokratikus” gulágon. 

Ez különösen érvényes a tabutörő szókimondást, a szellemi nyitottságot 

és a gondolati eretnekséget saját lételemévé tevő európai Új 

Jobboldalra, amelyet inkább csak a referenciái miatt neveznek így, 

mert az általa védelmezett eszmék „jelenleg ugyan a jobboldalon 

vannak, de nem szükségképpen jobboldaliak” (Alain de Benoist). 

Elmekórtani értelemben idiótának számító egyedekből áll az 

emberiség döntő többsége, akik természetszerűleg szívesebben 

hagyják magukat elkábítani, mint felvilágosítani. Ők a saulista igehirdetők, 

a Nagy Fantom sameszai által magasztalt – merthogy a hit 

befogadására lehető legalkalmasabb – sancta simplicitas állapotában 

leledzenek. Nem csoda, hogy a teológusok dolga hálásabb, mint a 

filozófusoké. „A világ bolondjait választotta ki magának az isten, 

hogy megszégyenítse a bölcseket” (Saul). „A világ bölcsessége hitványság, 

ám jó a balgaság” (szintén Saul). „A zsidók jelt kívánnak, a 

görögök bölcsességet keresnek, mi pedig prédikáljuk a Krisztust” (a 

változatosság kedvéért ugyancsak Saul, aki előtt a bölcsesség nem 

állt különösebben nagy becsben, hiszen a philoszophia szó mindössze 

egyszer szerepel a leveleiben, akkor is az „üres csalás” szinonimájaként, 

ld. Kol. 2,8). Mindezt Tertullianus azzal fejeli meg, hogy a 

bölcsességet az eretnekség szülőanyjának nyilvánítja, miután Arisztotelésztől 

megtanulta, hogy a hitetlenkedés a bölcsesség forrása. 

Egyfelől „aude sapere” a kevesek, másfelől „ama nescire” a sokaság 

számára. A legtöbb ember elutasítja a „cogito ergo sum” karteziánus 

elvét. Nem gondolkodnak – csak vannak. Boldogok a lelki szegények, 

mert övék a mennyek országa, olvasható a Bibliában, amely a 

világ legolvasottabb könyve. Meg is látszik az emberiségen (Bognár 

József dixit). Thomas Paine szerint „amikor az obszcén történetek- 

ről, a kéjsóvár bujaságról, a kíméletlen kínzásokkal társuló kivégzésekről, 

a könyörtelen bosszúról olvasunk, amelyek végül is kitöltik 

a Biblia felét, következetesebb lenne, ha az ördög szavának, nem 

pedig az isten szavának neveznénk. A Biblia a gonoszság történelme, 

amely az emberiség megrontására és brutalizálására szolgál”. 

Olykor úgy látszik, mintha a történelmet a tömegek alakítanák, de ez 

csak optikai csalódás. Mindenkor és mindenhol a karizmatikus vezéregyéniségek 

által befolyásolt és irányított cselekvő kisebbségek mozgatták 

az eseményeket, miközben a bamba többség csak sodródott az árral. 

Többnyire ahhoz is gyávák az emberek, hogy boldogok legyenek, holott 

Periklész óta tudjuk, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság 

titka viszont a bátorság. Aki szellemileg sem képes önmagát felszabadítani, 

az nem méltó a homo sapiens antropológiai státusra. Nem elégedve 

meg a médiatikus úton megvalósuló gondolati szabványosítással, korunk 

orwelliánus „rendszergazdái” a szólás szabadságát is korlátozzák az ún. 

szájkosár-törvények révén. „A vélemény szabadsága mindenekelőtt a 

vélemény alkotásának és kinyilvánításának a szabadsága mindenki számára, 

még és különösen akkor is, ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzók 

véleményével. Az az ember, akinek nincs joga nemet mondani, 

csupán egy rabszolga” (Arthur Koestler). Manapság a világ államainak 

többsége nem tekinthető szabadnak, mert „egy szabad államban helyénvaló, 

ha mindenki azt gondolja, amit akar, és mindenki azt mondja, amit 

gondol” (Spinoza). Horribile dictu – napjaink abszolút tabujáról is, 

amelynek szentesítése érdekében a soá-bizniszben utazók kisajátították 

az eredetileg saulista érvényű „heresis est maxima opera maleficarum 

non credere” előírását. „A nagy filozófusok és a nagy tudósok azért tudtak 

nagy dolgokat megvalósítani, mert a kétely kulcsában mozogtak. 

(…) Óvakodjatok azoktól, akik nem kételkednek!” (Dario Fo). « La 

pensée ne doit jamais se soumettre, ni à un dogme, ni à un parti, ni à une 

passion, ni à un intérêt, ni à une idée préconçue, ni à quoi que ce soit, si 

ce n’est aux faits eux-mêmes, parce que, pour elle, se soumettre, ce serait 

cesser d’être.» (Henri Poincaré) 

Régóta kiderült már, hogy a „liberálisnak” mondott modern 

demokráciák csupán gazdaságilag szabadelvűek, minden más téren 

viszont a jövő zombiemberiségét előkészítő kísérleti laboratóriumként 

működnek. Az életmód uniformizált, a gondolkodás homogenizált, 

a levegő kondicionált – az emberek fejében lévő is. Minden 

globális folyamat a fajok, határok és hagyományok nélküli Új Világ, 

egy planetáris szabadpiac irányába vezet, ahol majd semmi és senki 

nem fogja akadályozni az áruk és szolgáltatások parttalan áramlását 

a „mindig többet!” jegyében zakatoló turbókapitalizmus igényeihez 

igazodva. Az egyénieskedés eltűnésre ítéltetett. Minden tekintetben. 

Delíriumnak tűnhet, de nagyon könnyen a közeljövő valóságává 

válhat egy Randall Kennedy nevű amerikai néger szerző vágyálma, aki 

a fajok közötti párkapcsolatokat (Interracial Intimacies) propagáló azonos 

című könyvében – saját szempontjából persze tökéletesen érthető 

módon (ld. eugenika) – kifejezetten pozitívnak tartja az amerikai fehérek 

elkorcsosulását (“mongrelisation”), mert reményei szerint ily módon 

eltűnnek majd a tiszta fajok, mindenekelőtt a fehér. Más kérdés, hogy 

a momentán egyedül üdvözítő „tudományos” álláspont szerint csupán 

egyetlen emberfaj létezik, és magától (?) értetődően a nem létező 

fehér faj teljesen egyenértékű a nem létező feketével. „I have a dream…”, 

mondta Martin Luther King, avagy álmodik a nyomor. 

Nietzsche szerint az isten előtti egyenlőség ötlete Szent Pál (alias 

Saul) pajesza alól pattant ki, nyilván az egyik epilepsziás rohama 

alatt (vö. Gal. 14,12-14). A Multi-Level Marketing feltalálója és a 

monoteizmus piacosításának topmenedzsere számára (akit athéni 

epikureus és sztoikus vitapartnerei a gúnyos „szpermologosz” – 

vagyis „szószátyár”, „mások hasába lyukat beszélő” – címkével illettek) 

mindegy volt, hogy a hívő ki fia-borja (vagy inkább szamara). 

Bárki jöhetett, csak gyarapodjék a nyáj. Micsoda nonszensz, hogy 

manapság vannak, akik Európát és az EU-t azért utasítják el, mert 

Alkotmányából kimaradt a kereszténységre való utalás. Ezek Európát 

úgymond „nemzeti keresztény” alapon vetik el, holott a keresz- 


tény univerzalizmus a nemzeti eszme par excellence tagadása. Elutasítani 

a szűkebb fajrokonságot, de befogadni az egész világot – a 

tudathasadás netovábbja! 

Ugyanakkor minden vallás negatív, ha egyetlen modellre akarja 

redukálni az embert, és minden hit zsarnoki, amely dogmákkal akarja 

korlátozni a megismerést. „Megjelentek a vallások a nemlét kultuszával; 

pusztítsuk el magunkat, hogy örökre megnyugodjunk a semmiben” 

(Nietzsche). IX. Gergely pápa szerint II. Frigyes császár – aki nyilván 

olvasta Averroest – azt mondta, hogy a világot három nagy csaló szédítette 

meg, ti. Mózes, Jézus és Mohamed, akik közül kettő dicsően halt 

meg (már ha a saját híveik általi meglincselés annak számít), de a harmadik 

gyalázatos módon múlt ki a keresztfán. „A keresztény egy rossz 

pogány, akit egy rossz zsidó térített meg” (Simone Weil). Rómát csak 

egy tömegneurózis révén hódította meg a saulizmus, a „proletárok zugbabonája” 

(Szentkuthy Miklós), amellyel a tudatlanok revánsot vehettek 

a tisztánlátókon és világos fejűeken, akiknek az intellektuális bátorsága 

elviselhetetlen sértést jelentett számukra, a korszak bolsevistáinak 

(Augustinusnak és cinkosainak) pedig lehetőséget teremtett arra, hogy 

kéjesen és szolgaian beleomoljanak a butaság örvényébe, megtagadván 

értelmüket és lemészároltatván mindazokat, akik elutasították az árulást. 

„Róma dicsősége, hogy az emberi társadalom problémáját teokrácia 

nélkül és természetfölötti dogma nélkül próbálta megoldani” (Renan). 

Svájci neurológusok megállapították, hogy a valóságtól elrugaszkodott, 

transzcendentálisba hajló gondolatvilág az agyban tárolt magas dopaminszint 

következménye, miközben az alacsony dopaminszint elemző, 

empirikus, kritikus szemléletmódot eredményez. Svéd kutatók a maguk 

részéről az agy magas szerotoninszintjével hozzák kapcsolatba a vallásosságra 

való hajlamot. Mindez magyarázatot adhat a prófétizmus, a szektamentalitás, 

az erőszakos evangelizációs késztetés, a mártíromság-keresés 

jelenségére is. „Minden vallás jó, de legjobb a legostobább” (VI. Sándor 

pápa). Minden szolgaságok leggyalázatosabbika a lelket rabszíjra fűző 

monoteizmus, amely a gyöngeség és a kollektív depresszió mozgalmaiból 

született, s mint ilyen, menekülés és felejtésmód: a világmindenség 

kirekesztése. E téren még a „tudományos szocializmus” prófétáinak is 

igazuk volt, amikor azt írták: „Az ilyen tan, amely a térden csúszás gyönyörét 

és az önmegvetést prédikálja, igen alkalmas derék szerzetesek 

számára, de energikus férfiak számára, méghozzá harc idején, soha” 

(Marx-Engels: Körlevél Kriege ellen, 1846). Ugyanígy gondolta Goethe 

is: „Nyomorúságos kontinens! Akárhova néz az ember, a kínhalál jelképét 

látja! Elviselhetetlen!” Az első keresztények megvető módon „bálványimádóknak” 

titulálták a pogányokat. Igazuk volt. A bálványimádás 

valóban egy pogány jelenség..., amely a pápák halálát kíséri. „A pogányok 

az életet istenítették, a keresztények a halált” (Madame de Stael). Egyébként 

pedig: a capita foetet piscis. Sapienti sat. 

Napjaink megváltozott geopolitikai konstellációjában az európai 

nacionalizmusok többé már nem egymás ellenségei, hanem egymás 

potenciális szövetségesei, mert a globalizmus egyformán fenyegeti 

mindnyájukat. „Az Ideában ismerhetjük fel az igazi hazánkat. Nem a 

közös föld vagy a közös nyelv, hanem a közös Idea köt össze” ( Julius 

Evola). Éppen ezért az európai identitárius-szuverenista erőknek 

nem az európai egységgondolat és a nemzeti identitások Európája 

(vagyis lényegében önmaguk) ellen kellene hadakozniuk, legfeljebb 

a Brüsszel által szimbolizált atlantista-globalista Európai Unió, illetve 

annak jelenlegi formája ellen. „Was mich angeht – denn ich sehe es 

langsam und zögernd sich vorbereiten – das ist das Eine Europa” 

(Nietzsche). „Wir denken nicht an das Europa von heute, das zu 

veraechtlich ist, um irgendwie gewertet zu werden. Wir denken an 

das Europa von Gestern, und an das, was sich aus ihm vielleicht 

noch einmal in einen Morgen hinüberretten wird” (Moller van den 

Bruck). „Europa wird erst zu seiner Wahrheit kommen, wenn es 

wieder es selbst wird, sich selbst bestimmt, sich als solches selbst 

behauptet, sich gegenüber fremden Anspruch selbst bewaehrt und 

sich in seiner Geschichte als es selbst verwirklicht und bewaehrt” 

(Sigrid Hunke). 

Gedanken sind zollfrei. Legalábbis ez lenne a normális állapot. 

Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy korunk legsúlyosabb 

problémái jobbára egy sajátos monoteista messianizmusból erednek, 

amely önmagukat ihletettnek vélő és valló próféták lelki ösztökéje, 

akik a mindenhatójuktól eredő küldetésüknek tartják az egész emberiség 

megtérítését és megrendszabályozását, attól a kényszerképzetüktől 

vezéreltetve, hogy ők az egyedüli igazság egyedüli letéteményesei, 

amely pedig egy nyilvánvaló abszurditás. A világ valósága összetett 

és megfoghatatlan. Ahány nézőpont, annyi igazság. Ha egy embercsoport 

véletlenül meg is szabadul a hamis isteneitől (és melyik isten 

nem az?), szinte azonnal bekövetkezik egy „demokratikus”, társadalmi 

vagy népi forradalom, amely ismét belemeríti a tömegeket kedvenc 

lételemükbe, a dogmatizmus, puritanizmus, tudatlanság, optimizmus, 

szadizmus, agresszivitás, a tévedés szolgálatában tanúsított hősiesség 

és a mártíriumra való hajlam katyvaszába. Már Ibsen megjegyezte, 

hogy az az ember, aki kimondja a valóságot, legott a „nép ellenségévé” 

válik. A tömegek gyűlölete a valóság iránt, amely egyetemes és állandó 

tényező, végül egészen lenyűgözővé válik. Lenyűgöző ugyanis a képzelet 

kincsestára, amelyet azért alkotott magának az ember, hogy elrejtse 

önmaga előtt a már Epikurosz és Lucretius által is felismert evidenciát, 

miszerint az élet csupán egy véletlen „baleset”, nincsen lélek test 

nélkül, és az emberiség ugyanúgy fogja végezni, ahogyan elkezdte: a 

kozmikus közönyben. A vallások és ideológiák csupán arra szolgálnak, 

hogy minderre fátylat borítsanak, és ezzel a jelek szerint egyfajta 

életfunkciót töltenek be a történelemben. Éppen ezért az MJM&M 

(Mózes, Jézus, Mohamed és Marx) Részvéttársaság nemcsak a népbutításra 

szakosodott, hanem a vigasztalásra is, mert – lássuk be a nyilvánvaló 

igazságot! – az emberiség inkább elviseli az inkvizíciót és az 

NKVD-t, mint hogy tisztán lásson. „El akarják venni az emberektől a 

világosságot s kárpótolni akarják avval az ígérettel, hogy majd az örök 

világosság fényeskedik nekik” (Ady Endre). A sovány Jézus és a kövér 

Marx a szívélyes imposztorok ugyanazon fajához tartozik (egyébként 

minden értelemben), és úgy viselkednek az emberrel, mint a szánakozó 

család a halálos beteggel, akinek semmiképpen sem szabad megtudnia 

a valós állapotát. Így aztán esetükben a nagy adagnyi vaskalaposság, 

elbizakodottság és (fajspecifikus) „csucpa” mellé némi szánalom 

is társul – a csordaállat iránt, aki nem akarja tudni, hogy mi vár 

rá. A tévedés tehát legyőzhetetlen, és örökké újjászületik az egymással 

rivalizáló egyházak, pártok és szekták végtelen formája alatt, amelyeket 

azonban mindig és mindenhol ugyanaz a közös akarat ösztökél: 

elhallgattatni azokat, akik megértették a lényeget… „Írj úgy, mintha 

egyedül lennél a világon és nem kellene az emberek előítéleteitől félned” 

(La Mettrie). Ezen a honlapon ebben a szellemben fogant írások 

találhatók. A szabad szellemek számára. Vox clemens in deserto. 

antidogma.hu 


AZ ANTISZEMITIZMUS VALÓDI OKAIRÓL 

(Kertész Ákos figyelmébe) 

Korunk egyik leghatásosabb tömegpusztító 

fegyvere a zsidóság kezében 

az antiszemitizmus vádja. Ez egy olyan 

halálos furkósbot, amit mindenki ellen 

bevetnek, aki valami oknál fogva nem 

hajlandó elfogadni az általuk egyedül 

üdvözítőnek előírt szabályokat. Szemükben 

már maga a kérdés felvetése is 

antiszemitizmusnak számít, ha valaki 

annak valódi okai iránt érdeklődik. 

Mi most mégis megpróbáljuk körbejárni 

ezt a számunkra, nem zsidók 

számára életfontosságú témát, bár 

régóta tudjuk, hogy nem az antiszemita, 

aki gyűlöli a zsidókat, hanem az, akit a 

zsidók gyűlölnek. 

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben. 

A Biblia ószövetségi része beszámol 

arról, hogy Noé legidősebb fiát Sémnek 

hívták. Sém leszármazottait Mózes 

könyve szemitáknak nevezi. Az idők Kertész Ákos 

folyamán ez úgy alakult, hogy az összes 

arabokhoz tartozó népcsoportot, vagy a velük rokon embereket Elő- 

Ázsiában, Észak- és Kelet-Afrikában szintén szemitáknak nevezték. 

Az arab népeknek semmi kifogásuk ellene, hogy rájuk még ma is 

a szemita gyűjtőfogalmat használják. Az ellen azonban erélyesen tiltakoznak, 

hogy a vér- és nyelvrokonaik közé a zsidókat is odaszámolják. 

Az arabok és zsidók lakóhelyük tekintetében közös területeken 

éltek Elő-Ázsiában és Afrikában, de ez nem vonatkozik származásuk 

rokon voltára. A tényt, hogy az arabokat a zsidókhoz származásilag 

nem köti semmi, az az ősi és kiolthatatlan gyűlölet is bizonyítja, amivel 

ez a két népcsoport mindig szemben állt egymással. 

Ha tehát a zsidók iránti ellenszenvet vagy gyűlöletet „antiszemitizmusnak” 

nevezzük, akkor ez az elnevezés téves. Valójában az antiszemitizmus 

kifejezés nem fedi azt, amit kifejezni akar. Ha antiszemitizmusról 

beszélünk, akkor semmi esetre sem az arab népek elleni 

hangulatkeltés nyer kifejezést. Az antiszemitizmus megjelölés már 

régóta csak azon ösztönszerű elutasítás gyűjtőfogalma lett, amivel a 

világ nem zsidó népei és fajai a zsidókkal szembenállnak. A zsidók 

iránti ellenszenvet kifejező „antiszemitizmus” szó a kortársai által 

sokáig szintén zsidónak tartott, de valójában német Wilhelm Marr 

„alkotása“. Marr 1879-ben írt egy tanulmányt a szemitizmus ellen, 

amelyben megpróbálja megindokolni a nem zsidók elutasító magatartásának 

okait a zsidókkal szemben. Az ő szóhasználatában jelenik 

meg először az „anti-szemita” kifejezés, ami aztán az idők folyamán 

teljesen átment a köztudatba. 

Marr eképpen foglalta össze az antiszemitizmus kialakulásának 

okait: 

„Az antiszemitizmus (értsd: a zsidók iránti ellenszenv vagy gyűlölet) 

nem egy véletlenül kialakult, vagy mesterségesen létrehozott dolog. Az 

antiszemitizmus abban a pillanatban született, amikor a zsidó először 

megjelent a nem zsidók látószögében. Már maga a zsidók testi megjelenésének 

csúnyasága is ellenszenvet váltott ki a nem zsidókban, de még sokkal 

jobban azok a lényegét tükröző negatív tulajdonságok, amelyek a zsidókat 

a nem zsidók számára gyűlöletre méltónak ítélték. A zsidó minden cselekedetében 

megnyilvánult, hogy a rossz, az aljas, az ördögi megtestesítője. Ha 

azonban a nem zsidó azt hiszi, hogy az ösztöne szavának elutasításával a 

zsidóval megegyezésre juthat, akkor ennek a vége mindig a felismerés: aki 

a zsidóval paktál, tönkremegy általa. Ezt tapasztalták egyes emberek, de 

egész népek is. Az ókor nagy kultúrnépeinek 

sírkövén ott áll a figyelmeztetés: Kihaltak, 

mert életüket összekötötték a sátánnal az 

örök zsidóban!“ 

Hogy az antiszemitizmus, a zsidókkal 

szembeni ellenszenv nem tegnap vagy 

ma alakult ki, azt korábban még maguk a 

zsidók is elismerték. A zsidó J. Kreppel az 

1925-ben Bécsben megjelet „Juden und 

Judentum von heute” (Zsidók és zsidóság 

ma) című dolgozatában így ír: 

„A zsidógyűlölet olyan régi, mint maga 

a zsidó nép. Már népisége bölcsőjénél, a 

világtörténelembe való belépésénél találkoztak 

Ábrahám fiai szomszédjaik és környezetük 

gyűlöletével.” 

Dr. Felix Goldmann rabbi is kénytelen 

volt beismerni, hogy az antiszemitizmus 

mindig is létezett. Az 1920-ban 

Berlinben megjelent „Vom Wesen des 

Antisemitismus” (Az antiszemitizmus 

természetéről) c. könyvében ezt mondja: 

„A régi római időktől kezdve mind a mai napig, minden országban, 

ahol a zsidókról és a zsidóságról egyáltalán tudomást szereztek, az antiszemitizmus 

létezése bizonyítható.“ 

A zsidó Dr. J. Fromer (Elias Jacob) szintén úgy jelölte meg az 

antiszemitizmust 1905-ben Berlinben kiadott könyvében („Das 

Wesen des Judentums” – A zsidóság természete), mint már mindig 

is létező jelenséget: 

„A zsidógyűlölet olyan régi, mint a zsidóság maga. Úgy követi, mint 

egy árnyék, tehát az emberek természetéből fakad.“ 

Azok a nem zsidók, akik hagyják maguknak bebeszélni, hogy az 

antiszemitizmus csak valami pillanatnyi jelensége bizonyos koroknak, 

jobban tennék, ha a szintén zsidó Ben Chaim 1938-ban Zürichben 

megjelent „Juda erwache! Proklamation an das jüdische Volk” 

(Ébredj, Juda! Kiáltvány a zsidó néphez) című könyvében leírtakra 

figyelnének: 

„Az antiszemitizmus semmi áron nem kortünet. Valóban olyan idős, 

mint Matuzsálem. Sem időhöz, sem helyhez, sem pedig valamely országhoz 

nem köthető, hanem ezektől függetlenül ott alakul ki, ahol a zsidók 

más népekkel érintkezésbe lépnek, és fejlődése vagy kiterjedése egyenes 

kapcsolatban áll a zsidó diaszpóra nagyságával az illető országban.“ 

A zsidók vezető személyisége, Theodor Herzl írja az 1896-ban 

Lipcsében megjelent „Der Judenstaat” (A zsidó állam) című alapvető 

művében: 

„A zsidókérdés létezik. Balgaság lenne tagadni. A zsidókérdés mindenhol 

létezik, ahol a zsidók érzékelhető számban élnek. Ahol nincs, oda 

bevándorló zsidók becipelik. Természetesen oda költözünk, ahol nem 

üldöznek bennünket. Megjelenésünk által kialakul az üldözés. Megjelenésünk 

váltja ki az üldözést.“ 

Azoknak, akik hagyták maguknak bebeszélni, hogy a zsidókat 

csak az ún. vallásuk miatt gyűlölik, a már említett Wilhelm Marr 

az 1879-ben Bernben kiadott „Der Sieg des Judentums über das 

Germanentum” (A zsidóság győzelme a germánság fölött) című 

nagy feltűnést keltett tanulmányában megmondja az igazat: 

„Nem a vallásuk miatt gyűlölték a zsidókat minden időkben. A zsidókkal 

szembeni haragnak más okai voltak. Mégpedig a zsidók irtózása 

az igazi munkától és a számukra törvényileg előírt ellenségesség minden 

nem zsidóval szemben.“ 


Hogy az antiszemitizmus okai magában a zsidóban keresendőek, 

ezt elismerte a zsidó Bernard Lazare is az 1894-ben Párizsban megjelent 

„L’ Antisemitisme” (Antiszemitizmus) c. könyvében. Így ír: 

„Ha a zsidók iránti harag és ellenszenv csak egy bizonyos országban és 

egy bizonyos időben létezett volna, könnyű lenne ennek a haragnak az okait 

megindokolni. Azonban pont az ellenkezőjéről van szó. Ez a faj a kezdetek 

óta az összes népek gyűlöletének a célpontja volt, amelyek között élt. Mivel 

a zsidók ellenségei a legkülönbözőbb fajokhoz tartoztak, egymástól nagyon 

távoli területeken laktak, különböző törvénykezéssel rendelkeztek, egymástól 

teljesen eltérő elveket vallottak, sem ugyanazon hagyományaik, sem pedig 

ugyanazon szokásaik nem voltak és nem hasonlatos szellem vezérelte őket, így 

muszáj az antiszemitizmus általános okait mindig magában Izrael népében 

keresni, és nem azokban, akik szembeszálltak vele.“ 

A zsidó dr. Leo Pinsker írja az 1882-ben Berlinben megjelent 

könyvében („Autoemanzipation“): 

„A zsidók azon népek medrében, amelyek között élnek, valóban 

egy heterogén elemet képeznek, amely semmilyen nemzethez nem akar 

asszimilálódni, ennek megfelelően szintén semelyik nemzettel nem tud 

jól kijönni.“ 

A már idézett zsidó Ben Chaim írja továbbá említett könyvében: 

„Amikor népünk az örök hűségesküt letette Jehovának, az volt a születési 

órája a legnagyobb és legszerencsétlenebb hazugságnak, amit a világtörténelem 

ismer. Mégpedig népünk kiválasztottságának a hazugsága. Ez 

volt egyúttal szintén annak a különös emberi gyűlöletnek a születési órája 

is, antiszemitizmusnak nevezve, amit a világ valaha is átélt…“ 

Hogy az antiszemitizmust nem mesterségesen hozták a nem 

zsidó emberiség közé, és hogy sokkal inkább az ösztönnek egy 

megnyilvánulását fejezi ki, a legmélyebb belső érzést, azt beismeri a 

zsidó Samuel Roth az 1934-ben New Yorkban megjelent „Jews must 

live” (A zsidóknak élnie kell) című munkájában. Ezt írja: 

„Itt csak tényeket szeretnék igazolni, hogy az antiszemitizmus olyan 

ösztönszerű, hogy egyszerűen az emberek egyik ősi ösztönének nevezhetjük, 

a legfontosabb ösztönök egyike, amelyen keresztül egy faj önmagát 

a teljes kiirtástól védi. Nem tudom elég erősen kihangsúlyozni: az 

antiszemitizmus nem az, amit a zsidók a világgal elhitetni próbálnak, 

egy előítélet, hanem egy mélyen ülő ösztön, amely minden emberrel 

veleszületik. Mint a létfenntartás minden más ösztöne, mindaddig ismeretlen 

marad, míg végül történik valami, aminek következtében felébred. 

Nem létezik egyetlen eset sem, ahol a zsidók az üldözőik haragjának 

keserű gyümölcsét nem érdemelték volna meg.“ 

Azt, hogy az antiszemitizmus nem valami átmeneti dolgot jelent, 

hanem sokkal inkább addig tart, ameddig zsidók a nem zsidók 

között élnek, alátámasztotta az ismert zsidó, Arthur Schnitzler is, aki 

a New Yorkban megjelent „The Literary Digest” c. lap 1930. október 

18. számában a következőket írja: 

„Az antiszemitizmus addig fog tartani, ameddig a zsidók zsidók 

maradnak, mivel az antiszemitizmus okait nem lehet soha megszüntetni. 

A zsidók mindig mások fognak maradni, és ezen okból elkerülhetetlenül 

mindig gyűlölve lesznek.“ 

A NAGY ZSIDÓ GYŰLÖLETRŐL 

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy a zsidók 

saját maguk hajtották végre a teljes önkizárásukat minden népközösségből. 

Mert lehetne-e ez az önkizárás teljesebb és tökéletesebb, 

mint ezt a zsidó Cheskel Zwi Klötzel a Berliner Tageblatt és a 

Jüdischen Rundschau kivételezett munkatársa gátlástalan nyíltsággal 

már az első világháború előtt Németországban megfogalmazott („Das 

große jüdischen Hassen” – A nagy zsidó gyűlölet) a Münchenben 

kiadott „Janus” című havilap 1912/13. évfolyamának 2. füzetében: 

„Semmitől sem félnek annyira a zsidóság oldalán, mint a nyílt és őszinte 

hitvallástól: az antiszemitizmussal, a zsidógyűlölettel zsidó oldalon egy 

minden nem zsidóval szembeni nagy gyűlölet áll szemben. Ahogy mi zsidók 

minden nem zsidóról tudjuk, hogy valahol a szívének egy szegletében antiszemita, 

és annak kell lennie, úgy minden zsidó létezésének legmélyebb alapja, 

hogy gyűlölője minden nem zsidónak. (...) Úgy hiszem, be lehet bizonyítani, 

hogy a zsidóságban létezik egy mozgás, ami az antiszemitizmus hű tükörképe, 

és hiszem, hogy ez a kép olyan tökéletes, amilyen csak lehet. És ezt én a 

‘nagy zsidó gyűlöletnek’ nevezem. Talán a kifejezés túl kemény, vagy jobban 

mondva nem pontos. Azonban fontos számomra, hogy az igazságot semmi 

áron ne halványítsam el. Ha beismerném, hogy ez nem gyűlölet, akkor a 

gyűlölethez legközelebb álló érzésről beszélhetnék, így had nevezzem mégis 

gyűlöletnek. Ha közöttünk valaki nem lelki vagy szellemi kasztrált, aki nem 

impotens gyűlölni, az részt vesz ebben a gyűlöletben. (...) A valóságban semmi 

sem élőbb bennem, mint a meggyőződés, hogy ha valami létezik, ami a világ 

összes zsidóját egyesíti, akkor ez a nagy, mindenek fölött álló gyűlölet.“ 

Ezen a helyen nem árt emlékeztetni az olvasót, hogy a zsidó 

Kornis Mihály néhány évvel ezelőtt miképpen fogalmazta meg ezt 

a mindmáig érvényes „nagy zsidó gyűlöletet“: 

„Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem 

valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk 

titeket, mint ti minket.“ 

Ezeket a zsidó írástudóktól származó vallomásokat, amelyekben 

elismerik, hogy az antiszemitizmus okait magukban a zsidókban kell 

keresni, újra és újra azon nem zsidók szeme elé kell tartani, akik még 

ma is azt hiszik, hogy a zsidókkal szembeni ellenszenv indokolatlan és 

igazságtalan. Annak, hogy a zsidók az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban 

az emberi együttérzésnek köszönhetően világszerte számtalan 

nem zsidó követőnek örvendezhettek, nem utolsósorban egyik fő oka, 

hogy mindig is értették a módját magukat „ok nélkül üldözött szegény 

zsidónak” feltüntetni, és közben a keresztény érzelmekre hivatkozni: szeresd 

felebarátod, mint önmagad! Hogy ebbe a felebaráti szeretetbe a nem 

zsidó emberiség halálos ellensége, a zsidó is be lett vonva, az csak a zsidók 

előnyét és a nem zsidók szerencsétlenségét vonta magával. 

És most sokan csodálkoznak, hogy egy közismerten magyargyűlölő 

zsidó – név szerint Kertész Ákos – őszinteségi rohamában azt 

vetette papírra a magyarságról, amit úgy általában a zsidók rólunk 

gondolnak. Köszönet illeti érte. 

Végül idézzük Liszt Ferenc prófétai meglátását 1881-ből: 

„Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók élnek, 

eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók megtűrése 

vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez hasonlóvá válik: egészség 

vagy örökös betegség kérdésévé, szociális béke vagy örökös levertség 

és láz kérdésévé.” 

A kérdés most már csak az, hogy a magyarság számára ez a pillanat 

mikor fog elérkezni. 

Dobszay Károly (Kuruc.info) 


A MAGYAR GENETIKUSAN ALATTVALÓ 

Kossuth-díjas, budapesti díszpolgár zsidó: genetikusan alattvaló, 

bűnös nép a magyar, mely se tanulni, se dolgozni nem akar 

Hazaért már, megpuszilta gyermekeit, vacsorázott, megitta borát, 

és kényelmesen elhelyezkedett a számítógépe előtti székben, kedves 

olvasó, hogy megtudja, mi történt ma a világban? Sort keríthet arra 

is, de azt mondják, önismeret nélkül mit sem ér az ember. Nézzük 

tehát esti olvasmányként, milyenek is vagyunk mi, magyarok, egy 

elismert, komoly író szerint. Aki nem akárki, hiszen a Kossuth-díj 

birtokosa (2008), fővárosunk díszpolgára (2002), Hazám-, Arany 

János- és József Attila-díjas, mi több, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel 

is kitüntették. Tudja, tehát mit beszél, s ilyen elismerések 

birtokában felelősségteljesen nyilatkozik. 

Nos, lássuk, milyen ember Ön, kedves magyar olvasónk. Tudja 

meg az alábbi levélrészletekből: 

A magyar genetikusan alattvaló. (...) A magyar a legsúlyosabb 

történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, 

hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan 

dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, 

és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, 

se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van 

legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. 

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért 

egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel 

ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, 

se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, 

hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is 

kapott soha föloldozást! 

Bizony. És ez nem azon régi idézetek közül való, mint pl. az, hogy 

a zsidó elem nélkül a magyar kultúra csak bőgatyából és fütyülős 

barackból áll, meg hogy tetemcafat a Szent Jobb, micisapka vagy tökfödő 

a Szent Korona – ez friss, meleg, ropogós, tegnapelőtti levél. Szerencsére, 

tehetnénk hozzá, hiszen nem nekünk kell bizonygatnunk, 

hogy a zsidó ugyanolyan ma is, mint volt tizenöt, húsz, ötven vagy 

ötszáz éve, ők kínálják tálcán a bizonyítékot rendszeres időközönként. 

Ez a mostani egyébként, amilyen jól talál a mi archívumunkba, 

annyira felesleges volt az ő részéről, de a fent említett haszna kétségkívül 

megvan. Történt ugyanis, hogy nemrégiben az egyik legundorítóbb 

magyargyűlölő Jordán-pozitív lap, az Amerikai Népszava főszerkesztője 

olvashatatlanul hosszú és unalmas ömlengésben bejelentette, 

hogy hiába az adományok, nem tudnak friss hírszolgáltatással harcolni 

a jövőben az Orbán-diktatúra ellen, de a véleményrovat marad. 

Ezt nem sikerült felfognia Kertész Ákosnak, s ennek köszönhetően 

született az alább teljes terjedelmében olvasható levele, melyben, 

bár elismeri, hogy „olyan üzenetet kár föltenni a társadalom 

kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem 

bírja fölkelteni” (micsoda freudi elszólás a saját lapjuk színvonaláról!), 

azon siránkozik, hogy neki nem lesz a továbbiakban ahol 

közölnie magvas gondolatait. Melyekkel persze ő is a diktatúra ellen 

harcol (de persze csak az „Orbán-diktatúra” zavarja, a Kádáréban 

elvolt, mint a befőtt, amint azt wikipédiás adatlapja is ékesen bizonyítja), 

csak éppen a fenét sem érdeklik az írásai, ahogy maga a lap 

sem, mint kiderült. Ezt is igen pontosan fogalmazza meg egyébként: 

„Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és 

akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg.” 

A magyarokról fentebb olvasható gondolatait csak mintegy mellékesen 

írja le, fő vonalvezetésként saját magán és az Amerikai Népszaván 

kívül harmadikként a baloldalt siratja, mondván, hogy eltértek 

az eredeti céloktól, és csak a lopás érdekli őket. (Ami annyiban 

igaz is, hogy valóban csak a lopásért élnek, annyiban viszont nem, 

hogy nem ez lett volna az eredeti cél. Ugyanakkor ha így gondolja, 

akkor csak azt nem értjük, miért állt ki többször is ennek a folyamatnak 

a főkolomposa, Gyurcsány Ferenc mellett – lásd itt vagy itt.) 

Aztán legyintve megállapítja, hogy nem is lehet mást várni tőlük, 

elvégre ők is csak magyarok, s „belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, 

ami emberré tesz minket (értsd: a kiválasztottakat): az 

empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret”. 

Nos, ilyen csodálatos emberek a zsidók, kedves olvasó (de hiszen 

ezt eddig is tudtuk korábbi itteni s mostani palesztinai tetteikből), 

és olyanok a magyarok, amilyennek az előbb e kiváló, sokszorosan 

kitüntetett férfiú leírta. 

„Szabad országokban a szabad embereket meg sem érinti az a problémakör, 

amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök” – 

írja egy helyen, s e mondata utolsó szavához kapcsolódó jókívánságainkkal 

át is adjuk a szót neki teljesen, hadd művelődjön a magyar, s 

ismerkedjen magával egy Kossuth-díjasunknak és díszpolgárunknak 

köszönhetően. Ha pedig netán nem tetszene, akkor ne feledje, ez azért 

van, mert a magyar bűnös, genetikailag alattvaló, és hiányzik belőle az 

empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret. 

KERTÉSZ ÁKOS NYÍLT LEVELE AZ AMERIKAI NÉPSZA- 

VÁHOZ 

Kedves Bartus Laci! 

Ez látszólag magánlevél, de én író vagyok, a magánleveleim 

(nagyon kevés kivétellel) is mind nyílt levelek, az én életformám az, 

hogy hangosan gondolkodom. 

Nem léptem be a Kohányi Társaságba, és a tagdíjaimmal nem 

járultam hozzá – anyagilag is – az Amerikai Népszava online fennmaradásához; 

azt hittem elég, ha cikkeimet ingyen küldöm el a lapnak. 

Tévedtem. Ma már tudom, belátom, és igyekszem jóvátenni. 

Aki egy kicsit is odafigyelt a publicisztikámra, tudja, hogy nemigen 

foglalkozom a Fidesszel, egyszerűen nem érdekel. Unom, mert 

tudom. Két-három éve tudom, és hiába ordítoztam, hogy vigyázat, 

közeledik, figyelmeztetésem hatásfoka minimális volt. 

Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem 

a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. „Ezért a népért úgyis 

mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!” 

Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, 

morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig 

az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak 

mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális „pártszocializmussal”, 

mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. 

És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert 

ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs. 

Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert 

pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke 

volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, 

ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok. 

A valóságos állatokra gondolok, vagyis ez nem erkölcsi ítélet, egyszerű 

ténymegállapítás. 

Ezért vagyok rémült, hogy ha még Te is berekeszted a szolgáltatást, 

végleg megszűnik számomra minden felület, és te tudod, hogy ez nem 

egzisztenciális kérdés. Nem ebből élek. Lassan semmiből se élek. 

Én nem vagyok a kapitalizmus híve, de azt tudom, hogy olyan 

üzenetet kár föltenni a társdalom kommunikációs csatorna hálózatára, 

ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni. Amire semmilyen 

kereslet nincs. (Ettől még nem abszolutizálom a piacot.) De kétségbeesve 

látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe, és 

amit én tudok, az nem kell senkinek, arra nincs vevő. Itt, ebben az 

országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik 

semmi, ha nem jelenek meg. 


Szabad országokban a szabad embereket pedig meg sem érinti az 

a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök. 

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: 

„ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” 

De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi 

bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent 

másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik 

a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem 

akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni 

nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, 

aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. 

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért 

egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel 

ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, 

se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, 

hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. 

Így aztán nem is kapott soha föloldozást! 

Mivel mindez a magyar jobboldal hitvallása, ideológiája, éthosza, 

csak a baloldal szelleme lenne képes változtatni rajta, csak a progreszszív, 

haladó, demokrata baloldal volna képes megváltoztatni, és ezzel 

megváltani a magyart, méltóvá tenni arra, hogy az európai közösségnek 

(kis áttétellel: a szabad világ közösségének) egyenrangú 

tagja lehessen. A nyolcvanas évek közepétől, Gorbacsov föllépésétől 

kezdve nem lehet a szovjet-bolsevista elnyomásra hivatkozni. 

Azóta a baloldal már önmaga felelős önmagáért, a magyarságért, 

az országért. Önmaga felelős azért, mert elherdálta minden pozitív 

szellemi vagyonát, teljes történelmi örökségét Dózsa Györgytől 

Petőfin és Adyn át Károlyi Mihályig, Bibó Istvánig, Nyers Rezsőig, 

a kelet-német turisták előtt a határt megnyitó Horn Gyuláig, az 

örökölt médiahálózatával és infrastruktúrájával együtt, hogy teljes 

tudatzavarban, szervezetileg lerobbanva, kifosztva, védtelenül áll a 

diktatúra támadásával szemben. De közben az egész baloldali elit és 

tisztikar, beállt a harácsolók, a korruptak, a tolvajok közé, elárulva 

nemcsak az eszmét, de konkréten a baloldal közkatonáit is, mert 

sebesülten és haldokolva hátrahagyta őket a vesztett ütközetek után 

a harcmezőn, és sorsára hagyta a védelmére szoruló civil lakosságot 

is. És ahelyett, hogy az utolsó töltényig harcolna a diktatúra ellen, a 

kiskapukon át menti a rablott vagyonát és az irháját. 

Mert belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré 

tesz minket: az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret. 

Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch 

Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces 

álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, 

barátomnak, elvbarátomnak is. 

Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?! 

Én várom az AN online visszatérését, énrám számíthatsz te is 

minden olvasóddal – olvasóinkkal – együtt, és hiszem, hogy találtok 

megoldást, és ha csak egy kicsi is múlik rajtam, és képes vagyok rá, 

segítek, ameddig bírok. 

Őszinte híved 

Kertész Ákos. 

Kedves Ákos, 

megtiszteltetés a leveled, ahogyan a cikkeid is azok, a barátságod is. 

Amint azt korábban is jeleztem, kizárólag a hírszolgáltatás áll le, vagyis 

az, ami pénzbe kerül. A híroldalak nem frissülnek a továbbiakban, 

amíg nem lesz rá fedezet, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben 

én vagy néhány önkéntes munkatársunk ezt meg tudjuk tenni. 

A website online hírújság funkcióját kell felfüggesztenünk, minden 

más marad. Így maradnak a publicisztikák is, ezért ha bármikor írást 

küldesz nekünk, az megtud jelenni, és megtiszteltetés lesz számunkra. 

Egyébként pedig tudod, hogy mennyire egyetértünk a leveledben 

írtakkal. 

Baráti üdvözlettel, Bartus László 

(Kuruc.info, forrás: Népszava.com) 

Aki azt hinné, hogy Kertész Ákos magyarellenes kirohanása elszigetelt, 

egyedi jelenség, annak kifejezetten ajánlott olvasmány az alábbi 

blogbejegyzés, amely Tóth-Grünwald Attila, saját bevallása szerint 

„kőbányai katolikus-zsidó gyerek” lírai önvallomása arról, miért is 

gyűlöli a hazáját. Az írásban bájos őszinteséggel keveredik a cionista 

hungarofóbia és a kültelki proli suttyóság – már csak ezért is úgy véljük, 

érdemes változtatás nélkül közölni. A bizarr irodalmi élményt 

csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk! 

“Magyarország! Eddig bíztam benned, hittem hogy lehet benned 

élni. De átbasztál csúnyán! Hagytad, hogy ez a törpe uszkár megint 

irányítson, elvegye tőled a köztársasági rangot, átírja a maga élvezetére 

az alaptörvényedet és kinevezzen az éledre egy disgráfiás, cintányéros, 

dróton mozgatott majmot. Hagyod, hogy a törpe uszkár a lakóidtól 

mindent elvegyen magának, és megpróbálja meggyőzni Őket hogy ez 

így jó! Ráadásul a haveri körébe tartoznak olyanok, akiknek a nyelvét 

szívem szerint kitépném a szájából és odaszögezném ahhoz az asztalhoz 

ahol éppen eszükbe jutnak ehhez hasonló gondolatok: 

„Hofi egyszer egy kabaréban földhöz vágta a díszmagyart, ez a 

hájas disznó, nem tudom milyen felhatalmazással” 

Nos bencsik andrásék (nem véletlen írtam kisbetűvel!) díszmagyarjait 

nem csak ledobnám hanem még le is pisálnám, és páros 

lábbal ugrálnék is rajtuk! Ezután pedig a két nagymenő publicista 

írót elvinném Ópusztaszerre, leültetném őket a semmi közepén egy 

asztalhoz, azt mondanám dedikálás lesz. Aztán beengedném a 64 

ÍGY GYŰLÖLTÖK TI: 

„lepisálnám a díszmagyart!” 

vármegye néhány aktivistáját, és csak annyit súgnék a fülükbe hogy 

az a két faszi az asztalnál zsidó és ott voltak az egyik kamiononon a 

buzifelvonuláson. Majd leülnék egy sátor mellett, és sörözve nézném 

ahogy megbeszélik egymással a problémát. A következő akcióm 

pedig az lenne, hogy ezt az abszolút elmebeteg színházi rendezőt 

meg valamikori igazgatót odaültetném az alaptörvény asztalához, 

odaragasztanám a kezeit az asztallaphoz, a lábait tűzőgéppel a szék 

lábaihoz rögziteném, és kötelezném hogy hangosan olvassa fel az új 

Alkotmányt! A nyelvével lapozhatna és ha egyszer is eltéveszti úgy 

vágnám tarkón péklapáttal, hogy hangosabban kongjon a feje mint a 

déli harangszó! 

Ezeket a figurákat is annak köszönhetjük, hogy Te nem álltál ki 

magadért és nem vetetted ki a testedből ezeket az igazi senkiházi 

szar alakokat! Persze még sorolhatnám a példákat. Említhetném a 

Vona-Novák-Zagyva triumvirátust akik éppen csak a horogkeresztes 

zászlót nem puszilgatják. Ezeket is hagytad a Parlamentedbe jutni, 

hogy aztán majd pár év alatt megerősödhessenek és a zsidókat,cigá 

nyokat,homoszexuálisokat, és úgy általában mindenkit aki nem tetszik 

nekik majd a felújított Margit-híd lábánál a Dunába lőhessenek! 

Szóval Magyarország... Eljutottál nálam arra a pontra, hogy azt 

mondhassam elég volt belőled! Rohadjál meg ebben a pöcegödörben, 

amit Kárpát-medencének hívnak. Ha a következő választáson 

már nem leszel, igazán nem foglak megsiratni mert nem érsz meg 

egy könnycseppet se!” 

wolfclaw.blog.hu – barikad.hu 


CARLOS LATUFF, A KARIKATURISTA 

Az „arab tavasz” és a palesztin ellenállás hőse 

Különös, de az „arab tavasz” néven 

elhíresült eseménysorozat egyik hőse 

alighanem egy 42 éves brazil karikaturista, 

Carlos Latuff lesz. A világhálón 

terjedő rajzai milliók gondolatait és vágyait 

fejezik ki, és további milliók szemét 

nyitották fel a Közel-Keleten zajló események 

lényegét kiválóan ábrázoló karikatúrái. 


A nagyszerű tehetségű brazil férfiú jelentős összegeket kereshetne, 

ha képességeit a cionista ügy szolgálatába állítaná. Ő azonban 

az elnyomott arabokkal – kiemelten a palesztin néppel – vállal szolidaritást. 

Rajzai mindenütt láthatók a Közel-Keleten zajló tüntetéseken, 

a demonstrálók plakátjain és pólóin. Maga Latuff azt mondja, 

ő első ízben ez év januárjában döbbent rá arra, hogy karikatúrái 

milyen népszerűek. Miközben a televízión keresztül nézte az egyik 

tudósítást az egyiptomi tiltakozásokról, egyszer csak felfedezte 

a saját, két nappal korábban készített, és az internetre felhelyezett 

rajzának másolatát a tüntetők magasba emelt tábláin. „Ekkor bizonyosodtam 

meg arról, hogy hasznos, amit csinálok” – jelentette ki a 

Reutersnak adott minapi interjújában. 

Latuff hazájában is több alkalommal szembekerült a hatóságokkal, 

mivel olyan rajzokat jelentetett meg, amelyek lerántották a leplet 

a brazil rendőrség erőszakos fellépéséről a szegényekkel szemben. 

A karikaturistát csak egy meglehetősen vékony vérségi szál köti az 



arabokhoz: egyik nagypapája libanoni származású, akit viszont nem 

ismert személyesen. A térségben két ízben járt. Először 1999-ben, 

másodszor pedig 2009-ben, és mindkét alkalommal ellátogatott a 

megszállt palesztin területekre, valamint a Jordánia és Libanon területén 

található palesztin menekülttáborokba. 

Palesztinai tapasztalatai arról győzték meg, hogy az elnyomás gépezete 

ugyanúgy működik mindenütt a világon. „A nyomor és szenvedés 

minden országban egyforma” – nyilatkozta a Reuters tudósítójának, 

utalva arra, hogy a brazil rendőrség ugyanolyan módszerekkel lép fel 

a brazíliai nyomornegyedek lakóival szemben, mint ahogyan az izraeli 

hadsereg elfojtja a palesztinok ellenállását. „A különbség legfeljebb 

annyi, hogy ott a nők eltakarják a fejüket, az emberek arab betűkkel 

írnak, és azokat az elnyomottakat, akik fegyvert viselnek, nem drogkereskedőnek, 

hanem militánsnak nevezik” – fejtegette Latuff. 

A brazil karikaturista szenvedélyesen támogatja a palesztinok 

igazságos harcát az izraeli megszállókkal szemben. A cionisták meg 

persze antiszemitáznak, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. Az utóbbi 

hónapokban a figyelme Egyiptomra összpontosult. „A legtöbb 

embernek fogalma sincs arról, mi történik Egyiptomban, és azt gondolják, 

hogy a Mubarak-rendszer bukásával beköszöntött a demokrácia. 

Ez azonban egyáltalán nem igaz” – jelentette ki Carlos Latuff 

brazil karikaturista a Reutersnek adott nyilatkozatában. 

Perge Ottó – Kuruc.info 



Európa csodálatos. Menj Bécsbe, s nézd meg Gustav Klimt képeit, 

igyál meg egy kávét Párizsban, csodáld az életet Toscana lankáin, állj 

meg a Tirrén-tenger partján vagy a Slieve League felfoghatatlan sziklafalánál, 

a skót felföldön vagy a Hortobágyon – látni fogod, hogy 

Európa csodálatos. 

Európa beteg. A lelkét veszejti el éppen. Sokan és sokféleképpen 

magyarázzák ezt a folyamatot, de egyre többen gondolják ugyanazt 

s ugyanúgy. 

A Liberation című francia lap (hozzá képest a Népszava egy nyilas 

újság) január 23-án hosszú interjút közölt Francois Hollande-dal, 

a francia szocialisták elnökjelöltjével, aki a jelenlegi közvéleménykutatások 

adatai szerint le fogja győzni Sarkozyt. Nos, Hollande az 

interjúban egyebek mellett ezt közli a francia közvéleménnyel: 

„Az én ellenfelem nem egy ember, nem egy párt. Az én ellenfelemnek 

nincs arca, mégis ő uralkodik rajtunk: ez pedig a nemzetközi 

tőke.” 

Íme hát, a leendő francia köztársasági elnök szavai a legbalosabb francia 

lapban. S talán nem véletlen, hogy ez az idézet nem futott be nagy karriert 

a hazai sajtóban, pedig a hazai sajtóban nagy karriert szoktak befutni 

a francia lapok cikkei, a nyugati politikusok szavai, ha Orbánt gyalázzák. 

De ha a leendő francia köztársasági elnök ugyanazt mondja, amit itthon 

az „antiszemita”, „Európa-ellenes”, „rasszista”, „soviniszta” címkékkel felruházott 

páriák, akkor a francia sajtó nagy barátja, Várkonyi Tibor bácsi 

nem siet közölni a Népszava olvasóival a hírt. 

Mert nem illik bele az itthoni világképbe. 

Mert az itthoni világkép szerint a nemzetközi tőke szent és sérthetetlen, 

s aki bántja, az nem lehet tagja az európai klubnak. 

Virtuális világban él a meghatározó európai értelmiség és újságírótársadalom, 

s abban élnek hazai követőik is. Már régen nincs az a világ, 

amelyben ők hisznek, már régen nincs mindaz, ami ellen ők kérlelhetetlenül 

harcolnak, már régen más a legfőbb ellenség, de ezt ők nem 

vallhatják be, mert akkor összeomlik az életük és a virtuális világuk. 

De a valóság egyre feszültebben figyel. „A törvény szövedéke 

mindig fölfeslik valahol.” S ha olvasgatjuk a nagy nyugati lapok cikkeihez 

írt olvasói kommentárokat, megint csak megnyugodhatunk: 

a nyugati ember is látja, tudja, érzi mindezt. Tudja, hogy „ami van: 

széthull darabokra”… 

De addig is Bolgár Györgyöt és Arató Andrást fogadja Brüsszelben 

Neelie Kroes, s meghallgatja a panaszt a magyar sajtószabadság végéről. 

Így természetes, hiszen Neelie Kroes része a rendszernek. A virtuális 

világ egyik legfőbb őre Európában. Ő a Mátrix Smith ügynöke. 

Őhozzá járultak panaszkodni az alsóbb beosztású értékhajléktalanok. 

A jézusi szeretet vallása és a szerves fejlődés 

helyett, ismét a monetáris diktatúrát választotta 

Európa.Valami ködös fejlődési ideált 

láthat maga előtt a brüsszeli adminisztráció 

és ebbe belerángatták a még a nemzeti és 

„demokratikus” választásokon nyerő, s részben 

jóhiszemű politikusokat is. Pl. Vaclav Klaus így 

nyilatkozott erről: „A pénzügyi unióra való 

áttérés újabb lépés az egyes európai országok 

szuverenitásának megszüntetéséhez.” Én talán 

annyiban módosítanám ezt a gondolatot, hogy 

már maga a közös pénz kialakítása is előrevetítette 

ezt az un. „szuverenitás megszüntető” célt, 

s ennek a végső állomása lesz az USE, tehát az 

Európai Egyesült Államok. 

EURÓPA 

TRAGIKUS TÉVEDÉS 

Ha egy kicsit is tájékozottak vagyunk, akkor 

megvilágosodhat számunkra az ok, hogy miért 

is van erre szükség. A pénzügyi világgyarmatosítás 

eszköze eddig a szabad pénzügyi spekuláció 

volt, tehát szabadon vissza lehetett élni 

a virtuális pénzteremtés jogával, amit a közjót 

szolgáló államoknak nem lett volna szabad 

soha átengedniük a gátlástalan haszonszerzésben 

érdekelt magánszférának. 

Ezt a szabad pénzügyi spekulációt roppantotta 

meg a pénzügyi luftballonok szabályozatlan 

fújogatása, amelyben megingott 

az egész világ pénzrendszere. Sőt még az is 

kiderült, hogy a virtuális pénzek kontrolálatlan 

kibocsátásának óriási a veszélye. Ám 

S a minap még jómagam is azt mondtam egy interjúban, hogy ha rajtam 

múlt volna, nem veszem el a Klubrádió frekvenciáját, mert hát 

virágozzék száz virág. Tévedtem. Senki sem vette el a frekvenciájukat. 

Azóta kiderült, hogy a pályázaton a minimális 55 millió forintos „kikiáltási 

árnál” kétmillióval ígértek többet, míg a győztes húszmillióval. S 

az nyert, aki többet ígért. Ugyanezek az értékhajléktalanok, akik most 

fellármázták Európát, és Smith ügynöknél előszobáznak, állandóan 

a versenyre hivatkoznak. Szerintük a verseny és a piac kell eldöntsön 

mindent. Bolgár 2009. október 28-án a Danubius és a Sláger rádió 

ügye kapcsán még ezt mondta: „Milyen alapon döntenek arról, hogy 

ki működtesse a rádiót, kapja meg a frekvenciát? Az egy verseny kérdése, 

nem lehet azt mondani, hogy Danubius és Sláger, illetve a tulajdonosok jól 

csinálták, ezért örökre az övék. Nem, ki van írva, hogy ennyi évre kapják 

meg, s utána egy pályázatot hirdetünk, aki a legtöbbet ajánlja, s a legjobb 

feltételeket, azét fogjuk elfogadni.” 

Tehát éljen a piac és a verseny – kivéve, ha saját magunkról van 

szó. Akkor nem érvényes mindez, akkor megyünk Smith ügynökhöz 

panaszra. 

Itt ér össze Hollande legfőbb ellensége és a Mátrix szolgálóinak 

aljassága. 

Itt érhető tetten, mi folyik Magyarország és a kétharmados többséggel 

megválasztott magyar kormány ellen. 

Európa csodálatos. És beteg. És még megmenthető. Csak szét 

kell zúzni a mátrixot, helyükre kell tenni a mátrix szolgáit, és meg 

kell nevezni a legfőbb ellenséget. Jó úton járunk. Bayer Zsolt 

a pénzügyi diktatúrát 

„üzemeltető” 

magánbankrendszer 

nem olyan új 

szabályozást akart 

bevezetni, amely 

saját lehetőségeit 

szűkítené, hanem 

olyat, amely a világ 

totális uralmához – 

tehát egy pénzügyileg 

irányítható világkormányhoz – vezet. 

Az európai pénzügyi unió csak egy földrészt 

egyesít most e cél érdekében, de ennek 

a hatása nagyon is kézenfekvő az emberi- 


EZT SZÍVLELJÜK MEG! 

Kedves Mindnyájatok! Ezt szívleljük 

meg, mert közeleg a „tél”! 

“Böjte Csaba ferences testvér gondolatai 

az előttünk álló időkről 

Gyermekeink nevelését felelősen vállaló 

testvéreim! 

Érdemes elolvasni a fenti írást. A Román 

államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből 

élünk. Mindenki látja, hogy a 

nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, 

pl. Görögország, Írország, Portugália... 

De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, 

hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, 

az angol modern oktatási rendszeren 

keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit 

nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek 

mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó 

világunkban, félő, hogy mint minden előbb 

– utóbb hozzánk is begyűrűzik. 

Elgondolkodtató!! 

Fel kell készülni arra az időre, mikor az 

állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta 

a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból 

élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket 

osztott szét az állampolgárok között. 

Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk 

is visszaáll az évezredes szokás. 

Az állam nem fog adni, osztogatni, 

hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti 

az adósságot, és ami marad, annak egy részét 

fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak 

látja. 

Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a 

kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi 

államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan 

átalakul minden, és egyszerre csak nagyon 

csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd 

akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet 

megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek 

nagyon ügyesen fel kell öltöznie. 

Erre kell tudatosan felkészülni! 

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel 

akarjuk készíteni a holnapra, – ezt jelentené 

a nevelés, – ismernünk kell a holnapot, és 

arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is 

jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán 

is megélő, az életet vállaló emberek 

legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük 

meg a „pusztai vándorlás hete” elnevezésű 

tábort 

Szovátán! És az „Ábel a rengetegben” 

nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük 

meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a 

ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. 

Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a 

mát látó hatóságok mennyire partnereink, 

az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent 

József-i értelemben vett szülők, becsülettel 

fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk. 

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot: 

1. Minden napközi otthont, minden 

családot kértem, hogy a konyhakert művelését 

vegye komolyan. Istennek legyen 

hála, házainkat látogatva nagyon sok szép 

kertet láthatok. A kertben termett hagymát 

fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, 

felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire 

zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, 

káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és 

sok más hasonló dolog, mind – mind elsőrendű 

oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt 

tőlünk számon, de az élet majd számon fogja 

kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is 

átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés 

van a házainkban, de ennek ellenére 

azt mondom, hogy ebben az irányban 

sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink 

a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, 

tartották el az államot is! 

Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény 

kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait 

itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk 

a gyermekeinket! Ez még fontosabb 

sok szempontból, mint az iskolák végtelen 

elméleti oktatása. 

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell 

tanítani az önfenntartásra. 

Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel 

krumplit szedni másoknak, és napszámként 

egy – egy zsák krumplit kaptak. Almát is 

szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom 

volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi 

munkákat. 

Nemcsak azért kell szépen a családok 

elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit 

együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek 

tanulják meg a munka által megtermett 

anyagi javak megbecsülését. Lehet, 

hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, 

de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok 

adása mellett átvállalják-e a számláinkat, 

a gyermekek fenntartási költségeit? 

És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 

év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó 

fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával 

fogják majd őket bezárni? 

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek 

ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket 

meglátni a természet adta adományokat. 

Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban 

a forrást, és azt szeretettel befogni egy 

kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, 

üstben ételt készíteni a természethez közeli 

állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. 

Az erdőben termett gyümölcsökből télire 

eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, 

finom hecserli lekvárt főzni, mind – mind 

olyan fontos feladat, mint a szorzótábla 

megtanítása, vagy az iskolában tanított más 

tantárgyak. 

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített 

rendszerekről le kell válni. A fűtést már több 

házunkban is átállítottuk fára. Házainkat 

biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, 

kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek 

engem is a fejleményekről, lássuk, mit 

tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek 

mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket 

szépen 

önfenntartóvá tegyük. Nem látok más 

utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így 

ség életében. Az eddigi világháborúk is a 

pénzügyi struktúrák láthatatlan kezének 

hatására alakultak ki, s a gazdasági válságok: 

ugyanígy. Ha tehát megvalósul a teljes 

európai központosítás a pénz manipulátorok 

elképzelése szerint és vezetésük alatt, 

akkor nem kell többé nagy világháborúkat 

indítani, mert elég lesz a világ népességét 

gazdasági módon – tehát az élelmiszer és 

„egészségügyinek” álcázott gyógyszeripari 

lobbik segítségével – szabályozni. A pénzügyi 

világgyarmatosítás ugyanis magát a 

pénz értékmérő szerepét használja ki arra, 

hogy egy parazita, s így értékteremtésre 

képtelen társadalmi kasztot helyez a hatalomba 

úgy, hogy a szerepüket valami fontos 

és nélkülözhetetlen tevékenységnek állítja 

be. Ezzel ember-milliárdokat téveszt meg, s 

azok szinte önként és dalolva mennek a tőke 

vágóhídjára. 

Nem valami baloldali marxista vagyok, 

tehát nem a fűnyírós egyenlőség híve, hanem 

a szerves fejlődésé –mondhatni engem kulturális 

kreatívnak is –, de az számomra is teljesen 

világos, hogy tragikus irányba vezeti az emberiséget 

a bankárkaszt pénzügyi diktatúrája. S 

az igazi tragédia az, hogy ennek a diktatúrának 

világon egyetlen és bevált ellenszerét, a magyar 

közjogi hagyományt nem továbbfejleszti most 

a hazai politikai osztály, hanem elhallgatja. 

Sőt, a törvénytelen államból megpróbál 

törvényest varázsolni úgy, hogy közben 

gazdasági szabadságharc címén feladja a 

szuverenitásunk maradékait is. A tragikus 

tévedés tehát egy látszólagos fejlődés irányába 

tett lépéssorozat, amely feladja azt 

az utat, amelyet számunkra – mint a tudás 

népe számára – kijelölt a történelem mozgatója, 

a Teremtő. Ezzel valójában eldobjuk 

magunktól a szerves fejlődést, s elfogadjuk a 

parazitizmus vérszívását, eltűrjük a ránk tett 

bilincseket. Sőt, mintha magunk bilincselnénk 

meg magunkat. 

Dr. Bene Gábor S. 


legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű 

fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, 

és nem távoli országok mágnásainak. 

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. 

Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis 

tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, 

locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább 

is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden 

házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell 

azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. 

Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan 

le kell faragja. A gyerekeinket is erre az 

egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell 

állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell 

a csapokat maximumra kinyitni kézmosás 

alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem 

vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat 

beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor 

újból vegyétek át. Ebben az irányban 

minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. 

Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy 

ebben az irányban tett lépésekről is be kell 

számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! 

Próbáljunk egy fenntartható rendszert 

működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni. 

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni 

a közelgő fagyos időtől, de fel kell 

készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól 

sem kell pánikolni, – senki nem tudja 

még, hogy mit hoz a holnap, – de szerintem 

bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári 

ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, 

mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak 

meglesz a böjtje. 

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.” 


BÉKÉSEN MENETELTEK A GYARMATOSÍTÓK- 

KAL A GYARMATOSÍTOTTAK 

A Békemenet Magyarországért való tüntetésen 

a következő mondatot lehetett olvasni 

az első sorban lévő vezér transzparensen – 

Nem leszünk gyarmat ! Az elmúlt 22 (+43 ) 

év, nagy részben magyarellenes és hazaáruló 

politikájának köszönhetően, már rég gyarmat 

vagyunk, és nagyon elegünk van a közel 

500 éve tartó elnyomásból !!! 

A gyarmatosított országokra nem jellemző, 

hogy rendelkeznének saját pénzügyminisztériummal- 

és nem szoktak 

rendelkezni a kormányzás- és a gazdasági 

felemelkedés legfontosabb eszközeivel – a 

pénzkibocsájtás, kamat-árfolyamszabályzás- 

és a hitelezés jogaival, mint ahogy 

Magyarországon is megszüntették a pénzügyminisztériumot 

és 1991-ben, az akkori 

kormány és Országgyűlés átadta a nemzetközi 

pénz- és háttérhatalomnak a pénzkibocsájtás 

és a fent felsorolt monetáris jogokat..! 

Az elmúlt 1,5 évben az Orbán kormány 

néhány jó lépése miatt (pl. a magyar nemzettől-néptől, 

az adófizető választó polgároktól 

független, idegen érdekeket szolgáló 

MNB elfogadhatatlan jogainak megnyirbálása, 

a kötelező magán-nyugdíjpénztár 

megszüntetése) a pénz- és háttérhatalom 

eszközei – a hiteltelen médiájuk, hitelminősítőik, 

az EU, az USA és az IMF gyakorol 

aljas nyomást Magyarországra, buta módon 

nem véve észre, hogy ebből hasonló módon 

fognak kijönni, mint ahogy a Szovjetunió 

jött ki 1956 után a szabadságharcunk eltaposásából 

!! 

Az emberek nagy többsége ezért ment ki 

a békemenetre és nem kezeit felrakó, a fehér 

zászlót kitűző, országunk érdekeit feladó 

bolsevista-globalista-neoliberális Fidesz- 

KDNP kormány miatt..! 

(A tüntetésen elhangzott az egri hős – 

Dobó István esküje, de Ő nem tűzte ki a 

fehér zászlót és nem tárgyalt a gyarmatosítókkal 

– a sírjában forog..!) 

Jól tudták ezt a Békemenet Fidesz közelivagy 

fideszes szervezői is (az elmúlt 22 év 

haszonélvezői – a globalista gyarmatosítók 

szekértolói, akik nagyon megkésve rádöbbentek 

a gyarmatosítás veszélyeire – amire 

1997 óta az agyonhallgatott írásainkban és 

tüntetéseinkkel folyamatosan figyelmeztettük 

a magyar társadalmat), ezért fura módon 

átvették az írásaimban gyakran használt szavakat 

– pártoktól független civil rendezvény 

lesz a békemenet, miközben rászervezték a 

tüntetésre a fogyatkozó, alultájékoztatott, 

félrevezetett, elvakult vagy haszonélvező 

Fidesz tagságot és szimpatizánsokat- és 

összemosták a kormány támogatásával..! 

A tüntetés egyik fő szervezője Bayer 

Zsolt, 2012 január vége felé arról beszélt az 

Echo tévében, hogy neki soha sem tetszett 

az EU – Én viszont biztosan emlékszem rá, 

hogy 2002 körül Solymáron a Klinger-hoff 

étteremben egy civil rendezvényen az EU 

mellett beszélt Bayer Zs... A rendezvényen 

felszólaltam és elmondtam a résztvevőknek 

és Bayer Zs.-nak, hogy nem szabad belépni 

az EU-ba mert a dolgok többségében nem 

a mi érdekeinket szolgálja és még jobban 

gyarmatosítják az országot..! A másik fő 

szervező Bencsik András internetes életrajzából 

tudható, hogy közel állt már több 

hiteltelen, elnyomó párthoz, de emlékszem 

egy jó cselekedetére is – 1997 november 

3-án ott volt a Kossuth téri magyar földért 

való tüntetésünkön, amikor a globalista 

és bűnös Kuncze G. izomagyú rendőrei 

26 bajtársunkat vittek el, többek között az 

56-os Pongrácz Gergelyt, Dr.Zacsek Gyulát, 

Síklaky Istvánt és Éliás Ádámot..! 

A Fidesz felső köréhez tartozó emberek 

közül 17-ről tudjuk, hogy MSZMP tag vagy 

vezető volt pl. Martonyi J., Matolcsy Gy., 

Pintér S., Stumpf I., Schmitt P., Járai Zs., 

Boross P., Csintalan S., Fónagy J., Pozsgai I., 

Kerényi I., vagy KISZ-titkár volt pl. Orbán 

V., Kövér L., Varga M., Deutsch T., vagy 

Hazafias Népfront alelnöke volt pl. Mikola 

I., az is tudható, hogy Szita K. együttműködött 

a III/III-as- és hármuk pedig pl. M.J., 

M.GY., J.ZS. a III/II-es osztályokkal, az 

egyikük a katonaságnál volt besúgó !! 

Azt is látjuk, hogy a Fidesz több jó dolgot 

átvett a programunkból-írásainkból, a Jobbiktól 

is, saját jó ötleteik közül is néhányat 

megvalósítottak, de sajnos számos nagy 

hibát és bűnt is elkövettek és elkövetnek ( 

Orbán V. 2011. március 15-i beszédében 

igazat is mondott – elismerte, hogy bűnöket 

követtek el az ország ellen !) pl. civil szemmel 

nézve olyan törvénytelen alaptörvényt 

fogadtak el, amely nem védi meg földünket, 

vizünket, természeti kincseinket, és nem 

rendelkezik arról, hogy csak a magyar állam 

rendelkezhet a monetáris és a fiskális jogok 

felett, nem teremtették meg a hiteles médiát, 

rossz választójogi törvényt akarnak hozni – 

nem akarják kizárni a csalási lehetőségeket, 

és most is olyan kiskapuk vannak a törvényekben, 

hogy napjainkig közel 1 millió hektár 

termőföld van törvénytelenül külföldiek 

kezében- és gőzerővel folyik az ingatlannak 

minősített tanyák – a hozzájuk tartozó termőföldek 

és az értékes önkormányzati ingatlanok, 

földek külföldiek által tört énő felvásárlása 

– a múlt héten a Magyarok Házában 

erről is beszélt Prof. Dr.Tanka Endre a kiváló 

szakember ( 1997-ben Dr. Zacsek Gyulával 

a szervezői voltunk a magyar földért való 

tüntetésnek és sikerült megakadályoznunk, 

hogy az akkori hazaárulók olyan törvényt 

hozzanak, hogy a földünk eladható legyen a 

külfödiek számára ! Ősi igazság – akié a föld, 

azé az ország, de jó ha tudják a gyarmatosítók, 

a törvényes – a Történelmi Alkotmányunk 

– a Szent Korona értékrend szerint – 

Alkotmánysértéssel jog nem létesíthető ) !!! 

Vajon a békemeneten vonuló, alultájékoztatott, 

becsapott, többségében alultájékozott 

– de jószándékú, becsületes emberek közül 

hányan tudták, hogy milyen magyarellenes 

törvényeket hoztak és hoznak a bal- és jobboldali 

farizeus és hiteltelen kormányok ??.. 

Minden értelmes ember tudja, hogy a 

baloldali globalista elnyomók – az MSZP, 

DK, LMP, 4-K és a Szolidaritás a nagyobb 

rossz – a civilek nem engedhetik meg, hogy 

ez az 5 erő hatalomra kerüljön, de ettől függetlenül 

mind a két neoliberális-globalista 

oldalt – a jobb oldali Fidesz-KDNP-t is 

méltatlannak és alkalmatlannak tartjuk az 

ország vezetésére !!! 

A Jobbik nagy részben arra a programra 

építette-építi programját és mondanivalóját, 

amit már előttük a Leleplező könyvújságban 

és program könyveinkben-füzeteinkben 

2000-körül megírtunk ( a vadhajtásaik nem 

tőlünk vannak ), de gyanús és problémás az, 

hogy miközben Vona Gábor jól írja a Barikádban, 

hogy összefogás nélkül összeomlás 

lesz, de az igazságot már nem írja hozzá, 

hogy Ő az, aki többszöri kérésünk ellenére 

sem hajlandó tárgyalni a pártoktól független 

civil elittel az ország helyzetéről- és a hiteles 

szervezetek és emberek összefogásának 

szélesítéséről..! Ha Vona G. rendelkezne 

a nagyság minden egyes tartópillérével és 

valóban alulról jönne, akkor a győzelmet 

meghozó összefogásra törekedne..!! ( ? ) 

1989 óta majd minden fontos civil megmozduláson 

részt veszek, de érdekes módon 

a 2009-ben alapított Fidesz közeli Civil 

Összefogás Fórum vezetőit 2009-ig sehol 

nem láttam.. A Fidesz előhúzta „a nagy sötét 

kalapból „ őket, és a vezetőjük egyik szervezete 

közel 3 milliárd Ft közpénz támogatást 

kapott... A 2000-ben alapított, alulról 

szerveződött Összefogás a Fennmaradásért 

Mozgalmunk ( ÖFEM ) egyetlen Ft közpénzt 

sem használt fel az elmúlt 12 évben. 

“ A történelem az élet tanító mestere – 

történelmünk folyamán nem volt arra példa, 

hogy egy külső hatalom elnyomása, vagy 

az ahhoz való igazodás ( pl. török, osztrák, 


német, szovjet, EU) valójában szolgálta 

volna Magyarország emelkedését és boldogulását..! 

Összefogó, összetartó nemzetet 

nem lehet hosszú távon elnyomni, eladósítani, 

kiárusítani, kifosztani, és demokráciának 

hazudott diktatúrában tartani..! 

AZ ÖSSZEFOGÁS ÉS A KÖZÖSSÉG 

EREJE MINDIG-MINDENHOL MIN- 

DENT ELDÖNT !!! „ 

2004-ben írtam a MILYEN IS VALÓJÁ- 

BAN AZ EU című megdöbbentő és beigazolódó 

tanulmányomat – a www.fennmaradas. 

uw.hu honlapon az EU-s menüponton olvasható 

!! Hiteles és több évtizedes gyakorlattal 

bíró pénzügyi szakemberek ( Pavics Lázárék 

) kiszámolták, hogy mindent beszámolva és 

összevetve az EU évente kb. 3-4 ezer milliárd 

Ft veszteséget okoz Magyarországnak ! Az EU 

csatlakozásunk-tagságunk – az a magyar gazdaság, 

pénzrendszer, kereskedelem, jogrendszer-törvényhozás, 

„demokratikus intézmények” 

és külügyek alárendelése a neoliberális, 

kizárólagos világuralomra törő nemzetközi 

pénz- és háttérhatalomnak, a multiknak és a 

tőke szabad árámlásának..!! Magyarországot is 

antidemokratikussan és törvénytelenül erőszakolták 

be az EU-ba pl. az ellenző civil szervezetek 

és 2-3 kisebb párt 1 forint állami pénzt sem 

kapott az EU csatlakozás ellenes kampányra – 

az ellenző szakértőinket néhány kivételtől eltekintve 

nem engedték be a tévékbe és rádiókba, 

miközben a csatlakozást támoga tó globalista 

pártok és szervezetek kb. 7 milliárd Ft közpénzt 

kaptak az államtól az igen kampányra, hiteltelen 

neoliberális-válságokozó szakértőikkel tele 

volt a nagyrészt magyarellenes és félrevezető 

média..!!! 

Az EU tagsággal Magyarország rosszul 

járt és jár !! Mi 2003-ban nemmel szavaztunk 

és kb. 1200000 röplapot szórtunk ki 

saját pénzből az EU csatlakozás ellen, de 

sajnos a félrevezetett emberek többen voltak 

és felelőtlen módon igennel szavaztak.. 

A magyar szavazók jelentős többsége nem 

ment el szavazni és az is lehetséges, hogy a 

szavazatok számlálásánál csaltak..! 

Dr.Halász Józsefnek kidolgozott javaslata 

van arra, hogy az EU-t hogyan lehetne a Szent 

Korona értékrend alapján a nemzetek demokratikus 

és igazságos Európájává tenni, csak hát 

a média agyonhallgatja ! Azt szokták csinálni, 

hogy amikor már soka tudnak az általunk rég 

leírt és beigazolódó értékekről, akkor előállnak 

a pártok, de leginkább a fideszes emberek ( pl. 

Orbán V., Bayer Zs. )- és úgy beszélnek róla, 

mintha a saját okosságuk lenne..! 

Sajnálatos, hogy az Echo Tv vezetői 

többszöri kérésem ellenére sem hívják meg 

a pártoktól független, lényeges dolgokról 

író-beszélő, hiteles civil szakértőinket ( 

kivételt képez Dr.Drábik J., akit néha meghívnak, 

mivel többször is nemzeti kormánynak 

nevezte az Orbán kormányt – ezzel a 

véleményével sokunk szerint nagy hibát 

követ el, a másik kivétel 2011 januárjában 

volt, amikor Drábik J.-sal voltunk a Hangos 

többség című műsorukban)..! 

Ezért arra kérjük Széles Gábor Urat, az Echo 

Tv tulajdonosát, hogy hívják meg Dr.Halász J. 

bajtársamat is az Echo Tv-be ! ( ? ) 

A többi nagy tévében, ugyanúgy mint 

az elmúlt években és évtizedekben sokszor 

elhallgatnak, félrevezetnek, atomizálnak, 

rombolnak, meghamisítják és meggyalázzák 

történelmünket, alig mutatnak valamit a 

több területen is világelső magyar kultúrából, 

miközben kiemelten népszerűsítik azt a nemzetet, 

amelynek egy jól meghatározható ( 

Dr.Drábik J. tanulmányaiban pontosan leírt), 

beteg lelkű és erkölcsű, magánpénzredszert, 

kamatot-kizsákmányolást kiépítő bankár 

része pénzelte Lenint, Hitlert, az elmúlt évtizedekben 

az általuk kialakított pénzuralmi 

globalizmussal világuralomra – világkormány-világállam 

létrehozására és Magyarország 

felvásárlására törekszenek..!! 

(Lásd februártól bővebben, a www. 

fennmaradas.uw.hu honlap címlapján – A 

rendszerváltás elkerülhetetlen című írásomban!) 

Szégyenletes és elfogadhatatlan az is, hogy 

56-szellemiségét farizeus módon felvállaló 

fülke forradalmárok, 2011-ben az MTVA 

élére kineveztek egy volt munkásőrt..! 

Ha rövid időn belül az EU nem teremti 

meg az egyenrangú, demokratikus és igazságos 

nemzetek Európáját, akkor a világ gyarmatosítását 

segítő EU-ból és a NATO-ból is 

ki kell lépnünk!!! 3. utas, nemzeti, civil, önellátó, 

független és semleges Magyarországra 

van szükség – Hasonló jóléti rendszerre, normálisan 

működő államra és demokráciára, 

mint amilyeneket Svájcban, Norvégiában és 

Izlandon is megteremtettek !!! 

Kelt: 2012. január 30-án, fergeteg havában 

Brindza András, ÖFEM 


DAVOS ÜRÜGYÉN 

Davos a globalizáció és a pénzvilág jelképe. 

A gazdaság és a gazdagok felvonulását és a világ jövőjéről szóló 

beszélgetéseinek helyszínét jelentő Világgazdasági Fórumot a svájci 

– német Klaus Schwab hozta létre 1971-ben. 

Azóta minden év elején itt találkoznak a pénzvilág, a nagytőke, a 

globális cég- és médiabirodalmak képviselői, a nemzetközi szervezetek, 

mint például az IMF és a Világbank vezetői, valamint az államés 

kormányfők, hogy a világ gondjairól véleményt mondjanak, és a 

jövő teendőiről vitatkozzanak. 

A CNN „elitista anomáliának” nevezte a davosi összejövetelt, 

amelynek címe idén: „A nagy átalakulás: az új modellek megalkotása” 

volt. 

A luxus körülmények között rendezett összejövetelen január 25. 

és 29. között 2400 politikai és gazdasági csúcsvezető jelent meg. 

A részvételi díj 40000 dollár (közel 9 millió Ft!). 

A részvételi díj megfizetése alól csak a vallási vezetők, az államfők 

és a nemzetközi szervezetek kaptak felmentést. 

Ez a részvételi díj eleve kizárja, hogy – mondjuk – egy véleményt 

mondani akaró szakember részt vegyen a rendezvényen. 

De nem is a pénz az igazi akadály, hanem az, hogy a rendezvényen 

való részvétel csak meghívás alapján lehetséges. 

A rendezvény velejárói kezdetek óta az antiglobalista, a cégek és a 

pénzvilág növekvő hatalma ellenes tűntetések. 

Ez az idén sem volt másképpen. 

A több százas tüntető csoportot vízágyukkal oszlatta szét a rendőrség. 

Később, ezres tömeg gyűlt össze Zürichben azzal a céllal, hogy 

Davosba menjen, de ezt könnygázzal és gumilövedékkel akadályozta 

meg a rendőrség. 

A híradások szerint az idei rendőri és biztonsági műveletek a II. 

világháború óta a legnagyobbak voltak az alpesi országban. 

Eközben a barikádokon belül tárgyaltak a konferencia résztvevői 

és próbálták meggyőzni magukat arról, hogy a világgazdaság problémáit 

képesek lesznek saját receptjeik szerint megoldani. 

A luxus rendezvény hasznával és hatékonyságával kapcsolatban 

érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a csúcsvezetők évenkénti világalakító 

gondolatai ellenére a világgazdaság helyzete évről évre romlik. 

Az a vissza-visszatérő gondolat, amely szerint a globalizáció az 

egyedüli értelmes fejlődési út, csak jobban kell csinálni, nem hoz 

gyakorlati eredményeket. 

Sőt nő a globalizáció kárvallottainak száma, amit bizonyít a kisszámú 

mesés gazdagságot felhalmozó világelit és az egyre szélesedő 

elszegényedő réteg közötti szakadék és a növekvő munkanélküliség. 

Ezért nő a rendezvény ellen tüntetők száma és aktivitása is. 

Azonban idén először, talán éppen a világ különböző pontjain 

zajló globalizáció- és megszorítás ellenes megmozdulások, közöttük 

is az amerikai vezetés számára egyre kellemetlenebb „foglaljuk el” 

mozgalom hatására a korábbiaktól eltérő hangok és kritikusabb értékelések 

is elhangoztak. 

A nyitórendezvényen szóba került, hogy a kapitalizmusnak jobban 

kellene szolgálnia a társadalom érdekeit. 

Ez megnyilvánulhatna például a cégek nagyobb felelősségvállalásában. 

Egy ausztrál szakszervezeti vezető így fogalmazott: „a növekvő 

jövedelmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, főleg a fiatalok 

körében bizonyítja, hogy a kapitalizmus cserbenhagyta a társadalmat. 

Az üzleti szféra elvesztette morális iránytűjét. Gátat kellene 

vetni a növekvő pénzügyi kapzsiságnak. Különben az egész világ 

veszélybe kerül.” Az állítások tényekkel igazolhatók. 

Ezek közül az egyik az európai fiatalok ijesztő mértékű munkanélkülisége. 

Olaszországban a 16 és 24 év közötti korosztály 28 %-a munkanélküli. 

Ez a szám Spanyolországban 51,4, Görögországban pedig 43 %. 

Az Eurostat szerint az Eurozónában 16,3 millió ember nem talál 

munkát. 

Az Eurozónában 10,4%-os a munkanélküliség, ami 1999 óta a 

legmagasabb érték. 

Európában 23 millióra nőtt a munkanélküliek száma. 

Az IMF előrejelzései szerint pedig, ha a dolgok nem változnak, 

akkor 2012-ben az eurozóna recesszióba fordul: – 0,5 % -os gazdasági 

összeszűkülés következhet be. 

De a világgazdaság helyzete is romlik. 2012-ben a világgazdasági 

növekedés és lassulni fog. 

Az európai gazdasági lassulás és a növekvő munkanélküliség fő 

oka a megszorítás. 

A megszorítások hatására ugyanis cégek mennek tönkre, ami 

elbocsátásokkal jár. 

A cégek tönkremenetele és a munkanélküliség csökkenti az 

állami bevételeket, és így gátolja az államháztartási hiány csökkentését. 

Az eurozóna recessziója pedig egész Európára, de különösen a 

függő kelet-európai országokra lehet drámai hatással. 

A jól képzett és munkát nem találó fiataloknak egyes politikusok 

azt a tanácsot adták Davosban, hogy hagyják el hazájukat és keressenek 

ott munkát, ahol van, például Németországban. 

Csakhogy ez nagyon veszélyes tanács. 

Korunkban, amikor a nemzetgazdaságok legfontosabb erőforrása, 

a versenyképesség növelés kulcsfeltétele a tudás és az innováció, 

a saját jövőjüket veszélyeztetik azok az országok, amelyek 

elvesztik tehetséges fiataljaikat. 

Görögországból az elmúlt két évben több tízezer jól képzett fiatal 

volt kénytelen elmenni. 

A tudásra vágyó országok ki is használják a számukra nyíló lehetőségeket, 

bátorítva a fiatalokat az emigrációra. 

Például az ausztrálok „képességvásárokat” rendeznek Athénban. 

A globalizáció és a liberális kapitalizmus válsága nyilvánvaló. 

Ezt ma már a kapitalista világ olyan szellemi központjai, mint az 

amerikai Harvard Business School is elismerik. 

Az egyetem lapjában, a Harvard Business Review-ban Meyer és 

Kirby az „Elszabadult, megvadult kapitalizmus”-ról ír. 

A világhírűvé vált „Bizalom” című könyv szerzője Francis 

Fukuyama így figyelmeztet: „valami furcsa dolog zajlik manapság a 

világban. 

A 2008-ban kezdődött globális pénzügyi válság, és az azt követő, 

jelenleg is zajló euro-válság az elmúlt 30 év szabadjára engedett 

pénzügyi kapitalizmusának terméke. Ebben a válságban egyre jobban 

széthullik a középosztály, amely mindez idáig a társadalmak szilárd 

bázisát jelentette”. 

A „The Economist” 2012. január 21-27-i száma pedig részletes 

tanulmányt közöl az államkapitalizmusról „A látható kéz” címmel. 

A cikk szerzője, Adrian Wooldridge így ír: „a nyugati liberális 

kapitalizmus válsága egy időben zajlik a feltörekvő országok államkapitalizmusa 

új és sikeres formáinak megjelenésével.” 

A „nagy átalakulás” valóban szemünk előtt játszódik le. 

Az új modellek megfogalmazása azonban nem sikerült Davosban. 

Láthatóan senki sem hitte, hogy a gazdasági növekedés hamar 

visszatér Európában. 

A The Wall Street Journal publicistája, Stephan Fidler így figyelmeztetett 

január 25-ki írásában: 

„Teljesen mindegy, hogy a bankárok, vállalati vezetők és kormányfők 

milyen messziről jöttek ide az alpesi luxus rendezvényre, 


hogy a jövőről beszélgessenek, az ő jövőjük is attól függ majd, hogy 

hogyan oldódik meg az EU válsága.” 

Schwab pedig azt tanácsolta Európa fiataljainak, hogy ne várjanak 

arra, hogy mások munkahelyet teremtenek a számukra. Tanuljanak 

meg vállalkozni, hozzanak létre mikrovállalkozásokat.” 

Ennek a gondolatnak a kapcsán újra felvetődött a kis- és középes 

vállalatok fontossága. 

Az „új modellekre” várókat azonban lehűtötte az IMF vezetője 

Christine Lagarde, aki a zárófórumon úgy fogalmazott, hogy mindent 

meg kell tenni a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és 

a nagyobb új érték előállítás érdekében, és ennek érdekében cselekedni 

kell. 

De nem mindenhol. 

Azokban az országokban, ahol az IMF jelen van, természetesen 

folytatni kell a pénzügyi szigort, a költségvetési hiánycsökkentést. 

Ezeket az országokat majd az húzza ki a bajból, ha a fejlettek gazdasága 

beindul. 

Ez a nézet gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kevésbé fejlett országoknak 

nem szabad tenniük semmit gazdaságuk fejlesztése érdekében. 

Arra szabad csupán várniuk, hogy a fejlettek eredményeitől függően 

majd – időbeli késéssel – náluk is beindulhat a gazdasági növekedés. 

Ez az elmaradottság állandósításának receptje. 

A davosi rendezvényt követte január 30-án az EU csúcstalálkozó, 

ahol visszatértek a Davosban is felvetett gondolatok: vagyis, hogy jó 

lesz óvatosabban bánni a gazdaságokat leültető, és a növekvő munkanélküliséget, 

elszegényedést okozó megszorításokkal, és inkább ösztönözni 

kellene a gazdaságot és munkahelyeket kellene teremteni. 

Ennek pedig leggyorsabb és legolcsóbb módja a KKV-k helyzetbe 

hozása. 

Most már csak az a kérdés, hogy hogyan? 

Mik legyenek az új modellek? 

A KKV-k támogatása vissza-visszatérő gondolat, a gyakorlatban 

azonban ennak ellenére alig történik valami. 

Pedig valamennyi hiteles kutatás szerint a KKV-k tudnának a leggyorsabban 

és legolcsóbban sok új, értelmes munkahelyet teremteni. 

Christine Lagarde davosi nyilatkozata után számunkra különösen 

fontos kérdés, hogy az IMF hajlandó lesz-e elfogadni, hogy a 

gazdaság élénkítését nemcsak a gazdag országokban kell jó szemmel 

nézni és bátorítani. 

Sőt, erre éppen ott lenne igazán nagy szükség, ahol a megszorításokat 

az IMF ultraliberális, ortodox nézetei kényszerítik rá az 

országra a hitelnyújtás feltételeként. 

Érdekességként álljon itt példaként, hogy milyen az államháztartási 

hiány és az államadósság helyzete néhány EU-s országban! 

Ország 

Államháztartási hiány Államadósság a GDP 

százalékában 2011-ben 

Ausztria -3,6 73 

Franciaország -5,8 89 

Nagy-Britannia -8,8 89 

Belgium -3,8 99 

Görögország -8,4 198 

Olaszország -4,0 121 

Hollandia -4,2 65 

Spanyolország -6,5 74 

Csehország -4,6 42 

Dánia -3,9 45 

Lengyelország -6,0 57 

Mint láthatjuk, legtöbb fejlett országban is jóval magasabb az 

államháztartási hiány, mint a mi 3 % körüli értékünk. 

Akkor vajon mi indokolja nálunk a „túlzott deficit” eljárást? 

Ennek tükrében vajon az IMF a hitelszerződés megkötésének 

feltételéül szabhatja-e a magyar államháztartási hiány további csökkentését? 

Ha ugyanis az IMF és hozzá csatlakozva az EU vezetői továbbra 

is úgy gondolják, hogy nálunk folytatni kell az államháztartási hiány 

csökkentését, miközben az eurozóna fejlett országai gazdasági ösztönző 

intézkedéssorozattal erősítik meg saját gazdaságukat, akkor 

ez gazdaságunk technológiai és tudásszintbeli felzárkózását és így az 

életszínvonal javulás lehetőségét is hosszabb távra fogja visszavetni. 

Az államháztartási hiány erőltetett és a körülmények ismeretében 

indokolatlan csökkentése ugyanis hosszútávon ható beruházási 

hiányt okoz máshol: például az új iparágak meghonosítása, az új 

technológiák bevezetése és a tudásteremtés, az oktatás és kutatásfejlesztés 

területén. 

Ez pedig gazdasági periféria szerepünket állandósítaná. 

Davosban az is elhangzott, hogy a „világ már soha nem lesz a 

régi”. 

Az az ország, amely a fejlettek közé akar kerülni, be kell, hogy 

kapcsolodjék a technonógiai fejlődés élvonalába. 

Ehhez tudás és innováció, azaz szinvonalas humán tőke kell. 

Ezért minden jól képzett, tehetséges szakember, aki értelmes 

munka hiányában elhagyja az országot pótolhatatlan veszteség. 

A legfontosabb feladatunk ezért csak az értelmes, nagy érték előállítására 

képes munkahelyek teremtése, és az innováció bátorítása 

lehet. 

Ehhez pedig végre tényleg helyzetbe kellene hozni a KKV szektort. 

Dr.Csath Magdolna, közgazdász egyetemi tanár 


GLEICHSCHALTUNG 

– azaz: Szíria, Irán és Magyarország a Gólem célkeresztjében 

Egyre jobban „fokozódik” a nemzetközi helyzet. Az orwelli „újbeszéd” 

nem tűr meg alternatívát, azaz mondhatnánk akár valódi másságot is. 

Szíriát és különösen Iránt már nemcsak „humanitárius beavatkozással” 

fenyegeti, hanem akár atomcsapásokkal is, ha nem alkalmazkodik 

a „nemzetközi közösség” rendjéhez. Bár Magyarországot egyelőre 

„csak” gazdasági megsemmisítés fenyegeti, közös számunkra a másik 

két országgal az, hogy mindhárom ország ősi civilizációk bölcsője, s 

mint ilyen különösen „veszélyes” az „új világrendre”. 

„Amikor 2001 novemberében a Pentagonban voltam, egy magas 

rangú tisztnek éppen kedve és ideje volt egy kis tereferére. Igen, még 

mindig Irak megtámadásával foglalkozunk, mondta. De volt ennél 

több is. Erről, mint egy ötéves tervről vitatkoznak, amely hét országot 

érintene, Irakkal kezdve, aztán jönne Szíria, Libanon, Líbia, Irán, 

Szomália és Szudán.” -Wesley Clark tábornok. 

Ez az idézet gyakran elhangzik az antiglobalizációs médiában, mert 

emlékeztetni szeretnénk az azóta részben már megvalósult terv gyökereire. 

Sőt a PNAC (Plan for a New American Century = Egy Új 

Amerikai Évszázad Terve) még ezt is évekkel megelőzi (full spectrum 

dominance = teljes körű dominancia). A józan tábornok a terv kiszivárogtatásával 

megakadályozni próbálta az őrült szándékot. Bár ez nem 

sikerült neki, de hozzá hasonló gondolkodású főtisztek ellenállásának 

is köszönhető, hogy még nem tartunk a 3. világháború sűrűjében… 

Most azonban a Gólem ráébredni látszik, hogy „már csak kevés ideje 

van”, mint ahogy az Apokalipszis könyvében olvashatjuk a végső időkről. 

Mielőtt a feneketlen pénzszivattyúk a világgazdaságot a végső összeomlásba 

sodorják, a Gólemnek cselekednie kell, mert különben, mint 

Andersen meséjében, rögtön kiderülne róla, hogy meztelen, azaz, hogy ő 

a problémák oka. Ezért kell további áldozatokat és bűnbakokat keresnie. 

A Szíria és Irán ellen irányuló növekvő nyugati nyomás számtalan 

fázisát élhettük át az elmúlt hónapokban. A szíriai kormányt továbbra is 

ellenzékének semmibe vételével, erőszakos megsemmisítésével vádolja. 

Több mint 5000 halálos áldozatot emlegetnek, de a fősodor média leggyakrabban 

elhallgatja, hogy a kormányerők soraiban is 2000 rendőr, 

katona esett el. Márpedig ez, mint az egyébként nyugat-orientált Arab 

Liga is megállapította, nem lehetséges normális tüntetések esetében. A 

Szíriába eljutó kevés független megfigyelő, de orosz diplomáciai források 

szerint is külföldi jól felfegyverzett zsoldosok állnak az események 

mögött. Iránt illetően szintén nyílt titoknak tekinthető, hogy a stratégiailag 

fontos helyeken véghez vitt robbantások és merényletek nyugati vagy 

izraeli titkosszolgálatok műve. Rendkívül sok gondot okoz az országnak 

Obama elnök múlt év végi rendelete az iráni központi bank ellen, amely 

az ország olaj- és gáz kereskedelmét végzetesen érintheti. Washington 

elérni látszik célját; az ország destabilizálása, ami után egy katonai támadás 

könnyebb eredménnyel számolhat. Már az eddigi embargó is lényegesen 

megnehezítette az irániak életét. Szeptember óta az infláció 60 százalékkal 

emelkedett, különösen jelentősen az utóbbi két hétben. Az iráni 

vezetés kénytelen volt határozottan reagálni. 

Irán helyettes elnöke Mohammad-Reza Rahimi december 27-én 

kijelentette: „Ha szankciókat hoznak Irán olajexportja ellen, akkor egy 

csepp olaj sem fogja elhagyni a hormuzi szorost. Az olajexport vagy 

mindenkinek a joga vagy senkié.” Irán már korábban figyelmeztetett, 

hogy amerikai vagy izraeli támadás esetén megtámadja az USA 32 

közel-keleti katonai támaszpontját és lezárja a hormuzi szorost. December 

28-án az iráni flotta parancsnoka kijelentette: „A hormuzi szoros 

lezárása könnyű feladat az Iráni Iszlám Köztársaság számára. Ezt a 

képességet kezdettől fogva beépítettük flottánk képességeibe.” Peter 

Symonds, a World Socialist Website-on megjelent cikkében helyesen 

állapítja meg, hogy „a média hallgat Washington nyilvánvaló módon 

képmutató viselkedéséről, amikor Irán nukleáris programját kívánja 

megszüntetni, miközben teljes erővel támogatja a Közel-Kelet egyetlen 

nukleáris fegyverekkel rendelkező államát, szövetségesét, Izraelt, 

amely agresszív háborúiról ismert.” „A rikoltó kettős mérce csak megerősíti 

a tényt, hogy Obama kardcsörtetése Iránnal szemben éppoly 

kevéssé a ‘nukleáris fenyegetésről’ szól, mint az Afganisztán és Irak 

elleni háborúk a ‘terrorizmusról’ vagy a ‘tömegpusztító fegyverekről’.” 

Bár az Iránra nehezedő nyomás már olyan idegességhez vezetett 

mindkét oldalon, hogy akár véletlenül is kirobbanhat egy már megállíthatatlanná 

váló háború, komoly megfigyelők szerint Washington 

először Szíriát akarja „integrálni a nemzetközi közösségbe”, azaz térdre 

kényszeríteni. Oroszország NATO nagykövete Rogozin már a líbiai 

válság csúcsán, augusztus 3-án kijelentette, hogy „A NATO katonai 

támadást tervez Szíria ellen, hogy megdöntse Bashar Al-Assad elnök 

kormányát és azzal a hosszabb távú céllal, hogy az Irán elleni támadáshoz 

egy hídfőt teremtsen… Ennek tervezése már teljes gőzzel tart”. 

Az orosz diplomata szavai máris beigazolódtak. London nem átallott 

közzé tenni egy a Henry Jackson Society által készített tanulmányt, 

amely azt javasolja a NATO-nak, vagy egy angol-francia-amerikaitörök 

koalíciónak, hogy először légi támadásokkal semlegesítse a szír 

légvédelmi erőket, majd szállja meg az országot. A tanulmány részletesen 

taglalja az esetleg fellépő nehézségekkel szembeni magatartást. 

Brit speciális (SAS) egységek a felkelő erőkkel karöltve hozzanak létre 

egy „biztonságos zónát Szíriában”, egy „szír Bengházit”, mint a további 

műveletekhez szükséges bázist, ahonnan a „szabad Szíria” rádióprogramját 

is sugározhatnák. Ami pedig a jogi hátteret illeti, „HJS” – egy 

a pénzoligarchia által 2005-ben létrehozott brit-amerikai ötletgyár 

– javaslata szerint már egy egyszerű „ENSZ-határozat, ami csak kritizálja 

az Assad rezsimet, használható lenne mint beavatkozási ürügy.” 

De mivel Oroszország és Kína a Biztonsági Tanács minden határozatát 

megakadályoznák, folytatják a tanulmány szerzői, az ENSZ 

közgyűlése alkalmazhatná az „Egység a békéért” nevű 377A számú 

határozatot, amelyet 1950-ben használtak a koreai beavatkozásra, a 

szovjet vétó ellenére. Sőt lehetne hivatkozni az ENSZ Irakban 1991- 

ben alkalmazott Operation Provide Comfort határozatára is, amelyet 

követett az Operation Northern Watch és az Operation Southern 

Watch határozat a kurdok és a déli iraki lakosság védelmére. A szerzők 

szerint a műveletek nem is kockázatosak, mert Oroszország nem fog 

katonailag beavatkozni, hajóhadának jelenléte Szíria partjai előtt csak 

„szimbólikus”. Putyint meggyengítette az ellenzék és tart az amerikai 

flottától, „nem avatkozna be egy nemzetközi katonai konfliktusba”. 

„Elég lesz egy kis amerikai, brit és európai nyomásgyakorlás, hogy a 

Kreml visszavonja hajóhadát Szíriából”. A végén „valószínűleg még 

hálásak is lesznek” az Assad rezsim megbuktatásáért. 

Ha az orosz vezetők „hálája” cinikus túlzás is, nemrégiben még 

határozott kiállásuk Szíria mellett meggyengülni látszik. December 

15-én ugyanis Amerika feladta 18 évig tartó ellenállását Oroszország 

WTO tagsága ellen. Ez lenne a harminc ezüst? Hiszen világos 

számukra, hogy ezután Irán következik. És utána? A leszalámizás 

Oroszország és Kína előtt sem fog megállni. 

Már Szíria sem lesz olyan könnyű falat, mint Líbia volt. Líbia 

mindig is elszigeteltebb és jelentéktelenebb volt mint Szíria, amelynek 

hadserege is lényegesen erősebb. Líbia 5 millió lakosával szemben 

Szíriának 23 millió lakosa van. Líbia nem rendelkezett háborús 

tapasztalatokkal, Szíria igen. Kadhafit az arab világ is egy furcsa 

különcnek tartotta, Assadról tudják, hogy apjával ellentétben nem 

hatalom-mániákus. Orvosnak készült és csak kötelességérzetből vált 

politikussá. Az arab világban az is ismert – amit nálunk a fősodor 

média elhallgat -, hogy garanciákat akart adni a nyugati kormányoknak 

a meghirdetett demokratizálás véghez vitelére. Visszautasítot- 


ták. A jelek szerint Teheránba a Nyugat a damaszkuszi úton készül. 

Thierry Meyssan emigrált francia arab-szakértő szerint Amerika 

már 2001 december 15-én Camp Davidban döntött Szíria lerohanásáról. 

Szerinte az angolszász politika az arab világ többszörös megosztására 

igyekszik, amelynek stratégiáját már a 19. századi angol 

gyarmatbirodalom alakította ki és amelyet Zbigniew Brezinski és 

Huntington tovább finomítottak. A Muzulmán Testvériséget például 

még a hirhedt angol M16 hozta létre, Nasser nemzeti modernizációs 

politikája ellen irányítva. Az Al-Kaidát az USA teremtette 

Afganisztánban a Szovjetunió elleni harcra. 

A Bloomberg News közölte hétfőn, hogy egy iráni delegáció 

hamarosan Brüsszelbe utazik, hogy tárgyaljon az EU-val az újabb 

szankciók elkerüléséről. Mindenki számára világos, hogy a hormuzi 

szoros lezárása, amelyen keresztül a világ olajkereskedelmének kb. 

60 százaléka zajlik le, teljes gazdasági visszaeséshez, még súlyosabb 

inflációhoz és káoszhoz vezetne Nyugaton is. Európa most megmutathatja, 

hogy nem amerikai báb. Lehet azonban, hogy a béke utolsó 

perceit éljük. A Gleichschaltung után, mint a 3. Birodalomban is, 

háború és terror következik. A gazdaságilag falhoz szorított Magyarországnak 

most kell kihasználni utolsó esélyeit. Vajta Dénes 

POKOLJÁRÁS ELŐTT 

– avagy hazánk a pénzkartell növekvő szorításában – 

Brüsszel Magyarország elleni hisztérikus 

kirohanásai és Orbán Viktor meghátrálása 

óta látszólag nincs kiút a további kifosztás 

és elnyomorodás elől, ami már hazánk megsemmisülésével 

fenyeget. A békemenet meglepő 

ereje, a tömegek tudatosodása azonban 

reményt adhat arra, hogy az EU-ból való kilépés 

melletti népszavazás sikerülhet. 

Műfajváltással, egy rövid kisfilmben 

jelenlegi helyzetünket és a kivezető utat a 

következő képsorral ábrázolhatnánk: 

1. kép: Orbán Viktor ál-Szent György 

lovagként a hétfejű sárkány szája felé tartja 

lándzsáját, amelyről a következő zászlócska 

függ alá: extra 2000 milliárd forint a nyugdíjpénztáraktól. 

2. kép: A sárkány kitátja száját és elnyeli a 

pénzt. Majd felüvölt: MORE! 

3. kép: Lovagunk leereszti lándzsáját, 

hátat fordít és odébb áll. 

4. kép: A hétfejű sárkány mind a hét 

fejéből lángokat lövell ki, amelyekben megjelennek 

elszakított országrészeink és legnagyobb 

feje előtt Csonka-Magyarország, még 

nem égve, de már lángoktól körülnyaldosva. 

5. kép: Magyar harcosok tömegei ébrednek 

fel egy hegy mélyében (szlovák és szlovén 

mondák!) és támadják meg a sárkányt, 

akit a földhöz szegeznek lándzsáikkal, 

amelyek zászlócskái a következő feliratokat 

viselik: No EU! No interest! Cum Deo pro 

patria et libertate! 

A hazánkat megsarcolni készülő IMF 

felől nem lehetnek illúzióink, kivált képen 

amiatt, hogy – amire nincsen precedens – 

már a tárgyalások megkezdését is romboló 

jellegű feltételek teljesítésétől tette függővé. 

A 2000-es évek elején már igencsak lézengő 

IMF az utóbbi években új erőre kapott. .. 

Nagy jelentősége volt ebben a 2008 óta 

egyre terebélyesedő válságnak. A kilencvenes 

évek végére, különösen a kelet-ázsiai 

válság óta már világossá vált a kamatfizető 

nemzetek számára az IMF valódi természete. 

Ettől kezdve nehezen tudott kölcsön 

adni. Szinte senkinek sem kellett. Ebben 

szerepet játszott az is, hogy az emelkedő 

nyersanyag-árakkal néhány ország – Brazí- 

lia, Venezuela, Algéria, Oroszország – vissza 

tudta fizetni adósságát és lélegzethez jutott. 

Az IMF által nyújtott hitelek 2003-ban még 

107 milliárd dollárt tettek ki, 2007-re 16 

milliárdra estek vissza. Egy év múlva mannaként 

jött számára a válság. 2009-ben a 

G20-ak a londoni csúcstalálkozón úgy döntenek, 

hogy a válság kezelésében az IMF 

növekvő szerepet kap. Tőkéjét 250-ről 750 

milliárd dollárra emelik fel. 2011 végén az 

IMF hitelkihelyezéseinek összege már 254 

milliárd dollárra rúg. Ismét beindul a kamatfolyam. 

Ez azonban nem elég. Január 18-án 

az IMF felhívást tesz közzé, miszerint újabb 

500 milliárd dollárra van szüksége az euróválság 

kezeléséhez. Az EU Bizottsággal és 

az Európai Központi Bankkal karöltve azt a 

trojkát képezi, amely a gyenge, eladósodott 

államokra kényszeríti hiteleit, de nem ezen 

országok, hanem saját maga (azaz fő részvényese 

az USA) és a bajba jutott privát bankok 

javára. Ezek a privát bankok legtöbbször 

német és francia bankok, ami megmagyarázza 

„Merközy” (Merkel-Sárközy – szerk. 

megj.) lázas tevékenységét. Az IMF pedig 

követeli a privatizációt, a közalkalmazottak 

elbocsátását, az adók növelését stb. 

Egyre inkább tetten érhető tehát egy ellenmondásos 

nyugati politika. A hitelminősítők 

leírják az eladósodott országokat, büntetik 

őket, mintha a cél az adósságmentesség lenne, 

holott a rendszer pont az eladósodást erőlteti. 

Különösen Magyarország esetében vált ez nyilvánvalóvá, 

bár kormányunk néhány szarvashibája 

megkönnyítette „munkájukat”. Hazánk 

válaszút elé érkezett. A nyílt szembeszállás 

katasztrófába vezetett volna, de a további engedékenység 

is lassú, sőt egyre gyorsuló megsemmisülésbe 

vezet. Van-e kiút? Igen, van, de 

csak addig, amíg a rendszer nem lép át a nyílt 

diktatúrába. Az pedig nincs messze, hiszen az 

ESM, amit nagy sietséggel 2013 tavasza helyett 

már az idén júliusban be akarnak vezetni, nagy 

mérföldkőt képez ezen az úton. A hétfői brüszszeli 

csúcson megjátszott optimista hangulat és 

néhány pozitívnak látszó intézkedés ezt igyekszik 

elhomályosítani. Gyorsan kell tehát kihasználnunk 

az egyelőre még létező demokratikus 

álarc által nyújtott lehetőségeket. Csak egy 

példát. Észrevétlen maradt, hogy kormányfőnk 

derekasan állta ugyan a sarat a Magyarországot 

és új alaptörvényét lefasisztázó EU-Parlament 

képviselőkkel folytatott vitában, de elmulasztott 

egy kínálkozó, nagy lehetőséget, amely 

hazánk megtépázott imázsát néhány jól elhelyezett 

szóval fényesen helyreállíthatta volna. 

Ha Orbán Viktor felhívta volna az ellenünk 

acsarkodók figyelmét arra, hogy a demokrácia 

alapismérve a hatalommegosztás, nyilvánvalóan 

mindenki buzgón egyetértett volna vele. 

És hol láthatjuk Európában ennek első, fényes 

példáját, amely kb. ötszáz évvel megelőzte 

a többit? Ez – ma már könnyen bizonyíthatóan 

– a magyar történelmi alkotmány. Ez a 

néhány szó lehetett volna az a tükör, amitől 

Bogár László szerint a pénzhatalom leginkább 

retteg. Ez a siralmas mulasztás arra is fényt vet, 

hogy mit kell elvárnunk egy igazi államférfitól, 

mert valójában csak az lehet „victorious” 

(győztes). Nemzetével való azonosulás zsigeri 

tulajdonsága kell legyen, messze a taktikázás, 

számítgatás előtt. Felhívnám a Fidesz-rajongók 

figyelmét, hogy e tekintetben Vona Gábor 

különb, mint idoljuk. Amit Orbán Viktor az 

EU-Parlament előtt említésre méltónak talált: 

„Magyarország mindig a szabadságharcosok 

földje volt, mai is az, és mindig az is lesz”, banalitásával 

inkább lejáratja hazánkat. Kivált képen 

azért, mert ő maga gondoskodott róla, hogy ne 

így legyen. 

Nem szabad szétaprózni erőinket, és 

a helyesen az EU-ból való kilépés mellett 

tervezett népszavazást most csak a „fináncpaktum” 

ellen fordítani. Lehet ugyan, hogy 

ez könnyebben megnyerhető lenne, de ez 

csak egy ütközet, ha egy lényeges is, míg az 

EU-kilépés majdnem egy megnyert háborúval 

lenne egyenlő. Nemcsak mi, a világ is 

válaszút előtt áll. Egyre többen látják, hogy 

az alternatíva: vagy ők, vagy mi. A pénzhatalom 

nem ismer kompromisszumot. 

Talán éppen azért, mert tudja, hogy hatalma 

mennyire törékeny, homokra épülő. Amit 

most kétségbeesetten próbál alábetonozni, 

mert úgy gondolja, hogy iszonyú bűnei 

miatt nem nyerhet kegyelmet. Ámokfutása 


során előbb vagy utóbb elérkezik a híres 

banánhéjhoz. 

Az 5. kép kivitelezése csak nehéznek 

tűnik. Öntudattal, összefogással megvalósítható. 

Nem leszünk egyedül ezen az úton. A 

világ közvéleménye egyre inkább velünk fog 

tartani. Az osztrák EU-ellenzők már december 

20-án benyújtották a kilépésről történő 

népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Mi 

sem várhatunk! 

Vajta Dénes 



DAVID C. KORTEN: PÉNZKÓRTAN 

Pénz kontra jólét 

Pénzvilágunk ahelyett, hogy jólétet teremtene, kiforgat még 

meglévő vagyonunkból is: közösségeinkből, ökorendszereinkből és 

termelő infrastruktúránkból 

Mi ez az őrület? A gazdaság látványosan növekszik. Újabb és 

újabb rekordok dőlnek meg a tőzsdén. A média attól hangos, hogy 

az USA gazdasága ismét a legversenyképesebb a világon. Arról biztosítanak 

bennünket, hogy gazdagabbak vagyunk, mint valaha, és 

gazdagságunk napról napra tovább növekszik. 

De azt is mondják, hogy nincs elég pénz rá, hogy biztosítható 

legyen gyermekeink számára a megfelelő oktatás, az egészségügyi 

ellátás és a szociális védőháló a szegényeknek, a környezet, a természetvédelmi 

területek megóvása, a munkavállalók létfenntartását 

garantáló bérezés, a közalapok életben tartása a művészetek és a 

közszolgálati rádiók érdekében, vagy megfelelő mértékű nyugdíjellátás 

az időskorúak részére. A hivatalos bölcselkedés szerint: ha gazdagabbak 

vagyunk is, többé nem tudjuk viselni mindannak a terheit, 

amiről egyszer már azt gondoltuk, hogy természetesként jár nekünk. 

Hogyan lehetséges ez? Mi romlott el? 

Egy gyors tipp. A probléma minden bizonnyal a legkevésbé sem 

a pénz hiánya. A világ szinte belefullad. A világ 450 dollármilliárdosának 

összesített vagyona nagyobb, mint az emberiség felének éves 

összjövedelme. 

A probléma a következő: egy rabló természetű pénzügyi világrendszer, 

amelyet az az egyetlen késztetés vezérel, hogy még több 

pénzt csináljon azoknak, akiknek már egyébként is temérdek van 

belőle, nagy gyorsasággal meríti ki tényleges tőkénket – az emberi, 

a társadalmi, a természeti, sőt fizikai mivoltunkban rejlő tőkénket -, 

amelyektől jólétünk függ. 

Az igazán aggasztó az, hogy közülünk oly sokan váltak készséges 

cinkosaivá annak, amit a legjobban a pénznek az élet ellen vívott 

háborújaként lehet leírni. Ez részben abból fakad, hogy képtelenek 

voltunk felismerni, hogy a pénz nem egyenlő a jóléttel. A jólét 

valami olyasmi, aminek igazi értéke szükségleteink kielégítésében 

és vágyaink beteljesítésében rejlik. A modern pénz csak egy számjegy 

egy darab papíroson, vagy egy elektronikusan rögzített adat egy 

számítógépen, amely a társadalmi konvenciók által tulajdonosának 

követelést biztosít valódi vagyontárgyakra. Zavarodottságunkban a 

pénzre koncentrálunk és elhanyagoljuk azokat a dolgokat, amelyek 

ténylegesen biztosítják egy jobb élet fenntartását. 

Meghökkentő, hogy nyelvünk is milyen nehézzé teszi a pénz és 

a valódi jólét közötti kritikus különbség kifejezését. Képzeljük el, 

hogy egy lakatlan szigeten találjuk magunkat egy szál egyedül, semmink 

sincs, ami az életben maradásunkat biztosíthatná, mindössze 

egy hatalmas börönd, tömve százdolláros bankók kötegeivel. Minden 

azonnal világosabb lesz. 

Néhány évvel ezelőtt, amikor Malaysiába látogattam, találkoztam 

az erdőkért felelős miniszterrel. Malaysia erdőpolitikáját fejtegetve 

elmondta, hogy kiszámította, mennyivel jobban járna az ország, 

ha teljes mértékben kiirtanák az erdőket, s az eladott fából szerzett 

tőkét egy bankban helyeznék biztonságba, ahol szépen fiaztatnák 

azt. A pénzügyi előny számottevő. Egy kopár, az élet jeleit nem 

mutató holdbéli táj villant át az agyamon, egy olyan világ, amelyet 

csak bankok népesítenek be, amelyek hű számítógépeikkel az idők 

végezetéig nem csinálnak egyebet, mint számítgatják az erdők kiárusításából 

megszerzett profit kamatait. 

A pénz és a jólét közötti különbség nem csupán annak fontos, aki 

egyszer csak azon kapja magát, hogy balsorsa egy lakatlan szigetre 

vetette. Alapvető jelentőségű annak megértéséhez is, miért igaz az, 

hogy egy nemzetként minél több pénzünk van, annál kevesebb valós 

dolog és forrás felett rendelkezünk. Ez egyben kulcs a globális gazdasági 

rendszer mélyben rejlő kórtanának megértéséhez is. 

PÉNZKÓRTAN 

Most képzeljünk el egy olyan modern pénzgazdaságot, amely két 

egymással összefüggő alrendszert foglal magába. Az egyik teremti 

a jólétet. Ez tartalmazza a gyárakat, otthonokat, farmokat, boltokat, 

a szállítási és hírközlési infrastruktúrát, a bolygó természetes termelőrendszerét. 

Az emberek dolgozni járnak a gyárakba, kórházakba, 

iskolákba, üzletekbe, éttermekbe, kiadókba és egyéb helyekre, hogy 

olyan javakat termeljenek és szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek 

fennmaradásunkhoz szükségesek. A másik alrendszer termeli és 

osztja el a pénzt, kényelmes mechanizmusként szolgálva a jólét 

megosztásához. Egy egészséges gazdaságban a pénzrendszer a jólétteremtés 

engedelmes szolgájaként működik, produktív befektetésekbe 

szétosztva a valós tőkét, és hozzájárulásuk mértékében jutalmazva 

mindazokat, akik produktív tevékenységet folytatnak. 

Egy egészséges gazdaságban nem a pénz a domináns érték, s nem 

is az egyetlen domináns médiuma a cserének. Valóban, a gazdaság 

egészségének egyik legfontosabb mutatója az elkötelezettség és a 

viszonosság aktív gazdaságának megléte, amelyben az emberek egy 

csomó hasznos dolgot tesznek meg egymásnak anélkül, hogy bármilyen 

pénzügyi hozadékot várnának is el eközben. Az ilyen önkéntes 

hozzájárulás teremti meg és tartja fenn a bizalom és a kölcsönös 

gondoskodás rendszerét, amelyből bármely egészséges család, 

közösség vagy társadalom társadalmi tőkéje képződik. 

A kór akkor hatol be a gazdasági rendszerbe, amikor a pénz – 

amely egyik oldalról a kereskedelem elősegítésének alkalmas eszköze 

– az egyének és a társadalom életcéljának meghatározójává lép 

elő. Az emberi, társadalmi és természeti tőke – amelyektől a társadalmak 

jóléte függ – feláldoztatik a pénzcsinálás oltárán. Azok, akiknek 

már van pénzük, azok költségére prosperálnak, akiknek nincs. 

Ez egy társadalmi kórtan, amelynek a neve: finánckapitalizmus. 

Amikor a pénzeszközök és tranzakciók gyorsabban bővülnek, 

mint a valódi javak bősége, ez erős jele annak, hogy a globális gazdaság 

betegeskedik. Egy a McKinsey and Company által készített 

tanulmány megállapítása szerint 1980 és 1992 között az OECD fejlett 

országaiban a pénzügyi eszközök kétszer gyorsabban gyarapodtak, 

mint a mögöttes gazdaságok, és a tanulmány optimistán előre 

jelezte, hogy a jövőben a pénzügyi növekedés háromszorosa lesz 

a gazdaság valós outputja növekedésének. [William Greider, One 

World, Ready or Not – (Egységesült világ, vajon itt van-e már); New 

York: Simon and Schuster, 1997, 232 old.] Valóban, ahogy a maláj 


miniszter megjegyezte, a globális gazdaságban a pénz sokkalta gyorsabban 

növekszik, mint a fák. 

Továbbmenve, a legnagyobb profit azokhoz kerül, akik tisztán 

csak a pénzzel foglalkoznak. Az 1996-os év vonatkozásában az USA 

hét legnagyobb bankjának részvényesei átlagosan 44 százalékos osztalékot 

arathattak. Azok a befektetési alapok, amelyek pénzügyekre 

specializálódtak, 26,5 százalékos hozamot könyvelhettek el, amelylyel 

alaposan maguk mögé utasították valamennyi ipari ágazatot. A 

felkapottabb ipari részvényekre specializálódó alapok kénytelenek 

voltak beérni a szerény második hellyel a maguk 21 százalékával. 

A pénz növekvő dominanciája jól tetten érhető az emberi kapcsolatok 

növekvő elanyagiasodásában is. Nem is olyan régen, még 

az állítólagosan legfejlettebb országokban is a felnőtt népesség fele 

anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgozott az otthona és a közössége 

fennmaradásáért. Egy egészséges gazdaságban ezek a legalapvetőbb 

és legfontosabb funkciók között szerepelnek. Ma tipikusan két felnőtt 

által felvállalt két-három fizető állás szükséges egy háztartás 

fenntartásához. A gyermekgondozás és a házvezetés vagy elvégzetlen 

marad, vagy fizetett bébiszitterek és bejárónők feladata lesz. A 

közszolgáltatások az erre a célra fordítható közpénzek mértékéig a 

közalkalmazottak munkájává válnak. Ahogy a rokoni gondoskodás 

társadalmi tőkéje kimerül, a családi és a közösségi élet rendetlenségbe 

zuhan. 

PIRAMISOK, LÉGGÖMBÖK ÉS A GLOBÁLIS KASZINÓ 

A közelmúltban Albánia nemzeti válságba jutott annak következtében, 

hogy egy csalárd piramisjáték összeomlott. A piac útvesztőiben 

jártas nyugati emberek hitetlenkedve szemlélték az albánok naivitását, 

amellyel olyan „befektetési” ígéretek csapdájába estek, ahol 

amellett ígértek havi 25 százalékos hozamot, hogy semmilyen valós 

üzleti aktivitás nem volt a dolog hátterében. A nemzeti méreteket 

öltő spekulációs őrület során a parasztok eladták a birkanyájaikat, a 

városi lakosok pedig a lakásaikat, hogy részesei lehessenek az erőfeszítések 

nélkül elérhető jólét mannahullásának. Az elkerülhetetlenül 

bekövetkező összeomlás általános lázadást, gyújtogatást és fosztogatást 

robbantott ki, amikor az albán kormány képtelennek bizonyult a 

kárvallottak kárpótlására. 

Azok, akik hajlanak kinevetni az albánokat naivitásukért, először 

gondolják meg, hogyan reagálnának az olyan javaslatokra, melyek 

szerint a társadalombiztosítási hozzájárulásokat azon a részvénypiacon 

kellene befektetni, amely még Alan Greenspan, a Szövetségi 

Bank elnöke szerint is alaposan túlértékelt. Az olyan árfelhajtó spekulatív 

pénzügyi léggömb, amely a befektetéseket messze a tényleges 

értékük fölé hajszolja, kicsit több, mint egy klasszikus piramismódszer 

kifinomult variációja. 

A léggömbökbe való befektetés a szerencsejáték egy formája, és 

nem teljesen naiv. Ki törődik vele, ha nincs is semmi mögötte? A 

léggömb maga a művelet. A trükk az, hogy tegyünk nagy téteket, 

de még a kipukkadás előtt szálljunk ki. Ez az idegek játéka. Az egész 

ügymenet akkor válik igazán izgalmassá, amikor a bankok elismerik 

ezeket a valójában inflálódott pénzügyi eszközöket, és hitelezéssel 

újabb spekulációs tőkét pumpálnak a rendszerbe, ami tovább emeli 

az árakat. Ez a folyamat – melynek során kölcsönöket vesznek fel 

azért, hogy azokat léggömbökbe fektessék – a kulcs ahhoz, hogy 

a pénzügyi jólét növekedése gyorsabb legyen, mint a valós jólété. 

Továbbmenve, amikor egy magasan szárnyaló léggömb kipukkad, és 

a bankok ott állnak behajthatatlan követeléseik tekintélyes portfolióival, 

a kormányok már nem tehetnek mást, mint hogy kezesként 

közbelépjenek a bankcsődök elkerülése érdekében – ahogy ezt az 

USA kormánya is megtette a Nagy Gazdasági Világválság idején és a 

legutóbbi hitelválság kapcsán is. Ez megint csak pénzátutalást eredményez, 

adott esetben az adófizetőktől a pénztulajdonosokhoz. 

A léggömbökre való fogadás csupán egyike azon nyeréssel 

kecsegtető játékoknak, amelyekkel a globális pénzügyi kaszinó 

magához csábítja a játékosokat. Vannak olyan lehetőségek is, hogy 

rövid távú ármozgásokra lehessen spekulálni, egyidejűleg adjanak 

és vegyenek különböző piacokon pillanatnyi árdifferenciákból való 

profitálás szándékával, és származékos ügyletekre tegyenek. Ma 

már a közgazdászok játszi könnyedséggel képesek levezetni, hogy 

az ilyen ügyletekkel tulajdonképpen milyen jól is jár a társadalom. 

Közelebb járunk azonban az igazsághoz, ha kimondjuk, hogy mindezek 

csupán a legális tolvajlás formái, melyek révén egy kisszámú 

okos a társadalom valós vagyonához való jogokat kisajátítja a maga 

számára, miközben inkább annak kifosztásához járul hozzá, semmint 

építéséhez. 

A TŐKE FELÉLÉSE A PÉNZCSINÁLÁS KEDVÉÉRT 

William Greider legújabb könyvének [One World, ready or Not – 

(Egységesült világ, vajon itt van-e már)] megállapítása szerint a részvénytársaságok 

abba a csapdába estek, hogy a befektetési alapokért 

versenyre kelnek a tisztán pénzügyi világ – a várható hozamokat 

tekintve gyakran jóval kecsegtetőbb – játékaival. A társaságok azon 

ritka kivételt képező részétől eltekintve, amelyek igazán bevezetett 

slágertermékekkel és különleges piaci pozícióval rendelkeznek, egy 

szabályozatlan globális gazdaságban a többségnek nemigen marad 

más választása, mint hogy gazdasági és politikai súlyát felhasználva 

megpróbálja költségeit egyre növekvő mértékben áthárítani 

a közösségre. Egy globális versenygazdaság dinamikája kedvez a 

költségáthárításnak, mivel a munkavállalókat és a közösségeket egy 

életre-halálra vívandó küzdelembe kényszerítve ugrasztja egymásnak. 

A társaságok által felkínált munkalehetőségekért folytatott küzdelemben 

a munkavállalók és a közösségek rákényszerülnek valós 

erőforrásaik kimerítésére még nyereségesebbé téve ezzel magukat a 

cégeket. 

A pénzpiac nyomásának engedelmeskedve a társaságok: 

–– 

Kimerítik a társadalmi tőkét azáltal, hogy a termelést olyan régiókba 

helyezik át, ahol a korábbinál jóval alacsonyabb a bérszínvonal, 

vagy az ezzel való fenyegetés révén megtörik a szakszervezeti 

ellenállást és leszorítják a béreket. A produktív tevékenységek 

hozama így a dolgozó ember zsebe helyett a pénzemberébe vándorol. 

Továbbá a bizonytalan és ráadásul a családi létfenntartáshoz 

elégtelen fizetést nyújtó munkalehetőségek mellett való 

állandó ön- és családfenntartási törekvés kiváltotta stressz a családok 

széthullásához, az erőszak elburjánzásához vezet, és a társadalom 

társadalmi tőkéjének kimerülését eredményezi. 

–– 

Kimerítik az emberi tőkét azáltal, hogy fiatal nőket alkalmaznak, 

mint például a mexikói maquiladorákat, olyan feltételek mellett, 

amelyek három-négy év után teljes fizikai kiégésükhöz vezetnek. 

Amikor aztán látászavaraik támadnak, allergiásokká válnak, veseproblémáik 

adódnak és az állandósult stresszhatások felmorzsolják 

teljesítőképességüket, lecserélik őket friss fiatal nők szállítmányával. 

Ez a gyakorlat elpusztítja az életet és feléli a társadalom 

emberi tőkéjét. 

–– 

Kimerítik a Föld természeti tőkéjét azáltal, hogy letarolják az 

erdőket, rabló módon kitermelik a halállományt, az ásványkincseket, 

hulladékhegyeket építenek, és agresszív piacpolitika 

révén mérgező vegyi anyagokkal árasztják el a világot. 

–– 

Kimerítik az intézményi tőkét azáltal, hogy szembeszállnak azon 

környezeti és egyéb szabályozókkal, amelyek alapvető jelentőségűek 

a társadalom hosszú távú életképessége és egészsége szempontjából. 

Ezen túlmenően a társaságok még azt is elvárják, hogy 

a társadalom állami szubvenciókkal, közösségi pénzekből létesült 

infrastruktúrával és az egyébként méltányos adóterhek elengedésével, 

de legalábbis mérséklésével is támogassa profitszerző tevékenységüket. 

Ezzel a közteherviselés nagyobb részét áthárítják 

a munkavállalókra, továbbá aláaknázzák a kormány hitelességét 

és teljesítményét alapvető funkcióiban, ilyenformán erodálva a 

demokratikus kormányzás legitimitását. 


–– 

Kimerítik az üzleti tőkét. A cégmenedzserek rövid távú szemléletmód 

alkalmazására kényszerülnek még saját menedzseri tevékenységük 

vonatkozásában is. Megkurtítják még azon kutatásba 

és képzésbe való befektetéseiket is, amelyek pedig saját jövőbeni 

kilátásaik szempontjából is lényegiek lennének. Miközben mindent 

lefaragnak, aláméreteznek, az agyafúrt alkalmazottak hamar 

megtanulják, hogy pillanatnyi állásukat ne használják másra, 

mint ugródeszkának egy jobban fizető állásajánlat felé. Ez a 

működésmód felmorzsolja magának a társaságnak is a humán-, 

intellektuális, társadalmi és fizikai tőkéjét. 

Az a törekvés, hogy még több pénzt csináljunk azok javára, akik 

már eleve jól állnak azzal – még azon az áron is, hogy kifosszuk a természeti, 

az emberi, az intézményi és a társadalmi tőkét, amelyeken 

pedig áll vagy bukik magának a társadalomnak a túlélési képessége 

-, a pénzrendszert olyan rákká lényegíti át, amely feléli gazdaszervezetét 

és végül lerombolja saját magát. 

Ha egy nyilvánosan jegyzett vállalat igazgatótanácsa – melyekben 

szinte csak férfiakat találunk – azért nem képes a profitot maximalizálni, 

mert morális averziói vannak a vázolt rablószemléletű 

praktikákkal szemben, szinte biztosan számíthat arra, hogy a rendszer 

megsemmisíti őket, még akkor is, ha egyébként nyereséges 

tevékenységet folytatnak. Ha nem is a részvényesek lépnek közbe, 

de egy vállalati orvtámadó intrikus-hiéna minden bizonnyal színre 

lép. 

A Pacific Lumber Company éveken át úttörője volt – Kaliforniában 

található hatalmas ősfenyveseire támaszkodva – a hosszú távon 

fenntartható fakitermelés kidolgozásának. Ugyanakkor alkalmazottait 

is igen nagyvonalú fizetés-kiegészítésekben részesítette, teljesen 

konszolidálta a nyugdíjalapokat, és még pangó piaci viszonyok 

mellett sem hajtott végre létszámcsökkentést. A cég jó „polgárnak” 

bizonyult. De sanda – a kurzust felváltani szándékozó – törekvéseknek 

is elsődleges célpontjává vált. Egy rosszindulatú hatalomátvétel 

során a cégvezetésben az irányítást Charles Hurwitz kaparintotta 

meg, aki azonnal megduplázta a társaság birtokain található 

ezeréves fák kitermelését, mintegy másfél mérföld széles folyosót 

hasítva az erdőségbe. Ahogy gúnyosan mondogatta: „A mi vadonbiológiai 

kutatóösvényünk”. Aztán 55 millió dollárral megcsapolta a 

társaság 93 milliós nyugdíjalapját, s a maradék 38 milliót egy olyan 

életbiztosító társaság kötvényeibe fektette, amely nem éppen sikeres 

befektetéseivel vált híressé. 

A megmaradt ősfenyők pillanatnyilag a környezetvédők elkeseredett 

utóvédharcának tárgyai, amellyel a végső kipusztítást igyekeznek 

lehetetlenné tenni. 

A mindennek csak a javát lefölöző, fosztogató cégszemlélet élesen 

szemben áll azon cégek magatartásával, amelyek a társadalom 

iránt felelősséget tanúsítanak, magukra vállalják tevékenységük járulékos 

környezetvédelmi költségeit, kifizetik a szakszervezetek által 

meghatározott átlagbéreket, invesztálnak a munkavállalók továbbképzésébe, 

teljes mértékben állják a nyugdíjalapok terheit, és fizetik 

a teljes összegű adókötelezettségeket. Egy olyan rendszerben, ahol 

a rövid távú profitszempontok az elsődlegesek, a társadalmilag felelősségteljes 

vállalati magatartás felsorolt jegyei csupán kiküszöbölendő, 

a hatékonyságot rontó tényezők. 

Az elmúlt néhány év során a pénzpiac követelményeinek megfelelve 

a legnagyobb vállalatok évi átlag 20 százalékos profitnövekedést 

produkáltak. 1996-ban az USA azon 30 vállalata, amelyek 

részvényárfolyamából képződik a Dow Jones Ipari Index, részvényeseinek 

átlagosan 28,2 százalékos éves osztalékot fizetett. Ez a szint 

jelentősen meghaladja a korábbi öt év átlagát, a 18,3 százalékot. 

Minden ilyen növekedés növeli a befektetői elvárásokat és fokozza a 

nyomást a csúcsmenedzserekre, hogy fenntartsák ezt a szintet bármi 

áron is. 

A globális vállalat vitathatatlanul a leghatékonyabb eszköze az 

eddig még soha nem tapasztalt mértékű hatalom- és vagyonkoncentrációnak. 

Valóban, a világ 100 legnagyobb gazdaságából 51 

valamilyen vállalat. A Mitsubishi gazdasága nagyobb Indonéziának, 

annak az országnak a gazdaságánál, amely a világ negyedik legnagyobb 

népességű országa és azonkívül irdatlan természeti erőforrásokkal 

is rendelkezik. 

A PÉNZÜGYI RENDSZER MEGGYÓGYÍTÁSA 

A társadalom gyógyulásához először a pénzügyi rendszert kell meggyógyítanunk. 

Ennek egy olyan kétlépcsős folyamatot kell magában 

foglalnia, amely csökkenti életünkben a pénz jelentőségét, és viszszahelyezi 

eredeti szerepébe, ahol is a valódi jólét megteremtését és 

védelmét kell, hogy szolgálja. 

–– 

Elkerülhetetlen szükségszerűség a pénzt megfosztani mitikus 

mivoltától. A világ egyik vezető – üzleti posztgraduális képzést 

nyújtó – egyetemén szereztem meg a lehetséges doktori fokozatokat, 

de soha nem tanultam arról, mi a különbség a pénzcsinálás 

és a jólétteremtés között, de arról sem, miképp tegyünk különbséget 

a termelő és a rabló befektetések között. Az ilyen leckéknek 

alapvető fontosságot kellene tulajdonítani az üzleti életre, vagy a 

felelős állampolgári magatartásra való nevelésben. 

–– 

Újra kell szőnünk a társadalom természetes szövetét. Egy olyan 

társadalomban, ahol a kapcsolatokat a szeretet, a nagylelkűség és 

a közösség határozza meg, a pénz mint közvetítő jelentősége a 

személyes kapcsolatokban és az erőforrások szétosztásában valószínűleg 

szembeszökő hanyatlásnak indul. Ez megköveteli majd 

a monetáris függőség visszaszorítását és a nem pénz alapú csere 

visszaállítását egy olyan folyamaton keresztül, amely szelektíven 

kiszakítja az egyéneket, a családokat és a közösségeket a globális 

gazdaság rabló intézményeitől való függőségi viszonyukból, 

csökkenti a vásárlói értelemben vett fogyasztást, ezzel is csökkentve 

a fizetett munkától való függőséget, fokozza a alapvető 

szükségletek kielégítését szolgáló helyi termékek iránti bizalmat 

és megerősíti valamennyiünk elkötelezettségét a család és a 

tágabb közösség produktív életében. 

–– 

A valóban monumentális feladat a pénzügyi rendszer oly módon 

való újraformálása, hogy az a valódi jólét megteremtésének és 

védelmezésének legyen hűséges kiszolgálója. 

–– 

A korrekciós lépéseknek egyebek mellett feladata, hogy: 

• ne tegyék kifizetődővé a spekulációt; 

• limitálják a pénzügyi léggömbök növekedését; 

• növekvő mértékben ösztönözzék az emberek és közösségeik 

közötti együttműködést; 


• jutalmazzák a teremtő munkát és a befektetést; 

• teremtsék meg a valós jólétre irányuló igények igazságos osztályozását; 

• ösztönözzék a türelmes és helyi forrásokból táplálkozó, valós 

pénzügyi eszközökkel megvalósítandó beruházásokat; 

• erősítsék a család és a közösség társadalmi kötelékeit. 

Egy kizárólag az adott város vagy földrajzi régió tagjai által használatos 

közös helyi pénz szintén egyik eszköze a cél elérésének. A 

másik, hogy bevezessük a nulla vagy éppen negatív kamatozású 

pénzt. Azt is fontolóra kell vennünk, hogy vajon van-e értelme a 

pénzgyártó magánbankok létének, vagy inkább a közösségek és a 

kormány legyen a megfelelő funkciókkal felruházva. Azon meg végképp 

igen komolyan el kell gondolkodni, hogy a spekulációs nyereséget 

alaposan megadóztassuk. 

Az ilyen intézkedések célja nem a globális növekedés és verseny 

előmozdítása, sokkal inkább, hogy olyan egészséges és virágzó társadalmakat 

alkossunk, amelyek képesek gazdasági biztonságot nyújtani, 

és jutalmazzák tagjaik produktív szerepvállalásait, erős és gondoskodó 

szociális intézményrendszerrel rendelkeznek, továbbá harmóniában 

élnek a természeti környezettel. Mivel oly kevés tapasztalatunk van 

az embert és a természetet kedvezményező társadalom megalkotását 

szolgáló pénzügyi rendszerek kidolgozásában, igen nagy szükségünk 

van a kreativitásra; nincsenek kipróbált vezérelvek. 

Korunk legjobb elméi közül sokan teljes erőbedobással kutatják 

annak további módszereit, miként lehetne a pénzügyi rendszer 

segítségével a világ valós anyagi javaiból még többet átcsoportosítani 

azok javára, akik már így is a vagyonok többségét ellenőrzésük 

alatt tartják. De ott vannak azok is, akik azon fáradoznak, hogy a 

pénz világát egy a valamennyiünk érdekét szolgáló és a természeti 

környezetet is óvó társadalom szolgálatába állítsák. 

David Korten a Stanford Egyetem posztgraduális közgazdasági 

képzésében szerezte meg az elnyerhető doktori fokozatokat, tanított 

a Harvard Egyetem posztgraduális közgazdasági tanszékén, 

és sok évet töltött Ázsiában a Ford Alapítvány és az Egyesült Államok 

Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége megbízásából. Szerzője a 

„Tőkés társaságok világuralma” című kötetnek (Bp. : Kapu Kiadó, 

1996. 449 p.), az Ember-központú fejlesztési Fórum elnöke, soros 

elnöke a Pozitív Jövőért Hálózat vezetőségének, a Yes! kiadója. 

Forrás: (YES! A Journal of Positive Futures – Egy lap a pozitív 

jövőért; 1997 / tavasz) 

Fordította: Malecz Attila 


NÉHÁNY GONDOLAT A ZSIDÓGYŰLÖLŐKRŐL 

ÉS EGYÉB PITIÁNEREKRŐL! 

Manapság egyre többen hangoztatják, hogy 

mennyire nem szeretik a zsidókat. Nem 

mondom azt, hogy ez a zsidógyűlölet növekedését 

jelenti, csupán egyre többen merik 

kimondani azt, amit gondolnak. Ez nem is 

lenne baj. Elvégre, állítólag, szólás és véleménynyilvánítási 

szabadság van. Azért csak 

állítólag, mert általában a szókimondást 

nálunk mindig retorzió követi. Ezt merik 

nálunk demokráciának nevezni. 

Ahogy van cigánybűnözés – bármennyire is 

tagadják -, úgy van zsidóbűnözés is. Ez utóbbi 

pedig a pénzvilág berkeiben dúl. Tény, hogy 

a bankok vezérei valamint a pénzoligarchák 

és globalista nagyurak, túlnyomó részben, a 

zsidóság köréből kerülnek ki. Az pedig, hogy 

mekkora bűnöket követnek el az emberiesség 

ellen, mára nyilvánvalóan látszik. Mégis ezért 

az egész zsidóságot (beleértve a kis, szegény 

hazai zsidókat is) okolni nagyfokú ostobaságra 

és szűklátókörűségre vall… 

Tény, hogy az előbbiekben leírtak növelik 

a velük szembeni unszimpátiát, mint a 

cigányság esetében is, de a bölcs és tisztességes 

ember tud különbséget tenni. (Csak 

közbevetőleg jegyzem meg, hogy azért 

változott meg a hazai zsidóság megítélése 

negatív irányba, mert a II. Vh. után a tisztességes 

zsidók többsége elment hazánkból, 

s nagy többségben a hitvány alakok maradtak 

itthon – elnézést kérve a kis számú hazai 

tisztességesektől.) Mint ahogy nem minden 

cigány bűnöző, épp úgy nem minden zsidó 

gazember. Az általánosítás nagy veszélyeket 

jelent, és ostoba emberre vall. A „minden 

tehén fekete” tagadása ugyanis nagyon 

könnyű. Nem azt kell bebizonyítani, hogy 

egyetlen tehén sem fekete, hanem elegendő 

azt megmutatni, hogy van legalább egy 

tehén, ami nem fekete! Máris megdől az állítás. 

Az analógiát mindenki meg tudja ítélni. 

Erre mondják egyesek, hogy „a kivétel 

erősíti a szabályt”, anélkül, hogy valójában 

tudnák ennek a szólásnak a pontos magyarázatát. 

Ugyanis ebben a mondásban a kivétel 

nem az eltérőt, a mást jelenti. Hanem azt, 

szó szerint, hogy a ki-vétel, vagyis az, ha 

kivesszük a hibásat, erősíti a szabályt. Egy 

példa erre: van egy 100 termékből álló csomagunk, 

amiből 1 db hibás, a többi 99 jó. 

Akkor ez a csomag 99 %-ban jó. De ha azt 

az egy hibásat kivesszük, akkor marad a csomagban 

99 termék, ami mind hibátlan, tehát 

a csomagunk (ami ugyan kisebb lett, de) 

100 %-ban jó lesz! 

Visszatérve az eredeti témához, egyre 

többen vannak azok, akik azzal, hogy az 

egész zsidóságot teszik felelőssé a világ bajáért, 

igen sokat ártanak. Inkább meg kellene 

figyelni, hogy mit csinálnak olyan jól a zsidók(?)! 

Ha megfigyeljük, valójában a zsidóság 

nem egységes, sok ellentét van közöttük. 

Egyet azonban jól csinálnak. Akár mennyire 

nem szeretik egymást, egy adott célért képesek 

még az ellentétet is félre tenni, s együttműködni. 

Hogy van ez nálunk? Ha három 

magyar kerül egy lakatlan szigetre, akkor 

kettő közülük pártot alapít, és a harmadikat 

kizárják. De az a kettő is rivalizálni fog, hogy 

melyikük legyen a pártelnök. 

Na, ez az óriási különbség. Annyira 

individualisták vagyunk, annyira „egyéniségek” 

(egy zsidó nem ájul el attól, hogy 

dicsérik, hanem azon gondolkodik, mi a 

dicsérő célja, hátsó szándéka), annyira kiölték 

belőlünk a tekintély tiszteletet, annyira 

nem tudjuk helyesen felmérni képességeinket, 

hogy ma Magyarországon szinte bárki 

képesnek tartja magát az ország irányítására 

is akár. Tudná azt különbül csinálni, mint 

most Orbán. Hozzá teszem, Ő is hatalmas 

EGÓval vállalta el ezt a tisztséget, anélkül, 

hogy őszintén mérlegre tette volna, hogy 

van-e elegendő tudása, képessége (minden 

téren! – történelem ismeret, társadalmi 

tudományokban jártasság, természettudományos 

tudás, diplomáciai ismeret és 

képesség – tud-e, ha kell, kompromisszumot 

kötni, ha kell, határozott lenni -, hadtudományi 

tapasztalat, filozófiai tudás,…), vezetői 

ismerete, élettapasztalata, hogy ekkora 

felelősséget a vállára vegyen? Régen egy 

uralkodót pici gyermekkorától fogva, még 

trónörökös korában arra tanítottak, hogy 

felkészüljön az ország vezetésére. Aztán 

vagy volt elegendő esze hozzá, vagy nem, 

az már más kérdés, mert a trónöröklésnek 

szigorú rendje volt, s nem mindig a trónörökös 

volt a legokosabb. Orbánt és társait 

mindez nem érdekelte, őket csak a hatalom 

vonzotta és az, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe, 

mint miniszterelnökök. Ők 

(Antall, Boros, Horn (a részeges pufajkás 

még csak-csak tanult valami diplomáciát), 

Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai) kisstílű, 

de nagyravágyó emberek (Antall már 

csak volt). Igazi pitiánerek. 

Szóval ez a pitiáner, kicsinyes, oktalan 

gondolkodás ma a legártalmasabb Hazánkban. 

Azt hiszik a „zsidózók”, hogy ezzel ők 

jobb hazafiak. Pedig többet ártanak a Hazának, 

mint három gazember zsidó együttvéve. 

Ugyanis csak bélyeget tesznek ránk, s 

oktalanságunkat terjesztik, hiszen nem az 

okokat és a megoldást keresik, boncolják, 

hanem bűnöst akarnak találni. Pedig mi 

magunk vagyunk az oka annak, hogy ide 

jutottunk. Miért is? 

Először is tűrtük, hogy ateista, bolsevik 

csavargók dirigáljanak nekünk. Hagytuk, 

hogy kiöljék generációinkból az istenhitet, 

istenfélelmet, az erkölcsi tartást, a munkaerkölcsöt, 

hagytuk, hogy az „ügyeskedés” 

és a tahóság legyen a követendő fiataljaink 

számára. Nem becsültük meg az életet, irtottuk 

a magzatainkat, s engedtük, hogy ostoba 

fajankók, műveletlen gazemberek parancsolgassanak 

nekünk. Nem törekedtünk az 

összefogásra egy jó cél érdekében, s gyermek 

módjára bedőltünk minden mézesmázos 

beszédnek. Kiveszett belőlünk az ősi 

erkölcs és tudás, és ezt is hagytuk (inkább a 

könnyebb, „majd más megmondja, mit kell 

csinálni” utat választottuk). Ahogy mondani 

szokták: „a lovak közé dobtuk a gyeplőt”, és 

engedtük, hogy azok őrült vágtában a szakadékba 

vigyenek. Senki nem tekintette magáénak 

a Hazát, csak annyira, amennyit elvehetett 

belőle. Nem úgy törődtünk dolgainkkal, 

mint aki egyénileg felelős érte (legyen 

az munka, család, gyermeknevelés, közvagyon, 

…), hanem a nagy kollektív felelősség 

mögé bújva mindenki ügyeskedett, „maszekolt”, 

s hagytuk, hogy a munkához más is 

hozzáférjen. „Fogjuk meg, és vigyétek!” Fel 

sem mértük, mekkora kárt jelent ez hosszútávon! 

Ez maga a pitiánerség. Mára a magyar 

társadalom pitiánerek tömegéből áll. Nem 

figyelünk az igazán nagy tudású, okos embereinkre, 

hanem mi még okosabbak akarunk 

lenni! Ez az, amikor nincs bennünk alázat 

és tekintélytisztelet, mert belénk verték a 

kommunista tetvek, hogy a munkás, paraszt 

az úr, s ezzel megalkuvó, gyáva lakájokká alacsonyítottuk 

a tanult, a művelt, okos embereket. 

Így züllött le az úgynevezett „értelmiségünk”, 

s lett az ostoba, erőszakos bolsevikok 

talpnyalója. Mert ők is meg akartak élni. 

Ez semmiképpen nem mentség, hiszen az ő 

felelősségük lett volna figyelmeztetni a többieket, 

hogy rossz irányba megyünk. 

Hiú ábránd azt gondolni, hogy ennyi 

hibát, sőt bűnt el lehet követni komoly 

következmények nélkül, és még nagyobb 

ábránd azt gondolni, hogy mindezek pár év 

alatt jóvátehetők. 

Hosszú időnek kell eltelnie, mire ebből a 

mocsárból, amit mi magunk teremtettünk 

magunk körül, ki tudunk kecmeregni. Szívós 

munkára és felelősségteljes gondolkodásra 

lesz szükség. Végre kezünkbe kell venni a sorsunk 

irányítását, figyelve Isten útmutatásaira. 

Mindenkinek a saját házatáján kell kezdenie 

a rendteremtést. A munkahelyén a munkájában, 

a családban, mint felelős családfő, a 

gyermekei nevelésében (nem csak eltartásában!), 

a baráti körében, netán gyülekezeté- 


en. Ehhez pedig nekünk is tanulni kell. Meg 

kell tanulni, mit jelent a felelős gondolkodás, 

az erkölcsös, becsületes, tisztességes, hűséges 

élet. Ebben segít a Szentírás! Aki nem hiszi, 

kezdje el forgatni, tanulmányozni. Minden 

élethelyzetre ad útmutatást, ami csak jó 

irányba visz! Ebben a munkában a világ jelenlegi 

haladási iránya nem kedvez nekünk, ezt 

világosan kell látnunk. 

A „zsidózással” pedig nem leszünk 

előbbre. Ha ellenünk támadunk, csak 

magunkkal tolunk ki. Tudomásul kell venni 

a realitásokat, azt tudniillik, hogy a gazdasági 

hatalom és a fegyveres erő a globalista nagyurak 

kezében van! Hogy ezek történetesen 

zsidók? Kérdezem én, miért nem éppen a 

nagyon tehetséges magyarok? Ezen kellene 

elgondolkozni. Szerintem éppen azért, mert 

valamit nem tanultunk meg a zsidóktól. Az 

érdekközösség kialakítását! 

Úgyhogy nem szidni kell a zsidóságot, 

hanem tanulnunk kell abból, amitől ennyire 

sikeresek lettek a világon! Mindenhova a 

saját embereiket ültették, s lassan, évszázadok 

alatt átvették a világ irányítását. Mert 

két zsidó bárhol éljen is a világban, egymásra 

talál és összefog, ha érdekeik úgy kívánják. 

Még akkor is, ha utálják egymást! 

Ez az én néhány gondolatom a címbeli 

témával kapcsolatban. Lehet vele vitatkozni, 

egyet nem érteni, csak egyet nem érdemes: 

teljesen figyelmen kívül hagyni. Mert biztos 

vagyok benne, hogy – ugyan a teljesség 

igénye nélkül, hiszen nagyképűség lenne 

egy rövid írásban erre törekedni – valóságos 

magyarázatot ad nyomorúságunk okaira, s a 

kilábalást illetően is vannak benne megszívlelendők. 

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT! 

Czakó István 

(Nemzeti InternetFigyelő) 

MINDENKI FIGYELMÉBE AJÁNLOM! 

Dr. Zacher Gábor toxikológus orvos felhívása 

Van egy GHB nevű szer, színtelen, szagtalan, íztelen, festéklemosó szer, 3 000 Ft-ba kerül egy üveg, bárki szabadon megvásárolhatja boltban 

és rendelheti a neten. 

Pár csepp bármilyen italba csöppentve kb. 10 perc leforgása alatt teljes tudatkiesést okoz, néhány másodperc szédülés után ájulás. 

Hétvégi diszkókban a pohárba cseppentik, amikor nem figyel oda, összeesik, aztán a segítőkész közelben levők kiviszik és elrabolják. Vagy 

véglegesen, vagy csak a nemi erőszak idejére, ami nem erőszak, hiszen magatehetetlen az ember. Gyorsan kiürül a szervezetből, pillanat 

alatt teljes éberséggel tér magához, legfeljebb nem érti, hogy hogyan került az adott helyszínre. Embert lopnak a szer segítségével! Ma már 

előre preparáltan is használják, tehát az originál, vagy annak tűnő üvegbe előre beteszik. Pl. Pókerbarlangokban, a nyertest a csinos lányok 

meghívják egy üveg italra, aztán a toxikológián ébred ruházat, pénz, nyeremény, mobiltelefon nélkül. 

Védekezni nem lehet ellene, csak megelőzni: senki ne hagyja a poharát felügyelet nélkül! Ha üvegből iszik, a hüvelykujja legyen az 

üvegen! A társasággal érkezők, a társaságban levők ne hagyják magukra soha egyik társukat se! 

Adjátok tovább, minél több embernek!!!!!!! 

Dr. Zacher Gábor toxikológus orvos 


„HA CSAK EGY „JÓ ZSIDÓ” LENNE A VILÁGON …” 

1. rész 

A közelmúltban jelent meg a NIF honlapján 

Czakó Istvánnak a „Néhány gondolat a 

zsidógyűlölőkről és egyéb pitiánerekről!” c., 

nagy vihart kiváltó írása. A címül választottam 

kifejezést többször is elővették a hozzászólók, 

ami gondolkodóba ejtett: tényleg, 

van-e egyáltalán „jó zsidó” és ha van, 

az milyen? Mielőtt erre válaszolni tudna az 

ember, azt kéne talán megmondani, hogy ki, 

vagy mi a zsidó. Már ez sem könnyű kérdés. 

Voltak, akik könyvet írtak róla. A magyarországi, 

szervezett zsidók azt állítják, hogy 

ők nem egy nép, nemzetiség tagjai, hanem 

egy vallás hívei, ezért nincs pl. kisebbségi 

önkormányzatuk. Ha ez igaz volna, akkor 

nem létezhetnének materialista zsidók. De 

tudjuk, hogy vannak. Másrészt, ha zsidónak 

lenni csak vallási hovatartozás, akkor miért 

vannak annyira oda Izraelért, mint az amerikai 

„Israel firster-ek”, akik számára Izrael 

„über alles”? Ilyen alapon minden katolikus 

számára a vatikáni érdek lehetne az első, 

és törnénk magunkat a vatikáni állampolgárságért. 

Ki teszi ezt? Itt tehát van valami 

ellentmondás. Nem is csekély, de most nem 

ennek a megfejtésével akarok foglalkozni. 

Egyszer valaki elég kihívó hangsúllyal 

megkérdezte tőlem, hogy meg tudom-e 

mondani, hogy ki „a keresztény’”. Nem 

tudom, miért okozott neki ez a kérdés gondot, 

mert ez korántsem olyan ellentmondásos 

kérdés, mint a „ki a zsidó”. Azt válaszoltam, 

hogy mindazok – tartozzanak bármely 

néphez vagy rasszhoz – keresztények, akik 

Jézus Krisztusnak az Evangéliumban megfogalmazott 

tanítását elfogadják és életüket 

annak a szellemében próbálják leélni. Kissé 

meglepődött – nem tudom miért – és utána 

azt kérdezte, hogy ki a „jó keresztény”. Erre 

azt válaszoltam, hogy ennek az eldöntése 

az Úristen feladata. Úgy tűnik, itt a földön 

könnyebb a rosszakat kiszúrni, mint jókat, 

mert egy jónak látszó lehet képmutató, de 

nem hiszem, hogy van, aki szánt szándékkal 

akar gonosznak látszani. Másrészt az 

igazi „jó keresztény” Jézus figyelmeztetése 

nyomán nem teszi közszemlére a jótetteit. 

Ez az emlék adta az ötletet, hogy talán 

„rossz zsidókat” kellene keresnem, mert ez 

volna a könnyebb feladat. Mégpedig olyan 

„rossz zsidókat”, akiket zsidók minősítenek 

így, hiszen, ha a saját véleményemet 

mondanám, akkor egyaránt vádolhatnak 

filoszemitizmussal és antiszemitizmussal, 

ki-ki a beállítottsága és a vérmérséklete 

szerint. Ekképp „körmönfont gyávasággal” 

kibújva a vélemény alkotás felelőssége alól, 

az interneten kezdtem kutatni ilyen zsidók 

után. Rengeteg címet dobott ki a gép, 

de végül a Massada2000 nevű honlapnál 

kötöttem ki, amelynek a SHIT List nevű 

oldala több, mint 7000 rossz zsidó felsorolását 

tartalmazza, többségükben bűneikkel, 

sok esetben az arcképükkel is együtt. Ezek 

közül fogok bemutatni néhányat a t. olvasóknak, 

különös tekintettel az említett vita 

résztvevőire. A SHIT szó a Self-Hating and/ 

or Israel-Threatening kifejezés rövidítése, 

amelynek a jelentése „öngyűlölő és/vagy 

Izraelt fenyegető”, a shit pedig angolul egyszerűen 

– bocsánat – „szart” jelent. 

Az alábbiakban adom közre a névsor elejéről 

Gilad Atzmon „káderlapját” és a szöveghez 

csatolt „karikatúrát” (látszik belőle, 

hogy Atzmon „náci zsidó”, mint nálunk a 

valószínűleg „rossz zsidó” Sándor György, 

a humoralista, aki egy írásában elég keserű 

humorral nevezte magát – az izraelihez 

hasonló hazai fasisztázási gyakorlatra utalva 

– „zsidóból lett fasisztának”): 

Atzmon, Gilad: Amikor ez az izraeli születésű 

zenész nem a szoprán szaxofonját 

vagy klarinétját fújja új hazájában, Angliában, 

akkor az arab és muszlim nácik seggét 

nyalja. Gilad Atzmon nem szereti Izraelt, 

sőt a szülőhazáját „erkölcstelen, gyarmatosító 

államnak” tartja. Sok mást is mondott ő. 

Ami a lényeg, hogy egymaga korszerűsítette 

„Cion Bölcseinek a Jegyzőkönyveit”. 

Idézetek tőle: 

A cionizmusról: 

„A cionizmus egy egyedülálló módszer, 

amelynek célja, hogy tökéletessé tegye a 

világszerencsétlenségeknek és az emberi 

fájdalomnak az átalakítását zsidó haszonná.” 

„A cionizmus valahogy mindig kész volt 

bármely vezető hatalom gyarmatosító érdekeinek 

a kiszolgálására.” 

Izrael és a cionizmus korrupt üzelmeiről: 

„Amerika már a függetlensége elvesztésénél 

tart. Most úgy látszik, hogy a cionista 

érdekcsoportok irányítják Amerika külpolitikáját. 

Az Amerikai Egyesült Államok hoszszú 

ideig tartó függetlenség után egy nála 

jóval hatalmasabb államnak válik a távoli 

gyarmatává, a zsidó államnak.” 

„A kérdés, amit föl kell tenni, hogy ki 

fogja megvédeni az amerikaiakat az anyaországuktól.” 

„Úgy látszik, hogy a zsidó nép egyenjogúsítása 

vezetett a cionizmus megszületéséhez: 

egy rasszista, gyarmatosító és nacionalista 

államhoz, amely most alakul át a végső 

formájába: a szadista végkifejletbe.” 

„Ha meggondoljuk, elrettentő, hogy egy 

aprócska államnak egy ilyen kis érdekcsoportját 

ennyire űzi az a vágy, hogy a világ 

többi részét véget nem érő viszályokba hajszolja.” 

Az izraeli kormányról és hadseregről: 

„A választott izraeli kormány csak azért 

van, hogy az izraelieket ellássa palesztin 

vérrel. Arra szakosodtak, hogy az izraeli 

nyilvánosság számára gondoskodjanak a 

minél nagyobb palesztin halálozási arányról. 

Taktikai fogalmakkal ezt az „elrettentés erejének” 

nevezik, de a valóságot jobban kifejezné, 

ha nyers vérszomjat mondanának.” 

Izrael erkölcstelenségéről és az emberi 

együttérzés hiányáról: 

„Hasonlóan bibliai őseikhez, az izraeliek 

halálra verve szeretik látni az ellenfeleiket… 

bármilyen szörnyen is hangzik, az izraelieknek 

örömöt okoz mások szenvedése. Az 

együttérzés fogalma teljesen távol áll tőlük.” 

„Izrael a palesztin nép nap-nap utáni 

megfélemlítésével van elfoglalva. Ha a megfélemlítés 

unalmassá válik, akkor öldöklésbe 

fognak. Ha az öldöklést is megunják, akkor 

megalázzák a haldokló Arafatot. Izrael … 

minden elképzelhető embertelen indulatnak 

az öntetszelgő megtestesülése. A 

kegyetlenség megdicsőülése.” 

Arafatról, az őrültről, akinek negyven 

éves zsidóölő múltja van: 

„Élete utolsó tíz napjának a folyamán a 

világ lélegzet visszafojtva figyelte azt, ami a 

szabadságharcosok óriása és a halál angyala 

közötti, örökké tartó csatának tűnt. Sokan 

követték közülünk aggodalommal a híreket, 

sokan imádkoztak az elnök felépüléséért.” 

Izrael jövőjéről: 

„A történelem azt tanítja, hogy amikor a 

szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor 

már közel van a vég. Izrael napjai meg vannak 

számlálva.” 

Mindenkit arra kérünk, hogy bojkottálja 

az „Öngyűlölő, Izraelt Fenyegető” zsidók 

eme beteg példányának a muzsikáját. 

Eddig az idézet a SHIT List-ből. Én még 

hozzátenném, hogy Atzmon európai hírű 

dzsessz zenész és író. Aki többet akar megtudni 

róla, látogassa meg a honlapját: http:// 

www.gilad.co.uk/ . Ott megrendelheti a 

könyveit, a lemezeit, olvashatja az írásait. 

Ha szerencséje lesz, még egy kis jó dzsesszt 

is talál ott. Aki szereti a szellemes szatírát 

olvassa el az egyik lemeze kapcsán vele 

készült beszélgetést a http://benjaminheine. 

blogspot.com/2006_10_01_archive.html 

oldalon Interview with Artie Fishel cím 

alatt. A magyar Facebook-on olvasható, 

hogy: „Gilad Atzmon író, filozófus és a 

világ egyik legjobb szaxofonjátékosa. Magát 

„büszke öngyűlölő zsidónak” és „héberül 

beszélő palesztinnak” tartja.” Az egyik írá- 


sának a címe: „Öngyűlölők egyesüljetek”. 

(Akit zavar a „”héberül beszélő palesztin” 

meghatározás, annak a figyelmébe ajánlom, 

hogy a bayreuthi Liszt Ferenc múzeumban 

Liszt nemzetiségéről a következő olvasható: 

ein deutchsprachiger Ungar – német ajkú 

magyar. Érdekes, hogy valahol azt olvastam, 

hogy igazán jól franciául beszélt, de ha már 

elismerik Liszt magyar voltát, ennyit engedjünk 

meg a német nacionalizmusnak, ha 

már németül is beszélt.) 

„Ha csak egy „jó zsidó” lenne a világon, 

ahogy Te írod, akkor annak hallanánk a 

hangját, amint azt kiabálja a többinek, hogy 

ne csináljátok ezt a népirtást, mert joggal 

fognak utálni és zsidózni bennünket!” – írja 

az egyik hozzászóló. Vajon mitől van az, 

hogy az idézett mondat megfogalmazója 

nem hallott még Atzmonról, noha magyarul 

is lehet olvasni róla, tőle az interneten, a 

Leleplező c. lap is többször foglalkozott vele, 

Drábik János is idézi őt a „Kiválasztottak” 

c. könyvében. Akkor mi lehet az oka, hogy 

olyan kevesen tudnak erről a rossz zsidóról? 

Érdekes, hogy a palesztinok viszont hallják 

a hangját, ahogy egyes palesztin honlapok 

mutatják. (http://palestinechronicle.com/ 

, http://www.intifada-palestine.com/ , stb.) 

Csak nem az, hogy a hangjának a „meghallásához” 

kell tudni olvasni? Mert őt bizony 

nem nagyon emlegetik a hivatalos magyar 

közbeszédben. Esetleg Palesztina közelebb 

van Angliához, mint Magyarország? 

Ha már Angliánál tartunk, ott él egy Paul 

Eisen nevű zsidó úr is, aki a Deir Yassin 

Remembered” (A nem feledett Deir Yassin) 

nevű szervezet elnökségének a tagja. Hogy 

honnan tudom, hogy ő zsidó? Mert bevallotta. 

A honlapján. Kedvem volna megkérdezni 

a hivatkozott cikk sok hozzászólójától, 

hogy tudják-e, hogy mi az a Deir Yassin? 

Mivel erre mód nincs, megmondom, hogy az 

volt az egyik legelső palesztin falu, amelynek 

a lakóit a cionista, zsidó terroristák kiirtották. 

Egyszerűen bementek a faluba és lemészárolták 

őket. Ezt a különös kegyetlenséggel 

elkövetett tömegmészárlást tekintik jelképesen 

a „nakba”, a „vész” (héberül „shoa) 

kezdetének, amikor megindult a palesztinoknak, 

Ábrahám igazi gyermekeinek a látványos 

és könyörtelen, tömeges elüldözése 

őseik sok ezer éves földjéről, amely azóta is 

tart, egyre fokozódó kegyetlenséggel, Izrael 

államának és a zsidó népnek (vallásnak?) 

egyre nagyobb dicsőségére. Természetes, 

hogy Paul Eisen is „rossz zsidó”. Érdekes, 

hogy csak a neve szerepel a SHIT List-en, 

a gonosztettei nem. Az egyik gonosztette 

(ezt máshonnan tudom) – egy Ernst Zündel 

védelmében írt (remélem, azt nem kell 

elmondanom, hogy kicsoda Ernst Zündel), 

holokauszt tagadó dolgozata – itt olvasható 

magyarul: http://www.israelshamir.net/ 

Hungarian/Hungarian16.htm . Külön érdekessége 

a dolognak, hogy a cikk egy másik 

rossz zsidónak, Israel Shamirnak (róla majd 

később) az izraeli honlapján található. Helyhiány 

miatt csak néhány mondatot idézek a 

dolgozatából: 

... a mozgalmár Ernst Zundel volt az, akinek 

az 1988-as, második „hamis hírek” per 

alkalmával támadt az ötlete, hogy szakértői 

csapatot küldjön Auschwitzba a kérdés 

egyszer s mindenkorra való eldöntésére. A 

revizionisták szerint, a hiányosságai ellenére 

(amelyek minden bizonnyal a sietős elkészítésének 

a következményei), a Leuchter 

Jelentés megállapításai világosak – a létesítményeket, 

amelyeket emberek kivégzésére 

szolgáló gázkamráknak tartottak, sosem 

használták arra a célra, és nem is lehetett 

azokat arra a célra használni. 

Úgy látszik, semmi sem illik bele a gázos 

történetbe. Az áldozatok száma, akiket 

bezsúfoltak a helyiségekbe, az üzemeltetők 

védelmének a teljes hiánya, a halottégetés 

sebességének a teljes valószínűtlensége, 

az óriási hibák, hiányosságok és következetlenségek 

a szemtanúk beszámolóiban 

– mindezek és még mások, ha hozzáveszszük 

a mellettük szóló tárgyi bizonyítékok 

teljes hiányát, csodálkozásra késztetik az 

embert, hogy először is hogyan lehetett 

egy ilyen történetet elhinni. Még senki 

sem tudta megmagyarázni, hogy miképp 

működött egy gázkamra. Senki sem tudta 

megmagyarázni, hogy a CiklonB szemcséket 

miképp szórták be olyan nyílásokba, 

amelyek soha nem léteztek. Senki sem tudta 

megmagyarázni, hogy a zsidó börtönlakókból 

álló Sonderkommandó (üzemeltető 

különítmény) tagjai hogyan tudtak azonnal 

bemenni (még ha gázálarcot viseltek is, 

ami minden, csak nem megfelelő védelem, 

különösen, ha a viselője mozog), miképp 

tudták a holttesteket eltávolítani egy tömeges 

kivégzés után, mert a környezetnek egy 

hidrogéncianid óceánnak kellett lennie. A 

halálos gáznak ott kellet lennie mindenütt, 

különösen a holttestek lágy szöveteiben. 

Összefoglalva, még eddig senki sem 

volt képes fölvállalni Faurisson kihívását: 

„Mutass, vagy rajzolj nekem egy náci gázkamrát.” 

A holokauszt mitológiáról írja: 

De miért foglalkozunk azzal, hogy a zsidók 

alkotnak maguknak egy ilyen mitológiát, 

különösen, ha azt a mitológiát olyan 

sokan mások is elfogadják? A válasz, hogy 

foglalkozni kell vele, mert ha a holokauszt 

valótlan, akkor vannak olyanok, akik szenvednek 

e miatt a valótlanság miatt. Először, 

ha a zsidók különleges megítélését megszüntetjük, 

akkor minden egyes nem-zsidó 

halála, aki abban az időben halt meg, és 

mindeddig le volt értékelve és befeketítve, 

azonnal visszakerül az őt jogosan megillető 

helyre. És vannak más áldozatok is. A 

német nép vád alatt áll és bűnösnek találtatott 

abban, hogy elkövette az emberi történelem 

legnagyobb bűnét. A lengyelek, 

az ukránok, a lettek, litvánok, stb. vád alatt 

állnak és bűnösnek találtattak abban, hogy 

segítették, ösztönözték, sőt megtapsolták 

az emberi történelem legnagyobb bűnének 

az elkövetését. Adjuk még hozzá a katolikus 

egyházat és a pápát, az amerikaiakat és 

a briteket, akik vád alatt állnak és bűnösnek 

találtattak abban, hogy nem tettek eleget az 

emberi történelem legnagyobb bűne elkövetésének 

a megelőzésére. Adjuk még hozzá 

a kereszténységet és a keresztényeket, akik 

az idők kezdetéig vád alatt állnak és bűnösnek 

találtattak abban, hogy megalapozták az 

emberi történelem legnagyobb bűnének az 

elkövetését. És végül az ember hozzá teheti 

az egész nem-zsidó világot, egyszerűen 

azért, mert nem voltak az emberi történelem 

legrosszabb bűntettének az áldozatai, 

és ezért örökké el kell hallgatniuk, valahányszor 

a „zsidó” szó elhangzik, és némán állni, 

amikor hirdetik a zsidók kiválasztottságát a 

Holokausztban. 

A dolgozatban szó van egy David Cole 

nevű zsidó történészről, akinek az a bűne, 

hogy tőle tudta meg a nagyvilág, hogy az 

auschwitzi gázkamrák csupán „háború 

utáni rekonstrukciók”. Pedig valamikor eredetiként 

mutogatták azokat. De hát hány 

évig hirdették, hogy a katyni gyilkosságot 

a németek követték el, hogy a németek 

lámpaernyőt készítettek a zsidók bőréből, 

a kiéheztetett, csontsovány emberek „zsírjából” 

szappant, a testükből műtrágyát és 

ragasztót, a legváltozatosabb és legfantasztikusabb 

tömeges, high tech kivégzési módszerekről 

nem is beszélve. Aztán minderre 

csendben a feledés fátylát borították. Az 

auschwitzi 4 millió is lecsökkent másfél 

millióra, csak a hatmillió nem változott. 

Egyetemista koromban, amikor a különféle 

algebrákról tanultunk, találta ki valaki 

a következő bugyuta viccet, hogy „mennyi 

egy hörömpő meg egy hörömpő”. Ha valaki, 

már csak a csattanó megtudása érdekében 

is, azt válaszolta, hogy kettő, megkapta, 

hogy nem, mert „a hörömpőket másképp 

kell összeadni”. Hasonló a zsidó áldozati 

algebra: hatmillóból kivonunk két és félmilliót, 

marad hatmillió. Aki ebben kételkedik, 

azt börtönbe csukják „holokauszt tagadásáért”, 

vagy Cole sorsára juthat. Azt is megismerhetjük 

a dolgozatból. 

A népszabadság egyik újságírója írt egyszer 

egy könyvet „Nehéz zsidónak lenni” 

címmel. Mikor Cole-nak és később néhány 

társának a sorsát megismertem, akkor 

fogalmazódott meg bennem, hogy igazabb 

volna a könyv címe, ha úgy hangzana, hogy 

„Nehéz rossz zsidónak lenni”. 

Folytatjuk 


„HA CSAK EGY „JÓ ZSIDÓ” LENNE A VILÁGON …” 

2. rész 

Az első részhez érkezett egyik hozzászólásban 

olvastam a következő mondatot: „Ezek az 

információk a hivatalos mármint a „korrekt” 

tájékoztatásban nem jelennek meg!” Megvallom, 

megörültem neki, mert az ember számára 

mindig öröm, ha bárkinek újat tud mondani. 

Ami a „korrekt” tájékoztatást illeti, eszembe 

jutott két régi vicc még az átkosból. Az egyik 

szerint egy moszkvai ház egyik lakásában Alekszej 

Ivanovics odaszól a fiának: „Te, Aljosa, szaladj 

le az újságoshoz, hozz nekem egy Pravdát 

(=igazság), az anyádnak egy Zsenszkaja (=női) 

Pravdát, a nővérednek egy Komszomolszkaja 

(=kommunista ifjúsági) Pravdát, magadnak 

meg egy Pionyerszkaja (=úttörő) Pravdát. Mire 

fölcsattan az asszony: minek költöd a pénzt 

arra a sok újságra, mikor mindegyik ugyanazt 

írja? Különben is, mindent bemond a rádió, 

ami bennük van. (Ez kissé életszerűtlen része 

volt a viccnek, mert Moszkvában valóban fillérekbe 

kerültek „a Párt” hivatalos szócsövei.) 

Mire Alekszej Ivanovics: Jól van fiam. Akkor 

hozz nekem egy Pravdát, a nővérednek egy 

Komszomolszkaja Pravdát, magadnak egy 

Pionyerszkaja Pravdát, anyádnak meg mondd 

meg, hogy – elnézést – törölje a s...-ét a rádióval.” 

A másik vicc nagyon-nagyon régi, nem 

is emlékszem az egészre csak a csattanójára. 

Valami olyasmi volt, hogy Napóleon, Hitler és 

Sztálin beszélgetnek a túlvilágon. Akkoriban 

sok efféle vicc volt. A végén Napoleon kijelentette, 

hogyha neki olyan újságja lett volna, 

mint a Pravda, akkor az emberiség még ma sem 

tudná, hogy elvesztette a waterlooi csatát. 

Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a 

vicceket az időszerűségük miatt idéztem. A 

hivatalos sajtó ma is olyan, hogy abból legfeljebb 

kihámozni, esetleg megsejteni lehet 

a valóságot, egyébként rendeltetésszerűen 

leginkább arra használható, mint a viccbeli 

Pravda. A képes lapok már arra sem jók. Az 

un. „fejlett világban”, vagy másképp a „nemzetközi 

közösségben”, természetesen mindenütt 

szólásszabadság van (kivéve holokauszttagadás), 

meg lelkiismereti szabadság 

(kivéve holokauszttagadás), meg tudományos 

kutatási szabadság (kivéve holokauszt 

kutatás), és persze sajtószabadság is van 

(kivéve természetesen a holokauszttagadást), 

azt hangoskodva, tele pofával védelmezik, 

mint a magyar médiatörvény európai 

parlamenti vitája is mutatta, de szabad sajtó 

már nincs. Érdekes, hogy azt senki sem hiányolja. 

Pontosabban csak az interneten létezik, 

ahol természetesen a nem „polkorrekt” 

tartalmak betiltását tervezik, esetleg egyegy 

kis példányszámú, többnyire a kimúlás 

mezsgyéjén tengődő lapocska formájában. 

Ezt a helyzetet az okaival és kialakulásával 

együtt nagyon mélyen elemezte két amerikai 

szerző, Edward Herman és Noam 

Chomsky a „Manufacturing Consent” 

(Egyetértés gyártás http://www.mediafire. 

com/?e52njzjiyyh ) c. könyvükben. 

Chomsky zsidó származású. Nem merem 

azt mondani, hogy zsidó, mert magáról csak 

annyit írt egyik könyvében (Understanding 

Power), hogy „munkás zsidó környezetből 

származik”. Nézzük mit ír róla a Shit List: 

„Az M.I.T. (az egyik leghíresebb amerikai 

egyetem – a szerző) nyelvész profeszszora, 

akinek szánalmas életét a szakadárság, 

az anarchizmus, a marxizmus (ennél 

negatívabb jelző az USA-ban nem létezik – 

a szerző), az Amerika ellenesség és az Izrael 

földje iránt érzett zsigeri gyűlölet tölti ki. 

Hosszan és változatos módokon működött 

együtt a neonáci mozgalommal. Egy ízben 

a következőt írta: „Semmiféle antiszemita 

tartalmat nem érzek a gázkamrák létezésének, 

vagy akár a holokausztnak a tagadásában”. 

Más szavakkal, Chomsky egy végsőkig 

aljas emberi lény, amint azt mások is megállapították: 

„Amerika legkörmönfontabb, 

legbecstelenebb – és a népének ebben a 

halálos válságában – legárulóbb amerikai 

elméje Noam Chomsky, az M.I.T. profeszszora.” 

Nehogy azt higgyük, hogy Chomsky a 

legrosszabb zsidó. A koronát talán Israel 

Shamir viszi el. A Shit List úgy látszik nem 

talált elég erőteljes szavakat a jellemzésére, 

mert mindössze annyit ír róla, hogy: „Régi 

Izrael ellenes, radikális palesztinpárti aktivista, 

a Haaretz (izraeli lap – a szerző) (másképp 

Ha-Hamas) munkatársa.” Ezután megadja 

a Wikipédia vele foglalkozó címét. 

Shamirt illő volna ismerni Magyarországon, 

mert vagy öt-hat éve megjelent 

itt egy testes könyve Izraelről „Rasszista 

Állam?” címmel. (Itt olvasható: http://www. 

angelfire.com/zine2/judeolog/konyv2/ 

raszallaa.htm ) Az interneten is megjelent 

több írása magyarul és a honlapján is tucatnyi 

magyar nyelvű cikk található (http://www. 

israelshamir.net/Hungarian/Hungarian.htm 

). (Az ott található angol címek ne riasszanak 

vissza senkit: ha behívják, magyar nyelvű cikkeket 

találnak alattuk.) 

Shamir Novoszibirszkben született, majd 

amikor a „másképp gondolkodó” zsidókat 

már nem a Gulágra vitték, hanem kiengedték 

Izraelbe, elhagyta a Szovjetuniót. Nem 

kívánom az életútját ismertetni, sem a munkásságát, 

hisz annak nagy része magyarul 

elérhető az interneten, csupán néhány gondolatát 

idézem. „A zsidók Krisztus ellen” c. 

dolgozatában írja: „Az ezeréves ideológiai 

hadviselés Krisztus ellen a zsidóság legfontosabb 

alkotó elemévé vált, és még ma is 

bennünk van. „Jobb Hitlert szolgálni, mint 

Krisztust” – ilyen értelemben beszélt egy 

jól ismert izraeli rabbi. Krisztus elfogadása 

a lehető legnagyobb bűn egy zsidó számára, 

és a közösség legnagyobb része ezt így is 

érzi. A zsidók nem csak „nem keresztények”, 

ahogy mi nem vagyunk buddhisták, hanem 

„ellenkeresztények”. Még ma is, amikor a 

zsidók többsége abbahagyta a hit szabályainak 

a betartását, ez a keresztényellenes 

színezet nem szűnt meg. Például egy megkeresztelkedett 

zsidó a Visszatérési Törvény 

értelmében nem kaphatja meg az izraeli 

állampolgárságot. Nemrég néhány jó zsidó 


levelet írt Izrael államnak és lemondott az 

izraeli állampolgárságra való jogáról. Erre 

csak egyetlen mód van: fogadd el Krisztust, 

és elveszíted ezt a „jogodat”. (Nesze neked, 

keresztény-zsidó párbeszéd és megbékélés! 

– a szerző) 

Egészen biztos, hogy sok zsidó van, aki 

nem így érez. Nincs olyan egynemű csoport, 

amely lehetetlenné teszi a másként 

gondolkodást. Még a német náci párt vezetőségében 

is voltak emberek, akik összeesküvést 

szőttek Hitler ellen. Az orosz kommunisták 

milliói között az ember minden 

lehetséges véleményt valló embert talált, 

de a pártnak megvolt a maga szerkezete és 

ideológiája. Emiatt nem szabad egy embert 

azért gyűlölni, mert zsidó, vagy mert a náci 

párt tagja, stb., de az embernek el kell utasítania 

az elveiket. 

Hosszú éveken keresztül, felvilágosodott 

szülők gyermekeként, nem voltam képes 

rávenni magam, hogy belépjek egy templomba. 

Nem köptem, amikor egy templomot 

megláttam, ahogy a dédapám tette, de arra 

tanítottak, hogy lenézzem a kereszténységet, 

mint egy „ostoba előítéletet”. A zsidó hitet a 

köreinkben sosem tekintették előítéletnek. 

Ezért egy fiatal zsidó szórakozhatott a buddhizmussal, 

imádkozhatott az ashramban, 

vagy táncolhatott a szufikkal, de a kereszténység 

túl volt a határon, egy tökéletesen tilos 

dolog. Ez az oka, hogy J. Salinger napjainak 

a zsidai a lelkiséget az idegen buddhizmusban 

keresték: a valóság az, hogy nem merték 

elfogadni Krisztust. Az ember ehet disznóhúst, 

még egy shikszát 

(Héber eredetű jiddis szó 

a nem zsidó lányok jelölésére. 

Eredeti jelentése: 

visszataszító, undorító 

dolog, gyűlölet tárgya – a 

szerző) is feleségül vehet, 

ami egy kicsit kisebb bűn, 

de mi az anyatejjel szívtuk 

magunkba a kereszténység 

ellenséges elutasítását.” 

„A számtalan középkori 

(zsidó – a szerző) 

történet, olyan zsidókról, 

akik megölték a gyerekeiket, 

mert betértek 

egy templomba, vagy a 

kikeresztelkedést fontolgatták, 

nem okoz meglepetést. 

Szülők és rokonok 

teljes gyászt viseltek 

az áttértek miatt. A 

jólelkű Tevye, a tejesember, 

Sholem Aleichem 

darabjának, a „Hegedűs 

a Háztetőn”-nek ideális 

resztelt lányát.” 

A Pardes c. könyvében pedig ezt olvashatjuk 

a zsidóból lett evangélikus osztrák filozófushoz, 

Otto Weiningerhez csatlakozva: „A judaizmus 

legyőzéséhez az kell, hogy először is a zsidó 

értse meg magát, és harcoljon saját maga ellen. 

Ezt minden zsidónak a maga személyében 

kell megoldania azáltal, hogy fölfedezi az Isten 

jelenlétét a világban, azaz Krisztust.” 

A globalizációról szóló „X civilizáció” 

c. előadásában mondja: „az X Civilizáció, 

amely ma harcban áll a világ többi részével, 

ugyanaz a jól ismert, megvetésre méltó 

alak, a középkori ukrán zsidó, az uzsorás, 

adószedő és alkoholterjesztő, csak milliószoros 

nagyításban. A mérete megnehezíti a 

felismerését, mert nem könnyű egy elefánt 

méretű tetűt felismerni. … Az X civilizáció 

heroint terjeszt vodka helyett, milliárdos 

kölcsönöket ad két rubel helyett, népek 

gazdagságát szívja el a paraszt sovány megélhetése 

helyett és az atomfegyvertől fél, nem 

a muzsik fejszéjétől, egyébként a felfogásnak 

és módszereknek a rendszere ugyanaz. 

Röviden, az X Civilizáció az angol-amerikai 

alanyba oltott zsidó szellemiségnek egy 

veszélyes és agresszív mutációja. Huntingtonnak 

igaza volt – egy adott szintig. A civilizációk 

összeütközése elkerülhetetlen, de 

az nem a kereszténységnek és az iszlámnak 

az ütközése lesz, hanem a keresztények és 

muszlimok ütközése az újzsidókkal.” 

Nem elég, hogy Palesztin párti, nem elég, 

hogy a fentihez hasonló véleményeket fogalmaz 

meg, mindezek betetőzésére Izraelben 

hőse, a 20. században is 

meggyászolja megkefelvette 

keresztséget és megtért Palesztina 

görög, ortodox egyházába, amelyhez a 

keresztény palesztinok többsége is tartozik. 

Ha valaki végigolvassa a magyar nyelven 

elérhető esszéit, megismerhet belőlük több 

„rossz zsidót” is, akik közül kettőt a következő 

részben fogok bemutatni. 

Záró gondolatként még egyszer idézném 

az egyik mondatát: „Nincs olyan egynemű 

csoport, amely lehetetlenné teszi a másként 

gondolkodást.” Közöttünk, akik nemzeti elkötelezettséget 

érzünk a magyarság iránt, nem 

kevés olyan (beépült?) személy is található, 

akik – nem mondom, hogy ellenünk, hanem, 

ami rosszabb – a magyarság ellen dolgoznak. 

A zsidók között is – noha a túlnyomó többségük 

vakon odaadó híve az un. „zsidó programnak” 

, ahogy azt Shamir a Pardes c. könyvében 

megfogalmazta – akadnak nagyszerű és bátor, 

másképp gondolkodók is, mint ahogy Jézus 

idejében is voltak Júdások, Kajafások, Annások, 

„feszitsd meg-et” üvöltő csőcselék, de 

voltak Péterek, Jakabok, Jánosok és Andrások 

is. Az utóbbiakat már akkor is üldözték, és ha 

tehették, megölték őket. Az utóbbi négy közül 

három jutott erre a sorsra. Hogy kik tették? Történelemből 

azt tanuljuk, hogy a rómaiak üldözték 

a keresztényeket. A korabeli egyházatyák 

szerint azonban a nagy befolyással és hatalommal 

rendelkező zsidó bankárok nyomására 

tették ezt a rómaiak. A császárkori Róma gazdasága 

már ugyanúgy nem termelő gazdaság, 

hanem pénzgazdaság, bankáruralom volt, mint 

a mai „fejlett világé”. A bankárok zsidók voltak. 

El is bukott Róma, mint ahogy az USA is el fog 

bukni hamarosan. A kortársaknak ezt a „hazugságát” 

modern zsidó tudósok természetesen 

„kétségbevonhatatlanul” megcáfolták. Cicero 

is csak elfogultságból, zsigeri gyűlöletből s antiszemitizmusból 

mondta, hogy „A zsidók egy 

sötét és visszataszító erő részei. Tudjuk, hogy 

klikkjük számos tagból áll, hogy mennyire 

összetartanak és szövetségeik milyen hatalommal 

bírnak. Csirkefogók és gazemberek népe.” 

Meg az is „nyilvánvaló”, hogy egy mai, „felvilágosult” 

zsidó tudós sokkal többet tud arról 

a korról, mint az akkor élő tudós és szentéletű 

keresztények. Amit ők mondnak, az eleve nem 

igaz, mint ahogy egyes „antiszemitáknak” az az 

állítása sem – legyenek bár tudós „rossz” zsidók 

vagy nem zsidók -, hogy az USA külpolitikáját 

zsidók irányítják. Sajnos elfelejtetem már, hogy 

ki volt az a zsidó szerző, aki az USA kongreszszusát, 

szenátusát és a Fehér Házat „Izrael által 

megszállt területnek” nevezte. Becsüljük meg 

tehát Izrael mai prófétáit, mert sokat tanulhatunk 

tőlük, mert sok mindent csak ők tudnak 

hitelesen feltárni a számunkra, ez azonban 

nem menti fel azokat – akár zsidók, akár nem 

-, akik a Mammon oldalán viselik a háborút az 

egész világ ellen, sem azokat, legyenek zsidók, 

vagy nem zsidók, akik akár ostobaságból, akár 

haszonlesésből, támogatják őket. 

Folytatjuk 


AZ EURÓPAI UNIÓ ÉRTÉKEI 

– avagy a gumicsont és a lufi diktatúrája – 

Nem tudom, hogy ki olvasta az EU jelenleg 

hatályos alapszerződését, mert nem egyszerű 

rábukkanni magyar nyelven, de érdekes 

olvasmány. Főleg most az Európai Parlament 

Magyarországgal kapcsolatos plenáris 

ülésének tükrében. 

A balliberális és zöld kritikusaink visszatérő 

érveként hangzott el az Unió értékeinek 

megszegése, majd ezen értékek megszegésének 

okán a 7-es cikkely alkalmazásának a 

szükségessége. 

Nézzük „az Európai Unióról szóló szerződés 

egységes szerkezetbe foglalt változatának” 

2010-es szövegének idevonatkozó 

előírásait. 

Először az értékek megszegőiről szóló 

retorziós passzust: 

7. cikk 

(az EUSz. korábbi 7. cikke) 

„(1) A Tanács, a tagállamok egyharmada, 

az Európai Parlament vagy az Európai 

Bizottság indokolással ellátott javaslata 

alapján, tagjainak négyötödös többségével 

és az Európai Parlament egyetértésének 

elnyerését követően megállapíthatja, hogy 

fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy 

egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben 

említett értékeket. Mielőtt ilyen megállapítást 

tenne, a Tanács meghallgatja a kérdéses 

tagállamot, és ugyanezen eljárásnak megfelelően 

ajánlásokat tehet neki. A Tanács 

rendszeresen ellenőrzi, hogy azok az okok, 

amelyek alapján ilyen megállapítást tett, 

továbbra is fennállnak-e. 

(2) A tagállamok egyharmada vagy az 

Európai Bizottság javaslata alapján és az 

Európai Parlament egyetértésének elnyerését 

követően, az Európai Tanács, miután 

a kérdéses tagállamot felkérte észrevételei 

benyújtására, egyhangúlag megállapíthatja, 

hogy a tagállam súlyosan és tartósan megsérti 

a 2 cikkben említett értékeket. 

(3) A Tanács, amennyiben a (2) bekezdés 

szerinti megállapításra jutott, minősített 

többséggel úgy határozhat, hogy a kérdéses 

tagállamnak a Szerződések alkalmazásából 

származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve 

az e tagállam kormányának képviselőjét 

a Tanácsban megillető szavazati jogokat. 

Ebben az esetben a Tanács figyelembe veszi 

az ilyen felfüggesztésnek a természetes és 

jogi személyek jogait és kötelezettségeit 

érintő lehetséges következményeit. HU 

2010.3.30. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 

C 83/19 

A kérdéses tagállam a Szerződések 

szerinti kötelezettségei minden esetben 

továbbra is kötik ezt az államot. 

(4) A Tanács a későbbiekben minősített 

többséggel úgy határozhat, hogy a (3) 

bekezdés alapján hozott intézkedéseket 

megváltoztatja vagy visszavonja, amennyiben 

az elrendelésükhöz vezető körülményekben 

változás következett be. 

(5) Az e cikk tekintetében az Európai 

Parlamentre, az Európai Tanácsra és a 

Tanácsra alkalmazandó szavazási szabályokat 

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 

354. cikke állapítja meg. „ 

Nos, akkor nézzük az elhíresült, az oly 

sokszor és fennen hangoztatott értékeket, 

azaz a 2. cikkelyt: 

2. cikk 

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben 

tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, 

a jogállamiság, valamint az emberi 

jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó 

személyek jogait – tiszteletben tartásának 

értékein alapul. Ezek az értékek közösek a 

tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés 

tilalma, a tolerancia, az igazságosság, 

a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak 

közötti egyenlőség társadalmában.” 

Ennyi! Nincs tévedés! Nem hagytam 

ki belőle semmit! Ezek a hőn hangoztatott 

EU-s értékek. 

Nem tudom, hogy sírjak-e, avagy nevessek, 

hogy egy ilyen gumijogszabályra hivatkozva 

merik keresztre feszíteni hazánkat. 

Náluk egy egyesületet nem jegyezne be a 

bíróság, ha ilyen alapszabályi szöveggel próbálná 

meghatározni értékeit és célkitűzéseit. 

Az ilyen megfogalmazások adnak lehetőséget 

arra, hogy mindenki úgy értelmezze az 

adott fogalmat, ahogy azt jól felfogott érdeke 

megkívánja. Másrészt ezek a fogalmak abszolút 

értelemben soha nem valósultak meg. 

A szabadság minden társadalomban csak 

korlátozottan van jelen, a demokrácia úgyszintén. 

Az egyenlőség meg egy olyan absztrakt 

fogalom, amely a személy adottságaitól és 

lehetőségeitől változik át egyenlőtlenséggé. 

A jogállamiság nem érték, hiszen a rabszolga-, 

a gyarmattartó államok is jogállamok 

voltak, ugyan úgy, mint a kommunizmus, 

vagy a fasizmus. Ez, simán államigazgatási 

technikát jelent, miszerint törvények határozzák 

meg a társadalom működési rendjét. 

A 2. cikkelyben egyetlen egy olyan utalás 

van, ami értelmezhető „Az emberi jogok 

egyetemes nyilatkozatára” való utalás. 

Nos, akkor hagy emeljek ki egy-két 

emberi jogot, amit az Európai Bizottság 

semmibe vesz, vagy eltekint annak szellemétől: 

15. cikk 

„Minden személynek joga van valamely 

állampolgársághoz. 

Senkit sem lehet sem állampolgárságától, 

sem állampolgársága megváltoztatásának 

jogától önkényesen megfosztani.” 

– Szlovákia!??? 

„16. cikk 

Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra 

érett kor elérésétől kezdve joga van 

fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló 

korlátozás nélkül házasságot kötni és családot 

alapítani. A házasság tekintetében a 

férfinak és a nőnek mind a házasság tartama 

alatt, mind a házasság felbontása tekintetében 

egyenlő jogai vannak.” – Az egyneműek 

házassága nem sérti az Unió értékrendjét? 

„19. cikk 

Minden személynek joga van a vélemény 

és a kifejezés szabadságához, amely magában 

foglalja azt a jogot, hogy véleménye 

miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra 

való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen 

és terjeszthessen híreket és eszméket 

bármilyen kifejezési módon.” 

– Mivel minden állam jogi személy, így 

ezen cikkely érvényes Magyarországra is, és 

joggal hivatkozhat kereszténységére, vagy 

kultúrájára. 

Ezt erősíti meg az EU szerződás alábbi 

része is: 

4. cikk 

„(1) Az 5. cikkel összhangban minden 

olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem 

ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad. 

(2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak 

a Szerződések előtti egyenlőségét, 

valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan 

része azok alapvető politikai és 

alkotmányos berendezkedésének, ideértve 

a regionális és helyi önkormányzatokat is. 

Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, 

köztük az állam területi integritásának 

biztosítását, a közrend fenntartását és a 

nemzeti biztonság védelmét. Így különösen 

a nemzeti biztonság az egyes tagállamok 

kizárólagos feladata marad.” 

– Nemzeti identitásunk része a Szent 

Korona és a többezer éves jogfejlődésünk. E 

cikkely alapján, akár a történelmi alkotmányunkat 

is jogfolytonossá tehetnénk. 

28. cikk 

„Minden személynek joga van ahhoz, 

hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi 


AZ EURÓPAI SZUPERÁLLAM SZÜLETÉSE 

Túl Mindenen 

Tegnap délután az Index főoldalán 

egy rövid hír volt olvasható: 

Március 1-jén írhatják alá a költségvetési 

politika szorosabb összehangolását 

előirányzó új kormányközi szerződést 

– jelentette be Angela Merkel 

német kancellár és Nicolas Sarkozy 

francia elnök hétfőn Berlinben. 

... 

A kormányközi szerződés megalkotásáról 

a december elején tartott 

brüsszeli csúcson határoztak az uniós 

tagállamok. 

Erről a csúcstalálkozóról valószínűleg 

az is hallott, aki nem igazán 

érdeklődik sem a politika, sem a gazdaság 

iránt, hiszen napokon keresztül 

minden jelentősebb hírportál – 

magyar és külföldi egyaránt – arról 

cikkezett, hogy Orbán és Cameron 

fityiszt mutattak az eurónak. 

Bár az esemény elsősorban a fenti 

botrány miatt maradt emlékezetes, 

a résztvevőknek sikerült megállapodniuk 

néhány dologban, melyről 

egy 16 pontos nyilatkozatot is kiadtak. 

Ez a nyilatkozat angol nyelven 

bárki számára elérhető itt (http:// 

www.consilium.europa.eu/uedocs/ 

cms_data/docs/pressdata/en/ 

ec/126658.pdf). 

Ebből a nyilatkozatból most szeretném 

kiemelni a 13. pontot: 

We agree on an acceleration of the entry into force of the European 

Stability Mechanism(ESM) treaty. The Treaty will enter into 

force as soon as Member States representing 90 % of the capital 

commitments have ratified it. Our common objective is for the 

ESM to enter into force in July 2012. 

Döntöttünk arról, hogy felgyorsítjuk az Európai Stabilitási Mechanizmusba 

(ESM) való belépés folyamatát. A szerződés azonnali 

hatállyal életbe lép, amint a tagállállamok, melyek kötelezték magukat 

a szerződésben leírt alaptőke 90%-nak biztosításához aláírják a szerződést. 

Közös célunk, hogy az ESM 2012 júliusában életbe lépjen. 

Mielőtt tovább mennénk néhány szó arról, hogy mi is az az ESM. 

Röviden és tömören egy pénzügyi védőháló, mely az euró övezet 

országait hivatott segíteni. A 17 tagállam megállapodott abban, hogy 

Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, 

Málta, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország 

létrehoznak egy nagy közös tartalékot, melyből aztán a különböző 

okokból ( például eladósodás miatt ) bajba jutott országokon segítenek, 

hogy így védjék meg az övezetet a széteséstől. Cserébe a tagországoknak 

szigorú költségvetési szabályokat kell követniük és adott 

esetben el kell fogadniuk azt is, ha Brüsszel beleszól az általuk már 

elfogadott költségvetésbe. Részletesebb leírás a hivatalos honlapon 

található. 

Ugyanezen az oldalon a lap alján letölthető maga az ESM szerződés 

is: 

Treaty establishing the European Stability Mechanism (ESM) 

Az 55 oldalas dokumentum legelső oldalán rögtön a résztvevő 

tagállamok találhatóak. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert 

>> 

viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, 

amelyben a jelen Nyilatkozatban 

kinyilvánított jogok és szabadságok teljes 

hatállyal érvényesülhessenek.” 

– Magyarországon az emberi jogokat a 

Gyurcsány-kormány szegte meg, amit az EU 

nem kifogásolt. 

30. cikk 

„A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése 

sem értelmezhető úgy, hogy az valamely 

állam, valamely csoport, vagy valamely 

egyén részére bármilyen jogot adna arra, 

hogy az itt kinyilvánított jogok és szabadságok 

megsemmisítésére irányuló tevékenységet 

fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen.” 

– Az EU a Benes dekrétummal, a szlovák 

nyelv és állampolgársági törvénnyel nem 

csak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát 

sérti meg, hanem saját értékeit is. 

Kötelezettszegési eljárást az EU Bizottsága 

ellen kellene índítani és nem Magyarország 

ellen. 

Nem akarom az elhangzott vádaskodásokat 

elemezni, mivel azok sem tényekkel, sem 

jogszabályilag nem voltok alátámasztva. Ha 

meg a 2. cikkely a jogalap az ellenünk való 

eljárásra, akkor tessék már definiálni minden 

egyes fogalmat, mert amit az EU parlament 

megjelenített mindebből, az maga 

volt a dilettantizmus, az önmaguk szembeköpése 

és lejáratása. 

Takács András 



ebből az következik, hogy ezt a szerződést nem egy vagy két hivatalnok 

írta valahol egy eldugott brüsszeli irodában, hanem 17 ország 

jogi és gazdasági szakértői dolgozták ki. Emlékeztetőül az eurózóna 

17 tagállama: 

Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Franciaország, 

Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, 

Málta, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország 

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után elérkeztünk a bejegyzés 

lényegi részéhez. A következőkben szeretném az olvasó elé tárni az 

ESM szerződés néhány pontját, melyek szerintem igencsak komoly 

aggodalomra adnak okot. 

Nem vagyok sem közgazdász, sem jogi szakértő. Az általam 

készített fordítások valószínűleg nem lesznek annyira szakszerűek, 

mintha egy hivatásos tolmács készítette volna őket, de úgy gondolom, 

hogy ahhoz, hogy az olvasót informáljam a szerződésben foglaltakról 

az én angoltudásom is elegendő lesz. Továbbá szeretnék 

megkérni mindenkit, hogy olvassa végig az összes pontot, mert az 

egyes pontok önmagukban nem értelmezhetőek, csak akkor, ha az 

ember látja a teljes képet. 

Az alaptőkéről ( 19. oldal 3. fejezet 8. cikkely ) 

The authorised capital stock shall be EUR 700 000 million. 

Az alaptőkének 700 000 millió ( 700 milliárd ) Eurónak kell lennie. 

Hogy 700 milliárd euró mennyi pénz azt egy átlagos ember egyszerűen 

nem tudja elképzelni. Sok persze, az tudjuk, de mégis mennyi? 

Nos, több mint kétszer annyi mint Németország – mely Európa 

legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalma – 

2011-re tervezett 307 milliárd eurós költségvetése. 

Iszonyatos mennyiségű pénzről van szó. És hogy ez miért fontos? 

A következő 3 pont elolvasása után meg fogja érteni. 

Tőke hívások ( 21. oldal 3. fejezet 9. cikkely 3. pont ) 

The Managing Director shall call authorised unpaid capital in a 

timely manner if needed to avoid the ESM being in default of any 

scheduled or other payment obligation due to ESM creditors. The 

Managing Director shall inform the Board of Directors and the 

Board of Governors of any such call. When a potential shortfall 

in ESM funds is detected, the Managing Director shall make such 

capital call(s) as soon as possible with a view to ensuring that the 

ESM shall have sufficient funds to meet payments due to creditors 

in full on their due date. ESM Members hereby irrevocably and 

unconditionally undertake to pay on demand any capital call made 

on them by the Managing Director pursuant to this paragraph, such 

demand to be paid within seven days of receipt. 

Abban az esetben, ha az ESM közösséget csőd fenyegetné vagy 

egyéb fizetési kötelezettségnek kellene eleget tennie, akkor az ügyvezető 

igazgatónak alaptőke befizetést kell kérnie. 

... 

Az ESM tagok visszavonhatatlanul és feltételek nélkül vállalják, 

hogy a befizetés rájuk eső részét a kéréstől számított 7 napon belül 

teljesítik. 

Ha Brüsszelnek pénzre van szüksége, az ESM tagállamok már 

készíthetik a csekkfüzetet. Mivel az átutalásra csupán 7 nap áll rendelkezésre, 

ez a normál banki ügymenettel számolva azt jelenti, 

hogy 4 napon belül át kell utalni a pénzt, hogy a 7. napra az biztosan 

megérkezzen. 

És mit jelent az, hogy visszavonhatatlanul és feltételek nélkül? Mi 

van akkor, ha időközben egy országban mondjuk egy új parlament 

kezdi meg a működését, amely nem akar a továbbiakban ESM tag 

lenni? Akkor is kötelező lesz befizetni? Különben mi lesz? 

Persze mondhatnák azt, hogy erre azért van szükség, hogy ne 

lehessen csak úgy hip-hop ki-be lépkedni a rendszerből és tervezhető 

legyen a befolyó összegek nagysága. Tervezhetőség? Miről is 

szól a következő pont? 

Változások az alaptőke nagyságában ( 21. oldal 3. fejezet 10. cikkely 

1. pont ) 

The Board of Governors shall review regularly and at least every 

five years the maximum lending volume and the adequacy of the 

authorised capital stock of the ESM. It may decide to change the 

authorised capital stock and amend Article 8 and Annex II accordingly. 

Az igazgatótanácsnak rendszeresen, évente legalább 5 alkalommal 

felül kell vizsgálnia, hogy a hitelezés nagysága megfelel-e a jegyzett 

tőke állomány nagyságához képest és dönthetnek arról, hogy megváltoztatják 

az alaptőke nagyságát és ennek megfelelően a 8. cikkelyt. 

Ahogy fentebb már idéztem, a 8. cikkely szerint az ESM alaptőkéje 

700 milliárd euró. De ez nem végleges! Ennyi nem elég! Az igazgatótanács 

ezt bármikor megváltoztathatja. És arra a tapasztalatra alapozva, 

miszerint sem a nagyszüleim, sem a szüleim, sem az én életem 

alatt semminek az ára nem lett kevesebb, csak több, valószínűleg ez a 

tanács sem az alaptőke csökkentéséről fog döntéseket hozni. 

És most már biztosan meg fogja érteni, hogy az előző pontban 

miért emeltem ki azt, hogy a tagoknak visszavonhatatlanul és feltételek 

nélkül kell teljesíteniük a befizetéseket. 

Ha a vezetőség megemeli az alaptőkét és így egy ország az eddigi 

1000 milliárd euró helyett már 1300-at kell, hogy az alapba fizessen 

akkor azt 7 napon belül, feltétel nélkül meg kell tennie! Különben 

megszegi a szerződést. Ezzel létrehoztak egy olyan zsebet, melybe bármikor, 

bármennyi pénzt bele lehet tölteni. Ellenvetésnek helye nincs! 

És nem ez az egyetlen dolog, melybe a tagállamoknak semmilyen 

beleszólása sincs. 

Jogállás, kiváltságok, sérthetetlenség ( 37. oldal 6. fejezet 27. cikkely 

1-4. pont ) 

1. pont 

To enable the ESM to fulfil its purpose, the legal status and the 

privileges and immunities set out in this Article shall be accorded to 

the ESM in the territory of each ESM Member. 

Az ESM céljainak elérése érdekében az ebben a cikkelyben meghatározott 

jogállások, kiváltságok és sérthetetlenségek az összes 

ESM tag határain belül érvényesek. 

2.pont 

The ESM shall have full legal personality; it shall have full legal 

capacity to: 

(a) acquire and dispose of movable and immovable property; 

(b) contract; 

(c) be a party to legal proceedings; and 

(d) enter into a headquarter agreement and/or protocols as 

necessary for ensuring that its legal status and its privileges and 

immunities are recognised and enforced. 

Az ESM rendszer teljes jogképeséggel rendelkezik, hogy: 

–– 

megszerezzen és rendelkezzen ingó és ingatlan vagyontárgyak 

felett 

–– 

szerződéseket kössön 

–– 

megjelenjen a bíróság előtt 

–– 

olyan megállapodásokat kössön, melyek szükségesek és 

garantálják, hogy jogállását, kiváltságait és sebezhetetlenségét 

elismerjék és betartassák. 

3. pont 

The ESM, its property, funding and assets, wherever located 

and by whomsoever held, shall enjoy immunity from every form 

of judicial process except to the extent that the ESM expressly 

waives its immunity for the purpose of any proceedings or by the 

terms of any contract, including the documentation of the funding 

instruments. 

Az ESM, annak vagyona, finanszírozási eszközei, bárhol is találhatóak 

és bárki által is működtetettek teljes mentességet élveznek 

bármiféle bírósági eljárás alól, kivéve akkor, ha az ESM kifejezetten 

lemond erről a jogáról. 

Szóval az ESM pénzt hajthat be a tagállamoktól és ha azok nem 

teljesítik kötelezettségüket felé akkor felelősségre vonhatja Őket, de 

a tagállamok nem tehetnek semmit az ESM ellen! 


FELHASZNÁLÓI 

MINDEN LÉPÉSÉT 

NYOMON KÖVETI 

MÁRCIUSTÓL 

A GOOGLE 

Új adatvédelmi szabályozást jelentett be a Google vállalat, amelynek 

keretében nyomon fogja követni felhasználóinak tevékenységét 

szinte valamennyi felületen, beleértve a YouTube videómegosztót, 

a Gmail levelezőprogramot és a vezető keresőoldalakat – 

adta hírül a The Washington Post. 

4. pont 

4. The property, funding and assets of the ESM shall, wherever 

located and by held, be immune from search, requisition, 

confiscation, expropriation or any other taking or foreclosure by 

executive, judicial, administrative or legislative action. 

Az ESM vagyona, finanszírozási eszközei bárhol és bárki által is 

működtetettek sebezhetetlenséget élveznek bármilyen házkutatás, 

lefoglalás, elkobzás, kisajátítás, vagy bármely más végrehajtói, birói, 

közigazgatási és jogalkotói intézkedés alól. 

Az előző pontban már kimondták, hogy bírósági eljárások ellen 

teljes immunitást élveznek, de ez a pont már konkrétan azt hangsúlyozza, 

hogy az ESM mindenféle törvény és azt meghozó testületek, 

tehát az államok felett áll! 

A szervezet tagjainak kiváltságai ( 37. oldal 6. fejezet 27. cikkely 

1. pont ) 

In the interest of the ESM, the Chairperson of the Board of 

Governors, Governors, alternate Governors, Directors, alternate 

Directors, as well as the Managing Director and other staff 

members shall be immune from legal proceedings with respect to 

acts performed by them in their official capacity and shall enjoy 

inviolability in respect of their official papers and documents 

Az ESM érdekében az elnökök, igazgatók, helyettesek, ügyvezetők 

és a személyzet más tagjai mentességet élveznek a bírósági 

eljárások alól, ezzel tiszteletben tartva az általuk végzett cselekményeket. 

A mentesség vonatkozik az általuk kibocsátott papírokra, 

dokumentumokra is. 

Tehát bárki, aki ennek a szervezetnek dolgozik sebezhetetlen. 

Felelősségre semmiért nem vonható és az általa kibocsátott papírokra 

vonatkozó sérthetetlenség kapcsán felmerül az a kérdés, hogy 

egyáltalán jogunkban áll-e az, hogy megtudjuk mi szerepel ezekben 

a dokumentumokban? 

Az ESM egy olyan kormányok felett álló rendszer, mely bármikor 

pénzbefizetésre kényszerítheti tagjait, akiknek ezt 7 napon beül 

teljesíteniük kell. Mind a szervezet, mind az általa foglalkoztatott 

emberek minden törvény, hatóság és állam felett állnak, mindezt 

úgy, hogy tagjait nem megválasztják, hanem kinevezik. 

Ez lenne a nagy terv? 

Európa jövője? 

Hogy ezentúl nem egymásnak tartoznak a tagállamok, hanem 

mindenki egy nagy közös zsebbe teszi bele a pénzt aminek felhasználásáról 

aztán semmilyen beleszólása nem lehet? 

Kinek az érdekeit szolgálja egy ilyen szuper szervezet létrehozása? 

Egyáltalán a tagállamok államok maradnak, vagy hamarosan egy 

újabb válságra hivatkozva az ESM egy nagy közös európai költségvetéssé 

alakul és az országok gyakorlatilag megszűnnek önmagukban létezni? 

A vállalatóriás korábban is összegyűjtötte ezeknek az információknak 

egy részét, most azonban első alkalommal fogja ötvözni 

őket a weboldalain keresztül, hogy teljesebb képet kaphasson felhasználóiról. 

Az internetezők nem fognak tudni kibújni a március 

elsején életbe lépő rendelkezés alól. Szakértők szerint a változtatás 

szigorúbb ellenőrzést fog kiváltani a szövetségi szabályozók részéről 

a cégóriás adatvédelmi és versenyképességi gyakorlatát illetően. 

A lépés hozzásegíti a Google-t ahhoz, hogy teljesen testreszabja 

hirdetéseit. Ha például egy washingtoni lakos NBA kosárlabdameccset 

néz az interneten, a vállalat a helyi csapat mérkőzésére 

szóló jegyet ajánlhat számára gmailes postafiókjában. A Google 

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mindebből a felhasználók is profitálhatnak: 

a cég akár hasznos email-kapcsolatokat is ajánlhat, ha 

kideríti, hogy valaki például éppen New Yorkba készül. 

Fogyasztóvédők szerint azonban az új elgondolás felbőszítheti 

azokat a felhasználókat, akik nem számolnak a velük kapcsolatos 

információk különböző weboldalakon történő megosztásával. „A 

Google új adatvédelmi bejelentése frusztráló és egy kicsit ijesztő 

is egyben” – mondta James Steyer, a Common Sense Media 

nevű jogvédő szervezet igazgatója. „Még ha a cég úgy gondolja 

is, hogy a felhasználók nyomon követése a szolgáltatásai javítását 

jelenti, a fogyasztóknak meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy 

nemet mondjanak. Fokozottan igaz ez gyerekekre és tinikre, akik a 

YouTube, a Gmail és a Google lelkes használói.” 

A Google e-mailben, illetve a weboldalaira feltett üzeneteiben 

fogja értesíteni több százmillió felhasználóját a szóban forgó változásokról, 

amelyek az összes szolgáltatást érinteni fogják, kivéve a 

Google Walletet, a Chrome böngészőt és a Google Books-ot. 

Forrás: MTI 


GAZDASÁGI BAJOKRA POLITIKAI TÁMADÁS 

A világ gazdasági válságban van, de politikai 

megoldást keres. 

Ebben nincs semmi kölönleges, mert a 

világ gazdasági feladatait eddig is politikai 

eszközökkel teljesítették a gazdaságot irányítók. 

Ez minden baj forrása. Nem a politika 

telepedett rá a gazdaságra, hanem a gazdaság 

fogta be a politikát céljai megvalósítására. 

A termelés, finanszírozás, értékesítés 

mind gazdasági terep. Már a XVIII. század 

végi közgazdászok – Jean-Charls-Leonard 

Sismondi például – látták, hogy a gépek 

kiszorítják az embert a termelésből, amiből 

súlyos társadalmi problémák adódnak. 

A munkás kiszolgáltatottá válik, ha csak a 

gazdaság érdekei érvényesülnek. 

Ez valamilyen ellenőrzést, korlátozást 

igényel. 

Csak száz év kellett ahhoz, hogy széles 

néprétegek elszakadjanak az életüket eltartó 

termőföldtől és kézi ipartól, ahogy a gépek 

teszik fölöslegessé őket. 

A politika, vagyis az állam az egyetlen 

olyan inzézmény, amely a társadalom érdekeivel 

tud foglalkozni. 

Az ideális állapot az lett volna, ha a gazdaság 

fejlődésével váll váll mellett fejlődött 

volna a társadalomszervezés, vagyis az egyén 

és közösség érdekeit védő államhatalom. 

Nem így történt, a gazdasági érdek betört a 

politika területére, és ott berendezkedett. 

A nemzetköziség eszméjének különböző 

változataival létrehozott politikai mozgalmakat 

és pártokat finanszírozott a gazdaságot 

is irányító nemzetközi pénzvilág, amely 

a kezdetektől a mai napig sikeresen akadályoz 

minden olyan közösségi érdeket szolgáló 

intézményt, ami a profitorientált gazdaságot 

akarja korlátozni. 

Ilyen körülmények között jött létre a társadalom 

szerves fejlődésében a helyi, illetve 

országos érdekű politizálással szemben a 

nemzetköziség elvét valló sokféle, akár egymással 

szemben álló nézetet hirdető politizálás. 

Közös vonásuk a forradalomelmélet, ami 

szerint erőszakosan be kell avatkozni a társadalom 

életének menetébe –, szemben a 

konzervativizmussal, ami a szerves fejlődés 

elvét vallja. 

Valóságos nyomulással érvényesült a liberalizmus 

és annak mindenféle származéka az 

utóbbi kétszáz évben, amely siker folyamatos 

és bőséges anyagi támogatásra utal. 

A fehérember világát teljes egészében 

megszervezte, hitelvszerű kizárólagosságot 

élvez, gyűjtőfogalma a demokrácia. 

A parlamenti demokrácia kizárólagosságot 

biztosít a politikai pártoknak a törvényhozásra 

és kormányzásra. 

A politika teljes egészében pártprivilégium 

az egész nyugati világban, és azért folynak 

háborúk, hogy mindenütt úgy legyen. 

Törvényhozásba, kormányhatalmi pozícióba 

gyakorlatilag csak pártember kerülhet. 

Ebbe a szisztémába kell beleilleszkedni 

minden politikai szándéknak, a nemzetinek 

is, ha jelen akar lenni a közügyek intézésében. 

A ma uralkodó liberalista politikai berendezés 

az agresszív internacionalizmus rendje. 

Magyarországon erős kiszolgáló tábora 

van, a lecserélt egypártrendszer internacionalista 

részlege, megtoldva a privatizáció 

újgazdagjaival. 

Két erős politikai bástyájuk volt, az 

SZDSZ és az MSZP. 

Megkésve, de végülis a magyar nép, 

amely csak négyévenként szólhat egy szót, 

elzavarta mindkettőt a kormányhatalomból. 

Ez okozza a mérhetetlen gyűlöletet a 

nemzeti érdekeket felvállaló Orbán-kormány 

iránt. 

Az internacionalisták fő erőssége a nemzetek 

fölötti szolidaritás. 

Az egész baloldali világ ma nem tudja 

megemészteni a magyarországi kitakarítást. 

Nem tudja elviselni a nyugati gyarmatosító 

birodalom, hogy előáll egy kis ország 

morcos miniszterelnöke olyan ötlettel, 

hogy országa részére gazdasági függetlenséget 

akar kierőszakolni. 

Ilyen pedig nincs, a körből nem lehet 

kilépni. 

A másfél éve zajló Magyarország-ellenes 

sajtóhajsza a karácsonyi dőszakban fölerősödött, 

a gazdasági támadás a forint ellen 

ugyancsak. 

A tét: Orbán eltávolítása. 

Nem demokratikusan, arra 2014-ben sem 

látszik esély, hanem politikai-lag, mint valami 

diktátort, lázadót, a demokrácia ellenségét. 

A terep az Európai Parlament Strasbourgban, 

január 18-án. 

A tárgy, Magyarország megbélyegzése 

liberális parlamenti többséggel, hogy annak 

nyomatékával politikai ítélet és gazdasági 

büntetés érje. 

Orbán Viktor meglepte őket, bejelentette 

igényét, jelen akar lenni, amikor Magyarországról 

tanácskoznak. 

Mit mást tehettek volna, meghívták. 

Jelen volt, rövid de határozott felszólalásában 

vázolta az ország politikai helyzetét, 

amire törvények sorával, alaptörvénnyel 

válaszoltak az ország és népe érdekében. 

Az Európai Parlament plenáris ülésén 

Orbán Viktornak szembe kellett néznie az 

Európai Unió tagországai baloldali politikai 

agresszorainak válogatott példányaival, akik 

egyike-másika ordítozásaival a véresszájú 

bolsevikokra elékeztetett. 

Akik látták az interneten Cohn-Bendit 

vértolulásos kirohanásait a magyar alkotmány 

ellen, az képet alkothatott ennek a 

senki által meg nem választott képviselői 

gyülekezet egy részének a minőségéről. 

A ’68-as diáklázadások egykori terroristája 

nem egyedüli példány ebben a tisztesebb szerepre 

képzelt és alkotott parlamentben. 

Három órán keresztül hangzottak el a 

képtelennél képtelenebb vádak Magyarország 

és kormánya ellen a baloldal részéről, 

és szerencsére higgadtabb modorban józan 

figyelmeztetések is a magyarok mellett a 

Európai Néppárt részéről. 

Magyarországnak gazdasági problémai 

vannak, csakúgy az Európai Uniónak és az 

Egyesült Államoknak is. 

A gazdasági problémákat gazdasági intézkedésekkel 

kell megoldani. 

A Magyarország elleni baloldali kirohanás 

azt mutatja, hogy nemzeti érdekűvé vált 

politikája miatt a nyugati államok gazdasági 

eszközökkel akarják sújtani az országot, 

azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megbuktassák 

a nemzeti kormányt, aminek első 

lépése lenne Orbán Viktor eltávolítása. 

Az Európai Parlamentben komolytalan 

politikai támadások érték a magyar miniszterelnököt, 

aki ezeket nagyszerűen kivédte. 

Ez tükröződik ott elmondott záró felszólalásából 

is (olvasható a 4. oldalon). 

Az Európai Parlament nem hozhat törvényeket 

(mint ahogy egy-egy állam, mert 

az EU [még nem] állam) csak ajánlásokat 

adhat az Európai Bizottságnak, amely végrehajtó 

szerv, afféle kvázi-kormány. 

Ennek az elnöke a portugál (egykori 

maoista lázadozó) José Manuel Barroso. 

A „magyar ügy” ezen a fórumon folytatódik. 

A mindenütt kavargó vádak pontokba 

szedve ülepedtek le az Európai Bizottság 

elnökének asztalán. 

Az Európai Bizottság bejelentette, hogy 

három területen „kötelezettségszegési” eljárást 

indít Magyarország ellen, és a felvetett 

problémákra onnan számítva egy hónapon 

belül választ vár. 

Az eljárások egyike a jegybank függetlenségét 

érintő szabályozással kapcsolatos, egy 

másik a bírói tevékenység felső korhatárára 

vonatkozik, a harmadik pedig az adatvédelmi 

hatóság függetlenségére vonatkozó 

szabályokat érinti. 

A Bizottság emellett az igazságügyi 

rendszer függetlenségével kapcsolatban is 

további kérdéseket intézett a kormányhoz. 

Orbán Viktor ezekre a bejelentésekre 

reagálva döntött úgy, hogy személyes találkozót 

kezdeményez a bizottsági elnökkel, 

ami megtörtént január 24-én. 


Barroso úgy nyilatkozott, hogy kettejük 

politikai szintű találkozója nem helyettesíti 

a Magyarország ellen indított jogi eljárást. 

Barroso azt is megemlítette, hogy a kormánynak 

„tágabb értelmű politikai aggodalmakra 

is választ kell adnia”. 

A közlemény ezeket nem részletezte, de az 

MTI bizottsági forrásból úgy értesült, hogy 

azokról a kérdésekről van szó, amelyeket az 

elnök múlt héten Strasbourgban, az Európai 

Parlament plenáris vitájában említett. 

Barroso akkor egyebek között arról 

beszélt, hogy „a jogi aspektusokon túl bizonyos 

aggályok fogalmazódtak meg a magyarországi 

demokrácia minőségével, politikai 

kultúrájával, továbbá a kormány és az ellenzék 

közötti, valamint az állam és a civil társadalom 

közötti viszonnyal kapcsolatban”. 

Mint akkor jelezte, arra szólította fel a 

magyar hatóságokat, hogy „tartsák tiszteletben 

a demokrácia és a szabadság elveit, 

és azokat ne csupán a normákban, hanem a 

Van egy városi legenda, mely szerint 2006-ban, az akkor már 

kétszeresen bukott Fidesz-vezér kiadta az ukázt polgármestereinek, 

hogy életbe lép a végső megoldás, a Felperzselt föld taktika, melynek 

vezérlő logikája a következő: 

Állítsuk mi (Fidesz) elő az okozatot, a gatyáig eladósodott magyar 

városokat, és mi...vel mi (Fidesz) igaz magyarok vagyunk(?), mi nem 

lehetünk az okozó, a valós ok „megszűnik” létezni, illetve tetszőleges 

okkal, okozóval helyettesíthetővé válik, például Gyurcsány Ferenccel. 

Ennyire egyszerűen átverhetőek a nacionalizmus érzelmi tüzétől 

megvakult, fanatikus birkák!!! 

Nem tudni, hogy a városi legenda igaz-e, vagy sem. Mindenesetre 

a Fideszes önkormányzatok „gatyája”, mint konklúzió, nagy valószínűséggel 

és szemmel láthatóan következtetési szerkezetben áll az 

orbáni felperzselt föld taktikával, mint premisszával, ha a tényadatokra 

tekintünk. 

A Fideszes vezetésű városok hitelállománya: 

–– 

Pécs (Páva Zsolt): 31 milliárd forint adósság -> 197 ezer forint/ 

fő adósság 

–– 

Szolnok (Szalay Ferenc): 21 milliárd forint -> 281 ezer forint/fő 

–– 

Kaposvár (Szita Károly): 22,4 milliárd forint -> 330 ezer forint/ 

fő 

–– 

Debrecen (Kósa Lajos): 23 milliárd forint -> 111 ezer forint/fő 

–– 

Hódmezővásárhely (Lázár János): 20 milliárd forint -> 425 ezer 

forint/fő 

–– 

Esztergom (Meggyes Tamás): 12 milliárd forint -> 388 ezer 

forint/fő 

–– 

Békéscsaba (Vantara Gyula): 6 milliárd forint -> 93 ezer forint/ 

fő 

–– 

Budapest V. kerület (Rogán Antal): 5 milliárd forint -> 380 ezer 

forint /fő 

–– 

Veszprém (Debreczenyi János): 5 milliárd forint -> 78 ezer 

forint/fő 

–– 

Szekszárd (Horváth István): 4,8 milliárd -> 142 ezer forint/fő 

–– 

Érd (T. Mészáros András) = 8,2 milliárd -> 127 ezer forint/fő 

Két nagyon fontos tény, melyek ismeretének hiányában ÖN még 

mindig könnyen a Fideszes agitációs propaganda áldozatává válhat: 

1.) Az önkormányzatok az utóbbi négy évben, a Fideszes polgármesterek 

alatt növelték jelentősen adósságállományukat!!! 

gyakorlatban, valamint az ország politikai és 

társadalmi életében is érvényesítsék”. 

Ebből is kitűnik, hogy a magyarország 

elleni koncentrált támadás lényegében a 

liberalista „demokrácia szabadságelveinek” 

Magyarországra erőltetése, a gazdasági helyzettel 

kapcsolatos eljárás mögött a nemzetérdekű 

politika megtámadása a cél. 

Orbán Viktor a Barrosóval folytatott 

megbeszélést követően elondta, hogy minden 

téren előrelépést hoztak a brüsszeli 

tárgyalások, de még maradtak tisztázandó 

kérdések az Európai Bizottsággal. 

A jegybanki szabályozást illetően abban 

nem tudott engedményt tenni, hogy a jegybankelnöknek 

a magyar alaptörvényre esküt 

kell tennie, valamint hogy a jegybankelnök 

fizetésére is vonatkozik a közszférában általános 

fizetési plafon előírása. 

A Magyar Nemzeti Bank és a PSZÁF 

összevonásától viszont eláll Magyarország – 

közölte Orbán. 

Az Európai Bizottság a jegybanki függetlenség 

ügye mellett két másik témában – a 

bírói tevékenység felső korhatárát illetően, 

valamint az adatvédelmi hatóság függetlenségével 

kapcsolatban – is kötelezettségszegési 

eljárást indított Magyarország ellen. 

Az előbbivel kapcsolatban a kormányfő 

azt mondta, a magyar fél itt nem lát diszkriminációt, 

hanem a nyugdíjszabályozás egységesítéseként 

fogja fel a témát. 

Az adatvédelmi hivatalt illetően nem lát 

gondot, szerinte van lehetőség a hivatal jogállásának 

megerősítésére. 

Kemény csatározások lesznek az elkövetkező 

hónapokban. 

Sokan a meghátrálásban, kompromiszszumban 

látják a túlélési lehetőséget. 

Ki tudja, milyen fenyegetések miatt kell 

engedni egy megvalósítható rendszerváltozás 

követelményeiből. 

Magyar Élet 2012. február 2-i számában 

Csapó Endre 

A FELPERZSELT FÖLD-TAKTIKA 

2.) Nem igaz, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányok tették lehetetlenné 

a felelős önkormányzati gazdaságpolitikát. 

Gond nélkül pénzügyi egyensúlyban lehetett futtatni az önkormányzatokat. 

Ezt a következő példák bizonyítják: 

–– 

Budapest XIII. kerület (Tóth István, MSZP): kevesebb, mint 10 

ezer forint/fő 

–– 

Budapest XIX. kerület (Gajda Péter, SZDSZ-MSZP): kevesebb, 

mint 10 ezer forint/fő 

–– 

Budapest VI. kerület (Verók István, MSZP): 25 ezer forint/fő 

Tehát a szociál-liberális polgármesterek statisztikai értelemben, 

például Rogánhoz képest 370 ezer forintot spóroltak meg Budapest 

minden lakosának, ami 2 millió lakossal számolva: 

7400225700 = 740 milliárd forint!!!! Ennyi pénzből 14 darab 

Megyeri-hidat lehet építeni. 

A témával kapcsolatban olvasható egy blog is: facebook 

A nagyvezír érintettsége miatt az e-mailben tartalmazott információk 

továbbítása állampolgári kötelesség: 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2. § (3) értelmében: 

„A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy 

állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos 

megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az 

ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben 

köteles fellépni.” Szívélyes üdvözlettel: S. I. 

Forrás: sokkaljobb levelesláda 

Az írás megjelenése után kaptam még néhány adatot: 

–– 

Szolnok 21 milliárd forint 281 ezer forint/lakos polg. mester: 

Szalai Ferenc Fidesz 

–– 

Debrecen 23 milliárd forint 111 ezer forint/lakos Kósa Lajos 

Fidesz 

–– 

Hódmezővásárhely 20 milliárd 425 ezer forint/lakos 

–– 

Békéscsaba hitelállománya időközben egy év alatt 12,4 milliárdra 

ugrott. 

–– 

Lázár Jánoséké 30 milliárd körül van! 

A települések hitelállománya 2010 december 31-én: 1200 milliárd 

forint. Ebből 500 milliárd devizában... Hát akkor tényleg csak a 

szocialistáké a felelősség? 

Összeállította: Forgó Irén (facebook) 


AZ ÁLLAM NÉMA MARAD 

Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett 

meg Kenneth Rogoff ismert amerikai 

közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető 

professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. 

Tehát olyan személyről van szó, 

aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb 

csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti 

elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A 

Coronary Capitalism című most napvilágot 

látott írásában azonban olyan átfogó és 

megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus 

rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, 

hogy a mai rendszer által képviselt 

létszerveződési móddal már a legodaadóbb 

hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is 

akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált 

oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a rendszerről, amelyet 

a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden 

világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét – amely szó szerint 

Koszorúér- kapitalizmust jelent – közvetlenül és átvitt értelemben 

is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus 

egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált, 

képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van. 

Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén, 

mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere. 

Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú, 

ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és 

működnek, amelyek a saját létüket is tagadják. 

Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben, 

hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő 

összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, 

hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének 

egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók 

tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. 

Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai – együttműködve 

a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal 

és az egészségügyi rendszerek „betegségipari” hatalmasságaival – 

felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a 

nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt 

és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett. 

A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám 

nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan 

mesterséges adalékanyagokba „csomagolják”, amelyekkel szabályos 

függőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő 

és mindent betöltő reklámkampányok 

„szükséglettermelő” rendszerei tudati (pontosabban 

tudat alatti) szőnyegbombázással 

lerombolnak minden józan megfontolást, 

így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó 

esélytelenné válik. Különösen veszélyes 

mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati 

világban ennek következtében az előállított 

élelmiszerek legalább húsz százaléka már 

legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak 

minősül, amit ráadásul végtelen 

cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai 

angol már régóta „junk food”, vagyis 

szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak 

látszó valamiket. Ahogy Rogoff írja, 

az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada 

kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében 

az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. 

Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri 

(koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért 

is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok 

egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai 

mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már 

ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló 

évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint 

arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak 

ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az 

egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot 

realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig 

néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni 

az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a 

betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában 

ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff, 

nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer 

alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, 

az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár 

százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent 

szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az 

egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és 

erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk 

legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán 

mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező 

személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák 

pusztító erejével. 

Bogár László 

MUNKÁT, KENYERET! 

A fenti hangzatos jelmondattal indult egy úgynevezett „éhségmenet” Miskolcról Budapestre. A Nagy októberi Szocialista Forradalom idejéből származó 

idézetet választotta az MSZP az újabb próbálkozásának. Mert, hogy az szocialista párt szervezte és rendezte meg ezt a cirkuszt az bizonyos. Ilyen 

kegyetlen időben „méteres” hóban, – hófúvásban –, gyalogos menetet szervezni a nagy magyar pusztába... Legalább megtapasztalhatják a bűrükön 

kriptokommunista uraimék miként érezhettek azok az emberek akiket a szüleik, nagyszüleik szibériába deportáltak. 

Gyurcsány pajtás kéthete levonult a miskolci Avas lakótelepre mintegy „önkéntes számüzetésre” két-három napra. Előkészíteni a terepet, 

jólmegagitpropozni a térség „mit sem sejtő” polgármestereit. Természetesen Ujhelyi elvtársúr is becsatlakozott az éhezők közé betartván Nyakó Pista, 

– amúgy szintén éhező -, havernek tett ígéretét. „Tettem a nagy fogadalmat Nyakó István barátomnak, hogy ha segítenek a „Munkát, kenyeret!” menet 

kezdeményezőinek”. – nyilatkozta Ujhelyi barátunk a minap. És a Pista bizony segített. 

Az éhségmenetre jól beöltöztették magukat MSZP szegfűs láthatósági mellénnyel meg jó meleg piros kabátokkal. Ha esetleg valaki mégsem tudná 

alapon, ki-kivel van tulajdonképpen. Gyurcsány börtöntöltelék Ferenc, némileg újdonsült pártvezér meg nyomban becsatlakozott a Koalíciójával. Nem 

ám kőbányába vele, hogy ott óbégasson. Én tudom, hogy Borsodban nagy a nyomor láttam én máshol is az országban hatalmas szegénységet. De ezt 

meglovagolni szerencsevadász országgyűlési képviselőknek, pártvezéreknek szégyenletes és mélyen elítélendő cselekedet nem más. És tulajdonképpen 

miért nem kértek munkát kenyeret az elmúlt szocialista kormányok alatt? Ez a nyomor csak most az utóbbi két évben alakult ki? Ezreket nincstelenné 

tenni, most meg éhséglázadást szítani? Szánalmas a szocialisták részéről ez a menet. Tehetős, gazdag képviselők beállnak szegénynek? Elhiszi ezt valaki? 

Inkább ragadtak volna hólapátot valamennyien és kipucolták volna az Avast... 

J.R. – http://www.facebook.com/jadranovic 


BOGÁR LÁSZLÓ AZ IMF-RŐL: 

EZ VÉDELMI PÉNZ 

Szerinte nem a magyar társadalomnak van szüksége hitelre, hanem 

a globális pénzügyi hatalom a hitelen keresztül a függésünket akarja 

biztosítani. 

A globális pénzhatalmi rendszernek szüksége van arra a biztos 

tudatra, hogy a hiteleken keresztül növelje a tőle való függésünket, 

véli Bogár László közgazdász. 

Magyarország, Európa és a világ is egyre közelebb jut azonban a 

Bibó István-i gondolathoz, hogy a dolgokat nevükön kell nevezni, 

mert ha egy közösség a hazugságok zsákutcájába szorul, akkor az 

értelmi és erkölcsi züllés elkerülhetetlen, vallja Bogár László, aki 

szerint elindultak azok az egészséges én-védő mechanizmusok, amelyek 

felismerik ezt a veszélyt. 

Az unió és a valutaalap 2008-hoz hasonlóan most is hitelfelvételre 

szólít fel. Azonban nem a magyar társadalomnak van szüksége 

erre a pénzre, hanem a hitelen keresztül a globális pénzügyi hatalom 

a függésünket akarja biztosítani. Mindenképpen olyan konstrukciót 

fognak ránk erőltetni, mely a függést, az állandó ellenőrzést, a felügyeletet 

és a beleszólást fogja biztosítani, fogalmazott Bogár László 

közgazdász a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. 

Szerinte az IMF-hitel valójában ugyanúgy működik, mint a 

védelmi pénz. A frankfurti vagy londoni brókerek ugyanis pillanatok 

alatt el tudják érni, hogy akár tíz százalékkal romoljon a forint 

árfolyama az euróhoz képest. 

A globális bankok itteni leányvállalatai, vagyis a kényszerítő 

hatom teljes befolyásra tett szert Magyarországon a banki, pénzügyi, 

kereskedelmi, biztosítási, energetikai szférában, és minden 

más, lényeges területen, még a víziközmű hálózatunkat is lenyúlták, 

állítja a közgazdász. 

A globális pénzügyi hatalomnak azonban nincs szüksége arra, 

hogy Európa közepén egy új válsággóc alakuljon ki, ha ugyanis 

Magyarországon baj történik, az Ausztriát is magával rántaná az osztrák 

érdekeltségű bankokon keresztül. A globális pénzügyi hatalomnak 

is érdeke, hogy legyen megállapodás, mert ahol nincs működőképes 

termelés, onnan nem tudnak pénzt kivinni, ezért az lenne az 

érdekük, hogy először létrejöjjenek azok az erőforrások, amelyeket 

ki tudnak vinni az országból. A mostani kormány az osztozkodási 

arányok módosítását szeretné elérni, tette hozzá Bogár László. 

Egyre többen ismerik fel azonban, hogy egy új szövetségre van 

szükség, s ez nemcsak a magyar társadalmon belül, hanem a környezetünkben, 

Lengyelországban, Csehországban, a balti államokban 

is körvonalazódik, és formálódik egy globális egyességrendszer is, 

mert a jelenlegi hatalmi rendszerrel számos, igen nagy erejű szereplő 

– például Kína, Oroszország, Irán, India – sem ért egyet, fogalmazott 

a közgazdász. 

(Kossuth Rádió) 

ÍGY KORMÁNYOZTÁK A MAGYAR GAZDASÁGOT 

1998 és 2005 között volt a magyar gazdaságpolitika 

aranykora, előtte s utána sorjáznak 

a tragikus tévedések – írja Gazdag László 

egyetemi docens lapunknak készített átfogó 

esszéjében. 

1989-93 között a rendszerváltás „árát” 

fizettük, keleti gazdasági kapcsolataink 

megszakadtak, a szocialista iparvállalatok 

csődbe jutottak, a GDP 19%-kal csökkent, 

ez nagyobb mértékű visszaesés volt, mint az 

1929-33-as nagy válság idején. Az infláció 

1991-ben elérte a 35%-os csúcsot (a jegybank 

elnöke ekkor Surányi György), megjelent 

az addig ismeretlen tömeges munkanélküliség. 

1993-ban a GDP arányos államadósság 

elérte a 83% csúcsszintet, tényleg úgy tűnt, 

hogy a magyar gazdaság (és az állam) tovább 

már finanszírozhatatlan. Azonban 1994-ben 

elkezdődött a spontán kilábalás, a padlót 

fogott magyar gazdaság elindult végre fölfelé, 

2,9%-kal nőtt a GDP, 16,6%-kal az 

export. Ezt nevezi a szakirodalom Jánossy 

féle helyreállítási periódusnak. 

BOKROSÉK TRAGIKUS TÉVEDÉSE 

A Horn-kormány első pénzügyminisztere 

1994-ben Békesi László volt, aki nyolc hónapon 

át nem csinált semmit, de legalább kárt 

sem okozott, így kapott a gazdaság még nyolc 

hónapot a spontán kilábalás folytatásához. 

Gazdag László 

(2008-ban aztán, a már azóta rég elfeledett 

„Reformszövetség” oszlopos tagjaként adta 

tanácsait Békesi. Ott volt 1994-ben a megfelelő 

poszton, miért nem tette akkor? Persze a 

Reformszövetség nem nyújtott semmi újat, 

használhatót, afféle „kollektív Bokros Lajosként” 

megszorításokat javasolt.) 

Ezt a spontán kilábalást állította meg az 

1995. március 12-én meghirdetett, egyébként 

teljesen fölösleges Bokros-Surányi 

csomag, amely tulajdonképpen eltolta a 

megkezdődött fellendülést három évvel, 

amely így csak 1997 második felében tudott 

újraindulni. (Bővebben lásd: Nagy Pongrác: 

A rendszerváltás gazdaságpolitikája, Akadémiai 

K. 2004.) 

A Bokros-Surányi csomag valójában a 

klasszikus V alakú válságot átvitte egy W 

alakzatba, vagyis az éppen megindult kilábalást 

megtörve újabb válságot idézett elő. 

A GDP 1995-ben (és 1996-ban) már nem 

nőtt, az infláció az 1994. évi 18,8%-ról 

28,2%-ra ugrott vissza (a Jegybank elnöke, 

immár másodszor is Surányi György), az 

emiatti kényszerű kamatlábemelés 160 milliárd 

(akkori) forinttal rontotta a költségvetés 

egyenlegét. (A legnagyobb adós már 

akkor is az állam volt.) Katasztrofális méreteket 

öltött a hazai kkv-szektor leépülése, 

gyorsan nőtt a munkanélküliség, de az újra 

előidézett gazdasági válság méreteit elfedte 

a bejövő külföldi tőke, amely ellensúlyozta 

a hazai, nemzeti tulajdonú szektor zsugorodását. 

Ez egyben azt is jelentette, hogy a 

külföldi tőke ölébe hullott a hazai piac jelentős 

része, ami főként az élelmiszergazdaságra 

nézve járt tragikus következményekkel. 

Az Antall-kormány idején még csak az 

elhibázott jogszabályokat hozták meg az elsietett 

privatizációról, ám maga a privatizáció 

döntő részben a Horn-kormány alatt zajlott 


le. 1995-ben a hazai energetikai szektor külföldi 

kézre juttatásával kezdődött ez a hullám, 

majd folytatódott a nagyrészt korszerű (az 

előző egy-két évtizedben létesült) élelmiszeripari 

kapacitások szabályos elkótyavetyélésével. 

Ezáltal az élelmiszergazdaságban szétszakították 

a vertikális integrációs láncolatot, 

ahelyett, hogy inkább egyesítették volna, 

kiszolgáltatottá téve a hazai agrártermelőket. 

„Afrikai törzsfőnökök” adták el nemzeti kincseiket 

üveggyöngyökért! 

A privatizáció eme módja katasztrofális 

következményekkel járt. Nem tudott kialakulni 

nyugati mintára egy széles, részvénytulajdonosi 

kis- és középosztály, ehelyett 

egy latin-amerikai típusú túlkoncentrált 

tulajdonszerkezet jött létre, ami önmagában 

gátolja azóta is a modernizációt. Eme tulajdonszerkezet 

törvényszerű következménye 

a gazdaság, a politika és a bűnözés (lásd: 

korrupció) összefonódása. 

Ugyanakkor elmaradt a privatizációs 

bevétel, amit Csiha Judit privatizációs 

miniszter 1997-ben, egy parlamenti felszólalásában 

hétmilliárd dollárra (nem elírás!) 

becsült. Érdekes, e felszólalás után a fű se 

rezdült az országban. Másutt azonnal bukott 

volna a kormány! 

A Bokros-Surányi csomag kimondott 

célja volt az, hogy a jövedelmeket átcsoportosítsa 

a fogyasztás oldaláról a vállalkozói 

oldalra. Csakhogy ilyen átcsoportosítás 

egy pangó gazdaságban csakis valamely 

réteg kárára, és egy másik csoport hasznára 

lehetséges. Nos, itt a humán tényező, vagyis 

a dolgozó ember tragikus leértékelése ment 

végbe. A reálbér színvonal 1996-ban az 

1989. évinek a 75%-ára, a nyugdíj színvonal 

a 69%-ára zsugorodott. Ez nagyobb mértékű 

életszínvonal zuhanás volt, mint az 1929- 

33-as nagy válság idején. A vállalkozó oldal 

persze jól járt, 1996-ban nagyobb volt a 

luxusautók forgalma Magyarországon, mint 

Belgiumban, vagy Ausztriában. A szafari 

utak iránt is megnőtt a kereslet, viszont nem 

láttuk az új beruházásokat! 

De a legmegdöbbentőbb az egészben az 

volt, hogy a társadalomra rákényszerített 

áldozatnak semmi értelme nem volt! Elég 

csak a fenti makro mutatókat megnézni: 

egyik sem javult, sőt, mindegyik jelentősen 

romlott a megszorító csomag két éve alatt. 

De még mindig él Bokros Lajosról és csomagjáról 

az ország megmentőjének hamis 

mítosza… 

Súlyos hiba volt a monetáris leértékelési 

politika: 1995. március 13-án, a csomag 

meghirdetésének másnapján 9%-kal leértékelték 

a forintot, majd ez folytatódott a 

rengeteg kárt okozó csúszó leértékelés gyakorlatával. 

Ennek három negatív hatása volt: 

1. importálta az inflációt, 

2. leértékelte a magyar munkaerő teljesítményét 

külföld felé, 

3. konzerválta az elavult exportszerkezetet. 

A Bokros-Surányi csomag két fontos gazdasági 

törvényt sértett meg, amelyeket még 

Milton Friedman tárt föl, és Nobel-díjat is 

kapott érte 1976-ban: 

1. a pénzstabilitás elsődlegességének törvényét, 

2. a pénzellátás egyenletességének szigorú 

kritériumát. 

A pénz külső és belső stabilitása a mai 

nyugati közgazdaságtanban és gazdaságpolitikában 

a közgazdasági egyszeregy alapvető 

része, minden más célt megelőz! 

A növekedés/recesszió, munkanélküliség/foglalkoztatás, 

egyensúly, stb. kérdése 

is csak a pénzstabilitás után következik a 

fontossági sorrendben. Ez csak a magyar 

közgazda gondolkodásban ismeretlen, de 

tapasztalatom szerint közgazda oktatásunk 

sem vesz róla tudomást. Bokros Lajos és 

Surányi György logikájában a forint leértékelése 

és gyors elinflálása volt az alapvető 

eszköze a a külkereskedelmi mérleg javításának, 

illetve reálbér és reálnyugdíj színvonal 

tudatos csökkentésének. Ez utóbbi abból 

a rögeszméből következett, miszerint az 

egyensúlyi zavarok oka a „túlfogyasztás”, a 

fedezet nélküli bérkiáramlás. 

Alapvető és tragikus tévedés ez, de a mai 

napig makacsul tartja magát a hazai közgazdasági 

gondolkodásban. Másrészt a leértékelés 

azért nem javította a külkereskedelmi 

mérleget, mert a magyar gazdaság importfüggősége 

technikai jellegű: az áremelkedést 

nem lehet a volumen visszafogásával kompenzálni, 

legföljebb az importár emelkedést 

inflációs belső áremelkedéssé transzformálni. 

A leértékelés ugyanakkor csupán az elavult 

exportszerkezetet konzerválja. Ilyen okok 

miatt nem sikerült Bokros Lajosnak javítania 

a külkereskedelmi egyenleget. Sajnos Bokros 

Lajos nem ismeri Milton Friedman ide 

vonatkozó kutatási eredményeit, elméletét. 

Nincs vele egyedül a hazai közgazda guruk 

közül. Még mindig hallom, hogy egyesek a 

forint további gyengítésével szeretnék javítani 

a külkereskedelmi mérleget. Sőt, az 

Európai Unió felé egy magyar közgazda javasolja, 

hogy az euró elinflálásával kell megoldani 

a jelenlegi pénzügyi válságot. Hogy ez a 

kamatlábak növelését kényszerítené ki, és ez 

milyen következményekkel járna az amúgy is 

eladósodott államok költségvetésére? Nem 

aggódom, az ilyen „bölcs” javaslatokra Nyugat-Európában 

nem lesz vevő egyetlen gazdaságpolitikus, 

vagy képzett közgazda sem. 

A pénzellátás egyenletessége azért fontos, 

mert Friedman kimutatta, hogy minden nagy 

válságot éppen eme kritérium súlyos megsértése 

idéz elő: erőteljes fluktuáció a monetáris 

rendszerben, ami a reálgazdaságra átgyűrűzve 

válságciklust generál. Friedman még 

az 1929-33-as válságot sem klasszikus túltermelési 

válságnak tartotta, hanem az 1920-as 

évek monetáris expanziója, majd a tőzsdekrach 

utáni monetáris fékberántás együttes 

következményének. Az 1920-as években 

az amerikaiak hitelből vettek részvényeket, 

mert alacsony volt a kamatláb. Ez a pénzügyi 

luftballon pukkad ki az 1929. októberi tőzsdekrach 

napján, majd a kapkodó gazdaságpolitika, 

a hirtelen kamatlábemelés és pénzszűkítés 

teremt mesterségesen árutöbbletet 

(túltermelést) a hirtelen összeszűkülő vásárlóerőhöz 

képest. 

Nos, a Bokros-Surányi csomag idején 

az 1989-ben kint levő hitelállomány (pénzmennyiség) 

70%-át szívták vissza, amibe 

egy egészséges gazdaság is belerokkant 

volna, hát még a magyar gazdaság! Ez a csomag 

megsértette a tankönyvek legalapvetőbb 

axiómáit, ezért tipikusan a voluntarista 

gazdaságpolitika orvosi lovának tekinthető 

az egész. Mögötte a közgazdasági elméleti 

felkészületlenség érhető tetten! 

A BOKROS-CSOMAG UTÁNI KON- 

SZOLIDÁCIÓ 

1996 februárjára már nyilvánvalóvá vált, 

hogy a „csomag” katasztrofális hatással 

van a gazdaságra, ezért Horn Gyula megvált 

Bokros Lajostól, aki így még egy évig 

sem volt miniszter. (Ha olyan sikeres volt, 

ahogy ma is egyesek beállítják, miért kellett 

11 hónap után távoznia?) De azt nem lehetett 

bevallani, hogy ez a „csomag” okozta a 

válságot magát (amit elkerülni akart), tehát 

hogy a terápia volt hibás, ezért elkezdődött 

a mítoszgyártás erről a rendkívül kártékony 

csomagról. 

Bokrost Medgyessy Péter követte a 

pénzügyminiszteri poszton. Feladata a 

Bokros-Surányi csomag miatti súlyos válság 

leküzdése volt, amit sikerrel teljesített. 

1997 második felében a magyar gazdaság 

kezdett kilábalni a „csomag” miatti sokkból, 

és újra növekedési pályára állt. Pontosabban 

visszaállt az 1994-ben már megkezdett 

növekedési pályára, ahonnan a „csomag” 

térítette le. Medgyessy legfőbb eredménye 

az infláció visszavitele volt 28%-ról az 1994. 

évi 18% körüli szintre. Végül az első Orbán 

kormány egy már konszolidált, pénzügyileg 

rendbe tett, működőképes gazdaságot vett 

át Medgyessy Pétertől. De érdekes módon, 

„felkészült” közgazda guruink szerint Bokros 

Lajos konszolidálta a gazdaságot, nem az 

őt követő Medgyessy. Nos, a makroadatok 

nem éppen erről tanúskodnak! 

1998-2005: AZ ARANYKOR 

Az első Orbán-kormány idején (1998 tavaszától 

2002 tavaszáig) az 1997 második 

felében újraindult Jánossy-féle helyreállítási 

periódus, valamint az eredményes Medgyessy-féle 

pénzügyi konszolidáció eredményeként 

a gazdaság folyamatosan 4-5% 


között nőtt, és szépen ment lefelé az infláció. 

Persze ne feledjük el, hogy a gazdaság 1999- 

ben még mindig csak az 1989. évi, tíz évvel 

korábbi szinten volt, a belföldi felhasználás 

pedig az adósságszolgálat növekedése miatt 

csak az 1979. évi, húsz évvel korábbi szinten. 

Az Orbán-kormány folytatta elődje privatizációs 

politikáját, és privatizációs bevételekből 

csökkentette az államadósságot, 

amely az 1993. évi 83 százalékos csúcsról 

lement 2001 végére 53% közelébe. Ennek 

a mutatónak a látványos javulása tehát két 

tényezőből adódott: 

1. privatizációs bevételek, 

2. a gazdaság gyors növekedése. 

Nő a GDP, csökken a privatizációs bevételek 

révén az adósságállomány, tehát lefelé 

megy a GDP arányos adósság. Én mégis a 

legfontosabb eredménynek nem ezt, hanem 

azt, hogy 2000-re az inflációt egyszámjegyűvé 

sikerült levinni (9,8%). Ez kétségtelenül 

Varga Mihály pénzügyminiszter érdeme. 

1999-ben elkezdődött a minimálbéremelés, 

amely három lépésben valósult meg, és 

19 600 Ft-ról 2001 végéig fölment 50 ezer 

forintra. Csakhogy ez kevés volt a választók 

bizalmának megnyeréséhez, hiszen a reálbér 

színvonal növekedése így is messze elmaradt 

a GDP bővülésének ütemétől. A lakosság 

viszont fordulatot várt az életszínvonal terén 

is. Ebbéli várakozásaiban csalódva elfordult 

a 2002 tavaszi választásokon a Fidesz-kormánytól 

és jött az újabb szocialista kormány, 

Medgyessy Péterrel az élen. Medgyessy 

2002 szeptemberében meglépte a 800 ezer 

közalkalmazottat érintő 50%-os béremelést, 

ami a magyar gazdaságtörténet legnagyobb 

egyszeri béremelése volt! 

Emlékeztetnék rá, hogy ez a lépés is 

súlyosan sértette a Milton Friedmani pénzellátás 

egyenletessége szigorú kritériumát, 

tehát hordozott magában veszélyeket. 

Viszont az 1998-2002 közötti jó gazdasági 

teljesítmény, és a GDP növekedésétől jelentősen 

elmaradó reálbér növekedés miatt 

antinómia alakult ki a gazdasági teljesítmény 

és a bérszínvonal között: az utóbbi jelentősen 

elmaradt az előbbitől. Ebben az esetben, 

amikor egy egyszeri, lökésszerű kiigazítás 

történik, a pénzellátás egyenletességének 

kritériumánál is fontosabb tényező a gazdaság 

normális működése szempontjából a 

pénzmennyiség és a reálgazdaság teljesítményének 

megfelelése kritériuma! 

Mit jelent ez? A Milton Friedmani logika 

továbbgondolásából következik, hogy a 

kiáramló pénzmennyiségnek pontosan 

egyeznie kell a reálgazdaság teljesítményével. 

Ha a pénzmennyiség több mint a reálgazdaság 

teljesítménye, akkor törvényszerű az 

infláció jelentkezése. Ha viszont a pénzmenynyiség 

elmarad a reálgazdaság teljesítményétől, 

akkor ez a reálgazdaság továbbfejlődését, 

növekedését fogja vissza a tapasztalat szerint. 

Az Orbán-kormány minimálbér emelése 

és a Medgyessy kormány közalkalmazotti 

béremelése csupán közelítette egymáshoz 

a reálgazdaság és a monetárszféra megbomlott 

egyensúlyát, ezért nem okozott egyik 

sem komolyabb egyensúlyi problémát. 

2004 végére az egy főre jutó GDP terén az 

EU-átlag 65%-án álltunk, míg az egy főre 

jutó reálbér szintjén a 40%-án. Ez azt jelenti, 

hogy még mindig elmaradt a reálbér színvonal 

az optimálistól, a gazdasági teljesítmény 

alapján szükséges mértéktől, a nagyarányú 

béremelések után is. Szó sincs tehát a 

magyar gazdaság esetében „túlfogyasztásról”, 

meg hogy az „osztogató kormányok” 

idézik elő a problémát. Ezzel a megszorító 

fiskális csomagok értelmetlenségére, sőt, 

káros hatására is rámutattam. Nem véletlen, 

hogy ezek a csomagok ennyire eredménytelen 

voltak! Négy ilyen csomag volt az elmúlt 

három évtizedben: 

1. 1979-81 (árreform, a dotációk jelentős 

részének leépítése), 

2. 1987-89 („kiigazításként” jelentős 

életszínvonal csökkentés), 

3. 1995-96 (Bokros-Surányi csomag), 

4. 2008- … (Bajnai-csomag). 

Fölhívnám a figyelmet arra, hogy a legutóbbi 

csomag valójában még nem ért 

véget, és hogy e csomagok értelmetlenségét 

az idő már rég igazolta. 

1998-2005 között a GDP 4-5 százalékkal 

nőtt évente, az infláció lement 18,3%-ról 

3,5%-ra, az államháztartás hiánya a 2002. évi 

8,9%-ról 2004 végéig 6,4%-ra. Tehát minden 

mutató kedvezően alakult a nagyarányú 

béremelések után is. Ezért teljesen téves a 

száznapos programra, Medgyessy meghirdetett 

„jóléti rendszerváltására” mutogatni. 

Valójában a béremelések kedvező hatással 

voltak a magyar gazdaságra. 

Egy fontos makro mutató, a GDP arányos 

államadósság kétségtelenül romlott 

2002-2004 között, a 2001. évi 53%-ról viszszakúszott 

59%-ra. De ennek oka nem a 

béremelés volt, hanem az, hogy elfogyott 

a privatizálható vagyon, illetve hogy Medgyessy 

leállította tudatosan is a már erősen 

túlzásba vitt privatizációt. A kamatos kamat 

törvényei szerint kezdett el fölfelé kúszni a 

GDP arányos államadósság. Kérdés, hogy 

például a bérszínvonal emelés rovására lehetett 

volna-e, érdemes lett volna-e ezt megállítani? 

Úgy gondolom, hogy nem. Egyrészt 

nem lehetett volna, ugyanis a béremelések 

forrása nem hitelfelvétel volt, másféle forrásból 

valósult meg: bizonyos állami beruházások, 

pl., autópálya építkezés elhalasztásával. 

Az állami költségvetés kímélését 

szolgálta ekkor a ppp-konstrukció a nagyberuházásoknál, 

jóllehet, igazi felfutására már 

a Gyurcsány-kormány alatt került sor. (Ezt 

a konstrukciót joggal bírálják ma, hiszen a 

kezdeti megtakarítás a beruházás időszakában 

a későbbi működtetés magasabb állami 

kiadásait vonta maga után.) 

Másrészt nem lett volna érdemes erőltetni 

az adósságszolgálatot a béremelés rovására, 

ugyanis csak reálbércsökkenés esetén állt 

volna rendelkezésre ilyen forrás, hiszen nem 

hitelfelvétel állt a béremelés mögött, mint 

hangsúlyoztam. Az emelés elvetésével nem 

csökkent volna maga az adósságszolgálat. 

Bércsökkentéssel (az állami szférában) esetleg 

felszabadult volna erre forrás. A GDP 

arányos államadósság kúszó emelkedését két 

módon lehetett volna 2002-től megállítani: 

1. a GDP növekedésének jelentős fokozásával, 

2. privatizációs bevételekből. 

2002-ben már egyikre sem volt lehetőség. 

Mindezzel a gonddal, tehát a GDP arányos 

államadósság újbóli lassú emelkedésével 

együtt azt lehet mondani, hogy az ország 

jó úton haladt, bár elmaradt néhány fontos 

reformintézkedés: 

1. az állami alkalmazotti szféra jelentős 

csökkentése, 

2. a gazdaság makro szerkezetének átalakítása. 

Az államapparátus karcsúsítására éppen 

a jelentős közalkalmazotti béremelés után 

lett volna kedvező alkalom, a társadalmi 

elfogadtatás szempontjából, de sajnos ezt 

Medgyessy Péter kormánya elmulasztotta. 

A magyar gazdaság makro szerkezete 

ugyanakkor elavult, de e téren nem történt 

változás. Export árbevételünk 80-82%-a 

import, alacsony fokú a magyar gazdaság 

transzformációs képessége, hozzáadott 

érték termelő képessége, magas fokú az 

energia- és nyersanyagtartalma, valamint 

import alkatrész tartalma a termékeinknek. 

Ez a krónikus egyensúlyi zavarok oka, 

és nem a „túlfogyasztás”, meg az „osztogató 

kormányok”, ahogy közgazda guruink 

hiszik, hirdetik. 

A külföldi tőke sem változtatott ezen, az 

alkatrész összeszerelő- és bérmunka tevékenység 

meghonosításával. Az autóipar, és más ágazatok 

ugyan modern termékeket bocsátanak ki, 

de mi nem a magas hozzáadott érték termelő 

fázisban kapcsolódunk be, hanem egy alacsony 

hatékonyságú fázisban, így ez a szféra rendkívül 

megtévesztő. A hazai be- és rádolgozó kkv-szektor 

sem tud kialakulni, mert ezek multicégek, 

amelyek mindig a legolcsóbb, leghatékonyabb 

beszállítókat keresik és találják meg, szerte a 

világon. Ezért illúzió(nak bizonyult), hogy 

majd kiépül egy ilyen bedolgozó hazai szektor. 

Az esztergomi Szuzuki gyár esetében papíron 

létezik egy ilyen szektor már, de ez is megtévesztő, 

ugyanis csupán import alkatrészeket 

nagyobb részegységekké összeszerelő hazai 

beszállítókról van szó. (Lásd: Csath Magdolna: 

Kiművelt emberfők nélkül? Kairosz K. 2011.) 

Mégis, az 1998-2005 közötti hét évet 

nyugodtan lehet a magyar gazdaság rend- 


szerváltás utáni időszaka aranykorának 

nevezni, összehasonlítva a többi időszakkal. 

2005-2010: A KEDVEZŐTLEN FOR- 

DULAT 

2004 szeptemberében megbuktatják Medgyessy 

Pétert, helyette Gyurcsány Ferenc 

jön. Medgyessy egy képzett közgazda, aki 

kétszeri pénzügyminiszterkedése (először 

1986-87) idején már bizonyított. Gyurcsány 

egy milliárdossá avanzsált korábbi 

politikus, aki nem rendelkezett sem a kellő 

makrogazdasági, gazdaságpolitikusi tapasztalattal, 

sem a megfelelő szintű elméleti felkészültséggel. 

Tetézte a bajt, hogy az orvos 

végzettségű Kóka János személyében egy 

hasonló kvalitású embert helyezett a gazdasági 

miniszteri posztra. 

2005-re még áthúzódott az előző hat év 

„tehetetlenségi nyomatéka”, de 2006-ban 

már megbicsaklik a magyar gazdaság. Az ok: 

katasztrofális közgazdasági tudatlanság a gazdaságpolitikában! 

Gyurcsány Ferenc és Kóka 

János rögeszméje az volt, hogy az autópálya 

építés hozza lendületbe a magyar gazdaságot. 

Ezt onnan tudjuk, hogy amikor ez a pénzügyileg 

megalapozatlan program már fölvitte 

az államháztartás hiányát 10% fölé, akkor a 

brüsszeli pénzügyi biztos, Joaquim Almunia 

raportra rendelte őket, ám ők „elmagyarázták”, 

hogy hagyjanak minket most autópályát 

építeni bármi áron, eladósodás árán is, mert 

ebből lesz a fellendülés. Ezt maga Gyurcsány 

és Kóka mondta el a magyar köztévében, csillogó 

szemmel, 2006-ban. 

Az eredmény katasztrofális volt: 2006- 

ban, egyetlen év alatt húszmilliárd dollárral 

(3400 milliárd forinttal) nőtt az ország adósságállománya, 

aminek a fele volt az államadósság 

növekménye. Ennek semmi köze 

nem volt a négy évvel korábbi béremelésekhez. 

Minden eredmény, amit elért a magyar 

gazdaság 1998-2005 között, szertefoszlott 

egyetlen év alatt! A GDP arányos államadósság 

felszökött az 1993. évi csúcsszintre, 83%- 

ra, az államcsődtől az országot csak az IMF 

25 milliárd eurós hitelkerete mentette meg. 

Az infláció a 2005. évi 3,6%-ról 8%-ra 

ugrott, aminek katasztrofális hatásai voltak. 

Gyorsan romlott az államháztartás egyenlege 

a kényszerű kamatlábemelés miatt, 

valamint elinflálódott az 1999-2002 közötti 

reálbér emelkedés minden eredménye. 

2005-2010 között 15%-kal csökkent a reálbér, 

és leesett az EU átlag 22%-ára. (2004- 

ben még 40%-on állt!) 2010-ben a reálbér 

színvonal Magyarországon az 1978. évinek 

felelt meg! Ekkor indult be a devizaadósság 

növekedése is, hiszen a gyors reálbér esés 

miatt a lakosság 88%-a nem rendelkezett 

semmilyen megtakarítással, a tartalékait élte 

gyorsan föl! Viszont lakni kell valahol… A 

forinthitelek kamatai elviselhetetlenné váltak 

az infláció újbóli megugrása miatt, így 

a lakosság kényszerből menekült a kockázatos 

devizahitel konstrukció felé. Nem lett 

volna ezzel sem baj, ha nem ilyen felelőtlen 

a monetáris politika, de megkezdődött a 

forint tragikus mélyrepülése is. A magyar 

lakosság önhibáján kívül adósodott el, ezt jó 

lenne, ha a közgazda guruk, a gazdaságpolitikusok, 

köztük a jegybank vezetői is világosan 

látnák, egyben érzékelve saját személyes 

felelősségüket! 

Gyurcsány bukása után jött Bajnai Gordon, 

akinek rögtön a kirobbant világgazdasági 

pénzügyi válsággal is meg kellett 

birkóznia. Bajnai megint egy elméletileg felkészületlen, 

gazdaságpolitikai tapasztalattal 

nem rendelkező, tehát teljesen alkalmatlan 

személy volt. Nem ismerte például azt a közgazdasági 

alapigazságot, hogy válság idején 

nem szabad egyensúlyra törekedni, mert az 

még jobban elmélyíti a válságot. Az államháztartás 

hiányát ugyan sikerült csökkentenie, 

de ez pirruszi győzelem volt: 2009-ben 

a gazdaság hat százaléknál is nagyobb mértékű 

visszaesése az ár, ami Európában a legnagyobb 

mértékű csökkenés ekkor. 

2010 UTÁN 

A második Orbán kormány lassan két éve 

van hatalmon. Nehéz helyzetben vette át a 

kormányrudat, ez kétségtelen. De nem is 

nyújtott semmi érdemlegeset ez alatt a közel 

két év alatt. Először is meg kellett volna már 

kezdeni egy erőteljes bérfelzárkóztatási 

programot, beépítve a bérekbe a lakáshoz 

jutás (lakáscélú hiteltörlesztés) költségeit. 

Erre van forrás, nem járna együtt további 

eladósodással, az politikai kérdés, hogy a 

GDP tortáját miként szeleteljük. Most nem 

stadionokat, tereket kell átépíteni, autópályákat 

építeni, stb., hanem például az orvosok 

bérét kellene rendezni. Matolcsy ama 

koncepciója, miszerint a GDP 19 százalékát 

elérő beruházási rátát 25%-ra kell fölemelni, 

jelzi, mennyire nincs tisztában a modern 

közgazdaságtan elméleti eredményeivel, 

mennyire a régi, elavult paradigmarendszer 

foglya. Gondolok itt arra, hogy a magyar 

Jánossy Ferenc már 1966-ban felismerte, 

hogy a beruházási ráta megemelésével nem 

lehet meggyorsítani a fejlődést, de még a 

növekedést sem. (A kettő nem ugyanaz!) 

De erre a következtetésre jutott Milton 

Friedman is, vagy később a szintén Nobeldíjas 

(1979) Theodore Williams Schultz, 

aki a humántőke elméletével érdemelte ki 

a díjat. A beruházási rátát csak a fogyasztás, 

vagyis a humán tőke rovására lehet megemelni. 

A bér, Schultz szerint nem költség, 

hanem beruházás az emberi tőkébe, 

a fogyasztás pedig a humán tényező újratermelése, 

tehát maga is a termelő szektor 

része, mégpedig nagyon fontos része! Ide 

tartozik az egészségügy és az oktatásügy is: 

beruházás, és nem költség. 

Elképesztő, hogy a magyar közgazdasági 

gondolkodást még mindig mennyire elavult 

eszmék, rég megcáfolt dogmák uralják. Ez egyben 

következménye a hazai közgazda oktatás 

tragikus elavultságának is (e sorok írója tapasztalatból 

beszél, mint volt egyetemi oktató!), de 

ez már egy másik cikk témája lehetne. 

Az Orbán-kormány súlyos tévedése volt 

még az adócsökkentés. Az egyszeri, nagyarányú 

adócsökkentés ugyanis sérti a Friedmani 

pénzellátás egyenletessége kritériumot, a 

monetárszférában erős fluktuációt eredményezve. 

Másrészt egy teljesen idejétmúlt, 

kimerült keynesiánus költségvetési politikai 

eszköztár erőltetését jelenti, hiszen a költségvetés 

bevételi és kiadási oldalai politikai 

okokból merevekké váltak már évtizedekkel 

ezelőtt. A monetaristák ezért javasolták az 

áttérést a költségvetési politikáról a monetáris 

politikára, vagyis a pénz mennyiségének 

pontos szabályozására. De erről a hazai közgazda 

szakma és a gazdaságpolitika semmit 

sem tud, tisztelet a kivételnek… 

Ugyancsak tévedés a külföldi tőkére 

alapozott modernizációs stratégia: olcsó 

bérekkel, adókedvezményekkel idecsalogatni 

a multikat. Ehelyett a hazai kkv-szektor, 

és a hazai tradicionális sikerágazatok 

(pl. élelmiszeripar, gyógyszeripar) feltőkésítésére, 

modernizációjára kellene a hangsúlyt 

helyezni. A külföldi tőke mikro szinten 

modernizált, makroszinten konzerválta 

inkább az elavult szerkezetet és gyarmati 

jellegű bekapcsolódásunkat a nemzetközi 

munkamegosztásba. A külföldi tőkét kiegészítő 

jelleggel, részvétel formájában kellett 

volna bevonzani, és nem száz százalékos 

tulajdonátadással, vagy adókedvezménnyel, 

nagyarányú beruházási támogatással. 

Továbbra is rossz az irány, rossz a gazdaságfilozófia. 

1998-2005 között jó feltételek 

adódtak egy valódi átfogó reformhoz és 

modernizációhoz, ebből a szempontból ez 

az időszak a lehetőségek hét éve, afféle mini 

aranykor volt. Sajnos a lehetőséget elszalasztottuk. 

Ami utána következett 2006-2010 

között, az fölér egy társadalmi-gazdasági 

tragédiával. De 2010 után sem állt be radikális 

fordulat, vagyis nem leszünk 2014-re 

Európa legversenyképesebb országa, ahogy 

Orbán Viktor ígéri. Egy képzett közgazdász 

számára ebből az ígéretből, vagy Matolcsy 

György megnyilvánulásaiból csak az elképesztő 

közgazdasági hozzá nem értés érzékelhető 

továbbra is, ami persze „oldalfüggetlen” 

jelenség, szinte mindegy hogy melyik párt 

van éppen hatalmon. Vergődésünk tovább 

folytatódik tehát. 30 évvel ezelőtt még nem 

gondoltuk volna, hogy ilyen hosszú veszszőfutás 

következik a nemzet számára. Attól 

tartok, hogy újabb harminc év múlva, akkori 

utódaink ugyanezt fogják érezni, gondolni… 

(A szerző Gazdag László közgazdász, 

egyetemi docens) 

Forrás: FN24 


NÉMI FEGYVERSZÜNET ÉS GYORSMÉRLEG 

Csurka utolsó cikke 

... A Moszad nem a 

Kádár-Aczél-rendszert 

akarja visszaállítani. 

Semmit sem akar viszszaállítani, 

hanem 

meg akarja teremteni 

a feltételeit a Kárpátmedence 

bizonyos 

részében, Csonka-Magyarországon 

(de esetleg 

csak a Dunántúlon) 

egy új, egy másik ország 

megalapításának. A 

feltételek meg kell, 

hogy feleljenek Izrael 

stratégiai és nemzetpolitikai 

igényeinek. Ezek 

az igények Izrael mai 

állapotából, az arab szaporodásából 

és a zsidó 

nép túlterheltségéből 

származó kifáradásából 

keletkeznek. 

Ma, amikor a válság dübörög és a legkülönbözőbb szinteken és 

minőségekben érzékelő emberek és csoportok is egyöntetűen állapítják 

meg, hogy nagy baj van a világgal és talán még nagyobb baj 

van szegény hazánkkal, amelynek hajója hánykolódik és az elsüllyedés 

fenyegeti, most aztán volna égető szükség a pontos jelentésű, s 

mindenki számára ugyanazt üzenő szavakra. De ilyenek már szinte 

nincsenek is. Szavainkra rátette a piszkos kezét a válságcsináló pénzügyi 

nagyhatalom, a megnevezhetetlen elkülönülés, a nem – Thomas 

Mann-i Varázshegy fent Davosban vagy lent a tenger szintjén, 

éppen a New York-i Szabadság-szobor tövében, ahol locsog az 

örökös hullámzás. A világuralomhoz és a mai háborúkkal teli irányításhoz 

mindenképpen kibelezett, üres szavakra van szükség. A 

rablóháború legyen demokrácia-terjesztés”, a nyomorgó tömeget 

nevezzük leszakadóknak, amelyben benne foglaltatik az önhiba és 

az elmaradottság, sőt még a népiség is. Aki sok pénzt összeharácsolt, 

összeprivatizált, összeközvetített, fel- és leminősített, az sohasem 

leszakadó, legfeljebb néha séta közben leszakad egy kicsit a többitől 

a börtönudvaron. De akinek még ennél is több összejött, azt még 

ez a veszély sem fenyegeti, mert azt megvédi off-shore-ja és őkelme 

már a nemzetköziek csapatába tartozik, akit hivatalból megvédenek. 

Velejéig hazug világban élünk, amelyben még az igaz állítás is csak 

félénken és magyarázkodva mer előtörni, mert mégiscsak azokat a 

szavakat kell használnia, amelyeket előzőleg már kibeleztek. Kijegecesedett 

szokássá vált, hogy egyes közírók, Népszabadság-tollnokok az 

előző hazugságaikra építés módszerét választják. Beigazolt állításnak 

veszik, amit előzőleg hazudtak, és ezekből az elemekből hoznak létre 

már szilárd igazságnak látszó állításokat. Ha egyszer egy Révész Sándor 

leírta már, hogy a Föld lapos, mint a pászka, és a magyar bűnös 

nép, benne én pedig antiszemita vagyok többmilliomod magammal 

– igaz vezérürüként -, akkor ő már ezeket a hazugságokat tényként 

kezeli. És nincs egyedül. A módszer arat, mint a halál. 

Díszlik az egészben valami marxizmusból visszamaradt, azt is 

mondhatnók, leszakadt. A nagy marxista tévedéseket, amelyekben 

már az öreg sem hitt és csak Engels rendszerező munkája következtében 

maradtak fenn, majd később Sztalin ordas hazugságait az 

állandó ismétlés tartotta életben. Göbbels is próbálkozott ezzel a 

módszerrel, de neki 

nem volt kifutása. 

Most Orbán Viktor 

és Magyarország 

van soron. Miután az 

Országgyűlés alkotmányozott 

és szabályszerű 

kétharmados 

többséggel el is fogadta, 

kiderült, hogy a miniszterelnöknek 

mennie 

kell – mert tönkreteszi 

a gazdaságot. Előzőleg 

ugyanis az lett 

hazudva. Akkor még 

csak a gazdaság érdekelte 

a nemzetközieket. 

Világszerte. A bankadó, 

a magánnyugdíj 

pénztárak és a Szurgut 

Nyeftegaz. A marxizmust 

különben is mindig 

a gazdaság hozta 

lázba, meg a proletariátus, amelyről az atyának halvány fogalma sem volt. 

Orbánnak tehát néhány hónappal ezelőtt még csak gazdasági ballépései 

miatt kellett volna mennie, sőt, eleinte csak Matolcsy tetemén keresztül, 

de aztán a lelépést kiterjesztették mindkettejükre. Mert volt egy bökkenő: 

az alkotmányt nem tűzhették horogra, mint valami legyet. A készülő szöveget 

munka közben, s az elfogadás módját, házszabályszerűségét szóvá 

tehették, de azt el kellett hallgatniuk és most is el kell hallgassák, hogy az 

alkotmányban a kereszténység, az Isten áldd meg a magyart és a magyar 

alapállás a bajuk. Nekik és nemzetközi tartozékaiknak. Ezt egyszerűen 

nem lehetett kimondani. 

Most már azonban megváltozott a helyzet. A nemzetközi támadások 

olyan nagyzenekari erővel szólnak, bombardon, üstdob, cintányér, 

s távolról még a lánctalp-csörgés is – mint modern effekt – 

be van vetve, hogy most már az alkotmány életbe léptetésének igényével 

is elő mertek állni, noha magát az Istent és a hazát még talán 

nem hozták szóba. Óvatosan hazudnak, erőteljesen szervezkednek. 

A szervezés ereje, nagyságrendje akkora, hogy nevetséges dolog 

mögötte csupán a hazai ellenzéki pártokat vagy a liberalizmus berlini, 

New York-i Konrád Görgyeit vagy Kertész Ákosait megtalálni. 

Ők ott feszítenek természetesen, de csak segédcsapatként, sokszor 

előretolt egységként. Kiteszik a seggüket az ablakba, hogy az arra 

járó rácsaphasson. Nem, ehhez a szervezéshez, amit itt működésben 

látunk, ők édeskevesek. Itt a Moszad dolgozik. 

A cél világos. A magyar gazdaság rendben van és senkit sem érdekel, 

mert nem tétel. Akinek a magyar munkaerő olcsó, az idejön és 

befektet, dolgoztat. Az Orbán-kormány a tisztességesnek tisztességes 

hasznot szavatol. Az alkotmány életbe lépésével és más magyar 

intézkedésekkel megindulhat az az évtizedes, nemzedékek munkáját 

igénylő folyamat, amelyben a magyarság újra magyar, keresztény 

anyanemzetté válik, és a családpolitikának köszönhetően lelassul 

a népességfogyás. Magyarországon így beköszönthet a magyarság 

senkit sem bántó uralomra kerülése, együtt a hozzá húzó, beilleszkedett, 

esetleg asszimilálódott magyar zsidósággal, de nem következhet 

be az a képtelenség, hogy egy törpe kisebbség uralkodjék egy 

történelmi nemzet felett. Amit a Moszad, Izrael és New York akar. 

Ilyen helyzet – a Kádár-Aczél-rendszerben csak részben állt fenn, 


mert Moszkva soha nem engedte és – csak az 1982-es IMF-be lépés 

után indult meg hódító útján. A nyolcvanas évek végtelenül zavaros 

korszak vol t. Egyszerre indultak meg a nemzeti, össznemzeti, 

Erdélyt járó törekvések, Lakitelek és a demokratikus ellenzéknek az 

a liberális és kifejezetten zsidó és szabadkőműves munkája is, amely 

Kis János tevékenységében összegződött. 

A Moszad mindennek a történelmi tudásnak a birtokában van. 

Már akkor is itt kujtorgott hazánkban. A Moszad nem a Kádár- 

Aczél- rendszert akarja visszaállítani. Semmit sem akar visszaállítani, 

hanem meg akarja teremteni a feltételeit a Kárpát-medence 

bizonyos részében, Csonka-Magyarországon (de esetleg csak a 

Dunántúlon) egy új, egy másik ország megalapításának. A feltételek 

meg kell, hogy feleljenek Izrael stratégiai és nemzetpolitikai igényeinek. 

Ezek az igények Izrael mai állapotából, az arab szaporodásából 

és a zsidó nép túlterheltségéből származó kifáradásából keletkeznek. 

Izrael évtizedek óta folyamatosan háborúzik. Eleinte sorra-rendre 

nyert, amerikai fegyverekkel és támogatással, most már egy-két alkalommal 

a vereség ízét is meg kellett éreznie. Amerikát is sorozatos 

kudarcok érik arrafelé. Az amerikai vezetés egyes részeiből is sugalmazhatják 

és pártolhatják egy nyugalmasabb sziget megszerzését. 

Ez a körülmény vezet engem arra a következtetésre, hogy a 

Magyarország és Orbán elleni világméretű, összehangolt fellépés 

mögött egy nagyobb méretű, ezerszer hatékonyabb szervezőerőnek 

kell állnia, és az csak a Moszad lehet. (Persze a CIA-val karöltve.) 

Ide nem elég egy Charles Gati vagy egy Dallos György Berlinből, és 

még egy német szociáldemokrata miniszter vagy maga a francia külügyminiszter 

is kevés. Ebben az esetben most egy hatalmas hálózat 

működik, amelynek kiterjedése a különböző befektetési alapoktól a 

különböző csoportokig – Bilderberg, Foreign Affairs, stb. – terjed 

és amelynek a középpontjában a Moszad van. Már az egész világsajtót 

megmozgatták. A világ minden részéből meg-megszólalnak sose 

hallott személyek. Az ilyen sok-sok helyről szóló támadó kórus, a 

sajtó, a tévék és a kisembernek látszó hozzászólók megszervezéséhez 

olyan erő kell, amellyel csak az említett szervezet rendelkezik. Amellett 

a megrendelő is erre mutat. 

Mi az esélye a magyarságnak és kormányának ebben az egyenlőtlen 

harcban? Nem sok, de több, mint a felsorolásból kitetszik. Talán 

sokkal több is. Az európai társadalmak közvéleményének többsége 

velünk érez. Keveset tud a dologról, s a fenti erős megvilágításból 

még kevesebbet, de igazsága terjed. Nagy szolidaritási kiállásokra 

nem számíthatunk, s azt magunknak kell élesztgetnünk a saját kiállásainkkal. 

A Wall Street előtt állandóan tüntetés jön össze. Fiatalok el 

akarják foglalni a bankárközpontot. Ilyen még nem volt. Nem hoz-e 

borús időt a világkapitalizmusra Magyarország ilyen módon való 

leigázása, nem lázítja-e fel a már félig leigázott és rejtélyes megbízottak 

kezére adott országok, Görög- és Olaszország népét a magyar 

bukás és a magyarországi mesterséges mannaeső? Ezek világpolitikai 

kérdések. Meddig lehet elmenni egy ártatlan ország, egy csonkolt 

ország és egy többször tönkretett nép további tönkretételében? 

Ezek most nem erkölcsi mentőkérdések, ezek most a leggyakorlatibb 

felvetések. De van más is. A magyarság, a kormány, Orbán és az 

egész java-nép előtt nincs másik lehetőség, csak az ellenállás. A szembeszállás. 

Ez természetesen nem jelenthet visszapofázást, heccelést és 

frázisokat. Hanem józan végiggondolást. Ha nem állunk ellen, gyorsan 

bevonulnak – már a spájzban vannak -, nyélbe ütik és a világ észre 

sem veszi, hogy már nem vagyunk. Ha okosan, esetleg valamilyen 

fél-csárdás koreográfiával ellenállunk és időre játszunk, talpon maradhatunk. 

Az idő most nem az USA-nak és kapcsolt részeinek dolgozik. 

Éppen azért, mert egy ekkora világerővel állunk szemben, amelylyel 

nem tudunk sem gazdasági, sem katonai, sem hatékony pusztán 

politikai erőt szembeállítani, csak a belső lelki, erkölcsi és kulturális 

összefogás, azaz egy belső magyar keresztény megmozdulás-sorozat, 

egy igazunk tudatából fakadó, kitartó ellenállási mozgalom szegezhető 

szembe. Mindenkit meg kell szólítani. Nincs kisember és 

nagyember. A sekrestyésre éppen úgy szükség van, mint a papra. A 

harangozók pedig harangozzanak. 

A magyarságon 1956 óta nem futott végig semmilyen szent láz. 

Most fusson, mert a veszély végsőbb, mint akkor volt. A húzódozókat 

meg kell győzni, a trombitásoknak meg kell fújniuk a harsonákat, 

az értelmiségnek szép szóval, hittel kell megszólítania a társadalmat, 

félre a sehová nem vezető vitákkal, aki fél, inkább hallgasson. A 

máris átállókat arcul kell legyinteni. Ez a vagy-vagy korszaka: vagy 

megmaradunk vagy nem. 

Az országmentő mozgalomnak szépnek kell lennie. Mindenki 

megérezheti ezt a felemelő új tartalmat, a végső magyar összefogás 

szépségét, aki besorakozik és végigkanyarog, hullámzik vele és 

benne a kicsi országon: A miénken. 

ELLENÁLLNI A ZSIDÓ BETELEPÜLÉSNEK 

Olvasói levél otthonról! 

A hírforrás szerint (a magyar-izraeli paktumról 

van szó!) Magyarország zsidó-bérenc 

politikai előkelősége, – a korcs megélhetési 

jobboldali parlamenti ellenzékét is beleértve 

– gyalázatos hazaárulást követ el: egyezményeket 

köt Izraellel sok százezer izraeli zsidó 

Magyarországra telepítéséről a zsidó állam 

létének veszélybe kerülése esetére, állampolgári 

jogokat adva nekik! 

Ezen felül, az egyezmény a cikk szerint 

további elképesztő engedményeket és kedvezményeket 

tesz Izrael államnak számos 

területen, gyakorlatilag felajánljuk benne 

országunkat egy idegen népnek és érdekkörnek. 

A szégyenteljes megállapodás pontjai 

ráadásul teljesen egyoldalúak, kizárólag 

Izrael érdekeit szolgálják, nekünk ők nem 

kínálnak mindazokért cserébe semmit, 

pusztán szívességből vállalunk mindent. 

Amolyan diktátumféle az egész, mintha 

valami háború utáni békeszerződés lenne, 

amit a győztesek erőszakkal aláíratnak a 

vesztesekkel. Engem a cikk egy korábbi 

elképzelésemben erősített meg, miszerint 

minden cionista tevékenység, ami hazánkban 

történik, egy távolról szervezett és jól 

összehangolt cselekedet része, melynek célja 

Magyarországon sokkal több lehet, mint 

amit mi a részcselekmények külön-külön 

történő elemzése alapján sejtenénk. 

Azok a tevékenységek, amikről ti és a 

hasonló oldalak általában irkálni szoktatok, 

pl. a cigánybűnözés elősegítése, a nemzet 

szándékos hülyítése, elkorcsosítása és lassú 

elfogyasztása, a hosszú távú és megoldhatatlan 

társadalmi és gazdasági bajok szándékos 

előidézése és gerjesztése, a politika, a média 

és a hatóságok zsidók általi gátlástalan belső 

terrorizálása és elfoglalása, a cionizmus ellen 

fellépő állampolgárok megfélemlítése stb. 

Ugyanis szerintem Magyarországon nem 

csupán annak a végcélnak a megvalósítását 

szolgálják, amit derék zsidóink a világ más 

szegleteiben hajkurásznak: azt, hogy TE 

dolgozz RÁJUK, hogy NEKIK jó legyen. 

Nálunk valami egész másról, egy egészen 

kétségbeejtő dologról is szó lehet. S bár ti 

ezekről a részjelenségekről annak rendje 

és módja szerint jól beszámoltok, azoknak 

igazi célját és következményeit nem igazán 

elemzitek ebből a szempontból, ennél fogva 

sokan alábecsülik a helyzet súlyosságát 

(talán még ti is). 

Szerintem, nálunk az elsődleges végcél 

Magyarország szervezett és lassú belső 

elfoglalása lehet. Néhány évtized vagy 

évszázad alatt, és egy új zsidó állam létreho- 


zása területünkön, akár a magyar nép saját 

hazájában való elnyomásával, terrorizálásával, 

kifosztásával, netán rabszolgasorba 

taszításával és még ki tudja mivel. A palesztinok, 

azt hiszem, tudnának erről mesélni, 

Könnyen lehet, hogy ez a vélemény elsőre 

skizofrén agyrohamnak tűnik, ám ha észérvekkel, 

logikusan végiggondolunk mindent, 

szerintem mégiscsak elkezdhetünk aggódni 

egy kicsit. 

Mert: Minden tárgyilagos és józanul 

gondolkodó, tájékozott ember számára 

egyértelmű ugyanis, hogy Izraelnek, a 

Közel-Kelet kegyetlen, fajgyűlölő szakadárállamának 

vége. Előbb-utóbb atomháború 

pusztítja el, mert egész egyszerűen nem 

történhet másképp. Csak az időpont kérdéses, 

hogy a zsidók és a cionista Nyugat által 

megnyomorított arab népek végső elkeseredésükben 

és dühükben, vallásos áhítatuktól 

fűtve mikor szánják rá magukat a végső ítéletre. 

Ha ugyanis a bombáik meglesznek, a 

helyzetet ismerve teljességgel lehetetlen, 

hogy csak üljenek rajtuk, és ne használják 

azokat az idők végeztéig. És tekintve, hogy 

Izrael egy 20-30000 km2-es ország, fegyverarzenál 

ide vagy oda, nagy részét azonnal 

le fogják gyalulni a föld felszínéről. Csak az 

időpont kérdése. Lehet, hogy ez már nincs 

is túl messze, azt hiszem, a cionista világ 

kétségbeesett jajveszékelése és Iránozása 

önmagáért beszél. 

Ugye nem nehéz elképzelni, hogy mi fog 

történni akkor, ha egy félig elpusztított, megalázott, 

hazájától megfosztott és feldühített, 

szélsőségesen agresszív és gátlástalan, önimádó 

és más népeket terrorizáló vallási elvakult népcsoport 

(legalább) félmilliónyiad-magával 

betelepül egy olyan országba, ahol mindöszsze 

tízmillión laknak. Ahol a nemzeti tudat 

és az összetartás (sajnos) oly kétségbeejtően 

gyenge, hogy eddig is a cionizmus egyik legkönnyebb 

prédájának bizonyult, és bizonyul 

most is, továbbá ahol a bentlakók birkaságának 

köszönhetően előfutáraik már eddig is kivételes 

hatalmi beosztásokat, gazdasági-kulturális, 

politikai és hatósági befolyást szereztek megágyazva 

ezzel akár az elképzelhető leghatalmasabb 

nemzetárulásnak is. 

Ugye nem nehéz elképzelni, mi történik a 

Paradicsommal, ha földjén a gaz jó táptalajra 

lel. Én megmondom, szerintem mi fog történni 

ekkor: a szegény üldözött zsidó nép szép lassan 

jogot fog formálni országunk területére, ahogy 

mindenre jogot formál jogtalanul, amire kedve 

tartja -, és ezzel megkezdődhet a magyar nép 

reménytelen küzdelme, haláltusája önnön létéért, 

melynek végső eltiprásával majdan hivatalosan 

is megalakulhat Magyarország helyén 

a második zsidóórszág. Mi pedig majdnem 

palesztin mintára szép lassan elnyomott földönfutókká 

lehetünk, saját egykori országunkban. 

Ha hagyjuk őket betelepülni, előbb-utóbb 

mindenképp végünk! 

Minden fokozatosan történne sok-sok év 

leforgása alatt. Nem kell majd sietniük, az 

idő nekik fog dolgozni, ők ráérnek, és sajnos 

velünk szemben ők a vallási vakbuzgóságuk 

miatt többségükben képesek hosszú távon 

akár emberöltőkben is szervezetten gondolkodni. 

Míg mi, többségünkben nem. És 

megjegyzem, míg zsidóék úgy szaporodnak, 

mint a nyulak (5-6 gyerek simán), addig a 

mi cionista kormányunk részben szándékosan 

olyan helyzetet teremt, hogy az átlag 

magyarok ne tudjanak/merjenek/akarjanak 

sok gyereket vállalni. Egy ilyen ‘betelepítés’ 

(országfoglalás) után jó néhány nemzedék, 

és elmegy a hajó (alólunk). Nem véletlen, 

hogy kiszúrtak maguknak minket, mint jó 

táptalajt. 

S hogy miért épp Magyarországon kellene 

új államot alapítaniuk? Számos indokot lehetne 

felsorolni, talán megérne egy külön elemzést is, 

ám a lényeg, hogy minden szempontot mérlegelve 

messze itt lenne a legkönnyebb dolguk, 

és itt lenne a lehető legkényelmesebb jövőjük 

is a mi kárunkra persze. De hát ez a hozzáállás 

náluk már a lehető legtermészetesebb. És 

persze ez esetben a többi befogadó ország (is) 

igyekezne megszabadulni a betelepülőktől, és 

a miattuk okozott potenciális lázadások, forradalmak 

lehetőségétől, ezért partnerek lesznek 

az új zsidó állam létrehozásában (valahol 

máshol), mert ez esetben a betelepülő zsidók 

jó része elvándorol oda (a Nyugat ezt akarta 

a második világháború után is). Na, és melyik 

ország lesz a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb 

(és egyben a legnagyobb marha, amelyikkel 

mindent le lehet nyeletni) a jelentős befogadó 

államok közül. 

Persze, ha tényleg betelepítik majd őket államuk 

végső pusztulásakor, a cionista médiából 

folyamatosan ömlik majd a kábítás: nekünk 

óriási adósságunk van feléjük a második világháború 

kapcsán (gyalázatos hazugság, nekik 

van óriási adósságuk felénk mindkét világháború, 

a két véres szélsőbal-diktatúra és Trianon 

kapcsán), föllendítik a gazdaságunkat, kifizetik 

államadósságunkat, támogatásokat kapunk 

az egész világból. Az USA elnöke is lelkesen 

bólogatva biztatgat minket, az egész világ előtt 

óriásit nőhet a tekintélyünk, nem is lesz ez 

olyan rossz, így lesz jó mindenkinek, ők tényleg 

nagyon jó és hálás emberek, nekünk is jól jönne 

a nagylelkűség ilyen helyzetben (Fúj!) 

Az igazság azonban az, hogy el akarják majd 

rabolni tőlünk a saját országunkat, ezért folynak 

az előkészületek jelenleg is. A politikai árokásás, 

a parlamenti pártok látszatellenségeskedése is 

részben azt a célt szolgálják, hogy az emberek 

ne lássanak túl a felszínen, ragadjanak bele a 

pártoskodásba, utálják egymást, így aztán ha 

eljön az idő, összetartás és együtt gondolkodás 

hiányában képtelenek lesznek majd egységesen 

fellépni a nemzet érdekében. Lehet, hogy 

a betelepülők még elnézőek lesznek velünk 

szemben, amiért útjukban merünk lenni nekik 

a saját hazánkban, de ismerve őket, a következő 

nemzedékük, aki már itt születik, aligha lesz az. 

Fokozatosan kisajátítanak majd maguknak 

mindent, aki ellenáll, azt jó izraeli módra megfélemlítik, 

és eltapossák. Ennek első jeleivel 

szembesülhettünk 2006. okt. 23-24-én, amikor 

is a vérengző rendőrhorda tagjai közt a tüntetők 

közül többen héberül beszélő izraeli rendfenntartókat 

véltek látni-hallani, teljesen véletlenül 

azonosító szám nélkül, ugyebár hogy ki hívta 

őket ide, azt hiszem, nem a magyarok. 

Lám, a kép kezd összeállni. Persze, nem 

muszáj nagylelkűnek lenni, lehet majd tiltakozni 

is, de akkor persze megfélemlítési célból 

ugye számítani kell csontok összetörésére, 

szemgolyók célzott lövéssel való szándékos 

kilövésére, utcára vonulók több éves 

bebörtönzésére, néhány perces koncepciós 

tárgyalások során hamis rendőri tanúvallomások 

alapján meghozott ítéletekre stb. 

Tudhattátok volna, mi vár rátok, ha a mi 

érdekeinkkel szembefordultok, 2006-ban 

(vagy inkább -tól) már megmutattuk (izraeli 

testvéreink tettleges segítségével), akkor 

minek kell tiltakozni régi-új gazdáitok jövetele 

ellen! Mi! Úgy kell nektek! Patkányok! 

A többség biztosan értetlenül és viszolyogva 

olvasná e sorokat. A cionizmus által 

fertőzött, a valóság szöges ellentétét terjesztő 

média és oktatás hatékonysága miatt, 

semmit sem tud Izraelről és az igazi cionizmusról, 

amely sértő és erőszakos vallási 

parancsaitól (Talmud) fűtve kóros felsőbbrendűség-komplexusból 

táplálkozik, és gondolkodás 

nélkül, gátlástalanul gyilkol, terrorizál, 

dönt nyomorba, és mindenekelőtt 

néz le népeket szerte a világban most is – ha 

akár csak pillanatnyi érdeke is kívánja így. 

Ahogy tette ezt, az egész XX. század során 

világháborúktól, diktatúráktól kezdve szerte 

a világban gerjesztett háborúkon át egészen 

az útban levő politikai vezetők agyvérzésnek 

vagy szívrohamnak álcázott meggyilkolásáig 


(bár ez utóbbi esetében a judeo-nácik még 

saját fajtájukkal sem tesznek kivételt!). Ők 

az igazi fajgyűlölők! 

Mindez (egyelőre) nevetségesen furcsának, 

sőt idegbajosnak hangozhat, de 

gondoljunk csak bele: a palesztinok sem 

hitték el, hogy csak úgy el lehet foglalni az 

országukat belülről. Pedig el lehetett, csak 

kellő elvetemültség és gátlástalanság kellett 

hozzá. Mire a palesztinok feleszméltek, már 

a torkukon volt a kés. Lehet, hogy mi még 

ekkor sem leszünk képesek feleszmélni. 

A második világháború után Palesztinába 

ömlő zsidók temérdek összeherdált 

pénzükből, a cionista tőkéből felvásároltak 

annyi ingatlant és földet, amennyit csak 

lehetett, hogy legelőször is biztosítsák számottevő 

fizikai jelenlétüket, hisz ez volt az 

alapja, hogy magukénak követelhessenek 

mindent. Törvényen kívüli fegyveres egységeket 

alakítottak, borzalmas, gyakran teljességgel 

beteges terrorcselekményeket és 

igazi tömeggyilkosságokat hajtottak végre 

a palesztinok ellen, hogy megfélemlítsék, 

és elűzzék őket saját országukból, de legalábbis 

a betelepülési gócpontokról, hogy 

így külön településekre szigetelhessék el 

őket; no meg az angolok ellen is, hogy húzzanak 

el, ne szóljanak bele a csetepatéba. 

Ezek után a nemzetközi szervezetekben és 

az USA irányításában hasonlóan gátlástalan 

eszközökkel megszerzett beosztásaikat 

arra használták, hogy belülről terrorizálva 

és fokozatosan elfoglalva e rendszereket 

elérjék, hogy azok áldásukat adják a zsidó 

terrorra (ez mindmáig így tört énik, és nem 

csak a Közel-Keletre értendő!) és a zsidó 

állam minden jogalap nélküli, és minden 

elképzelhető észérvnek ellentmondó megalakulására 

Palesztina területén! 

De ez nem volt elég, a Nyugat fegyvereit, 

hadi és politikai támogatását is kizsarolták, 

hogy az ellenük saját területükért harcoló 

arab népeket visszaverhessék és megfélemlíthessék. 

Akkor az ENSZ simán hozzájárult 

a zsidó állam megalapításához, azonban 

csak egy új (kisebb) palesztin állam 

megalapítása mellett. Milyen érdekes! A 

palesztin állam azóta sem alakult meg (biztos 

a palesztinok nem is akarták), viszont 

a palesztinoknak jutott helyette mészárlás, 

elnyomás, elkülönítés, nyomor és tengernyi 

megaláztatás a saját szülőföldjükön. Szerintem 

senki ne csodálkozzon, hogy könnyű 

öngyilkos merénylőket találni arrafelé. S 

hogy miért nem alakulhat meg a palesztin 

állam, mely feltétele volt a zsidó állam létrejöttének? 

Nézzünk csak körül egy pillanatra 

az ENSZ és a Fehér Ház padsoraiban, illetve 

az ott ülők politikai pályafutását támogatók 

(egyben fenyegetők) háztáján! Csak nem? 

De bizony! 

Ugye érezhető, milyen remek hatást gyakorolhatna 

hazánk jövőjére sok százezer 

hontalanná vált izraeli zsidó betelepítése és 

magyar állampolgárrá előléptetése? Arról 

meg már nem is beszélek, hogy ha tényleg 

zsidó központtá válnánk, vajon mely ország 

válna idővel az elsődleges új célpontjává 

egy, az arab és a cionista keresztény világ 

között kibontakozó hatalmas háborúban az 

Izraelt elpusztító, netán ellen-(vagy elő-) 

csapásként szintén a pokol tüzével leforrázott, 

megvadult és megállíthatatlan iszlám 

népeknek. 

Még egyszer hangsúlyozom, józanésszel 

könnyen belátható, hogy a Közel-Keleten 

hatalmas nukleáris-összeütközés van készülődőben, 

amelyet Izrael semmiképp se tud, 

sem elkerülni, sem túlélni, legfeljebb pusztulását 

késleltetheti, vagy elérheti azt, hogy 

(viszont-) támadói (vagy egy részük) is 

ugyanúgy eltűnjenek a térképek lapjairól. 

Megmondom őszintén, én és most, mélységesen 

rasszista vagyok ugyebár a magam 

részéről inkább «nemet» mondanék minderre. 

Ja, hogy valahova mégiscsak kell majd 

menniük? Nos, mindenki egye meg a maga 

főztjét! Esetleg Vörös-tenger... (Mert ugye, 

aki a jég hátán is megél!...) 

Tisztelt Kuruc.info! 

Amire rá akarok mutatni: Egy nemzetközi 

megállapodás, főleg vészhelyzetben igen 

komoly hivatkozási alapul szolgálhat egy 

olyan támadó és könyörtelen érdekérvényesítő, 

jól szervezett teljhatalmú nemzetközi 

maffia számára, mint a cionizmus! 

Erre hivatkozva szükség esetén akár nyílt 

támadás árán is hajlamos lesz véghez vinni 

az akaratát, főleg, ha saját létéről vagy az 

eszmét életre hívó és képviselő nép túléléséről 

és biztonságáról van szó. (Nem mintha 

félnie kellene attól, hogy Magyarországon a 

hatalom nem szolgálja ki...) Ezért a nemet 

most kell kimondanunk, és tüntetnünk, de 

mindenekelőtt határozottan rá kell mutatnunk 

a betelepítési törekvésekre és a betelepítési 

egyezmény meglétére (amennyiben 

tényleg létezik)! Nincs idő sokat sz*rakodni, 

a széles nyilvánosságot még most kell különböző 

eszközökkel tájékoztatni mindarról, 

ami készülődik, és amiből még a nagypofájú 

Fidesz sem akart (vagy mert) szokásos 

sunyi hecceléses módszereivel politikai 

előnyt kovácsolni (azt hiszem , ez igazán 

elárul valamit az ügy komolyságáról). Sőt, 

szerintem lehetőség szerint politikai üggyé 

(botránnyá) és kampánytémává kell tenni, 

valamint népszavazást kell kezdeményezni 

néhány megállapodással összefüggésben 

levő kérdésről, sarokba szorítva és színvallásra 

kényszerítve ezzel a cinkos hallgatásba 

burkolózó parlamenti pártokat és médiát! 

Komolyan kell venni ezt a fenyegetést, 

mert viharban már késő elkezdeni menteni 

értékeinket. És a vihar bizony nagyon gyorsan 

és váratlanul szokott jönni. Nem tudom, 

őrültnek tartotok-e, de én mindezt teljesen 

komolyan gondolom. **Otthonról 

MEGJEGYZÉS 

Ha ma élne, ezt a kis tanulmányt, akár az 

Országhódítók és a Világhódítók szerzője, 

Marschalkó Lajos is megírhatta volna! 

Akkor, az ötvenes években, még kevesen 

méltányolták a gondolatait: ráfogták, hogy 

őrült, s hogy ilyesmi lehetetlen az emberbarát 

és demokratikus Nyugat mellett. Ugye, 

hogy nem volt lehetetlen! Csak nézz körül 

és olvasd a híreket. Marschalkó pontosan 

és tisztán, előre látta Magyarország gyarmatosítását, 

sőt az egész világ népeinek a 

rabszolgásítását. Alapozta ezt a megállapítását 

az Ószövetség mózesi törvényeire és 

a Talmudra. Persze, aki még ennél tovább 

akar kutatni rájön, hogy fő eszközük a nemzetközi 

szabadkőművesség nélkül hiába van 

Tóra és Talmud. 

A jelenlegi, Herzl Izraeljéből más államokba 

áramló «zsidó Exodus» ma már 

nem titok. Onnan mindenki menekül! 

Miért? Nem védelmez többé a zsidó állam? 

Avraham Berkowitz rabbi szerint «ma 

Moszkvában a zsidók finomabban öltözködnek, 

mint Izraelben.» Az Associated 

Press hírügynökség közli Jeruzsálemből, 

hogy eddig 3000 izraeli kért menedékjogot 

a kanadai követségeken, és 500 már meg is 

kapta a letelepedést. Az elmúlt évtizedben 

«190 ezren hagyták» el Oroszországot 

és telepedtek le Németországba. És Izraelből 

mintegy 100 ezer izraeli tért vissza 

eredeti hazájába, «Oroszországba a jobb 

életlehetőségek miatt.» Azonban amikor 

Magyarországról van szó, -- egy-két zárolt 

oldalba ütköztem, ahol csak igazolással lehet 

belépni! -- továbbra is az 1945 óta megállapított 

és változatlan «80 ezer zsidó» létszámot 

találjuk, ami természetesen hazugság! 

Ha csak ennyi a lélekszámuk Magyarországon, 

akkor miért épülnek a luxus-lakásnegy 

edek, a gyönyörű családi házak, a 

vásárlóközpontok, a felújított zsinagógák, a 

Siratófal? Miért küldenek 40-50 történelem 

és magyar tanárt tovább képzésre Jeruzsálembe? 

Mit keres a Moszád Magyarországon? 

Stb... 

Elképzelhetetlen, hogy a cionizmus 

atyja T. Herzl, ne ismerte volna a zsidó 

vallást, ami tulajdonképpen az egész létkérdésük 

lényege, alapja? A Talmud a zsidók 

Élettörvénykönyve, ami megparancsolja, 

hogyan kell elbánni a gójokkal, akik szerintük 

«véridegenek.» Herzl figyelmen kívül 

hagyta a zsidó vallási törvények hatását, s 

arra nem gondolt, hogy Izraelben zsidók 

képtelenek megélni egymásból. Nekik szükségük 

van véridegenekre, akik nem is sejtik, 

mit tartalmaznak «a szent könyvek»: a Tóra 

és a Talmud. (szerk.) 


ÜLNI FOGNAK? 

A görög rendőrszakszervezetek elfogatóparancsot adnak ki az EU/IMF tisztviselőkre 

Görögország legnagyobb szakszervezete bejelentette, hogy elfogatóparancsot 

adnak ki az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap 

hivatalnokai, illetve az újabb megszorításokat hirdető politikusok 

ellen. A rendőrszakszervezet zsarolással, a demokrácia és a nemzeti 

függetlenség felszámolásával vádolta az eurokratákat, és közölte, 

hogy az első célpont az IMF vezetője lesz. “Mivel tovább folytatják 

ezt a pusztító jellegű politikát, arra figyelmeztetjük Önöket, hogy 

nem fognak minket a testvéreink elleni harcra kényszeríteni. Nem 

szállunk szembe szüleinkkel, testvéreinkkel, gyermekeinkkel és 

semelyik állampolgárral sem, aki változást követel a politikában.” 

A szakszervezet, amely ezt a nyilatkozatot kiadta, képviseli a görög 

rendőrök kétharmadát. 

Úgy tűnik, a görög rendőrszakszervezet megtalálta a szabadkőműves 

elit gyengepontját, ami minden országban tabunak számít. 

Európában minden egyes politikus, aki a hatalom közelébe kerül, 

szabadkőműves. A hatalom közelébe csak úgy juthat, ha leköteleződik, 

ami többnyire törvénytelenséget jelent. Ez azért szükséges, 

hogy ha nem hajtja végre a felettes utasításait, a hatalomból törvényes 

eszközökkel azonnal eltávolítható legyen. A görög rendőrség 

rájött, hogy az összes (!) politikus a jelenlegi törvényi szabályozás 

segítségével kiiktatható. Minden egyes politikus esetében elő lehet 

szedni valamit, amivel zsarolható, és a felettes még pluszban zsarolás 

miatt is büntethető. Ez igaz minden európai államra, így Magyaror- 

szágra is. Egy ilyen zsarolási alap lehet egy korábbi sikkasztási ügy, 

vagy akár a külföldi kollégiumban lehallgatott hálószoba... Szima 

Juditot nem véletlenül állították félre! Egy hazafias, a hatályos törvényeket 

betartó rendőrség a legnagyobb veszélyt jelenti a szabadkőműves 

diktatúrára. 

Csak is kizárólag ezért van törvénybe iktatva a mentelmi jog. 

Azonban egy olyan helyzetben, ami nemsokára minden európai 

államban előáll, ez senkit nem fog érdekelni. Egy valós érdekképviseletet 

jelentő rendőrszakszervezet a hatályos jogszabályok alapján 

azonnal előzetes letartóztatás alá tehet bármely politikust, és a rendszer 

rendezőelve a garancia arra, hogy találnak is valamit, amivel 

börtönbe juttatható. 

Akkor lenne tele a gatya, lenne azonnal munkahelyteremtés! 

A szakszervezet által megfogalmazott felszólítást az Európai Központi 

Bank vezetőjének, és az európai Bizottság korábbi vezetőjének 

is címezték. A görög parlament előtt tömeges tüntetések kezdődtek, 

és a rendőrök közül rengetegen a fenti nyilatkozat értelmében nem 

vették fel a szolgálatot, mert a hatalom jelenleg a nép utolsó forintjait 

venné el a megszorításokkal, és ehhez a rendőrségnek kellene 

közreműködnie. 

Ez az eredménye annak, ha a rendőrt szembe akarják állítani saját 

népével! 

Fenyvesi Áron – Jövőnk.info 


EZ A VALÓ VILÁG! 

A valóságshow-k talán legfontosabb közös nevezője, hogy az 

égvilágon semmi közük a nagybetűs élethez. A szereplők pedig 

maguk is kifordított személyiségként viselkednek. 


A viselkedésmintákat már a szereplők kiválogatásánál komolyan 

figyelik az erre illetékesek, hiszen, mint már említettük, a show 

lényege nem a hétköznapi élet és problémái, örömei, a lényeg a show 

maga. Amolyan perverz L’art pour l’art. Márpedig normális emberek 

egy ilyen műsorban nem bírnák ki sokáig, hiszen a szürreális atmoszféra, 

a rendezői igények, no meg a teljes összezártság érzete mindenkiből 

kihozza a rosszabbik énjét. Sokan talán már önmagában 

ezért is rühellik annyira az ilyen típusú műsorokat, hiszen egészséges 

lelkületű emberben reflexszerűen él az elutasítása mindannak, 

ami mű és már-már aberrált, torz tükre magának az emberiségnek is. 

A többségben viszont a baleset-kíváncsiság fixáltsága munkál. 

Tudja, hogy nem kéne a helyszínre mennie, mert borzalmas, véres 

dolgokat lát majd, mégis odamegy, megnézi, aztán utálkozik, megbotránkozik, 

esetleg szolidan öklendezik egyet és megfogadja, hogy 

ő aztán soha többé. Ennek ellenére legközelebb is odamegy majd. 

Sokan tehát minden este leülnek a tévé elé és bámulják az antiszínházat, 

a mesterkélt igénytelenséget. 

TÖRPÉK, RINGYÓK, PÁRIÁK 

No meg, mint minden társadalomban, nálunk is létezik az alja. Ők 

még élvezik is, amit látnak, jóízűen röhögnek az igénytelenségen, az 

állati, alpári viselkedésen, a nyers pőreségen. Mert ők maguk is ilyenek, 

a társadalom szemete, vagy legalábbis az általánosan elfogadott 

emberi, közösségi normák kereteinek határán billegő lények. Ahogy 

a régiek mondták: senkiháziak. A szó szoros értelmében. S mint fentebb 

már írtam, a műsor szerkesztőinek egy céljuk van, a rekordnézettség, 

a legfontosabb eszköz tehát a show maga. Minél botrányosabb, 

minél betegesebb és minél idiótább, annál jobb. Ennek megfelelően 

a szereplők is a legaljából érkeznek. Ők nem akarnak jobbak 

lenni, a személyiség-fejlődés, a tanulság a régi irodalmi remekekkel 

ellentétben itt garantáltan elmarad. 

AMI UTÁNA JÖN 

Ami ezután következik, arról már nem beszél senki. Pedig ezután 

következnek be azok az események, amiken már nem nevet senki, 

hanem megdöbben. Értetlenkednek a szülők, hogy a gyerek úgy 

beszél velük, mint egy kocsis. Hüledeznek, amikor tizenéves kiskamaszok 

rátámadnak a tanárukra, vagy diáktársukat verik félholtra. 

Csodálkoznak, hogy ifjú honfitársaink teljesen motiválatlanok, trágárság 

ömlik a szájukból és beszédmódjuk, viselkedésük flegmatikus. 

Persze lehet ez kamaszos lázadás, mindannyian átestünk valami 

hasonlón, csak régen az ember kinőtte és ebben segítségére volt egyegy 

jó helyen jó időben elcsattant atyai pofon is. Ami tragikus, hogy 

mostanában egyre többen úgy maradnak. 

Sőt, néha a dolog egészen balul sül el, akárcsak a minap, amikor 

is egy volt villalakó egy bevásárlóközpontban, nyilvánosan nekiesett 

a Blikk egyik újságírójának és ütötte-verte, közben szidalmazta, a 

barátnője pedig az egészet felvette a mobiltelefonjával. Abba most 

ne menjünk bele, hogy sokunk számára már az is felfoghatatlan, 

hogyan süllyedhet idáig egy ember (főleg egy nő), de ami végképp 

elkeserítő és undorító, hogy ez a nőnek titulált állat a verekedésről 

készült felvételt még fel is töltötte egy közösségi oldalra, a hozzá való 

kommentárral. Erre nincs magyarázat. Ez a felnőtt ember már azzal 

sincs tisztában, hogy amit tett, az hivatalból üldözött bűncselekmény, 

amiért is börtönbüntetést kaphat. 

A valóságshow-k igazi archetípusa 

Csak néhány példa: néhány igénytelen pornós. Címeres lotyók. 

Kábítószer-kereskedők. Sőt, még olyan is, akiről a műsor után derül 

ki (mert hát aki két hétnél tovább bírja odabent, abból Magyarhonban 

bizony celeb lesz), hogy kint, az igazi életben az égvilágon nem 

jó semmire. Tehetségtelen, lusta, csak elvárásai vannak, teljesítménye 

pedig semmi. És van a szerencsétlen áldozati celeb, aki azért 

híresül el, mert idegösszeroppanást kap, mert szétesik nyomorúságos 

személyisége – ő a véráldozat a kommersz tömegszórakoztatás 

mindenható oltárán. És folyik a show tovább, mert a szánalmas sors 

is sztori, jó sztori, ezt kajálják igazán a tömegek, igazi tömegkarambol, 

sok millió ember fejében kapcsol be a pavlovi reflex és a balesetkíváncsiság 

fixáltsága zár: a bulvárlapok meg bulvárműsorok pedig 

csúcsra pörögnek. És dől a lé, a menedzsment és a szerkesztők boldogok, 

oszthatják a nyolc számjegyű prémiumokat. 

Márki VV4 Zsuzsi, a támadó 

Feltehetőleg tudja, csak nem érdekli. Ez a médiavilág szupershowkat 

teremt olyan lelkileg labilis senkikkel, akikben azért egyetlen 

dolog nagyra nőtt: az egójuk. 

Most az történt, hogy a végletekig felheccelt kutya beleharapott 

a kenyéradó gazdájába. Mert mit is csinál a Blikk? Az egyik fő generátora 

ennek az egész jelenségnek, naponta szállítja címlapon a senkiháziak 

semmitmondó, ostoba és végtelenül lehangoló történéseit, 

táplálja a show tüzét és észre sem veszi, mennyire felelőtlen, amit 

tesz. Mert a korszellemet formálja, nem is kicsit. No de hová? 

A megtámadott kolleginát azért sajnálom és ezúton kívánok neki 

jobbulást. 

Csanádi Gábor Ferenc 

barikad.hu 


FOGGAL, KÖRÖMMEL, MINDEN ÁRON! 

Rátapintottak az elevenjükre. Úgy is mondhatnánk, 

az ütőéren az ujjunk. Hogy ebből 

folytogató, szorító érzés lesz, vagy csupán 

csak a vérnyomáshoz szükséges pulzusszám-mérés 

(ha tetszik, már megint egyfajta 

tesztelés), ez attól függ, meri-e, teszi-e, megcselekedi-e 

a kormány azt, amit megkövetel 

a Haza. S hogy aztán a Nagy Testvér, a régi 

és megunt gazda helyett az önként és dalolva 

magunkra húzott új gazda eltűri-e. Idézünk 

az MTI híréből: 

„Az osztrák bankokat „létükben fenyegeti” 

az előtörlesztés 

Brüsszeli értesülések szerint Michael 

Spindelegger osztrák külügyminiszter úgy véli, 

hogy Ausztria bankjait „létükben fenyegeti” a 

magyar devizahitelesek gondjainak megoldására 

kidolgozott magyar kormányzati elképzelés. 

Mint azt korábban megírtuk, a bécsi 

tőzsdén az Erste és a Raiffeisen részvényei is 

zuhanni kezdtek ma a magyar hírek hatására. 

A magyarországi devizahitel-állományban 

– idézték osztrák médiaforrások a Brüsszelben 

tartózkodó Spindeleggert – az osztrák bankok 

mintegy hat milliárd euró erejéig érintettek. 

Az a magyar bejelentés, hogy e hiteleket kedvezményesen 

lehetne visszafizetni, a bécsi diplomácia 

irányítója szerint nagyon érzékenyen 

érintené az osztrák bankokat.” 

A tárgyilagosság megőrzése végett, pattintsunk 

rögtön ide egy másik idézetet is, a 

kormányfő parlament előtt mondott napi 

rend előtti felszólalásából egy rövid részletet: 

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, engedjék meg 

azonban, hogy még egy szót szóljak a devizahitelezés 

magyarországi problémájáról. 

Ahhoz, hogy meg tudjuk érteni ezt a problémát, 

néhány pillantást kell vetnünk más országok 

gyakorlatára. Azt kell mondanom, hogy 

a régió összes többi országában, ahol lebegő 

árfolyamrendszert működtetnek, Magyarország 

kivételével, az elmúlt években mindenhol 

sor került a devizahitelek adminisztratív korlátozására. 

Mindenhol – kivéve Magyarországot – időben 

fölismerték, hogy a devizahitelezésből, különösen, 

ha az jelzálog-devizahitelezés, előbb vagy 

utóbb óriási baj lett. Vagy baj lehet. Romániában 

például 2005-ben, tartalékozási kötelezettséget 

írtak elő, amelyet deviában kellett teljesíteni, 

és fokozatosan 40%-ra emelték. Romániában 

volt annyi esze a vezetőknek, hogy a bankok 

fedezetlen devizahitel állományát a saját tőke 

300%-ában maximalizálták. Ott volt annyi 

eszük a vezetőknek, hogy a portfólió-minősítés 

rendszerét is átalakították, és a jó minősítésbe 

csak azok a devizahitelek kerülhettek, amelyekben 

az ügyfél jövedelme is a hitel devizanemében 

jött létre. Ha nem, akkor a rosszabb besorolású 

hitelhez sorolták az ilyen kihelyezéseket. 

Ausztriában erőteljes felügyeleti eszközöket 

alkalmaztak, külön belső szabályozásokat 

készíttettek, mennyiségi limiteket állítottak föl, 

külön ügyfélminősítési rendszert vezettettek 

be, folyamatosan értékelni kellett a devizaállomány 

értékét, és évente egyszer a bankoknak 

egyszer stressztesztet kellett elvégezniük. 

Lengyelországban, amint növekedni kezdett 

a devizaállomány, azonnal korlátozó intézkedéseket 

vezettek be. Az induló havi törlesztőrészlet 

nem lehetett több az adós jövedelmének 42%- 

ánál, a banknak először zloty-alapú hitelt kellett 

felajánlania kötelezően, az ügyfélnek, és amenynyiben 

az ügyfél mégis a devizahitel mellett döntött, 

akkor a banknak be kellett mutatnia, hogy 

milyen következményekkel járhat, hogyha az 

árfolyam a hitelt fölvevő számára kedvezőtlenül 

fog drámaian megváltozni. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarország 

kivételével minden országban képesek voltak 

az országok vezetői arra, hogy ezt a veszélyt 

időben elhárítsák. Magyarországon azonban 

ebből semmi sem valósult meg. Sőt! Belelovalták, 

belecsalták az embereket a devizahitelezés 

rendszerébe. Ezért úgy látom, hogy indokolt 

annak kivizsgálása, hogy mindez milyen érdekeket 

szolgált, és kit terhel a felelősség azért, 

hogy Magyarországon elmaradtak azok az 

intézkedések, amelyeket minden más szomszédos 

ország életbe léptetett.” 

A dolog úgy fest, hogy a „kilóg a lóláb” 

című népi kifejezés már kevés a megfelelő 

érzékeltetés prezentálására. Létükben érzik 

fenyegetettnek magukat az osztrák pénzintézetek. 

Ami magyarra fordítva azt jelenti, az 

idegenforgalom mellett a sógorok jóléte kétségkívül 

a pénzügyi gyarmatosítás eme becstelen 

gyakorlatán alapul. Becstelen, hiszen a 

miniszterelnök úr szavaiból hallhattuk, ők, 

mármint a sógorok, és persze rajtuk kívül 

mindenki más is – kivéve minket (meg talán 

még a gyevi bírót, mert hát őt ugye mindenből 

ki kell venni) –, tökéletesen tudatában 

voltak annak, mit művelnek velünk, s mi az, 

amit magukkal sohasem tennének meg. Tudták, 

hiszen védekeztek ellene. 

Tudják olyan ez, mint amikor a zsidók 

tiltják az egymás közti kamatszedést. A 

gójtól, az állat számba vett emberi kinézetű 

cselédtől, ha tetszik rabszolgától, attól 

szabad, sőt, az Jehovának is tetsző dolog. 

Itt pontosan ugyanez képződik meg. Egy a 

baj, amikor az átvert, becsapott, bolondját 

járatott rabszolga észbe kap, és aszongya, 

hogy elég volt, na az már nem tetszik nekik. 

Elapad a pénzszivattyú. A becsületes munka 

helyett, a másokon élősködő parazita létezésmód 

annyira elkényelmesítette őket, 

hogy mostanra már nem is tudnak elképzelni 

más megélhetési formát, sőt, erre alapították 

egész pénzügyi rendszerüket. 

„Az osztrák jegybank is megdöbbent 

Megdöbbenéssel fogadta a devizahitelek rögzített 

árfolyamon történő végtörlesztésére 

vonatkozó magyarországi javaslatot az osztrák 

jegybank (OeNB), az intézmény szerint a 

megoldás jogbizonytalanságot okoz – jelentette 

hétfőn az APA osztrák hírügynökség. 

Az OeNB szerint megdöbbentő, hogy 

„egy uniós tagország olyan helyzetet teremt, 

amely aligha egyeztethető össze a belső piaci 

szabályokkal”. Az így előálló jogbizonytalanság 

elriaszthat befektetőket, ami gazdasági 

károkat okozhat Magyarországon. 

Osztrák médiaforrások szerint Spindelegger 

úgy ítéli meg: a devizahitelesek gondjainak 

megoldására kidolgozott magyar elképzelések 

sértik azokat az alapokat, amelyekre az EU 

épül, így azt az elvet, hogy a magángazdaságban 

megkötött szerződéseket be kell tartani. 

Budapest eljárásával „túl sok porcelán törne, 

és európai jogi szempontból ez tarthatatlan” – 

idézték Brüsszelben az osztrák külügyminisztert. 

Értesülések szerint osztrák részről felvetették, 

hogy az Európai Bizottságnak, az unió fő 

végrehajtó szervének szükség esetén lépnie kellene, 

és hogy az ügyben az Európai Bírósághoz 

lehetne fordulni. 

Az osztrák külügyminiszter állítólag felszólította 

Werner Faymann kancellárt, hogy 

beszéljen az ügyről Orbán Viktor magyar kormányfővel.” 

Ezek szerint a belső szabályozás nevű 

valami tulajdonképpen mások becsapását, 

átverését, az egyenlőbbek számára a gyarmattartást 

mint létezési módot alapértelmezésként 

jelenti a nagyságos és fényességes 

Európai Portán? És ide igyekeztünk mi 

befele annyira? 

Persze, megint velem van a baj, megfeledkeztem 

az első számú direktíváról, a neoliberalizmusnak 

lassan a tízparancs kőbe vésett 

szabályait is leköröző megkérdőjelezhetetlen 

szentenciájáról, mammon hitvallásáról, 

mely szerint a tőke és a javak szabad áram- 


lása, azaz a pénz uralma mindenek felett! 

Ragaszkodás a bukott neoliberalizmus 

eszméjéhez. Foggal, körömmel, bármi áron. 

És még valami! Vegyük észre újfent, 

mennyire álnok és hazug kommunikáció 

az, amivel masszíroznak bennünket. A jég 

korrepetálás céljából ismét visszaülhetnek 

az iskolapadba, mert a csúsztatás, mint fogalom, 

bizonnyal ismét új értelmezést nyer. 

Senki sem mondta azt, hogy a magángazdaságban 

megkötött szerződéseket nem 

kéne be tartani. Nem erről van szó! Arról 

van szó, ha a szerződéskötéskor az egyik fél 

megtéveszti a másikat, vagy jogtalan előnyhöz 

jut, akkor a szerződés semmis, de minimum 

felülvizsgálandó. 

Ma már igényes szakmai részletességgel 

összeállított, akár bírósági tárgyalótermekben 

alkalmazható stratégiaként felhasználható 

anyagok állnak rendelkezésre konkrét 

jogszabályi helyekkel megjelölve, ahol megtámadható 

a pénzintézetek devizahitelezés 

címén folytatott gyakorlata, mely leánykori 

nevén Carry Trade-ként ismeretes. Az már 

csak hab a tortán, hogy a világ szerencsésebbik 

részén ez a módszer kizárólag a tőzsde 

néven elhíresült, a szerencse forgandóságát 

tekintve a lutrit is megalázóba lerküldő, gyakorlatilag 

kaszinókként funkcionáló spekulációs 

alkusz-arénákban dívik. 

A kormányfő beszélt arról, hogy ezzel 

rajtunk kívül, az ország előző vezető garnitúráján 

kívül gyakorlatilag mindenütt máshol 

tökéletesen tisztában voltak, hiszen korlátozó, 

védekező intézkedéseket hoztak ez 

ellen a káros gyakorlat ellen. 

És ha már a tőzsde szóba került. Mesterházy 

úr-elvtárs most bennfentes kereskedés 

gyanúja miatt kezdeményez vizsgálatot a 

tőzsde felügyeletével megbízott szerveknél. 

Mi menjünk ennél egy lépéssel tovább és a 

kialakult helyzet kapcsán tegyük fel a kérdést: 

Mi történik akkor, ha egy egész ország 

padlóraküldésére, egy egész nemzet gazdasági 

ellehetetlenítésére játszanak, méghozzá 

tudatosan? Ki vizsgálódhat ilyenkor? 

Melyik az illetékes szerv, vagy hatóság? És ki 

az, aki egyáltan kezdeményezhet egy ilyen 

vizsgálatot? És ki az, akinek viszont hivatalából 

fakadóan kötelessége lenne kezdeményeznie 

egy ilyen vizsgálatot? 

Megyó hatalomra kerülésével indult meg 

a devizahitelezés nagy arányú felfutása, s 

egyúttal a forint hitelek megfizetehetetlenül 

drágává tétele. 

Az „A” változat, a devizakorlát 180 forintos 

árfolyamon rögzített adóssággörgetésen 

alapuló szánalmas erőlködése nem váltota 

be a hozzá fűzött reményeket. Tesztelték 

a lakosságot (ha tetszik, a piacot), vevő-e 

a dologra, avagy sem. Ez utóbbi jött be, az 

emberek nem vevők rá. Előálltak hát a „B” 

tervvel, mert „B” tervnek mindig lennie kell, 

ez meg a másik oldalon verte biztosítékot, 

a Bankszövetség szalad az Alkotmánybírósághoz. 

Pedig a végletekig eladósított, tökig 

lerongyosított „magyar” adófizető rabszolgahad 

soraiból bizonnyal nem lesznek nagy 

tömegek, akik igénybe tudják majd venni 

ezt a megoldást is, hacsak úgy nem, hogy 

egy újabb, ezúttal forint-hitelt vesznek fel az 

előző, a devizahitel törlesztésére. 

„Szakértői” vélemények persze rögtön 

elhangoztak. Ezek szerint negatív következményei 

lehetnek a hazai bankszektor 

leminősítésének, ezért forrásainak megdrágulhatnak. 

Vagyis még megérhetjük, hogy 

a forint hitel is drágább lesz, csak most nem 

a valutaárfolyam romlására, hanem mondjuk 

az ország hitel besorolására, fel- vagy 

éppen leminősítésére hivatkozva drágulhat 

a törlesztőrészlet. 

Úgy tűnik nemcsak Isten, de a sokat 

emlegetett, ám konkrétan senki által nem 

ismert, nem beazonosított, ún. PIAC útjai is 

kifürkészhetetlenek. 

A nép egyszerű gyermeke, úri huncutságokat 

és jogi csűrcsavarokat teljesen nélkülöző, 

hozzá tökéletesen illő egyszerű, a józan paraszti 

észből eredő gondolkodásmódjából kifolyólag 

hajlamos az egyszerűsítésekre, a sarkításokra. 

Csodálkozunk hát, ha ennyi csúfság láttán 

arra ragadtatja magát, hogy aszongya: a bankárok 

gonosz emberek!? Ne csodálkozzunk! 

Már csak azért sem, mert a népet nem lehet 

leváltani, de azért sem, mert valahol bizony 

igazsága van a lóvá tett, megvezetett, kétkezi 

munkájából becsületesen megélni próbáló 

egyszerű embernek is. Ez az egész rendszer, de 

működtetői méginkább, hiszen nélkülük nem 

működhetne a rendszer, gonoszak. Gonoszak, 

mert tudatosan ártanak. Tudatosan, hiszen ők 

maguk tisztában voltak mekkora lehet a baj, ők 

magukat gondosan meg is védték, mások elől 

azonban elhallgatták a bajt, nem hívták föl rá a 

figyelmet, sőt, a bajt kifejezetten előidéző gyakorlatot 

folytatnak, rendszert működtetnek a 

mai napig. 

Foggal, körömmel, minden áron ragaszkodnak 

a fenntarthatatlan fenntartásához. 

Mivel magam is a Kerékvas* banknál (kis 

ártatlan tréfás szójáték a Raiffesien Bank 

nevével a német „Gummireifeneisen” kerékvas 

szóból:-) vagyok érdekelt a Carry Trade 

naív formájaként dívó devizaalpú hitelezési 

gyakorlat végkifejletének alakulásában, még 

az jutott eszembe, vajon mi történik akkor, 

amit egyszer már átélhettünk, valamelyik 

pénzintézet megszüntekor, amikor az adósok 

kaptak egy levelet, hogy x pénzintézet 

felvásárolta y-t, innentől fogva neki kell törleszteni, 

ő a jogutód. De hát az ügyfél nem az 

új pénzintézettel kötött szerződést, hanem a 

régivel. Miért nem írják le a tartozást, hiszen 

a pénzintézet, akivel szerződött, megszűnt? 

És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, 

ahol a maga teljes valójában kibontakozik 

előttünk , és most értjük meg csak igazán, 

miért bír hatalmas fontossággal a fősodratú 

médiában, de legfőképpen a parlamenti 

pártok kommunikációjában az ún. jogállam 

mindenekfelettiséének hangsúlyos sulykolása. 

A „jogutód” szó az, melyre mindenkinek 

felhívnám a figyelmét. Jelen esetben ez biztosítja 

„a felelősség áthárítása magyar szakértők 

bevonásával folyamatban van” című gyakorlat 

továbbélését, ez az, ami lehetővé teszi az 

egyoldalú (gyakorlatilag mindig az ügyfél, 

sohasem a bank oldaláról történő) felelősségvállalást. 

Hiszen hiába nincs már a bank, 

amelynek tartozol, itt egy másik helyette, 

aszongya ő a jogutód, neki kell továbbfizetned. 

Az, hogy esetleg azt mondják, most mi 

jártunk így, ezt most nekünk kell lenyelnünk, 

eszükbe sem jut. Olyan, hogy te járj jól, olyan 

egyszerűen nem létezik! Na ebbe tenyerelt 

most bele Viktor király és a Fidesz frakció! 

Na ennek a gyakorlatnak az átalakulására, 

megváltozására látszik valamiféle halvány 

esély. Ha hagyják! 

És akkor így a végére még egy kifejezés: 

teljes jogú európai uniós tagállam! Bizony, 

Istenben szeretett felebarátim, ne feledkezzünk 

meg erről a jelzős szerkezetről sem! 

Különösen a miniszterelnök által oly sokszor 

hangoztatott, ám a gyakorlatban tényszerűen 

már nem létező nemzeti szuverenitásunkért 

vívott, sokszor áldozatokkal járó 

harc során! 

Mert hiába tapintottak rá az elevenjükre. 

Hiába tartják rajta az ujjukat az ütőerükön. 

Mert ha a Nagy Testvér, a régi és megunt gazda 

helyett az önként és dalolva magunkra húzott 

új gazda nem tűri kisded játszadozásainkat, a 

csendes állóvízbe zavaros fodrokat gerjesztő 

kavicsdobálásainkat (kora reggel csodás képzavarokra 

vagyok képes), nos akkor nemhogy 

folytogató, szorító érzés, de még a vérnyomáshoz 

szükséges pulzusszám-mérés sem lesz, 

hiszen az uniós törvénykezés übereli a nemzeti 

jogalkotást, beleértve az adott állam alaptörvényét 

vagy alkotmányát is. Ennyit dióhéjban a 

nemzeti szuvereinátsról. 

A gondolattal azért érdemes eljátszani, 

hiszen a bankadó kapcsán láthattuk, hogy 

egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de a jó 

példa azért ragadós lehet. 

Aki az ún. devizaalapú hitelezésben érintett 

és a téma bővebben érdekel, a www. 

johafigyelunk.hu weboldalon a JHF újság 

309-es, devizahiteleseknek szóló különszámában 

talál hasznos, akár a bírósági tárgyalótermekben 

is bevethető stratégiákat, 

ismertetőket, szakanyagokat. 

Addig is, amíg a magyar állam nem 

nyújtja be közkereseti indítványát a pénzintézetek 

ellen, márcsak azért is, mert a 

Bankszövetség fő hallja kendje ennek éppen 

ellenkezőjét tanácsolja, azt javaslom minden 

érintettnek: PERELJEN! 




Aggódom az amerikai demokrá ciáért. Azt 

hiszem, Barrosónak és Orbán Viktornak 

levelet kellene írnia Barack Obama elnöknek, 

amelyben jeleznék neki aggodalmaikat, 

sőt kifejezetten felszólítanák, hogy ha nem 

változtatja meg a legújabban bevezetett törvénycsomagot, 

akkor annak következményeivel 

is számolnia kell az amerikaiaknak. 

Történt ugyanis, hogy 2011. december 

31-én, azaz szilveszterkor – pikáns napválasztás, 

nemde? – az Egyesült Államokban 

elfogadták az új honvédelmi törvényt. Nem 

más, mint a Washington Post internetes 

portálján megjelent írás szerint ez a törvény 

Orwell és Bradbury elképzelt „szép 

új világát” valósítja meg. E törvény alapján 

a kormány bárhol és bárkit ellenőrizhet, 

megfigyeltethet, lehallgathat, letartóztathat, 

ráadásul különösebb indoklás nélkül. 

Tíz példát sorol fel a törvényből a cikk, 

amelyek még húsz éve is elképzelhetetlennek 

tűntek a „szabadság őshazájában”. Ezek 

a következők: 1. Az elnöknek jogában áll 

elrendelni merényletet akár amerikai állampolgárral 

szemben is, ha gyanúba hozható 

a terrorizmussal. 2. A terrorizmussal vádolt 

állampolgárokat korlátlan ideig fogva lehet 

tartani, s ezt a jogot a katonaságon kívül 

immáron az elnök is megkapta. 3. Az elnök 

eldöntheti, hogy a vádlott szövetségi vagy 

katonai bíróság elé kerüljön (aligha kell 

ecsetelni, mekkora különbség van a kettő 

között). 4. A 2001-es terroristaellenes törvény 

(Patriot Act) alapján az elnök elrendelheti 

az állampolgárok felhatalmazás nélküli 

megfigyelését, most Obama azt a jogot is 

megkapta ehhez, hogy cégektől is kérhet 

adatokat, üzleti dokumentumokat és könyvtári 

kölcsönzéseket is ellenőrizhet. 5. A kormány 

a terrorizmussal vádolt személyekkel 

szemben titkos bizonyítékokat is felhasználhat, 

amiket senki nem ismerhet meg. 6. A 

háborús bűnösök kiadatását megtagadhatja 

az USA. 7. Titkos bíróságok működhetnek, 

amelyek az Egyesült Államokkal ellenséges 

viszonyban álló kormányoknak segítő 

állampolgárokat lehallgathatnak. 8. Jogi 

mentességet kapnak azok a cégek, amelyek 

állampolgárok bírói felhatalmazás nélküli 

megfigyelésében részt vesznek. 9. Ezen túl 

HÁBORÚ! 

a GPS-készülékeket is lehet használni „gyanús” 

állampolgárok megfigyelésére, ismét 

csak bírói engedély nélkül. 10. A kormány 

kiadhatja gyanús állampolgárait olyan országoknak 

is, ahol köztudottan kínzás veszélye 

áll fenn. 

Íme, a lista. Ehhez járul még a köztéri 

megfigyelés kiterjedt rendszere, a különféle 

chipekkel kapcsolatos vad elképzelések 

(amely alapján mindenki minden pillanatban 

ellenőrizhetővé válik), a külföldiekkel 

szembeni határellenőrzések stb. 

„Terrorism, terrorism, terrorism…” A 

világ összes állampolgára potenciális terroristává 

vált. 

Innentől kezdve mennyiben tekinthető 

az Egyesült Államok a szabadság hazájának? 

És kérdem én ezek után, nagy tisztelettel: 

Európának, az Európai Uniónak nem 

inkább ezzel kellene foglalkoznia, ahelyett 

hogy Magyarországgal „szórakozik”, amely 

ország valójában még mindig az európai 

partneri együttműködés elkötelezett híve? 

Nem azt kellene észrevenniük, hogy 

az Egyesült Államok kormányzata a terrorizmus 

álságos érvrendszere segítségével 

valójában nem tesz mást, mint feljogosítja 

magát arra, hogy a világ bármely személyével 

és ezen keresztül országával úgy járjon el, 

ahogy akar? Hogy most már valóban Nagy 

Testvérré kíván válni? 

S nem azt kellene végre észrevennie Európának, 

hogy a nemzetközi pénzügyi körök, 

valamint az amerikai magántulajdonban lévő 

hitelminősítő intézetek hasonlóképpen arra 

törekednek, hogy az amerikai érdekeket érvényesítsék 

akár az európai érdekekkel szemben 

is, hogy a dollár veszni látszó devizatartalék 

(azaz világvaluta) szerepét megőrizzék 

akár az euróval s persze a jüannal és a többi 

más pénznemmel szemben is? Nem ezért 

van-e az, hogy a hitelminősítők most már a 

vezető európai hatalmakat is leminősítik, sőt 

arra készülnek, hogy az európai segélyalapot 

is a bóvliba sorolják, s ezzel tulajdonképpen 

Európára mondják ki azt, hogy bóvli? 

S kérdem én: ehhez a valóban hatalmas 

jelentőségű kérdéshez képest valóban az 

lenne fontos Barrosónak, Van Rompuynak, 

Schulznak, Ver hofstadtnak és a többi baloldali, 

balliberális politikusnak, hogy Magyarországon 

a bírók mikor mennek nyugdíjba, 

vagy hogy mi van a Klubrádióval? 

Szánalmas és nevetséges Európa vaksága. 

A szeme láttára vívnak ellene is pénzügyi és 

politikai háborút a vezető, informális pénzügyi 

körök, a hedge foundok, a hitelminősítők 

és persze mögöttük az amerikai döntéshozók, 

s mindebből szinte semmit nem 

vesznek észre. E körök közben mosolyogva 

figyelik, ahogyan az ő szájuk íze szerint lépnek 

fel az európai politikusok, médiumok, 

újságok, közéleti emberek stb. Magyarország 

ellen, amely ország valóban nem e körök céljainak, 

érdekeiknek megfelelően működik. 

Európát dróton rángatják. 

Európa azt hiszi, béke van, miközben az 

Államok egyre jobban kiterjeszti mozgásterét, 

s fittet hány az alapító atyák szabadságjogokkal 

kapcsolatos, kőbe vésett törvényeire. 

Hogy is mondta egy kérdésre válaszolva 

Lindsey Graham szenátor? „A szólásszabadság 

nagyszerű gondolat, de háborúban 

állunk.” 

Ez a mondat mindent elárul. Lassan megfordíthatjuk 

a régi mondást, valahogy így: a 

béke nem más, mint a háború folytatása más 

eszközökkel. 

Isten óvja a világot. S benne minden 

jóakaratú embert, mert övék lesz a föld. 

Fricz Tamás 

FÉL EURÓPÁNAK NEM JÖTT BE A „MEGSZORÍTÓSDI” 

Nehéz döntés előtt az Ecofin 

Amennyiben mérlegelnek majd az Európai Unió pénzügyminiszterei az Európai Bizottság Magyarországot elmarasztaló javaslatáról, 

akkor nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ugyanis szerte Európában sokkal komolyabbnak tűnő problémákkal küzdenek a kormányok. Ráadásul 

tucatnyi uniós ország látja már másképp a válság megoldásának módját, mint az irányadó francia-német tengely. 

A spanyolok – akik ellen szintén folyik túlzottdeficit-eljárás – ráadásul óriási mértékű államháztartási hiányt közöltek hétfőn, továbbá 

az idei hiánycélt sem valószínű, hogy tartani tudják – ellenben emelnének azon. És akkor még nem tettünk említést arról a brit-holland 

kezdeményezésről, mely mögé tucatnyi uniós ország sorakozott: megszorítások helyett a növekedést ösztönöznék 


A GDP TRÓNFOSZTÁSA 

nem azt méri, amit mérni kellene (tanulmány) 

PONTATLAN ÉS FÉLREVEZETŐ? 

Bármilyen sokszínű, változatos legyen is az emberek véleménye 

arról, hogy mi számít haladásnak, a kormányok hosszú idő óta egyetlen 

szám alakulásán mérik, hogy jó vagy rossz irányban mennek-e a 

dolgok, és ez a hazai össztermék, angol rövidítéssel a GDP. Ez a szám 

magába foglalja mindazt, ami egy ország területén született gazdasági 

teljesítménynek nevezhető, függetlenül a teljesítményt produkáló 

nemzeti hovatartozásától. A hagyományos szemlélet szerint 

minél gyorsabban nő a GDP, annál jobb az ország és lakói helyzete. 

Ez a vélemény máig meghatározó, annak ellenére, hogy tudósok már 

évtizedek óta bírálják a mutatót, hangsúlyozva, hogy a GDP pontatlan 

és félrevezető mércéje a haladásnak. 

Az utóbbi időben már a politikusok egy része is magáévá tette – 

főleg Európában – ezt a véleményt, és mögé álltak olyan tekintélyes 

nemzetközi szervezetek, mint például a Gazdasági Együttműködési 

és Fejlesztési Szervezet (OECD). Olasz és kanadai közgazdászok 

megfogalmazása szerint a bruttó nemzeti termék mint mérőszám 

nemcsak alkalmatlan a XXI. századi társadalom életkörülményeinek 

tükrözésére, hanem rossz irányba, a gazdasági növekedés semmi 

másra tekintettel nem lévő hajszolására ösztönöz. 

Hogy lássuk, mit jelent ez, elég megnézni, konkrétan milyen hatással 

van a GDP az egyénre – érvelnek a mérőszám kritikusai, akik megteremtették 

a „magas GDP-jű” és az „alacsony GDP-jű” ember fogalmát. 

A The New York Times összeállítása szerint a magas GDP-jű ember 

távol lakik a munkahelyétől (például kertvárosi környezetben), és nagy 

fogyasztású gépkocsival jár munkába, ezért sokat költ üzemanyagra. A 

reggeli csúcsforgalom nem tesz jót a kocsijának, amely gyorsan elhasználódik, 

ezért néhány évente cserélnie kell, ám a szív- és érrendszerének 

se, amelyet drága gyógyszerekkel és orvosi kezelésekkel próbál óvni. A 

magas GDP-jű ember sokat dolgozik és sokat költ. Szeret drinkbárba és 

étterembe járni, imádja nagy házát, amelyet a legmodernebb biztonsági 

berendezéssel véd. Mivel a feleségével együtt roppant elfoglalt, a gyerekeit 

bébiszitterre bízza, gyámolításra szoruló szüleit pedig idősotthonban 

helyezi el. Házi munkára végképp nem jut ideje egyiküknek sem, 

ezért bejárónőt tartanak, és ugyanezért a főzésről is lemondanak, inkább 

vendéglőbe mennek vagy házhoz rendelik az ételt. Elfoglaltságuk miatt a 

hosszú vakáció náluk szóba se jöhet. 

Az alacsony GDP-jű embert és feleségét épp azok a dolgok foglalják 

le – a főzés, a takarítás, a ház rendben tartása, a vakáció -, 

amelyekre a magas GDP-jűeknek nem jut idejük. Az utóbbiak örülnek 

mosó- és szárítógépüknek, míg az előbbiek nem bánják, hogy 

kötélre kell akasztaniuk száradni a frissen mosott ruhát. A magas 

GDP-jű mosott, azonnal fogyasztható salátát vásárol a boltban, míg 

az alacsony GDP-jű esetleg megtermeli a zöldséget a kertjében. 

A magas GDP-jű, ha olvasni akar, könyvet vesz, az alacsony 

GDP-jű elmegy egy könyvtárba. A módos tornaterembe jár, hogy 

karban tartsa magát, a szerényebb jövedelmű előveszi a szekrény 

aljából kopott Nike cipőjét, és elmegy futni. 

Gazdasági szempontból a magas GDP-jű feltétlenül magasabb rendű, 

de hogy valóban jobb-e az élete, az nem biztos. És akkor arról még nem is 

beszéltünk, hogy nem költekezik-e túl életmódja megtartása érdekében 

– következésképpen azt sem tudjuk, hogy milyen jövő vár rá. 

Alcím: Emberi fejlesztési index 

A GDP-t mint mérőszámot érő konkrét bírálatok két fő csoportba 

sorolhatók. 

Az egyik szerint a mutatót „szélesebb merítés” alapján, több 

összetevőt figyelembe véve kellene megállapítani. Ez azt jelentené, 

hogy az alacsony és magas GDP-jű embert egy személlyé „gyűrnék 

össze”, és a GDP-számításban figyelembe vennék az olyan otthoni 

tevékenységeket is, mint a háztartásvezetés és a gyerekgondozás. Az 

olyan, ma még gazdasági értékkel nem bíró tevékenységnek, mint az 

otthoni ételkészítés, ugyanúgy bele kellene számítania a hazai össztermékbe, 

mint az éttermi főzésnek. 

A kritikák másik nagy csoportja nem a számszaki kifogásokra 

helyezi a hangsúlyt, hanem inkább filozófiai jellegű. Az érvelés gerince 

szerint ha át is alakítanák a GDP-számítás módszereit, a lényeg mit 

sem változna: a haladás mércéje továbbra is a gazdasági növekedés 

lenne egy olyan bolygón, amelyet máris túlterhel, hatalmas problémák 

elé állít a növekvő fogyasztás és a környezetszennyezés. Ebből a 

helyzetből csak olyan mutatók alkalmazásával lehet kitörni, amelyek 

pontosan tükrözik az emberi haladás összetettségét, bonyolult voltát. 

Egyelőre egy olyan mérőszám van, amely valódi kihívást jelent a 

növekedéscentrikus gondolkodással szemben, és ez az emberi fejlettségi 

index (HDI). A HDI összesített mutató, magában foglalja a 

GDP-t és két módosító tényezőt: az ország lakosainak iskolai adatok 

alapján számított képzettségét és a várható élettartamból kiindulva 

számított egészségi mutatót. Megalkotója Amartya Kumar Sen 

indiai származású amerikai közgazdász, aki 1998-ban közgazdasági 

Nobel-díjat kapott a jóléti közgazdaságtan területén végzett munkásságáért, 

és pakisztáni kollégája, Mahbub ul-Hak. 

Sen szerint a HDI különösen hasznos a szegényebb országok 

haladásának mérésére, de a kidolgozása óta eltelt húsz évben a világ 

sokat változott, és ma már vannak olyan kutatási adatok, amelyek 

új típusú gazdasági és társadalmi méréseket tesznek lehetővé. A klímaváltozással 

és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos problémák 

is súlyosabbá váltak, ezek is az újfajta, a GDP alternatíváját jelentő 

mérési módszerek kifejlesztése irányába hatnak. 

NEM CSAK A SEBESSÉG A LÉNYEG 

Ezért hozta létre Nicolas Sarkozy francia elnök azt a testületet, amely 

két tucat kutatóból áll, és vezetőiről a Stiglitz-Sen-Fitoussi bizottság 

nevet kapta. A csoport 2008-ban és 2009-ben többször ülésezett 

Európában és az Egyesült Államokban, és tavaly szeptemberben 300 

oldalas jelentésben összegezte következtetéseit. 

A kutatók magukévá tették a hazai összterméket mint mutatót 

érő mindkét fő bírálatot, és azt mondták, hogy egyrészt a GDP-be 

foglalt tevékenységek körét ki kell bővíteni, hogy jobban tükrözze az 

egyének életkörülményeit, másrészt az országoknak egyéb, a gazdasági, 

társadalmi és környezeti tényezőket figyelembe vevő mutatókat 

is alkalmazniuk kell. 

A Columbia Egyetemen tanító Joseph Stiglitz professzor példaként 

a gépkocsivezetést idézte, mondván, hogy a volán mögött ülő 

tudni szeretné, megfelelően működik-e a jármű, ám ha a műszerfalra 

néz, többnyire egy fő mutatót lát csak, azt, amelyik jelzi, hogy 

mekkora sebességgel halad, de nem árulja el, hogy pontosan mennyi 

üzemanyag van még a tartályban, és meddig lehet eljutni vele. 

A fő kérdés most már az, hogy a GDP-n kívül hány mutatóra, 

mérőszámra van még szükség. Stiglitz és kollégái arra a megállapításra 

jutottak, hogy egy adott népesség életminőségének a megállapításához 

legalább hét kategóriában kell méréseket végezni. Azok: 

egészségügy, oktatás, környezet, munkával való ellátottság, anyagi 

jólét, személyi kapcsolatok, politikai elkötelezettség. 

Abban sem volt vita közöttük, hogy egy, a haladás kérdését komolyan 

vizsgálni akaró országban mérni kell a méltányosság szintjét is, 

vagyis az anyagi és szociális javak elosztását, a gazdasági fejlődés és a 

környezeti állapotok fenntarthatóságát. 

Forrás: MTI 


MEGOLDÁS 

A DEVIZAALAPÚ 

LAKÁSHITELESEK 

PROBLÉMÁJÁRA! 

A kormány észlelve a deviza alapú lakáshitelekkel 

kapcsolatos társadalmi szintű problémákat, a bankokkal 

egyeztetve, törvényi szinten megalkotta a 

180 forintos árfolyam gát és az egyéni gyűjtőszámla 

fogalmát. A bankok is kidolgozták a technikai feltételeit 

a gyűjtőszámlák kezelésének. 

Már az intézkedés kidolgozásakor egyértelmű 

volt, hogy ez a megoldás csak keveseknek 

ajánlott, csak elodázza problémát, de nem 

oldja meg. Mára már a kormány jobb híján azt 

javasolja, hogy minél többen vegyék igénybe a 

180 forintos svájci frank árfolyamon való törlesztő-részlet 

rögzítést. Az események átrobogtak 

a törvényben rögzített mentőcsomag felett. 

Ha valaki azonnal lép, az is leghamarabb októbertől 

vehetné igénybe a havi törlesztő-részlet 

enyhítést. Ráadásul ugyanolyan tortúrán kellene 

keresztül menniük, mint a hitelfelvételkor: 

kapcsolat felvétel a bankkal, keretszerződés 

kötés „apró betűs” részletekkel, tartozás elismerés, 

közjegyzői nyilatkozat, és újabb díjak: 

kezelési költség, közjegyzői díj, kamat. 

Elérkezett az a pillanat, amikor már a 

pénzügyi szakemberek is kifogytak az ötletekből. 

Jobb híján ők is azt javasolják, hogy 

minél többen vegyék igénybe a rögzített 

árfolyamot. Arra azonban senki sem tud 

válaszolni, mi lesz 2015-től. 

Van egy egyértelmű, gyors és végleges 

megoldás! 

Az egykulcsos adót azért vezették be, 

hogy élénkítse a gazdaságot. Ugyanezt 

a hatást elérhetnénk azzal is, ha a deviza 

alapú hitelek terén a magánszemélyeknél 

végleges teherkönnyítés következne be. A 

bank adót azért vezette be a kormány, hogy 

elvonja a bankok devizalapú hitelezésen 

keletkezett extraprofitját. Ezt az egykulcsos 

adó „finanszírozására” fordította. Mára már 

nyilvánvalóvá vált, hogy az egykulcsos adó 

nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 

A bankadó összegét olyan célra kellene felhasználni, 

amelyik valóban élénkíti a gazdaságot 

és véglegesen megoldja a deviza alapú 

lakáshitelesek problémáját is. A megoldás a 

következő lehetne, amihez persze törvénymódosításra 

lenne szükség: 

Minden devizaalapú lakáshitelesnél 

október 1-től automatikusan életbe lépne 

a 180 forintos árfolyam gát. A gyűjtőszám- 

lán felhalmozott összegeket minden évben 

a bankok leírhatják a bankadóból annak 

összegéig. 

A javasolt megoldással végleges megoldás 

jönne létre. A 180 forintos árfolyamon 

befagyasztás talpra állíthatná az egyre nehezebb 

helyzetbe kerülő több százezer fizetőképes 

hitelfelvevőt, így a növekvő fogyasztás 

révén a gazdaságra is pozitívan hatna ez. 

Nem vesznének kárba az eddigi intézkedések, 

sőt utólag igazolást nyerhetnének. 

A bankadó létező intézmény. 

A 180 forintos árfolyam gátról már megegyezés 

született a bankokkal. 

A bankok kidolgozták a gyűjtőszámlák 

kezelésének technikai feltételeit. 

A számítások szerint 260-270 forintos 

svájci frank árfolyamig a bankadó összege 

fedezné az árfolyam gát miatti banki veszteséget. 

A bankadót meghaladó banki veszteséget 

a bankok költségként leírhatnák adóalapjukból. 

Ez csak extrém esetben, svájci 

frank – euró paritás felett következne be. 

Miért keletkezett extra profit a deviza 

alapú hitelezésen? 

Évekkel ezelőtt a devizaalapú hitelek 

térnyerésével a forint hitelek visszaszorultak. 

Az a bank, amelyik versenyben akart 

maradni, a forint megtakarításait is deviza 

alapú hitelként helyezte ki inkább. Az első 

kérdés, amit tisztázni kellene egy deviza 

alapú hitelnél, hogy a deviza alapú hitelek 

forint forrása a bank által svájci frankban 


felvett hitel vagy hazai forint megtakarítások 

voltak. Matekozzunk egy kicsit. 

Egy bank kihelyez 15 millió forintos hazai 

forint megtakarítást deviza alapú hitelként. A 

folyósításkor 150 forint egy frank árfolyama. 

A 15 millió forintot a bank átszámítja deviza 

(frank) alapú hitelre. Ennek alapján – papíron 

– az ügyfél 100 ezer frank deviza alapú hitelhez 

jutott, de valójában 15 millió forint hazai megtakarításból 

származó hitelt kap. A törlesztés is 

forintban történik, de átszámításra kerül svájci 

frank alapra. Tegyük fel, hogy a havi törlesztő 

részlet 150 ezer forint/hó (1 000 svájci frank) 

volt. Számoljuk át ezt 250 forintos frank árfolyamon. 

A törlesztő részlet 1 000 *250 =250 

ezer forint. Az eredeti tőketartozás 15 millióról 

100 000 * 250 = 25 millió forintra emelkedett, 

pedig a bank valójában 15 millió forintforrást 

helyezett ki. A havi törlesztő részlet úgy 

emelkedett csaknem 70 százalékkal, hogy ez a 

deviza alapú hitel „nem is látott” svájci frankot, 

mégis indokolatlanul kihat a törlesztő részletre 

a frank egyre emelkedő árfolyama. A svájci 

frank csak egy korábban divatos átszámítási 

metodikához kellett. Ezeken a forint kihelyezéseken 

a bankoknak elképesztően nagy extraprofitja 

keletkezett, keletkezik. Ezeket a folyósítás 

kori árfolyamon minden további nélkül 

át lehetne számítani svájci frank alapú hitelről 

forint alapúra. 

A fentieken túl a svájci frank forrású hiteleken 

is vannak olyan költségek, melyek forint alapúak. 

Például kezelési költség, folyósítási jutalék, stb. Ezeken 

is nyer – nem is keveset – a bank a svájci frank 

árfolyamának emelkedésével. Ezek a forint költségek 

is átszámításra kerülnek svájci frankra, pedig 

ezekhez nem volt svájci frank forrás bevonás. Természetesen 

nagyon nehéz lenne megmondani, 

hogy melyik deviza alapú hitelt nyújtották a svájci 

frank forrásból és melyeket a hazai forint megtakarításból. 

Nem lehet diszkriminálni az adósok 

között, egységes megoldás kell. 

A kormány úgy gondolta, hogy ezt az 

extraprofitot bankadó formájába lefölözi, 

elvonja, és a gazdaság élénkítésére fordítja. 

Ez a cél az egykulcsos adó bevezetésével nem 

valósult meg. Most már tudjuk, kidobott 

pénz minden bankadó forint, amit a kormány 

a deviza hitelesek megsegítése helyett az egykulcsos 

adóba öl. Meg kell próbálni egy másik 

problémát megoldani a bankadóval úgy, hogy 

az extra profit azokhoz kerüljön vissza közvetve, 

akiktől elvonták a bankok: a deviza 

alapú lakás-hitelesekhez. 

Az egykulcsos adó bevezetése ugyanúgy 

nyeli a pénzt, mint a deviza alapú hiteles 

magánszemélyek pénzét a svájci frank árfolyamának 

emelkedése. Az egykulcsos adó 

bevezetése ugyanolyan szakmai (nem politikai) 

hiba volt, mint 2002-ben az adójóváírás 

drasztikus megemelése. Mindkettő téves 

szakértői véleményen, számításon alapult. 

Az egykulcsos adó nem váltotta be a hozzá 

fűződő reményeket, de megpróbáltuk. Nem 

az egykulcsos adót kellene vég nélkül finanszírozni 

különadókból, hanem a devizahitelesek 

égető problémáját kellene megoldani. 

Mit kellene tenni az egykulcsos adóval? 

Kipróbáltuk, nem váltotta be a hozzá 

fűződő reményeket. Ideje visszatérni a progresszív, 

jövedelem alapú adótáblához. Ez nem 

jelentené szükségszerűen az adóreform végét. 

Az adójóváírást és a szuperbruttót is ki lehetne 

vezetni a következő jövedelem alapú adótáblával: 

1,5 millió forintig az adókulcs 10 százalék, 

3 millió forintig 20 százalék, 4,5 millió forintig 

30 százalék, 4,5 millió forint felett 40 százalék. 

Nincs idő sokat gondolkodni. Dönteni 

kell, amíg nem késő! 

Angyal József okleveles 

adószakértő, matematikus „ 

Tucatnyi uniós országnak nem jön be 

a „megszorítósdi” 

Pedig a spanyolok követték az unió – főként 

a francia-német tengely által szorgalmazott 

– megszorítási javaslatait. Csakhogy 

beigazolódni látszik jó néhány elemzőnek 

a véleménye: az adósságválság ellen nem 

lehet csupán kiadáscsökkentéssel s újabb 

adók kivetésével küzdeni – ösztönözni kellene 

a növekedést is. Erről tizenkét uniós 

ország meg is fogalmazott egy levelet. 

„A válság, mellyel szemben állunk a 

gazdasági növekedés válsága is” – áll az 

igen lényegre törő megállapítás a levélben. 

Ugyanakkor mégis jogos: jelentős növekedés 

mellett tényleg bravúr lenne válságról 

beszélni, így az aláíróknak végeredményben 

igazuk van. Az unióban stagnálás, 

míg az euróövezetben 0,3%-os csökkenés 

várható. Mindenesetre jelzésértékű, hogy 

a britek újfent szembementek a francianémet 

irányvonallal. 


AZ IZLANDI FORRADALOM 

Bár nem szokásom aktuálpolitikai témákról 

írni, most mégis kivételt teszek, mert fontos 

információnak gondolom, melyről a 

mainstream médiában nem sokat lehet hallani. 

Deena Stryker – Iceland’s On-going 

Revolution címmel írt cikke – fordítás általam: 

Az Izlandi forradalomról szóló olaszországi 

rádióműsor története ékes példája 

annak, hogy mennyire keveset is mond 

nekünk a média a világ többi részéről. Talán 

emlékszünk, hogy a 2008-as gazdasági válság 

elején, Izland a szó szoros értelmében 

csődbe ment. Az okokat csak kutyafuttában 

említették és azóta Európa ezen kevésbé 

ismert tagja újra a feledés homályába merült. 

Mikor egyik Európai Uniós ország dől be 

a másik után vagy közelít a csőd felé, megingatva 

az eurót, befolyásolva az egész világot, 

a legutolsó dolog amit a hatalom szeretne, 

hogy példaként tekintsünk Izlandra. És 

elmondom miért: 

A neoliberális rezsim 5 év alatt Izlandot 

(népessége 320 ezer, hadserege nincs) a 

világ egyik leggazdagabb országává tette. 

2003-ban az ország bankjait privatizálták, 

és hogy külföldi befektetőket vonzzanak, 

online bankolást kínáltak, melynek alacsony 

költsége viszonylag magas megtérülési 

rátát tett lehetővé. Az IceSave-nek nevezett 

számlák sok angol és holland kisbefektetőt 

vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a 

befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi 

adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNPjének 

(Gross National Product – Nemzeti 

össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007- 

re 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi 

válság adta meg a kegyelemdöfést. Bedőlt 

és államosításra került a három legnagyobb 

izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és 

Glatnir, míg a Kroner euróban számolva 

értékének 85%-át bukta el. Az év végére 

Izland csődöt jelentett. 

A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, 

a részvételi demokrácia és egy új alkotmány 

révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. 

De csak sok szenvedés árán. 

Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós 

kormány miniszterelnöke megegyezett 

egy több mint 2 milliárd* dolláros kölcsönben, 

amihez az északi országok hozzáadtak 

még két és fél milliárdot. De a külföldi 

pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az 

ország drasztikus intézkedéseket vezessen 

be. Az FMI és az Európai Unió át akarta 

vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az 

egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse 

tartozását Hollandiának és az Egyesült 

Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak. 

A tüntetések és zavargások tovább folytatódtak, 

és végül lemondásra kényszerítették 

a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott 

választások eredményeként baloldali koalíció 

jött létre, ami elítélte a neoliberális gazdasági 

rendszert, de ugyanakkor azonnal engedett 

a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 

3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, 

hogy minden egyes izlandi állampolgár, 

15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os 

kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. 

Ami ezután történt, rendkívüli volt. Az 

elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell 

fizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, 

hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak, 

hogy megfizettessék a privát szféra adósságait, 

összezúzta és átalakította az állampolgárok és 

a politikai intézményeik kapcsolatát, és Izland 

vezetőit végül az állampolgáraik mellé állította. 

Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt 

hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait 

tette volna felelőssé a bankárok adósságai 

miatt és népszavazást írt ki. 

A nemzetközi közösség persze csak 

növelte az Izlandra nehezedő nyomást. Az 


NEM ÖSSZEHASONLÍTHATÓ, 

DE VAN MIT TANULNIUK 

Spanyolországi tüntetések: „Izland a mi példaképünk!” 

„Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni”, „talpra Spanyolország, 

mint Izland tette” – ilyen és hasonló jelszavakat láthatunk manapság a 

spanyolországi tüntetéseken, és valljuk be, elég meglepő, hogy ez a pár 

százezer lakosú apró sziget ekkora hatással lehet az európai kultúrában 

régóta fontos szerepet játszó, 46 millió lakosú Spanyolországra. 

Minek köszönhető ez? Nagyrészt annak, hogy dugig tömik a 

fejünket a közel-keleti „demokráciacsináló” missziókkal – lásd: 

Líbia – nehogy véletlenül észrevegyük, hogy a büszke vikingek 

kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy 

európai kultúrák nem tudtak: karakánul szembeszegültek a cionista 

rendszerrel, nem alkudtak meg és egy igazi népi forradalmat és a legjobb 

értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg. 

IZLAND 

Fussuk át először az izlandi eseményeket. 

2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a 

nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország ‘de facto’ 

csődbe jutott – államosítják a legnagyobb bankot 

2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt 

lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával 

és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak – 

ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, 

ami véglegesen romba döntené Izlandot 

2010 – az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás 

legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, 

hogy őneki ezt először konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy 

mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és 

márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) 

elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására 

kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat 

a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak – a többiek menekülőre 

fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése. 

2011 – februárban, a lakosok által a lakosok közül közvetlenül 

kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja 

az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, 

hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre. 

>> 

Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, 

hogy mindezt az elszigeteléssel 

torolja meg. Mikor az izlandiak szavazni 

mentek, a külföldi bankárok azzal ijesztgettek, 

hogy megakadályoznak bármely IMF 

támogatást. Az angol kormány pedig azzal, 

hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat 

és számlákat. Ahogyan Grimsson 

mondta: „Azt állították, hogy ha nem fogadjuk 

el a nemzetközi közösség feltételeit, 

akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, 

akkor mi leszünk az észak Haitija.” 

(Többször írtam már, hogy a kubaiak a 

szomszédos Haiti szörnyű állapotát látva 

szerencsésnek érezhetik magukat.) 

A 2010 márciusában megtartott népszavazáson 

az emberek 93%-a az adósság viszszafizetése 

ellen voksolt. Az IMF azonnal 

befagyasztotta a hitelt. De a forradalmat 

(bár a TV-ben nem mutatták), nem lehetett 

megfélemlíteni. A nép dühös állampolgárainak 

támogatásával, a kormány megkezdte a 

büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei 

után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot 

adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, 

Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, 

akik az összeomlást követően elmenekültek 

az országból. 

De az izlandiak nem elégedtek meg 

ennyivel: úgy döntöttek, hogy új alkotmányt 

írnak, ami megszabadítja az országot 

a nemzetközi tőke és a virtuális pénz 

hatalmától. (Az eddig érvényben lévő alkotmányt 

még 1918-ban készítették, amikor 

Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és 

az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a 

„király” szó „elnökre” cserélése volt.) 

Az új alkotmány elkészítéséhez Izland 

népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem 

tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc 

másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott 

huszonötöt. Ez a dokumentum nem 

néhány politikus munkája volt, hanem az 

interneten írták. Az alakító üléseket online 

közvetítették és bárki beküldhette a véleményét 

és a javaslatait, folyamatosan tanúi 

lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi 

demokrácia folyományaként kialakult 

alkotmányt, a következő választások után a 

parlament elé fogják terjeszteni. 

Néhány olvasó emlékezhet, hogy Izland 

kilencedik századi mezőgazdasági összeomlása 

szerepelt Jared Diamond hasonló 

címmel megjelent könyvében. Napjainkban 

viszont Izland, amint azt a valutalap új 

vezetője Christine Lagarde megerősítette, 

az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel 

épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi 

összeomlásból. Görögország polgárainak 

azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes 

privatizációja az egyetlen megoldás. És 

Olaszország, Spanyolország és Portugália is 

ugyan ezzel a veszéllyel néz szembe. 

Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis 

ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek 

előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította 

függetlenségét. 

Hát ezért nem szólnak róla többé a hírek. 

(* Az eredeti cikkben milliós értékek 

szerepelnek, ami elírás lehet, mert milliárd 

euróról van szó.) 

http://endredy.wordpress. 

com/2011/08/03/az-izlandiforradalom/ 


Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre 

vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, 

amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok 

nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket 

a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása 

– majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, 

amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló 

tényező, nem pedig a politikus. Azt hiszem, kezdjük érteni, miért 

nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... Azért azt 

a fegyelmet is vegyük észre, amivel a tömegmédiában dolgozó több 

ezer újságíró mindeddig – a parancsot szigorúan betartva – meg 

sem pisszent. De az internet korában már nem lehet dolgokat sokáig 

eltitkolni. Azt sem reklámozzák, amit az iráni vezetők gyakran kijelentenek, 

hogy a változások hulláma átterjed Európára, és itt is a cionizmus 

visszaszorulását – az ‘iszlám ébredést’ – fogja eredményezni. 

SPANYOLORSZÁG 

Spanyolország társadalma szinte össze sem hasonlítható az izlandival. 

Míg a viking-utódok a mai napig megőrizték a kemény természethez 

való kapcsolatukat és egészséges öntudatukat, Spanyolország 

Franco ideje óta a liberális rendszer előretörésével hihetetlen 

mértékben lezüllött – ennek csak egy darabkája a kínlódó gazdaság, 

amely csak a bőséges EU-dotációk segítségével 

tudta fenntartani a „virágzó gazdaság” 

illúzióját. Az ifjúság pedig értékteremtés 

helyett átadta magát a drogoknak, diszkóknak, 

erkölcsi züllésnek és egyéb liberális 

örömöknek. Ezért is meglepő a mostani tüntetések 

ereje és – bár még legyünk inkább 

egy kicsit óvatosak – úgymond „ideológiai 

kiforrottsága”. A spanyol politikai elit több 

elemző szerint gyakorlatilag pánikba esett, 

erre nem számítottak, pedig számíthattak 

volna, mert a munkanélküliség a fiatalság 

körében az elképesztő 45%-ot verdesi! 

A 2011 május közepén elindult spanyolországi 

tüntetéshullám nyíltan példaképének 

tekinti az izlandi eseményeket. A tüntetések 

mögött a Democracia Real Ya! (Valódi 

Demokráciát Most!) nevű internetes platform 

áll, ami 500 különféle társadalmi mozgalmat 

tömörít – de igen egyértelműen ezek 

között egyetlen párt, sőt szakszervezet sem 

szerepel. Az egyre nagyobb tömeget vonzó tüntetéseket az M-15 

mozgalom koordinálja (ám nem „vezeti”!), amelynek a neve is a 

május 15-ből, vagyis az első demonstrációk napjából ered, amikor 

58 spanyol városban tüntettek. 

Azt is tudni kell, hogy Spanyolországban május 22-én parlamenti 

és helyi választások voltak, ami különös pikantériát ad a helyzetnek. 

A tüntetések szervezői (legalább) a választások napjáig, vagyis május 

22-ig tervezték a tüntetés-sorozatot. A kormányon levő spanyol szocialista 

párt (PSOE) ezért engedélyezte a demonstrációkat, sőt támogatásáról 

biztosította az M-15-öt (magyarán a saját népszerűségét akarta 

növelni...), de május 18-án a választási bizottság mégis illegálisnak 

nevezte a tüntetéseket, ami nem szegte a tüntetők kedvét és nyugodtan 

a helyükön maradtak. A tüntetés-sorozatról több forrás is hitetlenkedve 

állapította meg, hogy NEM a jelenlegi kormány megbuktatására 

irányulnak, hanem a társadalmi modell radikális megváltoztatását 

követelik. Még a könnyen félrevihető személyes felelősséget sem 

firtatják (ami lehet, hogy hiba) – úgy van elegük a rendszerből, ahogy 

az van, a korrupciójával, pártokráciájával, az elitek ignoranciájával. A 

tüntetések lefolyása – eddig legalábbis – többnyire békés volt. 

Közben lezajlottak a választások is, a kimenetelük végső soron 

nem érdekes, de azért megemlítem: Zapatero és a kormányzó PSOE 

csúfosan felsült a maga 28%-ával, míg az úgynevezett Popular Party 

37%-kal nyert és a helyi választásokon szépen 

szerepelt például a baszk ETA politikai 

megfelelője, a Bildu is... (Ennél sokkal 

nehezebb volt beszereznem azt az adatot, 

hogy a szavazásra jogosultaknak mindösszesen 

35.79%-a szavazott, minden harmadik 

ember... na most ennek a negyede, harmada 

az összlakosság hány százalékát reprezentálhatja? 

Ennyit a demokráciáról.) 

A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, 

hogy Görögországban is erősen terjed az 

M-15 mozgalom és valószínűleg mindenhol 

terjedni fog, ahol az embereknek elegük van 

a képmutató liberális és demokratikus „rendszerből”. 

Csak arra kell odafigyelni, hogy kik 

állnak majd az élen (szabálytalan előzés) és 

milyen irányba akarják majd elvinni a mozgalmat 

– ehhez szurkoljunk a spanyoloknak 

(és izlandiaknak és most már görögöknek is), 

és kívánjunk nekik kitartást és éleslátást. 

Forrás: Jövőnk.Info 


JÁKSÓ LÁSZLÓ KÉTMILLIÁRDJA 

A Népszabadság értesüléséért, miszerint 

készülő szappanoperájával Jáksó László 

akár kétmilliárdos szerződéshez is juthat 

az MTV-ben, hálásnak kell lennünk. S bár 

az efféle hírekről a jobboldali térfélen taktikusan 

hallgatni illik, mi igyekezzünk csak 

tárgyszerűek és igazságosak lenni. 

Jáksó Lászlót szeretni vagy gyűlölni mindenkinek 

szíve joga. Ha visszarévedek a Heti Hetes 

című proletárhíradóban alakított mellékszerepére, 

József Attila halhatatlan sora jut eszembe: 

„okos urak közt játszottam a bambát…” Lássuk 

be, nem könnyű mesterség az övé. Belesimulni 

mások gondolataiba, gazsulálni a humor nagyágyúinak, 

alájátszani mondjuk egy Hernádi 

Jucusnak, roppant nehézségű feladat. 

Társaival együtt Jáksó László hosszú éveken 

át azok ellen fűtötte az embereket, akiknek 

a kegyelméből most busás szerződéshez 

jut. Arra az Orbán Viktorra szórta, szórták 

vég nélkül a kis humorbonbonokat, akinek 

a második kormánya most tétlenül nézi, 

amint ezt a modoros és jelentéktelen álláshalmozót 

az új politika nagyágyúi, vagy nem 

is tudom, kik, közpénzből dédelgetik. 

Az eset első tanulsága tehát az, hogy a kétharmados 

győztes tisztességgel megfizeti politikai 

ellenfeleit. De akkor hol a határ? Bajor 

Imrét megkínálják majd a főműsoridővel? 

Vagy Mester Ákos 168 Óráját is megtámogatják 

a balfácán tolerancia jegyében? És ha alázatosan, 

lesütött szemmel bekopogtat valamelyik 

fontos ember ajtaján, Farkasházy Tivadar is kap 

pénzt, posztót, paripát? 

A másik tanulság merőben erkölcsi természetű. 

Miközben teljesen apolitikus, „csak” 

munkájukat végző televíziósokat is elbocsátottak 

százával a közszolgálati szférából, nehéz 

épkézláb magyarázatot találni arra a jogos kérdésre, 

hogy a Jáksónak „járó” súlyos százmilliókból 

nem kellett volna inkább őket megmenteni? 

Talán nem tűnik demagógiának, ha azt 

állítom, hogy az elbocsátások mögött hús-vér 

emberek, családok, gyermekek állnak… Őket 

vagy Jáksót László szappanoperáját választja a 

polgári Magyarország? 

A Jáksó-eset azonban csak tünete egy 

sokkal nagyobb rendellenességnek. És erről 

feltétlenül szót kell ejtenünk. 

A választási éjszakán megvilágosodott 

celebek, a kétharmadhoz dörgölődző 

prozeliták, a dollártekintetű szerencselovagok 

nem alakíthatják az új Magyarországot. Nem, 

mert eddigi életüket éppen a mi értékeink 

tagadására építették. Nem hitelesek azért sem, 

mert ha fordul a kocka, újra baloldaliak lesznek: 

valójában sem hitük, sem erkölcsi hitelük, sem 

jövőképük nincs. Ezekre az emberekre tehát 

nemzeti politikát építeni nem lehet. 

2002 óta szívósan építkezik a magyar 

jobboldal. Közös akarásunknak, munkánknak, 

lelkesedésünknek az eredménye a tavalyi 

történelmi fordulat. Csakhogy az út még 

nem ért véget, és különösen a mostani kusza 

és néha oly reménytelen gazdasági helyzetben 

újra és újra meg kell szólítani az embereket, 

el kell érni a hozzánk hasonló értékrendet 

vallókat. 

A Jáksó-üggyel és a hasonló balfogásokkal 

viszont elbizonytalanítjuk a saját táborunkat. 

Üzenem annak, aki Jáksó László szerződését 

jó ötletnek tartotta, de legalábbis nem 

tett ellene semmit, hogy az ország roppant 

nehéz helyzetben van. Pattanásig feszült a 

hangulat – az indulatokat persze rendesen 

szítják jobbról és balról –, a társadalom 

lerongyolódott, az emberek rosszkedvűek, 

fásultak, és tökéletesen elegük van a nagy 

ívű programokból. 

Itt és most pont erre volt szükségünk. 

Jáksó László kistafírozására, kétmilliárdból. 

Tudják, mennyi kétmilliárd forint? Pontosan 

ennyi jut a Nemzeti Eszközkezelő Társaságnak 

a devizahitelesek megsegítésére. 

No comment… 

Ha ilyen vállvonogatósan kötnek busás 

szerződéseket az állítólag közszolgálativá 

pofozott televízióban, akkor miben is különbözünk 

a túloldaltól? És mit írjunk mi, jobboldali 

újságírók? Hallgassunk, mint a csuka, 

vagy vállaljuk a belső bomlasztás vádját? 

Mit válaszoljunk azoknak, akik azt mondják 

majd nekünk, hogy ők éppen a Jáksófélék 

ellenében szavaztak a Fidesz–KDNPre? 

Miféle értékrendszer, milyen gondolat 

jegyében kellene megvédenünk az ilyesfajta 

döntéseket? 

Gyorsan felejtünk. 

Nemcsak a magam, de minden jobboldali 

újságíró nevében, aki két cikluson keresztül, 

és még előtte harcolt az országrontás ellen, 

írom a következőket. Nem Jáksó László 

e-mailjeit olvasgatta a titkosszolgálat éveken 

keresztül. Nem az ő telefonját hallgatták le. 

Nem Jáksó Lászlót fenyegették nemzetbiztonságiak 

kierőszakolt kávézás közben, nem 

őt rabosították, nem őt ítélték felfüggesztett 

szabadságvesztésre. Nem Jáksó vágta Gyurcsány 

szemébe az igazságot, amikor annak 

még egzisztenciális tétje volt. Nem Jáksó 

László magánéletét kutatták titkosszolgálati 

eszközökkel. És nem Jáksó László és barátai 

hisznek ma is a polgári Magyarországban, 

mindannyiunk közös hazájában. 

Nem ő, nem ők, hanem mi. Mi, akik beleszülettünk, 

és nem belebotlottunk a nemzeti 

gondolatba. 

Ideje észhez térni, és betartani az elemi 

tisztesség szabályait. Amelyek sorában az 

első, a legfontosabb Eger 1552-es ostroma, 

Dobó István ideje óta mit sem változott: 

az ellenséggel nem barátkozunk! Ha pedig 

mégis őket választjuk, akkor semmiben nem 

különbözünk a túloldaltól. 

Vannak bonyolult ügyek, ez nem az. Azt 

is mondhatnánk, kristálytisztán egyszerű. 



JELENETEK A KISSZOBÁBÓL 

Fáradtan lehajtottam a laptop tetejét, 

megdörzsöltem a szememet, és belebújtam 

házipapucsomba. Elalvás előtt mindig vetek 

egy pillantást a gyerekre, belopóztam hát a 

kisszobába, és megálltam az ágy mellett. 

Borzalmas érzésem támadt: mintha nem 

ketten lennénk. A matracra pillantottam, és 

valóban: ott feküdt egy férfi, hosszú lába lelógott, 

és hangosan horkolt, még szerencse, 

hogy nem ébredt fel az egész ház. 

Mobiltelefonommal belevilágítottam 

az arcába. Úristen. 

Gyurcsány Ferenc 

feküdt a kisszobában. 

Néhány perc múlva 

már a konyhában ültünk. 

Feri nagyon készséges volt, 

elmosogatott szó nélkül, majd letelepedett 

velem szemben, és halkan, nagyon empatikusan 

megkérdezett: 

– Hogy élnek? Minden rendben? 

– Nem mondhatnám – válaszoltam eltűnődve. 

– Éppen most próbáljuk kidugni a 

fejünket a trágyadombból, amit volt szíves 

az országra örökíteni. 

– Poloskák vannak? 

– Nem jellemző. Patkányok annál inkább. 

– Értem – hajtotta le a fejét Ferenc, láthatóan 

megrázták a hallottak –, Istenemre mondom, 

ezt nem hagyhatjuk! Rágcsálók, szenvedés, 

nélkülözés mindenütt! Mielőtt elzavartak 

a miskolci Avas-lakótelepről, az ottani demokraták 

ugyanezt panaszolták nekem. 

Most én hajtottam le a fejem. Arra gondoltam, 

hogy vajon nálunk is négy napot 

tölt el a kisszobában, vagy teljesen kitelel, és 

csak a hóvirágok jelzik majd távozását. 

– Tudja, barátom – emelte fel bagolytekintetét 

Ferenc –, végigjárjuk az országot, 

érdeklődünk, feljegyezzük a panaszokat. 

Kritikusan jegyzem meg, az Önök utcájában 

sem fenékig tejfel az élet. Vadai Ági az 

imént SMS-ben értesített, hogy a szomszédban 

szállt meg, és képzelje, II. János Pál képe 

lóg a falon. Tudott erről? 

Hirtelen vádló tekintettel méregetett. 

Tisztára úgy nézett ki, mint egy begőzölt 

KISZ-vezető a pécsi diákmenzán. 

– Hadd 

kérdezzek inkább 

én – vettem át a 

kezdeményezést, 

és oroszhegyi 

szilvapálinkát 

töltöttem 

a poharába, amit 

persze sajnáltam, 

de mit tegyek, jó 

házigazda vagyok. – 

Egyáltalán találkozott 

élő emberrel a 

mostani turnén? 

– Hogyne. Éppen 

ideje volt annyi elzártságban 

töltött év után. 

Találkoztam demokratákkal, 

alapszervezeti 

tagokkal, a köztársaság 

barátaival. 

– Másokkal nem? 

– De igen – felelte Ferenc, és kissé megremegett 

a keze. – Hallottam és tapasztaltam, 

hogy nem mindenki szeret. Hallottam, 

hogy csúnyákat kiabálnak. És esküszöm, 

barátom, hallottam, hogy a pokolba kívánnak 

azok, akiket meg akartam oltalmazni az 

őszödi igazságbeszéddel. 

Ferenc kiment a kamrába egy almáért. 

Közben arra gondoltam, az el lenségemnek 

sem kívánom, amit én átéltem: 

Gyurcsány már a spájzban 

van. 

– Most beszéljük meg az 

evakuálás részleteit – javasoltam 

halkan. – Csak nem gondolja, 

hogy ép bőrrel megúszsza, 

ha felismerik? Mindazonáltal ne féljen, a 

magyar ember gáláns fajta, mindig elbújtatja, 

aki oltalomért kopogtat az ajtaján. Azt javaslom, 

burkolja a testét Magyar Hírlapokba, 

úgy biztosan elmarad a megruházás. 

– Vajon rám szavaznak 

majd az itteniek, ha megteszem? 

– gyulladt ki a mohó 

fény éjszakai vendégem 

szemében. – Gréczy mindig 

azt mondja, jobbról is hoznunk kell 

szavazókat. Gondolja, hogy 

értem is kimenne félmillió 

ember az utcára? 

Nagyobb volt a baj, mint először 

gondoltam. Ferenc alighanem 

meghűlt, nem is olyan enyhék ezek a januári 

éjszakák. 

– Kérem, őrizze meg a nyugalmát – 

mondtam, és lassan felálltam a székről. 

Felébresztettem a feleségemet, és röviden 

beszámoltam a helyzetről. Elmondtam, 

hogy Gyurcsány Ferencet ott találtam a 

kisszobában, vázoltam beszélgetésünket, és 

kifejeztem aggodalmamat egészségi állapotát 

illetően. 

– Neked teljesen elment az eszed? – 

meredt rám az asszony. – Gyurcsány a kisszobában? 

És te még pálinkával kínálod? 

Ezért dolgozok, robotolok, ezért áldoztam 

fel a legszebb éveimet? Menj vissza, mondd 

meg neki, hogy kívül tágasabb, és szondázgassa 

éjjel Hunvaldékat, nekünk hagyjon 

békét. 

Amikor visszamentem, Ferencet már 

nem találtam ott. Ahogyan jött, úgy távozott: 

az ablakon keresztül. Holnap talán a 

kedves olvasóhoz ko pogtat be. 

Kérem, fogadják előéletéhez és munkásságához 

méltó módon. 


ÍRORSZÁGBAN AZ EMBEREK DÖNTHETNEK A GAZDASÁGI RABIGÁRÓL 

Írország népszavazást ír ki az Unió fiskális paktumához történő csatlakozás ügyében. Gyöngyösi Márton szerint, ismét példát mutatnak 

a tagállamoknak az írek nemzeti érdekképviseletből. 

Enda Kenny kormányfő kikérte az ország jogászainak véleményét, akik megerősítették, hogy a költségvetési egyensúlyt előirányozó 

paktum elfogadását népszavazásnak kell megelőznie. 

„Megkérjük az ír népet, hogy adjon felhatalmazást az európai stabilitási megállapodás ratifikálásához”- közölte a kormányfő. 

Gerry Adams, a Sinn Fein párt vezetője közölte, a paktum elleni kampány élére áll, mert a fiskális megállapodás az ír kormány által 

elrendelt „megszorítások szörnyű politikáját” támogatja. 

A paktum értelmében a fiskális unióban résztvevő országoknak nemzeti törvénykezésük részévé kell tenniük a költségvetési hiány 

megfékezését, amely egyébként széleskörű megszorításokkal jár. A fiskális paktum hatályba lépéséhez a 17 tagállam közül 12-nek a ratifikálására 

van szükség. 

Forrás: Barikád.hu 


NAGYON FIATAL, NAGYON MAGYAR, 

NAGYON ROSSZKEDVŰ 

A Jobbiknak háromszor annyi rajongója van a Facebookon, ahány tagja. 

A brit Demos a Political Capital közreműködésével végzett kutatása rájuk 

koncentrált. A rajongók jelentik a párt stratégiai hátországát, igen aktívak 

és jól mozgósíthatóak, fő identitásképzőjük pedig a nemzeti érzés. 

A Jobbik felemelkedésében és megerősödésében minden más párténál 

nagyobb szerepet játszott az internet. Jól példázza ezt a tény, hogy 

míg a párt hivatalos tagsága alig valamivel több tizenkétezer főnél, a 

Facebookon január 27-én 38 608-an lájkolták a párt hivatalos oldalát. Ez 

a felismerés vezette a brit Demos kutatóintézetet, ami az európai populista 

pártok és mozgalmak online jelenlétét vizsgáló kutatásához felmérést 

végzett a Jobbik facebookos rajongói körében is. A magyar tanulmány 

elkészítésében a Political Capital is részt vett 

Hogy a Jobbik életében mennyire fontos az internet, azt egyrészt 

jelzi a Tárki hagyományos módszerekkel végzett kutatása, melynek 

a Jobbikra vonatkozó adatait a Political Capital elemezte. Itt a párt 

támogatóinak 75 százaléka vallotta magát rendszeres internethasználónak, 

és jó példa a Méltányosság politikaelemző központ a párt virtuális 

hálózatáról decemberben közzétett elemzése is, amelynek végkövetkeztetése 

alapján a Jobbik körül létrejött egy, a külvilág előtt szinte 

teljesen zárt alternatív, virtuális valóság. A most tárgyalt kutatás a kapcsolati 

hálót nem vizsgálta, de részletesen elemezte a Jobbik stratégiai 

tartalékának is tekinthető virtuális hátország demográfiáját és attitűdjeit, 

az eredményeket pedig az európai szélsőjobboldali mozgalmakon 

végzett hasonló kutatásokkal és a Jobbik teljes támogatói körét inkább 

elérő, hagyományos, offline kutatási eredményekkel is összevetették. 

ISMERJE MEG A FACEBOOK-JOBBIKOST 

A Jobbik alapvetően az egyik legfiatalabb és a leginkább férfiak 

által támogatott magyar párt. A Tárki vonatkozó kutatása szerint a 

35 éven aluliak aránya 40 százalék a támogatói körben, míg a teljes 

népességben csupán 31 százalék. A facebookos rajongói kör a 

médium sajátosságai miatt is még ennél is fiatalabb. A korcsoportos 

bontás szerint az összes rajongó 30 százaléka még 21 éves sincsen. A 

30 éven aluliak aránya 64 százalék az összes rajongó körében, miközben 

a magyar facebookos népességben az arányuk 53 százalék. 

A párt a 16-25 éves korcsoportban felülreprezentált, támogatóik 

52 százaléka tartozik ebbe a korcsoportba, míg a teljes magyar 

Facebook-populációnak csupán a 39 százaléka. A Jobbik rajongói 

között az 51 évesnél idősebbek vannak a legkevesebben, a teljes 

minta 11 százalékához képest a rajongótáboron belüli arányuk csupán 

6 százalékos. 

A Tárki felmérése szerint a párt támogatóinak 66 százaléka férfi, 

a facebookos rajongói csoportban 71 százalékos többségben vannak 

a férfiak. 

A Jobbik támogatói köre a széles körű hiedelmekkel szemben 

nem a rendszerváltás veszteseiből tevődik össze: az offline kutatások 

szerint csak az LMP tábora tehetősebb a Jobbikénál, amelynek 

táborában a legalacsonyabb a nyolc általánost el nem végzők aránya. 

A facebookos rajongók még ennél is elitebb csoportot alkotnak. Míg 

a hagyományos felmérés szerint a Jobbik támogatóinak 15 százaléka 

(a 35 éven aluli támogatók 11 százaléka) felsőfokú végzettségű, a 

rajongók 28 százaléka felsőfokú végzettségű vagy diplomás. 


Ez kimagaslóan magas arány, különös tekintettel arra, hogy a rajongók 

30 százaléka 20 év alattiként még nem is szerezhetett felsőfokú 

végzettséget. A kutatás szerint a 30 év alatti rajongók 55 százaléka 

tanuló. Talán ez utóbbi miatt is alacsony a munkanélküliség a Jobbik 

rajongói körében. Miközben országos átlagban a 30 éven aluliak 25 

százaléka munkanélküli, a jobbikosoknak csupán 10 százaléka az. 

AZ ERŐSZAK IS MEGOLDÁS 

Abban talán semmi újdonság nincs, hogy a Jobbik rajongóinak a 

cigányság a legfőbb problémája, 28 százalékuk jelölte meg két legfőbb 

aggálya egyikeként a romák integrálatlanságát. Második helyen 

a bűnözés végzett a maga 26 százalékával, e tekintetben a Jobbik 

rajongótábora sajátos mikrovalóságban leledzik, hiszen a teljes 

magyar népességnek csupán 3 százaléka aggódik a bűnözés miatt. 

Jól fejezi ki a jobbikos törzsközönségnek az átlagosnál jobb anyagi 

helyzetét, hogy míg a teljes népesség körében 58 százalékos az említettsége, 

a Jobbik rajongóinak csak 19 százaléka sorolta két legfőbb 

problémája közé a növekvő árakat. 

JOBBIK 2010. október 23. 

Érdekes kettősséget mutat a rajongók hozzáállása a politikai 

érdekérvényesítéshez. Miközben elsöprő többségük, 78 százalékuk 

szerint igenis számít, hogy kire szavaznak, csupán 4 százalékuk ért 

teljes mértékben egyet azzal az állítással, hogy a politika hatásos 

módja problémáik megoldásának. Összességében csupán 10 százalék 

értett valamilyen mértékben egyet ezzel az állítással, miközben 

az európai szélsőjobb rajongóinak 35 százaléka vélekedik így. 

STRATÉGIAI TARTALÉK 

Az, hogy a párttagság nem feltétele a párt támogatásának, már pusztán 

abból a tényből is következik, hogy a facebookos rajongók száma 

több mint háromszorosa a párt hivatalos tagságának. A felmérés szerint 

a rajongók csupán 16 százaléka tagja formálisan is a pártnak. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének aktív támogatók. A 

rajongók 82 százaléka szavazott a Jobbikra – az arány a 30 éven aluliaknál 

alacsonyabb, de egy jelentős részük még nem is szavazhatott 

választásokon. A rajongói csoport ráadásul igen jól mozgósítható, 

35 százalékuk, a 30 éven aluliaknak pedig a 37 százaléka vett részt a 

Jobbik utcai megmozdulásaiban. 

Ezen a területen amúgy a Jobbik jelentős eltérést mutat az európai 

testvérpártjaitól, ahol sokkal magasabb (32 százalékos) a formális 

tagok aránya a rajongók között, míg aktivitásuk (26 százalék) és 

támogatásuk (67 százalék) jelentősen alacsonyabb. 

Talán a legaggasztóbb eredményt az a kérdés hozta, hogy a Jobbikrajongók 

hány százaléka tartja elfogadhatónak az erőszakot „a jó cél” 

érdekében. Összesen 39 százalék válaszolt támogatólag a kérdésre, 17 

százalék teljes mértékben egyetért az erőszakos fellépéssel. Elutasító 

választ 41 százalék adott. Ez az arány az európai összehasonlításban is 


kimagasló, átlagban a szélsőjobboldali mozgalmak rajongóinak 26 százaléka 

tartotta elfogadhatónak az erőszakot. Ennél magasabb arányban 

csak két újfasiszta csoport, a francia Bloc Identitaire és az olasz 

CasaPound Italia hívei támogatják az erőszakot. 

BÍZNAK AZ EMBEREKBEN, DE A SZEBB JÖVŐBEN NEM 

Bár a párt hivatalos köszöntése a Horthy-korszak szélsőjobboldalát 

idéző „Szebb jövőt”, a párt rajongóit nem jellemzi túláradó optimizmus. 

Míg a teljes népességben 19 százalék azok aránya, akik szerint 

jó irányba halad az ország, a Jobbik rajongóinak csupán 4 százaléka 

ért valamelyest egyet az állítással, míg személyes sorsa jobbra fordulásában 

csak 11 százalék bízik. Igaz, ebben nem különböznek 

nagyon az amúgy is pesszimista magyar népességtől, amelynek csupán 

16 százaléka reméli sorsa jobbra fordulását. 

Érdekes jelenség, hogy a Jobbik rajongói az átlagosnál jobban bíznak 

embertársaikban – ez főleg a 30 évesnél idősebbekre jellemző. Míg a teljes 

népesség 21 százaléka gondolja, hogy általában lehet bízni az emberekben, 

a rajongók 26, a 30 évesnél idősebb rajongók 33 százaléka vélekedik 

így, és csupán 42 százalékuk nem bízik általában az emberekben, 

szemben a teljes népességben mért 79 százalékos adattal. 

Az intézményekben azonban jelentősen kisebb a bizalmuk. A 

legnagyobb eltérést az EU-val szembeni bizalomban mérték. Míg 

általánosan a magyarok leginkább az EU-ban bíznak (62 százalék), 

a Jobbik rajongói csak a sajtóban (3 százalék) és kormányban (5 

százalék) bíznak kevésbé az EU-nál (9 százalék). A jobbikosok leginkább 

a hadseregben bíznak, de a többségük még abban sem (45 

százalék igen, 50 százalék nem) 

MIÉRT A JOBBIK? 

A kutatás talán legérdekesebb része a kvantitatívan legkevésbé mérhető 

attitűdöt vizsgálta, vagyis azt, hogy miért válik valaki a Jobbik 

rajongójává a Facebookon. A felmérés ezen része nem is kérdőíves, 

hanem nyílt válaszos, szabadszavas formában készült el. A több mint 

kétezer válaszadó kevesebb mint negyede felelt ezekre a kérdésekre. 

A válaszadók 33 százalékát a Jobbik ideológiája és értékei vonzották, 

ez dominánsabb faktor volt a nők, mint a férfiak körében. Hasonló 

arányban, 35 százalékban a nemzeti azonosságtudatot nevezték 

meg, ez főleg a férfi válaszadókat jellemezte. 

A nemzeti identitás és a csoportértékek tehát a két legfőbb vonzereje 

a pártnak. A pártrendszerből való kiábrándulás, vagy a Jobbik 

egyenesnek, őszintének tartott kommunikációja 12, illetve 11 

százalékban határozta meg a rajongást, nagyjából ugyanennyiben 

a párt cigányellenessége. Az antiszemitizmus csak négy százalékuknál 

jelent meg okként, ez azonban jelentősen nagyobb arány, 

mint a nyugat-európai válaszadóknál mért 1 százalék alatti érték. 

Az antiszemitizmus érdekes módon a legfiatalabb válaszadók (16- 

20 évesek) körében bizonyult a legvirulensebbnek, ezen csoport 9 

százaléka indokolta a Jobbik iránti vonzalmát a zsidókkal szembeni 

ellenérzéseivel. 

Forrás: Király András – Index 

A KUTATÁSRÓL 

A New Face of Digital Populism (A digitális populizmus új arca) 

című projektje keretében a brit Demos úttörő módszerrel a 

Facebook saját targetált hirdetési felületét használva közvetlenül 

a kutatás célcsoportját célzó kérdőívekkel kereste meg a populista 

pártok – cikkünk esetén a Jobbik – Facebook-oldalának 

rajongóit. A Jobbik esetében hat Facebook-oldalt azonosítottak 

támogatói oldalként, ezeknek a vizsgálat, 2011 július-augusztusa 

idején 27 140 rajongója volt. Közülük 2263-an adtak kiértékelhető 

válaszokat a kérdőívre. A módszer egyik előnye, hogy a 

Facebook saját hirdetői statisztikái alapján pontos demográfiai 

képet lehet alkotni a teljes magyar Facebook-populációról és a 

megcélzott célcsoportról is. Ennek eredményeként a kapott válaszokat 

megfelelően lehetett súlyozni, hogy azok a teljes online 

népesség és a célcsoport összetételét is hűen tükrözzék. Az eredményeket 

aztán hagyományos, offline kutatások eredményeivel 

is összevetették. 

A kutatás további sajátossága, hogy megállapításaiban nem 

törekedett megoldási stratégiák megfogalmazására, inkább 

objektív képet kívánt tükrözni, a következtetések levonását az 

olvasóra hagyva. 

A CIGÁNYOK EGYIK NYELVÉHEZ HASONLÍTOTTA A ROVÁSÍRÁST KÓSA LAJOS 

A Debrecen–Józsán felállítandó rovásírásos helységnévtábla ügyének tárgyalása, illetve a fideszes polgármester méltatlan, hungarofób megjegyzése a 

múlt heti debreceni önkormányzati ülésen történt a költségvetési pengeváltásokon és a Hit Gyülekezete mellett ismételten hitet tevő fideszes városvezetők 

produkcióján túl. A város vezetése az egyetértő nyilatkozat kiadását megtagadta. Kósa polgármester úr azzal indokolta az elutasítást, hogy a 

rovásírás nem illik bele a város jelképrendszerébe, majd hozzátette, hogy ennyi erővel cirill betűkkel vagy lovári cigány nyelven is ki lehetne írni a város 

nevét – emeli ki a közlemény. 

A Jobbik szerint ezzel a felháborító és ősi írásunkhoz méltatlan mondatokkal minden nemzetünk kultúrájáért aggódó magyar embert megsértett. 

A rovásírás a magyar nép történelmének, kultúrájának legősibb rétegéhez tartozik úgy, mint a népdal, a népmesék és a népművészet, a legrégibb és 

legértékesebb nemzeti kincsünk egyike. Egy ilyen egyedi, több ezer éves szellemi örökséget egy lapon emlegetni idegen írásokkal, nyelvekkel egy magát 

nemzetinek nevező politikustól a gyalázat kategóriájába tartozik! - írja a nemzeti radikális honatya. 


KARÁCSONYOLÓGIA 

Új tudományág van születőben, a 

christmasology – vagyis karácsonyológia. 

Kezdetben nem igen vették komolyan az e 

tárgyban itt-ott megjelenő tudományos publikációkat, 

mondván, van éppen elég baja az 

emberiségnek, hogy ne a karácsonnyal kapcsolatos 

pszichológiai, idegélettani, immunológiai 

jelenségekkel foglalkozzanak. Számos 

vizsgálat hamis megnyugvásba ringatta a 

szakembereket, kimutatva, hogy a suicid ráta 

kifejezett csökkenést mutat karácsonykor. 

Dr. Best neves agykutató szakirodalmi 

összefoglalójában azonban rámutatott arra, 

hogy a jelenségkör százmilliókat érintő 

probléma, mely mellett eltörpül az AIDS, 

vagy a rák kérdése. Mint írja, ma többen 

rokkannak meg a karácsony-jelenséggel 

kapcsolatban, mint a világ össze autóútján 

egy év alatt. Karácsony táján ugrásszerűen 

emelkedik a fertőző megbetegedések, 

infarktusok és bélrendszeri problémák 

száma. A riasztó statisztikák hatására napjainkban 

egyre-másra kutatóintézetek alakulnak 

a karácsony-effektus interdiszciplináris 

vizsgálatára. 

E fiatal tudományág máris komoly eredményeket 

tud felmutatni. Többféle immunológiai 

zavart leírtak, pl. műhó és bejgli 

allergiát. Utóbbit viccnek is vehetnénk, ha 

nem neves allergológiai szaklapok számoltak 

volna be arról, hogy egyes betegek – 

miként az asztmások a műrózsára – a beigli 

puszta látványára már allergiás schockkal 

reagáltak. Az immunkondicionálás e jelenségét 

már a pavlovi iskola leírta, s a pszichés 

faktorok döntő hatására utal, hogy ugyanezen 

személyekben sem mákra, sem dióra 

nem mutatható ki antitest. 

A vizsgálatok alapján egy új mentális 

zavart is leírtak, mely hamarosan Christmas 

syndrome néven kerül be a DSM-V. és a 

BNO-12. betegségosztályozó rendszerekbe. 

A karácsony-szindrómát szorongásos-depresszív 

zavarnak tekintik, melynek bevezető 

tünetei: növekvő nyugtalanság, fáradékonyság, 

ingerlékenység, kilátástalanság érzése. 

A szindrómát akkor diagnosztizálhatjuk, ha 

tartós alvászavar, étvágytalanság vagy kóros 

falánkság, folyamatos aggodalmaskodás, 

szorongásrohamok, leküzdhetetlen vásárlási 

kényszer tünetek közül legalább három 

egy időben fennáll. A karácsony-szindrómás 

betegeket gyakran jellemzi önvádlás, 

csökkent önértékelés, fokozott megfelelni 

vágyás. Sok pszichiáter a bulimiás falási 

rohamokat a karácsony-szindróma járulékos, 

mások vezető tüneteként értékelik. 

Több kutató rámutatott arra, hogy a szindróma 

a két nem esetében eltérő tünetmintázatot 

mutat. 

Bostonban több esetet írtak le, melyben 

középkorú nőkön csomagolási kényszer 

uralkodott el, a DSM-V.-ben ezt a karácsony 

szindróma „csomagolós” (“wrapping”) altípusaként 

kell majd besorolni. A betegek a 

család vagyonát különféle csomagolópapírokba 

fektették, majd módszeresen nekiláttak, 

s először becsomagolták a lakásukban 

található összes tárgyat, bútort, majd miután 

már nem volt mit csomagolni, különféle 

rokonaiknál folytatták a csomagolást. 

Egy asszony továbbment, idegen lakásokba 

hatolt be csomagolási kényszerétől hajtva, 

s ennek csak hathatós rendőri beavatkozás 

tudott véget vetni. 

Csomagolási kényszert férfiaknál még 

soha nem írtak le, ezt kutatók az agyműködés 

eltérő szerveződésével magyarázzák. 

Férfi-specifikus tünet viszont a fenyőfavásárlás 

vagy -kivágás szenvedélye. Egy London 

melletti kisvárosban egy férfi lakásán 

kb. 150 kivágott fenyőfát halmozott fel. A 

férfi tettét semmivel nem tudta megindokolni. 

Vita folyik, hogy ez implzuskontrol 

zavar-e, avagy a karácsony szindróma férfiaknál 

megjelenő altípusa. 

A karácsony szindróma azonban alattomos 

betegség, a felsorolt esetek kirívó 

példák. A kór általában december elején 

kezdődik, s mivel sok tekintetben a beteg 

hasonlít a karácsonyt boldog megelégedettségben 

ünnepelni készülő egészséges 

személyekhez, sokszor a környezetnek sem 

tűnnek fel a baljós előjelek. A beteg tétovává 

válik, sokat töpreng, állandó beszédtémája 

a vásárlás. Régi sérelmeken gyötrődik, 

hogy mondjuk veje sosem hordta a zoknit, 

amit kapott tőle, vagy a nagy gonddal sütött 

bejgli porrá omlott, amikor fel akarták 

vágni. A vásárlási kényszer a betegség korai 

szakaszában jelenik meg, a páciens boltrólboltra 

jár, nyughatatlanul keresi az „igazit”, 

újra és újra visszatér ugyanabba a boltba, 

megtapad tárgyaknál, elképzeléseknél, majd 

elveti őket, de ezek később ismét felbukkannak 

gondolkodásában más formában. A 

betegek sokszor környezetüket is bevonják 

kényszeres tépelődéseikbe, amely szorongásrohamokba 

torkolhat, ha egy ponton úgy 

érzik, nem tudnak úrrá lenni helyzetükön. 

Az ajándékoknak sokszor mágikus hatalmat 

tulajdonítanak, az obszesszív-kényszeres 

típus a vásárlást jóvátételi cselekményként 

éli meg. 

A karácsony szindróma egyik jellegzetes 

női altípusát főzéssel kapcsolatos 

téveseszmék foglalkoztatják. Sok esetben 

évekre, évtizedekre visszamenően sorolják 

vélt kudarcaikat és megszégyenüléseiket. 

Ezek a traumák az Én megsemmisülésének 

érzésével járnak, és rendkívül erős szorongást 

keltenek. Egy súlyos pszichotikus állapotban 

lévő, hanghallásokról beszámoló 

asszonyt zárt osztályra kellett szállítani. 

Hangokra panaszkodott, melyek gúnyos 

megjegyzéseket tettek töltöttkáposztájára. 

Azt állította, hogy külön rádióműsorokat 

szerkesztettek, melyekben évekre 

visszamenően elemezték karácsonyi 

töltöttkáposztáinak hibáit, és szerinte időnként 

műnevetést vágtak a műsor alá, hogy őt 

még jobban megalázzák. Az utcán szembejövő 

emberek a háta mögött összenevettek, 

és olyasmiket mondtak, hogy „igen, ő az”, 

vagy „ő a töltöttkáposztás”. 

Enyhébb esetekben a beteg éjt-nappallá 

téve élelmianyagokat vásárol, majd végtelen 

sütés-főzésbe fog. Mivel kultúránk támogatja 

ezt a női szerepet, a betegek sokszor 

évtizedeken át szenvednek, anélkül, hogy 

ők, vagy környezetük felismerné a betegséget, 

és megfelelő kezelésben részesülnének. 

A betegek az intenzív tünetek során megközelíthetetlenné 

és befolyásolhatatlanná 

válnak, s a legfeltűnőbb a „semmi nem elég” 

érzése. Több esetben olfaktorikus hallucinációk 

figyelhetők meg, égett, kozmás szagérzettel. 

A beteg irreálisan túlméretezett menynyiségű 

ételt készít, majd heves szorongással 

reagál minden olyan törekvésre, amely a környezet 

evéssel szembeni ellenállására utal. A 

betegek gyakran zokogva követelik, hogy 

dicsérjék ételeiket. Szakemberek azonban 

óva intenek ettől, ugyanis sok beteg teljesen 

kiszámíthatatlan, és akkor válik fokozottan 

agresszívvé, amikor dicsérni kezdik főztjét, 

ekkor ugyanis a dicséretet gúnyként éli meg. 

Leírtak olyan esetet is, amikor egy dél-kaliforniai 

asszony vadászpuskával kényszerítette 

családját az evésre. A terrornak az vetett 

véget, hogy a családfő holtan zuhant a padlóra. 

Boncoláskor a tüdejében – az Amerikában 

oly kedvelt – brownie nevű sütemény 

megrágatlan darabjait találták. 

A karácsony-szindróma sokaknál észrevétlenül 

zajlik le, a betegek látszólag maradványtünetek 

nélkül gyógyulnak, azonban a 

szindróma évszaki periodicitást mutat, minden 

decemberben újra kezdődhet. Súlyosabb 

esetekben vagy már a korai vásárlás, 

esetleg sütés-főzés szakaszban felismerik, 

vagy csak a krízis teljes kialakulása után. 

Még vita folyik a szakirodalomban, hogy 

a Christmas Evening (Karácsony Este), 

vagyis a CHEV tekinthető-e a krízis tetőpontjának, 

vagy a Visiting Relatives Arrive 

(Látogató rokonok érkezése) (VIRA). Vannak 

feltevések arra, hogy a VIRA valójában 

csak a CHEV késleltetett megjelenése. Legutóbb 

egy szörnyű tragédia hívta fel ismét 

a közvélemény figyelmét arra, hogy a karácsony 

szindrómát komolyan kell venni. Egy 

asszony a konyhában – miközben a rokon- 


ság a szobában békésen várta a puding érkezését 

– szíven szúrta magát egy konyhakéssel. 

A vizsgálat kimutatta, hogy a puding teljesen 

átsült, de a rokonok kikérdezése során 

fény derült arra is, hogy a tragédia megelőzhető 

lett volna, ha idejében felfigyelnek az 

asszony pudinggal kapcsolatos kétértelmű 

kijelentéseire. 

Újabban az agyi vizualizációs eljárásokat 

is alkalmazzák, egy 2004-es vizsgálat „Látogató 

Rokonok Érkezése” helyzet szimulálása 

során mérte a megváltozott vérátfolyás 

mintázatát. Karácsony-szindrómás betegeket 

hasonlítottak össze normál kontrol 

személyekkel, s kiderült, hogy a rokonok 

megjelenésekor a betegek két agyterületen, 

a nucleus amygdalában és a nucleus cakeben 

fokozott, míg a cingulumban lecsökkent 

aktivitást mutattak. 

Számos vizsgálat a rizikófaktorokat 

elemzi. Egybehangzóan a legveszélyeztetettebbek 

a nők. Férfiaknál inkább olyan 

eseteket ismerünk, amikor karácsonyeste, 

zárás után egy-két perccel heves indulatkitörések 

közepette próbáltak üzletekbe 

vásárlási céllal behatolni; ez is arra utal, 

hogy férfiaknál inkább amnéziával kísért 

impulzuskontrol zavarról lehet szó. Nők 

esetén további lineárisan növekvő kockázatot 

jelent a családban élő gyermekek száma, 

valamint a szűkebb rokonság létszáma. 

Regressziós elemzések fokozott kockázatot 

jeleznek azon nők körében, akik már unokákkal 

is rendelkeznek. 

Három kutatóközpont közös nyilatkozatban 

mutatott rá a média és a kereskedelem 

felelősségére a karácsony-szindróma rohamos 

terjedésében. Mint írják, arra fogékony 

személyek védtelennek a környezeti kihívásokkal 

szemben. Sokaknál az első rohamot 

egyszerű karácsonyi énekecskék, másoknál 

a kirakatban megpillantott csillogó ajándékdobozok, 

megint másokban az óriásplakátokon 

bemutatott feldíszített karácsonyfák 

vagy Télapók váltják ki. A nyilatkozat hangsúlyozza 

az anonim, ingyenes segélyvonalak 

sürgős felállítását. 

Számos terápiás próbálkozás történt már 

a karácsony-szindróma kezelésére. Bizonyos 

antidepresszánsok és nyugtatók ideig-óráig 

meggátolják a tüneteket, azonban Dr. Ruth 

K. Kacha, a washingtoni Viselkedésterápiás 

Intézet vezetője szerint hatékonyan csak 

kognitív-viselkedésterápiával szüntethető 

meg végleg a baj. A terápiában a beteget 

fokozatosan deszenzitizálás keretében egyre 

erősebb karácsonyi ingereknek teszik ki. A 

terapeuta különféle karácsonyi recepteket 

A meghasonulásnak egy furcsa szintje lehet Brüsszel és Washington 

ellen és közben Orbán Viktor mellett tüntetni úgy, hogy közben 

Orbán Viktor épp elkeseredetten próbál pénzt kunyerálni Brüsszeltől 

és Washingtontól. Főleg, hogy nem létező tárgyalási pozícióbol 

teszi ezt. De nem is erről akarok most írni, csak vicces, hogy a mai 

tüntetők valójában egy kicsit a kormány és politikája ellen is tüntettek. 

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a háttérhatalom és a 

zsidó nagytőke csak belekényszeríti Magyarországot ebbe a hitelbe 

a spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium segítségével. 

Nyugodtan lehet spekulánsokban vagy más mesebeli lényekben 

hinni, és a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket 

és gonosz manókat látni, mert az interpretáció – legyen az a fideszes 

mondakörnek megfelelő animikus világmagyarázat vagy bármilyen 

más – teljesen lényegtelen. A tény ettől még tény marad, hogy 

Brüsszel és Washington az egyetlen barátaink, nincs más aki jelenleg 

megtűrne minket a köreiben, és így ők az egyetlenek akik hajlandók 

pénzt adni, olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai tüntetők 

spirituális vezére végigtarhálta Kinát, Szaud-Arábiát és gyaníthatóan 

Oroszországot is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha ez csak 

egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum elfogadásának, a megadásnak 

és igazodásnak nincsen alternatívája. Minden más út magát a 

szubjektumot, minket számol fel, méghozzá nagyon gyorsan. Nincs 

olyan, hogy mással, és nincs olyan, hogy egyedül, csak olyan van, 

hogy csőd és pusztulás, vagy Brüsszel és Washington barátsága. Ez 

vilagmagyarázattól, értékrendtől és világnézettől függetlenül tény. 

Ha viszont a világnézetemtől nem vonatkoztatok el, mert valójában 

nem is tudok nyilván, és megnézem közelebbről, hogy mit 

kérnek rajtunk számon, mi is a diktátum, akkor azt látom, hogy 

Washington és Brüsszel kapitalista piacgazdaságot, liberális jogálolvas 

fel folyamatosan, vagy bevásárló centrumokban 

nyüzsgő tömegről készült videofelvételeket 

mutat be, miközben a beteg 

relaxált állapotban igyekszik maradni. A teljes 

gyógyulás kritériuma, ha a betegnek sikerül 

teljesen közönyösen végigsétálnia egy 

bevásárló központ üzletei előtt. A gyógyulást 

önsegítő csoportok létrehozásával is 

serkentik. 

Természetesen mi is sokat tehetünk 

azért, hogy elkerülhessük a karácsonyszindrómát. 

Kerüljük a tömeget, üzletekben 

viselkedjünk megfontoltan. Sose vásároljunk 

zoknit és nyakkendőt, még megbízhatónak 

tűnő árusoktól sem. Mérjük fel 

reálisan családunk kalóriaszükségletét: ha 

tanácstalan ez ügyben, vegye a felét annak, 

amit gondolt! Hordjon pénztárcájában 

öninstrukciós kártyákat olyan feliratokkal, 

mint: „Januárban is élni kell!” Viselkedésterapeuták 

egyenesen azt tanácsolják, soha 

nem vegyünk meg azonnal semmit, hanem 

tetessük el holnapig. Addigra kijózanodunk. 

Végül: fokozatosan szoktassuk magunkat 

a gondolathoz, hogy a karácsony minden 

látszat ellenére valójában a szeretet ünnepe. 

Forrás: Szendi Gábor 

HÚZZATOK VISSZA! 

lamot, plurális demokráciát akar ránk erőltetni. Hoppá, ezek történetesen 

pont azok a dolgok, azok az alapvető értékek, amikben én 

is hiszek, mélyen. Ha nincs is Magyarországon olyan, aki ezeket az 

értékeket következetesen tudná képviselni (már pedig úgy tűnik, 

hogy most nincsen), akkor az valójában egy óriási szerencse, hogy 

viszont kívülről ránk kényszerítik. A barátaink, akiknek pedig mi 

cserébe igazából semmit nem tudunk adni, nem hogy pénzzel hajlandóak 

támogatni minket, de közben meg is védenek minket a saját 

hülyeségünktől. 

Úgyhogy fideszes polgártársaimnak a következőket üzenem. 

Szent István királyunk ezer éve elkötelezte magát és Magyarországot 

a nyugati civilizáció mellett (és amely nyugati civilizáció jelenleg a 

kapitalista piacgazdaságot, a liberális jogállamot, a plurális demokráciát, 

az individuális szabadságjogokat, a heterogén és diverz társadalmat, 

az értékpluralizmust stb. jelenti), végérvényesen döntést hozott 

arról, hogy mi oda tartozunk, ez a magyar sors, és azokat pedig akik 

akkor ezzel szemben azt mondták, amit ma a fideszes (és jobbikos) 

polgártársak mondanak, felnégyelte. Erre eltelt ezer év, és még mindig 

ezen megy a feszülés. Lehet persze előhozakodni a toposzokkal, 

hogy a Nyugat közben elkorcsosult, dekadens és hanyatlik, hogy ez 

már nem az a Nyugat, de ahogy azt az előbb már beláttuk, legyen 

bármilyen is, számunkra nincs más alternatíva. 

Fideszes polgártársaim szerencséjére ebben az ezer évben a technológiai 

progresszió olyan fokot ért el, amikor már nem kell hónapokig 

lovaskocsizva utazni, még kontinensek között sem. Úgyhogy 

aki nem akar a Nyugathoz tartozni, aki vitatja Szent István döntését, 

az cuccoljon össze, és a spirituális vezére (és Vona Gábor) vezetésével 

költözzön vissza az őshazába. 

Forrás: http://re.blog.hu/2012/01/21/huzzatok_vissza 


KERESZTÉNY MŰVELTSÉG, MŰVELT 

KERESZTÉNYSÉG I. 

Czakó Gábor íróként és katolikusként sűrűn 

töpreng el a média különböző fórumain 

korunk – melyet ő gazdaságkornak nevezett 

el – erkölcsi állapotának romlásán. Egyik 

ilyen írására horgadt fel a szakmabeli Szabó 

Balázs és a Magyar Nemzet július 27-i számában, 

pontosan egy hónapra Czakó Gábor 

egyik cikke után keményen odavágott arra 

a gondolatra, hogy a kereszténység hanyatlása 

a gazdaságkor egyik tünete, egyben az 

emberiség általános hanyatlásának oka is. 

Szabó vitaírásával együtt megjelent viszszavágásban 

Czakó Gábor kereszténygyűlölőnek 

nyilvánítja a gazdaságkort, illetve 

annak szolgáját is, az ő vitapartnerét. De 

miközben összefoglalja a „Gazdaságkor” 

esszenciáját, nem tér ki azokra a közkeletű, 

elcsépelt vádakra, amelyekkel a gazdaságkor 

szolgái, valamint előfutáraik illetik a „kereszténységet”, 

illetve amit ők annak neveznek. 

Tipikus kritikai tévedés, hogy a kereszténység 

bírálói, bár gyakran védelmezői is, 

összekeverik a kereszténységet a katolicizmussal. 

Miközben egyes korok katolikus 

egyházi-világi túlkapásait támadják, ezt kiterjesztik 

az egész kereszténységre. A felhozott 

bizonyítékok közismertek: a vallásháborúk, 

eretneküldözés, végigkísérték a kereszténység 

történetét. Ám, üldözők és üldözöttek 

egyaránt keresztények voltak és miközben 

a világi hatalom, illetve azzal összefonódott 

egyházi hatalmasságok förtelmes bűnöket 

követtek el a felszínen, másutt őszintén hívő 

keresztények milliói mélyen hittek Istenben, 

követték Krisztust és törekedtek gyakorolni a 

keresztény élet törvényeit. Ők mentették át a 

keresztény eszményeket évezredeken át. 

Ma is sok millióan imádkozzuk naponta 

az „Üdvözlégyet” annak második strófáját 

is: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent 

Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, 

most és halálunk óráján!” Nos, ezt a könyörgést 

állítólag a förtelmes bűnös, VI. Sándor, 

Borgia pápa fűzte hozzá az Úr Angyalának 

Máriát köszöntő mondataihoz. Akkor hát 

nem érvényesek? Átverjük Istent, a Borgiák 

cinkosai vagyunk? Imánk nem őszinte? 

Miközben valahol a világban éppen eretnekeket 

üldöztek, vagy keresztény uralkodók 

egymást kergető seregei a keresztény 

lakosságot mészárolták, azalatt mélyen hívő 

keresztények a Keresztény kultúra máig 

legfőbb műveit alkották. Dante az Isteni 

Színjátékot, Michelangelo a Pietát, a Sixusi 

Kápolna freskóit, Bach a H-mol misét, 

Händel a Messiást, Haydn a Teremtést, 

Beethoven a Missa Somemmit, Madách a 

Tragédiát. És Galilei, Newton, Heissenberg? 

Ők nem hittek? 

Egyszerű emberek milliói Istenbe vetett 

hittel végezték mindennapi munkájukat, 

élték a keresztény emberek családi életét, 

gyakorolták hitük szerint vallásukat, építettek 

városokat, katedrálisokat, művelték 

a vadonból lett termőföldeket. És bár kétségtelenül 

ugyanezt tették a régi pogányok 

és más kultuszok hívei is, a keresztények ezt 

hitük szerint nem csak az üdvözülés hitében, 

vagy muszájból, de küldetésből tették. 

A gazdaságkorból éppen ez a küldetéstudat 

és kötelességérzet hiányzik. Ennek a tudatnak 

és kultúrának tagadásaként említi Czakó 

vitapartnere, hogy a tudományt a moszlimok 

mentették át a sötét Középkoron, bár 

elismeri, hogy keresztényből lett moszlim 

tudósok közvetítésével. Ez a történet sokkal 

bonyolultabb, és leegyszerűsítve szokás a 

korai kereszténységet tudományellenességgel 

vádolni. 

A folyamattal Oswald Spengler foglalkozik 

a Nyugat Alkonyában: „Mekka az óarab 

pogányság kicsiny szigete volt a zsidó és a 

keresztény világ közepén … mely persze 

régóta át volt itatva a nagy mágikus vallások 

eszméivel … Az iszlám majdnem csak abban 

az értelemben számít új vallásnak, ahogy a 

lutheranizmus. A valóságban a nagy korai 

vallások folytatása. És terjedése – minden 

ilyen irányú hit ellenére – egyáltalán nem 

valamiféle népvándorlás, amely az Arab félszigetről 

indult volna el, sokkal inkább buzgó 

hívek rohama, amely a keresztényeket, a zsidókat, 

az (óperzsa) mazdaistákat lavinaként 

sodorja magával és röviddel azután fanatikus 

muszlimokként veti újra felszínre. Voltak 

közöttük berberek Szent Ágoston hazájából, 

akik Spanyolországot igázták le … Aki 

tegnap ellenség volt, mára élharcossá vált. A 

legtöbb „arab”, aki 717-ben első ízben támadott 

Bizáncra, keresztényként született. 650 

körül szinte egycsapásra némul el a bizánci 

irodalom … ez az irodalom folytatódik az 

arab irodalomban … De ezáltal ez a kultúra 

valójában „arab” lesz.” 

Spengler idézőjele az „arab” szó használatakor 

jelzi, hogy valójában az erőszakkal 

„arabosított” addigi keresztény kultúráról 

van szó. Nem kell nagy történésznek lenni 

ahhoz a belátáshoz, hogy az iszlám térhódításakor 

már három-négy évszázada keresztény 

hitre tért Mediterráneum az ókori 

görög-római-zsidó kultúra közvetítője az 

utókornak, nem a könyvtárégető, képromboló 

mohamedán invázió, amely később 

kulturálisan terméketlenné vált. 

Iszlám természettudományra hivatkozni 

annyi, mintha majd ezer év múlva egyes 

történészek azzal mentegetnék a szovjet 

bolsevizmust, hogy az atomenergia kutatását 

szovjet-orosz tudósok örökítették át az 

utókorra. Mert történetesen az atomenergia 

kutatásának kezdetén Európa egyik felében 

szovjet uralom volt és a tudósokat beléptették 

a pártba. Hasonlóan gyenge lábon állnak 

a kereszténység kultúraellenességét valló 

többi álbölcsességek is. 

-d-y-ó- 

Forrás: kdnp.hu 

NEM SZÍVESEN ESKÜSZIK A NEMZETRE AZ ÜGYVÉDI KAMARA ELNÖKE 

„Mélységes aggodalommal” fogadta a Magyar Ügyvédi Kamara az ügyvédi eskü szövegének megváltoztatását és emiatt másfél hónapja levélben fordult 

Navracsics Tibor igazságügyi miniszterhez, ám választ mindeddig nem kapott - mondta el Bánáti János ügyvéd, a kamara elnöke szerdán. 

Az eskü szövegéből kikerült a titoktartásra vonatkozó rész, viszont bekerült többek között a “nemzet javára” fordulat. 

Bánáti János kijelentette: a változtatás „rendkívül aggályos”. A kétmondatos új szövegben több olyan pont is van, amely az ügyvédi hivatás évszázadok 

óta kialakult európai normáival és „magyar hagyományaival” ellentétes, vagy legalábbis „zavaró lehet” (!). Az pedig különösen méltatlan, hogy az ügyvédség 

életében alapvető szerepet játszó formulát a kamara megkérdezése, illetve mindenfajta egyeztetés nélkül érdemben változtatták meg - fűzte hozzá. 


KIMONDTÁK A KIMONDHATATLANT 

– avagy Gilad Atzmonnak igaza van – 

Misi bácsi tud valamit. Nekem elhihetik. 

Csöröge, aki olykor Röcsöge, vagy ahogyan 

publikációs munkásságának nagyobb lélegzetű 

gyöngyszemei végén saját magát szokta 

volt aposztrofálni, „Alsó- és Felsőmucsai 

Mucsay (bunkó) Mihály, jelenleg vidéken 

élő nyugdíjas, akit ugyan a Rákosi és 

Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában 

tartott, és abból sajnálatosan sem 

a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO 

és EU tagság nem tudta még kiemelni, és a 

választási plakátok üzenetét ezért változatlanul 

úgy értelmezi, hogy „Papa, ne sokat 

törje a fejét, mert maga úgy sem éri ezt fel 

ésszel, csak annyi a dolga, hogy az x-et húzza 

be a Népfront (vagy bármi más) alá, a többit 

bízza ide, mert mi tudjuk, merjük tesszük!”, 

ezért semmiről sem mer önálló véleményt 

alkotni, de mivel van ideje olvasni, gyakorta 

készít összefoglalókat és emlékeztetőket 

nemzetközi sajtótermékek olyan anyagaiból, 

amelyeket itthon nem nagyon idéznek és azt 

tisztelettel ajánlja a politikai nagykorúságot 

már elért és önálló ítéletalkotásra is képes 

olvasók figyelmébe. Szóval az egyszerűség 

kedvéért, ő Misi bácsi. És valóban. Tényleg 

tudhat valamit öreg barátom, mert ő ajánlotta 

figyelmembe először Gilad Atzmont, 

a nemzetközileg elismert dzsessz szaxofon 

művészt, akinek az Exile (Száműzetés) című 

CD-jét a BBC 2003-ban az „Év Albumának” 

minősítette. Gilad Atzmon Izraelben 

született, szolgált az IDF-ben (Izraeli Véderő), 

most pedig önkéntes száműzetésben él 

Nagy-Britanniában. Tőle származik az elhíresült 

mondat, melyet már e helyütt is többször 

leírtam, ám az ismétlés a tudás atyja, 

s anyja mottó szellemében idézzük ismét 

emlékezetünkbe, később még jól jöhet: 

„A történelem azt tanítja, hogy amikor 

a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor 



Úgy tűnik tele lett a gatya. De az is előfordulhat, 

hogy betelt a pohár. 

Mivel a tett halála a tökölődés, ne is 

fecséreljük a drága időt, idézzünk a Brit 

Birodalom (a birodalom, amely felett sosem 

nyugszik le a nap) egy másik prominensétől, 

de most már egy ízig-vérig angol úriember, 

Lord Nigel Lawson, a brit Konzervatív 

Párt egyik legnagyobb tekintélyű veteránja 

legyen az, aki elmondja nekünk a tuttit: 

„Felelőtlenség” volt létrehozni az eurót 

A II. világháború utáni időszak „legfelelőtlenebb 

politikai kezdeményezései” közé tartozott 

az európai valutaunió létrehozásról szóló döntés 

– írta hétfőn megjelent cikkében Lord Nigel 

Lawson, a brit Konzervatív Párt egyik legnagyobb 

tekintélyű veteránja, aki szerint fel kell 

hagyni a valutaunióhoz szükséges föderatív 

európai állam ideájával. 

Lord Lawson – aki Margaret Thatcher kormányában 

1983-tól 1989-ig a pénzügyminiszteri 

tisztséget töltötte be – a The Timesnak írt 

elemzésében úgy vélekedett, hogy az euróövezet 

megalkotása „alapvetően politikai, és nem gazdasági 

jellegű” program volt. 

Lawson szerint ugyanis Franciaország 

annak idején „rettegett” az éppen újraegyesült 

Németország hatalmától, és attól is, hogy már 

nem tudja egyedül ellátni Európában betöltött 

vezető szerepét, amelyről úgy gondolta, hogy 

„sorsszerűen” őt illeti. Ebben a helyzetben 

Franciaország olyan különleges francia-német 

viszonyra törekedett, amellyel biztosítható a 

Bundesbank – a német jegybank – megszűnése 

független intézményként – írta hétfői cikkében 

a tory politikus.” 

Az embernek óhatatlanul is az ugrik be 

legelőször, hogy ugyan vajon miért is nem 

cserélték le eddig a „jó öreg” fontot a derék 

britek az erősen bűzlő izzadságszagú „közös 

lónak turós a háta” euróra? De megyünk 

tovább, mert van ennél még cifrább is: 

„Előre lehetett látni 

Lawson szerint azonban kezdettől fogva világos 

volt, hogy az euróövezeti kezdeményezésnek 

„sírás lesz a vége”, ha a valutaunióhoz nem 

társul teljes politikai unió. 

A volt brit pénzügyminiszter szerint ez 

már igen régi felismerés. Lord Lawson idézi 

Karl Blessinget, a Bundesbank egykori elnökét, 

aki már 1963-ban kijelentette, hogy „egy szövetségi 

szintű jegybanki rendszer csak akkor 

kivitelezhető, ha a közös kereskedelempolitika 

mellett közös pénzügyi, költségvetési, szociális 

és bérpolitika is kíséri ... ehhez azonban szövetségi 

állam kell olyan európai parlamenttel, 

amelynek törvénykezési fennhatósága van minden 

tagország esetében”. 

Lord Lawson szerint az euróövezet megalkotói 

között voltak, akik pontosan tudták, 

hogy a valutaunió olyan válsághoz vezet majd, 

amelyen csak teljes politikai és költségvetési 

unió kialakításával lehet felülkerekedni, és „ez 

is volt a céljuk ezzel az egésszel”. 

Első megközelítésben azt is mondhatjuk, 

világállam miniben. Kicsit olyan érzése 

támad az embernek megint, hogy az 1917- 

ben útjára indult, Szovjetunió és később 

szocialista tábor néven manifesztálódott 

félresikerült próbálkozás kísérleti nyulaihoz 

hasonlóan most is tesztelnek bennünket. 

Vajon tető alá lehet-e hozni egy, az USA-t 

majmoló, egy központból irányított posztmodern 

rabszolgatartó államot? 

Ez annál is érdekesebb, mert az Amerikai 

Egyesült Államoktól eltérően, ahol mondhatjuk 

azt, volt közös kiindulási alap, történetesen 

éppen a Brit Korona pénzuralma 

elleni lázadás a szabad pénzkibocsátás jogáért 

vívott harc, az öreg kontinensen a nemzetek 

egymástól sokszor gyökeresen eltérő alapokkal 

rendelkeznek, elég ha csak a nyelvi sokszínűségre 

gondolunk. Persze az sincs kizárva 

– és ez látszik beigazolódni –, hogy eleve 

kudarcra ítélt kísérletbe kezdtek, de a várható 

haszon reményében végigvitték. 

Gondoljunk bele, micsoda károkat okoztak, 

főként az újonnan csatlakozó országoknak 

azzal a rájuk erőltetett alkalmazkodási 

kényszerrel, amely az uniformizálás szabványosítási 

őrületében nyilvánult meg. No de 

hát mindent a bécsi cukrászdáért, nem igaz? 

A soha nem látott mértékű piacfelvásárlás 

mellett az ostoba és bürokratikus szabálymódosulások 

okozta többletköltségek, 

az előírások hipp-hopp jellegű megváltozásaiból 

előálló sokszor kitermelhetetlen 

költségnövekedés vajon hány mikro-, kis-, 

vagy középvállalkozás tönkremenetéléhez 


járult hozzá? Nem tudjuk, de a szám valahol 

az iszonyatos nagyságrend kategóriájában 

tartózkodhat. 

És valóban. Úgy tűnik Gilad Atzmonnak 

igaza van, ez már a vég lehet. 

„Ebből elég 

A konzervatív politikus szerint azonban „eljött 

az idő annak kimondására, hogy ebből elég”, és 

„határozottan fel kell hagyni” azzal az elképzeléssel, 

hogy az integrációs folyamat egyetlen 

elfogadható végállomása az Európai Egyesült 

Államok. 

Nem elégséges azonban ennek puszta deklarálása; 

olyan alkotmányra van szükség, amely 

kijelöli az EU-t alkotó nemzetállamok „rögzített 

és megváltoztathatatlan” felelősségi és hatásköreit, 

vagyis épp az ellenkezőjét tartalmazza, 

mint az „alkotmányellenes” lisszaboni szerződés 

– olvasható Nigel Lawson hétfői írásában.” 

Szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét, 

hogy a fenti mondatok nem Drábik 

Jánostól, Varga Istvántól, vagy éppen Bogár 

proftól hangoztak el valamelyik zug internet 

tévében, hanem egy angol lordtól, méghozzá 

a média nagy nyilvánossága előtt. Tehát már a 

gyarmattartók közül is felismerte a józanabbja, 

hogy előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint 

utóbb, ránk fog dőlni az egész hóbelevanc, és ha 

így megy tovább, bizony alatta fogunk maradni 

mindannyian. Ők is, mi is. 

„A baloldal szerint is haldoklik 

Az euróövezetnek a brit baloldalon sem jósol 

mindenki hosszú jövőt. Jack Straw, a Munkáspárt 

egyik legtekintélyesebb politikusa – 

aki a tavalyi választási vereségig hatalmon 

lévő Labour-kormányokban belügy- és külügyminiszter, 

majd igazságügy-miniszter is 

volt –, néhány hete, a görög adósságválságról 

tartott parlamenti vitanapon kijelentette: az 

euróövezetre „lassú haldoklás” vár, és a 17 

tagú valutaunó „jelenlegi formájában” nem 

lesz képes fennmaradni. 

„És mivel az euró mostani formájában össze 

fog omlani, nem lenne-e jobb, ha a lassú haldoklás 

helyett ez minél gyorsabban megtörténne?” 

– fogalmazott alsóházi felszólalásában Straw.” 

Nem tudom tetszenek-e figyelni? Lassan 

ránk dől a ház, mostanra már a plazmatévéjét 

devizaalapú hitelből vásárló konzumidióta 

barom számára is félreérthetetlenül egyértelművé 

vált, hogy a faroknak melyik végén tartózkodunk, 

és akkor gyün a magyar miniszterelnök, 

aki rezzenéstelen arccal folytatja a 

nagynevű előd államférfiúi gyakorlatát (ki 

tudja, talán épp az elhíresült pizsamás találkozón 

adták át a stafétabotot az első számú 

direktíva közlésével, nevezetesen: az adósságot 

mán pedig mindig és minden körülmények 

között fizetni köll!!!), vagyis a mi megfelelő 

alkatrészünkkel verdesve a csalánosban, 

ellentmondást nem tűrő hangon félelmet 

nem ismerve közli Viktor király, hogy mán 

pedig mink, ha az ég ránk is szakad, avagy ha 

az államalkaotó kisebbség soraiból származó 

kisgyermekek hullanak is alá a magos levegőégből, 

mink kedves barátaim, akkó’ is fizetjük 

az államadósságot! 

De milyen áron? 180 forintos rögzítetten? 

Már megint ez a fránya déja vú. Ez a Neo 

gyerek tudhatott valamit, amikor elgondolkozott 

a macskán. 

Nem tehetek róla, de az MTI jelentést 

olvasva a halálra ítélt euróról nekem megint 

csak az államszocializmus és az abban uralkodó 

tulajdonviszonyok jutottak eszembe. 

Tudják, amikor minden a népé volt. Na nem 

úgy, hogy az öné vagy az enyém, konkrétan 

az egyes emberé, hanem úgy cuzamme, mindenkié. 

Mindenkié, azaz senkié. Szarnak, 

bajnak nincs gazdája. Mintha az euró is ilyen 

volna. A bevezetését (vagy talán helyesebb 

lenne a ráerőltetés szót használni?) mindenütt 

áremelkedések követték – érdekes módon 

mindenütt felfelé kerekítettek –, az egyes 

nemzetállamok nem érzik sajátjukénak, az 

öreg kontinenst elhagyva pedig majdhogynem 

kiröhögik az embert, az első mondat, 

ami elhangzik, „No euró, DOLLAR!”, mégis 

ezt erőltetik, próbálják ráhúzni a fiskális és 

monetáris kényszerzubbonyt az egyes tagállamokra. 

Tisztára olyan érzése van az embernek, 

mintha az Állami Áruház című film kelne 

életre, csak a VOR (gyengébbek és fiatalabbak 

kedvéért: a Vörös Október Ruhagyár) 

székhelye ezúttal Brüsszel, a konfekció pedig 

nem jól szabott öltönyökben hanem pénzügyileg 

és gazdaságilag egyenfazonírozott 

utasítássorozatok formájában öltenek testet a 

nemzetközi tőzsdei hálózatok zegzugos elektronikus 

útvesztőiben. 

De vajon mennyi ideje van még, meddig 

tartható fenn az euróunió, az Európai Unió, 

meddig húzható az aggónia? 

„Az elemzők is borúlátók 

Az euróövezet fenntarthatóságával kapcsolatban 

nagy londoni elemző cégek is meglehetősen 

borúlátó előrejelzéseket tesznek közzé. 

Az Economist Intelligence Unit (EIU) 

– a világ legnagyobb, nem befektetési banki 

jellegű gazdaságelemző csoportja – szeptemberre 

szóló legújabb globális előrejelzésében 

egyharmadosnál nagyobb esélyt 

adott arra, hogy az euróövezet mostani formájában 

nem marad fenn. 

A ház az euróövezet sorsára több forgatókönyvet 

is kidolgozott. Ezek közül a 

legborúlátóbb azt feltételezi, hogy az euróövezeti 

illetékesek nem tudják enyhíteni a piaci feszültségeket, 

az olasz és a spanyol kötvényhozamok 

folyamatosan tovább emelkednek, és a kezelhetetlenné 

váló adósságteher miatt e két valutauniós 

gazdaság végül törlesztésképtelenné válik, 

ami euróövezeti tagságuk feladásához vezethet. 

Tekintettel az olasz és a spanyol gazdaság 

méretére, e két ország távozása az euróövezet 

teljes szétesését eredményezheti – áll az EIU 

új világgazdasági elemzésében. A cég forgatókönyvei 

között szerepel az a lehetőség is, hogy 

Németország hagyja ott az euróövezetet, ami 

az EIU londoni elemzői szerint ugyancsak a 

valutaunió végét jelentené.” 

Forrás: MTI 

Nem is tudom mi a jó szó erre. Riasztó? 

Borzasztó? Elgondolkodtató? Pofátlan? Vérlázító? 

Nem tudom. Döntse el ki-ki maga. Ugye 

emlékszünk még? Először jöt az ötéves terv 

sajátos továbbélése a kommunikációban. Mindig 

éppen öt évre voltunk az uniós tagságtól. De 

mi, az eminens éltanuló, mindent megtettünk 

érte. Most újabban meg az euró bevezetésétől, 

bár még újabban már ennél többre, legújabban 

meg már nem is biztos, hogy feltétlenül csatlakoznunk 

kellene. (Erről a legutóbbi vélekedésről 

is hamar kiderült, simli van mögötte, hiszen 

csak az eurózónán való kívülmaradásunkkal 

biztosítható, hogy hazánk jó adósrabszolga 

módjára továbbra is kitartóan termelje a magas 

kamatprofitot a Nyugat hajdan jólétinek nevezett 

államai és központi bankjaik számára.) 

Az a rengeteg szenvedés, anyagi- és egyéb 

más áldozat, melyet meghozattak az ország 

népével a magasztos cél, az uniós elvárásoknak 

való megfelelés meg az euró bevezetésének 

érdekében, gyakorlatilag pillanatok alatt semmivé 

foszlik, értelmét veszti. Kiderül, hogy 

szélhámosság az egész. Kiderül, hogy ismét 

csak hazudtak nekünk, becsaptak bennünket. 

Gyerekek nem fenntartható, bedobjuk a törülközőt. 

Az, hogy ez nektek mennyi többletkiadást 

okozott, az, hogy mennyi bevételtől estetek 

el, ahogy mifelénk mondani szokás, „a lőtéri 

kutyát nem érdekli”. Így jártatok! – mondják 

manapság az urbánus szubkultúra mélységes 

bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából 

alámerítkező szociológus hallgatók köreiben a 

dús képzeletű nép egyszerű gyermekei az effél 

szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére. 

Ti akartatok az elit klub tagjai lenni! Ti 

kértetek bebocsátást a nagyságos és fényességes 

Európa-házba (copyright by Gorbi)! Arról 

sem mi tehetünk, hogy nem ismertétek a járást, 

‘oszt a cselédlépcsőn keresztül csak a mosókonyháig 

jutottatok! Így jártatok, ez van! 

De hát mit is várhatnánk tőlük? Hiszen 

ők ilyenek. Olyan cserbenhagyós fajta. 

‘56-ban is váltig hajtogatták, hogy tartsunk 

ki, aztán akkor is, ott is hogy jártunk? Hát 

úgy. Pont úgy, mint most. Megkezdődött a 

pofáraeséssel végződő Nagy Átverés Show. 

Talán az lenne a legjobb, ha valaki szólna a 

miniszterelnöknek, hogy lassan lekapcsolják 

a kamerákat, abba lehet hagyni a színjátékot, 

főként akkor ha úgy is tudjuk, hogy „ignore 

what I say”, azaz alapértelmezés szerint figyelmen 

kívül kell hagyni, amit mond, hiszen „Ez 

nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, 

hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, 

a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit 

várhatnak a Fidesz-kormánytól”. 


Kimondták a kimondhatatlant, a király 

meztelen. A pillanat emblematikus voltát 

az jelzi igazán, hogy ezúttal immáron nem 

csak a semmi vesztenivalója nem maradt 

nép egyszerű gyermeke kiáltott fel önfeledt 

megkönnyebbülésének hangot adva, hanem 

az udvartartás egyik nagytekintélyű tagjától 

jött a félreérthetetlen és teljesen egyértelmű 

megállapítás, melyet úgy egyébként rajta 

kívül már mindenki más tudott. Csak most 

már olyan nagy a baj, hogy elérkeztünk a 

ponthoz (the point of no return), ahonnan 

nincs visszaút. Eljött az ideje az „amit nem 

tudsz megakadályozni, annak állj az élére!” 

aktuális projekt megvalósításának. 

Miről is beszélt Lord Lawson? Arról, 

hogy előre lehetett látni. De ha ez így van, 

akkor miért nem szóltak? Miért hülyítettek 

bennünket? Miért hülyítenek még most, 

a vég óráiban is, amikor magától a tekintélyes 

brit politikai szereplőtől halljuk, hogy a 

Lisszaboni Szerződés nevű tákolmány alkotmányellenes? 

Mindenki látja, mindenki érzi, de talán 

tudja is mostanra már, hogy ez a dolog, amit 

jelenleg még Euró(pai) Unió néven ismerünk, 

nos ez menthetetlen. A mosléketetés 

tilalmával, az uborka szabványosított görbületével, 

a bécsi cukrászdák vagy a párizsi 

Sorbonne ígéretével. Az illuzórikus álomés 

mesevilág mézesmadzagjával rászedték 

a monopolkapitalista államszocializmus 

hiánygazdaságán nevelkedett magyarokat, 

akikről a Gorenje-láz tesztelési fázisában 

játszi könnyedséggel derült ki, hogy pénzért 

gyakorlatilag mindenre kaphatók. Pénzhiányért 

meg még annál is többre. 

Érdekes az a fajta sajátos kettősség, amely 

hazánkat jellemzi mostanság. Egyrészről a 

pénz bőségben szinte fuldokló jegybank és 

annak off-shore-lovag vezetője, másrészről a 

pénzhiánnyal küszködő gazdaság egyszerre 

történő megléte. A dőzs és a már nem is 

tudom hány millió koldus, a roncstársadalom 

országa, mindez a nagyságos és fényes- 

séges Európai Porta árnyékában. Tisztára 

mint valami szürreális mese. Talán elkélne 

végre nekünk is egy igazmondó juhász. 

Jó lenne most már elhessegetni magunktól 

a Nyugat szirénhangjait, hiszen folyton a 

vesztünket okozzák. Az ún. válságot sikerrel 

kezelők, illetve átvészelők érdekes módon 

mind Keleten találhatók. Vissza kellene végre 

találni gyökereinkhez, nem pedig erőltetni a 

törekvést, hogy olyan kocsi után szaladjunk, 

amelyre úgy sem tudunk felkapaszkodni, de 

még ha tudnánk is, bizonnyal nem venne fel. 

„Egy jó akarója” – olvashatjuk gyakorta 

a névtelen levelek alján. Magyarországnak 

a kelleténél több neves és névtelen jó akarója 

volt már, csak a jó valahogy mindig más 

számára képződött meg. Becsaptak bennünket, 

hazudtak nekünk, átvertek minket, 

hibás terméket akartak ránk sózni magasztos 

együtműködés címén, s a rinocéroszbőr 

jóvoltából kifolyólag, ezt most rezzenéstelen 

arccal közlik is velünk. A hivatali protokollt 

betartva természetesen már csak akkor, amikor 

jól megszedték magukat rajtunk. Mi 

meg mehetünk a lecsóba. 

Felelőtlenek voltak, tudták előre, hogy 

baj lesz, mégis belerángattak minket. Igaz, 

mi meg hagytuk magunkat. Tisztára, mint 

a devizaalapú hitelezés. Nem értesz semmit, 

csak aláírod a papírt. Bármi áron. De valóban 

ez történt, tényleg hagytuk magunkat, 

vagy a demokrácia nevű színjáték kuliszszái 

mögött egyáltalán nem is volt beleszólásunk 

az egész folyamatba? Emlékeznek 

még ugye? Az ominózus NATO-ról szóló 

népszavazásra? Addig szállítgatjuk le a részvételi 

küszöböt, amíg érvényes nem lesz a 

nészavazásnak csúfolt valami. Addig módosítgatjuk 

az ún. törvényeket, amíg a kívánt 

eredményt el nem érjük. Annak idején 

Hofinak volt egy száma, ahol a Párt 99,9%- 

os választási győzelme kapcsán fel is tette a 

kérdést: Hogy jött ki nekik?” 

„Tudjuk! Merjük! Tesszük!” Hát ez tényleg 

az! 

A kikényszerített és nemzetállamokra ráerőszakolt 

gólem – ezek szerint – gondosan 

megtervezett haláltusájának kezdeti pillanati 

mutatják meg igazán, miért így, és miért csak 

így játszódhatott le a rendszerváltozásnak nevezett 

momentum. Miért csak és kizárólag a szervilis 

szolgalelkűséget továbbéltető moszkovita 

kommunisták sajátságos automatizmusa az, 

amely továbbélhetett. Miért ez kelett, hogy szerepet 

kapjon az ún. átmenet levezénylésében, 

s miért van az, hogy a fiataloknak és demokratáknak 

nevezett ma uralkodó (ahogyan ők 

állítják: fülkeforradalmi hévvel megválasztott) 

politikai erő is tulajdonképpen a kommunisták 

köpönyegéből bújt elő, vagyis szép magyarsággal 

ki lettek választva. A nép(ek) feje felett 

meghozott döntések, a régi unió helyett egy új 

régió-unióba való belekényszerítéshez történő, 

minden mást megelőző fontosságú hajbókolás, 

annak néppel történő elfogadtatása vagy 

keresztül vitele minden áron, csak és kizárólag 

egy kiválasztott komprádor társaságtól várható 

el. 

A drámai vég, ahogy Gilad Atzmon 

figyelmeztet bennünket, immáron közeleg. 

Úgy tűnik elengedik az eddig gondosan szorongatott 

kezeket, hadd hulljon a férgese. 

Ideig-óráig még próbálják fenntartani a látszatot 

a jól ismert tematika szerint, melyet 

itthon épp most az ún. devizahiteleseknél 

tapasztalhatunk meg. Valahogy mindig 

olyan látszattevékenység folyik, amiről úgy 

tűnik, segíteni próbálnak a kisemberen, 

aztán mindig kiderül, hogy többet ártanak 

vele, mint amennyit használnak. 

Még nem tudjuk, hogy milyen lesz a viszszavonulás, 

mert a hatalmi átrendeződések 

miatt muszáj lesz feladni néhány érdekeltséget, 

ez egészen biztos, csak reménykedhetünk, 

hogy nem a felperzselt föld taktikáját 

választják majd. Igaz, egy végletekig eladósított, 

kizsákmányolt és lecsupaszított országban 

már nem nagyon van mit felperzselni, 

már csak az emberek maradtak. Ezzel a néppel 

azonban kemény fába vágták a fejszéjüket. 

És ez még akkor is így van, ha mára jócskán 

megfogyatkoztunk. A magyarság sorsának 

alakulása azonban azonban sohasem döntően 

mennyiségi, hanem mindig minőségi 

kérdés volt inkább, ezért egyetlen szóban is 

összefoglalható: LÉLEKBÁTORSÁG! 

A tanulságokat levonva abból kell kiindulnunk, 

hogy hazudnak nekünk, becsapnak 

bennünket! 

Kimondták a kimondhatatlant. Éppen 

ezért nem feledkezhetünk meg arról, mire 

tanít minket Gilad Atzmon és a történelem: 

„A történelem azt tanítja, hogy amikor 

a szadista öntetszelgés felfedi az arcát, akkor 






A „Kimondták a kimondhatatlant” című 

írás utózöngéje 

A KIRÁLY MEZTELEN 

– avagy Így múlik el a világ dicstelensége – 

Ha tollat használnék, élhetnék azzal a szokásos 

fordulattal, hogy még meg sem száradt a 

tinta a papíroson, amikor..., de mivel a kézírásról 

lassacskán magam is leszokom, a billentyűzetet 

püffölöm kitartóan, ezért nem 

használom. Mindazonáltal a tény attól még 

tény marad, itt az újabb világraszóló botrány 

a pucér király hiányos öltözékének közhírré 

tételéről szóló történetben. 

Persze, próbálják menteni a menthetőt, 

mit ad isten, hipp-hopp itt terem a semmiből 

az éppen ügyeletes Nobel-díjas közgazdász 

aki jelen esetben nem más mint Robert 

Mundell Kanadából. Ő is megmondja 

nekünk a frankót: 

„Fegyelmezett fiskális politikára, és nagyobb 

integrációra van szükség az adósságválsággal 

küzdő Európában, mondta Robert Mundell 

Nobel-díjas közgazdász. Az optimális valutaövezetek 

elméletének atyja a Budapesti Gazdasági 

Főiskolán tartott előadásán kifejtette, 

szerinte az euró létrehozása az elmúlt száz év 

egyik legjelentősebb eseménye a pénzügy világában, 

a jelenlegi válság elsősorban adósságválság, 

és nem az euró válsága. 

(...) 

A professzor a BGF-en tartott előadásán 

hangot adott az ideális világvalutáról szóló 

ötletének, amely egy minden állam által bevezetendő 

közös világpénz lenne. Szerinte első 

körben egy úgynevezett euródollárt lehetne létrehozni, 

majd később Kínát is bevonni a monetáris 

unióba.” 

Már bocsánatot kérek e szörnyű merényért, 

melyett itten most elkövetni szándékozom, 

de mégis muszáj szólanom. Tökéletesen 

tisztában vagyok azzal, hogy széllel 

szemben nem lehet, pontosabban lehet, 

csak nem érdemes, mégis a józan paraszti 

ész képviseletében venném magamnak a 

bátorságot (vagy botorságot?) és vitába 

szállnék a messziről gyütt Nobel-díjas atyafival, 

akiről ugyebár köztudott, hogy azt 

mond, amit akar. 

Pontosan ez az, amit szerény véleményem 

szerint semmiképpen sem szabad 

létrehozni, a mindent eluraló és mindenen 

uralkodó egyetlen közös pénzt, a világvalutát. 

Most is van világvaluta, úgy híjják amerikai 

dollár. A fekete aranyhoz önkényesen 

és erőszakosan hozzákapcsolt, mit kapcsolt, 

hozzáláncolt valuta rengeteg szenvedésnek 

volt már okozója eddig is. Akik mellőzni 

kiiktatni vagy megkerülni próbálták, mind 

rövid úton végezték, bármilyen magas 

polcra is kerültek darab ideg. Lásd John F. 

Kennedy, vagy a legutóbbi időkből a líbiai 

despota Kadhafi, akinek a legfőbb bűne az 

volt, hogy nem dollárt kért az olajért, hanem 

líbiai aranypénzt. 

Az embernek valahogy olyan érzése támad, 

hogy a bajok egyik, ha nem a legfőbb okozója 

pontosan a közös pénz, esetünkben az euró. 

De legalábbis kiemelkedő szerepet játszik az 

öreg kontinens gazdasági egyhelyben topogásában, 

az egyszer bizonyos. A nehézkesen 

mozduló Gólem rugalmatlan, inkább törik, 

mint idomul. A kényszeredetten erőltetett és 

mindenkire egyenfazonírozott szemléletmód, 

a közös lónak turós a háta izzadságszagú fizetőeszközzel 

eltűnteti a sokszínűségben rejlő 

versenyelőnyöket. Eltünteti a különbségeket, 

a különbözőségeket, szabványosított módon 

uniformizál, egysíkúvá, s ezáltal kiszámíthatóvá, 

egyszersmind kiszolgáltatottás is tesz, 

mindeközben próbál mindenkit visszabutítani 

az átlaghoz, lehúz és visszahúz, elvégre hozni 

kell a statisztikai átlagot. A fejlett régiók közül a 

sor vége felé kullogunk a többi kontinenshez és 

térséghez viszonyítva. 

Természetesen senki nem mondja azt, 

hogy az üzemcsarnokok előtt felvert sátortábor 

városokban éljünk, mint mondjuk Kína 

egyes részein, ahol minden nap – beleértve 

a vasárnapot is – sorban állnak az éhbérért 

végezhető munkáért. Nem. De biztosan van 

más olyan tulajdonság, képesség, amiben 

mi európaiak is kimagaslóan teljesítünk, 

vagy olyant tudunk, amit más nem, vagy 

nem annyira jól. Miért nem így versenyzünk? 

Miért mindig a máséhoz kell hasonulnunk, 

miért nem a saját ingünket vesszük 

magunkra végre? 

Próbálják menteni a menthetetlent. Legalább 

kommunikációs szinten. Pedig higygyék 

el, ludas az euró is, nem kicsit, nagyon. 

A modern rabszolgatartás és kizsákmányolás 

kulcs- és létfontosságú eszköze az ún. közös 

pénz. Ha másból nem, hát az amerikai dollár 

(USD) példájából okulva már igazán 

megtanulhattuk volna ezt a leckét. Európa 

vezetői megtanulták. Ezért (is) szorgalmazták 

annyira az európai közös pénz, az euró 

megteremtését. A Patyomkin-falu díszletei 

azonban (számukra) sajnálatos módon ledőltek. 

Ahogyan előző írásomban már szó volt 

róla, egy igazi gentleman, egy ízig-vérig angol 

úriember, Lord Nigel Lawson, a brit Konzervatív 

Párt egyik legnagyobb tekintélyű veteránja 

volt az, aki végre-valahára a média nagy 

nyilvánossága előtt kimondta az igazságot: 

„Felelőtlenség” volt létrehozni az eurót!” 

S ha ez még önmagában nem lenne elég 

nagy baj, s ha azt hiszed ezt mán nem lehet 

überelni, hát nagyon tévedsz! Itt az újabb 

skandallum: 


Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász 

IMF: Már nem szolgálja a jólétet a bankrendszer 

A bankrendszer akkorára nőtt, hogy az már 

nem szolgálja se a világ jólétét, se a reálgazdaság 

növekedését – jelentette ki Mark Allen, az 

IMF regionális képviselője pénteken a lengyel 

Krynicában rendezett gazdasági fórumon. 

Az elmúlt negyven évben dinamikusan nőtt 

a világ pénzügyi rendszere, a mérlegek összege 

megsokszorozódott, az amerikaiak adóssága 

hatvan év alatt a GDP hatvan százalékáról 

annak 300 százalékrára emelkedett. „Ez a 

méret már nem szolgálja a reálgazdaság növekedését 

és a jólétet a világban, sőt, a hatalmasra 

duzzadt profitok miatt kifejezetten ártalmassá 

vált” – mondta Allen. 

„A rendszer mérete túllépte az optimális 

határt. Ez a trend nem tud tovább folytatódni, 

a következő évtizedekben vissza fog fordulni, 

és kisebbé válik a bankrendszer. A tőkeáttétel 

a következő ötven évben várhatóan nem fogja 

elérni a mostani szintet” – vélte az IMF képviselője. 

Kivételt csak azok a fejlődő országok 

jelentenek, ahol még annyira fejletlen a bankrendszer, 

hogy a gazdaságnak inkább az jelent 

problémát, hogy nem jut megfelelő hitelekhez a 

beruházások végrehajtására. 

A méret csökkenésével együtt fog járni a 

szabályozás szigorítása is. Példaként a nyugdíjrendszert 

hozta fel, „nem tehetjük meg, hogy 

bizonytalan piacokra bízzuk az emberek nyugdíját. 

Olyan termékekre van szükségünk, amik 

lehetővé teszik, hogy az emberek biztonságosan 

fektessenek be. Ehhez szigorúbb szabályozásra 

van szükség, aminek a kidolgozása kéz a 

kézben jár a nyugdíjrendszer átalakításával.” 

Az első lépést megtették, de tovább egyelőre 

azért még nem merészkednek. Mert ha 

már nem szolgálja a jólétet, akár meg is szüntethetnénk, 

legalábbis jelenlegi formájában, és 

a legerkölcstelenebb jövedelmen, a kamatos 

kamaton alapuló kizsákmányoló szisztéma 

helyett mondjuk bevezetésre kerülhetne világszerte 

végre a kamatmentes közpénzrendszer, 

de ezt egyelőre még nem mondják ki. Még nem 

lehet. Még nem szabad! Ki tudja, talán holnap 

vagy holnap után ez is megtörténhet. Amilyen 

tempóban zajlanak az események! 

Most vagy az van, hogy Joseph Stiglitz (a 

pofa szintén Nobel-díjas közgazdász) Világbanktól 

történt távozása óta valami csoda 

folytán nem teljesen hülyékre cserélődött 

le a garnitúra, vagy az, s bizonnyal ez a valószínűbb 

változat, hogy immáron elkerülhetetlen 

az összeomlás, s ezt igyekeznek minél 

előbb a világ tudomására hozni, hogy hát 

kérem, mi szóltunk előre. 

Ha már Stiglitzet szóba hoztam, egy kis 

plusz adalék tőle az IMF-fel kapcsolatosan: 

Hol a nyerészkedés határa? 

A globalizáció veszteseinek történetét 

Stiglitz nemrégiben a Guardian hasábjain foglalta 

össze meglehetősen szuggesztív formában. 

„Képzeld el, hogy afrikai gazda vagy, aki egy 

vagy két hektár földön próbálja megteremteni 

a megélhetését. Bár valószínűleg nem hallottál a 

globalizációról, mégis nagy mértékben befolyásolja 

az életedet: gyapotot adsz el, amelyből egy 

Mauirituson élő munkás inget készít egy olasz 

divattervező tervei alapján, és végül egy gazdag 

párizsi fogja hordani. Talán egy kicsit jobban 

élsz, mint nagyapád, aki a saját ételéért gazdálkodott. 

Ugyanakkor afrikai gazdaként te leszel 

a globalizáció és az évtizedek során kialakult 

igazságtalan világgazdasági rendszer áldozata. 

A gyapotod ára azért annyira alacsony, 

mert az Egyesült Államok évente 4 milliárd 

dollárt költ 25 ezer farmer támogatására, 

ezzel késztetve őket mind nagyobb és nagyobb 

mennyiségű gyapot termelésére. A támogatások 

a megtermelt gyapot értékét is jóval meghaladják, 

a túlzott mennyiség pedig egyre lejjebb 

hajtja a gyapot árát. 

Eszedbe jutott az is, hogy a jövedelmedet 

egy tehén megvásárlása után tejeladásból egészítenéd 

ki. Ám azzal találod magad szemben, 

hogy ennek a terméknek ugyanúgy alacsony 

az ára, hiszen az általad eladott friss tej az 

európai és az amerikai tejpor versenytársa. 

Két olyan kontinenssel kerülsz konfliktusba, 

ahol a tehenek 2 dolláros támogatást kapnak 

naponta, többet, mint amennyit a szomszédod 

valaha is keresett ennyi idő alatt. 

A nővéred hajdanán a család jövedelmét 

kiegészítette a városi gyárban végzett munkával, 

de tíz évvel ezelőtt a kormányt arra kényszerítették, 

hogy szüntesse meg az igencsak mérsékelt 

vámokat, s ezután a gyár kénytelen volt bezárni. 

A kereskedelmi tárgyalások „Uruguay-i fordulóján” 

ugyanis jogtalannak minősítették azokra a 

termékekre kivetett vámokat és támogatásokat, 

amelyeknek Európában és Amerikában versenytársai 

akadtak. 

Az unokaöcséd HIV-fertőzött, és tisztában 

vagy azzal, hogy léteznek a gyógyulásához 

szükséges gyógyszerek, illetve tudod, hogy a 

kormány hajlandó lenne olyan áron kínálni 

ezeket a gyógyszereket, amiért te is megve- 


heted. Az amerikai gyógyszergyártók ezzel 

szemben követelik, hogy fizesd meg az elképzelhetetlennek 

tűnő 10 ezer dolláros amerikai 

árat. 20 évnyi munkád teljes jövedelmét kellene 

egyévi gyógyszerre előteremtened. Kétségkívül 

nem konyítasz a modern közgazdaságtanhoz, 

de nem érted, hogy miért ennyire drágák 

azok a kicsi pirulák, különösen akkor, ha egy 

dél-afrikai cég hajlandó lenne az ár töredékéért 

számodra előállítani. Az amerikaiak mégis 

nemet mondanak erre a lehetőségre. Valami, 

amit szellemi tulajdonjognak hívnak, lehetővé 

teszi számukra, hogy bárki mást eltiltsanak 

ezeknek a gyógyszereknek a gyártásától – a te 

unokaöcséd élethez való joga árán. Bár megérted, 

hogy ők profitra vágynak, de nem lehet a 

kívánságuknak sehol sem határt szabni?” 

Most mondják meg nekem, de őszintén: hát 

nem tisztára EU? Ugye hogy az? A francia 

gazda hektáronként 90 rugó támogatást kap, 

a magyar meg legjobb esetben is 30-at, vagy 

valami ilyesmi. És akkor versenyezz! Hajrá 

Magyarország, hajrá magyarok! 

Akit a téma bővebben és részletesebben 

érdekel, annak szíves figyelmébe ajánlom 

Joseph Stiglitz „A globalizáció és visszásságai” 

című könyvét. 

És ha még bírja cérnával a tisztelt Olvasó, 

ha már ennyire tobzódunk a Nobel-díjas 

közgazdászokban, egy röpke pillanatra időzzünk 

még el Stiglitznél: 

„A globalizáció egyik hozadéka, hogy a világ 

országai sokkal mélyebben integráltak, mint 

korábban: sokkal inkább függenek ezért külső 

tényezőktől. A nagyobb egymásrautaltságban 

azonban növekvő szükség van az együttes cselekvésre, 

és megnőtt az igény a kereskedelem, a 

pénzügyek és a segélyezést irányító, szabályozó 

biztosító nemzetközi szervezetekre. A mostani 

intézményekkel a legnagyobb baj az, hogy nem 

demokratikusak, döntési folyamataik és végeredményük 

gyakran nem hozzáférhető a nyilvánosság 

számára, éppen ezért nehezen ellenőrizhetőek. 

A szervezetek a fejlett ipari országok 

külön érdekeit képviselik, miközben figyelmen 

kívül hagyják szegény, fejlődő országok szempontjait. 

Bár Stiglitz korábban ezen intézményeknek 

a megreformálásáért küzdött csupán, 

ma már kétségbe vonja bizonyos szervezetek 

létének szükségszerűségét. Az IMF hitelessége 

például akkora csorbát szenvedett már, hogy 

a megszűntetése árán lehetne csak a változtatásban 

gondolkodni. Ennek fő indoka, hogy a 

valutaalap rendkívül ellenálló bármilyen változással 

szemben, ami demokratikusabbá tehetné 

a működését. Másrészt az IMF 50 évvel ezelőtt 

alakult, amikor a fejlődő országok többsége még 

gyarmatként létezett és az árfolyamrendszer 

rögzítve volt. A világ ezidő alatt rengeteget változott, 

szükség van olyan új intézményre, amelyik 

hívebben tükrözi a jelenlegi világgazdasági 

viszonyokat.” 

Hát ezért van az, hogy az öntudatos pécsi 

polgár már jó ideje azon kesereg, hogy nincs 

menekvés a válság elől. Azt is belerángatják, 

akinek amúgy az égadta világon semmi köze 

sincs hozzá, vagy a sárgolyó túloldalán él. 

A mesterséges kreálmányok kora azonban 

lejárt, de legalábbis a végéhez közeledik. 

Tegnap közölték velünk, hogy az euró létrehozása 

az egyik legnagyobb felelőtlenség 

volt, ma pedig még fel sem ocsudtunk 

első meglepetésünkből, amikor azt halljuk, 

magától a rettegett IMF-től (International 

Monetary Fund – Nemzetközi Valutaalap), 

amit már amúgy rajtuk kívül mindenki tud, 

nevezetesen, hogy a bankrendszer nem a 

jólétet, hanem valami egészen mást szolgál. 

Becsaptak bennünket, hazudtak nekünk. 

Ennek ellenére még most is próbálkoznak, a 

tesztelés folyik tovább zavartalanul. Ha nem 

muszáj, nem adják fel azonnal az összes hídfőállást. 

Egy mai hír: 

„180 forinton kiszállhatunk a frankhitelekből? 

Egyösszegű végtörlesztés esetén a devizahitelesek 

mentésére szolgáló korábbi csomagban 

rögzített 180 forintos frank- és 250 forintos 

euró árfolyamon kell biztosítaniuk a bankoknak 

a hitelből való kiszállást, minden ezzel 

kapcsolatos költség őket terheli – ezt a javaslatot 

jelentette be Lázár János a Fidesz frakcióvezetője 

a kormánypártok kétnapos frakcióülése 

után Hajdúszoboszlón. (A frakcióvezető nem 

említett külön a jenhiteleseket, de a javaslat 

nyilván rájuk is vonatkozik, a jen rögzített 

árfolyam 2 forint/jen.)” 

Igaz, a nemzeti érzelműnek legkevésbé 

sem mondható Index internetes portál 

mindjárt a hír elejére odapattintja a kötelezően 

odateendő elkedvetlenítő részt is: 

„A gazdagoknak segítene és a forintot gyengítené 

a Fidesz frakció javaslata, ami szerint 

lehetővé kell tenni, hogy a devizaadósok a már 

korábbi mentőcsomagban rögzített árfolyamokon 

egyösszegű törlesztéssel kiszálljanak a 

hitelből. Lázár János szerint 2-300 ezer emberen 

segíthetnének ilyen módon, ez a bankszektornak 

legalább 260 milliárd forintos azonnali 

veszteséget jelentene. A frankban ragadók pedig 

a már a felvetés nyomán is elindult forintgyengülés 

okozta veszteséget is el kell szenvedjék.” 

Ez megint nagyon érdekes és nagyon 

tanulságos. Gondolkodjunk egy kicsit együtt! 

Nyilván mindenki nem fogja tudni 

igénybe venni ezt a lehetőséget sem, de 

akadhatnak jó páran, akik azt mondják, 

inkább felvesznek valamilyen forint alapú 

szabadfelhasználású hitelt, amellyel egy 

összegben letudhatják a devizaalapú hiteleiket, 

s onnan aztán nincs árfolyamváltozás 

meg havonta emelkedő részletek, fix 

összeg van forintban és kész. Mindenesetre 

az időnként mesterségesen megmanipulált 

árfolyamkülömbözet kiküszöbölésével 

komoly összegek takaríthatók meg. 

Persze ebben az országban minden és 

annak ellenkezője is elképzelhető, még 

az is megképződhet, hogy a forinthitel 

törlesztőrészlete is változik, mondván, megnövekedtek 

a bank forrásköltségei, vagy 

mondjuk Magyarország kockázati besorolása 

megnőtt. A múltkor a PSZÁF szóvivője 

mesélt egy esetet, ahol a bank közölte a 

határidőre mindig pontosan fizető ügyféllel, 

hogy innentől megemeli a törlesztőrészletet, 

mert az illető leminősült, mint adós. Mire a 

delikvens bevitte az összes csekket, mondván 

ő mindig pontosan fizetett. A bank erre 

sajnálkozását fejezte ki, hogy bizonyára 

valamilyen hiba vagy tévedés történ, aztán 

megvonta a vállát és kiküldött a pofának egy 

újabb levelet, amelyben közölte, hogy pontosan 

ugyanannyival mégis csak megnöveli 

a havi törlesztőrészletet, mint amennyiről 

már az előzőekben szó volt, ezúttal azonban 

arra hivatkozott, hogy megnövekedtek a forrásköltségek. 

Ilyen van? Ilyen van! Legalábbis itt, ebben 

az ún. jogállamban, ahol az igazság helyett a 

gazság és a jog uralkodik mindenek felett. 

Tegyük fel, vettél valamit devizaalapúnak 

nevezett hitelre. A pénzintézet kifizette az 

áru ellenértékét a gyártónak, kereskedőnek, 

te pedig hozzájutottál. A nép egyszerű gyermeke 

pedig nem érti, hogyan is jön ide a 

havonta változó kamatozás, meg árfolyamkülönbözet, 

hiszen a bank egy összegben 

már kifizette a cucc árát, nem havonta fizet 

mindig egy kis darabkát érte az éppen abban 

a hónapban vásárolt devizából. Akkor most 

hogy is van ez? 

De térjünk még vissza néhány gondolat 

erejéig a legújabb mentőötlethez. Erre már 

aszongya az ember, hogy „na, ez már valami!” 

De rögtön felvetődik a kérdés, hogy 

miért nem mindjárt ezzel nyitottak? Hát 

azért nem, mert most is folyik a tesztelés. Az 

A” változat nem talált pozitív fogadtatásra, 

gyűjjön akkó’ a B. A van, a tú, a trí, eksön! 

Hát így megy ez mifelénk Euró Alsómocsoládon, 

a periféria legszélén, a nagyságos és 

fényességes Európai Porta mosókonyháján, 

közvetlenül a cselédlépcső mellett. 

Kimondták az eddig kimondhatatlant: 

A király meztelen! Sőt! Most már – ha 

csak módjával is, de – gúnyolódni is szabad 

rajta. A farkast kiáltók személye az, ami 

igazán megmutatja, hogy elérkezett a „ha 

nem tudod megakadályozni, állj az élére!” 

periódus. Akik eddig istenítették a pénz 

uralmának mindenekfelettiségét preferáló 

neoliberalizmust, most egyszerre azok kezdenek 

beszélni leghangosabban a rendszer 

bukásáról. Nehogy magával rántsa őket. 

A király meztelen, de a gúnyos kacarászások 

közepette jó lesz, ha nem felejtkezünk 

meg arról, hogy a mi seggünk is kilóg a 

gatyából: 

„Magyar Szociális Fórum a Fidesz-frakció 

devizahitel-javaslatáról 

Budapest, 2011. szeptember 9. péntek 


A kormány elé terjesztett új terv a 

devizaalapú hiteltartozás visszafizetéséről 

azoknak kedvez, akik kellő jövedelemmel rendelkeznek, 

a hitelesek többségének azonban 

nem áll módjában egy összegben kifizetni a 

tartozását, sem pedig póthitelt felvenni állami 

segítség nélkül – tartalmazza a Magyar Szociális 

Fórum első reagálása Lázár János bejelentésére. 

A probléma nem pusztán a hitel maga, 

hanem a megélhetéshez és a törlesztéshez szükséges 

jövedelem, azaz a munka – áll a közleményben. 

Amíg a kormány – ígérete ellenére – nem 

biztosítja a megélhetéshez szükséges feltételeket, 

segítenie kell a Hitelkárosultak fizetésképtelen 

többségén úgy, hogy tartozásuk jelentős 

részét a bankok extraprofitjának terhére írja. 

Egy Hitelkárosult emlékeztetett arra, hogy az 

OTP, a 80-as években elengedte tartozásuk 

40-50 százalékát azoknak, akik egy összegben 

azonnal kifizették. További segítség lehet az 

államilag támogatott kamat, hogy az emberek 

fel tudják venni a forint alapú póthitelt, és egy 

összegben kifizethessék a tartozásukat – hivatkozik 

a közlemény a Hitelkárosultak véleményére. 

Az MSZF szakértői kérdésesnek tartják, 

hogy a bankok adnak-e, és milyen feltételekkel 

kölcsönt a devizahiteleseknek. Szerintük 

a forrást magának az államnak kellene előteremtenie 

a forint hitelhez. Erre szolgálhatna 

egy állami kereskedelmi bank, amelynek tervét 

maga a Fidesz is dédelgette. Egy ilyen bank feltőkésítése 

nem volna gond, hiszen forrását első 

lépcsőben az biztosítaná, hogy a teljes állami 

költségvetés pénzforgalma ezen történne. Ez a 

bank kedvezményes (támogatott) kamat mellett 

hitelt adhatna a devizahitel-tartozások 

végtörlesztésére, egyszersmind folyósíthatná 

a most induló újabb lakásvásárlási hiteleket 

is. Mértéktartó ténykedésével ahhoz is hozzájárulhatna, 

hogy a lakáspiacon helyreálljon a 

normális cserearány, az építőipar pedig újra 

fellendüljön – javasolják az MSZF szakértői a 

kormánynak, mielőtt döntene. 

Az MSZF ismét felajánlja szakmai segítségét 

a kormánynak a súlyos emberi és társadalmi 

gond megnyugtató rendezése érdekében 

– áll a közleményben.” 

Ahogyan a fenti közleményből is kitűnik, 

a magyarság inkább minőség, mint menynyiség 

kérdése, s ha egyetlen szóban kellene 

összefoglalni hitvallásunkat, akként fejezném 

ki magamat: LÉLEKBÁTORSÁG! 

Addig is, míg a magyar állam nem nyújtja 

be közkeresetét a bankok ellen, már csak 

azért is, mert a Bankszövetség illetékes fő 

hallja kendje ennek éppen az ellenkezőjét 

hirdeti fennhangon, azt javaslom minden 

érintettnek, hogy pereljen. 

Mondjuk ki most már együtt és hangosan: 

A KIRÁLY MEZTELEN! 



Szász Károly: nem kérdés a hitelszerződések 

szabályossága 

A pénzügyi közvetítőrendszer csak a hitelszerződések 

betartásával maradhat működőképes, 

a szerződések utólagos megkérdőjelezése 

beláthatatlan következményekkel 

járhat – mondta Szász Károly a parlament 

fogyasztóvédelmi bizottságának ülésén. 

A PSZÁF elnöke szerint a devizahiteleknél 

kialakult helyzet valamennyi szereplő 

– állam, bankok, hitelfelvevők, szabályozó 

hatóságok – felelősségét felveti, a megkötött 

szerződések a mindenkor érvényes 

jogszabályok alapján születtek meg, azokat 

megkérdőjelezni nem lehet. A 90 napon túli 

hiteltartozás összege 744 milliárd forint, a 

GDP 2,6-2,7 százaléka, ebből a devizahitelesek 

tartozása 371 milliárd forint, a GDP 

1,2 százaléka – derült ki az ülésen, amely 

egyébként határozatképtelen volt amiatt, 

hogy egyeztetés nélkül hívták össze. 

Arra a kérdésemre, hogy miként kell értelmezni 

ezt a nyilatkozatot ahhoz képest, hogy 

a PSZÁF közérdekű perek soránt indítja meg 

különböző bankok ellen bíróság előtt, 

Dr. Gáll Tamás ezzel kapcsolatosan azt 

közölte, hogy Szász Károly Elnök Úr azzal 

kapcsolatosan kívánt állást foglalni a cikkben 

írtak alapján, hogy lehetséges-e az olyan 

megoldás, hogy bármelyik adós pusztán arra 

hivatkozva, hogy állítja a kölcsönszerződés 

semmiségét, ezt közli a bankkal, majd erre 

tekintettel jogszerűen nem teljesít, azt válaszolta, 

hogy ilyen megoldás nem lehetséges. 

Tehát erre az esetre értendő az a közlése, 

hogy a szerződéseknek utólagosan és 

ilyen módon történő, adósok általi megkérdőjelezése 

nem lehetséges. 

Ezáltal szó sincs arról, hogy Szász 

Károly Elnök Úr a bírósági út igénybevételét 

ellenezné az adósoknak, vagy konkrét 

szerződések törvényességével kapcsolatosan 

állást kívánna foglalni. 

Véleményem egyébként egyezik az Elnök 

Úrnak fenti állásfoglalásával, korábban ennek 

jogi indokát részletesebben ismertettem. 

Természetesen megkérdeztem azt is, 

hogy miként kell értelmezni az ujságcikkben 

közölt adatok közül a GDP-nek hiteltartozás 

összegéhez való viszonyának közlését, erre a 

kérdésre Dr. Gáll Tamás Főosztályvezető Úr 

elmondta azt, hogy a cikknek ezzel kapcsolatos 

részét Dr. Nátrán Roland, a Nemzetgazdálkodási 

Minisztérium pénzügypolitikáért 

felelős helyettes-államtitkára nyilatkozta. 

Annak okát, hogy miként volt lehetséges 

az ujságcikkben ilyen módon történt 

valótlan állítás a PSZÁF Elnökével kapcsolatosan, 

erre választ adni a Fősztályvezeti 

Úr nem tudott. (...) 

Léhmann György 

Siófokon 2011. szeptember 9. napján. 


KÍNOS KISZIVÁROGTATÁS: „A FIDESZNEK IS 

MEGVAN AZ ŐSZÖDI BESZÉDE” 

(Mirkócki Ádám – „aljas” truman? Hű, ez is valami.) 

ORBÁN: NE ARRA FIGYELJENEK, 

AMIT MONDOK 

Két amerikai diplomáciai távirat szerint is 

arról beszélt a 2006-os választások előtt diplomatáknak 

Orbán Viktor, hogy ne figyeljenek 

arra, amit a megválasztásáért mond. A 

WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumokra 

úgy reagált az MSZP: ezek után 

kérdés, mikor mond igazat. Az LMP szerint 

Orbán Viktor kettős játékot játszik évek óta, 

ezzel a hitelessége alapjaiban kérdőjeleződik 

meg. A Jobbik szerint a Fidesznek is megvan 

az őszödi beszéde. 

„Ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, 

hogy visszaállítjuk a nemzet nagyságát, 

a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit 

várhatnak a Fidesz-kormánytól” – jelentette ki 

Orbán Viktor az Egyesült Államok budapesti 

nagykövetségének egy 2008 áprilisi diplomáciai 

távirat szerint, amit a WikiLeaks szivárogtatott 

ki. Az April H. Foley korábbi nagykövet 

aláírásával megjelent, „confidential” (bizalmas) 

besorolású távirat tartalmát az Origo hírportál 

ismertette. 

A távirat szerint Orbán pragmatikus hozzáállása 

aggodalmat okozott vállalatvezetők 

körében is, de az nem derül ki a táviratból, hogy 

milyen cégvezetőkre gondoltak az amerikaiak. 

„[Orbán Viktor] legutóbbi kijelentéseit a versenyképesség 

fontosságáról, az adórendszer 

megreformálásáról és a költségvetési fegyelem 

fenntartásáról üdvözlik a befektetők, de különösen 

a vállalati vezetők aggódva emlékeztetnek 

a 2006-os választás előtti kijelentéseire, 

amikor a választási ígéreteit firtató kérdésekre 

válaszolva biztosította őket arról, hogy ‘hagyják 

figyelmen kívül, amit mondok’ [ignore what 

I say]” – olvasható a táviratban. A dokumentumból 

nem derül ki, hogy kik vettek részt az 

említett találkozón, illetve hogyan szerzett 

tudomást erről az amerikai nagykövetség. 

Őszödi beszéd 

Egy 2006 szeptemberi távirat is idézi egy 

hasonló megfogalmazást Orbántól. Ez a távirat 

Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgása 

után, de az önkormányzati választás előtt 

íródott, Orbán hasonló kijelentést tett különböző 

európai uniós nagykövetek előtt a távirat 

szerint. „Annak ellenére, hogy Orbán hétvégén 

kijelentette, hogy ‘soha nem hazudtam a 

magyar embereknek’, diplomata kollégáink 

tisztán emlékeznek arra, hogy a kampányban 

az európai uniós nagykövetekkel való találkozás 

során azzal biztatott, hogy ‘ne figyeljenek 

arra, amit a megválasztásomért mondok’ [pay 

no attention to what I say to get elected] és 

megígérte, hogy radikális reformokat fog véghezvinni” 

– olvasható a táviratban. A nagykövetség 

azt írta, emiatt sokan – az nincs kifejtve, 

hogy kik – kétkednek abban, hogy Orbán olyan 

helyzetben van-e, hogy az őszödi beszéd megjelenése 

után „megkövezhesse” Gyurcsányt. Az 

nem derül ki egyértelműen, mikor történhetett 

a találkozó, de a szövegkörnyezet alapján a 20 

06-os parlamenti választás előtti kampányidőszakról 

van szó. Orbán 2006. szeptember 

23-án az amerikai CNN-nek adott interjújában 

jelentette ki, hogy soha nem hazudott az embereknek. 

Ezzel Gyurcsány korábbi kijelentésére 

reagált, mely szerint valamennyi politikai párt 

hazudott már – írja az Origo. 

MSZP: Mikor mond igazat Orbán? 

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke emlékeztet: 

míg Orbán egyrészt azt kérte, ne figyeljenek 

arra, amit csak azért mond, hogy megválasszák, 

szinte ezzel egyidőben a CNN-nek 

homlokegyenest mást mondott a jelenlegi 

miniszterelnök. Az MTI így tudósított erről az 

interjúról: „Én sem hazudtam soha az embereknek”. 

Az MSZP szerint ma már pontosan 

tudjuk, tényleg mást tett: egyszerűen nem 

mondott igazat. „Ezek után arra se figyeljünk, 

amikor egy millió munkahelyet ígért vagy a 

devizahitelesek azonnali megmentését? Arra 

se figyeljünk, amikor az egészségügyiek béremelését 

vagy a közbiztonság megteremtését 

ígérte meg? És amikor minden faluba iskolát 

ígért, arra se figyeljünk? A mostani kormányülés 

talán pont jó alkalom arra, hogy őszintén 

elmondja az embereknek, hogy akkor mit 

fog tenni valójában” – áll Mesterházy Attila 

Facebook-bejegyzésében. 

LMP: Orbán Viktor sem jobb a Deákné 

vásznánál 

“Kiderült, hogy Orbán Viktor sem jobb a 

Deákné vásznánál”- ezt Vágó Gábor, az LMP 

országgyűlési képviselője mondta a Népszabadságnak, 

hozzátéve: „Ahogyan Gyurcsány 

Ferenc, ugyanúgy Orbán is belement a 2006-os 

hazugságversenybe, de a 2010-es kampányban 

is ugyanúgy »elfeledte az igazság részleteit«“. 

Vágó szerint teljes joggal mondja ma a magyar 

társadalom, hogy nem erről volt szó, hiszen 

nem az alkotmányos keretek lebontására adták 

a kétharmados meghatalmazást a Fidesznek, 

sem a sokmilliárdos megszorításokra, nem is 

arra, hogy sok év megtakarításait egykét év alatt 

felélje, legfőképpen nem a korrupciós üzelmeknek 

keretet adó jogszabályokra. „Orbán Viktor 

kettős játékot játszik évek óta, mást mond itthon 

és mást mond külföldön, ezzel a hitelessége 

alapjaiban kérdőjeleződik meg” – nyilatkozta 

a lapnak az ökopárti képviselő. 

Jobbik: A Fidesznek is megvan az őszödi 

beszéde 

Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője a Népszabadságnak 

úgy kommentált: „Úgy látszik, 

a Fidesznek is megvan az őszödi beszéde.” A 

radikális politikus szerint nem is lehet azon 

csodálkozni, hogy az elmúlt húsz évben „megfáradt 

pártok” képtelenek őszintén kezelni a 

választókat. „A legdurvább, hogy Orbán előre 

mosakszik a későbbi hazugságokért. Jó lenne, 

ha a magyar politikából kikopna ez a választókat 

becsapó és csak a hatalommegtartására irányuló 

stílus” – fogalmazott Mirkóczki Ádám. 

Forrás: postaimre.com 


BARTÓK II. – NAGY-SZENT-MIKLÓS KINCSE 

Augusztus 15 – én (2011), Nagyboldogasszony 

napján kerül az olvasókhoz 

Kubínyi Tamás második Bartók könyve, 

Nagy-Szent-Miklós kincse címmel. 

„Azt korábban megtapasztaltuk, hogy 

nagy mennyiségű információt dolgoz fel 

élményszerűen, egy eddig nálunk nem létező 

műfajban, amit nevezhetünk ismeretterjesztő, 

történelmi vagy irodalmi munkának, egyik 

sem fedi pontosan a lényeget, mert mindegyiknél 

több. 

- Miként tud ennyi információt feldolgozni? 

– Bartók életét vizsgálva számos érdekességre 

bukkant kutatócsoportom a 

Magyar Médiaszolgálat, amely korábban 

azzal szerzett nevet, hogy a Napkelte című 

propaganda műsorfolyam leállítása előtt 

jó tíz évvel objektív mérési eredményeket 

bocsátott az ORTT és a Műsorszolgáltatási 

Alap rendelkezésére arra vonatkozóan, 

hogy közel tízszeres manipulációs aránnyal 

működik a műsor, ami ezer százalékos torzítást 

jelent egy olyan országban, ahol ennek a 

százada is aránytalanul sok. 

Az állami cégek kifizették a tanulmányokat, 

majd gondosan elsüllyesztették, megakadályozva 

nyilvánosságra kerülésüket, 

szívességet téve a nyolc évig tartó és mind a 

mai napig le nem bontott posztkommunista 

rendszernek. A Médiaszolgálat később az 

Álmos hét könyve hátterében végzett pótolhatatlan 

munkát, amikor összegyűjtötte és 

értékelte a könyvtárnyi szakirodalmat, új 

irányt szabva a könyvírásnak. 

Tudomásom szerint nem jelent meg 

eddig Magyarországon olyan munka, amely 

ekkora háttérre épített volna, és 1150 év 

mulasztását pótolva tárja elénk Álmos nagykirályt, 

a történelmi és mitikus hőst. Az a 

tény, hogy a könyv sikeres, némileg meglep, 

mert alig van jelen a piacon, miután a 

multi- és idegenszívű könyvterjesztés döntő 

részében magam tiltottam meg az árusítását. 

Nincs szükségem a pénzükre, nem engedem, 

hogy a nemzetrontó művekkel az Álmos hét 

könyve közös polcra kerüljön. 

A döntő mértékben liberális hatás alatt 

lévő média és könyvszakma – szándékosan 

enyhe kifejezést használok – különleges ága 

az álnemzeti oldal, amelyet ugyanazok a 

szélsőbaloldali gyökerekből indulók hoztak 

létre, akik a főáramlatot uralják. Velük sem 

vállalok közösséget, sem az előadásaimat, 

sem a könyveimet nem engedem általuk 

népszerűsíteni. 

Egyszerű a próba, ha valaki belép egy 

„nemzeti könyvesboltba”, érdeklődjön a 

munkáim után, azonnal megtudja kivel 

áll szemben. Itt kell említenem azokat az 

áldozatvállaló szakembereket, akik anyagi 

haszon hiányában is vállalják a nemzet szol- 

A II. kötet 

gálatát, mint a Magyar Menedék, vagy a 

Püski könyvesház. Ők tudják, az országalapító 

atyák iránti tisztelet nem szép szavakból, 

hanem cselekvő akaratból áll. 

Az Álmos hét könyve után újra tapasztaljuk 

a válságban vergődő könyvpiac törvényeinek, 

a szerzői- és kiadói iparágnak, és a 

mindenkori olvasói igénynek ellentmondó 

erőfeszítését. 

- Igaz lenne, hogy Bartók Béla mind a hatvannégy 

életévéről könyvet szándékozik írni? 

Talán nem ünneprontás, ha képtelenségnek, 

hamvában holt vállalkozásnak nevezem, 

hiszen ilyen még nem volt sem nálunk, sem a 

világon, és talán nem is lesz... 

– A hírből mindössze annyi igaz, hogy 

Bartók életének első évéről 2010-ben írtam, 

és 2011-ben megjelenik a második, az a 

bizonyos 1882 márciusától kezdődő esztendő 

története, és 2011 őszére előkészületben 

van a harmadik. Azt nem tudom, hogy 

meddig jutok el, mert döntő feltételeiben 

nem tőlem függ, csupán annyit állíthatok: 

ami rajtam múlik, megteszem. Érzem az 

Ön által említett ésszerűtlenséget, ám azt 

is érzem, nem lehet másként. Az Álmos 

sorozat előtt is voltak szirénhangok, mégis 

megvalósult, mert a Magyarság alapvető 

igénye hívta életre. Ma is sokan keresik az 

almoshetkonyve@gmail.com levélcímen, 

ahol minden kufárdíjtól mentesen jut hozzá 

közintézmény és magánember. 

Az Agora Kiadót azért kellett létrehoznom, 

mert megtapasztaltam a nemzeti oldal 

pénzváltóinak éhségét, egyik-másik művemből 

ma is hasznot űznek, úgy árusítják, hogy 

abból egyetlen fillért sem juttatnak, és akkor 

még nem beszéltem azokról a „szerzőtársaimról”, 

akik noha egyetlen betűt sem 

írtak, elsőként léptek mellüket döngetve 

a pénztárhoz. Lelkiismereti kérdés, hogy 

mikor milyen munkába kezdek, és ennek a 

Bartókról szóló döntésemnek most nincs 

vetélytársa. Ha senki nem venné meg, akkor 

ott állnék egy rakás könyvvel, ám ennek az 

ellenkezője igaz, nem tudom olyan gyorsan 

írni, mint ahogy viszik. 

Amerikából is bejelentkeztek, úgy tűnik, 

ott jobban tudják ki volt Bartók Béla és 

miért van szüksége rá a világnak, készül az 

angol fordítás. 

Tizenöt éves kutatómunka után derült 

ki, nem szabad nagyobb léptékben haladni, 

azaz öt-tíz-húsz, vagy akár mind a hatvannégy 

évet egyszerre feldolgozni, mert az 

összes előttem járó ezt tette és nem tudta 

elérni, hogy Bartók Béla az olvasó személyes 

ismerősévé váljon. Könyvbemutató előadásaimon 

Bartók műveit a szerzőhöz híven, 

mégis saját elképzelésem szerint zongorázom, 

esetenként improvizálok az egyébként 

is szabad ám Bartók lejegyzése nyomán 

klasszikus zenévé fagyott darab egyes elemeire. 

A Mikrokozmosz Szabad változatok című 

darabja kiváló példa erre, vagy a Szabadban 

zongoraciklus első tétele, a Síppal-dobbal. 

Bartók szabályosan dobol a zongorán, ritmusai 

a szkíta őszene alaprétegéhez tartoznak, 

elemi erejű, talán ezért is használja oly 

szívesen mind a mai napig a jazz, a rock és a 

világzene. 

A kortárs szerzők sem tudják megkerülni, 

legtöbbjüket évszázaddal megelőzi, 

ezért válik a teljesítményük szubkultúrává. 

Ahol találok egy zongorát, ott bemutatom 

az eredeti darabot és azt az improvizációs 

atmoszférát is, amelyből Bartók a végső változatot 

lejegyezte. A zene születésének pillanata 

közelebb visz az alkotóhoz és egyben a 

Teremtőhöz, kiderül, semmi sem lehetetlen, 

amit igazán akar az ember. 

Miért ne lenne ez a könyv is olyan, amilyennek 

szeretném? 

Arról a MAGYARRÓL van szó, aki nemzetünknek 

a legnagyobb elismerést vívta 

ki Japántól Nyugat-Európán át Amerikáig, 

noha itt, a csonka-Magyarországon még azt 

sem tudja százból száz megkérdezett, merre 

keresse a szülővárosát, Nagyszentmiklóst. 

Ezen most változtatunk, mert mindannyiunk 

múltjáról és közös jövőjéről van szó. 

A párhuzam Bartók élete és a nagyszentmiklósi 

kincs között adódik abból, hogy 

mindketten kötődnek a városhoz. 

- Mi más köti össze e két leghíresebb „márkánkat”? 

– A Nagy-Szent-Miklós kincse című 

második Bartók könyvem címadója az a 


izonyos huszonhárom aranytárgy, amelyet 

kétszáz éve Bécsben őriznek előlünk, és a 

biztonságos történelemhamisítás kedvéért 

még felirattal is ellátták: „Óbolgár lelet”, 

holott magyar rovásjegyek bizonyítják a 

hovatartozását. A kutatás során kiderült, 

valójában a kincs lényegesen több tárgyból 

állt, egy részét ellopták, széttörték, beolvasztották, 

ám van olyan aranykereszt, melyre a 

Médiaszolgálatom talált rá egy kolostorban. 

Hál’Istennek kiváló munkatársaim vannak 

a közintézményekben, a finnugor dogmát 

hangoztató akadémián ugyanúgy, mint 

a politikai véleményadatokat feldolgozó, 

vagy vallástörténettel foglalkozó hivatalban. 

A személyük titkossága garancia arra, hogy 

a cenzorok ne tudják befolyásolni egyetlen 

munkámat sem. Első kézből kapom az adatokat, 

ennek hátránya, hogy a könyveimet 

azok az intézmények és az a média veszi 

totális hallgatási blokád alá, amelynek két 

urat szolgáló munkatársai a lelkiismeretük 

szavát követve keresnek meg. Közben megy 

a butítás, olyan könyvek kapnak ingyen 

reklámot, amikkel a billegő ágyamat sem 

támasztanám ki. 

– Beszélt egy különös keresztről... 

– Az a bizonyos kereszt a Médiaszolgálat 

által bizonyítottan Nákó grófnak az ajándékaként 

került Bezdinbe, aki a Nagyszentmiklósi 

kincs első gazdája volt, Észak-Torontál 

vármegye kegyura. A gyönyörű keresztet 

a császári kincstárral egyeztetve emelték ki 

a kincs-együttesből, mert az alapkoncepcióval, 

miszerint pogány bolgárok kincsére 

leltek, nem volt összeegyeztethető az ősi 

kereszt. Máris ott vagyunk az ezer évvel 

ezelőtti és a jelenkori legnagyobb bajunknál, 

hogy a nyugati kereszténység nem pogány 

hitről térített meg bennünket, hanem mi 

magyarok bizonyíthatóan magunkkal hoztuk 

azt az ősi kereszténységet, amely Jézus 

eredeti tanításaihoz sokkal közelebb áll. 

E hit gyakorlása a napi életben a Magyarság 

régi-új evangelizációja, megmaradásunk 

legfőbb záloga. 

– Napi tevékenysége során aktuálpolitikai 

kérdésekről fogalmaz határozott véleményt a 

tévéműsoraiban és úgy beszélget a nézőkkel, 

hogy álláspontjukat érveivel befolyásolja. 

Az írói személyisége miben különbözik? 

– Ugyanarról a kérdésről van szó, akár 

Álmossal, akár Bartókkal, akár napi ügyekkel 

foglalkozom: Magyarország összeomlás 

előtt áll, és csak a legnagyobb körültekintéssel 

és összefogással menekülhet meg. A 

világerők végigrontanak rajtunk, legyen az 

háború, kommunizmus, forradalom vagy 

kapitalizmus, sok kollaboráns akad, aki 

személyes hasznát véli megtalálni, amikor 

a magyarság legszentebb érdekeit elárulja, 

észre nem véve a júdáspénzként dobott 

anyagi javak elértéktelenedését, hamuvá 

válását a hazavesztésben. 

Előbb lélekben kell készülnünk! Ha sikerül 

elérnünk, hogy a nemzet kovászának 

tekintett MAGYARSÁG – így, nagybetűvel 

– megérti a veszélyt, akkor megmenekülhetünk. 

– Sokan ébrednek és keresik a kiutat... 

– A Duna tévénél évekkel ezelőtt folytatott 

Agora című történelmi műsorom 

legfontosabb adásait nem csupán a korábbi 

tolvajok, hanem a mostani új vezetés is 

tiltja, hasonlót pedig egyetlen más televízió 

sem vállal. Meg kell értenünk, a történelem 

a politika totális felügyelete alá került. A 

„totális” ebben az esetben a magyar politika 

szolgalelkűségét, idegenszívűségét is jelenti. 

Ötszáz éve tartó szabadságharcainkat 

kell folytatnunk a mindennapokban, létrehozva 

azokat a kis- és nagyobb közösségeket, 

klubokat, tévéműsorokat, melyekben 

alapvető sorskérdéseink cenzúramentesen 

kerülnek majd napirendre. Sajnos a témakörnek 

vannak kufárjai, ismerek olyan előadót, 

akik mást sem tesz, mint keresztény 

gondolatokkal járja az országot, kitöltve az 

információs vákuumot, miközben a legalacsonyabb 

sorba taszított Magyarság utolsó 

filléreit kiénekelik tandíj, és oktatási segédanyag 

címén. 

Tervezek ősztől egy olyan fórumot, talán 

szabadegyetemet, amely nem szed tandíjat 

és nem sanyargat pszichoterrorral. Az is 

jellemző az említett körökre, hogy egymás 

ellen gyűlöletet szítanak a jámbor tagságban, 

segítői helyett akadályozóivá válnak a 

nemzeti összefogásnak. 

– Olyan világban élünk, ahol a közpolitika 

az államadósság lefaragását tette a legfontosabb 

helyre, az egyszerű és lelkiismeretes polgár 

pedig azt nézi, miként tudná saját vagyonából 

visszafizetni azt, amit Rákosi, Kádár, Fekete 

János, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai és a többi 

elvett... 

– Nagy hiba, hogy az elöljáró és példaképként 

szolgáló elit nem nevezi néven a 

legnagyobb ellenfelét, ami nem az államadósság, 

hanem a nemzetfogyás. Az anyákat 

ilyen körülmények között kivételes támogatásban 

kellene részesíteni, megszüntetve a 

függőséget, ami férjhez, apához, anyához és 

másokhoz köti őket a gyermeknevelésben. 

Tévedés ne essék, nem gyengíti, hanem erősíti 

a családot, ha az anyaság megfelelő megbecsülésben 

részesül. 

A minimálbér kétszerese – két lélek 

minimálbére – az a legkisebb összeg, ami 

elvárható az anyaság megbecsüléseként. A 

hatalom, ha kufárokat és uzsorásokat tesz 

fontosságban édesanyák elé, olyan pénzváltóvá 

válik, akit Jézus már egyszer kikergetett 

a templomból. A történelem során számtalan 

változatban megismétlődött, tehát most 

sem lehet másképp: ki a kufárokkal! 

– Milyen kényes, vagy vitatott kérdések 

merültek fel a Bartók élettörténetből? 

– A második Bartók könyv idején folyt 

a tiszaeszlári per, melyen a hazugság máig 

tartó korszaka alapszik, ezért óhatatlanul 

ezzel is kellett foglalkoznom. Bemutatom 

a jelenséget befolyásoló véleményalkotás 

nélkül, hiszen a következményeket a bőrünkön 

tapasztaljuk. Olyan történelmi dokumentumokat 

is bemutatok, melyek Avram 

Jancunak a Magyarság ellen tömeggyilkosságokat 

elkövető román „hősnek” a tevékenységét 

láttatják. Ez szintén tiltott a mai 

Magyarországon, pedig nélküle a jelenünket 

meg sem érthetjük. Az a tény pedig, ahogy 

a Bartók család kötődik a legcsodálatosabb 

„arab” – valójában szabír lovakhoz, több 

mint jelképes. 

Már az első könyvben elkezdtem bemutatni, 

ahogy a nagyapa serdült fiát küldi 

Arábiába e különleges lovakért, ahol idősb 

Bartók Béla – a zeneszerző édesapja – halálos 

betegség árán teljesíti küldetését. Az életáldozat 

történelmi példái mindnyájunknak 

lehetőséget adnak a legfontosabb kérdések 

végiggondolására: kik vagyunk?, honnan 

jöttünk?, hová tartunk? 

A pontosabb térlátáshoz szükséges a 

múlt alaposabb ismerete, mert ahány esztendő 

mögöttünk, ugyanannyi előttünk. 

Bartók szellemének szavatossága nem egy 

nemzedékre szolgál, a kezdet kezdetétől, 

ősi szkíta-hun-avar gyökerektől vezet a jelen 

tudatos vállalásáig. Azzal az angyali tudással 

szemben pedig nem lehet semmiféle pusztító 

világerőt állítani, mert a Magyarság 

bukásában is diadalmas, leszármazottaiban 

győzedelmes. 

Ahogyan az ima transzcendenciája képes 

a sorstragédiát térben és időben megváltoztatni, 

úgy az ügyünkkel törődés alkalmassá 

teszi az utódot a más módon leküzdhetetlen 

akadály hasznosítására. Az Isteni Tervben a 

sorstehernek különös szerep jut: általa válik 

erősebbé és jobbá az ember”. 

* 

(Marosics Tamás) 

A „BARTÓK II. NAGY-SZENT- 

MIKLÓS KINCSE” című ezen kiadványt 

azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik 

remélhetőleg az I. kötetet már ismerik, és 

ennek a kötetnek a forgatásával párhuzamot 

kívánnak vonni Bartók élete és a nagyszentmiklósi 

kincs között, hiszen mindketten 

ugyanahhoz a városhoz kötődnek, és mindkettővel 

ismerkedni akarnak az alábbi fejezetcímeket 

tartalmazó, igen tetszetős kivitelű 

könyvnek a tanulmányozásával. 

AZ ARANYKINCS; NÁKÓ GRÓF; A 

GRÓFNÉ; ALTATÁS; A RIPACS; SZENT 

EDÉNYEK; MARCI ÉS MISKA; TORMA 

ZSÓFI; SZENT HELY; CINCÁROK; 

SZABADSÁG; AZ ÁNTIVILÁG. 


CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA ERDÉLYBEN 

Az alábbi levelet úgy kaptuk, amit ez 

úton közre is adunk. Talán egyszer nálunk is 

megvalósul. (NIF) 

Elég sűrűn járok Erdélybe, és ottani cigó 

tapasztalataimat szeretném megosztani 

Veletek.. 

A csíki területet járom rendszeresen, 

számos ottani barátom véleménye azonos 

ebben a kérdésben. A cigók szisztémája 

nagyban azonos a magyarországival, viszont 

az ottani „kezelési módszerek” sokkal ésszerűbbek, 

és célravezetőbbek, mint nálunk. Az 

eredményt ott is az összetartás hozta meg, – 

mármint a székelyek összetartása – és következetessége 

a parazitákkal szemben… 

Minap történt egy kis csíki faluban, hogy 

jártunkban-keltünkben többször is belebotlottunk 

a helyi önkormányzat teherautójába, 

mely a cigány portákon végig haladva, 

itt is ott is „letett” egy kupac tüzelőt. 

Kérdeztem helyi barátomat, hogy mi ez? 

Mire mosolyogva elmondta, hogy 

tudod… nálunk más a cigányok segélyezése, 

mint nálatok. Itt pl. pénzt egyáltalán nem 

kapnak, csak ha családi szinten 180 nap munkaviszonyt 

fel tudnak mutatni. A 180 napot 

összehordhatják többen egy háztartásból, 

de ez a minimum követelmény, hogy egyáltalán 

kaphassanak valamit. Így aztán amikor 

az idénymunkák elkezdődnek a földeken, a 

cigók szépen elindulnak napszámba, mint a 

többi rendes, dolgos emberke, és a cselekvőképességüket 

kiélik a földeken. 

Ott nincs tele a kocsma, léhűtő, 

segílykéből játékgépező, késelő cigányokkal, 

hanem a kocsma a falusi kultúra, beszélgetős, 

társadalmi színhelye ma is, ahogy rendesen 

volt. A székelyek bölcsessége megmutatkozik 

abban is, hogy a cigók életmódját nem 

csak tétlenül szemlélik, hanem annak sajátosságaiból 

le is vonják a helyes következtetést, 

és nem engednek teret a szélsőséges, 

deviáns, agresszív megnyilvánulásoknak. 

Például, ha a cigány elköti a székely ember 

biciklijét a templom elől, akkor a székely 

ember 3-4 vagy 5-10 -, amennyi szükséges 

– komájával bemegy a cigány portájára. A 

minimum az, hogy elhozza a biciklijét, de 

ha szükséges, úgy elverik a cigányokat, mint 

szódás a lovát. 

Halmazati büntetésként feljelenti, 5-10 

tanúval alátámasztva) és elmegy a „híre”, 

hogy a cigány lopott a székely embertől, 

aminek következtében a székelyek olyan terrorba 

részesítik az érintett családját, hogy az 

eget is nagybőgőnek nézik. 

Alap, hogy munkát senkitől se kap, ugrik 

a 180 nap, nulla segély. Ennyi. Lehet cihelődni. 

Tetszik a polgármesterek hozzáállása is. 

Mivel a falu pénzéről és adójáról van szó, 

nem engedik azt elherdálni. Az említett 

tüzelő szállítmány is a segélyezés része volt, 

de barátom szerint akár naponta is kaphatnak 

valamit a cigók, de szigorúan csak természetben. 

Egyik nap kenyér, másik nap 

cukor-liszt, harmadnap egy zsák pityóka, 

utána meg beváltható tej, tészta, vagy konzerv 

jegy. Pénz nuku. Pénz akkor van, ha 

dolgoznak. Az önkormányzat is ellátja munkával 

a cigókat, és azok szorgalmasan festik 

is az iskolát, takarítják az árkokat, gereblyéznek 

a templom kertben, amiért persze fizetést 

kapnak, és egy igazolást a kiskönyvbe, 

hogy aznap dolgoztak. A pénzből kifizetik 

a villanyszámlájukat, mint más tisztességes 

ember. Saját szememmel láttam, hogy 

a helyi cigók lovakat tartanak, szekerekkel 

bér fuvaroznak, és használják a kerti potytyantóst. 

Alapvetően másként néznek ki, mint az 

itteni züllött fajtársaik. Nem mondom, hogy 

„tiszta udvar, rendes ház”, de legalább nem 

ér derékig a sz@r a portájukon. 

Amit még tapasztaltam, hogy a megfelelő 

bánásmód miatt, sokkal udvariasabbak, 

például tudnak köszönni, ha bemennek 

barátom boltjába, és lássatok csodát, nem 

mernek a boltban lopni!!! Az egész faluban 

2-3 élelmiszerbolt van, a kapott jegyeket 

ezekben lehet beváltani. Kivéve, ha tolvaj az 

illető. Egyébként lehet sétálni a szomszéd 

faluba 5-8 kilométert, de ha ott is kitelik a 

becsület, akkor gáz van. 

Persze a boltosok is összetartanak. 

A polgármesterek pedig beérik az adott 

szóval, hogy a cigó a kajajegyért nem fog 

mást kapni, csak azt ami rája vagyon írva. 

Nagyon tetszik ez a rendszer. Tetszik, 

mert értelmes. Tetszik, mert igazságos. Tetszik, 

mert humánus. Tetszik, mert láthatóan 

eredményes. Láttam a cigánygyerekeket 

suliba menet. Hógolyóztak a többiekkel. 

Láttam cigányt templomba menni. Láttam 

karácsony előtt, ahogy a tüzelős kocsi 

karácsonyfát dobott be minden portára. 

Magyarnak, cigánynak egyaránt. 

Ott ezt is megoldották. Tellett rá. Mert 

nem hagyják, hogy ellopják a köz vagyonát. 

Látom az összetartás erejét, és látom az 

egészséges életösztönt, hogyan rendezi okosan, 

tevékenyen egy közösség az életét. Látnám 

nálunk is. Példának biztos, hogy nem 

rossz. 

Ha már mi vagyunk itthon 1-2 ezer éve. 

És ha belegondolsz…, ha sikerül átnevelni 

ezt a nem kis réteget, lehet, hogy a nyugdíjadat 

is kitermeli, de ha nem, legalább nem 

pocsékolja el. 

Forrás: Nemzeti Hírháló 


SZEMBESÜLNI A VALÓSÁGGAL! 

Balog Zoltán a középosztály elcigányosodásáról beszélt a Standardnak 

A Der Standard osztrák liberális lap Balog Zoltán felzárkózásért 

felelős államtitkárral készített interjút “Átengedjünk-e hetven 

százalékot a Jobbiknak?” címmel. 

Ha “nem adunk a romáknak rendes munkát és képzést, 

akkor nem lesz, aki fizesse a nyugdíjunkat” – mondta az államtitkár 

a Standardnak. Mint elmondta: egy cigány családban 

átlagosan 2,2 gyermek van, míg a nem roma családokban 1,2. 

Tíz év múlva lesznek olyan nagyobb területek Magyarországon, 

ahol minden második gyermek roma lesz. 

Balog arra figyelmeztetett, hogy a népesség 7 százalékáról 

van szó, amely szinte mélyszegénységben él, és ha ez a helyzet 

robbanáshoz vezet, létrejönnek a szegények és a gazdagok gettói 

Magyarországon. Balog beszámolt a kormány által alapított ösztöndíjról, 

amelyet eddig 6849 gyerek kapott meg. Beszélt a közmunkaprogramokról 

is, amelyekbe 10-20 ezer romát vontak be. 

A gyöngyöspatai események kapcsán Balog Zoltán felhívta a 

figyelmet arra, hogy ma már komoly büntetéssel fenyegetik azokat, 

akik egyenruhában a kisebbségek ellen akarnának fellépni. A 

jelenlegi helyzethez, mint mondta, hozzájárult a szocialista ipar 

összeomlása, amelynek nyomán 1,5 millió munkahely szűnt meg. 

“Az elcigányosodás azt jelenti ma Magyarországon, hogy 

a középosztály egy része szociálisan viszszasüllyedt 

– a romákhoz. Rivalizálás van 

már a szegénységben is” – mondta. Balog 

szerint meg kell érteni az elszegényedett 

rétegek helyzetét és haragját, mert ha nem 

segítenek rajtuk, ellene fordulnak mindenkinek, 

akiről úgy gondolják, hogy felelősek 

a rossz helyzetükért: az állam, a romák, a 

bankok ellen vagy éppen a “zsidó-bolsevista 

világösszeesküvést” okolják majd a 

bajokért. 

Balog rámutatott, hogy egy felmérés 

szerint a magyarok 70 százaléka elutasítja a 

romákat. “Osztozzon az összes párt 30 százalékon 

és a maradék 70 százalékot engedjék 

át a Jobbiknak?” – fogalmazott az államtitkár. 

“A nyugati médiában nem fogják fel, hogy a 

rasszista előítélet nem egy velünk született 

tulajdonság, hanem társadalmi folyamatok 

eredménye”. 

Az államtitkár cáfolta, hogy “kormánya ellenségként 

tekintene a nyugati sajtóra”. “Ellenkezőleg, 

mi váltunk az úgynevezett nyugati sajtó ellenségképévé. 

Számtalan vita után persze visszahúzódunk, 

és azt mondjuk, ők úgysem értenek meg minket.” 

Balog Zoltán elmondta, hogy a kommunista 

időkben illegálisan olvasta a Neue Zürcher Zeitungot 

(NZZ), ahonnan a lengyelországi eseményekről 

is tájékozódhatott. “Azt mondtam: ez a független 

tudósítás”. Most viszont úgy látja az államtitkár, 

hogy “az egykori kommunisták, valamint azok gyermekei 

és unokái az állítólagos liberálisokkal fognak 

össze, s a Standarddal, az NZZ-vel és a Süddeutsche 

Zeitunggal együtt ágálnak azok ellen, akik 20 évvel 

ezelőtt Magyarországon a demokráciáért és a kommunizmus 

ellen harcoltak”. 

Forrás: MTI/Index 


LELEPLEZŐ A LÍBIA ELLENI NYUGATI 

ÖSSZEESKÜVÉSRŐL 

2011. október 6-án egy különleges műsort 

mutatott be a szíriai televízió Thierry 

Meyssan íróval, a Réseau Voltaire politológiai 

központ elnökével. Meyssan elmesélte a 

líbiai mun-kája során szerzett tapasztalatait, 

mint újságíró érkezett oda, hogy objektív 

képet alkos-son a történtekről. Íme, a története: 

Észrevettem, hogy azok az események, 

amelyekről mindenki beszél, valójában meg 

se történtek. Nem volt Kadhafi ellenes forradalom, 

más történt... 

10 évvel ezelőtt született a Líbia elleni 

háborúról a döntés, és így az nem lehetett 

kapcso-latban a nemrégen lezajlott arab 

tavasz eseményeivel. Nem sokkal szeptember 

11-e ese-ményei után, pontosabban 

4 nappal később, a Bush kormány Camp 

David-ben határozta el, hogy 7 ország ellen 

indít támadást sorban Afganisztán, Irak és 

végül Irán. Erről ké-sőbb William Clark, 

korábbi NATO tábornok tájékoztatott, aki 

ellenezte a tervet. 

Az elkövetkezendő években a líbiaiak 

tárgyalásokat folytattak Washingtonnal, 

meg-egyezésre törekedtek, el szerették 

volna kerülni a háborút. De ez a részükről 

hiba volt, mivel az USA legfőbb követelése 

az volt, hogy megállapodjanak Líbiában, 

saját katonai bázist hozzanak létre, hogy 

innen terjeszkedhessenek tovább Afrikában. 

Emlékezzünk, 2003-ban Bagdad eleste után 

nagyon erős nyomás nehezedett Líbiára. 

Akkor Kadhafi nyitottabbá tette az országot, 

tárgyalásokat kezdett Washingtonnal, elfogadta 

az ameri-kaiak gazdasági feltételeit, 

hogy csökkentse a feszültséget a kapcsolatukban. 

De az USA továbbra is készülődött 

mindkét ország Líbia és Szíria egyidejű 

megtámadására. Az igaz, hogy Szíria helyzete 

más volt, olyan nemzetközi egyezményekkel 

rendelkeztek, melyek biztosították 

a védelmet. Mi is történt? 

Washington Franciaországhoz és Nagy- 

Britanniához fordult, hogy ezek az országok 

legyenek a vezetők a Líbia elleni harci 

cselekményekben, mivel Obama nem tudta 

volna elfogadtatni az amerikaiakkal az újabb 

háborút... 

Líbiában Kadhafi a lakosság komoly 

támogatásával rendelkezett. Sok emberrel 

talál-koztam, akik hagyományosan Kadhafi 

ellenzői közé tartoztak, de a hazaszeretetük 

Kadhafi mellé állította őket a NATO agreszsziójával 

szemben. Július 1-én Tripoliban 

ha-talmas tömegtüntetés zajlott le. Míg a 

város lélekszáma 1,5 millió volt, addig a 

megmoz-duláson 1,7 millióan vettek részt, 

vagyis mindenhonnan érkeztek emberek, 

hogy támogassák a kormányt a NATO elleni 

harcban. 

Továbbá, láttam azokat a bűntetteket, 

melyeket az úgynevezett felkelők követtek 

el. Igazából ezek nem voltak felkelők, hanem 

főleg külföldi zsoldosok. A Kadhafi ellen 

fegyvert fogó líbiaiak elég kevesen voltak. 

A felkelők zöme amerikai és izraeli fegyverekkel 

felszerelt zsoldos. Rajtuk kívül komoly 

jelenléttel bír az Al-Kaida. Líbiában már régóta 

befolyásos szervezettel jelen van az Al- 

Kaida, Irakba szállították a harcosokat. Ők 

a szélsőséges erőszak hívei. Mikor a falvakat 

támadták (pontosabban először a NATO 

erői, majd utánuk következtek az Al-Kaida 

harcosai), kábítószer hatása alatt szörnyű 

tetteket hajtottak végre. Levágták a férfiak 

fejét, a nők mellét, és mindezt nyilvánosan, 

minél több szemtanú előtt, hogy félelmet 

gerjesszenek. Elkergették a lakosságot, így 

ter-jesztették tovább a Bengáziban megalakult 

tanács hatalmát. Líbia nem igazán népes 

or-szág, alig 6 millió a lakosság száma, és 

közülük 2 millió hagyta el az otthonát. 

A külföldi újságírók munkájáról csak 

egyet tudok mondani: mind barátian hazudtak. 

Ők a nagy médiák riporterei BBC, 

СNN, France-24, France-TV (az Al-Jazeera 

még nem volt jelen, nem engedték be). 

Általában az akkreditációt kapott televíziós 

csoportok két főből álltak a riporterből és 

az operatőrből, de ide hárman, négyen, sőt 

még heten is érkeztek, és egyértelmű volt, 

ők nem csak újságírók, kigyúrt emberek 

jelentek meg, az alkatuk alapján inkább jól 

kiképzett katonák lehettek, de mind újságírói 

igazolvánnyal rendelkez-tek Láttam, 

hogyan készítették a hazugságokat. A líbiai 

kormányban éles viták folytak arról, hogy 

mit tegyenek ezekkel az emberekkel. Dr. 

Shakir, vezető líbiai újságíró, és mások is azt 

javasolták, hogy ki kell őket utasítani, míg 

Saif al-Islam Kadhafi úgy vélte, ha kitessékelik 

ezt a társaságot, akkor a líbiai eseményekről 

egyáltalán nem fognak hírt adni, és az 

agyonhallgatás alatt mindenkit kiirtanak... 

Én úgy gondolom, hogy ez súlyos hiba 

volt. Amikor arról vitatkoztunk, hogy ki lehet 

az igazi, és ki a hamis riporter, én elkezdtem 

az interneten keresgélni és kiderült, hogy igaziak 

csak a kamerák előtt szereplő riporterek 

voltak, a többiek katonák. Amikor a lí-biai titkosszolgálat 

elkezdte a sajtóközpontban dolgozó 

összes újságíró elektronikus leve-lezését 

vizsgálni, hihetetlen dologra bukkantak: még 

az igazi újságírók is jelentettek a MI-6-nak, a 

francia titkosszolgálatoknak, a Moszadnak, 

vagyis mindenki ügynök volt. 

Líbia titkosszolgálata elfogott egy meghökkentő 

dokumentumot egy egyszerű 

tudomá-nyos értekezés-szerű anyagot, amit 

az Aegis magán katonai vállalat (az amerikai 

Black-water angol megfelelője) adott 

ki. Ebből kiderült, hogy az összes újságíró 

egy csoportot alkot, és együtt dolgoznak. A 

tanulmányból, többek között, kiderült, hogy 

amikor az ame-rikaiak elindítják a támadást, 

Tripolit lerombolni, 3 órával azelőtt minden 

újságírót el kell távolítani a líbiai fővárosból, 

különben Kadhafi túszként tarthatja őket. 

Létezett egy kiürítési terv, miszerint az Aegis 

rendelkezett egy titkos bázissal Tripoliban 

és a török titkosszolgálatok segítették volna 

az evakuációt. Az összes újságírót a kikötőbe 

vitték volna, onnan egy NATO hadihajóra 

és mindezt pontosan órával a Tripoli elleni 

fő támadás előtt... 

TUDATBAZIS.HU 

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA 

Néhány tény (amit a média soha nem közölt) a „vérszívó szörnyeteg diktátorról” Kadhafiról, aki „terrorizálja” a saját embereit és Líbiát. 

Kadhafi uralma alatt: A líbiai állampolgárok kamatmentes hitelt kaptak. A diákok az átlag fizetését kaphatták annak a szakmának, amit 

tanultak. Ha valaki nem kapott munkát, az állam teljes fizetést adott neki, mintha dolgozna. Új házasok öröklakást vagy házat kaptak 

ingyen. A világ bármely egyetemére beiratkozhatott valaki, az állam fizetett neki 2.500 eurót, plusz teljes ellátást, és egy kocsit. A kocsikat 

gyári áron lehetett megvásárolni. Egy liter benzin a háború óta megduplázódott. Átszámítva 10 forint helyett most 20 forintba kerül. 

Líbia nem tartozik senkinek egy centtel se. Nincs adóssága. Ingyenes az oktatás és az egészségügyi ellátás. A lakosság 25%-nak egyetemi 

végzettsége van. Az utcákon nem voltak koldusok és hontalanok (legalábbis a bombázásokig). 15 cent egy kenyér. 

Nem csoda, ha az USA és más kapitalista országok nem szeretik Líbiát. Kadhafi nem egyezett bele az IMF és a Világ Bank magas kamatú 

hiteleibe. Más szóval, Libia független volt! Ez az igazi oka a Líbia elleni háborúnak. Lehet, hogy Kadhafi diktátor, de ez nem az USA dolga! 


A MAJA FŐSÁMÁN NYILATKOZATA 2003-BÓL 

(Az alábbi idézet egy 2003-ban Guatemalában 

készült maja- riportfilmből való. A 

filmet Magda Wimmer készítette. A címe: A 

maják, az idő és a visszatérésük.) 

Az idézet – a nyilatkozat óta 

eltelt idő ellenére – aktuális, 

kitűnő összefoglalását adja 

helyzetünknek, a megoldásnak, 

illetve az előttünk álló 

feladatoknak. 

A ma elnyomásban élő 

guatemalai maja leszármazottak 

fősámánja ezt 

nyilatkozta: 

“ Fájdalmat érzünk, 

mert: a gyerekeiteknek 

nem engeditek meg, 

hogy egyéniek legyenek. 

Az iskolában, a Tv-ből, és 

a társadalomból azt tanulják, 

hogy ők középszerűek, 

hogy egyformán kellene 

viselkedniük, és hogy nincs 

mit megosztaniuk egymással. 

A nők nálatok nem használhatják 

a kreatív erejüket, műanyagba kell 

öltözniük, amitől a pórusaik nem tudnak 

lélegezni többé. Denaturált (természetességétől 

megfosztott) ételeket kell készíteniük, 

és a főzéshez életölő sugarakat kell használniuk 

a tűz erős hője helyett. 

A vallás azt mondja nekik, hogy csendben 

kell maradniuk. De amikor a nők ereje 

legyengült és beteg, akkor az egész társadalom 

beteg lesz. 

Mindez azért történik, mert a társadalmatok 

az „egyre jobbat és egyre többet” 

törekvés destruktív alapjára épül. Ezért cserébe 

az életeteket adjátok – addig dolgoztok, 

amíg össze nem estek. 

Az őseink azt mondták nekünk – eljön 

majd egy időszak, amikor a Föld nagyon 

megbetegszik, és a karmok nyomai mindenhol 

láthatóvá válnak. A folyók olyanná 

válnak, mint a sűrű, sötét slejm, tele szeméttel 

és méreggel, a levegő pedig tele lesz 

szennyel és a légzés nehézzé válik. Testvéreink 

a fák bele fognak halni ebbe, és a Föld 

nem lesz többé képes az öntisztításra, mert 

a szennyezett eső leblokkolja a pórusait. 

Ez lesz az az időszak, amikor a madarak le 

fognak hullni az égből, a halak felfordulnak 

a víz felszínére, és az egész természet teljes 

agóniában lesz. 

Ez az az idő, amikor a maják, és a Föld 

őslakosai újra elkezdenek beszélni, azért, 

hogy segítsék a bolygónkat és az emberiséget 

a túlélésben. 

Mi, az ősi emberek most visszatértünk, 

itt vagyunk, mert az őseink hívtak minket – 

a mi őseink és a tietek. A figyelmeztetések 

eszközét hozzuk. De nem azért, hogy felszítsuk 

a bizonytalanságot, és a félelmet. Ez egy 

meghívás arra, hogy letegyük a félelmeinket. 

Ezért a legfontosabb figyelmeztetésünk ez: 

Ne félj, maradj kívül a félelmeiden! Mert 

amikor félelemben élünk – félünk a gyerekeinktől, 

a munkánktól, a világ végétől – 

akkor nem tudjuk megváltoztatni a Földet. 

A félelem a Földünk és az emberiség jelen 

helyzetének az oka. Elveszi a fény melegítő 

sugarait, és akkor minden elkezd kihalni. 

A világ hanyatló állapotban van. De a 

legtöbb ember nincs tisztában ezzel, és nem 

akar foglalkozni a mindenhol felbukkanó 

változásokkal. Ez katasztrófához vezet. Most 

az a fontos, hogy mindannyian minden 

irányból összefogjunk, azért, hogy megtaláljuk, 

hogyan tudunk új módon viszonyulni 

önmagunkhoz, egymáshoz, a Természethez, 

a Földanyához, az állat társainkhoz, és 

a növényekhez. Mi, a maják és más őslakos 

testvéreink most visszatérünk, mert a nagy 

bölcsesség hívott minket. Kívánjuk, hogy 

a figyelmeztetésünk mélyen behatoljon az 

emberiség sejtjeibe. 

Ezért hallgassátok meg az üzenetünket: 

A nagy átalakulások időszakát éljük, 

amikor gyakran érzünk káoszt és instabilitást. 

Eljött az idő, melyben néhány nagyon 

nehéz és fontos döntést kell meghoznunk. Az 

emberiségnek megvan a választási lehetősége 

arra, hogy melyik irányba akar menni. Egy 

útkereszteződésben vagyunk. Hosszú ideig 

rossz irányban mentünk, ahol elvesztettük 

az egyensúlyt. Mégis mindig megvan a 

választásunk, hogy melyik irányban 

akarunk továbbmenni. 

Most egy nagyon felgyorsult 

időben élünk, és a mindennapok 

hektikus irama irányítja 

az életünket. Ugyanígy 

kezeljük a Földanyát. Egy 

ellenőrizetlen felgyorsuló 

spirálba helyeztük 

őt. Minél nyugtalanabbak 

vagyunk egyénileg, 

annál nyugtalanabbá 

válik ő is – mivel ő is 

olyan, mint mi – egy 

szépséggel és intelligenciával 

rendelkező lény. 

Meg kell állítanunk a 

szennyezést, és mindenekelőtt 

a saját negativ gondolatainkkal, 

félelmeinkkel, és 

aggódásunkkal létrehozott szenynyezést, 

mert az egész bolygónkat 

egy szemétdombbá változtattuk ezekkel. 

Ugyanis a gyárak, a szemét, a halott folyók, 

a megbetegítő élelmiszerek, csupán a belső 

szennyeződéseink látható külső megjelenései. 

Amikor abbahagyunk szeretni, akkor 

beszennyezzük magunkat, és a cselekedeteink 

és gondolkodásunk besötétül, és lepusztítja 

a tiszta levegőt amit belélegzünk. Ez az 

oka a Föld jelenlegi helyzetének. 

Az időjárási mintázatok megváltozása 

a radikális változás tiszta jele. Teljesen ki 

fog billenni az egyensúlyból, és szélsőséges 

hőmérsékletek lesznek. Az esőzések is jelentősen 

meg fognak változni. Amikor látjuk 

ezeket a jeleket, akkor valóban el kell kezdenünk 

cselekedni. 

Ha ezekben az években az emberiség 

úgy dönt, hogy ugyanúgy folytatja tovább, 

és nem kezd el változtatni, akkor a Föld 

elpusztul. Ez a folyamat már elkezdődött, és 

tovább fog folytatódik: áradások és szárazságok 

fognak jönni, a világgazdaság össze 

fog omlani, éhínségek lesznek, vulkánok 

fognak kitörni, és nagy elsivatagosodások 

jönnek. Ha tovább folytatódik az anyagi gazdagság 

utáni vágyódás, a saját mohóságunk 

meg fog ölni minket. 

Most az összes ember, összes kultúra, 

összes vallás, az és összes nemzet segítségére 

szükségünk van. Abba kell hagynunk 

a gyűlölködést és a testvéreink leöldöklését 

– mielőtt túl késővé válik. Ha tovább folytatjuk, 

ahogy eddig tettük, ez az időciklus be 

fog fejeződni, és sötétség fog beállni 2012- 

ben, és az új nap nem fog felvirradni. 


Ha az emberek kibillennek az egyensúlyukból, 

és nem élnek a természettel összhangban 

– akkor eltűnnek. Ez az isteni és a 

természeti törvény. 

Hallgassátok meg e szavakat: 

Minden negatív jóslat ami beteljesedik, 

az egy rosszul elsült jóslat. Ugyanis a jóslatok 

csupán azért vannak, hogy meghalljuk a figyelmeztetésüket, 

majd megváltoztassuk magunkat, 

és ne hagyjuk, hogy a jóslat beteljesedjék. 

Felelősek vagyunk érte, és a mi kezünkben a 

választás! Rajtunk múlik, mindannyiunkon 

egyenként, és mindannyiunknak megvan 

ehhez minden képessége és ereje! 

Az őseink azt mondták nekünk, hogy a 

káosz és a nagy változások ezen időszaka után 

Keletről egy új nap fog felkelni. És az ősi emberek 

visszanyerik az erejüket, a bölcsességüket és 

a büszkeségüket. Ekkor az egykori leigázók sok 

leszármazottja újra eljön a földünkre, hogy új 

utat találjanak velünk. És ezt fogják mondani: 

„Szükségünk van a segítségetekre fivéreink, 

nővéreink, mint kenyérre az éhezőnek, mert 

majdnem elpusztítottuk az életünk alapjait”. 

Amikor e sötét időszak vége felé minden 

nép bölcsei újra összegyűltek a „Tudás őrzőinek 

Nagy Tanácsába”, a piramisokat sötét 

felhők vették körül. A találkozójukat a négy 

égtáj felé való tánccal nyitották meg, és aztán 

megújították a kapcsolatukat a FöldAnyával 

és az ApaÉggel. És végül, mikor elkezdték a 

NagySzellem dalát énekelni, akkor a felhők felemelkedtek 

a piramisok tetejéről, és meglátták 

a CsillagNépeket. Csend állt be, teljes nyugalom. 

Elkezdtek figyelni, belehallgatni a határtalan 

univerzumba. Ekkor egy szél támadt, és 

fúttában egy hang szólalt meg belőle: „Emlékezzetek 

újra, kik vagytok, emlékezzen rá mindenki 

ezen a bolygón! Mert az idő elérkezett” 

– ez volt az ősök hangja. 

A maják és Földünk őslakosai szerint 

eljött az emlékezés ideje, és annak az ideje is, 

mikor ráébredünk minden dolog kölcsönös 

összeköttetésre, és az önmagunkban rejlő 

hatalmas lehetőségekre. Végül most újra és 

újra felismerjük azt, hogy képesek vagyunk 

megváltoztatni a bolygónk állapotát, úgy ha 

saját magunkat változtatjuk meg. 

A maják ezt mondják: 

Fontos, hogy ismét kifejezzük hálánkat a 

Földanya felé. Szeret minket, mint egy anya, 

és mindennel ellát, amire szükségünk van 

– habár majdnem elpusztítottuk őt. A nap 

is mindannyiunknak süt – mindegy, hogy 

kik vagyunk, és hogyan élünk. Ha erre sok 

ember rájön, és eszerint is kezd cselekedni, 

akkor az elkövetkezendő évek változásaira 

tényleg hatni fognak. Végül is – az őseink azt 

mondták nekünk – a nagy fáradozás és erőfeszítés 

után be fogjuk fejezni az emberek 

gyógyítását, és a FöldAnya tisztítását. Ez az 

az idő, amikor minden teremtmény elkezd 

egymással harmóniában élni. Ekkor a béke 

és a szeretet új kora valósággá válik. 

És az eljövendő korszakról ez a víziónk: 

A világot, mint csillogó hálót látjuk, ahol 

minden nagyszerűen kölcsönös összeköttetésben 

van egymással. Egy civilizált bolygót 

látunk, és olyan emberek lakják, akik teljesen 

tudatában vannak teremtő erejüknek. Emberek, 

akik bölcsességből cselekszenek, mert 

tudják, hogy ők a valóságuk teremtői. Egy 

új Földet látunk, ahol az embereknek nincs 

szükségük többé törvényekre azért, hogy 

megvédjék magukat egymástól. Egyetlen törvény 

lesz csupán érvényes: a kölcsönös tisztelet 

az emberek, és minden élőlény között. 

Egy Földet látunk, ahol nincs elkülönültség, a 

mohóság és ítélkezés miatt. Ez egy olyan időszak, 

amikor az életenergiák teljes hálózata 

újra működni fog. Egy új Földet látunk, ahol 

az emberek önmagukat vezetik. És a cselekedeteiket 

és a gondolataikat a szívük bölcsessége 

fogja táplálni. Egy új FöldAnyát látunk 

Aki minden teremtményével összhangban él, 

Akit táplálnak, és Aki táplál, Aki lélegzik és 

lélegzetet ad, Aki meleget kap és meleget ad. 

Egy olyan Földet, amely az u niverzum ritmusával 

együttmozog. 

Ez a víziónk és a tiétek is. Megfigyeltük, 

hogy mennyire vágytok egy új Föld után, a 

biztonság és béke után – még akkor is, ha ezt 

régóta nem érzitek. Hallgassatok a szívetekre, 

mivel a FöldAnya hív titeket! Mindannyiunkat 

hív, hogy meggyógyítsuk őt, és magunkat. 

Most van itt az idő, hogy ráhangolódjunk a 

FöldAnyára. Most van az idő, hogy megváltoztassuk 

a gondolatainkat és az életmódunkat. A 

Föld nem a mi birtokunk, és nem tehetünk vele 

bármit, amit akarunk. Ez az, amit mindannyian 

kezdünk érezni. És azok az emberek, akik arra 

használták a hatalmukat, hogy más embereken 

uralkodjanak, hamarosan hatalom nélkül és 

összezavarodva találják magukat. Most minden 

olyan ember erejére szükségünk van, akik 

készek az új utak létrehozására. És az írásokban 

az áll, hogy az ősi emberek máig őrzik a béke 

útját. 

Emlékezzetek a Forrásotokra! Emlékezzetek, 

kik vagytok, és honnan jöttök! 

Mi: a maják, az inkák, a maorik, a 

navajo-k, a sziúk, a tibetiek, a bennszülöttek 

és minden más ősi ember ugyanúgy tudja, 

hogy a csillagokról érkeztünk, és ugyanakkor 

a FöldAnyából születtünk. 

Az őseink azt mondják: 

Emlékezzetek! Spirituális lények vagytok 

fizikai testben. Fel kell ébrednetek most 

ráébredve arra a nagy bölcsességre, hogy 

mindennel és minden lénnyel kapcsolatban 

állunk, és a FöldAnyával, aki táplál minket! 

De ez a tudás nem akárhol van, hanem 

bennünk, egyenként mindannyiunkban. 

Lépj vele újra kapcsolatba, és kezd el ünnepelni 

az életet! 

Az idő elérkezett. És ezek a nagyanyáink 

és nagyapáink szavai. Mi mind EGYEK 

vagyunk. Most van az idő, mikor a bölcsek 

visszatérnek – és a bölcsek nem mások, mint 

mi magunk. A bölcsek mi vagyunk, te és én.” 

Több ősi nép is leírta ezt a jövendölést, ezt 

a kort: India védikus hagyománya, Mayák 

(Közép-Amerikában, mai Guatemala területén) 

a nyugati asztrológusok (Európában) 

az ősi egyiptomiak, Kabbalisták (zsidó misztikusok), 

Esszénusok (Qumráni misztikus 

közösség), Qero öregjei (Peru), Észak-Amerika 

indián törzsei: Navajo, Cherokee, Apacs 

indiánok, Irokéz szövetség, Hopi indiánok, 

Dogon Törzs (Afrika), Aborigines (Ausztrália), 

Sumérok (Közel-kelet Irak-Iran), Tibetiek 

(Belső-Ázsia) 

Mi ez a kor? Az evolúció nagy idői ciklusokban 

halad, és a világ ősi népei a távoli kontinenseken, 

egymástól függetlenül ugyanarról 

beszélnek: 

Az idő körkörös, ciklikus felfogásában amikor 

az időkör a végére ér, újra kezdődik egy 

következő szinten. 2012. december 21-én az 

Idő Nagy Ciklusa lezárul, és újra kezdődik. 


A FIGYELEMELTERELÉS MAGASISKOLÁJA 

avagy Amikor nem látjuk a fától az erdőt 

Már a jó múltkorjában szenteltünk néhány 

keresetlen sort annak a figyelemelterelő 

stratégiának, melyet előszeretettel alkalmaznak 

manapság. Vessünk egy futó pillanatást 

arra a szervesen egymásba kapcsolódó, 

okságinak talán nem, praktikussági láncolatnak 

azonban mindenképpen nevezhető jól 

felépített, parasztvakításnak is beillő, népellenes 

magatartási formulával egybekötött 

viselkedési mintázatra, mellyel immáron 

rendszerszinten hülyítik a jó népet. 

Az egymásba kapcsolódó mahinációs 

manipuláció fogaskerekei pedig rendre a 

következők: 

Oszd meg és uralkodj! 

Ha nem tudod megakadályozni, állj az 

élére! 

Ha azt akarod, hogy senkinek ne tűnjön 

fel, senki ne vegye észre, rakd az orruk elé! 

Darab idővel ezelőtt arra biztattam mindenkit, 

szenteljen drága idejéből szűk két 

órát Andrew Niccol „In Time” című filmjére 

(magyar címe: Lopott idő), hiszen ez 

a mogóképművészeti alkotás a hálivúdi 

eksönmúvi és a szájönsz fiksön határán lavírozva 

tökéletesen mutatja be számunkra a 

mai pénzrendszer mibenlétét és működését. 

Nos, már itt, rögtön tetten is érhetjük ennek 

a szerves népmegvezetési folyamatnak az 

egyik leghatékonyabb és legveszélyesebb 

alkotóelemét. 

„Ha azt akarod, hogy senkinek ne tűnjön 

fel, senki ne vegye észre, rakd az orruk elé!” 

Elvégre nem történt semmi különös, nem 

igaz? Másfél órára beültünk a moziba, aztán 

kijöttünk. Néhányan talán még el is gondolkoztak 

azon egy-egy futó pillanat erejéig, 

mennyire szerencsések vagyunk, hogy nem 

ilyen világban élünk! Megint mások, ők már 

jóval kevesebben vannak, eljutottak a felismerésig: 

hogy „dögöljek meg, ha nem efelé 

haladunk!” Akadtak aztán olyanok is, ők 

vannak a legkevesebben, akik számára teljesen 

világos a kép, tökéletesen tisztában vannak 

azzal, hogy mit láttak a moziban. Nem a 

jövőt, ez már a jelen, csak még valamelyest 

árnyaltabb formában. 

Nem is foglalkoztam volna többet a 

dologgal, de megint történt valami, ami 

ismét görcsbe rántotta az ember gyomrát 

egy röpke, ám annál fájdalmasabb pillanatra. 

Újabban nem jellemző ránk, hogy odafigyelnénk 

a szavak valódi jelentéstartalmára, 

és nem tulajdonítunk túlzottan nagy jelentőséget 

a szóhasználat fontosságára. Mint a 

magyar nyelvvel foglalkozó polgára e honnak, 

vesszőparipámmá vált, hogy figyeljek 

és figyelmeztessek mindenkit a nyelvünk 

használatára, jelentéstartalmakra, szóhasználatokra! 

Most is ez az ok, amiért a billentyűzet 

mellett kötöttem ki. 

A másik, legalább ennyire nagy horderejű 

része mindennapi létezésünknek, 

amiről szintén hasonló gyakorisággal feledkezünk 

meg, hogy bekukkantsunk a csomagolás 

mögé. Nemrégiben éppen Drábik 

János hívta fel erre mindannyiunk figyelmét, 

amikor arról beszélt, hogy vette magának a 

fáradságot és utána nézett a „Foglaljuk el a 

Wall Street Mozgalomnak, honnan is finanszírozzák 

őket. Kiderült, gyakorlatailag a 

Wall Streetről! 

És máris szembetaláljuk magunkat 

az egymásba kapaszkodó fogaskerekek 

másikával: 

„Ha nem tudod megakadályozni, állj az 

élére!” 

Mióta kommunikációs össztűz és retorikai 

szőnyegbombázás alá kerültünk, legutóbb 

pedig szintén forgatókönyvszerű időzítéssel 

végképp padlóra küldték a nemzeti 

légitársaságot, az ember valahogy hajlamosabb 

a nagyobb körültekintésre, és sűrűbben 

néz a háta mögé. És ahogyan azt mindannyian 

tudhatjuk, bizonyos életkor felett 

ezt egészséges életösztönnek híjják, nem 

pedig paranoiának. 

Gondok adódtak ezzel az össznép fitneszszel. 

Ráadásul OV-t is megvádolták, hogy 

végső soron segget csinált a szájából. Az 

ellenzéki oldalról meg egyre másra hallani 

olyan hangokat, hogy ide is olyan szöveget 

lökjön, mint oda. Mindeközben kiterebélyesedett 

a többfrontos küzdelem, szegény 

néző csak kapkodja a fejét, a sors kétségkívül 

fura fintoraként (úgy tűnik nekünk már csak 

ezek a fintorgások jutnak osztályrészül), 

szóval honnan máshonnan nem térhetett 

vissza a MALÉV röpcsi jelentősebb baksis 

lefizetésének hiányában, mint a testvérpárt 

székhelyéről, az izraeli Tel-Avivból. Hát ez 

már tényleg ordít a felvarrandó gomb után, 

nem igaz? 

Ilyen van? Ilyen van! Nálunk csak ilyen 

van! 

Amolyan magyaros svédcsavar gyanánt a 

legvégére pedig, és ez már tényleg égi időzítés, 

a földi árnyékvilágból elindul az égi 

parnasszus felé szegény Raszkolnyikov. 

Szóval színes, széles vásznú eksön múvi, 

ahol záporoznak a golyók minden irányból, 

DOLBY 5.1 Surround, teátrális külsőségek 

közepette élhetünk át felemelő pillanatokat, 

hogy aztán viharos gyorsasággal szálljunk 

alá a poklok legmélyebb zugaiba. Mindez 

az orrunk előtt zajlik, a lényeget is odatették 

elénk, szinte beleütközünk, csak éppen 

nem vesszük észre. Vagy nem akarjuk észre 

venni! Nagy különbség! 

1 csendes figyelmeztetés így menet közben 

(főként a május elsejei vonulók kérték 

különkiadás babérjaira pályázó Andrássy úti 

sétáló közönség megnyugtatása végett): 

A saját magunk állította szobrok ledöntése 

a legnehezebb! 

Távol álljon tőlem, hogy feleslegesen 

riogassak bárkit is, jogvégzett ember sem 

vagyok, könnyen előfordulhat, hogy nem 

csak én, de az alábbi idézet szerzője is esetleg 

rossz következtetéseket von le a hivatalos 

közleményekből, mindenesetre ami 

most fog következni, számomra félelmetesen 

logikusnak tűnik, maradjunk annyiban, 

hogy komolyan elgondolkodtam. Javaslom, 

tegye ezt a kedves Olvasó is! A szóhasználat 

és a jogi számonkérhetőség szempontjából 

fontos fogalmak egyértelmű tisztázása az, 

amire ismételten szeretném felhívni a figyelmet! 

Mindenkit érint! 

Január elsejétől megszűnt a nyugdíj hivatalosan. 

Nincs nyugdíjjárulék, helyette szociális 

hozzájárulási adó van. Ez annyit jelent, 

hogy nincs nyugdíj, mert az adó az az állami 

költségvetéshez való hozzájárulás és nem jár 

vissza, mint a járulék. Így védte meg a szenátor 

asszony a nyugdíjainkat, így lesz majd az 

általa, általuk hazudott egyéni számlák létrehozva 

állami kezelésben. ...Egyúttal veszélybe 

kerültek a nyugdíj kifizetések. Ősszel orbán 

viktor kijelentette, hogy nyugdíjat csak a nyugdíjjárulékokból 

befolyt összegből fizetik. Ilyen 

ugyebár nincs. Így bármely hónap kifizetett 

nyugdíja az utolsó nyugdíj lehet. 

Úgy gondolom, hogy a tűréshatáron rég túl 

lépett a jelenleg regnáló kormány ideje elzavarni, 

elkergetni őket, még mielőtt bekövetkezik, 

hogy a nyugdíjasok tömegével nincstelenednek 

el, kerülnek utcára. 

Nyári Edina (Facebook) 

Mielőtt még bárki szőrszálhasogatással 

vádolna, itt szeretném felhívni mindanynyiunk 

figyelmét arra a kísérteties hasonlóságra, 

ami a biztosítótársaságok, pénz- és 

hitelintézetek által folytatott gyakorlattal 

mutat analógiát! A minap a HÍR TV Panaszkönyv 

című műsorában a biztosításokkal 

foglalkozó szakértő arra hívta fel a nézők 

figyelmét, hogy Magyarországon nem a 

szerződés a lényeg, hanem az apróbetű, meg 

a dőlt betű, amik a kivételeket, meg a kiskapukat 

tartalmazza. 


Ezt csak azért említettem meg, mert a 

nyugdíj, az bizony járandóság, nem pedig 

adó! Az adónak is meg van a maga funkciója, 

meg a járandóságnak is. Benne van a nevében, 

hogy az bizony jár, az majd egy későbbi 

időpontban megilleti a nyugdíjjárulékot 

fizető állampolgárt. Az államnak számára 

garantálnia kell a kifizetését! Lelki szemeimmel 

már látom: „Miért nem olvastad el, 

hogy mit vontak le tőled, eztet nem úgy 

híjják, hogy nyugdíj járulék, eztet úgy híjják, 

hogy hozzájárulási adó! Olyan mint például 

a baleseti adó, amit szintén most találtunk ki! 

Nem érdekes, hogy nem okoztál balesetet, 

nem írunk jóvá, nem kapsz vissza semmit! 

Az csak úgy van! Give me the cash! Egykori 

államszocialista funoknak: Plíz, dajtye mnye 

pazsalujszta your money! 

Erre megy ki hát a kettős kommunikáció 

hideget is meleget is fújok ördögi gyakorlata. 

Pedig a langyosakat kiköpi ám az Úristen! 

Régebben még viccelődtünk egymás 

közt, hogy mire mi nyugdíjasok leszünk, 

nem is lesz nyugdíj. És tessék! Ez már nem 

vicc, ténylegesen megképződött, hogy 

búcsút inthetünk a nyugdíjnak! 

Még csak arra lennék kíváncsi, ha ilyen az, 

amikor Vityáék nem szorítanak meg, milyen 

amikor igen? Bele se merek gondolni! 



NIF kommentár: 

Csak a pontos tájékoztatásért közöljük, 

hogy a rokkantsági nyugdíj már egészen 

biztosan hivatalosan is megszűnt. Minap 

tájékoztatott bennünket egy olvasónk, hogy 

hivatalos levelet kapott a Nyugdíjfolyósító 

Igazgatóságtól, hogy rokkantsági nyugdíjának 

megfelelő összeget ezután rokkantsági 

ellátás címen folyósítják. Már az adóigazolást 

is így kapta. Figyelemelterelés végett 

megnyugtatták, hogy az összeg változatlan, 

s az nyugdíjak arányában fog növekedni, 

neki teendője nincs, és ha felülvizsgálatra 

kell mennie, arról külön értesítést fog kapni. 

Mivel a rokkantsági nyugdíj megszűnt, értelem 

szerűen a nyugdíjas kedvezmények is 

azzal együtt – amiről azonban egy szót sem 

írtak!! Állítólag a távolsági utazásra jogosító 

kedvezményes szelvények még felhasználhatók. 

A további utazási kedvezményekről 

ígéret szerint februárban tárgyal és intézkedik 

a kormány. Tájékoztatták még, hogy az 

ellátás végrehajtás alól mentesnek minősül, 

tehát abból letiltást, levonást nem eszközölhetnek. 

A január 1. utáni járulékváltozásokat, az 

értelmezést keresse ki mindenki maga, ha 

már nem figyeli a híreket: 

Járulékok: 

Munkaadót terhelő járulék 

-Legfontosabb változás 2012. 01.01-től, 

hogy a munkaadót terhelő társadalombiztosítási 

járulékot felváltja, a szociális hozzájárulási 

adó. A szociális hozzájárulási adó 

alapja megegyezik a társadalombiztosítási 

járulék alapjával mértéke 27 % (megegyezik 

a korábbi munkaadói nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási 

járulék és munkaerő-piaci 

járulék mértékével). 

-Szakképzési hozzájárulás (1.5%) 

Egyéni járulékok 

Mértéke: 

- 10 % nyugdíjjárulék (vagy 10 % magánnyugdíj-pénztári 

tagdíj, melyet közvetlenül 

az adott pénztárnak kell megfizetni, illetve 

bevallani) 

- 4 % természetbeni egészségbiztosítási 

járulék 

- 3 % pénzbeli egészségbiztosítási járulék 

(2011.-ben 2% volt!) 

- 1,5 % munkaerő-piaci járulék 

Alapja: biztosítási kötelezettséggel járó 

jogviszony alapján kifizetett járulékalapot 

képező jövedelem. 

Megszűnt a szabadságmegváltás, végkielégítés, 

jubileumi jutalom, újrakezdési 

támogatás, illetve az Mt. 88. § (2) bekezdése 

valamint a Kjt. 27. § (2) bekezdése alapján 

járó díjazás egészségbiztosítási és munkaerő-pici 

járulék alóli mentessége. 

Szintén az egyéni járulékfizetést érinti, 

hogy egyidejűleg fennálló többes jogviszony 

esetén valamennyi jogviszonyban 

meg kell fizetni január 1-jétől a a pénzbeli 

egészségbiztosítási járulékot és a munkaerő 

piaci járulékot. (Eddig heti 36 órás foglalkoztatás 

esetén a további jogviszonyokban 

csak 4 %-os természetbeni egészségbiztosítási 

járulékot kellett a biztosítottnak egyéni 

járulékként a nyugdíjjárulékon túl fizetnie.) 

Egyéni és társas vállalkozó minimum 

járulékfizetése 

A többes jogviszonyban nem álló főfoglalkozású 

egyéni, illetve társas vállalkozó 

minimum járulékfizetésének alapja magasabb, 

megállapításának módja pedig bonyolultabb 

lesz. 

-A 27 %-os szociális hozzájárulási adó 

minimális alapja a minimálbér 112,5 %-a. 

-A 10 %-os nyugdíjjárulék alapja a minimálbér. 

-A 8,5 (4 + 3 +1,5) %-os egészségbiztosítási 

és munkaerő-piaci járulék minimális 

alapja pedig a minimálbér 150 %-a lesz. 

Egészségügyi szolgáltatási járulék 

A kiegészítő tevékenységet folytató 

egyéni és társas vállalkozókat érintő, illetve 

a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján a magánszemélyt 

terhelő egészségügyi szolgáltatási 

járulék napi összege 213 forintra, havi 

összege pedig 6.390 forintra nő. 

Táppénz-hozzájárulás 

Változatlanul a munkáltató fizeti a táppénz 

egyharmadát. 

Egészségügyi hozzájárulás 

A 27 és 14 %-os mérték változatlan. 

Viszont 10 %-os EHO terheli a kifizetőt az 

Szja.tv. 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás 

adóalapként meghatározott összege után. 


MI JÖN A FACEBOOK UTÁN? 

Erre vigyázzon – Trükkös módszerekkel szedik ki a személyes adatokat 

2010 a Facebook éve volt, idén viszont 

tetőzni látszik a lájkolási láz. Hatmillió 

amerikai már ráunt a portálra, miközben a 

kihívók már az ajtón dörömbölnek. De akarunk-e 

továbbra is önmagunk avatárjaként 

élni a közösségi hálón? 

Életéről hollywoodi kasszasiker készült, 

a Time őt választotta az év emberének, cége 

félmilliárd dolláros profitot könyvelt el – 

nem volt rossz éve tavaly Mark Zuckerberg 

Facebook-alapítónak. A közösségi portál 

látszólag idén is szárnyal: felhasználóinak 

száma megközelítette a 700 milliót, Amerikában 

már több hirdetőt csábít el, mint a 

Google, sőt diktatúrák megdöntésében is 

főszerepet játszott. Olyannyira, hogy hálából 

egy egyiptomi pár Facebook Jamal Ibrahimnak 

nevezte el újszülött kislányát. 

A felszín alatt azonban jelentkeznek a 

Facebook-szkepszis tünetei. A felhasználók 

száma még gyarapodik – hála azoknak 

a fejlődő országoknak, amelyek csak most 

kapnak rá a Facebookra. Ilyen Mexikó, India 

vagy Brazília. Azokban az országokban 

viszont, ahol már régóta van Facebook, kezdenek 

ráunni. Az Egyesült Államokban csak 

májusban hatmillióan törölték profiljukat 

a 155 milliós felhasználói táborból, Kanadában 

másfél millióan fordítottak hátat az 

oldalnak, és Nagy-Britanniában is százezrek 

kapcsolták le magukat a hálóról az Inside 

Facebook adatai szerint. Lanyhul a felhasználók 

aktivitása is: júliusban 15 százalékkal 

csökkent az üzenetek száma, és 10 százalékkal 

kevesebben csatlakoztak különféle 

csoportokhoz az oldalon, mint júniusban. 

A korcsoportok közül is azoknál jelentkezik 

a Facebook-fáradtság, akik a legrégebben 

használják: a 18-29 éveseknél. 

Mindez nem lepi meg Miskolczy Csaba 

közösségimédia- és szilícium-völgyi szakértőt. 

„A közösségi médiaoldalak hét-nyolc 

éves életciklust írnak le, ami eddig az összes 

nagy portálra jellemző volt: a Friendsterre, 

a MySpace-re és az iWiW-re is – mutat rá a 

Blogter ügyvezetője. – Elképzelhető, hogy 

a Facebooknál napjainkban indult meg a 

hanyatlás.” 

TÚLFÚJT LUFI 

A pénzügyi szféra egyelőre nem hajlandó 

tudomást venni a kifulladás jeleiről: eszement 

összegek repkednek a menő közösségimédia-cégek 

értékéről. A piac 50-70 milliárd 

dollárra értékeli a Facebookot; többre, 

mint amennyire a BMW-t, a Nokiát vagy 

a Sonyt. A Bloomberg által megkérdezett 

befektetők alig tizede vélekedett úgy, hogy 

reális ez az összeg, kétharmaduk túlértékeltnek 

nevezte a Facebookot. Miskolczy 

szerint a társadalmi kapcsolatokban elfoglalt 

stratégiai hely és a 700 milliós felhasználói 

bázis miatt valós lehet e csillagászati cégérték, 

de ő is elismeri, hogy a vállalat pénzügyi 

teljesítménye – a kétmilliárd dolláros árbevétel 

és a félmilliárdos haszon – nem indokolja 

azt. 

Mivel a Facebook nem tőzsdei cég, a vita 

a Wall Streeten kívül ma még nem sokakat 

érdekel. A pletykák szerint azonban 

Zuckerbergék jövőre nyilvános részvénykibocsátásra 

készülnek, és annak már súlyosabb 

következményei lehetnek, ha a piacok 

értékelik túl a céget. Több elemző azzal riogat, 

hogy a történelem ismétli önmagát, és 

a Facebook-lufi is kipukkad majd, ahogy bő 

tíz éve a dotkomlufi. Akkor két év alatt ötbillió 

dollár vált kámforrá a tőzsdéken, miután 

kiderült, hogy a gomba módra szaporodó 

online cégek mögött nincs valódi tartalom. 

VISSZA A TELEFONFÜLKÉHEZ 

A Facebook mögött ugyan működő üzleti 

modell áll, de ez a profilok pénzzé tételére 

alapul, és ezt egyre több felhasználó elégeli 

meg. Megdőlni látszik Zuckerberg tézise, 

hogy a személyes adatok védelme halott 

ügy: kiderült, hogy a „digitális bennszülöttek” 

sem szeretik, ha az életük nyitott könyv. 

„Egy 16 éves tinédzsertől hallottam, hogy 

ha valódi magánbeszélgetést akar folytatni, 

utcai telefonfülkét keres – árulja el lapunknak 

Sherry Turkle, a Massachusetts Institute 

of Technology szociológusprofesszora, 

az ember és a technológia kapcsolatának 

legismertebb amerikai kutatója. – Korunk 

mantrája, hogy ha nincs mit rejtegetned, 

nem kell félned a Nagy Testvértől. A mindennapokban 

nem is tűnik fel, mekkorára 

hízott a digitális árnyékunk, de ha beüt a baj, 

például egy bírósági per, akkor megfordulunk, 

és döbbenten látjuk, hányféle módon 

gyűjtöttek információt rólunk.” 

A Facebook olykor trükkös módszerekkel 

szedi ki belőlünk adatainkat. Aki 


megadta a mobilszámát, hogy e-mail fiókja 

elvesztése esetén is legyen hova elküldeni 

elfelejtett jelszavát, az a tudtán kívül azt is 

engedélyezte, hogy a számot megossza az 

ismerőseivel. A felhasználók trükkök nélkül 

is óvatlanok. Akad olyan naiv álláskereső, 

aki felháborodik, ha reménybeli munkáltatója 

egy Facebookon szétkürtölt információ 

miatt nem veszi fel, holott ma már 

sokan „leinformálják” a közösségi oldalakon 

a velük kapcsolatba kerülő embereket. 

„Ha magánjellegű információt publikálunk, 

felkészülhetünk rá, hogy kitörölhetetlenül 

elkezd a virtuális térben keringeni – int 

Miskolczy. – Hiába próbáljuk évek múlva 

eltávolítani: ha az adott szolgáltató ki is szedi 

az adatbázisából, egy másiknál biztos lesz 

belőle másolat.” 

Az adatvédelmi botrányok végigkísérték 

a Facebook történetét, az viszont csak nemrég 

derült ki, hogy sok felhasználót komoly 

stressznek tesz ki a közösségi háló. Sherry 

Turkle arról számolt be legújabb, Alone 

Together című könyvében, hogy sok tini 

többhetes „Facebook-szabadságot” vesz ki, 

így menekülve az online jelenléttel járó teljesítési 

kényszertől. Hőskorában az internet 

elrejtett bennünket, ma megmutat. Ha nem 

töltünk fel magunkról elég képet, ami menő 

bulikban és menő emberekkel ábrázol minket, 

lemaradunk. „A Facebook-profiljaink 

nem mi vagyunk, hanem azok, akik lenni 

szeretnénk – szögezi le az amerikai kutató. 

– Egy fiatal nő ezt úgy fogalmazta meg, 

hogy a profilja az ő avatárja. Kisebbrendűségi 

komplexust okoz, hogy összehasonlítjuk 

magunkat azokkal az idealizált életekkel, 

amelyeket a Facebookon látunk. Pedig 

jórészt azok is színjátékok.” 

Virtuális énünk farigcsálása közben gyakran 

elfeledkezünk valódi kapcsolatainkról 

– főleg azóta, hogy az okostelefonok révén 

nemcsak a számítógép előtt ülve, hanem 

a nap minden órájában „online” vagyunk. 

Amerikai gyerekek milliói küzdenek, 

hogy néhány percre csak rájuk irányuljon 

okostelefont nyomkodó szüleik figyelme. 

„A technológia akkor a legveszélyesebb, ha 

az emberi gyengeségeket használja ki – int 

Sherry Turkle. – Például, hogy bár magányosak 

vagyunk, félünk az intimitástól. A 

közösségi háló úgy teszi lehetővé a kapcsolattartást, 

hogy nem követeli meg az igazi 

barátsággal járó kötelezettségeket. Ha valakivel 

virtuálisan tartjuk a kapcsolatot, akkor 

kontrollálni tudjuk, hogy mit mutatunk 

meg magunkból. Szívesebben gépelünk, 

mint beszélünk.” Így viszont nem születnek 

valódi kapcsolatok. Amikor egy brit nő 

kiposztolta, hogy öngyilkossági céllal tablettákat 

vett be, ezer facebookos „barátja” közül 

egy sem tett semmit a megmentéséért. 

SZŰKEBB BARÁTI KÖR 

Ám a Facebookot a közösségi hálón látható 

szakadások dacára korai temetni. Pedig már 

komoly kihívó is van: a Google+ másfél 

hónappal az indulása után már 25 millió 

felhasználót csábított el. A Google közösségi 

oldala épp a Facebook gyengeségeit 

használja ki. „Egyre több embert zavar, 

hogy a facebookos megosztásait tömegek 

látják. A Google+ erre építve hozta létre az 

ismerősökből létrehozható kisebb köröket. 

Ezt group sharingnek hívják” – magyarázza 

Miskolczy Csaba, aki ennek ellenére 

nem gondolja, hogy a Facebook a három 

éve még egyeduralkodó, azóta viszont feledésbe 

merült MySpace sorsára jut. Míg 

utóbbi működtetői karba tett kézzel ültek a 

babérjaikon, addig Zuckerbergék folyamatosan 

ötletelnek és vásárolnak fel tehetséges 

garázscégeket. Mint például tavaly a group 

sharingre szakosodott Belugát. A jövőt tehát 

a Facebook és a Google is a szűkebb online 

baráti körök kialakításában látja. 

Sherry Turkle szerint sem sutba vágni, 

hanem egészséges mederbe kell terelni a 

közösségi médiát. „Nem fogjuk szemétbe 

dobni a közösségi hálót, és nem fogjuk eltiltani 

gyerekeinket a mobiltól. Nem a technológia 

a bűnös, hanem a hitünk, hogy a technológia 

mindent megold. Eljött az idő, hogy 

változtassunk ezen.” 

LÁJKOLT ZAVARGÁSOK 

Lecsapunk Northwich Townra! címmel 

nyitott Facebook-csoportot az angliai zavargások 

idején egy 21 éves fiatalember. Egy 

gyorsétterem parkolójába szervezett találkozót 

azoknak, akik szívesen csatlakoztak 

volna fosztogató körútjához, de az akcióból 

végül semmi sem lett. A bíróság ennek 

ellenére felbujtásért négy év börtönre ítélte 

a fiút, ahogy egy 22 éves társát is, aki szintén 

a Facebookon szervezett randalírozást. 

David Cameron konzervatív kormányfő 

üdvözölte a liberális koalíciós partnerei 

által túl szigorúnak minősített ítéleteket, 

mi több, az egész zavargásért a közösségi 

médiát tartja az egyik főbűnösnek. Olyanynyira, 

hogy találkozót kért a Facebook, a 

Twitter és a BlackBerry okostelefonokat 

gyártó RIM vezetőitől, hogy kiderítsék: 

hogyan lehet eltiltani a fiatal bűnözőket az 

internettől. Az ellenzők intenek: a közösségi 

hálózatok korlátozásával jobbára diktatúrák 

élnek (mint Hoszni Mubarak rezsimje az 

egyiptomi forradalomban). Érvük azonban 

nem veszi figyelembe, hogy Angliában nem 

kormányellenes tüntetéseket, hanem köztörvényes 

bűncselekményeket szerveztek. A 

britek becsületére legyen mondva, akadtak 


pozitív példák is: törvénytisztelő polgárok 

önkéntes csoportokat szerveztek a csőcselék 

által feldúlt utcák megtisztítására – szintén a 

Facebookon. 

ITTHON IS TÚL A CSÚCSON 

Itthon az iWiW volt az első jelentős közösségi 

háló, de tavaly októberben a Facebook 

túlszárnyalta a magyar oldalt az egyedi látogatók 

számában. Az adatokból azonban úgy 

tűnik, hogy március táján nálunk is tetőzött 

a Facebook napi kétmillió egyedi látogató 

körül, azóta pedig mindkét szájt nézettsége 

esik. Az informatikában ritkán válnak be a 

hosszú távú jóslatok, így nem tudni, mit hoz 

a jövő. A klasszikus termékéletgörbe alapján 

innentől nincs megállás a lejtőn, az internetiparban 

gyakran használt Gartner-görbe 

szerint azonban még van remény. Ezen a túlzott 

várakozások hegycsúcsa után a technológiák 

beesnek a kiábrándulás szakadékába, 

onnan azonban visszakapaszkodnak a jövedelmezőség 

fennsíkjára, ahol sokáig termelik 

a profitot, igaz, jóval szerényebbet, mint 

a hegycsúcson. 

Az itthon még nem mérhető Google+ 

a kisebb közösségek felé nyitva próbálja 

megújítani a közösségi hálót, de valójában 

nem lehet előre látni, hol és mikor születik 

majd meg az ötlet, amely újra forradalmasítja 

a webet. Még az sem zárható ki, hogy 

Magyarországon. „Ma itthon a legnagyobb 

erő a pár fős fejlesztői csapatokban, garázscégekben 

van, amelyeket startupoknak is 

hívunk – mondja Miskolczy Csaba. – Ezek 

mozgatják a szilícium-völgybeli fejlődést is. 

Számos hazai gyökerű, de komoly nemzetközi 

sikert elért startupunk van. A Ustream 

az egyik legmenőbb élő videoszolgáltatás, 

a Prezi.com-ot négymillióan használják 

világszerte, a LogMeIn pedig az amerikai 

tőzsdén is jelen van, és itthon 140 fejlesztőt 

foglalkoztat.” 

Forrás: Laky Zoltán – Heti Válasz 

A POLITIKAI VAKHIT EREJE 

Vallásos politika vagy politikai vallás? 

Orbán Brüsszelben feltartott kézzel elment a siratófalig. Aztán mosolyogva nyomott egy lendületes viktóriát. Ahogyan aztán európai 

parlamenti felszólalását követve végignéztem a magyar és a nemzetközi sajtó elemzéseit, rádöbbentem, hogy a hanyatló vén 

kontinens már nem csak gazdasági, de szellemi értelemben is véglegesen leértékelődött, azaz igazi kirakati bóvlivá silányodott. 

Nem találtam egyetlen lényeglátó, komoly és mélyreható elemzést sem a megvádolt „orbánizmus” jelenségével és mibenlétével 

foglalkozó cikkek és tanulmányok között. A hazai és európai balliberális oldal méltán siránkozott. Izzó (meleg) gyűlöletük és 

impotens akarnokságuk ellenére most véglegesen betonba öntötték az orbáni rendszer alappilléreit. Durva, nyers erőt szegeztek 

szembe egy fundamentálisan vallásos hitvilágra épített politikussal és rendszerével szemben, így nem csoda, ha alulmaradtak a 

küzdelemben. Nem látták be azt az egyszerű paradoxont, hogy vallásos hit és meggyőződés ellen teljesen értelmetlen a racionális 

számonkérés, sőt a fizikai vagy verbális erőszak még tovább ront a helyzeten. 

A hitre és meggyőződésre épített ember és 

rendszere annál erősebb lesz, minél jobban 

támadják, verik és ütlegelik! Orbán a teljes 

kapituláció ellenére látszólag magabiztosan, 

derűsen és győztesen került ki ebből a nívótlan 

csatából. A miniszterelnök nem hiába 

nyilatkozott úgy, hogy élete egyik legszebb 

és legfelemelőbb napja volt az újabb uniós 

elszámoltatási kísérlet. A legfontosabb 

mondat mellett viszont minden tudósító 

és elemző elsietett: Európa vagy keresztény 

lesz, vagy semmilyen! – ismételte meg a 


magyar miniszterelnök Antall egykor hozzá 

intézett szavait. (A fideszes legendárium szerint 

halálos ágyán mondta ezt a beteg Antall 

fogadott fiának, Orbánnak.) Itt van szerintem 

az a kulcs, amit érdemes értékelni, értelmezni 

és elemezni. Nem a vallás- és keresztényellenesség 

izgat – hiszen ezt sajnos már 

megszoktuk a cionista világtól -, sokkal 

inkább az, hogyan tud a vallás manipulációs 

eszköztárával bánni egy professzionális politikai 

hazudozó. 

Az orbáni felszólalás előtti héten, mintegy 

felvezette a témát az emigráns Amerikai 

Népszavában a „hitgyülis”, egyébként 

patalógikusan őrült Bartus László elmefuttatása. 

Sajátságos „némethsándoros” küldetéstudattal 

azt boncolgatta, hogy a zsidó 

Jézussal és a kiválasztott néppel szemben 

Orbán a vatikáni klérus egyre terebélyesedő, 

tekintélyelvű hatalmát jeleníti meg a felvilágosult, 

ám legyengített Európával szemben. 

Mint minden őrületben, ebben is van némi 

ráció, de azért kezdjük az elején, állítsuk fejtetőre 

Bartus szellemi agymenését. 

Egy biztos pont akad, amiben mindanynyian 

megkapaszkodhatunk és egyetérthetünk, 

vagyis az, hogy Jézus akarata ellenére 

a kereszténység sajnos tényleg világméretű, 

intézményesített valláspolitikai tényezővé 

vált és alakult. (Isten fia irtózott az anyagba 

döngölt, farizeus hatalmi politikától!) A vallás 

és ezen belül különösen a katolicizmus 

mára a világ legelső és legprofibb globális 

rendszere lett, azt is mondhatnánk akár, hogy 

a „lelkek multija”. Ezen túl abban is hamar 

közös álláspontra juthatunk, hogy az első századot 

követően – éppen Saul által – szépen 

lassan maguk a zsidók falták fel az eredeti, 

tiszta jézusi üzenetet, és tették kikerülhetetlen 

politikai tényezővé a katolicizmus államvallását. 

Mivel Istent nem lehetett gyorsan 

és könnyedén meghódítani és felhasználni, a 

hírhozó Jézusért és az ember által eltorzított, 

képlékenyé tett tanaiért folyik ma is engesztelhetetlen 

vallási és politikai küzdelem a 

nyugati civilizáció sáncain belül. A kereszténység 

meghamisított vallási üzenetei és 

farizeus szimbólumai ma is élő politikai üzenetekbe 

vannak becsomagolva, nem beszélve 

a modern vallás sajátságos adó, gazdasági és 

szolgáltatóipari tevékenységéről. 

A szekularizált világról alkotott mindenféle 

spekuláció ellenére a vallás a globális 

politika egyik perdöntő része, eleme és 

mozgatórugója maradt. Mivel a vallás egyetemes 

közösségi erőt ad és képvisel, a vallások 

politikai aktivitása és befolyása egyre 

csak növekszik és erősödik. Furcsa megtapasztalni 

azt, hogy miközben az individuális, 

intézményesített vallásosság csökken, a 

misztikus, természetfeletti erőkre támaszkodó 

vallásosság egyre növekszik. Láthatóan 

mélyrehatók és forradalmiak a vallási 

változások, a nemzeti és nemzetközi politikában 

a vallásos dimenzió egyre inkább 

felértékelődik. Miközben a jómódú Nyugat- 

Európa vallásossága hanyatlik, addig a szegényebb 

Latin-Amerika és Afrika megtérése 

után, Kína lakosságának közel egyharmada 

is hamarosan keresztény katolikus lesz. (A 

fehér embernek lassan fordított evangelizációra 

lesz szüksége!) 

Az ateisták, a baloldaliak és a liberálisok 

korlátoltságuknál fogva nem látják a lényeget, 

hiszen, bár sok helyen tagadják, mégis 

vallási indíték mozgatja mindenhol a világi 

történéseket. Ha megnézzük az utóbbi évtizedek 

világeseményeit, akkor elszomorodunk 

a döbbenettől: ma, ebben a pillanatban 

is, közel 250 helyi, regionális háborút 

vívnak a földön különböző vallási érdekek és 

motivációk hatására. Egykor ott volt a Szovjetunió 

vallásellenes – vagyis ateista vallású 

– rendszere. Ott volt a 9/11-gyel kezdődő 

(zsidók által kirobbantott), iszlám-keresztény 

vallásháború. Ott volt a véres délszláv 

háború, később az egyiptomi és kínai keresztényüldözések, 

a síita és szunita összecsapások. 

Jelenleg itt van az izraeli-palesztin konfliktus, 

az amerikai-afgán háború, a törökgörög 

ellentét, az iraki-iráni szembenállás, a 

kínai-tibeti összecsapás. És végül itt az egész 

világ és a zsidóság antagonisztikus ellentéte, 

amely drámai egymásnak feszülés is vallási 

alapokra és okokra vezethető vissza. (A terroristának 

nevezett nemzeti felszabadító 

mozgalmak többsége ma már leginkább vallási 

célokért harcol!) Az emberiség történelmében 

a hatalmat csak vallás, pénz és nyers 

erőszak által lehetett megszerezni, megtartani 

és legitimizálni. Tetszik vagy sem, de 

ezzel szemben az emberi szellem soha nem 

tudott tartósan közjogi hatalmat gyakorolni 

és birtokolni! Ma sem tud… 

Az állam és az egyház felszínes szétválásának 

az ügye, vagyis a szekularizációnak a története 

nem is olyan régen kezdődött. Két szabadgondolkodású 

filozófus, Hobbes és Locke 

hirdette meg a liberális hozzáállást a vallásokhoz. 

Szerintük a liberalizmus emelkedett 

eszméje minden vallás és világnézet felett áll, 

így megengedő és semleges a különböző vallási 

gyakorlattal és a gyarló hitvitákkal szemben. 

Mindez persze alapjaiban hazugság volt, 

hiszen a liberalizmus valójában egy nagyon is 

jól körülírható világnézetet rejtegetett és bujtatott, 

amely az első pillanattól kezdve a többi 

világnézet háttérbe szorítására és megsemmisítésére 

törekedett. A zsidóság által képviselt 

liberalizmus soha nem volt semleges, 

hanem igen agresszív (felszabadító) jellegével 

és jelenlétével leginkább a nyugati vallások, 

elsősorban a katolicizmus átformálására és 

felszámolására törekedett. Ebből a liberalizált 

világból végleg kivétetett Isten, az élet minden 

részlete kizárólag mechanikus emberi 

törvények által szabályozott és irányított lett. 

Az ellenállás, vagyis a konzervatív politikai 

teológia megteremtése Carl Schmitt nevéhez 

fűződik. Szerinte a mai politikai fogalmak 

többsége (szuverenitás–elkülönülés, alattvaló–polgár, 

törvény–tekintély, jog–igazság, 

döntés–ítélkezés), nem mások, mint szekularizált 

vallási fogalmak (dogmák) összességei, 

melyek a lehető legjobban (?), irányítják a 

modern kapitalista társadalmakat. 

Az új európai konzervativizmus tehát 

nem más, mint valláspolitikai fundamentalizmus. 

Vagyis nagyon is kézzelfogható vallási 

kódok, üzenetek és szimbólumok épültek 

be a hétköznapok jobboldali politikájába. A 

militáns, tekintély- és vezérelvű, centralizált, 

kirekesztő, gőgösen felsőbb tudatú, a zsidó 

szellem által velejéig megrontott politikai 

praktika már nem csak amerikai jelenség. A 

felszínen ugyan nem látható, de a vallás Európában 

már sokkal jobban össze van fonódva 

a politikával, mint bármikor a középkori inkvizíció 

idején. A kereszt általi ige és hitvallás 

megkerülhetetlen kulcskérdés lett a mai 

jobboldali, neokonzervatív Európában. Elég 

csak Lengyelország és Írország példáját megemlíteni, 

ahol már szinte teljesen összefonódott 

állam és vallás. A szekularizált liberális 

doktrína német és francia területeken viszont 

elérte azt, hogy mára több az iszlám, mint a 

keresztény imahely. Európa tehát válaszúthoz 

érkezett. 

Orbán parlamenti vitájában áttételesen 

ismét felbukkant a végső és sorsdöntő kérdés: 

meddig lehet az unión belül elmenni a hagyomány 

és szuverenitás megvédésében? Védi 

és védheti-e a lokális nemzeti értékeket és a 

függetlenséget például a helyi (báb)kormány 

vagy a globális katolicizmus? Nyíltan, vagy 

teljesen a háttérbe húzódva kell jelen lenniük 

az egyházaknak a politikai porondon? 

Nem értékelődik le teljesen a vallás, ha direkt 


megnyilvánul hétköznapi, állami és hatalmi 

kérdésekben? Fontos és perdöntő felvetések 

ezek! Nem is gondolunk rá, de lehet, hogy a 

nemzetállamok hamarosan eltűnnek, és nem 

egy látható világkormány váltja majd le őket, 

hanem egy új birodalmi eszme, egy centralizált 

„Új Róma” vagy „Új Jeruzsálem”? Lehet, 

hogy a pozitivista új tudományos eredmények, 

a kitáguló „cybertér”, a mindent behálózó 

vallási és gazdasági globalizáció a világot 

ismét a sötétség korába, a középkori inkvizíciók 

időszakába tolják vissza? Vagy mindez a 

„haladó” és „felvilágosult” hagyomány megmarad 

a balliberális felforgatóknak? Lehet, 

hogy így vagy úgy, de ismét a zsidóság által 

fog kialakulni és módosulni a Római ( Jeruzsálemi) 

Birodalom térképe és analógiája? 

Lehet, hogy a zsidó szellem a gazdasági 

hatalmon túl, most már a vallás fedezékében, 

Róma szívén keresztül próbálja elfoglalni 

Európát? A „Szentföld” idetelepedik mihozzánk? 

Az biztos, hogy valami készülődik a 

mélységben… 

Róma a birodalmi átmenet során a köztársaság 

eszményéből fokozatosan terjeszttette 

ki a birodalmi vallás intézményét és az 

egyetemes birodalmi polgárjog elterjedését. 

Amikor mindez megszületett, létrejött a mindenekfelett 

álló birodalmi kultusz és ethosz, 

amely aztán szépen, lassan maga alá gyűrte az 

öntudatlan alattvalókat. Ma mintha ugyanez 

a jelenség lenne napirenden. A posztmodern 

politikai kor, mintha azzal kísérletezne, hogy 

a vallás visszatérjen a vesztfáliai száműzetésből. 

A politika a szekularizált közösségeket, 

lassan vissza-szakralizálja saját jól felfogott, 

evilági érdekei nyomvonalára! 

Miért tart maga mellett papot a politikus? 

Mert így időtlennek, emelkedettnek és erkölcsösnek 

látszik legelvetemültebb cselekedeteiben 

is! Miért tart maga mellett politikust 

a pap? Mert így könnyebben megkaphatja a 

császártól azt, ami Istené! A megoldást mindannyian 

tudjuk: a hitet, vallást és egyházat 

nem szabadna feláldozni a politika rühes 

oltárán. És mégis… A mindenki által szeretett 

és tisztelt II. János Pál egyik nevezetes 

beszédében azt hirdette, hogy „Az ENSZnek 

olyan erkölcsi központtá kell válnia, ahol 

az emberi szívekbe írt egyetemes irányelveket 

hirdetnek meg. Olyan egységes politikai 

közösséget kell felépíteni, amelyben mindenkinek, 

Isten vigyázó tekintetének alávetve kell 

együtt élnie.” Lehet, hogy egyszer megfordul 

a kocka, és egy szép napon a politikát áldozzák 

fel majd a vallás oltárán? 

Ma sokan akarnak egy új világrendet. Az 

ENSZ, az USA, az EU, a Vatikán és Izrael 

(Kínát, az oroszokat és a szabadkőműveseket 

most nem említem!), mind ugyanabban 

érdekeltek rejtett vagy nyílt világuralmi törekvéseik 

által rabszolgává akarják tenni a földi 

civilizáció teljes lakosságát! A felsoroltak 

között nyilvánvaló, hogy Rómának és a zsidóságnak 

is ugyanazok a törekvései, mint az első 

században. A zsidó (ószövetségi) befolyás 

alatt lévő római klérus, az emberi közösségek 

feletti ítélőszék kizárólagos szerepére tart 

igényt, erre törekszik. Amennyiben ez igaz, 

a jövő kétirányú lehet. Vagy felzabálja magát 

a szekularizált állam, és a hagyományos szellemi 

színtereken véglegesen felbomlik, vagy 

az egyházak átveszik az irányítást a bábkormányok 

felett, melyet aztán egy kizárólagos 

keresztény (erkölcsi) törvényhozás tetőz 

majd be. Ez az „isteni elrendeltetés” a világi 

törvényhozás felett áll majd, ellentmondva 

minden hagyományos emberi (polgári) 

ítélőszéknek és ítélethozásnak. A legutóbbi 

ilyen rendszer a sötét középkorban volt jelen 

keresztes hadjáratokkal, eretneküldözésekkel 

és vallási pogromokkal teletűzdelve. Sajnos 

nem felhőtlen egyik jövőkép sem. 

Ideje áttérnünk az aktuális magyar vonatkozásokra. 

Hazánkban az államalapítás óta 

mindig is betegesen vonzódott egymáshoz 

állam és egyház, politikus és pap. A Kádárrendszer 

Állami Egyházügyi Hivatala (ma 

a Fidesz székháza található a hivatal épületében) 

teljesen kézben tartotta a diktatúra 

békepapjait. Az akkori egyházi vezetés 

éppen úgy csendben maradt a kommunista 

népnyúzás megítélése során, mint a mai. 

Kádár agresszív hatalma előtt még Róma 

is behódolt, emlékezzünk Mindszenti hercegprímás 

szégyenteljes meghurcolására 


és elmozdítására. A hit emberei – tisztelet 

a kivételnek – nagy többségükben sajnos 

rettegő, gyarló és megalkuvó renegátokká 

váltak. A mindenkori hatalommal szembeni 

ellenkezés elszegényedést jelentett volna, 

ám ezt az elszegényedést az egyház soha nem 

akarhatta, és nem is vállalta. Aztán fordult a 

kocka, beköszöntött a liberális áldemokrácia 

korszaka, ám saját bőrünkön megtapasztalhattuk, 

hogy nincs és nem is lehet világnézetileg 

semleges állam. Az együttműködés 

zavartalanságának érdekében minden párt 

előszeretettel választott magának egy céljainak 

megfelelő pártpapot. „Az egyházakban 

politikai szövetségest kereső pártok olyan 

elkorhadt régi világot képviselnek, amely 

soha nem fog visszatérni Magyarországra.” 

(Részlet Orbán Viktor beszédéből, 1992., 

pécsi Fidesz-kongresszus.) Aztán elkezdődött 

a saját politikai egyház kiépítése. 

Sokáig nem értettem, hogy egy magyar 

vidéket képviselő, hasznos és gyakorlatias, 

földműveseket összefogó kisgazdapártot 

mért kellett mindenáron szétvernie Orbánnak, 

s miért kellett létrehoznia egy mesterséges 

klerikális erőt távlati hatalmi céljai elérése 

érdekében. (Éppen a napokban ütnek még 

egyet a vidéki kisgazdákon a „Ledarányi” 

őket terv keretében!) Ma már tudom, hogy 

a súlytalan KDNP mindössze csinos bojtként 

fityeg Orbán palástján. Személye körül 

a politikának és vallásnak látványosan eggyé 

kellett válnia. Mindenhatóságát és megkerülhetetlenségét, 

vagyis krédóját és kultuszát 

így tudta csak az egyház közvetlen segítségével 

felépíteni. Az Orbánt körülölelő világi és 

vallási kultikusság dicsfénye 2010 tavaszán, 

a választási győzelem napján teljesedett be, 

amikor ígéretekkel manipulált hívei és a baloldalban 

végletekig csalódott milliók ismét 

– immár végérvényesen – magasra emelték a 

„Szent Jobb”-oldal politikai ereklyéjét. Emlékszem, 

ahogyan választási győzelmét latinul 

megköszönte Istennek a régi-új miniszterelnök. 

Orbán azt érezhette, hogy a rég áhított 

hatalmat a néptől, de áttételesen magától az 

Istentől szerezte meg. Isten akarata a nép által 

teljesedett be általa és rajta. Úgy gondolhatta, 

hogy közvetlen isteni felhatalmazást kapott, 

melyet – érzése szerint – földi hatalom ezentúl, 

már soha el nem vehet tőle. A hatalom 

bódulatától megzakkant Orbán ekkora felhatalmazás 

birtokában láthatóan úgy viselkedett, 

hogy ő az első számú szakrális politikai 

vezetője Európának. Aztán a kormányzás 

valóságtól elrugaszkodó, mindent felforgató 

őrülete elkezdődött… 

Az EP-vitán érzékelhető volt, hogy a szekularizált 

Európa jelenleg nem érti, és nem 

is kér semmiféle küldetéstudatos, szakrális 

politikust a nyakába. A magyar jobboldali 

szavazók, akik többségükben keresztények és 

katolikusok, viszont úgy érezték, hogy ennyi 

csalódás és balsors után végre eljött számukra 

a politikai megváltás áhított időszaka. Bódult 

hívei természetfeletti és csodás képességeket 

látnak bele az orbáni jelenségbe, ezért fogadnak 

el tőle minden szenvedést, nélkülözést és 

megszorítást. Egyfajta kollektivizált, vallási, 

fanatikus révület lett úrrá a magyar polgári 

jobboldalon. Kizárólag hinni akarnak egy 

fétisben, de tudni és feleszmélni már nem. 

Ezek a kettős tudatú emberek sokan félnek 

és rettegnek a rideg valóságtól, ezért inkább 

narancsszínű homokba dugják a fejüket. 

A politika, amely elsősorban a racionális 

lehetőségek kiaknázásának művészete, ma 

sokak fejében teljes egészében delejes hittani 

kérdéssé redukálódott. A valóságtól elrugaszkodott, 

kettős tudatú és látszatú orbáni politika 

kívülről nacionalista, de belülről végtelenül 

globalista, ám mindez az ellentmondás 

a híveket egyáltalán nem zavarja! Orbán egy 

személyben Kossuth, Deák, bécsi kancellár és 

zsidó szabadkőműves. Így teljes a zűrzavar! 

Az Orbánhoz való viszonyulás egyre inkább 

dogmatikus és kollektivista üdv- és megváltástan 

érzetét kelti. Már csak általa és vele lehetünk 

jó magyarok! Aki nem követi őt a sírig, 

az mindörökre gonosz és kitaszított marad, 

elveszíti nemzeti identitását, az örökre csak a 

„Sátán kutyáját” szolgálja. A magyar miniszterelnököt, 

az „intercionista” nemzetköziség 

feszítette korpuszra támadásaival. Felemelte 

és eldobta azért, hogy Magyarországot végletekig 

megossza és legyengítse! Általuk lett 

Orbán egy valóságtól elemelkedett, szuverén 

(önjáró) földi isten, akinek kisugárzása 

és kiteljesedése már nem lehet más, csak egy 

„szuverén” diktatúra beteljesedése. Az „új” 

államalapító, az „Új István”, a Birodalom rejtett 

helytartójaként, ismét elindult végzetes 

zsidó-keresztény útjára. Hatalma megtartása 

és kiteljesedése szempontjából csupán eszköz 

a rommá zúzott Magyarország. A nemzet 

igazi hősei, a névtelen Koppányok, Petúrok 

és Tiborcok láthatóan nem állhatnak útjába! 

Ők ismét nem kellenek, mert nem férnek 

bele a nemzeti együttműködés képmutató 

rendszerébe! Őszintén sajnálom a becsapott 

Magyarországot, hogy önpusztító fenekedései 

és bódult illúziói között képtelen megtalálni 

a helyes útirányt. 

A „Békemenet Magyarországért” fedőnevű 

körmeneten, amely valójában az 

Orbán melletti hűséget, erőt és szimpátiát 

demonstrálja, ott volt Székely János esztergomi-budapesti 

megyéspüspök is, aki nyilván 

Isten áldását vitte a Nagy Vezetőnek. Aki 

meg akarja érteni az „orbánizmus” kegyetlen 

lényegét, az olvassa el Dosztojevkij 

Karamazov testvérek című zseniális művét, 

és ismerje fel benne a Nagy Inkvizítor jellemét. 

A sok becsapott és átvert hívő pedig 

emlékeiben idézze fel Arany János Hídavatás 

című drámai költeményét. Mert egyszer 

majd felvonulnak a rendszer anyagilag 

és szellemileg megcsonkított áldozatai is: 

a becsapott szegények, a nyomorultak, a 

kifosztottak, az átvertek toprongyos milliói. 

Bármennyire abszurd a kép, a mostani 

menetről akaratlanul is a levert forradalmunkat 

követő 1957. május elsejei erődemonstráció 

jut eszembe. A félelem, a rettegés 

és az erő furcsa szimbiózisa lett ez a 

menetelés. A nemzetmentő farizeusság kettős 

lelkülete most is tetten érhető. Azok az 

egykori kommunista privatizátorok, bértollnokok 

és fizetett pártkatonák szervezik ma a 

menetet, akik 2003-ban a legnagyobb ellenségeink 

voltak. Akkor könyörögve kértük a 

közvéleményt, hogy így, ilyen feltételekkel 

ne lépjünk be a szuverenitásunkat erősen 

korlátozó nemzetközi szervezetbe. Orbánnal 

szemben mi, régi jobbikosok már akkor 

láttuk a végzetet. Azok átkoztak ki bennünket 

akkor, akik most az EU statáriumai ellen 

tüntetnek. A kelepce bezárult. A politikai 

vakhit nagy erő! Legyen hát minden akaratotok 

szerint, Ti szegény, szegény magyarok! 

Égi egyházatokat eldobtátok a politikai 

fanatizmusért! 

Utóirat: Kossuth a kiegyezést követően 

ezt írta ama híres levelében Deáknak: 

„Megőszültem a tapasztalásokban gazdag 

szenvedések iskolájában, az évek súlya s a bú 

és bánat alatt. Nem személyes érdek, nem 

ingerültség, nem fontoskodás szól belőlem. 

Nekem személyemre nézve nincs semmi 

várni – nincs semmi kívánnivalóm, sem a 

nemzettől, sem az élettől. De keblemben fiatal 

eréllyel él s fog élni halálomig a kötelesség 

érzete hazám iránt. Tudom, hogy a Cassandrák 

szerepe hálátlan szerep, de fontold 

meg, hogy Cassandrának igaza volt!” 

Molnár Tamás 


MOZGÁS HELYETT TELEVÍZIÓ ÉS INTERNET 

A gyermekorvosok alelnöke szerint túlsúlyhoz, 

pszichés problémákhoz vezet, hogy a 

gyerekek napi több órát ülnek monitor előtt 

Mozgásszegény, passzív szórakozást 

jelent, hogy a gyerekek órákat ülnek a televízió 

vagy a számítógép előtt. Póta György, 

a Házi Gyermekorvosok Egyesületének alelnöke 

lapunknak azt mondta, a gyermekkori 

túlsúlyosság egyre jellemzőbb hazánkban, 

aminek súlyos következményei lesznek. A 

gyermekorvos szerint a média hatása egyebek 

mellett abban csúcsosodik ki, hogy 

elszaporodott a 18. születésnapra vagy a ballagásra 

kért mellnagyobbító műtétek száma. 

– Mi a jellemzőbb a gyerekeknél: a televízió 

folyamatos bambulása vagy az órákon át tartó 

internetezés? 

– Az internet az utóbbi években fokozatosan 

átvette a vezető szerepet. Ám meg kell 

különböztetni a korosztályokat. A legkisebbek, 

az óvodás korosztályok még elsősorban 

a televízió előtt töltik idejüket. A tévé 

sokszor amolyan bébiszitter szerepet tölt be. 

Amíg csak ott ül előtte a kicsi, addig béke van, 

nem kell vele foglalkozni. Tíz–tizenkét éves 

kortól viszont az internetezés és a számítógép–függőség 

ölt nagyon komoly méreteket. 

Mi, gyermekorvosok attól félünk, hogy ez 

pszichésen, idegrendszerileg pár éven belül 

súlyos problémákat okoz a gyereknél. 

– Sok szülő panaszkodik hasonlókról, de 

lehet–e tudni, valójában az életük mekkora 

részét töltik monitor előtt a fiatalok? 

– Az idősebb korosztálynál az internetezés 

átlagos mértéke a napi hat–nyolc órát is 

eléri. Gondoljuk meg, hogy míg egy óvodás 

vagy kisiskolás gyerek a nap közbeni, úgymond 

fölösleges idejét tölti a televízió előtt, 

addig az idősebbek este elkezdik a netezést, 

ami akár a fél éjszakába belecsúszhat. 

– Orvosi szemmel milyennek látja ezt a 

fajta életstílust? 

– Akár a televízióról, akár az internetről 

beszélünk, ez mozgásszegény, passzív szórakozást 

jelent. Már az egészen kicsik rengeteget 

nézik a tévét, ahelyett, hogy valamilyen 

krea tívabb, vagy akár szabadtéri, mozgást 

igénylő szórakozást űznének. A gyerektársadalom 

általánosan kezd túlsúlyossá válni. Az 

ilyen gyerekek aránya megközelíti a negyven 

százalékot, sőt ebből mintegy egyharmadnyian 

olyan kórosan túlsúlyosak, hogy 

már fiatalkorukban is különféle problémákkal 

küszködnek. Ha sűrű rendelési időben 

látogat el ide, láthatja, mennyi duci, kövér 

gyerek van itt. Közülük sokaknak még a 

kivizsgálásra várakozva is van valami a kezében, 

valamit folyton majszolnak. Ráadásul 

azokra, akik annyira kötődnek a szórakoztató 

elektronikus eszközökhöz, fokozottan 

jellemző az egészségtelen táplálkozás. 

– Több mint húsz éve praktizál. Mennyire 

érzékelhető a változás? 

– A szám jelentősen emelkedett az elmúlt 

húsz évben. A kórosan túlsúlyosak aránya is 

felfelé mozdult, de a legfőbb gond az, hogy 

az átlagos testsúly növekedett a gyerekkorosztályoknál. 

Ez azért is különösen aggasztó, 

mert a mozgásszegény életmódból fakadó 

betegségekben szenvedők adják majdnem a 

felét a felnőttkori összbetegszámnak. 

– Milyen szerepe van mindebben a televízióban 

látottaknak? 

– Óriási. A legkisebb gyerekek a tévéből 

jött információt kritika nélkül veszik át. A 

gyerekműsoroknál sem mindegy ezért, mit 

néznek, mert az abban látottak mintaként 

jelennek meg a kicsik előtt. Stressznövelő 

hatása lehet a képi megjelenésnek is. Egyes 

idétlen rajzfilmekben már önmagában a 

vibrálás, a hang- és fényhatások agresszívvá 

teszik a gyereket. 

– Mi a helyzet idősebb korban? 

– A fiatalok által is előszeretettel követett 

valóságshow-k pont arról szólnak, hogy 

milyennek nem lenne szabad lennie a társadalomnak. 

Ehelyett mintaként jelennek 

meg. Ráadásul minél több és újabb hasonló 

műsort kezdenek forgatni, azt látjuk, egyre 

több és egyre szélsőségesebb egyén jelentkezik 

rájuk. Nemrégiben láttam egy beját- 


SZENZÁCIÓS FELFEDEZÉS: EGÉSZ EURÓPÁT BEHÁLÓZÓ 

KŐKORSZAKI ALAGÚTRENDSZERT TALÁLTAK 

Kőkorszaki ember által készített, hatalmas földalatti járatokból álló, egész Európát Skóciától 

Törökországig szerteágazva behálózó rendszert találtak kutatók. Egyszerűen csak 

földalatti szupersztrádának nevezik. 

A német archeológus Dr Heinrich Kusch állítása szerint alagutak létezésének bizonyítékait 

találták meg az egész kontinensen több száz neolítikum korabeli település alatt. 

Könyvében – Egy ősi világhoz vezető földalatti kapu titkai (Secrets Of The Underground 

Door To An Ancient World) – azt állítja, hogy maga a tény, hogy ennyire sok alagútjárat 

vészelte át a 12000 évet, mutatja, hogy az eredeti csatorna-hálózat még ennél is jóval hatalmasabb 

volt. 

„Bajorországban (Németország) 700 méternyi hálózatot, Stájerországban (Ausztria) 

350 m alagutat találtunk” - mondja. 

– „Egész Európa alatt több ezer volt belőlük - az északi Skóciától le a Földközi-tenger 

vidékéig. 

– „Legtöbbjük nem nagyobb, mint egy „féregjárat” - csak 70cm széles - de ahhoz épp 

elég széles, hogy egy ember keresztül bújjon rajta.” 

– „Számos zug tarkítja a járatokat, néhol kiszélesedik, vannak ülőhelyek, tárolókamrák 

és szobák. Nem mind kapcsolódnak egymáshoz, de együtt egy hatalmas földalatti hálózatot 

alkotnak.” 

Számos szakértő véli úgy, hogy a hálózat egyfajta védelem lehetett ragadozók ellen, 

míg mások hiszik, hogy az összekapcsolt járatokat a mai szupersztrádákhoz hasonlóan 

használták emberek, hogy biztonságosan utazhassanak a felszínen dúló háborúktól, erőszaktól, 

de akár az időjárástól függetlenül. 

szást egy volt szereplővel, aki sztár lett, és 

ezúttal a barátnője mellműtétjéről szólt a 

riport. Ilyen riportokat látva nem meglepő 

az az elriasztó adat, hogy tavaly 18. születésnapra, 

vagy ballagási ajándéknak a lányok 

majdnem húsz százaléka kért mellnagyobbító 

műtétet. Ez ugyan extrém példa, de 

ebben csúcsosodik ki a média hatása. 

– Visszafordíthatatlan a folyamat, hogy a 

gyerekek életében ennyire meghatározó szerep 

jut a médiának? 

– Sajnos ez visszafordíthatatlan. A mai 

fiatal generáció már cybergeneráció. Nekik 

természetes, hogy ha valamit nem tudnak, 

bepötyögik egy keresőbe. Eszükbe sem jut, 

hogy máshol, mondjuk könyvekben, könyvtárban 

keressenek utána valaminek. De még 

ha értelmes dolgokat csinál is a gyerek az 

interneten, például könyvet olvas, utánanéz 

valami iskolában hallott dolognak, akkor 

is nyomot hagy rajta, hogy naponta órákat 

ül monitor előtt. Számos orvosi ajánlásban 

olvassuk, meg kell győzni a családot arról, 

hogy óraszámban kevesebbet töltsenek a 

gyerekek az elektronikus médiával. És hogy 

amit néznek, az az életkornak megfelelő 

legyen, akár bizonyos szűrők segítségével is. 

Most csak klikkelni kell: igen, elmúltam 18 

éves. És a 12 éves nevetve belép. 

Pintér Balázs – Forrás: Magyar Hírlap 

A KISLÁNGI PÉLDA FUTÓTŰZ- 

KÉNT TERJEDJEN! 

A Fejér megyei Kislángon a képviselőtestület, 

Brezsnyánszki Zoltán jobbikos 

képviselő javaslatát elfogadva, elidegeníthetetlen 

törzsvagyonná nyilvánította 

a település földjeit. 

Mint ismeretes az önkormányzatok 

tulajdonát képező vagyontárgyak 

a vonatkozó törvényi előírások szerint 

forgalomképes, korlátozottan forgalomképes, 

valamint forgalomképtelen 

kategóriába sorolhatóak. Így például az 

utcákat, hogy csak egy kézenfekvő példát 

említsünk, kötelező forgalomképtelenné 

nyilvánítani. 

Azzal kapcsolatban azonban, hogy az 

önkormányzati földvagyon miként van 

számon tartva, nincs törvényi rendelkezés. 

Ezért aztán - rendkívül sajnálatosan 

és saját polgárai számára is rossz példával 

elől járva - a képviselő-testületek forgalomképessé, 

tehát szabadon eladhatóvá 

teszik a települések által birtokolt földeket, 

alig várva a jobbára külföldi befektetőket, 

hogy legyen végre valaki, akinek 

eladhatják azokat. 

A Jobbik tiltakozik ez ellen a gyakorlat 

ellen és több száz települési képviselője 

útján próbálja a helyi vagyonrendeleteket 

oly formán módosíttatni, hogy 

végre egyértelművé váljon: a magyar föld 

nem eladó. Ennek az első és valóban példaértékű 

esete a kislángi döntés. 

Az önkormányzati gazdálkodás 

számtalan nehézségét, visszásságát 

ismerjük, de soha semmilyen módon, 

még áttételesen sem igazolhatjuk az 

olyan rendkívül felelőtlen településpolitikát, 

amely a költségvetési lyukakat 

vagyonfelélésből, a földek dobra veréséből 

próbálja betömködni. 

Egyebekben: 

1. A Szent Korona országában, annak 

eszmeiségére építve, még kérdésként sem 

merülhetne fel a magyar föld eladásának 

lehetősége. Szeretnénk erre nyomatékosan 

felhívni a magukat nemzeti elkötelezettségűnek 

valló képviselők figyelmét. 

2. Továbbá, hogy “eu-konform” 

példákat is említsünk, van két ország, 

amelyben még saját állampolgárai sem 

lehetnek tényleges “tulajdonosai” az 

állam földjének - hiszen az nem eladó - 

Románia és Izrael... 

Hegedűs Lorántné 

országgyűlési képviselő 

az Önkormányzati Kabinet vezetője 


A DOMINÓEFFEKTUS 

– avagy A megsétáltatott megvezetettek: Muszájország mintha polgárai – 

Állj be a sorba! A szó legszorosabb értelmében 

ez is lehetne a most éppen aktuális 

internesönel trendi jelszó. Új szakaszhoz 

értünk, innentől már kondicionálnak bennünket. 

Egyértelműen, erőteljesen és félreérthetetlenül. 

Mindemellett a vívmányok korát éljük. A 

központi tervutasításos rendszert felidéző, 

„muszáj hozni az eredményeket, ha beledöglünk 

akkor is” típusú, központilag levezényelt 

erőlködések közepette a népnek valahogy 

most sem akar jó lenni. A kétségbeesett, sokszor 

teljesen értelmetlen tevékenységekkel 

teli tűzdelt kepectetés bizonyos momentumai 

– szintén központilag kiadott ukáz keretében 

– még örömöt is kellene, hogy okozzanak, 

de legalábbis örülnünk kellene nekik. 

Mi több, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségéhez 

hasonlóan, vívmányként kell azokat 

kezelnünk (lásd a pillanatok alatt annulálható 

visszafizethetetlen államadósság minden 

áron való törlesztését). 

Ilyen van? Nálunk csak ilyen van! 

Ahogy időben távolodunk a nevezetes 

eseménytől, úgy értjük meg a maga valójában 

az egymást követő történések által 

kirajzolt kép szerves egymásutániságában 

rejlő kapcsolatrendszert. A mintát a görögöknél 

és az olaszoknál már láthattuk, a 

pénzvilág lecseréli az ún. demokratikusan 

megválasztott, azaz elvileg számonkérhető 

államhatalom vezetését a hozzá hű, saját 

embereire. Ezzel próbálkoztak itt nálunk is. 

Ha visszaemlékszünk Róna Péter már tippet 

is adott, kit ültethetnek OV helyére. Eldőlt 

az első dominó, dőlt volna utána a többi 

is, de gondos kezek, mielőtt még magával 

ragadhatta volna a többit is, visszaállították 

függőlegesebe. 

A többszázezres fitness megmozdulást 

a legnagyobb médiaerőfeszítés ellenére 

sem lehetett elhalgatni, ezért beindult a 

hálivúdi eksönmúvikból már oly jól ismert 

„jó rendőr-rossz rendőr” játék. A nem megfelelő 

reakció (a nagy polgári séta) után, 

kisvártatva lehúzták a rolót a MALÉV-nál. 

Szintén hívjuk fel a figyelmet arra az apró, 

ám jelzésértékű momentumra, hogy mikor 

és honnan nem szállhatott fel az a bizonyos 

MALÉV utasszállító gép, amelyik megint 

eldöntött egy bizonyos dominót! Naná, 

hogy Tel Avivból! Melyik országban található 

Tel Aviv? BINGÓ! 

A jó hálivúdi eksönmúvikhoz illőn a 

rossz rendőr után mindig be kell, hogy menjen 

a bemikrofonozott és tükörnek látszó 

üvegfallal elválasztott helyiségbe a jó rendőr 

is. Be is ment. Tegnap este (2012. február 

6.) a Hír Tv Rájátszás című műsorába. Méghozzá 

Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség 

elnökének személyében. Mindjárt látni fogják, 

mennyire körmönfontan ravasz és megalázó 

az a kommunikációs technika, amivel 

feltörlik velünk a padlót, egyúttal jelezve 

számunkra, hogy semmitől sem riadnak 

vissza. Már a beszélgetést felvezető összefoglalóban 

elhangzott egy figyelemreméltó 

mondat, amely tökéletesen érzékelteti jelen 

helyzetünket és azt, mennyire téves volt a 

hosszú transzparensre felírt „Nem leszünk 

gyarmat” című szöveg. 

„Minden nagyobb magyar bank meghatározó 

tulajdonosa külföldi bankház.” 

A kommunikációs technika másik lépcsőfoka, 

a bűntudat felkeltése a nézőkben: 

„A magyar bankok vesztesége a végtörlesztés 

miatt január végére eléri a 210 milliárd 

forintot.” 

Arra ne is pazaroljuk most a drága időt, 

hogy nem a magyar bankokat, hanem a 

Magyarországon működtetett külföldi 

tulajdonban álló bankokat éri ekkora veszteség, 

lévén a takarékszövetkezeteket leszámítva 

gyakorlatilag nincs is magyar bank 

Magyarországon. Még pontosabban talán 

az egyszem FHB-t kivéve egyáltalán nincs 

magyar bank Magyarországon, hiszen a 

takarékszövetkezetek nem bankok, hanem 

pénzintézetek. Azért fontos ez a különbségtétel, 

mert a bankokkal ellentétben a takarékszövetkezetek 

valóban csak annyi pénzt 

kölcsönözhetnek, amennyi ténylegesen a 

rendelkezésükre áll. 

Senkiben ne legyen kétség afelől, hogy 

ennek a hatalmas veszteségnek mi vagyunk 

az okozói. Egyrészt azok, akik felelőtlenül 

hitelt vettek fel, mert nem mérlegelték kellő 

gondossággal, hogy a törlesztőrészletük 

akár a duplájára is emelkedhet, másrészt az 

OV által dirigált felelőtlen, különadókkal 

megspékelt kormányzás az, ami idevezetett. 

Ez bizony megtorló intézkedésekért kiált, 

nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát! 

Jöjjön akkor az egészen elképesztő interjú, 

ürítsük fenékig a „jó rendőr” cizellált stílusú, 

cukormázzal bevont keserű poharát! Ismét a 

mindennél jobban árulkodó szóhasználat az, 

amire szeretném, ha odafigyelnénk: 

Mv.: – Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség 

elnöke a vendégem. Jó estét kívánok. 

Patai Mihály: – Jó estét kívánok. 

Mv.: – Elnök úr. Ma mennyire érdeke a 

magyar bankoknak, hogy megszülessen a megállapodás 

az IMF-fel, illetve az Európai Unióval? 

Patai Mihály: – Eminens érdeke a magyar 

bankrendszernek és minden magyar embernek, 

önnek is meg nekem is, hogy megszülessen. 

Enélkül nagyon nagy problémája lesz a 

magyar gazdaságnak és a magyar társadalomnak, 

mert most már többről van szó, mint 

üzletről. 

Mv.: – Még tavaly decemberben úgy értékelte 

az üzletet, idézem, hogy visszatért a normalitáshoz, 

amikor a kormány és a bankok 

beszélnek egymással. Mi a helyzet azóta, változott-e 

valami? 

Patai Mihály: – Azóta egy nagyon jó kapcsolat 

van a kormány és a bankrendszer között, 

teljesen normális egy civilizált országban, 

ennek örülök. De ha megengedi, mindenképpen 

elmondanám azt a három érvet, amit nagyon 

fontosnak tartok, hogy miért van szükségünk 


az IMF-re és az Európai Unióra. Egy fél percben 

össze tudom foglalni. 

Mv.: – Hogyne. 

Patai Mihály: – Az első érvem az egy rendkívül 

egyszerű, békéscsabai érv. Háromezer 

forintba kerül, önnek is és nekem is, és minden 

magyar állampolgárnak, hogyha nem kötünk 

szerződést az IMF-fel. Többet fizetünk a refinanszírozásért. 

Van egy ötmilliárdos, ötmilliárd 

eurós fizetési szükségletünk, és 2%-kal drágábban 

tudunk pénzt szerezni akkor, hogyha 

nincs IMF-megállapodás. Körülbelül háromezer 

forint fejenként. 

Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári 

szóra, Istenben szeretett felebarátim! 

Az egyes ember számára is érthetővé, megfoghatóvá 

teszi a problémát. Kicsit olyan ez, 

mint Rejtő Jenőnél a tíz dollár. A kisembernek 

hiába dobálóznak milliárdokkal, fel sem tudja 

fogni, hogy mekkora összeg az. No, de itt?! A 

fejenként háromezer forintot mindenki megérti. 

Másrészről az egyes emberre lebontva, 

személyessé teszik a fenyegetést. Félreérthetetlenül 

közlik a pórnéppel, hogy ennyivel többet 

fogsz fizetni, mert kétség nem férhet hozzá, 

hogy ezt is veled fizettetik ki! Ezért szerepeltek 

mindig olyan jól a posztkommunisták a választások 

alkalmával, mert úgy tudták elmondani 

az üzenetként szánt hazugságaikat, hogy a legbutább 

melós is megértette. 

És még csak most jön a java! 

Patai Mihály: – Van egy másik érvem. A 

kormány megfogalmazta azokat a legfontosabb 

szempontokat, amelyeket mindenképpen át kell 

alakítani Magyarországon, mert nem tartható. 

Nem lehet 7% rokkantnyugdíjassal egy országot 

vezetni, nem lehet két és félmillió adófizetővel és 

olyan 35 éves fiatalemberekkel országot építeni, 

akik szlovák rendszámú gépkocsival járnak és 

mindenkinek Porschéja van, és mindenki minimálbéren 

van és a minimálbért is Szlovákiában 

fizeti. Tehát én úgy gondolom, hogy mindazok 

az inézkedések, amelyeket a kormány meg akar 

csinálni, és én elhiszem, hogy megcsinálják, és 

ilyen felhatalmazással nincs is más lehetőség, 

mint megcsinálni, ennél nem hiszem, hogy más 

feltételekkel jelentkezhetne az IMF vagy az 

Európai Unió. Igenis, ha meg fogják erősíteni 

a kormánynak azt az elképzeléseit, amelyek a 

strukturális átalakulásokra vonatkoznak. 

Van egy harmadik, ami a legfontosabb. Az 

elmúlt években elvesztettük a reputációnkat 

a világban. Azóta, mióta az athéni olimpián 

két olimpiai bajnokunk csalt, azóta nagyon 

rossz vélemény alakult ki Magyarországról. 

Az őszödi beszéd csak beleillik ebbe a stiklis 

magyar koncepcióba. Úgy voltak Brüsszellel 

költségvetési problémáink az elmúlt években, 

és ne felejtse el, hogy 2006-ban január elsején 

az egyetlen ország voltunk a történelemben, 

amely csökkentette az ÁFA-t és ugyanabban 

az évben szeptember elsején visszaemeltük az 

ÁFA-t. Ilyet civilizált országban nem csinálnak. 

És amikor bevezette a kormány a bankadót 

és a végtörlesztést az elmúlt két évben úgy, 

hogy nem konzultált a legfontosabb európai 

országokkal, gyakorlatilag megsértette azokat 

az írott és íratlan szabályokat, amelyeket nem 

szabad megsérteni Európában. 

Biztos a szlovák rendszámú Porschéval 

szaladgáló adócsalók okozzák a legnagyobb 

problémát ennek az országnak. Mondjuk azért 

azon sem ártana elgondolkodni, mi lehet az oka 

annak, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségek 

nagy számban fordulnak elő. Nem lehet, hogy 

túlzottan nagy teher rakódik a válalkozásokra? 

nem tudom, csak kérdezem. Végülis, ha annak 

idején Oszkó Péternél szalonképes volt az adóelkerülés 

helyett az adóoptimalizálás szóhasználat 

és technika, akkor másnál miért nem az? 

Mindazonáltal nem igazán értem, hogy az áruk, 

a tőke meg a javak szabad áramlása esetén mi a 

rossebér’ is érdekes az, hogy hol, melyik uniós 

országban vetted az autódat? Vagy akkor ez is 

csak hazugság, mint a többi? 

De van ennél nagyobb baj is! 

Egy másfajta értelmezésben, de ismét 

a vesztes nép koncepciója az, ami tetten 

érhető, hiszen lám, még az olimpián is csak 

csalással visszük valamire! Az meg persze 

mindig kiderül. Az jutott eszembe, vajon a 

többi országról, amelynek a sportolói doppingoltak, 

szintén ennyire kedvezőtlen kép 

alakult ki, amikor a gazdasági ügyeiket tárgyalták? 

Vagy ez csak ránk jellemző, csak 

a mi esetünkben áll fenn egyfajta sajátos, 

hogy úgymondjam specifikus kapcsolat az 

ötkarikás részvételünk és a világgazdaságban 

betöltött helyünk között? 

Félreértés ne essék, nem a doppingoló 

sportolókat akarom védelmemebe venni, 

a metódus az, amire ismételtten szeretném 

ráirányítani a figyelmet. Akárcsak az amerikai 

elnökválasztások alkalmával, minden 

szóba jöhető és szóba nem jöhető dolgot 

előkaparnak ilyenkor, hiszen gondosan feljegyeztek, 

elraktároztak mindent, ami felhasználható 

ellenünk. Fel is használják! Szemernyi 

kétségünk ne legyen efelől. 

Miután megfutottuk laza bemelegítő 

köreinket, figyeljük a brilliánsnak nem, 

inkább valami egészen másnak mondható 

érvelést. Asszem egészen döbbenetes az, 

ami most fog következni: 

Mv.: – Elnök úr, örülök, hogy felhozta ezt 

a témát, ha nem tette volna meg, megtettem 

volna én. És akkor most végighallgatva ezt a 

sort, ami ugye a reputációnkat, a presztízsünket 

rontotta az elmúlt években a világ előtt, egy 

valamit kihagyott ebből a sorból. Nem tudom, 

hogy ezt esetleg azért tette, mert később felülbírálta 

a véleményét, vagy egyszerűen elfelejtette, 

ez pedig a NOKIA-s doboz esete. Egy korábbi 

interjúban erre is... 

Patai Mihály: – Ez ugyanez. Az olimpiai 

bajnok, amely csal, a NOKIA-s doboz, amely 

szimbólummá válik egy magyar üzletember, 

egy politikus számára, az katasztrófa. Ezzel 

csak megfejeli az a bankadó, amit nem konzultálunk 

meg az illetékes országokkal. 

Mv.: – De elnök úr, hogy rakható egy sorba a 

minket lejárató whiskysdoboz esete, az olimpiai 

bajnok esete, amikor a magyar kormány minden 

erőfeszítést megtesz azért, hogy segítse az 

embereket és ne újabb megszorításokat verjen a 

hátukra, hanem azt mondja, hogy elég az eddigi 

tisztességtelen banki gyakorlatból, az egyoldalú 

szerződésmódosításokból, hanem igenis legyen 

egy arányosabb teherviselés, egy arányosabb kockázatviselés, 

és hogyha ez mondjuk már évekkel 

ezelőtt megtörtént volna, most lehet, hogy a 

végtörlesztésekből adódó veszteség, amire önök 

felhívták a figyelmet, eleve kevesebb lenne, nem 

kerültek volna ennyien ilyen helyzetbe. Konkrétan 

az ön előde, Felcsúti Péter a Bankszövetség 

korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt fogalmazott 

úgy, hogy borzasztóan aránytalan a teher- és 

a kockázatviselés a bankok, illetve az ügyfelek 

között. Most ezen változtatott a kormány a 

bankadóval, illetve a különböző válságadókkal. 

Erre máshol is van példa. Ön valóban komolyan 

gondolja, hogy ez ugyanabba a serpenyőbe 

tehető, mint például a whiskydoboz, ami egy 

borzasztó korrupciós ügy? 

Patai Mihály: – Önnek kormányszóvivőnek 

kelene lennie, mert rendkívül jól összeszedte... 

Mv.: – Igen, mondták már. De jól érzem 

magam a helyemen. 

Patai Mihály: – Természetesen más kategóriába 

tartozik a NOKIA-s doboz és másba a 

bankadó, de akkor amikor egy országról kialakul 

egy ilyen kép, akkor a bankadó ugyanebbe 

a logikai sorba tartozik, mégpedig abba, hogy 

ezek az emberek nem beszélnek meg velünk 

semmit, hanem lépnek. 

A magam részéről nagyon kíváncsi lennék, 

hogy ebben az esetben mit értünk „illetékes 

országok” alatt? Mire és meddig terjed ki az 

illetőségük? Ne felejtsük el, hogy Magyarországról, 

vagyis egy ún. teljes jogú európai uniós 

tagállamról beszélünk, amely deklaráltan jogállam! 

Ezt kéretik szem előtt tartani! Minimum 

érdekes a dolog! A megsétáltatott megvezetettek 

kedvéért: a „Nem leszünk gyarmat!” transzparens 

függvényében mindenképpen az! 

Még csak annyit, ezt meg a pontosság kedvéért, 

hogy az olimpiai bajnok, még ha csal is, 


nem amely, hanem aki. De talán pontosan ez 

az embereket csupán tárgyaknak, statisztikai 

adatoknak tekintő embertelen szemléletmód 

az, ami a legtöbbet árt az emberiségnek. Egyszerűen 

nem tudja (vagy talán nem is akarja) 

helyén kezelni a dolgokat és az embereket. 

És ha azt hiszik, hogy ezt nem lehet 

fokozni, hát akkor nagyon tévednek! 

Mv.: – És követnek bennünket az egyéb 

európai uniós tagországok. 

Patai Mihály: – Természetesen. Most már, 

de lényeg az, hogy partneri kapcsolatokat kell 

kialakítani az európai országokkal, és ezek 

olyan szabályok, melyekhez alkalmazkodnunk 

kell. Része vagyunk egy európai kultúrának, 

ugyanazt kell csinálnunk, mint ezer évvel 

ezelőtt István csinálta. Nyilvánvaló, hogy István 

nem vágta le egy német lovagnak a kezét 

csak azért, mert lopott, hanem előtte megbeszélte 

a sógorával, hogy te, le fogom vágni a 

német lovagodnak a kezét, mert ezt meg ezt 

csinálta, és a császár azt mondta, hogy igazad 

van, vágd le, mert te vagy a király. De ezt nem 

lehet önkényesen megcsinálni. 

De vajon miben is áll ez az európai kultúra? 

A kereszténységben nem, azt már láthattuk, 

hiszen eszük ágában sem volt bevenni sem az 

alkotmánynak nevezett alapdokumentumba, 

sem annak meghiúsulása után a Lisszaboni 

Szerződés néven átfazonírozott változatába. 

És ha már az elnök ostoba példájánál 

maradunk; gyakorlatilag te vagy a király, de 

csak elméletileg tehetsz meg bármit a birodalmadban, 

mert gyakorlatilag ez a birodalom 

már nem is a te birodalmad (eladták, 

felvásárolták), és szintén gyakorlatilag, csak 

az uralkodóval, ha tetszik a császárral történő 

konzultációt követően, az ő beleegyezésével 

tehetsz meg bármit. 

Mintha ország mintha királya vagy. Olyan, 

mintha te lennél a király, olyan, mintha a te 

országod lenne, olyan, mintha te uralkodnál 

benne, olyan, mintha bármit megtehetnél, 

olyan, mintha szabad lennél, de mégsem. 

Ahogy Besenyő Pista bácsi mondaná: 

Nincs igazam? De! Na lássák! 

Patai Mihály: – Gyakorlatilag önnek 

igaza van, hogy ez most egy más logikai sorhoz 

tartozik, de a lényeg az az, hogy kialakult 

rólunk egy kép, amelyen változtatnunk kell, és 

az Európai Unióval és az IMF-megálapodással 

tudunk ezen a szörnyű sorozaton végre egy 

pontot tenni és egy új életet kezdeni. 

Hopp, itt elszólta magát! Tulajdonképpen 

ez a logikai sor már nem ugyanaz a logikai 

sor! Tehát mégsem összetartozó dolgokról 

van szó, de mi azért könyveljük el annak! 

vagyis most hazudott, vagy az előbb? 

És íme, ismét csak a kizárólagossággal, az 

egyedüli üdvözítéssel, az Európai Unió és 

az IMF mindenhatóságával szembesítenek 

bennünket! Nélkülük egy tapodtat sem! 

Még csak lélegzetet sem vehetünk! Egyszerűen 

nem lehet! Ugye értitek? 

És akkor jöjjön a mindent felül-, vagy 

inkább alulmúló csúcs mélypont, a szolgalelkűség 

eklatáns példája, a minden áron való 

bekötöttség alapnormaként történő tudatosítása, 

a függőség kábítószereket megszégyenítő 

prezentációja. A Power Point korrepetálás 

céljából visszaülhetne az iskolapadba: 

Mv.: – Ön szerint a magyar bankrendszer 

azzal tagozódik be az európai bankrendszerbe, 

hogy külföldi kézben van? Magyarázza meg 

ezt a kijelentését! 

Patai Mihály: – Igen. A magyar bankrendszer 

főszereplői azok külföldi tulajdonban vannak. 

Így alakult az élet az elmúlt húsz évben. 

Gyakorlatilag az FHB kivételével minden bankban 

a külföldiek többsége egyértelmű, beleértve 

a vezető bankunkat is. Ez az én számomra azt 

jelenti, hogy beintegrálódtunk a Nyugat-Római 

Birodalomba. Ez egy nagyon jó, ugyanaz, amit 

ezer éve csináltunk. Természetesen ezeken az 

arányokon kell és lehet is változtatni... 

Az urbánus frazeológia mélységes mély 

bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés 

céljából alámerítkező szociológus hallgatók 

köreiben a dús képzeletű nép az efféle 

szituésönök megfelelő verbális érzékeltetésére 

az alábbi terminus technikuszt szokta 

volt alkalmazni: megképződött a szívlapát 

effektus. A megfelelő eljárás: puff pofán. 

Vannak, ugyan, akik az ún. AHA-élményt 

részesítik előnyben, de ilyen esetekben kísérőjelenségként 

a magyar ember zsebében 

szalonnázás céljából tartott Bugylibicska 

félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílik, 

így inkább mégis a szívlapát tematika 

alkalmazása tűnik indokoltnak. 

Ugye valamennyien érezzük annak a pofátlan 

cinizmusnak a felsőbbrendűségét, amely 

hanyag eleganciával köp szembe bennünket a 

retorikai tűréshatár legeslegszélén? Aszongya: 

„Így alakult az élet az elmúlt húsz évben.” 

Nem mondod? 

Ez felér egy sokkhatással! Amíg kiphegi 

magát a tisztelt Olvasó, megyünk tovább. 

Mv.: – Kell egyébként? 

Patai Mihály: – Hát biztos, hogy kell, 

hogyha ön evvel nem ért egyet, és a lakosság 

többsége nem ért egyet, amelynek véleményét 

le kell, hogy képezze a kormány, akkor ezen 

muszáj változtatni. És mondom, hogy ezek a 

változtatások és igények meg is fogalmazódnak 

a kormány politikájában, a lényeg az, hogy ezt 

partnerségi alapon kell csinálni, van egy status 

quo. Tudniillik a nyugat európai bankrendszer 

nélkül nem tudunk magyar gazdaságot 

működtetni. 

Mv.: – Tehát itt most partnerség a magyar 

állam, ha úgy tetszik a magyar kormány, és 

konkrétan a bankok között, vagy pedig partnerség 

Európa és Magyarország között? Vagy 

mind a két értelemben? 

Patai Mihály: – Természetesen. Partnerség 

a kérdező és a válaszadó között. A partnerség 

a magyar miniszterelnök és a német 

miniszterelnök vagy kancellár között. Természetesen. 

Ez egy szövevény, egy érdekszövevény, 

amelyben vannak íratlan és írott szabályok. És 

mi ezeket a szabályokat nem tartjuk be akko, 

amikor csalunk az olimpián és akkor, amikor 

bevezetünk olyan intézkedéseket, amelyekről 

konzultálni kell, a nyugat európai civilizációban. 

Ilyen egyszerű. 

A sokat emlegetett és kétségkívül rendkívül 

hangzatos partnerség kérdése. Vajon mikortól, 

és legfőképpen meddig beszélhetünk partnerségről? 

Hogyan értelmezzük ezt a szót? 

Mit értenek partnerség alatt? E logika mentén 

haladva tehát ezt valahogy úgy kell elképzelnünk, 

mint például a bankok esetében az egyoldalú 

szerződésmódosításokat? Ez lenne a partnerség 

sajátosan értelmezett nyugat európai 

(Nyugat Római?) status quo-ja? 

Szintén jelzésértékű az érdek és a szövevény 

szavak összetársítása. Mindennél jobban 

közli számunkra, hogy miről is van szó 

itt valójában. 

Ezen a ponton a műsorvezető is szükségét 

érezte annak, hogy tisztázzuk a fogalmakat. 

Mv.: – Ne menjünk vissza még egyszer ehhez 

a kérdéshez, mert ezt már egyszer megbeszéltük. 

Viszont ami még itt a külföldi tulajdont illeti, ön 

azt miért tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy 

az OTP 75%-a is külföldi tulajdonban van? 

Patai Mihály: – Hát azért, mert a Budapesti 

Értéktőzsdén jegyzett részvények 75%-át 

külföldiek adják és veszik, ez csak egy tény. 

Amikor ön az OTP-ről gondolkodik az egy 

magyar irányítású, egy igazi jó magyar bank, 

amelynek a többségi tulajdonosai külföldiek, 

de ez egy jó dolog, hisz érdekeltek a tulajdonosok 

abban, hogy jól menjen a magyar bank. 

OTP: Most akkor magyar, vagy csak 

magyar irányítású? A magamfajta egészséges 

életbenmaradási ösztönnel bíró, a kelleténél 

talán többször a háta mögé néző ember 

számára kicsit olyan ez, mint a magyar és a 

magyarul beszélő közötti, árnyalatnyinak 

nem, inkább lényeginek mondható különbségtétel. 

Patai Mihály: – A hitelezési gyakorlat az 

egész világon szigorodott. Alapvetően azért, 

mert a cikulsváltásban, amit válságnak szoktunk 

nevezni, megváltoztak a körülmények, és 

a legfontosabb körülményváltozás az, hogy a 

világban a likviditás, amely bő volt az elmúlt 

ciklusban, az elmúlt tizenhét-húsz évben, az 

szűkké vált és megdrágult. Azért nagy előny 

Magyarországnak, hogy nyugat-európai 

bankrendszerhez tartozunk, mert a likviditást 

külföldről hoztuk be. A helyzet az, hogy a 

német paraszt megtakarított és azt odaadtuk a 

magyar parasztnak. Tehát a likviditás megváltozott, 

a likviditás ára a világban megváltozott, 

egyre nehezebb likviditást hozni Magyarországra, 

a hitelezés ezért nem bővül. 

Mv.: – Hát pedig a magyar bankoknak is 

érdekük, egyáltalán a bankoknak is érdekük 

lenne, hogy bővüljön, hiszen, illetve, hogy a 


hitelezési gyakorlat újra induljon, gondoljunk 

például a betétesekre. Hát az egyik nem működik 

és elképzelhetetlen a másik nélkül. Mit tesznek 

ennek előmozdítása érdekében a bankok? 

Patai Mihály: – Természetesen. Önök 

mindig a bankokat szapulják a hitelezési oldalon, 

hogy sok árat kérünk a hitelért, ugyanakkor 

nem veszik figyelembe, hogy ötmillió 

magyar betétesnek az érdekeit képviseljük, 

amikor nem tesszük tönkre a bankokat, hanem 

igyekszünk azokat prudensen vezetni. 

Mv.: – No, de a hitelesek is az önök ügyfelei... 

Patai Mihály: – De ugyanolyan fontosak 

számunkra a betétesek is, természetesen. mindenképpen 

azt fontos látnunk, a bejátszásban 

is volt erről szó, a magyar bankrendszer rendkívül 

stabil, az egyik legstabilabb Európában. 

A tőkemegfelelési mutattója több, mint amit 

önök jeleztek, mert 14% felett van, és ez annak 

köszönhető, hogy Az a tulajdonosi kör, amelyre 

ön nagyon szépen rákérdezett, az biztosítja a 

tőkét. Több mint másfél milliárd eurónyi tőke 

jött az elmúlt hónapokban azokba a bankokba 

Magyarországra, amelyek veszteségeket szenvedtek 

el. 

Van a német paraszt, meg van a magyar 

paraszt, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettőt 

hülyének nézik azok, akik soha a büdös 

életben nem foglalkoztak földdel, mert büdös 

nekik a kétkezi munka. Ez ténykérdés. 

Másfél milliárd euró az rengeteg pénz. 

Meg a 38 milliárd euro is az, ami az álítólag 

magyar és állítólag nemzeti bank trezorjaiban 

pihen és másoknak fial a mi munkánkból. 

Mert hogy a kamatterheit is nekünk kell 

kitermelni valahogy. Ha pedig erre már képtelenek 

vagyunk, már pedig azok vagyunk, 

akkor újabb hiteleket kell felvennünk, mert 

végső soron erre megy ki a játék. Hiába 

mondja úton útfélen Magyarország jelenleg 

regnáló miniszterelnöke, hogy nincs szükségünk 

több pénzre, akkor is felvetetik vele. 

Nesze neked te, magyar paraszt! De megadd 

ám, kamatostul! 

Aztán itt van ez az ismerethiányból 

fakadó óriási tévedés! Mert igenis megy 

egyik a másik nélkül, többek között éppen 

ezért, a semmiből előállított „játékpénz” 

miatt jutottunk idáig. Ez a válság pénzügyi 

válság! Csak a takarékszövetkezetekre áll a 

kötelezettség, mely szerint kizárólag a betétesek 

pénzével gazdálkodhatnak, a bankok 

számára kibúvót ad az ún. banki tartalékráta. 

Végezetül nézzük meg, merjünk-e egyáltalán 

álmodni, vagy az éjszakai alvást 

redukáljuk az adósrabszolgák munkaerejének 

újratermeléséhez szükséges rekreációs 

tényezővé. 

Mv.: – Ami a magyarországi gazdasági 

növekedést illeti, ezzel kapcsolatban ön is megfogalmazta 

korábban a véleményét, Erre majd 

hogy hat a magyarországi nemhitelezés, vagy 

visszafogott hitelezés, óvatosabb hitelezés, ha 

úgy tetszik? 

Patai Mihály: – Természetesen nem segíti. 

A magyar gazdasgái növekedés nem lehet a 

magyar bankok hitelezési gyakorlatának növekedése 

nélkül. Ezért sem lehet megszegni az 

írott és íratlan szabályokat, mert szükségünk 

van a magyar bankokra, ezt most mint magyar 

állampolgár mondom, és a magyar bankokon 

keresztül szükségünk van a nyugat európai 

tőkére és a nyugat európai likviditásra. 

Mv.: – Akkor ez most azt jelenti, hogy ha 

jól értelmezem a szavait, hogy a bankoknak ez 

lesz a gyakorlata és marad az óvatosabb hitelezési 

gyakorlat, az okokat elmondta, hogy miért, 

akkor továbbra is fenntartja azt a véleményét, 

hogy nincs értelme Magyarországnak egy komolyabb 

gazdasági növekedés álmait kergetni? 

Patai Mihály: – Igen. Az egy külön kérdés, 

hogy ebben a világgazdasági helyzetben és 

ebben az európai helyzetben az nagyon fontos, 

hogy ne kergessünk álmokat (értsd: tanuljunk 

meg kicsik lenni – copyright by Kovács Laci 

bácsi – A szerző). A magyar elitnek meg kell 

békülni azzal, hogy az idén nem lesz komoly 

növekedés és valószínűleg jövőre sem. De ez 

nem probléma. Nagyon fontos, hogy ugyanazt 

a mennyiségű jószágot megtermeljük az 

országban és szinten tartjuk. Nagyon fontos 

színvonalat értünk el az átlagos fejlettségben. 

Vannak polgártársaink, akik magyon nehéz 

helyzetben vannak, de a gazdaság egy viszonylag 

jól működő, stabil gazdaság, olyan helyzetbe 

került, hogy most nem tud növekedni. 

Forrás: Hír TV 


Nagyon fontos szintet értünk el az átlagos 

fejlettségben, azaz az Európa-ház mosókonyhában 

a helyünk! És ott is maradunk! 

Közlekedésre kizárólag a cselédlépcsőt 

vehetjük igénybe. Végy példát Mabelről, a 

Meldrum-ház bejárónőjéről, takarítani csak 

akkor jöhetsz fel, amikor nagyságosék már 

elmentek, nem tartózkodnak otthon. 

Nem tud növekedni a gazdaság, vagy 

nem hagyják, hogy növekedjen? Nagy 

különbség! Kezdődött azzal, hogy még a 

legelején nem engedték OV-éknak, hogy 

kicsikét elszaladhasson a hiány, úgy 7%-ra, 

nyílt volna némi kis mozgástér. Médiatörvény, 

alkkotmány, aztán gyüttek a nem ortodox 

technikák, a Széles-menetelés, majd a 

MALÉV-zuhanórepülés. 

Vannak ugyan olyan polgártársaink, akik 

nehéz helyzetben vannak, no de a gazdaság! 

Viszonylag jól működik és stabil! Azé’ 

ez má’ valami, nem? Érted, ugye? Megint 

(még mindig)fordítva ülünk a lovon! Nem 

az ember a lényeg, hanem a gazdaság! Pedig 

a gazdaságnak kellene az emberért lenni, és 

nem fordítva! Akadnak ugyan polgártársaink, 

akiknek országos méretű kampányt kell 

rendezni (még a villalakók is besegítettek!), 

hogy éhen ne pusztuljanak vidéken, no de 

hát rá se ránts, elvégre járulékos veszteségek 

mindig adódnak, nem igaz? Különben meg 

a gazdaság valós teljesítményének mérésére 

teljesen alkalmatlan mutató, a GDP (Bruttó 

Hazai Össztermék) szerint, ez is növeli a teljesítményt. 

Még akkor is, ha azt mondjuk, tisztában 

vagyunk a helyzetünkkel, a posztkommunisták 

tartósan kényszerpályára lökték az 

országot, nagyjából egészéből rövid távon 

reálisan az a helyzet, amit a bankszövetség 

fő hallja kendje „jó rendőrként” lefestett 

nekünk, a helyes irány semmiképpen sem 

lehet az, hogy továbbra is ennek az életellenes, 

embertelenül drágán és lélektelenül 

brutálisan kizsákmányoló rendszernek is 

a tagjai maradjunk. A soha sem lesz vége 

állapot helyett miért nem a kiutat keressük? 

És itt jön ismét a képbe a dogmatizmus, 

a megkérdőjelezhetetlenség, az eleve 

elrendeltetettség. A kiindulási állapot, a 

vonatkoztatási szint megkérdőjelezhetetlensége, 

megfellebbezhetetlensége, amiről ma 

már tudjuk, hogy hibás! 

Kétség nem férhet hozzá, ez a beszélgetés 

csak megerősített benne, nem akarják, 

nem szabad, hogy Magyarország magára 

találjon, az emberek öntudatukra ébredve 

újra naggyá tegyék ezt az országot. Túl sok 

tyúkszemre hágnánk rá, ha Európa kellős 

közepén megerősödve, egy nemzetben gondolkodó, 

stabil és független középhatalom 

jönne létre. A sokszor és most már hivatalosan 

is – lásd Simon Peresz izraeli fő hallja 

kend által – megerősített területfoglalási 

szándékok ellenére is ki kell jelentenünk, 

van másik út! 

Még annak ellenére is van, amikor a jelenlegi 

kormányfő szavai csengenek a fülembe, 

miszerint, mi a Nyugathoz tartozunk, hiszen 

mindig is ide tartoztunk. Miközben mindannyian 

tudjuk, hogy sohasem tartoztunk 

a Nyugathoz. De hát muszáj ezt mondania. 

Olyan, mintha odatartoznánk. Muszáj-ország 

mintha polgárai, akiket játszi könnyedséggel 

lehet – először csak megsétáltatni, később 

aztán már – megtáncoltatni. Ne felejtsük el, 

aki a zenészt fizeti, az húzatja a talaplávalót! 

Még hogy nem leszünk gyarmat?! Na ne 

szórakozzunk már! Akinek még ez sem elég, 

az álljon neki és ássa meg a startgödröt! 

A kisgyermekeknek is megtanítják arra, 

mielőtt átmegyünk az út túl oldalára, gondosan, 

több irányban is körül kell nézni! 

Tegyük ezt mi is, és akkor talán kevesebb 

megpróbáltatással jár, amikor hosszas tökölődést 

követően végre letérünk a jószándék 

helyett rosszabbnál rosszabb uniókkal kikövezett 

lenini útról. 



NÉPSZAVAZÁS – ÉLET AZ UNIÓN KÍVÜL 

A Jobbik véleménye szerint, népszavazáson kell dönteni hazánk 

Európai Uniós tagságáról. Gyöngyösi Márton országgyűlési frakcióvezető-helyettes, 

a párt külpolitikai kabinetének vezetője kiemelte, a 

keleti nyitást, amely gazdasági növekedés jelent csak az Unión kívül 

leszünk képesek eredményesen megvalósítani. 

Politikusok és elemzők közül is sokan azt mondják, nem létezik 

Magyarország számára élettér az Európai Unión kívül. Önnek mi a 

véleménye erről? 

A rendszerváltás korszakát övező magyar politikai közbeszéd 

egyik legnagyobb átka, hogy semmit nem lehet indulat- és érzelemmentesen 

megbeszélni. Sajnos nincs ez másképp a nemzetünk jelene 

és jövője szempontjából oly fontos EU-tagság esetében sem. Az 

euroatlantista külpolitikai irány, vagyis a Nyugat politikai, gazdasági, 

katonai intézményrendszerébe tagozódás a rendszerváltó politikai elit 

hitbéli meggyőződésévé vált, függetlenül annak politikai színezetétől. 

Hívőkkel, sőt fanatikusokkal nehéz érdemi vitát folytatni, pedig erre 

égető szükség lenne akkor, amikor uniós tagságunk következtében 

Magyarország a szakadék szélén egyensúlyozva maradék függetlenségének 

feladására kényszerül. A Jobbik meggyőződése, hogy éppen az 

EU tagságunk révén veszélyeztetjük legjobban egyre szűkülő életterünk 

maradékát is, egyetlen lehetőségként a mielőbbi kilépést látjuk. 

Ha nincs a párbeszédre fogadókészség a politikai pártok részéről, 

mégis hogyan lehet a kilépést megvalósítani? 

A lehető legdemokratikusabb utat kell választanunk, a népszavazás 

kiírását. Erre több okból is szükség van. Az EU tagságunkról 

2003-ban tartott népszavazás során az akkori politikai elitünk egésze 

felelőtlen módon járt el, hiszen egyrészt elhallgatta az uniós tagság 

árnyoldalait, másrészt az idiotizmus szintjére züllesztette a kampányt, 

amikor mákos gubáról és bécsi cukrászdáról értekezett. Az 

emberek ezt látva vagy el sem mentek szavazni, vagy hiányos ismeretek 

alapján hoztak döntését. Ilyen értelemben felmerül a kérdés, 

hogy lehet-e legitimnek tekinteni egy ilyen szavazást. Ez a politikai 

elit történelmi bűne, a Fideszé legalább annyira, mint az MSZP-é 

vagy SZDSZ-é. Ezt az adósságot a magyar nép irányában sürgősen 

törleszteni kell úgy, hogy egy minden részletre, előnyökre és hátrányokra 

kiterjedő vitát folytatunk az uniós tagságunkról, ezután 

pedig népszavazással döntünk. Ezt most még az is indokolja, hogy 

az Európai Unió egy 2003-ban még nem sejtett irányba, a teljes 

központosítás irányába halad, amely a nemzetállamok függetlenségének 

felőrlését jelenti. Voltunk mi már – nem is olyan régen – 

birodalomnak alárendelve, ne akarjunk most önszántunkból újra 

gyarmattá válni! 

Sokan azt vetik a Jobbik szemére, ha ennyire euro-szkeptikus 

miért nem mondanak le Európai Parlamenti képviselőik mandátumukról. 

Miért maradnak a Jobbik delegáltjai az EP-ben? 

A Jobbikban régi vita és dilemma, hogy a kezdetek óta meglévő 

az Unióval szembeni fenntartásainak részben vagy teljes bojkottal 

adjon-e hangot. Végül az előbbi álláspont nyert nagyobb támogatást, 

ennek eredményeként most már három harcos, nemzeti érdekeinket 

védő képviselővel dolgozunk azon, hogy az EU ne a centralizáló 

birodalomépítésre, hanem a nemzetállamok együttműködésére 

épüljön. Parlamenti mandátumról akkor kell egy képviselőnek 

lemondania, ha nem a megválasztásának alapját jelentő programot 

képviseli. A jobbikos képviselők következetesen és keményen képviselik 

azt a részletes és világos programot, ami alapján 2009 júniusában 

elnyerték mandátumukat. 

Milyen lehetőségei lesznek hazánknak, ha egy népszavazáson 

úgy döntenek a magyarok, hogy hagyjuk el az európai közösséget? 


NYILAS MISI ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ 

Orbán Viktor: „Magyarországon népszavazáson 

döntöttünk arról, hogy belépjünk 

az Európai Unióba. Én mindig fölemeltem 

a szavamat azért, hogy az euroszkeptikusokat 

is vegyék emberszámba. Tehát én nem 

fogadom el azt a gondolkodásmódot, amely 

az euroszkeptikusokat kirekeszti az európai 

kultúrkörből. Az is európai gondolkodás, ha 

valaki azt gondolja, hogy nem akar európai 

integrációt. Szabad.” 

“Amikor a választási kampány ment 

Magyarországon, én világosan elmondtam, 

hogy vannak érvek Magyarország belépése 

mellett és vannak ellene, és szerintem több 

érv szól a belépés mellett, mint ellen, ezért 

mi arra buzdítottuk a magyarokat, hogy 

lépjünk be. Szavazzanak igennel. De nem 

voltunk vakok, láttuk azokat a problémákat, 

amelyekbe most bele is ütközünk. És most 

is azt gondolom, hogy joguk van Magyarországon 

az embereknek azt gondolni, akik így 

véli, hogy Magyarországnak nincsen helye 

az Európai unióban. De én azt az álláspontot 

képviselem, hogy Magyarországnak az 

az érdeke, hogy magyarország az Európai 

unió tagja legyen. Még mindig több érv szól 

amellett, hogy belül legyünk, mint amellett, 

hogy kívül. Tehát akármit is csinál a Jobbik, 

vagy bárki más, én mindig az európai perspektíva 

mellett érvelek. Egész addig, amíg 

lesz európai perspektíva.” 

Az alábbi, villanylevél és az eredetileg 

2002 novemberében írt néhány sor, sajnos 

ma is aktuális… 

Lévay Atilla 

A Magyar Justitia Bizottság és a 

Közhatalom Jogsértettjei 

Egyesülete tagja. 

A levél: 

Tisztelt miniszterelnök úr! 

Kedves Viktor! 

El tudod képzelni, hogy például bármelyik 

Brit kormány egy, az ottani Parlament által 

egyszerű, nem kétharmados többséggel 

elfogadott törvényt megváltoztatott volna 

néhány saját hazaárulójuk által felbújtatott 

külföldi senki visítozása miatt? 

Az írás: 

Lévay Atilla 

A Magyar Justitia Bizottság tagja. 

NÉP, SZAVAZZ! 

2003 áprilisában népszavazás lesz, (kár, 

hogy nem elsején!!) Megyünk Európába. 

Meghívtak minket. Most fogunk szavazni, 

hogy elfogadjuk-e a meghívást. Nem fogjuk 

megkapni ugyanazokat a kedvezményeket, 

ugyanolyan feltételekkel, mint ahogy az 

előttünk belépő, nagyjából hasonló adottságokkal 

rendelkező országok megkapták. 

(Portugália, Görögország, esetleg Írország) 

Pedig mi és azok, akik a 45 éves Szovjetorosz 

megszállást elszenvedtük, mennyivel 

hátrányosabb helyzetből indulunk. 

A multik évek óta adókedvezményeket 

kihasználva jönnek, mennek!! Nekik mindent 

szabad; És nekünk!? 

Mint Nyilas Misik toporgunk majd sapkánkat 

szorongatva a csillogó, villogó előszobában 

és majd hálásak leszünk, hogy 

miután, mint naiv kis hülyéket kiraboltak 

minket, egy széles, lekezelő mosollyal a 

macska-asztalhoz tessékelnek majd. 

Kedves barátaim! Ez a tét! 

Addig fognak szavaztatni minket, amíg 

végül is IGENT mondunk. Máshol is ezt 

tették. Olyan lesz ez, mint a mesében az 

oroszlán barlangja. Sok lábnyom megy 

befelé, de egy sem jön kifelé! 

Néhány nappal ezelőtt Medgyessy Péter 

nagy csinnadrattával elindította az Európai 

Unióba való belépésünk visszaszámlálási 

óráját. Még több mint 500 nap van hátra. 

Persze mivel ŐK már eldöntötték, hogy MI 

mit akarunk, mit is akarhatunk, a népszavazás 

áprilisban már csak formalitás. Mi bamba birka 

nép mikor fogjuk ezt megérteni végre? 

Az MSZ(M)P/SZDSZ erkölcsi hullái 

kórusban harsogják, hogy a belépésnek 

nincs alternatívája. Ugyanők és elődeik szerint 

1955-ben a Varsói Szerződésnek sem 

volt. Egy icike-picike változás azért van. 

Akkor halál, vagy börtön járt azért, ha 

valaki ellenezni, vagy kritizálni merészelte 

döntéseiket. Ma a saját pénzünkből költenek 

3500 milliót arra, hogy szépen finoman, 

Andrássy Út 60 nélkül győzködjenek minket. 

Vajon hány lélegeztető gépet vagy egyéb 

korházi felszerelést lehetne ezen a pénzen 

venni? És nincs egy magyar Cromwell aki 

végre, szétkergetné őket! 

Egyébként az lenne igazságos, ha úgy, 

mint pl. Svédországban a belépés ellenzőinek 

ugyanakkora pénzösszeg állna a rendelkezésére 

saját álláspontjuk kifejtésére, mint 

a támogatóinak. Ilyesmit persze Magyarországon 

a jelenleg uralmon lévő erkölcsi hulláktól 

hiába is várnánk. 

Igent mondhatunk később is! Ne velük! 

És ne most! 

Lévay Atilla 2002. november 


Nagyon sokan hajlamosak úgy beállítani a kérdést, mintha a kilépéssel 

Európának fordítanánk hátat. Ez nevetséges állítás. Magyarország 

1100 évig elvolt Európa közepén úgy, hogy egy percig nem 

kérdőjelezte meg senki Európa egyik legrégibb államának európai 

kötődését. Az EU elhagyása nem az „európai közösség” elhagyását 

jelenti, csak egy hanyatló, életképtelen és az érdekeinkkel tökéletesen 

ellentétes irányba haladó szervezet elutasítását. A kilépéssel 

azt vállaljuk, hogy utána nem a Brüsszelből diktált közösségi politikának 

teljesen alárendelve igazgatjuk Magyarországot, hanem 

kizárólag a nemzeti érdekeink figyelembe vételével. A kilépéssel 

esélyünk nyílna a Jobbik programjában felvázolt politikai szemléletváltás 

véghezvitelére, amely a stratégiai ágazatokra, elsősorban a 

magyar mezőgazdaságra, élelmiszeriparra és feldolgozóiparra építve 

a magyar gazdaság újjáélesztését jelentené. Látni kell, hogy az orszá- 

gunkra rászabadított multinacionális cégek és az EU kizsigerelő szabályrendszere 

ezen a területen okozta a legnagyobb károkat. 

Milyen szerepe lenne a diplomáciának ebben a szemléletváltásban? 

A diplomácia szerepe ebben a folyamatban elsősorban a keleti 

felvevőpiacaink visszaszerzésében mutatkozna meg. A Jobbik részben 

ezek visszaszerzése okán, részben pedig az ősi gyökereinkhez, 

a turáni nemzetközösségbe való visszatalálás céljából hirdette meg 

a keleti nyitás politikáját. Ez nemcsak jobban szolgálná Kelet és 

Nyugat határán fekvő országunk érdekeit, de jobban is illeszkedne a 

Nyugathoz földrajzilag, a Kelethez kulturálisan, spirituálisan és néplélektanilag 

kötődő magyarság kettős identitásához, egy egészséges 

egyensúlyi helyzetet teremtve a külkapcsolatainkban. 

Lánczi Richárd – Barikad.hu 

Magyarország 1100 évig elvolt Európa közepén úgy, hogy egy percig nem kérdőjelezte meg senki Európa egyik 

legrégibb államának európai kötődését. Az EU elhagyása nem az „európai közösség” elhagyását jelenti, csak egy 

hanyatló, életképtelen és az érdekeinkkel tökéletesen ellentétes irányba haladó szervezet elutasítását. 


PERSONA NON GRATA – KERTÉSZ ÁKOS 

A Magyar Köztársaság számára nemkívánatos 

személynek nevezte a Magyar Alkotók és 

Gondolkodók Társasága (MAG) szeptember 

9-én kelt állásfoglalásában a magyarságot 

meggyalázó Kertész Ákost, és felszólította, 

hogy hagyja el Ma-gyarországot, majd 

mondjon le magyar állampolgárságáról. Az 

állásfoglalást dr. László Jenő, a MAG ügyvezető 

elnöke jegyzi, aki az Antall kormány 

idején címzetes államtitkári rangban a Hadiipari 

Hivatal vezetője volt. 

A magyarokat „genetikusan alattvaló”-nak 

nevező – röfögő disznó, aki „se tanulni se dolgozni 

nem tud és nem akar” – Kertész Ákos 

megnyilvánulása folytatja azt a magyargyalázó 

sorozatot, amely Landeszmann György 

budapesti vezető főrabbi 1993-ban tett kijelentésével 

kezdődött, mely szerint, ha kivonnák 

a magyar kultúrából a zsidókat, „akkor 

nem maradna más mint a bőgatya és a fütyülős 

barack”. Akkor még Antall József miniszterelnök 

is tiltakozott az elhangzott kijelentés 

miatt, és Landeszmann lemondott minden 

tisztségéről, majd Kanadába emigrált. 

Alább továbbítjuk a MAG állásfoglalásának 

teljes szövegét… 

MVSZ Sajtószolgálat 

7284/110911 

Magyar Alkotók és Gondolkodók Társasága 

(MAG) 

9.Pk.60.836/1995/14 

MAG állásfoglalás! 

Meggyalázta szülőföldjét, nemzetét és 

honfitársait Kertész Ákos, magát írónak 

valló magyar állampolgár, akit Kossuthdíjjal(2008), 

Magyar Köztársaság Érdemrenddel 

(2004) és Budapest díszpolgára 

(1972,1984) címmel tüntettek ki. 

Az Amerikai Népszavához – főszerkesztő 

és tulajdonos Bartus László – küldött nyílt 

levelében többek között a következőket írja: 

„A magyar genetikusan alattvaló. József 

Attila talált mentséget: „ezer éve magához 

kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot 

követ.” De ez nem mentség arra, hogy a 

magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért 

sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, 

hogy mindent másra hárít, hogy mindig 

másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik 

a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja 

a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le 

fogják szúrni. Hogy se tanulni se dolgozni 

nem tud és nem akar, csak irigyelni és ha 

módja van legyilkolni azt, aki munkával, 

tanulással, innovációval viszi valamire. 

Ma már a második világháború borzalmaiért, 

a Holocaustért egyedül a magyar felelős, 

mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), 

amely se be nem vallotta, meg nem 

gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot 

nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy 

soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.” 

Ez az ember átlépett egy határt ahonnan 

visszatérés nincs. Elszakított minden köteléket 

ami a magyarsághoz való tartozását jelentette. 

Ez az ember a Magyar Köztársaság számára 

nem kívánatos személy kell, hogy legyen! 

Ez az ember a Magyar Államtól és a fővárostól 

kapott kitüntetések viselésére érdemtelenné 

vált, ezért azok visszavonását az illetékes szerveknek 

haladéktalanul eszközölniük kell! 

Ez az ember méltatlan a magyar állampolgárságra! 

Mivel a Magyar Köztársaságban 

senkit nem lehet magyar állampolgárságától 

megfosztani, vagy magyar állampolgárt a 

Magyar Köztársaság területéről kiutasítani 

(Magyar Köztársaság Alkotmánya 69.&(1)), 

felszólítjuk, hogy önként távozzon Magyarországról! 

Válasszon magának más hazát, és 

éljen az 1993. évi LV. a magyar állampolgárságról 

szóló törvény 8.&(1) bekezdésében 

foglaltakkal miszerint: „A külföldön lakó 

magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz 

címzett nyilatkozatában – lemondhat 

magyar állampolgárságáról ……”. 

Budapest, 2011-09-09. 

Magyar Alkotók és Gondolkodók Társasága 

nevében 

Dr. László Jenő ügyvezető elnök 



Nem azt tartja feladatának az új 

kormányszóvivő, hogy szeressék, hanem 

hogy értsék az emberek, amit a kormány 

tesz. 

Tetszik is, meg nem is, a gondolat. Hiszen 

általános tapasztalat, hogy az eszét nem 

használja mindenki, míg érzelmei még a 

futballhuligánnak is vannak. Hajaj, de menynyire! 

Okos, eszét használó kampányfőnök 

tehát az érzelmekre hat. 

A kormányszóvivő viszont nem kampányember. 

Ha erről meggyőz minket, sokat 

segít, hogy a politika vissza- (vagy meg-) 

szerezze a becsületét. 

Akit érzelmei vezérelnek, könnyen 

átállhat egy másik táborba, csak megfelelő 

érzelmi ráhatásról kell gondoskodni. Aki 

ésszel dönt, jobban kitart a döntése mellett. 

Sok olyasmire kerül sor, ami egyesek 

számára fájdalmas, gondokat okozó lépés. 

Az ész és az érzelem duettjébe belép az 

érdek. Felmerül a kérdés: képes-e ez a trió 

a megfelelő összhangra? Ha igen, ennek az 

értelemre támaszkodva kell megszületnie. 

Akitől mondjuk 49 éves korában elveszik a 

negyvenöt évesen már megkapott nyugdíját, 

aligha fog tapsolni. De arra van esély, hogy 

felfogja: nincs erkölcsi joga azt követelni a 

többiektől, hogy eltartsák. 

Tegnap máris előállt a feladat. Szegény 

Gíró-Szász András nagyot kell alakítson, 

hogy megértsük: hogy is lesz a devizahitelesekkel. 

A magam olvasata: a bankok és az 

újságírók meg a nyilatkozó szakemberek 

mindent elkövettek, hogy a bankok veszteségeit 

világgá kürtöljék, a politikusok meg a 

részletekre nem tértek ki, ezért mindenki azt 

LEVÉLVÁLTÁS 

mondta, amit akart. Egy adósság tőkerésze, 

ha svájci frankban számolják, frankban nem 

nőhet. A tőke forint értéke igen. De fizetni 

frankban kell. A felvételkor 100 frank adósságért 

mondjuk 17000 forintot kaptunk, ez 

a frank árfolyamának svájci rögzítése után 

23000 ft. Most az adósnak 18000 forintot 

kell visszafizetnie, a bank vesztesége forintban 

6000. Frankban nulla. 

Tévednék? Gíró-Szász, segíts! 

Barátsággal köszönt: 

Surján László 

Tisztelt Polgári Hírszemle! 

Kérem, tegyék lehetővé, hogy az alábbi 

Surján László írás kapcsán elküldött véleményem 

megjelenhessen a híreik között. 

Tisztelt Surján Úr! 

Lehet, hogy ön is téved a FRISS 09-13 

kommentjében. Kérem olvassa mindenki 

figyelmesen a válaszomat. 

Már az egész ország kezd az Ali Baba és a 

negyven rabló tanyájává válni. 

Miként az írásom is taglalja, minden 

embernek, de egy ügyvédnek még egyszerűbben, 

meg kellene kérdezni a bankjától, 

hol van az a svájci Frank bankjegy mennyiség, 

amire az illető a kölcsönét kapta. 

Tudomásom szerint ugyanis Ft hitelt 

csak a külföldi valuta nemzeti valutára történő 

átváltása mellett lehetne adni!!! 

Ha meg nincs az országban az a Frank 

bankjegy állomány, ami fedezte a kölcsönt, 

akkor svindli az egész. 

Vagyis a bankok legnagyobb pilótajátékával 

állunk szembe. 

A többi már bírósági dolog, követelhetően 

a visszafizetés eredeti kamat és tőke 

konstrukcióját!!! 

Ha meg az országban van az a 4.500 

milliárd Ft adósság ellenértéke svájci Frank 

bankjegyekben, akkor az hol van, és annak 

banki szinten a további kamat és árfolyam 

nyeresége hol jelentkezik? 

HÁT EZT A FELADVÁNYT OLDJÁK 

MEG TISZTELT PÉNZÜGYÉREK?! 

2010-ben még sokan tényleges szabadságharc 

kezdetének véltük, a kivetett 300 

milliárd Ft bankadót. 

Mára kiderült, hogy ez épp a frank alapú 

banki bevételek állami elvonásának felel 

meg, így annak ez az adósítása. 

Most érkeztünk el a kijózanodáshoz. 

Az állam a banki adósok pénzét vonta el, 

konvertálja adó forintokká. 

Kvázi az ügyfelek törlesztéseit a bankokon 

keresztül adóvá alakítja. 

Következmény: ha továbbra is fenntartja 

a banki különadót az állam, akkor továbbra 

sem segítheti meg érdemben a károsultakat. 

Így érkeztünk el a ex lex (törvényen 

kívüli) állapothoz. 

A bankok a törvénytelenségükön nem 

akarnak változtatni, mert akkor nem tudják 

fizetni a banki különadót, az állam meg 

nem akar ezen törvényileg változtatni, mert 

akkor meg nem tudja behajtani a 300 milliárdos 

különadót. 

Vajon a róka fogta csuka állapotból mi 

lehetne a kiút? 

Tisztelettel: 

Tácsi István. 

PROVOKÁCIÓ! KÉRDÉST TETT FEL A KÖZTÉVÉ TUDÓSÍTÓJA! 

Zsiga Marcellel olyan történt, amire igazán nem számított. Kormánypárti politikusként nyilván abban a békés tudatban élt, hogy a 

kézivezérelt Magyar Televízió Híradójának munkatársától értelmes kérdést nem kaphat. Érthető hát, hogy megdöbbent, amikor Szondi 

Vanda – a köztévé egyetlen igazi politikai tudósítója Benyó Rita számüzetése óta – váratlanul valódi kérdést tett fel neki hétfői parlamenti 

sajtótájékoztatóján. 

Zsiga éppen a Cséfalvay államtitkár asztalára 47 000 forintot lecsapó Gúr Nándor szocialista képviselőt vádolta a nehéz sorsú emberek 

kihasználásával, amikor Szondi rákérdezett: Ön meg tudna élni 47 000 forintból? 

Zsiga lányos zavarában mit tehetett volna, ordas nagy hülyeséget válaszolt. „Biztosan meg lehet élni 47 000 forintból, biztosan meg 

lehet élni 47 000 forintbol, igen, azt hiszem igen”. Ezután, jó politikushoz méltón, saját hülyeségéért az újságírót vádolta. Két nappal az 

eset után, február 15-én közleményt adott ki. 

Álláspontja szerint Szondi Vanda „indokolatlanul provokatív kérdést tett fel”, a válaszát pedig szövegkörnyezetéből kiragadva adták 

közzé a sajtóorgánumok. Arra sajnos nem tért ki, hogy milyen szövegkörnyezetben hangozhatna jól, hogy 47 000 forintból meg lehet 

élni. 

Ha azt hinnék, hogy a vicc fokozhatatlan, tévednek. Az MTI Hírcentruma ugyanis sietve válaszközleményt adott ki, amelyben elegánsan 

elhatárolódott saját munkatársától. A Híradó szerkesztői ugyanis úgy döntöttek, hogy Szondi kérdését és Zsiga arra adott válaszát 

nem vágják be saját anyagukba, létezéséről csak az RTL híradójából tudhatunk, akik viszont bevágták saját tudósításukba a választ. 

„Az MTI Hírcentrum nem felelős azért, hogy egy sajtótájékoztatón elhangzott kérdéseket és válaszokat melyik sajtóorgánum milyen 

módon dolgozza fel. Az MTI Hírcentrum azon anyagok tartalmáért felel, amelyek a közmédia hírműsoraiban láthatók és hallhatók. Az 

m1 és a Duna TV híradója, valamint a Magyar Rádió Krónikája is foglalkozott a „Munkát, kenyeret” elnevezésű tiltakozó menettel, Zsiga 

Marcell sajtótájékoztatójáról azonban nem szerepelt szinkron anyagainkban” – írják közleményükben. 

Forrás: http://kepviselofunky.blog.hu 


NINCS ITT SEMMIFÉLE VÁLSÁG 

Harmincegy százalékkal növelte eladásait 2010-hez képest a Rolls-Royce tavaly, ezzel 107 éves fennállása legsikeresebb évén van túl a brit 

márka. 3538 autót értékesítettek 2011-ben, amellyel új rekord született a gyár történelmében. A korábbi csúcs 1978 óta élt, amikor 3347 

autón adtak túl. A legnagyobb növekedést Ázsiában érték el, ahol 47 százalékkal emelkedtek eladásaik. A Közel-Keleten 23, míg Észak- 

Amerikában 17 százalékkal több Rolls-Royces kelt el tavaly, mint 2010-ben. Hazai piacukon, az Egyesült Királyságban 30 százalékkal jobban 

fogytak autóik, de érdekesség, hogy Németországban és Oroszországban megduplázták az értékesítést. 

Forrás: TOTALCAR 

MÁSFÉL LITER ENERGIAITALT IVOTT, 

TOXIKOLÓGIÁRA KERÜLT 

Havonta több mint ötvenen kerülnek 

kórházba mértéktelen energiaital-fogyasztás 

miatt. 

A betegek háromnegyede 18 éven aluli. 

Az orvosok szerint a fiatalok körében divattá 

vált a magas koffeintartalmú italok túlzott 

fogyasztása, mert nincsenek tisztában annak 

káros hatásaival. Eddig évről-évre bővült a 

magyar energiaital piac, azonban a chipsadó 

bevezetése fordulatot hozhat. Idén már 10 

százalékkal estek vissza az eladások. 

Az energiaitalokról nemcsak a gyerekek, 

de a felnőttek sem tudják, hogy akár másfélkét 

kávéval megegyező koffein tartalmú, és 

– modern méreg gyerekeknek – 

úgy isszák, mintha üdítő lenne. Tavaly az is 

megesett, hogy egy tizenéves fiatal fociedzés 

után, kimelegedve, másfél liter energiaitalt 

ivott meg egyszerre. Ez annyi koffeint jelent, 

mintha 9 kávét fogyasztott volna el. Ezután 

került be a gyermektoxikológiára. 

Az energiaitalok hatásáról Vajda Zsolt 

a Heim Pál Gyermekkórház toxikológiai 

és anyagcsere osztályának adjunktusa 

elmondta: fölviszi a pulzusukat, próbálná 

emelni a vérnyomásukat, amit a folyadékhiány 

nem tesz lehetővé, és akkor akár eszméletvesztés 

is lehet, szerencsére ritkán következik 

ez be, de sokan kerültek be igen rossz 

állapotban, hányással, gyengén, remegve, 

magas pulzusszámmal az osztályra. 

A szaporodó esetek miatt a Tisztifőorvosi 

Hivatal november óta gyűjti az adatokat a 

háziorvosoktól és a kórházakból. Havonta 

több mint 50 esetben regisztráltak koffeinmérgezést. 

Többségük fiatalkorú. 

Szabó Enikő helyettes Országos 

Tisztifőorvos hangsúlyozta: nagyon korán 

elkezdik fogyasztani a gyerekek az energiaitalokat, 

már 10 éves kor alatt is isszák, ez 

pedig náluk magatartásbeli problémát okoz. 

A fogyasztók többsége 13-14 éves, illetve a 

fiatal felnőtt.(Duna Híradó) 


RÓMAI LEVÉL 

Magyarország barátaihoz és szövetségeseihez 

Mi, magyar értelmiségiek Rómában és a 

Világban megdöbbenéssel és felháborodással 

tapasztaljuk, hogy belpolitikai céljai elérése 

érdekében egy szűk, a kommunizmusban 

gyökerezett magyarországi érdekcsoport, 

tendenciózusan meghamisított információkkal 

igyekszik bizalmatlanságot és feszültséget 

kelteni hazánkkal szemben barátaink és szövetségeseink 

körében. Különösen aggodalommal 

tölt el bennünket, hogy már néhány 

hagyományosan baráti ország vezető politikusa 

is, nagyrészt a hiteles információ hiányában, 

akarva-akaratlanul is hozzájárul a belső 

viszály elmérgesedéséhez. 

Erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy 

ebben a kritikus helyzetben egyszerű állampolgárként, 

politikai meggondolásoktól 

mentesen felemeljük a szavunkat a hazánknak 

rendkívül nagy károkat okozó rágalomhadjárat 

ellen, amely mára már arra szintre 

jutott, hogy gyengíti a gazdasági helyzetünket, 

aláássa politikai és katonai szövetségünket 

is. Azért fordulunk most nyílt levélben 

Önökhöz, mert meggyőződésünk, hogy 

Magyarország jó hírneve és nemzetközi szövetségesi 

kapcsolatai semmilyen körülmények 

között sem lehetnek belpolitikai csatározások 

eszközei, és önmagát minősíti az, 

aki ennyi tiszteletet sem ad meg a hazájának. 

Úgy gondoljuk, hogy a tények széles nyilvánosság 

elé tárása segíti Önöket az összefüggések 

pontosabb megismerésében és az 

esetleg felmerülő kételyek eloszlatásában. 

Sokan emlékezhetnek még Önök közül 

az 1956-os magyarországi forradalomra, 

amikor egy kis nép, nyakán a világ legnagyobb 

hadseregével, felkelt a zsarnokság és 

a diktatúra ellen. A felkelés ugyan elbukott, 

a győztesek véres bosszút álltak, de a magyar 

nép véráldozata nem volt hiábavaló. Ma már 

pontosan tudjuk, hogy ez a magyar forradalom 

állította meg a kommunizmus világhódítását. 

Az ötvenes évek közepén ugyanis 

reális esélye volt annak, hogy több országban 

is parlamentáris úton a kommunista 

pártok kerüljenek hatalomra. A magyar 

forradalom eltiprása azonban megmutatta a 

kommunizmus igazi arcát a világnak és felnyitotta 

az emberek szemét. Érdemes elgondolkodni 

azon, mi lenne ma Európában és a 

világban, ha mindez akkor nem így történik. 

Köztudott, hogy az aknazárral védett „vasfüggönyt” 

Magyarország nyitotta meg 1989- 

ben. Ez az esemény indította el a kommunista 

diktatúrák bukását Kelet-Európában és nyitotta 

meg a lehetőséget az EU jelenlegi formájának 

kialakulásához. A hirtelen megszerzett politikai 

szabadság azonban nem hozta meg a magyar 

társadalom számára a várva-várt felemelkedést. 

Sőt addig nem tapasztalt társadalmi egyenlőtlenséget 

eredményezett. Jellemzésül csak egy 

adat: 20 évvel a kommunista diktatúra bukása 

után a magyar lakosság kb. egyharmada roszszabb 

körülmények között él, mint a rendszerváltás 

előtt, és teljes joggal elvesztette a hitét 

a demokráciában. Mindez első sorban azok 

hibájából, akik a rendszerváltást a politikai 

hatalmuk átmentésére és vagyonszerzésre használták 

fel. Akik a demokráciát, a szabadságot és 

a jólétet a saját privilégiumoknak tekintették. 

Akik ma a leghangosabban pufogtatják frázisaikat 

a demokrácia és a szabadság „védelmében”. 

Olyan ez, mint amikor a tolvaj Fogd meg!-et 

kiált. 

A 2010-es választások eredménye ezt 

az általános elégedetlenséget fejezte ki: két 

rendszerváltó párt kiesett a parlamentből, és 

a korábbi kormánypártnak mindössze 15% 

(!) jutott. A magyar nép egyértelmű és határozott 

változást akart, és ezt demokratikus 

választások útján juttatta kifejezésre. Ez tette 

lehetővé a bő kétharmados (68,4%) többséggel 

rendelkező polgári-keresztyéndemokrata 

kormány koalíció megalakulását. 

Az új kormány gazdaságilag és erkölcsileg 

tönkretett, a korrupciós világranglista „előkelő” 

pozícióján levő, eladósodott országot 

vett át. Mindannyiunk számára nyilvánvalóvá 

vált, hogy ezen a katasztrofális helyzeten csak 

úgy lehetünk úrrá, ha radikális változtatásokkal 

a tovább élő posztkommunista nomenklatúra 

súlyos hibáit felszámoljuk. 

2012. január 1-én életbe lépett Magyarország 

új alaptörvénye, amely kinyilvánította 

Magyarország kötödését a keresztyén 

– nemzeti értékrendhez. A magyar Parlament 

elfogadta az alkotmányhoz igazított 

törvényeket. Ezzel kialakult a demokratikus 

Magyarország megteremtésének régen esedékes 

jogi alapja. 

Legalább ilyen jelentős a kormány parlamenten 

kívüli munkája, amely reális esélyt 

ad az ország gazdasági problémáinak megoldására. 

A legfontosabbak: 

–– 

Megegyezett a kormány a szakszervezetekkel 

az új Munka Törvénykönyvéről. 

Ez a nemzeti konszenzus a munkavállalók 

és a munkáltatók között elengedhetetlen 

feltétele a gazdaságpolitika megvalósításának. 

–– 

Ugyancsak megegyezés született a bankszövetséggel 

a tömeges méretű lakossági 

eladósodás rendezéséről. Társadalmi 

hatását tekintve ez is rendkívül fontos 

eredmény volt. 

–– 

Sikerült hatástalanítani a legfontosabb 

szolgáltató ágazat, az egészségügy „időzített 

bombáját”, amely az évtizedek óta 

felhalmozódott problémák miatt az ellátás 

összeomlásával fenyegetett. 

–– 

Végül, de nem utolsó sorban folyik a 

korrupciós ügyek bűnöseinek, a nemzeti 

vagyon elherdálóinak és eltulajdonítóinak 

bírósági felelősségre vonása, 

valamint az ország eladósításáért felelős 

személyek felkutatása. Ez a magyarázata, 

hogy az érintettek mindent megtesznek 

ennek meghiúsítására, beleértve a külföldről 

pénzelt uszító és ellenséges politikai 

propagandát is Magyarország és 

legitim kormánya ellen. 

–– 

Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk 

meg, hogy – Kelet Európában a legkésőbb 

– törvény született a kommunista 

diktatúra bűneinek feltárására és a bűnösök 

elszámoltatására. Mindez a magyar 

nép régóta kinyilvánított akarata szerint, 

törvényes keretek között történik. 

Őszintén reméljük, hogy a felsorolt tények 

meggyőzik Önöket, hogy ma Magyarországon 

a demokratikus intézmények megszilárdítása 

és nem a meggyengítése történik. Az 

elmúlt húsz év legnagyobb támogatottságával 

megválasztott Parlament hozza a törvényeket. 

Ennek megfelelő Kormány hajtja azokat 

végre, és független bíróság ügyel a törvények 

betartására. A demokrácia alapintézményei 

azt teszik, amire felhatalmazást kaptak, és 

amit az ország érdekében az adott helyzetben 

tenniük kell, mindezt az egyetemes emberi 

jogok és szabadság tiszteletben tartásával. 

Arra kérjük Önöket, barátainkat és szövetségeseinket, 

hogy bizalmukkal és megértésükkel 

segítsék a magyar népet a kommunista 

diktatúra utolsó maradványainak sikeres 

eltakarításában, hogy végre ez a sokat 

szenvedett nép demokráciában, szabadságban 

és jólétben élhessen. Biztosítjuk önöket, 

hogy a magyar nép a barátaival barátként, a 

szövetségeseivel szövetségesként viselkedik. 

Róma, 2012. január 

Magyar Értelmiségiek 

„Urbis et Orbis” ad hoc szövetsége 


SKÓT ROKONSZENV 

Rajong a magyar alkotmányért egy skót újság 

Az új magyar alkotmány üdítő kivétel „a 

huszonegyedik század erkölcsi sivatagában”, 

„egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, 

civilizált nemzet szellemi terméke” – 

veszi védelmébe a Scotland on Sunday című 

lap szerkesztőségi kommentárban az alaptörvényt. 

Szerinte Európának példát kellene 

vennie erről a teljesítményről ahelyett, hogy 

„a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus 

levében pácolódik”. 

Amikor az EU, az ENSZ, a baloldali 

kommentátorok, Hillary Clinton és mások 

együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, 

hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. 

Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett 

magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek 

kórusban ítélnek el – írja a Scotland on Sunday 

című lap. A jobboldali és unionista beállítottságú 

skót nemzeti lap, a The Scotsman 

vasárnapi kiadása szerint a nyugati nemzetek 

hosszú ideje nem álltak elő ilyen kulturális 

és intellektuális, morális és egészében 

véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a 

magyar alaptörvény. 

„A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában 

ijesztő lehet szembesülni a tradicionális 

értékek, a hazafiság és a szabadság 

ilyen drágakövével” – lelkesedik kommentárjában 

az újság, amely Brüsszelnek és 

Washingtonnak is ad egy jó tanácsot: tanulmányozzák 

egy kicsit a magyar történelmet, 

mielőtt felvállalnak egy ilyen „hiábavaló 

konfrontációt”. 

A Scotland on Sunday felidézi, hogy a 

kritikusok szerint a Magyar Köztársaság 

átnevezése Magyarországra arra utal, hogy 

veszélybe került a demokrácia. Ez az érv 

azonban nem állja meg a helyét, miután 

Magyarországot 1946. február elsején kiáltották 

ki köztársasággá a kommunisták. A 

magyar alkotmányosság hagyománya Szent 

István királyig visszavezethető, akinek koronája 

a szuverenitás legfőbb szimbóluma. 

Habár a monarchiát nem vezették be 

újra Magyarországon, és nem történt meg 

a Habsburg-restauráció, Habsburg Ottó fia 

Magyarországon lakik – írja a lap, amely szerint 

a Habsburg-monarchia utáni idők tragikusak 

voltak a magyar nép számára: az 1920- 

as trianoni békeszerződéssel Woodrow Wilson 

„megrabolta” Magyarországot, amely 

elvesztette területe 71 százalékát, lakosai 66 

százalékát és egyetlen tengeri kikötőjét. 

A Scotland on Sunday több részt idéz az 

alaptörvény preambulumából, a Nemzeti 

Hitvallásból: „Alaptörvényünk jogrendünk 

alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő 

magyarjai között”, és „valljuk, hogy együttélésünk 

legfontosabb keretei a család és 

a nemzet”, és „elismerjük a kereszténység 

nemzetmegtartó szerepét”. Ezek a szavak 

magasan felette állnak az uniós egyezmények 

„szócséplésének”, a kereszténység és a 

család szerepének emlegetése pedig „nyilvánvalóan 

szembemegy az EU frankfurti 

marxistáival”. 

A lap örül annak, hogy a magyar alaptörvény 

a fogantatás pillanatától védi az 

emberi életet, hogy a házasságot egy nő és 

egy férfi egyesüléseként írja le, hogy megemlíti 

a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. 

A kommentár védelmébe veszi 

a bírósági rendszer reformját és a jegybanktörvényt 

is. A magyar alkotmány egy új „kulturális 

és morális ébredés” jele, amely szemben 

áll a Brüsszel irányította integrációval és 

politikai korrektséggel. „Egy örökségét és 

önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet 

szellemi terméke”, amelynek inkább inspiráló 

hatással kellene lennie Európa többi 

részére, amely „a politikai passzivitás és az 

erkölcsi relativizmus levében pácolódik”. 

„Ahogy ez a nemes dokumentum leszögezi, 

múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi 

megújulásra” – fejezi be a szerkesztőségi 

kommentárt a Scotland on Sunday. 

Forrás: origo.hu , erdély.ma 

Ehhez nincs mit hozzáfűzni! Köszönjük, 

skót barátainknak! Végre valakik megértették 

Magyarország törekvését. Igenis, 

valóban lelki és szellemi megújulásra van 

szüksége az egész világnak! Le kell ráznunk 

magunkról ezt a mocskos pénzuralmat! 

(NIF szerkesztők) 



KÍNA LENNE A VILÁG ÜZEME, INDIA AZ IRODÁJA 

Európai szintű protekcionizmus bevezetését javasolja három francia újságíró. 

Az elkerülhetetlen protekcionizmus 

címet viselő, nemrég megjelent könyvükben 

a szerzők azt állítják, hogy a globális 

szabadkereskedelembe vetett hit valójában 

illúzió, melyben ma már csak az 

ultraliberálisok hisznek, és amely romlásba 

dönti a középosztályokat. 

A szerzők, a baloldali-liberális Le Monde 

napilap, az ugyancsak baloldali l’Express 

hetilap, illetve a l’Expansion című gazdasági 

hetilap egy-egy újságírója szerint a protekcionizmus 

az európai elitek “utolsó tabujának” 

számít, melyet meg kell dönteni. Megállapítják, 

hogy a szabadkereskedelem elsőbbségét 

valló hitrendszer a gazdasági válság ellenére 

is tartja magát, holott azt a tények mára teljes 

egészében megcáfolták. 

A boldog globalizáció tézise egy sor 

mítoszon alapszik – állítják könyvükben a 

szerzők, és szerintük az egyik ilyen mítosz 

az, hogy az egyes országoknak szakosodniuk 

kellene. Kína lenne a világ üzeme, India a 

világ irodája, Brazília a világ zöldésgeskertje, 

Nyugat-Európa pedig a magas hozzáadott 

értékű termékeket állítaná elő. A helyzet 

azonban az, hogy Európa olyan “komparatív 

előnyökkel” rendelkezik, melyeket immár 

nagyon nehéz a konkurenciával szemben 

fenntartani – figyelmeztetnek az újságírók. 

Hogy miért? Például azért, mert Európa 

társadalombiztosítási rendszert tart fent, figyel 

a fogyasztók és a dolgozók egészségére, társadalmi 

és környezetvédelmi szabályokat ír elő, 

gondot fordít a hatalmi ellensúlyokra, engedélyezi 

a független ellenőrzéseket vagy éppen 

a sajtószabadságot. Ezzel szemben áll Kína 

előnye, amely alulértékelt nemzeti fizetőeszközben, 

államilag támogatott és irányított termelésben, 

átláthatatlan döntési rendszerben, 

rendőrállamban, szakszervezetek és szabad 

választások, illetve társadalmat és környezetet 

védő szabályok hiányában nyilvánul meg. 

A szerzők szerint mások mellett ilyen versenytárssal 

kell Európának megmérkőznie, 

ráadásul úgy, hogy Kína immár nem csak 

az alapvető, de a magas hozzáadott értékű 

termékek előállítása terén is mindinkább 

előretör. Véleményük szerint ez egy okkal 

több arra, hogy az európai vezetők sürgősen 

az amúgy az utóbbi évtizedekben teljesen 

megvetett protekcionizmus felé forduljanak 

és például védővámokat vezessenek be. 

A könyvben a globalizáció kapcsán egyebek 

mellett az olvasható, hogy annak negatív 

hatásait a vezető közgazdászok jelentős része 

évek óta lényegtelennek tünteti fel, holott 

csak Franciaországban tízezrekben mérhető a 

delokalizációk miatt évente megszűnő munkahelyek 

száma. Másik állításuk az, hogy a 

szabadkereskedelem nyertesei nem mások, 

mint a gazdag és a szegény országok gazdagjai. 

A kínai munkásoknak például csak az asztalról 

lehulló morzsák jutnak – állítják. 

Az egyik szerző, Benjamin Masse- 

Stamberger egy interjúban megerősítette: a 

protekcionizmus különböző formákban már 

ma is létező, de szermérmesen eltagadott 

valóság, és az folyamatosan erősödik a világban. 

Ezért szerinte azt nem csak rehabilitálni 

kell, hanem dedramatizálni is, ügyesen felhasználva 

hozzárjárulhat ugyanis a globalizáció 

kiegyensúlyozásához, ennek elmulasztása 

viszont a következő években társadalmi és 

politikai robbanásokat idézhet elő. 

S. Ráduly János, Franciaország 

InfoRádio 


„EZ FELÉR EGY HAZAÁRULÁSSAL” 

Földre kényszerült pilóták 

Volt Malév-pilótákkal találkoztunk, akik 

hangot adtak kemény véleményüknek. Mint 

mondják, pilótaállást bármikor találnak 

maguknak – külföldön. De nem akarják 

elhagyni a hazájukat. Egyelőre kivárnak, 

hátha megtörténik a csoda, és lesz magyar 

légitársaság. Mivel nem akartuk szavaikat 

„politikailag korrektté” tenni, további karrierjük 

érdekében inkább úgy döntöttünk: 

nem fedjük fel kilétüket. 

– Meglepte önöket a Malév csődje? 

– Tudtuk, hogy nagy a bizonytalanság, de 

hogy egyik percről a másikra szüntesse be a 

repülést a Malév, erre nem számítottunk. 

– Milyen előjelek voltak? 

– Egyrészt a főnökök megnyilatkozásai 

utaltak arra, hogy nagy a baj, másrészt 

konkrét jelekből is ki lehetett következtetni. 

Például már másfél évvel ezelőtt sorozatosan 

történt, hogy nem tudtunk tankolni több 

reptéren, mert addig nem adtak kerozint, 

ameddig a Malév nem rendezte a tartozását. 

– Mikor jelentek meg először a baljós 

árnyak a Malév felett? 

– A kilencvenes évek közepéig minden 

rendben ment. A Boeingekre való áttérés időszakában 

a cégvezetés egyértelműen növekedésben 

gondolkodott. Jól képzett pilótagárdával 

rendelkezett a Malév, akiket a cég saját 

költségén képeztetett át az új típusra. Aztán 

fokozatosan egyre nagyobb lett a Malévnál 

az adminisztrációs létszám, egyre több alés 

főosztály jött létre, egyre több „csókos” 

embernek kreáltak állásokat menedzserszerződéssel, 

egyre több politikai pártfogolt 

bukkant fel az irodákban. Olyan figurák, akiknek 

korábban semmi közük nem volt a légi 

iparághoz, viszont az észt szerették osztani. 

Sejteni lehetett azt is, hogy a Malév egyben a 

pénzszivattyú szerepét is eljátszotta, ahogy ez 

állami cégek esetén szokás. 

– Önöket most szélnek eresztették. 

Milyenek a magyar pilóták elhelyezkedési 

esélyei? 

– A fiatalabbakat szívesen átvennék arab, 

afrikai, kínai és indiai légitársaságok, de a 

Malév-pilóták többsége 45-50 éves, akik 

már több okból sem annyira kapósak. Volt 

olyan kolléga, aki beadta a jelentkezését egy 

közel-keleti légitársasághoz, de elutasították a 

testtömegindexe miatt. Aki megfelel az elvárásoknak, 

persze mehet, sőt jól meg is fizetik, 

de ez azzal is jár, hogy ki kell költöznie családostul. 

De ki akar például egy kínai belföldi 

járaton szolgálni és egyúttal Kínában élni? Mi 

magyarok vagyunk, bocsánat, de Magyarországon 

szeretnénk élni, itt szeretnénk adózni, 

itt családot alapítani. Az ötgyerekes kollégánknak 

ez a helyzet még nehezebb. 

– Nyugat-európai légitársaságok se 

jöhetnek szóba? 

– Két okból nem. Egyrészt ez esetben szintén 

külföldre kényszerülnénk költözni. Másrészt 

ha ebbe bele is mennénk, az a fő gond, 

hogy nem kellünk nekik. A magyar szakszolgálati 

pilótaengedélyünket egyetlen európai 

légügyi hatóság sem fogadja el. Az Air France 

egyébként is csak francia pilótát, a Lufthansa 

csak németet, a British Airways csak brit pilótát 

alkalmaz. Mindenki védi a saját nemzeti karakterét, 

a saját álláshelyeit, ami jogos és természetes 

ebben az iparágban, mint ahogy a Malév 

sem alkalmazott mást, csak magyar pilótát. Az 

más kérdés, hogy Martin Gauss személyében 

példátlan módon egy német vezérigazgató volt 

a magyar nemzeti légitársaság élén, de ez már 

azok felelőssége, akik odatették. 

– És a fapadosok? A Wizz Air azzal kampányol, 

hogy magyar érdekeltség és hogy 

álláshelyeket kínál volt maléveseknek. 

– Egy svájci bejegyzésű társaság, amely 

nem is Magyarországon adózik, ugyan mitől 

lenne magyar cég? Csak mert a vezetője 

magyar személyi igazolványt hord a zsebében? 

A főpilótájuk angol, és aki oda jelentkezik 

közülünk, azt többek között egy huszonöt 

éves, néhány éve repülő, szintén angol fiatalember 

felvételizteti. Ez megalázó egy több 

évtizedet repült, tapasztalt kapitány számára. 

A Wizz Air annyira magyar, hogy lényegesen 

több náluk a külföldi pilóta, mint a magyar. 

Szerintünk az a tény, hogy a Wizz Air feljelentette 

a magyar nemzeti légitársaságot Brüszszelben, 

és pezsgőt bontottak a Malév halálhírére, 

felér egy hazaárulással. 

– Azért ha a munkanélküliség és a munka 

között kell választani, gondolom, nem lehet 

nagyon finnyás az ember… 

– Számomra a Wizz Air lenne az utolsó, 

ahová mennék, de nagyon sokan nem válogathatnak. 

Szakmánkban fapadoshoz szegődni 

komoly presztízsveszteség. Másrészt 

hogy néz ki, hogy az nyújt most elsősegélyt, 

aki elvágta a torkomat? Amúgy közel sem 

kínálnak olyan jó szerződési feltételeket, 

mint amilyeneket eddig a Malév nyújtott. 

– Ebbe belement a szakszervezet? 

– Miféle szakszervezet? A Wizz Air egy 

olyan cég, ahol nem engedélyezik szakszervezet 

alapítását! 

De van ennél durvább is: ahhoz, hogy egy 

Boeing-pilóta Airbust vezethessen, típusjogosítványt 

kell szereznie. A tanfolyam és a 

vizsga ára 15 ezer euró, amit a pilótának kell 

fizetnie, jó esetben céges hitelből, amit szépen 

levonogatnak a béréből. Tizenöt hónapig 

a fizetése jelentős részét elviszi a törlesztés. 

– Ez máshol nem így megy? 

– A típusvizsga költségeit egy tisztességes 

légitársaság nem terheli rá az alkalmazottjára, 

és nem húz le róla annyi bőrt, ahányat 

csak lehetséges. A nemzeti légitársaságoknál 

a képzéseket a munkáltató állja. 

– A Malévnál hogyan ment a pilóták képzése? 

– Elsősorban a Malév Repülőklubon 

keresztül biztosították a folyamatos utánpótlást. 

Sokáig fantasztikus csapatszellem uralkodott 

a cégnél, hiszen azok a fiatalok, akik a 

repülőklubban kezdték vitorlázógépen, majd 

feljebb léptek motoros kisgépekre, együtt 

nőttek bele az utasszállító vezetőülésébe. 

Ráadásul együtt az öregekkel. A repülőklubban 

bálványoztuk a Malév-pilótákat, akik 

kedvtelésből jártak le kisgépekkel repülni és 

a fiatalokat oktatni. A csapatszellem nem csak 

a repülőszemélyzetre volt igaz. A takarítótól 

az osztályvezetőkig egyfelé húzott mindenki. 

Ma már csak olyan fiatalból lehet pilóta, 

aki lerak úgy 12 milliót az asztalra, és ebből 

eljuthat egy bizonyos szintig, ami még elég 

távol áll attól, hogy utasszállítót vezethessen. 

Nekünk még szerencsénk volt, a kilencvenes 

évek elején még nem a pénz, hanem a rátermettség 

számított. De most már úgyis mindegy, 

miután több ezer elkötelezett malévest 

szélnek eresztettek. 

– Önök reménykednek még abban, hogy 

létrehoznak egy új nemzeti légitársaságot? 

Állítólag sokan dolgoznak ezen. 

– Ezt nem most kellett volna elkezdeni! 

Amikor a Swissair csődbe ment, még aznap 

átvette az utasokat a Swiss, akik az egészből 

alig vettek észre valamit. Ezt a zökkenőmentes 

váltást több évig készítették elő. Igen, reménykedünk 

benne még akkor is, ha tudjuk, óráról 

órára csökken az esélye annak, hogy egy új cég 

a Malév helyére lépjen. Mi nem vagyunk közgazdászok, 

nem tudjuk megítélni, hogy üzletileg 

mi lenne a legjobb megoldás. Egy viszont 

tény: nincs Európában olyan ország, amelynek 

ne lenne nemzeti légitársasága – Albániától 

Portugáliáig. Senki máson nem röhögnek most 

úgy, mint rajtunk. 

Bertók T. László 


BANKÁROK A NYUGAT DIKTÁTORAI 

Ezer szállal kötődnek Amerika vezető egyetemeinek 

és kutatóbázisainak szennyes 

és becstelen szakértői klikkjeihez. 

Mi üthetett ebbe a Robert Fiskbe?! 

Merthogy ezt mondja, mit mondja – írja 

– a The Independent főmunkatársa a lap 

tavaly december 10-i, szombati számában. 

Így fakad ki a pénzügyek tekintetben teljesen 

outsider Fisk (ki nem az ?!), aki nem 

gazdasági újságíróként, hanem a The Independent 

legtekintélyesebb közel-kelet szakértőjeként 

tett szert egyedülálló tekintélyre. 

A számos arab tájszólást beszélő hatvanhat 

éves Fisk neve fogalom az angolszász 

újságírásban. Robert mindenhol jelen volt, 

ahol dörgött az ég. 

Az elmúlt több mint négy évtized során 

tudósított a libanoni, az afganisztáni háborúból, 

végigkísérte az iraki inváziót, az iráni 

ajatollah-forradalom is a helyszínen érte 

ugyanúgy, mint az öböl háború. Három alkalommal 

készített Osama bin Ladennel interjút, 

de a nyugati végeken is tűzvonalba került. 

Megörökítette az 1970-es írországi utcai 

harcokat, tudósított az 1974-es Portugál forradalom 

eseményeiről, s még az 1999-es jugoszláviai 

NATO légicsapások is megmozgatták a 

tollát. „Talán Britannia leghíresebb külpolitikai 

tudósítója” –így minősíti a New York Times. E 

minősítésével nem kockáztatott sokat. 

Robert Fisk volt már „Az Év Újságírója”, 

emellett békedíjak, kitüntetések, egyetemi 

díszdoktori oklevelek egész gyűjteményének 

tulajdonosa. 

Mi üthetett ebbe a Robert Fiskbe?! Csapotpapot 

otthagy, s egy számára teljesen új harcmezőre 

indul, a fináncoligarchia battlefieldjére, 

amelynek számos „tájszólása” közül ő sem 

a Wall Street-it, sem a londoni Citybelit nem 

beszéli. Hogy merészel oda merészkedni, ahol 

a hozzá hasonló madár se jár?! 

- „Ilyen sok szemetet, ennyi ostoba fecsegést 

még újságírói működésem területéről, a 

Közel-Keletről sem olvastam, mint amennyi 

a világgazdasági krízisről olvasható” – vág 

bele a közepébe. „Nem tartom vissza magam 

– folytatja – mert a kapitalizmus oly mélyre 

süllyedt, melyet még a Közel-Kelet sem képes 

túlszárnyalni.” Robert Fisk a (gazdasági) írástudók 

árulását emlegeti, amikor e kriminális 

katasztrófa okozóinak legtermészetesebb 

kiszolgálóiként az intézményrendszert és 

Harvard Egyetem „szakértőit” nevezi meg. 

Leszámol azzal a z újságírói közhellyel, 

amelyik rossz párhuzamba állítja az arab/ 

muszlim ébredést a nyugati antikapitalista 

tüntetésekkel. Ezeket számos nyugati fórum 

az „Arab Tavasz” helyi divathóbortjaiként 

értékeli. Ám az igazság ennél jóval bonyolultabb. 

A Mubarak-ok, Kadhafi-k, Asszad-ok 

és társaik úgy hitték, hogy személyes jogot 

formálhatnak az egész nemzetre. A diktátorok 

elleni harcban elesett arab mártírok 

ezzel szemben azt vallják, hogy országaik 

igazi tulajdonosa nem a hatalom maroknyi 

kisajátítója, hanem a nép. 

„És ez a Nyugattal való igazi párhuzam” 

– hangsúlyozza Robert Fisk. A nyugati tiltakozó 

mozgalmak is – teljes joggal – a mindent 

kisajátítók, a Big Business és a „kormányzat” 

ellen irányulnak. 

Rájöttek végre, ha késve is, hogy e fondorlatos 

(fraudulent) demokráciában, melyben 

kötelességszerűen választottak a politikai 

pártok között, e pártok átadták mandátumukat 

és a népben rejlő tőkét a bankoknak, 

a derivatívákkal kereskedőknek, a minősítő 

ügynökségeknek, annak a Wall Street-i 

szentháromságnak, amely ezer szállal kötődik 

Amerika vezető egyetemeinek és kutatóbázisainak 

szennyes és becstelen szakértői 

klikkjeihez (slovenly and dishonest coterie 

of “experts” from America’s top universities 

and think tanks). 

Éppen ők azok, akik el akarják hitetni 

az emberekkel,hogy e válság a globalizáció 

egyszerű következménye, és nem az ő maszszív 

szélhámos trükkjük (con trick), melyet 

a választókra sóztak (foisted on the voters). 

A bankok és a minősítő ügynökségek 

váltak a Nyugat diktátoraivá – vonja le a 

következtetést Robert Fisk, s állítja őket a 

Mubarakokkal, Ben Alikkal, Kadhafikkal s az 

Asszadokkal párhuzamba. A derivatív kereskedelmükkel 

becsődölt cégek, mint a Goldman 

Sachs és a Royal Bank of Scotland – írja 

Fisk – nem mások, mint az USA, illetve az 

Egyesült Királyság Mubarakjai és Ben Alijai. 

Idézi dokumentarista kategóriában a 

2011-ben Oscar-t nyert Charles Fergusont 

filmjét, a Bennfenteseket (Inside Job), amely 

segítette ugyan a tisztánlátását ez ügyben, 

de szeme már korábban felnyílt. (Mindenki 

figyelmébe ajánlom az egy- és háromnegyed 

órás Ferguson filmet, mely izgalmasabb, 

mint a legtöbb hollywoodi krimi. Linkje: 

http://vimeo.com/32873157) 

E film is tisztázta: a minősítő ügynökségek 

és az USA bankjai egymással felcserélhetőek, 

hogy elnökeik, igazgatóik minden nehézség 

nélkül bukkannak föl hol itt, hol ott, hol az 

ügynökségek, a bankok, hol az Egyesült Államok 

kormányának gazdasági vezetői között. 

Hogy a százmilliárdokban mérhető károkozásuk 

dacára százmilliós vagyonuk sértetlen. 

Mi több, az USA adófizetőinek pénzéből 

„feltőkésített” bankjaiknál újabb dollár-tízmilliókat 

vehettek fel, dacára annak, hogy 

intézmények az ő vezetésük alatt csődöltek 

be. Éppen azok a „fickók”, akik derivatív 

kereskedéssel s a biztosítótársaságoknál a 

saját részvényeseik ellen spekulálva, csalárd 

módon csődbe vitték a gazdaságot, miközben 

ez alatt százmilliókat vágtak zsebre, nos 

ugyane fickók most Európát minősítik le. Kik 

ezek – kérdi Robert Fisk –, „akiknek minősítő 

ügynökségei nagyobb rémületet keltenek 

Franciaországban, mint annak idején, 1940- 

ben Rommel tankhadosztálya keltett”? 

Ezt követően Fisk olyan szent teheneket 

von kérdőre, mint a BBC és a CNN, vagy 

az al-Jazeera. – „Miért nem mattolják meg 

ezeknek az újságírói a Wall Street-t?! Hogy 

lehet az, hogy e fórumok úgy bíznak abban a 

bűnöző bagázsban, mint a hatalom megkérdőjelezhetetlen 

intézményében?!” 

És most következik írása talán legforróbb, 

tabukat döngető része. 

Azt írja, hogy e sunyi újságírói magatartás 

a Közel-Kelet amerikai riportereire emlékezteti 

őt. Ezek a szélsőséges izraeli Likud-párttal 

vállalva bűnrészességet helyszíni beszámolóikban 

arról győzködték az amerikai közvéleményt, 

hogy az Izrael és a palesztinok közötti 

béke megteremtésének egyetlen helyes útja 

az amerikai. Hogy az egyik fél a mérsékelt és 

józan, s a másik terrorista. Annak idején ezzel 

még a BBC sem azonosult. Azonnal meg is 

kapta Izraeltől az antiszemitizmus vádját. 

Az arabok ma már erre a képtelenségre 

csak vállukat rándítják. 

Amikor a Wall Street gyakorlatának 

ellenzői tiltakozni kezdenek, ugyanezeket 

a minősítéseket kapják: anarchistáknak, 

szociál-terroristáknak bélyegzik őket. Hogy 

jönnek ők ahhoz, hogy tiltakozzanak a Ben 

Shalom Bernanké-k (az USA Központi 

Bankja elnöke) vagy a Timothy Geithner-ek 

(az USA jelenlegi pénzügyminisztere) 

hatalma ellen, s olyan tárgyalást követeljenek 

a felelősségük megállapítására, mint azt 

az egyiptomi tüntetők tették Hoszni Mubarak 

esetében?! „ Itt nyugaton – állapítja meg 

Robert Fisk – a mi kormányaink kreálták 

ezeket a diktátorokat. Ám ellentétben az arabokkal, 

mi nem nyúlhatunk hozzájuk”. 

Az elmúlt néhány évtized pénzügyi hatalmasságai, 

akik – miközben dúsgazdaggá váltak, 

csődbe vitték a társadalmakat – most arról 

győzködnek minket, hogy nem felelősek azért 

a krízisért, melyet éppen ők generáltak. 

Arról nincs szavuk, kik a felelősök. Itt az 

idő, most vagy soha – szólít fel Petőfi-s lendülettel 

– hogy ők, s az EU-s miniszter barátaik 

végre nevezzék meg nekünk a felelősöket. 

És természetesen – vág egyet a kussoló, 

a kollaboráns kollégákon Robert Fisk – a 

mi riportereink is leplezzék le őket – nem is 

utolsó sorban! 

Hogy mi üthetett ebbe a Robert 

Fiskbe…?! 

- szil -, gondola.hu 


SKIZATÚRA – SZEPTEMBER 11. JELENTŐSÉGE 

Tíz évvel ezelőtt én is rátapadtam a tévére, 

ám a diktált sajnálkozás helyett valami egészen 

másra gondoltam, gyökeresen eltérő 

kép rajzolódott ki előttem. 

Az ikertornyokba beszálló gépben valami 

isteni csapást, figyelmeztetést véltem felfedezni. 

Mi másra gondolhattam volna, fiatalon, 

ifjú iparművészként? Az ember által 

készített isteni magasságokat kísértő gépmadár 

beleszáll a másik istenkísértő építménybe, 

a toronyházba. Kellett nekünk magasra törni? 

– tettem fel magamban a kérdést, és titkon 

reméltem, hogy egy új világ köszönt ránk 

szeptember 11. után. Egy új világ, ahol a 

globális csendőr rájön, hogy gumibot, tank, 

bomba és dum-dum golyó – Isten szerepének 

önkényes átvétele – helyett célravezetőbb az 

élni hagyás filozófiája, a bölcs türelem. 

Igen, új világ született szeptember 11. után, 

de nem az, amire akkor én, naiv művészlélek 

gondoltam. Amerika, a globális csendőr és az 

európai majomkápó államai bosszútól lihegve 

láttak neki lerombolni azt, ami a 21. század elejére 

még szép, hasznos és támogatandó maradt. 

Az egyént, mint önállóan gondolkodó, érző és 

cselekvő lénynek ásták meg a sírját. Nem, nem 

a muszlimokét, ők csak nyertek az al-Káida 

ellen indított bosszúhadjárattal. Sőt, ma már 

világos, az iszlám győzni fog, és ehhez a győzelméhez 

vezető út egyik mérföldköve volt a kelet 

ellen megindított háború. 

Mi pedig vesztettünk: jött a Patriot Act, 

amit szép lassan minden európai állam magáévá 

tett, elhalkultak a rendszerkritikus hangok, 

perifériára került az önálló véleményt 

kialakítani képes egyén. A bombák füstjének 

árnyékában a Nyugat saját népe ellenében 

kiépítette a tökéletes diktatúrát, amit én 

skizatúrának neveztem el. Szkizoid tömegünk 

ma már csettintésre lép akcióba, ha 

védeni kell a demokráciát a … mitől is? Itt jön 

a szkizoid vonás: a demokráciától önmagától. 

Ma már tudjuk, hogy az iraki offenzíva 

megindítására szolgáló érvek hamisak voltak, 

hogy a Gonosz Tengelyének csak annyi 

a szerepe, hogy az orwelli Óceánia, Kelet- 

Ázsia és Eurázsia örökös háborújának lehetőségeit 

megteremtse. 

Nem ott tartunk? Mi, a „Nyugat”, ma hivatalosan 

szemben állunk Oroszországgal, Kínával 

és az iszlámmal – az angszoc, pontosabban 

az „amszoc” beteljesülni látszik. Belénk táplált 

skizoid vonásaink nem engedik meg, hogy 

az ördögi kör valóságát értelmezni bírjuk, a 

gondolkodó osztályrésze a kitaszítottság, az 

újbeszél nyelvű tömeg pedig a felmagasztalt. 

Ma már elég a terrorizmusra hivatkozni, 

ha le kell törni egy olyan kezdeményezést, 

amely alig száz évvel ezelőtt még Amerika 

felemelkedésének alapeleme volt. Európa, 

a szellemi irányzatok ütközőzónája unalmasabb 

lett mint a szocialista realizmus hősi 

eposzai. Magyarország pedig ezen belül is 

az állatorvosi lóként tetszeleg: ’56 népe, 

alig húsz évvel a kommunista diktatúra után 

némán tűri, hogy béklyót kössenek a sajtóra, 

hogy a véleményszabadság csak a politikai 

elitet illesse meg. 

Bush – és főleg a mögötte álló 

neokonzervatív iskola prominensei, mint 

Cheney, Wolfowitz és a többiek – pontosan 

tudta, az ikertornyok elleni merénylet hasznossága 

szempontjából teljesen mindegy, 

hogy mit gondolnak Nyugat szabad polgárai: 

a.: az iszlám támadásáról van szó 

b.: a CIA rendezte meg 

mert mindkét variáció egyidejű létezése 

adja csak meg igazán a korlátlan lehetőséget 

Amerika üzleti köreinek a háború általi kiteljesedésre. 

Az A verzió hívei támogatják a háborút, 

mert félnek bin Ládentől, a B verzió támogatói 

pedig elszörnyülködnek az állam gonoszságán, 

és félni fognak attól. A két tábor egymásnak 

feszüléséből gerjedő konfliktus pedig adja az 

igazolást az összes résztvevőnek: félni kell. 

Tudatunk legmélyebb rétegeibe vetették 

el a félelmet, amelyből mára csak a B tábor 

verziója maradt meg igazán: az államtól való 

félelem. Bin Láden halott, ha igaz, az iszlám 

leköti magát Afganisztánban és Irakban, no 

meg az arab tavasszal, így kevés okunk van 

arra, hogy féljünk tőlük, no meg könnyebb 

nem félni akkor, ha a NATO-hadsereg véd 

téged a messzi keleten, mint ha itthon, a sarkon 

posztoló rendőrtől kell rettegned. 

Talán ez is volt az igazi cél: a szabad polgárok 

alkotmányban rögzített szabályok által 

alkotott állam felszámolása, helyette pedig a 

diktatúra, azaz a demokrácia – ugye, milyen 

skizofrén? – tehát a skizatúra bevezetése. 

Tíz évvel az ikertornyok elleni támadás 

óta jobban rettegünk saját jövőnktől, mint 

azelőtt bármikor. És nem, nem a szakállas, 

turbános Musztafák és Mohamedek miatt 

rettegünk, hanem az állam elhatalmasodásától. 

Attól, hogy ezek balfaszok, akik most 

épp pénzügyileg viszik csődbe a világot és 

benne minket, elmozdíthatatlanokká váltak. 

Nem tudjuk lecserélni azt a politikai garnitúrát, 

amelyik a gazdasági világválság előidézésnek 

első számú felelőse, holott a józan 

paraszti ész ezt diktálná. Azon keveseket, akik 

ennek szükségességét hangoztatják, maga a 

terror elleni háború megindítása után csak 

újbeszélül értő tömeg kergeti ki a perifériára. 

Ha tenni is próbálsz? Akkor a tévé egyenes 

adásban mutatja a veled egyetértőknek, hogy 

miként lövik ki a szemed. Tehát, félned kell – 

ennyi a lényeg, többi pedig csak a színdarab. 

Csúcsra járatták a „pénzből pénzt” 

álkapitalista gazdasági módszert, hogy 

finanszírozhassák azt a háborút, amelyet a 

mi érdekünkben vívnak ellenünk. Skizofrén? 

Igen, az. Elhitették velünk, hogy lehet 

sok pénzt csinálni anélkül, hogy valós termék 

állna a papír mögött. És mi elhittük, 

élni kezdtünk álmainkat, közben pedig fizettük 

a kamatokat, hogy finanszírozhassák a 

háborút – ellenünk. 

A rohanásban pedig nem vettük észre, 

hogy hétfőn tilos lett megkérdezni, hova 

megy el az a sok pénz, kedden már ezért szabályszerűen 

kaphattunk börtönt, hétvégére 

pedig az állam teljesen átvette agyunkat, szívünket. 

Kötelező lett sajnálni egyeseket, büntetendő 

másokat, kötelezően kell támogatni 

a messzi Keleten vívott háborút, kötelező 

lemondani ellenkezés nélkül szabadságjogaink 

túlnyomó többségéről, cserébe pedig 

megkaptunk a gazdasági válságot, a devizahitelesek 

pedig a kiszolgáltatottságot. Mindezek 

tetejébe még tilossá vált az is, hogy ez 

ne tetsszen. Hogy nincs összefüggés? Ugyan, 

kérem, hisz’ miből finanszírozták a háborút? 

Miért kellett a szabadságjogok csorbítása, az 

egyéni szabadság megfojtása, ha nem azért, 

hogy ne legyen belső akadály a folytatásra? 

A kamatok, a kamatok kamatai hova tűntek? 

Tíz évvel vagyunk túl a modern történelem 

egyik legérdekesebb, legfurcsább terrortámadásán, 

még mindig harcolunk a globális 

terrorizmus ellen, miközben némán tűrjük, 

hogy saját államunk, saját otthonunkban 

terroristaként viselkedjen. Nem harcolunk 

a valódi terrorizmus, az emberben megbúvó 

gonosz ösztönök ellen, amelyek felszínre 

kerüléséhez legjobb eszköz a félelem. 

Kár, hogy angolul nem annyira kifejező a 

félelem szó. A magyar nyelv logikája viszont 

tisztán elénk tárja: félelem, csak félig vagy 

elemedben, csak félember vagy. Foglalkoznál 

te a gyerekeddel, asszonyoddal, eljárnál 

szívesen pecázni, de agyad, szíved egyik 

csücskében ott kell lennie annak, ami nem 

engedi, hogy magadat átadd ezeknek teljes 

mértékben. A félelemnek kell ott lennie, 

mert szeptember 11. után így akarta egy 

Bokor nevű ürge az Egyesül Államokban, és 

ehhez a te vezetőid is lelkesen asszisztáltak. 

A világ sokkal rosszabb lett, amióta egy állam 

őrült vezetése, kísérve a sok majomkápótól 

elindult, hogy felszámolja a globális terrorizmust. 

A modern kor során talán még soha nem 

kerültünk ennyire veszélyesen közel a feudalizmus 

sötétségéhez. A tragikus, hogy az amszoc 

által kinevelt birkanyáj tapsol ennek, mert tényleg 

elhiszi, hogy előrefelé halad. 

Skizofrénné tették világunkat a pénzsóvár 

nyugati elit tagjai. Sajnos sehol egy orvos 

a közelben. 

Ennyit tehát szeptember 11-ről. 

Florian Geyer 



HOGYAN VÁLTOZTATTA MEG 2001 

SZEPTEMBER 11-E A VILÁGOT? 

A jövő történelem könyveiben 2001 szeptember 

11-e a Nyugat bukásának, a demokrácia 

végső aláásásának a dátumaként fog 

szerepelni, hasonlóan a Reichstag felgyújtásának 

a tettéhez a náci-diktatúra történetében. 

9/11, ahogy röviden emlegetik, az 

ősbűnhöz hasonlóan beásta magát a nyugati 

társadalmak legrejtettebb pólusaiba is, 

ahonnan kitépni már csak radikális eszközökkel 

lehet. 

Éppen ezért a hivatalos szervek a végső 

összeomlásig ki fognak tartani „igazuk” mellett 

és a legnyilvánvalóbb terhelő bizonyítékokat 

is továbbra is összeesküvés teóriáknak 

fogják bélyegezni. Társadalmi támogatottságuk 

így természetesen csökkenni fog – 

az amerikai társadalom többsége minden 

elhülyítés dacára ma már nem hisz a hivatalos 

verzióban -, de ők ezt csak átmenetinek 

tartják, mert eljövendő „humanitárius” diktatúrájuk 

majd úgy is meggyőzi az embereket, 

hogy nincs más alternatíva. A többiek 

pedig – mint egy hazai tanítványuk és „nagy 

klasszikusunk” mondta – „majd megunják 

és hazamennek”… 

Habár ma sem tudjuk pontosan mi történt 

azon a vészterhes napon, a hivatalos 

teória hazugságaira egyre több fény derül. 

Sőt, még annak összeállítói és tanácsadói 

közül is azóta többen erősen kritikus hangot 

ütnek meg. Szenátor Max Cleland például, 

kilépett a Bizottságból miután a „országos 

botránynak” nevezte azt. Azt is kijelentette, 

hogy „hamarosan meg kell ismernünk az 

egész történetet, mert 9/11 mibenléte rendkívül 

fontos Amerika számára. De ez a Fehér 

Ház el akarja titkolni azt”. 

Már az un. „terrortámadás” utáni első 

napokban is sok szakértő rámutatott, hogy 

hasonló tüzek még soha nem okozták egy 

felhőkarcoló összeomlását. Különösen igaz 

ez a WTC 7-es épületére, amely nem szenvedett 

el repülőgép támadást, csak az áthulló 

romokból keletkezett benne némi tűz, és 

amelyről az 571 oldalas hivatalos beszámoló 

említést sem tesz! (Az is rendkívül furcsa, 

hogy ezt az épületet úgy építették fel újra, 

hogy igazából erről sem történt említés.) Az 

utóbbi években már több mint 1500 építész 

és mérnök tömörült egy egyesületbe, amely 

főleg a hivatalos verziónak ezt a fő érvét 

támadja meg. A csoport vezetője, Richard 

Gage és mások is azt emelik ki, hogy különösen 

a WTC 7 szimmetrikusan és szabadesésben 

omlott össze, amelynek a feltétele, 

hogy minden acéloszlop egyszerre rogyjon 

össze. „A szimmetria a legárulkodóbb”, 

mondja egyikük. Több mint furcsa, hogy a 

BBC és más hírügynökségek 23 perccel a 

7-es épület összeomlása előtt már megtörténtnek 

nyilvánították azt. Több kritikus 

szakértő megállapította a felhőkarcolók 

maradékaiból, hogy az egy igen agresszív 

explozív anyagot, nanotermitet tartalmazott, 

amely megmagyarázza az acéloszlopok 

olvadt állapotát még hetekkel is 9/11 után. 

Az ún. PNAC (Project for a New American 

Century: Egy Új Amerikai Évszázad 

Terve) riport szerzői a politikai elit 

legjavából kerültek ki (Dick Cheney, Paul 

Wolfowitz, Richard Perle, stb.). Azt állapítják 

meg, egy évvel 9/11 előtt, hogy tervüket, 

a Közel-Kelet meghódítását, az amerikaiak 

nem fogják támogatni, hacsak „nem történik 

valamilyen katasztrofális és katalizátor 

jellegű esemény, egy új Pearl Harbor”. Ez az 

új Pearl Harbor 9/11. Ez hívatott megnyitni 

az utat a háttérhatalom „új világrendjéhez”. 

Az azóta bekövetkezett és teljessé vált 

orwelli „újbeszéd” eredményeként már nincsenek 

politikusok, mint közvetlenül 9/11 

után még voltak, mint például a német hadügyminiszter 

Rüdiger von Bülow, vagy az 

olasz államelnök Cossiga, akik merték még 

9/11-et „inside job”-nak nevezni. A NATO 

országoknak kötelessége 9/11-et muszlim 

terrorista tettként megbélyegezni, mert ezzel 

lehet igazolni a polgári lakosság lemészárlását 

sok mohamedán országban és igazolni 

a polgári jogok megkurtítását, a rendőrállam 

bevezetését a saját országokban. Ennek 

következtében beszél a fősodor média már 

„hazai szélsőségesekről”, ami könnyen megnyithatja 

az utat azok félreállításához, sőt 

megsemmisítéséhez is. Csak összefogással 

tudjuk a szabadságot újra meghódítani, 

mindennapi, aprólékos munkával. 

Vajta Dénes 



SZORÍTSD, SZORÍTSD, EL NE ENGEDD! 

Majd’ félmillió ember! Legalábbis a hivatalos 

szervek hivatalos tömegbecslése alapján. 

A miniszteri tárca nélkül (hoppon) maradt 

nagyvállakozó szerint még ennél is többen 

érezték szükségét annak, hogy utcára vonuljanak 

egy fesztelen séta, no meg a kedvenc 

hadvezérük által dirigált kompánia kedvéért. 

Azért ez már valami! De valójában tisztában 

vagyunk azzal, hogy mi is zajlik itt valójában 

a szemünk nem láttára? Nem, valószínűleg 

nem vagyunk. Igaz, a nagypolitikára, s 

ezáltal havi törlesztőrészletünk nagyságára 

alapvető befolyással bíró hatalmasságoknak 

nem is érdekük a mi tisztánlátásunk. Ebben 

kitűnő partnerük a mindenkori hazai politikai 

osztály, oldaltól függetlenül. 

Idézzünk egy rövid részt a kormányfő 

szombati Békemenet megmozdulásról Facebookon 

leadott videoüzenetéből: 

„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett 

a megmozduláson, aki kiállt Magyarország 

mellett, és aki bátorítást, biztatást adott a számunkra 

és nekem személy szerint is, hogy a 

következő hetekben jól végezhessük a munkánkat, 

és eredményesen tárgyalhassunk az Európai 

Unióval és más nemzetközi szervezetekkel is. 

Sokat jelent, hogy tudjuk: mögöttünk, 

velünk együtt az országért dolgozik, érez és 

imádkozik sok százezer ember. Reméljük, 

hogy a közös akaratnak meglesz az eredménye. 

Reméljük, nemcsak mi, hanem a Békemenet 

minden résztvevője erőt, önbizalmat meríthetett 

ebből a találkozásból.” 

Vajon mit ért a miniszterelnök jól végzett 

munka alatt? Mi az ő munkájuk? A nemzet 

érdekeit képviselni, vagy szép fokozatosan 

visszahátrálni és elfogadni az EU diktátumait? 

Nos, nincs egyszerű dolga a miniszterelnöknek, 

ő is érzi, hogy egyszerre nem lehet 

két lovat megülni, a borotva élen történő 

táncolás pedig csak ideig-óráig működik. 

Most a hatalmas tömegdemonstrációnak 

köszönhetően kapott egy kis átmeneti 

haladékot. Könnyen jött, könnyen megy, 

tartja a régi mondás, hiszen sajtó- és médiabirodalom, 

valamint véleményformáló 

megmondóemberek révén ugyanilyen játszi 

könnyedséggel utcára vihető máskor is a 

nép. Elegendő csak annyit mondani, mutassuk 

meg, hogy még mindig miénk az utca! 

Számomra ugyanakkor kétségbeejtő, 

hogy jól szituált értelmiségi körök annyira 

elkeseredtek, hogy csak és kizárólag a levitézlett 

politikai osztályban tudnak gondolkodni, 

még kósza gondolat formájában 

sem merül fel bennük, hogy itt lenne végre 

az ideje a generáció-, politikai formáció és 

paradigmaváltásnak. Magának a rendszer 

megkérdőjelezésének lenne itt most már 

végre az ideje, mégsem teszik. 

Persze az is meglehet, hogy praktikussági 

szempontokat helyeztek előtérbe és inkább 

becsatlakoznak a pillanatnyilag nyerőnek 

látszó csapathoz. Ezt látszik megerősíteni 

Széles Gábor is: 

„Az üzletember úgy látja, a demonstráció 

alapján is látszik, hogy ha az IMF vagy 

az Európai Unió megszorító intézkedéseket 

ír elő, a kormány népszerűsége nem fog ebbe 

beleroppanni. Egyértelmű, hogy megszorításokat 

fognak előírni, de ezeket a kormány végre 

tudja majd hajtani. Nem arról van szó, hogy 

a jelenlegi gazdaságpolitikát fel kell adni, de 

a kabinet nyugodtan folytathat pragmatikus 

gazdaságpolitikát, mert az emberek ezt meg 

fogják érteni.” 

Forrás: Polgári Hírszemle 

Ugye emlékszünk még? 

Nem lesznek megszorítások! Most meg 

kiderül, de mégis lesznek! Na ja, de nem 

úgy, ahogy eddig vótak! Mecsoda különbség, 

ugye?! 

Nekünk eszünk ágában sem volt megszorítani, 

no de hát az EU miatt ugye muszáj. 

Igaz, hogy aszontuk, mi nem szorítunk meg, 

mint a komcsik, akik ebbe végülis belebuktak, 

de ahogy kormányra kerülve a magas 

üzemanyagár sem izgat bennünket (pedig 

ezt is megígértük!), úgy a megszorítások 

kérdésköre felett is hanyag eleganciával siklottunk 

át. 

A megszorítások – ahogyan az ebben az 

országban már lenni szokott, természetesen!!! 

– maradnak, csak máshogy címkézzük 

fel őket, eztán majd kiigazítási lépéssorozatnak 

fogják híni, vagy valami ilyesmi. 

Mer’ ugye a kétharmad az bizony kőkeményen 

kötelez! 

Több százezren kivonultak a kormány 

támogatására, az EU diktátumok ellen, 

azok meg úgy tűnik szép csendben, lépésről 

lépésre megvalósulnak. A kezdetben harcias 

és vehemens, majd a jelzésértékű fejre koppintást 

követően, de még a kiközösítéssel 

felérő uniós sarokba állítás előtt higgadtságról, 

józanságról és kellő szakszerűségről 

tanúbizonyságot tévő államférfiúvá avanzsáló 

miniszterelnök sűrű kompromisszumkészsége 

és hajbókolásai közepette. 

Sőt, egyúttal a pokolba vezető út 

jószándékkal való kikövezésének jegyében 

Orbán javasolni fogja a magyar parlamentnek, 

hogy hazánk csatlakozzon a készülő 

uniós pénzügyi paktumhoz. Megint jó előre 

gondoskodnak az ország kényszerpályára 

lökéséről. Futhatjuk itt a tiszteletköröket, de 

csak mindig ugyanahhoz a ponthoz jutunk 

vissza. A mi érdekünk az, hogy Magyarország 

megbecsült tagja legyen az európai 

közösségnek, mely most éppen Európai 

Unió néven regnál, mert több előnye van 

a kerítésen belüli létezésnek, mint az azon 

kívülinek! 

Érdekes módon, valahogy soha nem tudjuk 

megtapasztalni az előnyöket! Ma már 

elképzelhetetlen, hogy valamit önerőből 

létre lehessen hozni, mindenhez pályázati 

(értsd: külföldi) pénz kell. No és persze 

szigorú előírások, hogyan költheted el! 

Amellett, hogy egy tökig eladósított, ráadásul 

iszonyat alulfizetett országban ez plusz 

terheket ró a vállalkozásokra, egyben frusztrálja 

is az embereket, mihaszna, pénzért 

ácsingózó nép benyomását keltik bennük. 

A sokszínűség nyújtotta versenyelőnyök 

elvesznek a szabványosított uniformizálás 

szürke egyen világában. Kvótákkal, 

szabályozókkal fojtják meg az egészséges 

versenyt, s minderre még nyomasztó erőfölénnyel 

telepszik rá a multik zavartalanul 

folytatott, sokszor megalázóan tönkretevő 

terjeszkedése. 

Erősebb kutya tevékenykedik tematika. 

Mégis, ez a teljességgel szükségtelen, 

fenntarthatatlan és a nemzetállamok számára 

határtalan károkat okozó rendszer 

foggal-körömmel ragaszkodik a világon 

mindenütt megbukott neoliberális, azaz a 

pénz szabadságát mindenek felettinek tartó 

gazdasági berendezkedéshez. Dogmatikus, 

azaz megkérdőjelezhetetlen alaptételként 

szerepel ma is a fősodratú médiában mammon 

világának istenítése. A HVG-n közölt 

írásból egy rövid részlet: 

Húzzatok vissza! 

Szóval nyugodtan lehet azt gondolni, hogy a 

háttérhatalom és a zsidó nagytőke csak belekényszeríti 

Magyarországot ebbe a hitelbe a 

spekulánsok és a nyugati véleménymonopólium 

segítségével. Nyugodtan lehet spekulánsokban 

vagy más mesebeli lényekben hinni, és 

a körülöttünk lévő világ jelenségei mögé összeesküvéseket 

és gonosz manókat látni, mert az 

interpretáció – legyen az a fideszes mondakörnek 

megfelelő animikus világmagyarázat 

vagy bármilyen más – teljesen lényegtelen. A 

tény ettől még tény marad, hogy Brüsszel és 

Washington az egyetlen barátaink, nincs más 

aki jelenleg megtűrne minket a köreiben, és így 

ők az egyetlenek akik hajlandók pénzt adni, 

olyan pénzt, amelyre szükségünk van. A mai 

tüntetők spirituális vezére végigtarhálta Kinát, 

Szaud-Arábiát és gyaníthatóan Oroszországot 

is, nulla eredménnyel. Nincs más, akkor is ha 

ez csak egy ránk erőltetett kényszer. A diktátum 

elfogadásának, a megadásnak és igazodásnak 

nincsen alternatívája. Minden más út magát 

a szubjektumot, minket számol fel, méghozzá 

nagyon gyorsan. Nincs olyan, hogy mással, és 





és világnézettől függetlenül tény. 

Forrás: http://re.blog.hu/ 

2012/01/21/huzzatok_vissza 

Ezzel a kis részlettel csupán azt szerettem 

volna demonstrálni, mennyire hazug 

és álságos a doktríner politizálás. Mindig 

van másik út. A „nem lehet” a legkönnyebb, 

legkényelmesebb fotöj-igazság. Fel sem kell 

állnunk, nem kell bajlódnunk szellemi ellenlábasainkkal, 

az meg, hogy esetleg igazuk 

lehet, ki van zárva! 

Vajon miért nem merül fel, miért nem 

merülhet fel egyetlen esetben sem a közbeszéd 

nagy nyilvánossága előtt az önállóan, 

saját lábon történő megoldás alternatívája? 

Miért nem lehet ezt még csak szóba hozni, 

erről még csak beszélni sem? Talán azért, 

mert azonnal kiderülne, hogy erre a jelnlegi 

rendszerre az égadta világon semmi szükség 

nincs! Kicsit olyan ez, mint a házasság, 

amelyik olyan problémák kezelésére kitűnő 

megoldás, amelyek házasság nélkül fel sem 

merülnének! Bizony nagy igazság ez! 

Nem tehetek róla, de megint Bogár prof 

emlékezetes, nemzeti szocializmusról szóló 

előadása jutott eszembe. Ugyan ez a helyzet 

az Európai Unióval kapcsolatban is! El kell 

hagyni ezt a játékteret, mert ez nem a mi 

játékunk, ezt a játékot mi nem tudjuk nemhogy 

jól, de sehogysem játszani! Mindaddig, 

amíg ezen a játéktéren taszigálnak bennünket 

a nálunknál hatalmasabbak, addig 

nemhogy jó válaszok, de sok eseteben jó 

kérdések sem születnek. Egész egyszerűen 

azért nem, mert a mi gondolkodásunk gyökeresen 

eltér a világot és Európát ma uraló, 

a régiségben csak „áras”-nak nevezett népek 

gondolkodásmódjától. 

Még egy plusz adalék a fentiekhez a 

Magyar Nemzet Online-ról: 

„Meglepő: kik állnak a hitelminősítők 

mögött? 

A pénzügyi világ legbefolyásosabb személyei 

állnak a három nagy hitelminősítő hátterében 

– írja a Magyar Nemzet spanyol lapértesülésekre 

hivatkozva. 

Közvetett, sőt közvetlen kapcsolat létezik a 

közismert üzletemberek és pénzügyi guruk – 

például David Rockefeller, Bill Gates, Warren 

Buffett és F. Marc Ladreit –, illetve a három 

nagy hitelminősítő részvényesei között – erről írt 

a héten a spanyol konzervatív ABC nevű lap. A 

Moody’s és a Standard and Poor’s mögött amerikai 

mogulok és érdekcsoportok állnak, míg a 

piac 15 százalékát birtokló Fitchben 60 százalékot 

birtokolnak franciák, a fennmaradó részesedés 

szintén amerikaiak kezében összpontosul. 

Arról, hogy a három nagy hitelminősítő 

ügynökség áll a globális, de főleg az uniós 

pénzügyi és az államadósság-válság tartóssága 

mögött, több nemzetközi lap is írt már. 

Az ellenük hangoztatott egyik és visszatérő vád 

szerint 2008-ban „nem látták előre” például a 

Lehman Brothers csődjét, ahogy 2001 végén 

az Enronét sem: mindkét óriáscég minősítése a 

legjobb volt a csőd napján is. 

Épp a fentiek miatt indult el német felvetésre 

egy új európai hitelminősítő felállítása, amely 

már idéntől megkezdhetné működését.” 

Ennyit röviden a mesebeli lényekről! 

De nehogy azt higgyék, hogy a másik 

oldalon jobb a helyzet! Székely János püspök 

a hazánkat érő támadások okairól írott 

cikkéből egy rövid részlet: 

„A hazánkat érő támadás oka azonban 

nem ez, hanem azok az alapértékek, amelyeket 

Magyarország jelenleg képvisel. A jelen 

parlamentnek felelősen élnie kellett azzal a 

kétharmados többséggel, amellyel a választók 

a cselekvésre felhatalmazták. Ezt a nagy 

felelősséget és lehetőséget alázattal, körültekintéssel 

kell hordoznia, tettekre váltania. A 

külső támadásokat pedig higgadtan, adott 

esetben kellő ügyességgel kell megpróbálnia 

kivédeni. Hazánk jegybankjának valuta tartaléka 

a jelen államadósságunk csaknem felét 

teszi ki, amelyet szükség esetén a jegybank fel 

is fog használni az adósságszolgálat finanszírozására. 

Ez azt is jelenti, hogy az ország 

valamennyi ideig ki tud tartani ebben az erős 

ellenszélben is.” 


Székely János esztergom–budapesti segédpüspök 

Forrás: Magyar Kurír 

Előző írásomban a Békemenet egyik 

szervezőjéről Bayer Zsoltról értekeztem 

kicsikét bővebben. Nos, már Zsoca is 

elkezdte pedzegetni a média nagy nyilvánossága 

előtt, ugyan vajon mi a rossebér is 

nem lehet hozzányúlni szükség esetén az 

MNB trezorjaiban pihenő majd’ 38 milliárd 

euróra rúgó valutatartalékhoz? A kérdés 

annál is inkább indokolt, mert Simor, meg 

mások is siettek kijelenteni, hogy az a pénz 

a trezorban van a legjobb helyen, szó sem 

lehet arról, hogy felhasználják bármire is. 

És itt téved az igen tisztelt segédpüspök úr, 

mégpedig hatalmasat! Az a pénz ugyanis – 

hiába nemzeti valutatartalék a neve, azt ugye 

nem mondják mellé, hogy melyik nemzeté – 

nem a magyarok számára pihen és kamatozik 

ott, hanem az európai uniós tagállamok központi 

bankjai által elhelyezett összegek kamatos 

kamat profitjának kitermelése végett. 

Ezért kell hazánknak rendületlenül továbbhaladnia 

az eladósodás megkezdett (majdnem 

azt írtam lenini) útján. Lehetne ott bármekkora 

összeg, az nem arra szolgál, hogy szükség 

esetén hozzá lehessen nyúlni. 

Az elnevezésen se csodálkozzon senki, 

a jegybank nevében is benne van, hogy 

Magyar, meg hogy Nemzeti, ‚oszt ugye... 

Már az is történelmi jelentőségű győzelemmel 

érne fel, ha azt el lehetne érni, hogy 

a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke 

mégiscsak a magyar alaptörvényre esküdjön 

fel. Az első csatát elvesztettük, nem lesz 

összevonva a bank és a felügyelet. 

Ki állja a cehhet? Kinek a cehhét kell állni? 

Ezek az igazán döntőfontosságú kérdések, 

minden e körül forog, a melegek, a bírák meg 

a többi, csak járulékos apróságok, hullajtottak 

egy pár morzsát a talpnyalók hadának, de 

ha ezekben engednie kell az uniónak, akkor 

sincs nagy baj. A kassza kulcsa náluk van, a 

pénztáros kinevezéséhez az ő hozzájárulásuk 

kell, és ez a lényeg! Ez mindent überel. 

Legalább ennyire megdöbbentő volt 

számomra a Magyar Hírlap kitűnő tollú 

publicistájának Sinkovics Ferencnek Utazás 

a jövőbe című írása. Idézzünk ebből is egy 

rövid részletet: 

Arról a médiáról van szó, amely már jóval a 

Békemenet napja előtt híresztelni kezdte, hogy 

valójában a Fidesz szervezi a demonstrációt. 

Ez a média ugyanis abban bízott, hogy a kormánypárttal 

szembeni csalódottság miatt csak 

néhány ezer ember lézeng majd szombaton a 

Hősök terén. 

Nem így lett. Azért nem, mert a menet 

Magyarországról, a magyar nemzet függetlenségéről 

és önrendelkezéséről szólt. Jó kérdés, 

hogy mit tanultak mindebből a jobboldali pártok 

és politikusaik. Nagyon úgy néz ki ugyanis, 

hogy a magyar közvélemény nem csak elvárja, 

ki is kényszeríti majd azt a pártharcokon és 

belső palotaforradalmakon, platformozásokon 

túllépő politizálást, ami csak a nemzeti érdekek 

védelmét fogadja el mint magasabb rendű 

célt. Ma még ez nagyon naivan hangzik. Már 

csak azért is, mert van valami bántó önteltség a 

jelenlegi magyar politikai vertikumban, a csalhatatlanság 

önteltsége, és a meggyőződés, hogy 

maradhat minden a régiben. Szavazgatunk, 

nyilatkozgatunk, mutat bennünket a tévé… 

Persze eltájolták magukat az uniós meg a 

hazai liberális korifeusok, valamint a mögöttük 

álló pénzügyi központok is. A Békemenet 

hideg zuhany volt számukra. Brüsszel már ott 

tart, hogy nyíltan bejelentette, be fog avatkozni 

a magyar belügyekbe a hazai ellenzék erőteljes 

külső támogatásával. Ugye el tudjuk képzelni 

azt a támogatást, amelyben nemcsak a zsákokkal 

mért pénz lesz jelen, de a nyugati média, 

a banki spekuláció, a gazdasági zsarolás, valamint 

sok-sok professzio nális titkosszolgálat is. 

Innen nézve érthető talán a legjobban, miért 

vonult most az utcára ötszázezer magyar. 

Sinkovics Ferenc 

Nehogy bennünket érjen hidegzuhany, 

kedves Ferenc! Nehogy azzal kelljen szembesülnünk, 

hogy maga a hivatalban lévő 

„magyar” kormány az, amelyik önként és 

dalolva hajtja a fejét a nyaktiló alá! 

Bármennyire is fájó, de a hatalmas 

demonstráció nem a magyar nemzet függetlenségéről 

és önrendelkezéséről szólt, az 

ugyanis már jó ideje, de legalábbis a Lisszaboni 

Szerződés nevű dokumentum sajátos 

formában történő aláírása óta, egész egyszerűen 

nem létezik. Ugyanis ha létezne, akkor 

az Európai Unió nem tehetné meg, amit 

most megtesz velünk, és ez ellen való lázadozás 

címén sem lenne szükség hatalmas 

tömegdemonstrációk szervezésére. 

Sokkal inkább valamiféle a múltból 

átmentett személyi kultusznak lehettünk 

inkább a tanúi. A nép ösztönösen érzi, hogy 

rossz irányba mennek a dolgok. Karizmatikus 

vezető jelenleg egy olyan van, akit isteníteni 

lehet. A másik kétségbeesetten kepectet, 

hogy visszakapaszkodjon, most legutóbb épp 

a miskolci Avas lakótelep valamelyik paneljába 

költözött be egy családhoz imídzsépítés 

céljából. Most kiderül, a marketingstratégia 

és a médiakampány képes-e arra, hogy felülírja 

a valóságot, egy ilyen könnyed hangvételű 

„valóságshow”-val el lehet-e feljtetni, 

hogy szembehazudott egy egész nemzetet? 

Visszatérve az istenítésre. A proletárdiktatúra 

hivatalos véget érése óta még nem 

telt el annyi idő, hogy a nép – a Nemzet már 

igen, de a nép még – nem jött rá arra, hogy 

nem muszáj ám állandóan a levitézlettek, 

a megbukottak, a hazugok, a senki által fel 

nem hatalmazottak közül választani újra és 

újra, vannak itt rajtuk kívül mások is, mégpedig 

szém számmal, akikkel a Haza sokkal 

előrébb juthatna. De mivel – ahogyan azt 

fentebb már megtudhattuk a neoliberális 

véleményformálótól – számunkra egyedül 

és kizárólag csak a Káin és Ábel létezésforma 

lehet üdvözítő, nem tudunk, nem akarunk 

másban gondolkodni, mi több, nem is tudjuk 

elképzelni, hogy másként is lehet. Az meg 

aztán már egyenesen az eretnekség kategóriájába 

tartozik, hogy a másként jobb is lehet, 

mint az ekként. „Nincs olyan, hogy mással, és 




és világnézettől függetlenül tény.” 

Játékszerként használják a tudatlan pórnépet 

a világ sorsát irányító hatalmasságok a 

maguk gátlástalanul precíz lélektelenségével. 

A pénz eszközből céllá előléptetett helytelen 

értelmezésével szabad kezet adtak mammonnak. 

Kiüresedett szólampuffogtatások 

közepette teszik tönkre az emberi kapcsolatok 

gyönyörű világát, s végeredményként 

már csak afölött polemizálunk, hogy melyik 

Magyarországban élnek többen, miközben 

teli torokból kellene üvöltenünk, hogy a 

Hazánkból csak egy van, és az mindenkié! 

A magam részéről csak annyit mondanék, 

olyan barátot válasszunk, akinek megértjük 

a szavát, ha hozzánk szól! 



TÍZ FORINT JÖVEDELEMBŐL 

MÁR NÉGYET A 

LAKÁSRA KÖLTÜNK. 

Gyors ütemben és drasztikusan növekedtek az elmúlt 

fél évtizedben a lakásfenntartási költségek. Ha folytatódik 

a tendencia tömegek lakhatása kerülhet 

veszélybe. A helyzetet jellemzi, hogy míg 2005-ben 

32,96% volt a magyar háztartások lakáscélú kiadásainak 

aránya a teljes nettó jövedelmükhöz képest, addig 

2011-re ez az arány 41,68%-ra emelkedett. 

A legnagyobb, és egyben leggyorsabban növekvő 

tételt a lakásokkal kapcsolatos kiadási oldalon a rezsiköltségek 

jelentik. Ebbe a kategóriába tartoznak a 

többi között a közszolgáltatásokért fizetett díjak, a 

lakóközösségekkel kapcsolatos állandó költségek. 

Még megdöbbentőbb képet mutat, ha összevetjük, 

hogy míg 2005 és 2011 között a háztartások 

átlagos nettó jövedelme 17,8%-kal nőtt, addig a 

rezsikiadások ugyanezen időintervallumban 56%-kal 

(!!!) emelkedtek. A különböző hitelkiadások, azaz jellemzően 

a hitelre vett lakás havi törlesztő részlete, és 

annak kamatai is növekvő arányú költségtételt jelentenek 

a háztartások éves nettó jövedelméhez viszonyítva. 

Tavaly már átlagosan a jövedelmük 13%-át fordították 

a hasonló költségek finanszírozására a magyar 

háztartások, ez az arány 2005-ben még 9,34% volt. 

Mindez azt jelenti, hogy a lakáscélú háztartási költségek 

lassan fenntarthatatlan szintet érnek el, az arányuk 

további növekedése akut finanszírozási válságba taszíthatja 

a lakosságot. tömegeknek kellene önként kisebb 

lakásba költözniük, amelyet könnyebben fent tudnak 

tartani a jelenlegi jövedelemszintjük és az emelkedő költségek 

mellett. A magyar lakosság mentalitását ismerve 

azonban erre kevés az esély, így elképzelhető, hogy a 

„devizahitelesek megmentése” után újabb válságkezelésre 

lesz rövidesen szükség a hazai lakáspiacon. 


AZ ÉVSZÁZAD PÉNZÜGYI CSALÁSA 

[A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló 

értékek, hiszen a valós adatok egyedenként 

változnak.] A megtévesztés céljából 

alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” 

elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek 

a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések! 

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat 

az egyik lakóparkokat építő vállalkozás 

sikeresen megkörnyékezett, Rászedették 

tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért 

vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi 

úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az 

volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért 

mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt 

tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy 

melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket 

közölték velük. Jelzálog bejegyzése 

mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 

éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF 

alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a 

havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF 

alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy 

az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se 

jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a 

két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet 

kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. 

Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb 

CHF alapot választották, magyarul bekapták a 

horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen! 

A bank Rászedettéknek kölcsön adott 

kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. 

Viszont a lakópark építők nem 100.000 

CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 

forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 

50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a 

banknak 7.000.000 forintért (természetesen 

vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak 

nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az 

építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 

276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel 

Rászedettéknek a banknál forint számlájuk 

volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt 

fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról 

minden hónapban leemelte a 276 CHFnek 

megfelelő forintot (természetesen eladási 

árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső 

határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, 

de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 

forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A 

következő esedékességi napokon a mindenkori 

276 CHF vételi árfolyamon kiszámított 

árát emelte le a forintszámláról, amikor a 

CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, 

amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, 

és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. 

De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, 

emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették 

nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz 

néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 

svájci frankkal, aminek időközben a forintban 

kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. 

Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy 

svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban 

volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De 

pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? 

Másodlagosan, de esőlegesen 

egészen más. 

Valójában egyszerű spekulációról van szó. 

A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni 

fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették 

– tudtukon kívül – arra spekuláltak, 

hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül 

nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró 

közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, 

hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos 

erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, 

a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak 

volna, hogy 3.000 milliárd forintért 

vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, 

és akkor most eladhatnák 240 HUF/ 

CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De 

mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni 

nem létező pénzekkel. 

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha 

ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések 

kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig 

a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. 

Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges 

pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik 

ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 

forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az 

állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, 

hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik 

lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A 

„likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad 

tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit 

kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy 

ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, 

nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára 

hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát 

lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, 

(jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati 

bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) 

lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális 

forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen 

CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor 

András vezetésével kiszolgáltatta a magyar 

népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb 

WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta 

az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, 

nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az 

eladósodottakat”] 

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. 

Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind 

pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok 

ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek 

ki, az égvilágon semmi se indokolta, 

hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen 

kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető 

tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb 

egyetlen célja a kölcsönért folyamodók 

lépre csalása volt. Az nem várható el a széles 

lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel 

rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 

38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között 

választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert 

neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez 

csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak 

semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem 

vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének 

alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés 

így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés 

végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt 

okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek 

esetében mind a három kitétel megvalósult. A 

bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, 

az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik 

igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás 

szükségességén kívül polgári peres eljárásban 

lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, 

hivatkozással a csalásra. 

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF 

alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény 

véleményem szerint – egy különös minősített 

esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket 

szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten 

bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban 

mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot 

is. Éppen ezért, végső soron levezethető 

a hazaárulás is. 

PUTYIN NEM HAGYJA, HOGY SHORTOLJÁK A RUBELT – HADAT ÜZENT SOROS GYÖRGYNEK ÉS TÁRSAINAK. 

E hírről sokféle találgatás indult el, és a motivációk azt gondolom teljesen jogosak. Amin leginkább el kell gondolkodniuk a nyugati államok vezetőinek, az, hogy Putyinnak 

hogyan sikerült megszabadítani Oroszországot azoktól, akik teljes gazdasági és társadalmi összeomlásba akarták taszítani, és hogy tudta börtönbe vetni mindazokat, 

akik megpróbálták. Talán a Lubawitschern-ek befolyásolják Putyint? A tény mindesetre az, hogy Putyin a saját népéhez és Oroszországhoz hű, tehát nem fogja megengedni 

senkinek, mindaddig, amíg ő van hatalmon, hogy kiárusítsák a hazáját, és az NWO, Új Világrend markába kerüljön! Ezért rendelte el, hogy egy nemzetköz elfogató parancsot 

adjanak ki Soros György ellen, akit rajta kaptak, hogy pénzügyi segítséget akart küldeni azoknak, akiket ellenzéknek hívnak Oroszországban, és akik nemrég néhány tízezer 

embert az utcára vittek, hazugságokat bebeszélve nekik a választási csalásokról. 

Ettől kezdve mister Sorosnak nem sok játéktere marad, hogy folytassa a piszkos játékait, mely térdre kényszerítette az egész világ pénzügyi rendszerét, folyamatosan együttműködve 

Rothschild / Rockefeller és a többi sakállal. Putyin beszédét hivatalosan tették közzé az orosz hatóságok. Ma nyilvánosságra hozzuk az Orosz Federáció és miniszterelnökének 

Vlamimir Putyinnak a közleményét: Nemzetközi elfogató parancs kibocsátást kértük a Soros György magyar deviza spekuláns, pénzügyi terrorista ellen. Az orosz titkosszolgálatok 

felfedezték, tetten érték, hogy dán derivatívák és más külföldi valuták által támadást kezdett az orosz valuta ellen a pénzpiacokon. Meg kell említeni, hogy Soros ezeket a Derivatívákat 

(származékos ügyletek) luxemburgi bankok segítségével használta fel, mely szigorúan tiltva van az EU államai által aláírt Bázel II szerződésben.” Forrás: kapu.biz – Sokkaljobb 


TÖRÖKORSZÁG ÚJ FLOTTÁJA KÉSZ 

HARCOLNI IZRAELLEL 

Tovább fajul a szembenállás Izrael és 

Törökország között. A törökök élete 

egyszerű és kényelmes volt addig, amíg 

Izrael szövetségeseként keltek és feküdtek 

naponta. De az ország iszlám kultúrája miatt 

szellemiségét tekintve mindig Izrael-ellenes 

volt. Sokáig elfojtották ezt az ellenszenvet a 

békesség kedvéért, de nem kellett sok hozzá, 

hogy a felszínre törjön. A török hajókat ért 

atrocitás után elpattant a húr, és a török 

miniszterelnök kifakadt: 

„Egy alattomos, veszélyes, elkényeztetett, 

felelőtlen és romlott állam megtanulta, hogy 

nyugodtan tehet bármit büntetlenül! De 

most eljött a válaszok ideje!” 

Törökország hatalmas lépésekkel indult 

meg, hogy Izraellel szemben kialakítsa állásait, 

szövetségeit. Egyezményeket írt alá 

Egyiptommal, annak ellenére, hogy ott sem 

tisztázódtak még le a politikai viták, a hadsereg 

vállalta a tárgyalásokat. Bárki is kerül 

hatalomra Egyiptomban, ezt az egyezményt 

csak kedvezően értékelheti. Az egyezmény 

mögött hatalmas egyiptomi tömegnyomás 

áll. Az egyezmény része, hogy azokat a 

palesztin szervezeteket, melyeket Egyiptom 

támogatott, ezentúl Ankara is támogatja. 

Palesztinában pillanatok alatt szövetségre 

lépett a két legnagyobb irányzat, a Hamasz 

és a Fatah (valószínű, hogy a török félnek ez 

lehetett a feltétele). 

Ezek a lépések Izrael politikusait nem 

óvatosságra és megfontoltságra késztették, 

hanem sértődött érzelmi kirohanásokat 

tettek. A mérsékeltebb politikusok viszont 

figyelmeztettek, ebből baj lehet. Próbálták 

Netanyahu miniszterelnököt arra rávenni, 

kérjen bocsánatot. Végülis ezt Izrael pár 

szóval, és csekély pénzzel megúszta volna. 

De a miniszterelnök más utat választott. 

Izraeli gazdasági szakértők előre szóltak, 

erre nagyon ráfizethet Tel-Aviv (Stanley 

Fischer az Izraeli Nemzeti Bank igazgatója 

elmondta: az új viszony Törökországgal és 

a kereskedelmi kapcsolatok megszűnése 

nekünk nagyon sokba fog kerülni). Egyik 

részről azért, mert Törökország jószerével 

mindent tud az izraeli katonai képességekről, 

évtizedekig gyakorlatoztak együtt, egy 

forrásból szerezték be a fegyvereket. Másrészről 

azért, mert az izraeli városok ezen idő 

alatt szoros üzleti kapcsolatokat építettek ki 

Törökországgal. Ezek a kapcsolatok könynyen 

tönkremehetnek. Izrael bízott anyagi 

erejében, de hiába. A nkara elsőként a gazdasági 

kapcsolatokat célozta meg, kijelentvén, 

minden ilyen ügyletet felfüggesztenek. 

Azon a ponton, mikor a török miniszterelnök 

Tayyip Erdogan utoljára szólította fel 

Izraelt, hogy kérjen bocsánatot, még lehetett 

volna lépni. A helyzet akkor mérgesedett el 

mélyebben, mikor a nagykövetet kidobták 

az országból. Ez a lépés még mindig nem 

sarkallta gondolkodásra a zsidó államot. 

Mire idáig eljutottak, Izrael érezni kezdte a 

török kapcsolatok hiányát. Cégek kezdtek 

megszűnni, estek a bevételek, és egy sokkal 

rosszabb hozadéka is volt: a környék legerősebb 

hadserege ellenség lett és komoly 

szervezkedésbe kezdett. A Közel-Kelten 

elszigetelt izraeli törpeállam egy forrongó, 

egyre ellenségesebb, növekvő gazdaság erővel 

rendelkező Közel-Keleten találta magát, 

és a félelem újra belopózik a zsidó szívekbe. 

Izraelnek a hetvenes években az egyik legerősebb 

katonai szövetségese Irán volt. Majd 

Khomeini ajatollah forradalma egy csapásra 

tönkretette ezt a kapcsolatot. Most Törökország 

volt a legerősebb katonai szövetségese, 

de ez is ellene fordult, sőt a kettő egyre jobban 

megérti egymást. Irán nem titkolt célja, hogy 

Izraelt eltakarítja a térképről. Szövetségesre lelt 

Törökországban? Ráadásul Egyiptom legerősebb, 

győzelemre esélyes politikai pártja erősen 

Izrael ellenes, és ha hatalomra kerül, a kör 

bezárul. Izraelnek van min törni a fejét. Milyen 

szerződéseket kötött Ankara Kairóval? És 

Teheránnal? Mi lesz, ha együtt gyakorlatoznak 

a zsidó állam közelében? Törökország kiképezi 

ezeket az államokat a legmodernebb hadviselésre? 

Esetleg még a legmodernebb fegyvereket 

is beszerzik nekik? Hiszen a NATO tagjakét 

bármit megvehet. Izrael még nem felejtette 

el, hiszen nagyon elevenen él benne a 2006-os 

Hezbollah elleni háború, melynek során egy jól 

felfegyverzett, de csak gyalogsággal r endelkező 

csoport megállította, majd visszaverte a zsidó 

hadsereget. Mi lesz, ha végül Ankara őket is felfegyverzi 

komolyabb fegyverekkel? 

Az IDF vezérőrnagya Eyal Eisenberg 

a következő kijelentést tette, amit szintén 

nem gondolt meg előre: a közel-keleti 

térségben könnyen kialakulhat egy nagy 

kiterjedésű háború, ahol tömegpusztító 

fegyverek is bevetésre kerülhetnek. Emiatt 

azonban Izraelnek azonnal magyarázkodni 

kellett. Ugyanis tömegpusztító fegyverekkel 

a térségben egyedül Izrael rendelkezik! 

Akkor mi a szándéka Izraelnek? Valójában 

atomfegyver bevetésével fenyegette meg a 

világot! Ezek után bárki csodálkozna azon, 

ha Irán atomfegyveren dolgozna? Hiszen a 

mai világban Nyugat kalózaitól csak az lehet 

némileg biztonságban, akinek atomfegyvere 

van. Ezt Irán kategorikusan cáfolja, atom 

programja békés. Szerintük sokkal halálosabb 

fegyverek is készülnek már, mint az 

atombomba (csak nem a liberális demokráciára 

gondoltak? – a szerk) 

Van még egy érdekes momentuma a 

dolognak. Az USA nem akarja összerúgni 

a port a törökökkel. Most állapodtak meg, 

hogy odatelepítik a NATO radart. Az Egyesült 

Államok bolond lenne a térség legerősebb 

hadseregével összeveszni. Törökországban 

amerikai légibázis működik, a kikötőkben 

amerikai hajók horgonyoznak. Ráadásul 

Törökország, ha átenged a Boszporuszon 

átmehetsz, ha nem, akkor nem mehetsz. A 

Fekete-tenger ezzel teljesen el is van vágva 

a Nyugattól. Hosszú idő óta először Izrael 

bosszantja a Fehér Házat. Akármennyire is 

partnerek, de ami sok, az sok. Az USA próbál 

nyomást gyakorolni Izraelre. Izrael viszont, 

mely most durcás kisgyerekként viselkedik, 

ráadásul ahogy azt a török miniszterelnök 

mondta „elkényeztetett, felelőtlen és romlott”, 

megszokta, hogy ő ugráltat másokat. 

Többek között az USA haderejét, titkosszolgálatát, 

és különleges alakulatait. Az USA 

kongresszusban egyre többen mondják, hogy 

Netanyahut el kell távolítani, és mérsékeltebb 

politikust tenni a helyér e. A jelenlegi helyzet 

azonban az USA részéről is megköveteli, hogy 

csak egyfelé lehet menni. Választani kell, és 

akkor nem kérdés, ki lesz a szövetséges. 

Törökország azonban komolyan veszi a 

zsidó állam fenyegetéseit. Felállították az Égei 

Pajzs elnevezésű alakulatot. A tengeri alakulat 

több fregattból, korvettekből, cirkálókból és 

rakétavető hajókból áll. A tengeralattjárókról 

nem adtak tájékoztatást. A hajókat a szárazföldről 

a partokhoz átcsoportosított F-16-os repülők 

fedezik. Az alakulat első feladata a „Barbarossa” 

művelet (a Harmadik Birodalom is így 

nevezte el a Szovjetunió lerohanását). A műveletben 

felkészülnek ciprusi és izraeli erőkkel 

szembeni harctevékenységre. Törökország előzetesen 

kijelentette, hogy ha kell, a következő 

békekonvojt katonailag is megvédelmezik, ami 

Palesztinába szállít humanitárius segítséget. A 

hajók különlegesen kiképzett gyalogságot is 

kaptak. Nos, ez jól hangzik és kíváncsian várjuk 

a fejleményeket. 

Kemény Gábor – Jövőnk.info 


ÚTDÍJ? ÉSZNÉL VAGYTOK? 

Istenem, már megint kutyacsontot dobott 

valaki közénk. Nem tudjuk pontosan, ki 

volt, de hát egy fene. Foglalkozunk vele, bár 

mindenkit éberségre intenék: vajon mi az, 

amiről ezzel akarják elterelni a figyelmet? 

Mert komolyan nem gondolhatják. Ezt 

onnan tudhatjuk, hogy be is vallották. 

Pedig az ötlet zseniális, nem? 

Havi tízezer forint útdíj per kocsi – igazán 

jó pénz. Családunk exkluzív autóparkjára 

vetítve ez nem több évi negyedmilliónál, 

plusz még ott a boldogító tudat, hogy 

hozzájárulhattunk egy ilyen nagyszerű cég 

megmentéséhez, amelynek a gazdálkodásánál 

már csak a vezetői csodálatosabbak. 

Először az futott végig az agyamban, 

hogy melyik kocsit adjuk el. Mert hát túszul 

estek. Budapest túszai lettek. 

Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, 

hogy megtérek a BKV-hoz, noha erre egy 

ilyen jellegű útdíj bevezetése sem ad épeszű 

magyarázatot. Miért? Mert az autóval ma 25 

perc alatt teljesíthető munkába menésből 

rögtön egy 1 óra 15 perces túra lesz (ennél 

még biciklivel is gyorsabb vagyok). Igazán 

csodálatos lenne napi bruttó két és fél órányi 

munkába járás. És akkor még nem beszéltünk 

a felhasználói élményről mint gruppenszex, 

húgyszag, amperszag, kosz, hideg/meleg – 

éppen melyik esik rosszul. Elismerem, vannak 

igen kulturált járatai a BKV-nak, de valahogy 

nekem nem ezekkel kellene járnom. 

Mégis hiába aludnék napi másfél órával 

kevesebbet. Ugyan nem használom a 

kocsit, de az is tíz rugóba fáj, ha mondjuk 

a nagyszülőkhöz menet ki szeretnék jutni a 

városhatárig. Egy ilyen útdíj igazán művészi 

szintre emelné a szopatást. 

Ezt még azok is érzik, akik kitalálták. Többen 

nyilatkozták, hogy hát izé, nem így gondoltuk, 

meg hát oda is volt írva a javaslatba, hogy 

mekkora hülyeség. Egyébként aki elolvasta, az 

tényleg láthatta, hogy még a beterjesztők sem 

gondolják komolyan. Mert védhetetlen. 

Egyrészt ez a díj nem összetévesztendő 

a dugódíjjal, amit Budapestnek hamarosan 

be kell vezetnie, mivel ez volt az egyik alapfeltétele 

a 4-es metró EU-támogatásának 

(=lé). Ám a dugódíj feladata az lenne, hogy 

a szigorúan vett belvárost tehermentesítse, 

amihez ki kell építeni a bekamerázott behajtási 

pontokat, ahol az ember fizethet. És ezt 

mibe kerül megcsinálni? Sok-sok pénzbe. 

Ellenben az útdíj ötlete eleve „elmaradott, 

papír alapú matricás rendszert” tartalmaz, 

élőerős ellenőrzéssel, azaz a rendőrök tökére 

lámpást kötünk, oszt’ nézegessék a matricákat 

éjjel-nappal. Az elmaradott módszernél 

mintegy ötvenszázalékos fizetési hajlandóságot 

feltételeznek a tervezők, ami nem több, 

mint a teljes morális csőd beismerése. 

Ez a terv jellemző módon a Nemzetgazdasági 

Minisztériumnak tetszett, illetve, kis 

kiegészítéssel annak a civil szervezetnek, amely 

mindent megtett a fővárost elkerülő út megépítése 

ellen. A 84 fős Facebook-közösséget 

a háta mögött tudó LMCS pénzbeszedési 

ötlete részben jobb, mint az eredeti, mert használatarányos 

útdíjat javasolnak, amiben van 

ráció. Ellenben az igazi szemétség is ott van az 

LMCS-ötletek között: mellesleg az egész fővárosban 

legyen fizetős a parkolás. Vagyis azt is 

szopassuk meg, aki nem használja az autóját, 

mert ő is gyilkos. Kivéve, ha van garázsa. 

De mondom, ne is foglalkozzunk az 

egésszel, mert kamu. 

KIVÁLÓAN ELTERELI ARRÓL A 

FIGYELMET 

Az egész BKV-útdíj balhé kiválóan eltereli 

arról a figyelmet, hogy itt a hiányzó pénz 

felét azok fizetik majd, akiknek még a Budapesten 

autózóknál is kevesebb közük van 

az egészhez: a többi magyar adófizető. A 

pénz másik fele az, amin a brusztolás megy, 

mert azt nem állja a költségvetés, hanem a 

fővárosnak kellene előteremtenie. Ennek 

lehetne egy módja az útdíj, a parkolási díjak 

elvonása, a kerületek megsápolása satöbbi. 

Hogy miért gáz ez az egész? Mert van pár 

olyan közlekedési vállalat ebben az országban, 

amely nem kuncsorog ott a költségvetésnél, 

hogy minden egyes bevételi forintja mellé 

tegyen oda másfelet. Az ilyenek most okkal 

mondhatnák, hogy akkor mi is kérnénk metrót, 

meg libegőt a falu széli libalegelőre, nemdebár? 

De nem mondják, csak Budapestnek van 

ekkora pofája. Egy városnak, amelynek az új 

vezetése másfél év alatt sem tett semmi érdemit 

annak érdekében, hogy az iszonyatos hit 

elbőltörlesztetthiteltörlesztésérefelvetthitelspirálnak 

vége legyen. Nem történt egyetlen 

drasztikus lépés sem, ami meggátolta 

volna, hogy a közlekedési vállalat működése 

ennyire felfoghatatlanul veszteséges legyen. 

Mert a Budapesti Közlekedési Központ létrehozását 

és Vitézy kinevezését az élére nem 

nevezném drasztikus lépésnek. 

Gondolják csak meg: a BKV az a vállalat, 

ahol tilos hétszázezerért felújítani a buszok 

motorjait, inkább beletöltenek kéthavonta 

másfél millió forint értékű olajat, mert az olaj 

fenntartási költség, a motorfelújítás viszont 

beruházás. Ez az a vállalat, ahol milliárdos 

fejlesztés, hogy minden buszjegyen legyen 

QR-kód. Egy ilyen QR-kódos jegyet csúcsidőn 

kívül egészen komoly közlekedési csomópontokban 

is alig tud megvásárolni az ember, 

hogy aztán egy ötforintossal hatástalanítható 

ötvenéves lyukasztóban ne tudja lekezelni. És 

ez az a vállalat, ahol a busz már akkor is kiáll a 

garázsból, ha egyetlen féke fog a négyből, ahol 

ünnep, ha aznap nem gyullad ki a metró, és ahol 

rendszeresen esnek ki kanyarban a buszokról a 

csukott ajtón az utasok. És igen, ez az a vállalat, 

ahol döbbenten tapasztalják, hogy bizony már 

a pár éves buszok is kormolnak, ha nem tartják 

megfelelően karban a motorját. 

Amikor Tarlóst megválasztották, rögtön 

kijelentette, hogy a BKV buszrészlege 

számára a megoldás a járatok kiszervezése. 

Mert akármilyen furcsa, ha feláll a semmiből 

egy cég, vesz új buszokat, amelyek üzemeltetésének 

költsége a töredéke a harmincévesekének, 

hirtelen kiderül, hogy a BKV által 

megadott km-költségből akár profittal is 

képes működni a buszos személyszállítás. 

Feltéve, hogy nem a BKV végzi. 

Elismerem, a buszok csak egy részét 

viszik az utastömegnek, de hadd engedjek 

meg egy kemény kijelentést magamnak: az a 

közlekedési vállalat, amely képtelen a járatok 

fenntartására, azt simán meg kell szüntetni, 

az ingatlanait eldózerolni és behinteni sóval. 

És mondjuk parkolót építeni a helyükre, ha 

a korábbi P+R-ek helyére lehetett plázákat 

telepíteni. Most úgy is plázastop van. 

És ha van valaki, akinek megéri csinálni 

ugyanezt, legyen az akár a Tesco, Auchan – 

amelyek a vevőket ingyen kiviszik az áruházaikba, 

picivel jobb körülmények között –, 

akkor igen, állapodjunk meg velük. Holnaptól 

legyen egy ilyen cég az új BKV. Köztes 

láncszemnek ne tartsunk fel egy régi BKVt, 

mert így a járatkiszervezés nem lesz több, 

mint a korrupció melegágya. 

Őszintén szólva nem tudom, hogyan 

lehetne a rendes gazdálkodásra rászorítani 

a főváros és a BKV vezetését. Amíg a cégnél 

működő szakembergárda a város- és vállalatvezetés 

minden ténykedése ellenére mozgásban 

tartja a járműveket, addig sehogy. Ha azonban 

sokat cseszegetnek még minket, megalapítom 

a Mindenki Menjen BKV-val mozgalmat, ami 

a passzív ellenállás egy modern formája lenne: 

minden autós lerakná a kocsit, és közösségi 

közlekedésre szállna. Egy pillanat alatt térdre 

kényszeríthetnénk őket, mert kiderülne, hogy 

a BKV akkor járna jobban, ha fizetne mindenkinek 

havi tízezret, csak menjen autóval. 

Forrás: Papp Tibor – TOTALCAR 


…MELYIKŐTÖK MELYIK? 

Ford Fairlane egyik szállóigévé vált kérdése 

jutott eszembe a fővárosi útdíj kapcsán. Pláne 

akkor, amikor a kipattant botrány után hirtelen 

forró krumpliként kezdte el dobálni egymásnak 

a hülye javaslatot a főpolgármester, 

a javaslatot tevő kerületi polgármester (aki 

gyorsan elhatárolódott magától) és a Budapesti 

Közlekedési Központ. Öreg igazság, 

hogy szarnak-bajnak nincs gazdája, reméljük, 

hogy ezt a tréfának is rossz javaslatot is addig 

passzolgatják majd egymásnak, míg teljesen 

el nem kopik, megkímélve a fővárost attól, 

hogy ismét közröhej tárgyává váljék. 

Hogy miért? Lehet, csak nekem – nem 

magyar viszonyokhoz szokottnak – tűnik az Év 

Veretes Baromságának pénzt beszedni az autósoktól 

a BKV megmentésére? Azoktól, akik 

azért autóznak, mert nem használják a BKVt? 

Ennek millió egy oka lehet: talán pocsék, 

életveszélyes vagy egyszerűen nem működik 

rendesen, koszos, szakadt, ócska? Vagy csak 

tesznek rá? Mi közük van az autósoknak a BKVhoz? 

Miért éppen ők kompenzálják azt a pár 

milliárd forintnyi kiesést, mely ezt az őskori 

dinoszauruszt életben tartaná? Aki még a mostani 

üzemanyagárak mellett is közlekedni tud, 

az jó eséllyel amúgy sem használna a büdös 

életben soha tömegközlekedést, de ha továbbmegyünk, 

megszívná az is, aki csak hébe-hóba 

használ autót vagy tetszőleges tömegközlekedési 

eszközt. Nagyjából mindenki. Érezhetően 

közlekedhetőbb a város, mióta négyszáz forint 

fölé ugrottak az üzemanyagárak. Milyen közlekedhető 

lesz, ha hirtelen eltűnnek az autók, 

ugye? Csodás ötlet. 

Azt a kérdést már talán csak Troppauer 

Hümér, az örök naiv költő tehetné fel merengve, 

hogy ugyan ki tehet a jelenlegi állapotokról? 

És miért nem azon csattan az ostor? Ja, hogy 

tulajdonképpen mindenki, akit a rendszerváltás 

óta a BKV-nak nevezett moslékosvödörhöz 

odaengedtek. Mindegy, hogy jobbról vagy balról. 

Emlékszem, ha a vályú körül tülekedtek a 

disznók, akkor nagyanyám szétcsapott köztük 

a moslékos bottal, hogy csak úgy döngött a 

hátuk, és mindjárt tudták, hol a helyük. 

De ki fog itt szétcsapni? Senki, soha. Egy 

darabig még megy a mutogatás (háttérben a 

Levegő Munkacsoport halk citeraszójával), 

aztán majd lesz valami. 

Jobb esetben behintik sóval az egész 

BKV-nak nevezett kócerájt és rábízzák egy 

üzemeltetőre, akinek már van tapasztalata 

ilyesmivel, aztán vagy röpködnek a nokiás 

dobozok, vagy lesz élhető tömegközlekedés 

hülye ötletek nélkül is. 

Rosszabb esetben tényleg annyira megtetszik 

valakinek ez az ötlet, hogy fizetni 

fogunk. Az ötlet, amit ugye csak amolyan 

poénból hagytak benne a BKV finanszírozási 

megoldásáról szolgáló javaslatban. Nem 

is értem. Ha nem gondolunk valamit komolyan, 

akkor azt nem kéne leírni sem. Ha 

pedig leírjuk, akkor nem kéne beadni. Nem? 

Mert az ugye nem csak nekem furcsa, 

hogy a környező országok fővárosaihoz 

képest Budapesten még csak nullszaldósra 

sem lehet kihozni egy ilyen bizniszt még 

állami támogatással sem? Évek óta. Hagyjuk 

már a dumát, az autósokon már nincs bőr, 

ezt üzenném innen, a gépházból, baszogatni 

pedig – legalábbis engem – egyetlen ember 

baszogathat, és azt nem úgy hívják, hogy Tarlós 

István, sem úgy, hogy Rogán Antal, pláne 

nem úgy, hogy Vitézy Dávid, aki 26 évesen 

úgy lett BKK-elnök, hogy a csattogós lepke 

madzagja még kilóg a zsebéből. Tudjuk, hogy 

dolgoznak kivételesen jó képességű és hozzáértő 

szakemberek a BKV-nál. Csak éppen szavuk 

nincs a politikai mocsokban. 

Stílszerűen idézettel akartam befejezni, 

ha már úgy kezdtem, tudják, eszembe jutott 

a haakuplerájnemműködik kezdetű mondat, 

csak aztán rájöttem, hogy ezek még a 

bútorokat is tízéves használtakra cserélik. És 

ha még bútorból is csak öregre futja, akkor 

képzelhetik, milyenek lehetnek a kurvák… 

Van még, ami képes meglepni ebben az 

országban, remélem, csak egy kora áprilisi 

komolytalan tréfa volt mindez. Hogy fel 

vagyok háborodva? Nem, barátocskáim, ez 

már annál kicsit több. Vályi István 


A TÖBBNEMZEDÉKES NAGYCSALÁDOKÉRT 

ELŐSZÓ 

Repülj, repülj! és délen valahol 

A bujdosókkal ha találkozol: 

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, 

Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! 

Tompa Mihály: A gólyához (1850) 

Hosszú évek óta gondom és dolgom a többnemzedékes 

nagycsaládoknak a nemzetbe 

való visszavezetése, visszaszervezése és a 

többnemzedékes nagycsaládok köré építendő 

nemzeti-társadalmi, nemzetgazdasági 

és szellemi-lelki feladatok elvégzése. Nemzetpolitikai, 

nemzetstratégiai szempontból ez az 

egyik legnemesebb, legfontosabb és legsürgetőbb 

feladatunk. E tervezet nem csupán a 

nemzet fogyásának a gondját oldja meg. 

A II. részében a többnemzedékes nagycsaládoknak 

a nemzetbe való visszavezetése 

elodázhatatlanságát indokolom különféle 

adatokkal, esetismertetésekkel, a III. részében 

a többnemzedékes nagycsaládok visszaszervezésének 

az egyes lépéseit és a várható 

eredményeket taglalom. 

Éveken át gondolkodám magam is azon 

– amidőn keresém a magyarázatokat nemzetünknek 

és a társadalomnak az idegenek 

uralma, a kommunisták önkényuralma és 

az utódkommunisták-liberálisok maradványdiktatúrája 

miatti szétesésére, ill. a megoldást 

a rendkívüli mértékben szaporodó, 

mindenféle bajok elleni védekezésre meg az 

azokból való kilábalásra --, hogy miképpen 

hasznosítsam megszerzett tapasztalataimat 

a nemzet érdekében. És arra jutottam, hogy 

a megoldás: a többnemzedékes nagycsaládok 

visszavezetése a nemzet életébe. 

Mert hiszen az elbizonytalanodás, a 

bizonytalanságban való tartós és kényszerű 

létezés, a mindennapos félelem, a tőkés termelés 

és a hozzá kapcsolódó kamatdiktatúra, 

a lobalizáció még jobban tönkreteszi 

a már egyébként is halódó kiscsaládokat, az 

egyének immun- és kapcsolati rendszerét 

is, elsősorban a családját, s ennek egyenes 

következménye a sok-sok pszichoszomatikus 

kórkép, a viselkedési zavarok, a szellemi 

elsivárosodás, eltévelyedés, a teljesítmény 

csökkenése, a nemzetet megtartó hagyományok, 

a családot megtartó szokások eltűnése, 

az erkölcsi fertő és a magyar nemzet 

tragikus fogyása. 

Számos vitát folytattam barátaimmal, 

ismerőseimmel és szakemberekkel nemzetmentő 

tervezetemnek a megvalósíthatóságáról, 

politikai szükségességéről. Vitázó 

feleim, habár az elképzelésemet többnyire 

hasznosnak vélik, nem hisznek (!) a többnemzedékes 

nagycsaládok nemzetmentő 

szerepében: eljárt felette az idő, a mai világ 

nem kedvez már neki, a fiatalok külön akarnak 

lakni a szüleiktől, egy-két gyermeket 

nevelnek csupán, a lakások, házak kicsik, 

nincs bennük hely több nemzedék – 10, 15, 

20 fő – számára, „individualista társadalomban” 

élünk stb. Így érvelgetnek. Miközben 

elismerik a tapasztalataik, az olvasmányaik 

meg az idevágó, lehangoló statisztikák alapján 

azt, hogy a kiscsalád halódik. 

Én persze nem érthetek egyet számos 

ellenérvükkel, és hosszasan sorolom az 

enyéimet a többnemzedékes nagycsaládok 

visszaállítása mellett. Ama elvet is, hogy ha 

meggyőződünk valaminek a nemzet számára 

való jóságáról (amint ezt vitázó feleim 

is elismerik a többnemzedékes nagycsalád 

kapcsán), akkor annak érvényt tudunk szerezni, 

mi több: erkölcsi kötelességünk annak 

érvényt szereznünk, azt meg kell valósítanunk 

– tisztánlátással, eltökéltséggel, akarattal, 

becsületes, művelt, tisztességes, a nemzet 

létéért aggódó honfitársak, államférfiak 

összefogásával. 

Többnemzedékes nagycsalád (had, hadcsalád[1], 

nemzetségi családrend) alatt 

elsősorban azt a korábban – 60-80 évvel 

ezelőtt – még nyomokban létező családfajtát 

értem, amelyikben három-négy nemzedék 

(dédszülők, nagyszülők, szülők, gyerekek, 

rokonok) alkot vér-, munka- és vagyonközösséget, 

egy telken, egy nagy házban laknak, 

a háztartást közösen vezetik, szerepeiket, 

feladataikat természetesen osztják meg, 

közösen gazdálkodnak, az ingó és ingatlan 

javak a nagycsalád tulajdonában vannak, 

10-15 vagy akár még több családtag ül az 

étkezőasztalnál, s a kétoldali és az oldalági 

leszármazást is nyilvántartják a családtagok. 

Persze a többnemzedékes nagycsaládba 

beköltözőket is ide veszem, pl. akik beházasodnak 

(vő, meny), ill. az esetlegesen velük 

költöző rokonaikat, akik nem állnak vérségi 

kapcsolatban eme nagycsaláddal. Ide értem 

még a különélő nagycsaládot is, amelyben a 

kisebb családrészek a családfő irányításával 

osztatlan tulajdonú birtokon együtt gazdálkodnak, 

de nem feltétlenül élnek egy fedél 

alatt. Mindkét családfajta arra törekszik, 

hogy a tagjait védje-óvja, gondozza-ápolja, 

a családi vagyont együtt tartsa és gyarapítsa, 

s célratörő életmódjával, jól megszervezett 

üzem- és munkarendjével, szigorú erkölcsével 

meg is valósítsa szándékait. 

A többnemzedékes nagycsaládoknak a 

nemzet testébe való visszavezetéséhez, viszszaszervezéséhez 

most egyetlenegy érvet 

mondok csupán, az egyik leglényegesebbet, 

a többi a nemzetmentő tervezetben olvasható. 

Erőst hiszem, hogy a nemzet fogyása, 

pusztulása a többnemzedékes nagycsaládok 

fokozatos visszaszervezésével – két nemzedéken 

belül – megállítható, megfordítható, 

és megindul a nemzet felemelkedése. Egyebekben 

is, szerte a Kárpát-medencében, a 

nemzet egész szállásterületén. (Vigyázat! 

A többnemzedékes nagycsalád nem tévesztendő 

össze a kétnemzedékes, jelentősebb 

létszámú családdal és az ún. nagycsaládosokkal 

sem.) 

Tudom persze, hogy – ha tervezetem 

megvalósulna (amit hőn óhajtok) – a jövendőben 

sem élne mindenki többnemzedékes 

nagycsaládban, amiképpen régebben sem 

volt a Magyar Királyságban minden család 

többnemzedékes és 10-15 fős, vagy akár 

még több. S nem is a hajdanvolt paraszti társadalom 

után sóvárgok a XXI. század elején. 

Ám azt bizton kijelenthetem, hogy a többnemzedékes 

nagycsaládnak ezernyi előnye 

van a halódó kiscsaláddal szemben. Persze, 

aki nem élt sohasem többnemzedékes nagycsaládban 

(egyre kevesebb ilyen ember él 

már manapság mifelénk), s nem is olvasott 

róla, sőt egyáltalában nincs is tudomása az 

efféle családfajtáról, annak elképzelnie is 

nehéz, mily biztonságos, vidám, felemelő és 

jó abban az élet – a kedves nagyszülőkkel, 

a gyermekek javát akaró szülőkkel, a testvérekkel, 

az unokatestvérekkel és a többi 

rokonnal. Nekem – nagy szerencsémre! 

– volt részem benne a gyermekkoromban, 

Kolozsvárott. Ezért is vágyakozom utána. 

Ám a többnemzedékes nagycsaládot 

nem pusztán csak eszményi érzelmi és utódnevelési 

közösségként képzelem el, amelyben 

nincsenek viták, ellentétek, anyagi gondok; 

hanem gazdasági-gazdálkodási egységként, 

életerős érdekközösségként is. Mert a 

tagjainak a közös gyarapodási céljai, az azok 

megvalósításáért való közös munkálkodás, 

a közös vagyon, az utódnemzés és a gyermeknevelés, 

az idősödő szülők és rokonok 

gondozása és ápolása, a szoros kapcsolat a 

rokonsággal és más többnemzedékes nagycsaládokkal, 

a lakóhellyel, a vidékkel,a természettel... 

a biztonságot, az állandóságot, 

a kiszámíthatóságot, a többnemzedékes 

nagycsalád hosszú időre szóló fennmaradását 

szolgálják. S e nagyszerű családszerveződés 

sűrű kárpát-medencei szövete révén 

pedig a nemzetét is. E régebben jól működő 

családfajtának a mai nemzeti és társadalmi 

körülmények közé való visszaállítása a nemzetstratégiával, 

nemzetpolitikával, a családés 

szociálpolitikával, a nemzetgazdasággal 

foglalkozóknak kötelességük és magasztos 

feladatuk. 

A Magyar Királyságban 1910-ben a családok 

átlagos nagysága majdnem 5 fő volt, s 

léteztek még szép számban többnemzedékes 

nagycsaládok egyes vidékeken. Száz év eltel- 


tével e szám sajnálatosan megfeleződött. Ma 

Csonka-Magyarországon átlagosan 2,5 fő, 

és a többnemzedékes nagycsalád oly ritka, 

mint a fehér holló. A közel 4 millió háztartás 

40%-ában élnek idős emberek, és minden 4. 

háztartás csak időskorú személyekből áll. A 

háztartások harmada egyszemélyes, kb. egymillió 

felnőtt (!) él egyedül, egy lakásban 

vagy házban, s az egyszemélyes háztartások 

több mint kétharmada (!) pedig megözvegyült, 

idős ember, többnyire 70 év felettiek, 

s ezen belül közel 150 ezer az olyan, ahol 80 

év feletti idős ember él egyedül! S az idős korosztály 

közel felének a mindennapi életvitelét 

akadályozó gondja-baja van (mozgásában 

korlátozott és akadályozott, érzékszervi károsodásai 

vannak, szellemi leépülés, érzelmi 

elszikesedés). A 65 éven felüli férfiak és nők 

várhatóan csupán harmada számíthat hátralévő 

éveiben mozgásszervi korlátozásoktól 

mentes évekre, ötödének az évei lesznek 

tartós (krónikus) betegségektől mentesek, 

és mindössze alig 10% számíthat „jó” vagy 

„nagyon jó” állapotban eltelő évekre. 

A férfiak és a nők születéskor várható élettartamából 

következik, hogy életük utolsó 

éveire a nők igen jelentős hányada elveszti a 

társát, sokszor teljesen magára marad. A 60 

éves és idősebb nőknek a fele, a 70 és idősebb 

nőknek pedig már kétharmada özvegy. 

Majdnem félmillió, 70 évesnél is idősebb 

özvegy nő él ma a csonka országban. A kiscsaládok 

egyötöde egyszülős, csonka család. 

Szomorú arányok. Emellett meglehetősen 

magas a válások, az élettársi kapcsolatok és 

az öngyilkosságok száma. Jelentős különbségek 

a falusi és a városi 

kiscsaládok életvitele között sincsenek 

manapság már. A nemzet fogy, „az egykét 

követi az egyse s mindaz az erkölcsi eltévelyedés, 

ami az ilyen számításból már önként 

folyik” – írta 1933-ban Illyés Gyula[2] , s 

megállapítása majd’ 80 év elteltével is igaz, 

sőt még igazabb. 

Kíváncsi vagyok arra, hogy milyen adatokat 

fog hozni a 2011-es népszámlálás. 

Az egyfős háztartások kétharmadában 

– mint mondám – idős ember él, egyedül. 

Mennyi-mennyi mindenben tudna segíteni e 

több százezres nagyszülői réteg a saját családjának, 

a gyermekeinek és a rokonságnak, ha 

többnemzedékes nagycsaládban élne! Nevelhetnék 

az unokákat, elláthatnák a családot 

ezzel-azzal, a ház körül vagy a nagy lakásban 

tevékenykedhetnének, értéket teremthetnének 

a maguk módján, s boldogan, nyugalomban, 

megbecsülésben élhetnének az övéik 

– szeretteik – körében. Az idősek ellen elkövetett 

és egyre gyakoribbá váló bűncselekmények 

jelentősen csökkenhetnének akkor, ha 

ők többnemzedékes nagycsaládok szervezetében 

maradnának életük végéig. 

S ahelyett, hogy a többnemzedékes 

nagycsaládok visszaállítása jogi kereteinek a 

kidolgozásán, nemzetgazdasági feltételeinek 

a megteremtésén és közösségi értékeinek a 

felfedezésén fáradoznának a „modern kori 

Magyarország” politikusai, inkább az idős 

embereknek a családjuktól való „még eredményesebb” 

elszigetelésén munkálkodnak: 

szociális otthonba, öregek otthonába, 

nyugdíjasházba, elfekvőkbe velük! Üzlet 

és iparág lett az idősek kizsákmányolása! S 

amelyik közülük mégis megmarad egyedül a 

saját kis lakásában vagy házában, amelynek a 

havi fenntartási költségeit a nyomorult nyugdíjából 

alig-alig tudja kigazdálkodni, annak 

„telemedicinát”, távfelügyeletet, távápolást, 

jelzőrendszert szerveznének a „szociális” 

ellátás keretében. Mily hitvány jövendő! És 

persze nem csupán az időseknek a távfelügyeletén 

fáradoznak a „technokrata” szociális 

dolgozók és a liberális elméletalkotók. Terveik 

között szerepel a gyermekeknek az utcán 

való követése és a lakásban való megfigyelése 

különféle elektronikus szerkezetekkel. Innen 

már csak egy lépés a férjek és a feleségek 

elektronikus ellenőrzése. 

E silányságoknál bizonyosan jobb a többnemzedékes 

nagycsalád. Az idős ember az 

övéivel élhetne megint, s nem pusztán az 

államtól várná a róla való gondoskodást, ha 

– ne adj’ isten – bajba kerül, megbetegszik, 

vagy anyagi gondjai támadnak. Hisz ott van 

a többnemzedékes nagycsalád! Ott vannak 

az övéi! A gyermekeknek nem kell az utcán, 

felügyelet nélkül lődörögniük, hiszen a többnemzedékes 

nagycsaládban várják nagyszülők; 

s az édesanyák, édesapák nyugodtan 

dolgozhatnak a munkahelyükön. A legegyszerűbb, 

a leggazdaságosabb és a leginkább 

emberi megoldás a XXI. században a nemzet 

számára mégiscsak a többnemzedékes nagycsalád. 

Mikor fogja ezt egy nemzeti kormány 

felismerni? Hány százezer embernek kell még 

addig idő előtt meghalnia, betegségekben, 

kitaszítva, nyomorogva, egyedül szenvednie, 

amíg a nemzeti politikusok rájönnek végre 

arra, hogy a többnemzedékes nagycsaládok 

visszaszervezése immáron halaszthatatlan 

becsületbeli kötelessége a nemzetnek? 

A fő kifogás a régi nagycsalád ellen az 

asszonyok hátrányos helyzete, a férfiaknak 

való kiszolgáltatottsága volt. Ám ezt ama 

városi gondolkodók, kutatók fogalmazták 

meg, akik viszont sohasem éltek a régi 

paraszti nagycsalád munkaszervezetében. 

Példaképül a kiscsaládban élő, „felszabadított, 

modern” nőt és anyát állították a társadalom 

elé, aki munkaviszonyban áll. Ugyanakkor a 

nő továbbra is viseli az otthoni munka terheit. 

Előnyös-e a nő és az anya számára az, ha 

két munkakörben kell helytállnia? Még több 

függőséget akasztottak a liberálisok a dolgozó 

nők nyakába. Nyilvánvaló, hogy korunk 

többnemzedékes nagycsaládjai már gyökeresen 

más emberi és termelési viszonyok között 

fognak újjászerveződni. 

Nemzetmentő tervezetemben a többnemzedékes 

nagycsaládok visszaállítása 

megkezdésének az elodázhatatlanságát 

elsősorban a nemzet egészségi állapotának, 

általános műveltségének és szociális ellátottságának 

a silányságával, az egészségügy, 

a közoktatás és a szociálpolitika csapnivaló 

helyzetével indokolom. Természetesen más 

érveket, szempontokat, megközelítéseket is 

felvetek a többnemzedékes nagycsaládok 

visszaszervezésének a szükségessége mellett, 

s munkálkodom is azok alapozásán. 

Ebben a nemzet történelme, a nemzeti szellem 

és a nemzeti kultúra utóbbi 200 éves 

múltja is bőségesen szolgáltat tanulságokat 

a számomra. Mi több: mindannyiunk, minden 

magyar számára. 

A leginkább ezt: a nemzet mindenek 

előtt! 

Szent meggyőződésem, hogy a többnemzedékes 

nagycsaládok visszaszervezése 

a mai kor kedvezőtlen nemzeti és társadalmi 

jelenségeit – így az erkölcsi eltévelyedéseket 

is – jelentősen mérsékelni fogja, és hozzájárul 

a magyar nemzet, a Kárpát-medencei 

haza felemelkedéséhez, valamint a körülöttünk 

lévő nemzetekkel való békességhez. 

Így hát nekik is jó szívvel ajánlom a többnemzedékes 

nagycsaládok visszaállítását. 

A kéve összeköttetik. 

Pécsett, 2010 decemberében 

Vadas Gyula 

„...nálunk ellenben a gondtalanság mellett a 

gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség 

fanyar mosolyával nézik le az emlékeket... 

melyekhez hasonlót a mai czifraságaink álés 

pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek 

alkotni...valahányszor ez azonban a népek történetében 

beáll, mindenkor a nemzetek hanyatlását 

jelzi, melyek a mint nem képesek többé az 

ősök nagy alkotmányait fenntartani, tisztelni 

és megérteni, azonnal megszűnnek képesek 

lenni azok folytatására, újak alkotására...” 

Ipolyi Arnold 

“...nálunk ellenben a gondtalanság mellett 

a gőgös tudatlanság, s a tetszelgő álműveltség 

fanyar mosolyával nézik le az emlékeket... 

melyekhez hasonlót a mai czifraságaink álés 

pótdíszítményeivel nem vagyunk képesek 

alkotni...valahányszor ez azonban 

a népek történetében beáll, mindenkor a 

nemzetek hanyatlását jelzi, 

melyek a mint nem képesek többé az ősök 

nagy alkotmányait fenntartani 

, tisztelni és megérteni, azonnal megszűnnek 

képesek lenni azok 

folytatására, újak alkotására...” 

Ipolyi Arnold 

Forrás: Vukics Ferenc 


ELLENSÉGEINK! 

– avagy: Az államadósság és haszonélvezői 

Dr. Nagy László ügyvéd-politikus: 

HÍRSZERZÉSI OLDALRÓL AZ ELLEN- 

SÉGEINKRŐL ! 

Charles Gati a Népszabadság hasábjain megidézte 

Tom Lantos szellemét. Mit szólna ma 

Tom Lantos, ez a nagyszerű demokrata és 

hazafi, aki nem csak magyar, de amerikai 

hazafiként is nagyszerű, aki már a nyolcvanas 

években is segítette hazánkat, aki már 

akkor idehozott egy amerikai szenátort, aki 

előkészíttette az egész rendszerváltást, mit 

szólna ez a szent emlékű holokauszt-túlélő, 

hogy a magyar kormány jó kapcsolatokat 

épít ki a világ pillanatnyilag legütőképesebb 

gazdaságával rendelkező országgal, Kínával. 

Nyilván fel lenne háborodva, tiltakozna, és 

napirend utáni ülést tartana a szenátusban 

a kínai–magyar ügyről, mint tette ezt 1992- 

ben a Csurka-ügyről. 

Ugyanis Tom Lantos, Soros Györgygyel 

egyetemben biztosította, hogy a szintén 

holokauszt-túlélő Fekete János által 

kiagyalt rendszer, a rendszerváltás ellenére 

is továbbéljen. Fekete, Soros és Lantos egy 

lapon említése a származási egyezésen túl is 

indokolt. 

Fekete Jánost 1957-ben felkérte Kádár 

János, illetve a Kádár Jánost instruáló szovjet 

elvtársak, hogy utazzon ki Bázelbe és fogadtassa 

el az 1956-os Forradalmat és Szabadságharcot 

megtorló kormányt. Fekete János 

egyetlen biztosítékot kért, miszerint a szocialista 

munkás–paraszt kormány továbbra is 

fizesse a Nyugat, ezen belül is néhány nagy 

bankház felé fennálló tartozásait. Kádár elvtárs 

a szovjet szakértőkkel történő egyeztetés 

után rábólintott, majd Fekete János kiutazott, 

és a Nyugat elfogadta a szovjet harckocsik 

lánctalp- és lövedéknyomain hatalomra 

került rendszert… 

Fekete János bő évtizeddel később megalkotta 

az új gazdasági mechanizmust, ami 

természetesen szintén hitelfelvétellel járt. 

A hitelt a magyar állam vette fel, hatalmas 

kamatra, a megtérülés vagy az ésszerűség 

minimális elvárása nélkül. Ebből a hitelből 

élt a rendszer és elsősorban ebből a hitelből 

került kialakításra az átmenet rendszere. A 

biztosíték a valódi rendszerváltás elmaradására 

az államadósság, illetve az általános 

pénzhiány volt. Ha a mindenkori magyar 

kormány nem úgy táncol, ahogy a Nyugat 

Magyarországgal foglalkozó nagy pénzemberei 

és politikusai, azaz ahogy Soros György, 

Tom Lantos és az általuk képviselt kör, köztük 

Charles Gati fütyül, akkor a nemzetközi 

tőke elhagyja az országot, akkor nem tudjuk 

tovább fizetni az államadósságot, akkor leminősítés 

és államcsőd következik. 

Tom Lantos már a nyolcvanas 

évek közepétől kezdte 

kiépíteni a budapesti kapcsolatait. 

Rendszeresen látogatta 

és támogatásáról biztosította a 

VICO-s Fenyő Jánost, a médiacézárrá 

avanzsált, később pedig 

szitává lőtt fotóst, Pető Ivánt, 

Fodor Gábort és Demszky 

Gábort, és lényegében az egész 

SZDSZ-t és társult részeit. 

A pénzt, az ösztöndíjakra 

és egyéb költségekre Soros 

György biztosította. Az így 

kialakult hatalmi központ egy 

pillanatig sem késlekedett a 

korábbi rendszer utódpártjával, 

az MSZP-vel összeállni, 

mivel az eltérő retorika ellenére 

volt egy közös cél: a hatalomban 

maradás és gyarapodás az 

államadósság segítségével. Más 

útja, vagy elképzelése ennek 

a társaságnak nem volt, csak 

és kizárólag az államadósság – 

bizonyos pénzügyi körök által 

finanszírozott – növelésével 

kívánták elérni céljaikat. 

Most, hogy a kínai állam nyújtja a fedezetet 

az Orbán által megnevezett ellenség 

leküzdéséhez, most, természetesen rázendít 

a kórus. Valami végletes veszély, valami 

elképzelhetetlen látszik megvalósulni. A 

magyar állam 50 év után kikerülhet néhány 

nyugati nagybank, ezen belül is – Demján 

Sándor szavaival – öt-hat ember markából. 

Hát hogyne háborodna fel Charles Gati, 

vagy Tom Lantos, akár post mortem is! 

Az ügy túlmutat Magyarországon. Soros 

bejelentette, hogy az euróövezet tarthatatlan, 

B-tervet kell kidolgozni, mely valamiféle 

központosítást és feltehetőleg megszorításokat 

jelentene. A megszorítások a pénzügyi 

rendet hivatottak helyreállítani, azaz, hogy 

az adott állam költségvetéséből az utalás 

rendesen megérkezzen, a költségvetés szociális 

vagy gazdaságélénkítő kiadásai apadjanak, 

jöjjön létre egy Európai Központi 

Pénzügyminisztérium, mellyel az államokat 

rövid pórázon lehet tartani. Mondjuk, hogy 

ne próbáljanak kínai tőkéhez jutni. A megszorítások 

pedig leviszik az ingatlanárakat, a 

béreket és a spekulatív nemzetközi tőke számára 

ez kívánatos. 

Magyarország most példát mutat. Nem 

kell nekünk a Világbankhoz vagy a Rothschild-gyökerű 

pénzügyi rendszerhez fordulni, 

nem feltétlenül kell egy ország sorsát 

öt-hat ember kezébe rakni. Ott van Kína, 

hihetetlen mennyiségű pénzzel és úgy tűnik, 

hajlandó adni, még egy olyan kínai léptékkel 

nézve miniállamnak, mint Magyarország is. 

Ez új, a pénzügyi piacokon szokatlan. 

Aki ez idáig Londonban, vagy New Yorkban 

már nem kapott pénzt, az esetleg Moszkvához 

fordulhatott. Csakhogy Moszkva 

kizárólagosan az európai energiaszektorban 

történő megerősödésre használta ezeket a 

pénzeszközöket. Nálunk ráadásul egy régi 

jól bejáratott kapcsolatrendszeren keresztül, 

mely megint csak a munkás–paraszt hatalom 

nem egészen munkás, és nem is egészen 

paraszt tagjaiig vezetett vissza. Legutoljára 

Apró Antalig. 

A magyar államot az Apró-család és 

Moszkva felhatalmazásával jelentős részben 

az oroszok által felvásárolt államkötvényekből 

finanszírozták. Csakhogy lényegileg 

ez ugyanaz a rendszer, mint a Rothschildgyökerű. 

Még a tranzakciók helyszíne is 

ugyanaz: London. 

Charles Gati dolgozott az amerikai külügynek, 

felesége, Toby T Gati pedig a Clinton-adminisztráció 

tagja volt, lényegében 

államtitkári poszton az orosz befolyású területek 

szakértőjeként, a külügy, ezen belül a 

hírszerzés és kutatás területén. A Gati család 

ellen emiatt vizsgálatot is kezdeményeztek, 

miszerint a magyar titkosszolgálati kapcsolatokkal 

rendelkeznek és információkat osztottak 

meg az orosz vezetéssel. 


A Gati felesége elleni vizsgálatot a New 

York Times közölte. A lap szerint Hillary 

Clinton akkori First Lady barátnőjeként 

Toby Gati politikai kinevezett volt, akinek 

az ügyét kezdetben maga az FBI vette 

kézbe, de nem indított vizsgálatot, helyette 

a külügyminisztérium belső vizsgálati 

szervére hagyta a feladatot. A minisztériumban 

egyrészt azt vizsgálták meg, hogy 

adott-e Gati szabálytalanul információkat 

az akkori orosz külügyminiszternek, Andrej 

Kozirjevnek (akinél szokatlan módon 

meg is szállt moszkvai látogatása alkalmával), 

másrészt hivatalos szenátusi megerősítése 

előtt hozzájutott-e két szigorúan titkos 

dokumentumhoz, amelyeket lehallgatások 

útján szerzett meg a nemzetbiztonsági hivatal 

(NSA). 

A Washington Times nem kevesebbet 

állított, minthogy az egyik iratban foglaltak 

Gati asszony egyik családi barátját a magyar 

hírszerzéshez kötik, a másik irat tartalmából 

pedig az következik, hogy férje, Charles 

Gati – aki korábban szintén dolgozott a külügynél 

– „kémelhárítási kockázatot” jelent. 

A lap szerint a hivatalos szervek figyelmét 

egy másik ügy irányította Gatiékra. Ezt 

egy szintén az Egyesült Államokban élő 

magyar, Frank Foldvary hírszerzési elemző 

kezdeményezte, amiért 1993-ban munkahelyén 

hátrányos megkülönböztetés érte 

a Toby Gatihoz eljuttatott titkos NSAdokumentumok 

miatt. Az elemző által 

1990-ben beszerzett iratokat – amelyekben 

a washingtoni magyar nagykövetségen dolgozó 

hírszerző tisztek névsora volt olvasható 

– Charles Gati követelte Foldvarytól, ám az 

nem adta át, hivatkozva azok „érzékeny” voltára. 

Az viszont beszélgetésükből kiderült, 

hogy Gatiék házibarátja – egy bizonyos Ivan 

Volgyes – köthető a magyar hírszerzéshez. 

Hillary Clintont, akit jó ideje az AIPAC 

nevezetű rendkívül erős amerikai zsidó 

lobbicsoport támogatójaként tartanak számon, 

és aki bár nem zsidó származású, de 

nagyanyjának második férjén, egy bizonyos 

Rosenberg úron keresztül „igen kellemes 

gyerekkori élményei” vannak a zsidósággal 

kapcsolatban, tehát baráti viszonyban van 

Charles Gati feleségével. És láss csodát: 

Gati Tom Lantos sajátos nekrológját éppen 

akkor közli a Népszabadságban, amikor 

Demszky Gábor nyílt levelet ír a Magyarországra 

látogató Hillary Clintonhoz, aki 

nem mellesleg amerikai külügyminiszter és 

éppen a Tom Lantos intézet megnyitójára 

érkezik. Az egykori demokratikus ellenzék 

több résztvevője, és a néhai SZDSZ tagjai, 

egy lényegileg zsidó társaság, Kenedi János, 

Magyar Bálint, Tamás Gáspár Miklós, Mécs 

Imre és Rajk László aláírásával arra apellál, 

hogy zsidóságuk önmagában elég érv 

Hillary Clintonnak, hogy valamiféle roszszallást, 

vagy legalább egy jelentőségteljes 

szemráncolást engedjen meg Orbán felé. 

Most ezt a szándékot kívánja erősíteni Gati. 

Csakhogy nagyot fordult a világ 1992, de 

még 2005 óta is. Akkor Gati úr Gyurcsányt 

még azzal mentegethette, hogy a washingtoni 

vezetés máig neheztel Orbán Viktorra, amiért 

az nem határolódott el Csurka István 2001. 

szeptember 11-ét követő, az amerikai globális 

politika felelősségét firtató szavaitól. 

Azóta világszerte, de még az amerikai 

közéletben is gyakoriak Csurka akkori megállapításaival 

lényegileg egyező elemzések. 

Ma már nem olyan egyszerű előrántani 

az antiszemita kártyát, mert bizony még a 

zsidó lobbit támogató Hillary Clinton is 

eljutott oda, hogy példának okáért Izrael 

politikáját kritizálja. 

Utolsó fáradt kísérletek ezek, egy elsülylyedő 

rendszer bukott embereitől. 

Csorja Gergely 

Dr.Nagy László kiegészítése: 

Frank Földváryt Gáti rugatta ki a Külügyminisztériumból, 

hogy ne legyen kontroll 

alatt! 


A GYÓGYSZERCÉGEK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK 

Mit tegyen, mielőtt egy gyógyszert szedni kezd?! 

A kijelentés akár elkésettnek is tűnhet, de a felismerés sosem késő. 

A gyógyszergyártók már valóban legalább 20 éve a magyarországi 

spájzokban vannak. Már szét is terjesztették csápjaikat, és bekebelezték 

az orvostudományt szőröstül-bőröstül. A rendszerváltás után 

igazából nem voltunk felkészülve a multinacionális gyógyszercégek 

előre megfontolt támadásaira. Ők pedig nem tudták, hogy mennyire 

lesz zavaros a víz. Kiszámíthatatlan volt mennyi zsákmányra lehet 

számítani, ha a zavarosba halásznak. Aztán mindössze pár év alatt 

kiderült, hogy jócskán a legmerészebb elképzelések felett lehet a 

zsákmány a magyar zavarosban. 

Világjelenségről van szó, de a speciális magyar viszonyok sokat 

nyomnak a latban, könnyebbé és jövedelmezőbbé teszik a gyógyszercégek 

működését. A magyar egészségügyi rendszert a paraszolvencia 

irányítja. Az orvos nem biztos, hogy törődik azzal, honnan jön a pénz! 

Neki mindegy, hogy a beteg vagy a gyógyszercég fizeti a nyaralást. Az 

igazi az, ha mindkettő! A központi gyógyszergyártók országos cégeket 

hoznak létre ahol orvoslátogatókat használnak. Az orvoslátogatók 

pedig napról-napra felkeresik az orvosokat, hogy különböző tudományos 

köntösbe bujtatott információkat adjanak át az orvosoknak. A 

személyes találkozók a fontosak, mert akkor lehet nyomást gyakorolni 

az orvosra. Persze nem nyíltan. Előbb egy kis írószer, esetleg ital vagy 

virág. Kialakul a személyes kontaktus, és akkor már lehet beszélni 

más dolgokról is. Az orvoslátogatók szisztematikusan feltérképezik az 

adott orvos potenciálját és motivációs rendszerét. A potenciál mindig 

attól függ, hány beteget kezel a doktor és milyen erős márkahűséget 

lehet nála elérni. A motivációs faktor pedig az életmódjától függ. 

Van, akit a pénz motivál, van, akit szakmai elismerés, de a pénz azért 

mindenek előtt. Ha ezek a dolgok összeálltak, akkor indul a roham, 

és megtörténik a megállapodás. A megállapodás általában egy elvárt 

dobozszámot jelent, esetleg százalékban meghatározott növekedést. 

Persze sok esetben az orvos úgy állapodik meg, hogy egyáltalán nincs 

tisztában a dolog káros és haszontalan jellegével. A megállapodások 

a jól összedolgozó látogató-orvos viszonyban persze nem papíron 

történnek. Általában valamilyen fedővizsgálatba bujtatják a megállapodást, 

de nem ritka a csupán szóbeli megegyezés sem. Az orvos 

mondjuk 3 hónap alatt beállít valamilyen gyógyszert, ezért új beállításonként 

kap mondjuk 5000 Ft ot. A betegszám általában 20-30-tól 

a csillagos ég. Persze nem egy gyógyszercég van. Az orvosok általában 

tudják, hogy 3-5 cég még nem keresztezi egymás érdekeit. De mondjuk 

koleszterin csökkentőkből akár két cég is megfér egy doktornál. 

Számoljunk csak! Az összeg lehet kisebb és nagyobb is, ez egy átlag 

összegnek tekinthető. Nem mindig pénz a megállapodás tárgya. Ezek 

lehetnek kisebb nagyobb utazások, gyermeküdültetés, számítógép, de 

a képzelet határtalan, a korrupció tárgyai és eszközei is határtalanok. 


Külön elbánásban részesítik a gyógyszercégek, a hangadó, véleményformáló 

orvosokat. Nekik az a jellegzetességük, hogy egy egész szakmának 

tudják befolyásolni a gyógyszerírási szokásait. A véleményformálók 

ennek megfelelően nagyobb honoráriumokra számíthatnak. 

Természetesen öt csillagos szállodákra, VIP fogadásokra és kiszolgálásra 

a különböző kongresszusokon stb, stb. 

Képzeljék csak el, ki tudna ellenállni ilyen kísértéseknek. Főleg 

Magyarországon, ahol a paraszolvencia tartja el az orvosokat. Egyes 

becslések szerint, átlagban a világ gyógyszercégei megvesztegetésre 

orvosonként 35000 dollárt költenek évente. Nem tévedek, ez a szám 

áll a becslésekben. Saját, a gyógyszercégeknél eltöltött időmben is 

és a tapasztalataim alapján is reálisnak tartom ezt az összeget. Persze 

ebből nem minden orvos kap, és van, aki szerényen, de van, aki 

számunkra el nem képzelhető összegeket kap előadásokért, megszólalásokért, 

támogató javaslatokért, amit bizonyos gyógyszerek és 

gyógyszergyárak érdekében tesz. 

Nem ez az egyetlen útja azonban a gyógyszergyári hipnózisnak. 

A reklámok mennyisége már-már szégyenletes. Sok esetben ez nem 

csak a gyógyszer nélkül kapható termékekre vonatkozik. Csak a 

reklámban nem szerepel a gyógyszer neve, de ettől még mindenki 

tudja, hogy miről van szó. 

Több olyan vizsgálat és büntetés ismert, ahol a gyógyszergyárak 

manipulációjára derült fény. Általában peren kívüli egyezséggel végződnek 

az eljárások, mert a gyógyszercégek nem szeretik ha bizonyos 

tények napvilágra kerülnek. Esetek egy részében már a hatásvizsgálatokat 

is hamisítják, mert csak olyan adatokat szolgáltatnak 

ki, amelyek egy bizonyos gyógyszer mellett szólnak. 

Ilyen gyógyszercsoportokat mindenütt találunk, de mégis az 

antidepresszánsok a legkedveltebb példák. Jelentős részük fokozza 

az öngyilkossági hajlamot. Ezt persze az engedélyeztetés során eltitkolják 

a gyárak. Így kerülhetett sor például az USA-ban egy perre, 

ahol bebizonyosodott, hogy a gyógyszercég tudta ezt a halálos mellékhatást 

de eltitkolta a hatóságok elől. Vannak olyan hazugságok, 

amelyek egyik országban sikerülnek, a másikban nem. Az USA-ban 

olyan fájdalomcsillapítókat is forgalomba hoztak, amelyekről Európában 

kiderült, hogy halálos vese- és májkárosodásokat okoztak. 

De nemrégiben tiltottak be egy cukorbetegség esetében használt új 

generációsnak kifejlesztett tablettát, ami több százezer ember halálos 

szívinfarktusát okozta. Itt is kiderült, hogy a halálos mellékhatások 

már ismertek voltak a gyártó számára a gyógyszer bevezetése 

előtt is. Nem tudhatjuk, hány ilyen gyógyszer van forgalomban, és 

annak amit nekünk felírnak, vajon kiderül e majd valamilyen szörnyű 

károsító mellékhatása? Lehetne gondolni, hogy hangulatkeltésre 

apellálok. Nem célom. A fentebb említett esetekben csak azért 

nem írok konkrét gyógyszerneveket, mert nem lenne teljes a felsorolás, 

nem szeretnék gyógyszergyárakat kihagyni. Egy kis utánajárással 

mindenki megtalálhatja akár a konkrét hivatkozásokat, akár 

a bírósági eljárások teljes anyagát. A gyógyszergyárak a tömegek 

manipulálására is fordítanak figyelmet. A legújabb támadáspont a 

gyerekek betegségeit érinti. Ez már átvezet újabb, nem korrupciós 

módszerek alkalmazásához is. Ami inkább a manipuláció és trükk 

fogalmába tartozik. Néhol a világban bűncselekménynek számít 

mások tévedésben hagyása. Új, nem létező és indikáción túli hatást 

tulajdonítanak a gyógyszereknek. Esetleg a mellékhatásokat használtatják 

felírási stratégiájukban. Egyes vélemények szerint a gyógyszerek 

többségét ma az indikáción kívüli gyógyításra használják. 

Az indikáció a gyógyszer hatásából eredő és a gyógyszerfelügyeleti 

szervek által engedélyezett alkalmazhatóságot jelenti. Ha van egy 

gyógyszer, amely köhögéscsillapító, akkor elvileg az csak köhögésre 

írható fel. Ha mellékhatásként szorulást okozhat, akkor a gyógyszergyár 

felhívja a doktor figyelmét, hogy hasmenés esetén is használja. 

A gyógyszergyártók bevételének 60% ilyen, nem legális felírásból 

származik. Ezek jól kitalált marketing fogások, melyekre építenek 

a cégek, és használtatják a gyógyszert az orvosokkal. Ugyanilyen 

trükk a betegségek kreálása. Az USA-ban és Németországban évekkel 

ezelőtt indult hatalmas kampány a gyógyszercégek részéről, 

bizonyos pszichiátriában használatos szereket szeretnének a hiperaktív 

gyerekeknek beadni és beadatni az iskolákon és óvodákon 

keresztül. A táplálkozás során bizonyos egészségtelen tápanyagok 

hiperaktivitást, koncentrálási és összpontosítási nehézséget okoznak 

a gyerekeknek. Ezt ők betegségként fogalmazzák meg és megindították 

kampányaikat, hogy pszichiátriai gyógyszereikkel csökkentsék 

a hiperaktivitást. Ez egészen elképesztő és arcátlan! Itt kell 

megszólalni minden erkölcsileg még tartást érző orvosnak. Állj és 

ne tovább! 

KÉT MEGJEGYZÉS: 

Amelyik gyógyszergyár a fentieket nem érzi ingének, az természetesen 

ne vegye magára. 

A gyógyszergyárak gyártanak hasznos és szükséges gyógyszereket, 

amiket használni is kell 

A fentiek a magyar orvosok gyógyszerfelírási szokásait jellemzik, 

különböző mértékű elkötelezettségekkel. Itt azért már több a kivétel. 

Ha azonban laikusként új gyógyszert írnak fel nekünk betegségre, 

vagy egy-egy tünetünkre, nem árt kérdőre vonni orvosunkat 

és kikérdezni minden információról, ami fontos lehet. A kérdésekkel 

megállapítható az is, hogy ő mennyire van tisztában a gyógyszerrel, 

mennyire ismeri azt. Ha nem tud bennünket meggyőzni a doktor, 

vagy ha nem tud kielégítő válaszokat adni, akkor kérjünk haladékot 

a döntés miatt. Folyamatosan éreztessük az orvossal, hogy a gyógyszerszedésről 

mi döntünk és nem ő. Ő csak javaslatot tehet nekünk 


gyógyszerszedésünkre vonatkozóan, nem kötelezhet bennünk semmire. 

Semmilyen ráutaló magatartást nem tehet arra vonatkozólag, 

hogy ha nem akarjuk szedni a gyógyszert, akkor más elbánás vonatkozik 

ránk, és nem is viselkedhet másként. 

TOVÁBBI PRAKTIKUS GYAKORLATI TANÁCSOK: 

Minden esetben kérdezzük meg az orvost, ismer e olyan eljárást, 

amely gyógyíthatja a betegségünket vagy panaszunkat gyógyszer 

nélkül. Érdemes ennek magunknak is utána járni, és a különböző 

eljárások ismeretét megérdeklődni az orvosnál. 

Minden új gyógyszerrel kapcsolatban kérdezzünk rá konkrétan a 

gyógyszer mellékhatásaira. Ne elégedjünk meg a szokványos allergiás 

panaszokra irányuló válasszal, ne hagyjuk azzal elütni a választ, 

hogy minden gyógyszernek van mellékhatása, és csak azért vannak, 

hogy a gyógyszercég jogilag védje magát. Ha az orvos nem tudja, 

vagy az az érzésünk, hogy nem tudja a mellékhatásokat, kérjünk időt 

a terápia átgondolására és járjunk utána mi magunk is. 

Kérdezzük meg az orvost, hány betegen és milyen hosszan vizsgálták 

a gyógyszert, mielőtt bevezették a gyógyításra. Esetenként ez 

7-9 hét, ami nagyon kevés idő. A 2-3 éves vizsgálatok már elfogadhatóak. 

Ha pár hétig vizsgálták a gyógyszert nagy rizikó a használata, 

kivéve, ha a vizsgálat óta már évtizedek teltek el. 

Minden esetben kérdezzük meg az orvost, meddig kell szednünk 

a gyógyszert. Amennyiben hosszú ideig, netán életünk végéig kellene 

szednünk orvosunk szerint, még alaposabb körbejárásra van 

szükség. A több hónapig, esetleg évekig, netán életünk végéig szedett 

gyógyszerek esetében a hosszú távú mellékhatásokat érdemes 

alaposan áttanulmányozni. Előfordul, hogy egy gyógyszert már 

egyes országokban betiltottak. Ilyenkor ne használjuk még akkor 

sem, ha nálunk forgalomban van. 

Az orvostól bármilyen adatot és vizsgálatot kérhet, ami a gyógyszerrel 

kapcsolatos és állításaiban közöl. Neki kötelessége az ön rendelkezésére 

bocsájtani annak elérhetőségének lehetőségét. 

Mindig kérdezze meg az orvost a várható gyógyszerekkel való 

kölcsönhatásról. Amennyiben Ön 3-4 gyógyszernél többet szed 

ezek a hatások megjósolhatatlanok. Így különös gonddal kell eljárni 

a gyógyszerszedések elhatározásánál. Ne elégedjen meg a doktor 

tanácsával, hogy nyugodtan szedheti. Ha valóban meg akar erről 

bizonyosodni, részletesen olvassa el minden szedett gyógyszerének 

mellékhatásait. 

Minden esetben, még kiváltás előtt tájékozódjon a gyógyszer szedésével, 

és szedhetőségével kapcsolatos információkról. 

Terhesség alatt csak életmentő gyógyszer szedése lehet indokolt. 

Kérdezze meg orvosát, hogy saját magának vagy gyermekének 

ugyan ezt a gyógyszert írná-e fel hasonló helyzetben? 

Ha a gyógyszerek szedése során új panaszt észlel, akkor gondoljon 

arra is, hogy elképzelhető, ez valójában egy mellékhatás. Ha 

erről van szó kérje orvosát, hogy jelentse azt a gyógyszerfelügyeletet 

ellátó intézet felé, ha súlyosnak ítéli a panaszt. Ha kezelőorvosa nem 

figyelmeztette a mellékhatásra, hívja fel a figyelmét, tájékoztatási 

kötelezettségének elmulasztására. 

Amennyiben szakrendelés írja fel Önnek a gyógyszert, mielőtt 

kiváltja, konzultáljon háziorvosával. A szakorvosi rendeléseken hajlamosak 

csak a saját szakmájukra fókuszálni, és nem törődnek az 

egyéb gyógyszerekkel. 

Ha már legalább négy-öt gyógyszert szed, nagyon megfontoltan 

kezdjen újabb szedésébe, ez csak nagyon ritkán lehet indokolt. 

Antibiotikumot csak abban az esetben szedjen, ha biztosan baktérium 

okozza a fertőzését, egyéb esetben szedése káros és veszélyes is 

lehet. Kérdezze meg az orvost, hogy biztos-e a bakteriális fertőzésben. 

Ha nem, csak életveszélyben lehet indokolt a vak antibiotikum adás. 

Kivétel nélkül, minden esetben kérdezze meg az orvost és járjon 

Ön is utána, hogy a felírt gyógyszer okoz-e hozzászokást. Ha igen, 

ne szedje a gyógyszert, ha csak nem elengedhetetlen. 

Megelőzés céljából csak nagyon ritkán lehet indokolt gyógyszer 

szedése. A legelterjedtebb ilyen gyógyszercsoport a koleszterincsökkentők, 

melyekről kiderült, hogy nem előzik meg a szív-érrendszeri 

betegségeket. Ugyanez igaz a szalicilátokra és még sok gyógyszerre. 

Így a megelőzésképpen szedett gyógyszerek létjogosultsága nem 

megfelelően bizonyított. Ezek csak több évtizedes tapasztalatok 

alapján lehetnének mérvadóak. Nincsenek ilyen vizsgálatok, amelyek 

pozitív eredményt hoztak volna. 

A nem körültekintően felírt és szedett gyógyszerek rontják életben 

maradási esélyeinket. Gyógyszert csak megfelelő információk 

birtokában kezdjünk szedni. Különösen ügyeljünk a gyerekek esetében, 

mert a gyógyszerszedés káros következményei súlyosabbak 

lehetnek. 

A paleolit étrendre való áttérés és a paleolit orvosi szemlélet 

segíthet a gyógyszerszedési problémák kiigazításában. Mivel gyógyszereink 

egy jelentős részét olyan krónikus betegség kapcsán írja 

fel az orvos, ami paleolit táplálkozással gyógyíthatóak lennének. 

Mérlegelni a döntés előtt, sok esetben egy sokkal jobb életminőséget 

jelent, mert több információ birtokában felelősebben tudunk 

dönteni. Tipikusan ilyen helyzetek például a reflux és aknék, mint 

betegség. Az aknéra szedett bőrgyógyászati szerek többsége májkárosodást 

okozhat, a reflux elleni gyógyszereket életünk végéig szedhetjük, 

pedig csak az étkezésünkön kellene változtatni. 

Lassítsák le az orvosok tollait, melyek ontják a gyógyszervényeket 

a rendelőkben! 

A gyógyszerfelírási szokások jelentősen befolyásolják az OEP 

gyógyszerkasszáját. Ez a kiadási tétel közvetve mindegyikőnket érint, 

ha szedünk gyógyszert, ha nem. Így meglátásom szerint az állam szerepe 

sem elhanyagolható. Minden gyógyszervizsgálatot független 

állami szerveknek kellene lefolytatnia és nem csupán a gyógyszergyárak 

köztudottan torzító vizsgálataira hivatkozni. Vagy a gyógyszergyárak 

pénzén, hivatalos nem megvesztegethető állami irányítású vizsgálatoknak 

kellene folynia. Jelen pillanatban a gyógyszer-engedélyezési 

hatóságok csak a gyógyszergyárak által beadott vizsgálati anyagok 

alapján hoz határozatokat. A gyógyszerfejlesztések titkosak, sok esetben 

olyan titkosítások folynak a gyógyszervizsgálatok körül, amelyek 

nem a konkurenciának szólnak hanem a betegeknek és doktoroknak. 

De az élelmiszer vizsgálatok is hasonlóan folynak az egészségüggyel 

kapcsolatban. A tejlobby például ugyanúgy dolgozik, mint a gyógyszergyárak, 

csak egyelőre kisebb összegekkel korrumpál. 

Dr. Tóth Csaba 


A HIVATALOS TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNY 

ZSÁKTUCÁBAN TOPOROG 

Gary Taubes tudományos újságíró, számos 

sikerkönyv szerzője. Ezek közül kettő, a 

Good Calories, Bad Calories: Fats, Carbs, 

and the Controversial Science of Diet and 

Health ( Jó kalóriák, rossz kalóriák, zsírok, 

szénhidrátok, és a táplálkozástudomány 

ellentmondásai) és a Why We Get Fat: And 

What to Do About It (Miért hízunk el és 

mit tehetünk ellene?), az étrenddel és az 

egészséggel kapcsolatos téveszméket tárja 

fel. Alább olvasható Dr. Joseph Mercola 

Taubes-al folytatott beszélgetésének rövidített 

változata. 

Mercola:Taubes korábbi munkáiban a 

fizika tudományára kocentrált, az utóbbi 

években azonban érdeklődése az orvoslás, a 

táplálkozás és az egészség felé fordult. Alább 

a könyvei alapjául szolgáló kutatómunkáról 

beszélgetünk, valamint Gary felfedi a több 

népszerű táplálkozástani mítosz mögött 

meghúzódó valóságot. Közel tíz éve jelentettük 

meg Taubes egyik cikkét, amelyben 

az alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú 

étrendi ajánlásokat kritizálta, és kijelentette, 

hogy pontosan ez a tendecia lehet 

az oka az amerikai lakosság körében dúló 

elhízásjárványnak. 

Ma már természetesen rengeteg tudományos 

eredmény támasztja alá ennek az 

igazságát. Ha őszintén keressük az igazságot, 

az igazság végül megmutatja magát. Melyek 

azok a mechanizmusok, amelyek bizonyos 

kérdésekben akkor is fenntartják a dogmatikus 

hitet, ha számos tudományos tény 

cáfolja a hitelét? 

Manapság sokkal könnyebb átlátni azokat 

az összefüggéseket, amelyek felfedik, hogy a 

táplálkozástudományi ajánlások hatalmas 

érdekellentétek eredményei, amelyeket a 

saját önző érdekeiket védő csoportok és 

iparágak tartanak fenn, a számukra nem 

kedvező kutatási eredményeket a szőnyeg 

alá söpörve. Az orvostudományi és egészséggel 

kapcsolatos területek ma abszolút 

tele vannak olyan dogmatikus berögződésekkel, 

amelyek mind a józan észnek, mind 

a tudományos igazságnak ellentmodanak. 

És mégis fennmaradnak, még akkor is, ha 

teljesen egyértelmű, hogy számtalan olyan 

ajánlás forog közkézen, ami több kárt okoz, 

mint amennyit használ. 

Miért van így? 

Taubes: a probléma egyik része, hogy a 

fizikai kutatásokkal ellentétben, ahol nagy 

figyelmet szentelnek az eredményt befolyásoló 

rengeteg változónak, és ahol az éppen 

uralkodó hitet nem alátámasztó eredményeket 

aprólékosan kielemzik, az orvostudományi 

kutatás nem ragaszkodik ehhez a szigorú 

sztenderdhez. Ennek egyik oka, hogy 

mindent túl gyorsan akarnak csinálni. Ez a 

„Jurassic Park mentalitás”. 

Kb. minden tizedik percben így kiáltanak: 

„De hát az emberek haldokolnak 

odakint!” Mialatt mi itt most beszélgetünk, 

újabb száz amerikai hal meg szívinfarktusban. 

Tehát sietni kell. Nincs idő megvárni, 

amíg végleges eredmények születnek. 

Gyakran előfordul, hogy belenézek a szakirodalomba, 

és a kutató azt mondja: „Mi nem 

tölthetünk annyi időt a dolgok pontosításával, 

mint a fizikai kutatásban, mi nem olyanok 

vagyunk, mint a fizikusok, akiknek elég ideje 

és türelme van a kísérlet ismétlésére, és minden 

változó kontrollálására.” Én erre azt mondom: 

„Ez azt jelenti, hogy nincs elég idő arra, 

hogy kiderüljön, valójában igaza van-e vagy 

nincs, mert a precíz kivitelezés híján ezt nem 

lehet tudni.” Ilyen kegyetlen a tudomány. De 

mivel az emberek közben meghalnak, sietni 

kell. Elhamarkodott következtetéseket kell 

levonni, abban a reményben, hogy igaz. De 

sajnos gyakran NEM igaz. 

Mercola: Sajnos, amikor a táplálkozási 

tanácsadók, dietetikusok, személyi trénerek, 

és az átlagember már teljesen magáénak 

érez egy ilyen elhamarkodott következtetést, 

ezt nagyon nehéz visszafordítani. Még 

nehezebb, amikor már a kormányhivatalok 

is bevették, és dogmává szilárdították. 

Taubes: Képzeljük el, hogy az Amerikai 

Szív Társaság úgy dönt, hogy tévedtek. 

Akkor mit csinálnának? Nem lehet egyszerűen 

kiadni egy sajtóközleményt, miszerint: 

„Elnézést kérünk az elmúlt 40 évben adott 

tanácsainkért. Elnézést, ha sok mindenben 

nem volt igazunk, és sokat megöltünk a szeretteik 

közül... Most megmondjuk a helyes 

válaszokat, és hisszük, hogy ezúttal igazunk 

van”... Ilyen nincs, ezt nem lehet megcsinálni. 

Itt intézményes önérdekekről is szó van. 

Aztán itt van az úgynevezett „kognitív 

disszonancia”, mely szerint az történik, hogy 

amikor felmerül az a lehetőség, hogy tévedtünk, 

hogy talán egész szakmai múltunk 

megkérdőjeleződik, akkor az agy megtalálja 

a módját, hogy elhitesse velünk, hogy azért 

mégis igazunk van. Ezek azok a mechanizmusok, 

amik a dogmákat hosszútávon 

fenntartják. És ez nemcsak a táplálkozásra 

igaz, hanem a közegészségügy egyéb területeire 

is, mint pl. a víz fluorral való kezelése, a 

higany használata a fogászatban, és az egyre 

növekvő gyermekkori védőoltásterv. 

És akkor ott van a támogatás kérdése. 

Azokat támogatják anyagilag, akik egyetértenek 

a konvencionális nézetekkel. 

Hogy hízunk el – ez mind csak egy nagy, 

kövér, hamis dogma? 

Mercola: Tehát azért hízunk, mert túl sok 

kalóriát fogyasztunk el és nem sportolunk 

eleget? Vagy ez is csak egy dogmatikus tévhit? 

Taubes: Szerintem alapvető hiba kalóriákban 

gondolkodni. Az elhízást tanulmányozó 

tudományterület tévútra került. 

A szívbetegség kutatás kezdte a zsírokkal, 

aztán ez sok más egyébre is kihatott. 

A második világháború előtt az európai 

orvostudományi kutatás másban látta az 

elhízás okát. Azt állították, hogy az emberi 

test alapvetően nagyon jól szabályozott. A 

sejtek nem vesznek fel extra energiát, csak ha 

erre kapnak jelzést. Ez az inzulin feladata. A 

hormonok arra szólítják fel a sejteket, hogy 

vegyenek fel olyan dolgokat, amikből túl sok 

kerül be. Tehát ha túl sok zsír halmozódik fel 

a zsírszövetben, ez attól van, hogy a hormonok, 

enzimek, a központi idegrendszer, ami 

a zsírfelvételt szabályozza, azt az utasítást 

adja, hogy a zsírszövet vegyen fel zsírt, és rá 

kell jönnünk, hogy miért. 

Mercola: Én személy szerint egyetértek 

ezzel a gondolatmenettel. Szerintem 

a testünk mindig egy egészséges egyensúlyra 

törekszik. Az öngyógyítás nemcsak 

hogy lehetséges, de egy elképesztően 

hatékony beépített mechanizmus, addig, 

amíg az összes alapanyag rendelkezésre áll. 

Ugyanez igaz a testsúlyra is. Az a tény, hogy 

elhízásjárvánnyal van dolgunk, csalhatatlan 

jele, hogy valami nagyon elromlott. 

Taubes: Az 1950-es évek végén és a ‘60- 

as évek elején a kutatók felfedeztek egy zsírszövetet 

szabályzó mechanizmust, az inzulint. 

Az inzulinkiválasztást pedig elsősorban 

az elfogyasztott szénhidrát váltja ki. 

Lényegében a szénhidrát típusa és menynyisége 

szabályozza az inzulin szintet. Ez 

vezetett az alacsony szénhidráttartalmú 

étrendekhez. Ha azonban a zsírt csökkentjük 

egy étrendben, akkor meg kell emelni a 

szénhidrátot. Ha lecsökkentjük a szénhidrátot, 

akkor a zsírt kell emelni. 

...Az orvosok elkezdték figyelni, hogy mi 

történik, ha a betegeiket nagyon alacsony 

szénhidrát- és magas zsírtartalmú diétára 

fogják. Az történt, hogy gond nélkül fogytak. 

Aztán néhány nagy sikerkönyv született 

e témában. (Herman Taller: Calories Don’t 

Count (A kalóriák nem számítanak), majd 

11 évvel később az Atkins Diet revolution 

(Az atkins étrend forradalom). Ezek a művek 

a magas zsírtartalmú étrendeket népszerűsítették, 

miközben a hivatalos álláspont arra 

helyezkedett, hogy az étkezési zsírok okoz- 


zák a szívbetegséget, ezért a táplálkozással és 

szívbetegséggel foglalkozó körök keményen 

lecsaptak rájuk. „Ti embereket öltök”. Mindeközben 

pontosan ebben az időszakban a 

kutatók rájöttek, hogy a zsírfelhalmozódást 

az inzulin okozza: „Ha csökkenteni akarjátok 

az inzulin szinteteket, akkor csökkentsétek az 

elfogyasztott szénhidrát mennyiségét”. 

Mercola: Ennek a két hipotézisnek az ellentétéből 

született egy alternatív hipotézis, amely 

így szólt: „Nem az számít, hogy mennyit sportolunk, 

vagy mennyit eszünk. Az elhízás akkor 

következik be, ha több kalóriát fogyasztunk el, 

mint amennyit felhasználunk.” De igaz ez? 

Hízás – NEM a kalóriák okozzák... 

Mercola: A termodinamika törvényei azt 

sugallják, hogy ez igaz, de a hízáshoz sokkal 

több kell, mint hogy több kalóriát fogyasztunk 

el, mint amennyit a fizikai erőfeszítés 

során felhasználunk. Bizonyos tápanyagok, 

név szerint a szénhidrátok (fruktóz 

és gabonák) befolyásolják az inzulin nevű 

hormont, amely egy nagyon hatékony zsírszint 

szabályozó. És a finomított magas 

fruktóztartalmú kukoricaszirup megjelenése 

óta az elhízásjárvány valódi oka egyre 

inkább nyilvánvalóvá válik. 

Taubes: A fehér cukor (szacharóz) 

fele glükóz, másik fele fruktóz. A magas 

fruktóztartalmú kukoricaszirup 55%-a fruktóz, 

és 45%-a glükóz A fruktóz nagyrésze, 

kb. 90-95%-a a májban bomlik le. Ez alapvető 

különbség. A fruktóz metabolikus 

pályája alpvetően más. A májnak többet kell 

dolgoznia, mint amikor keményítőt eszünk, 

ami glükózként bomlik le. 

...Dr. Robert Lustig (élvonalbeli gyermek 

endokrinológus, a cukorfogyasztás nagy kritikusa) 

magyarázata szerint elfogyaszthatunk 

ugyanannyi kalóriát fruktózból és glükózból, 

vagy fruktózból és fehérjéből, vagy fruktózból 

és zsírból, de ezeknek teljesen más anyagcsere 

pályája van. És az anyagcsere pálya meghatározza 

a hormonális választ, és a hormonális 

válasz – többek között – meghatározza, hogy 

mennyi zsírt fog felhalmozni a szervezet. 

Tehát az a teória, hogy minden kalória 

egyforma, az energiatartalom szempontjából 

ugyanaz, de a metabolikus pálya szempontjából 

teljesen különböző. Ugyanis a 

különböző tápanyagokból felvett azonos 

mennyiségű kalória teljesen más hatást fejt 

ki a szervezetben. 

Mercola: Mint ahogy számtalan előző 

tanulmányomban kifejtettem, a fruktóz – 

annak ellenére, hogy alacsony glikémiás 

indexű – sokkal rosszabb, mint a többi szénhidrát, 

mert a legnagyobb része azonnal 

zsírrá alakul. Ez a zsír nemcsak a zsírszövetben, 

hanem a májban is felhalmozódik. Elképesztő 

adat jelent meg a Telegraph magazinban, 

miszerint Angliában ma kb. fél millió 

gyermek szenved nem-alkoholos zsírmájban, 

ami a magas fruktóztartalmú ételek és italok 

fogyasztásának egyenes következménye. 

A fruktóz és az alacsony glikémiás index 

Mercola: Az a tény, hogy a fruktóznak alacsony 

a glikémiás indexe, sok félreértés forrása. 

A krónikusan magas inzulinszint inzulinrezisztenciához 

vezet, ami a nyugati világban 

ma oly elterjedt metabolikus szindróma 

melegágya, amely számos halálos betegség, 

többek között a szívbetegség és a rák komoly 

kockázati faktora. De ha a fruktóznak alacsony 

a glikémiás indexe, akkor miért tartják 

az elhízásjárvány elsőszámú okozójának? 

Taubes: Ezt a témát alaposan megvitattam 

a Jó kalóriák, rossz kalóriák c. könyvemben. 

A glikémiás index egy mértékegység, 

ami a szénhidráttartalmú ételek elfogyasztása 

utáni vércukorszint emelkedést jelzi. 

Azért nem akarjuk, hogy a vércukorszintünk 


megemelkedjen, mert az azt követő inzulinszint 

emelkedést szeretnénk elkerülni. A 

fruktóz nem kerül be a vérbe, egyenesen a 

máj kapuvisszerébe megy. Nem emeli meg a 

vércukor vagy az inzulinszintet. Rövidtávon 

alacsony a glikémiás indexe. 

Amikor a ‘80-as években megszületett ez 

a kocepció, rögtön népszerű lett. Az Amerikai 

Diabétesz Társaság rögtön állást foglalt: 

‘akkor a fruktóz jó, és a cukor, a relatíve alacsony 

glikémiás indexe miatt jó a cukorbetegnek, 

hiszen a cukor szénhidráttartalmának a 

fele fruktóz.’ A magas fruktóztartalmú szirupot 

gyártó kukorica feldolgozók kapva kaptak 

rajta és használni kezdték... A fruktózról 

gyümölcscukorként kezdtek beszélni. A fruktóz 

természetes formában, kis mennyiségben 

megtalálható a zöldségekben és gyümölcsökben. 

A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup 

úgy lett beállítva, mint egy egészséges termék, 

aminek semmi köze a cukorhoz. 

Mercola: Amin mindenki átsiklott, az az a 

tény, hogy míg a fruktóznak nincs közvetlen 

hatása az inzulinszintre, hosszútávon mégis 

inzulinrezisztenciát okoz, közben pedig 

extra zsírraktárak felhalmozásához vezet. 

Taubes: Ennek eredményeképpen egyre 

többet fogyasztottunk ebből az édesítőből, 

és az élelmiszerekben a zsírt felváltotta a 

fruktóz, amitől egyre kövérebbek és cukorbetegebbek 

lettünk. 

A telített zsír – barát vagy ellenség? 

Mercola: Sokan meg vannak győződve róla, 

hogy több évtizedes kutatás támasztja alá, 

hogy a telített zsírok kártékonyak, de Taubes 

erről is másképp gondolkodik: 

Taubes: A kutatások soha nem támasztották 

alá ezt a hipotézist. Két éve előadtam 

a Nemzeti Egészségügyi Hivatalban (NIA), 

és utána beszélgettem egy fickóval, aki egy, 

a NIA által finanszírozott gyermekkori elhízást 

tanulmányozó programot vezetett. Azt 

mondta, hogy elsődleges céljuk az elhízott 

gyermekek telített zsír fogyasztásának a 

csökkentése, mert ez később szív- és érrendszeri 

betegségekhez vezet majd náluk. Szerinte 

több ezer kutatási eredmény támasztja 

alá, hogy ez a helyes út. 

Én azt mondtam neki: „Kettőnk között az 

a különbség, hogy én tényleg jelentősen sok 

időt töltöttem el ezeknek a tanulmányoknak 

az olvasásával, és megértésével.” 1984-ben, 

amikor az NIH konferenciáján egyetértés született 

azügyben, hogy minden két év feletti 

amerikainak alacsony zsírtartalmú étrendet 

kell követnie, nyolc vagy kilenc tanulmány volt 

erről a témáról, de egyik sem tudta bizonyítani, 

hogy az alacsony telített zsírtartalmú étrend 

hosszabb élethez vezet. Némelyik tanulmány 

kimutatta, hogy lecsökkentheti a szívbetegség 

kockázatát, de megemeli a rákkockázatot. Ha 

megnézzük az azóta publikált metaanalízisek 

eredményeit, akkor láthatjuk, hogy mindegyik 

ugyanarra a következtetésre jutott: „Nincs elegendő 

bizonyíték arra, hogy a telített zsírok 

károsak, ilyen bizonyíték soha nem létezett. 

Mercola: Többségünk nem rendelkezik 

elegendő tudományos előképzettséggel, valamint 

idővel ahhoz, hogy nagymennyiségű 

kutatási eredményt átolvasson és megemészszen. 

Taubes számára a tudományos publikációk 

olvasása és megértése elsődleges feladat. 

Mit mond a tudományos kutatás a sóról? 

Mercola: Egy másik bebetonozódott dogmává 

vált hipotézis a só káros hatásával 

kapcsolatos, mely szerint a só a szívbetegség 

egyik okozója. 

Taubes: A sóval kapcsolatos adatok mindig 

is katasztrofálisak voltak. Egyetlenegy 

tanulmány mutatta ki, hogy a sófogyasztás 

korlátozása vérnyomáscsökkentő hatású. 

DASH étrendnek hívják, és manapság rendkívül 

népszerű. A táplálkozási tanácsadók 

fogyókúraként ajánlják, ugyan nem fogyókúrás 

étrend.” A DASH étrend nagyon alacsony 

fruktóztartalmú. Ez a lényege. Tehát 

40 év után előállnak egy tanulmánnyal, ami 

a sót elmarasztalja. Egyébként nem voltak 

hajlandók minden adatot nyilvánosságra 

hozni, be kellett őket perelni, hogy fedjék fel 

az eredményeket. 

Mercola: Az igaz, hogy ha elégszer ismételnek 

valamit, akkor az emberek elhiszik, 

hogy igaz. Ez a helyzet a sóval is. Ugyan a 

kutatók mindannyiszor kudarcot vallottak 

annak a bizonyításában, hogy a sónak bármi 

köze lenne a szívbetegséghez, a hivatalos 

testületek mégis ellenségnek kiáltották ki. 

De miért? 

Taubes: Hát, az egyik lehetséges ok, hogy 

eltereli a figyelmet a valós okokról. Hogy ez 

az ok ismert-e vagy ismeretlen a hivatalos 

szervek számára, az kérdéses, de legalább 

megvan az a látszat, hogy ‘tesznek valamit’ 

a magas vérnyomás és a szívbetegség problémája 

ellen. 

A könyvemben rámutatok, hogy a magas 

vérnyomás az elhízottsággal függ össze A 

köszvény és a szívbetegség pedig a magas 

vérnyomással. Ezért akarjuk elkerülni a 

magas vérnyomást; a szívbetegség és a 

sztrók miatt A legegyszerűbb hipotézis ez: 

akármi is okozza ezeket a betegségeket, az 

okozza a magas vérnyomást is. 

Így néz ki az aktuális gondolatmenet: 

azért hízunk el, mert túl sokat eszünk. Azért 

leszünk szívbetegek, mert telített zsírokat 

eszünk, és azért leszünk cukorbetegek, mert 

nem mozgunk. A magas vérnyomás oka a só, 

és a köszvényé az alkohol és a hús. A magas 

vérnyomás mindezekben a betegségekben 

jelen van, szóval talán mégis valami más 

okozza mindezt. 

Mercola: Az a „valami más” az inzulinrezisztencia. 

És mi okozza az inzulinrezisztenciát? 

A cukor, elsősorban a fruktóz, és a 

gabonákban lévő szénhidrát. Ez okozza az 

inzulinszint emelkedést, a magas vérnyomást, 

a cukorbetegséget és a szívbetegséget. 

Taubes: A kutatók nem szeretik az ilyen 

egységes teóriákat, mert az olyan sarlatános. 

És mégis... azokban a klinikai kísérletekben, 

amikben magas telített zsír- és alacsony 

szénhidráttartalmú, cukormentes 

étrendre fogták a résztvevőket, nemcsak 

az összes szívbetegsére hajlamosító rizikófaktor 

javult, de a cukorbetegségé is, és a 

vérnyomás lement. Éppen ugyanannyira, 

mint a DASH-nátrium tanulmányban. ...Azt 

próbálom elérni, hogy az orvosi kutatócsoportok 

és a közegészségügyi hatóságok vizsgálják 

meg ezeket a bizonyítékokat egy elfogulatlan 

perspektívából. Ha ezt megtesszük, 

minden a szénhidrátok felé mutat. 

Mercola: Semmi kétség, hogy az étrendnek 

óriási az egészségre gyakorolt hatása. 

Remélhetőleg ez az interjú segít abban, 

hogy függetleníteni tudjuk magunkat az 

agyonhajtogatott egészségügyi dogmáktól, 

amelyekről alaposabb vizsgálódás után 

kiderül, hogy csupán megalapozatlan, bizonyítatlan 

feltevések. 

Fordította és kivonatolta: Mezei Elmira 

A GYÓGYÍTÓ KURKUMA 

A kurkuma nemcsak fűszer, hanem az új csodagyógyszer, mert kiderült, 

hogy hatékonyan csökkent minden gyulladást és a daganatos 

betegségek minden fázisában hatékony segítség. 

A Life Extension magazin olvasói régóta tisztában vannak a curry 

fűszerkeverék egyik komponense, a kurkuma sokrétű egészségépítő 

hatásával, ami a benne lévő kurkuminnak köszönhető. Kutatók világszerte 

vizsgálják a kurkumin rákellenes-, artritisz, cukorbetegség, csontritkulás 

és az Alzheimer-kór mögöttes kórállapotait javító hatását. 

Rengeteg adat bizonyítja, hogy a kurkuminoidok különböző 

mechanizmusok által sokféle betegség megelőzésében és gyógyításában 

segítenek – a ráktól a szív- és érrendszeri betegségekig. Ezek 

között találunk gyulladáscsökkentő, antioxidáns, rákmegelőző, és a 


ákkal szembeni hatékonyságot növelő mechanizmusokat. Az emberi 

szervezetben a kurkumin talán egyik legfontosabb hatása, hogy 

gátolja a krónikus gyulladás kiváltójának a Nuclear Factor-kappa 

B-nek (NF-kB-nek) a működését. Az NF-kB egyfajta kapcsolóként 

működő fehérje, ami a gyulladáskeltő anyagokat aktiváló géneket kapcsolja 

be. Az NF-kB aktiváció a rákos folyamatok minden fázisában 

kimutatható, tehát ez a faktor egy fontos kutatási terület. 

A kurkumin számos előnye 

A kurkumin jótékony hatásai lényegében minden szervrendszerünkre 

kihatnak. Nem véletlen, hogy a National Institutes of Health 

(Nemzeti Egészségügyi Intézet) számos kurkumin vizsgálatot finanszírozott 

a gyógyhatások feltérképezésére. Ezek között volt a cisztás 

fibrózis kezelésében, az autoimmun betegségek, a szkleroderma 

kontrollásában, és különféle rákos megbetegedések elleni küzdelemben 

betöltött szerepének vizsgálata. Mindeközben a gyógyszergyárak 

világszerte azon dolgoznak, hogy a kurkuminon alapuló, 

szabadalmaztatható molekulákat találjanak, és jó pénzért piacra 

dobják, mint rákellenes kezelést. A kurkuminnak – többek között 

– bizonyított a baktérium-, gomba- és vírusellenes, gyulladáscsökkentő, 

és antioxidáns hatása. Ugyancsak nagy reménység a kaukázusi 

ember leggyakoribb genetikai rendellenességével, a cisztás 

fibrózissal szembeni küzdelemben. Ezen kívül számottevő tényező 

a rák-, szív- és érrendszeri betegségek, valamint az Alzheimer kór és 

a Parkinson kór elleni védelemben. A szklerózis multiplex kezelésében 

is ígéretes eredményeket mutat, valamint megvédhet a szürke 

hályog ellen, és visszafordíthatja a cukorbetegség okozta károkat. A 

kurkumin ezen kívül a pszoriázis és különféle bőrsérülések, sebek 

kezelésében is reményteljes hatásokat mutat. 

Erőteljes rákellenes védelem 

A tudósok általában nagyon vigyáznak, hogy ne tegyenek semmilyen 

túlzó kijelentést a kutatásaikkal kapcsolatban, de a kurkumin 

elképesztő tulajdonságai még a legmegfontoltabb tudóst is kísértésbe 

hozzák. „A kurkumin rendelkezik mindazzal az előnyös tulajdonsággal, 

ami egy íróasztalon tervezett, multifunkcionális gyógyszer 

sajátja.”, írta az egyik kutatócsoport. Más vizsgálatok az ígéretes 

rákellenes hatásaira koncentráltak. „A kurkumin az egyik legerőteljesebb 

kemoprevenciós és rákellenes hatású szerként merül fel.”, írta 

egy indiai kutató. „Biológiai hatásai sokrétűek: antioxidáns és gyulladásellenes, 

gátolja az angiogenezist (az újér képződést, ez a daganatok 

növekedésének feltétele).” A rákellenes gyógyszerek általában 

gyengítik az immunrendszert, míg a kurkumin erősíti. Nem csoda 

hát, hogy a rákmegelőzés és kezelés területe az egyik legtöbbet kutatott 

téma a kurkuminnal összefüggésben. 

A Cancer Letters című szaklapban amerikai kutatók így írnak: 

„Különféle rákos sejtekkel való pre-klinikai kísérletekben – beleértve 

a mell-, méhnyak-, vastagbél-, gyomor-, máj-, leukémia, szájnyálkahártya-, 

petefészek-, hasnyálmirigy-, és prosztata rákot – a 

kurkumin következetesen rákellenes hatást mutatott in vitro és preklinikai 

állat modelleken.” Mások így írtak: „A rákkeletkezés három 

szorosan összefüggő stádiumból áll: kezdet, fejlődés és szétterjedés. 

A kurkuminnak gyulladáscsökkentő, antioxidáns és tumorellenes 

hatásai is vannak. A karcinogenezis mindhárom fázisában hasznosnak 

bizonyult.” 

Egy specifikus rákellenes hatás felfedezése 

2007 derekán, az Alabamai Birminghami Egyetem kutatói publikáltak 

egy beszámolót a Cancer Research (Rákkutatás) című 

szaklapban, amelyben részletesen kifejtették a kurkumin számos 

rákellenes hatásmechanizmusának egyikét. A kutatók prosztata rák 

sejteket növesztettek laboratóriumi körülmények között és különböző 

koncentrációjú kurkumint alkalmaztak rájuk. A kurkumin 

lecsökkentette a sejtek MDM2 nevű fehérje termelését, ami összefügg 

a rosszindulatú daganatok kialakulásával. Ezzel párhuzamosan, 

a kurkumin egy másik fehérje termelésére sarkallta a sejteket, ami a 

programozott sejthalálért (apoptózis) felelős. Az NF-kB-hoz hasonlóan, 

az MDM2 gyulladáskeltő, és a humán rákterápia kutatás egyik 

új célpontja. 

A kurkumint élő modellen is tesztelték: tudósok humán prosztata 

ráksejteket ültettek speciális egerekbe, amelyeknél tumorok 

alakultak ki. Ezután az egerek egy része kurkumint, másik része placebót 

kapott, ötször egy héten, négy hétig. Ezután a kurkumint kapó 

egereket három tesztcsoportra osztották. Az egyik csoport továbbra 

is csak kurkumint kapott, a másik kurkumint és egy kemoterápiás 

gyógyszert (gemcitabint), a harmadik csoport pedig kurkumint és 

sugárterápiát. 

“A kurkumin gátolta a tumornövekedést, és megnövelte a 

gemcitabine és a sugárkezelés rákellenes hatását. Ezekben a tumorokban 

a kurkumin lecsökkentette az MDM2 hatását,” írja a kutató. 

Ez az MDM2-elnyomás, illetve szabályozás újonnan felfedezett 

mechanizmus, ami által a kurkumin kifejti rákellenes hatását. Érdekes 

adat, hogy az epidemiológiai vizsgálatok szerint az indiai férfiak 

körében a prosztata rák előfordulása a világon az egyik legalacsonyabb. 

Egy közelmúltbeli tanulmány szerint az amerikai férfiak 

körében több, mint tízszer gyakoribb a prosztata rák előfordulása, 

mint az indiaiaknál. Talán nem véletlenül, az indiai férfiak gyakori 

curry fogyasztása miatt ugyanis napi 60-200 mg kurkumint fogyasztanak 

el. 

A kurkumin forradalom: Sokkal jobb biohasznosulás 

A szájon át bevehető kurkuminnak – számos előnyös hatása ellenére 

– nem jó a felszívódási hatékonysága. Az emésztőrendszerből kevés 

kurkumin szívódik fel és jut a vérbe. Történtek kísérletek ennek orvosolására, 

amelyeknél piperint, a feketebors egyik hatóanyagát adták a 

kurkuminhoz, és ez megnövelte a felszívódás hatékonyságát. A tudósok 

régóta kerestek egy jobb biohasznosulást nyújtó megoldást. 

A Life Extension számos kurkumin terméket tesztelt, amelyek 

változó arányú felszívódást mutattak. Egy tanulmány felkeltette a 

figyelmünket, amely beszámol egy újfajta technológiáról, amivel a 

vérplazma kurkumin szintje piperin nélkül is jelentősen megnövelhető. 

Állatkísérletekben átlagosan a kurkumin 50-60%-a szívódik 

fel. Az új technológiával azonban ez 96%-ra nő. 

Ez az eredmény annyira felkeltette az érdeklődésünket, hogy 

lefolytattunk egy önálló vizsgálatot az újfajta kurkumin tesztelésére. 

E vizsgálatnak ugyanaz lett az eredménye: a BCM-95Ž néven 

ismert új formula 7-szer jobb biohasznosulást biztosít, hosszútávon. 

Elfogyasztás után egy órával már megjelentek a vérben a kurkumin 

egészségmegőrzést segítő alkotóelemei. 

A hagyományos kurkumin kétszer annyi idő alatt szívódik fel, 

sokkal rosszabb hatékonysággal, és hamar eltűnik a vérből. Ugyanez 

a helyzet a piperinnel kevert formulákkal. A BCM-95Ž jó hasznosulása, 

és hosszabb jelenléte a vérben komoly potenciált képvisel a 

betegségmegelőzésben és a gyógyításban. 

Hogy érték el a feltalálók ezt a jó biohasznosulást? Úgy, hogy nem 

a kurkumin további tisztítására koncentráltak, hanem visszanyúltak 

a „gyökerekhez”, és a nyers kurkuma gyökér sok eredeti komponensét 

– amelyeket általában kivonnak – benne hagyva a termékben 

alkották meg a formulát. Tehát e forradalmi formula hatékonyságát 

lényegében a kurkuma gyökértörzsben jelenlévő természetes összetevők 

biztosítják. 

E növény hatalmas kiaknázandó potenciált rejt magában egészségmegőrző 

és helyreállító tulajdonságaival. 

Forrás: Novel Turmeric Compound Delivers Much More Curcumin 

to the Blood. Life Extension Magazine October 2007 

Fordítás, kivonat: Mezei Elmira 

Forrás: Dale Kiefer 


A SZÓJA, EGY KOMISZ MÉRGEZŐ NÖVÉNY 

Egy évtizeddel ezelőtt a táplálkozástudósok 

még nagy reményeket fektettek szójába. 

Az eufóriát időközben kijózanodás váltotta 

fel. Akárhogy is igyekeztek: máig az egészségre 

egyetlen feltételezett előnyös hatást 

sem sikerült igazolni, sem csontokra, sem a 

szívre, vagy a változókorra nézve. 

Egy évtizeddel ezelőtt a táplálkozástudósok 

még nagy reményeket fektettek szójába. 

Az eufóriát időközben kijózanodás váltotta 

fel. Akárhogy is igyekeztek: Máig az egészségre 

egyetlen feltételezett előnyös hatást 

sem sikerült igazolni, sem csontokra, sem 

a szívre, vagy a változókorra nézve.(5, 10, 

15, 22, 32, 35, 40, 41, 45, 47, 48) Még az 

egyetlen mérhető „haszon”, az LDL koleszterinszint 

csökkentése sem jelent semmit. 

Most úgy áll a helyzet, hogy a távol-keleti 

élelmiszer éppoly kevéssé véd a szív-érrendszeri 

megbetegedések ellen, mint a búza, 

rizs vagy knédli. Ez legalább ennyire igaz 

a nagyon dicsért izoflavon termékekre, 

melyeknél még a vér lipid szintjére sem mértek 

hatást.(15, 48) 

A szója rákmegelőző hatása is kudarcnak 

tekinthető, mert miközben az általánosan 

szokásos mennyiségű izoflavon a mellrákrizikót 

nem befolyásolta,16 az a bevitt menynyiség 

növelésével növekedni kezdett, ez a 

tapasztalat bizonyos fitoösztrogénekkel.(15, 

22, 40) Az eredményen sokan meglepődtek, 

mert ellentmondott a szép elméleteknek, a 

trükkös állatkísérleteknek és az epidemiológiai 

statisztika csodapalotáinak.(22) Időközben 

különböző egészségügyi hatóságok 

a szója izoflavonokra felső határértékeket 

állapítottak meg.(40) 

KLINIKAI KÖVÜLETEK 

A szójától már azok a szakértők is hőhullámokat 

kapnak, akik változókorú nőknek ígértek 

szabadulást tőlük. Most azon agyalnak, 

hogy a fitoösztrogének nem hatnak-e mégis 

pozitívan, ha a menopauza előtt, vagy fiatal 

korban fogyasztják őket.(10, 15) Szerintük, 

mivel gyerekkorban, sőt, az anyaméhben 

határozódik meg a későbbi rákrizikó, ezért 

az ebben a korban elfogyasztott növényi 

hormonhatású anyag jogosít reményekre. 

Ilyesmivel lehetne még pénzt mobilizálni 

értelmetlen kutatásokra. Az izoflavonok 

hatása nemcsak a fogyasztók korától, ill. 

hormonszintjétől függ, hanem bélflórájuktól 

is, ami fel tudja bontani az izoflavonok 

glükozid kötéseit, és át tudja alakítani őket 

más bioaktív anyagokká, mint pl. equollá. 

Tehát a szójabab feldolgozásának módján 

kívül (ld. „ökológia az erjesztődézsában”) 

az emberi bélflóra is meghatározza, hogy a 

szójaizoflavonok miképp szívódnak fel, és 

hogyan hatnak a szervezetben.(33) 

Az előbbieket a bélben található receptorok 

polimorfitása is bonyolítja. Mivel mind 

a bélflóra, mind a receptorok különbözőek 

lehetnek, értelmetlenek az adagolásra vonatkozó 

általános ajánlások. A jövőben valószínűleg 

nutrigenomikusoknak kell megoldani, 

amit az orvostudomány táplálkozáskutatóinak 

nem sikerült. Ha ők sem találnak kívánatos 

hatásokat, akkor a patkány és ember 

bélflórájának eltéréseit fogják felelőssé tenni 

a „szója kudarcáért az egészségre gyakorolt 

lényeges haszon szempontjából”(18) 

Aktuális nyilatkozatok a szakmai sajtóból 

„A rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak, 

ill. elégtelenek, a szójafehérjék és 

izoflavonok javasolt fogyasztását ezeknek az 

anyagoknak az egészségre való előnyös hatására 

hivatkozva nem igazolják” (48) 

„A bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, 

hogy a fitoösztrogének bizonyos mennyiségét 

vagy típusait betegségek kezelésére vagy 

megelőzésére javasolni lehessen” 15 „Egészséges 

nők esetében a szója fitoösztrogének 

menopauza utáni alkalmazásának haszna 

csekély, magas színvonalú kutatásokban 

nem sikerült ezt támogató eredményt kimutatni.” 

(5) 

„A rendelkezésre álló adatok nem keltik 

azt a benyomást, hogy a szójaizoflavonok 

jótékony hatását egyértelműen támogatnák. 

Egyértelmű klinikai leletek nélkül nem javasolható 

a széleskörű alkalmazás.” (41) 

„Mielőtt a fitoösztrogén-szupplementációra 

vonatkozólag biztonságos javaslatokat 

adhatnánk, több információra van szükségünk 

a kivonatok csontokra, szívre és a 

mellekre gyakorolt hatását illetőleg. Amíg a 

kivonatok biztonságos alkalmazása a mellrák 

vonatkozásában nem igazolt, nem javasolható 

a fitoösztrogén-szupplementáció, 

különösen magas mellrákrizikóval rendelkező 

nők esetében.” (22 ) 

ÁZSIAI HARCMŰVÉSZET 

Miközben a szója egészségre gyakorolt 

kedvező hatásai egyre inkább a mesék birodalmába 

száműzetnek, egyre szaporodnak 

a hírek különféle mellékhatásokról. Ezen 

nincs mit csodálkozni, a szója ugyanis példásan 

mérgező növény: sokféle védekező 

anyagot tartalmaz abból a célból, hogy az őt 

fogyasztó növényevőket távol tartsa. Mivel 

a zsíros, fehérjében gazdag bab számtalan 

állat ideális tápláléka, a növény kénytelen 

„állig felfegyverkezni”. Embereken és állatokon 

végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy 

az antinutritív anyagok támadásától alig egy 

szervrendszer marad megkímélve. A következőkben 

áttekintést adunk a különböző 

védekező anyagokról és azok hatásairól. 

Fitoösztrogének: Nem szándékolt családtervezés 

A szójabab legfontosabb fitoösztrogénei 

a genisztin és daidzin nevű izoflavonok (ill. 

ezek genisztein daidzein nevű aglikonjai). 

(7, 50) Ezeket követik a glycitein, a 

kumesztrol és a glyceollin. (4, 25) A 

genisztein és a daidzein a növény számára 

több szempontból létfontosságú. A növény 

gyökere választja ki őket, segítségükkel 

kemotaktikusan vonzza a gümőbaktériumokat. 

A genisztein rovarok ellen is hat. 

A növények fitoösztrogéneikkel befolyásolják 

az őket fogyasztani kívánó állatok 

szaporodását: Rossz években nő a koncentráció, 

ezzel azok szaporodása csökken. Így 

kevés termés esetén is marad elég mag a 

földön. Olyan években, amikor bő a termés, 

a hatóanyag tartalom csökken, ekkor a gazdag 

termés egy részét fogyasztóik, például 

madarak messzire viszik, így terjesztve a 

növényt. Tipikusan „endocrine disruptors”- 

okről van szó. 

A fitoösztrogéntartalom szójafajtánként, 

termesztési helyenként és évjáratonként erősen 

ingadozik. Mivel ezek az anyagok a védekezést 

szolgálják, koncentrációjuk a földeken, 

ill. a tárolókban fellépő stresszfaktorok 

függvényében nő, ezért a szójatermékekben 

változó mennyiségben vannak jelen.(4, 25, 

33, 43, 44) Gyógyszerészeti termékekben az 

izoflavontartalom ugyan standardizálva van, 

de nem az egyes anyagok aránya, így pl. a 

genisztein tízszer olyan erős ösztrogénaktivitással 

rendelkezik, mint a daidzein.(8) 

A szójaösztrogének hasonlítanak az emberi 

ösztradiolra és bár gyengén, de kapcsolódnak 

az emberi ösztrogénreceptorokhoz, hol ösztrogén, 

hol antiösztrogénhatásuk van. Hatásuk 

nemcsak a koncentrációjuktól és a struktúrájuktól 

függ, hanem az ösztrogénreceptorok 

számától és eloszlásától a célszövetben, amit 

viszont más tényezők, például nem vagy kor 

határoznak meg.(32, 46, 47) 

A fitoösztrogének termékenységi zavarokat 

okozhatnak. (7) Nők menstruációs 

ciklusa, ha egy hónapon keresztül 

45 milligramm izoflavont fogyasztanak 

texturált szójafehérje formájában, két nappal 

meghosszabbodik.(1, 9) Összehasonlításképpen: 

Az amerikai gyógyszerészeti 

hatóság (FDA) továbbra is napi 60 mg 

szójaizoflavon fogyasztását javasolja szívbetegségek 

megelőzésére.(32) Férfiaknál a 

spermiumok száma annál inkább csökken, 

minél több szójaterméket fogyasztanak.(6) 

2008 áprilisában a mezőgazdasági 

haszonállatok biológiájával foglalkozó kutatóintézet 

figyelmeztetett „az izoflavonok 

negatív hatására a malacok izomsejtjeinek 

növekedésére”, olyan szérumkoncentrációk 


esetén, melyeket „hagyományos, szójaalapú 

takarmányozásnál érnek el”. „A kísérletekben 

a növekedés gátlása főleg DNS károsodás 

és sejtpusztulás miatt lépett fel, amit 

a genisztein sokkal hatásosabban váltott ki, 

mint a daidzein”.(12) 

A genisztin és genisztein a mellráksejtek 

növekedését fokozzák. Ez a hatás in 

vitro, de egereken végzett etetési vizsgálatoknál 

is beigazolódott. A szója megvonásakor 

a tumorok messzemenően viszszafejlődtek.(1, 

33) Azoknál a nőknél, 

akik napi 45 milligramm izoflavont kaptak 

szójaszupplementum formában, már két 

hét után nagyobb számban keletkeztek 

progeszteronreceptorok, és elkezdődött a 

mellszövet poliferációja.29 A szója hatását 

a mellrákra jelenleg intenzív kutatás ellenére 

is homály fedi.(30) 

Hím majmoknál a fitoösztrogének (egy 

gramm fehérjében csak két milligramm) 

megváltoztatták a viselkedést: lényegesen 

agresszívabbá váltak, és ugyanakkor 

szubmisszívabbaká. Ezen kívül sokkal többet 

foglalkoztak saját magukkal, mint fajtársaikkal. 

Mivel az agressziós viselkedés 

ismert módon az agyi ösztrogénreceptorok 

befolyása alatt áll, a szójaösztrogénekkel 

való kölcsönhatás nem meglepő.(33, 39) 

Ha hím patkányokat egész életük során 

fitoösztrogénekben gazdag tápon tartottak, 

téri emlékezetük romlott, ezzel együtt a labirintusban 

való tájékozódásuk is. Nőstény 

patkányok képi emlékezete javult. 

A tufu zsugorítja az agyat és rontja annak 

teljesítményét. Ez volt az eredménye egy 

8000 résztvevővel végzett vizsgálatnak, 

melyben a személyek egy részét fel is boncolták. 

Az eredmény nem meglepő, mivel 

az ösztrogének az agyi neurális struktúrák 

fenntartásában is fontos szerepet játszanak. 

A hatás már heti két adag tofu rendszeres 

elfogyasztása esetén megjelenik.(26, 46) 

Egy aktuális indonéziai vizsgálat is igazolta, 

hogy a tofu fogyasztása a demencia rizikó 

növekedésével jár.(17) 

Ökológia az erjesztődézsában 

Nem minden növény olyan nagylelkű, hogy 

a külső magház eltávolítása után tápláló és 

jól emészthető legyen az emberszámára. 

Ázsiában az embereket ősidőktől fogva a 

rizs kényezteti, amit egyszerűen forró vízben 

áztatni kell, öreg vagy fiatal nap mint 

nap jól megvan vele. De amikor a fehérjében 

és olajban gazdag szójababbal próbálkoztak, 

nagyobb találékonyságra volt szükség. A 

fabacea (pillangósvirágúak) családban szokásos 

sokféle antinutritív anyag termelése, a 

szójabab is nagyon trükkös. Ázsiában a szójánál 

eltekintettek attól, amit más pillangósvirágúaknál, 

pl a borsó, bab és lencse esetében 

megtettek, hogy olyan fajtákat tenyészszenek 

ki, melyek lényegesen kevesebb 

A szóját rendkívül széles körben, a legváltozatosabb formában 

használják fel az élelmiszeriparban. 

ellenanyagot tartalmaztak. Ehelyett körülményes 

fermentációs eljárásokat dolgoztak 

ki. Nem véletlenül erjesztenek az emberek 

világszerte nehezen emészthető nyersanyagokat, 

amíg azok emészthetővé és jó ízűvé 

nem válnak, az erjedés során ugyanis a védekező 

anyagok elbomlanak, a termék tápértéke 

nő. Eközben fiziológiailag aktív anyagok 

is keletkezhetnek, például karbolinek a 

szójaszószban, melyek a hangulatot javítják, 

vagy glutamát, ami növeli az étvágyat. 

Lebontó gombák 

Ázsiában a szóját elsősorban penészgombákkal 

fermentálják, pl. rhizopussal vagy 

aspergillussal, ezeknek Európában a roquefort 

vagy camembert érlelésében van szerepe. 

Kovász előállításánál az európai pékek 

tejsavbaktériumokat vetettek be. Mindegy, 

hogy kenyértésztában, szójaszószban vagy a 

fa törzsében: A gombák és baktériumok sok 

enzimmel rendelkeznek, melyek lehetővé 

teszik számukra, hogy az őket tápláló közeget 

hasznosítsák. Képesek glükozid kötések 

bontására, tehát arra, hogy a keményítőt 

vagy a cellulózt lebontsák. Nyilvánvaló, 

hogy eközben növényi hormonok is felszabadulnak 

glükozidjaikból. De pékek, borászok, 

és szójaszószkészítők számára fontosabb, 

hogy mikrobáik nemcsak bontanak, 

hanem új természetes anyagokat is állítanak 

elő. Ezek között a jellegzetes aromákon kívül 

gyakran hatékony antibiotikumok is vannak, 

ugyanis a mikrobáknak is szükségük van a 

védekezésre az ellenségeikkel szemben. 

A nyersanyagok sokféleségéből adódóan 

nem lehet csodálkozni azon, ha a fermentáció 

során alkalomadtán olyan anyagok is keletkeznek, 

amelyek esetleg rák ellenes hatásúak. 

Ez a hatás azonban nem csak a szóban 

forgó anyagtól függ, hanem ugyanannyira az 

egyén bélflórától. Így például a megfelelően 

kezelt rozskenyér bizonyos lignánokat tartalmaz, 

melyek a fa ligninjeivel rokon vegyületek. 

Ha a ligninek glükozid formában vannak 

jelen, a bélbaktériumok képesek azokat 

felbontani. A szabad lignánokból ezután 

enterodiol és enterolakton keletkezik, 

melyekről feltételezik, hogy gátolják a rákos 

sejteket. A szójabab esetében a genisztin és 

daidzin izoflavonglikozidokból genisztein 

és daidzein aglikonok képződnek, melyeket 

az emberi bélflóra némely esetben equollá 

alakít. 

Arra, hogy kiderüljön, hogy az átalakulások 

során keletkező anyagok tumorgátló 

hatásúak-e, ill. hogy van-e egyáltalán gyógyhatásuk 

az emberre, még várni kell. A kenyér 

kovásszal való elkészítésének jelentőségét 

tekintve itt is elképzelhető, hogy megfelelő 

elkészítés mellett a jóllakáson túl nettó 

haszon is származik fogyasztásából. Hogy ez 

a szójakivonatok esetében is ez lenne a helyzet, 

azért is megkérdőjelezhető, mert a szójababot 

Ázsiában elenyészően kisebb menynyiségben 

fogyasztják (főleg fűszerként), 

sok munkát igénylő feldolgozás és teljes fermentáció 

után. A tofu jellegű szójatermékek 

főleg a kolostorokban játszottak szerepet, 

mert a vegetáriánus, és cölibátusban élő 

szerzetesek libidóját csökkentik.(11) 

Proteázgátlók: Ahogy be, úgy ki 

A proteázgátlók jól elrontják a falánk 

növényevők élvezetét. A szójababban található 

Bowman-Birk- és Kunitz-inhibitorok 

megkötik a vékonybélben a tripszint és a 

kimotripszint. Emiatt az emésztőenzimek 

használhatatlanná válnak, komplexként 

választódnak ki.(7, 25) 

Tyúkok, disznók és patkányok esetében 

a szójababbal való etetés késlelteti a növekedést. 

Bár más antinutritív anyagok, mint 

a lektinek vagy allergén fehérjék hasonló 

hatással lehetnek, a jelenség et leginkább 

a tripszininhibitorok számlájára írják. Az 

emésztőenzimek megnövekedett menynyiségben 

való termelődése és kiválasztása 

miatt hiány alakul ki kéntartalmú eszenciális 

aminosavakból.(7, 25) 

A tripszininhibitorok jelenlétében a hasnyálmirigy 

a hiányos emésztést az emésztőnedvek 

erőteljesebb termelésével próbálja 

kompenzálni. Ezt a kolecisztokinin hormon 

termelődésének fokozódása közvetíti, ennek 

következménye a hasnyálmirigy burjánzása, 

továbbá hasnyálmirigy karcinómák keletkezése 

is megfigyelhető. Kolecisztokinin 

antagonistával, és a szójaliszt előzetes felhevítésével 

el lehetett kerülni ezeket a hatásokat.(7, 

28, 34, 42) 

Az állatok különbözően reagálnak a szójában 

levő proteázinhibitorokra. Kérődző 

állatok képesek a gátlókat hatástalanítására, 

a rágcsálók érzékenyebbek. Nagyobb menynyiségű 

szójaalapú táp néhány órán belüli 

elfogyasztása után pár nappal elpusztulnak. 

Kislibák bele 20%-os nyers szója etetés után 

elzáródik, emiatt elpusztulnak.(7, 25, 31) 


Tyúkok, sertés és patkányok esetében 

nagyobb mennyiségű nyers szójabab etetése 

a szőrzet, ill. tollazat elvesztését okozza. 

embereknél a kísérleti célú, rendszeres 

bekenés szójatejjel a haj növekedését csökkenti. 

A proteázgátlók ezen kívül a haj és a 

bőr depigmentációját is okozzák.(37) 

Antigén fehérjék: Egészségünkre! 

A növényevők elleni másik ütős stratégia az 

allergiák keltése. Az olyan fehérjék, mint a 

glicinin vagy béta-konglicinin ellenállnak az 

emésztésnek, ezzel csökkentik a fehérje tápértékét. 

Megtámadják a bélfalat és allergiás 

reakciókat váltanak ki. 

A glicinin ill. béta-konglicinin bélnyálkahártya 

gyulladást okoznak, károsítják a 

bolyhait. Ennek következtében csökken a 

tápanyagfelvétel, káros bélbaktériumok (E. 

coli) szaporodnak el, rendszeressé válnak 

a hasmenések. Ez lassítja a kísérleti állatok 

növekedését, egy részük hamar bele is pusztul.(7, 

25) 

Újszülött kisbocik szójatejporral való 

etetése megnövelte vérükben a glicinin ill. 

béta-konglicinin antitestek szintjét, tíz nap 

után hasmenést kaptak.(25, 49) 

Bár felnőtt emberek még ritkán allergiásak 

a szójára, ez gyerekek esetében egyre 

gyakoribb. Náluk a szója a földimogyoró, 

tehéntej és tojás után az allergiák egyik legfontosabb 

kiváltója.(25) 

LEKTINEK: 

SZABAD EGY GÜMŐCSKÉT? 

A lektinek a növényben sokféle feladatot 

látnak el. Némelyiküknek rovarok elleni 

peszticid hatása van. A hüvelyesekben az 

izoflavonok mellett fontos szerepet játszanak 

a gümőbaktériumok által történő felismerésben. 

Némely babfélénél a lektinek 

(Phaseolus faj) a fehérjék mennyiségének 

50%-át is kitehetik. A szójabab antinutritív 

anyagainak sorában szerencsére csak alárendelt 

szerepet játszanak, ennek ellenére nem 

kizárható a toxikus hatásuk.(7, 25) 

A szójalektinek a bélfalsejtekhez kötődnek, 

akadályozzák a táplálék felszívódását és 

a vékonybél hiperpláziáját okozzák.(7) 

Patkányoknál már igen kicsi mennyiségű 

szójaagglutinin (0,4 milligramm 1 gramm 

tápban) befolyásolja a fehérjeemésztést, és 

hasnyálmirigy burjánzást okoz, valamint 

növeli a nitrogénveszteséget.(23) 2 milligramm 

feletti mennyiség hasnyálmirigy 

hipertrófiát (megnövekedést) okoz.(7, 

24, 25) Előfordultak májat és vesét érintő 

degeneratív elváltozások is.(25) 

FITIN: ÁSVÁNYRABLÁS 

A fitin az antinutritív anyagok között 

régi ismerősnek számít. A szójamagok 

fitintartalma magas (akár több mint 5 %), 

ezzel a gabonákat is túlszárnyalja. 

Már az 50-es években kiderült, hogy a 

pulykáknál és sertéseknél fellépő cinkhiány 

oka a szójalisztben keresendő.(7) 

A fitin ezen kívül a vas, magnézium, és 

kalcium biológiai hasznosítását csökkenti. 

Embereknél a szójafogyasztás megnöveli 

a vashiány rizikóját. Kínában a buddhisták, 

akik hús helyett szóját fogyasztanak, bár 

ugyanannyi vasat vesznek magukhoz, mint 

a nem vegetáriánusok, ferritszintjük mégis 

fele olyan magas.(38) 

A fitinsav az emésztőenzimekhez kötődése 

korlátozza a fő tápanyagok rendelkezésre 

állását.(25) 

OXÁLSAV: A VESÉBE HATOL 

Az oxálsav a növények körében igen elterjedt 

antinutritívum (rebarbara, spenót, zeller, 

cékla). Részben magában a fogyasztó 

testében keletkezik, például az aszkorbinsav, 

xilit vagy az egres glioxilsavának a lebontásakor. 

Az oxálsav kalciummal vesekövet képez. 

Közben egyidejűleg hipokalcémia léphet 

fel. Szójánál a szárazanyag tartalom akár 

3,5%-át is kiteheti.(27) Az USA-ban némelyik 

szójatermék egy adagja 60 milligramm 

oxalátot tartalmaz. Ilyen magas adagok 

különösen vesebetegek számára veszélyesek. 

Ezen az a tényen nem változtat, hogy a 

magas oxalát tartalmú termékek sok fitátot 

is tartalmaznak, ami állítólag akadályozza a 

vesekő képződését.(2) 

GOITROGÉNEK: VASTAG NYAK 

A növények az őket elfogyasztó állatok 

pajzsmirigyműködését goitrogének segítségével 

manipulálják. Sok növény, például a 

manióka, káposzta vagy zsázsa olyan vegyületeket 

tartalmaznak, melyek strumát okoznak. 

Ezek az anyagok az élelmiszer feldolgozás 

során nagyrészt eltűnnek. 

A magas szójafogyasztás rágcsálóknál, 

és emberi csecsemők esetében is strúmát 

okoz. Mivel ez általában jód hozzáadásával 

elkerülhető, a gyártók már a 60-as évek óta 

jódozzák termékeiket.(9, 48) 

A szója goitrogén hatásáért is a 

fitoösztrogének felelősek. Időközben igazolták, 

hogy a genisztein és a daidzein kis 

mennyiségben is befolyásolja a pajzsmirigyhormonok 

szintézisét.(9) 

OLIGOSZAHARIDOK: 

FORRÓ LEVEGŐ 

Sok növény emészthetetlen szénhidrátokkal 

próbálja a növényevőket elrettenteni. A 

bélflóra ráveti magát a megmaradó táplálékforrásra, 

hasmenés és felfúvódás lép fel, ami 

fájdalmas is lehet. 

Oligoszaharidok ismert képviselői például 

a raffinóz és a sztachióz, ezekből a szójababban 

akár 5% is lehet.25 Az ember alfagalaktozidáz 

enzim hiányában nem tudja 

megemészteni ezeket. Az oligoszaharidok a 

vastagbélben a baktériumok miatt erjedésnek 

indulnak, ez hasmenést és gázképződést 

okoz.7, 25 Ráadásul a poliszaharidok 

emésztését is zavarják, és csökkentik a táplálékból 

származó energia hasznosítását.(25) 

A lektinekkel és tripszininhibitorokkal 

ellentétben az ologoszaharidokat nem lehet 

hőkezeléssel hatástalanítani.25 Ha a szóját 

állatokkal akarják megetetni, javasolt az 

oligoszaharidok 80%-os alkohol segítségével 

való extrakciója.(7) 

SZAPONINOK: ÁLOM-HAB 

A szaponinok elsősorban a rovarok 

elleni védekezést szolgálják. Felületaktív 

vegyületek (habképződés), melyek a 

biomembránok funkcióit károsítják. A 

szójában akár 6% is lehet a tartalmuk.(51) 

A szaponinok viszonylag stabilak és az 

extrúziónak is ellenállnak. Bár emlősökre 

nem kifejezetten toxikusak, az antinutritív 

anyagok hangversenyében nekik is van a 

szerepük. A szója kesernyés, összehúzó ízét 

a szaponinok okozzák.(21, 33, 43) 

A szójában a legfontosabb szaponin az 

„A” szójaszaponin, állatoknál nyálkahártya 

irritációt és hemolízist okoz.(3, 7 ) 

A szójaszaponinok korlátozzák az epesavak 

visszavételét. Ezen kívül a glükóz felszívódását 

gátolják a vékonybélben, és a fehérjeemésztést 

is csökkentik.(13, 51 ) 

A szaponinok fokozzák a bélfal áteresztőképességét 

és elősegítik nem kívánatos 

baktériumok átjutását, de a táplálék antigén 

alkotórészeinek felvételét is. Tenyésztett 

lazacoknál 25% szójaadalék a tápban súlyos 

bélgyulladást váltott ki.(20 ) 

GOMBATOXINOK: 

BIOLÓGIAI FEGYVEREK 

A gombatoxinok eredetileg nem magában 

a növényben vannak, de a szójabab esetén 

fontos szerepet játszanak. Ami ember vagy 

állat számára bomlásnak látszik, a növény 

szempontjából lehet, hogy hatékony stratégia: 

A magok egy része penészedése révén, 

súlyos penészmérgek segítségével akadályozza 

meg a többi mag hívatlan vendégek 

által történő elfogyasztását. 

Német élelmiszerboltokból származó 

szójatermékek a fuzáriumtoxinok széles 

spektrumát nyújtják, többek közt olyan klaszszikus 

képviselőkkel, mint a deoxynivalenol, 

zearalenon vagy szcirpentriol. Ezek a szójaalapú 

csecsemőtápszerekben is megtalálhatóak, 

sokszor az EU irányvonalakat is meghaladó 

mennyiségben.(36 ) 

Gombafertőzés esetén a toxinok az egész 

szójababban megtalálhatóak, nemcsak a 

szójalisztben, hanem a héjban és az olajban 

is.(19 ) 

Forrás: Nagy Tamás és Andrea Fuck 


ALKOHOLIZMUS 

Isten hat nap alatt megteremtette a világot, 

s a hetedik nap megpihent. A nyolcadik 

napon kinyitott a Kocsma. A Sátán keze 

lehetett a dologban, mert a Kocsma azóta 

is velünk van, hiába küzdünk ellene. A Kocsma 

társadalmi intézmény, nem lehet csak 

úgy bezárni. Minden erre irányuló heroikus 

erőfeszítés megbukott. Az USA-ban a 19. 

században komoly nemzeti mozgalom indult 

az alkoholtilalomért, s 1851-től kezdődően 

egyre több tagállamban tiltották be az alkohol 

árusítását. 1917-ben módosították az 

alkotmányt is, majd 1920-ban életbe lépett az 

alkoholtilalmi törvény. Ettől kezdve azonban 

soha nem látott méreteket öltött a bűnözés, 

a szeszcsempészet – és az alkoholfogyasztás. 

A Kocsmát a föld alá lehetett kényszeríteni, 

de nem lehetett bezárni. Mindössze 13 évig 

tartott a Nemes Kísérlet, és az alkoholtilalmat 

feloldották. Tanulság: az alkoholt be lehet tiltani, 

az alkoholizmust nem. Hasonló módon, 

csak gyorsabban bukott meg Gorbacsov papa 

alkoholtilalma is. 

Magyarország lakossága kb. 10 millió. 

Ebből 1 millió alkoholista, 2-2.5 millió un. 

probléma ivó. Az összlakosság 30-35%-a 

alkoholproblémákkal küzd, tehát legalább a 

felnőtt lakosság fele érintett. 

Az alkoholizmus megítélésében alapvetően 

két megközelítés ütközik. A tradicionális 

felfogás jellem és erkölcsi problémának látja, 

a modern felfogás betegségnek minősíti. 

Az alkoholizmus, mint betegség 

Jól tudjuk, hogy a betegség meglehetősen 

kultúra és értékfüggő jelenség. Még a testi 

elváltozások esetén sem egyértelmű mindig, 

mi beteg és mi egészséges. Jól ismert példa 

a sarlósejtes anémia, ami a vörösvértestek 

fejlődési zavara, s amely egyben védelmet 

jelent a maláriával szemben. Betegnek 

tekinthető-e az a személy, aki sikeresebben 

marad életben a malária sújtotta vidéken? 

Az emberi viselkedés és lelki élet jelenségei 

kapcsán még önkényesebb valamit betegségnek 

vagy zavarnak titulálni. Rögtön bajba 

kerülünk, ha a betegséget úgy akarjuk meghatározni, 

mint a normálistól való eltérést. A 

rabszolgaság idején Amerikában javasolták a 

„kóros szökési vágy” diagnózis bevezetését, 

a 18-19 században az önkielégítést súlyos 

betegségnek tekintették, a Szovjetunióban 

elmebetegségnek tekintették azt, ha valaki 

nem hit a szocializmus örökkévalóságában, 

és sokáig hivatalosan is betegségnek tekintették 

a homoszexualitást. E kórképekben az a 

közös, hogy az éppen uralkodó nézeteket tükrözték 

vissza. A másik, kevésbé nyilvánvaló 

hasonlóság e diagnózisokban, hogy mindegyik 

mögött társadalmi érdekek húzódnak 

meg. A modern pszichiátriai diagnosztikus 

kategóriák közül sokba pedig egyenesen a 

gyógyszeripar gazdasági érdeke lehelt életet. 

Az alkoholizmus betegségként való felfogását 

a pszichiátria azzal indokolja, hogy az alkoholtól 

fizikai függés alakul ki, megvonása súlyos 

tüneteket okoz, s részben ezért, részben az 

alkohol tudatmódosító és szorongáscsökkentő 

hatása miatt, az alkoholról a beteg nem tud 

lemondani, annak ellenére, hogy ez károsítja 

szociális, foglalkozási és törvényes kötelezettségei 

teljesítését. Szokás még a genetikai hajlamot 

is emlegetni érvként. Az alkoholfüggés tehát 

úgy van beállítva, mint ami nem az egyén akaratán 

múlik, s az alkoholfüggő hiába látja alkoholizálása 

minden káros következményét, alkoholizálásának 

nem tud véget vetni. Azonban 

így betegség a lóversenyezés, a szerencsejáték, 

az internetfüggés, a pornófüggés, a kényszeres 

vásárlás, stb. De vajon akkor a sorozatgyilkosság 

miért nem betegség? Pontosan ugyanazok 

a kritériumok teljesülnek. 

Ha a társadalom felől nézzük az alkoholizmust, 

akkor a betegségként való kezelés 

egy képmutató kompromisszum. Amerika 

példája mutatja, hogy az alkoholizálás bűncselekménnyé 

minősítése nem old meg semmit. 

Maradva a hazai számoknál, egymillió 

embert mégsem lehetne börtönbe csukni. 

Megjegyzem, hogy ugyanakkor a kábítószerhasználatot 

szemrebbenés nélkül bűncselekménynek 

minősítették. Ugyan mennyivel 

veszélyesebb? Ez az önkényes különbségtétel 

is azt bizonyítja, hogy az alkoholizmust azért 

minősítik betegséggé, mert elterjedtsége 

miatt a hatalom tehetetlen vele szemben. 

Az alkoholizmus, mint játszma 

Claude Steiner szerint, aki az alkoholisták 

játszmáit leírta, azzal, hogy az alkoholizmust 

betegségnek nevezték el, többet ártottak, 

mint használtak. Steiner szerint alkoholistának 

lenni döntés kérdése, és a beteggé minősítés 

felment a döntés felelőssége alól. Leegyszerűsítve 

a kérdést, azt is mondhatnánk, 

hogy addig alkoholista valaki, amíg nem dönt 

úgy egy nap, hogy többet nem iszik. 

Steiner szerint az alkoholizmus egy 

játszma. A játszma olyan, mint egy előre 

megírt színpadi jelenet, amelyet akárhányszor 

el lehet játszani, vannak benne előre 

„megírt” szerepek, és minden játékosnak 

megvan a rejtett nyeresége, azaz motivációja 

arra, hogy játssza a szerepét. 

Túllépve kicsit a steineri elemzés naivitásán, 

ami általában is jellemzi a játszmaelemzést, 

mint módszert, azt mondhatjuk, hogy az 

alkoholista remekül kihasználja azt a paradoxont, 

amit azáltal teremt a társadalom, hogy 

betegségnek minősíti az alkoholizmust. 

Játszunk el a gondolattal, hogy az alkoholizmust 

ismét bűncselekménnyé minősítenék. 

Azonnal semmivé foszlana minden 

olyan védekezés, hogy „nem tehetek róla”, 

meg „akarom, de nem megy”. A törvényt 

nem érdekelné, miért nem tudott ellenállni 

az alkoholista, csak a tény érdekelné, hogy 

ivott. Az akaraterő magánüggyé válna. 

Az alkoholizmus betegséggé nyilvánítása 

azonban közüggyé teszi azt a kérdést, hogy 

miként követelhetünk meg valakitől valamit, 

miközben nem tehet róla. 

Az alkoholista játszmája arra megy ki, 

hogy nyugodtan ihasson tovább. Ennek 

érdekében, ha teheti, tagadja, hogy ő iszik, 

vagy ha ezt már nem megy, akkor azt állítja, 

hogy ura helyzetnek, bármikor abba tudja 

hagyni, ha akarja. Ha ez sem megy, akkor 

jön azzal, hogy ő beteg. 

Steiner szerint az alkoholisták módszere az, 

hogy elfogadják, hogy ők rosszak, de bebizonyítják, 

hogy a környezetük sem jobb náluk. 

Az alkoholista környezetében szerepeket oszt 

ki. Az Üldöző az, aki kíméletlenül ostorozza 

az alkoholistát ivásáért. Neki az a válasz, hogy 

„Én beteg ember vagyok, hogy bánhatsz velem 

így?”. A Balek egy lehetséges másik szerep. Ő az, 

aki mindig elhiszi, hogy „ez az utolsó eset”. Ha a 

Baleknak elege lesz abból, hogy mindig megbocsásson, 

és Üldözővé válik, akkor szembesítve 

lesz azzal, hogy nem méltányolja az alkoholista 

igyekezetét, nem érti meg, hogy ez egy betegség. 

Az alkoholista számára a legnagyszerűbb 

az, ha valaki elvállalja a Megmentő szerepet. A 

Megmentő az, aki „hisz” az alkoholistában, látja 

benne a „jó embert”, mindig megbocsát, „küzd 

érte”, mert „meg akarja menteni”. 

Steiner szerint az alkoholista azon keresztül 

manipulálja az embereket, hogy mindenki 

szereti magát „jó embernek” hinni. 

„Mégiscsak az apám/férjem/testvérem”, 

szokták mondani. Vagyis senki nem meri 

felvállalni az Üldöző szerepét. A Balek és a 

Megmentő szerep sokszor társfüggést vagy 

anyagi kiszolgáltatottság takar. 

Az alkoholista játszmából egyféleképen 

lehet kilépni, ha úgy tekintünk az alkoholizmusra, 

mint egy szándékos önpusztításra, 

amelyhez nem kívánunk Balekként vagy 

Megmentőként asszisztálni. 

Forrás: Szendi Gábor 


GYILKOS GYERTYÁK 

A civilizáció elmúlt évszázadaiban a gyertya 

mindig fontos szerepet játszott. Míg a múltban 

a szerepe az volt, hogy a napot meghosszabbítsa, 

ma szinte pontosan ellenkező 

célból használjuk a gyertyát. A relaxálás 

megkönnyítése, a meditáció és a romantika 

egyik fontos kiegészítője elsősorban, de 

szívesen használjuk ünnepeink szimbolikájaként 

is. Ma már egy meggyújtott gyertya 

leginkább azt jelzi pszichénknek, hogy véget 

ért a nap. 

Az ókori Kínában és A Római Birodalomban 

szinte egy időben kezdtek gyertyát 

készíteni méhviaszból. A kevésbé igényes 

nyugati civilizáció hamar felfedezte az 

olcsóbb faggyút, aminek csupán annyi baja 

volt, hogy égés közben elviselhetetlen bűzt 

árasztott, ami azonban nem igen zavarta 

középkorban élt elődeinket 

A méhviaszból készült gyertya minden 

paraméterében jobb minőségű volt. Lassabban 

égett, nem volt szaga, nagyobb fényt 

adott és együtt rövidült a kanóccal ami miatt 

nem igényelt folyamatos figyelmet. Mindezek 

ellenére az ára miatt kevés háztartásban 

használták csupán… 

A 18. század közepétől a bálnavadászat 

ipari méretűvé fejlődése kapcsán a bálnazsír 

is a gyertyagyártók kedvenc alapanyagává 

vált. A félig folyékony bálnazsírból készült 

világító eszközöknek, amiket gyertyának 

tekinthetünk, alig volt szaguk és a fényességük 

is hasonló volt a méhviaszéhoz. Egészen 

a 19. század közepéig a bálnazsír maradt a 

gyertyagyártás első számú alapanyaga. Csupán 

az 1850 körül Burmában felfedezett 

petróleum volt képes ezt a piacot jelentősen 

átrendezni. 

A nyersolajból kinyert paraffin 1870- 

ben csupán a gyertyák 12%-ának, míg 30 év 

elteltével már 90%-ának alapanyagát jelentette. 

Egészen a 20.század végéig a paraffin 

és kis mennyiségben szintetikus egyéb 

kőolaj származékok jelentették a gyertya 

alapanyagát. Csupán az 1990-es évek végén 

jelent meg a piacon a pálma- és a szójaolaj, 

amiknek hidrogénezett formáját nem csupán 

gyorséttermi kaják, hanem a gyertya 

alapanyagaként is használják. 

GYERTYAPIAC MANAPSÁG 

A ma piacon lévő gyertyák négy alapanyagból 

készülnek. paraffin, szójaolaj, pálmaolaj 

és méhviasz. 

PARAFFIN 

Ebből az olcsó alapanyagból készül ma 

szinte minden gyertya. Érdekes módon még 

azok is, amiket méhviasz gyertyaként árulnak 

a piacokon és a szupermarketekben. A 

paraffin ára mindössze ötvened része a méhviasznak. 

Érthető módon a gyertyagyártók 

hamar rájöttek, hogyan lehet elegyíteni 

a méhviasszal és elérni, hogy a méhviasz 

gyertya 90%-ban paraffinból álljon. A sejtes 

kinézetét szerszámokkal, öntősablonokkal 

érik el. 

A paraffin mérgező anyag. Egy petróleum 

melléktermék. A paraffin korom fekete. 

100%-os töménységű fehérítővel érik el, 

hogy színtelen legyen vagy fehér. (Az ipari 

mosodákban csupán 10%-os töménységű 

fehérítőt használnak.) Ezzel mérgező dioxin 

kerül a környezetbe tonnaszám. És ma is 

éppen így készül. 

A paraffin mérgező anyagként kerül a 

gyertyagyártó üzemekbe. Csak biztonsági 

adatlappal együtt szabad átvenni, amiben 

részletezve van az egészségkárosító hatása 

és az, hogyan kell kezelni. Csak védőöltözetben 

és gumikesztyűben szabad hozzáérni. A 

maradékot veszélyes hulladék megsemmisítőben 

kell ártalmatlanítani. 

Hogy gyertyává változtassák a paraffint, 

azt általában befestik (vegyi festékekkel), 

illatosítják (szintetikus, petrolkémiai illóolajokkal), 

egy öntőformába öntik, csomagolják 

és a gyanútlan vevőknek szállítják – már 

biztonsági adatlap nélkül. 

Az elégő paraffin egészségkárosító hatása 

hosszú ideje ismert. De éppen úgy, mint 

a kozmetikai iparban, a hatóságok a gyertyagyártók 

esetén sem teszik kötelezővé a 

veszélyes összetevők feltüntetését a terméken. 

Még akkor sem kap ilyet, ha ezt kéri a 

kereskedőtől. Sokszor a kereskedő is tőlem 

tudja meg, hogy a méhviasz gyertyaként 

árult termékének fő összetevője paraffin és 

mérgező. 

Két tudós (Ruhullah Massoudi és Amid 

Hamidi, a Dél-Karolina Állami Egyetemről) 

azt állítja: „Mindahányszor eléget egy paraffin 

gyertyát a lakásának levegőjébe több száz 

toxikus vegyik anyag kerül kisebb-nagyobb 

mennyiségben.” A kísérletbe bevont gyertyák 

égetésekor toluol, benzol és ketonok 

voltak mérhetők a helység levegőjében. 

Ráadásul a ma oly divatos mécsesek cink 

és ólom tartalmú tégelyekben kerülnek 

forgalomba, amik hevítésre nehézfémeket 

párologtatnak a levegőbe. Ezek pár országban 

már szabályozva vannak, de nálunk még 

nem. Ausztráliában mért adatok szerint napi 

2-3 mécses elégetése már a mérhető ólomszint 

növekedést okozott a helységben tartózkodók 

vérében. 

SZÓJA ÉS PÁLMAOLAJ 

Ezt a két gyertya alapanyagot egy kalap alatt 

tárgyalhatjuk. Miközben a gyártóik a természetes 

mivoltukkal operálnak, amikor a marketingjüket 

állítják össze, ez ne tévessze meg 

Önt. A petróleum is „természetes” anyag, 

mégsem célszerű egy légtérben égetni 

velünk. Ne a marketingnek higgyen, hanem 

gondolkozzon. 

Eredeti formájában a szója- és a pálmaolaj 

is alkalmatlan a gyertyakészítésre. 

Különféle vegyi eljárásoknak kell alávetni, 

melyek során millió tonnányi dioxin keletkezik. 

Talán megérti, hogy számomra nem 

minősül „természetesnek” egy anyag, amit 

nem a természetből begyűjtött formájában, 

hanem laboratóriumi eljárások sokaságával 

állítottak elő. 

A hidrogénezett szója- és pálmaolajat 

általában színezik és illatosítják. Sajnos nem 

találtam egyetlen kimutatást sem a használatukkor 

keletkező égéstermékekről, de 

ha csupán a színező és illatanyagok égését 

vesszük figyelembe, már nem lehetünk nyugodtak. 

MÉHVIASZ 

A negyedik és legritkább gyertya alapanyag 

a méhek által készített viasz. Ötvenszer 

drágább a paraffinnál és hússzor drágább a 

hidrogénezett növényi zsíroknál. A tiszta 

méhviasz tényleg „természetes”. A méhek 

ebben tárolják a mézet. Ezt nem szükséges 

kémiailag módosítani, hogy gyertyakészítésre 

alkalmas legyen. 

Van egy csomó előnyös tulajdonsága az 

összes eddig tárgyalt mesterséges gyertya 

alapanyaghoz képest. A legmagasabb az 

olvadáspontja. Nem csöpög, mint a paraffin 

gyertya, nem kell fémedényekben szállítani 

és használni, mint a növényi olaj gyertyákat. 

A belekeveredett méz és virágpor miatt természetes 

aromája van anélkül, hogy illatosítani 

kellene. 

A méhviaszoknak van egy kevésbé ismert 


és egyedülálló tulajdonsága. Égésekor negatív 

ionokat bocsát a levegőbe. Hatása azonos 

a kereskedelemben kapható elektromos 

ionizátorokéval. Elegendő egy méhviaszgyertyát 

elégetni a helységben és nyugtató 

hatású elektromos részecskékkel szórja teli 

a levegőt. Most már Ön is tudja, miért nem 

érezte a nyugtató hatást, amikor az olcsó, ám 

illatos paraffingyertyát égette a kád szélén. A 

kőolajszármazék égésekor nem keletkeznek 

nyugtató hatású negatív ionok. 

GAZDASÁGI KÉRDÉS 

Sajnos miközben tudjuk, hogy a méhviasz 

gyertya ötvenszer drágább lehetne a paraffingyertyánál 

és a magyar méhészek tonnaszám 

képesek termelni ezt a csodaszert, 

kihasználatlanul hagyjuk ezt a lehetőséget. 

Nekem nincs érdekeltségem a méhviasz bizniszben, 

és még egy árva méhecském sincs. 

Csupán olvasgattam pár dolgot a gyertyagyártásról 

és az alapanyagokról és ezt itt közreadtam. 

De biztosan mostantól száműzöm 

a lakásomból a kétes eredetű mérgező gyertyákat 

és amikor legközelebb megyek mézet 

vásárolni, beszerzem a gyertyákat is attól a 

termelőtől, akitől vásárolni szoktam. 

Tegyen Ön is így és mindenki jól jár. 

MELLÉKESEN AZ ILLATGYERTYÁK- 

RÓL 

Az aromaterápiák népszerűségét a gyertyaipar 

is meglovagolja. Viszont a gyertyákat 

aromaolajokkal kezelik. Az aromaolajok elegyített 

szintetikus aroma összetételek, amiket 

hígítanak egy hordozóval, mint például 

propilénnel, glycollal, növényi olajjal vagy 

ásványolajjal. Az ásványolaj természetesen 

egy másik petrolkémiai termék. Ezeket az 

illatokat egy laboratóriumban hozzák létre 

és nincs bennük semmi természetes. Mindazonáltal 

az aromaterápiában és a gyertyaiparban 

is előszeretettel alkalmazzák őket, 

mert olcsók. 

Néhány gyertyagyártó azt állítja, hogy 

valódi illóolajat használ a termékében, de 

ennek meg szerintem nincs semmi értelme. 

A valódi illóolajok igen könnyen égnek és 

amikor elégtek, semmi terápiás hatásuk nincsen 

már. Saját szaunámban sem engedem 

meg senkinek, hogy a szaunakőre öntse az 

illóolajat, mert pár perc alatt elég és éppen 

ellenkező hatást vált ki, mint amiért alkalmazni 

szerettük volna. 

Ha illóolajat használ terápiás célból, 

azt mindig egy kis meleg vízre csepegtetve 

tegye és ne közvetlenül a gyertyába vagy 

egyéb forró felületre öntve. Az elégett illóolaj 

éppen úgy rákkeltő anyagokat tartalmazhat, 

mint bármilyen égett olaj. Sajnos 

sokszor ezt érezni a közösségi szaunákba 

belépve is. 

ÉRTÉKMENTÉS! 

Magyar őstörténeti elektronikus könyvtár. Magyarország 

legnagyobb elektronikus KÖNYVTÁRA 

Szeretnék segíteni valakinek, aki önzetlenül ÉRTÉKET hozott létre.Nem beszélt róla, 

hanem tette a dolgát. Azonban e sok munka veszendőbe mehet! 

Tudom, hogy kevés a szabadidőtök, azt a keveset sem biztos, hogy az internet mellett 

szeretnétek eltölteni. De, ha tehetitek, csak néhány pillanatra is, kérlek Benneteket nyissátok 

meg ezt az elektronikus könyvtárat,csodálatos dolgokat fogtok felfedezni benne! 

Magyar Őstörténeti elektronikus könyvtár megszűnőben: http://www.konyv-e.hu/ 

Ingyenesen létrehoztam és elérhetővé tettem Magyarország legnagyobb elektronikus 

könyvtárát és könyvtárgyűjteményét méghozzá semmiféle anyagi támogatás nélkül. Világritkaságok 

vannak benne, és sokszor hasonmásban! Több ezer tétel és több százezer kutatható 

anyag, aminek elérhetősége hamarosan meg fog szűnni. Egyébként tudjátok, hogy mit 

jelent az, hogy magyar kultúra? NEM. Mert nem taníthatták meg veletek. 

Közületek is amikor megkérdezi az ember, hogy szerintetek mennyi középkori magyar 

vonatkozású írott dokumentum létezik, ami megmaradt. A válaszok: tíz, száz! S még a legtájékozottabb 

őstörténeti érdeklődő is max. ezerig jutott el? A hivatalos oldal persze meg 

hallgat. Szerintetek mennyi van,ami létezik? Minimális számot mondok, ami bizonyítható. 

TIZENÖT MILLIÓ! 

Tizenötmillió, tehát minden magyar embernek jutna egy értékes ritkaság! 

És ez mind létezik a mai napig! Képzeljétek el, hogy mennyi lehetett eredetileg, mert az 

köztudott, hogy a nagy része elpusztult! 

És azt gondoljátok, hogy a legtöbbjük latin? Ebben is tévedtek, mert sokkal több görög 

nyelvű dokumentum keletkezett, sőt nemegyszer az esztergomi érsek az egész keleti egyház 

feje is volt! Nálunk nem volt egyházszakadás. 

Mit nem tudtok még? Hogy a legtöbb írott emlék nem is latin, nem is görög, hanem 

magyar nyelven született. És sokuk ma is létezik. Elkeseredett harcot folytatok, hogy észrevegyétek... 

hiába. Mi létezik még a hatalmas pusztulások áradatában? Szinte minden, ami 

fontos. Minden, amiből újjá lehet születtetni egy országot! 

Az egyik törzsünket valaha úgy hívták, hogy MÉD, a medica, az orvoslás tudomány 

pedig szó szerint azt jelenti, olyan mint a médeké! Mi még az ellenségeinket is meggyógyítottuk. 

Tudjátok azt, hogy egy innen származó 8 éves Árpád-házi királylány honosította meg 

a fürdőkultúrát nyugaton! Méghozzá sikerrel, mivel a nyugati félteke nyelveiben mindenhol, 

eme 8 éves kislány becenevét használják a fürdőkád elnevezésére. Elisabeth. 

Elgondolkodtató az is, hogy én itt vidéken egyetlen egy angol eredetű szót sem használok a 

magyar nyelv beszélése közben; addig az angol nyelvű ‚társam’ több száz magyar eredetű szót használ, 

amik technikai találmányként kerültek bele az ő nyelvükbe a középkor és az újkor folyamán. 

Gyakorlatilag sosem tud úgy beszélni, hogy néhány mondatonként ne használna legalább 

egy magyar eredetű szót! De ezeket már mind nem írhatom meg. A sort végtelenségig 

lehetne folytatni. Olvassatok legalább ebben a fennmaradó néhány hónapban, és adjátok 

tovább az üzenetet, ha lélekben magyarok vagytok: 

Forrás: Natúr Hírek 


„ÖNKÉNTES EGYSZERŰSÉG” MOZGALOM 

Kicsiben gondolkodva 

Hogyan csökkentettük le az éves bevételünket 

42.000 dollárról 6.500-ra (Kevin & Donna 

Philippe-Johnson) Középosztálybeli amerikai 

lévén, mindig nehéz volt megértenem hogyan 

sikerül talpon maradnunk, megélnünk, amikor 

olyan sok tényező dolgozik ellenünk. Hogyan 

élhetünk napról napra, amikor emelkednek az 

élelmiszerárak, a benzin ára, az autó biztosítása, 

az adók és az egészségügyi ellátás díja, miközben 

a munkanélküliség bizonytalanságával is 

meg kell küzdenünk? A múltban, amikor számításba 

vettem ezeket, reménytelenség érzése 

szorongatta a gyomromat. Sokminden van, 

amiről beszélhetnénk, hogy hogyan lehet megoldani 

ezeket a dolgokat, de úgy tűnik semmi 

sem szünteti meg a küzdelem és stressz lefelé 

húzó spirálját, amit emberek milliói tapasztalnak 

nap mint nap. 

Sok dolgozó emberéhez hasonlóan az 

én életem is rendben ment a 80-as években. 

Jól fizető állásom volt (42.000 dollár 

évente) és bár nem élveztem a munkám, 

ipari tervezőként dolgozva, az hogy stabil 

fizetést kaptam hetente segített abban, hogy 

ne legyen panaszra okom. De aztán a 90-es 

években jött a hidegháború és ezután 10 év 

alatt kilenc elbocsátáson mentem keresztül. 

A szeptember 11-dikei esemény eljöveteléig 

nem sikerült stabillá tenni a megélhetésem 

a petrokémiai iparban akkor már több mint 

10 éve. 3-4 hónapot dolgoztam, aztán újból 

munkanélkülivé váltam. Ekkor jöttem rá, 

hogy valami nagyon nincs rendben. Az az 

életstílus, amiben felnőttem és hittem, már 

nem működött és nem volt még kész másik. 

Nyilvánvalóan senki sem tudott nekem 

ebben segíteni így úgy döntöttem, hogy 

kezembe veszem az ügyeket és újradefiniálom 

az élethez való alapvető hozzáállásom. Szerencsére 

kalandszerető feleségem van. Hozzám 

hasonlóan gondolkodott és ő is hajlandó volt 

drasztikus változtatásokat hozni az életünkben. 

Mint elkötelezett csapat, eldöntöttük, hogy 

kifundáljuk hogyan tudjuk túlélni a bizonytalan 

és nehéz gazdasági időszakokat. 

Mivel nem volt sok pénzünk, mert egyre 

nehezebb lett stabil munkahelyet találni, úgy 

döntöttünk, hogy átgondoljuk az alapvető 

igényeinket, ahhoz, hogy saját életet alakíthassunk 

ki, amely nem függ karriertől vagy 

teljes munkaidős állástól. Számunkra ez mindenekelőtt 

azt jelentette, hogy vidékre kell 

költöznünk. Ha szegények leszünk, gondoltuk, 

legyünk szegények vidéken. Így legalább 

tudunk saját terményeket termeszteni és le 

tudjuk csökkenteni a kiadásainkat. Később 

rájöttünk, hogy sokan mások is hasonlóan 

éreznek. Manapság már van egy kicsi, de 

növekvő mozgalom az országban, ami a 

„önkéntes, kreatív egyszerűség” (Voluntary 

Creative Simplicity) életstílus felé törekszik. 

Először is azoktól a tényezőktől akartunk 

megszabadulni, amelyek lehúztak bennünket. 

Mindentől megszabadultunk, amire 

nem volt szükségünk és igyekeztünk kifizetni 

minden adósságunkat. Aztán felmondtuk 

az összes hitelkártyát, csak készpénzt 

használtunk, így hatékony pénzügyi tervünk 

volt, amely megtanított bennünket, hogyan 

követhetünk nyomon minden fillért. Ezzel 

a módszerrel végülis meg tudtunk spórolni 

egy keveset. (lásd a „Pénzt vagy életet”, 

Joe Dominguez és Vicki Robin könyve). 

Ugyanakkor erősek és egészségesek akartunk 

maradni, hogy ehhez a minimalist élethez 

szükséges munkákat el tudjuk végezni, 

ezért változtattunk az evési szokásainkon. 

Abbahagytuk az átlagos amerikai gyorsételek 

és előrecsomagolt szupermarketből 

származó termékek fogyasztását, helyette 

biotermesztésű teljes kiőrlésű árukat, nyers 

gyümölcsöt, zöldségeket, fermentált tejtermékeket, 

dióféléket, magvakat és csírákat, 

valamint elhagytunk az összes rágcsálnivaló 

ételt és a gyógyszerek fogyasztását. Elmentünk 

rendszeresen sétálni, elkezdtünk 

jógázni, és kertészkedni. 

Mivel nem akartunk tovább egészségügyi 

biztosítási díjakat fizetni, elindítottunk egy 

speciális (1000 dolláros) megtakarítási számlát 

sürgős esetre, ha valami elsősegélyre lenne 

szükség. És természetesen megszabadultunk a 

mobiltelefon-, a kábeltévé- és internet előfizetésektől 

valamint jelentősen lecsökkentettük a 

légkondícionáló használatát is. Az egyszerű élet 

ösvényére való lépés egy olyan folyamat elindítása 

volt, amely az életünk minden területére 

kihatott. Végül találtunk egy kb. 2 holdnyi földet 

35 mérföldre a várostól. 

Új víziónk által vezérelve, egy nyáron búcsút 

mondtunk a városnak, és véglegesen kiköltöztünk 

új helyünkre, ahol sátrat vertünk, hogy ott 

éljünk. Nagyon boldogan éltünk abban a sátorban 

egész nyáron, közben kitisztítottuk a földterületet 

és felépítettünk egy rusztikus stílusú 

kb. 11 nm-es szobát galériával. Mindig annyit 

haladtunk, amennyi pénzünk volt és amennyi 

építési anyagot el tudtunk vinni a régi platós 

teherautónk hátuljában. 

Bár sosem építettünk még semmit sem, 

kemény munkával megtanultuk a saját hajlék 

építésének minden csínját. Ahogy a kis 

kinti épület formálódott, a következő egy 

föld alatti ciszterna építése volt, hogy összeszedje 

az esővizet, és végül, egy 3 szobás (kb. 

46 nm-es) házikó építése. Mivel 9000 dollárt 

kölcsönkértünk a telekvásárlásra, továbbra 

is mindenféle állást elvállaltam (tervezés, 

tisztviselői állás, futár, mosogató, pékmunkás, 

stb.) míg Donna biokertészeti munkákkal, 

gyömölcsfák ültetésével és komposztálással 

foglalta el magát. Ő nagyon élvezi, ha 

új dolgokat tanulhat őshonos fákról, gyógynövényekről, 

amiket ő is termeszthet. 

A következő pár évben megedződve a 

megélhetés és függetlenség megvalósításán 

erősebbek, egészségesebbek és képességeinkben 

magabiztosabbak lettünk, jobban bíztunk 

a saját szakértelmünkben. Ez a tapasztalat 

új energiával töltött fel bennünket. 

Megtanultuk, hogyan építsünk dolgokat, 

hogyan termeljük meg a saját élelmünket, 

felelősséggel kezeltük az egészségünket és 

mindenekfölött, megtanultunk újból nevetni 

és jól érezni magunkat. A saját magunk által 

termelt friss élelmiszer feletti öröm, látni azt, 

ahogy minden harmonikusan növekszik és 

fejlődik, saját kezeinkkel dolgozni és minőségi 

időt egymással tölteni mind lassan felváltotta 

azokat a költséges, hamis értékeket, 

amikkel azelőtt az időnket töltöttük. Lassanként 

visszafizettük a földünk költségeit, befejeztük 

a házat, és sikeresen lecsökkentettük az 

alapvető költségeinket. 

Azt vettük észre, hogy a költségeink 

csökkentek miközben az életünk minősége 

növekedett. Amíg otthon voltunk, nem kellett 

utaznunk egy állandó állás miatt, igazán 

nem volt sok pénzre szükség. Az önkéntes 

egyszerűség életünk minden területén egyszerre 

volt hatékony és hozott fejlődést az 

életünk minden területén. 

Hamarosan beigazolódott mennyire nem 

éri meg teljes állásban dolgozni. Miután kiszámoltuk 

az állásba járással kapcsolatos összegeket, 

rájöttem, hogy a tisztán hazavitt összeg csak 

3 dollár óránként. Ez már teljesen meggyőzött 

arról, hogy sokkal költséghatékonyabb otthon 


maradni, a saját élelmiszert termeszteni, saját 

tüzifát hasogatni és megsütni a saját kenyerem, 

mint nap mint nap a munkába utazni. Mégis 

szükségünk vol valamilyen bevételre. Bár 

lecsökkentettük a havi költségeinket kb. havi 

540 dollár alá (jóval az amerikai létminimum 

alá), még mindig megoldást kellett találnunk 

arra, hogy milyen bevételhez jussunk anélkül, 

hogy teljes állásban kellene dolgoznunk. 

Amint sikerült drasztikusan lecsökkenteni 

a szükséges pénzmennyiséget, tudtam, hogy 

könnyű lenne valamilyen ritka foglalkozást 

űzni, mint rusztikus bútorok építése, gitározás 

borravalóért, egyszerű bútorkészítés, félállásban 

vázlatkészítés, irodai munka, vízvezeték 

szerelés, stb. Bárhogyan is, azért volt valami, 

amit nagyon szerettem csinálni… és ez a teljes 

kiőrlésű lisztből készült kovászos, kézzel gyúrt 

kenyér sütése a kinti fatüzelésű kemencénkben. 

Mindig megosztottam a kenyerem a barátainkkal 

és a családdal, de az sosem jutott eszembe, 

hogy ezzel plusz pénzt keressek. 

Hamarosan rájöttünk, hogy nincs autentikus, 

kézzel készített kovászos kenyér a környezetünkben, 

és lassanként az emberek 

elkezdték kérdezgetni, hogy vehetnének-e 

tőlünk. Egy éven belül lett elég kenyérvásárlónk, 

hogy előteremtsük azt a kis pluszt, 

ami az egyszerű szükségleteink fedezésére 

kellett. És most még többre van szükség, 

mert barátaink és szomszédaink várólistára 

kerültek, hogy a kenyerünkből ehessenek. 

Tudják, hogy a kenyér nagyon különleges, 

mert biotermesztésű, friss, kézzel őrölt búzából 

készült és a veknik teljes egészében kézzel 

készültek, nagy szeretettel, gondoskodással 

a saját kinti kemencénkben. Meg szeretnénk 

másokkal is osztani, hogy nagy piaca van ennek 

a speciális típusú kenyérnek, még egy olyan 

kisvárosban is, mint a miénk, mert különböző 

okok miatt, az emberek többsége nem tud, 

vagy nem akar saját magának ilyet sütni. 

Valójában akkora kereslete van ennek 

az egyedi kenyérnek, hogy az emberek 

még 4,50 dollárt (kb. 850 Ft) is hajlandóak 

fizetni érte. Bárki, aki egy kis plusz pénzt 

szeretne keresni, mondjuk 50–100 dollárt 

(9500–18.900 Ft) vagy többet hetente, 

fontolja meg, hogy elsajátítja ezt az értékes 

szakmát, majd tanítsa meg és ossza meg 

ezt a helyi közösségével. Mi folyamatosan 

osztunk ki hasznos anyagokat a kovászos 

kenyér jótékony hatásáról, tájékoztató jellegű 

előadásokat ajánlunk a helyi közösségünknek 

és ingyenes kóstolókat rendezünk. 

Az elosztási rendszerünk úgy néz ki, mint 

egy igazi pékség. Vannak állandó vásárlóink, 

akik egyszerre 6 veknit is vesznek, nekik 

frissen szállítunk havonta egyszer. A kenyérkészítés 

nagy előnye, hogy olcsón, istenien, 

finom, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret 

készíthetünk magunknak, ami segít csökkenteni 

az élelmiszerköltségeinket. Ez csak 

egy egyszerű példa arra, hogy egy ily értékes 

szakma hogyan tud támogató lenni akkor, 

amikor az ember kicsiben gondolkodik és él. 

Míg az önkéntes egyszerűség kulcsa a 

„kicsiben gondolkodás”, sok ember mégis 

épp az ellenkezőjében hisz – „a nagyobb a 

jobb”. Például, az emberek gyakran modják 

nekünk, hogy be kellene fektetnünk egy 

sütödébe és még több kovászos kenyeret 

kellene gyártanunk. De ahhoz, hogy terjeszkedjünk, 

karriert építsünk a kenyérsütésből 

és eladásból, kölcsönt kellene felvennünk, 

hogy vásároljunk kereskedelmi méretű 

mixert, fagyasztót és hatalmas sütőket, hoszszabb 

munkaidőben kellene dolgoznunk és 

egy sor bürokratikus engedéllyel, szabályozásokkal, 

díjakkal és korlátozásokkal kellene 

szembenéznünk. Végeredményképp az egyszerű, 

autentikus, kézzel készített kenyeret, 

amelyet a vevőink szeretnek, fel kellett volna 

áldoznunk a mennyiség és a pénz oltárán. 

Mindenki veszít csak a bankszakemberek 

és a bürokraták nem. Visszaesnénk a régi, 

jólismert csapdába, kölcsönt kellene felvennünk, 

és fel kellene áldoznunk a szabadságunkat 

és minőségi életünket a munka miatt. 

Ez jó példája az eredménytelenségnek. 

Bukásra számíthatnak azok, akik meg 

szeretnének szabadulni a rendszer stresszétől 

és a pénzügyi rabszolgaságától úgy, hogy 

közben túl nagyban gondolkodnak. Tudnunk 

kell, hogy ezt az ipari társadalom és a 

kölcsönből élő intézmények programozták 

belénk, mind azzal a céllal, hogy kielégítsék 

a telhetetlen elképzeléseinket. Barátaim, 

nagyon nagy tudatosság kell, hogy ne 

essünk bele ezekbe a csapdákba. Ehhez nagy 

adag improvizációra és alternatív modellek 

megalkotására is nagy szükség van. 

Az „önkéntes egyszerűség” elnevezésű 

életstílus egy opció, mely valódi változást 

hoz. A következőket értem ez alatt: sokan 

már nem gondolkodunk élethosszig tartó 

karrierben. Bármi okból is, de a dolgok 

változnak ebben az országban. Külső cégek 

szerződtetése, olcsóbb munkaerő költségek 

más országokban az amerikai munkahelyek 

megszűnéséhez vezetnek. S bár a munka 

lehetősége továbbra is létezik, meg kell értenünk, 

hogy ez talán csak átmeneti időszakra 

vonatkozik. 

Miközben az ember továbbra is dolgozik 

a munkahelyén, karriert alakít, bölcs dolog 

felállítani egy túlélési tervet, ha szükséges, 

azokra a bizonyos periódusokra, amikor 

nincs állandó munkahelye. Ez jelentheti 

valamennyi tartalék felhalmozását, egy kis 

parcella megvételét, ahol kis házikó, sátor 

vagy indiánsátor felállítása is lehetséges, 

vagy a városból kiköltözést vidékre, ahol az 

ember megtermelheti a saját eledelét. 

Idős nagyapám mondta mindig: „Ebben 

az országban minden baj akkor kezdődött, 

amikor az emberek feladták azt az igényt, 

hogy élelmiszereiket saját maguk termeljék.” 

És igaza volt. A mai fiatalok már azt sem tudják 

milyen az igazi étel, nemhogy azt, hogy 

hogyan kell megtermeszteni és elkészíteni! 

Ennek változnia kell! (Ez a másik ok, amiért 

népszerűsítjük a kovászos kenyér sütését. 

Ideje elkezdeni a „lassú étel” mozgalmat). 

Kicsiben gondolkodni az egyik legintelligensebb 

és legcélravezetőbb dolog, 

amit tehetünk. Tudatosan lecsökkenteni az 

életvitelt az egyszerű alapokig a boldogsághoz 

vezető út titka. És ez olyan egyszerű. Mi 

a megoldás? Ez a mi tanácsunk elsősorban 

fiatalok számára: „Ne menj bele hitelbe, ne 

gondolkodj karrierben (csak egy ok miatt 

dolgozz egy cégnél, azért, hogy fizetést kapj, 

amiért majd vehetsz egy földterületet és 

megtermelheted az élelmiszered), élj egy 

kis házban, adj túl a szükségtelen dolgaidon, 

csökkentsd le a havi szükségleteid, vond ki 

magad a modern technikai materializmus 

rabszolgaságba taszítása alól, maradj egészséges 

tornagyakorlatok végzésével, kövess 

egyszerű, teljes kiőrlésű gabonából készült 

étrendet, tanulj meg pár gyakorlati szakmát, 

gyakorold a művészetet és szolgáld a helyi 

közösséget. Tanítsd meg a gyermekeid arra, 

hogy hogyan értékeljék az igaz örömöket. 

Az evilági gazdagság tűnékeny: étel, egészség, 

fák, virágok, gyógynövények, termékeny 

föld, tiszta víz, friss levegő, barátok és 

művészet. Tanuld meg értékelni ezeket mindenekelőtt.” 

Természetesen rájöttünk, hogy mindenkinek 

kreatívan, saját magának kell 

kidolgoznia a saját tervét a környezetének 

adottságaihoz alkalmazkodva, pláne, ha még 

gyermekeket nevelnek. (Nekünk 6 felnőtt 

gyermekünk van.) De „kicsiben gondolkodva” 

oly sok lehetőség adódik, és minél 

többet tudunk használni, annál nagyobb 

szabadságot élhetünk meg minden újabb 

évben. Ha valaki azt javasolta volna nekünk 

10 évvel ezelőtt, hogy van egy módja annak, 

hogy hogyan éljünk kettesben jóval kevesebből 

a magunk kis kunyhójában, megvegyük 

a saját szabadságunk, feladjuk az állandó 

munkahelyet, kevesebb órát dolgozzunk, 

boldoggá, egészségessé, hitelmentessé, 

önmagunkban bízva, félelem és életbiztosítás 

nélküli életet kialakítva fogunk élni, biztosan 

őrültnek tartottuk volna. 

Ez egy csodálatos, radikális változást hozó 

utazás volt számunkra, és mi már tapasztalatból 

tudjuk, hogy megfelelő elképzeléssel, 

türelemmel, önfegyelemmel és bátorsággal 

LEHETSÉGES egy ilyen valóság megteremtése. 

Az önkéntes, kreatív egyszerűség 

gyorsabban terjed, mint az infláció. Azoknak, 

akik megtehetik, ahelyett, hogy túl nagyban 

gondolkodnának és mindig a több pénzt hajszolnák, 

hogy boldogságra és biztonságra leljenek, 

a választ a görög filozófus, Diogenész, 

szavaival adhatjuk meg: „Igaz szabadság a 

minimum szükségletben lakozik.” 


VIRÁGZIK AZ ÖNKÉNTES EGYSZERŰSÉG 

MOZGALOM 

A mozgalom követői szerint fogyasztásunk 

korlátozása nemcsak praktikus, de kiegyensúlyozottabb, 

boldogabb életet is biztosít. 

Az önkéntes egyszerűség mozgalomként 

a hetvenes évek végén indult az Egyesült Államokban, 

amikor ugyan csúcsra járt a fogyasztás, 

de az országot társadalmi problémák feszítették, 

és a gazdasági válság is számos embert 

késztethetett életvitelének újragondolására. 

Az alapgondolat persze Buddhától és Jézustól 

kezdve Szent Ferencen vagy a keresztény kisegyházakon 

át végigkísérte az emberiség történetét 

egészen a modern gondolkodókig. 

Gandhi alapelveinek megfelelően tartózkodott 

a fölösleges költekezéstől, a jólétet és a 

sikerességet jelképező nyugati öltözetek helyett 

házi szövésű, egyszerű ruhákat hordott, amelyeket 

maga készített és mosott is. Az eszme egyik 

legnagyobb hatású szószólója ma Duane Elgin 

társadalom- és jövőkutató, akinek a nyolcvanas 

évektől jelennek meg írásai. Komoly népszerűségre 

tett szert a Vicki Robin - Joe Dominguez 

szerzőpáros is, akik 1992-ben jelentették meg 

Your Money or Your Life (Pénzt vagy életet) 

című világsikerű könyvüket. 

A mozgalom rendkívül színes. Sokban 

hasonlít a helyi élelmiszer-termelést 

támogató kezdeményezésekhez, bizonyos 

helyeken viszont veganizmussal, az állati 

összetevőkből álló élelmiszerek és termékek 

elutasításával párosul. A zöld civilek és -pártok 

programjában szintén megjelenik, de 

találunk közös pontokat az antikapitalista 

és alterglobalizációs mozgalmakkal is. Maga 

az egyszerűség megélése szintén széles skálán 

mozog, az egyszerű napi praktikáktól a 

fogyasztói társadalom radikális tagadásán át 

az egész tudatot betöltő vallásos felfogásig. 

Az önkéntes egyszerűséget vallók különféle 

nézőpontjai így akár ellent is mondhatnak 

egymásnak. Van, aki a fogyasztói társadalmon 

belül jobb és takarékosabb életmódra törekszik, 

más viszont az egész rendszert elutasítja. 

Néhány alapérték azonban közös. Lényeges 

az anyagi egyszerűség, a fölösleges, bonyolult, 

káros dolgok elutasítása. Az emberi lépték, 

amely áttekinthetőséget, biztonságérzetet 

ad. Az önállóság, amely segít elkerülni, hogy 

például bankoknak és más intézményeknek 

legyünk kiszolgáltatva. De fontos a környezettudatosság 

és a folyamatos lelki fejlődés is. 

Nem azonos az aszketizmussal 

Önkéntes egyszerűsítőnek lenni nem feltétlenül 

jelent önsanyargató szegénységet, koplalást 

és vallásos aszketizmust - a legtöbben a 

fogyasztói társadalom teljes elutasításában és a 

természetbe visszaköltöző kommunák romantikájában 

sem hisznek. Duane Elgin szerint 

egyszerűen arról van szó, hogy a „legtöbbet kell 

kihozni abból, ahol vagyunk”, vagyis támogatható 

akár a legmodernebb technológia is, ha az 

egyszerűsítő céljainkat segíti. 

Amerikában a hasonszőrűek körökbe 

szerveződnek, levelezőlistákon, fórumokon 

tárgyalják meg élményeiket és hétköznapi 

praktikáikat. Hozzájuthatnak hasznos információkhoz 

és tippekhez, a tömegközlekedéssel 

kapcsolatos tapasztalatoktól a munkahelyi 

tanácsokon át a lakásberendezésig, vagy tájékozódhatnak 

az önkéntes egyszerűsítő találkozók, 

klubdélutánok helyszíneiről is. 

A Simple Living Network (Egyszerű Élet 

Hálózat) nevű csoport fórumán ismerkedtünk 

meg a brit Julia Hurley-vel, aki negyvennégy 

éves, és a manchesteri egyetemen tanít 

angolt külföldi diákoknak. Julia önkéntes 

egyszerűsége többségében hétköznapi dolgokból 

áll. Ha teheti, gyalogol vagy tömegközlekedést 

használ, a könyveket - hetente 

akár négyet is - inkább a könyvtárban olvassa 

el. Családjával hetente csak egy órát tévéznek, 

szívesebben hallgatnak rádiót. Nem 

vásárol semmi fölöslegeset, ruhából is csak 

annyit, amennyi kell, akár használtat is. A 

munkába szendvicseket visz, és vizet a kulacsában. 

A húst egy közeli farmon vásárolja, 

alkoholból keveset fogyaszt, de egy hosszú 

nap után szívesen megiszik egy pohár száraz 

fehérbort. Karácsonyra náluk csak a gyerekek 

kapnak ajándékot, a felnőttek és barátaik 

inkább ünnepséget szerveznek. Állítása szerint 

körülbelül negyedével költenek kevesebbet, 

mint egy átlagos háztartás. 

Julia azért váltott, mert nem érezte jól magát 

a munkahelyén, és vissza akart menni az egyetemre 

tanulni. Ehhez pénz kellett, ami életvitelének, 

pénzhez való viszonyának átgondolására 

késztette. Önkéntes egyszerűsége alapvetően a 

saját életére irányul. Jobban érzi magát, és azt 

vallja, hogy a lényeg azt megbecsülni, ami van, 

ahelyett hogy még több dolgot akarna. Emellett 

a globális perspektívát sem téveszti szem 

elől: azt tervezi, hogy átáll méltányos kereskedelemből 

(fair trade) származó ruhákra, mert 

elszomorítja, hogy a hagyományos butikok 

kínálata Ázsiában készül, az ottani munkások 

kiszipolyozásával. 

Több millióan vannak 

Az eszmét számos szerveződés hivatásszerűen 

terjeszti. Duane Elgin az Awakening 

Earthöt, a Pénzt vagy életet szerzőpárosa 

pedig a New Road Map Foundationt 

működteti, ezenfelül számos egyesület 

tanítja, kutatja és okfejti az önkéntes egyszerűséget. 

Ma főleg az USA-ban népszerű, de 

máshol is vannak követői. 

Kocsis Tamás 2001-es tanulmányában 

milliósra teszi azok számát, akik a nyugati 

társadalmakban önkéntes egyszerűséget vállalnak, 

egy közvélemény-kutatás az amerikai 

társadalom negyedét sorolja az úgynevezett 

kultúrateremtő mozgalmak - mint az önkéntes 

egyszerűség és a hasonló szerveződések - követői 

közé. Magyarországra ez még „hivatalosan” 

nem érkezett el, de mindez a hazai zöldektől 

sem idegen. Jávor Benedek biológus, a Pázmány 

Péter Egyetem oktatója szerint bizonyos 

értelemben ide sorolható az egyre népszerűbb 

kerékpáros-mozgalom is, hiszen tagjai a motorizált 

közlekedés előnyeiről mondanak le. 

Jó üzlet? 

A kritikus hangok elüzletiesedésről és álvallásosságról 

beszélnek. Tény, hogy az önkéntes 

egyszerűség hatalmas üzlet is. A könyvkiadás, 

a szemináriumok, tanácsadások, 

tagdíjak, illetve az elveknek megfelelő tartós, 

praktikus termékek árusításából befolyó 

összegek nagysága már dollármilliárdokban 

mérhető. Ebben nemcsak maga a forgalom 

nagysága kritizálható, hanem az üzenet is, 

miszerint úgy tudunk kevesebbet költeni, 

ha vásárolunk. Megvesszük a könyvet, befizetjük 

a tagdíjat, és befizetünk a szemináriumra. 

A legnépszerűbb honlapokra látogatva 

a megvehető könyvek, ruhák, egyéb 

kellékek ajánlatai a legfeltűnőbbek. 

A mozgalmárok erre azt mondják, hogy 

az elméletnek az egyéni cselekedetek szintjén 

kell megvalósulnia, mindenkinek a saját 

körülményei, lehetőségei és képességei szerint. 

Ezért nem feltétlenül válik hiteltelenné 

az, aki megvesz néhány praktikus tanácsokat 

kínáló könyvet, ha ezáltal sikerül egyszerűbb 

életmódot kialakítania. 

Julia Hurley tapasztalata szerint legfeljebb 

néhányan vásárolnak könyveket ajándékba 

a családnak, ismerősöknek, az igazi 

mozgalmárok többsége azonban nem egy 

termék hatására változtat az életén. 

Hasonlóan értelmezhető az álvallásosság 

problémája is. Az önkéntes egyszerűségnek 

valóban létezik olyan vetülete, amely a fogyasztói, 

„út a lelki boldogsághoz” típusú könyvek 

spiritualizmusán és a különféle vallások, filozófiák 

szépen csomagolt, felszínes keverékén 

alapul. Az eredeti elképzelések is tartalmaznak 

bizonyos lelkiséget, de a vallásos hevület nem 

kötelező előfeltétele az önkéntes egyszerűségnek. 

Jávor Benedek szerint a spirituális hozzáállás 

főképp a miénknél jóval vallásosabb amerikai 

társadalom sajátja. Tudatos Vásárló

2012/314. szám - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?