2011/306. szám - Jó Ha Figyelünk

Szóljatok, ha szólni kell... 

most az alkotmányozottakért!!! 306. szám

Tartalom 

Lájkolom a a bankolást!.......................................... 4 

A víz – Megdöbbentő!!!.......................................... 5 

A zsidó életérzés alapja: 

Uralkodom, tehát vagyok....................................... 6 

Kifütyülték Farkas Flóriánt Gyöngyöspatán...... 7 

Az (aprócska) Történelemhamisításról............... 8 

Az államadósságról................................................12 

Játsszatok a…..........................................................13 

„Gyurcsányt az ájulás kerülgette”........................14 

A Nemzet, a Haza, a közjó és a 

Szent Korona összefüggései.................................19 

Dermesztő jóslat: darabokra hullhat 

az eurózóna..............................................................23 

Ne engedjétek magyarok!!!..................................24 

Az alkotmányról.....................................................26 

Ítélethirdetés előtt..................................................27 

Felfüggesztették a régiós főnököt .......................28 

Folytonosság...........................................................34 

Senki NE váltsa át EURO, vagy 

Forint alapúra a hitelét!.........................................36 

Heller Ágnes hazugságai teljeskörűen 

először magyarul....................................................38 

Globalobüntiben....................................................45 

Rágalomária............................................................46 

Nincs itt a világvége...............................................47 

Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?!.........50 

Humánerőforrás.....................................................54 

Bezzeg... Szokeresz More !?..................................55 

Baj a milliárdosokkal.............................................56 

Menekülés a dollárösszeomlás elől.....................59 

Honnan fú a szél?...................................................61 

Mi jár a svéd képviselőnek?..................................62 

Mit eszünk itt holnapután?...................................64 

Nem ösztönzött vásárlásra az adócsökkentés...65 

Saját internetet fejlesztene Irán...........................65 

Orbán Viktor, a magyar tigris..............................66 

Politikai túlélő.........................................................68 

Utálat vagy egészen más........................................70 

Szélhámosok világrengető lutrija........................71 

Egyre többet várunk a műszaki eszközöktől.....74 

Orális IMFormációk..............................................75 

„A bankok tudták, hogy a svájci frank 

menekülő valuta lesz”............................................76 

Világraszóló szélhámosság!..................................78 

az öntudatos magyar polgár lapja 

Főszerkesztő: 

Olvasószerkesztő: 

Tervezőszerkesztő: 

Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, 

nyomdai előkészítés: 

Az újság elkészítésében közreműködik: 

Nyomda: 

Felelős vezető: 

ISSN: 

Terjesztéssel kapcsolatos információk: 

A kiadó megtiltja e lap forgalmazását minden bizonytalan hátterű, 

vagy idegen érdekeket szolgáló árusítóhelyen! 

Információs ügyeletünk 

http://internetfigyelo.wordpress.com/ 

tájékoztatja Önt, megyéjében hol juthat legnagyobb 

kedvezménnyel e lap egyes számaihoz. 

Felelős kiadó: 

Hirdetésfelvétel: 

Telefon: 

E-mail: 

nif.info@gmail.com 

4 7 

12 14 

23 

38 47 

71 

2 JÓ HA FIGYELÜNK! JÓ HA FIGYELÜNK! 3

Krimiket megszégyenítő olvasmányossággal 

bír Drábik János legújabb munkája, 

melynek címe Sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól. 

Kimerítő részletességgel számol 

be a Wall Street-en lezajlott eseményekről, 

és Washington DC erre való reagálásáról, 

és még csak a könyv közepe felé tartok. Az 

új világrend kiépüléséből természetesen 

Európa sem maradhat ki. A sajnálatos csupán 

az, hogy ez az egész szánalmas bagázs, amely 

a gazdasági folyamatok közvetítő közegéül 

szolgáló jelrendszerre, azaz a pénzre, önhatalmúlag 

rátette a mocskos kezét, fordítva 

ül a lovon. Ahelyett, hogy visszaállítanák a 

nemzetállamok megbecsülését és hatalmát, 

önálló nemzeti valutájukkal együtt, a versbéli 

cimbalmoshoz hasonlatosan serényen 

munkálkodik, mégpedig egységes világvízfej 

létrehozásán. 

Muszáj lesz megmagyaráznom a címet. 

Ismét az urbánus frazeológia, a városi szóhasználat 

áldozataivá váltunk. Mintha csak 

és kizárólag városokban élnének az emberek. 

A reklámok kitekert, sokszor az anglicizmus 

vagy az amerikanizmus előtt szükségtelenül 

hajbókoló és meghunyászkodó megnyilvánulásai 

ezek, amikor a világ talán legcsodálatosabb 

nyelvét akarják hozzábutítani egy olyan 

retorikai produktumhoz, amely erre kétségkívül 

nem alkalmas. Mivel a dolog nem megy, 

és még mindig nem beszél a magyar tűrhető 

szinten és kellő számban angolul, az idegen 

kifejezést próbálják meg hozzáigazítani ékes, 

édes anyanyelünkhöz, ahogy esik úgy puffan 

alapon, íme ilyen lesz aztán a végeredmény. 

Minden rosszban van valami jó, hiszen ez 

is azt mutatja, mennyire túlélő nemzet a 

magyar, még a nyelvünk is, mely az utóbbi 

időben sok silányítást kellett hogy elszenvedjen, 

még az is bennünket véd, hiszen nem 

mi alkalmazkodunk az idegen hatásokhoz, 

hanem azok kénytelenek valahogy beleilleszkedni, 

belesimulni a mi nyelvünkbe, ha létjogosultságot 

szeretnének kivívni maguknak. A 

végeredmény aztán olyan amilyen, de most 

– talán minden eddiginél jobban – az idegen 

ülep feltétlen nyalásáról szól a világ itthon, de 

legalábbis az urbánus szubkultúra mélységes 

mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés 

céljából alámerítkező szociológus-hallgatók 

szerint. De legalábbis ez mostan a trendi, 

a városokban, főként a nagyvárosokban, 

megyeszékhelyeken, a fővárosban felnövekvő 

fiatalok körében. A székelyek által találóan 

csak „képmutatónak” nevezett televízió prezentálásában 

pedig mindenképp. 

No, mármost az internesönel trendi 

lengvidzsben, azaz ángliusul a „like” szó azt 

jelenti, hogy „kedvel” valamit vagy valakit. 

Lájkolom a a bankolást! 

– avagy Még egyszer a szóhasználat fontosságáról – 

Van még ezenkívül egy csomó más jelentése 

is, de jelen esetben most ezzel foglalkozunk. 

A bankolás meg gondolom szintén az angolból 

jön, banking, azt jelenti banki-ügyintézés, 

vagyis az, aki éppen a banki ügyeit intézi, éppen 

magára vette az „ing”-et, azaz a toldalékot, 

vagyis a folyamatosságot jelző kis végződést. 

Valamelyik weboldalon láttam a K&H 

Private Banking hirdetését. Érted? Nem a K 

és H Magán Pénzintézet hirdetését, hanem a 

K&H Private Banking-ét. Mecsoda különbség! 

Ettől mindjárt jobban érzed magad, 

nem igaz? Kicsit kihúzhatjuk magunkat, 

benne vónánk a nagy nemzetközi vér..., ó 

pardon, akarom mondani pénzkeringésben! 

De ez még semmi! Figyeld a hirdetés szövegét! 

A szóhasználat az, ami megint nagyon 

érdekes. Nagyon apró, nagyon kis dolog, 

mégis azonnal szemet szúr! 

„Ön értéket teremt, mi megőrizzük generációkon 

át!” 

Rögtön több gond is adódik. Először is 

minimum csökkent munkaképességűnek 

néznek. És akkor még nagyon finoman 

fogalmaztam. Te, meg persze veled együtt 

én is, lehet, hogy értéket teremtünk, de arra 

már nem vagyunk képesek, hogy meg is 

őrizzük azt. De semmi gond, itt vannak ők, 

majd ők megőrzik helyettünk, csak adjuk 

oda nekik! És ez a szemléletmód tényleg 

működik, hiszen ha vállalkozó vagy, kötelező 

számlát nyitnod valamelyik pénzintézetnél. 

Nagy üzlet! Idézzük csak ide Bogár 

prof. szavait, mit is ír „Kötelező őrület” című 

írásában e tárgykörben: 

„Ráadásul ez csak egy jelentéktelen kis 

szelete (ön)kifosztásunknak. Hogy csak egyet 

emeljünk ki a sok közül, ma Magyarországon 

közel négyezer-milliárd forint van állandóan 

látra szóló (bármikor azonnal hozzáférhető) 

betétekben. Már az is elgondolkodtató: kinek, 

hogyan és miért is jutott eszébe az a perverz, 

önpusztító ötlet, hogy a hazánk területén ideiglenesen 

állomásozó globális bankok (ma már 

csak ilyen van! Ki tudja, miért…) egyáltalán 

számlát vezethessenek. A banknak az a dolga, 

hogy hitelt nyújtson! Ja, hogy abban esetleg 

kockázat is van, és sokkal egyszerűbb abszolút 

kockázatmentesen, gátlástalan cinizmussal az 

egekbe emelt költségekért számlát vezetgetni… 

Ráadásul úgy, hogy közben ingyen használják 

a pénzünket? Hát persze, ez így van, de amint 

a régi vicc hőse mondja, ez az „ögyes” megoldás 

kb. százmilliárdot húz ki a zsebünkből. 

Egységes kincstári számlavezetési rendszer 

segítségével ez a százmilliárd itt maradna az 

országban. És legalább egy tucatnyi hasonló 

trükk létezik az egész nagy pénzhatalmi „hidraulikában”.” 

Bizonyára te is emlékszel még az egyik 

kampányban arra a plakátra, ahol az volt felvésve: 

Az MSZP a javadat akarja! Szemfüles 

alkalmi graffitisek meg odabiggyesztették az 

„összes” szót a mondat közibe. És tényleg! 

A szegfűmintás utódpárt központi projektként 

az összes vagyonodtól meg akart fosztani 

kollektív ellehetetlenítéssel, szerencsére 

nem maradt rá ideje. 

Félelmetes analógiának tűnik, ahogy a 

Bush–Obama váltáshoz hasonlóan valahogy 

itt is elmaradni látszik a gyökeres fordulat. 

Persze az is lehet, hogy ennyi és ilyen 

hosszadalmas szenvedések és hányattatás 

után mi vagyunk türelmetlenek. 

Visszatérve a fenti banki hirdetés szövegéhez. 

Az őrzés magasztos feladatát generációkon 

át vállalja a derék pénzintézet. Figyeled? 

Nem azt mondja, hogy nemzedékeken 

át! Tudja, érti mindenki a „generáció” szó 

jelentését, de ahogyan manapság már nem 

divat kedvelni valamit, vagy valakit, már nem 

is „csípik”, mára az is kiment a divatból, ma 

lájkolsz, meg bankolsz, vagy lájkolod, ahogy 

bankolok, vagy valami ilyesmi. És a politikai 

pártok azonnal rárepültek a témára, mind a 

szegfűmintás utódpárt, mind a déligyümölcskereskedőkkel 

bizonnyal jutalékos rendszerben 

együttműködő forradalmi párt előszeretettel 

használja a „lájkolás” kifejezést, főleg 

internetes kommunikációja során. 

Egy próbát talán megérne, tömegesen 

visszajelezni valami ilyesmit: „Előbb tanulj 

meg magyarul!” 

Nemzedék helyett most már generáció 

van. Már nem magyarul beszélünk. Érti mindenki 

a jelentését, tisztában van vele, hogy 

mit jelent, azzal is tisztában van mindenki, 

hogy van ehelyett magyar szó is, mégsem azt 

használják. A magyar szó pedig egy idő után, 

ha nincs használatban, kikopik, elfelejtődik. 

Vagy ez lenne az újmagyar beszéd? De 

vajon kié ez a nyelvezet? A városi népeké? Vagy 

mindannyiunkra ráerőltetik a bárhol szabadon 

fogható kereskedelmi televíziós csatornákon 

keresztül? Megmérgezik a vidék emberét is? 

Elhomályosítják vele a tisztánlátását? 

Miért kell mindig másokat majmolnunk? 

És ha már majmolunk, miért csak egy bizonyos 

határig mehet el ez a majmolás? Akkor 

már miért nem lehet mindent? Mondjuk a 

liberalizmus jegyében? Ja, hogy az éppen most 

bukott meg! Pedig Réthelyi miniszter úr is 

megmondta, nem a régi értékekhez kell visszatérnünk, 

mert ott a közösség érdekei az egyén 

érdekei fölé kerültek. Gondolom ez ma már 

semmiképpen sem kívánatos. Pedig ha a közösség 

nem tud túlélni, akkor az egyén is halálra 

van ítélve. Csak idő kérdése, ugyanis egymásra 

vagyunk utalva. Bizonyára sokan ismerik azt az 

indián mondást, amely arról szól, hogy ha már 

mindent kipusztítottunk, fogunk rájönni arra, 

hogy a pénzt nem lehet megenni. 

Visszatérve a majmolásra. Azzal semmi 

gond, ha amerikai zászló van a dzsekid (radikálisabb 

érzelmű olvasóink kedvéért, a szélkabátod) 

hátán, de ha magyar zászló, ne adj’ 

isten a történelmi (egyesek szerint a helyes 

megnevezés: Nagy) Magyarország, na, akkor 

kitör a skandallum. 

A szóhasználaton nagyon sok múlik még 

akkor is, ha csak ilyen apróságokról van szó. A 

szemléletmód tükröződik benne. És ma már 

nem feltétlenül száll el a szó, nem feltétlenül 

szükséges leírni, hiszen a rögzítésnek jóval 

modernebb és sokkal hatékonyabb formái is 

elterjedtek. Bármikor visszakereshető, visszanézhető 

az információ, a világhálóról eltüntetni 

jóval nehezebb, és ha le is szedik, addigra 

a nagy számok törvényéből adódóan általában 

A víz – Megdöbbentő!!! 

Azonnal elkergetni a betolakodott; vízkimérő; idegen cégeket! 

(Ahogy Pécsen is tették!) 

És azonnal számon kérni azokat a hazaáruló magyar politikusokat, 

akik eladták a vízvagyonunkat! 

Épp ma vettem meg a NatGeo. legújabb számát. A 88. oldalon 

található benne egy statisztika a világ városaiban 1 köbméter vízért 

fizetendő vízdíjról. 

Szerinted hol a legmagasabb ez a díj? MAGYARORSZÁGON!!! 

Döbbenetes. 

Mi a fene folyik itt? 

(Megsugom nektek... a birka-magyar-rabszolgak kizsakmanyolasa 

a sarga-csekkek segitsegevel, a gyarmaton...) 

Nem Magyarország alatt található az egyik legnagyobb édesvíz 

lelőhely? 

Döbbenetes.. 

3 dollár egy köbméter víz Magyarországon. 

Röhej, Afrikában fél dollár, nálunk 3 dollár egy köbméter víz. 

Az alábbi statisztika talán gondolkodásra késztethetne mindenkit! 

Víz! Néhány adat a NatGeo-ból: 

USA legmagasabb vízdíj: 

San Diego 

1,65 USD 

Ausztrália legmagasabb vízdíj: 

Sydney 

1,61 USD 

Japán: Kumamoto 

Ázsia: Szingapúr 

Afrika: Windhoek 

Európa: 

Budapest 

Más európai városok: 

Róma: 

Amszterdam: 

Írország: 

Spanyolország: 

Finnország: 

UK: 

valakinek már megvan, valaki már letöltötte. A 

nagy gyártók – már nem tudnak mit kitalálni 

kínjukban – GPS-t, azaz a globális helymeghatározó 

rendszert építik be a legújabb fényképezőgépeikbe, 

videokameráikba. Pillanatok 

alatt meg tudjuk mondani, hol készült a felvétel. 

Amit nem tudunk megmondani az, hogy 

ehhez az információhoz rajtunk kívül még ki 

jutott hozzá. Ha a szellem egyszer kiszabadult a 

palackból, hasonlatosan a fogkrémhez, azt oda 

rettenetesen nehéz visszagyömöszölni. Az esetek 

nagy százalékában általában nem is sikerül. 

És ez még akkor is így van, ha a kontinensen 

igen tekintélyesnek tartott, magukat filozófusnak 

aposztrofáló egyének állítanak a valósággal 

szembemenő dolgokat. 

Édes, ékes anyanyelvünk mindig segít 

nekünk, mindig eligazít. Forduljunk hozzá 

bizalommal, s tegyük ezt minél gyakrabban. 

A világot kerek egészében szemlélni és leírni 

képes magyar nyelvet mi képesek vagyunk 

megérteni, de a megértésen kívül az is szükségeltetik, 

hogy ennek a nyelvnek a szellemében 

gondolkodjunk, s aztán cselekedjünk. 

Ennyit dióhéjban a szóhasználat fontosságáról. 

Isten áldja Magyarországot! 

1 öntudatos pécsi polgár 

1,04 USD 

0,61 USD 

0,42 USD 

2,89 USD 

0,50 USD 

0,93 USD 

0,00 USD 

0,62 USD 

1,22 USD 

1,46 USD 

Ami közelít hozzánk: 

Belgium: 

2,37 USD 

és találtam mégis egyet, 

ami magasabb Dánia: 

3,43 USD 

Izraelben elfogyott az ivóvíz. Tankerokkal és csővezetéken szállítják 

a vizet Törökországból. Most a törökökkel megromlott a viszony. 

A zsidók új országot keresnek, ahol van elég ivóvíz. 

Ki a francia Szuez társaság tulajdonosa? A Rothschildok! 

Válaszoltam a kérdésre? 

A Fidesz igazi arca 

NEM-et mondott a Magyar föld és ivóvíz magyar kézben tartására, 

NEM-et mondott a mentelmi jog eltörlésére, 

NEM-et mondott a határon túli magyarok autonómiájának támogatására, 

NEM-et mondott a képviselő visszahívhatóságára, 

NEM-et mondott a mentelmi jog eltörlésére, 

NEM-et mondott az álláshalmozás megakadályozására! 


Zsidó származású társadalomtudósok – köztük a milliókkal kistafírungozott „filozófusok” 

– gyakran elemezgetnek fontos történelmi, gazdasági, társadalmi kérdéseket. 

Némelykor okos elemzéseket is olvashatunk tőlük. De amikor a számukra legfontosabb 

problémával – az „antiszemitizmus okaival” – szembesülnek, mintha teljesen 

megbolondulnának. 

Ha ugyanis feltesszük egy cionista értelmiséginek 

azt a számára nyilván létfontosságú 

kérdést, hogy vajon miért terjed az antiszemitizmus, 

az idiotizmus határát súroló 

ostoba válaszokkal fog előállni. „Az antiszemiták 

bűnbakot keresnek saját kudarcaik, 

tehetségtelenségük miatt”, vagy ha egy kissé 

kifinomultabb az illető, és nem nézi teljesen 

hülyének a kérdezőt, akkor azt mondja, 

hogy a „gazdasági-politikai válságok idején 

főként a zsidókban, illetve más kisebbségekben 

találják meg a bűnbakot”. 

Ezen a ponton természetesen felmerül a 

kérdés, hogy miért éppen a zsidók számítanak 

mindenütt, évezredek óta a „legfőbb 

bűnbaknak”, de erre már vagy dühös antiszemitázás 

és nácizás a válasz, vagy pedig 

az, hogy azért, mert ők a „legokosabbak és 

a legtehetségesebbek”, akikre a kevéssé sikeres 

gójok haragszanak. Sok esetben azonban 

az „antiszemitizmus terjedésével” kapcsolatos 

cionista „elemzések” végkövetkeztetése 

az, hogy az antiszemiták egész egyszerűen 

„bolondok”, „fanatikusok”, akiknek a „gyűlölködés 

elvette az eszét”, mivel minden 

esemény mögött „zsidó összeesküvést” 

látnak. De az sincsen kizárva persze, hogy 

az antiszemiták „ostoba, tanulatlan, tudatlan” 

emberek, akik képtelenek felfogni a 

„világ bonyolultságát”, ezért „leegyszerűsítő 

válaszokat találnak”, és semmi nem egyszerűbb 

– hangoztatják a cionisták -, mint egy 

népcsoportot, jelesül a „zsidókat tenni meg 

minden gond és baj legfőbb okozóiként”. 

Nos, mindezek az „antiszemitizmus 

okait” boncolgató elemzések és publicisztikák 

egy hajítófát sem érnek. A kutya 

ugyanis egészen máshol van eltemetve, 

amivel egyébként a cionista értelmiségiek 

egy része is tisztában van. (Nem mindegyikük 

– Konrád Györgyről például el tudom 

képzelni, hogy elhiszi az évtizedek óta szajkózott 

böszme propagandát.) Csakhogy 

az igazat nem szabad elmondaniuk, mert a 

cionista oligarchia – az „antiszemitizmus 

erősödésének megakadályozása céljából” – 

„rejtőzködik”, vagyis a média segítségével, 

valamint egyéb megtévesztő manőverek 

révén el akarja hitetni az alávetett népekkel, 

hogy nem létezik semmiféle „cionista oligarchia”. 

Ennek egyik közismert módja, hogy a 

zsidók előszeretettel tolnak előtérbe – akár a 

politikai hatalom csúcsaira – olyan nem zsi- 

A zsidó életérzés alapja: 

Uralkodom, tehát vagyok 

dókat, akiket teljes mértékben a markukban 

tartanak. A módszer nem új, régóta alkalmazzák. 

(Gondoljunk a morbid pesti viccre 

az 1919-es Tanácsköztársaság idejéből. 

„Miért Garbai Sándor a Forradalmi Kormá 

nyzótanács elnöke?” Válasz: „Azért, hogy 

legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéleteket.” 

Garbai Sándor ugyanis – ellentétben a 

Forradalmi Kormányzótanács többi tagjával 

– nem volt zsidó.) 

Az természetesen nehezen tagadható, 

hogy kulcsfontosságú hatalmi posztokon 

– a gazdasági és médiahatalom csúcsain 

szerte a nyugati világban – igen sok „zsidó 

származású ember áll”. A cionista propaganda 

azonban azt szeretné elhitetni velünk, 

hogy ezek a zsidó pénzemberek politikusok 

és médiaguruk „kiemelkedő tehetségüknek 

és szorgalmuknak” köszönhetően jutottak 

a csúcsokra, egymástól teljesen függetlenül 

ténykednek, és semmilyen módon nincsen 

közöttük együttműködés. Ami már csak 

azért is teljesen hihetetlen, mert a történelem 

során minden uralkodó osztály arisztokratái 

szorosan összetartottak, hiszen közös 

érdekük volt a hatalmuk megvédése minden 

külső és belső fenyegetéssel szemben. A cionista 

oligarchia tagjai kivételek lennének? 

Szó sincs róla! Sőt, nagyon hatékony stratégiákat 

dolgoznak ki hatalmuk megőrzése 

érdekében. Amikor pedig ezekről a stratégiákról 

valaki lerántja a leplet, rögvest „antiszemitának”, 

„gyűlölködőnek”, „holokauszttagadónak” 

bélyegzik, illetve „fa natikus 

őrültnek”, aki hisz a „zsidó összeesküvéselméletekben”. 

Nos, igen: ami a cionista oligarchia 

számára az uralma fenntartása érdekében 

tett lépések sorozata (katonai akció, 

médiapropaganda stb.) az a külső szemlélő 

számára a „zsidó világösszeesküvés” bizonyítéka 

– habár ezt a kifejezést manapság 

maguk az „antiszemiták” sem használják. 

Igen gyakran megesik azonban, hogy a 

cionisták kiesnek a szerepükből, és leleplezik 

saját magukat. Legutóbb, amikor a volt 

tel-avivi főrabbi, Israel Meir Lau hazánkban 

járt, a Dohány utcai zsinagóga előtt világosan 

kimondta: „egy nép vagyunk”! Zsidó 

szervezetek vezetőitől gyakran hallani a 

kijelentést: „Nem fogjuk megengedni, hogy 

egy újabb holokauszt történjen”, ami teljesen 

világosan mutat arra, hogy igenis létezik 

egyfajta zsidó-cionista stratégia a hatalom 

megőrzése érdekében. Aminek egyébként 

elképesztően sok jele van, amelyeket persze 

megpróbálnak valamiképpen rejtegetni 

– de hát lehetetlen nem észrevenni az izraeli 

lobbi óriási befolyását Amerikában vagy 

éppen Európában. Lehetetlen nem észrevenni, 

miként parancsolgatnak a „zsidó 

szervezetek” állítólag független kormányoknak, 

miként kell az ünnepeikről mindenki 

másnak is megemlékezni, miként rettegnek 

a folyamatokat átlátó, okosabb emberek 

őszintén kimondani a véleményüket a zsidóságnak 

a múltban és napjainkban játs zott 

szerepéről, továbbá lehetetlen nem észrevenni, 

hogy a zsidóság, illetve Izrael bármiféle 

bírálata miféle egzisztenciális következményeket 

(sőt, börtönt) von maga után. 

Mármost teljesen nevetséges, amikor 

a cionisták zsoldjában álló propagandisták 

– vagy csak agymosott emberek – azzal 

érvelnek, hogy „ostobaság minden jelenség 

mögött a zsidók kezét keresni”. De vajon 

„ostoba”, vagy „őrült” volt-e az a magyar 

ember, aki a 40 éves szovjet megszállás alatt 

úgy vélekedett, hogy az ország életét befolyásoló 

legfontosabb események mögött a 

szovjetek állnak? „Ostobák vagy őrültek” 

voltak-e azok az indiaiak, akik az angol gyarmatosítás 

idején „kényszeresen az angolokkal 

foglalkoztak”, tudván, hogy a hódítók 

érkezése alapjaiban forgatta fel mindennapi 

életüket? „Őrült vagy bolond” volt-e Zrínyi 

Miklós azért, mert hadtudományi könyveiben 

„kényszeresen a törökökkel foglalkozott” 

akkor, amikor hazánk legnagyobb 

részét a törökök tartották uralmuk alatt? 

Amikor a cionisták azt mondják, hogy 

„nem fogjuk megengedni, hogy újból gázkamrába 

vigyenek minket”, akkor nem 

teszik hozzá, hogy ezt miképpen képzelik: 

úgy, hogy szilárdan a kezükbe összpontosítják 

a hatalmat! A hatalom önmagában is 

édes, de a cionisták – részben a saját harsogó 

holokauszt-propagandájuk hatására – tényleg 

azt hiszik, hogy amennyiben nem ők 

uralkodnak a világban, akkor őket menthetetlenül 

legyilkolják. Ez az oka annak, 

hogy egyébként tisztességes zsidó emberek 

is miért tartják teljesen helyénvalónak az 

izraeli hadsereg „célzott gyilkosságait” és a 

palesztinokkal szembeni terrorját, a Moszad 

merényleteit, a félrevezető, hazug propagandakampányokat, 

a durva történelemhamisítást, 

a sajtószabadság korlátozását, a 

média fölötti szigorú ellenőrzést, vagy akár 

a demokrácia felszámolását is – mindezt az 

uralmuk megőrzése érdekében. Végtére is 

a cél szentesíti az eszközt, és mi lenne szentebb 

és elfogadhatóbb cél, mint az életben 

maradás. Amelynek a feltétele azon ban az, 

hogy ők uralkodhassanak! 

Márpedig tudomásul kell venni: mindig 

lesznek olyanok, akik a hatalom birtokosai 

ellen lázadozni fognak. Manapság az antiszemitizmus 

terjedésének oka tehát nem 

a „bűnbakkeresés”, a „tájékozatlanság”, a 

„fanatizmus”, a „másság gyűlölete”, hanem 

az, hogy a nyugati világban is egyre többen 

ismerik fel a rejtőzködő hatalom valódi természetét. 

Persze a hatalomhoz az emberek 

mindig is különféleképpen viszonyultak. 

Napjainkban – az erőteljes médiakampány, 

az egyoldalú oktatás és tájékoztatás a zsidókat 

mindig ártatlan áldozatnak, vagy nagy 

hősnek feltüntető filmek hatására – sokaknak 

valóban fogalmuk sincsen arról, kiknek 

az uralma alatt állnak. Vannak azután olyan 

tisztán látó emberek, akik hallgatnak, és 

legfeljebb otthon, a négy fal között merik 

kimondani a felismert igazságot, mert 

féltik a megélhetésüket és a karrierjüket. 

Azok a kevesek pedig, akik vállalják a nyilvános 

megszólalás kockázatát, fasisztának, 

nácinak, gyűlöletkeltőnek, szélsőségesnek 

bélyegeztetnek. Egyértelm ű és világos stratégia 

létezik arra vonatkozóan, miképpen 

kell bánni velük: először meg kell próbálni 

„elszigetelni”, „karanténba zárni” az antiszemitákat, 

ami ha nem sikerül, akkor lesújt a 

törvény ökle. Általában a „gyűlöletkeltésre”, 

a „holokauszt tagadására”, vagy éppen „terrorcselekmények 

előkészítésére” hivatkozva 

állítják bíróság elé a cionista Világbirodalom 

oligarchiája ellen fellépő ellenállókat. 

Kifütyülték Farkas Flóriánt 

Gyöngyöspatán 

Csak péntek estére 

ért Gyöngyöspatára Farkas 

Flórián fideszes országgyűlési 

képviselő, az Országos Roma 

Önkormányzat elnöke. Már előtte 

a településen járt Pintér Sándor 

belügyminiszter, aki ellátogatott 

a cigánytelepre is a községházán 

tartott sajtótájékoztató után. A belügyminisztertől 

távozásakor tapssal 

búcsúztak a helyiek, Farkas Flóriánt 

viszont kifütyülték és árulónak nevezték 

a romák. 

A liberális provokáció: „Az a baj, 

hogy nem JUTTOK el oda, hogy megüssenek 

egy cigányt, vagy valamit csináljanak.” 

Perge Ottó 

Forrás: Kurucinfo 


Az (aprócska) Történelemhamisításról 

Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás 

Ma az alábbi levelet kaptam, csatolva 

Csurka István friss írását. 

Tisztelt Szerkesztőség! 

Bár a Csurka írásnak vannak elfogadható 

gondolatai, de van történelemhamisító része is. 

Idézem: „1920-ban új alkotmány kellett, 

mert a győztes antant megszüntette az Osztrák-Magyar 

Monarchiát. Benne a Habsburgok 

magyar királyságát is. Így lett Horthy 

Miklós kormányzó.” 

Az említett írás: 

Csurka István: (aprócska) Történelemhamisítás rész elemzése 

... A miniszterelnök kifejtette, hogy az esztendő, a kormány, az 

Országgyűlés legnagyobb, legfontosabb feladatának az alkotmányozást 

tartja és az új alkotmány néhány, számára és nyilván egész kormánya 

számára legfontosabb tételét is megemlítette, mintegy közszemlére 

tette. Az ellenzék erre azt mondta, hogy mért nem mond 

már valami konkrétumot, és különben sincs most alkotmányozási 

kényszer. 

Csurka úr! 

Sajnos a százszorosan hazaáruló MSZP bandának most, részben 

még igaza is van! Mert nem “alkotmányozási”, hanem az alkotmányos 

jogfolytonosság helyreállításának kényszere látható, amely az 

1992 – tehát a megszállók távozása – óta regnáló politikai osztálynak 

lenne alapvető kötelessége. Ám azóta is, egyfolytában megfeledkeznek 

róla. Erről nem tudna Ön, aki egyébként kitűnő diagnoszta 

és aktív tagja volt ennek az osztálynak? Esetleg nem akarja tudni, 

vagy megrendelték Öntől ezt az írást? 

A talmudban ez a kifejezés nem szerepel, de onnan származik. 

Nagyon nyomós érvnek látszik. De csak addig, amíg az ember bele 

nem gondolt. Már a kifejezés is hamis, hisz Talmud ide vagy oda, de 

a magyar közjogi gondolkodás nem ismer alkotmányozást. Nálunk 

ugyanis soha, egyetlen alkotmányos magyar intézmény, vagy főhatalmi 

rendszer sem „alkotmányozott” soha. A Habsburgok (Olmützi 

–alkotmánya), Kun (Kohn) Béla és elvtársainak (tanácsköztársasági 

alkotmánya), Buharin, illetve Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1949-es 

alkotmánya), valamint a „rendszerváltók” 1989. évi XXXI. törvénye 

valóban alkotmánynak nevezi magát, bár ezek csak illegitim hatalomszabályzók. 

Ez a jó társaság tehát ál-alkotmányokat írt azért, 

hogy a nemzet valódi és szerves jogfejlődésén alapuló ezer éves 

alkotmányosságát megtörje! Ezzel a szándékkal készült mind! Vajon 

miért nincs köztük egyetlen valóban magyar érzelmű sem? S vajon 

Ön, nem tudja, hogy a magyar közjogi gondolkodásban az alkotmány 

az ősi szokásjogi elvekre épülő fontosabb törvények fejlődési 

íve? S azt, hogy mi tartozik bele, mindig csak az utókor dönti el? 

Én ennél sokkal többet hittem az Ön alkotmányos jogtudatáról, de 

sajnos tévedtem. 

Jó, most nincs, de mikor van alkotmányozási kényszer? Akkor-e, 

amikor egy ellenséges külhatalom győztesként rákényszerít egy 

nemzetet, hogy változtassa meg államformáját és belső rendjét? 

Akkor-e, amikor egy forradalom és szabadságharc, lerázva magáról 

az ellenséges hatalom igáját, új alkotmányt készít magának? Mindegyikre 

volt példa történelmünkben. 

Sajátos gondolkodást vélek ebben a pár mondatban is felfedezni, 

hisz sem az 1848. áprilisi törvények, sem a detronizációs törvény 

nem vindikált magának jogot arra, hogy alkotmánynak nevezze 

magát, de még az 1920. évi I. törvény sem! De akkor vajon mi lehet 

Nos, az igazsághoz tartozik, hogy a Horthy-korszakban 

nem volt alkotmányozás, 

ahogy polgári értelemben korábban sem. Az 

1920. február 16-án összeült Nemzetgyűlés 

1920. I. Tc.-ben mindössze annyit mondott 

ki, hogy a Tanácsköztársaság alatt hozott 

törvények semmisek, Magyarország újra 

királyság, s a király személyének kiválasztásáig 

– ideiglenes jelleggel – az ország élére 

kormányzót választ. Így lett 1920. március 

1-én Horthy: kormányzó. Ma 91 éve! 

Ezt Csurka Istvánnak is tudnia kellene, 

főleg, ha gondolatait le is írja. 

Tisztelettel : Dobai Miklós 

Olyannyira egyetértek Dobai Miklós 

soraival, hogy azonnal „feljavítottam” 

Csurka cikkét, néhány ténnyel, gondolattal. 

Kék színnel jelölve, közlöm saját soraimat, 

s csak annyit kérek a szerzőtől, hogy ne 

legyen rajta megsértődve, mert a folyamatos 

Moszad-ügynöközését, már úgy sem 

veszem magamra. 

Bene Gábor S. 

az oka annak, hogy Ön most ilyen alaposan és körültekintően csúsztat? 

Kinek az érdekében hirdeti az „alkotmányos” homályt, amit 

1949 óta folyamatosan erősítenek a közbeszédben, az egyetemi 

oktatásban? 

Az 1848-49-i szabadságharc megfosztotta a Habsburgokat a 

trónjuktól a debreceni református nagytemplomban tartott Országgyűlésen 

és jóváhagyta az előbb már meghozott törvényeket. 1920- 

ban új alkotmány kellett, mert a győztes antant megszüntette az 

Osztrák-Magyar Monarchiát. Benne a Habsburgok magyar királyságát 

is. (Ez persze nálunk fordítva van. Nem a Habsburgoknak volt 

magyar királysága, hanem a magyar Szent Koronának volt „fő”-ként 

szolgája a megválasztott Habsburg.) Így 

lett Horthy Miklós kormányzó. 

Nem vitatom, hogy az előbb már általam is felsorolt törvények 

valóban az alkotmány fejlődését és a joghelyreállítást szolgálták, de 

ezzel még nem váltak alkotmánnyá! Az alkotmány ugyanis nem a 

jogrend része, s nem csak paragrafus gyűjtemény, hanem szokásjogi 

életmód és kultúra. Frank Ignác neves közjogászunk szerint: ”Azok 

a legjobb és legerősebb törvények, amelyek már írásba foglalásuk 

előtt, mintegy élve gyökeret vertek” Márpedig az említett törvények 

ma éppen nem vernek gyökeret, nem válnak elválaszthatatlan 

részévé az ezer éves joguralmi államnak, hiszen éppen most akarja 

teljesen elfelejteni velünk a 2/3-os „alkotmányozó” többség! 

1945-ben a szovjet csapatok megszállták a legyőzött Magyarországot 

és háromévnyi demokráciának hazudott koalíciós kormányzás 

után, felszámolva minden nemzeti politikai erőt, egypárti diktatúrát 

vezettek be és rákényszerítették a magyarságra a zsdanovi 

szovjet alkotmányt. 

Ezt a mondatot érteni vélem, mert Andrej Zsdanov nemcsak 

erősen alkoholista, hanem kultúrdiktátor volt, tehát az Ön irodalmi 

szereplésére kihatással lehetett. Igaz, hogy nem az ő, hanem Nyikolaj 

Ivanovics Buharin nevéhez fűződik azon 1936-os szovjet alkotmány, 

amit Rákosiék – egyébként Sztálin parancsára – fordítottak 

magyarra, s vezettek be 1949-ben. Jelen hatalmi berendezkedésünk 

azonban éppen az említett 1945 utáni korszakra építkezik, a legitimmé 

sohasem vált köztársaságra. 

Ezt az ellentmondást vajon hogyan fogja majd feloldani a válaszában 

uram? 

Ez valóban alkotmányozási kényszer volt és ilyen most valóban 

nincs. Ellenben van akarat. A kétharmados többséggel rendelkező 

Fidesz–KDNP-nek megvan a felhatalmazása, a szükséges többsége, 

és akar is alkotmányozni, mert szükségét látja. Ez nem külső kényszer, 

hanem belső belátás, ha kell, késztetés, amellyel a társadalom 

óriási többsége egyetért. 

Ha ez belső belátás, akkor nincs gond, hiszen minden magyar 

embernek szent kötelessége az ősi eredetű alkotmányossággal és a 

történelmi magyar államok sorával való jogfolytonosság helyreállítása. 

Az ugyan is teljességgel tűrhetetlen, hogy a Rákosi-kádár rendszerrel 

vagyunk még ma is jogfolytonosak! Én jelenleg nem ennek 

felszámolását érzékelem, hanem az 1989-ben is illegitim jogrend 

tovább görgetésének kimondott szándékát. Elismerem, mindezt a 

globalizáció modernitásának fényében akarják, ami persze a mi közjogunk 

szerint nem lehet alkotmányozás, de ez koránt sem zavarja 

sem Önt, sem az „alkotmányozni” szándékozó politikai osztály tagjait, 

hisz a jogfolytonosságot nem szeretnék megbolygatni. 

Ehhez képest az a tompaság, amellyel az ellenzék hangoztatja, 

hogy nincs alkotmányozási kényszer, jogilag a makacs tagadás 

körébe, erkölcsileg a gonoszság körébe tartozik. De ez a merevség 

mélyebbre is levilágít, és a mélységben vészjósló sötétség, fenyegetés, 

pusztulás, üresség terjeng. Valami megint borzalmasan elmúlt és 

valami helyett megint nincs új, jobb. 

Ismét meglepő tájékozatlanságot árul el cikkíróként. A makacs 

tagadást, gyávaságot ugyanis éppen a jelen hatalom mutat fel a történeti 

alkotmányosság felé! Az erkölcsi gonoszság pedig az, amit 

éppen Szájer József leplezett le a napokban az Országgyűlés alsóházában, 

talán akaratlanul is. Idézem: „Magyarországnak soha nem 

volt kartális alkotmánya, s csak az elmúlt 20 évben vált élő alkotmánnyá 

a kartális…” Nos, ha soha nem volt kartális, akkor legalább 

ezer év áll szemben az elmúlt 20 évvel. Vajon melyik lesz erősebb? 

Szerintem erkölcsileg éppen az a gonoszság, amely megtagadja ősei 

gondolatait, amely napi politikai érdekké silányítja a magyar történelem 

közjogi szabadságharcait, s félre dobja Rákóczit, Kossuthot, 

1956-ot! Félredobja joghelyreállító küzdelmünk minden eddigi 

eredményét, de gyermekeink jövőjét is! 

Ha csak a felszínét tekintjük a jelenségnek, mindössze három 

kicsi pártot látunk, amelyekért nem kár. Nevetségesek, kreatúrák. 

Az MSZP vezetőire úgyszólván minden nap ráolvasnak egy-egy 

sokmilliárdos bűntényt. Mindenki tudja, hogy idegen érdekek szolgai 

kiszolgálói voltak, a társadalom egy része megveti őket. Most 

nincs jelentőségük, nem szólnak bele érdemben a dolgokba, nem 

kár értük. Ez még nem nemzeti tragédia. A következő választásokig 

valahogy csak eltámolyognak, aztán majd összerázódnak valahogy, 

az egyik kipottyan, a másik meg csak magához szuszakol valamilyen 

csőcseléket és fennmarad. Ez még nem sorskérdés. 

Az viszont sorskérdés, hogy nem lehet több alkotmányunk! 

Vagy a történeti – mint az angoloknak -, vagy a kartális – mint a 

globalistává züllesztett Európának -, esetleg egy alaptörvény, mint a 

németeknek. De az, hogy állítsuk vissza saját jogrendünket, az szóba 

sem jött eddig, sem Önnél, sem az „alkotmányozóknál”! Nekem 

ez érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Remélem, kapok rá Öntől 

tisztességes és elfogadható magyarázatot, s nem fog némaságba burkolódzni! 

De ha egy kicsivel tovább faggatjuk a lehetőségeket és a következményeket, 

akkor már nem ennyire egyszerű és könnyed a dolog. 

Mert ha ez a mai mihaszna társaság éppen azt akadályozza meg, 

hogy a helyébe egy akármekkora méretű, de értelmes és felelősséggel, 

méghozzá nemzeti felelősséggel rendelkező értelmes csapat 

kerüljön, akkor baj van. 

Szerintem viszont az a baj, hogy sokan, pl. Ön sem ismeri Hanah 

Árendt írását: „A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől 

fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen 

következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában 

és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek 

sokaságát.“ Tavaly ugyanis volt lehetősége a Fidesznek arra, hogy 

megszabaduljon az MSZP rablóbandájától, s az országot is megszabadítsa 

tőlük. (lásd: az interneten a nephatalom.hu), azonban ma 

már világosan látható, hogy a Fidesz által nem támogatott, s így az 

elmaradt népszavazás eredményeként 174 Fidesz-KDNP képviselő 

és két szocialista ücsörögne a magyar alsóházban. Ezt persze nem az 

MSZP, nem az LMP, nem a JOBBIK akadályozta meg, hanem maga 

a Fidesz vezetése! 

Ha ez a mihaszna csapat azt teszi lehetetlenné, – hogy az Ország 

házában minden kérdésről, s legfőképpen az alkotmány kérdéséről 

értelmes tárgyalás alakuljon ki, 

– hogy a megválasztott képviselők érvre érvet tegyenek, s ne 

mindent a tök ászukkal csapjanak agyon, 

– hogy maga a vita gazdagítsa a nemzetet, akkor nem az a baj, 

hogy a T. Ház beteg, hanem az, hogy az egész nemzet süllyed 

mocsárba. 

És mintha vége lenne a demokráciának. 

Kedves Csurka István! 

Az alkotmányos demokrácia még el sem kezdődött, hiszen ma is 

ugyan annak a „népidemokráciának” a jogfolytonosságában nyűglődünk, 

amelyet állítólag már Önök – az MDF korszakban – megszüntettek. 

(?) Értelmes tárgyalást szerintem csak a Fidesz folytathat ma, a 

2/3 birtokában. Senki abba nem szólhat bele, s bár a többségnek sincs 

mindig igaza, de nincsenek a mai idegen jogrendben benne a hagyományos 

magyar hatalommegosztás ellensúlyai, joguralmi fékei. 

Ha nem is jogosult ma a Fidesz-KDNP „alkotmányozni”, de alkotmányos 

jogfolytonosságot helyreállító, vagy egy nemzetvédelmi 

feles törvényt, akár még egy új banktörvényt is tető alá hozhatnak. 

Szerintem azonban a Jobbik biztosan támogatná a joghelyreállítást, 

s így akár a 4/5-öd is meg lenne, s ebben az esetben a sarkalatos vagy 

alaptörvényt bizton lehetne arra a sziklára építeni, amely megtartotta 

a magyarságot legalább ezer éve itt, a Kárpát-medencében. Ha 

persze a globalistákat kiszolgáló „alkotmányozást” erőlteti a Fidesz, 

akkor szerintem sem számíthat a Jobbikra. Mindez persze nem 

jelent semmit, hiszen nálunk Werbőczy óta le is van írva, hogy csak 

az válik bevett joggá, amit a nemzet elismer. Én pedig arra kérem 

Önt, hogy olvassa el Arisztotelész államelméletét, mert „Gondolkodásunk 

csak akkor lehet helyes, ha helyes fogalmakkal dolgozik, 

melyekhez definíciók útján jutunk” Viszont arra kérem, hogy a definíciókat 

ne globalisták és a bolsevikok könyveiből értelmezze! 


Mert ahhoz a demokráciához, amely Európában a XIX. század 

óta egyik országból a másikba áthullámozva, késésekkel és több változatban 

fennáll, s amelynek csúcsszerve mégiscsak a választott parlament, 

annak rendeltetésszerű működéséhez legalább két értelmes 

és lehetőség szerint tisztességes fél kell. 

A többszörösen lelepleződött politikai váltógazdálkodást helyezi 

Ön piedesztálra? Azt a rendszert, amely a globális diktatúrát leginkább 

képes kiszolgálni? Ahol a véleménydiktatúra dühöngése 

letipor minden más megnyilatkozást? Amely egyértelműen nemzetellenes 

és csak a megosztást, a nemzetállam leépítését szolgálja? 

Kérem, válaszoljon a kérdésekre! 

De ha az egyik láthatóan kreatúra és többé-kevésbé bűnöző, 

akkor hiába törekszik a másik – természetesen emberileg sok hibával 

és gyarlósággal bíró fél, adott esetben a kormány – értelmes politikára, 

értelmes kételkedés nélkül előbb-utóbb megzavarodik. Mert 

az élet is ilyen. Amit az ember létrehozott, nemcsak politikában, 

hanem tudományban, filozófiában, irodalomban és művészetben, 

de mesterségben, gazdálkodásban, nevelésben, sőt együttélésben és 

szerelemben és még a hit kérdéseiben is, az mind az értelmes kételkedés 

szükségletén alapszik. Ahol emberi élet van, s amíg emberi 

élet van, ott értelmes kételkedésnek is lennie kell. 

Én máris kételkedek abban, hogy valaha olvasta volna a politeia, 

tehát a joguralmi állam ismérveit, vagy Zétényi Zsolt, Tóth Zoltán 

József gondolatait a Szent Korona alkotmányos szerepéről, netán az 

Eckhart vitában tájékozódott volna. Én ugyanis a „szocialista” rablólovagoktól 

semmi jót nem vártam soha, a nemzeti Fidesztől azonban 

legalább a bolsevik diktatúrával való jogfolytonosság megszüntetését, 

s a történelmi alkotmányosság szerves továbbfejlesztését várom. 

Önnek pedig éppen arra kellene felhívnia a figyelmüket, hogy ez 

utóbbi: a Fidesz-KDNP képviselőinek is szent kötelességük! 

Most csak ízlésünket bántja a kormány állandó pocskondiázása, 

az ellenzék értelmetlen vádaskodása, hazudozása és zsigeri gyűlölködése. 

Ez a mondat a bolsevik összemosás teljesen profi változata, gratulálok! 

Az állítások csak az MSZP-LMP duóra igazak, de érzem, hogy 

savanyú a szőlő. Minden eszközzel megpróbálja a Miépnél sokkal 

sikeresebb Jobbikot, a radikális fiatalokat és az Ön által elüldözötteket 

lejáratni. Mert gyűlöli őket! 

Látjuk, hogy ezek nem ellenérvek, de annyira közel van még, 

amikor hatalomban ülve, minden ellenérvet lesöpörve, idegeneket 

kiszolgálva uralkodtak, hogy nem sajnáljuk bukásukat és szemtelenségüket, 

gazságukat régi bűneik számlájára írjuk. Legyintünk. Majd 

jön az ügyészség és aztán a börtönőr beadja nekik a csajkát, intézzük 

el magunkban a kérdést. De nem így van. Az egész nemzet belebetegedhet 

abba, ha nincs értelmes kételkedés, ha nincs józan kritika. 

Remélem a szavai nem csak lózungok, s kitörő örömmel fogja 

majd értékeli kritikus soraimat, mert ebben elismerem utóbbi mondatának 

mély igazságát. Kritika és ellensúlyok nélkül nincs egészséges 

államélet, nincs tisztességes hatalomgyakorlás, de még erkölcsös 

közbeszéd sem alakulhat ki. Ezért iparkodom a józan kritika határát 

megtartani, s újra meg kérem arra: nézze át az Arisztotelész-féle 

demokrácia fogalmat, s tájékozódjon Zétényi munkáiból. 

Bizony, a demokrácia temetése zajlott le hétfőn, amihez az egyik 

temetésrendező, az ellenzék legnagyobb üzleti vállalkozásának, az 

MSZP-nek a kirakati bábujára feladták gárda-jelvényeit, hogy jelmezben 

mondja el, a Jobbik nevében mondja el követeléseit, amelyekről 

tudta, hogy a jelen világhelyzetben lehetetlenek. 

Ezt mintha már hallottuk volna már akkor is, amikor a privatizáció 

jelszavával szétlopták, vagy hagyták szétlopni az ország közvagyonát, 

megszüntették az élelmiszer feldolgozóipar magyar tulajdonát, 

valamint felszámolták az 1956-os és Német Lászlói hagyományok 

harmadikutas rendszerének lehetőségét, illetve visszakoztak az 

ígért joghelyreállító nemzetgyűlés kötelezettségétől. 

Értelmes vita, ellenérvek helyett Vona jelmezében állított kettős 

csapdát természetesen az MSZP és a szétesett SZDSZ nevében 

Orbán Viktornak, Magyarországnak. Ha a házelnök észreveszi rajta 

a betiltott maskarát, botrány tör ki, elszalad az idő, a miniszterelnök 

nem tudja a tévéműsor keretei között elmondani beszédét és 

bebizonyíttatik, hogy már kormányozni és a rendet fenntartani sem 

képes. Magyarországon, az Európai Unió elnökségét adó országban 

anarchia felé hajlanak a dolgok. Csinos kis csomag volt, igencsak 

Gyurcsány elméjéből pattant ki. 

Vajon honnan vannak ezek a „pontos” információk? Talán megsúgta 

önnek Gyurcsány, vagy mint dramaturg álmodta meg? A 

konkrét bizonyítékok nélküli vádaskodást már régen megszoktuk, 

csakhogy a másik oldaltól, s nem a MIÉP vezetőjétől. Vagy talán 

annyira savanyú a szőlő, hogy el kellene feledtetni az emberekkel, 

hogy volt egyszer egy MIÉP, amelynek tán magam is szebb jövőt 

jósoltam, mint amit Ön erőltetett a pártjára? 

Ha pedig az európai elnökség miniszterelnöke nem ad egyértelmű 

választ az adósságátütemezés kérdésére, ha nem utasítja el, akkor 

megered a Cohn-Bendit vezette sereg és a rajtakapott lukácsista filozófusok 

sunyi csoportja is csatlakozik hozzá, s Magyarországot nem 

kalodába, hanem kínzópadra teszik. Amíg nem vall. És nem egyezik 

bele az IMF-csapatok bevonulásába. 

Tisztázzuk, hogy az EU egy háttérhatalmi erőközpont, ahol a 

Frankfurti Központi Bank az irányító, s az országok jegybankjainak 

vezetője a valódi helytartó, mert ő oldja meg a pénz kiáramoltatásának 

lehetőségét, dönt a monetáris diktatúra helyiérdekű kérdéseiben, 

s a díszgojok gyülekezete csak a politikai színház része. A 

mozgástér ugyan ennyi, de ha valaki már az EU soros elnöke, akkor 

egy kicsit nagyobb lesz a tér. A kérdés az, hogy mennyire tudja ezt 

kihasználni, mennyire tud élni a lehetőségeivel. Ehhez azonban egy 

folyamatos hivatkozást kell neki felmutatnia. A „demokrácia” szabályai 

szerinti párt ellenfelek követeléseit és a saját pártszavazói nyomását. 

Ezért van szükség jó irányra, a közjót szolgáló értelmiségre, 

a nemzet érdekében szükséges, reális radikalizmusra. Ennek lehetne 

Ön is a szolgálatában, ha megfelelő alázattal tenné a dolgát, az írástudók 

felelősségével rázná fel a nemzet alkotmányos jogtudatát, s nem 

csak arra figyelne ami elválaszt, hanem ami összeköt minket! 

Jelen soraimmal nem Vona Gábort védem, hanem a kívánatos 

radikalizmust! 

Az adósság-átütemezés 1990-ben lett volna esedékes, érdemeket is 

gyűjtött hozzá a magyar társadalom a rendszerváltások sorának elkezdésével, 

de Vona mai megbízóinak (ez megint vádaskodás, hol a bizonyíték?) 

elődei, köztük elsősorban Surányi György, megakadályozta, s 

azóta húszéves politika (ebben az Ön politikai szerepe, s Orbán Viktoré 

is benne van!) épült arra, hogy nem kérünk átütemezést. Hanem közben 

minden vagyonunkat elveszítjük és átadjuk a hitelezőknek. Most, amikor 

nincs semmink és az egész világ kiszámíthatatlan válságoknak, háborúknak 

néz elébe, s a hitelezők esetleg maguktól is engedményekre kényszerülnek, 

most fűrészeljük el magunk alatt a fát? Ez most aljas kérdés volt, 

beugrató, Orbán természetesen nem ugrott be, Kövér pedig nem látta 

meg a maskarát, (A MISZOT egykori alelnöke) elnézett felette. 

Valóban, az egy milliárd dollár adósság rendezését már 1990-ben el 

kellett volna Önöknek kezdeni. Világossá tenni, hogy addigra már viszszafizettünk 

11 milliárdot, s a fennmaradó 22 milliárdot (sic) már csupán 

az elvtársaktól lehet követelni, hiszen mi nem vagyunk jogfolytonosak a 

Rákosi-kádár rendszerrel, viszont a Magyar Királysággal igen. Aki pedig 

felelőtlenül hitelt adott bolsevik gyilkosoknak, s ezzel meghosszabbította 

a magyar nép szenvedéseit, azokat a bankokat bepereljük kártérítésért! 

De hol volt akkor Csurka István, hogy ezeket kimondja? Vagy az MDF 

akkori vezetőségében nem lehetett ezt kimondani? Akkor ki csapta be a 

tagságot, s ki kreálta azt a pártot, illetve pártvezetést? 

A társadalom azonban nem látja az egész mögött a szervezett, 

nemzetellenes aljasságot. Ami végül is az Országgyűlésben történik. 

A demokrácia nevében. 

Előbb-utóbb ki fog azonban derülni, hogy ez nem demokrácia. 

Éspedig nem azért nem az, mert az egyik fél kétharmados többségre 

tett szert és minden akaratát törvényesen meg tudja valósítani, 

hanem azért nem, (mert lábbal tapossák a népszuverenitás elvét, a 

jogállamiságot, a hatalommegosztás Montesquieu féle elméletét, 

stb, a Szent Korona főhatalmáról pedig hallani sem akarnak, s az idegen, 

globalista érdekű jogrendet építgetik) mert a vesztes fél akarnoksága 

nem képes elfogadni csak olyan berendezkedést, amelyben 

ő van hatalmon, és ő szabja meg, ő engedélyezi a demokráciát. 

Addig a mértékig, ameddig érdekei kívánják. Mert nincs demokratikus 

ellenzék, csak végtelenül türelmes hatalom van. 

Vigyázat! Hatalomnak nem türelmesnek, hanem tisztességesnek 

kell lennie! Ragaszkodni a joguralmi magyar állam eszméjéhez, a 

tiszta joghagyomány továbbfejlesztéséhez, a Szent Korona szuverenitás 

és a hatalommegosztás egyedülállóan magyar természetéhez, 

az élő Szentkorona alkotmányossághoz. Minden másról felesleges 

beszélni, mert az nevetséges és liberális blabla. 

Egy ellenzék semmilyen körülmények között nem lehet nemzetellenes. 

A mostani ellenzék egyik pártja hétfőn lehazaárulózta a 

kormányt és a pártjait, az ellenzék másik része tiltakozott ez ellen, de 

a kormány megbuktatása, vagy legalább meggyengítése érdekében 

valamennyien mégis hajlandók minden kétes tisztaságú nemzetközi 

szélhámos társasággal szövetkezni a kormány ellen, képesek hazát 

is árulni, csapdákat állítani, mert értelmes kételkedésük és érvük 

nincs. Mert egy ismeretlen tettes, egy ismeretlen hódító, megszálló 

szolgálatában állnak. Ez a tény. 

Én persze nagyon örülnék, ha ezt nem csak Ön, hanem a képviselők 

– a kormánykoalició pártképviselői – is így gondolnák, sőt ki 

is mondanák. Ám aki eddig kimondta, azt elhajtotta a Fidesz. (Lásd: 

Molnár Oszkár) Esetleg még azt is ki kellene végre mondani, hogy 

nem ismeretlen a tettes, hanem nagyon is felismerhető és azonosítható 

a megszálló erő. 

Az egyikről, az MSZP-ről ezt már tudjuk évtizedek óta, koalíciós 

társáról, amely állandóan átbábozódik szintén, alkalmazásba vett 

proletár pártjukról pedig naponta kiderül. 

Kiderülhet a Jobbikról, hogy mennyire „amatőrök”, s nem képesek 

olyan profin hazudozni, mint pl. az MSZP, de közben az is felsejlik, 

hogy a Fidesznek könnyen legyőzhető ellenzék kell, mert a Jobbikra 

ugye még nem vetülhet a korrupció gyanúja. Ez a proletár jelző azonban 

valódi csurkai fogás. Nincs lehetőség tenni ellene, hiszen a legelesettebb 

réteget az összes többi párt ejtette már régen, s csak a Jobbik 

harcol értük. Az Országgyűlésben tobzódó bolsevik-buzsoázia pedig 

éppúgy gyűlöli az agymosott prolit, mint Ön Csurka úr! 

A bajt tetézi, hogy valós politikai erejüknél sokkal nagyobb sajtóés 

tévétámogatással rendelkeznek és ezzel csúfos bukásaikat a Fidesz 

egyeduralom következményének tudják feltüntetni és a demokrácia 

védelmezőinek színében tudnak tetszelegni. (ezért kellett volna a 

Gyirán-féle népszavazást a Fidesznek támogatnia) Ezt annyiszor mondják, 

és olyan erővel harsogják, hogy sokan elhiszik nekik. Sajtóbeli hadállásaikat 

körömszakadtig védik, és sajnos a kormány sem igyekszik elég 

erővel elvenni tőlük ezeket a kulturális és sajtó hadállásokat. (Sőt, mintha 

a Fidesz vezető rétegének kifejezetten kellene a MSZP, mint könnyen 

legyőzhető, s korruptsága miatt hitelét vesztett ellenfél, mint a politikai 

váltógazdálkodásra leginkább alkalmas ellenlábas és színpadi partner!) A 

legnagyobb gazemberség pedig és egyben a legnagyobb veszély a magyar 

demokráciára, a rendre és a kibontakozásra az a legújabb aljas állításuk, 

amely szerint a magyarság hibás lelkű, voltaképpen bűnös nép. Nem kell 

neki a demokrácia. Nem kell neki a jogrend. 

Az idegen jogrendre valóban nincs szükségünk, mert van nekünk 

sajátunk is! Persze csak azok nem igénylik a jelenlegi jogrendet, akik 

rendelkeznek még a józan és elemző gondolkodás képességével, 

hiszen ők tudják, hogy nekünk nem csak idegen a jelenlegi jogrend, 

hanem lehetetlen az alkalmazkodás hozzá. Hisz életellenes, nem 

biztosít igazságos védőernyőt, sőt a magyar lélek ellen való! 

Csinálhat akármit a Fidesz, a kormány, szétverheti a magánnyugdíj-pénztárakat, 

az ellenzéket, megszüntetheti a jogállamot, nem 

számít. 

Valóban!? Amíg nem állítja helyre a magyar alkotmányosság 

fejlődésének utóbbi ezer éves ívét, addig felesleges jogállamról 

beszélni, addig bármit tehet, mert minden tettével a globalista bankárkasztot 

is szolgálja. 

A magyar megint bűnös nép, mert nem érti meg őket. Ezt leírják, 

elmondják, eljátsszák és már besettenkednek vele az Országgyűlésbe 

is. Erről már leírtam, hogy a Fidesznek tavalyelőtt nyáron meg 

volt a lehetősége arra, hogy 1.: lecsökkentse a parlament alsóházának 

létszámát, de nem tette! 2.: Szinte teljesen száműzhette volna 

a hatalom közeléből is a régi bolsevik nomenklatúra tagjait. Miért 

nem ezt tették? 

Ez így már nem demokrácia. De nem a kétharmados többségű 

pártok miatt, nem a kormány akarata miatt, nem a magyar nép kirekesztő, 

ázsiai természete miatt, hanem azok miatt, akik nem képesek 

tudomásul venni a tényeket, a nemzeti érdeket. (Ők csupán a saját 

érdekeiket képviselik, s nem a közösségét! Ám ez a szisztéma, már 

jó ideje dívik a magyar politikában!) A magyar nemzetet, amelybe 

beleszülettek, vagy amihez asszimilálódniuk kellene. Ellenkezőleg: 

minden eszközzel káoszba akarják cibálni vagy taszítani, pofozni 

vagy rugdosni, de mindenekelőtt hazudni. A mihasznák miatt. 

Csak ne tudnám azt, hogy a pártpolitika mindig a hazudozás politikája, 

s csak ne tudnám, hogy Csurka István sem tudott összetartani 

egy pártot, mert a tudás és az alázat helyett, hatalmi gőggel gondolta 

szolgálni a nemzetet, ami sajnos Gizi nélkül is megbosszulta volna 

magát. Ám azt nagyon remélem, hogy a nemzeti oldalon kibontakozóban 

van az erkölcs forradalma, amelyet éppen a Kossuth tér 

szellemisége képvisel, s nem a szétesett, vagy szétforgácsolt radikális 

párt szellemi vezetőjének igaz, de részben félrevezető, sőt történelemhamisító 

vádjai. 

(Magyar Fórum) ,s a mondanivalót feljavította: Bene Gábor 

Nemzeti InternetFigyelő 


Játsszatok a… 

Bogár László 

Lóránt Károly 

Az államadósságról 

Olvasd el és add tovabb!!! (mindenki számára fontos továbbított levél) 

Az ECHO tv Analízis c. műsorában 

Bogár László és Lóránt Károly közgazdászok 

elmondták, hogy bizonyos – nálunk 

eszdéeszes – körök hogyan működtetik 

a pénzpumpát, amit a Fidesznek 

sem lesz szabad megpiszkálni. 

Tegnap kaptam ehhez a riporthoz egy 

számítást. Be is illesztem, hogy lássátok, 

miről is van szó, és mit művelnek velünk 

– illetve ehhez hasonlóan, természetesen 

más országokkal is. 

Szigorúan bizalmas anyagok, és az adatokat 

erősen őrzik a nyilvánosság elől. A mi 

célunk viszont az, hogy minél több ember 

tudja meg. Ha egyetért velünk, segítse munkánkat, 

azzal, hogy terjeszti anyagainkat. 

Nem csoda, ha az adatok megdöbbentőnek 

tűnnek, és még megdöbbentőbb, hogy 

egyetlen magyar politikus sem beszél(het) 

róluk. Olvasson tehát Ön is a sorok között! 

Íme két hír, amit az emberek 99,9%-a el 

sem olvas, meg sem ért. 

1. hír: Az ország államháztartási és külső 

finanszírozási helyzete látványosan javult. A 

Bank of America-Merrill Lynch (BoA-ML) 

bankcsoport londoni befektetési részlege 

átfogó összehasonlító elemzést állított össze 

a magyar és a lengyel költségvetési helyzetről. 

A ház számításai szerint a magyar államháztartás 

strukturális elsődleges egyenlege az idén 

(2010) a hazai össztermék (GDP) 5,3 százalékának 

megfelelő többletet mutat majd. 

2. hír: Röntgen alatt Magyarország – elégedett 

Brüsszel az eredménnyel, Magyarország 

tartja a gazdasági program megvalósításának 

irányát, javul külső pénzügyi 

helyzete, állapította meg az Európai Bizottság, 

hétfőn közzétett, a Nemzetközi Valutaalappal 

(IMF) együttműködésben készített 

helyzetértékelésében. Az elfogadott 2010-es 

költségvetés összhangban van a 3,8 százalékos 

GDP-arányos hiánycéllal, és jelentős 

tartalékok vannak benne. Tényadat: A 

vártnál kevesebb, 918,6 milliárd forint lett 

a 2009-es államháztartási hiány, azaz a GDP 

3,6 százaléka. 

Akkor most nézzük meg, mit is jelent ez 

MAGYARUL !!! 

1. A magyar államháztartás 2009 és 2010 

között stagnál, azaz nem változik. (Most 

tekintsünk el a pár tízed százalékos csökkenéstől, 

vagy esetleges emelkedéstől.) 

2. a fenti tényadatból így könnyen kiszámítható, 

hogy a magyar költségvetés 1%-a az 

255 milliárd forinttal egyenlő. (Sima aránypár: 

Ha 918,6 milliárd 3,6%, akkor 1% hány 

milliárd? Tehát 1% = 255 milliárd forint) 

3. Idén, 2010-ben 5,3% lesz az államháztartás 

elsődleges többlete. 

Azaz 5,3-szer 255 milliárd, vagyis 1352 milliárd 

forint. Ez az elsődleges egyenleg. Vagyis 

2010-ben ennyi pluszt termel MAGYAROR- 

SZÁG!!! 1352millárd forintot !!! 

Próbálták már angolul elmagyarázni, hogy mit is jelent a kötelező 

magánnyugdíjpénztár? 

A feladat kicsit arra emlékeztet, mint amikor a szocialista időkben 

a terv túlteljesítését kellett lefordítani. 

A fiatalabbak már nem emlékezhetnek rá, de annak idején volt 

ugye az állami terv, amit lebontottak minden gyárra. 

Azonban az üzem kollektívája beadott egy ellentervet, hogy túlteljesíthesse 

az államit, és megnyerhesse a szocialista munkaversenyt. 

Egy nyugati már az elején nem értette, hogy minek is kell a terv, 

és minek is azt túlteljesíteni, és különben is, miért kellene versenyezni 

azért a nevetséges fizetésért, amit akkoriban osztogattak. 

Nos, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztár fogalmának elmagyarázásával 

a minap megpróbálkoztam, hasonló cipőben éreztem magam. 

Azt ugyanis egy brit, egy francia vagy egy német még megérti, 

minek egy kötelező állami és egy önkéntes magánnyugdíjpénztár. 

De minek egy kötelező magánnyugdíj-pénztár? 

Hallottak róla, hogy a svédeknél jól működik, ám ott az szigorúan 

önfenntartó. 

Vagyis kizárt, hogy a társadalom és a költségvetés tűrőképességét 

súroló lyukak tátongjanak rajta. 

Emellett ezek a lökött skandinávok mindenkit arra ösztönöznek 

ezzel a rendszerrel, hogy minél nagyobb legális keresetet valljon be. 

Másképp ugyanis ez a rendszer nem működik hatékonyan. 

Na, ezt ők azért nem vállalnák be. 

Viszont nem hallottak olyan hírt, amely szerint Magyarország az 

utóbbi időben annyira meggazdagodott volna, és állampolgárai már 

olyan mértékben törvénytisztelők lennének, hogy megengedhetné 

magának a svéd módszerek alkalmazását. 

Tessék mondani, ha a németek, a franciák meg a britek nem engedhetik 

meg maguknak, hogy a nyugdíjbefizetések nyolc százalékát kivegyék 

a költségvetésükből, akkor mi mitől lennénk olyan gazdagok? 

Azt tetszettek mondani, hogy ha életben hagyták volna a 

magánnyugdíjpénztárakat, akkor azok harminc év működés után 

óriási terhet vettek volna le az állam válláról. 

4. A 2. hír szerint mégis – tartható lesz a 

3,8%-os hiány !!! Ezekszerint 3,8-szer 255 

milliárd, azaz 969 milliárd forint lesz a hiány. 

5. Kérdés: Hová tűnt az 1352 milliárd 

többlet és miből keletkezett a 969 milliárdos 

hiány. Ez ugyanis összesen 2321 milliárd 

forint, azaz 11,6 milliárd dollár. Hová lesz ez 

a pénz? 

Kapaszkodjon meg! Ez a pénz a KAMAT – 

amit mi magyarok (magyar állam), 2010-ben 

fizetünk a hitelezőinknek! 2321 milliárd 

forint, azaz 11,6 milliárd dollár ! Hogy érzékeltessük 

mennyi pénz ez, néhány példa: 

az öt darab teljes egészében felépített 4-es 

METRO,vagy 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 

20., és 21. havi nyugdíj, vagy a teljes, jelenleg 

már meglévő magyar autópályák felépítésének 

összköltsége, vagy mintegy 50-szer 

annyi pénz, mint amennyit az eltörölt 

vagyonadóból várt a kormány, vagy 

–– 

150 darab Grippen vadászgép, vagy 

–– 

2321 darab Combino villamos, vagy 

–– 

46 420 Zuschlag ügy során ellopott 

pénz, vagy 

Erről szintén a régi szocialista jelszavak jutnak az eszembe, amelyek 

szerint harminc év múlva biztosan lerakjuk majd a kommunizmus 

alapjait. 

Egyelőre viszont az a helyzet, hogy ha a költségvetést nem tették 

volna rendbe – miután sikerült a kommunizmus alapjaival 

kacérkodók szellemi örököseinek ugyanolyan hatékonyan kifosztani 

az államkasszát, mint azt rendszerváltó elődeik tették –, akkor 

ma már régen 250 forint felett lenne a svájci frank árfolyama. 

Vagyis bedőlt volna a devizahitelesek zöme, a nyugdíjasok megélhetése 

pedig szintén ellehetetlenült volna. 

A magánnyugdíjpénztárakat egy ilyen helyzetben két okból sem 

hagyhatta ki a kormányzat a konszolidációból. 

Egyrészt azért, mert alig egy-két százalékos reálhozamukkal, 

amit a 12 év alatt össze tudtak hozni, nem igazolták, hogy miért is 

kellene náluk parkoltatni azt a vagyont. 

Csak azért, hogy bizonyos üzleti körök még húsz évig játszadozhassanak 

vele, aztán majd kiderül, mi maradt belőle? 

Játszadozzanak a saját pénzükkel… 

De ne a nyugdíjasokéval! 

Az ő jövőjük biztonsága ugyanis nemcsak pénzügyi, hanem alapvetően 

társadalmi kérdés is. 

És ez már a második ok arra, hogy ne hagyják életben a kötelező 

magánnyugdíjpénztárakat. 

Ha ugyanis a kormány úgy ítéli meg: nagyobb biztonságban van 

annak a nemzedéknek a megtakarítása és jövőbeni ellátása – a hazai 

gazdaság és társadalom mai állapota mellett – az állam kezében, 

mint bizonytalan igazgatású és szándékú magánkezekben, akkor 

kötelessége megtennie ezt a lépést. 

Mert joggal kérdeznék meg később: miért nem lépett, ha látta, 

hogy lopják a nyugdíjasok pénzét? 

Szalontay Mihály 

–– 

minden magyarnak – a csecsemőtől 

az aggastyánig – 232 000 forint. 

Ennyit fizetünk tehát a bankoknak csak 

kamatra 2010-ben. (Törlesztés nélkül !!!) 

Mit tehetünk? 

Először is el kell érni, hogy ez közbeszéd 

tárgya legyen hazánkban, mert azoknak a 

kezében van a teljes hivatalos és pártmédia, 

akik a kamatokat szedik tőlünk, akik kollaborálnak 

a multinacionális pénzvilággal. Így 

soha, sehol nem hangoznak el ezek a számok. 

Az a politikus, aki netán beszélne róla, 

holnaptól a süllyesztőben találná magát. 

(Nem mintha mentegetni akarnánk, de 

az ehhez képest apró, csak morzsának számító 

Zuschlág-ügyről bezzeg hónapokon 

át harsogott minden média – na ez az igazi 

paraszt-vakítás) 

Lássunk tisztán, kik is ezek a befektetők? 

Kik szedik a kamatokat? David Rockefeller, 

Nicholas Rockefeller, Soros György, és még 

néhány hozzájuk hasonló. Vegyük észre, 

hogy a nemzetközi pénzvilág urait semmi 

más nem érdekli, mint a haszon és a hatalom! 

Számukra az országok és az emberek 

nem többek, mint eszközök, az alantas céljaik 

megvalósításában. 

A Világbank, az IMF, a különféle bankcsoportok 

és az Európai Únió nem barátja 

sem a magyar embernek, sem más országok 

polgárainak. Ez ellen lázadoznak most a 

görögök és ezért írták ki hatalmas betűkkel 

az Akropoliszra a négy bajbajutott ország 

kezdőbetűjéből képzett szót (Portugal, 

Iceland, Greece, Spain) hogy PIGS, magyarul 

disznók. Igen, valóban szemét DISZ- 

NÓK uralják a világot – disznó módon, 

mint a közismert regényben. 

Ha tenni szeretne valamit, legalább annyit 

tegyen meg, hogy küldje tovább ezt a levelet, 

minél több, gondolkozásra még képes 

ismerősének. A tudás ugyanis hatalom, és a 

tájékozatlan tömegeknek jelenleg semmiféle 

hatalom, semmilyen eszköz nincs a kezükben, 

amivel megvédhetnék magukat, a mérhetetlen 

kiszolgáltatottsággal szemben... 


„Gyurcsányt az ájulás kerülgette” 

Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori 

magyar miniszterelnök politikai pályafutásának 

igaz történetét, azok számára meghökkentő, 

hogy az MSZP és a balliberális 

oldal még mindig tőle várja a „megújulást”. 

A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is 

hiteles politikus, akinek megvan a képessége 

és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP 

megmaradt híveit és az egykori állampártot 

ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga 

Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, 

hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz 

mérni. Demokratikus Koalíciós platformot 

szervez, blogját a magukat mérvadónak 

tartó balliberális médiumok, mint a Messiás 

megnyilatkozásait idézik. 

Barcs Endre 

Gyurcsány Ferenc európai szintű politikus 

azonban nem létezik többé. Véglegesen kiírtá magát az európai 

politikából. Elérte, hogy soha többé nem léphet európai porondra. 

Jelenleg az egyetlen olyan európai politikus, aki az unióban „persona 

non grata”. 

Hazudós puma 

Már hatalomra kerülésének körülményei is sajátosak voltak. Az a 

jól előkészített puccs, amivel az SZDSZ hathatós támogatásával 

magához ragadta elődjétől a miniszterelnöki bársonyszéket, sokkal 

inkább hasonlított a jól ismert dél-amerikai módszerhez, semmint 

valamiféle európaihoz. Európa vezető politikusai egy pillanatra felkapták 

a fejüket, de kisebb dolguk is nagyobb volt annál, semhogy 

egy ilyen eseményre hivatalosan reagáljanak. Arra számítottak, hogy 

az európai politikai terepen bátortalanul mozgó, az uniós politikákban 

nehezen kiigazodó, helyenként iskolásan viselkedő Medgyessy 

Pétert egy energikus, kemény döntések meghozatalára képes, rátermett 

fiatal politikus váltja fel. 

Úgy tűnt, nem csalódnak, hiszen azt követően, hogy Gyurcsány 

Ferenc 2004 szeptemberében átvette a magyar kormány irányítását, 

hirtelen beindult, sőt „dübörögni” kezdett a magyar gazdaság. Sorra 

jelentek meg a balliberális médiában a magyar gazdaság sikereiről 

szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Kóka János azt nyilatkozta 

a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy „ha Szlovákia 

azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon 

puma”. A nemzetközi pénzintézetek és hitelminősítők, sőt a piac 

sem igazolta azt a boom-hangulatot, ami a magyar kormány kommunikációjában 

eluralkodott, de csöndben maradtak, hangjukat 

sem hallatták, hagyták, hogy a Gyurcsány-kormány folytassa ócska 

kommunikációs bűvésztrükkjét. 

A legnagyobb bűnt mégis az Európai Unió követte el. Az Európai 

Tanács rendeletének megfelelően a tagállamoknak minden évben 

be kell nyújtaniuk aktualizált makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseiket, 

az úgynevezett konvergenciaprogramot. A pénz-és gazdasági 

ügyekért felelős spanyol szocialista biztos, Joaquín Almunia 

nyomására azonban a Bizottság megengedte Magyarországnak, 

hogy a magyar gazdaság állapotát bemutató jelentését tavasz helyett 

a magyar parlamenti választások után, szeptemberben nyújtsa be. 

Ezzel az Európai Bizottság a Gyurcsány-kormány cinkosává vált, 

alapvetően befolyásolva a 2006. áprilisi parlamenti választásokat, 

amit így újra az MSZP nyert meg. 

Gyurcsány Ferenc azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a 

győzelmét. Hihetetlen teher nyomta a vállát. A konvergenciaprogram 

késleltetett beadása mögött ugyanis egy titkos megállapodás húzódott 

meg, ami máig nem került nyilvánosságra: 2006 tavaszán, még 

a választások előtt az Európai Bizottság kézhez 

kapott egy konvergencia-programot, 

amelyben a lüktető magyar gazdaságnak 

megfelelő adatok szerepeltek. 

Almunia megkérte Gyurcsány Ferencet, 

keresse őt fel Brüsszeli irodájában. Gyurcsány 

magával vitte két miniszterét is, de 

Almunia ragaszkodott a négyszemközti 

megbeszéléshez, amin még a tolmácsok sem 

vehettek részt. Megbízható információink 

szerint a pénzügyi biztos kertelés nélkül 

kiterítette lapjait: 

– Miniszterelnök úr, miért kívánják önök 

hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t? 

Gyurcsány elhűlt, de védekezett: 

– Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok 

valódiak. 

Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas 

dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé. 

– Mi ez? – kérdezte Gyurcsány. 

– A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a 

görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk 

semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely 

arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban 

folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. 

Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még 

azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány 

olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában 

a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek 

olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem 

használja senki. 

Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette. 

– Mi legyen most? – kérdezte. 

– Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. – Az egyik, hogy 

az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították 

a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót 

is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós 

támogatásokat. 

– Ez végzetes lenne – felelte Gyurcsány. – Mi a másik lehetőség? 

-A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, 

beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, 

hogy hazudtak nekünk. 

– De hogyan? – csattant fel Gyurcsány. 

– A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, 

hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban 

nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell 

értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már 

nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká 

kell válniuk. 

Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérés e 

volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. 

A találkozó véget ért. 

E négyszemközti találkozó után sajtótájékoztatóra várták a brüszszeli 

magyar újságírók Gyurcsány Ferencet Magyarország állandó 

EU-képviseletén. A konvoj meg is érkezett, de az első limuzin, 

amiben Gyurcsány ült, váratlanul kivált és a képviselet garázsába 

kanyarodott. A sajtótájékoztatóra csak Draskovics Tibor és Bajnai 

Gordon ment be. 

Az igencsak rövidre sikerült -tájékoztató után mindenki visszaült 

a kocsikba, amikor felemelkedett a garázs ajtaja, a limuzin a magyar 

miniszterelnökkel ismét a konvoj élére állt és gyorsan elhajtott a repü- 

Jean Claude Juncker tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivő. 

Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy 

hamis mondatokat adott a szájába 

lőtér irányába. Az újságírók csak egy pillanatra láthatták a limuzin hátsó 

ülésén gubbasztó és gondterhelt miniszterelnököt. Gyurcsány olyan ideges 

volt a találkozó után, hogy nem mert az újságírók szemébe nézni. 

A sajtótájékoztató résztvevőinek nyomban szöget ütött a fejébe, 

hogy valaminek történnie kellett, ám arra a kérdésre, hogy mi történt 

valójában a négyszemközti találkozón, válasz nem ékezett. 

Gyurcsány abban reménykedett, a titkos megállapodás soha nem 

kerül napvilágra. Csakhogy Almunia nem a saját szakállára cselekedett, 

lépését egyeztette a Bizottsággal és a Tanáccsal is. Az eredményről 

pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas 

besorolást kapott, de Brüsszelben nincsenek titkok. A mindig 

teli brüsszeli sörözök, és az uniós esti fogadásokon felszolgált pezsgő 

sok uniós közalkalmazottat szóra bír... Legyen elég itt ennyi. 

Trükk hátán trükk 

Az egyezség megköttetett. A tavasszal benyújtott és hamis adatokat 

tartalmazó programot a Bizottság hivatalosan visszaküldte „átdolgozásra”. 

A határidőnek 2006 szeptemberét határozták meg. 

Miután megnyerte a választásokat, Gyurcsánynak azon kellett, 

törnie a fejét, hogyan váltsa valóra ígéretét. Ekkor eszelhette ki 

Ösződőt. A nagy vihart kavart beszéd május 26-án hangzott el. A felvételt 

feltehetően maga Gyurcsány rendelte meg. De az anyag egyelőre 

dobozban maradt, Gyurcsány biztos akart lenni abban, hogy 

a Bizottság szeptemberben elfogadja, és nem dobja ismét vissza az 

immár igazi adatokat, vagyis az igen hervasztó számadatokkal teli, a 

romokban heverő gazdaság képét tükröző beszámolóját. 

Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány 

szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos uniós politikustól, 

mielőtt benyújtja a Bizottságnak. Választása Jean-Claude 

Juncker luxemburgi miniszterelnökre, az eurózóna elnökére esett. 

Repülőgépet bérelt, és villámlátogatásra Luxemburgba repült. 

A találkozó eredményéről már Budapesten számolt be László 

Boglár, Gyurcsány sajtófőnöke: 

-Pozitívak az euróövezeti országok miniszteri csoportját irányító 

Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter 

első reakciói a módosított magyar konvergenciaprogram fő intézkedéseit, 

a pályát és az irányokat tekintve. A luxemburgi miniszterelnök 

az átdolgozott konvergenciaprogram minden egyes szavával 

egyetért. Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a 

programmal összefüggésben. 

Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltűnt, hogy nem 

volt közös miniszterelnöki tájékoztató. A diplomácia alapszabályai 

szerint, ha két miniszterelnök megállapodik valamiben, akkor közösen 

áll ki a sajtó elé, és úgy számol be a tárgyalás eredményéről, hogy 

a másik is hallja. Ha nincs közös sajtótájékoztató, akkor nincs megállapodás 

sem. 

Az egyik újságíró történetesen kíváncsi volt, milyen az a 

konvergenciaprogram, aminek Juncker a pénzügyekben igen 

kemény álláspontot képviselő luxemburgi miniszterelnök „minden 

egyes szavával egyetért”. Nem volt rest és felhívta telefonon a Külügyminisztériumot. 

Arra kérte az illetékeseket, hogy a programot 

angol nyelven juttassák el szerkesztőségéhez. A Külügyminisztérium 

közölte, a program egyelőre csak magyar nyelven létezik. Az újságíró 

azonnal felhívta Juncker kabinetfőnökét és azt kérdezte tőle: 

– Mondd, mikor tanult meg a főnököd magyarul? 

– Miért kellene az én főnökömnek magyarul tudnia? – hűlt el a 

kabinetfőnök. 

– Ha a főnököd egyetért a magyar konvergenciaprogram minden 

szavával, akkor kell tudnia magyarul, nem igaz? 

– Az történt – magyarázta a kabinetfőnök -, hogy a főnökömet 

felhívta a magyar miniszterelnök, aki közölte, szeretné ismertetni 

a beadandó programot. A főnököm udvarias ember, azt válaszolta: 

gyere. Gyurcsány megérkezett, elkezdte mesélni, mi minden lesz 

a programban. A főnököm türelmesen meghallgatta, majd azt 

mondta: amit most itt előadsz. így első hallásra jól hangzik, de az 

állásfoglalással megvárnám, amíg hivatalosan benyújtjátok a Bizottsághoz, 

és a Bizottság alapos tanulmányozás után állást foglal. Ezzel 

meg is köszönte a látogatást. 

Juncker természetesen tudomást szerzett arról, mit mondott 

Budapesten a kormányszóvivő. Vérbeli politikusként soha nem 

éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis 

mondatokat adott a szájába. Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb 

politikusánál játszotta el a hitelét. 

A német kancellária írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: „A téma, amiről a magyar 

miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón 

szóba sem került” 

De nem tanult belőle. Nem sokkal később képes volt ugyanezt 

eljátszani Merkellel is. Megbeszélésüket követően egyedül nyilatkozott 

a találkozóról, és olyan mondatokat adott a német kancellár szájába, 

mely mondatok soha nem hangzottak el. A német kancellária 

írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: „A téma, amiről a magyar 

miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta 

rá, a találkozón szóba sem került ... „ 

Merkel volt a következő uniós politikus, aki számára a magyar 

politikus véglegesen szalonképtelenné vált. 

>> 


Forradalmi technikák 

2006. szeptember 17-én a Magyar Rádió lejátszotta az őszödi beszéd 

jól megszerkesztett változatát. A MR elnökét információink szerint 

maga Gyurcsány kérte meg, természetesen a legnagyobb titokban, a 

beszéd közzétételére. A botrány azonnal kitört. Az országban elszabadultak 

az indulatok, a becsapott, félrevezetett emberek joggal 

követelték, hogy Gyurcsány tűnjön el a színről. A levegő forrongott, 

félő volt, hogy kitör a forradalom. 

Almunia az irodájába kérette a brüsszeli magyar újságírókat: 

– Amint értesültek róla, a magyar gazdaság nagyon rossz állapotban 

van. Ahhoz, hogy talpon tudjon egyáltalán maradni, nagyon 

szigorú megszorításokra lesz szükség. Ez súlyosan fog érinteni bizonyos 

társadalmi rétegeket. Arra kérem önöket, hogy tudósításaikkal 

igyekezzenek megértetni nézőikkel, olvasóikkal, hogy ezekre a 

megszorító intézkedésekre elkerülhetetlenül szükség van, különben 

a magyar gazdaság összeomlik. Kérem, kérjék meg a magyarokat, 

hogy bírják ki azt a kis időt, amíg a magyar gazdaság teljesítménye 

javulni nem fog. Higgyék el, a magyarok ezt követően sokkal jobban 

fognak élni, mint korábban. 

– Elég forradalmi a hangulat odahaza – válaszolta az egyik tudósító. 

– Mi történik, ha a megszorító intézkedések miatt forradalom 

tör ki az országban? 

Almunia a következőt felelte: 

– Erre számítani lehet. De Nyugat-Európában ismertek azok a 

technikák, amelyekkel az ilyen helyzeteket kezelni lehet, és biztos 

vagyok benne, hogy az önök miniszterelnöke is ismeri ezeket a technikákat. 

Szívből reméljük, hogy Almunia ajánlott technikái között nem 

szerepelt az véres utcai terror, amivel Gyurcsány Ferenc inkognitóba 

burkolózó rendőrei 2006. október 23-án felléptek a békés tüntetőkkel 

szemben. Az ilyen „technikák” ugyanis Nyugat-Európában teljesen 

ismeretlenek. Ilyen eszetlen mészárlásra az EU nem adhatott 

felhatalmazást. 

KÉP: top secret 2 

„Gyurcsány dühödten kirohant a teremből.” 

Hogyan alázta meg Nicolas Sarkozy a bukott magyar kormányfőt? 

Mi pecsételte meg végleg Gyurcsány Ferenc sorsát? A szerző, 

aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, 

oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül 

értékes dokumentumban. 

Az őszödi beszéd elhangzásának másnapján, 2006. szeptember 

18-án hétfőn, az Európai Bizottság déli sajtótájékoztatóján, akkor 

még mit sem tudva a háttéralkuról, feltettem a kérdést Barroso szóvivőjének: 

– Milyen lépéseket tervez az Európai Bizottság azt követően, 

hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kiderült, a magyar 

kormány és annak miniszterelnöke súlyosan becsapta nemcsak a 

magyar polgárokat, hanem az EU-t is. Terveznek-e valamiféle szankciót 

Magyarország ellen? 

– Az ön által említett beszédről az Európai Bizottságnak nincs 

hivatalos értesülése. Ami pedig az erről szóló híradásokat illeti, az 

Európai Bizottság nem olvas magyar újságokat és nem kommentál 

sajtóértesüléseket. 

A fideszes EP-képviselők sem jutottak bővebb információhoz. A 

Bizottsághoz intézett hivatalos levelükre az a válasz érkezett, hogy „a 

beszéd hangneme, valamint annak tartalma Magyarország belügye, 

ami kívül esik az Európai Bizottság hatáskörén”. 

Az EU tartotta magát a titkos megállapodáshoz, és elégtétellel 

nyugtázta, hogy Gyurcsány, ha elég szerencsétlen módon is, de 

betartotta ígéretének első felét. Az unió az egyre növekvő elégedetlenség, 

az MTV elleni támadást követően is néma maradt. Néma 

maradt az október 23-i véres rendőrattak, a szemkilövések után is. 

Egyszerűen kívülállónak tekintette magát, mintha Magyarország 

nem lett volna az Európai Unió tagja. 

Az európai néppárti képviselők részéről azonban egyre nagyobb 

nyomás nehezedett az EU törvényhozó testületére. 

Franco Frattini, jogi és igazságügyi biztos kénytelen volt levelet írni 

Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben felkéri 

a magyar kormányt, vizsgálja ki, történt-e „túlkapás”, nem alkalmazott-e 

„túlzott erőt” a magyar rendőrség a békés tömeg feloszlatásakor. 

A biztos nem szabott határidőt a vizsgálat lefolytatására. 

A levél kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bűnelkövetőt 

bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával. 

A fideszes EP-képviselők nem nyugodtak bele abba, hogy az 

EU igyekszik eltussolni a történteket, ezért Brüsszelben kívánták 

bemutatni, mi is történt valójában. Elérték, hogy a rendőrattak szenvedői 

meghallgatáson vehessenek részt az Európai Parlamentben. 

Az eseményre 2006. december 7-én került sor, az épület második 

legnagyobb üléstermében. A jelenlévők a brutális és véres eseményt 

összefoglaló film után döbbenten, némán ültek a helyükön. Volt, aki 

sírt. A balliberális média cinikus és hazug módon tájékoztatott az 

eseményről, amiből csak annyi volt igaz, hogy a fővendég, Frattini 

valóban nem volt jelen. A meghallgatás csütörtök délutánra esett, és 

az igazságügyi biztosnak haza kellett repülnie Bolzánóba, ahol minden 

hétvégén síelést oktat turistáknak. A biztos ugyanis mellékesként 

megtartotta síoktatói állását is. 

A magyar kormány válasza három hónap elteltével érkezett meg, 

és ahogy arra számítani lehetett, a levélben az állt, hogy a rendőrség 

fellépése minden tekintetben jogszerű volt. Mivel az elégedetlenség 

továbbra sem csitult, Frattini 2007 elején ellátogatott Magyarországra, 

ahol mindössze annyit közölt, hogy a magyar rendőrségnek 

tartózkodnia kellene gumilövedékek használatától az oszlatás alatt. 

Az unió minden lehetséges eszközzel védte Gyurcsány Ferencet, 

aki meg volt róla győződve, stratégiai húzása beérett. A színfalak 

mögött mindig azt hajtogatta: „ha én megbukom, jön Orbán Viktor, 

aki fütyül a reformokra és a neoliberális politikára. Ha engem 

nem védtek meg a pozíciómban, akkor számotokra Magyarország 

elveszett.” 

Egy idő után azonban tapasztalnia kellett, hogy az uniós politikusok 

vele szembeni magatartása alapvető változáson megy keresztül. 

Egyre kényszeredetten állnak vele szóba, kerülik a társaságát. Rettegni 

kezdett, hogy kiközösítik abból a „politikai klubból”, amelyben 

vezető szerepet szánt magának. Egy minapi blogbejegyzésében leplezi 

le önmagát, amikor arról értekezik, hogy Orbán Viktor „nemkívánatos 

személy” lesz az EU vezető politikusai között: 

“Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a 

többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam és kormányfők. 

A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy 

gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, 

hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek 

egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, 

kivel anekdotáznak szabadon. Sok >>nagy embert

idején közel ezer újságíró foglal helyet. Ezen a helyen miniszterelnök 

nem szokott sajtótájékoztatót adni, arra vannak a nemzeti sajtószobák, 

ezért nyomban egy nagy csoport újságíró fogta körül. Előbb 

magyar nyelven, majd gyenge angolsággal ismertette azt a négypontos 

elképzelését, amivel Európa gazdasága megmenthető. Ezt 

követően kezdődött el a tanácsülés. Meglepetésünkre kisvártatva 

arról kaptunk értesítést, hogy Gyurcsány otthagyta a tanácskozást, 

és hazautazott. Igyekeztem kideríteni az okát. 

Amikor visszafelé jöttem az asztalomhoz, egy csoport hahotázó 

újságíróra lettem figyelmes. Odahívtak magukhoz, kérdezték, 

tudom-e, mi történt. Ráztam a fejemet. 

– Amikor elkezdődött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és 

közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne 

ismertetni. Az elnöklő Sarkozy azt válaszolta: „Miniszterelnök 

úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az 

orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának 

a gazdaságát elkúrta. Gyurcsány erre fölugrott, dühödten kirohant a 

teremből, és elutazott haza” – mesélték nevetve. 

A magyar média természetesen arról számolt be, hogy Gyurcsány 

elgondolásaiból hármat magáévá tett az Európai Unió. A válság 

azonban még Gyurcsány remek elgondolásai ellenére sem akart 

szűnni, Magyarországon kiváltképpen nem. Az IMF-től és az EUtól 

kapott 25 milliárd eurós hitel is kevésnek látszott ahhoz, hogy az 

ország talpon tudjon maradni. A magyar diplomácia komoly erőfeszítéseket 

tett, hogy további segítséget szerezzen az Európai Uniótól, 

de megint Gyurcsány segítségére volt szűkség, hogy a vonakodó 

gazdagabb tagországokat megpróbálja rávenni arra, hogy fizessenek. 

Azt indítványozta, hogy az Európai Unió hozzon létre egy 180 milliárd 

eurós alapot (Európai Stabilizációs és Integrációs Program) a 

kelet-európai gazdaságok megsegítésére. Mint mondta, nemcsak 

Magyarországnak, hanem valamennyi kelet-közép-európai országnak 

szüksége van a pénzügyi támogatásra, erről valamennyi érdekelt 

tagország miniszterelnökével beszélt, akik jóváhagyták tervét. 

Az érintett tagországok miniszterelnökei azonban az Európai 

Bizottság elnökének, Barrosónak címzett közös levélben tudatták, 

erről a magyar miniszterelnök velük nem egyeztetett, sőt egy árva 

szót sem szólt tervéről, amúgy köszönik szépen, de nincs szükségük 

pénzügyi támogatásra. 

Ez a diplomáciai blamázs végleg megpecsételte a sorsát. Az EU 

minél előbb meg kívánt szabadulni a beszámíthatatlan viselkedésű 

Franco Fratini, az EU jogi és igazságügyi biztosának levele kimerítette a jogi abszurdum 

fogalmát: a bűnelkövetőt bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával 

magyar miniszterelnöktől, és diplomáciai úton lépéseket tett eltávolítására. 

Gyurcsány Ferenc megkapta a selyemzsinórt. 2009. március 

21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán kénytelen volt maga bejelenteni 

lemondását. Amitől rettegett, bekövetkezett. Nem a választók 

buktatták meg, az unió nyomására önként kellett lemondania. 

Barcs Endre 

A Nemzet, a Haza, a közjó és a Szent 

korona összefüggései 

Egzakt, precíz, közérthető, és mindenre kiterjedő megfogalmazást kell adnunk a nemzet, haza, politika, közjó és 

Szentkorona fogalmáról. Felvilágosító munkánk fontos pontjai ezek, ahol a szög fejére üthetünk. 

I. rész: a nemzet 

A nemzet tagjai a hazáért felelősséget 

vállaló nemzedékek tapasztalatai által 

kiérlelt, elfogadott és így bevált értékeket, 

valamint célokat követik, mégpedig 

következetesen. A nemzetet éppen a több 

nemzedék tapasztalatainak szilárd követése 

teszi valódi, értékelvű közösséggé. A 

nemzet lényege tehát a hazát megtartó 

és a közjót gyarapító értékek követésében 

ragadható meg, s aki nem ezen 

értékeket követi, az nem tartozhat a 

nemzethez! Ez nem egy kirekesztő meghatározás, 

hanem az értékek mentén történő 

objektív megállapítás, hiszen nem 

külső jegyek és származás, hanem a cselekvés 

alapján értékel. 

Hiába beszél tehát bárki (pl. Gyurcsány Ferenc) nagy lelkesedéssel 

a nemzetről, ha közben az EU csatlakozás és az ő konkrét tevékenysége 

okán az ország gazdasági és politikai szuverenitását – ezzel 

a haza megtartását – sodorta veszélybe, s a közjó gyarapítása helyett 

a saját és elvtársainak a vagyon gyarapítását – ezzel a még megmaradt 

közvagyon végső elprédálását – helyezte előtérbe. Politikai párt 

ritkán tagadja meg saját klientúrájának a gyarapodást, de általános 

közvagyon fosztogató célokat nem tűrhet, viszont a közjó önzetlen 

szolgálatát, nagyon is elvárhatja tőlük. Ha azonban egy párt nem ezt 

az utat választja, nem a nemzet céljait és értékrendét követi, akkor 

az: nem lehet nemzeti párt. Azt a pártot a magyar társadalomnak ki 

kell vetnie magából, s nem szavazhat részére bizalmat semmiféle bal 

vagy jobboldali értékekre hivatkozva! Ez alapvetően erkölcsi kérdés. 

A nemzet tehát: a társadalom önszervező, irányító, -irányításra 

hivatott – a jövőnkért felelősséget vállaló közössége. Tehát 

értelemszerűen nem a teljes társadalom, hanem annak csupán egy 

része, amely nem származáson, hanem vállaláson, értékelvű tevékenységen 

és főleg a tudati felkészültségen alapul. 

A nemzet nem lehet faji vagy vallási alapú, csak értékalapon 

együttműködők olyan csoportja, mely egy irányba mutató közös 

akaratot képes létrehozni. 

A nemzet alapvető kötelessége tehát a társadalmi közjó önzetlen 

szolgálata, a jogok és kötelességek – joguralmi – összhangjának 

megtartása és megtartatása, 

(Széchenyi: A kiművelt emberfők száma a nemzet igazi hatalma) 

A társadalom önszervező, irányító, – irányításra hivatott – 

jövőért felelősséget vállaló közösségének alapvető feladata a 

nemzet újjászervezése, megerősítése. Ez pedig, az egymást jobbára 

nem ismerő, de ugyanazokban a célokban és megoldásokban 

gondolkodó, egymással szót értőknek a feladata oly módon, hogy 

egy irányba mutató közös akarattal hozzon létre, értékelveket 

ismertető nemzeti főiskolát, s nyisson a nemzettől lemaradt társadalmi 

csoportok irányába, őket próbálja meg beemelni a nemzet 

sáncaiba. 

A magyar társadalom négy részre osztható ma, nemzethez 

való viszony szerint. 

1. Ma létezik passzív nemzetrész is. Ők azok, akik az általános 

népbutítás okán, a média diktatúra és a hamis politikai közbeszéd 

hatására passzívvá váltak, nem tevékenykednek 

a közjó érdekében, mert nem látják 

értelmét, célját. Lelkükben azonban 

megtartották a nemzeti öntudatot, csak 

jelre, vagy „vezérre” várnak. 

2. Van azonban egy aktív antinemzetrész 

is, akik bár a lelkük mélyén 

érzik az igazságtalanságok rendszerét, 

de a túlélés okán beilleszkedtek abba, 

sőt annak tudatos kiszolgálóivá váltak és 

erkölcsileg lezüllve kihasználják nemzettársaikat. 

3. A harmadik rétegnek semmiféle 

lelki, tudati, érzelmi kötődése nincs a 

nemzethez, így ők nemzetidegen rétege 

a magyar társadalomnak. Közülük igen 

keveset tudnánk a közjó szolgálatára bírni, így velük nem is nagyon 

érdemes foglakozni, viszont az első két kategória tagjai irányában 

erősen kell nyitni. 

4. A nemzet valódi tagjai a mindenkori cselekvő nemzetrésztvevői. 

Ebben tartjuk számon a jelen idejű cselekvő közösségünk tagjait, 

de azokat is, akik a hazát tőlünk megöröklik, hogy ők és utódaik 

a haza gazdái lehessenek. Ám a cselekvő nemzetnek részei azok is, 

akik elődeink voltak, kitaposták számunkra az utat, megalkották a 

materiális és szellemi alapot a mi munkánk segítésére. 

Nem vagyunk tehát egyedül ma a küzdelemben. Őseink ránk 

hagytak óriási szellemi kincseket, s ezt át kell tudni adnunk azoknak, 

akik jogosultak erre. A ránk hagyott materiális javakat a bolsevikglobalista 

világ elkívánja elrabolni tőlünk örökre, de ezt nem tudják 

megtenni, ha a szellemi kincseket szétosztjuk. 

A nemzet megmaradása és gyarapodása három alapvető cél elérésén 

nyugszik: 

1. a nemzetté válásra alkalmas népességen 

2. a nemzeti vagyonon, és 

3. az újjászervezett, egységes meggyőződés szerint élő nemzet: 

politikai akaratán. 

A nemzet újjászervezésének első lépése tehát, létrehozni egy 

nemzeti. értékelveket ismertető, alkotmányos jogtudatot és nemzettudatot 

visszaépítő nemzeti főiskolát. Ahol a haza, a társadalmi 

közjó és a Szentkorona modern és tudományos összefüggéseit kell 

tanítani úgy, hogy a mai élet lehetőségei között minden hallgató 

megtalálja a számára szükséges önazonossági kapaszkodókat. 

II. rész: a Haza ( „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre 

sem váltható”) 

A haza: nem egyszerűen élőhely, ahonnan jobb megélhetésért kell 

kivándorolni, hanem a haza a mi otthonunk, amit azért örököltünk 

meg őseinktől, hogy benne a saját életünket jól élhessük, és amit az 

utódainkra hagyhassunk. Az a terített asztal, ahova mindenki leteszi 

a tisztességes munkáját, de ugyanakkor jóllakhat, és ami mellett jól, 

de főleg otthon érzi magát. Az asztalról senki nem csenhet el semmit, 

és érdemtelenül senki nem telepedhet le mellé. Ha nincs érdem, 

nincs letelepedés! A Haza a miénk, azt semmi áron nem adjuk. Ha 

ezt tennénk, akkor eladnánk a múltunkat, elszegényítenénk az életünket, 

s hitvány módon tennénk lehetetlenné azoknak a jövőjét, 


akiknek a tőlünk boldogabb élete az elmúlásunk utáni időkre is 

kiható életcélunk. A gyermekeink, unokáink iránti felelősségtől 

hajtva tehát, semmit sem dobhatunk ki elődeink szellemi termékeiből! 

Nem engedhetünk, sem a történelmünkből, sem az alkotmányosságunkból, 

de 1956 örökségéből sem! A történelmi közjogi 

rendszerünkbe, amelynek évezredes szerves fejlődése van, be kell 

építenünk az akkori alulról jövő és elemi erejű népképviseleti rendszert, 

1956 örökségét. Meg kell találnunk a módját, hogyan építsük 

be az alkotmányosságunk hagyományos rendszerébe a pozitív fejlődést, 

amit az elmúlt időszakból megtarthatunk, mert megélt történelem, 

s kulturálisan, előremutató. Mert a haza nemcsak terület, 

hanem kultúra, történelem és életmód. 

A Kárpát-haza a magyar számára a világnak az a helye, ahol otthon 

van, mert eddig is otthon volt. Ahol saját közösségében, s kultúrájában 

szabad emberként élhet és ahol gyermekei is eszerint fognak 

élni. A Haza maga a Szentkorona. 

A dolgok lényege szerint első helyen a Teremtő áll, vagy ha valaki 

nem hisz a Teremtőben, akkor számára a természet az Isten. A mai 

liberális, hitetlen és közömbös, szellemiség mellett azonban ezt így 

kimondani sem lehet. De az igaz Hazában, a teremtő akarata szerinti 

világban mindig jelen van az Isten. A világ ugyanis nem tudja 

bizonyítani, hogy szellemi, vagy anyagi természetű. Hiszem, hogy 

szellemi, mások viszont anyaginak gondolják, de egyikünk sem 

képes ezen „hitét” bizonyítani. A magyar értékrend csúcsán a Haza, 

a Szentkorona áll. 

Ha ezt így kimondaná az új „erkölcsi” – tehát a közjog fejlődésén 

alapuló – magyar alaptörvény, akkor az, nemzetközi bonyodalmakhoz 

vezethet? Mi is történne? Az új (szovjet)Unió kiirtana minket? 

Vagy megszállnak bennünket? Hiszen az agymosással és a táplálkozással 

– szellemi és fizikai módon is – irtanak minket már régóta! 

Sőt a pénzügyi megszállás már régen itt van! Ezért nekünk azt kell 

kimondani, hogy az elsőszámú nemzeti érték: „A Szentkorona, aki 

azonos a hazával.” Különösen az mutatja ezt, hogy a korona nem a 

királyság, hanem az igazságos joguralom biztosítéka! Az igazságos 

joguralom éppen úgy illeszkedik a Hazánkhoz, mint keresztre a 

Corpus. Ismert és tisztelt egésszé áll össze. A haza ugyanis a sajátos 

magyar közjogi gondolkodás terméke. A haza a joguralmi állam, 

ahol nem lehet naponta változtatni a jogszabályokon, mint az úgynevezett 

jogállamokban, hanem kell hozzá a jogelvek igazságos, méltányos 

rendszere, kell hozzá a természetjog, amely nem az ember 

alkotta önös érdek joga, hanem a Teremtőé. (s a teremtésben örök 

társai vagyunk Istennek!) 

III. Rész: a közjó 

A nemzet meghatározásánál szóba került közjó annyit jelent, 

hogy a legtöbb területen, a legtöbb ember – valójában a teljes társadalom 

– számára a legjobbat érjük el életminőségben, igazságosságban, 

méltányosságban és szeretetben. Ezt magyarként csak 

együtt, egymást erősítve, tehát önszerveződve tudnánk elérni. A 

közjó tehát a haza, a nemzet jövőépítő akarata, a Szentkorona által 

biztosított közösségi javainak társadalmi célú felhasználása, stb. A 

lakosságnak felmutatott gyanús ügyletek, média-trükkök, politikusi 

visszaélések, valamint társadalmi igazságtalanságok, stb., mind azt a 

célt szolgálják, hogy a népesség képtelen legyen elfogadni a politika 

világának erkölcstelenségét. Az így, a mesterségesen kialakított általános 

politikaundor okozza a nemzet tehetetlenné válását és ez az 

általános bizalmatlanság lett, akaratvesztésének a legfőbb oka is. A 

politika nem úri huncutság, hanem a nemzeti akarat érvényesítése, 

vagyis a közjóra törekvés eszköze.Csakhogy nem pártpolitikában, 

hanem nemzetpolitikában kell gondolkoznunk! A média 

gerjesztette politikaundor, vált mára a közjó iránti közömbösség 

legfőbb okává. A „pénzügyeskedő” háttérerő megakadályozza az 

ebből való kitörés lehetőségét, szigorúan felügyeli a politika színházát. 

A közjót szolgálná egyébként az a közoktatás is, amely a nemzettudatot 

erősítené, sőt az a köztájékoztatás is, amely a valóságos 

társadalom, valóságos eseményeit és igaz híreit, problémáit tárná 

fel. De azt szolgálná a közgyógyítás is, amely először a megelőzésre 

koncentrál, s csak akkor gyógyít, ha az elkerülhetetlen. S a közjót 

szolgálná az a közpénzrendszer is, amely nem a spekulációt, hanem 

a szükséges értékek előállítását segítené elő. A közjót kell tehát az 

összes alapvető nemzeti értéknek szolgálni, segíteni. Ám a mai értékvesztett 

világunkban mindez nem így van. A ma uralkodó liberális 

eszmék megfertőzték a társadalmat, s mivel a „divat-eszme” tagadja 

a hagyományt, így a társadalom nagy része is ezt teszi. Elhitették az 

emberekkel, hogy csak a saját szabadsága (szabadossága) a fontos, 

nincs abszolút igazság, nincs közjó, mert már nem is tudják, hogy 

mi lenne az. Helyette a pénzvezérelt média világ mondja meg, hogy 

a divat-eszme szerint mi a jó az embereknek, s azok ezt jobbára el 

is hiszik. Az álságossá vált közbeszéd, megtévesztő módon sulykolja 

belénk, hogy: mindent el kell tűrnünk, mert ez a tolarencia! 

Ide vezetett tehát a politikaundor, amit mesterségesen ültettek el 

az emberek fejébe, s most már ez akadályozza a közjóért való közös 

kiállásunkat is! A mai úgynevezett modern világban eluralkodott az 

önzés és a siker orientált gátlástalanság. A közbeszédben lassanként 

csak a szociális kérdésekről hallunk, mert a rászorultak megsegítése 

-az önhiba vizsgálata nélkül is – divatos téma lett. A médiában csak 

az újraelosztás feltételeit tárgyalják folyamatosan, és a dolgozó, az 

értékteremtésben részt vevő réteg csak kapkodja a fejét, hogy megint 

nélküle és ellene döntenek azok, akik –állítólag –, éppen az ő érdekeit 

lennének hívatottak képviselni. Miért lehetséges mindez, miért 

aljasodott le így a politikum, a közélet? Sajnos elterjedt az a mondás 

a közéletben, hogy: Az igazat minden bolond képes elmondani, de 

jól hazudni, komoly előképzés és nagy tehetség nélkül lehetetlen. 

Mindez megmutatja a társadalmi morál hatalmas csökkenését az 

1956 őszéhez - joghelyreállító szabadságharcunk erkölcsi tisztaságához 

és emelkedettségéhez – viszonyítva, de a Horthy korszak 

keresztény erkölcseihez képest is. 

A mai viszonyok között az „egyéni jó” annyira megkísérti az 

embereket, hogy megfelelő morális tartás nélkül a közösség iránti 

hűség erénye alulmarad, s győz a divatos önzés, az egyéni érdekek 

önző igazságtalansága. A politikai közösség -tehát a nemzet -, éppen 

a közjó megvalósítása érdekében jött létre, s ennek az évezredes szövetségnek 

az újra kötésére szerveződött a Magyarok Szövetsége is, 

amely valójában nemzet újjászervező, mai népmozgalom. 

A Magyarok Szövetsége ebben az erősen értékvesztett világban 

hirdeti, hogy: a közjó támogatásával mindenki a saját, s a 

gyermekei javát szolgálja! Nekünk tehát a magyar küldetést kell 

komolyan vennünk. Az pedig a viszonylagosítás szabadelvűségének 

(relativizálás liberalizmusának) a megtörése. Az igaz és a jó szeretetkategóriáinak 

továbbadása a világ népei számára is. Mindezt tegyük 

úgy, hogy nagy hangsúllyal tekintünk a közjóra. 

A magyar küldetés csak annyiban hasonlít Jézus küldetésére, 

hogy Trianonban minket is keresztre feszítettek, s a nehéz feltámadás 

időszakát éljük meg most. 

IV. Rész: a Szentkorona 

A Szentkorona állameszme különös rendszer, amely egy 

valóságos tárgyhoz fűződő jogi, politikai, társadalmi és gazdasági 

elvonatkoztatás, ahol a tárgyat élő személyként képzelte el 

a magyarság, s bonyolult személyiségként kezelte. 

Mint tárgy: Koronázási beavató ékszer. Az egyetlen fennmaradt 

ősi királyi korona Európában. Aurája van, tehát mérhető a kisugárzása. 

Mint szimbólum: a Kárpát-medencét lakó nemzetek közötti 

kapcsolat és összetartozás, valamint a Magyar Államot alapító 

magyar nemzet tagjait és a nemzet összességét megjelenítő, sőt az 

államterületet is szimbolizáló személy. A Szent Korona mindig jóval 

több volt, mint egy egyszerű szimbólum, sok-sok évszázadon át az 

ország állami létét és más államoktól való(szuverenitását) függetlenségét 

is megjelenítette. Ezt a folyamatot a bolsik törték meg 1949- 

ben. 

Mint jogalany: A Szentkorona közjogi elvonatkoztatás, erkölcsijogi 

tanítás, az állami főhatalmat is jelképező személyiség, a főhatalom 

teljességének egyedüli letéteményese, tehát a teljes szuverenitás 

egyedül nála jelenik meg. 

Mint a hatalommegosztás biztosítéka: A közérdekű kérdésekben 

hozott döntéseket, bírósági ítéleteket Szent István koronájának 

nevében kell meghozni, mert az, a Kormányzót/Államfőt és a Nemzetet 

(tehát a hatalom közvetlen gyakorlóját és a népet) együtt, s 

azonos jogokkal felruházva személyesíti meg. 

A jogi tanná vált Szentkorona-eszmével megerősödött közjogi 

gondolkodás, illetve az alkotmány megtartásáért folyó küzdelmek 

edzették a magyarságot és alakították ki a korona által 

„uralt” államot: a Szent Korona Országainak szövetségét! 

Mint harmóniateremtő: Itt a Kárpát-medencében, utoljára a 

Szent Korona volt képes egységet teremteni, pl. a politikai nemzeten 

belül. 

Nem volt jelentős széthúzás sem a vallási, sem a nemzetiségi 

különbségek miatt a Szentkorona - egyenlő esélyű – tagjai között. 

Békés egymás mellett munkálkodást eredményezett: a szlovák, 

román, magyar, szerb, horvát, ruszin, örmény stb. országlakosok 

között, akik szeretve tisztelték az „angyal hozta” koronát.(Csak amióta, 

az őket befogadó magyarságot kifosztották és kirekesztették: 

azóta gyűlölnek minket, részben tudatuk alatt munkáló lelkiismeret, 

részben a saját nacionalista uszítóik hatására!) A törvényt tisztelők 

imádságos szeretettel, a törvényt kényszerből megtartók, félve tisztelték 

a Szent Koronát. Senki sem volt közömbös iránta, s így jött 

létre a személyek és népek (Hungarus) harmóniája, itt a Kárpátmedencében. 

Mint misztérium: Sajnos a magyar emberek körében megkopott 

a tudata annak, hogy mindannyian a Szent Korona tagjai vagyunk. 

Pedig a nehéz történelmi helyzetekben mindig ennek a tudata és a 

koronától kapott erő segített, és soha nem a pénz, amit bálványoznak 

és istenné is emeltek a bolsik. (Ami az aranybornyú imádatával 

kezdődött, s a dollár „mindenhatóságának” összeomlásával fog 

végződni, mert ezekkel a papírokkal nem lehet mit kezdeni, ha elértéktelenedik.!) 

A Jóistentől származó beavató koronánk, objektíve 

akkor is egyedülálló a világon, ha valaki nem hívő! Titokzatos erejével, 

magnetikus aurájával magához húz minket. A kíváncsiságot 

páratlan tiszteletté oldja, s a szeretet odaadását éri el. 

Minden magyar erőfeszítés benne rejlik, mint ahogy fennmaradásunk 

szent titka is. Ha találkozol vele, akkor érezned kell a magyar 

küldetést! Kocsis István, neves Szentkorona szakértő írta: „Az 

égből alászállt Szent Korona megerősíti a magyarságot annak hitében, 

hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek.” Hiszen a 

mi égi királynénk viselheti egyedül a Szent Koronát a fején. Még a 

pápaság is elfogadta ezt az ábrázolást, s az egyház a korona „szent” 

mivoltát is magáévá tette. Sőt még a reformátusok sem tiltakoznak a 

korona szentsége ellen. 

A korona fantasztikus erejét a rajta véghezvitt átalakítások, a 

képcserék sem tudták teljesen megszüntetni – de el kell ismernünk 

-, hogy csökkentették. Ám még így is tartja a kapcsolatot a 

fenn és lenn, az égi világ és a földi között. (Csak az önmagunkban 

való hit hiányzik, hogy méltóak legyünk rá!) 

A Szent Korona mint személy: Miként is fogható fel élő személyiségnek 

és miképpen tekinthető a magyar államhatalom 

legmagasabb alanyának a korona? 

Mint tudjuk a hatalomba kerülő személyek is gyarló 

emberek, akik hibázhatnak. A koronánk személyisége az 

absztrakciónak(elvonatkozatás) egy nagyon korai megjelenése, 

amely az emberi hibát küszöböli ki az uralkodásból, azaz szakrális 

királyhelyettesítő személlyé emeli a koronát. Így lett vallásokon 

felülemelkedően „Szent” a Korona, így vált államfővé, nemzetegyesítővé, 

jogi személyiségű föld- tulajdonossá, a joguralom foglalatává, 

s ezzel a nép és az állam védelmezőjévé!A Személyként „viselkedő” 


Szentkorona minden, a nemzetből eredő közhatalom egyedüli 

tulajdonosa, amelynek birtokosai voltak: a király és a nép, illetve 

az államfő és a nemzet! (de egymásra utalt egyenrangúság közösségében!) 

Ez egyúttal a hatalommegosztás sajátosan magyar elve 

is, amely egyedülálló elv a világon. Más népeknél ilyen tiszta hatalommegosztási 

elv nem fejlődött ki. A korona tagjai tehát mellérendeltségben 

alkotják a jogot és egymással is betartatják.Ez a valódi 

jogrend, az igazságos joguralom rendszere. Arisztotelész három jó 

és három rossz államformája szerint a királyság elve a szeretet, az 

arisztokráciáé a megfontoltság, a demokráciáé a szabadság, csakhogy 

mindhárom hajlamos a romlásra és torzulásra, sőt az ellentétbe 

való átcsapásra is. Mivel a szegények kormányzata a demokrácia, 

így könnyen válhat a szabadságból szabadosság! Mivel a gazdag 

arisztokrácia kormányzata, sokszor nem a közjót szolgálja így lesz 

abból oligarchia: ahol csak a vagyonosok érdekei érvényesülnek. S 

ha a király csak a saját egyeduralkodói érdekét követi, akkor zsarnok 

lesz! Ám a számszerű, az erénybeli és vagyonbeli egyenlőséget 

vagy egyenlőtlenséget egyedül az összetett elvű alkotmányosság 

joguralma tudja kiegyensúlyozni! Ha a középosztály kellően erős, 

szervezett és nagy, akkor meg tudja akadályozni, hogy akár a túl 

gazdagok, akár a túl szegények javára billenjen el a hatalmi mérleg! 

Inkább kell tehát a törvényt vezetőnek választani - a koronánk éppen 

ezt jelképezi -, mintsem bármily kiváló emberi személyt, aki csak 

őre és kiszolgálója lehet a mi közjogi gondolkodásunkban a törvényi 

igazságnak, azaz a Szent Koronánknak! Arisztotelész ezt a politikai 

rendezettséget és joguralmat gondolta politeiának! 

Mint alkotmány: A Szent Korona foglalata és szimbóluma is 

egyszerre, az állam felett álló – tehát az államot is korlátozó –, 

igazságos, méltányos jognak. 

A Szent Korona tehát a (természetfeletti) szakrális király jogutóda, 

s a magyar nemzet jogi igazságérzetének megjelenítője, 

de nem a királyság, hanem a joguralmi állam biztosítéka. 

Ha vissza kívánjuk állítani a joguralmi állam természetjogi rendszerét, 

akkor ragaszkodnunk kell a szokásjogi normákhoz is, de meg 

kell határoznunk taxatíve a nemzet értékrendjét, az alkotmányos 

elveket is. Világossá kell tennünk azt is, hogy az ezt sértő törvény, 

vagy rendelet, mint a nemzet akaratával ellentétes jogszabály, megsemmisítésre 

kerül, de nemzetellenes normák megalkotóit büntető 

és kártérítési szankcióval is súlytani kell. 

A kiemelt 14 nemzeti érték: 

A Szentkorona. A Haza. 

A nemzeti vagyon (leltár szerint!) 

A politikusok kizárólagos kötelessége: a közjó önzetlen szolgálata. 

[1] 

–– 

Munka 

–– 

Otthon 

–– 

Család 

–– 

Egészség vagy inkább betegségügy 

–– 

Nemzettudatú oktatás és főleg nevelés! 

–– 

Igaz tájékoztatás 

–– 

Nemzetté tevő kultúránk 

–– 

Rend 

–– 

Szabadság, amely a nemzeti értékrendet nem sérti. 

–– 

Nemzeti szimbólumok 

–– 

Jus resistendi.(tehát az alkotmányellenes hatalommal való 

szembeszegülés joga) 

A törvényhozás - akárhogyan is ellenkezik a Szentkorona alapelveivel 

– tavasszal alkotni fog egy alaptörvényt vagy sarkalatos 

törvénycsomagot, amelyet a társadalom megtévesztése okán alkotmánynak 

fog nevezni. Ez a átnevezés, sokkal nagyobb jelentőséggel 

bír, mint ahogy először gondoltam. Ugyanis ez a kulcsa a bolsevikok, 

majd a globalisták általi tévedésbe ejtésnek, s ezt használja 

majd ki tavasszal a törvényhozó hatalom arra, hogy tévedésbe tartsa 

a jóhiszemű polgárokat. Ezt a csalást, vagy népszerű mítoszt a „pénzügyesítők” 

háttérereje erőlteti a politika színházára, hiszen a magyar 

alkotmányos berendezkedés tudott legtovább (1944-ig) ellenállni a 

monetáris diktatúra mindent elnyelő nyomásának. A pénzoligarchia 

tehát, azért akar új alkotmányt, hogy örökre zárjuk ki az életünkből 

a joguralom igazságos rendszerét, felejtsük el szokásjogainkat, 

az ősi alkotmányt végképpen felejtsük el, mert azon még felépülhetne 

a természetjogi alapú ősi jogrend modernizálása is. Sajnos 

én nem hiszek azoknak, akik tavaly nem akarták örökre eltüntetni 

a kommunista utódpártot! (Lásd a nephatalom.hu honlapon!) 

Lesz tehát egy új alaptörvény, amihez utóbb az egész államapparátus 

ragaszkodni fog mindaddig, amíg a FIDESZ lesz hatalmon. (S mivel 

a csodavárás nem jön be, így visszajönnek majd az elvtársak, más 

pártnév alatt és újabb arcokkal, de jönnek!) S ez annak lesz köszönhető, 

hogy a Fidesz nem fogja teljesíteni a társadalom elvárásait.) Ha 

majd a törvényhozás jelenlegi összetétele megváltozik, ez a FIDESZ 

befolyásának csökkenésével fog járni. A jelen helyzetben az a lenne 

legfontosabb, hogy olyan alaptörvényt hozzanak, mely igazodási 

alapként jelöli ki a nemzeti értékrendet. Ha pedig be is betonozza, 

akkor minden jogszabálynak ez az értékrend lesz majd a hivatkozási 

alapja. Ha ezek az alapok a bevált természetjogi elvekre épülnének, 

akkor legalább a „lehetséges” megvalósulna. Sajnos a „kívánatosnak” 

a lehetősége távol áll a jelenlegi realitásoktól. Törvényt pedig most 

hoznak. Ezért hatni kell rájuk, hogy az általunk kínált megoldás az 

ő távlati céljaikat is támogatja. Ha csak annyit ért meg az átlagember, 

hogy: minden természetes személynek vannak hibái, rossz 

tulajdonságai, gyengeségei. Tehát nem bízhatjuk rá a főhatalmat, 

hanem egy olyan „személyt” kell megbíznunk, aki hibátlan 

– s ez a Szentkorona! –, akkor meg fogják érteni azt, hogy nem 

elég a preambulumban megemlíteni, vagy hivatkozni rá, mert a 

közjog csúcsán a helye! 

Ezt először el kell fogadtatni a lakosság nagy részével. Én nem 

vagyok biztos abban, hogy a népszavazáskor (ha lesz esetleg ilyen) 

az emberek a Szentkoronát akarják majd, de át kell adni az embereknek 

az ősi közjogi tudást. 

Mint tudjuk, a pártpolitika létrejöttének egyetlen oka az, hogy 

elhitesse az emberekkel a többségi uralom jogosságát. Pedig évszázadok 

óta egy nagyon szűk kisebbség szervezi meg és uralja az államok 

intézményrendszerét, s ezzel lehetőséget kap arra, hogy éljen a 

közhatalommal a közjó érdekében, vagy visszaéljen és a jól megfizetett 

„alkalmazottaival” kizsákmányoltassa a többséget. A józan ítélőképességétől 

megfosztott állampolgár-rabszolgák pedig a sötétben 

tapogatózva, de a megnyomorítóikat hűségesen kiszolgálva éltek/ 

élnek. Az alkalmazott vezetőréteg jól, vagy kevésbé jól, de az alsóbb 

osztály nyomorogva, hónapról hónapra tengődve – viszont a tökéletes 

illúzió világában él–, ahol a televízió és a befolyásolt tudatállapot, 

a „népképviseleti demokráciának a hite” eltakarja a valójában kifosztott 

emberek szeme elől a riasztó valóságot. A küszöbön álló „New 

World Order” világdiktatúrája fogja az emberiség teljes „háziállattá 

szelídítését” végrehajtani. Mindennek az alapvető mozgatórugója az 

a TULAJDON, aminek a szentségét egyedül a történelem folyamán 

a magyar közjogi gondolkodás törte meg, s amely nem bolsevik 

köztulajdont (azaz a kisebbség által korlátlanul magáncélra kihasználható 

rendszert), hanem valódi és biztosítékokkal teli közösségi, 

de magánkézben működtetett tulajdont, un. birtokjogot adott, kizárólag 

az arra érdemes közjószolgálóknak. Ez volt az ősiség törvénye, 

amelynek tűzzel-vassal történő kiirtásához a magyar történelem 

nagy alakjai is akarva-akaratlanul hozzájárultak. A magyar Szentkorona 

állameszme tehát nem valami ósdi butaság – mert akkor nem 

küzdenének ennyire ellene a pénzelit megbízottjai –, hanem egy 

óriási szellemi produktum, amelynek továbbfejlesztése hozhatja 

el a pénzkapitalizmus reális alternatíváját. 

(„ami tegnap igaznak tetszett, ma már nem az”) 

Ne feledjük, hogy kereskedelmi bankok hazánkban nem kívánják 

bővíteni a hitelezési tevékenységüket, sőt, szűkítik, drágítják, ráadásul 

kivonják a pénzt a vállalatokból, és a nemzeti banknál tartalékolnak. 

Ami további válságszituációt teremt. Nem arról van szó tehát, 

hogy a válság hatására gyengül a gazdaság, hanem a bankok magatartása 

miatt gyengül, és ezt csak mi érzékeljük válságként! 

Rihmer István javaslatai alapján, leegyszerűsítette, majd bonyolította: 

Dr. Bene Gábor S. 

[1] Ez a nemzeti érték szigorú jogi keretek közé szorítaná a politikusok 

tevékenykedését és inplicite kimondaná a közjóért való 

felelősségüket,szükségessé tenné beszámolási kötelességüket és 

lehetővé tenné állandó számonkérhetőségüket. 

Dermesztő jóslat: darabokra hullhat 

az eurózóna 

A görög és ír válság már Spanyolországra 

és Portugáliára is átterjedt, és 

Olaszországot is fenyegeti - emlékeztet a 

Financial Timesban megjelent cikkében 

a neves közgazdász, Nouriel Roubini. A 

2008-as pénzügyi válságot „előre látó”, 

ezért gyakran jósprofesszornak nevezett 

szakember szerint amennyiben az európai 

döntéshozók nem valósítanak meg 

radikális reformokat, akkor az euró és az 

egész eurózóna is darabokra hullhat. 

Miközben vezető európai politikusok 

mindent megtesznek annak érdekében, 

hogy megvédjék a közös európai fizetőeszközt, 

egyes szakértők kétségbe vonják az 

erőfeszítések sikerességét. 

Ezúttal Nouriel Roubini, az RGE Monitor 

elemző ház elnöke fogalmazott úgy a brit 

üzleti napilapban megjelent írásában, hogy 

az euró végleges megmentése érdekében új 

tervre van szükség. 

A New York Egyetem közgazdász professzora 

az eddigi európai válságkezelést két 

szóval tudja összefoglalni: hitelezni és imádkozni. 

Vagyis a pénzügyi nehézségekkel 

küzdő tagállamoknak finanszírozást nyújt az 

EU (az Európai Központi Bank vásárolja az 

állampapírjaikat), és abban reménykednek, 

hogy az országok inkább likviditási problémákkal 

állnak szemben és nem fizetésképtelenséggel. 

Ez a válságkezelés azonban előbb-utóbb 

államcsődökhöz vezethet, és az egész 

euróövezet szétesését is magával hozhatja - 

figyelmeztet a gyakran Dr. Balsorsnak becézett 

neves közgazdász az FT hasábjain. 

Roubini írásában arra is emlékeztet, 

hogy két uniós tagállamot (amelyek korábban 

elveszítették a piaci finanszírozás lehetőségét) 

már kimentett az IMF és az EU, 

ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy 

később ezeket az államok felett álló nemzetközi 

szervezeteket nem tudja más kimenteni. 

Nouriel Roubini ezért több javaslatot 

is megfogalmaz, amivel megítélése szerint 

hatékonyan lehetne kezelni az európai krízist. 

Szerinte helyre kell állítani az eurózóna 

perifériális államainak versenyképességét és 

növekedését. Gazdasági növekedés nélkül 

lehetetlen küldetés helyreállítani a költségvetés 

egyensúlyát - véli az elemző, aki szerint 

az EKB-nak is lazább monetáris politikát 

kellene képviselnie. 

Emellett növelni kellene az európai mentőalap 

méretét, mert Roubini szerint Spanyolország 

kimentését már nem bírná el. A 

rendelkezésre álló erőforrások bővítése a fiskális 

unió valamilyen formájának felállítását 

tenné szükségessé az EU-ban - magyarázta a 

szakember. 

Roubini szerint 2011-ben egyes államadósságok 

piaci átstrukturálására van szükség. 

Az Európai Unió legutóbbi decemberi 

csúcstalálkozóján a résztvevők abban állapodtak 

meg, hogy a szükséges reformokat 

2013-ig hajtják végre. A piaci reakciók azonban 

azt mutatják, hogy ezek az intézkedések 

nem várhatnak addig. Az euróövezet sorsa 

forog kockán - zárja véleménycikkét Nouriel 

Roubini. 

Forrás: Portfolio.hu 


A cigányok a gyerekek után járó pénzből 

és segélyekből tartják fent magukat. Olyan 

szinten, amit egy magyar nem vállal fel. Meg 

is van ennek az eredménye: 222 országból a 

202-ek vagyunk születések számát tekintve 

1,3 gyerek/család, ami azt jelenti: 3 egygyerekes 

családra 1 kétgyerekes család jut. 

Ahhoz, hogy a népesség ne fogyjon 2,3 

gyerek/család kell! A fenti példa alapján ezt 

már le sem írom, mit jelent. 

A születésen belül is érdekes a statisztika: 

Ma már ott tartunk, hogy a nyolc év 

alatti gyerekek fele cigány. A fentiek alapján 

2030-ra jutunk el oda, hogy a 8 millióra 

fogyatkozott összlétszám FELE már cigány 

nemzetiségű lesz. És 2100-ban megszületik 

az utolsó magyar ! 

Egy báró intette egykoron a nemeseket, 

mikor betelepítették (olcsó munkaerőként) 

a Mezőségbe a cigányokat : „Vigyázzatok, 

mert az ország azé, aki teleszüli !” Azóta sem 

vigyázunk! A politika segélyekkel fenntartja, 

„fejleszti” ezt a szavazóbázist, melyet alkalmanként 

egy tál lencséért fel is használ ! 

Három nemzedék nőtt fel a cigányság 

körében, akik rá sem szoktak a munkára !!! 

Hogyan adnak majd munkát a kisebbségbe 

szorult magyaroknak? A jövő NEM évtizedek 

múlva mutatja meg magát! ITT VAN : 

a borsodi aprófalvas településeken, Meszes, 

Rakaca, ... Itt már valóban kisebbségben 

élnek a magyarok! Esténként bezárkóznak, és 

azt remélik, hogy marad valami a portán! Ha 

nem marad : örülnek, hogy az életüket meghagyták 

!!! Ki a rasszista ? 

„Hogy is van ez, romák?” című topicban 

(Origo) van (állítólag) egy cigány honlapból 

idézett ‚szösszenet’, amit egy diplomás roma írt : 

„Én roma vagyok. Főiskolára járok. Következő 

a véleményem: Hiába lázadnak egyesek 

a cigányokkal kapcsolatban. Már késő ! 

Hosszú évtizedek alatt kiközösítettek bennünket 

ebben az országban. Ma már nem 

akarunk magyarok lenni! Volt idő, amikor 

még azzá szerettünk volna lenni. Ma már 

romák akarunk lenni, a saját hazánkban, itt ! 

Mint látható mi sokkal gyorsabban fejlődünk, 

mint a magyarok. Lassan megteremtjük 

a magunk értelmiségét és a magunk 

nyelvét beszéljük. Ebben az országban. Egyre 

többen vagyunk és egyre többen leszünk. 

Hosszú távon mi nyerjük meg a versenyt. 

Néhány évtized és mi leszünk a többség. Nem 

fenyegetőzni akarok ezzel, csak megállapítom, 

mint tényt. Eleinte még egymás mellett 

fogunk élni, mi cigányok és magyarok. 

Lassan érvényt fogunk szerezni annak, 

hogy a cigány nyelvet is elfogadják hivatalos 

nyelvnek! (!) Mi nagy család vagyunk 

Ne engedjétek magyarok!!! 

Keserű igazság ! 

és nagyon nagy a közösségi szellem, az 

együvétartozás érzése. Nagy a gyermekáldás. 

A magyarokról ez nem mondható el. Világos, 

hogy mi fog történni. Lassan és biztosan 

mindinkább a miénk, romáké lesz ez az 

ország. Mi vigyázunk majd a magyar kisebbségre. 

Adunk nekik munkát az országunkban. 

Európa és a világ olyan követelményeket 

támaszt ahhoz, hogy Magyarország bekerülhessen 

Európába, amelyek megteremtik a 

feltételeket hozzá, hogy mindez így legyen. 

Annyi nép eltűnt már a történelem során 

amikor az adott kor domináns hatalmai 

ebben érdekeltek voltak. A magyarokat sem 

fogja megsiratni senki. 

Miképpen a magyarok sem siratták meg 

a besenyőket annak idején. Ez a vita ezen a 

topicon ebben az értelemben tehát már értelmetlen. 

Nem csak a jelen, de már jövő is determinált 

ebben az irányban. Béke veletek!” 

Egy magyar véleménye: És még azt mondják, 

hogy a MAGYAROK a RASSZISTÁK ! 

Én meg azt üzenném ennek a diplomás 

romának (ha egyáltalán ő írta, mert elég 

kevesen vannak ám), hogy eljön még az az 

idő, mikor a romák és a magyarok egymást 

gyilkolják! Hála neki, a kedves levélírónak! 

EZT AKAROD? Ha ez a levél körbejárja az 

országot, nem tudom, mi lesz itt. Ha mindenki 

úgy reagál rá, mint én. Ugyanis hihetetlenül 

felháborított. Rengeteg támogatást 

kaptok, DE MINEK? Szülitek a rengeteg 

gyereket rakásra, aztán magukra hagyjátok, 

bűnözők lesznek, és műveletlenek ! 

EZ A NAGY CSALÁDSZERETET???? 

Szerencsétlen magyar meg nem mer két 

gyereknél többet vállalni, mert nem bír többet 

TISZTESSÉGESEN FELNEVELNI! 

És ők lesznek a jövő nemzedéke. Kérdem én, 

ha nem marad az országban dolgozó magyar 

ember, ki fog titeket eltartani, cigányok??? 

Ki osztja majd a segélyt, ha nem lesz miből, 

mert nem lesz ember, aki dolgozzon? De hát 

majd kitalálnak valami okosat a diplomás 

cigányok. Majd segít az UNIÓ... És még 

valami: Igen, tűnnek el népek. Ez mindig így 

volt és így is lesz. 

De mi már több mint 1000 éve létezünk, 

Isten segítségével. A magyar nép nem fog 

eltűnni. Túléltük a besenyőket. Túléltük a 

tatárokat. Túléltük a törököket. Túléltük a 

Habsburgokat. Túléltünk két világháborút, 

Trianont, a szocializmust. A cigányokat is 

TÚL FOGJUK ÉLNI ! 

Honnan tudom ezt ilyen biztosan? Tudom. 

MERT ISTEN VELÜNK VAN! NEM hagyott 

el minket, bár sokan ezt mondják ! 

Hamarosan történni fog valami, ami 

megváltoztatja a kedves diplomás roma által 

felvázolt jövőt. Nem háborúra gondolok. 

Dehogy. Egyszerűen csak Isten megsegít 

valahogy. Mint mindig, a történelem során. 

A diplomás romának sok sikert kívánok a 

tanulmányaihoz, amit a magyarok fizetnek 

nekik! És kérem, hogy gondolkozzon el 

magán, amíg nem késő. Senkinek nem lenne 

jó, ha háború lenne ! 

Az intelligens emberek nem népirtással 

oldják meg a gondokat. Hanem ? 

Ifj. Szilas László 

Kedves László! 

Hihetetlen a mai magyar társadalom közönye 

minden, a sorsát alapvetően érintő kérdésben. 

Nem törődnek a holnappal, nem 

törődnek semmivel. Ha ezt nagy magyarjaink 

odafentről látják, (ahol se bú, se szomorúság, 

se bánat, se fájdalom nincsen!) bizonyára 

mindnyájan nagyon szomorúak lesznek; szívük 

megtelik mérhetetlen sok bánattal, szomorúsággal. 

Ám biztosan nem mondják azt, 

hogy hiábavaló volt, amit tettek, hiszen a jótét 

sohase lehet hiábavaló! Mert nem tudhatjuk 

mekkora baj történhetett volna, ha nem cselekedjük 

a jót, a jó példát mutatót! 

Az alábbi íráshoz én is hozzáfűznék, és 

nem is keveset. Ez így első látásra soknak 

tűnik, de garantálom, hogy megéri a fáradságot. 

Csak egyiket (bármelyiket) megnyitod, 

biztosan kíváncsi leszel a másikra is. 

A veszély oly nagy, hogy a magyarság fizikai 

létét tán soha nem veszélyeztette ennyire 

semmi. Nagy szerencse azért van a nagyon 

nagy szerencsétlenségben. Mégpedig az, 

hogy 

1. Az ellenség nagyon jól, mindenki számára 

igen jól megkülönböztethető. 

2. Ha a cigányok elindítják a faji háborút, 

mert ez már csak idő kérdése, akkor addig 

nem nyugszanak a fegyverek, amíg egyetlen 

egy szál cigány is létezik ebben a hazában. 

Akkor nem lesz kegyelem, nem lesz könyörület. 

3. Jó hír még, hogy a cigány alapvetően 

nagyon gyáva; nagyon félti a rongyos, 

mihaszna életét. Persze ez nem akadályozza 

meg a gyilkosságokban, hiszen neki csak a 

saját rohadt élete értékes, fontos. A cigány 

csak akkor bátor, ha falkába, hordába verődik. 

Egyedül semmit se ér. Akkor alázatos, 

ha kell, csúszik, mászik. Igazi háborút viselni 

képtelen. Ehhez lelkileg alkalmatlan. Egy biztos, 

hogy ezt a háború mi, magyarok nyerjük. 

A háború nagyon véres lesz, mert kezdetben 

csak a cigányok fognak öldökölni. Nagyon 

sok ártatlan magyar áldozat lesz, mire felébrednek 

végre a magyarok, és fegyvert fognak. 

Sok időbe fog telni, míg fegyvert szerezhetnek. 

A cigánynak természetesen lesz fegyvere, 

erről szorgos kezek időben gondoskodni fognak. 

A retkes cigányainak besegítenek még a 

hazánkat szépen, lassan elfoglaló, alattomosan 

betelepülő “új honfoglalók”, így két ellenséggel 

kell majd kvázi szembe néznünk. 

A temérdek vér, a sok oktalan pusztulás 

látványától végül mindenki besokall majd! 

-- és akkor jön el halálos ellenségeinkkel a 

végső leszámolás ideje! Ahelyett, hogy jóidőben 

előre, minden problémát békésen, 

józan ész által diktálva sorra megoldottunk 

volna! De a problémára csakis így lehet végérvényesen 

pontot tenni! 

Rengeteg áldozat lesz. Engesztelő áldozat! 

-- de e nélkül soha nem történtek még 

igazán nagy dolgok. Ez is azt mutatja, hogy 

semmi sincs az életben ingyen, mindenért 

harcolnunk kell. Az okos ember előre cselekszik. 

A balga csak akkor, amikor a háza ég. 

Akkor mindent megtesz, és gyakran maga is 

odavész. Csak vesszen! Így legalább a bölcs, 

az életre való marad fenn, a balga elpusztul. 

Ez a természetes kiválasztódás. A kontraszelekcióból 

is természetes kiválasztódás lesz. 

Minél durvább, annál jobban gyorsítja a természetes 

folyamatot. Hatás-ellenhatás! 

Tegnap, 2011. március 5-én is a TV-ben 

minden a szegény cigányokról szólt. Megjegyzem, 

ritkán nézek csak TV híradót, mert 

minden esetben agyvérzést kockáztatok. 

Azért ennyire könnyen nem adom a harcot! 

Érik a helyzet, vészesen közeleg az utolsó ítélet 

napja. Jaj annak, akinek félni valója van e 

naptól! De annyira azért nincs még közel a 

nap, hogy késő lenne észre térniük mindazoknak, 

kiknek jócskán van félni valójuk! 

Szeretettel és baráti üdvözlettel: 

Vattay Szabolcs 

ORBÁN KIRÁLY 

Orbán király, magyar király 

Léptet fakó lován: 

Hadd látom, úgymond, mennyit ér 

A magyar tartomány. 

Van itt folyó és földje is jó! 

A házelnök már Kövér! 

Használt a sok győzködés: 

S, hogy mindig többet ígér! 

Teremni fog munkahely! 

Több mint egy millió! 

Mindenkinek lesz kenyér; 

S nem lesz földönfutó! 

S a nép, az istenadta nép, boldog 

Hisz’ nem sejti a bajt! 

Mint a barom, lagymatagon, 

Némán fejet hajt. 

Felség! Már van koronád, 

Az Országházban vár! 

Király vagy! A legnagyobb! 

Hízelgett S. Pál. 

S-chmitt szeretnél kérni 

Tőlem „kedves” Pál? 

Tette fel a kérdést 

Az újdonsült király. 

Felség! Posztot! Elnökit! 

Nekem az dukál! 

Mondá roppant szerényen 

Az elnökjelölt Pál. 

Orbán király, Isten király 

Léptet narancs lován: 

S felsejlik pár apró ránc 

Királyi homlokán. 

Sinatra piano a bár neve, 

Hol aznap este szállt; 

H. Krisztián a bár ura, 

Vendégli a királyt. 

Vadat és halat, s mi jó falat 

Szem-szájnak ingere, 

Sürgő csoport, száz szolga hord, 

Hogy majd megszakad bele. 

A talpnyaló had hangulata 

Tetőfokra vált, 

Egyszer csak az új király 

Emígyen kiált! 

Ti urak, ti hölgyek! Hát senkinél 

Sem koccan értem pohár? 

Ti urak, ti hölgyek!... ti hun ebek! 

Hát ne éljen a király? 

Ti urak! Ti hölgyek! Hitvány ebek! 

Nekem több hála jár! 

Hol van ki zengi tetteim? 

Kérdi az új király. 

S a nép, az istenverte nép, boldog, 

Nem tudja rá mi vár; 

Ordít mint a vadbarom! 

Éljen Orbán király! 

Egy el-veszett magyar bárd 


Most, 2011-ben, alkotmányozás előtt állunk. 

Sokan, köztük a remek jogász Sólyom László 

nagyjából megfelelőnek tartja a mostani 

alkotmányt. Egy másik kitűnő alkotmányjog-tudós, 

Samu Mihály szerint viszont „a 

magyar alkotmányosság csökött – hiányzik az 

erkölcsi alapja”. Kétségtelenül megengedi az 

erkölcstelen törvénykezést. Ezért hallottuk 

az elmúlt két évtizedben annyiszor, hogy ez 

vagy az a döntés „erkölcstelen ugyan, de jogszerű.” 

Igen sokan a régi, magyar történeti alkotmányra 

akarnak újat építeni. Utóbbiak kétkamarás 

országgyűlésben is gondolkodnak, 

ami egyrészt kiküszöbölné a pártokrácia parlamentáris 

diktatúrájának lehetőségét, másrészt 

megoldaná a nemzeti kisebbségek, a 

szakmai, társadalmi szervezetek képviseletét. 

*** 

A magyar történeti alkotmány az európai 

kontinensen egyedülálló. Verbőczi István 

Hármaskönyvében olvashatjuk első és több, 

mint 300 évig használatos összefoglalását. A 

Hármaskönyvet II. Ulászló 1514-ben „Boldog 

özvegy Erzsébet napján” királyi kiváltságlevéllel 

megerősítette. 

A Bevezetés szerint a nép az ősforrása a 

törvénynek: „amit az előkelőbbek a közrenddel 

együtt szentesítettek.” Lényege szerint erkölcs: 

„parancsolja a tisztes, tiltja a tisztességtelen dolgokat”, 

az igazságot kívánja megvalósítani, 

ennyiben „Isten ajándéka, s kiszabja, mit szabad. 

Ugyanakkor „az emberek találmánya,” 

mert megállapítja, „mi jogos.” A történelmi 

alkotmány valójában a Szent István törvényeivel 

kezdődő az alapvető joganyag. 

A törvénynek, éppen erkölcsi természete 

miatt, összhangban kell állni a természeti joggal 

és az isteni törvénnyel. E kettő összefügg. 

A természeti jog „nem egyedül az embernek, 

hanem minden állatnak tulajdona.” Belőle 

ered „a férfinak és a nőnek a kapcsolata, a gyermekek 

nemzése, vagyis a család, mindenkinek a 

szerzési képessége, joga a védekezésre, anyanyelvére.” 

Mindez a teremtettségből következik, 

ezért isteni jog. Emberi törvény el nem vonhatja 

a madártól sem, „hogy a maga nyelvén 

tanítsa fiókáit.” A szocializmus bizony elvonta 

a szerzési képességet, a liberalizmus egyre 

erősödő pergőtűz alatt tartja az ember férfinő 

mivoltát, természetes kapcsolatot, a családot, 

a kereszténységet. A liberális és baloldali 

véleményszabályozók meg sem mukkantak, 

amikor Szlovákia korlátozta a kisebbségek, 

köztük a magyarok anyanyelvhasználatát. 

*** 

A legáltalánosabb isteni jogok közé tartozik 

az üdvösséghez való jog, amit a törvény sem 

korlátozhat, valamint az az evangéliumi elv, írja 

a Hármaskönyv, miszerint „Mindenkinek tilos 

azt tennie, amit nem akar, hogy más tegyen vele.” 

Az alkotmányról 

Czakó Gábor 

A jog további forrása „a szokás, a gyakorlat 

által megállapított jog”. Máig él számos, 

honfoglalás előtti időből származó, 

törvénnyé lett szokás. A legnevezetesebb az 

ági öröklés. Eszerint ha egy gyermektelen 

házaspár egyik tagja meghal, a közös szerzeményt 

örökli a túlélő, ám az elhunyt családjából 

származó vagyon, pl. a nagyapa gyűrűje, 

visszaszáll a néhai rokonságára, „ágára.” 

A szokás „vallással megegyező, a jogrenddel 

összhangzó és a közjólétre üdvös” kell, legyen. 

Ezeket az általános jogi elveket persze 

befolyásolja a különféle bölcseletek, a 

különböző elvek ütközése is. 

*** 

A történeti alkotmányosság rendjében régóta 

különös szerepe van a Szent Koronának. 

IV. Béla írja 1256-ban, az esztergomi 

Szent Adalbert-foszékesegyház számára 

kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a 

szent koronához hűtleneket (...) nekünk és a 

szent koronának engedelmeskedni kényszeríti. 

A nemzeti királyság bukása után a Szent 

Korona-tanra épülő magyar alkotmányosság 

védett bennünket a Habsburgok túlkapásai 

ellen. Gyakorlatilag a nyilasok és a kommunisták 

helyezték hatályon kívül.” 

Eszerint a Szent Korona, mint jogi személy, 

megtestesíti a Magyar Államot. A jobbágyfölszabadítás 

óta tagja az ország összes 

lakója. Némelyek a társországok polgáraira, 

az egész Kárpát-medencére vonatkoztatják. 

Ezt a szlovákoktól, horvátoktól, románoktól, 

szerbektől, ruszinoktól kellene megkérdezni. 

A Szent Korona különlegességének 

alapja az, hogy Szent István király fölajánlotta 

a Koronát Szűz Máriának, azóta ő az 

igazi viselője. A földi király, ha van, hatalmát 

a Koronától kapja. 

*** 

A történeti alkotmány hívei szerint az 

új alkotmánynak ki kell mondania, hogy a 

föld és vele „valamennyi természeti erőforrás 

a Szent Korona tulajdona.” Másként: ezek 

a javak a közösség egészét illetik, sem törvénnyel, 

sem „a magántulajdon szentségének 

elvével” el nem vonhatók. A környezetszenynyezés, 

a természet kizsákmányolása, átalakítása, 

stb. mind ütközik a Szent Korona 

főségével. 

Mivel a Szent Korona a szuverenitás hordozója, 

nem pedig a király, vagy a választáson 

éppen győztes párt, eszményien testesíti meg 

a népfelség elvét: „a polgárok egyenlőségét, a 

főhatalom korlátozását.” A Szent Korona-tan 

hívei az Alkotmányba beírnák az Aranybullába 

1222-ben beiktatott, majd az 1687-es 

országgyűlésen törölt „Ellenállási záradékot”, 

ami lehetővé tenné a polgárok föllépését 

bármely önkényuralommal szemben. 

*** 

A Szent Korona-tan némely hívei gyakran 

emlegetik nézeteik szakrális mivoltát. 

A szakrális magyarul szent. A szent Isten 

minősége, meg azé az emberé, aki „Vele él és 

hal.” Ez a szó világot vet latin megfelelőjének, 

a szakrálisnak a varázsige voltára, babonás 

ürességére. 

Európa, s benne a magyarság, sajnos, 

sosem élt szakrális társadalomban. A koronázástól 

még az érintettek, azaz a királyaink 

sem lettek szentek. 

Örülnék neki, ha az új alkotmányba beiktatnák 

a Szent Korona eszméjét. A nemes 

eszmék sarkallják az erkölcsös életet: hogy 

kevesebbet hazudjunk, lopjunk, s próbáljuk 

nem tenni mással azt, amit magunknak nem 

kívánunk, s úgy szeretni felebarátainkat, 

mint önmagunkat. 

Quigley: a „Tragédia és remény” 

(Tragedy and Hope) c. könyve 324. oldalán 

olvasható létfontosságú gondolatot Drábik 

János így foglalja össze: 

„A leggazdagabb pénzügyi dinasztiáknak 

van egy világstratégiája: A központi bankok 

segítségével megszerezni a világ pénzrendszerének 

irányítását, majd pedig a politikai 

hatalmat, és feudális módon egy központból 

irányítani a világrendszert. 

Az irányítást az évenkénti magántalálkozókon 

meghozott döntések szerint az arra 

kiválasztott személyek és csoportok végzik.” 

Éppen ezért a Magyar Országgyűlésnek 

nemcsak a szervezett közhatalom 

szabályozását, hanem az ország közéletére, 

gazdaságára, egyáltalán: a LÉTÉRE, 

megmaradására ma már a közhatalomnál 

is jóval erősebb befolyást gyakoroló szervezett 

magánhatalom szabályozását is 

meg kell oldania! 

Erre egyetlen MEGOLDÁS VAN: 

az ÚJ ALAPTÖRVÉNYBEN ki kell mondani 

a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát, 

amelyhez – a nemzet jövője érdekében 

– a mindenkori hatalomnak igazodnia kell. 

Ítélethirdetés előtt 

Gondolatok a magánnyugdíjpénztári rendszerről 

Az Alkotmánybíróság hamarosan dönt arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása számukra elfogadható-e (szándékosan 

nem azt írtam, hogy megfelel-e az alkotmánynak). A néhány hét múlva esedékes határozat apropóján talán nem haszontalan 

néhány eddig kevés hangsúlyt kapott szempontból megvizsgálni a kérdéskört. 

A magánnyugdíjpénztárak eredeti lényege az öngondoskodásra való 

nevelés és a felelős gondolkodáson keresztül elért pozitív össztársadalmi 

hatás (munkavállalási hajlandóság növekedése, költségvetési 

egyenleg későbbi javulása) lett volna. Ahhoz azonban, hogy a 

magánnyugdíjpénztári rendszer nálunk bevezetett formája nemzetgazdaságilag 

jól működjön, a következő feltételeknek kell fennállnia: 

–– 

felelős, nem pazarló kormányzati gazdálkodás és az ennek 

nyomán kialakuló költségvetési egyensúly vagy -többlet, 

–– 

költségvetési hiány esetén: nagyon alacsony kamatkörnyezet, 

–– 

szigorú állami szabályozás, amely valódi versenyt teremt a 

pénztárak között és megakadályozza, hogy a bankok indokolatlanul 

magas költségeket vonhassanak le a tagok befizetéseiből, 

–– 

fejlett lakossági pénzügyi kultúra, amelynek következtében a 

pénztártagok nem vállalnak a maguk számára túl magas kockázatokat. 

Nyilvánvaló, hogy ezek közül Magyarországon sem a 

magánnyugdíjpénztári rendszer 1998-as bevezetésekor, sem azóta 

nem teljesült EGYETLEN FELTÉTEL SEM. Nézzük egyesével: 

–– 

a kormányzati gazdálkodás nemhogy költségvetési egyensúlyt 

nem tudott elérni, de évről évre óriási hiányokat termelt, 

–– 

a magánnyugdíjpénztári rendszer következtében (is) keletkező 

költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek kamatai 

rendkívül magasak voltak, 

–– 

az állami szabályozás alkalmatlan volt az igazi verseny megteremtésére 

és nem védte meg a pénztártagokat attól, hogy a bankok 

ceruzája nagyon vastagon fogjon a költségek felszámításakor, 

–– 

a lakosság pénzügyi kultúrája viszonylag fejletlen volt. 

Így fordulhatott elő, hogy egy ELVIEKBEN teljesen helyes koncepció 

a GYAKORLATBAN a pénztártagok és a többi adófizető 

honfitársunk számára is egyértelműen károsnak bizonyult: 

–– 

a pénztártagoktól indokolatlanul magas költségeket szipkáztak 

el a bankok, a megmaradó pénzen produkált éves átlagos reálhozam 

pedig jó esetben minimális (sok esetben negatív) volt, 

–– 

minden adófizető – beleértve a pénztártagokat is – nyögte (és 

nyögi még egy jó ideig!) a keletkező hiány finanszírozására felvett 

hitelek magas kamatait, amelyek SOKSZOROSÁT tették 

ki a költségek levonása utáni nyugdíjpénztári hozamoknak. 

Az egyetlen nyertese a bevezetésnek a banki szféra volt: évi körülbelül 

300 milliárd forintnyi plusz forráshoz jutottak, amelyből bőkezűen 

finanszírozhatták saját működésüket, dolguk meg (különösen 

az első években) szinte semmi nem volt: állampapírokat vásároltak a 

pénzből, évente egyszer kimutatást küldtek a tagoknak, és kész. 

Egyáltalán nem menti a magánnyugdíj-pénztári rendszer itthoni 

elindítóit, hogy „jót akartak”. Pontosan lehetett már 1998-ban is tudni 

azt, hogy a csak tündérmesékben előforduló ideális feltételek NEM 

lesznek adottak az indulást követő években. Aki ezt nem tudja számításba 

venni, az egyszerűen alkalmatlan a politikai, gazdasági döntéshozatalra; 

legjobb szívvel is csak naiv álmodozónak tekinthető, de 

komoly, felelős szakembernek semmiképpen nem. 

És persze van egy komorabb lehetőség is: a magánnyugdíjpénztári 

rendszer hazai korifeusai nagyon is tisztában voltak azzal, hogy 

milyen következményekkel jár amit csinálnak, de valamiért ez mégsem 

érdekelte őket. A rendszerváltás utáni húsz év tele van ilyen 

botrányos, szomorú történetekkel – nem lehet kizárni itt sem azt, 

hogy ez történt. 

Bárhogy is volt azonban – akár döntéshozói inkompetencia, 

akár a nemzeti érdekek tudatos elárulása volt a háttérben, egy dolog 

biztos: alapos önvizsgálat és illő szerénység az, amit minimálisan 

el lehet várni az akkori kormányzati politikusoktól és a holdudvaruktól. 

Az pedig végképp nem elfogadható, hogy amikor az általuk 

okozott romhalmazt próbálja valaki eltakarítani, akkor azt még pökhendien 

ki is oktassák. 

A fentieken kívül még egy fontos szempontra akarjuk felhívni 

a figyelmet. Számos előrejelzés látott napvilágot (természetesen 

leginkább a pénzintézetek vagy „szimpatizánsaik” részéről) arról, 

hogy a mostani visszavezetés milyen negatív költségvetési hatásokat 

fog okozni a jövőben. Bizonyos mértékig érthető is ez a taktika: 

az elmúlt 12 évről a legnagyobb trükközéssel sem lehet bebizonyítani, 

hogy jó volt az országnak, nosza, csináljunk egy hosszú távú 

előrejelzést, ott majd azt hozunk ki, amit csak kell. Mindenki, aki 

valaha is készített már bármilyen közgazdasági modellt tudja, hogy 

annak eredménye a bemenő feltételek, paraméterek megválasztásától 

függ. Még a legegyszerűbb modellek is nagyon érzékenyen 

reagálnak a kulcsfontosságú paraméterek változásaira – némi cinizmussal 

azt lehet mondani: kis ügyességgel azt hozunk ki belőlük, 

amit csak akarunk. A nyugdíj-előrejelzések pedig nem tartoznak az 

egyszerűen modellezhető dolgok közé, sőt, éppen hogy a legkomplexebbek: 

paraméterek tucatjaitól függenek, és az előrejelzés hossza 

(minimum 30-40 év) is sokkal nagyobb az átlagosnál. Tehát aki egy 

ilyen modellről azt állítja, hogy az nagy biztonsággal megmutatja a 

jövőt, az vagy nem ért ahhoz, amit csinál, vagy nem mond igazat. 

Nem szándékunk agyonrelativizálni ezt a kérdést, de azt mindenképpen 

fontosnak tartanánk, hogy az elemi korrektség érdekében 

minden előrejelzés tartalmazzon legalább néhány utalást a mögöttes 

számítások legfontosabb paraméter-érzékenységeire. 

Az, hogy előre menve mi jelent nagyobb biztonságot: az állami 

nyugdíjrendszer vagy a magán, az idő fogja csak eldönteni. Állami 

nyugdíjrendszert is lehet megfelelően működtetni, de az állami és 

magán kombinációját is – mindkettőre több jó példa is van szerte a 

világon. A rendszerváltás utáni húsz évben azonban Magyarországon 

az állam és a magánszféra egymással versenyezve terhelte meg 

messze erején felül a lakosságot (fogalmazhattunk volna élesebben 

is), és egyik sem lehet különösebben büszke a végeredményre. Csak 

bízhatunk benne, hogy mindez a jövőben gyökeresen megváltozik. 

De ez alapvetően nem nyugdíjmodell-kérdés, hanem felelős kormányzás 

és az ezt kikényszerítő felelős választói magatartás kérdése. 

Für Balázs, gazdasági szakértő 

Dugig van a jegybank pénzzel 

Az idén március végén történelmi csúcsra 35,692 milliárd euróra emelkedtek a nemzetközi tartalékok a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előzetes adatai 

szerint. Ez azt jelenti, hogy 1,88 milliárd euróval haladták meg a februárit, illetve 1,84 milliárd euróval a tavaly március végit. 

Utoljára 2010. augusztus végén voltak ehhez hasonló szinten a nemzetközi tartalékok, akkor 35,272 milliárd eurót tettek ki. A tartalékokat a március 

végi, 3,75 milliárd dolláros kötvénykibocsátás emelte jelentősen. 


Felfüggesztették a régiós főnököt 

Ehhez képes Almodovar egy romantikus álmodozó! 

Büntetőeljárás indult a Nemzeti Nyomozó 

Iroda (NNYI) dél-dunántúli vezetője ellen. 

Az alezredes szolgálati viszonyát felfüggesztették. 

A Nemzeti Nyomozó Iroda egyelőre 

nem közölt részleteket, de a Krónika tudósítója 

megtudta, hogy Váradi Csaba alezredes 

ellen minősített eljárás folyik, amit akkor 

alkalmaznak, ha államtitokról van, vagy 

lehet szó. 

A büntetőeljárás a Nemzeti Nyomozóirodától 

érkezett feljelentést követően indult 

meg, erősítették meg a kaposvári Katonai 

Ügyészségen, de, hogy mi miatt, arról nem 

mondhattak semmit. Ezúttal a Krónika máskor 

egyébként nagyon készséges bűnügyi 

forrásai is óvatosak voltak, és nem mondtak 

semmit, vagy azért, mert nem akartak, vagy 

nem tudtak. 

Az MR1-Kossuth Rádió tudósítójának 

annyit azért sikerült megtudnia, hogy minősített 

eljárás folyik, amit akkor alkalmaznak, 

ha államtitokról van vagy lehet szó. Márpedig 

zömében operatív felderítéssel foglalkoztak, 

és nem kizárt, hogy ennek során 

merülhetett fel valamiféle szabálytalanság. 

A Katonai Ügyészség egyébként várhatóan 

két hónapon belül lefolytatja a vizsgálatot, 

és dönt arról, hogy emelnek-e vádat 

vagy sem. Az állásából felfüggesztett alezredest 

nem sikerült elérni, telefonja ki volt 

kapcsolva. 

Mayer Mihály már kiköltözött 

(mti) 

http://www.pecsiujsag.hu/index. 

php?comment_result_page=1&p=8&ai 

d=37591#commentlist 

jepurjas – 2011. január 27. csütörtök 

20:23 

Szegény Mánfai Gyuri! fotóztad a püspököt, 

hogy ezt kapod?Virágh elvtárs kérem a 

tanúvallomás szövegét!-nem ezt, ez már az 

ítélet!!! Bacsó a jövőbe látott! 

Sanya – 2011. január 27. csütörtök 20:16 

Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több vállalkozó 

is állította a következőket: ahhoz, hogy bármilyen 

munkát megkapjanak a püspökség 

vagy a Fény Kft megbízásából, egyrészt túl 

kellett árazni az adott beruházás költségeit 

másrészt vissza kellett juttatni pénzeket a 

püspökség részére. Ennek a visszajuttatásnak 

a mértéke megegyezés szerint a beruházás 

15%-a volt. A visszajuttatás módja a 

következő: az kivitelező vállalkozás a Gaudium 

Nostrum Alapítvány számlájára elhelyezi 

az összeget, mely befizetésnek jogcíme: 

egyházi adomány. 


88. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Wolf Gyula 

jelenleg is három öregek otthonát, három 

szociális intézményt vezet. Ehhez azonban 

szüksége volt egy szakképesítésre, szak-diplomára. 

Általában ezt a diplomát csak orvosok 

szokták megszerezni annak szakmai 

jellege miatt. Wolf katolikus papi végzettségével, 

igen rövid időn belül megszerezte ezt 

a diplomát. Több tanú is állítja, hogy Wolf 

nem ért semmit ezen témához, sem a vonatkozó 

jogszabályokkal, rendeletekkel nincs 

tisztában, sem a vezetéshez szükséges kompetenciákkal 

nem rendelkezik. A feltételezés 

szerint Wolf ezen képesítését illetéktelenül – 

törvénytelen módon szerezte. Igaz ugyan, 

hogy ez már több, mint 10 éve történt, ám 

még mindig használja azt, így a bűncselekmény 

megtörténte még mindig aktuális. 


87. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A katolikus 

egyház kedvezményesen, ÁFA kifizetése 

nélkül tud behozni gépjárműveket Magyarország 

területére. Ezt a kedvezményt Wolf 

Gyula volt-vagyonkezelő úr meglehetősen 

ügyesen ki is használja. A pécsi egyházmegyében 

80 pap dolgozik, de ezeknek nem 

mindegyiknek van személygépkocsija. Van 

néhány alkalmazottnak is, ám a pécsi egyházmegye 

tulajdonában jelenleg 120 gépkocsi 

van. Több tanú állítása szerint több 

pécsi egyházmegyés gépkocsi van győri 

egyházmegyés papok használatában (például 

Milus Ferenc, Wolf egyik szeretője). 

Wolf bíztatni is szokta ismerőseit, szeretőit, 

hogy vásároljanak ilyen gépkocsit, hiszen 

Preferált autómárka 

ha ezt rajta keresztül teszik, 25% kedvezménnyel 

tudnak autóhoz jutni. ( Jellemzően 

BMW típusú gépkocsik behozatala 

történik.) Egyik ilyen „bíztatott” ember a 

mecseknádasdi plébános, aki egy BMW 

típusú gépkocsit vett meg saját használatra. 

Amennyiben az autók átírása nem történik 

meg, csak használják ezeket üzemben tartóik, 

természetesen nem beszélhetünk bűncselekményről, 

ám az egyházi kedvezmény 

jogosulatlan kihasználásáról igen, visszaélésről 

igen. 


86. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi 

egyházmegye a szekszárdi önkormányzattól 

2008-ban megvásárolta a Garay téri 

iskolát. (5. számú melléklet.) A szerződés 

szerint 15 000 000 Forintot kellett átutalnia 

a püspökségnek a szerződés megkötése 

után, a fennmaradó összeget 2009-ben kellett 

volna átutalni. Ez azonban a mai napig 

nem történt meg. 2009-ben a FIDESZ által 

vezetett városban a közgyűlésben az MSZP 

képviselők kérték az ügy kivizsgálását, de 

Wolf Gyula megzsarolta a FIDESZ képviselőit, 

hogy ha ki kell fizetni a fennmaradó 

összeget, akkor felbontják a szerződést, viszszakérik 

a kifizetett 15 000 000 Forintos előleget 

s „visszaadják” az iskolát. Wolf annak 

tudatában tette ezt meg, hogy a szekszárdi 

önkormányzat több milliárdos adósságokkal 

rendelkezik s abban az esetben, ha nem 

tudnák eladni az iskolát, csődbe menne a 

város. Jelen cikkely összefügg azzal a ténynyel, 

hogy a pécsi egyházmegyének több, 

mint 4 milliárdos adósságállománya van s 

ezt a 300 000 000 Forintos összeget ezért 

nem tudják kifizetni. Ehhez kapcsolódik a 

gondatlan kezelés feltételezett bűncselekménye 

is: Wolf mindenféle képesítés nélkül 

kezel és dönt több milliárdos összegekről. 

Ezen cikkelyhez tartozik a következő eset: 

Wolf felújíttatta s több százmillió forintból 

rendbe rakatta a Máiagyüdön található volt 

ferences kolostort. ( Jellemző, hogy a kolostorban 

található egy „királyi lakosztály” 

Mayer Mihály megyéspüspök részére.) A 

kolostor felújítása 2003-2004-ben fejeződött 

be, ám azóta sem használják, a felújítás 

teljesen felesleges volt. 


85. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi egyházmegye 

gyakran adományok útján vagy 

töredék áron jut különböző ingatlanokhoz. 

Ezek sokszor a Fény Kft tulajdonába kerülnek. 

Egy konkrét eset: két évvel ezelőtt a 

Baranya Megyei Önkormányzat tulajdonában 

lévő, Mohács, Szent Mihály téren található 

múzeum közszolgálati célokra töredék 

áron át lett adva a pécsi egyházmegyének. A 

Baranya Megyei Önkormányzatnál a tranzakciót 

Hargitai János intézte. A két évvel 

ezelőtt kötött adásvételi szerződés azonban 

azóta sincs bejegyezve a terület tulajdoni 

lapjára s erős a gyanú, hogy az egyházmegye 

ezt a tulajdont is átjátszotta a Fény Kft 

részére. Az esetről részletes magyarázat a 3. 

mellékletben, az önkormányzati eljárásról 

az 5-ben olvasható. Az ingatlanokkal való 

visszaélés gyanúját erősíti az a tény is, hogy 

a pécsi egyházmegye jelenlegi jelzáloghitele 

meghaladja a 4 milliárd forintot. 


84. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több tanú is 

egyértelműen beszámolt arról, hogy Mayer 

Mihály püspökségi szobája be van „poloskázva”, 

mely lehallgatást Wolf Gyula követi 

el rendszeresen. Valószínűsíthető, hogy 

Mayer tud erről, mivel a fontosabb dolgokat 

Mayer a szobájából nyíló teraszon szokta 

megbeszélni. Több személlyel is előfordult, 

hogy a portásokat utasította Wolf: amennyiben 

az adott személy érkezik, előtte értesítsék 

őt, a hosszabb útvonalon vezessék fel a 

püspök szobájába, azért, hogy a lehallgatást 

meg tudja tenni. 


83. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Több tanú 

állítása szerint Wolf meleg prostituáltakat 

futtat illetve elősegíti ezen áldozatok kihasználását 

míg Mayer Mihály püspök ugyanezt 

teszi, csak női prostituáltakkal. 


82. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Nem gazdasági 

bűncselekmény, de a hivatallal való 

visszaélés szempontjából érdekes: Wolf a 

homoszexuális partnereit sokszor az alkalmazottai 

közül szedte össze. Módszere 

a következő volt: ÁFA nélkül hozott be 

autókat külföldről, melyet az alkalmazottak 


használtak, (3 évig az egyházmegye nevén 

volt a kocsi), majd a dolgozó kamatmentes 

hitelért megkapta azt. A művelet nem 

ütközött jogi akadályba. A gond az volt: 

Wolf annak adott ilyen autót, aki lefeküdt 

vele, vagy arra kiszemelt személy volt, esetleg 

a gazdasági visszaéléseiben érintett. Aki 

nem „állt kötélnek” azt nem rúgta ki, csak 

ellehetetlenítette. Volt olyan tanú, aki arról 

számolt be, hogy ment dolgozni, ám nem 

volt már széke, íróasztala…kapta a fizetését, 

de nem kapott feladatot. Idegileg felőrölték. 

Más tanú részletesen leírja, hogy Gyula 

hogyan próbált szerelmi kapcsolatot kezdeményezni 

vele, majd miután ez nem sikerült, 

idegileg készítette ki, majd el kellett mennie 

a püspökségről. 


81. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? 2009-ben 

Wolf Gyula meg akarta vásárolni a pécsi egyházmegye 

egyik BMW típusú gépjárművét. 

Az erről folyó megbeszélésen jelen volt Wolf, 

Mayer illetve Garadnay Balázs püspöki helynök 

és Gyurok Emil, a pécsi egyházmegye 

alkalmazottja. Mayer Wolf többszöri kérésére 

sem akarta aláírni a szerződést, hivatkozva 

arra, hogy erkölcstelen lenne ez az adásvétel, 

hiszen Wolf, mint gazdasági vezető tulajdonképpen 

saját „cégétől” vásárolná meg a 

gépkocsit. A jelen lévők aztán kényszerítették 

Gyurok Emil alkalmazottat, hogy írja 

alá a szerződést az egyházmegye részéről. 

A probléma, hogy Gyurok, mint egyszerű 

alkalmazott nem írhatott volna alá egy olyan 

dokumentumot, melyre csak Mayer Mihály 

megyéspüspöknek lenne joga. A tanúk 

elmondása szerint Gyurok a mai napig félelemben 

él ezen okirat-hamisítás miatt. 


80. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Fény Kft 

a mai napig működtet egy könyvesboltot 

Pécsett, a Hunyadi János utcában. A bolt 

egykori vezetője elmondása szerint úgy 

működött a kereskedés, hogy semmiféle 

engedéllyel sem rendelkezett. Ezen esethez 

kapcsolódik az is, melyet egy tanú állított: 

a Viratus Kft által működtetett, a pécsi püspökség 

érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásnál 

egy ügyfél nagy értékű (80 000 Ft) 

misekönyvet vásárolt, melyről a vásárlásnál 

nem kapott számlát. Azzal küldték el, hogy 

majd postázzák neki. Mivel jó ideig nem 

kapta meg a számlát, ismét be kellett mennie 

az üzletbe, de akkor sem kapta meg számláját 

a vásárlás után. 


79. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Számtalan 

tanú, az egyházmegye papsága és hitoktatója 

bizonyítja azt a tényt, hogy a püspökség 

a hitoktatói díjakat és az úgynevezett kistérségi 

támogatásokat vagy egyáltalán nem 

utalja az érintetteknek, az adott összeget 

másra fordítják, vagy akár fél éves csúszással 

fizetik ki azokat. Az oka ennek egyrészt 

a kamatok megszerzése ezen összegek viszszatartásával 

másrészt az, hogy az így viszszatartott 

összegeket másra fordítja a pécsi 

püspökség. 



évek óta üzemeltet egy pincészetet Pécsett, a 

püspökség közvetlen közelében. Az itt elkövetett 

bűncselekmények a következők: 1. 

Visszaélés jövedékkel A pincészet engedély 

nélkül jövedéki terméket állít elő és helyez 

forgalomba. (bor) 2. Jövedéki orgazdaság A 

püspökség – különösen a villányi bortermő 

vidékről – jövedéki adózás alól elvont termékeket 

szerez meg és helyez forgalomba. 


77. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Mayer 

Mihály, Wolf Gyula alvilági kapcsolatai 

Takács István ismert pécsi vállalkozó. Évekkel 

ezelőtt sokat cikkeztek róla alvilági kapcsolatai 

miatt. Leány és fiúkereskedelemből 

szerezte vagyonát, főleg Olaszországba vitte 

a gyerekeket, akiket a pécsi, Megye utcában 

található gyermekotthonból vittek el. 

Több szemtanú állítása szerint – bár ezt nem 

lehet igazolni – Wolfnak rendszeresen szállít 

meleg prostituáltakat, Mayer püspöknek 

nőket. Amit igazolni lehet: Pécsett éltek a 

Sarutlan Kármelita Nővérek. Mikor kinőtték 

a rendházukat, el akartak költözni. Kérték 

Mayer püspök segítségét, de ő semmi 

tanújelét nem adta annak, hogy segítene 

nekik. Vettek egy telket valahol Székesfehérvár 

környékén, ám kiderült, hogy átverték 

őket. Később, 3 év múlva Wolf mégis felkeresni 

az apácákat, hogy vegyék meg az ún. 

Takács tanyát. (Magyarszék). Az apácáknak 

több minden nem tetszett ezzel kapcsolatosan. 

Többek között, hogy 500 000 000 Ft 

volt a vételára. Megkerestek egy tanácsadót, 

mérje fel a területet. Az ő elmondása szerint 

max. 250 000 000 Ft-t ért az ingatlan. 

(Annyit tudni kell, hogy egy ingatlaniroda 

árulta korábban a területet, főleg osztrákoknak. 

Az ár 350 000 000 volt, de senkinek 

nem kellett.) Wolf hívatta az apácákat s 

közölte velük, hogy 20 millió forint foglalót 

letett már nekik a területért. Erre ők – kényszerűségből 

– belementek, hogy megveszik 

a területet. Erre a püspökség adott nekik 

kölcsön (banki kamattal) 2 vagy 300 000 

000 Ft-t. A többi részt a vezető nővér franciaországi 

rokoni és rendi kapcsolatai révén 

szerezték be. A bűncselekmény gyanúja 

egyrészt ott merül fel, hogy Mayer püspök 

és Wolf kényszerből vitték bele az apácákat 

ezen előnytelen szerződés megkötésébe 

azért, hogy jelentős hitel biztosításával hoszszú 

távon előnyhöz jussanak, másrészt az 

erősen túlárazott vagyon eladásából a vállalkozó 

jelentős összeget juttatott vissza a püspöknek 

és vagyonkezelőjének. 



több konyhát is üzemeltet, ahol gyakorlatilag 

nap, mint nap követnek el visszaéléseket, 

bűncselekményeket. A konyhával kapcsolatosan 

a következő bűncselekmények és viszszaélések 

történnek: 1. A Fény Kft alkalmazottait 

(konyha) a Szent Mór iskolaközpont 

számlájáról fizetik rendszeresen. 2. A Fény 

Kft konyháján a beszedett pénzek ellenére 

sokkal kevesebb ételt adnak az előírtnál, sokszor 

romlott az étel, az iskolákban például az 

utolsó gyerekek már nem kapnak enni. 


Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? Ugyancsak az 

egyik gondozóotthon orvosa számolt be 

arról, hogy Wolf Gyula szokása az, hogy 

az orvosok által felírt recepteket bekéreti 

a szobájába, majd ő dönti el, hogy melyik 

receptet lehet kiváltani, sőt, arról is dönt, 

hogy a recepteket mikor lehet kiváltani. 

A tanúskodó orvos beszámolt arról, hogy 

gyakran fennállt a veszélye annak, hogy az 

ilyen eljárás tragédiát szül. Ehhez az esethez 

kapcsolódik a következő is, melynek dokumentációja 

a 6. számú mellékletben található. 

Dr. Végvári Tibor a pécsi egyházmegye 

nyugalmazott papja volt. A törvény szerint 

a papokról a püspökségnek (katolikus 

egyháznak) élete végéig gondoskodnia kell 

– abban az esetben is, ha az illető elhagyja 

az egyházmegyét vagy kiesik a papi szolgálatból. 

Tibor atya nyugdíjazása után a cserkúti 

idősek otthonába került gondozásra. 

2006-ban azonban Wolf önkényesen kitette 

őt az otthonból, megvonta jogos nyugdíját 

s közben rágalmazta nyilvánosan családtagjait 

is. (Az eset pontos leírása a mellékletben 

található.) Miután a családtagok véletlenül 

értesültek arról, hogy kitették az otthonból 

az idős atyát, Mohácson találták meg egy 

elfekvőben,meztelenül, az ághoz kötözve, 

több napos vizeletben, eszméletlenül. Valószínű, 

hogy ha később érkeznek, az atya már 

nincs az élők sorában. Az atya ezen állapota 

azért is volt furcsa, mivel néhány nappal 

ezelőtt még voltak nála a családtagok s 

akkor semmi jelét nem mutatta annak, hogy 

ennyire rossz állapotban lett volna. Az egész 

eset – gondozás elmulasztása – az akkor 

háziorvos többszöri ellenkezése ellenére 

történt! Jogilag az atyát nem függesztették 

fel, továbbra is kellett volna kapnia az egyházmegyétől 

az ellátását, ám Wolf önkényesen 

megszűntette azt. 


74. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A pécsi 

egyházmegye illetve a Fény Kft. a pécsi egyházmegyében 

három szociális otthont üzemeltet. 

Mindhárom otthon vezetője Wolf 

Gyula. A vezetése alatt számos visszaélés és 

bűncselekmény történt és történik ezekben 

az otthonokban. Ezen szociális otthonokba 

úgy lehet bekerülni, hogy a belépő kifizeti 

a megállapított összeget, melyen felül 

„önként” „adományként” felajánlják az idősek 

ingatlanjaikat. (Több esetben már nem 

csak ingatlant fogadtak el adományként, 

hanem több millió forintot is) Megalapozott 

a gyanú, hogy ezek az idős emberek megtévesztés 

áldozatai. A felajánlott ingatlanokkal 

a Fény Kft tulajdonosa, Wolf Gyula rendelkezik 

korlátlanul. A bűncselekmények gyanúját 

erősíti meg az a tény is, hogy ezen felajánlott 

ingatlanokról és pénzekről az idősek 

semmilyen bizonylatot vagy nyugtát nem 

kaptak! A megszerzett ingatlanok alkalmasak 

arra, hogy Wolf a szexuális partnereinek 

ajándékozza azokat – melyet úgy tett meg, 

hogy jóval piaci ár alatt adta el őket. (Az 

egyik ilyen tulajdonos Dr … Attila, köztiszteletnek 

örvendő orvos, a pécsi Vesecentrumban. 

Ő szexuális partnere volt Wolfnak, 

ajándékba (jóval a piaci ár alatt) kapta meg a 

püspökség tulajdonában lévő Pécs, Munkácsi 

Mihály út 27, földszint, jobboldali, keleti 

lakást. Az ügy érdekessége, hogy előtte Wolf 

felújítatta, jacuzzit szereltetett be…egyszóval 

luxus körülményeket varázsolt oda.) 

Wolf kezdetben a végrendeletekkel, leadott 

ingatlanokkal kapcsolatos iratokat iratmegsemmisítővel 

semmisítette meg, később 

rituális szokásává vált, hogy elégette azokat 

a püspökség udvarán. (Infó egy püspökségi 

dolgozótól.) Az otthon egyik orvosa számolt 

be arról, hogy a 2009-es év során az 

összes lakóval újraíratták a szociális szerződéseiket, 

mely teljesen érvénytelenített az 

eddigi megállapodásokat. Mikor Wolf megtudta, 

hogy volt olyan lakó, aki ügyvédjével 

vagy ismerősével át akarta nézetni a szerződéseket, 

önkényesen lerövidítették az így is 

rövidre szabott határidőt s vasárnap reggel 

7.00-ig kellett az otthonok lakóinak ezeket a 

szerződéseket aláírniuk, különben kirakták 

őket az otthonból – zsarolták az idős lakókat. 

Az idősek rá lettek arra kényszerítve, hogy a 

szerződéseket meggondolatlanul írják alá. 

„Egy tanú vallomása az üggyel kapcsolatosan: 

- Konkrét személyt ismerünk, aki nem 

írta alá a számára előnytelen, és törvénytelen 

díjemeléssel járó szerződésmódosítást, 

és így később sem tudták tőle „behajtani” a 

megemelt összeget. Azonban azt a különbözetet 

egy kis házi füzetben tartozásként 

dokumentálták - ezt láttam -, és bizonyára 

halála után levonták a meglehetősen távoli 

kapcsolatban álló rokonoktól a fiktív tartozást 

az örökségéből.( Lánya évente egyszer 

látogatta, tehát nyilván fogalma sem volt a 

pénzügyeiről - sem.) Biztosan tudom, hogy 

kínosan vigyázott arra, hogy ne legyen - és 

nem is volt - tartozása az otthon felé élete 

során.” 


73. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Szent 

Mór Iskolaközpont működésével kapcsolatos 

egyéb bűncselekmények 1. Az Iskolaközpont 

számlája 2006-2007-ben Pécsett, a 

Király utcában található MKB fiókban volt 

vezetve. Ez a pécsi egyházmegye által vezetett 

számla egyik alszámlája volt. A számla 

használatára egyedül Uzsalyné dr. Pécsi Rita 

igazgatónő volt jogosult. 2007-ben azonban 

Wolf Gyula vagyonkezelő úr felhatalmazás 

nélkül egy jelentősebb összeget vett ki ezen 

bankszámláról. Az eset után a bank sajnálatát 

fejezte ki az iskolaigazgatónak, ám a 

bank közbenjárására az esetnek semmilyen 

büntetőjogi következménye nem volt. Az 

eset után Wolf – miután megtudta, hogy 

jelentették az esetet Pécsi Ritának - megszűntette 

és elvitte a bankból nem csak az 

alszámlát, hanem a püspökség összes számláját 

is. Az esethez fűzhető még a következő 

bűncselekmény is: Az iskola igazgatója a 

gazdasági ügyekért egy személyben felelős, 

így törvénytelen, hogy nincs jogosultsága a 

saját intézményének számlájához. Az OTPben 

megnyitott alszámlán már nem tette 

lehetővé a hozzáférést az új igazgatónak a 

püspökség. Az új igazgatóval végigvitték 

azt is, hogy törvénybe ütközően megváltoztatták 

az intézmény SZMSZ-ét, így ezt az 

állapotot „szentesítették”. 2. Több esetben 

is előfordult – és a mai napig előfordul az, 

hogy az Iskola fiktív számlákat bocsát ki, hol 

a Fény Kft, hol a pécsi egyházmegye részére. 

Egyik ilyen ismert eset, hogy Wolf Gyula 

Mecseknádasdon építtetett nyaralót az 

Iskola által kiállított számlák terhére. (Pontosabban: 

több számlát is találtak, melyben 

a mecseknádasdi nyaraló költségei szerepelnek) 

Ehhez kapcsolódó további tények: A 

püspökség több évig az iskola költségvetéséből 

finanszírozta a Püspöki Hittudományi 

Főiskola fűtését, világítását, portaszolgálatát, 

takarítását, a mosoda (!) közüzemi költségeit, 

a Fény Kft. konyhájának víz- és gázszámláit 

is. 3. A Katolikus Egyház által fenntartott 

intézmények részesülnek különböző 

állami támogatásokban. Ezek a támogatások 

nem közvetlenül az adott intézményhez 

kerülnek, hanem első körben a pécsi 

püspökséghez, aki aztán – elvileg – tovább 

utalja ezt a támogatást a intézményének. A 

pécsi Szent Mór Iskolaközpont volt igazgatója 

számolt be arról, hogy ezek a támogatások 

sokszor késve érkeznek, annyira, hogy 

veszélyeztetik az iskola zavartalan működését. 

Ezen túl rendszeresen előfordul, hogy 

egyes támogatásokat nem utalják át, más 

célokra használják fel azokat. 4. Ugyanezen 

iskolában fordult elő rendszeresen, hogy 

a szülőktől különböző jogcímen támogatásokat 

szednek be,s semmilyen nyugtát 

vagy elismervényt nem ad ezekről az iskola. 

Mindezen túl a szülők semmilyen tájékoztatást 

sem kapnak arról, hogy ezt a befizetett 

összeget mire fordították. Egy ma is ilyen 

élő példa a kulturális hozzájárulás gyűjtése 

a szülőktől, melynek összege 4500 Ft éves 

szinten – ám sem nyugtát, sem információt 

nem kapnak a szülők arról, hogy az összeget 

mire fordították. 5. Fenyegetés, zsarolás 

és megfélemlítés Az iskola volt igazgatója, 

Pécsi Rita beszámolt a következőkről: A tantestületet 

többször is megfenyegette Wolf és 

Mayer, nyilvánosan is, amikor összefogással 

megpróbáltak föllépni az iskolafenntartók 

ellen. Az iskola igazgatójának is megtiltotta 

a nyilatkozattételt, illetve amikor a tantestületet 

a püspök összehívta és megvádolta 

37 millió forint elsikkasztásával, nem adott 

szót a védekezésre. Az igazgatónő saját maga 

ellen kért vizsgálatát is megtiltotta a püspök 

– különböző fenyegetésekkel. Az igazgatónő 

elmondja, hogy távozása után többek 

nem merték tartani vele a kapcsolatot, mert 

komoly hátrányokban részesültek emiatt. 

Elmondta azt is, hogy a saját tulajdonban 

lévő eszközeit sem tudta az iskolából 

elhozni, mert aki pl. segített volna (kaput 

nyitott), azt másnap lefokozták, megbízatását 

visszavonták, örülhetett, hogy egyáltalán 

ki nem rúgták. Más ügy kapcsán, a pécsi 

egyházmegye volt katolikus papja vallott 

arról, hogy – miután el kellett menekülnie 

a pécsi püspökségről – egy alkalommal egy 

csuklyás, gépfegyveres férfi fenyegette meg 

azzal, hogy ha a pécsi egyházmegye ügyeit 

illetően bárkinek felvilágosítással szolgál, 

megölik őt s családját is. 6. Munkaügyi viszszaélések 

Az iskola igazgatójának munkaviszonya 

törvénytelen felmondással szűnt 

meg. (Munkaügyi pert első körben nyerte 

meg.) Ehhez kapcsolódik az a 2006-os ügy, 

mikor is Wolf Gyula a pécsi egyházmegye 

hitoktatóinak a szerződését önkényesen felmondta 

majd újat akart aláíratni velük. 


72. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Szent 

Mór iskolaközpont és a püspökség között 

létrejövő „elhíresült” csatározás 2006-2007- 

ben történt, melynek során több, eddig be 

nem jelentett és vizsgált bűncselekmény 

történt. Mivel az iskola és az egyházmegye 

között a 2007-es eset után semmilyen változás 

nem történt, a bűncselekmények a püspökség 

és az egyházmegye részéről tovább 

folytatódnak. A 2007-es eset rövid leírása: 

A Szent Mór iskolaközpont és fenntartója, a 

pécsi püspökség között meglehetősen rossz 

viszony alakult ki. Az iskola vezetése többször 

is arra panaszkodott, hogy a nekik járó 

állami támogatást a püspökség rendszeresen 

késve utalta, ráadásul az a fura helyzet 

állt elő, hogy az iskola évek óta elfogadott 


költségvetés nélkül működött, ugyanis a 

fenntartó azt rendszeresen nem írta alá. A 

konfliktust aztán az áramszolgáltatás 2006 

decemberi kikapcsolása élezte ki, amelyre 

hivatkozva Mayer Mihály megyéspüspök 

úgy döntött, hogy megvonja az intézmény 

gazdálkodási önállóságát, és eltávolítja az 

igazgatónőt, Uzsalyné dr. Pécsi Ritát. A püspökség 

szerint a Szent Mór gazdálkodása 

már az ezt megelőző hónapokban sem állt 

biztos lábakon: 2006 szeptemberétől nem 

fizettek járulékokat az APEH számára, és 

több közüzemi szolgáltatónak is jelentős 

összegekkel tartoztak. Az iskola igazgatója 

szerint ezzel szemben az áramszámlát azért 

nem egyenlítették ki, mert a püspökség 

mintegy 40 milliós állami támogatást viszszatartott, 

így az iskola számláin egyszerűen 

nem állt rendelkezésre megfelelő összeg. 

A vitát két vizsgálat követte, melyekből 

egyértelműen kiderült, hogy a püspökség 

súlyos bűncselekményeket követ el. A jelek 

szerint Mayer püspök úgy vélte, hogy a 

hiba a vizsgálatokban lehet, így megrendelt 

egy harmadikat is, ezúttal egy mérlegképes 

könyvelőét, aki azonban könyvvizsgálói 

jogosítvánnyal nem rendelkezett. Az eredmény 

harmadszorra a püspököt igazolta: a 

vizsgálat súlyos visszaéléseket állapított meg 

az iskola gazdálkodásában, és ennek megfelelően 

Mayer fel is mondott a Szent Mór 

igazgatójának. Az ügy ezen a ponton azonban 

érdekes fordulatot vett, a Szent Mór 

vezetése ugyanis a vizsgálatot a PTE Államés 

Jogtudományi Kara egyik oktatójának, 

dr. Gárván Jánosnak adta át vizsgálatra, aki 

bejegyzett könyvvizsgáló. Gárván jelentése 

szerint a harmadik vizsgálati jelentés megrendelésre 

készült tákolmány, amely az alapvető 

szakmai követelményeknek sem felel 

meg. A vizsgálatban szereplő, állítólag 2004- 

es jegyzőkönyv például nagy valószínűséggel 

hamisítvány, és 2007 tavaszán, a két fél 

elmérgesedő vitája idején készült el. Gárván 

feljelentést javasolt magánokirat-hamisítás 

indokolt gyanúja miatt, ez azonban 2007- 

ben nem történt meg. Jelen feljelentés a 

Gárván-féle könyvvizsgálói jelentést mellékelve, 

bejelentést tesz magánokirat-hamisítás; 

állami támogatások elsikkasztása, nagy 

összegű csalás bűntettében. A püspök által 

felkért jelentés készítője nagy valószínűséggel 

Mayer Mihály püspök által kényszerített 

személy volt, mely alapján megvalósult a 

valótlan tartalom hitelesítésére való rábírás 

bűncselekménye is. 


71. Tudtad-e ezt Mánfai Gyuri? A Gaudium 

Nostrum Alapítvány nagy összegű állami és 

uniós forrásokból részesült támogatásban. 

Már gyanús körülményként jelentkezik, 

hogy egyházi szervezetként szinte kizárólag 

az Alapítvány, illetve a Pécsi Egyházmegye 

kapott az országban ilyen mértékű támogatásokat. 

Együttműködő szervezetként több 

alkalommal is megjelenik a pécsi önkormányzat. 

Néhány támogatás: • Digitális 

történelem (2007).: konzorciumvezető: 

Pécsi Egyházmegye/Gaudium Nostrum 

Alapítvány • Az InterregIIIA program keretében 

nagyrészt EU-s pénzből: cca.60millió 

Ft. • „Norvég alapból” támogatott projektek 

2007.október:Pécsi Egyházmegye (az 

ezeréves múlt megőrzése...)cca 3millió 

EUR (!):Gaudium Nostrum Alapítvány (a 

püspökszentlászlói arborétumra és oktatási 

központra)0,8millió EUR • Magyar 

Államkincstár fejlesztési támogatása 

2006.12.:Gaudium Nostrum Alapítvány. Az 

egyházmegye, az alapítvány nyilvánvalóan 

nem kapott volna az egyébként is magas 

állami támogatáson felül ilyen hatalmas 

(EU-s) összegeket - egyébként többségében 

nem egyházi célokra -, ha ahhoz az 

önkormányzatnak/tagjainak nem fűződik 

érdeke. A pályázati források illetéktelen felhasználásával 

kapcsolatosan több esetben is 

felmerült, hogy a megítélt forrásokat nem 

úgy és ott használják fel, amire a támogatást 

nyerték. Mivel a pályázati források elszámolását 

gondosan elkészítik, a Közreműködő 

Szervezetek részéről nem merül fel a gyanú 

az illetéktelen felhasználásra. Több tanú 

elmondása alapján azonban kiderült, hogy 

sok esetben előfordult, hogy hamis számlák 

illetve fiktív számlák segítségével az adott 

forrást nem a rendeltetésének megfelelően 

használták fel. A pályázati források felhasználásával 

kapcsolatban bűncselekményként 

jelentkezik még: a Gaudium Nostrum által 

elnyert forrás által megvalósuló beruházás 

kivitelezője a Fény Kft. Példaként említhető 

a püspökszentlászlói, Norvég Alapból 

elnyert támogatás felhasználása. Bűncselekményként 

ebben az esetben a pénzmosás 

illetve az ÁFA csalás jelentkezik. 


70. Kedves Mánfai Gyuri! Miért kell egy 

püspüknek kft? (Fény Kft) Tudod-e, hogy 

a Fény Kft. két tulajdonosa Wolf Gyula és a 

Gaudium Nostrum Alapítvány (amely tk. a 

püspökség, kurátora Mayer Mihály megyéspüspök), 

ez utóbbinak 96,67 %-os szavazati 

aránya van a cégben? Tudod-e, hogy a Gaudium 

Nostrum Alapítványon keresztül folyt 

a pénz a pécsi püspökséghez s feltehetőleg 

onnét visszafelé is az Alapítvány részére? 

Mivel a Fény Kft. ÁFA visszaigénylő, az Alapítványnak 

nem kell adót fizetnie, több esetben 

is pénzmosás és ÁFA csalás bűntettét 

követte el mind a püspökség, mind a Fény 

Kft illetőleg a Gaudium Nostrum Alapítvány. 


69. Kedves Mánfai Gyuri! Miért kell egy 

püspüknek kft? (Fény Kft) Tudod-e, hogy 

a Fény Kft. két tulajdonosa Wolf Gyula és a 

Gaudium Nostrum Alapítvány (amely tk. a 

püspökség, kurátora Mayer Mihály megyéspüspök), 

ez utóbbinak 96,67 %-os szavazati 

aránya van a cégben? Tudod-e, hogy a Gaudium 

Nostrum Alapítványon keresztül folyt 

a pénz a pécsi püspökséghez s feltehetőleg 

onnét visszafelé is az Alapítvány részére? 

Mivel a Fény Kft. ÁFA visszaigénylő, az Alapítványnak 

nem kell adót fizetnie, több esetben 

is pénzmosás és ÁFA csalás bűntettét 

követte el mind a püspökség, mind a Fény 

Kft illetőleg a Gaudium Nostrum Alapítvány. 

Don – 2011. január 27. csütörtök 15:59 

59. Az a hír járja, hogy megvádolják őket 

(Mayert, Wolfot, Schmidt Gábort, Horváth 

Ferencet, Szolga Róbertet) a bűnszövetkezetben 

elkövetett csalás, sikkasztás, szexuális 

stb. bűncselekményekkel. Nem Ússzák 

meg! 

Mánfai Gyuri – 2011. január 27. csütörtök 

18:16 

Mély megvetést érzek sok ember jellemének 

és jótakarásának gyors kopása láttán, 

és kátyúvá mélyülnek lelkemben azon utópista 

szociális érzések ösvényei, melyekben 

annyi bizakodás, és mégtöbb cáfolat között 

GYÓGYÍTHATATLAN KÖZÖSSÉGI 

ÉLNIAKARÁSOM idestova fél évszázada 

ide-oda száguldozik. Nálunk, s ez bizonyára 

egyetemes érvényű, mint cseppben, mind 

megtalálható az ember tengernyi rosszassága: 

a spicliségtől a méltóságkiárusításig, 

a kérődző együgyüségtől a gyermeteg nyálcsorgatásig, 

az alulról nivelláló vakondléttől 

a korai szenilitás látványos megjelenéséig. 

A legtöbb névtelen ember élete blöff, szemfényvesztés, 

túlpörgetett önpropaganda, a 

tehetséget csizmával taposó - kiváltó csörtetés, 

rossz mementó, negatív csúcs, melyet 

annyian megmásznak, és közben mocsárrá 

taposnak mindent. A számtalan név és arcnélküli 

kommentáló, miként a legtöbb hétköznapi 

ember, tehetségtelenségből és korai 

szellemi magömlésből (BOCSÁNAT ! ) 

kifolyólag kertitörpeként ácsorog az alkotás 

és munka örökzöld kertjének kapujában, 

és nagyon szégyelem, hogy kertitörpékre 

még mindig mekkora a kereslet. Név nélkül 

könnyű besározni bárkit is ! “NE ÍTÉLJ, 

hogy...!” Elég szégyen, hogy bárhol, bármilyen 

elektronikus sajtóban lehet név nélkül 

kommentálni. ALJAS, BECSTELEN, 

JELLEMTELEN emberi tulajdonság ez! 

Szégyelem, hogy ez lehetséges! Mondanám, 

tegyék az ilyenek szívükre kezüket, nézzenek 

bele saját lelkükbe, de sem szívük, sem 

lelkük nincsen. A rosszindulat, kárörvendés 

üvölt, sikolt szavaikban, mert a legfontosabb 

hiányzik életükből, a S Z E R E T E T ! Mánfai 

Gyuri 

A Barbakán, mögötte a Pécsi Püspöki Palotával 

St. Germain – 2011. január 27. csütörtök 

17:53 

A portást, a kertészt, a sofőrt, meg a pincért 

nem kéne kirúgni, amíg Garadnay Blamázs 

Helynök! A hájas gazember végig asszisztálta 

a Wolf és a püspök bűneit! Őt mér nem 

tüntetik el? 

A – 2011. január 27. csütörtök 17:47 

Garadnay (kenetteljes)Balázs nincs benne a 

bűnszövetkezetben? 

Don – 2011. január 27. csütörtök 15:59 

59. Az a hír járja, hogy megvádolják őket 

(Mayert, Wolfot, Schmidt Gábort, Horváth 

Ferencet, Szolga Róbertet) a bűnszövetkezetben 

elkövetett csalás, sikkasztás, szexuális 

stb. bűncselekményekkel. Nem Ússzák 

meg! 

Sanyi papának! – 2011. január 21. péntek 

07:05 

Ön bizonyára valamelyik püspökségi alkalmazott, 

hogy ilyen elvakultan védelmezi 

egy köztörvényes bűnözőt. 20 éve látjuk, 

mi történik a királyi palotában egy olyan 

ember védnöksége alatt, akit püspöknek 

kreáltak. lehet, hogy a feljelentés névtelen 

volt, de a tanuk néven vannak nevezve: 

hogy csak 1-et említsek: a katolikus iskola 

volt igazgatótnője. Jómagam tanuja voltam 

annak a galád eljárásnak, ahogy V. T. 

köztiszteletben álló atyát elintézték, megvonva 

papi nyugdíját, kidobva őt a papi otthonból, 

stb. vagy említhetem a hitoktatói 

fizetéseket: a minsztériumból leutalt bér 

töredékét kapták meg a hitoktatók, abból 

levonva nyugdíjjárulék, stb, - csak éppen 

nem voltak bejelentve!! tehát tessék csak 

sűrűn elhallgatni ártatlanság vélelmével 

és egyéb közhelyekkel! Az lehet, hogy a 

püspököt kimossák ezekből a bűnügyekből, 

hogy elkerüli a felelősségre vonást, de 

nem az ártatlansága miatt! ha annyira ártatlan, 

miért nem volt ott a visszavonulásáról 

szóló bejelentésen?! ha ő csak beteg, mint 

mondják, akkor odamehetett volna, akkor 

miért kell bujdosnI?! Ha fel is metnik, 

hiszen október óta rengeteg idő volt a bizonyítékok 

eltüntetésére, remélem pár db 

tojás neki is fog jutni, mint a hozzá hasonló, 

alkalmatlan papjainak 

Sanyi papa – 2011. január 20. csütörtök 

22:18 

Olvasom a sok hozzászólást. Van, amelyikből 

a gyűlölet szinte éget, és van némi tárgyilagos 

is. Keveseket zavar, hogy névtelen 

feljelentők miért nem állnak még most sem 

a nyilvánosság elé? Az is kiolvasható, hogy 

mennyi tévedhetetlen ember van Pécsett, 

aki még soha semmit nem rontott el. Sokan 

általánosítanak. A feljelentők elérték a céljukat, 

még nagyobb gyűlöletet kelteni a 

katolikusok ellen. Botrányt okozni. A feljelentő 

levelet a Fidesz győzelme után küldték 

el és a Magyar Építész Kamara gépén 

írták Word formátumban. Én ismerem 

azt az értelmiségi kört, akik az ügy hátterében 

állnak, akik annyira jellemtelenek, 

hogy nem adják a nevüket. Az ártatlanság 

vélelme pedig mindenkit megillet. Még a 

Püspök Urat is 

M – 2011. január 20. csütörtök 15:1243. 

Ha szegény néhai Nowotarsky Pista bá élne 

gondolom most hála misét celebráltatna 

hálája képpen... 


Folytonosság 

– avagy A múltból itt maradt koloncemberek – 

Darab idővel ezelőtt azon keseregtem egy 

sort, vajon mi a rosseb oka van annak, valahányszor 

emblematikus momentumhoz 

érkezik kis hazánk, a polgári oldal televíziós 

csatornáin (Echo, illetve Hír TV) azonnal 

feltűnik a Munkáspárt első embere, Kádár 

egykori titkára Thürmer Gyula. Mindezidáig 

értetlenül álltam ez előtt a jelenség 

előtt. Egész egyszerűen nem tudtam mit 

kezdeni azzal, miért őrá osztották az önkéntes 

mérvadó szerepét, hiszen sem neki, sem 

pedig pártjának egyetlen országos erőfelmérőn 

nem sikerült egyetlen egyszer sem megütnie 

a minimumlimitet. De még csak alulról 

kaparásznia sem! Nem értettem. Egészen 

mostanáig! A rejtélyt Szili Katalin segített 

megfejteni. 

Valamilyen megmagyarázhatatlan okból 

kifolyólag általánosan bevett gyakorlattá 

vált kis hazánkban az elmúlt egy-két évtizedben, 

hogy magunkkal cipeljük az előző 

bukott rendszer prominenseit, holott 

épeszű paradigmaváltásokra általában az a 

jellemző specifikum, hogy az idő és a történelem 

által meghaladott előző garnitúra 

prominensei dicstelen véget érnek. A technikai 

részletekbe most idő és helytakarékosság 

okán nem mennék bele, legyen elég 

annyi, hogy az esetek nagy többségében a 

lámpavas, mint önálló ornamenitikával bíró 

asszeszoár, jelentős szerepet szokott játszani 

az efféle társadalmi viszonyrendeződések 

közepette. 

Ja, hogy nem zajlott le semmiféle paradigmaváltás?! 

Hacsak úgy nem? 

No, mármost a legújabb kori fülkeforradalom 

lezajlása után számomra a legelső 

figyelmeztető jelzés az volt, amikor Pozsgay 

Imre feltűnt az új alkotmányt előkészítő 

bizottság tagjainak a sorában. Bármilyen 

tiszteletreméltó gondolatokat fogalmaz is 

meg az újonnan meghozandó alaptörvénynyel 

kapcsolatban az MSZMP Bács-Kiskun 

Megyei Bizottsága Marxizmus-Leninizmus 

Esti Egyetemét egykoron igazgató, szebb 

napokat is látott Pozsgay elvtárs-úr, számomra 

valahogy mégis hiteltelennek tűnik. 

Ugye valamennyien érezzük, mennyire 

életszerűtlen az, amikor egy marxista-leninista, 

a bukott rendszer haszonélvezője 

bábáskodik valami újnak a megszületésén, 

ami tulajdonképpen – legalábbis a jelen állás 

szerint, amikor is eszük ágában sincs kimondani 

a Szent Korona történelmi jogfolytonosságának 

visszaállítását –, nem is új, hanem a 

régi. Mármint az eddigi, idegen elnyomás 

alatt született 49/20-assal jogfolytonos. 

Most meg egyszer csak itt a másik, a fiatalabb 

generáció jeles képviselője, jelentkezik 

Itt még a Tisztelt Ház elnökeként... 

... itt pedig már Szili Katalin Feldmajer Péterrel koccint, 

jobbról Zoltai Gusztáv. 

Hogy kerül a csizma az asztalra? Szájer József, a Fidesz 

EP képviselője, aki nem híve a kétkamarás parlamentnek 

és mellesleg mostanság együtt szerepel Szili Katalinnal társadalmi 

célú köszönetnyilvánító hirdetésben 

újra, kéri a labdát, ő sem maradna ki a játékból, 

ha kell, baloldaliként egyedül is felvállalja 

az alkotmányozás felelősséget – integet 

a partvonalról az egykori házelnök-asszony, 

Szili Katalin. 

De mi lehet a motiváció? Nem tehetek 

róla, de nekem a pártállam TTT (no nem a 

Tízen Túliak Társasága), hanem a kultúra 

3T-s (Tiltott, Tűrt, Támogatott) nomenklatúrája 

jutott rögtön az eszembe, csak kissé 

módosítva, az éppen aktuális hatalom viszonyára 

tekintettel az éppen aktuális ellenzék 

irányában. Felépíteni a baráti ellenzéket! Az 

MSZP eddig kitűnően töltötte be az általam 

csak „érdek-ellenzék”-nek nevezett szerepkört. 

Gyurcsány maga volt a főnyeremény, 

a megtestesült ördög, a démon, akit lehetett 

gyepálni (a túloldalon hasonlatossá vált 

Orbánhoz), de az idő a jelek szerint rajta is 

túllépett. Feladatát betöltötte, összerántotta 

a nemzetet. Aki megnézi legutóbbi évértékelés 

címen rendezett Standup comedyjét, 

az láthatja, ennek az embernek az ideje 

lejárt, csak még nem akar róla tudomást 

venni. Pedig már az MSZP számára is terhessé 

vált. A vitát, mint oly sokszor a történelem 

során, most is az erősebb kutya című 

elv fogja eldönteni. A sokat emlegetett, soha 

senki által nem definiált ún. PIAC, majd 

beárazza Gyurcsányt is, meg az MSZP-t is. 

Amelyikben több fantáziát lát a tőke, illetve 

jobban kézben tudja tartani, az fog győzni. 

Gyurcsány persze a nagyobb rizikófaktor, 

hiszen egyrészről hajlamos önjáróvá válni, 

amit nagyon nem szeret az ún. PIAC, másrészt 

állandóan elő lehet húzni a skatulyából 

a „szembeköpött egy egész nemzetet” cédulát, 

de ami talán még ennél is nagyobb baj, 

hogy ugyanilyen játszi könnyedséggel elő 

lehet húzni egy másikat is, amelyen az áll: 

„Szembehazudtad a nagyságos és fényességes 

Európai Portát is”. Ez azért már keményebb 

dió. 

Új homokzsák után kell tehát néznie a 

Fidesznek és Viktor királynak a konszolidáltabb 

időkre, legalábbis a demokrácia látszatát 

fenntartandó kifelé. A kitartó és erőteljes 

püfölésre ott a Jobbik feliratú homokzsák, 

ez jelenti az ellenséges ellenzéket, melynek 

püfölésére még a nagyságos és fényességes 

Európai Portától is baráti hátbaveregetés a 

jutalom, a konstruktivitás jegyében lezajló 

ún. européer ütésváltásokra pedig most 

készítik (elő) a Szili Katalin-féle konstruktív 

baloldali ellenzék című forgatókönyvet. 

Szociálisan érzékeny, templomba járó, 

a környezet védelméért felelősséget érző 

jóságos – és ami talán a legfontosabb – 

kompromisszumkész, az európai (értsd: az 

Uniónak megfelelő) érdekeket a nemzeti 

értékek fölé helyező baloldalt. A dolognak 

csak egyetlen szépséghibája van, és itt értettem 

én meg Thürmer Gyula vissza-visszatérő 

tévés szerepeltetéseinek okát, a vezető 

személye az, ami, pontosabban aki biztosítja 

a folytonosságot a kontinuitás. Kilóg a lóláb. 

Mit a lóláb, az egész ló! – ahogyan azt a mára 

már klasszikusok magasságáig emelkedő 

őszödi Böszme fogalmazta meg legutóbbi 

évértékelőként emlegetett komikus megszólalásában. 

Amikor a tisztelt Olvasó, hozzám 

hasonlóan azonnal felhördül: „de hiszen ez 

ugyanaz a cég, csak a cégtáblát festették át, 

érdemben semmi sem változott!”, aközben az 

RTL népe szépen csendben bekajál mindent. 

A Mónika Show helyett megkapja 

most a Katika Showt. A kis butája. Silly, 

azaz butácska, ahogy internesönel trendi 

lengvidzsül mondani szokás. 

Olyan emberek kellenek a szorító átellenes 

sarkaiba, akik már ismerik a dörgést, 

tisztában vannak a játékszabályokkal, aszerint 

játszanak, még akkor is, ha azok időközben 

eltértek a szabálykönyvben foglaltaktól. 

Az új szereplők beszoktatásának érdekében 

pedig mindent elkövetnek, hogy azok idővel 

(ha lehet inkább hamarabb, mint később) 

hozzáidomuljanak a játéktérhez és az abban 

folytatott gyakorlathoz. 

Asszem a régi terminus technikusban 

az efféléket hítták jó, vagy megbízható 

eftársaknak. Olyan eftársak és eftársnők ők, 

akik tisztában vannak a lehetőségekkel, a 

határokkal, meddig mehetnek el, s meddig 

nem. De ami a legfontosabb, a párt, illetve 

most mán az Unió érdeke mindenekelőtt. A 

nagy testvér hátsó ülepének nyalásában nagy 

jártasságra szert tévő eftársak és eftársnők 

ismeretanyaga ebben az új Unióban is nélkülözhetetlen, 

így semmi kétség, itt a helyük 

nekik is, ahogy Viktor Viktor mondaná: „Mi 

senkit sem hagyunk az út szélén!”. És nem is 

hagyják. 

Mindeközben az önzetlenség, a párt 

iránti lojalitás is odavész a közös európai 

eszme képviseletének oltárán. Ez ám az igazi 

áldozatvállalás! A szegfűmintás utódpárt 

– egykori házelnök ide, egykori házelnök 

oda, de – kéri vissza a listán megszerzett 

mandátumot, mer’ hogy szerintük úgy fair, 

Katika meg nem adja. Hogyan is adhatná? 

Hiszen akkor nem marad felelősségteljes 

szociáldemokrata, aki segítené a nagyságos 

és fényességes Európai Porta érdekeinek 

érvényesülését, az meg mán mégse járja! 

Hiteles szociáldemokratának ugyanis csak 

ő, Katika tekinthető, mert hiszen a többiek 

hiteltelenek. Lám a hazát is elárulták, ’oszt 

csak nem akarózik möggyünni annak a 23 

millió román munkavállalónak. Ő meg ugye 

templomba is jár meg miegymás. Ne cicizzünk, 

mondjuk ki! Ő felel meg a legjobban a 

mesterségesen, a média segítségével kialakított 

képnek, ami az emberekben él és tudatosul 

akkor, amikor meghallják azt a szót: 

szociáldemokrata. És ez még akkor is így 

van, ha Debreceni József könyvéből magától 

a Böszmétől tudjuk, mire képes egy nő félrehajtott 

fejjel. 

Száz szónak is egy a vége. Eltelt most 

már több mint húsz esztendő a legutóbbi 

váltás, vagy legalábbis váltásnak feltüntetett 

átrendeződés óta. A napvilágra kerülő 

adatokból, tényekből, de talán legfőképpen 

a személyi folytonosságokból derül ki számunkra 

immáron egyre világosabban és 

egyre többször, hogy az idő és a történelem 

által túlhaladott múlt embereinek koloncként 

való továbbcipeléséből óriási károk 

származnak. Nemcsak abból a fajta rosszul 

értelmezett és a régi rendszerben rögzült 

„én vehetek a közösből, mer’ nekem az jár” 

feliratú, a pártállam által képviselt hatalomstrukturális 

berendezkedéséből fakadóan 

természetesnek vett, már-már a hitbizomány 

kategóriáját súroló személyes privilégium-rendszernek 

köszönhetően, hanem az 

általuk képviselt szolgalelkű szellemiség is az 

okozója annak a hihetetlen mértékű rombolásnak, 

amely az anyagiakon túl, elsősorban 

morális és erkölcsi alapon zülleszti szét ezt 

a nemzetet. 

Ez az a pont, ahol bőrvastagság tekintetében 

a rinocéroszok korrepetálás céljából 

egész nyugodtan visszaülhetnek az iskolapadba. 

Ahelyett, hogy kicsire összemennének, 

és annak örülnének, hogy nem valamelyik 

büntetés-végrehajtási intézet beszélőjéről 

megy az adás, hanem még mindig 

ott ülhetnek a törvényhozás házában, úgy 

gondolják, hogy továbbra is ők a kizárólagos 

igazság letéteményesei, ők tudhassák a tutit. 

Nincs is mit csodálkozni azon, amikor a 

minap zajló parlamenti csörtében az éppen 

regnáló kormányfő kiakadt, mint az a bizonyos 

sokat emlegetett Epeda sezlonyrugó, és 

– ahogyan azt mifelénk a városi szóhasználatban 

mondani szokás – mögküdte Mesterházyt, 

mint Mari néni Dabasról a kóstolót. 

Ember! Kapjál már magadhoz! Érted, hogy 

mi folyik itt? Vagy valami ilyesmi, disztingváltabb 

formában. 

Komolyan mondom nem értem. Mindenki 

tudja, mindenki látja, mindenki érzi, 

hogy mindaddig, amíg letehetetlen koloncként 

cipeljük magunkkal az államszocializmus 

eszméit személyükben is képviselő 

embereket, akik annak idején a senki által 

fel nem hatalmazott ellenzékiekkel a kerekasztal 

mellett kifundálták az elhazudott, 

rendszerváltásnak maszkírozott hatalomátmentést, 

átrendeződést, addig egy lépést 

sem tettünk előre. Csak a díszletek változnak 

körülöttünk, a Patyomkin-falunak csak 

a homlokzata változik, az orosz druzsba 

Ványa bácsija helyett a vadkapitalizmus western 

történetébe csöppentünk. 

De nem nagyon jobb a helyzet a másik 

oldalon sem. Valószínűleg így képződhetnek 

meg aztán olyan faramuci helyzetek, 

amikkel tulajdonképpen a pórnép sem tud 

semmit sem kezdeni. Amikor példának 

okáért a magát nemzetinek hirdető, a törvényhozásban 

kétharmados többséggel bíró 

pártnak esze ágában sincs tárgysorozatba 

venni a Szent Koronán alapuló történelmi 

alkotmányosság jogfolytonosságának viszszahelyezéséről 

szóló javaslatot. Állunk, s 

oly formán nézünk szemünkkel, mint nézni 

szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. 

Igaz, az egykori ellenzék, ma a törvényhozásban 

kétharmados többséggel bíró néppárt 

talán egy árnyalatnyival jobban áll, mint 

vetélytársa, a szegfűmintás utódpárt. Nekik 

még van idejük. Egészen az új alaptörvény 

megszületéséig. Ha benne lesz a jogfolytonosság 

kimondása, még van esélyük. Ha 

nem, végük van, mint a botnak. Erkölcsileg, 

morálisan és a magyar nemzet még csak 

eztán megszülető tagjai előtt mindenképpen. 

Pedig az ő vétkük is óriási, ők legitimál- 


„Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi 

Szervezetek Szövetsége pénzügyi 

szakértői csoportja feltárja mit is jelent az 

a szó, hogy „deviza” vagy a „deviza alapú 

hitel” pénzügyi nyelven. 

Devizahitelről akkor beszélhetünk, amikor 

a hitel felvétele nem az adott ország hivatalos 

pénznemében történik. A devizahitelek közös 

tulajdonsága, hogy a hitel folyósítása az adott 

ország pénznemében folyósítják, azonban a 

tartozás nyilvántartása devizában van. Különbség 

lehet két hitel között, hogy a törlesztés devizában 

(devizahitel), vagy az adott ország pénznemében 

(devizaalapú hitel) történik. 

A devizahitelek megszületését az országonként 

eltérő banki alapkamat szülte meg. Ezáltal 

ugyanis ha egy olyan külföldi ország devizájában 

vesz fel valaki hitelt, ahol alacsonyabb 

az alapkamat, mint a saját országában, akkor 

a hitel kamatai is alacsonyabbak lehetnek. A 

devizahitelek veszélyei pedig az árfolyam-ingadozásokból 

adódnak. Amennyiben az adott 

ország pénzneme gyengül a hitel nyilvántartásának 

devizájához képest, úgy a törlesztő részlet 

és a fennálló tartozás is növekszik (természetesen 

fordított esetben csökkenhet is) 

A közismertté vált gazdasági válság egyik 

fő okozója a bankok - álláspontunk szerint 

tisztességtelen hitelezési gyakorlata, továbbá az indokolatlan és 

alkotmányellenes jogszabályi felhatalmazás a szerződések egyoldalú 

módosítására, amely szerintünk alkotmányellenes. 

A Magyar Állam és Pénzügyi Felügyelet asszisztálásával a 

Magyar Nemzeti Bank „Kartell” formában megegyezett az összes 

Magyarországon működő, - magyar jogszabályoknak megfelelően 

tevékenykedő, - adószámmal rendelkező bankkal. Egyezséget kötöttel 

egymás közt, hogy a Nemzeti Bank virtuálisan biztosítja a bankok 

részére a fedezetet a hitelek kihelyezésére, mely szerint „svájci 

ják a posztkommunista múlt továbbélését 

azzal, hogy leülnek velük tárgyalni. 

Francisco, miközben arról beszél a válogatott 

hallgatóságnak az ötcsillagos luxus 

szállodában, hogy megveti a cenzorokat 

(vajon mit szólt ehhez Lendvai Ildikó?) és 

azon kesereg, hogy Orbán el akarta taposni 

őket, csatornát váltva a televízión épp egy 

újabb botrányosnak tűnő ügyről szóló sajtótájékoztató 

képeit láthatja az óvatlan tévénéző. 

A legújabb hírek szerint még Keller 

Lászlót is előveszik, a vád ellene: hivatali 

hatalommal való visszaélés. 

Eftárs, segítsd a lebukottakat! 

A kerekasztal mellett, érintő mentén 

megérintette egymást a múlt és a gondosan 

megtervezett, előkészített és elrendezett 

jövő. Ez az érintés aztán tartósnak bizonyult, 

ennek következményeit nyögjük ma is. 

Senki sem szeret cipekedni, főként akkor 

nem, ha semmi szükség tovább a teherre. A 

léghajónál is, ha emelkedni szükséges, ki kell 

dobni a felesleget. Az idő pedig már megérett 

egy kis hajigálásra. 



Senki NE váltsa át EURO, vagy Forint 

alapúra a hitelét! 

frank” alapú változó kamatozású szerződésben 

foglalva az adóssal megfizettetve az 

árfolyam különbség, náluk csapódjon le az 

extra profit. 

A jegybanknál több ezermilliárd forint 

fekszik, és a bankoknak kamatozik, nem 

forgatják vissza a gazdaságba. Ezek után 

nem csoda, hogy miközben tavaly a magyar 

gazdaság 6,3 százalékkal esett vissza, addig 

az itteni bankok több mint háromszázmilliárd 

forintos profitot értek el. Az idei első 

negyedévben már 120 milliárdos hasznot 

produkált a pénzügyi szektor. 

Tudni kell, hogy az összes „deviza alapú” 

hitel forintban került folyósításra és forint alapon 

KELL, meghatározott havi törlesztő részletekben 

visszafizetni a mellékes költségeivel 

együtt (kamat, kezelési, nem látott egyéb). Az 

összes többi hazugság a bankok részéről. 

Az előre nem kalkulált költségeket, árfolyam 

különbségeket, előre meg nem határozott 

árfolyam kockázatot nem háríthatja át az adósokra, 

holott ezt történt. Ebből keletkezett a 

bankoknak a válság ideje alatt is extra profit évi 

háromszázmilliárd forint összegben. 

TEHÁT a bankok, akik a hitelt folyósították, 

NEM vettek fel devizában az anyavállalatától 

hitelt, mint ahogy ezt az egész 

magyar néppel elhitették és ebben a hitben tartják a mai napig. 

Így Magyarországon a deviza, vagy valuta hitel, akár a forint hitel 

nem ugyan azt jelenti, mint a „DEVIZA ALAPÚ” hitel. 

Véleményünk szerint az extra profit és ingatlanok megszerzése 

reményében hitelt nyújtó bankok épp úgy felelősek a kialakult adósságcsapdáért, 

mint az adós, ki felelőtlenül feleslegesen vett fel jelzálog 

alapú hitelt úgy, hogy sem jövedelemigazolással, se munkahelylyel, 

se kezesek biztosításával nem rendelkezett, hangsúlyozni kell, 

hogy a bankok ezt nem is kérték. 

Kiadtak a bankok úgy több milliós hitelt, jelzálog fedezetre, hogy 

az adóstól nem kértek jövedelemigazolást, vagy sima minimálbéres 

leellenőrizhetetlen dokumentumot is elfogadtak, akár 20 millió 

forint folyósításához nem kértek még adós társat sem. 

Ezért azt gondoljuk, hogy a bankok szándékosan kergették 

akkora adósságba a hitelt felvevő adósokat, mert már a hitel folyósításakor 

nagyon jól tudták, hogy nem tudják a minimálbérből fizetni 

a havi törlesztő részleteket. 

Amit viszont nem tartunk célszerűnek, hogy a fennálló hitelét, bármilyen 

hitelről is van szó, átdolgoztassa, és másik hitellel kiváltassa, 

akár forint, akár EURO alapúra is. Az átdolgozott hitelszerződéssel 

legalizálásra kerül a bankok által jogtalanul felturbózott hitel összeg! 

Nem a valósan folyósított hitel összegről kötnek új szerződést, hanem 

a válság végett keletkezett, bankok által többszörösen felemelt tőke 

kerül szerződésbe. Ez a legnagyobb butaság, amit most elkövethet az 

adós. Ha most a futó hitelszerződését átdolgoztassa és módosítja, az 

adós részére teljes mértékben hátrányos lesz. PL: Az új szerződés aláírásától 

kezdődik elölről a futamidő és a hitel minden következménye. 

Az előző szerződésből már letelt évek elvesznek és meghosszabbodik 

a futamidő. Bizonytalan lesz a havi törlesztő részlet összege is. 

Az új szerződéskötésnek ugyan úgy vannak járulékos költségei, 

amit ha el is tagad a bank, beledolgozza a havi törlesztő részletbe. 

Ingyen a bank nem tesz meg az ügyfélnek semmit se. 

Hiába hirdették annyira, hogy jövedelemigazolás és minimálbérre 

is 10 millió hitelt kap, minden költséget az adósra terhel az 

összes bank. 

Véleményünk szerint, az lenne az összes adós (deviza hiteles) 

kártalanítása, ha a bankok lenyelnék a békát és az előre nem várt 

költségeket, melyet NEM tudtak előre kalkulálni magukra vállalnák. 

A bankok is vállalkozói tevékenységet végeznek, így van lehetőségük 

a veszteséget is lekönyvelni. 

Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói 

szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha 

a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség 

és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és 

indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél 

hátrányára állapítja meg. 

A Polgári Törvénykönyvnek a 209.§-ához fűzött Miniszteri indokolása 

szerint tisztességtelen minden olyan magatartás, amely a 

közfelfogással ellentétes. Ellentétes a közfelfogással a szerződéskötő 

felek között az egyoldalú előny kikötése vagy egyoldalú hátrány 

okozása, azaz minden olyan feltétel kikötése, amely a szerződő felek 

egyenlő jogai és kötelezettségei megsértését jelenti. 

A Ptk. 209.§.(1.) bekezdése a fenti magatartásokat tiltja. Vagy is 

az összes deviza hitelszerződés ezen, törvény alapján semmis. 

A jelzáloggal biztosított hitelszerződés közjegyzői okiratba foglaltan 

törvényes tulajdonforma cserét ír elő a bank és a hitelfelvevők 

között, tehát törvényes ellenértéknek kellene lenni. A banknak a tulajdonában 

álló pénzt kellett volna a kölcsönvevőknek felajánlania, azonban 

a bank által kölcsönadott pénz sosem volt a tulajdonában, mivel a 

semmiből keletkezett, és a fedezete a kölcsön létrejöttekor a jelzálog, 

fizetési ígérvény lett. A bank tartalék alapja (ami a bank tulajdona) 

nem változott a kölcsön folyósításától. A pénz tehát nem a bank meglévő 

vagyonából származott, hanem számlapénzként számítógépében 

teremtették (feltalálták) így semmit sem adott hozzá saját vagyonából. 

Ezek alapján a jelzálog kölcsönszerződések semmisek. Jelenleg kétszintű 

bankrendszer van hazánkban. A jegybank (vagy annak szerepét 

betöltő) bank bocsátja ki az ország pénzét. Meghatározva az embereknél, 

a gazdaság szereplőinél lévő pénz mennyiségét és a jegybanki 

kamatot. A kereskedelmi bankokban elhelyezett betétesek pénzét a 

bank sajátjaként, megsokszorozva kezeli. (buborék effektus) 

A banki képviselők kitalálták, bevezették, törvénybe foglaltatták a 

tartalékráta fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a betétesek által a bankba 

elhelyezett pénz csak egy kis részét, a tartalékráta % a szerinti részt kell 

a készletben tartani a betétesek számára. Ha a tartalékráta 10% mint 

az USA ban, akkor a bankba betett pénz, pl 1 millió USD-ra 10 millió 

USD t adhat ki hitelbe egy vagy több adósnak. Magyarországon pl 2 

% a tartalékráta, azaz 2 m Ft betétet elhelyez a kereskedelmi bank az 

MNB ben, és a bank 100 m Ft hitelt helyez ki, amely pénz egy fiktív, 

semmilyen ellenértéket nem képviselő pénz. (A pénzteremtésnek 

ezen, formáját írja le Paul Samuelson/William Nordhaus: Közgazdaságtan 

című könyve Makroökonómia 385-404 oldal,- a 399 oldalon, a 

pénzteremtés láncolatáról (piramis) mutat ábrát is a szerző)) 

BANKOK TEHÁT, KAMATOZÓ ADÓSSÁGKÉNT TEREM- 

TIK A PÉNZT, A TÖRVÉNYEK ÁLTAL TILTOTT PIRAMIS 

JÁTÉK ALAPJÁN 

Erre a fiktív pénzre számítja fel a bank a kamatot, minden költséget, 

(THM) valamint az árfolyam kockázatot is. A deviza hitelnél 

nem is kell felvenni a banknak devizát, hogy kölcsön adjon, hiszen a 

semmiből állította elő azt, és a valuta árfolyamának kockázatát is az 

ügyfelekre hárítja. 

A szerződés megnevezése: DEVIZÁBAN NYILVÁNTARTOTT, 

JELZÁLOG TÍPUSÚ HITEL, KÖLCSÖN SZERZŐDÉS. A „számlapénzt” 

visszafizetéskor megsemmisíti a bank, de az utána beszedett 

kamatokat, egyéb átláthatatlan költségeket, terheléseket elteszi, lefölözi, 

abból a jegybanknál tartalékot képez, és magasabb összeggel 

újraindul a folyamat. (újabb piramis) Hazánkban működő jelenlegi 

bankrendszerek így állítják elő a tényleges munkától elvonatkoztatott, 

mögöttes értéket nem tartalmazó, bankok számítógépén születő a 

kamatból és az átláthatatlan tranzakciókból keletkező buborék pénzt. 

Jelenlegi pénzügyi rendszer lényegében egy globális piramisjáték 

Utolérhetetlen, tisztességtelen, etikátlan, törvénytelen gazdagodás 

a bankok számára. A banktitokra hivatkozva a hitelfelvevőket megtévesztik. 

A bank jelenlegi működése szerint az emberi mohóság, kapzsiság, 

hatalomvágy megtestesülése. Így került a föld javainak 99%-a 

a bankárok, a népesség 1%-nak a birtokába, hogy a nem létező pénz 

után kamatokat szedtek. Továbbá a mások pénzét használták, hazardíroztak 

és mindezt CSAK MAGYARORSZÁGON „törvényesen”. Az 

(EBH 1999,112) -A Ptk.200.§ (2) bek., 204.§ (1) bek., valamint a 

237.§(1) bek alapján, a pilótajátékok elvén működő rendszerhez kapcsolódó 

szerződések jó erkölcsbe ütköznek, ezért semmisek. 

A Bíróságok álláspontja szerint a közfelfogással és a társadalom 

egészének általános értékrendjével mindenben összeegyeztethetetlen 

annak elfogadása, hogy egyesek mások nyilvánvaló károsodása 

árán sokszoros haszonhoz jusson. Az ilyen célzatú szerződések nyilvánvalóan 

a jó erkölcsbe ütköznek, és mint ilyenek a Ptk 200.§ (2) 

bekezdése alapján semmisek. 

Az 1996 évi LII Btk 299/C § alapján: aki mások pénzének előre 

meghatározott formában történő és kockázati tényezőt is tartalmazó 

módon való összegyűjtésén és szétosztásán alapuló játékot szervez, 

amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevők a láncban előttük 

álló résztvevők számára közvetlenül vagy a szervező útján pénzfizetést 

vagy más szolgáltatást teljesítenek, büntettet követnek el (pilótajáték). 

A hivatkozott szakkönyv alapján is egyértelmű, hogy a törvényesített 

bankrendszer a piramisjáték sémája szerint épül fel, úgy, mint:- felülről 

lefelé haladva a piramis szinteken. Csak Magyarországi al-piramis): 

MNB-> Kereskedelmi bankok-> pénzügyi tanácsadó cégek - brókercégek 

(Bankbróker, Credithill, stb)-> értékbecslők,- jogi tanácsadók, 

közjegyzők - pénzügyi tanácsadó ügynökök ezrei - betétesek, hitelesek 

(a piramis alja). Jelenlegi pénzügyi válság összes jellemzőjére egyértelmű 

bizonyíték mind a piramisjáték, mind a csalás, mind az erőfölénnyel 

való visszaélés törvényt elenségek tényállására. 

A bankok fenti tevékenysége Btk 318.§ alapján csalásnak minősül, 

amely kimondja: aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésben 

tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el, amit az FBI nyomozói 

egyértelműen nyilvánosan is kinyilvánítottak. 

A „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetségének 

álláspontja, alapján Kötelezzen a Magyar Állam minden 


ankot, aki deviza hitelt folyósított az eltelt öt évben, hogy visszamenően 

dolgozza át az összes hitelszerződését a mai 2011 évben 

hatályos jogszabályoknak megfelelően. Kössön minden ügyfelével 

tisztességes általános szerződési feltételek mellett új szerződést, úgy, 

hogy az eddig felszámolt eredeti hitelszerződésben foglalt kamat 

(THM) felüli adósra hárított összeget, írja jóvá az adós részére 

késedelmi- és büntető kamataival együtt. Akinek az ingatlanát már 

pénzügyi szolgáltatóknak, ismeretlen bűnöző ingatlan maffiózóknak 

átjátszották, ott kártérítést kötelesek fizetni az adósaik részére a 

hitelszerződésbe foglalt zálogtárgy ingatlan piaci érték összegében. 

A hazai médiumok szántak ugyan néhány sort és képkockát annak a vitanapnak, 

melyet a közelmúltban folytattak az Európai Parlamentben azzal a Heller Ágnessel, 

aki nagyon sok ismert hazai liberális „gondolkodó” példaképe mind a mai napig. Lelkük 

rajta, hogy mi az, ami miatt hasra kell esni egy ilyen nyíltan is hazugságon kapott, 

magát filozófusnak tartó vénasszony előtt. 

Heller annak a Lukács Györgynek 

(Löwinger György Bernát) a tanítványa, aki 

az 1919-es patkánylázadás idején a terror 

alkalmazásának egyik legelszántabb képviselője, 

a Vörös Hadsereg politikai biztosaként 

többszörös gyilkos, akinek az értékrendjében 

az erőszak általános érvényű volt. 

Úgy látszik a tanítvány tökéletesen elsajátította 

mesterének filozófiáját. Neki a Budapesten 

2006. október 23-án történtek nem 

jelentenek semmit, főként nem erőszakot. 

Heller tehát jó tanítványnak bizonyult, amit 

igazolnak majd az alább olvasható sorok is. 

A sokak által oly nagyra tartott Heller Ágnes 

most ország-világ előtt bemutatkozott, és 

lejáratta magát, eszmerendszerét, filozófiáját. 

Hellernek, a „nagy filozófusnak” az 

angol pongyolasága, félreérthetősége, sőt 

több helyen az érthetetlensége az, ami 

éppen „nagyságának” törpeségét bizonyítja, 

miközben már csupán az a konc maradt neki 

és társainak, amit zsigerből is védenie kellett. 

Ezt tette törvényszerűen a március elsején 

megtartott nyílt vitán Brüsszelben. A teremben 

ülő és határozottan kérdező Morvai 

Krisztina fellépésére egy zavarodott egyén 

válaszolt, miközben a jelen lévő liberálisok 

és zöldek olyan viselkedést tanúsítottak, 

melyből világosan kitűnt, hogy kik ők és mit 

képviselnek az Európai Unió padsoraiban, 

hogyan alkalmazzák szájízük szerint a kettős 

mércét és micsoda ripacsok is valójában. 

Jól megmutatták ezek a képviselők, hogy az 

euró-atlanti liberalizmus és demokrácia már 

lényegében megbukott, miközben vendégük 

szájából fröcsögött a magyarellenesség 

és a magyargyűlölet. 

Kaslik Péter fordításában most egy kicsit 

nagyobb tér nyílik meg olvasóink előtt, 

hiszen Heller Ágnes „vendégeskedése” 

másfél órájának leirata jól mutatja, micsoda 

„filozófusi magasságokban” is lebeg az az 

asszony, akit szégyen lenne és nem is szabad 

magyarnak tartani. 

(NIF) 

Veszélyben a Magyar Demokrácia? 

Nyílt Vita az Európai Parlamentben Heller 

Ágnessel A Zöldek, és az Európai Szabad 

Szövetség (EFA) szervezésében 

Brüsszel, 2011. március 1. kedd, 15: 

00 – 16: 30 

http://www.greenmediabox.eu/ 

archive/2011/03/01/agnesheller/ 

Az Európai Parlamentben megtartott 

fenti vita angol, és magyar nyelvű felszólalásainak 

teljes magyar nyelvű átirata 

A fordító megjegyzései 

A magyar nyelvű szövegről: Az itt olvasható 

hosszabb szöveg a fenti „Vita” angolul, 

és magyar nyelvű hanganyagának átiratát 

tartalmazza. A magyarul elhangzott felszólalások 

szövege, a magyar nyelvű felszólalások 

közvetlen átirata. Az angolul elhangzott szöveg 

magyar fordítása, ahol csak lehetséges, a 

magyar nyelvtan szabályait követi. Azokban 

az esetekben azonban, ahol a szórend angolul 

is téves, ott a magyar fordítás is a felszólaló 

szavainak a tényleges (angolul is téves) 

sorrendjét tükrözi. Az angol eredeti alapján 

készült magyar szöveg nem tartalmaz „szépítéseket” 

vagy „kiegészítéseket”, de tudatos 

ferdítéseket sem. A jelenlegi magyar szöveg 

az elhangzottak pontos magyar nyelvű értelmezését 

igyekszik rögzíteni. Ahol a magyar 

szöveg rosszul hangzik, vagy értelmezhetetlen, 

ott a szöveg angolul is rosszul hangzik, 

és értelmezhetetlen. 

Heller Ágnes angol tudásáról: Heller 

Ágnes angol kiejtése, és hangsúlyozása 

téves, és hanyag. Mondatszerkesztése nem 

Amennyiben lehetséges azoknál az ingatlanoknál, melyek még 

nem kerültek értékesítésre, jogilag is állítsák vissza az eredeti állapot 

szerinti tulajdonjogot a bank költségén. 

Véleményünk szerint NE a Magyar Állam vállaljon további anyagi 

terheket a deviza hitelesek megsegítésére, hanem a pénzügyi válság ideje 

alatt is tisztességtelenül extraprofitot szerzett, nyereségesen működő 

bankok adják vissza az összes ügyfélnek, a hazugságokkal, megszerzett, 

az aláírás napján szerződésben foglalt, THM feletti bevételeiket. 

Budapest, 2010. április 22. 

Forrás: feherkemeny.com 

Heller Ágnes hazugságai teljeskörűen 

először magyarul 

követi sem az angol nyelvtan szabályait, sem 

az angol gondolkodásmód szellemét. Heller 

Ágnes nem ügyel sem az angol igeidőkre, 

sem a szóvégződésekre, vagy a mondat állítmányának 

az érzékeltetésére. Mondatai, 

hol darabosak, hol pedig ismétlődő „betoldások” 

sorozatai. Heller Ágnes, egy-egy 

már befejezettnek tűnő gondolatát gyakran 

tovább tetézi, és emiatt roppant nehéz 

megállapítani, hogy az egyik mondat hol ér 

véget, és hol kezdődik a másik. 

Heller Ágnes, mint előadó: Heller 

Ágnes hangvétele számonkérő, erőszakos, 

és kapkodó. Orgánuma hevült, és zaklatott. 

Hangneme ellentmondást nem tűrő, fölényes, 

és kioktató. A vita folyamán Heller 

Ágnes felháborodást mímelve legalább két 

esetben arra hivatkozott, hogy szavait félreértelmezték. 

Kaslik Péter 

Helga Trüpel, az Európai Parlament 

Képviselője: 0:00.0 Uraim, és hölgyeim, 

kedves barátaink. Köszönjük, hogy megjelentek 

ezen az én nézetem szerint igen 

fontos vitán, a Magyarországon lévő jelenlegi 

helyzetről szóló vitán. Nagyon örülök, 

nagyon boldog vagyok, hogy igen kedves 

barátom Heller Ágnes ma jelen van. Mi sok 

éve ismerjük egymást az igen fontos politikai 

vitákban vettünk részt Brémában, Budapesten. 

Volt egy találkozónk New Yorkban. 

Mi nagyon közel vagyunk egymáshoz, és 

különböző kérdésekről beszélgettünk, és 

Brémában, Bréma városállamban van a 

Hannah Arendt Díj a politikai gondolkodók 

számára, és Heller Ágnes kitüntették ezzel a 

politikai gondolkodás szabadságának kitüntetésével. 

Budapesten született 1929-ben. 

Ő zsidó magyar származású filozófus, és 

1977-ben hagyta el Magyarországon. Ausztráliába 

ment, a melbourne-i egyetemre és ő 

(hímnemet használ; „he”. A helyes megjelölés? 

„she.”) ott egyetemi tanár volt 1978-tól 

1983-ig, és azután a new yorki New School 

for Social Research tanára (professzora) 

volt, Hannah Arendtet, a másik fontos zsidó 

filozófust követően New Yorkban. 

Heller Ágnes mindig a kommunista 

elnyomás ellen volt, és a liberális demokrata 

gondolkodás, és a nyitott, és demokratikus 

társadalmak híve volt. Megvolt a vitánk a 

magyar nyelvtörvényről, és a sajtószabadságról, 

és ez nézetünk szerint nagyon veszélyes 

a sajtószabadságra, és a nyitott társadalomra 

nézve. 1:58 Most jöttem egy gyűlésről, ahol 

a Média Inter Group bizonyos szakértőivel 

beszéltünk, és igen világos, hogy nincsenek 

megelégedve a Bizottságnak a magyar 

nyelvtörvényhez való hozzáállásával. Mi 

kérjük („calling”) ennek a törvénynek a 

megújítását („renewal”) tekintetbe véve az 

igen fontos érdekfelek („stakeholders”), és 

a civil társadalmat Magyarországon, hogy 

lépések történjenek egy megújított és valóban 

demokratikus médiatörvény felújítása 

érdekében. 

Egy (másik) igen fontos szempont is, felmerült 

az egész Európát érintő igen fontos 

szempont is felmerült, ami nagyon fontos 

a sajtószabadság szempontjából Nem csak 

Magyarországról beszélünk, hanem több 

más országról is, és volt egy határozat és nem 

csak a kiegyensúlyozott médiáról van szó, 

hanem a média kötelességéről is, hogy megsértsen, 

felkavarja a kedélyeket, felháborítson. 

Ez része a sajtószabadságnak, amelyet 

világossá kell tennünk, különben nincs igazi 

szabadság. Ágnes, és ami szerintem nagyon 

fontos, mert ő az év egy szakaszában Budapesten 

él, és a Tudományos Akadémia tagja 

Magyarországon. Az év másik részében New 

Yorkban van. Megy világszerte előadásokat 

tartani, egyetemistákkal beszélget, nyitott 

vitákban, és most el fogja mondani az ő 

értelmezését arról, hogy jelenleg mi történik 

Magyarországon, és arról, hogy Orbánnak 

mi a szándéka. A sző a tied Ágnes. Nagyon 

örülünk, hogy itt vagy. 

Heller Ágnes 3:50.9. – 29:16.4 

Kedves Helga, köszönöm szépen a meghívást, 

és köszönöm szépen mindenkinek, 

akik az én régi barátaim. Boldog vagyok, 

hogy a Fidesz néhány képviselője is itt van, 

mert én valódi vitát szeretnék, mint mindig. 

Nem vagyok politikai előadó, és nyilván 

nem vagyok politikus, még politikai szakértő 

sem vagyok, én egy szegény filozófus 

vagyok. Ezek szerint, amit mondok, azt, 

mint értelmiségi mondom, és hangsúlyozom, 

mint liberális értelmiségi. Hangsúlyoznom 

kell, hogy liberális értelmiségi, mert az 

utóbbi időben a liberalizmus szó a magyar 

sajtóban, a magyar jobboldali sajtóban a 

devilish ördögi, csaló, ellenség, nem nemzeti, 

különös, és valami nagyon idegen, szitokszó 

lett. Ezért én nyíltan mondom, hogy 

liberális személy vagyok, liberális filozófus 

vagyok, aki számára a bírálat fontos, akinek 

nem lehet megmondani, hogy valamit el 

kell fogadnia, hanem mindig meg kell nézni, 

amit ajánlanak a számodra, és magadnak kell 

eldönteni, hogy az helyes, vagy helytelen. 

És, ha azt gondolod, hogy valami téves, azt 

meg kell mondani, meg kell mondani nyíltan, 

nem csak a lakásodban kell megmondani, 

nem csak a barátaidnak, hanem a nyilvánosság 

számára („for the public” a helyes 

kifejezés itt: „in public”, vagy „publically) 

Ez az amit én alapjában véve tenni fogok, 

amit mások szintén mondanak az összejöveteleiken 

(„in their salons”) baráti társaságokban, 

én ezt megmondom nyilvánosan. 

Először is, a tárgy a demokráciáról szól 

(„the topic is about democracy” A helyes 

kifeejzée: the topic is democracy.) Napjainkban, 

a televízióban, és a sajtóban gyakran 

halljuk azt a szót, azt a kifejezést, hogy más 

demokrácia, mint a nyugati demokrácia, 

különösen akkor, ha a közép keletről van 

szó. Nézetem szerint csak egy fajta demokrácia 

létezik, az amit mi nyugati demokráciának 

nevezünk. Az a fajta demokrácia, 

ahol a többségi határozat magában foglalja 

a kisebbség iránti tiszteletet, ahol van hatalmak 

megosztása. Ezt azok, akik többségben 

vannak nagyon komolyan veszik. A modern 

demokrácia ilyennemű felfogása alapján én 

bírálni fogom a magyar kormány bizonyos 

ténykedéseit. Először, és legfőképpen azt 

szeretném mondani, hogy a magyar kormány 

nem konzervatív kormány. A német 

sajtóban, és más sajtóban mindig konzervatív 

kormányként említik, de bizonyos, hogy 

az nem konzervatív, mert Magyarország 

miniszterelnöke forradalmat hirdetett meg. 

Azt mondta, hogy forradalom valósult meg 

a szavazófülkében, és a szavazófülke forradalmat 

most a fentről jövő forradalomnak 

kell követnie. Vegyék komolyan a szavait. 

Nem konzervatív kormány, hanem forradalmi 

kormány van. Jobboldali forradalom. 

Nem kell címkével ellátni, mert nem szeretem 

a címkézést, de minden bizonnyal jobboldali 

forradalomról van szó, amely által a 

hagyomány, húsz év magyar demokráciájának 

a hagyományát kriminalizálják. 

Egy igen erős tendencia van, hogy mindent 

kriminalizáljanak, ami Magyarországon 

az elmúlt húsz évben történt. Távol 

legyen tőlem. Nem mondom, hogy csak 

jó dolgok történtek, borzalmas dolgok is 

történtek, és állandóan történnek is. Nem 

fogom megengedni, hogy az elmúlt húsz 

évet kriminalizálják. Ami azt jelenti, hogy a 

kormány egy olyan úton indul el, amelyen 

az előző kormányok határozatai bűncselekménynek 

minősülnek, („the acts of former 

Governments are assessed as criminal 

acts.” 8:06) és ha azok nem büntethetőek 

a törvény alapján, majd találnak törvényeket, 

hogy azok büntethetőek legyenek. Ez 

egy fajta kampány az előző kormány ellen, 

nem a bírálatra gondolok, mert az mindig 

helyénvaló, de egy fajta kampány az előző 

kormányok többes számban mondom ellen 


minden határ nélkül. Minden mondható 

erre a kormányra, és el fogják hinni, vagyis 

legalább azt fogják mutatni, hogy elhiszik. 

Ez a helyzet egész törvényesen kialakulhat 

Magyarországon, mert a magyar Alkotmány 

szerint, ha egy párt megnyeri a szavazatok 

54 százalékát, akkor kétharmados többsége 

lesz az országházában, és ha ennek a pártnak 

kétharmados többsége van a parlamentben, 

akkor azt teheti, amit csak akar. Csupán 

önmegtartóztatásra lenne szükség. Ez az, 

ami a magyar kormánynál hiányzik. Joguk 

van azt tenni, amit akarnak. Joguk van a saját 

akaratuk teljes megvalósítására, de azt gondolom, 

hogy valami önmegtartóztatás tanácsos 

lenne, mert ha nem szabnak korlátot 

önmaguknak, nemcsak az országot veszélyeztetik, 

hanem önmagukat is. 

Hogyan történt, hogy a pluralizmust 

egy bizonyos módon nem tiltották be törvény 

által, de állandóan, és folyamatosan 

eliminálták. Először: Az államelnök szerepének 

kérdése. Azelőtt három államelnöke 

volt Magyarországnak. Két konzervatív, 

és egy szabaddemokrata elnök. 

Ezek mind autonóm emberi személyek 

voltak. („autonomous human persons”) 

Magukszabta (magukkra utalt) hatáskörük 

volt. (They had authority on their own. A 

helyes kifejezés, ha „önálló” hatáskört akarunk 

mondani: Authority of their own.) 

Volt hatalom megosztás, mert sokszor elégedetlenek 

voltak a kormány határozatával 

és használták az institucionális hatalmukat, 

hogy megnehezítsék a kormány feladatát. 

Ezt mind a három elnök megtette. (Angol 

szöveg: Now the Fidesz choose a president. 

Ez a mondat így értelmezhetetlen) Most a 

Fidesz válasszon egy elnököt(?), aki alapjában 

véve egy bábú. Akinek nincs saját hatásköre. 

Nem is tud magyarul beszélni, nem 

is tud magyarul írni megfelelően, és nincs 

hatásköre, az egyedüli álláspontja, (állása – 

position), hogy a kormány szolgája legyen. 

Alapjában véve pórázon lehet tartani. Ez a 

hatalom megosztás eliminálásának az első 

fokozata. 

A másodi fokozat a nyugdíjalap,(pension 

fund) nem is nyugdíjalap, hanem valami 

fajta „superannuation” (ez a kifejezés azonos 

a „pension fund”-nyugdíjalap kifejezéssel 

k.p.) amelyre visszamenőleg százalékos 

adót vetettek ki. Az alkotmánybíróság ezt 

alkotmányellenesnek minősítette. Ezután 

az alkotmánybíróság hatalmát, és illetékességét 

korlátozták. Ez volt az alkotmánybíróság 

határozatára adott válasz. 11:32 Ez 

a kormány már kilencszer megváltoztatta 

az alkotmányt. Én csak kilencet számoltam 

meg. A probléma az, hogy minden 

hatalmat a Fidesz kezébe akarják központosítani 

(„centralize”) és összpontosítani, 

(concentrate) és a miniszterelnök kezébe. 

Ez nagyon fontos, a miniszterelnök kezébe, 

mert megmondom önöknek zárójelben, 

hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy a 

parlamentben a Fidesz tagjai közül a parlamentben 

nem mindannyian egyeznek az 

ilyen fajta irányelvvel. Nem is tudom elképzelni, 

hogy mindannyian egyeznének ezzel 

az irányelvvel. El sem tudom képzelni, hogy 

mindenki ezzel az irányelvvel, de ez az irányelv, 

és én nyilvánvalóan nem beszélhetek 

azok nevében, akik nem egyeznek ezzel az 

irányelvvel, nyilvánvalóan csak azok nevében, 

akik egyeznek vele. 

Most pedig a következő fokozat. A 

következő fokozat a magán nyugdíjalapok 

államosítása volt, ami azt jelenti, hogy a 

kormány államosította a magánpénzeket 

(private funds), magánnyugdíjalapot, 

azon az alapon, hogy az szabad elhatározás 

alapján történt, hogy az emberek, akik az 

állami nyugdíjpénztárakat választották, azt 

szabadon választották, Én megmondom 

önöknek: a magyarok mindig mindent szabadon 

választanak. Még a termelőszövetkezetekbe 

is szabad elhatározás alapján léptek 

be ötvenhat után. 12:40 Ismernetek kell a 

magyar beállítottságot (Hungarian attitude) 

ezt a beállítottságot az első háború óta alakították 

ki, és gyakorolják. A szolgalelkű 

magatartást. (policy of servility) A magyarok 

megtanulták a szolgalelkűséget. Tudták, 

hogy nem szabad mozdulniuk, tudják, hogy 

ne mondjanak nemet, tudják, hogy engedelmeskedniük 

kell, különben borzalmas 

következmények lesznek. És ez az a pillanat, 

amikor a médiatörvényhez fordulok. 13:36 

(A médiatörvény tárgyalásához?? ( K. p.) 

Először is szerintem ez a Médiatörvény 

Magyarországon teljesen felületes 

(„superficial” A „felesleges” angolul 

„superfluous” a hivatalos nyelhasználatban 

a helyes kifejezés: „redundant”) mert 

Magyarországon az emberek mindenképpen 

engedelmeskednek a kormánynak. Azt 

teszik, amit mondanak nekik, hogy tegyenek. 

Olvasni akarják a gondolatait azoknak, 

akik hatalmon vannak, és ha a gondolataikat 

olvassák, azt remélik, hogy magasabb elhelyezést 

kapnak a vállalatban, tehát alapjában 

véve különben is engedelmeskednek. De ez 

nem volt elegendő a kormány számára. A 

Kádár korszakban elegendő volt, mert a nép 

különben is engedelmeskedett, mert féltek 

tőlük, és nem volt szükség semmilyen cenzúrára. 

Az öncenzúra jól működött Magyarországon, 

de most egy fajta hatósági cenzúrát 

vezettek be. Ez a médiatörvény egy olyan 

illetékességet hozott létre, amely hatalmi 

cenzúrát jelent. Ismétlem ez felesleges volt, 

de mégis szabályozásnak vetették alá. Mi az, 

ami helytelen mindebben. Nem az, hogy az 

első, a második, vagy a harmadik paragrafus 

téves az egész téves. Az egész intézmény 

téves. Képzeljék el, hogy van egyetlen egy 

hatalmi szerv, és ez a szerv, amelyet egyetlen 

egy személy irányít. Ugyanannak a hatalmi 

szervnek a tagjai mind ugyanannak a pártnak 

a tagjai, az uralmon lévő pártnak a tagjai. 

Ennek a hatalmi szervnek a vezetője szintén 

a kormánypárt tagja. Hogyan képzelhető el, 

hogy egy ilyen fajta autoritás a megfelelő, 

tárgyilagos megítélést gyakorolhat. 

A szabályok alkalmazása esetében. Persze 

magukat a szabályokat is egyetlen egy 

személy fogalmazhatja meg, és foganatosíthatja. 

Egyetlen személynek joga van szabályokat 

hozni a sajtót illetőleg, beleértve 

a nyomtatott sajtót is. És engedelmeskedni 

kell, különben igen szigorú büntetések 

következnek. Meg kell jegyezni a sajtó szemérmetlen 

lehet („nasty”), a nyomtatott 

sajtó, nemcsak a nyomtatott sajtó. Előfordulhatnak 

az emberi jogokat sértő, rágalmazási, 

becsületsértő esetek. Azt mondhatnánk 

polgári bűncselekmények („civil 

crimes”) Ezért vannak bíróságaink. Mindig 

a bíróságokhoz fordulhatunk. Ha, a nevedet 

megbecstelenítik, vagy rágalom esetében, az 

emberséged elleni támadás („attacks against 

your humanity”) esetében, a csoport ellen, 

ahova tartozol, a nemzetiségedet, vagy a 

vallási hovatartozásodat ért sérelem minden 

egyes esetében a bírósághoz fordulhatsz. Ez 

az, amit normális esetben teszel. Ez az, amit 

én tettem. Én is a bírósághoz fordultam. 

Nincs szükség egy központi illetékességre, 

amelyről tudod, hogy a határozata egy pártnak 

a határozata lesz csupán. Minden kivétel 

nélkül. Honnan tudom én ezt? Azt mondják, 

hogy nem tudjuk, hogy ez hogyan fog 

működni Nyilvánvaló, hogy mindig fennáll 

az a lehetőség, hogy a szabályokat azok igazi 

értelmében alkalmazzák, nem pedig a saját 

politikai hovatartozásuk szabta érdekeik 

alapján. De a tapasztalat eddigi utalása alapján, 

immár kilenc hónap tapasztalan alapján 

igazán nem remélhetjük, hogy az ilyen fajta 

hivatal tárgyilagos, vagy büntető szándéktól 

mentes, lesz, és a több, és a többi… És 

ha azok lennének, akkor is teljes egészében 

fölösleges lenne. Ez nemcsak fölösleges, 

hanem veszélyes is. 

A ti („your Prime Minister”) miniszterelnökötökre 

szeretnék utalni, aki egyszer 

azt mondta, hogy ez a Médiatörvény 

egy kiváló törvény, egy Hungaricum, egy 

magyar különlegesség, és ebben az esetben 

Magyarország egész Európa előtt jár, 

és Európa tőlünk tanul, és amit ezzel a 

törvénnyel teszünk, az a helyes cselekvés, 

és utánozni fognak bennünket, és ez a legnagyobb 

veszély, mert lehetséges, hogy 

némely európai nemzet utánozni fogja 

ezt a törvényt, és ezért a magyarok szenvednek, 

és mi kis ország vagyunk. De más 

esetben, ha utánoznak bennünket sok 

országban sok nép fog szenvedni ez alatt. 

Amiről szó van, az, hogy a kormánynak 

nagyon rossz felfogása van a hatalomról, 

különösen a miniszterelnöknek. Azt hiszi, 

hogy a hatalom növekszik azzal, ha az összpontosul 

egy pontba, ha csak egy személy 

van, aki mindfajta hatalmat gyakorolja 

(„carries all the kinds of powers”) A hatalom 

központosítása, a hatalom összpontosítása. 

Ez a hatalom mibenlétének a teljesen 

téves felfogása. És azt hiszem, hogy megfizetnek 

érte, mert lehet, hogy ez működik 

az abszolút monarchiában, de nem működik 

a demokráciában. A demokráciában a 

kormány akkor erős, ha közmegegyezésen 

alapszik, különböző politikai csoportok, 

különböző pártok, különböző vélemények 

alapján. És ha a hatalmadat a közmegegyezésre 

alapítod ez igazán tartós hatalom, nem 

a pillanatnyi hatalom. Mi van mind e mögött 

a felszámolás („elimination”) mögött? A 

mindennemű fékek, és egyensúlyok felszámolása 

mögött? Más vonatkozások is vannak. 

A közvádlót mos kilenc hónapra nevezik 

ki.(sic) A Pénzügyi Bizottság két tagját 

most a kormánypárt parlament szóvivője 

választja meg. Ezek a különböző vonatkozások. 

Azt hiszem, hogy ez rossz eljárás. 

A hatalom összpontosítása mindig kis 

hatalom („small power”) Nagynak tűnik, de 

valójában kicsi, mert nagyon kevés vélemény 

egyezik vele, tehát ez rossz hatalmi felfogás. 

Mit tesznek most, hogy ennek a hatalomnak 

nagyobb támogatottságot teremtsenek? Már 

mondtam: kriminalizálás. Kriminalizáld az 

előző kormányt. Például, jelenleg egy javaslat 

van a parlament előtt, mely szerint az 

államadósság növekedése bűncselekmény 

lenne. („the increase of the national debt 

should be considered as a crime”), és a bíróság 

által bűncselekményként büntethető 

lenne. Természetes, és ismétlen nincsenek 

ilyen irányú törvények, de természetesen 

hozhatsz törvényt, amely úgy működhet, 

mint a törvényhozás, amelynek visszamenőleges 

hatása van. A felfogás, mely szerint 

minden rossz az előző kormányok hibájából 

származik, különösen az intelligencia hibájából, 

aki a jelenlegi kormány rossz hírét 

kelti külföldön. Hogy a Médiatörvény azért 

nem tetszik bizonyos erőknek Európában, 

mert az intelligencia azt pusztítóan támadta, 

egyszerűen nevetséges. A sajtó tagjai tudják 

mit jelent egy olyan törvény, amely a sajtót 

irányítani, központilag irányítani óhajtja. 

Nincs szükség magyar értelmiségiekre, hogy 

azt mond, hogy ez téves. 

Most visszatérek oda, hogy kriminalizálnak, 

és elsősorban, és főleg a liberálisokat 

az előző kormánnyal, és ennek is megvan 

az oka. Az oka az, hogy az előző kormány 

koalíciós kormány volt, és ebben a koalíciós 

kormányban volt egy liberális párt. Emiatt, 

akik liberálisoknak minősülnek, azokat 

kriminalizálni kell, hogy rajtuk keresztül 

elkérjék a Szabad Demokrata Párt bizonyos 

tagjait, akik többé nincsenek a parlamentben. 

Hogy rajtuk keresztül, én nem akarok a 

filozófusok elleni ügyekről beszélni, de nyilvánvaló, 

hogy hat pályázat kriminalizálása, 

ami alapjában véve nevetséges, és egy tündérmese, 

Magyar Bálintot kívánják elérni, 

aki kulturminiszter volt. Rajtuk keresztül, 

ez alapjában véve egy ugródeszka, hogy más 

valakit kriminalizáljanak. 

Most vissza akarok térni egy kérdéshez, 

amelyet előbb már említettem, egy igen 

rossz hatalomfelfogás kérdéséhez. Egy sokkal 

jobb felfogás, hogy támogatást keressünk. 

(„seek for support”, a helyes kifeejzés: 

„seek support”) A probléma itt, amit én 

kulturkampfnak (német szó:”kulturháború” 

) nevezek, nemcsak kulturkampfnak nevezem 

az intellektuális elit és mások között. 

Az intellektuális réteg vezető személyeinek 

másokkal való helyettesítése. Egyszerűen 

kirúgják őket állásaikból, egyiket a másik 

után, az opera igazgatóját, a balett igazgatóját, 

a meteorológiai intézet igazgatója, 

színházi rendezők, az akadémiai intézet 

igazgatója, és így tovább, kidobják őket 

állásaikból. Azt hihetik, hogy a konzervatív 

intellektuálisokat ez érdekli, ennek az 

ellenkezője igaz. Láttam a filozófusok elleni 

ügyben, hogy a konzervatív intellektuálisok 

nem támogatják ezt a politikát. Nem akarnak 

ártani maguknak a liberálisok kritizálásával, 

mert a liberálisok soha nem bírálnak. Ezen 

a fajta liberálisok soha sem bírálják az igazi 

teljesítményt, az igazi sikert. Néha megteszik, 

de nem bántják meg őket. Másrészről, 

pedig azok az állások, amelyek most üresek, 

azokat nem a konzervatív értelmiségiek töltik 

be, mert a konzervatív értelmiségieknek 

vannak állásaik. Ezek a köpönyegforgatók 

számára vannak fenntartva. Szeretném, ha 

megértenék, hogy mennyi áruló van az én 

országomban. Ugyanazok a személyek, akik 

Kádár Jánost szolgálták, ugyanazok készítik 

elő az ügyeket a liberálisok ellen. Nem 

csupán ugyanazon típusú emberek, hanem 

ténylegesen ugyanazok a személyek. Az 

úgynevezett munkásőrök, a szónak nincs 

jó fordítása, azok, akik az önkéntesekként 

szolgáltak a kommunista pártban ötvenhat 

után. Rendőri besúgók. Ezek most a fő jobboldali 

elitnek deklarálták magukat. De ezek 

pontosan ugyanazok az emberek, megnézhetik 

ezt. Tehát alapjában véve nem a konzervatív 

elit, hanem ezek a típusú emberek 

vezetik a támadást az úgynevezett liberális 

intellektuálisok ellen. 

Hogy történhetett meg mindez? 26:40 

Ugyanahhoz a kérdéshez érkeztünk. Vannak 

ilyen fajta hagyományaink. Magyarországnak 

hagyománya van önmegsegítés elhanyagolásában, 

az önálló cselekedet elhanyagolásában. 

Mindent a kormánytól várnak, 

mindent egy személytől várnak. Ferenc 

Józseftől, Horthy Miklósig, és Kádártól, 

Jánostól a jelen pillanatig a magyarok megszokták, 

hogy van egy apa figura, nem kell 

öregnek lennie egy apa figura, aki szívességet 

ajánl fel nekik. A magyarok nem jogokban, 

hanem szívességben gondolkodnak. 

Szívességeket kérnek a miniszterelnöktől, 

az elnöktől, vagy valakitől, és azok szívességet 

tesznek nekik. Két példát mondok: 

Mindkettőt Orbánról (Beszólás: „öt perc”) 

Tudom, hogy öt percem van. Amikor az 

Orbán kormány előzőleg hatalmon volt, 

volt egy tüntetés, és az emberek jelszavakat 

vittek a következő szövegekkel: „Viktor, 

köszönjük a hidat.” Most, nemrég történt, 

amikor volt egy terv Magyarországon, hogy 

a nyugdíjasoknak („for the pensioners”) 

megszüntessék a közszolgáltatások ingyenes 

használatát, vonatok villamosok stb. 

akkor a televízió azt mondta: személyesen, 

személyesen Orbán elnök, Orbán miniszterelnök 

személyesen lépett közbe. Ő nem 

engedélyezte, hogy a nyugdíjasok elveszítsék 

ezt a kiváltságot. Nyilvánvalóan a vezetőkben 

való bizalomba való rájátszásról van 

szó, hogy amikor az emberek szívességeket 

kérnek, azokat megadják nekik. Tudom, 

hogy az időm kint van („my time is out”, a 

helyes kifejezés: „my time is up.”) és szeretném 

megválaszolni a kérdéseiket, mert ez 

a kérdésekre szánt idő. Tudom, hogy nem 

mondtam el mindent, amit erről a tárgykörről 

gondoltam, de talán a kérdések nyomán 

majd többet is mondhatok. 29:16.4 

Helga Trüpel: Néhányan jelentkeztek 

kérdésekkel, és mindenkinek lesz lehetősége 

a megszólalásra, de kérem, engedjék 

meg, hogy először én tegyek fel egy kérdést. 

Volt egy támadás, mely szerint ön, és Vajda 

Mihály, és más professzorok visszaéltek a 

kutatási alap pénzével. Ezt olvasható volt a 

sajtóban sok európai országban. Tudna erről 

bővebben mondani valamit? 

Heller Á. 29:57.4 Január elején három 

újság, jobboldali újság, jobboldali televízió 

állomások, és két jobboldali rádióállomás 

elkezdett egy mesét mondani ismételték ezt 

a mesét. Mesét. Hol volt, hol nem volt. Igazi 

mese volt, mert nem volt ténybeli alapja a 

mesének. Több mint száz kutatási ösztöndíj 

volt Magyarországon. Hat lezárult kutatási 

ösztöndíj, lezárult, adva, hogy azokat már 

háromszor kivizsgálták. A kivizsgálás lezárult. 

Három ösztöndíjat elővettek, és elkezdték 

kriminalizálni ezt a három, hat ösztöndíjat. 

És volt egy gyönyörű kifejezés azt mondták, 

Heller és bandája elkutatott három és 

fél milliárd forintot. Heller és bandája. Mi 

a banda? Kutatott? Magyarországon természetesen 

nincs olyan szó, hogy „elkutatott”, 

az angolban sincs. Azt jelentette, hogy elloptad 

a pénzt, hogy ők a rablók, Heller és bandái. 

A banda, amely liberálisokból tevődött 

össze. Ez volt az egyedüli dolog, ami összekapcsolta 

őket, hogy a kutatási csoport vezetője 

liberális volt. Ketten közülük tényleg 


arátaim voltak, kettőről, négy.., fogalmam 

sem volt, hogy kicsodák. A barátaim esetében 

nem is tudtam, hogy kaptak e ösztöndíjat. 

Én azonnal egy banda vezére voltam. És 

alapjában véve ezt ismétlik, ismétlik, ismétlik. 

Nem akarok bocsánatot kérni, csak azt 

mondom, hogy nekem nincs egyetlen fillérem 

sem, én mondom nektek. Nincs egyetlen 

fillérem sem, és fél milliárd forint ellopásával 

vádoltak meg. Ez egy tündérmese, 

tündérmese, de ha ismétled a tündérmesét 

minden nap minden újságban, és minden 

rádióállomáson, végre az emberek elhiszik, 

hogy az igaz. Egy interjút adtam egy újságban, 

és azt mondták, hogy ha én a tizenhatodik 

században minden éjjel fekete misén 

vettem részt, és egy olyan főzetet készítettem, 

amelyet be akartam tenni a tudományos 

akadémia levesébe, hogy liberálissá 

változtassam, minden hónap első péntekében 

(in every Friday..” a helyes kifejezés „on 

every Friday”) összefeküdtem az ágyban a 

főnök Luciferrel, a fő ördöggel. A tizenhatodik 

században egy inkvizítor mondja, mindenki 

hitt volna neki. De a valóság. Ennek 

a kijelentésnek a valóságtartalma pontosan 

ugyanaz, mint hogy én és a bandám elloptunk 

fél milliárd forintot. (Heller Ágnes 

hangja ezen a ponton feldühödötté válik. 

Veri az asztalt) De ha mondod, mondod, 

mondod, az inkvizítor…”állítja”??… („will 

put it”. Ez a kifejezés állítmány szerepében 

angolul értelmezhetetlen k.p.) és per lesz, 

nem tudom, hogy per lesz e. Mindegy most 

az üldözés, a közvádló „prosecutor general” 

azt hiszem ez az angol megfelelője. Most a 

közvádló….Kivizsgálás alatt van. Kivizsgálás 

alatt van, semmi miatt. 34:06 

Helga Trüpel: Köszönöm. Most következik 

a nyílt vita. A szó az öné asszonyom 

Morvai Krisztina. 34:10.9. Köszönöm 

szépen. Professzor Heller Ön azt mondta, 

hogy a magyarok hajlamosak arra, hogy 

feltétel nélkül kövessék kormányaikat. Tisztelettel, 

de nem hiszem, hogy a világ tapasztalata 

ez volt a magyarokról 1956-ban. És 

hadd kérdezzem meg, hogy ha a magyarok 

minden feltétel nélkül követik kormányaikat, 

akkor miért kellett a liberális, szocialista 

koalíciós kormánynak a magyarokra lövetni 

(„shoot at”) 2006-ban, az 1956-os forradalom 

ötvenedik évfordulóján? Miért kellet 

száz meg száz embernek sérüléseket okozni. 

Miért kellet száz meg száz embert bebörtönözni, 

és a börtönben kínozni őket. Miért 

kellett ezt cselekedni állandóan 2002, é 

2010 között? Miért kellett minden a szocialista, 

és a liberális kormánynak minden kormányellenes 

tüntetést feloszlatnia? Hol volt 

Ön Heller Professzor Úr ezekben az években? 

Hol volt Ön, és az Ön liberális barátai 

ezekben az években? Miért nem ült össze a 

jelenlegi csoport azokban az években, amikor 

a kormányellenes tüntetők börtönben 

voltak, és kínozták őket, verték őket, és 

elvesztették szemüket, mert a kommunista, 

szocialista liberális kormány lövetett rájuk. 

Nem gondolják, hogy ha… 

Helga Trüpel: Rendben 

van megértettük… 

Morvai K.: Ez nincs rendjén. Megkérdezhetem, 

hogy Ön miért nevet? Ez gyönyörű, 

hogy ez a gyűlés… 

Egy férfi hang (cinikusan): azért 

nevettem, mert azt mondta kommunista, 

szocialista, liberális, és ez így összegezte 

a számomra. (Valaki nevet a háttérben) 

Morvai K. Ez egy koalíciós… 

Egy mási férfi a pódiumról: Rendben 

van. Megértettük. Megválaszolhatja majd a 

kérdését. 

Morvai K. Ha, megértették volna, akkor 

folyamatosan beszéltek volna ezekről az eseményekről.. 

Ugyanaz a férfi hang a pódiumról: 

Okay, okay… 

Harmadik férfi hang: Okay, okay én 

megmondom, hogy mennyit beszélünk 

mi Magyarországról, majd megmondjuk 

később, de először Heller Ágnes. 

Morvai K. Kérdem Önöket, hajlandóak 

e ugyanennek az ügynek is egy ülést szentelni, 

mert végső idejel nenne, hogy az Európai 

parlament.. 

Férfi hang: Megértettük…shhh… 

Morvai K folytatja: …hogy Magyarország 

2002, és 2010 .. 

Helga Trüpel: Kérem, legyen fair, 

és adjon másoknak is lehetőséget, hogy 

beszéljenek… Engedje, hogy Mrs. Morvai, 

engedje, hogy válaszoljon 

A pódiumról: Megértettük. Shhh.. 

Morvai Krisztinát egyesült erővel erőszakkal 

elhhalgattatják. (k.p.) 

Morvai K. Köszönöm. 

Heller Á: 36:54.3 „jó”(szószerint így, 

magyarul: „jó”) Heller Ágnes angolul folytatja. 

Nincs sem megszólítás, sem névmás)… 

egy másik, kérdés formájában 

megfogalmazott kitalálást tárt elénk. Senkit 

sem lőttek meg („Noone was shot” angol 

jelentése kettős lehet: „Senkit sem lőttek 

meg”, vagy „Senkit sem lőttek le.”Ismeretes 

az angol mondás: He shot himself in the 

foot”Lábon lőtte magát-maga ellen érvelt,a 

maga kárára beszélt ) Mutass egy tényt. 

(”Show me a fact.”) Senkit sem lőttek le, 

senkit sem kínoztak. Mutass egy tényt, 

hogy bárkit lelőttek volna, bárkit kínoztak 

volna. Kedvesem, nekem egy tényre van 

szükségem, mert senki sem, még a Fidesz 

sem állítja, hogy bárkit lelőttek (meglőttek) 

volna, amit állítanak az nem ez. Valami mást 

állítanak az igen problematikus, de soha 

sem állítják, hogy bárkit lelőttek (meglőttek) 

volna, és soha sem állítják, hogy bárkit 

kínoztak volna. Elnézést kérek. 

Morvai K. igyekszik közbeszólni… 

Heller Á Ez a te meséd, ez a te kitalálásod. 

Nem akarok 2006-ról beszélni, mert 

ez messze vinne bennünket. De ismétlem, 

hogy ez egy kitalálás, senkit sem lőttek le 

(meg), senkit sem kínoztak. Még most is, 

amivel én nem egyezem, meg akarják semmisíteni 

azt a bírósági határozatot, amely 

egyedül szerepelt a rendőrségi tanúvallomásokon. 

Én ezzel sem egyezem, de ez távol áll 

attól, amit te most javasolsz. 

Helga Trüpel: 38:09.5 Most Ön Következik, 

Európai küldött… 

Schöpflin György:38:18.2. Magyarul: 

Köszönöm szépen Schöpflin György 

vagyok. Ágnes, szeretettel köszöntelek 

itt a Parlamentben. Angolul folyatatom. 

(Angolul) Ami, nem magától értetődő 

azok számára, akik nem ismerik behatóabban 

Magyarországot. És azt hiszem, hogy a 

magyar nyelv ennek egy rettenetes akadálya. 

Egy mélységes megosztottság van, amely 

pártpolitikai vonalon húzódik meg. Ez egy 

ontológiai megosztottság. Két értelmezési 

mód („narrative”) van minden lehető 

tárgykört illetőleg, ami csak szóba kerül. 

Említettem a múltban is, hogy Budapesten 

vannak jobboldali, és baloldali vendéglők, 

a sütemények íze természetesen mindenütt 

ugyanolyan jó. Ha, ebből a szempontból 

nézzük, akkor amit most hallottak, az Ágnes 

narrativája, amely a saját alapfeltevései 

alapján teljesen jogos. Vannak azonban más 

narrat0vák is, amelyeket ő szükségszerűen 

nem említett. Én említem őket, mert én a 

másik oldalról jövök. Először is, a kriminalizálás, 

amire ő többszörösen hivatkozott. 

Magyarországon nincs egyetlen hatalom, 

amely azt mondja, hogy megnyomjuk 

a gombot, és kriminalizálás következik. 

Magyarországon vannak intézmények, vannak 

törvényes intézmények, amelyek 

önállóak, és nincsenek a politikai hatalom 

hatásának alárendelve, ahogy azt Te állítod. 

Tehát, ha kriminalizálásról beszélsz, akkor 

arról van szó, amit a közvádló határoz. Ha, 

a közvádló kivizsgálást folytat, akkor arról 

van szó, hogy az utóbbi időben nagyon sok 

ilyen kivizsgálás van folyamatban, tekintettel 

a múlt kormány korrupciós ügyeinek a 

sokaságára. Ha, bárkit bűnösnek találnak, 

azt bűnösnek találják. Különben, pedig, és 

szerintem, ez vonatkozik az úgynevezett 

filozófus botrányra is, ha nincs semmilyen 

rendellenesség, akkor nincs mitől félned. 

Azt hiszem, hogy Magyarország ténylegesen 

jogállam. 

Hadd térjek ki a következő pontra, 

amelyről szóltál. Talán vissza kellene vonnod 

a „szolgalelkűség” kifejezést, mert az 

igen sértő, minden bizonnyal a magam számára. 

Elég sok magyar ül itt ma a padsorokban, 

és nem hiszem, hogy azok szeretnék, 

ha szolgáknak és egy szolgalelkű nemzet 

tagjainak tekintenék őket. Nem hiszem, 

hogy a magyarok gondolkodóképtelen 

robotok. Ha, viszont a magyarok mindanynyian 

gondolkodóképtelen robotok, akkor, 

hogyan lehetséges, hogy Te Ágnes kivétel 

vagy. Hogyan lehetséges, hogy Te nem 

vagy szolgalelkű? Én sem hiszem magamról, 

hogy szolgalelkű vagyok. A hatalom összpontosítása, 

és amint arra Te utaltál, hogy 

(Magyarországon) csak szervezeti ranglétre, 

és engedelmeskedés van, ez az én számomra 

azt jelenti, hogy a magyaroknál nincs szakszerűség, 

és minden annak van a hatalmon 

lévő politikai erőnek van alárendelve. Nem 

hiszem, hogy ez így van. Azt hiszem, hogy 

magad is belátod, vagy legalább is remélem, 

hogy belátod, miszerint ez nem így van. A 

magyarokra is jellemző a szakszerűség. A 

megosztott magyar társadalom mindkét 

oldalán jelen van a szakszerűség. Mindkét 

oldalon találhatóak jól képzett ügyvédek, 

még jól képzett filozófusok is találhatóak a 

megosztott (magyar) társadalom mindkét 

oldalán. 

És befejezésül egy gondolat a számodra: 

Te hosszasan beszéltél a Médiatörvényről, 

és én nem kívánok ebbe belemenni. Valójában 

sok időd eltöltöttem a médiatörvénnyel. 

Ha Te különböző dolgokat tündérmeséknek 

minősítettél. Azt mondat, hogy a média, 

éspedig a jobboldali média tündérmeséket 

mond, nem gondolod, hogy jól jönne egy 

médiatörvény, amely megakadályozná a sajtót, 

hogy tündérmeséket mondjon? 41:57 

Hozzászólás az ülés egyik vezetője részéről 

angolul.41:56.4 Ez a hozzászóló nem 

kért, és nem kapott szót az ülés vezetőjétől. 

A fenti hozzászóló Heller Ágnes védelmében 

azzal érvelt, hogy amire a sajtóban 

gyakran azt mondják, hogy „tündérmese” 

arról kiderül, hogy igaz. A felszólaló két példát 

hoz fel annak bizonyítására, hogy amiről 

a sajtó írt arról. A hozzászóló ezzel azt 

szándékozta bizonyítani, hogy ha lett volna 

médiatörvény, akkor a sajtó nem bizonyíthatta 

volna be, hogy a vádak igazak voltak, és 

nem „tündérmeséről van szó. Ez a hozzászólás 

Heller Ágnesre nézve, azonban visszafelé 

sült el, mert cáfolja geller Ágnes állításait, 

melyek szerint a magyar sajtó ellene való 

vádaskodások „tündérmesék, és azok nem 

lehetnek igazak. 

Heller Á. 43: 40. 0 Gyuri——–valami 

nagyon nagyon fontosat. Magyarországon 

totális megosztás van, vagyis a lakosság nem 

tudja, és nem is akarja megérteni egymást, 

de ha egy párt kétharmados többséget kap 

ennek a pártnak megvan a lehetősége, legalább 

a lehetősége, hogy megszüntesse ezeket 

a különbségeket. Ahelyett, hogy ezt a 

lehetőséget kihasználnák, azt az ellenkező 

célra használják. Hogy elmélyítsék a szakadékot, 

nem, hogy hidat építsenek a szakadék 

fölé. De a konkrét dolog, amit mondtál, de 

nem tagadhatod, hogy ahelyett, hogy egy 

olyan elnök megválasztása helyett, akinek 

saját jogkörére alapozott hatásköre van, az 

elnököt a miniszterelnök jelölte ki, aki nem 

egy önálló személy. Nem tagadhatod, hogy 

amikor az alkotmánybíróság valamit alkotmányellenesnek 

minősített, akkor a parlament, 

a kormány válaszként korlátozta az 

alkotmánybíróság hatalmát. Nem tagadhatod, 

hogy a főügyészt kilenc évre nevezték 

ki (Heller Ágnes előzőleg kilenc hónapiot 

mondott. K.P.) Nem tagadhatod, hogy a 

cenzúra hivatal („censorship authority”) 

tagjai kizárólag egyetlen pártból valóak, 

és senki más nem vesz részt benne. Még 

akkor is, ha ennek a személynek a legjobb 

szándéka lenne, lehetetlen helyes döntést 

hozni, éppen amiatt, amit mondtál, hogy 

különböző narratívák vannak. Igazad van, 

különböző narratívák vannak, de ha azok 

döntenek, akik ugyanahhoz a narratívához 

tartoznak, nem lehet megakadályozni, 

hogy a döntéseik ne legyenek egyoldalúak, 

és elfogultak, ezért van szükség a hatalom 

megosztására, hogy különböző narratívák 

legyenek, akik meg tudják vitatni egymással. 

Nincs szükség arra, hogy egy törvényt 

két óra alatt elfogadjunk, és öt törvényt 

beiktassunk egyetlen nap alatt a parlamentben. 

A demokráciák lassú intézmény 

(„Democracies are slow institution.”) (Heller 

Ágnes a kezével veri az asztalt.) Kompromisszumokra 

van szükség, vitákra van szükség, 

tárgyalni kell nem lehet egyik percről a 

másikra menni („You can not go from one 

moment to the other.”) Ha valamit teszel 

(értelmezhetetlen szó) egymás nélkül nem 

fog sokáig tartani, ás visszamegy azoknak a 

fejére, akik kitalálták (invented) Ezt akartam 

mondani 

Hankis Ágnes 46:23.0 Köszönöm. Sok 

mindenről szeretnék beszélni, de az idő 

nagyon rövid, engedjék meg, hogy magyarul 

folytassam hogy pontos legyek, mert a 

kérdések, amelyekkel szembesülünk nagyon 

érzékenyek. Magyarul: Én nagyon szomorúan 

hallgattam ezt az előadást, mert fiatal 

korunkban Ágnesnek, és művinek nagy 

tisztelőjeként (Fennakadás: Nincs fordítás. 

Van?) Hang: német…tizenhat. Okay… 

H. Trüpel: Van fordítás minden nyelvre. 

Hankis Á. Folytatja… Heller Ágnes, és 

műveinek nagy tisztelőjeként agyonjegyzeteltem 

a könyveit és nagyon tiszteltem azt a 

pengeéles logikát, és objektivitást, amiről ő 

a világ dolgairól gondolkozott. Ehhez képest 

most hallottam egy előadást, amelyben én 

a nagyon, nagyon szélsőséges elfogultságon 

kívül mást nem találtam. Tények súlyos 

elferdítése, illetve más az ő képébe nem 

illeszkedő tények tudomásul nem vételét. 

Engedje meg, hogy ne tűnjek kicsinyesnek, 

de ahogy mondani szoktuk, az ördög a részletekben 

lakik. Tehát először is látszólag 

kicsinyes módon, nem titkolva, hogy bizonyítandó 

az elfogultságot, először is néhány 

apró kérdést tegyek fel. 

Ágnes, komolyan gondolja e azt, hogy 

amikor Orbán Viktor metaforikusán azt 

mondja, hogy a szavazófülkékben forradalom 

zajlott, ez egy metafora, lehet e ezt úgy 

fordítani, hogy Magyarországon kriminális 

forradalom vette kezdetét? Akik a történelmet 

ismerjük, gondoljunk a Hitlerájra, a 

Nemzeti Szocialista forradalomra; az valóban 

titkos választásokon szavazófülkékben 

zajlott le? Ugye, ez komolytalan? Nagyon 

sértő volt az, ahogy Schmitt Pál Köztársasági 

elnök úrról nyilatkozott. Egyetlen 

kérdés, ha Önt zavarja Schmitt Pálnak a 

konzervatívokhoz közel állása, nem zavarta, 

hogy Göncz Árpád elnök Úr a liberális párt 

országos tanácsának tagja, és tisztségviselője 

volt? Nem kettős mérce ez? Tovább 

megyek: cenzúrahatóság működik Magyarországon. 

Magyarországon mindent meg 

lehet írni, azt, amit most Ágnes elmondott, 

de sokkal durvábban is, naponta mindent. 

A magyar sajtóorgánumban mindenki azt ír, 

amit akar. Ezt hívják cenzúrának? Kérdezném, 

Ágnestől, hogy… 

H. Trüpel: Bocsánat, de… 

Hankis Á. Hogy miért nem emelte fel… 

H. Trüpel csak fél ötig van időnk. Korlátozza 

magát egy kérdésre.. 

Hankis Á: miért jelentette ki azt, hogy 

mind azok a dolgok, amikre utalni szoktunk, 

és amik a Gyurcsány kormány nyolc évében 

zajlottak. A titkosszolgálatok felhasználása 

politikai ellenfelek megfigyelésére, mérhetetlen 

korrupciós ügyek, és a vérengzések, 

nemcsak október 23-án. Más eseteket is 

szívesen elmondok. Befejezem. Egyetlen 

kérdésem: Ágnes, én ott voltam 23-án a 

tömegbe. Idős hölgyek álltak körülöttem 

vérző fejjel. A legjobb barátom négy kisgyereke 

súlyos sérüléseket szenvedett. Nem 

szélsőjobboldal, ez egy békés tömeg volt. 

H. Trüpel: Kérem, kérem… Megértettük, 

kérem, kérem. 

Hankis Á: Amikor kriminalizálásról 

beszél, hogy Heller Ágnes, és bandája, és 

ahogy néhány sajtó orgánumában ebbe 

még a rasszizmus kérdését is belekeverték. 

Hankis Á.: Ne haragudjon, egyetlen mondat, 

mert ez egy ritka alkalom. Mikor kriminalizálásról 

beszél és arról, hogy Heller 

Ágnes, és bandája, és ahogy néhány sajtóorgánumba, 

ebbe még a rasszizmus kérdését is 

belekeverték. Ezt az egy mondatot engedjék 

meg, hogy befejezzem. Az én felmenőim 

többsége megjárta Auschwitzt nagy részük 

ottmaradt, kisebb részük túlélte úgy, ahogy. 

Ezt azért tettem hozzá, hogy ne magyarázzanak 

félre. Komolyan lehet ezt gondolni, 

hogy egy korrupciós ügy kivizsgálásába 

inkvizíció, rasszizmus, és hasonló tényezők 

játszanak szerepet. Ágnes, ezt Ön komolyan 

gondolja? 


Egy lettországi képviselő 51:32.7 

Igen nehezen értelmezhető általános jellegű 

felszólalása 

Német nyelvű felszólalások, amelyekre 

Heller Á. Nem válaszolt. 

H. Trüpel: Most Ágnes fog válaszolni, és 

utána még három kérdést fogadunk el. 

Heller Á. 59:38.4 válasza Hankis Ágnes 

felszólalására 

…és más kérdések szintén. Először is 

az ő…Hölgyem (Lady) Magyarul: Félreértette 

amit mondtam, (angolul folytatja) 

Sose mondtam, hogy kriminális a kormány. 

Magyarul: Azt mondtam. (megismétli 

angolul) Azt mondtam, hogy nem konzervatív 

kormány, mert ő forradalomról beszél, 

és sose beszéltem kriminális aktivitásról 

itt, és én sose mondtam, hogy Orbán antiszemita, 

én inkább az ellenkezőjét mondtam 

a Frankfurter Allgemeine Zeitungban 

adott interjúmban. Te mondasz valamit, te 

nekem tulajdonítasz valamit, amit én soha 

nem mondtam. Ez mindig probléma. Lehet, 

hogy az én narratívam különbözik a te narratívádtól. 

Kérem, próbáld megérteni, amit 

a másik mond, ne tulajdoníts másnak bizonyos 

szavakat, amelyeket az soha ki nem 

ejtett. Én ezt nem szeretem. 

A következő az általános kérdésről: Erről 

én ilyen rövid idő alatt nem beszélhettem. 

Azt hiszem igazatok van, mert itt nincs általános 

háttér. Én szétosztottam itt egy fényképet, 

talán ott, még mindig itt van. Ez a 

fénykép. A fénykép 1988-ból való, amelyen 

Gyurcsány, és Orbán egy szobában ülnek 

együtt, és igen barátságosan beszélgetnek 

egymással. 1988-ban volt, amikor Magyarországon 

mindenki hitte és reménykedett, 

hogy megvalósul a szabad ország, a szabad 

alkotmányra alapozott ország, ahol az emberek 

demokratikusan élhetnek, és meghallgatják 

a másik véleményét. Borzalmas, hogy 

az elmúlt húsz évvel visszaéltek. A történet a 

húsz évvel való visszaélésről szól. Nem csak 

egy párt a hibás több párt hibás a húsz évvel 

való visszaélésért. De itt vagyunk most és 

tárgyaljuk a jelenlegi helyzetet. Nem tárgyalhatjuk 

az 1990-es helyzetet, mert azt nem 

tehetjük többé. Nem beszélhetünk Antalról, 

vagy az első Orbán kormányról, sem pedig 

Medgyessy, vagy az első Gyurcsány kormányról. 

Az lezárult. Elmúlt. Én nem szeretem. 

Különösen nem szeretem Magyarországon 

a hosszú emlékezetet. Beszélsz az 

emberekkel, és azt mondják: Emlékszel mit 

mondott ez az ember húsz évvel ezelőtt? 

Emlékszel mit tett tizenöt évvel ezelőtt? Azt 

gondolom, kérem, legyen rövid emlékezeted. 

A dolog az, hogy mit tegyünk most, 

mert mindig arra gondolunk, hogy mi volt 

tizenöt évvel ezelőtt, akkor semmire sem 

jutunk. Ennek az országnak ki kell mozdulnia 

erről a holtpontról. Ha a baloldali liberálisok 

iránti szimpátiám miatt bíráltok, én 

mondhatom, hogy én voltam az egyedüli, 

aki az ATV-ben, aki beszéltem a híres ösződi 

beszédről ugyanúgy…(magyarra fordítja a 

szót: „elment tökéletesen” (vissza angolra) 

nem tudom leírni. Szintén elferdítették a 

mondanivalómat. Érdekes, hogy amiatt 

senki sem bírált. Most. Az utolsó kérdés: 

Igen, én azt hiszem, hogy lehet beszélni 

különböző demokráciákról. Én a liberális 

demokráciáról beszélek, mert az a nyugati 

demokrácia, és amikor én jelenleg, akkor 

bírálom a kormány rendelkezéseit, akkor 

azt bírálom, hogy az nem felel meg a liberális 

demokrácia követelményeinek. Én olyan 

világban nevelkedtem, ahol azt tanultuk, 

hogy a Szovjetunió az igazi demokrácia a 

formális demokráciával szemben. Ebből elegem 

volt. Igazi demokráciát akarok, amely 

nagyon formális, amely egy rossz kormány, 

de ott van a sajtó, amely helyére teheti a dolgokat. 

A sajtó kontrolálhatja ezt a kormányt, 

és a sok különböző ágazatok kontrolálhatják 

egymást. És ismétlem- egy lassú kormányt. 

Egy magyar miniszterelnököt akarok, hogy 

megmondjam, mit akarok, akarok egy 

magyar miniszterelnököt, akit senki sem 

magasztal, és senki sem gyűlöl. Ez a legfőbb 

kívánságom. 

Német nyelvű felszólalás 

H. Trüpel, Tessék 

Bagó Zoltán: 1:05:48 Angolul: Az én 

véleményem kissé súlyos, azért magyarul 

beszélek. 

(Bagó Zoltán magyar nyelvű felszólalásának 

átirata): Köszönöm a szót. Bagó 

Zoltán vagyok Magyar Néppárti képviselő, 

és nagyon szomorúan ültem végig ezt az előadást. 

Tekintettel arra, hogy itt jogászként 

folyamatosan jegyzeteltem, és tételesen viszsza 

tudnék hivatkozni azokra az elhangzott 

mondatokra, amelyek csúztatások, és nem 

állják ki a valóság próbáját. Sajnos ez részben 

annak köszönhető, hogy professzor asszony 

1977 óta nem él Magyarországon. Tehát 

több mint harmincöt éve nem életvitelszerűen 

van Magyarországon, hanem haza jár, 

és lehet, hogy ezért nem ismeri a magyarországi 

viszonyokat. De ezt nem tételezem fel, 

valószínűleg inkább arról van szó, hogy egy 

más fajta értékrendet képvisel, amelynek létjogosultsága 

van természetesen a világon, de 

ebből egyrészt mostanra a magyar társadalom 

többsége már nem kér, másrészt azóta 

nagyon, nagyon sok idő telt el. Hiába ingatják 

a feküket, mert demokratikus választások 

alapján jött ki az az eredmény, ami Magyarországon 

elutasította azt a liberális gondolatrendszert, 

aminek egyik alaptétele, illetve 

aminek a hallgatói vagyunk itt ma, és ezért 

tartom ezt a vitát álságosnak, hiszen ebben 

az egy órában nem tudunk olyan elméleti 

problémákat feloldani, amelyek gondolkodási 

különbséget takarnak. Tételesen mik 

is hangzottak el. Azt mondta a professzor 

asszony, akinek én nagy tisztelője vagyok, 

hiszen az egyetemen olvastuk a munkáit, 

hogy a civil társadalom érdekeit a kormány 

nem veszi figyelembe. Ez ugye azért nehéz 

mondat, mert…bocsánat szószerint jegyzeteltem. 

A kormány nem veszi figyelembe a 

civil társadalom érdekeit. Ez a mondat hangzott 

el. Bocsánat szószerint jegyzeteltem. 

Ön mondta professzor asszony. 

Német nyelvű közbeszólás) 

Bagó Z. folytatja. Ön mondta. Köszönöm 

szépen Cohn Bendit úr, hogy 

ennyire bízik bennem. Ön már többször 

bizony1totta azt, hogy. A saját jegyzeteimből 

professzor asszony. 

Beleszólás: Was? 

Bagó Z. Vissza tudjuk hallgatni. Nem 

vagyok államügyész, de nincs értelme akkor 

a vitának, ha az elhangzott mondatokat is 

kétségbe vonjuk, úgyhogy akkor megpróbálok 

gyorsítani. Az, hogy a kampány az 

előző kormányok ellen szól ma Magyarországon, 

ez egyszerűen nem igaz. A választások 

megtörténtek. Való igaz, hogy az előző 

kormányok idején történtek olyan dolgok, 

amiket most a mostani államigazgatás 

kivizsgál. Az visszataszító, azt mondani a 

Köztársasági Elnökre, hogy a mostani köztársasági 

elnök magyarul sem tud, ez több 

mint durva, tekintettel arra, hogy, ha csak itt 

a meghallgatáson megnézzük a hozzászólásokat, 

akkor ez nem igaz. Az, hogy a liberális 

demokrácia a nyugati demokrácia az megint 

nem igaz. Nagyon sok politikai rendszer 

van, ezek közül az egyik a liberális demokrácia. 

Arra hivatkozni, hogy kulturkampf van 

Magyarországon, és, az értelmiségi elitek 

harcolnak egymással, ez megint egy nézőponti 

kérdés. Ön szerint, az Önök által képviselt 

értékrend az értelmiségi elit. Nagyon 

sokan vannak Magyarországon, akik szerint 

nem. Be fogom fejezni Trüpel asszony, mert 

az előttem szólók lényegesen több időt kaptak, 

de azt még szeretném aláhúzni, hogy 

akkor Médiatörvényről beszélni. 

H. Trüpel: Kérem, kollega úr, kérem… 

fejezze be, mert szeretnék másoknak is lehetőséget 

adni… 

Bagó Z. Értem. Három mondatot szeretnék 

mondani. A mai nappal az MSZP, 

és az SZDSZ a magyar parlamentben nem 

járult hozzá, hogy sürgősséggel tárgyalják a 

Médiatörvénynek az ügyét. Ez egy kérdés. 

Kíváncsi vagyok az Ön véleményére ezzel 

kapcsolatban. A második kérdésem: Miért 

hivatkozik a Kádár korszakra, és arra a kontinuitásra, 

amiről beszélt, akkor, amikor 

Magyarországon az Apró klán, és az ő leszármazottaik 

voltak az államigazgatás csúcsán? 

És a harmadik, befejeztem, hogy senkit nem 

lőttel le, ezek tények, és fikciók. Szószerint 

ezt mondta. Ez egyszerűen hazugság. 

Emlékszünk a vérző fejű emberekre. (Taps) 

Emlékszünk arra az emberre, akinek kilőtték 

a szemét, és sorolhatnám. Köszönöm szépen. 

Név nélkül való angol nyelvű hozzászólás 

1:10:51.6 

Összefoglalás: Az Európai Unió Bizottságának 

a Magyar Médiatörvényhez való 

viszonyáról szól, és azt sürgeti, hogy a 

magyar Médiatörvény kérdése ne csak az 

EU Bizottság, és a magyar kormány között 

kerüljön megvitatásra, hanem más szerveket 

is be kell vonni a vitába. A felszólaló 

egyáltalán nem érinti Heller Ágnes beszédét, 

sem a magyar részről adott válaszokat, 

illetve Heller Ágnesnek feltett kérdéseket. 

Francia nyelvű felszólaló. 

Német nyelvű felszólaló 

Heller Á. Válasza Bagó Zoltán felszólalására 

1:18:29 

Azt hiszem, hogy több felszólaló hozzászólásával 

egyezem. Nem akarok arra válaszolni, 

amivel egyezem. Most itt egy példa, 

hogy a magyar…, a Fidesz hogyan vitatja 

meg rendszerint a dolgokat. Ez az Úr nekem 

tulajdonított egy mondatot, százszázalékos 

bizonyossággal, hogy én azt mondtam. Idézett 

egy mondatot, amelyet én sose mondtam, 

mert nem tud angolul. Azért hiszi, hogy 

én mondtam valamit, amit nem mondtam. 

A globális adósságkockázatok elemzésével és közzétételével foglalkozó, 

londoni székhelyű CMA Datavision legutóbbi jelentésében 

Magyarországot is a világ tíz pénzügyileg legkockázatosabb 

országa közé sorolta. 

Nem túlságosan jó hír, de aligha lehet kétséges, hogy mindez 

ugyanannak a globális megtorláshullámnak a része, amit hazánk 

most már hónapok óta átél. 

Az önmaga létezését is tagadó globális birodalom figyelmeztető 

és fegyelmező hatalmi részlegének fontos elemét képezik ezek az 

adósság- és hitelminősítő intézetek. 

Az a feladatuk, hogy előbb figyelmeztessék, aztán, ha ez nem használ, 

fegyelmezzék azokat az országokat, amelyeknek uralmi struktúrái 

valamilyen módon megsértik a globális hatalmi rendszer szabályait. 

Ha már ilyen „rossz társaságba” keveredtünk, érdemes talán megvizsgálni, 

hogy kik a sorstársaink, akiket a globális véleményhatalom 

szintén ebben a „globalofogdában” tárol mostanában, és talán 

az sem érdektelen, hogy ki miért került ide. 

A legrosszabb országnak ma Görögország számít, őt követi sorban 

Venezuela, Írország, Portugália, Argentína, Ukrajna, Spanyolország, 

Dubaj, Magyarország és végül Irak. 

Láthatólag egyelőre „előkelő” helyen vagyunk, mert Irak után mi 

számítunk a legjobbnak a legrosszabbak között. 

Ám talán érzékelhető, hogy elég vegyes társaság jött itt össze. 

Hiszen különös, hogy a koldusszegény Ukrajna és a dúsgazdag 

Dubaj szinte egymás mellett szerepel, ráadásul köztük az a Spanyolország 

áll a rangsorban, 

amely az Európai Unió legjelentősebb gazdasága a négy „nagy” 

után, és ma már a világ gazdag részéhez tartozó középhatalom. 

Mindez azt valószínűsíti, hogy nagyon különböző országok és feltehetően 

nagyon különböző okokból kerülnek be ebbe a büntetőszázadba. 

Globalobüntiben 

Abszolút nem. Más példák is vannak. Valaki 

az Apró klánról beszél. Tudják mi az Apró 

klán? A mese, hogy Gyurcsány miniszterelnök 

feleségül vette Apró unokáját. Ezt 

most Apró klánnak hívják. Megmondom 

Önöknek. A Fidesz egyik igen megbecsült 

tagja, akit én igen becsülök, az ő apja a titkosrendőrség 

besúgója volt. Rólam jelentett. 

Milyen következtetést vonok én le az ő fiáról? 

Semmilyet. (egyre dühödtebben, és felajzottabban, 

számonkérő,se, el elfulladó hangon) 

Mit jelent az, hogy Apró klán? Szégyellném 

magam a Ön helyében. Ilyen szavakat kiejteni. 

Ki a felelős? Az apa, a nagyapa, és a feleség 

nagyapja. Klánról beszélni. Ez olyan, mint 

Heller Ágnes, és bandája, ugyanolyan érv. Én 

ellenzem az ilyen fajta érvet. Nem hiszem, 

hogy ezt ép ésszel bárki is megtenné. Ami a 

Magyarorrság államelnökére vonatkozó bírálatomat 

illeti, talán túl erős volt, de ő mondott 

(„uttered”, a helyes kifejeés: „issued”) 

két másfajta írást, amely tele voltak hibákkal, 

magyar hibákkal, nyelvtani hibákkal, és más 

fajta hibákkal, és még a helyesbítésben is volt 

három hiba. Ez nem azt jelenti, hogy ő nem 

tud magyarul, de a személyek, akik körülveszik, 

akik írják a dokumentumokat a számára 

nem tudják a magyar nyelvtant. Ez be van 

bizonyítva. Nincs szükség arra, hogy én bizonyítsam, 

mert papíron van. És nem hiszem, 

hogy másokat meg kell válaszolnom. Ismételten, 

ami a médiatörvényhez illeti („as far again 

to the Media Law concern” a helyes kifejezés: 

„As far as the Media Law is concerned” k.p.) 

Nem arról beszélek, hogy a törvény önmagában 

jó e vagy sem. Azt hiszem, hogy teljes 

egészében rossz, mert a kormány nem ellenőrizheti 

a sajtót, a sajtónak kell ellenőriznie a 

kormányt. De a dolog, hogy egy hatóság minden 

tagja a kormányon lévő párt tagja, és a 

hatóság vezetője szintén a kormánypárt tagja 

egy rendellenesség. Abszolút rendellenesség. 

Mindenki láthatja. Kristálytiszta, hogy rendellenesség, 

függetlenül a törvény tartalmától, 

ami szerintem szintén téves. De a tartalomtól 

függetlenül, ez egy rendellenesség. Egyetlen 

médiatörvény sem kontrollálható egyetlen 

párt által, a hatalmon lévő párt által, és egy 

személy által, aki szintén a kormánypárthoz 

tartozik. Ez egy rendellenesség. Ez önmagában 

egy rendellenesség. Okay. 

Fordította: Kaslik Péter 

Kaslik Péter jogász. 1967-től él Kanadában, 

ahol 1970-től 2000-ig tanárként 

dolgozott. Kaslik Péter elérhető: pkaslik@ 

silomail.com 

Nemzeti InternetFigyelő 

A látszólag leginkább homogén csoportot az úgynevezett PIGS 

országok képezik, vagyis Portugália, Írország, Görögország és 

Spanyolország. 

A cinikusan gonosz PIGS elnevezés angolul az jelenti: „disznók”, 

ami jelzi, hogy ezek az országok „levágásra” szánt „állatok”, amelyek 

a globaloböllérek szerint persze maguknak köszönhetik sorsukat. 

Az a „bűnük”, hogy komolyan vették a globális pénzhatalmi rendszert 

meghatározó látványtechnikai „trükkök százait”. 

Azt, hogy a „liberalizálj, deregulálj, privatizálj” globális szentháromságának 

engedelmes betartásával egyenes út vezet a neoliberális 

mennyországba. Hát végül is most talán megvalósul ez az ígéret, 

csak nem egészen úgy, ahogyan képzelték. 

Hiszen az a „másvilág”, ahová rövid időn belül kerülnek, nem igazán 

az lesz, mint amit népeik reméltek. 

A rohamos gyorsasággal a polgárháború felé sodródó Görögország, 

amely tehát ma már az utolsók között is utolsó, szemben a 

legjobb adósok 2 százalékos kamatával 12 százalékos kamatra kap 

hitelt, négyük közül így már a „leginformáltabbnak” mondható, és 

általa a többi is előre láthatja a „vágó-sor” mozgását. 

Venezuela és Argentína, a két eltérő módon lázadó latin-amerikai 

ország már törzstag a kiközösített páriák között. 

Uralmi elitjének megbocsáthatatlan bűne, hogy nacionalista, 

populista, protekcionista. 

Ami magyarul azt jelenti, hogy tiszteli saját nemzetét, és komolyan 

veszi, hogy őt valóban a nép hatalmazta fel, ezért igyekszik a 

nép javára cselekedni, és annak érdekeit megvédeni. 

Ukrajna bűne hasonló, ráadásul azért is bűnhődnie kell, mert feladta 

a „színes forradalmak” sorában ráosztott szerep eljátszását. 

A globális birodalom Putyin – ellene lázadó – Oroszországát 

akarta körbezárni Ukrajnától Grúziáig e „színes forradalmakkal”. 


Így az ebből a „koalícióból” most kiszállni készülő Ukrajna elég 

érzékeny geostratégiai veszteség számára, tehát bűnhődnie kell. 

Dubaj látszólag „kakukktojás” a megbélyegzett páriák csoportjában, 

mert az eszelős tempójú szupergazdagodás planetáris, látványtechnikai 

csúcsfegyvere volt egészen a múlt év nyaráig. 

Bukásának fő oka éppen ez a semmilyen határt nem ismerő, fékeveszett 

burjánzás. 

Az elmúlt évek során ugyanis a világtörténelem legnagyobb 

dimenziójú ingatlanlufiját kezdték felfújni, és mostani kitaszítottságuk 

a közelgő totális összeomlás diszkrét „megelőlegezésének” tekinthető. 

Irak különös módon éppen hatalmas ívű karrierjének csúcsaként 

szerepel e csoportban, mert néhány éve még ő volt az abszolút utolsó, 

ma viszont felküzdötte magát a legrosszabbak között a legjobb helyre. 

E karriert annak köszönheti, hogy a birodalomnak valahogy 

demonstrálnia kellett, az a totális vereség, amivel hamis vádakra épített 

brutális agressziója most véget érni látszik, valójában mégiscsak 

„a szabadság, a demokrácia és a haladás fényes győzelmét” jelenti a 

világ számára. 

És végül elékeztünk Magyarországhoz, amely halmazati büntetésként 

került a „kivégzendők klubjába”. 

Azért, mert a globális birodalom kényszerítő-hatalmi, fegyelmező-hatalmi 

és értelmező-hatalmi gépezetével egyszerre merészelt 

szembeszegülni. 

Ennek igazi veszélye nem is önmagában van a birodalom számára, 

hanem a „precedens” jelleg hordozhat beláthatatlan következményeket. 

Ha azonban végül mégis kísérletet tennénk arra, hogy megfogalmazzuk, 

mi köti össze ezt a heterogén csoportot, akkor az a következő lenne. 

Ezen országok uralmi elitjei „szertelennek” bizonyultak. 

Vagy túlságosan és kritikátlanul kiszolgálták a globális birodalmat, 

vagy végiggondolt, összehangolt stratégia nélkül lázadni merészeltek. 

Mindez arra irányítja a figyelmet, hogy a birodalmi kifosztás 

egyetlen alternatíváját a kifosztottak új szövetségi rendszerei képezhetik, 

amelyek a birodalmat az egyenként való karanténba zárás, 

levadászás fegyelmező-hatalmi intézményeitől fosztják meg. 

Bogár László – Magyar Hírlap 

Mintha a Fidesznek nem esett volna le, mit is jelent a kétharmad. Felállhattak a dobogó elsô 

fokára, nyakukban az érem, nekik szól a Himnusz, aztán még mindig a bronzérmest köpködik. 

Egy idô után azért ez komikus.Ráadásul nem is csak így lehet politizálni. Még példa is akad 

rá a jobboldalon: Tarlós István. Ô sem rajong az egykori SZDSZ-ért, mégis kinevezte Atkári 

Jánost, mivel ô érti legjobban a fôváros pénzügyeit. Ez a konszenzuskeresô, értelmes politika 

sokkal érthetôbb, rokonszenvesebb is számomra, mint az országos keménykedés. 

Gyurcsány Ferenc volt magyar miniszterelnök 

csütörtökön egyszerre harminc ország 

nagykövetét hívta meg azért, hogy elpanaszolja 

nekik, miként „teszi tönkre” az országot 

az egy évvel ezelőtti választásokon a 

parlamenti helyek kétharmadát megszerző 

kormány és annak miniszterelnöke, illetve 

hogy „mellesleg” elmagyarázza azt a büntetőeljárást, 

amelynek ő az egyik főszereplője. 

Nehéz lenne ugyanilyen akciót elképzelni 

azon országokban, amelyeknek képviselői 

elfogadták a meghívást. 

Hiszen vajon a washingtoni magyar 

nagykövet elzarándokolt volna-e a republikánus, 

elnökjelölti ambíciókat dédelgető 

Ron Paul képviselőhöz, ha az bejelenti: tájékoztatni 

kívánja a nagyköveteket arról, hogy 

Barack Obama elnök egy olyan kormányt 

vezet, amely lábbal tiporja a jogot? 

És fordítva: vajon mit kapott volna 

Orbán Viktor a Gyurcsány-kormány tagjaitól 

és médiájától, ha még ellenzéki vezetőként 

igyekezett volna összetrombitálni több 

tucat diplomatát, hogy elmondja nekik: a 

pénzügyi felügyelet vezetőjét törvénytelenül 

cserélték le a szocialisták, 

miután félholtra verték, majd emberek 

szemét lőtték ki, miközben véresre verték 

pártja egyik országgyűlési képviselőjét? 

Azt, hogy mit kapott volna, tudjuk. 

S azt is, hogy elmentek-e volna tömegesen 

a nagykövetek. 

Nem mentek volna el. 

Mert akár tetszik a jelenlegi kormánynak, 

akár nem, a nyugati médiához hasonlóan a 

nyugati diplomaták tetszésindexe teljesen 

eltér a magyar népnek a szavazatában is kifejeződő 

ízlésvilágától. 

Rágalomária 

Lovas István 

Míg e diplomaták szemében a magyar 

történelem szemétdombjára került SZDSZ 

vagy ultraliberális utódja, az LMP csillagos 

ötös és bírálhatatlan, a volt kommunista jogutód 

MSZP négyes, a Fidesz viszont zsigerileg 

gyanús volt, gyanús, és gyanús is marad. 

Gyurcsány Ferenc a nagyköveteknek 

– majd egy nappal később a Budapesten 

állomásozó külföldi újságírók klubjának, a 

HIPA-nak – 26 pontban foglalta össze a jogállam 

„rombolását”. 

Az alkotmány „szétverését” pedig újabb 

21 pontban, amit a perbefogásától láthatóan 

rettegő és mártírszerepre készülő volt 

miniszterelnök megfejelt még egy sukorói 

„tájékoztatással” is. 

A 21 pont közül az elsőben azt panaszolta, 

hogy immár az alkotmányt alapjognak 

nevezik. 

Amire a német nagykövet arca nyilván 

a rokonszenvtől rándult össze, hiszen saját 

alkotmányuknak 1949 óta ez a neve. 

A második pont fő kifogása az, hogy az 

új alaptörvény a kereszténység tradicionális 

nemzetépítő szerepét méltatja. 

Igen. 

Azt. 

De vajon eszébe jutna egy pozsonyi politikusnak 

azért panaszkodni a külföldnek, 

mert a szlovák alkotmány a Nagymorva 

Birodalmat tiszteli Cirill és Metód mellett, 

vagy egy ateista görög politikusnak ugyanez, 

mert a hellén alkotmány a görög ortodox 

államegyház alkotmányos védelmét betonozza 

be? 

Gyurcsány panaszának harmadik pontja, 

hogy hazánk hivatalosan nem Magyar Köztársaság, 

hanem Magyarország. 

Kérdés, hogy vajon kormányfőként 

miért nem emelt kifogást ugyanezért, amikor 

Brüsszelben minden egyes hivatalos 

megjelenésén az asztalon a neve alatt Hungary 

és nem Republic of Hungary állt. 

Tegnap egy német lap azt írta, a liberálisok 

és a szocialisták főleg azért támadják 

Orbánt, mert „nemzeti patrióta”. 

Igazán jó lenne végre tudni, hogy ez a 

jelző miért lehet dicséret egy amerikai, francia, 

szlovák, görög, román vagy malajziai 

politikus esetében, és miért elítélendő, ha 

ezt egy magyar miniszterelnök vallja. 

A mélyen antidemokrata magatartása 

miatt is elkergetett Gyurcsány páratlan 

képmutatásának bűnét nem akarjuk kisebbíteni 

vagy feloldani mások felelősségében, 

de egyedi „kezelésünk” kérdését végre igen 

élesen szóvá kellene tennünk azoknak is – 

így az itteni nagyköveteknek és kormányaik 

politikusainak –, akik az efféle panaszokat 

kritikátlanul hallgatják immár huszonegy 

éve. 

Lovas István 

www.johafigyelunk.hu 

Nincs itt a világvége 

Erre mi szükség volt? – Orbánnak is beszólt az RTL showmanje 

A liberális pökhendiség revízióra szorul – mondja Hajós András, az RTL Klub Heti 

Hetes című műsorának állandó közreműködője. Demszky Gábor egykori tanácsadója, 

aki nem csak zenész, de az újságírással is kacérkodik, nemzedékváltást sürget a 

baloldalon, a Fidesz vezetése elé pedig Tarlós Istvánt állítja jó példaként. 

– Két éve társműsorvezetője a Bolhacirkusz 

című közéleti adásnak a Rádió Cafén. Önnek 

is hiányérzete marad a Heti Hetes után? 

– Igen. Ott is lehet komolykodni, de az 

elsősorban szórakoztató műsor, a közéleti 

érdeklődésem meg annál azért mélyebb, 

hogy ennyi ki tudná elégíteni. A Bolhacirkuszban 

újságíróként igyekszem viselkedni, 

aki nem titkolja a véleményét, de ha politizál, 

azt kérdéssel és szerkesztéssel teszi, meghallgatja 

mindkét felet, aztán a hallgatóra 

bízza, hogy megítélje a témát. Az is célunk, 

hogy – nagyképűen fogalmazva – a liberális 

értelmiségi oldalon is végbemenjen a generációváltás. 

– Önt is zavarja tán, hogy a liberalizmust 

ma is a Konrád György fémjelezte nemzedék 

képviseli? 

– Sokkal közelebb állnak hozzám a liberális 

oldal nagy öregjei, mint a nemzeti oldaléi, 

eszem ágában sincs megtagadni őket, de 

tény: hiányoznak a fiatalabb nemzedékek. 

– Akik nem ordítanak rutinszerűen diktatúrát, 

vagy temetik a sajtószabadságot? A Heti 

Hetesben ön volt az egyetlen, aki utalt arra: 

önellentmondás a képernyőn temetni azt. 

– Igen, ám ettől még nem gondolom, 

hogy ne lenne baj a törvénnyel. A körülötte 

kialakult vita mindenesetre remekül mutatja 

a nemzedéki megosztottságot – a liberális 

táborban is. A legfiatalabbakat az egész nem 

érdekli, úgyis azt raknak fel a Twitterre, amit 

akarnak. Az idősek már látják a világvégét. 

Aztán van az én nemzedékem, amely úgy 

gondolkodik: láttunk mi már karón varjút, 

de azért még nincs itt az armageddon, 

vegyünk kicsit vissza, figyeljük, mi történik. 

– Azért nehéz lesz a hiteles nemzedék váltás, 

ha a fasisztázós, antiszemitázós öregekkel 

nem szakít az újlib nemzedék. 

– Konrád György azt mondja, fasizmusveszély 

van. Joga van hozzá. Én azt mondom, 

persze, van, meg még egy sor más veszély 

is, és nemcsak itt, hanem az egész világon. 

Attól, hogy egy politikus az ízlésemmel 

ellentétes módon él a lehetőségekkel, ami 

Orbán Viktorra kétségtelenül igaz, még nem 

gondolom, hogy a fasizmus főzetét kutyulgatja-kevergeti 

a Parlament egyik boszorkánykonyhaként 

működő szobájában. Ezen 

az ügyön viszont a mi generációnk is élete 

végéig tartó vitákat fog folytatni a velünk 

egyidős jobboldaliakkal, konzervatívok- 


kal, akikkel pedig már sokkal inkább szót 

értünk, mint az egy nemzedékkel fölöttünk 

járók valaha is. Ez a szekértáborokat felszámoló 

folyamat tehát elindult, a legmegosztóbb 

kérdés viszont még mindig az, hogy 

a kialakult helyzetért ki felelős. Tényeket 

nem fogunk tudni soha. Azt mondjuk, hogy 

Debil és Gyík hova voltak bekötve. Ezért 

aztán lehet önnek egy hite, összeesküvéselmélete, 

nekem is egy másik. Ön mondhatja, 

Gyurcsány Ferenc a felelős, egyedül 

ő állt a 2006-os események hátterében. Mi 

meg, akik továbbra sem tudjuk megszeretni 

Orbán Viktort, úgy érezzük, a cél túl sokszor 

szentesítette az eszközt, s a széljobbal való 

összekacsintgatás is hozzájárult a közállapotok 

eldurvulásához, ahhoz, ahogy a Gárda 

masírozott, s cigányellenes jelszavakkal épített 

tábort a Jobbik. 

– Az előző kormány alatt. Most meg nem 

masíroznak. 

– Erre mondhatnám, hogy azért nem, 

mert a nekik inkább tetsző kormány van 

hatalmon, amire ön mondhatja, hogy kommunikációval, 

programelemek átvételével 

épp őket hatástalanítja a Fidesz. Tehát nem 

érdemes vitatkozni erről, sosincs vége. A zsigeri 

ellenszenveimet én sem tudom, nem is 

akarom legyőzni. Valamit viszont megtanultam. 

Várni. Egyet hátralépni. Első lépésnek 

talán ez is valami. Közvetve azt ismerem el 

vele: bizony a liberális pökhendiség némi 

revízióra szorul. 

– Ezek szerint van ilyen. 

– Van. Érthető is. A rendszerváltás környékén 

a liberális fiúk fújták a passzátszelet. 

Ők voltak az okosok, a sokadik generációs 

fővárosiak, a bátrak, akik még szamizdatot 

is szerkesztettek. Az első generációs, vidékről 

jövő értelmiségben volt némi frusztráció 

velük szemben. Csakhogy eltelt húsz év – 

most már le lehetne szállni arról, hogy minden, 

ami liberális, egyenlő a szabadossággal, 

azzal, hogy szakállas bácsik tanítják drogozni 

a gyerekeinket. A baloldali-liberális oldalon 

pedig arról, hogy annak, aki falun nőtt fel és 

az apja ács volt, esetleg nem olyan tökéletes 

az angol kiejtése, mert itthon tanulta, nem 

Londonban, ezért nem lehet igaza. Lehet. 

Lassan, nemzedéki alapon azért megérkezik 

ez, jó volna, ha a nagypolitikában is érezhető 

lenne. 

– A médiatörvény ballib fogadtatására viszszakanyarodva: 

akik nagy hangon követelték a 

gyűlöletbeszéd-törvényt, most milyen alapon is 

féltik a szólásszabadságot? 

– Ezek természetesen nem csak racionális 

kritikák. Inkább érzelmi alapúak. 

– De akkor miért nem azt mondják: „Utáljuk 

Orbán Viktort, mert csak”? 

– Ha kicseréljük az „utáljuk” szót arra, 

hogy „nem bízunk benne”, akkor stimmel az 

állítás. Szerintem ez nem is gond: az állampolgárnak 

joga van bízni vagy nem bízni 

egy politikusban, hiszen mindig hiányos 

információval bír, ezért kénytelen az érzelmeivel 

befoltozni a lukakat. Márpedig ha 

valaki katona, és erőből politizál, nem lehet 

meglepve, ha csatatérré alakul a környezete. 

Ami a médiatörvény kapcsán Strasbourgban 

érte Orbán Viktort, várható volt – a miniszterelnök 

nem is látszott meglepettnek. A 

Fidesz vezetői sosem finom gesztusokban 

gondolkodtak. A tények és a számok persze 

őket igazolják, csak ennek is ára van: a liberális 

értelmiségi levelek, tiltakozások éppen 

ennek köszönhetőek. 

– Érte önt támadás a kormányváltás óta? 

Ellehetetlenült bármilyen szempontból? 

– Nem. Csak éppen a hangos szócsövekből 

olyan mondatok áradnak, amelyeket 

rossz hallgatni. Együtt lehet élni ezzel, 

és persze voltak mondatok Gyurcsány alatt 

is, amelyek nem tetszettek, meg olyanok 

is, amelyek tetszettek, csak aztán kiderült, 

hogy nem kell elhinni őket. De hogy most 

az önkormányzati választás után például mi 

szükség volt arra a mondatra: „a nemzet viszszakapta 

a fővárosát”, azt nem értem. Korábban 

dolgoztam én is politikai kampányban, 

néztem táblázatokat, kerestem üzeneteket: 

százötvenezer ember itt, ötszáz ott, de ha 

ezt mondjuk, akkor elveszítjük amazokat... 

Ám lehet, hogy mi, ezek a Hajós Andrások 

lassan többen vagyunk, mint azok, akiknek 

az ilyesmi tetszik. Azért is érthetetlen ez, 

mert volt egy kegyelmi pillanat a választások 

előtt, amikor a Fidesz sok embert elhozhatott 

volna az elbizonytalanodó balközépről 

is. Mondjuk engem. 

– Minek tette volna? A kétharmad így is 

megvan. 

– Persze, jogos. Engem mindenesetre 

elvesztettek. Nyilván kibírják. De minél 

nagyobb erővel kerül hatalomra egy kurzus, 

annál hamarabb kell megkezdenie a konszolidációt. 

– Csakhogy gyökeres változást kis gesztusokkal 

nemigen lehet összehozni, márpedig az 

ígéret az volt. 

– Dehogynem lehet. Amikor a kétharmad 

biztosítja az erőt, minek azt fitogtatni? 

Miből állt volna megvitatni a médiatörvényt, 

normális hangnemben? A végeredmény 

ettől még lehetett volna ugyanaz, de 

nem alakult volna ki hisztérikus hangulat. 

– Hiszen épp ön mondta, hogy ezek érzelmi 

dolgok, tehát kialakult volna így is, úgy is. 

– Az a tábor, amely rászoktatja magát arra 

a szellemi kényelemre, hogy mindenért a 

liberális összeesküvők felelősek, tehát nem is 

számít, mit mondanak, nagyot hibázik. Meg 

sem próbálja megérteni az ellenfelet, az pedig 

veszélyes. Mintha a Fidesznek nem esett 

volna le, mit is jelent a kétharmad. Felállhattak 

a dobogó első fokára, nyakukban az érem, 

nekik szól a Himnusz, aztán még mindig a 

bronzérmest köpködik. Egy idő után azért 

Tudatlan 

tudós 

A régi alkotmány hatályon kívül helyezését hiányolja a most elfogadott 

alaptörvényből Kolláth György alkotmányjogász, aki ezt súlyos 

hibának tartja. A fideszes Gulyás Gergely azonban cáfolta Kolláth 

véleményét, rámutatva, hogy az új és a régi is rendezi a kérdést, de 

egyébként is a rómaiak óta alkalmazott jogelv szerint a későbbi törvény 

automatikusan „lerontja” a korábbi törvényt. Lapunknak nyilatkozó 

más jogászok szerint az egyetemen „minden hallgatót megbuktatnak, 

aki ezt nem tudja”. 

„Botrányos szakmai bakit” emlegetett az új alaptörvény elfogadása 

kapcsán Kolláth György alkotmányjo gász a Népszabadság 

hasábjain, miután szerinte a szövegből kifelejtették az előző alkotmány 

jövő január 1-jei hatályon kívül helyezését. Kolláth szerint ez 

azt jelentheti, hogy két alkotmány lenne egyszerre hatályban, hiszen 

az új csak saját hatálybalépéséről rendelkezik. Ezt a hibát mindenképpen 

orvosolni kell, így máris alkotmánymódosításra van szükség, 

alig hogy elfogadták az új alaptörvényt – mondta Kolláth, aki „a 

selejt bosszújának” nevezte a helyzetet. 

Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, a Fidesz–KDNP alkotmányszövegező 

bizottságának tagja indokolatlan zavarkeltésnek, 

szakmailag pedig több szempontból is megalapozatlannak tartja 

Kolláth véleményét. Először is a már kihirdetett és 2012. január 

1-jétől hatályos új alaptörvény világosan rögzíti a záró rendelkezé- 

ez komikus. Ráadásul nem is csak így lehet 

politizálni. Még példa is akad rá a jobboldalon: 

Tarlós István. Ő sem rajong az egykori 

SZDSZ-ért, mégis kinevezte Atkári Jánost, 

mivel ő érti legjobban a főváros pénzügyeit. 

Ez a konszenzuskereső, értelmes politika sokkal 

érthetőbb, rokonszenvesebb is számomra, 

mint az országos keménykedés. 

– Azért a széplelkű zenész-bölcsész problémája 

ez, nem? 

– Hát, ha egyszer bölcsész vagyok, meg 

zenész! Egyébként önmagában a keménykedéssel 

nincs bajom, ha van értelme. A 

pártfinanszírozás terén mondjuk lenne. 

Aztán: kifejezetten csípem, ha a mindenkori 

miniszterelnök külföldön határozott. 

Nem kell mindig hanyatt esni Brüsszeltől. 

Uniós csatlakozásunknak – kétségtelen 

előnyei mellett – megvannak az árnyoldalai 

is: csak idehozzák a szemetet Nyugatról, 

a multicégek meg, amellett, hogy szükség 

van rájuk, tényleg túlzottan szabadjára lettek 

engedve. Az is jó, hogy nem veszünk fel 

további hiteleket, vagy hogy kicsit berúgjuk 

Évismétlésre 

köteleznék 

Kolláth Györgyöt 

Kolláth egy 

jogelvvel 

vitatkozik 

sei között, hogy valamennyi átmeneti szabályról, hatálybalépésről 

külön törvény rendelkezik. Ez legkésőbb az ősszel megszületik, és 

formálisan is tartalmazni fogja a régi hatályon kívül helyezését – 

mondta lapunknak a fideszes politikus. Emellett a jelenlegi alkotmány 

is már az első mondatában kimondja, hogy a hatálya a végleges 

alaptörvény elfogadásáig tart, azaz meghatározta a saját ideiglenességét. 

Mindezeken felül pedig az ugyanolyan témakörben hozott 

későbbi törvény automatikusan a korábbi helyébe lép már a római 

jog óta – hívta fel a figyelmet Gulyás Gergely. Ugyanerre, azaz a „lex 

posterior derogat legi priori” jogelvre mutatott rá Pokol Béla alkotmányjogász 

is, aláhúzva, hogy ez egy kétezer éve használt, általános 

szabály. Bár technikailag van, ahol felsorolják, hogy egy új törvény 

életbe lépésével milyen más jogszabályok vesztik el hatályukat, ez 

egyáltalán nem kötelező előírás – mondta a jogászprofesszor, hozzátéve, 

hogy mindkét megoldásra van példa az európai országokban. 

Pokol hangsúlyozta, az alaptörvény preambuluma, azaz a nemzeti 

hitvallás is tartalmazza az 1949-ben elfogadott kommunista alkotmány 

érvénytelenségét. 

Más jogászok is értetlenségüket fejezték ki Kolláth nyilatkozata 

miatt, aláhúzva, hogy az említett jogelvet már az egyetem kezdetén 

el kell sajátítani, és „minden hallgatót megbuktatnak, aki ezt nem 

tudja”. 

Európában az ajtót. Színpadi ember vagyok, 

tudom: ahhoz, hogy figyeljenek rád, nagy 

gesztusokat kell tenni. Itthon viszont itt 

lenne az ideje az összekacsintásnak. Lehetne 

mondjuk az a gyökeres változás, hogy végre 

nyugalomban építjük az országot. Ha a kormánypártok 

tényleg minimum nyolc évre 

készülnek, akkor ezt nem lehet megúszni. 

Forrás: 

Stumpf András – 

Heti Válasz 


Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?! 

–avagy A halhatatlannak tűnő kettős mércéről – 

Nézem az összefoglalót. Bár ne néztem 

volna! A magyar ember zsebében szalonnázás 

céljából rendszeresített Bugyli 

márkájú, bicska típusú evőalkalmatosság 

– mint már oly sokszor ezt megelőzően – 

félautomatikus üzemmódban, gyakorlatilag 

azonnal kinyílik. 

A jogalkalmazó szerint – így híjják szép 

szakszerűen megfogalmazva a tekintetes 

táblabíróságot – a lőtéri kutyát sem érdekli, 

hogy a vádlott honnan húzott elő csak úgy, 

játszi könnyedséggel 50 gurigát*. Hogy 

most a mellényzsebéből-e, avagy odacsúsztatták 

nékije, vagy netalán tán Gyuszi taxist 

fogadták föl egy rendkívüli fuvarra, vinné 

mán oda nejlon ‚acskóban a pénzt ennek a 

szerencsétlennek, ezt valószínűleg soha nem 

fogjuk megtudni, de nincs is nagy jelentősége, 

hiszen a az ügy szempontjából, szakkifejezéssel 

élve: indifferens. 

Bezzeg te! Vagy én! Ha kicsikét is gyarapodásnak 

indulnál – és itt ebben a konkrét 

esetben most nem súlygyarapodásra gondolok, 

hanem teszem azt anyagilag kezdenél 

kicsikét módosabbá válni –, rögtön ott 

terem az APEH, és elszámoltat az utolsó 

fillérről is, mer’ érdekes módon, nálad, meg 

nálam baromira kíváncsi lesz egyszerre. 

Hogy is van ez? 

Hipp-hopp! Itt az APEH, hol az APEH?! 

Ugye valamennyien érezzük a rendszer 

életszerűtlenségét és tarthatatlanságát? 

Cusi lazán visszatolja az államkasszába az 

50 gurigát* és a kutya se kérdezi tőle, honnan 

a rossebből van. Mondjuk én kérdezem, de 

ez az apró és jelentéktelennek tűnő momentum 

ugyanúgy szintén nem tart számot még 

a lőtéri kutya érdeklődésére sem, mer’ jómagam 

sem a rivaldafényben mozgó politikus, 

sem pedig a média berkein belül mozgó – és 

eukonform elvárások szerint – a közhatalmat 

senki által meg nem választottan ellenőrző 

önkéntes mérvadó sem vagyok. 

Apró kis porszem vagyok csupán, az adófizető 

barom státuszába besorolt álom- és 

állampolgár, tényleg szó szerint, a kutyát se 

érdekli, hogy mit akarok én, mi az, ami foglalkoztat 

engem. A rendszerben a végrehajtó 

hatalmat birtokló (és sok esetben bitorló) 

megosztásra törekvő szervezetek – igen, a 

pártokról beszélek – nem arra kíváncsiak, 

mit szeretnél te vagy én, fordítva ülve a 

lovon, elmondják szép szavakkal, mit akarnak 

ők, te, s veled együtt én pedig maximum 

szavazhatunk erre, attól függően, melyikük 

elképzelései a legszimpatikusabbak, illetve 

legkevésbé ellenszenvesek számunkra. 

Ugye valamennyien érezzük a rendszer 

életszerűtlenségét és tarthatatlanságát! 

Kissé elkalandoztam, vissza hát a „senkit 

nem érdekel semmi” vagyon játszósdihoz! 

Látják, már én is beleesek a hibába, mint 

annak idején a whisky-s rabló esetében, 

akarva-akaratlanul, de lassan népi hőst csinálunk 

a karrierista, közpénzt elsinkófáló 

megélhetési politikusból, pedig igazából 

véve szánni való figura ő. Nagyon nagy veszélyeket 

rejt magában ez a folyamat, észre sem 

vesszük, úgy változtat át bennünket a televízió. 

Sokszor már a médiában is, például a 

Hír Tv kitűnő, a per első fokú tárgyalásáról 

készült összefoglaló sorozatában is becézve 

emlegetik az első rendű vádlottat, miáltal 

akarva-akaratlanul, de virtuális családtagot 

faragnak belőle, aki iránt aztán már akár szánalmat 

is érezhetünk, pedig a mi pénzünket 

költötte. Valahol tényleg olyan ez, mint a 

whisky-s rabló, hiszen amikor bankot rabolt, 

tulajdonképpen minket is megrabolt, mert 

manapság már nemcsak a gazdag emberek 

tartják pénzintézetekben a pénzüket. 

Visszatérve a rendszer életszerűtlenségére 

és tarthatatlanságára! 

Ez is a kettős mérce egyik sajátos megnyilvánulása. 

Az ún. kisember számára 

ebből az „jön le”, hogy az érinthetetleneknek 

mindent szabad, még akkor is, ha mégis 

megérintik őket. 

(Persze ezt az „érintést” sem úgy kell 

elképzelni, mintha minket, ún. kisembereket 

érintettek volna meg, dehogy. A politikusok, 

pénzemberek, médiaszereplők esetében 

– lásd Császár Előd (Stohl Bucinál 

kíváncsian várjuk a végkifejletet) ez az „érintés” 

maximum amolyan legyintésféleként 

eszközlődik csupán – ronda magyarsággal 

és abszolút szenvedő módban, mármint a 

cikk írója). 

Érdekes ellentmondást vél felfedezni a 

magamfajta egyszerű ember a valóság, és a 

médiában elhangzó manipulatív kommunikáció 

között. Történelmi tanulmányaimra 

visszagondolva, ahogy mifelénk az urbánus 

frazeológiában (városi szóhasználatban) 

mondani szokás: valami nem smakkol. 

Tudniillik egy forradalom után az ember 

azonnali és gyökeres (értsd: radikális) változásokra 

számít, ezzel szemben nem ezt 

tapasztaljuk a kétharmados fülkeforradalmat 

követően! Ah, minő különbségek! 

A népi naivitás állapotában leledző álompolgárok, 

s talán ezek szerint magam is e 

sajátos kategória tagja vónék, arra számítottak, 

hogy a kettős mérce végre kitakarodik 

a közéletből, de legalábbis jelentősen csökken. 

De nem! Mindeközben folyton érezteti 

veled a hatalom, és ebből a szempontból 

tényleg indifferens, hogy kik testesítik meg 

azt a bizonyos végrehajtó hatalmat, hogy 

vigyázz, mert amit szabad Jupiternek, nem 

szabad a kisökörnek! 

Kétharmados fülkeforradalom ide, „a 

választók kifejezték akaratukat” című mindent 

elsöprő lakossági támogatás oda, ha 

szétnéz az ember, szinte semmi sem változott. 

Látszólag talán nem tartozik ide, 

szerintem azonban nagyon is ide kívánkozik 

egy másik érdekes hír is. A fősodratú 

média hajlamos arra, hogy csak a felszínt 

kapargassa, és az igazán lényeges dolgokat 

elhallgassa. Idézzünk most egy részletet a 

HVG internetes változatán megjelent egyik 

írásból: 

Helyi pénzzel fizetnének a magyar városok 

Több városban is bevezetnének soproni kékfrank 

mintájára helyi pénzt. Az MNB igazgatója szerint 

nem jelentenek a forintnak semmilyen tekintetben 

„konkurenciát” a regionális fizetőeszközök. 

Több városból is kérték már a soproni helyi 

fizetőeszközt, a kékfrankot bevezető, épp a 

rábaközi tallér megteremtése felett bábáskodó 

szövetkezet támogatását saját helyi pénzhelyettesítő 

megalkotásához. 


Kitörési pontot jelent a helyi gazdaság erősítése 

- hangoztatta az MTI-nek nyilatkozva 

Perkovátz Tamás, a Ha-Mi Összefogunk 

Európai Szövetkezet igazgatóságának elnöke, 

s jelezte: a hetekben Debrecenben, Pécsett, 

Veszprémben és Szombathelyen is konzultál e 

témában. 

(...) 

Bartha Lajos, a Magyar Nemzeti Bank 

pénzforgalmi és értékpapír-elszámolási területének 

igazgatója az MTI-nek elmondta: 

ezek a jogilag utalványnak számító fizetőeszközök 

csak korlátozottan használhatóak fizetésre, 

mivel zárt körben használják őket, így 

a jelenlegi szabályozási környezetben nem is 

engedélykötelesek. Ezzel együtt a szakember 

kiemelte: a törvény egyértelműen kimondja, a 

hatóságoknak kell mérlegelniük, hogy az ilyen 

pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a 

„korlátozottság” definícióját, azaz mikortól 

válik esetleg engedélykötelessé. 

Elmondta: ha a Sopron környékén már 

„bevezetett” soproni kékfrankot, illetve a tervezett 

rábaközi tallért górcső alá veszi a hatóság, 

akkor elmondható róluk, hogy területileg 

korlátozottan használhatóak fel, és elég szűk 

vállalkozói körben fogadják el őket. 

Bartha Lajos elmondta: a két illetékes főhatóság; 

a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 

és az MNB is vizsgálta a soproni kékfrank 

kibocsátásának körülményeit, és arra jutottak, 

hogy csupán területileg korlátozottan használhatóak 

fel, így nem kötötték engedélyhez a 

forgalomba hozatalt. Ahogy más pénzhelyettesítők, 

így például a Sodexo-utalvány is, amely 

a meleg étkeztetésben szerepel pénzhelyettesítőként, 

a kékfrank vagy a tallér is bizonyos céllal, 

zárt körben kerül forgalomba. 

Bartha Lajos aláhúzta: „nem állítom, hogy 

egyáltalán nincs hatása a helyi gazdaságra, de 

néhány közgazdasági kérdés is ott van a háttérben”. 

Az MNB igazgatója kifejtette: ha valaki 

egymillió forintot akar egymillió soproni kékfrankra 

átváltani, ez csak akkor lehetséges, 

ha előbb belép a HA-MI Szövetkezetbe és 

legalább egy 100 euró értékű részjeggyel rendelkezik. 

Ezt követően kerülhet sor a kékfrank 

kiváltására. 

Bartha Lajos kiemelte: mivel ez az utalvány 

a korábbi utalványokkal (például az étkezési 

jeggyel) szemben többször is felhasználható 

fizetésre, ezért az egyéb utalványokhoz képest 

fokozottan kell a Ha-Mi Szövetkezetnek, mint 

kibocsátónak garantálnia a soproni kékfrank 

hamisítás elleni védelmét. A soproni kékfrank 

körülbelül egy éve van forgalomban, felhasználása 

területileg Sopron környékére korlátozódik 

– fűzte hozzá a jegybank igazgatója. 

Forrás: HVG 

A cikket olvasva először az jutott 

eszembe, hej, ha Síklaky István ma is élne! 

Síklaky István 

De sajnos már nincs közöttünk. 

Másodszor meg az villant be, amit nem 

sokkal ezelőtt a Szentkorona Szabadegyetem 

média szakának nyílt napján Varga 

Tibor jogtörténésztől hallottam, nevezetesen, 

hogy ma is úgy kell tévét néznünk, 

rádiót hallgatnunk, újságot olvasnunk, 

mint a kommunizmus idején, azaz: a sorok 

között. 

Miért mondom ezt? 

Azért, mert ebben az esetben is a kettős 

mérce egy sajátos megnyilvánulásával van 

dolgunk. Az én információim szerint az 

Európai Unióban mindösszesen 5% „hivatalos” 

valutával kell rendelkezni helyi pénz 

kibocsátása esetén. Magyarországon olyan 

törvényt hoztak, mellyel jelentősen megnehezítették 

a helyi pénz kibocsátását, mert 

itt 100% fedezet kell mondjuk forintból. 

A világban több mint 5000 helyen működik 

ún. helyi fizetőeszköz, vagy helyi pénz, 

ezek tekintélyes része az Amerikai Egyesült 

Államokban, méghozzá nagyrészt sikerrel. 

Ez egy jó módszer a globalitás válságának 

a kivédésére, de legalábbis a negatív 

hatásainak csökkentésére. Az első fecske 

már hazánkban is megjelent: a Soproni 

Kékfrankos. De azért a magát magyarnak, 

nemzetinek nevező bank fő hallja kendje 

figyelmeztet bennünket, ne nagyon lovaljuk 

bele magunkat a globalizációtól való függetlenedésbe, 

de még csak a rendszertől való 

kismértékű távolodásba sem: 

„a törvény egyértelműen kimondja, a hatóságoknak 

kell mérlegelniük, hogy az ilyen 

pénzhelyettesítő mikor kezdi el feszegetni a 

„korlátozottság” definícióját, azaz mikortól 

válik esetleg engedélykötelessé.” 

A harmincas években Ausztriában és 

Németországban a sikeres helyi-pénz kezdeményezéseket 

végül az állam központi 

bankja fojtotta el hatalmi szóval, mert észérveket 

nem találtak ellene. Ausztriában 

volt olyan település, ahol a segítségével teljes 

foglalkoztatottságot értek el, csak hát ez 

sértett bizonyos állami érdekeket, és annak 

a ma is működtetett kamatkapitalizmusnak 

az érdekköreit, mely rendszerbe bele van 

kódolva a munkanélküliség, hiszen lételeme. 

Addig, amíg nem sértitek a köreinket, az 

érdekeinket, nem szabotáljátok a pénzszivattyú 

zavartalan működtetését, addig játszadozhattok 

mindenféle csacskaságokkal. 

De ha átlépitek a határt, és elkezditek feszegetni 

a „korlátozottság” definícióját (melyet 

szintén mi fogalmaztunk meg a vonatkozó 

jogszabályban), könnyen engedélykötelessé 

válhatnak a kis játékaitok. Az engedélyeket 

pedig mi nem fogjuk kiadni, ezt garantálhatom! 

(Tisztára, mint Éliás Ádám, a Vállalkozók 

Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) és a 

Gyorsreagálású Önvédelmi Zónák (GYŐZ) 

Mozgalom elnöke esetében. Tudják, ő az, 

aki ellen az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést 

kért, merthogy kényszerítést alkalmazott 

a bankszektorral szemben. Egy ember 

egy egész szektor ellen! Ez ám a magyar virtus, 

polgártársaim! Ezek szerint nincs veszve 

semmi, egy ember is rá tudja kényszeríteni 

az akaratát egy egész szektorra, mi több, 

az eddig legyűrhetetlennek hitt bankszektorra 

és még csak miniszterelnöknek sem 

kell lenni hozzá! Ezek szerint egy fecske is 

tud nyarat csinálni! ILYEN VAN? ILYEN 

NINCS!!!!) 

EZ VAN: Majd mi megmondjuk, hogy 

meddig játszadozhatjátok a kis demokráciátokat! 

És a félreértések elkerülése végett, azt 

is mi mondjuk meg, mi tekinthető demokráciának 

és mi nem! 

A nagy kérdés persze az, melyik demokrácia 

győz? A pénzé, vagy az emberé? 

Politeiáról pedig ne is álmodozzatok! 

Tudjátok? Az álmodozás az élet megrontója. 

Nem példálózom Biszku Béla nevetségesnek 

tűnő esetével, mi az, amiért törvény elé 

citálható, s mi az (és ez lenne a lényeg), amiért 

pedig nem. De mindaddig, amíg a politikusi 

kifutófiú kategóriájába tartozó nyikhaj 

kis mit ugrász is játszi könnyedséggel fel tud 

mutatni a „kisember” számára elérhetetlen 

ötvenmillió forintot, és a kutya sem kérdezi 

meg tőle: honnan van?. és mindaddig, míg 

az ígérgetések ellenére neked, meg nekem 

be kell fizetnem az Európai Unióban egyik 

legmagasabb, legmegterhelőbb ÁFA-t a nem 

létező bevételből, addig ez az ország a kettős 

mérce országa marad, addig ez az ország 

a kibeszélhetetlen, az elbeszélhetetlen, a 

megbeszélhetetlen és az elhallgatott problémák, 

igaz ország helyett, gaz ország marad. 

Ugye milyen kicsiny, mindössze egyetlen 

betű a különbség. Mégis lényeges, mindent 

eldöntő különbség. 

Mammon világában az áras népek szemlélete 

dirigál. Az áras népek egyikét szokás 

a könyv népének is nevezni. A könyv népe 

az ember által írott jog betűjét az isteni-, a 

természeti törvények fölébe helyezte. Így 

eshetett meg aztán, hogy egykoron a „vaskoronás 

kis-nagy ember”, éppen akkor regnáló, 

állítólag felelős magyar miniszterelnökként 

azt mondhatta: „Lehet, hogy nem erkölcsös 

amit teszünk, de jogszerű!” 

Dr. Varga Tibor, jogtörténész 

Biszku Béla 

Így eshet meg aztán, hogy az ember igazságérzete 

gellert kap, amikor azt látja, csökkentik 

a cégéres gazemberre első fokon kirótt 

büntetést, mert azok ott a jogot (legalábbis 

szerintük) hibásan értelmezték. Nem érdekes, 

mit diktál az igazságérzetünk, csak az 

számít, mit ír elő az ember által tökéletlenül 

megkreált, a mindenkire nézvést kötelező és 

rajtuk számon kérhető jog betűje, a törvény, 

amely pusztán értelmezés kérdése. 

Így eshet meg aztán, hogy az alkotmány 

névvel illetett posztkommunista tákolmány 

mindenki számára kötelességgé teszi a Haza 

védelmét, az új tervezetben (legalábbis 

egyelőre) ezt a honvédségre bízza, az egyes 

állampolgár (legalábbis a törvénytervezet, 

azaz a jog betűje szerint) meg sem védheti 

az országát, ad abszurdum, ezek szerint tán 

még börtönbe is vethetik, ha megpróbálja, 

mondván jogot sértett. Reméljük ezen azért 

változtatnak majd a későbbiekben! 

Mammon világában, ahol mindent pénzben 

mérnek, egyeseknek másként, mint 

a ketteseknek (a hármasokról és négyesekről 

már nem is beszélve) arra vigyázz, 

de arra aztán mindig nagyon, hogy tudd, 

Jupiter éppen merre jár és mit csinál. Na 

arra, neked, meg nekem kis ökröknek nem 

szabad járnunk és azt, amivel éppen foglalatoskodik, 

azt nem szabad tennünk, és akkor 

talán életben maradunk. 

Még arra gondoltam, hogy leírom ide 

a „B” változatot, de mégsem teszem, mert 

azért már lecsuknának. Hogy milyen címen? 

Államellenes izgatás, az alkotmányos hatalom 

megdöntésére való törekvés, kényszerítés 

valamelyik szektor ellen? Nem tudom, de 

biztosan találnának valamilyen jogi indokot, 

úgyhogy egyelőre csak fejben képzeltem el 

a dolgot, gondolkodni egyelőre még szabad. 

Legalábbis eddig még nem értesültem arról, 

hogy betiltották volna. 

Ja! És még valamit! Vigyázz, ha jön az 

APEH! Mert ezek nem lacafacáznak ám! 

Hipp-hopp máris itt meg ott teremnek! 



Kisebbségbe kerültek a 

fehérek New Yorkban 

Kisebbségbe került a fehér bőrű lakosság 

az Egyesült Államok legnépesebb városában 

és vonzáskörzetében: a 2010-es népszámlálás 

szerint a 19 milliós New York-i 

metropolisban csupán a polgárok 49,6 százaléka 

rendelkezik európai gyökerekkel. 

A többség fekete bőrű, ázsiai és mindenekelőtt 

latin-amerikai bevándorló 

vagy azok leszármazottja – írta hétfőn a 

The New York Times című napilap. Az 

újság említést tett a tíz évvel korábbi cenzus 

eredményéről is: akkor még 54,3 százalék 

volt az Európából származók aránya 

a „Nagy Alma” lakosságán belül. 


Humánerőforrás... 

„Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek. 

Termesztik őket.” 

Idézünk a Hír Tv weboldaláról: 

„A népességfogyás megállítása lehet a siker 

kulcsa 

Réthelyi Miklós miniszter szerint a „legfontosabb 

erőforrásaink a gyermekeink”; Magyarország 

csak akkor lehet sikeres és gazdag, ha elegendő 

gyermek születik, ezért el kell távolítani az akadályokat 

a gyermekek születése elől. A Nemzeti 

Erőforrás Minisztérium vezetője sorskérdésnek 

nevezte a népességfogyás megállítását, és jelezte: a 

kormány feladata megteremteni annak feltételeit, 

hogy a gyermektelenség ne jelentsen gazdasági 

előnyt a jövőben, illetve hogy el tudja fogadtatni, 

a gyerekre ne teherként, hanem „saját életünk egy 

újabb lehetőségeként” tekintsünk.” 

Ej, de ismerős ez valahonnan! Hol is hallottuk 

már ezt egyszer? Megvan! 

Viktor Viktortól egyik évértékelője alkalmából: 

„…a gazdasági válság kezelésének egyetlen 

hatásos módja a gazdasági növekedés beindítása, 

szinte minden áron.” (...) 

„Minden egyes megszülető gyermek befektetés, 

amely sokszorosan meg fog térülni az 

országnak, amikor képzett és egészséges felnőtté 

válva munkát vállal, és részt vesz a javak 

előállításában.” 

A szóhasználat az, amelyre ismételten szeretném 

felhívni mindenki figyelmét! Áras 

népeknek hítták a régiségben az olyan embereket, 

akiknek szemléletmódja ismerősen cseng, 

hogy úgy mondjam visszaköszön Viktor Viktor, 

valamint minisztere beszédmódjában. 

A táncoslábú hazudozó pereputtyát 

menesztő régi-új kormányfő szóhasználata 

túlhaladta az „elgondolkodtató” jelzőt, szinte 

felkiáltójelként magasodik előttünk, akinek 

van füle a halláshoz, azonnal meghallja. 

Érdekessége ezeknek a legutóbbi beszédeinek, 

hogy azokban a megképződött helyzetekről 

úgy beszél, melyekben a magyarokkal 

ez meg az történt, a magyarok soha nem 

látott mértékű adósságnövekedést szenvedtek 

el, a magyarok így jártak, a magyarok 

úgy jártak, a magyarok emígy jártak. Soha 

nem azt mondja, hogy mi jártunk így, vagy 

úgy, mindig csak a magyarok. A kormányfő 

az utóbbi időkben beszédeiben mintha csak 

egy külső szemlélőként, kívülállóként mondana 

el egy történetet, amely rólunk szól, 

nekünk, azoknak, akiknél jobban senki sem 

tudja, mivel velünk történt, mi éltük át, mi 

szenvedtük meg. Mintha csak egy kívülálló, 

egy idegen mesemondó szórakoztatna, vagy 

traktálna bennünket történeteivel, függetlenül 

attól, kíváncsiak vagyunk-e rá, vagy 

sem. Mintha ő nem is közénk tartozna, nem 

magyar volna, csak kitűnően beszélné a 

nyelvünket. Jó Ha Figyelünk! 

Visszatérve Réthelyi miniszter úr szavaira. 

A Hír Tv weboldalán olvasható hírben ugyan 

nem szerepel, de a „Kommentár nélkül” című 

videóbejátszásban arról is beszél a tárcavezető, 

hogy nem a régi értékekhez kell viszszatérni, 

mert ott az egyén alá volt rendelve 

a közösségnek, hanem a mostani világot kell 

jobbá tenni, vagy valami ilyesmi. Nos, ez a 

múltat teljes egészében eltörölni talán nem, 

de félig eltörölni egészen biztosan akaró 

szemlélet az, ami megérteti az emberrel, hogy 

mi is az, ami itt alkotmányozás címén zajlik. 

Miért is nem áll szándékában még csak napirendre 

sem vetetni a Szent Korona jogfolytonosságának 

visszaállítását egy magát nemzetinek 

mondó pártnak, ráadásul kétharmados 

többség birtokában. De hát mit is várhatnánk 

egy olyan politikai érdektömörüléstől, ahol a 

gyermek már nem áldás, nem öröm, mindösszesen 

csak „legfontosabb erőforrás” vagy 

„befektetés, amely sokszorosan meg fog térülni 

az országnak”. 

Hogy is mondta Morpheus, amikor 

Neo-t kalauzolta a valóság sivatagában? 

„Vannak mezők, Neo, végtelen mezők, ahol 

az emberi lények többé nem születnek. Termesztik 

őket.” 

Ilyen lenne hát a legújabb kori, a szavazófülkékben 

lezajlott forradalom humánerőforrásgazdálkodása? 

Ennek a végén is cseppfolyósítják 

majd a holtakat, hogy intravénásan táplálhassák 

az élőket? Ki tudja? Hiszen már ma sem 

tudjuk, hogy mit eszünk és mit iszunk. 

Mammon világának vazallusai lélek és 

feltétel nélkül tesznek meg mindent a profit 

érdekében. Mindezek fényében meglehetősen 

szürreális az a kijelentés, hogy az abortusztörvény 

nem szorul módosításra, mert 

azzal a többség elégedett. Mondják ezt a hatalom 

jelenlegi birtokosai a hatmillió elvégzett 

művi terhességmegszakítás után. 

Járja mifelénk egy mondás a városi szóhasználatban: 

Akik támogatják az abortuszt, 

már mind megszülettek. 

„Magyarország csak akkor lehet sikeres 

és gazdag, ha elegendő gyermek születik...” 

– mondja a nemzeti erőforrás minisztériumának 

első embere. 

Figyeltek? 

Arról egy árva szó nem sok, annyi sem 

esett, hogy mikor lehet boldog Magyarország, 

a Magyarországot lakó magyarok, a 

magyar nemzet! A siker időleges, a gazdagság 

mulandó, elherdálható. Miként földi 

porhüvelyünk is, romlandó, de a lelkünk 

örök. Az első és legfontosabb a lélekkel való 

törődés lenne, de Mammon világában az őt 

elvtelenül kiszolgálók nem engednek szárnyalni 

bennünket, magasztosabb eszmék 

követése helyett visszahúznak minket a rögvalóság 

mocsarába, pénztárfőkönyvi rubrikák 

precizitásába rendezve életünket. 

Ahogy Morpheus mondta: 

„Amint láttam ezt a tiszta, elborzasztó 

precizitást, rájöttem mennyire nyilvánvaló 

az igazság. 

Vagy egy másik klasszikusból (A ragadozóból) 

vett mondattal azt is mondhatnám: 

„Fogyóeszközök vagyunk.” 

Félreértés ne essék, természetesen 

magam is kívánatosnak tartom a lélekszám 

gyarapodását, hiszen Európa többi országához 

hasonlóan, nálunk is öregszik a társadalom, 

amely folyamat ráadásul egy népességfogyással 

is párosul. Újra és újra a szemléletmód 

az, amire szeretném ráirányítani az igen 

tisztelt Olvasó figyelmét! Kicsit olyan ez, 

mint amit Vona Gábor a cigányok népszaporulatáról 

mondott. A rendszer sajátosságából 

adódóan az esetek tekintélyes többségében 

kizárólag az anyagi haszonszerzés motiválja 

a gyermekszülést. Az embernek óhatatlanul 

ez jut az eszébe, amikor Viktor Viktort vagy 

miniszterét hallgatja. A gyermek már nem 

öröm, nem áldás, csak a pénztári főkönyv 

bevételi rubrikájában szereplő összegek feljebb 

tornázására való praktikus megoldás. 

Erőforrás, meg kitűnően megtérülő befektetés. 

Ezért kell belőle minél több! (Csak épp 

azt nem teszik, hozzá, hogy eftársak, meg, 

hogy ötéves terv!) És nem Franciscótól halljuk 

ezeket a szavakat, hanem Viktor királytól 

és hű emberétől, a tárcavezető minisztertől. 

A stílus maga az ember. A szavak sok 

mindent elárulnak azok számára, akik nemcsak 

hallgatják, de meg is értik a szavak 

valódi jelentését. 

A fülkeforradalmárok beszédstílusában, 

az általuk használt retorikai fordulatokban 

tetten érhető, hol húzódik az a határ, ameddig 

van bátorságuk elmenni. Félő azonban, 

hogy az ún. polgári jólét anyagias szemléletű, 

a rendszer gyökeres megváltoztatása 

helyett csupán korlátozott, és könnyen viszszarendezhető 

tessék-lássék átalakulása ide 

már nem lesz elegendő. 

Magam, szembehelyezkedve a miniszter 

által mondottakkal, úgy gondolom, hogy 

pontosan a régi értékekhez kellene visszatérni, 

és nemcsak az alkotmányozás, hanem 

a mindennapi életvitel során is. >> 

A régiségben a természettel szerves kapcsolatban 

élt együtt az emberiség. Emberi léptékekben. 

Arányosan, egészséges egyensúlyban. 

Bezzeg... Szokeresz More !? 

Felhívás! 

Már a nagyvilág se a régi. Rossz idők járnak Kanadában is. Nem 

megy a bodza. De ez még mind hagyján. Honvágy van. Méghozzá 

gyötrő. Így aztán az üldözöttek vállalva a rasszista kockázatot, az 

üldöztetést és a félelmet, hazatérnek. A szív megszakad, szem nem 

marad szárazon. Cudar ez a világ... 

Nyíregyházáról összesen közel 60 ember ment el tavaly, de úgy 

néz ki, előbb-utóbb valamennyien hazajönnek majd, mert gyötrő 

honvágyuk miatt nem bírják elviselni a kinti életet – sírta tele a 

napokban a sajtót Balogh Artúr, a városi cigány kisebbségi önkormányzat 

elnöke. 

Majd így folytatta: – Nem jószántukból mentek el. Tavaly a cigányok 

elleni gyilkosságok, támadások félelmet keltettek, a közhangulat 

rendkívül feszült volt, a Huszár-telepen élők is napokig nem aludtak, 

rettegtek éjszaka. A munkalehetőségek ezzel együtt még inkább 

beszűkültek, a szegénység nyomasztóvá vált. Én megértem ezeket az 

embereket. Nem rablókról, gengszterekről, törekvő családokról van 

szó, akik megpróbáltak új életet kezdeni, de nem bírták a távollétet 

feldolgozni. Ezt is meg lehet érteni. 

Most itt állnak fedél nélkül. Nem hagyhatjuk, hogy az utcára 

kerüljenek. 

Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: Nem ezek azok, 

akik tavaly a világban végigköpködték és elmondták Magyarországot 

mindenféle rasszistának, nácinak, aztán kivándoroltak Kanadába, 

mondván ezt itt annyira szörnyű hely, hogy itt képtelenség élni? 

De igen, ők azok. 

A rettegők, akik néhány hónappal ezelőtt úgy húztak el, de előtte 

még a nagy félelemben teljesen lepusztították és szétlopták a számukra 

kiutalt szociális lakásokat. 

Ők azok, akik aztán a tengerentúlon menekültstátuszért folyamodtak, 

majd lekarcolva a kanadai államot, ott is próbálták azt az élősködő 

életet élni, amire itthon rászoktatta őket a nagyon liberált értelmiség. 

Azonban Kanadában mások a játékszabályok, ott nincs vég nélküli 

ingyen élet, mint nálunk. Ott, ha segélyt kapsz, akkor tenned is 

kell érte valamit. Ha mást nem, akkor rendszeresen iskolába járni, 

hogy megtanuld a nyelvet, hogy később tudj állást vállalni, aztán kell 

egy kis önkéntes munka is, hogy bizonyítsd az elkötelezettségedet 

az ottani értékek iránt. 

Így egy idő után kitelik a cigánybecsület, és a kanadaiak rájönnek arra, 

hogy ezek az “üldözöttek” valahogy se tanulni, se dolgozni nem akarnak. 

Aztán elindulnak az első eljárások az elkövetett bűncselekmények 

miatt, majd néhány hónap után – ahogy a bürokrácia malmai őrölnek 

– eljön az az idő, hogy a menekültügyi bíróság döntsön az ügyükben. 

Mivel az esetek többségében, figyelemmel az életvitelükre elutasító 

válasz születne, a romák kitalálják, hogy ők mégiscsak hazajönnének. 

Ekkor a kanadai állam felülteti őket egy repülőre, és a kanadai adófizetők 

pénzén visszaküldi őket, hogy ezután már rajtunk élősködjenek 

tovább. A statisztikai adatok szerint a Kanadába menekült cigányok 97 

százaléka így jár és egy éven belül visszatér Magyarországra. 

Azonban azt a vérlázító képtelenséget, amit most csinálnak, 

eddig még kevesen merték megtenni. Azt követelik, hogy az önkormányzat 

soron kívül utaljon ki lakást a számukra. 

Humánerőforrás-gazdálkodás helyett 

lélek(újjá)építésre lenne szükség, de még 

pediglen íziben! 

Hogy miért is? Mert az nekik jár. Sőt még azt is kijelentették, 

hogy nem ideiglenes szállásra gondolnak, mert azt csak a legvégső 

esetben fogadnák el, hanem külön-külön önálló lakásokra. 

Szerencsére az önkormányzat illetékesét nem nagyon hatotta 

meg a siránkozásuk. Közölte velük, hogy mivel annak idején a lakástörvény 

értelmében nem jelentették be, hogy 60 napon túl el fogják 

hagyni a rászorultsági alapon kapott bérlakást, ezért a bérlemények 

állagmegóvása érdekében a lakásokat visszavette a város, majd a lelakott 

és igen rossz állapotú otthonok többségét felújította és új bérlőknek 

adta ki. Így aztán azokat a lakásokat biztosan nem kaphatják 

meg, de másikat se nagyon, mivel a rendelet szerint öt éven belül új 

lakásigénylést nem adhatnak be. 

Természetesen mindjárt elindult a hőbörgés, és Balogh Artúr 

helyi főretek is nyomban exponálta magát: – Nekünk az a célunk, 

hogy a hazatérő családok valamilyen formában minél hamarabb 

lakáshoz jussanak és minden demokratikus eszközt meg fogunk 

ragadni ennek érdekében, fórumot szervezünk, nyilvánosságot 

keresünk, ha kell, az utcára is kimegyünk. 

A történet egyelőre itt tart, de amilyen romabarát szabályozás van 

ma Magyarországon, előbb-utóbb biztosan kisírnak majd maguknak 

valamit és aztán beleröhögve az arcunkba, tovább élősködnek 

rajtunk. Nem kérdés, hogy az ügy törvényi szabályozásért kiállt, 

mert vérlázító, hogy ilyen megtörténhet, hogy egyáltalán eszükbe 

mer jutni ilyen követelés. 

Aki mondvacsinált okokból megtagadta ezt az országot és elment 

innen, az már többet ne akarjon visszajönni. Vagy ha igen, akkor az 

ilyen tettekért nem lakás meg segély jár, hanem börtön. Hazaárulásért. 

Azonban ilyen szabályozás jelenleg sajnos nincs, úgyhogy más 

megoldást kell találni. 

Cigány, roma Svájcban... 

Isten áldjon minden igaz, jó magyar 

embert! 


Egy ötlet, hogyan is kezdjük el: 

http://www.youtube.com/watch?v=xQwpbCtnWNU 

54 JÓ HA FIGYELÜNK! JÓ HA FIGYELÜNK! 55 

Vilmos 

Most már értem mért nem mennek a cigányok Svájcba csak Kanadába, 

Franciaországba, Dániába... Hat napos tanulmányi útról tértem 

haza Svájcból. Ott is rengeteg a cigány, de ott azt látjátok , hogy 

keményen dolgoznak, mint ahogy azt nekem két hotel tulajdonosa 

/Renáta/ mondta. A következő motivációjuk van: Munkanélküli 

segélyt csupán öt megszakítás nélkül ledolgozott év után kapnak. Ha 

a felkínált munkát elutasítják, semmilyen támogatást nem kapnak. 

Ha munkát saját hibájuk miatt vesztik el – abszentálnak, alkoholt 

fogyasztanak a munkahelyen – akkor támogatást nem kapnak. Ha a 

községi lakást vagy az állami tulajdont megkárosítják, akkor ki kell 

fizetniük a javítást vagy leülni börtönben és ott dolgozni míg ki nem 

fizeti az adósságát. 

Érthetetlen számomra hogy Havel ill. Kocáb nem kritizálja Svájcot, 

hogy nem akarják munka nélkül etetni a parazitákat. És Európában 

senki sem beszél a svájci rasszizmusról... 

Ezért azt szeretném, hogy a parlamenti pártok fizessék a különböző 

szociális segélyeket, ha már ilyen megfordított rasszizmust tettek 

lehetővé... aki hasonló véleményen van, küldje tovább...

Baj a milliárdosokkal 

Plutokrácia tegnap és ma 

A Baj a Milliárdosokkal című könyv szerzői szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének a legalkalmasabb módja az 

igazságos adórendszer és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete: 

az állam lehet az önzést és kapzsiságot védelmező és ünneplő értékrend közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak 

érdem szerinti és arányos elosztásának eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek 

kezében összpontosuló vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. A kanadai Linda McQuaig, és Neil Brooks legújabb könyvének 

címe: The Trouble with Billonaires. 

A könyv ugyan nem tartalmaz közvetlen utalásokat sem Magyarországra, 

sem a magyarországi helyzetre, de annak mondanivalója a következő 

okok miatt hozzásegíthet 

a jelenlegi magyar valóság 

nagyobb távlatból való megértéséhez: 

a.) A könyv, az egész 

világra, s így Magyarországra 

is kiterjedő amerikai 

gazdaságpolitika következményeit 

elemzi. 

b.) Az Amerikai Egyesült 

Államok pénzügyi 

politikája tette lehetővé a 

magyarországi „rendszerváltás” 

keretében megvalósult 

privatizációt. A 

magyarországi privatizáció, 

az amerikai típusú nyerészkedő 

pénzügyi műveletek 

szabályai alapján, 

az ún. „Hostile corporate 

takeover” mintájára történt. 

c.) Magyarország történelme 

jórészt a birodalmi 

függőség története. 

d.) A milliárdosok 

megjelenésének „új világa” 

a feudalizmus világának a 

könyörtelenebb körülmények 

közötti reinkarnációja. 

Magyarország feudalista 

gyökerei, és az idegen 

hatalmat kiszolgáló hazai 

„elit” fogalma szintén a 

magyar múlt szomorú 

emlékeit idézi. 

A szerzők a könyv legelső 

oldalain igen hatásosam 

szemléltetik magának a milliárd (dollár) fogalmának az elképesztő 

nagyságát. Vagyis azt, hogy mennyi is a milliárd. Képzeljük el, hogy a nap 

huszonnégy órájában valakitől minden másodpercben kapunk egy dollárt. 

Így egy perc alatt lesz hatvan dollárunk. Tizenkét nap múlva, pedig 

milliomosok leszünk. Ez önmagában meghaladja sok ember legtávolabbi 

álmát. De mennyi időre lenne szükség, hogy milliárdosok legyünk? 

A fenti szabály alapján harminckét év múlva lenne egy milliárd dollárunk. 

Milliárdosnak lenni, tehát nemcsak a legtöbb ember álmaiban sem 

szerepel, de a szám, illetve az összeg maga, egyéni síkon felfoghatatlan, és 

emberi mércével mérve értelmetlen is. 

Ma Bill Gates a világ leggazdagabb embere. Feltételezzük, hogy 

Bill Gates meg akarná számolni az 53 milliárd dollárját. Ha, szintén 

napi huszonnégy órán át, másodpercenként számolna meg egy dollárt, 

úgy 1680 évre lenne szüksége, hogy pénzét megszámolja. Vagyis, 

ha Bill Gates k. u. 330-ban, 

amikor Konstantin császár 

Bizántiumot nevezte meg 

a birodalma fővárosának, 

kezdte volna a fenti módon 

számolni a pénzét, akkornapjainkban 

készült volna 

el munkájával. 

A milliárdosok fényűző 

életmódjának áhított 

csodálata ártalmatlan 

szórakozásnak tűnik. De 

a gazdasági javaknak ez a 

kevesek kezébe való összpontosulása 

kihat a társadalom 

minden megnyilvánulására. 

A szerzők szerint 

a jelenleg kibontakozóban 

lévő és az egész világot 

fenyegető pénzügyi és gazdasági 

válság a mérhetetlenül 

gazdag új társadalmi 

vezetőréteg meggondolatlan 

viselkedésének, és 

mértéken felüli befolyásának 

a következménye. 

A milliárdosok túltengő 

gazdasági hatalma károsan 

befolyásolja a társadalom 

egészének életminőségét, 

és alapjaiban veszélyezteti 

a demokráciát. Nem 

véletlen, hogy ma a „fejlett 

világ” állami közül az Amerikai 

Egyesült Államokban 

van a legtöbb milliárdos, 

ugyanakkor a világ fejlett 

országai közül az Amerikai 

Egyesült Államokban a legmagasabb a csecsemőhalálozás, a bűnözés 

aránya, legalacsonyabb az átlagosan elvárható életkorhatár, legcsekélyebb 

a társadalmi előrehaladás lehetősége, s legalacsonyabb a politikai 

folyamatokban való részvétel, vagy is legmagasabb az biztosan 

nemszavazók aránya. A fentiekkel kapcsolatban a szerzők kiemelik, 

hogy amióta Kanada is az Amerikai Egyesült Államok gazdaságpolitikájának 

a nyomdokaiba lépett, a csecsemőhalálozás arányszámának 

listáján Kanada a világ hatodik helyéről a huszonnegyedikre süllyedt 

(Magyarországot, és Lengyelországot közvetlenül megelőzve). 

A „Baj a milliárdosokkal” a következő alapfeltevésekre épül: 

1. A milliárdosok léte káros a társadalomra. A társadalmi javaknak a 

mind kevesebb, és kevesebb ember kezébe való koncentráltsága meg- 

Bill Gates 

hiúsítja a társadalom egészének felemelésére irányuló erőfeszítéseket. 

Nemcsak a szegénység, de az emberek között egyenlőtlenség is káros. 

Vagyis a szegénység okainak kiküszöbölésére irányuló erőfeszítések 

önmagukban nem elegendőek. A szerzők szerint az amerikai tőzsde 

1929-es összeomlását, s a huszadik század harmincas éveinek gazdasági 

válságát is az első világháborúban, és az amerikai közmunkálatokban 

gátlástalanul, és erkölcstelen módon meggazdagodott amerikai 

milliárdosok pénzügyi, és politikai hatalma idézte elő. A harmincas 

évek amerikai gazdasági válságágból való kilábalása a bankok megreformálása, 

a milliárdosok gazdasági hatalmának, és közvetlen politikai 

befolyásának a visszaszorítása árán történt. (Roosevelt, New Deal) A 

globalizmusnak, illetve neoliberális politikának nevezett gazdaságpolitika 

a harmincas évek stabilizációs ren delkezéseinek a fokozatos, és 

szívós lebontására, illetve visszarendezésére irányul. 

2. A milliárdosok jelenléte nem a társadalomfejlődés természetes 

következménye. A jelenlegi társadalmi értékrend alapján a hatalmas 

vagyon a kiváló képesség mércéje, és a sikeresség bizonyítéka. A 

szerzők szerint azonban a gazdasági javak mind kevesebb, és kevesebb 

egyénnek a tulajdonába való áramlása nem a gazdasági törvények 

természetes következménye, hanem mesterséges, sokszor törvényellenes, 

és mindig antidemokratikus beavatkozás eredménye. 

A milliárdosok aránytalan vagyona nem a tehetség, vagy az egyéni 

hozzájárulás eredménye, hanem a megváltozott társadalmi értékeknek 

– az önzés, és a kapzsiság törvényesített lehetőségeinek a következménye. 

Neil Brooks, a könyv társszerzője szerint, a mai milliárdosok 

nemcsak alkalmatlanok a társadalom irányítására, hanem a 

legtöbb esetben becstelen csalók is. 

A társadalmi különbségeknek ez az egyoldalú növekedése, tehát 

nem a „normális” társadalomfejlődés eredménye, hanem a bankok 

szerepét meghatározó előírások külső nyomásra történő megváltoztatásának, 

valamint a gazdagoknak kedvező adórendszer kiharcolásának, 

és a pénzügyi szabályok megváltoztatásának következménye. 

Az új hatalmi elitnek a fenti tevékenysége a társadalmi igazság legalapvetőbb 

elveinek a lábbal tiprása. 

3. A milliárdosok nem érdemlik meg vagyonukat. A könyv 5., 6., és 

7. fejezetei szerint (73. o – 134. o) különbséget kell tenni a milliárdosok 

vagyonának törvényessége, és az aránytalan mértékű egyéni vagyon 

erkölcsi kiérdemeltsége között. A könyv a továbbiakban is meggyőzően 

bizonyítja, hogy az új, és a régi milliárdosok vagyona a legtöbb esetben 

formálisan is törvényellenes, mert azt jórészt csalással, a törvények kijátszásával, 

mások nyomorúságának a könyörtelen kihasználásával, üzlettársaik 

elárulásával, vagy a törvények kijátszásával szerezték. Az egyszer 

már törvénytelenül megszerzett hatalmas vagyont utána ugyanannak a 

pénznek a töredékével a bíróságokon, és pénzen vett politikai befolyás 

által igen könnyű utólag törvényessé tenni. 

A könyv tulajdonképpeni mondanivalóját a szerzőknek az a határozott, 

és meggyőző érvelése képezi, mely szerint a milliárdosok, vagyonuk 

formális törvényessége ellenére, erkölcsileg nem érdemlik meg a 

vagyonukat. A fenti érvelés a közösségi erőfeszítések történelmi folyamatosságára, 

a készen kapott lehetőségek, és az előző nemzedékek egy- 


másra épülő tudásának eredményeire épül. Vagyis arra, hogy az ember 

közösségi lény, és a körülmények, amelybe az egyén beleszületik az előző 

nemzedékek közösségi erőfeszítéseinek már összesített eredményei. Ide 

tartozik az is, hogy a milliárdosok az állam közpénzből való védelmének 

köszönhetik, hogy nem törnek rájuk, és nem fosztják ki őket. Magának 

a pénznek a kincstárilag biztosított érékéről ne is beszéljünk. A milliárdosok 

érdekeit képviselő intézmények nagy előszeretettel hivatkoznak a 

„szabad piacra”. A szerzők szerint a piac nem más, mint az államilag biztosított 

feltételek, illetve lehetőségek összessége. (25.o) 

„Miért nem érdemli meg Bill Gates a vagyonát?” 

A fentiek ábrázolására a könyv a „Miért nem érdemli meg Bill Gates a 

vagyonát?” című fejezetében végigkíséri a számítógépek fejlődésének 

történetét, és Bill Gates kivételes családi körülményeinek előnyeit, majd 

pedig megemlíti Bill Gates üzleti ténykedésének néhány jellemző mozzanatát. 

A számítógép eredete szorosan összefügg magának a számrendszernek 

a létezésével, és a matematikai tudás összesített eredményeivel. 

Mindezek évezredekre visszanyúló közös civilizációs értékek. Az első 

számítógépnek mondható találmány a lyukakkal ellátott kártyákat használó 

francia szövőszék volt. A „modern” számítógép az amerikai kormány 

hatalmas befektetései árán, tehát közpénzből jött létre. Bill Gates 

maga gazdag, és kitűnő társadalmi összeköttetésekkel rendelkező családból 

származik, és olyan párját ritkító magániskolába járhatott, amelynek 

a hatvanas években külön számítógépes laboratóriuma volt. Vagyis, Bill 

Gates önmaga semmit sem találhatott volna fel, és nem is talált fel semmit. 

Hatalmas családi segítséggel, és összeköttetésék árán megalapította 

a saját vállalatát, és egy hatalmas nagyvállalati szerződés ügyében elárulta 

barátját. Bill Gates még a számítógéphez tartozó „egeret” sem találta fel, 

hanem elperelte annak feltalálójától. 

A könyv szerint Bill Gates, azonban a „jobb” milliárdosok körébe 

sorolható, de csupán azért, mert a többiek puszta csalással, gátlástalan 

törtetéssel, valamint védtelen embertársaik könyörtelen nyomorba döntése 

árán szerezték vagyonukat. Ide sorolhatóak azok a milliárdosok is, 

akik a biztosító ipar szabályainak hiányával visszaélve bankokkal, és más 

pénzintézményekkel kötött egyszerű fogadás révén szerezték hatalmas 

vagyonukat. Ide sorolható Soros György, aki annak idején az angol font 

ellen fogadott. Soros szerencséjének végső kárvallottjai az egyszerű angol 

állampolgárok voltak. Erkölcsi szempontból még súlyosabb az újdinsült 

milliárdos, John Paulson esete, aki az amerikai ingatlanpiac összeomlására 

fogadott, de úgy, hogy előzőleg „elintézte” a pénzintézetekkel, hogy 

azok készakarva olyan zálogkölcsönöket csomagoljanak a számára, amelyek 

biztosan bedőlnek. S, azok be is dőltek. Több ezer ember elvesztette 

az otthonába befektetett pénzét, lakhely nélkül maradt, az építő munkások 

nem kapták meg fizetésüket. Mitöbb, amikor kiderült, hogy Paulson 

„biztosítója” (a fogadást kötő másik fél) nem képes kifizetni Paulsonnak 

való tartozását az amerikai kormány (az amerikai adófizetők pénzéből) 

1 milliárd dollár ingyen segélyt juttatott Paulson biztosítója számára. 

Paulson ellenben 1 millió dollár „biztosítás ellenében 3.7 milliárd dollárt 

nyert a kártyaasztalnál, s azt is hamiskártyásként. Sem Paulson, sem 

Soros György ténykedései nem töltenek semmilyen hasznos társadalmi 

szerepet. Egyszerű élősködésről van szó. 

4. A javak egyoldalú, és aránytalan elosztásának súlyos társadalmi 

következményei vannak. Ma, a világkerekség javainak 25 százaléka a 

föld lakóinak 0. 14 százalékának (9.5 millió ember) kezében összpontosul. 

A milliárdodok léte megakadályozza a társadalmi mobilitást. A 

társadalom anyagi javainak a kevesek kezébe való aránytalan összpontosítása 

mindinkább lehetetlené teszi a társadalom többi tagjainak 

az érdeme szerint való érvényesülését, és meggátolja a társadalom, 

különben rátermett tagjainak az előbbre jutását. Az „amerikai álom”, 

mely szerint Amerikában mindenki megvalósíthatja isten adta tehetségét 

mindig is inkább egy szólam volt, mint valódi lehetőség – ma 

azonban puszta lehetetlenség. A vagyon Amerikában is adózatlanul 

apáról fiúra száll, és az emberek sorsa születésükkor megpecsételődik. 

Ma a felfelé való mobilitás lehetősége azokban az országokban 

a legnagyobb, ahol 

a nagyon gazdagok, 

és társadalom többi 

tagjai közötti arány 

legkisebb. Vagyis 

ott, ahol a társada 

lmi javak elosztása 

arányos: Svédországban, 

és Norvégiában. 

Amerikában, és 

az amerikai birodalom 

politikájának 

alávetett országokban 

pedig mindinkább a 

„De kár, hogy apád 

paraszt volt, és te is az 

maradtál” társadalmi 

rendek közé való 

bezártság elve érvényesül. 

Ennyit talán a 

nyitott társadalomról, 

és barátairól. Mindez 

roppant veszélyt 

jelent a demokrácia számára. A szerzők szerint, annak, hogy az emberek 

nem urai saját sorsuknak, nemcsak politikai, és gazdasági következményi, 

hanem közvetlen biológiai tünetei is vannak. (A magyar társadalom 

ezt az utat már megjárta. Lásd ezernyi népbetegség, Egyke, és sivár) 

5. A milliárdosok léte, illetve a társadalomban keletkező hatalmas 

gazdasági különbségek ténye semmissé teszi az emberek 

közötti egyenlőség eszményét. A szerzők, a gazdasági történész, 

Peter Lindert kutatásaira hivatkoznak, aki az Anglia, és az Amerikai 

Egyesült Államok legfelső gazdasági rétegeinek a viselkedésének 

tanulmányozása alapján megállapította, hogy téves az a feltevés, 

illetve állítás mely szerint a felső réteg, ha egyszer megalapozta a 

saját gazdasági biztonságát, azt követően hozzájárul a társadalom 

általános felemelkedéséhez, a szegények megsegítéséhez stb. Erre a 

„javak leszivárgásának elvére” épült a neoliberális gazdaságpolitika 

egésze. Lindert szerint ennek az ellenkezője igaz. Minél hatalmasabb, 

és minél biztonságosabbnak érzi magát a pénzes arisztokrácia, 

annál kevesebben áldoz a közösségi javakra, és annál kevélyebben 

igyekszik kizsákmányolni a hatalmába kerített közösség tagjait. Ezt 

nevezik a fordított Robin Hood szindrómának. 

Az egyéni akarat korlátlan érvényesülésének ez az aránytalan lehetősége 

nevetségessé teszi a demokráciára való minden hivatkozást. Ma 

a bankok, és a nagyvállalatok a legtirranikusabb intézmények a világon. 

A demokrácia elsősorban azt jelenti, hogy milyen társadalomban 

szeretnénk élni, és azt is, hogy ki mondja meg, és mindez hova vezet. 

A könyv szerint a fenti kényszerhelyzetből való kiút a társadalmi 

igazság útja. A szerzők szerint az egyéni kapzsiság és önzés megfékezésének 

a legalkalmasabb módja az igazságos adórendszer viszszaállítása, 

és a bankok eredeti, befektető intézményekként működő 

szerepének a visszaállítása. A könyv végső üzenete tehát: Az állam 

lehet az önzést, és kapzsiságot védelmező, és ünneplő értékrend 

közpénzből fenntartott őre, vagy a társadalmi javak érdem szerinti, 

és arányos elosztás eszköze, de mindkettő egyszerre nem lehet. 

Választhatunk tehát a demokrácia, vagy a kevesek kezében összpontosuló 

vagyonos réteg uralma, a plutokrácia között. 

Linda McQugaig, Kanada többszörösen kidíjazott újságírója, és 

nyolc gazadaságpolitikai tárgyú könyv szerzője: (The Cult of Impotence, 

All You Can Eat, It’s the Crude, Dude: War, Big Oil and the Fight for 

the Planet, and Holding the Bully’s Coat, Canada and the U.S. Empire, 

The Trouble With Billionaires.) Linda Mc Quaig minden eddigi könyve 

kanadai sikerkönyv volt. Prof. Neil Brooks, a könyv társszerzője, a torontói 

jogi egyetem tanára, és országos hírű adószakértő. Kaslik Péter 

Menekülés a dollárösszeomlás elől 

– Az USA tagállama, Virginia kezdi a nyitányt – 

A main stream média által elhallgatva 

január 12-én Virginia, az USA első tagállamaként 

egy bizottságot hívott össze 

(HOUSE JOINT RESOLUTION NO. 

557), megvizsgálandó hogy védheti meg 

polgárait a FED összeomlása és egy várható 

hiperinfláció elől. Virginia arra hivatkozik, 

hogy a törvény lehetővé teszi, sőt bátorítja 

a tagállamokat, hogy ilyen esetekben pénznemként 

aranyat és ezüstöt alkalmazzanak. 

A bizottság összehívása a következő 

megokolással történt: … „Mivel a helyes 

rend megőrzése a megfelelő kormányzati 

pénzügyviteltől és egy egészséges és erős 

privát gazdaságtól függ…Mivel az Egyesült 

Államok pénz- és bankrendszere, amely a 

Federal Reserve Rendszerre központosított, 

az utóbbi években egyre növekvő feszültségnek 

lett kitéve, és amely a következő 

években egyre növekvő és előreláthatólag 

veszedelmes feszültségeken megy keresztül; 

és mivel sok igen elismert szakértő a közeljövőben 

a Federal Reserve pénznemének 

hiperinfláció általi elkerülhetetlen elpusztítását 

prognosztizálja (kiemelések a szerk. 

által); és mivel Virginia csak egy időbeni 

egészséges alternatív pénznem bevezetésével 

képes elkerülni vagy legalább mérsékelni 

számos gazdasági, szociális és politikai 

okból bekövetkező sokkhatást, amelyek a 

Federal Reserve Rendszer összeomlásával 

járó hiperinfláció, depresszió vagy más gazdasági 

bajok következményei….mivel az 

Egyesült Államok Legfelső Bírósága…úgy 

döntött, hogy az Államok mindenféle pénznemet, 

amit csak akarnak, alkalmazhatnak 

szuverén kormányzati feladatok ellátására, 

arany és ezüst pénzeket is, miközben elutasíthatnak 

olyan pénznemeket, amelyeket a 

Kongresszus legálisnak nyilvánított, de nem 

válthatók arany és ezüst pénzekre (mint a 

dollár is 1973 óta; szerk. megjegyzés). 

Virginia állam a „rendőri jogkörre” hivatkozik, 

amely az Egyesült Államok Legfelsőbb 

Bíróságának egy 1877-es döntése szerint 

(Beer Company v. Massachusetts) minden 

tagállamot megillet, hogy védelmezze 

polgárai vagyonát és biztonságát. 

Különösen a bankszterek által kiváltott 

2008-as válság óta sokasodik a kritika az 

Egyesült Államokat (és sok más államot is) 

tönkretevő pénzrendszer ellen, amely most 

már a Kongresszusig is eljutott, ahol a képviselő 

Ron Paul kezdeményezte a FED feloszlatását 

és egy új, a parlament által ellenőrzött 

pénzrendszer bevezetését. Erre ugyan 

jelenleg még nincs esély, de Virginia példáját 

bizonnyal más tagállamok is követni fogják, 

ami viszont a dollár összeomlását akár előrébb 

is hozhatja. 

A történtek és az arany árának gyors 

emelkedése, ami még valószínűleg csak a 

kezdetén tart, más megvilágításba helyezi 

a sokak által zseniálisnak tartott bankelnökünk, 

Surányi György intézkedését, amelylyel 

a kilencvenes évek elején 62 tonnás 

aranykészletünket szinte teljes mennyiségében 

eladta. Érdekes lenne tudni ki volt az 

ügyes vásárló, pláne hogy akkoriban még 

olyan államok is csináltak – illetve csináltattak 

velük – ilyen „jó üzleteket” mint a Svájc. 

Ha akkor az arany ára még sokáig stabil is 

maradt, minden gondolkodó ember tudhatta, 

hogy a „fenntartható fejlődés” csak 

egy szóvirág, amely mögött a háttérhatalom 

még egy ideig zavartalanul igyekszik 

kirabolni a világot. Jelenlegi kormányunk 

igyekezete az ország adósságállományának a 

csökkentésére sem tűnik szerencsésnek, ha a 

dollárinfláció beállta előtt teljesítene. Addig 

bizony okosabb lenne a magyar gazdaságba 

beruházni. 

Vajta Dénes 


Honnan fú a szél? 

– Közélet iránt érdeklődők számára a magyar médiák tulajdonosairól – 

Az alábbiakból jól látszik, hogy a magyarországi média döntő 

része ma külföldi, nagyrészt német, pontosabban németországi 

tulajdonú. 

Ők tartják kezükben a honi tájékoztatást, ők döntik el, mi a hír 

és mi nem az. 

Ők a véleményfomálók, és ők azok, akik irányították és gerjesztették 

az elmúlt hetek hecckampányát, ami Magyarország ellen folyt 

és folyik. 

Egy kis civil csoport – a 90-es években a médiával foglalkozó 

egyesület tagjai – áttanulmányoztuk az új médiatörvényt. 

Részletes elemzést mellőzve kijelenthetjük, semmilyen demokráciát, 

sajtószabadságot veszélyeztető elem nincs benne. 

Aki nem akar felülni a hátsó szándékú híreszteléseknek, nézzen 

bele. 

Az ún. uniós bírálat is két szálon fut: írásban és a médiában. Az 

egyik a hivatalos, amelyik 3 fő kérdést vizsgál mindenféle vészkiáltás 

nélkül, a másik a politikai – az ottani szocliberális oldal minden 

szakmaiságot nélkülöző hangulatkeltése. 

Kié a média? (forrás: http://radicalpuzzle.blogspot.com/2011/02/ 

kie-media.html) 

Szeretném a magyar médiahelyzetet egy egészen más oldalról, 

vagyis a tulajdonosok oldaláról megvilágítani. Mondhatnám megláttatni, 

hogy honnan fúj a szél? 

Az idegen kézben lévő média azért veszélyes, mert kizárólag profit 

orientált. Nem számít a tartalom erkölcsi következménye. Amikor 

egy médiamogul cégénél dolgoztam, megkérdeztem a vezérigazgatót, 

hogy miért nem törekszik valami színvonalat adni a lapjainak? 

Válasz: „akkor elveszítem a hirdetőimet”. Tehát a lapkiadás 

elsőrendű célja, hogy hirdetési felületet adjon a multiknak. 

Az információ hatalom. A legszegényebbek és az ingerszegény 

környezetben élők csak a földi sugárzású TV-adókat tudják fogni. 

De az már egyáltalán nem vicces, hogy milyen erkölcsi színvonalú 

műsorokat sugároznak fő műsoridőben. Nyilván olcsó fogás és nagy 

nézettség a mélyszegénységben élők körében... 

Tehát tudatos agymosás… 

Azokat a külföldi tulajdonú sajtótermékeket és Tv adókat sorolom 

fel, amelyek leginkább véleményformálóak. 

• Népszabadság: baloldali politikai napilap, a Ringier (svájci 

cég) tulajdona 70,4%-ban. A Ringier nemrég fuzionált az Axel 

Springer (berlini) céggel. 

• Blikk: bulvárlap, magát politikailag függetlennek tartó, de 

valójában baloldali kötődésű. A Ringier tulajdona. 

• Bors: bulvárlap, magát politikailag függetlennek tartó, de 

valójában baloldali kötődésű. A Híd Rádió Zrt. Tulajdona 

• Népszava: baloldali napilap, a TGD svájci cég tulajdona 97%-ban. 

• Heti Világ Gazdaság (HVG): baloldali kötődésű hetilap, a 

Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ) 75%-os tulajdona. 

• Világgazdaság: baloldali napilap, az Axel Springer 100%-os 

magyarországi leányvállalata. 

• Figyelő: baloldali gazdasági hetilap, a Sanoma WSOY finn 

cég tulajdona. A Sanoma cég legismertebb magyarországi lapjai 

még a Nők Lapja, Családi Lap, Story magazin és tv adója a 

Story TV. 

• Magyar Nemzet: jobboldali napilap, 100%-os magyar tulajdon. 

• Magyar Hírlap: jobboldali napilap + az ECHOTV 100%-os 

magyar tulajdonúak. 

• Heti Válasz: jobboldali hetilap 52%-ban magyar, 42%-ban 

dán tulajdonú. 

• Magyar Demokrata: konzervatív hetilap 100%-ban magyar 

tulajdonú. 

A megyei lapok többségükben az Axel Springer tulajdonában 

vannak, úgy ahogy a német újságok nagy része is. Ők azok, akik a 

legcsúnyábban támadják Magyarországot. 

A Tv adók közül a legnagyobb nézettségűek, tehát leginkább 

véleményformálók a földi sugárzásúak: 

• M1: mindenkori állami TV, magyar tulajdonú 

• M2: nem földi sugárzású, állami TV 

• RTL Klub: CLT UFA S. A luxemburgi cég német leányvállalata 

a 49%-os tulajdonos. 

• TV2: SBS. 81,5%-ban a német Pro Sieben tulajdonos. 

• ATV: nem földi sugárzású kereskedelmi tv. Baloldali-liberális 

többségi tulajdonos a Hit Gyülekezetéhez tartozó Broadcast 

Project Kft., kisebb részben egy panamai cég. 

• HírTv: jobboldali, 100%-os magyar tulajdonú. 

Rádióadók: 

• MR1 Kossuth, MR2: Petőfi állami adók 

• Inforádió: nem egyértelmű irányultságú, a kormányváltás 

óta inkább jobboldali, magyar tulajdonú. 

• Klubrádió: bal-liberális, magyar tulajdonú adó. 

• Lánchíd Rádió: jobboldali, 100%-os magyar tulajdonú. 

Internetes portálok: 

• Index (CEMP csoport), 

• Stop (OPT ügynöki Kft), 

• Hírstart és Hírkereső (Népszava,TGD), 

• Hír24 (Sanoma), 

• Hírszerző (HVG-WAZ) mindegyik baloldali kötődésű. 

• Origo (független), 

• Gondola (Netriota Kft, konzervatív). 

Stadler Mari, Budapest 


Mi jár a svéd képviselőnek? 

Ha Lázár János Svédországban lenne 

frakcióvezető, hétközben igénybe 

vehetné a parlament egyik szolgálati garzonlakását, 

a hazaútra pedig az éves vasúti- 

vagy buszbérletét. Ugyanis ez járna 

neki. Munkája során adódó más költségeit, 

természetesen megtérítené a Ház 

gazdasági hivatala – annak szigorú keretei 

között. Ám, gondja se’ lenne vidéki 

otthonáig tartó távolság napi legyőzésével, 

mivel nem tölthetné be egyidőben 

a polgármesteri posztot is. Igaz, olyan 

poszt itt nincs is! 

Svédországban a kormány kormányoz – 

ám az uralkodó 1974. óta nem uralkodik. 

Az államfőnek, miután ősszel a parlamentben 

megnyitja a politikai évet, alig van több 

dolga, mint hogy jó PR munkát végezzen 

az ‚alattvalói’ javára – igaz, a kormány ülésein 

csütörtökönként részt vesz, miután a 

külügyi- és honvédelmi kérdésekben van 

szava. Parlamenti választás (riksval) minden 

negyedik év szeptemberének harmadik 

vasárnapján esedékes (legközelebb 

2014-ben). Miután megalakult, s a királynak 

bemutatkozott az új kormány, október 

első keddjén, a királyi család jelenlétében, 

H.K.H. Carl Gustaf megnyitja az új parlamenti 

évet. 

A polgármester intézménye nem létezik, 

a 23 megye (län) élén a szimbolikus ‚törzsfő’ 

(landshövding) áll. 

1974-óta (az azt megelőző 20 év alatt 

átszervezés során 2500-ról három lépcsőben 

lecsökkentett s kialakított) 290 helyhatóság 

(kommun) kollektív vezetésű: az a főnök, 

akinél a kassza kulcsa. Az önkormányzati 

képviselők zöme díjmentesen vagy csekély 

tiszteletdíjjal, a szabadidejében végzi munkáját. 

Hivatásszerűen, fizetésért csak az 

egyes szakterületekért felelős politikusok 

dolgoznak. 

A parlamenti képviselőnek számítania 

kell arra, hogy pénzügyeit nagyító alatt 

tartja a gazdasági iroda, a sajtó és a polgárok. 

Számot kell adnia minden jövedelméről, 

legyen az igazgatótanácsi tagság, családi vállalkozás, 

részvények, ingatlanok, nagyértékű 

ingóságok, szellemi tevékenység, testületi 

tagság, és minden más, ami bevétellel jár. 

Ez a komplett képviselői gazdasági regiszter 

nyilvános és elérhető bárki számára.(A 

köznapi polgár anyagi helyzete ugyanígy). 

Korrupció? Ha előfordul, a fentiek miatt 

többnyire hamar kiderül, s bukás a vége. 

Svédországban az ajándék 400 kr értékig 

adómentes. Ez mindenkire egyformán 

vonatkozik. A mentelmi jog természetesen 

ismeretlen fogalom. Egy demokráciában 

nincsenek kivételek. 

Szolgálati kölcsönlakás és vonatbérlet 

A svéd parlament ülésterme 

A parlamenti képviselők munkája és a 

költségei is nyilvánosak. (Mint mindenki más 

esetében is). A képviselő alapjuttatása bruttó 

55 ezer korona. (A parlament elnökét és a 

miniszterelnököt egyaránt 135 ezer korona 

illeti meg.) Ezenkívül kapnak egy szolgálati 

irodát (a képviselők házában, a parlament 

szomszédságában), laptopot, printert, mobilt 

és egy vezetékes telefont otthonra. Ezen eszközök 

szolgálati célú használatának (előfizetési 

díj, kártyadíj, internet) költségeit is megtérítik 

nekik (részletes telefon stb. számlával 

igazolandók a költségek). 

Szolgálati autó tulajdonképpen nincs, 

egyértelmüen csak a miniszterelnöknek jár. 

Svéd parlamenti palota 

A miniszterek, frakcióvezetők időnként, 

indokolt esetben kapnak.Taxiköltséget csak 

indokolt esetben számolhatnak el, például, 

ha a célállomás kollektív közlekedési eszközzel 

nem érhető el. Ha saját autót használnak, 

benzinpénzt kapnak (mint bárki más): 

265 kr/100 km, amiből 185 kr adómentes. 

Külföldre a képviselők többnyire bizottsági 

vagy frakciótársaikkal utaznak, kollektív 

elszámolással; ha indokolt esetben egyedül 

mennek, akkor összesen 50 ezer korona áll 

a teljes 4 évnyi mandátuma idején a rendelkezésére. 

Az ilyen repülőutakat a parlament 

elnökhelyettesével kell előzetesen jóváhagyatniuk. 

Svéd parlamenti palota 

A szolgálati úton eltöltött időnek, szállodai 

tartózkodásnak, a visszaút időpontjának 

arányban kell állnia az utazás céljával, minden 

többletköltség a képviselő pénztárcáját 

terheli. Az utazás módjáról maga az érintett 

dönt, de elvárják tőle, hogy olcsó és környezetkímélő 

megoldást válasszon, az időtényező 

figyelembe vételével. A gyakorlatban 

ez azt jelenti, hogy inkább utazzon vonattal, 

egy nappal korábban, s aludjon hotelben, 

mint repülőgéppel aznap. A vidéki képviselők 

díjmentesen vehetik igénybe a parlament 

250 garzonlakásának egyikét. Ha van 

sajátjuk, havonta legfeljebb 7000 kr (egy 

kisebb belvárosi lakás átlagos bére) bérhozzájárulás 

illeti meg őket. Az utazásokkal 

kapcsolatos számlákat is rendkívül aprólékosan 

ellenőrzik; ha aránytalanság gyanúja 

merül fel, rákérdeznek, majd a számlával 

együtt archiválják az e-mailek szövegét is. 

A képviselők napidíja annyi, amennyi 

bárki másnak is jár, ha a lakóhelytől – amely 

a szolgálati lakásuk is – 50 km-nél távolabb 

utaznak, s ott is éjszakáznak. Napi 350 kr 

jár, ebből 210 kr adómentes. Ha valahol 

díjmentes étkezésben részesül, levonandó 

a napidíjból. A képviselők országon belüli 

utazását éves vonatbérlettel segíti a parlament, 

ha a távolság nagyon nagy, szóba jöhet 

ennek repülőgépes megfelelője is. Ezek szi- 

gorúan csak szolgálati utakra használhatók. 

Ha a képviselők szolgálati kreditkártyájukkal 

egyenlítik ki a számlájukat, azokat csak 

akkor fizetik ki, ha utazási elszámolást is csatoltak 

a számláik mellé. 

Szolgálati lakást – Palme meggyilkolása 

óta – egy parlamentközeli kis palotában kap 

a mindenkori miniszterelnök, ám ezt nem 

mindegyikük vette igénybe (mi több, Carl 

Bildt [1989-93] kerékpárral járt dolgozni 

[ma, külügyérként is, szívesen teszi ezt], a 

testőrség legnagyobb bánatára). 

Ha egy képviselő idő elött távozásra 

kényszerül, s nem érte el a 65-éves nyugdíjkorhatárt, 

de legalább 6 évet dolgozott a 

feladatkörében, jogusult un. garantált járulékra, 

míg nem éri el a korhatárt – azaz megállapodás 

szerinti nagyságú ‚ejtőernyővel’ 

távozik. (A három évvel ezelőtti cunamikatasztrófa 

kapcsán a botrányosan alkalmatlannak 

bizonyult külügyminiszter lépett le 

így – a polgárok heves tiltakozása ellenére.) 

A képviselők évi 365 napon vannak szolgálatban, 

tehát a hét minden napján. Csak 

indokolt esetben kérhető szabadság, s annak 

idejére fizetés nem jár. Ugyanakkor nincs 

jelenléti kötelezettség, s a parlament határozatképességét 

nem befolyásolja, hogy az 

egyes frakciókban aznap hány képviselő ül a 

helyén. Itt is érvényesül az általános íratlan 

svéd szabály: frihet under ansvar! (szabadság, 

felelősséggel). A mandátumidő lejártával 

úgyis a párt dönt, ki marad, s kit húznak 

le a listáról, s a választó is arról, melyik 

párt listájára, illetve azon melyik jelölt neve 

mellé húzza be az X-et. 

Két példa – az átláhatóság komolyságára 

A szocdem miniszterelnökjelölt több 

mint 15 évre kiesett a pixisből, mert szolgálati 

kreditkártyáról ‘kölcsönzött’ egy bolti 

fizetéskor (pelenkát és Tobleronét vett a 

gyerekeinek). Másnap kiegyenlítette a tartozást, 

de egyáltalán nem lett volna szabad 

használnia a kártyát. 

A mai konzervatív kormányfőt pedig az 

érintette rendkívül kínosan, hogy az első 

hetekben a sajtó kiderítette: egyik minisztere 

(a kulturális!) nem fizet tévédíjat, a 

másiknak ingatlana van Jerseyn, és nem 

adózott utána, egy harmadik feketén alkalmazott 

gyerekfelvigyázót. Mindegyikük 

távozásra kényszerült. 

Utóirat: 

Az vajon miért nem jutott eszébe, Lázár 

Jánosnak, hogy saját pénzén lakást béreljen 

a családjának a fővárosban, mintsem luxusautót 

havi egymillióért az adófizetőkén? 

Forrás: svédasztal 


Nem ösztönzött vásárlásra 

az adócsökkentés 

Mit eszünk itt holnapután? 

Több nap, mint kolbász – tartja a mondás 

Lehet, hogy a sajtóban munkálkodó kollégák nem hiszik el, de 

mondjuk a médiatörvényen, alkotmányos szarakodáson, egymás 

zsebében turkáláson, zsidózáson, cigányozáson, líbiai válságon, de 

még a celebkalandokon és valósáshow-kon túl is vannak más, jóval 

fontosabb dolgaink, amikről csak szórványosan esik szó, pedig mindenkit 

érint. Például, hogy mit fogunk enni. 

Apám mindig azt mondta: „magyar ember sokat eszik, keveset beszél”. 

Meg azt is szentül hitte, hogy az ’56-os felkelés nem a kommunista ideológia 

bukása miatt robbant ki, hanem mert az emberek éheztek. Ha pedig 

a magyarnak nincs mit ennie, az utcára megy, és borogat. 

És ment és borogatott is. 

Annak idején – és ez tényleg nem volt annyira régen – a magyar 

családok nem ettek minden nap húst. Minden másnap sem. Tán 

még a gazdagok sem. Akkor a gazdagságot nem ezzel mérték. 

Uzsonnára nem volt mindig szalámi a két kenyér között, sőt, 

viszonylag ritkán jutott, nem volt banán, csak alma, nem volt gyümölcsjoghurt, 

Kinder-szelet, pudding, meg Túrórudi, volt viszont 

tej, meg kakaó. 

Az akkori vasárnapi ebéd – a húsleves, a rántotthús, a pörkölt, a 

krumpli, meg az uborkasaláta – ma már mindennapi, ilyen menüre 

ma már nem hívnak vendéget jeles alkalmakkor, meg semmikor sem. 

Majd az EU megmondja, mekkora ketrec kell 

nekik 

Friss zöldség, gyümölcs volt kora tavasztól késő őszig, de senki nem 

vette kilószámra, amíg még primőr volt az árú, és senkinek nem jutott 

eszébe lecsót enni decemberben, szőlőt zabálni januárban, görög salátát 

készíteni februárban (mondjuk nem is tudtuk, mi az), és akkor is 

mindenki szidta az időjárást, amiért ilyen rohadt drága minden. 

Amire mindezt kikanyarítanám, nem az, hogy az volt a jó világ, 

hanem ami ennél sokkal fontosabb: megvolt az étel becsülete. 

Ma a háziasszony nem szeretné korlátozni magát, elvégre mindenki 

egyen azt és annyit, amit szeret, meg amennyit kíván, a férj 

is, meg a gyerek is, ez a társadalom erről szól, jólét van és igények, 

amiket illik kielégíteni. 

Mert megérdemled. 

Csakhogy most az van, hogy biztos megérdemled, de már megint 

nincs pénz minden nap szalámira, húsra, Túrórudira, sőt, lassan már 

tejre, lekvárra, meg tojásra sem, de ezt nem akarjuk elfogadni, és ebből 

született az utóbbi tíz-tizenöt év legkártékonyabb szava: az „OLCSÓ.” 

Mert ugye, ha mi akkor is minden nap csirkemellet akarunk 

zabálni, ha nincs rá pénzünk, akkor is megadjuk a gyereknek a mindennapi 

rákkeltőjét és cukorbombáját, ha épp nem futja rá, akkor 

jön az, hogy mindegy, csak olcsó legyen. 

De legyen. 

Régen is tudtuk, hogy olcsó húsnak híg a leve, most meg pláne 

(aki zacskóban süt, az le is tudja mérni), de megvesszük. Nem azért, 

mert jó, hanem mert olcsó. Mert olcsón el tudjuk érni. Akár minden 

nap (vagy minden másnap). 

Innentől kezdve nincs megállás. Veszi az ócskát a magyar, mert 

olcsó. Sörgyártás-mellékterméket sör gyanánt, szójás-tejporosmócsingos 

kutyvalékot húspástétomnak, vegyszerezett margarint, 

étolajat, színezett, édesítőszeres vizet üdítőnek, meg mindent. 

A lényeg, hogy olcsó legyen. Ha szar is, meg most már mérgező 

is, de olcsó. 

Régen tudtuk, és tudomásul vettük: a hús drága, a gyümölcs 

drága, a szalámi drága, mert valakinek valamiből elő is kell állítani. 

Ma a pesti nyugger simán beszól a vidéki kofának a piaci árai 

miatt, mert hogy az Auchanban, meg az Aldiban fele annyiért látta 

kirakva, mit akar itt ezzel. 

Cukorrépa van, cukor nincs – röhej 

Ma a gazda nem mondhatja, hogy hát öntözni kellett a földeket, a 

disznót, a csirkét tápozni, volt egy csomó munka, meg vesződség 

velük, miközben az öregasszonyokat és a ráérő kisgyerekes anyukákat 

ingyenes busz viszi a multiba olcsón vásárolni. 

Nem mondhatja a termelő, hogy ez valódi húsból, valódi tehénből 

kifejt tejből van, földben termett igazi napfényben, élő, kapirgáló 

tyúk tojta, saját kezűleg gyúrta, köpülte, érlelte, mert ha nem olcsó, 

akkor nem kell. 

És akkor most jön az, hogy itt előbb-utóbb senki nem fog piacra 

termelni, senki nem fog kis- és nagyüzemileg tehenet, disznót, uniós 

előírás szerint készült ketrecben csirkét tartani, nem lesz magyar 

zöldség, magyar gyümölcs, tojás, megszűnnek a piacok, már ami 

megmaradt még belőlük, mert már ez is siralmas. 

Csak az utóbbi napok hírei, hogy az egekbe szökik a tojás ára, 

hamarosan elfogy a kenyérgabonánk a magtárakból (majd veszünk 

Amerikából), kétszer annyiba kerül egy kiló cukor nálunk, mint 

Ausztriában, és idén még lehet pályázni a szőlőültetvények kivágásáért, 

elpusztításáért járó uniós támogatásra, drága barátaim. 

És amíg ott fenn a pesti ügyvéd aranyifjak, pártkáderek, pénzemberek, 

minisztériumi tisztviselők, filozófusok, politológusok a médiatörvényről, 

az alkotmányozásról, az emberi jogokról, a dohányzás 

tilalmáról, a magyar gárdáról, a holokausztról, a filmgyártásról, meg a 

kutya bogos farkáról vitatkoznak, addig itt lenn, a kilakoltatásra váró 

fél országnak hamarosan nem lesz mit ennie, se olcsón, se drágán. 

Vagy ez már nem is számít? 

Forrás: Borsdaráló, 2011.02.28. 

Képtelen magára találni a lakossági fogyasztás Magyarországon: márciusban a kiskereskedelmi 

forgalom volumene 0,5 százalékkal maradt el az előző havitől, újra a negatív 

tartományba lökve az éves változást kifejező indexet. 

A vásárlási kedvben egyelőre nyoma sincs 

az adócsökkentés ösztönző hatásának, az 

idén már csak a nyugdíjpénztári reálhozamok 

kifizetése, illetve a devizahitelek 

törlesztőrészletének árfolyam-fixálása hozhat 

némi élénkülést. Utóbbi nem jelent nagy 

többletforrást, de legalább tartósnak ígérkezik, 

így hozhat némi javulást a lakossági 

hangulatban. Mivel a mostani tervek szerint 

jövőre nem lesz adócsökkentés, ezért kérdéses, 

hogy mikor indulhatnak be a gazdaság 

belső motorjai. 

A kiskereskedelmi forgalom volumene 

2011 márciusában 0,9 százalékkal mérséklődött, 

míg negyedéves szinten lényegében 

stagnált az előző év azonos időszakához 

képest. 

Az országos kiskereskedelmi üzlethálózatban, 

valamint a csomagküldő kiskereskedelemben 

2011 márciusában 602 milliárd forint 

értékű árut forgalmaztak, az első negyedévben 

összességében 1629 milliárd forgalom 

realizálódott. A kiskereskedelmi eladások 

46 százaléka élelmiszer- és élelmiszer jellegű 

vegyes-, 18 százaléka üzemanyag-, 11 százaléka 

bútor-, háztartásicikk-, építőanyag-kiskereskedelmi 

üzletekben bonyolódott; a többi 

üzlettípus együttes részesedése 25 százalék 

volt 2011 első negyedévében. Gyógyszertárakban 

és gyógyászati segédeszköz üzletekben 

közel 80 milliárd forintot költött a lakosság 

2011. január-márciusban. 

Az előző év azonos időszakához képest 

az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes 

kiskereskedelmi üzletek értékesítésének 

volumene 2011. márciusban 1,6 százalékkal 

mérséklődött, az első negyedévben lényegében 

nem változott. A forgalom jelentős 

részét (90 százalékát) lebonyolító vegyes 

termékkörű üzletek (hiper- és szupermarketek, 

vegyesboltok) eladásai márciusban 2,1 

százalékkal csökkentek. 

A nem élelmiszer-kiskereskedelem értékesítésének 

volumene 2011. márciusban 1,3 

százalékkal mérséklődött, az első negyedévben 

stagnált. Márciusban továbbá az iparcikk 

jellegű vegyes (13,9 százalék), a bútor-, 

háztartásicikk-, építőanyag (5,8 százalék) és 

a textil-, ruházati és lábbeli üzletek (2,0 százalék) 

eladásai is csökkentek. Ugyanakkor a 

többi üzlettípusban növekedett az értékesítés 

volumene, a gyógyszertárak-, és gyógyászati 

üzletek forgalma 5,8 százalékkal emelkedett. 

Forrás: portfolio.hu 

Saját internetet fejlesztene Irán 

A cenzúra új formáját vezetné be Irán, úgynevezett nemzeti internetet 

akarnak kiépíteni és lekapcsolni az országot a világ többi részéről 

– írja a Wall Street Journal. Az iráni vezetés ezzel akar véget vetni az 

internet ellenőrzése feletti háborúnak. 

Irán már most sem panaszkodhat, az egyik legszofisztikáltabban 

tudja cenzúrázni az online tartalmakat. A hivatalos indoklás szerint 

költségkímélés lenne a legfőbb érv, és persze az, hogy így könnyebben 

fenn tudják tartani az iszlám morált. 

Még februárban a telekommunikációs minisztérium kutatási 

intézetének igazgatója, Reza Bagheri Asl azt állította, hogy hamarosan 

az ország hatvan százaléka tud kapcsolódni az új nemzeti hálózathoz. 

Két éven belül pedig az egész országra kiterjesztik azt. 

A szokatlan lépés hátterében egyértelműen az áll, hogy a rezsim 

így próbálja elejét venni a nyugatról érkező befolyásnak, mely főként 

az Egyesült Államokból érkezik. Ali Khameini ajatollah puha háborúnak 

nevezi ezt. 

Néhány napja olyan hírek láttak napvilágot, mely szerint Irán 

saját operációs rendszert fejleszt ki a számítógépekhez, hogy helyettesítsék 

a Microsoft Windowst. A fejlesztést ugyanakkor csak a helyi 

sajtó írta meg eddig, független források nem erősítették meg. 

Az iráni internet alapja a muszlimok etikai és morális elvein alapszik 

majd – állítja Ali Aghamohammadi, iráni gazdasági miniszter. 

Az új rendszer eleinte párhuzamosan működik majd az internettel, 

ugyanis a bankok, kormány, minisztériumok és nagyobb cégek hozzáférhetnek 

majd a hagyományos nethez. Idővel veszi majd át az 

internet helyét. Ráadásul nagyszabású terveik szerint nemcsak Iránban, 

hanem a többi muzulmán országban is. 

Az ENSZ szóvivője nem kommentálta az értesülést. 

Nagyon sok kérdést felvet a nemzeti internet bevezetése Iránban. 

Még az olyan gazdaságilag elzárt országokban is, mint Irán, az internetnek 

jelentős szerepe van az üzleti életben. Ha teljesen lekapcsolódnak 

a nemzetközi internetről, veszélybe kerülhetnek az orosz és a 

kínai beruházások. Ráadásul az olyan népszerű alapszolgáltatásoknak 

is meg kell teremteni az iráni megfelelőjét, mint a Google kereső. 

Éppen ezért nagyon kevesen hiszik el, hogy Irán tényleg képes teljesen 

elzárkózni az internetről. Az azonban lehetséges, hogy két párhuzamosan 

futó rendszer lesz egymás mellett az elnyomó rendszerrel 

rendelkező országokban, ha az iráni példa sikeres lesz és ragadós. 

A példa ráadásul nem is egyedi: Kubában például két rendszer 

létezik egymás mellett, az egyiket a kormányzati szervek és a turisták 

használják, ez lenne a hagyományos net. A másik pedig az ellenőrzött 

és cenzúrázott, ezt a kubaiaknak tartják fenn. Észak-Koreai is 

próbálkozik hasonló rendszer kidolgozásával. 

Forrás: Index 

Megjelentek az első diplomás utcaseprők Debrecenben. A megváltozott közfoglalkoztatási 

rendszer következtében ebben a hónapban már Debrecenben is megjelentek az első 

olyan diplomás álláskeresők, akik közmunkaként utcát sepernek. A helyzetet van, aki 

méltósággal viseli, de olyan álláskereső is akadt, aki öngyilkossággal fenyegetőzött. 


Orbán Viktor, a magyar tigris 

Váratlan mentőövet kapott Orbán: Besegít a világhírű sikerszerző 

Tibor Fischer magyar származású neves 

angol regényíró, novellista, A béka segge 

alatt, a Gógyigaleri nagy sikerű szerzője a 

Standpoint cimü politikai-művészeti folyóiratban 

a jelenlegi magyar helyzetet elemzi 

A Hungarian Democrat Takes on the Old 

Guard (Egy magyar demokrata összecsap a 

régi gárdával) címmel. 

„Aligha érdekelne valakit is, hogy Magyarország 

az EU soros elnöke, ha a médiatörvény 

körül kialakult hisztéria nem hívta volna fel 

Magyarországra a figyelmet” – kezdi írását 

Fischer, aki nem kívánja megvédeni a 

médiatörvényt, inkább az ország és Orbán 

Viktor támadóinak kettős mércéjére, képmutatására 

akar rámutatni. 

„Komoly ürügynek kell ahhoz lenni, 

hogy egy demokratikus állam beleavatkozzon 

egy másik állam belügyeibe” – írja 

Fischer, majd hozzáteszi, hogy a médiatörvény 

rossz megfogalmazása nem lehet ok a 

beavatkozásra, annál is inkább, mert ilyen 

pontatlan törvények naponta születnek 

szerte a világon. 

Fischer maga nem olvasta a médiatörvény 

teljes szövegét, de állítja, hogy mások 

sem, mert azelőtt ítélték el, mielőtt angol 

fordítása elérhető lett volna. 

„Ha valaki Magyarországon angol tudás 

nélkül az angol médiát kezdené bírálni, kinevetnénk 

vagy őrültnek neveznénk. Pontosan ez 

az abszurd, hamis információk alapján megfogalmazott 

kritika érte Magyarországot és 

Orbán Viktort” – véli. 

Tibor Fischer a Guardian Magyarországról 

szóló írását használja példának a félreértések 

bemutatására. 

A Guardian „hatalommániásnak” nevezi 

Orbán Viktort, de nem minden politikus az? 

– teszi fel a kérdést. 

Nem ez a politika lényege? 

Cameron, Obama, Merkel talán nem az? 

A Guardian-cikk címe: „Magyarország 

egypárt-rendszer lett”. 

A Fidesz 67,88 százalékkal győzött a tavalyi 

választásokon, olyan eredménnyel, amiért 

Cameron vagy Merkel, akik alig szerezték 

meg a többséget, mindent odaadtak volna. 

A Guardiannek ezek szerint az a véleménye, 

hogy bűntény sikeresnek és népszerűnek 

lenni? 

Orbánt gyakran „jobboldali populistának” 

nevezik. 

Ezzel szemben Orbán alig jobboldali. 

Mint sok kommunistaellenes politikust, 

már csak a totalitárius rendszerrel szembeni 

ellenállás miatt is jobboldalinak tartanak. 

Orbán sokkal inkább hasonlít egy munkáspárti 

(IMF visszautasítása), mint egy 

konzervatív politikushoz, de mivel a Nyugat 

leszűkíti a bal- és jobboldalt, őt az utóbbi 

skatulyába tették. 

A Guardian közölte, hogy a „vezető 

magyar napilapnak”, a Népszabadságnak a 

címoldalán jelent meg, hogy vége a sajtószabadságnak 

Magyarországon. 

A Guardiannek igaza volt a vezető napilap 

meghatározásában, csak azt felejtette el 

megemlíteni, hogy a Népszabadság a kommunisták 

hivatalos lapja volt, ma pedig a 

szocialisták szócsöve. 

„A Népszabadság éljenezte azoknak a 

kivégzését, akik a demokráciáért és a sajtószabadságért 

harcoltak. A szólásszabadság bajnokainak 

feltüntetni magukat olyan, mintha az 

SS vezetne egy emberjogi konferenciát” – érvel 

Fischer. 

Orbán másik „gaztette” a szomszéd 

országok magyar kisebbségeiért való kiállás. 

Ha egy arab védelmezi a palesztinokat, az 

természetes. 

Az írek útleveleket adnak az Észak- 

Irországban élő polgároknak. 

Ha Orbán állampolgárságot kíván adni 

az egy méterrel a határtól élő magyaroknak, 

akkor destabilizálja Európát. 

Kettős mérce van mind a politikában, 

mind a médiában – szögezi le Fischer. 

Ha valaki valaha a szélsőjobb közelébe 

került, az pária, őrült, de a szélsőballal való 

kacérkodás mindig elfogadott volt. 

Magyarországon szabad választás volt 

1990-ben, a kommunisták kikerültek a kormányból, 

de nem a médiából. 

Valóban új médiatörvényre van szükség. 

1998-ban 35 évesen Európa legfiatalabb 

miniszterelnökének választották Orbán Viktort, 

aki azután veszített 2002-ben és 2006- 

ban. Vereségének egyik oka volt, hogy sikeresen 

rásütötték az antiszemita bélyeget. 

Annak ellenére, hogy 2000-ben a Fidesz 

hozta létre a Holokauszt Emléknapot Magyarországon, 

a vádak rajtamaradtak. 

„Tíz évvel ezelőtt egy magyar vendégem 

meglátott íróasztalomon egy Fidesz-könyvet és 

megjegyezte, hogy régen szerette őket, de most 

túlságosan jobboldaliak és antiszemiták lettek. 

Ezek után megkértem, hogy említsen egy 

antiszemita Orbán-tettet. 

Nem tudott. 

Esetleg tudna-e egy antiszemita Orbánmegjegyzést 

idézni? 

Nem tudott. 

Megkérdeztem, akkor miért gondolja, hogy 

Orbán antiszemita. 

Ugyan már ne legyél olyan naiv – mondta 

vendégem –, nem kell ahhoz semmi antiszemitát 

csinálni, hogy valaki antiszemita legyen” – 

emlékezik Fischer. 

Fischer megjegyzi, hogy egy időben a 

Fideszt lezsidózták, Orbánt lecigányozták, 

és azt terjesztették, hogy veri a feleségét. 

Az író rövid áttekintést ad Orbán Viktor 

életének meghatározó állomásairól, feleleveníti, 

hogy a vidéki gyerek miként választotta 

a tanulást a foci helyett. 

Az egyetem végén néhány társával a 

„demokratikus ellenzék” néhány tagjával 

járt össze. 

1988 márciusában 37 társával megalapította 

a Fideszt, amit az SZDSZ saját ifjúsági 

tagozatának tartott. Nem úgy Orbán. 

Máig is megmagyarázhatatlan a szerző 

számára, hogy az SZDSZ miért lépett 

kolalícióra az egykori ellenséggel, a szocialistákkal. 

Ez a szövetség nagyon rosszul jött 

Orbánéknak. 

Ugyanazok maradtak továbbra is hatalmon, 

akik a negyvenéves kommunista időkben 

uralkodtak, ők utaztak, ők tanultak nyelveket 

külföldön, ők küldték a legjobb külföldi 

egyetemekre gyermekeiket, ők kapták a legjobb 

állásokat az üzleti életben, bankoknál, 

diplomáciai testületekben, és ők terjesztették 

propagandájukat szerte a világon. 

És mindezek tetejébe a legjobb külföldi 

kapcsolatokkal rendelkező SZDSZ nagyon 

kisstílű vesztesnek bizonyult. 

Ahelyett, hogy egy másik demokratát 

ünnepeltek volna, indulatokat szítottak 

ellene. 

Legjobb munkát Németországban 

végezték. 

„Igaz, ha a fő hitelrontó a pedofil Daniel 

Cohn-Bendit, akkor nem kell azért annyira 

aggódni” – jegyzi meg a szerző. 

Konrád György, aki művelt, intelligens 

ember ennek a rágalomhadjáratnak az élére állt. 

„De emlékezzünk arra, hogy Sir Arthur 

Conan Doyle szintén művelt, intelligens 

ember volt és minden kertben tündéreket 

látott. Konrád fasisztát lát mindenhol, ott is 

ahol nincs. A Fideszben” – mondja Fischer. 

A francia La Croix-nak adott interjúban 

Konrád az fájlalja, hogy Orbán megveti az 

okos öregeket. 

A szerző szerint Konrád elárulja magát, 

az a legnagyobb problémája, hogy 1990-ben 

Orbán nem hódolt be. 

Nem tudják magukat túltenni azon, 

hogy nem ők Budapest filozófiai királyai, 

hanem gyakorlatilag ismeretlen múltbeli 

figurák. 

Nem tudják magukat túltenni azon, 

hogy Orbán az egyetlen népszerű politikus, 

aki képes minden réteget magával ragadni. 

Konrád megbukott, és semmi más nem 

maradt számára, csak a féltékenység és a 

düh” – összegez Fischer. 

Orbánnak érdemtelenül rossz a magyar 

sajtója. 

„Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor 

valaki kétharmados többséggel kormányoz, 

de a sajtó mindenben betesz neki. 

Képzeljük el, hogy csalók, a diktatúra 

haszonélvezői leckéztetik demokráciából” 

– mondja Fischer. 

Orbánnak azért van rossz sajtója nyugaton, 

mert az újságírók általában egymás 

véleményét ismétlik – állítja a szerző. 

A Guardiannek igaz van, hogy Orbán 

lesöpörte az ellenzéket, de tette ezt tisztességes, 

nyílt, demokratikus módon. 

Orbán önmaga erejéből jutott a csúcsra, 

mert mindenkinél jobban játszott. 

„Nem tudok elképzelni tehetségesebb politikust 

egy demokratikus országban Orbán Viktornál. 

Nem jelenti azt, hogy csalhatatlan és 

hogy a nagy parlamenti többség nem ösztönözheti 

majd felületességre, önhittségre. 

Támogatói közül sokan már most is csóválják 

fejüket, nem azon, amit csinál, hanem 

ahogyan csinálja. 

És mint minden vezetőnek, az ő munkatársai 

is megkérdőjelezhetők. (Orbán Viktor 

kedveli az igent, és nem arról híres, hogy szereti 

a vitát.) 

A környezetében levő bohócok pr-fiaskóba 

kergették. 

De mindezek ellenére, úgy vélem, hogy a 

„magyar tigris” mindezt lerázza magáról” – 

fejezi be írását Tibor Fischer a Standpointban. 

Tibor Fischer író, novellista 1959-ben 

született Stockportban, Angliában. Szülei 

az 1956-os forradalom után hagyták el 

Magyarországot. Tanulmányait a Cambridge 

Egyetemen végezte. 

Regényei: Under the Frog (A béka segge 

alatt) The Thought Gang (A Gógyigaleri) 

The Collector Collector (Agyafúrt agyag) 

Voyage to the End of the Room (Utazás a 

szoba végébe) Good to be God 

Novelláskötete: Don’t Read This Book If 

You’re Stupid (Aki hülye, ne olvassa!) 

Forrás: Balla Eszter 

vilag@hetivalasz.hu 

2011.03.08. 

Döbbenetes!!!!!!! 

Személyes tapasztalatom egy kisebbséghez (rövidesen többséghez) tartozó személlyel. Legyetek éberek! 

Egy hipermarketban vásároltam, de a pénztári blokkot nem vettem magamhoz. Amikor a bevásárlókocsival az autómhoz értem, utánam fut egy 

cigány, azt állítva, hogy elloptam az általa vásárolt árut. Azonnal mutatta a (az általam eldobott/elhagyott) pénztári bizonylatot és nyomban telefonált 

(az volt neki...!) rendőrért. 

Az mentett meg, hogy bankkártyával fizettem. Amikor a rendőr előtt ezt kijelentettem, a “barna” azonnal elfutott. A rendőr szerint ebben az esetben 

az volt a szerencsém, hogy kártyával fizettem, különben előállított volna, hiszen a pénztári blokk nem nálam, hanem a cigánynál volt. 

Állítólag az ilyen esetek egyre gyakrabban ismétlődnek. A pénztáros nehezen tud (nem akar, vagy nem mer?) emlékezni a vásárlásra, hiszen naponta 

emberek tömegével van dolga... 

TANÚLSÁG: légy éber, ha már nem cigányak születtél...! 


Politikai túlélő 

avagy Ha kaméleon módjára is, de minden áron a felszínen maradni 

Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó, 

darab idővel ezelőtt, egészen pontosan a 

választások másnapján azon túráztattam 

magam, hogy a rossebbe került be az LMP 

a törvényhozás házába. Érdekes módon 

késő éjszakába nyúlóan nem született meg 

az eredmény, aztán másnap reggel, mintha 

minden a legnagyobb rendben zajlott volna, 

mintha csak mindennapos bevett gyakorlat 

lenne ez az országos erőfelmérők esetében, 

egyszer csak meg volt a végeredmény. Hogy 

úgy mondjam: „kiköpte a gép”. 

No, mármost velem együtt sokaknak 

feltűnt, hogy a fővárosi elitista törpepárt a 

befutót megelőző szűk egy hónapot leszámítva 

szinte nem is létezett. Szóval sehogy 

sem állt össze a kép. Egészen mostanáig. Sejtéseink 

persze korábban is voltak. Ezek arra 

utaltak, hogy az LMP tulajdonképpen a végképp 

szalonképtelenné vált, s éppen ezért 

szükségszerűen metamorfózison átesett 

SZDSZ sajátos formában történő továbbélése, 

de minden kétséget kizáró bizonyosságot 

egészen mostanáig nem szereztünk. 

Valamelyik televíziós csatornán zajló 

beszélgetésből kaptam el fél füllel, amint 

a következő mondat hangzik el: Az LMP 

javaslatára bekerült az alkotmánytervezet 

szövegébe a fenntartható fejlődés. Na ez volt 

az, amikor ösztönösen hátrahőköltem egy 

röpke pillanatra. 

Idézünk az alkotmánytervezet szövegéből: 

„P. Cikk 

(1) Magyarország a béke és biztonság megteremtése 

és fenntartása, valamint az emberiség 

fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre 

törekszik a világ valamennyi népével és 

országával.” 

Bingó! 

Fenntartható fejlődés! Azaz semmi sem 

változik érdemben. Ráadásul óriási veszélyeket 

rejt ez a megfogalmazás, mert ezzel 

az alaptörvény szintjén betonozzák be és 

erőszakolják rá ismételten a magyar társadalomra 

az éppen imént megbukott rendszer 

alapkövét, a szüntelen növekedési kényszert, 

mely meglátásuk szerint csakis és kizárólag a 

mindent elsöprő, felélő, kifosztó és tönkretevő 

versennyel biztosítható. 

Itt a minden kétséget kizáró bizonyosság, 

az LMP nem más, mint az SZDSZ sajátos 

politikai reinkarnációja, s ennek folytán történő 

továbbélése. 

Az elmúlt évtizedekben a fenntartható 

fejlődés diktálta azt a szüntelen és féktelen 

növekedési kényszert, amely talán még a 

félelmetes analógia gyanánt gyakran példaként 

felhozott rákos sejtet is messze maga 

mögé utasítja szaporaság tekintetében. A 

kamatos kamat exponenciális, azaz a végtelenhez 

tartó növekedési görbéjét a reálgazdaság 

semmiképpen nem tudja követni. 

Kicsit olyan ez, mintha valamilyen morbid 

sátáni groteszk momentumként a halott 

még fél kézzel kinyúlna a koporsóból, nem 

véve tudomást arról, hogy az ő ideje már 

lejárt. 

Újfent Drábik doktor legújabb munkájára 

a Sötét újkor című kötetre hivatkozom. 

Aki elolvassa döbbenve tapasztalja majd, 

hogy a világ vezető hatalmának kikiáltott 

Amerikai Egyesült Államok, s vele együtt 

a köz számára a világ legnagyobb hatalmú 

politikusaként számon tartott Mr. President, 

vagyis az elnök is mennyire dróton rángatott 

bábfigura csupán. Valós, a problémákat és a 

válságot az okainál megragadó gyógymód 

helyett, a válságot elodázó és konzerváló, 

a status quo-t fenntartó és megtartó tüneti 

kezelésekre futja csupán. Nem véletlenül, 

természetesen. És nem azért, mert Obama 

olyan buta lenne, hogy ne tudná, mit kellene 

tennie. 

Majd a PR-gépezet meg a kreatív team 

a többit elintézi. És itthon is így megy ez. A 

vazallus szolgahad, amelyik gazdája tenyeréből 

eszik, ha fű alatt is, de gondosan bebiztosítja 

a szabad rablás eszmerendszerének 

továbbélését, sőt, a világválságra való hivatkozással, 

no meg a jövő (az ő jövőjük) tartós 

biztosítása érdekében, egy fokkal szigorítják 

a létezés feltételeit, immáron alaptörvényi 

szintre emelnék a megbukott neoliberalizmus, 

vagyis a pénz, a tőke szabadsága mindenek 

felett történő teljesülésének szempontrendszerét. 

Fenntartható fejlődés. Ugye milyen jól 

hangzik? De vajon meddig fenntartható a 

fejlődés? Főként ez a mindent felélő, lerohasztó 

és elpusztító fejlődés! Vajon meddig 

folytatható még? A végtelenségig? Vagy még 

azon is túl? És egyáltalán fejlődésnek nevezhetjük 

még ezt a folyamatot?Bizonnyal igazunk 

van, amikor azt mondjuk, a rákos sejt 

ehhez képest a fasorban sincs. 

A szóhasználatban tükröződő szemléletmódról 

értekeztem röviddel ezelőtt. Itt 

is ugyanez köszön vissza. Érdekes módon 

sohasem fenntartható erőforrásokról hallunk, 

mindig csak a fejlődésről próbálják 

elhitetni velünk, hogy fenntartható, holott 

erőforrások nélkül nemhogy fenntartható, 

hanem semmilyen fejlődésről nem beszélhetünk. 

A fenntartható fejlődés ostoba szemléletmódja 

vezet aztán olyan butaságokhoz, 

hogy egyes véleményformáló közgazdászok 

például a fosszilis energiahordozókra úgy 

tekintenek, mintha sohasem fogynánk ki 

belőlük. 

Úgy tűnik a politikai hulla még kinyúl a 

koporsójából, még a sírból is szeretne irányítani, 

befolyást gyakorolni, muszáj, hogy 

az utolsó szó az övé legyen, mert ha nem így 

történik, abba belepusztul. Nem veszi észre, 

hogy már belepusztult. Önnön mohósága és 

telhetetlensége lett a veszte. Túl sokat akart 

túl hamar rabolni, Sokat akart a szarka, de 

nem bírta a farka. De még mielőtt végképp 

lehúzták volna a rolót, gondoskodtak az 

utódlásról, s ki lehetett volna a legmegfelelőbb 

egy ilyen alakulat vezetésére, mint a 

Szakasits-dédunoka. Szerves folytatás. Bűzlik 

is rendesen. 

Ami a túlélést, hatalomátmentést, valamint 

politikai haszonszerzést illeti, nos, 

ebben a leleményesség, a találékonyság és 

a fondorlatosság nem ismer határokat. A 

politikum tagjai, a levitézlett pártkatonáktól 

egykori köztisztviselőkön át egészen a 

bársonyszékeket ülepükkel melengetőkig, 

ebbéli tevékenységüket tekintve kétségkívül 

igen csak jeleskednek. 

Tovább él, mert tovább éltetik ezt a megbukott 

eszmét, a fenntartható fejlődés nevű 

képtelenséget. Miközben kifelé azt harsogják, 

hogy semmi sem lesz eztán ugyanolyan 

mint eddig volt – hiszen forradalom játszódott 

le, vagy mifene –, az alkotmánytervezet 

szövegében, melyről gyanítható, a lakosság 

túlnyomó része úgysem fogja elolvasni, 

még a szóhasználaton sem változtatnak. 

Ott virít a szövegben a fenntartható fejlődés 

szóösszetétel, az indoklás alapja, melyre 

hivatkozva zavartalanul kiszipolyoztak bennünket. 

Újra éllovasnak kell lennünk, viszsza 

kell szereznünk a „jó tanuló” státuszát a 

nagy közös Európa-házban, az meg csakis 

szüntelen növekedéssel érhető el. Tudják, 

kicsit olyan ez, mint a kisgömböc meséje. 

A végén úgyis jön a kis-kondás, előveszi a 

magyar ember zsebében szalonnázás céljából 

tartott bugyli márkájú, bicska típusú 

evőalkalmatosságot, és egyetlen jól irányzott 

mozdulattal felhasítja a féktelen önzés 

kis-gömböcét, amely a Wall Street-i pénzbuborékokhoz 

hasonlatos hangos pukkanással 

fog kidurranni, ha élhetek ezzel a halmozott 

képzavarral. 

Ha fizikailag nincs is már jelen, szellemiségében 

mégis itt van közöttünk az SZDSZ. 

Mi több, politikai örökösei azt is elérték, 

amit nagynevű elitista elődei nem tudtak, 

ha nem vagyunk elég szemfülesek, alaptörvénybe 

foglalják a kizsákmányolást. Természetesen 

magasztos célnak feltüntetve, mert 

hát ugye az emberiség fejlődése nemes cél, 

mindennél előbbre való, így muszáj lesz 

azt fenntartani, a kívánatos pedig az, hogy 

a végtelenségig. Láttuk már, átéltük már, 

tudjuk, hova vezet. A magam részéről köszönöm 

szépen, nem kérek belőle! 

Fenntartható fejlődés helyett – amely 

fogalomkörbe azt szuszakolnak bele önkéntes 

mérvadók és magukat szaktekintélynek 

kikiáltó messziről gyütt emberek, amit 

akarnak – fenntartható erőforrásokat! Ezt 

inkább bele kellene foglalni az alkotmányba! 

Talán mégis jóra fordulnak a dolgok? Egy 

másik idézet az alkotmánytervezet szövegéből: 

>> 


„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk 

vívmányait, és a Szent Koronát, amely 

megtestesíti Magyarország alkotmányos 

állami folytonosságát. ” 

Ez ám az igazi „nesze semmi, fogdd meg 

jól” megfogalmazás. Nem mondja ki, hogy 

elismeri, hogy visszahelyezi jogfolytonosságába, 

csak tiszteli. Megsüvegeli, amikor 

szembe találja magát vele, mert muszáj megsüvegelnie, 

tiszteli, ‚oszt ennyi. Kifelé úgy 

tűnik minden rendben. Csak éppen jogilag 

nem jelent semmit ez a hazafias hevülettől 

átitatott kalaplengetés. Jogilag nem lehet 

neki érvényt szerezni, nem számon kérhető, 

vagyis semmire nem jó. 

Aztán itt van a másik gyöngyszem, ez 

már rafináltabb: 

„Nem ismerjük el történelmi alkotmányunk 

idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” 

Nem tudom felfigyeltünk-e valamire? 

Ismét a szóhasználat az, ami nagyon beszédes! 

A legfontosabb kérdésben, nevezetesen 

a jogfolytonosság kérdésében nem azt írja, 

hogy mivel ért egyet, vagyis, hogy visszaállítják, 

tehát nem mondja ki határozottan 

és mindenki számára egyértelműen, hogy 

akkor innentől visszaállítjuk a Szent Korona 

tanon és értékrenden alapuló alkotmányosság 

jogfolytonosságát, arról beszél, mi az, 

amivel nem ért egyet. 

Első ránézésre ezt akár úgy is érthetnénk, 

hogy visszaállítja a régi, Szent Korona tanon 

és értékrenden alapuló alkotmányosság jogfolytonosságát, 

de ha ez a szándéka, akkor 

miért nem ezt mondja ki? Miért az van 

benne, mivel nem, és miért nem az, hogy 

mivel igen? Valamennyien érezzük, hogy 

itt is, mint oly sok más helyen, a svédcsavar, 

mint kifejezés, korrepetálás céljából visszaülhet 

az iskolapadba. Az „úri huncutság”, 

mint a magyar nyelvben a stikli által megképződött 

disszonáns helyzetek érzékeltetésére 

használt jelzős szerkezet bizonnyal a 

fasorban sincs. Ez a politikusi mellébeszélés, 

a többféleképpen értelmezhető jog tipikus 

megnyilvánulása. 

Vajon miért a tagadásra épít, miért a 

NEM-re alapoz ez a dokumentum egy ilyen 

fontos, talán a legfontosabb kérdés megtárgyalásánál? 

Ez mindenképpen figyelmeztető 

kell, hogy legyen mindenki számára, de 

legalábbis azonnal be kell kapcsolni a vészvillogókat 

és a szirénákat! 

– Kérem mi semmi olyat nem mondtunk, 

hogy visszaállítanánk. Mi csak annyit 

mondtunk, hogy tiszteljük, és hogy nem 

ismerjük el, ami történt. 

– Szóval akkor mégis elismerik? Mégis 

visszaállítják? 

– Hadd magyarázzam el még egyszer, 

mert látom, hogy nem érti... 

Vagy valahogy így. Most értettem meg 

igazán mit is jelenthetett, amikor a miniszterelnök 

arról beszélt egy riporteri kérdés 

kapcsán, hogy Szájer József eurokonform 

megfogalmazást talált az adott tárgykörben. 

Ha testében nem is, de lelkében sajnálatos 

módon túlélt a politikai hulla, örököseinek 

jóvoltából szellemisége ma is itt van közöttünk, 

talán még jobban, mint eddig, hiszen 

azt is elérték, hogy a mindenképpen létrehozandó 

alkotmány tervezetének szövegébe is 

bekerült. A hivatalos hatalom jelenlegi birtokosainak 

talán figyelemmel kellene lenniük 

arra, hogy Kánaánba – nem véletlenül – nem 

nyernek bebocsátást az öregek, még akkor 

sem, ha évtizedekig keresték a helyet sivatagi 

vándorlásaik közepette. Kint kell maradniuk, 

csak kívülről szemlélődhetnek, mert régi, 

elavult és meghaladott gondolkodásmódjukkal 

csak mérgeznék az új hely tisztaságát. 

A hatalom is érzi, hogy válaszút elé érkezett, 

csak éppen azt nem tudjuk még, melyik 

irányba indul tovább. A legrosszabb választás, 

ha semerre sem, csak egy helyben járatja a 

nemzetet, s közben kicseréli az útjelzőtáblát. 

Járja mifelénk egy mondás a városi szóhasználatban: 

„Érzem a tavaszt, húzom a ravaszt!” 

Mindenki azt ért alatta, amit akar. 



Utálat vagy egészen más 

Azért kell az utolsó közfillérrel is elszámolni, mert mindent mi fizettünk 

meg. 

A Fidesz a maga értelmiségével hasadtlelkűen bánik. 

Egyfelől olyan kinevezések látnak napvilágot, amelyek meghökkentik 

a szakmát, másfelől a Fidesz hamarabb tüntet ki egy virtigli 

liberálist, mint egy jobboldali közszereplőt. 

A miértre Kulin Ferenc adta meg a választ, amikor azt mondta, a 

jobboldalnak az a baja, hogy amikor cselekszik, a fél szeme a liberálisokon 

van. 

Ha azok igent bólintanak, nagy az öröm, de ha csóválják a fejüket, 

akkor nagy a riadalom, mivel lettek megbántva. 

Biciklis Terminátor 

Santa Monica – Reggeli kerékpározással tartja karban magát Arnold Schwarzenegger (63), Kalifornia volt 

kormányzója. 

Az egykori hollywoodi sztárt ráadásul edzés közben a Blikk egyik olvasó-riportere is megörökítette, ő 

naponta találkozik a politikussá lett színésszel. 

– Reggelente szoktunk köszönni egymásnak. Általában testőrrel és a fiaival együtt biciklizik, de a kép 

készültekor egyedül volt. Schwarzenegger egyébként mindig sokkal jobban bírja a tempót, mint a többiek. 

Láthatóan a testmozgásért csinálja, és teljesen úgy viselkedik, mint egy hétköznapi ember. Nem „várja el”, 

hogy felismerjék, be kell valljam, első alkalommal, mire leesett, hogy kit láttam, már jó pár méterrel távolabb 

volt. Aztán másnap-harmadnap már biccentett, majd váltottunk a reggeli köszönésre, ha nem túl gyorsan kell 

tekernie, hogy átérjen a zöld lámpán. Szóval teljesen normális, közvetlen – mesélte Anikó, szemfüles amerikai 

olvasó-riporterünk, aki azt is megírta, hogy egyszer már sikerült is szóba elegyednie a Terminátorral. 

– Korábban egy rendezvényen volt alkalmam pár szót váltani vele. Nagyon kedves és vicces, a saját elég 

erős akcentusából is gyakran űz tréfát – írta olvasónk, akinek természetesen jár a 10 ezer forint. 

Forrás: Blikk 

A Fidesz már elkövette egyszer ezt a hibát, hogy gesztust gesztus 

hátán gyakorolt a liberális táborral, és most ugyanezt a hibát készül 

újra elkövetni, vérig sértve azokat, akik végig kitartottak mellette. 

A Fidesz a sajtóban lehangoló. Durva, ócska, át- és átitatva a 

kisemberek által könnyen megehető hazugságokkal, de most már 

a világban is nagyon rossz a híre az Orbán-kormánynak, köszönhetően 

annak a liberális értelmiségi színtársulatnak, amely toporzékol 

és sikoltozik külföldön, mert érzi, a pénzesőnek vége. 

Az igazi ok ugyanis ez, a hivatkozás az antiszemitizmusra, a rasszizmusra, 

a demokrácia lebontására csak átlátszó ürügy, mellesleg 

szánalmasan undorító is. Seszták Ágnes MNO 2011. március 2. 

Szélhámosok világrengető lutrija 

avagy Egy szeszélyekre és hangulatváltozásra alapuló szerencsejáték, 

ami romba dönti a világot 

Ami engem illet, legszívesebben azonnal 

betiltanám, mert az Európai Unióhoz 

hasonlatosan a tőzsde is teljesen felesleges 

és rendkívüli károkat okoz immáron 

globális méretekben. 

De ha azt gondoljuk, hogy a spekulációs 

üzletelés mai találmány, akkor nagyot 

tévedünk. Nem teljesen veszélytelen, sőt, 

komoly kockázatokkal jár! Némi képet 

alkothatunk a dolog természetrajzáról, ha 

megemlítjük, hogy példának okáért Genovában 

már 1421-ben dívott a tőzsdei részvény-spekuláció, 

Velencében pedig hatalmi 

szóval kellett véget vetni az ún. határidős 

részvény-spekulációnak, mert annyira 

elburjánzott. 1610-ben Hollandiában államilag 

kiplakátolták, hogy több értékpapír, 

mint amennyit ténylegesen birtokolnak, 

nem értékesíthető. De talán nem minden 

tanulság nélkül való az sem, ha idézzük, az 

Angol Parlamentet az 1773-as esztendőből, 

amikor is egy bizonyos John Bernhard ügyiratáról 

folyt a vita. A „részvényüzérkedés 

becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag 

elítélte. 

Ugorjunk egy nagyot az időben és idézzünk 

Drábik János „A sötét újkor – Búcsú a 

felvilágosodástól” című új könyvéből: 

„Globális felmelegedés – a legújabb spekulációs 

buborék 

Szinte észrevétlenül növekedett egyre nagyobb 

spekulációvá a globális felmelegedés és a vele 

kapcsolatos szén-dioxid-kvóta-kereskedés. É 

vajon kicsoda az, aki virtuózan fújja a kvóta- 


kereskedés pénzbuborékát? Ez a buborék-báró 

is a Goldman-Sachs, minden idők legsikeresebb 

spekulánsa. (…) 

A szén-dioxid-kvóta alapú hitelekkel való 

kereskedés a virtuális szférában ismétli meg 

mindazt, amit a reálszférában a közszükségleti 

árukkal való spekulatív kereskedés jelentett. 

Ez utóbbival sikerült a Goldman Sachsnek 

hatalmas pénzbuborékot előállítania, és ezen 

keresztül óriási extraprofithoz jutnia. A széndioxid-kvótával 

való kereskedés még nagyobb 

extraprofitot tesz lehetővé, ugyanis az árakat 

az egyes államok kormányai határozzák meg. 

(…) 

Ha egy vállalat túllépi a neki kiosztott 

szennyezési kvótát, akkor módjában áll, hogy 

megvásárolja más cég kvótáit, amelynek sikerült 

csökkenteniük a légszennyezőanyag-kibocsátásukat. 

Pénzügyi vonatkozásban ezeket a 

kvótákat hitelnek is tekinthetjük. A Fehér Ház 

szakértőinek becslése szerint 646 milliárd dollár 

értékű szén-dioxid kvóta, illetve hitel kerül árverezésre 

és eladásra a következő hét évben. Más 

szakértők viszont kétszer-háromszor ennyire 

becsülik az elárverezésre kerülő szén-dioxidkvóta-hiteleket. 

A spekulánsokra különösen 

az gyakorol vonzó hatást, hogy a szén-dioxidkibocsátást 

az államok egyre erőteljesebben korlátozzák, 

vagyis az erre kapható kvótahitelek 

évről évre egyre inkább hiánycikké válnak. Ez 

tehét vadonatúj fogyasztásicikk-piacot jelent, 

ahol garantálva van a fő termék árának az idő 

múlásával kapcsolatos folyamatos emelkedése. 

Ennek a piacnak a mértékét évente több mint 

1000 milliárd dollárra becsülik. (…) 

A Goldman Sachs 10%-ban tulajdonosa 

a Chicagói Éghajlat Tőzsdének, ahol a széndioxid-kvóta 

hitelekkel fognak kereskedni. 

(…) Úgy tűnik, ez a cap-and-trade üzletelés 

valójában olyan, szénfelhasználásra kivetett 

adó, amelynek hasznát a magántulajdonú 

bankok és befektető pénzintézetek tudják 

bezsebelni. Sokkal egyszerűbb megoldás lenne, 

ha az állam meghatározott összegű büntetést 

szabna ki a szén-dioxiddal szennyezőkre, és 

ily módon kényszerítené az energiatermelőket, 

hogy fizessék meg a társadalomnak a szennyezésükkel 

okozott kárt.” 

(Csak egy apró zárójeles megjegyzés. 

Emlékszünk még, mennyi volt az amerikai 

bankmentő csomag? Valami 700 milliárd 

dollár? És láss csodát, az amerikai állam nem 

tart igényt a szén-dioxid-kvótából befolyó 

majd’ ugyanennyi pénzre. Hadd menjen az 

is a lecsóba, akarom mondani, hadd legyen 

az is a magánszektoré, a versenyszféráé. 

Ilyen van?) 

Szintén János új könyvében találkoztam 

egy nagyon érdekes megfogalmazással, ami 

azonnal megragadta a figyelmemet, mert 

rendkívül találó és szemléletes. Azt eddig 

is tudtuk, hogy mai világunk rákfenéje a 

kamat, de különösképpen a kamatos kamat, 

az egyik legerkölcstelenebb jövedelem, 

hiszen nem áll mögötte munka, tulajdonképpen 

attól gazdagodom, hogy már eleve 

van pénzem. 

A 70. oldalon a következőket olvashatjuk: 

„A kamat hozzákapcsolja a pénzhez az 

idő múlását. (…) E sorok írója eleve kétségbe 

vonja, hogy szabad-e bekapcsolni az időt ilyen 

formában a pénzrendszerbe. Az idő ugyanis 

senkinek nem tulajdona, ezért be kellene tiltani, 

hogy bárki is kereskedhessen vele. Mindenkinek 

csak azzal szabadna kereskednie, ami az 

övé, vagyis amit ő a saját teljesítményévelm 

értékteremtő munkájával hozott létre.” 

És azt hiszem ezen a ponton ragadhatjuk 

meg az igazi lényegét ennek a mai eltorzult 

világnak. Úgyis mondhatnánk, szabad 

a gazda! Ez ugyanis a gátlástalanság és az 

önzés ne tovább-ja! Olyan dolgokkal kufárkodunk 

– még csak azt sem mondhatjuk, 

hogy jól vagy rosszul sáfárkodunk velük –, 

melyek nem minket illetnek, pontosabban 

nem a mi tulajdonunkban vannak, legfeljebb 

csak használatba kaptuk őket. Pedig 

a ránk bízott javakkal, és ilyen több egyéb 

más mellett a környezet is, amelyben élünk, 

jól is sáfárkodhatnánk, hiszen a tudásunk, a 

képességeink megvannak hozzá. 

De vajon ki hatalmazta fel a Wall Streeten 

ülő üzletembereket, egyáltalán bárkit 

közülünk, hogy kereskedjen az éghajlattal? 

Milyen jogon teszik ezt? S ha megtehetik, 

miért pont ők? Miért csak ők? Miért 

pont csak ők? Megint ez a szűk, valahogy 

senki által nem ellenőrzött és ellenőrizhető 

módon kiválasztódott és kiválasztódó elit. 

Vajon varázsütésre történt, hogy a közösség 

az összes országban – legalábbis az ismert világ 

tekintélyes részén, de legalábbis a nagyságos 

és fényességes Európai Portán belül – önként 

és dalolva lemondott a gazdasági folyamatok 

közvetítő közegéül szolgáló jelrendszer kibocsátásának 

jogárról, és azt magánkézbe adta? 

Egyszerre csak hipp-hopp, hátrébb sorolódtak 

a közösség érdekei? Vajon miért? 

A német hadügyér csúfos bukásával úgy 

tűnik beigazolódóik, hogy megfordult a 

trendi irányzat, immáron keletről veszi a 

mintákat nyugat, úgy tűnik ott is a gátlástalan 

hazudozás lesz az alap. Tudod, annak 

idején már Yoda is megmondta, a sötét oldal 

könnyebb, simábban járható, meg ilyesmi. 

Pedig a szavahihetőség erénye nagyon nagy 

kincs, főleg a mai történelmi időkben. Ők 

ezt, meg a sűrű pofára eséseket még csak 

most tanulják, mi már megszoktuk. 

Darabidővel ezelőtt azon keseregtem, 

mennyire álságos az olaj körüli mizéria, ami a 

Közel-Keleten kirobbant. Vagy kirobbantották. 

Az ukránoknál lezajlott narancsos forradalom 

óta tudhassuk, spontán revolúciós törekvések 

– és ebbe a szavazófülkékben lezajló hevületek 

is beleértendők – nem nagyon akadnak ma 

világunkban, utólag rendszeresen ki szokott 

derülni, hogy gondosan megtervezett előre 

megírt forgatókönyv szerinti, külső és messzi 

országból finanszírozott eksön múvit közvetített 

élő egyenes adásban a CNN. 

No, mármost megjelent a Magyar Nemzet 

Online változatában (http://www.mno. 

hu/portal/768892http://www.mno.hu/ 

portal/768892) az alábbi rövid hír: 

Személyautókra nem vonatkozik az útdíj 

Használatarányos útdíj lesz, de nem a személyautóknak. 

Csak a 3,5 tonnánál nehezebb 

járműveknek kell fizetniük azon tervezetek szerint, 

amelyekről a közeljövőben dönt a miniszter 

– mondta Völner Pál, a fejlesztési tárca 

államtitkára. Az intézkedéseknek köszönhetően 

már az első évben 40-45 milliárd forint 

lehet az államkassza többletbevétele. 

Tévedésen alapulnak azok a sajtóhíradások, 

amelyek szerint a használatarányos útdíjat a közeljövőben 

kiterjesztik a személyautókra. A jelenleg 

Fellegi Tamás fejlesztési miniszter asztalán fekvő 

és döntésre váró munkaváltozatok között egy 

sincs, amelyik ne a 3,5 tonnánál nehezebb teherautókra 

vonatkozna – mondta lapunk kérdésére 

Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 

államtitkára. Ebből az következik, hogy ebben a 

ciklusban biztosan nem terjeszthető ki a rendszer 

a személygépkocsikra és kishaszonjárművekre – 

mondta a politikus. Az előzetes számítások szerint 

a bevezetést követő első évben 40-45 milliárd 

forint többletbevétel keletkezhet – írja a Magyar 

Nemzet szerdai számában, melyből további részleteket 

is megtudhat.” 

Eddig a hír. Csak a korrektség kedvéért 

mondjuk el, a világhálón megjelent első híradások 

szerint 6 forint kilométerenként megfizetendő 

díjról volt szó személygépkocsik és 

34 forint/kilométer teherautók esetében. És 

ha már a szavahihetőségről volt szó, két dologra 

szeretném felhívni a figyelmet! Az egyik, hogy 

nem a tárca egy személyben felelős vezetője, 

a miniszter mondta, amit mondott, hanem 

csak az államtitkár. Nagy különbség! A másik: 

magyar tapasztalatokból kiindulva, ha valami 

egyszer már szóba került, az államszocializmusból 

eredő és a városi szóhasználatban ún. 

„fokozatos riogatásnak” hívott technikával 

nagyon is könnyen elképzelhető, hogy bevezetésre 

kerül majd, csak teszem azt nem 6 forintot 

kell leróni kilométerenkénti sarcként, hanem 

csak mondjuk 2-t, és mindenki fellégezhet, 

hogy rosszabbra számítottunk. 

Járja mifelénk egy mondás, amely azt 

hiszem tökéletesen ráillik erre a világot romba 

döntő, szeszélyes hangulatváltozásokra alapozó 

globális méretű lutrira, amit ma tőzsde néven 

ismerünk. Ez a mondás pedig így hangzik 

(disztingvált formula következik): Más megfelelő 

alkatrészével* könnyű verni a csalánt. 

*Elkerülendő a szemantikai és ízlésbeli 

vitákat, az alkatrész szót mindenki helyettesítse 

be a neki szimpatikus kifejezéssel. 

Hitel- és kamatgazdaság: A spekulációs- és 

pénzgazdaság világra történő fojtogató rátelepedése 

a kamatos kamattal történő kiszipolyozás 

a modern kori gyarmat- és rabszolgatartás, a 

hitelbéklyóval való legújabb kori röghöz kötöttség 

szinonimájává vált. A szerencsésebbek(?) 

talán életük vége felé hozzájuthatnak a lakhatás 

tárgyát képező bérlemény tulajdonjogához, de 

sokaknak – állítólagos felelőtlenségük miatt – 

ez nem sikerül, ahogy manapság mondani szokás: 

game over. És az élet általában nem nagyon 

ad új játékot. 

Itt az ideje most már, hogy véget vessünk a 

játszadozásnak, vegyük komolyan magunkat, s 

a magyarságunkat. A világot mételyként megmérgező 

és hihetetlen károkat okozó emberi 

kreálmányokkal szemben, amilyen például a 

globális lutri, a tőzsde is, kellőképpen fel kell 

vérteznünk magunkat. Éppen ezért, ahogyan 

az a Nemzeti Hírháló alkotmányozási kérdőívről 

készült egyik képén is olvasható: 

A Szent Korona tanon alapuló történelmi 

alkotmányunk jogfolytonosságának 

helyreállítását követelem!!! 

Uff, én beszéltem! 



Kisebbségbe kerültek a 

fehérek New Yorkban 

Kisebbségbe került a fehér bőrű lakosság 

az Egyesült Államok legnépesebb városában 

és vonzáskörzetében: a 2010-es 

népszámlálás szerint a 19 milliós New 

York-i metropolisban csupán a polgárok 

49,6 százaléka rendelkezik európai gyökerekkel. 

A többség fekete bőrű, ázsiai és mindenekelőtt 

latin-amerikai bevándorló 

vagy azok leszármazottja - írta hétfőn a 

The New York Times című napilap. Az 

újság említést tett a tíz évvel korábbi 

cenzus eredményéről is: akkor még 54,3 

százalék volt az Európából származók 

aránya a „Nagy Alma” lakosságán belül. 

Az Egyesült Államokban az, hogy a 

fehér bőrűek tartoznak a kisebbséghez, 

eddig csak a latin-amerikaiak által közismerten 

sűrűn lakott déli és nyugati 

országrészekben volt megfigyelhető. 

A tavaly végzett népszámlálás adatai 

szerint egyedül két kerületben, Brooklynban 

és Manhattanben emelkedett a 

fehérek aránya, míg a fekete bőrű New 

York-iak száma 2000-hez képest szinte 

mindegyik városrészben csökkent. 

Az amerikai metropoliszban viszont 

egyre több ázsiaival találkozni, de még 

ennél is jobban növekszik a latin-amerikaiak 

aránya: New York öt fő kerületében 

(Manhattan, Brooklyn, Bronx, 

Queens, Staten Island) a lakosság 29 

százalékát teszik ki. (fn.hu) 

Forrás: Kitartás.hu 

Van törvényi lehetőség 

egy párt feloszlatására 

Nem zárja ki az elvi lehetőségét a Jobbik 

feloszlatásának Baka András. A Legfelsőbb 

Bíróság elnöke a hírTV kérdésére 

azt válaszolta: konkrétan nem foglal 

állást, mert nem szeretne befolyásolni 

egy esetleges jogi eljárást. 

Baka András azonban hozzátette: strasbourgi 

bírói gyakorlata alatt több hasonló 

üggyel is találkozott, így a törvényi lehetősége 

megvan egy párt feloszlatásának. 

„Általában azt tudom mondani, 

hogy a strasbourgi bírói gyakorlatomban 

előfordult az, hogy egy országban - nevezetesen 

Törökországban – több pártot is 

feloszlattak alkotmányellenes tevékenység, 

erőszakra való felhívás és más okok miatt” 

– nyilatkozta a hírTV-nek a Legfelsőbb 

Bíróság elnöke. (hirtv.hu) 


Egyre többet várunk a műszaki 

eszközöktől 

Sherry Turkle pszichoanalitikus és szociológus, 

a Massachusettsi Technológiai 

Intézet (MIT) munkatársa. A szakember 

azt tanulmányozza, hogy az új technológiák 

miként változtatják meg az emberek 

életét. 

A professzor több könyvet is írt a témában, 

legújabb művében, az Alone Togetherben 

azonban meglehetősen kritikusan áll a területhez. 

Álláspontja szerint a mai felhasználók 

egyre több dolgot várnak el a technológiától és 

egyre kevesebbet az ismerőseiktől, barátaiktól. 

Az Alone Togetherben például egy olyan diáklányról 

számolt be, aki minden további nélkül 

lecserélné a barátját egy robotszeretőre. 

„Egyrészt frappánsnak találtam ezt a dolgot, 

hiszen az illetőt egyáltalán nem érdekelte a 

mesterséges intelligencia problémája, másrészt 

ugyanakkor meglehetősen szomorúvá 

tett ez a válasz. Meg akartam érteni, 

hogy miként juthatott idáig és hogy miért 

vagyunk ennyire magunk miatt elkeseredve? 

Hiszen ez az egész nem arról szól, hogy a 

tudósok olyan robotokat fejlesztettek ki, 

amely valóban képesek az emberi társakat 

kiváltani, hanem egyszerűen elveszítettük az 

emberekbe vetett bizalmat. Az élethez hozzátartozik, 

hogy becsapnak, elhagynak és 

megbántanak bennünket, de mindig javíthatunk 

magunkon.” 

„A könyvem másik témáját az online kapcsolatok 

teszik ki. Egy Facebook-barát nem 

barát, hacsak nem volt már korábban, a 

valódi életben az. Sok mindent veszíthetünk, 

ha lemondunk arról, hogy az embereket a 

hagyományos módon, különböző szituációkban 

ismerjük meg. 15 évvel ezelőtt teljesen 

izgatott voltam az online kommunikáció 

miatt és azért, hogy a világháló micsoda 

lehetőségeket kínál a kutatásra és a kísérletezésre. 

De akkor még nem gondoltam arra, 

hogy az emberek egy napon majd mindig és 

minden helyzetben online lesznek, s lehetőségük 

lesz a valóságtól való elmenekülésre. 

Napjainkban olyan szülők vannak, akik az 

autóvezetés közben a Sims játékkal vannak 

elfoglalva, miközben a gyerekeik a hátsó 

üléseken vannak. Még a vacsora közben is 

a kütyüjüket bújják, eközben folyamatosan 

elidegenednek egymástól és az őket körülvevő 

emberektől” - összegezte véleményét a 

pszichoanalitikus-szociológus. 

Az Alone together, vagyis Egyedül együtt című könyv 

Sherry Turkle szerint lehetnek valódi online 

kapcsolataink, hiszen egyre több dolgot 

árulnak el magukról a felhasználók a világhálón. 

De fontos tudni, hogy az internetezők 

azt árulják el magukról, amit el szeretnének 

és nem azt, amit a többiek tudni akarnak. 

Egy igazi barátságban valódi információcsere 

valósul meg. A pszichoanalitikus és 

szociológus már az 1990-es évek óta tanulmányozza 

a chateket. A legfontosabb észrevétele, 

hogy ha valakinek valami kényelmetlenné 

válik, akkor egyszerűen bezárja az 

ablakokat és elmenekül a helyzet elől. 

„A valódi kapcsolatok lassan valami veszélyes, 

frivol dologgá válnak. Az embereknek 

már munka közben is vannak gátlásaik. A 

másik irodában lévő kollégáik zavarják őket 

például az e-mailezésben. Vagy elég csak 

arra gondolni, hogy mennyire divatba jött 

napjainkban az SMS-ben, illetve e-mailben 

való szakítás. Egy igazi kapcsolathoz hozzátartozik, 

hogy látjuk és halljuk, amikor a 

másiknak fájdalmat okozunk. Ez azonban 

elveszik az online világban. De ettől függetlenül 

néhány dolog tekintetében az internet 

még mindig utolérhetetlen, elég csak Észak- 

Afrikára gondolni. Nem tudnánk semmit az 

ottani eseményekről, ha nem lenne világháló, 

mobilok és kamerák. De a technika 

egyes szempontjai védtelenné tesznek bennünket 

és azt hiszem, ezekre a dolgokra 

figyelnünk kell, mielőtt elborítanak minket” 

- tette hozzá a a Massachusettsi Technológiai 

Intézet (MIT) munkatársa. 

A szerző: Sherry Turkle 

A kutató hangsúlyozta: azt előre látta, hogy 

jön a mobil rendszerek térhódítása, a miniatürizálás, 

de azt viszont nem, hogy a mobil 

hálózatok mit jelentenek a pszichológia 

számára. Összességében azonban Turkle 

óvatosan optimista és bízik a változásban, 

mivel akik elmerülnek ebben a létben nem 

voltak boldogok. Szerinte nem kell eldobnunk 

a technikai eszközöket, hanem szembe 

kell néznünk a gyengeségeinkkel. Aki ezeket 

belátja, az tud dolgozni azon, hogy kevésbé 

legyen védtelen és kiszolgáltatott. Sokan azt 

mondják, hogy foglaljunk állást a technika 

mellett vagy éppen az ellen, ő viszont vallja: 

ideje egy kis pihenőt tartani. 

„Nem vagyok technikaellenes. Ma reggel 

is felkeltem, megnéztem az e-mailjeimet. 

Elképedtem: hogyan jött 500 levelem 

tegnap este óta? Nem kell 500 embernek 

elérnie. Úgy éreztem magam, mint egy 

kis robot. Néha megmutatják az emberek, 

hogy milyen leveleket írok nekik és elborzadok, 

mert egy udvarias ember vagyok és 

ezekben az e-mailben nagyon röviden írok: 

igen, nem, talán, 9 óra 42-kor stb. Tudatosan 

pihenőket tartok és ez részben annak 

is köszönhető, hogy a telefonomon nem 

tudok fogadni és írni e-maileket. Ilyenkor 

egész nap nem nem vagyok online. Naponta 

kétszer leülök és akkor egy teljes más személy 

vagyok” - szögezte le Sherry Turkle. 

Forrás: SG.hu 

Valami különös véletlen folytán most már 

sorrendben harmadik írásomat vagyok 

kénytelen nagyjából ugyanazzal kezdeni. 

Hogy tudniillik, az ember öröktől fogva 

folytatja reménytelen (vagy legalábbis 

annak látszó) küzdelmét azért, hogy a körülötte 

kavargó jelenségvilág mögött (alatt, 

fölött stb.) meglássa a lényeget. De mivel, 

mint tudjuk, nincsenek véletlenek, csupán 

egyelőre számunkra megismerhetetlen 

összefüggések, így nyilván jelez valamit, 

hogy egyre gyakrabban ütközünk bele ilyen 

megismerhetetlennek látszó jelenségnyalábokba. 

A Nemzetközi Valutaalap roppant 

hatalmú vezérének gyors és brutális kivégzése 

mindenképpen figyelemre méltó, nem 

volna érdektelen, ha valamit megsejthetnénk 

a jelenség mögötti lényegről. Talán 

segíthet, hogy globális beszédhatalmi rendszer 

külhoni és ideiglenesen hazánk területén 

állomásozó reprezentánsai láthatólag 

sietve le is zárták a még el sem kezdődött 

történetet azzal, hogy ismét megmutatkozott, 

a nyugatias demokrácia a létező világok 

legjobbika, hiszen a rossz, bárki legyen is 

az, elnyeri méltó büntetését. És mint a népmesékben, 

itt a vége, fuss el véle, aki nem 

hiszi, járjon utána. Pontosabban (mint a régi 

viccben), aki nem hiszi, annak utánajárunk, 

ezért aztán azt ajánljuk, higgye el mindenki, 

akinek kedves az élete. 

Természetesen soha nem tudhatjuk meg, 

hogy valójában mi zajlott le, csupán annyit, 

hogy az biztosan nem, amit a „hivatalos 

verzió” állít. A Reichstag felgyújtásától a 

Kennedy gyilkosságon át szeptember 11-ig 

és Bin Laden „kivégzéséig” mindig csupán 

egy hollywoodi „mesefilmet” mutatnak be 

nekünk. Vigasztalhat viszont a remény, hogy 

a későbbi következmények elkerülhetetlenül 

kirajzolják a hamis jelenségvilág alatti 

valóság lényegének mélyszerkezetét. Nyilván 

így lesz ez most is. Dominique Strauss- 

Orális IMFormációk 

Kahn egyetlen pillanat alatt lezajló, látszólag 

legalábbis előzmény nélküli megsemmisítése 

sem marad következmények nélkül, és 

ezek a következmények sokat elárulhatnak 

a történés valóságos természetéről. Grósz 

Károly mesélte bukását követően, hogy 

Kádár bizalmasaként a hetvenes évek végén 

utána kellett néznie egy igen magas beosztású 

„elvtárs” nőügyének. Amikor megtette 

a „jelentését”, Kádár a következőket mondta 

neki: „Csalódtam magában, Grósz, teljesen 

félreértette a feladatot. Az, hogy az embereim 

nőznek, az számomra teljesen érdektelen. 

Engem az érdekelt volna, hogy ebből 

most ki, miért és hogyan csinált ügyet.” A 

történet drámai módon világít rá arra a végzetes 

tévedésre, hogy Kádár korlátlan hatalommal 

rendelkezett, s ideje lenne tudatosítani 

a tabut, hogy ugyanolyan jelentéktelen 

bábfigura volt, mint az őt felváltó „demokratikus” 

rendszer (látszólagos) urai, a rendszerváltás 

rendszerének miniszterelnökei. 

Amikor ezek a bábuk egymást csépelik, 

nekünk nem rájuk, hanem a mindnyájukat 

mozgató „kézre” kellene figyelnünk. Ez azért 

igen nehéz, mert, ahogy mondani szokás, azt 

sem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Persze 

ez nem ad felmentést e bábfigurák tetteire, 

mert nem feltétlen kötelező bábuként engedelmesen 

rásimulni a mutatványosbódé 

üzemeltetőinek kezére. Strauss-Kahn ugyan 

látszólag a „mozgató kezek” világához tartozott, 

ám éppen e feltevésről (amit alighanem 

ő maga is osztott) derült ki, hogy végzetes 

tévedés. 

A legtalányosabb kérdés éppen az, hogy 

több évtizedes életút után miként lehetett 

olyan gyanútlan, hogy nem érezte a 

„globalogazdi” kivégzésére irányuló szándékait. 

Azt, hogy a kivégzése eszközeként 

használt „fegyver”, vagy inkább „bérgyilkos”, 

tökéletesen érdektelen „tárgy”, és a „szexuális 

erőszak” elcsépelt fedőtörténete unalmas 

közhely. Itt inkább az érdemel figyelmet, 

hogy miként tudják heteken át e zavarba 

ejtően ócska hatalmi giccs hamis lakkrétegét 

mint a világ leglényegesebb hírét tálalni 

a nagyközönségnek. Könnyen lehet, hogy 

az ilyen attrakciók egyik legfőbb célja valójában 

éppen ez, vagyis a „Vezettessed magadat 

szem-bekötve vakon, / Elfajult testvéridtől 

csinált áll-útakon” logikával leírható, 

évszázadok óta sejtett manipulatív gépezet 

tökéletesítése. A gazdinak egyre fontosabb 

lesz ez a vakon-vezetés, mert a mesterséges 

álvalóság-ipari művek manipulatív masinériája 

alatti valóságos való világban roppant 

dimenziójú tektonikai feszültségek növekednek 

egyre vészjóslóbban. És e feszültségek 

most már a világ irányítópultjánál is 

megmutatkoznak. 

Strauss-Kahn tehát, noha az elmúlt negyven 

év során éppen elég iskolát kijárt, a jelek 

szerint nem érezte a gazdi kivégzésére irányuló 

akaratát, vagy ha érezte is, nem tett 

semmit, amivel mindezt kivédhette volna. 

Teljes gázzal, fékezés nélkül hajtott bele 

az amúgy ráadásul elég primitív csapdába, 

amelyben egyetlen pillanat alatt halálra 

zúzta magát. 

A lényeg tehát az volna, hogy minél közelebb 

kerüljünk annak a megértéshez, hogy 

miért is kapja most a büntetést. Alighanem 

főben járó bűnt követett el, vagy esetleg 

készült elkövetni, mert származása, „pedigréje” 

annyira kifogástalan, hogy a kivégzés 

megalázó brutalitása egyébként nem lenne 

megmagyarázható. Strauss-Kahn egész 

életében pusztító erők kollaboránsa volt, 

világtérben odakint és az ösztönök sötétjében 

odabent egyaránt, így rászolgált a kivégzésre. 

Mindössze az árnyékolja be kissé erkölcsi 

elégtételünket, hogy az övéi, akik most 

kivégzik, még nálánál is sokkal sötétebbek 

és pusztítóbbak. 

Bogár László 

Átveszi az unió Görögország kormányzását 

Oda a szuverenitás, gyámság az új hitel feltétele 

Az Európai Unió gyakorlatilag átveszi Görögország kormányzását újabb kölcsön fejében – a tegnap kiszivárgott értesülések szerint. Az athéni szocialista 

kormány eközben újabb megszorításokkal próbálkozik, de konzervatív ellenzéke nem hajlandó további adóemeléseket elfogadni. A világ egyik 

legtekintélyesebb pénzügyi napilapja, a Financial Times tegnap címoldalon közölte, hogy az unió vezetői példátlan beavatkozásra készülnek a görög 

gazdasági ügyekbe az újabb kölcsön fejében. Ennek részeként nemzetközi szakértői csoport venné át a görög adóbehajtás és a privatizációs folyamat 

felügyeletét. 

Az újabb hiteleket állami vagyonelemekkel fedeznék – írta a Reuters hírügynökség. Ez az új csomag ösztönözné a görög állampapírok tulajdonosait 

arra, hogy a kötvények kifizetési kötelezettségeit önkéntesen átütemezzék, és újabb megszorító intézkedéssort is tartalmaz. Az uniós illetékesek 30-35 

milliárd eurót remélnek az állami vagyon értékesítéséből és az átütemezések hozadékaként. Az eurózóna tagországai és a Nemzetközi Valutaalap ezek 

után már csak 30-35 milliárd eurónyi újabb hitelt kell majd nyújtson a görögöknek a csőd elkerüléséhez, a tavaly beígért 110 milliárdos mentőövön túl. 

A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy ennek az új csomagnak gyakorlatilag az összes eleme sántít, mert vagy nem teljesíthető gyorsan, vagy fenntartásai 

vannak vele szembe a tagországoknak, illetve a nemzetközi pénzintézeteknek. A görög ellenzék határozottan elvetette az újabb adóemelést, és a terhek 

mérséklését szabta feltételül bármiféle csomaghoz. A görögök ugyan a privatizációs bevételekből fedezni tudnák akár a teljes 350 milliárd euró körüli adóssághegyüket 

is, de mivel nincs egyetlen használható telekkönyvük sem, a tulajdonosi viszonyok tisztázása tovább tarthat annál, mint amit a piac ki tudna várni. Az 

újabb hitelek folyósítását azonban ellenzi az uniós adományozó országok többsége, a hitelek bármiféle átütemezését pedig az Európai Központi Bank. 


„A bankok tudták, hogy a svájci frank 

menekülő valuta lesz” 

Vége az eurónak? Megszólal eszközkezelő kidolgozója 

Varga István, aki állítása szerint az eszközkezelőt kidolgozta, nem tartja bátor lépésnek 

a bankadót. Az Adófizetők Országos Szövetségének alelnökével beszélgettünk. 

– A PSZÁF ajánlást tett a bankok felé, mely 

arról szólt, hogy tegyék lehetővé a svájci frank 

alapú hitelek euróra váltását. A magyar uniós 

elnökség egyik fő céljaként határozta meg az 

euró megmentését. Ebben a helyzetben ön szerint 

nem kockázatos a devizaváltás? 

– A devizaalapú hitelek esetében számolt 

kamat kisebb, mint a forinthitelek kamata, ezért 

volt kedvezőbb a lakosság számára ezeket felvenni, 

illetve ezért tudták a bankok könnyedén 

értékesíteni. De nem egyszerű kamatelőnyről 

van szó, hanem tudatos banki politikáról, mert 

a monetáris rendszer más, mint ahogy gondoljuk, 

és ha felismerjük a rendszert, látszik, hogy 

ez nem a javunkra történik, hanem ellenünk. 

– Magyarország, Csehország, vagy Szlovákia 

nem bocsát ki saját pénzt, hanem külföldi 

valutát szív magába, amit átvált saját pénzére. 

– Valuta-hierarchia van, amely úgy jön 

létre, hogy egyiket sem a magukat ebben a 

rendszerben résztvevő alanyok hozzák létre, 

hanem valami máshoz alkalmazkodnak. A 

külföldről beszívott valuta árfolyam szempontból 

bizonytalan. Ennek a rendszernek 

az a lényege, hogy az ügyfelek forintban kapják 

a jövedelmüket, de a törlesztésük menynyisége 

függ a deviza árfolyamától. Amikor 

Magyarország a pénzügyi rendszerét kívülről 

jövő eszközökre alapozza, akkor azok szabják 

meg a feltételeket, akik az eszközöket adják. A 

devizában hitelezés nem a kamat-különbözetért 

van, hanem hogy a külföldről az országba 

szívott valuta visszamenetelének a kockázatát 

hárítják át a lakosságra. 

– Elképzelhetőnek tartja, hogy mindez 

tudatos a bankok részéről? 

– A bankok összehangoltan, a devizahitel-felvételeknél 

egységesen, egyik esetben 

sem ajánlottak dollárhitelt. Elvétve fordult 

csak elő az euró, illetve a japán jen. Domináns 

lett viszont a svájci frank. Ennek az az 

oka, hogy már a 2000-es évek elején, amikor 

a svájci frankot elkezdték radikálisan 

kínálni, előre látták a világ pénzügyi helyzetében 

bekövetkező nagy átalakulásokat, 

amelyek arról szóltak, hogy a következő 

időszakban elgyengül a dollár, és az euró. De 

ha valamelyik elgyengül, akkor nyilvánvalóan 

valamelyik megerősödik. Ha a bankok 

dollárban vagy euróban adtak volna hitelt, 

ami később elgyengül, akkor azt az ügyfelek 

könnyedén kifizetik. A bankok tudták, 

hogy a svájci frank menekülő valuta lesz, 

ami garantáltan megdrágul, és vele együtt a 

hiteltörlesztések is. 

– Ha ez így van, hogyan érték el a bankok, 

hogy ilyen magas számban vegyünk fel hiteleket? 

– Ez precízen bemutatható az Egyesült 

Államok példáján keresztül, ahol a lakossághoz 

nagy tömegben kihelyezett hiteleknek az 

volt az oka, hogy a társadalmuk oly mértékben 

inaktívvá vált, hogy a magas munkanélküliséget 

már nem lehetett segélyekkel elfedni, és 

ezen keresztül nagy államadósságot vállalni, 

hanem pénzt kellett juttatni a társadalomba. A 

fogyasztás generálására hiteleket toltak a lakosságra. 

Azonban ha a jelzáloghiteleket normális 

kamatra adták volna, az emberek nem vették 

volna fel, ezért minimális kamatot ajánlottak. 

E hitelek kamata két évig jelentéktelen volt. 

Ezt követően jelent meg az úgynevezett piaci 

kamat, amely akár 10 százalékos is lehetett, 

vagyis volt egy beetető időszak. Magyarországon 

ugyanez történt. Ez az időszak volt, amikor 

erős volt a forint és ezt követte az, amikor az 

árfolyamon keresztül elkezdték a bankok realizálni 

a devizából származó előnyeiket. Amerikában 

tehát kamatlábbal, Magyarországon 

pedig árfolyammal csinálták meg ugyanazt. 

Egy beetető időszakot követően megterhelték 

a lakosságot. 

– Hogyan lehet, hogy az unión belül néhány 

ország nem is engedte a devizaalapú hitelekben 

történő eladósodást? Horvátországban egyenesen 

tilos volt a devizaalapú hitelezés. Ők okosabbak 

voltak? 

– Horvátország, akárcsak Lengyelország 

természetesen viselkedett a devizahitelek 

tekintetében. Hazánkhoz viszonyítva nem 

ezekben az országokban voltak okosak, hanem 

Magyarország volt buta. Nálunk a politika 

nem áll a társadalom oldalára, a társadalomban 

vezető szerepet betöltők azonnal alárendelik 

magukat a sosem látott pénzpiac döntéseinek. 

Emellett Magyarországon a média sem jeleskedik 

a lakosság tájékoztatásában. 

– A Nemzeti Eszközkezelő létrejöttével nem 

állt a társadalom oldalára a politika? 

– Még a kormány megalakulása előtt jeleztem 

a Fidesznek, hogy úgy vélem, amenynyiben 

kormányra kerülnek, két kérdéssel 

alapvetően foglalkozniuk kell. Az egyik a hajléktalanság, 

a másik az eladósodás. Felvettük 

a kapcsolatot és elkezdtünk tárgyalni az eszközkezelőről. 

Megegyeztünk, hogy kidolgozom 

a koncepciót, amit meg is tettem. Az volt 

a cél, hogy az első kormányülésen azonnal 

döntést hozzanak az eszközkezelő kérdésében. 

Akkor azt mondtam, hogy az első szerződéseket 

már augusztusra meg lehet kötni, 

amivel menteni lehet az embereket. Ezután 

nem volt folytatása annak, amiről beszéltünk, 

és most január van. 

- Mi a véleménye az április 15-éig tartó 

kilakoltatási és elárverezési moratóriumról? 

- Eltakarja azt a tényt, hogy a banki követelések 

eladhatók követeléskezelőknek. Ezt 

semmi sem gátolja meg. Ezek többnyire 

külföldi cégek, és mivel céget alapítani gond 

nélkül lehet az interneten, szabadon adhatják 

és vehetik a követeléseket a világban. 

Létrejön egy csomó jogi személy ezeknek az 

ingatlanoknak a birtoklására, és olyan helyzet 

adódik, amivel az állam nem tud mit kezdeni, 

mivel a nemzetközi jogot tisztelnie kell. 

- Ön szerint mi várható tavasztól? 

- Az a néhány pénzpiaci szereplő, aki mozgatja 

a magyar árfolyamot, be fogja nyújtani 

a számlát. A kormány egyik lehetősége, hogy 

megszorításokat alkalmaz, így az állam veszi 

ki a lakosság zsebéből a pénzt. A másik, hogy 

a pénzpiaci szereplők úgy mozdítják el az árfolyamot, 

hogy a lakosság belerokkanjon. Pedig 

lenne a problémának üzleti megoldása anélkül, 

hogy az adófizetőket terhelnék. Csak ehhez a 

kormánynak bátorságra lenne szüksége. 

- Az nem a bátorság jele, hogy kivetették a 

bankadót? 

- Nem, mert egyidejűleg lecsökkentették 

a személyi jövedelemadót, ami azt eredményezte, 

hogy a magas keresetűek jövedelme 

nőtt, a kis keresetűeké pedig csökkent. Akik 

bankban dolgoznak, általában nagy jövedelműek, 

tehát a bankadóval párhuzamosan a 

bankárok kaptak egy nagyon jelentős bónuszt, 

miközben a bankjukat megterhelte az állam. A 

nagy jövedelmek szintjén 30 százalékos nettó 

jövedelem-növekedés tapasztalható, a kis jövedelemnél 

pedig 10 százalékos jövedelemcsökkenés. 

Mindezt el lehetett volna kerülni, ha már 

a kormányalakításnál, létrehozták volna az eszközkezelőt, 

amit számos más ország működtet. 

- Mi lesz az euróval ön szerint? 

- Az amerikai valutát folyamatosan 

nyomtatják, amivel a lakosságot „etetik”. A 

pénzgyártás inflációt gerjeszt, s ha romlik a 

dollár, emelkedik az euró. A pénzpiac főbb 

szereplőinek érdeke viszont az, hogy gyengüljön 

az euró a dollárhoz képest. Erről 

szól a világ rossz hiteleinek átvállalása, és az 

európai kormányokra terhelése. Ha Európa 

kormányai eladósodtak, megszorításokra 

van szükség, vagyis Európa tönkreteszi 

magát, hogy a dollárt megsegítse. Így azonban 

nemcsak az eurónak, hanem az egész 

euroatlanti pénzügyi rendszernek rövidesen 

vége lesz. 

Horváth Csaba 

Forrás: mindennapi.hu 


Világraszóló szélhámosság! 

avagy – A Holttá tett tulajdon(nak látszó nem tudom én micsoda) – 

The show must go on! – A műsornak folytatódnia 

kell! És folytatódik is! Igaz, egyre 

pocsékabb, egyre igénytelenebb, a közönség 

szeretne végre valami újat is látni, de nem 

hagyják. Mindig a régi nóta, ugyanazt akarják 

lenyomni az emberek torkán, amiből 

már elegük van, amit meggyűlöltek. 

Aszongyák válság van. Pedig dehogy! 

Hát mán hogy lenne válság, amikor 

a méregdrága Herz paprikás szalámiból 

„egy szelet a kutyusnak is jut”? (CBA – 

A magyar üzletlánc reklámfilm a Hír Tv 

exkluzív sztárjával a mutatós Borbás Marcsival 

az alábbi weboldalon megtekinthető: 

http://www.facebook.com/pages/ 

CBA-A-magyar-%C3%BCzletl%C3%A 

1nc/164068086956737) 

Ami engem illet, emberemlékezet óta nem 

ettem Herz paprikás szalámit, de momentán 

azt sem tudnám megmondani, hogy a nagy 

konkurens, a kétségtelenül hungarikumként 

elkönyvelt Pick téliszalámi mikor borzolta 

utoljára az ízlelőbimbóimat. Nem úgy, mint 

Borbás Marcsi kutyusa, neki bizonyosan 

sűrűbben van szerencséje efféle földi jókhoz. 

Hiába no, válság van! Képelem, mi lenne, 

ha nem lenne! De inkább bele sem merek 

gondolni! 

A nyájas Olvasó most bizonyára azt gondolja, 

hogy megőrültem, mert hát bármenynyire 

is vérlázító a szerényebb jövedelmi 

kategóriába besorolt adófizető baromnak (s 

e rövid kis írás szerzője is sajnálatos módon 

ebbe a kategóriába tartozik), hogy egyesek a 

számára elérhetetlennek tűnő Herz paprikás 

szalámival etethetik kis házi kedvencüket, 

ez még nem elegendő ok arra, hogy a tisztelt 

nagyérdemű figyelmét és drága idejét 

kérje, ezért kár volt billentyűzetet ragadni. 

És tökéletesen igaza van az Olvasónak, ezért 

bizony kár is lett volna. 

Borbás Marcsi és a Herz paprikás szalámin 

tartott kutyus mindösszesen csak az 

alaphangulatot adta meg, kitűnően szemléltetve 

jelen társadalmunk degenerált mivoltát. 

Napi ezres nagyságrendű végrehajtásokról 

szólnak a hírek, az egykor miniszterként, 

ma közgazdászként fungáló szakértő arra 

hívja fel a figyelmet, hogy itt lenne most 

már az ideje bevezetni a magán- és a családi 

csőd intézményét kis hazánkban is, a „forradalmár-kormány” 

meghosszabbítja a kilakoltatási 

moratóriumot”, te meg – nehogy 

beszóljanak a zöldek, hogy rosszul bánsz 

azzal a szerencsétlen döggel – időnként vess 

mán oda egy-egy szelet prémiumkategóriás 

húsárut a házi talpnyalódnak, ha jót akarsz 

magadnak! 

Szóval, ilyen hangulatban ül az ember a 

székelyek által találóan csak „képmutató”- 

nak nevezett zajláda előtt, amikor bemondják 

a legújabb üzemanyag-áremelést. 

Ülsz a tévé előtt és nem érted. Pontosabban 

nagyon is érted! 

Csak úgy bevillant néhány gondolat, 

amíg megképződött az ún. „lóláb-effektus”. 

Ma is ugyanannyi olaj van a föld alatt, 

mint tegnap, maximum annyival kevesebb, 

mint amit egy nap alatt kibányásznak. 

Az olajmezőket nem robbantják föl, 

hiszen abból élnek, ők sem hülyék. 

A híradások szerint Líbia a világ olajtermelésének 

mindösszesen 2 (eztet muszáj 

leszek bötűvel is kiírni!), tehát KETTŐ(!) 

százalékát adja. Játszva pótolják a kiesést, 

Szaud-Arábia közölte is, hogy ő egymaga, 

ahogy mifelénk a városi szóhasználatban 

mondani szokás, röhögve. 

A balhé előbb vagy utóbb véget ér, utána 

úgy is minden visszatér a megszokott kerékvágásba, 

láttunk már ilyet számtalanszor. 

Akkor meg miért is? Miért kell állandóan 

és visszatérően megfizettetni az emberekkel 

ennek a szánalmas Wall street-i színjátéknak 

a többletköltségét? Főként nekünk, akik 

egész idáig azt hallgattuk Viktor Viktoréktól, 

hogy az egyoldalú orosz energiafüggőségünket 

meg kell szüntetni? Mi köze az oroszoknak 

ahhoz, hogy Líbiában mi zajlik? Szóval 

sehogy sem áll meg a dolog a saját lábán. 

Aki behatóbban szeretné tanulmányozni 

a témát, melegen ajánlom figyelmébe 

Drábik János új könyvét, melynek címe: A 

sötét újkor – Búcsú a felvilágosodástól. 

Az arab világban nemrégiben kirobbant 

és tovagyűrűző mizéria több nagyon fontos 

dologra ráirányítja az ember figyelmét. És 

pont ezek a fontos dolgok azok, amiről az 

ún. fősodratú média egy árva szó nem sok, 

annyit sem ejt. 

Aki még nem látta, feltétlenül nézze 

meg „A jövőnk múlhat rajta ... Válasszunk 

magyar terméket!” című filmet az ismert 

Ernst Friedrich Schumacher 

videómegosztó portálon akár nagy-felbontásban 

is elérhető (http://www.youtube. 

com/watch?v=kI14ldKRnJQhttp://www. 

youtube.com/watch?v=kI14ldKRnJQ). 

Rögtön meg fogják érteni, hogy jön Kadhafihoz 

meg az olajhoz a Magyarország élelmiszer 

ön-nem ellátásáról szóló film. 

Ez a film sokkoló. Először is azzal szembesülünk, 

hogy hazánk élelmiszerből többé 

nem önellátó. Ez egy olyan ország esetében, 

mely a hozzáértők szerint mintegy 30 millió 

ember élelmiszerellátásának biztosítására 

lenne képes, döbbenetesen hangzik és hihetetlennek 

tűnik. Pedig igaz. 

Már nem tudom melyik régi magyar filmben 

láttam, talán valamelyik Jávor Pál nevével 

fémjelzett alkotás volt, ahol a pesti úri népeket 

kiviszik a búzamezőkre aratáskor, körbemutatva 

csak annyit mondanak: EZ AZ ÉLET! 

Asszem ehhez semmiféle kommentár nem 

szükségeltetik, ebben minden benne van. 

Visszatérve a mába. A filmben elhangzó 

sok sokkoló adat között van egy, amelyik 

különösen megragadta a figyelmemet. A 

paradicsom amíg a boltunk polcára kerül, 

átlagosan – figyelem, öveket becsatolni, 

most tessék megkapaszkodni! – 2480 kilométert 

utazik. 

Tedd a szívedre a kezed és mondd meg 

nekem, de őszintén! Életszerű az, hogy 

olcsóbb a 2500 kilométerről idehozott paradicsom, 

mint amit a házad mögött 5 méterre 

lévő konyhakertben megtermelsz? Ki hiszi 

ezt el? Hogy lehet ez életszerű? Avagy ha az, 

és ez igaz, akkor itt valami alapvető baj van. 

Ez már ordító képtelenség! 

Vajon kinek az érdeke, hogy ez a rendszer 

fennmaradjon? Vajon azok, akik a mi választásunknak 

köszönhetően kerültek döntési 

pozíciókba, milyen érdekeket képviselnek? A 

mi érdekeinket, vagy ennek az életképtelen, 

s életképtelenségéből fakadóan pusztulásra 

ítélt rendszernek az érdekeit képviselik? S ha 

kiderül róluk – lásd „alkotmányozás”, csak 

egyetlen párt támogatta a Szent Korona történelmi 

jogfolytonosságba való visszahelyezését 

– van-e más választásunk, hogy visszacsinálhassuk 

a dolgot? S ha nincs, csak akkor, 

amikor már késő, becsületes ez így? 

Az olaj és a „fekete arany” által még darab 

ideig biztosított profit körüli újbóli hercehurca 

egyúttal nagyon fontos figyelmeztetés 

is, egyfajta képletes felkiáltójelként magasodik 

minden józanul gondolkodó ember 

előtt. És itt jön a képbe a kisfilm. Ez az a 

pont, ahol összetalálkozik az olaj a kontinenseket 

átutazó paradicsommal. Muszáj a 

lokalitás, a helybeliség felé fordulnunk, ha 

életben akarunk maradni. 

Drábik János új könyvéből idézünk ahol 

Ernst Friedrich Schumacher német származású 

brit filozófus-közgazdász 1973-ban 

publikált „Small is beautiful” (A kicsi szép) 

című munkájára hivatkozik: 

„Schumacher megállapítja, hogy a modern 

gazdaság nem fenntartható. A természeti erőforrásokat, 

mint például a fosszilis energiahordozókat 

végleg felhasználható jövedelemforrásként 

kezelik, holott termelésre fordítandó 

tőkeként kellene tekinteni, mivel nem megújíthatók, 

és számolni kell azzal, hogy elfogynak. 

Leszögezi, hogy a közhatalom erőfeszítéseinek 

arra kell összpontosulnia, hogy a termelő 

gazdaság a fenntartható fejlődés elvei alapján 

működjön. Elveti azt az elgondolást, hogy a 

folyamatos és erőltetett növekedés valamiféle jó 

dolog lenne, mint ahogy az sem igaz, hogy ami 

nagyobb, az egyben mindig jobb is.” 

Változnak a játékszabályok, túl gyakran 

és túl önkényesen változtatják őket – ráadásul 

a megkérdezésünk nélkül –, muszáj lesz 

nekünk is változnunk, változnunk! 

A falvakba vissza kell vinni a növénytermesztést 

és az állattenyésztést! Ha a hivatalos 

előírások ellehetetlenítik a termelést 

– értsd: gazdaságtalanná teszik –, akkor 

úgy, hogy ne tudjanak róla a hivatalosságok! 

Facsemeték esetében volt már rá példa, csak 

olyan fajták ültetéséhez kapsz uniós támogatást, 

melyek Magyarországon nem őshonosak, 

a falu polgármestere aszonta, akkor 

inkább nem kell a támogatás, és megcsinálták 

fű alatt a dolgot. Mindenki jól járt. 

Úgyis most megy az éppen aktuális Való 

Világ, abszolúte stílusosak vagyunk, ha 

aszongyuk: ITT A LÉT A TÉT! 

És tényleg! 

Helyi termékek vásárlásával egy csomó 

pénzt megtakaríthatunk, nem kell kiadni 

üzemanyagra, kevesebb a környezetterhelés, 

kisebb az ökológiai lábnyomunk, a feldolgozott 

élelmiszerekbe nem vagy sokkal kevesebb 

tartósítószer kell, ezáltal egészségesebbek 

lehetünk, tovább életben maradhatunk. 

Igaz, mellékzöngeként megképződhetnek 

olyan komikus szituációk – így járt e cikk 

írója is – ahol az összes sárga csekk kifizetése 

után, ha még enni is akarsz az adott hónapban, 

maximum egyszer tehetsz meg hosszabb utat 

a hitelező pénzintézet által részedre használat 

céljára időlegesen biztosított személygépkocsival, 

mert többre már nem fussa. De ennek is 

csak rövid ideig „örülhetsz”, már ha egyáltalán 

van még kedved örülni, egészen addig a pillanatig, 

amíg bevezetésre nem kerül (valószínűleg 

fülkeforradalmi lelkesedéstől és hevülettől 

vezéreltetve), az első tervek szerint 6 forintos 

kilométerenkénti díjjal az autópályamatricát 

felváltó elektronikus útdíj. Ezt a tervek szerint 

minden olyan alkalomkor meg kell majd 

fizetni, ha gyorsforgalmi utat vagy sztrádát 

veszel igénybe helyváltoztatás címén. 

Eddig valamivel több mint 1500 forintért 

négynapos időintervallumban személygépkocsival 

az ország bármelyik autópályáján 

korlátlanul közlekedhettél, a díj bevezetés 

után a most is Pécstől Dunaújvárosig szinte 

üresen kongó, néhol be-beomló leállósávval 


és alagutakkal tarkított betoncsíkon egy út a 

fővárosba oda-vissza 2400 forint pluszköltséggel 

jár majd, ha marad a 6 forintonkénti 

kilométer díj. Igaz, 4–500 forintos benzinár 

mellett az egy pénztárcányi összeggel megtehető 

hatótávolság, valamint az utazási 

alkalmak száma is erőteljesen csökkenni fog. 

Értem én, valami 300 milliárd a MÁV sara, 

valahonnan vissza kell szedni, visszatereljük az 

embereket a vonatra. Szóval a rendszer még 

küzd a gyermekbetegségeivel, de azért köszönik 

szépen a beléjük vetett bizalmat, és hát ez az 

egész tulajdonképpen érettünk van, meg azért, 

mert ez a tolvajbanda az előző nyolc évben 

elqrta és mostan aztat kell helyrehozni. A rendszer 

itt-ott korrekcióra szorul, de a fülkeforradalmi 

lelkesedés kitart, továbbra is töretlen. 

Szorgos népünk győzni fog! 

Nem akarok példálózni azzal, hogy ki 

mennyit keres, de ha nem mindig a teljesen 

hibás nominális, (jelentése: névlegesen, 

papíron létező; névleges, névérték szerinti) 

összeget nézzük, hanem az egyes országokban 

lévő keresetekhez viszonyítjuk arányaiban 

az alapvető termékek és szolgáltatások 

árát, bizony, nagyon le vagyunk maradva. 

És ha már az olajnál tartunk! 

Ez ám az igazi zsenialitás, a modern kori 

rabszolgatartás és röghöz kötöttség! Rafinéria 

a javából! Ehhez képest a Knorr a fasorban 

sincs! Nyakadba vetetik koloncként – 

hoppá!, majdnem azt írtam a tulajdont, de 

hát a cucc tulajdonképpen nem a tiéd, csak 

használhatod, üzemben tarthatod, legalábbis 

amíg ki nem fizeted a törlesztőrészleteket –, 

szóval megvetetik veled hitelre, mert készpénzre 

nem tudod megvenni, hiszen tökéletesen 

tisztában vagy az elemi matematika szabályaival, 

európai uniós árakat csak európai 

uniós bérekből tudsz kifizetni, aztán holttá 

teszik a dolgot. Márpedig navigare necesse 

est, azaz hajózni szükséges! És zseniális, ahogyan 

felfűzik az egészet egyfajta láncra. Kicsit 

olyan ez, mint amiről János ír új könyvében, 

a buborékfújó pénzbárók által előszeretettel 

használt kölcsönpénzekből összeállított 

„százszorszépfüzér” (daisy chain). 

Gondolj bele! Adózott pénzből beszállsz 

a lutriba, amikor megveszed az autód. No, 

ne gondolj semmi rendkívülire vagy kirívóra, 

semmi luxus, csak amolyan középszar 

(értsd: alsó-középkategóriás) kivitel. 

(Itt jegyzem meg a szokásos zárójelben, 

hogy a mi autónk itthoni értékesítése 

drasztikusan visszaesett! Mondjuk ezen is 

érdemes elgondolkodni. Érted? Nem a nagy 

luxus autókból fogy kevesebb, hanem a szegény 

embernek szánt Suzukiból, méghozzá 

drámai módon!) 

Szóval! Nyakadba vetted a koloncot, 

mert tévesen azt képzelted, hogy a XXI. század 

elején a nagyságos és fényességes Európai 

Porta kellős közepén már nem luxus az 

autó, hanem a mindennapok részév vált tartós 

fogyasztási cikk. Csakhogy ez nem igaz! 

Azt is mondhatnám, mekkorát tévedtél! 

Már az elején tekernek egyet a présen. Te 

(meg persze veled együtt én is) csak rosszul 

járhatunk. Önkényesen hozzákötik a forintban 

felvett hiteledet a menekülővaluta, a svájci 

frank árfolyamához. Kaptál kézbe svájci frankot? 

Akkor meg miért is? Most hallottam, hogy 

maga Svájc állam csodálkozott rá a legjobban, 

hogy a magyarok vannak legjobban eladósodva 

a menekülő valutában, ők meg nem is 

tudtak arról, hogy nagyobb összegű svájci frank 

áramlott volna a közép-európai országba. Hogy 

is van ez? Mindenesetre a törlesztőrészletek 

drasztikus emelkedését minden valuta alapon 

hitelt felvevő megtapasztalhatta, melynek 

mértéke mára olyan nagyságokat öltött, amely 

bizonnyal messze meghaladta a magyar nyelv 

szabályainak megfelelő józan és életszerű „kockázatvállalás” 

fogalmát. 

Ha jobban belegondolok, azt sem értem, 

mi az, hogy valutaalapú?! Most vagy valutahitel, 

vagy forinthitel! A többi csak afféle 

úri huncutság. Persze így eleve a kalkuláció 

lehetőségét is kizárják, (ennyit arról a 

szokásos dorgálásról, miszerint „vállaltad a 

kockázatot, amikor hitelt vettél fel”) hiszen 

semmilyen ráhatással nem bírsz az önkényesen 

alakított és manipulált valutaárfolyamra, 

amihez hozzákötötték a forinthiteledet. 

De ha már ott áll a házad vagy a lakásod 

előtt az autód, beleülnél és használnád. 

Mondjuk elmennél vele A pontból B 

pontba. Semmi gond! Csak előbb fizesd 

be a havi üzemben tartási díjat, azaz a 

törlesztőrészletet, a kötelező felelősségért 

lerovandó sarcot meg a CASCO díját. Ha 

nem kérsz CASCO-t, drágább a hitel. 

Ha pedig ezt is befizetted, évente még 

kétszer tegyél félre jelentékenyebb összeget 

az úthadóra is. Vigasztaljon az a tudat, hogy 

ez ma már nem éri el egy átlagos tank (50 

liter) üzemanyag árát. De nem azért mert 

csökkent az adó összege, hanem mert emelkedett 

az üzemanyag ára. 

Azt hinnénk, hogy innentől kezdve szabad 

a pálya, de újabb visszatartóerő a magas 

üzemanyagár. Amit helyenként ki-kitörő, 

no nem fülke, hanem valódi forradalmakkal 

az egekig emelnek. S ha még mindez nem 

lenne elég, az üzemanyagokba már eddig is 

beépített útadó után még plusz a nyakadba 

akarnak varrni az eddigi tervezet szerint 

kilométerenként 6 forintot. 

Ja! És arról se feledkezzünk meg, hogy 

ilyen kondíciók között utaztatják átlagban 

2500 kilométert azt a szerencsétlen spanyol 

paradicsomot, amíg ide nem ér valamelyik 

multi által üzemeltetett áruház polcára. A 

kutyus meg csak azért nem kap belőle, mert 

nem eszi a paradicsomot. 

Hol van kérem ehhez képest a középkorban 

kirótt tized? A fasorban sincs! 

A folyamat az, amire szeretném itt felhívni 

a figyelmet! Szervesen egymásra épülő lépcsőfokok 

ezek, és ez még akkor is így van, ha első 

látásra nem látsz köztük összefüggést. Mielőtt 

még elhagyná fogaid kerítését a manapság 

mantraként zsolozsmázott bűvös szóösszetétel, 

miszerint: összeesküvés-elmélet, felhívnám a 

figyelmedet arra, amit Obi-wan Kenobi mondott 

a Millenium Falcon fedélzetén a szerencsével 

kapcsolatban: ez a szó nem létezik a 

szótáramban, vagy ahogyan Borhídi professzor 

mondotta volt: „Az összeesküvés nem elmélet, 

az már maga a gyakorlat. 

Az igazi baj az, hogy nem azért teremtenek 

ilyen körülményeket, mert a lokalitás felé 

szeretnék fordítani a jó népet, hanem azért, 

hogy növeljék a bevételeket, s ezzel együtt a 

profitot. Csakhogy elszámították magukat. 

Abból indultak ki ugyanis, hogy semmi sem 

változik, a magyar társadalom viszont elérkezett 

tűréshatára széléhez. Talán Borbás Marcsi 

kivételével, akinél még mindig nem okoz 

nagy lelki traumát, ha olykor-olykor a prémiumkategóriás 

Herz paprikás szalámiból egy 

szelet a kutyusnak is jut. 

Az emberek kezdik észre venni, hogy csak 

a változás állandó. Muszáj változtatni. És változtatnak 

is. Az üzemanyag-fogyasztás csökkenése 

valahol 10% körül mozog. Lehet, hogy 

hamarosan a több százezer „nem használt 

autó országa leszünk? Gondolj bele micsoda 

csendéletet lehetne festeni a panel lakótelepek 

előtt hónapszámra álló autócsordákból. Nem 

mondom, drága műélvezet lesz, mert hát ugye 

a törlesztőrészleteket, a biztosítási díjakat, az 

útadót azt továbbra is fizetned kell a vas után, 

de legalább óvod és véded a környezetedet. 

Ha meg leszeded a rendszámot költség-takarékosság 

címén, a közterület-felügyelet viteti el 

a kocsit, mondván, biztosan roncs, hiszen még 

rendszám sincs rajta. 

Most mondd meg nekem, de őszintén, 

labdába rúg emellett még a mókuskerék? Ez 

az igazi mókuskerék, mi pedig ott vagyunk 

a közepén. 

„De ha elindul a vonat, a szívem majdnem 

megszakad...” Meg, a rosseb egye meg, 

mer’ hogy dízel, nem pedig az a villanyos! 



80 JÓ HA FIGYELÜNK!

2011/306. szám - Jó Ha Figyelünk

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?