2011/310. szám - Jó Ha Figyelünk

Szóljatok, ha szólni kell... 

most egy új KÖZÖNSÉGért!!! 

310. szám

A TARTALOMBÓL: 

Dörner színháza az elfajzott liberális 

felfogás ellen küzd.................................................... 4 

Csak egy blöff Dörner pályázata............................ 6 

Mi a program?........................................................... 8 

Aki szelet vet vihart arat.......................................... 9 

Magyar dráma.........................................................10 

Tilt, tűr, támogat.....................................................16 

Dörner György az Új Színház élén:....................17 

botrány vagy sem?..................................................17 

A harcnak az a dolga, hogy folyjon.....................18 

Megszólalnak az Új Színház színészei................20 

Új Színház-ügy: Hámori Gabi levele..................24 

Elmondatott............................................................27 

Alföldi Róbert botrányai.......................................27 

ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIA.........................29 

Amiért élnünk érdemes........................................30 

Százmilliárdos bukták: az Erste 

csak az első dominó?.............................................34 

Érden túl..................................................................35 

Egymásra mutogatnak a csicskások!..................36 

A polgárháború előkészítés végső stációja Gyöngyöspata?..................................................................39 

Erőszak-monopólium............................................56 

Az Úr távkapcsolót adott a kezembe..................57 

Performansz: Igazság, jóság, tolerancia.............60 

Colin Hines: Globális kiáltvány..........................62 

Megérkezett az utolsó vészjelzés.........................66 

Hunglia.....................................................................67 

A kamat bűn!...........................................................69 

Ki irányítja a Mazsihiszt?......................................71 

Kilapátolják a pénzt az országból........................72 

Örömmel veszek részt konzultációban, ha........73 

Beértük a sci-fit, ott élünk benne........................76 

Úgy gondolom, hogy alapvetően 

mázlista vagyok.......................................................77 

Nácik a hupikék törpikék?....................................79 

Nemérdekelország.................................................80 

Nyomorgó tanárok, nyomorgó orvosok 

országa lettünk .......................................................81 

Pertu.........................................................................82 

Ez lenne Pest legburzsujabb lakása?!..................83 

Magyar kisebbségi önkormányzatok 

Magyarországon?...................................................87 

Két dudás.................................................................88 

Sunyi adathalászás..................................................90 

A sóvita folytatódik................................................92 

Utahban újból fizetőeszköz az arany..................94 

Újra forog a szovjet lemez....................................95 

A tévé miatt beszélnek csúnyán a gyerekek?.....95 

Újratöltődnek az olajmezők?...............................96 

Az unijó neked jó?..................................................98 

A végső idők gazdasági helyzete..........................99 

Műtéttel kékre cserélhető a barna szem...........100 

az öntudatos magyar polgár lapja 

Főszerkesztő: 

Olvasószerkesztő: 

Tervezőszerkesztő: 

Szerkesztőségi munka, grafikai tervezés, 

nyomdai előkészítés: 

Az újság elkészítésében közreműködik: 

Nyomda: 

Felelős vezető: 

ISSN: 

Terjesztéssel kapcsolatos információk: 

A kiadó megtiltja e lap forgalmazását minden bizonytalan hátterű, 

vagy idegen érdekeket szolgáló árusítóhelyen! 

Információs ügyeletünk 

http://internetfigyelo.wordpress.com/ 

tájékoztatja Önt, megyéjében hol juthat legnagyobb 

kedvezménnyel e lap egyes számaihoz. 

Felelős kiadó: 

Hirdetésfelvétel: 

Telefon: 

2 JÓ HA FIGYELÜNK!

4-26 

39 

27 

56 

60 

88 

JÓ HA FIGYELÜNK! 3

DÖRNER SZÍNHÁZA AZ ELFAJZOTT LIBERÁLIS 

FELFOGÁS ELLEN KÜZD 

Hátország Színháznak nevezné át az Új Színházat 

Dörner György, az intézmény csütörtökön 

kinevezett igazgatója, mert ez a név 

szerinte jobban kifejezi „a szociálliberális iga 

alatt nyögő magyarságot”. magyarságot. Dörner az átlátszó.hu 

által közzétett pályázatában vázlatos 

és általánosságoktól hemzsegő gazdasági 

stratégiát vázol fel, ír kábszeresen vonagló 

sztárokról, Fényes Szelekről, igazságos föld– 

és színházosztásról, egyedülálló marketingstratégiája 

szerint pedig főként a nemzeti 

tartalmú újságokban, tévékben rádiókban 

hirdetne, mert ott van színháza közönsége 

és hátországa. 

Dörner György lesz 2012. február 1-től 

az Új Színház igazgatója, miután csütörtökön 

Tarlós István főpolgármester aláírta 

kinevezését, bár az illetékes szakmai bizottság 

6:2 arányban az Új Színházat 13 éve 

vezető Márta Istvánt támogatta. Az átlátszó. 

hu megszerezte és közzétette a korábban a 

MIÉP oldalán gyakran feltűnő, közismerten 

radikális jobboldali színész pályázatát. Izgalmas 

olvasmány. (Az átlátszó.hu péntek délelőtt 

túlterheltség miatt elérhetetlenné vált.) 

A pályázat elején szereplő motivációs 

levélben Dörner azt írja, hogy nemzeti 

elkötelezettsége közismert, azt nyilvánosan 

vállalta egész pályáján, de – mint írja – : 

„színházi és filmes éveim során művészek, 

rendezők, írók – többségével dolgoztam, 

nem fenyeget az a veszély, hogy kizárólag 

egy szűkebb csoportra támaszkodom. Sőt, 

úgy vélem, hogy a nemzeti dráma és annak 

,,színházasítása,,olyan ügy, amely inkább 

összeterel, mint szétválaszt művészeket.” 

Hátország Színházra szeretném változtatni 

a firmát 

A művészeti koncepció című rész elején 

kifejti, hogy megváltoztatná az Új Színház 

nevét Hátország Színházra: 

Az Új Színházra adom be a pályázatom, 

mert ez van kiírva, de a színház nevét is megváltoztatnám, 

mert most hamis képzeteket 

kelt. Azt üzeni, hogy ami új, az mindjárt 

érték is. Ez pedig nem igaz. Ami csak azért 

új, hogy ezt hirdethesse magáról, az attól, 

különösen az elfajzott, beteges liberális 

hegemóniában lehet retrográd is, vagy talmi. 

A fenntartó hozzájárulásával Hátország 

Színházra szeretném változtatni a firmát. 

A következőkben részletesen leírja, mit is 

ért hátország alatt: 

A Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő 

magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet 

számára életbe vágóan fontos visszafoglalási 

igényt jelent be. Ennek a visszafoglalásnak 

egyik első, kicsi, de nem jelentéktelen 

ütközete lehet ez a színház. A magyarság a 

hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, 

elhallgatott, félreszorított nemzeti 

értékeivel, Bornemisszáival. Csokonaijaival, 

de Németh Lászlóval és Illyés Gyulával, fel 

egészen a mai követőkig megindítja a visszafoglalást 

a liberális, pesti vicchullám, pénzcsinálás 

és újabban a szórakoztató liberális 

állam sokszor a bordélyházak szintjére sülylyedt 

csomópontjai ellen. 

Belekiabált a magyar Sorsba 

Dörner nemcsak a liberálisokkal venné föl 

a harcot, de magával az állammal is, pontosabban 

a szórakoztató állammal, szerinte 

ugyanis az állam híg, üres szabadidőeltöltést 

nyújt a tömegeknek. 

A szórakoztatott ember nem résztvevője, 

nem része a kuIturális térnek, a működésnek, 

hanem passzív szemlélője. Aktivitása 

legfeljebb erős csápolásban nyilvánul meg, 

amikor sztárja kábítószeresen vonaglik 

előtte. 

Ez egy pályázat, amit a mostani főpolgármester 

is olvashat, úgyhogy a volt főpolgármester 

rendesen megkapja a magáét: 

Az egész Demszky-éra színháza a szórakoztató 

biznisz szolgálatába Iett rendeIve. 

Ennek a Iiberális, szórakoztatóipari 

igényteIenségnek akar hadat üzenni a Hátország 

Színház, a magyar dráma színháza, 

amely visszatérést jelent a görög sorsszínházhoz, 

Aischylos és Sophoklész színházához, 

Shakespeare mindenkor a legaktuálisabb 

nemzeti és dinasztikus politikai kérdéseket, 

létkérdéseket felvető színházához, 

és ahhoz a magyar színházi hagyományhoz, 

amit a Bánk Bán és a Karnyóné jeIképez – 

amely gyönyörködtetett és belekiabált a 

magyar Sorsba. 

A Fényes SzeIek és a kommunista méteIy 

A szórakoztatásról azért nem mondana le 

teljesen az új igazgató. Az Új Színház mostani 

repertoárjából azokat az előadásokat 

tartaná meg, amelyek koncepciójába beleférnek 

„és amelyek közönségtámogatottsága 

egyértelmű”. A mostani évadban két 

új bemutatót tervez, Németh László VlI. 

Gergely című művét a mártír pápáról, illetve 

egy vígjátékot, amelyről csak annyit árul 

el, hogy „egy magyar szerző írta álnéven”. 

Pályázatában az is szerepel, hogy olyan rendezőkkel 

dolgozna együtt mint Jirzi Menzel, 

Bodolay Géza, Nagy Viktor, Vidnyánszky 

Atti|a, a sepsiszentgyörgyi E. Bocsárdi Miklós, 

Pataki András és Csiszár Imre. Dörner 

szerint előrelátható, hogy radikális, sőt forradalmi 

színházi koncepciójának sok ellensége 

lesz. De honnan lesz a közönség? 

Nézőit az egész magyar hátországból, 

a nemzetállam gondolatát magukévá tett 

magyar emberekből kell összeszervezni. 

Nevezhetnénk akár a Fényes SzeIek színházának 

is, ha a kommunista méteIy ezt a 

mozgaImat is nem járatta volna le és nem 

fordította voIna önmaga ellen. Egy igazságos 

földosztás ma is aktuális, egy igazságos 

színházosztás úgyszintén. Megértésre kell 

találnunk. 

Erősítik a bevételi oldalt 

A pályázat „gazdasági stratégia” című részében 

olyan általánosságok olvashatók, hogy 

fontos a tervezhetőség, a „gazdasági odafigyelés”, 

a „jó gazdasági alapvetés”, a „kölcsönösen 

előnyös szerződések”, „az adott produkció 

műszaki megteremtéséhez partnerek 

keresése”. Nagy felismerésként tálalja, hogy 

a díszleteket más színháztól is kölcsönözhetnék, 

vagy ők adhatnák bérbe, esetleg el– a 

már nem szükséges díszleteket, jelmezeket, 

mert „ezek is a bevételi oIdalt erősíthetik”. 

Dörner azt is megpróbálja eladni pályázatában, 

hogy turnékat szervezne a határon 

túlra vagy külföldre (ezt a legtöbb színház 

most is csinálja, ha van olyan jó előadása, 

amit meghívnak) és már jó előre szerződést 

köthetnének nyári produkciókra például a 

Szegedi Szabadtéri Játékokon. Tervezik azt 

is, hogy városokban, falvakban, toborzásokat 

tartanának és az előadásaikra buszokkal 

szállítanák a közönséget – természetesen a 

hátországból. 

Korábban kifejti, reméli. hogy a magyar 

dráma színháza megkapja a szükséges támogatás 

a minisztériumtól, a Nemzeti KuIturális 

AIaptól, a kuIturális aIapítványoktól és 

külső cégektől is. A szponzorokról ezt írja: 

Szponzori tárgyalást előre nem folytattam 

ehhez a pályázathoz. Először a szándékot 

kelI tudnunk, hogy a fővaros akar-e 

ilyen nemzeti drámákat bemutató színházi 

műhelyt támogatni vagy sem. Ha a politikai 

szándék létrejön, meggyőződésünk, hogy 

szponzorációs területen is előrébb tudunk 

lépni. 

“Fehér foltok a PR-tevékenység számára” 

Ezek után sajátos marketingstratégiát vázol 

fel, amely a nyomdai, a „háromdimenziós 

kommunikációs eszközök”, az internet és a 

Facebook mellett egészen új területekre is 

koncentrálna: 

A vázolt nemzeti drámaprogram kommunikációs 

stratégiája (...) olyan helyeket 

kutat fel és használ, amelyek fehér foltok a 


PR-tevékenység számára. Mégpedig a nemzeti 

tartalmú újságokat, médiákat, rádiókat, 

szervezeteket, azok kiadványait célozza 

meg, olyan módon kíván marketingtevékenységet 

kialakítani, hogy tudja: a nemzeti 

dráma programjának közönsége olyanokból 

áll össze, akik ezen médiák, megjelenési 

helyek fogyasztói vagy rendszeres látogatói. 

Ilyen (sic!) a különböző nemzeti jellegű 

társaságok összejövetelei, a meghatározott 

nemzeti jelleggel működő világi vagy egyházi 

körök kiadványai. Az ilyen jellegű újságok, 

rádiók, tere. 

Az utolsó két hosszú mondat ezután 

megismétlődik – véletlenül még egyszer 

bemásolták a szövegbe. A pályázat végén 

Dörner ejt néhány szót Csurka lstván drámaíróról, 

a MIÉP elnökéről, akivel együtt 

akar dolgozni: 

Koránál fogva (77) nem operatív dolgozó, 

hanem szellemi egybentartó, mondjuk 

intendáns, aki elsősorban a műveivel akar 

jelen lenni. A baráti viszony kötelez, de erre 

nézve, igazgatói egyszemélyi felelősségem 

fenntartása mellett megállapodást is kötünk. 

MÁRTA ISTVÁN MEGDÖBBENT 

A másik pályázó, Márta István az Új Színház jelenlegi igazgatója 

megdöbbenéssel fogadta a főváros döntését. Mint elmondta, 

legnagyobb bánata, hogy egy jól menő, prosperáló színházat 

kell elhagynia, amelyet 13 évig vezetett. Márta tiszteletben 

tartja a főpolgármester döntését, bár sajnálja, hogy a szakmai 

grémium véleményét nem vette figyelembe. Hangsúlyozta: az 

Új Színház eredményesen működik, kiváló társulattal rendelkezik, 

biztos gazdasági alapokon áll, és ami a legfontosabb, a 

közönség szereti és tiszteli a teátrumot. „Ezt végiggondolva 

újra nem értem az eredményt” – fogalmazott. 

“Én arra kértem a színészeket a csütörtöki rendkívüli társulati 

ülésen, hogy semmilyen módon ne demonstráljanak mellettem, 

mert a karrierjüket, egzisztenciájukat veszélyeztetné minden 

ilyen lépés” – hangsúlyozta, hozzátéve: nem is látja szükségét 

ennek. (MTI) 

Forrás: Index 


CSAK EGY BLÖFF DÖRNER PÁLYÁZATA 

Múlt hét csütörtökön nevezte ki Tarlós István főpolgármester Dörner Györgyöt az Új Színház élére. Eddie Murphy 

magyar hangja visszafoglalná a kultúrát a szociálliberális iga alatt nyögő magyarok számára. A jelenlegi, de a pályázaton 

elbukó igazgató, Márta István pályázatáról egyetlen szó sem esett, ezért összehasonlítjuk a dolgozatokat. 

Dörner Györgyöt múlt hét csütörtökön Tarlós István főpolgármester 2012. február 1-jével kinevezte az Új 

Színház igazgatójának. Dörner intendánsnak magával viszi a Gyurcsány Ferencről drámát írattató Csurka Istvánt, 

a MIÉP elnökét. A kinevezés bejelentése után az Átlátszó.hu közzétette Dörner pályázatát. Eszerint például Új Színházról 

Hátország Színházra változtatnák a színház nevét. A döntése mellett az őt ért támadások után is kiálló Tarlós 

a névváltoztatást végül nem engedélyezte. 

Dörner mellett pályázott a posztra az eddigi színházigazgató, Márta István is. Mivel az elmúlt napokban leginkább 

politikai nézetei miatt támadták Dörnert és Csurkát is, megpróbáltuk a két pályázat azonos területeit összehasonlítani, 

hogy ne csak a politikai retorika kapjon hangsúlyt. (Márta pályázatát korábban nyilvánossá tette az Új 

Színház oldalán.) 

A pályázatokat nem egyszerű összehasonlítani, mert írása alapján rögtön kiderül, hogy Dörner nem ismeri az Új 

Színházat. Információink szerint Márta István minden pályázónak felajánlotta, hogy megismerkedhet a társulattal 

és a színház pénzügyi helyzetével, de Dörner ezzel a lehetőséggel nem élt. 

Dörner pályázata mindössze 18 oldalas, míg Márta Istváné 110 oldal hosszú. Dörner nem foglalkozik a színház és a 

társulat jelenlegi helyzetével, ahogy pénzügyi tervében számok sem szerepelnek, míg a jelenlegi igazgató költségvetési 

tervet, és az eddigi szakmai munka folytatását is részletesen ecseteli. Dörner több olyan lehetséges partnert említ pályázatában, 

akik később jelezték, hogy velük nem is egyeztetett, míg Márta támogatói nyilatkozatokat csatolt pályázatához. 

CÉLCSOPORT 

Dörner György: „Nézőit az egész magyar hátországból, a nemzetállam 

gondolatát magukévá tett magyar emberekből kell összeszervezni. 

Nevezhetnénk akár a Fényes Szelek színházának is, ha a kommunista 

métely ezt a mozgalmat is nem járatta volna le és nem fordította 

volna önmaga ellen. Egy igazságos földosztás ma is aktuális, 

egy igazságos színházosztás úgyszintén. Megértésre kell találnunk”. 

MŰVÉSZETI KONCEPCIÓ 

Dörner György: „A Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő 

magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet számára életbe vágóan 

fontos visszafoglalási igényt jelent be. Ennek a visszafoglalásnak 

egyik első, kicsi, de nem jelentéktelen ütközete lehet ez a színház. 

A magyarság a hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, elhallgatott, 

félreszorított nemzeti értékeivel, Bornemisszáival. Csokonaijaival, 

de Németh Lászlóval és Illyés Gyulával, fel egészen a mai 

követőkig megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, 

pénzcsinálás és újabban a szórakoztató liberális állam sokszor a bordélyházak 

szintjére süllyedt csomópontjai ellen”. 

GAZDASÁGI TERV 

Dörner György: Fontos a tervezhetőség, a gazdasági odafigyelés, a 

jó gazdasági alapvetés és a kölcsönösen előnyös szerződések, a produkciókhoz 

partnerek. Szponzori tárgyalásokat még nem folytatott 

addig, amíg a politikai szándék létre nem jött. Több állami és önkormányzati 

támogatással számolnak. Nem számolnak a bérköltségek 

és a közüzemi számlák emelkedésével. 

MARKETING ÉS PR 

Dörner György: „A vázolt nemzeti drámaprogram kommunikációs 

stratégiája (...) olyan helyeket kutat fel és használ, amelyek fehér foltok 

a PR-tevékenység számára. Mégpedig a nemzeti tartalmú újságokat, 

médiákat, rádiókat, szervezeteket, azok kiadványait célozza 

meg, olyan módon kíván marketingtevékenységet kialakítani, hogy 

tudja: a nemzeti dráma programjának közönsége olyanokból áll 

össze, akik ezen médiák, megjelenési helyek fogyasztói vagy rendszeres 

látogatói. Ilyen (sic!) a különböző nemzeti jellegű társaságok 

összejövetelei, a meghatározott nemzeti jelleggel működő világi 

vagy egyházi körök kiadványai. Az ilyen jellegű újságok, rádiók, 

tere”. 

Márta István: A polgári középosztály: napi harcot vív, hogy életszínvonalát 

szinten tartsa, vagy annak hanyatlását legalább elviselhető 

mértékűvé mérsékelje. Életkorát tekintve elsősorban a 40 és 60 

év közötti korosztály. 

Márta István: „Az általam vezetett Új Színház – az elmúlt esztendők 

tapasztalataira építve – a műfaji sokszínűség, a színészi/rendezői/alkotói 

munka minőségére, a klasszikus és kortárs darabok bemutatására, a társművészetek 

bevonására, az igényes közönség megtartására, nevelésére 

és növelésére, a fiatalok színház szeretetésének elősegítésére helyezi a 

hangsúlyt. Célom továbbá, hogy – anyagi lehetőségünk szerint – bekapcsolódjunk 

nemzetközi színházi vérkeringésbe a határon túli magyar és 

nemzeti alkotók, illetve színházak segítségével”. Repertoárjuk gerincét a 

kortárs és klasszikus, magyar és világirodalomból a történeteket mesélő 

művek alkotják. Erős hangsúlyt kapnak a kortárs magyar szerzők. 

Márta István: A gazdasági tervezetben részletesen beszámol az 

elmúlt évek támogatásairól (378 millió forint), 53 százalékkal nőtt 

2004-től 2010-re a jegyértékesítés, 2010-ben 75 millió forint adományt 

tudtak befogadni, nettó 102 millió forintos jegybevételt és 

26 millió forintos nyereséget értek el. Összesen nagyjából 550 millió 

forintból gazdálkodtak 2010-ben. A közelgő évekre úgy terveztek, 

hogy ugyanennyi állami támogatást kapnak, viszont emelkednek a 

közüzemi számlák és a bérek után fizetendő közterhek. 

Márta István: Márta egy 16 oldalas marketingfejezetet írt. Alapvetően 

a partnerkapcsolatok szerepét hangsúlyozza, ami érthető 

jelenség a hazai kulturális életben. Az Új Színháznak jelenleg több 

médiapartnere van a Magyar Narancstól, a Népszabadságon át a 

közszolgálati televíziókig. A honlapjukat a nyáron újították meg, 

Facebook– és Youtube-oldaluk is van. 


KÜLFÖLD 

Dörner György: A pályázatban felsorolt néhány külföldi kapcsolat 

közül az egyik, az Aradi Magyar Színház rögtön jelezte, 

hogy velük nem egyeztetett senki. Egy másik színház igazgatójának 

Bocsárdi Lászlónak a nevét meg rosszul írták le, és ő is jelezte, hogy 

Dörner nem, csak Márta István kereste meg. Támogatói nyilatkozatok 

hiányoznak a pályázatból. 

TERVEZETT SZÍNDARABOK 

Dörner György: Csurka István: Írószövetségek harca, Nyírő József: 

Jézusfaragó ember, Vörösmarty Mihály: Zalán Futása, Ibsen: A tenger 

asszonya, Csurka István: A hatodik koporsó 

Márta István: Külhoni magyar és európai rendezők: Bocsárdi László 

(Erdély-Románia), Keresztes Attila (Erdély-Románia), Béres László 

(Erdély-Románia), Czajlik József (Felvidék-Szlovákia) ill. Victor Ioan 

Frunza (Románia), Jiří Menzel (Csehorság), Szergej Maszlobojcsikov 

(Ukrajna), Rale Milenkovic (Szerbia), Egon Savin (Szerbia). Együttműködések: 

a marosvásárhelyi Nemzeti Színház , a gyergyószentmiklósi 

Figura Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a 

temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szatmárnémeti 

Északi-Színház Harag György Társulata, a nagyváradi Magyar Színház, 

a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Kassai Thália Színház, 

a szabadkai Kosztolányi Színház igazgatói szívesen dolgoznának 

együtt különféle Új színházzal közös projekteken. A belgrádi, újvidéki 

és eszéki színházak kölcsönös vendégjátéka. 

Márta István: Závada: Jadviga párnája, Thomas Mann: Varázshegy, 

Németh László: Galilei, Weöres Sándor: Octopus, Tarkovszkij: 

Octopus, George Orwell: 1984, Goethe: Faust, Szabó Magda: Ajtó 

Dörner György pályázatának pamflett-jellegét és megalapozatlanságát még inkább megérthetjük Márta István mindvégig nyilvános 

pályázati anyagának ismeretében. Előbbi feltételezésekre alapozva, hirtelen jött ötletekkel színesítette politikai indíttatású gondolatfolyamát, 

aminek a lényege, hogy a szociálliberálisok uralják a kultúrát, amit vissza kell foglalni. Ezzel szemben Márta az utóbbi évek gazdasági 

eredményeit, a művészeti koncepciójának egyenetlenségeit kiegyenlítő, alapos elképzeléssel állt elő. Az Új Színház egy változó színvonalat 

képviselő színház sok jó színésszel, elég jó kihasználtsággal: a színház az elmúlt évadban előadásait 87 százalékos átlag nézőtér-telítettséggel 

játszotta a csak teljes jegyárat fizető nézők alapján. 

Tarlós a támogatásával elfogadta Dörner több állítását is: 

Létezik szociálliberális elnyomás, bármit is jelentsen ez. 

(Dörner Orbán Viktor háborús retorikáját átvéve visszafoglalásról beszél). 

Politikai alapon lehet színházat csinálni, mert „egy egészséges nemzetnek” szüksége van saját színházra. 

“Budapestnek nincs nemzeti színháza.” 

A Főpolgármesteri Hivatalban megrendezett szakmai vitáról készült jegyzőkönyvet kikértük, de az önkormányzat kérésünket elutasította. 

Az eseményről pedig hangfelvétel készült, a vita minden érvét és ellenérvét megismerhetnénk. 

Tarlós István második alkalommal döntött a szakmai bizottság ellenében színházigazgató kinevezéséről. Júniusban Nemcsák Károlyt 

nevezte ki a a jelentős problémákkal küzdő József Attila Színház igazgatójának, miután az általa ideiglenes ügyvezető igazgatónak felkért 

Koltay Gábor elvesztette a főpolgármester bizalmát. Nemcsák pályázata Dörneréhez hasonlóan nem volt nyilvános. 

Az Új Színház vezetésére kiírt pályázat elbírálására előzetesen felkért szakmai bizottság 6:2 arányban Márta István mellett voksolt, 

Ascher Tamás rendező és bizottsági tag blöffnek ítélte a pályázatot, amit a Tarlós István által kiírt pályázati feltételek nem teljesítése miatt 

nem kellett volna befogadniuk. Meglepetésre még az Alföldi Róbert Nemzeti Színház-igazgatói helyére többször bejelentkező, jobboldali 

elkötelezettségét nyíltan hangoztató debreceni színházigazgató és rendező, Vidnyánszky Attila is hirtelen improvizációnak minősítette a 

döntést. A fővárosi színházigazgatók is tiltakoztak. 

Tarlós nyílt levelélben reagált a Magyar Színházi Társaság bírálatára, Csizmadia Tibor elnöknek szögezve a kérdést: „Ön szerint politikai 

célú területszerzés, hogy összesen két változtatást hajtottunk végre a színházak vezetésében? Esetleg politikai haszonszerzésnek véli, hogy 

Szirtes Tamás, Bálint András, Puskás Tamás vagy Mácsai Pál igazgatók a helyükön maradtak? Netán azt, hogy az általunk díszpolgárrá avatott 

Zsámbéki Gábor által javasolt igazgatót szavaztuk meg a Katona József Színház élére?” A főpolgármester szerint a döntését érő kritika 

„meggondolatlan, hangulatkeltő és méltatlan” volt. 

Forrás: Index 


MI A PROGRAM? 

Az utóbbi napok sajtóvisszhangja és egyöntetű szakmai reflexiója 

után már nemigen lehet újat mondani arról a pőre politikai döntésről, 

amely az Új Színház igazgatói pályázatát a Dörner-Csurka páros 

javára bírálta el. Az interneten hozzáférhető a „nyertes” szöveg is, tehát 

mindenki megítélheti a felháborodás kivételes indokát. Kétség nem 

fér hozzá, hogy azt a politikai-ideológiai manifesztumot, amit olvashatunk, 

miféle eszmeiség alapozza meg. Budapest főpolgármesterének 

„jóvoltából” a főváros szecessziós színházi ékszerdoboza az enyhe 

kifejezéssel szélsőjobboldalinak nevezhető vezetők kezére került. Ez 

a botrány mérföldkő a magyar kulturális élet ellen eddig elkövetett 

hatalmi merényletek sorában; mert ami az Új Színházzal történt, az 

több, mint politikai szolgálatokért jutalmazott kegyencek szokásos 

kifizetése: feltett szándékkal elkövetett szellemi kútmérgezés. 

Amióta nyilvánosságra jutott a Tarlós István által ugyan magára 

vállalt, de aligha tőle eredő gyalázat, azóta különböző fórumokon 

sokan sokféle formában mondták el róla a véleményüket, és foglaltak 

állást a minden európai normának kesztyűt dobó, és minden jóérzésű 

embert felháborító politikai döntéssel szemben. A tiltakozások azonban 

jobbára megmaradtak a szűken vett színházi szakma, a művészeti 

és szellemi élet reprezentánsai körében – eltekintve a demokratikus 

parlamenti ellenzék szükségképpen erőtlen nyilatkozataitól –, és ezek 

a protestálások, noha egyre szaporodnak, lényegében persze azoktól 

származnak, akik a Dörner-féle mocskolódás célpontjai. 

Magukat progresszív, többségükben liberális beállítottságúnak 

valló alkotók érezték elfogadhatatlannak a „nemzeti” ultraradikalizmus 

hivatalos támogatását. Mindazok, akik a különböző petíciókat 

aláírták, egy valóban demokratikus és eredendően polgári éthosz 

jegyében utasították el, hogy az Új Színház az adófizetők pénzén 

szélsőséges akcionisták fellegvára legyen. De félő, hogy ezen az 

összehangolatlan, inkább spontán, mintsem szervezett ellenálláson 

a főpolgármester és a feltehetően mögötte álló „magasabb” politika 

– igen: valamely Fidesz-potentátok – túlteszik magukat. 

Mert nem kell tartaniuk a sajátjaik, azaz a jobboldal elhatárolódásától. 

Tisztelet az eddig elvétve megszólaló kivételeknek, azt kell 

mondanunk, hogy a magát mértékadónak és konzervatívnak gondoló 

„mainstream” jobboldaliak bizony mélán kussolnak. Nem halljuk a 

különféle körök, egyletek és alapítványok hangját. A kormánypárt 

politikusai, különös tekintettel a kultúra irányítóira, feltűnően kerülik, 

hogy állást kelljen foglalniuk az ügyben. Konzervativizmusukkal folyvást 

kérkedő értelmiségiek most terepszínűen lapítanak. A művészvilág 

korábban büszkén jobbra orientálódó 

személyiségeinek elapadt a szavuk. 

Hol vannak hát a mindig mellverő „polgárok”, 

az igaz magyar hazaffyak, akiknek 

oly drága a hon becsülete? Ők mind egyetértenének 

azzal, hogy a színpadról akár 

újnyilas proklamációk szerzői is közpénzen 

hirdethessék a világról vallott nézeteiket? 

Szerintük az volna a demokrácia, hogy professzionális 

kirekesztőket és gyűlölködőket 

a hatalom kegye szószékre emel? 

Egyik heti rendszerességgel jelentkező televíziós 

vitaműsor kormányközeli politológus 

résztvevője azt mondja nagy empátiával, várjuk 

meg, milyen minőségű színházi előadásokat 

hoznak létre az új vezetők. Miért kellene megvárnunk? 

Mintha bizony nem ismernénk azt a 

szellemi karaktert, amit egyébként pályázatukban 

is oly megejtő őszinteséggel vállaltak. Egy 

másik tévécsatorna terjedelmes esti riportműsort 

szentel az Új Színháznak, megszólaltatva 

a pályázat szakmai bírálóbizottságának némely tagjait, kívülálló színházi 

embereket is – és a műsorvezető csak a dolog lényegéről nem beszél; 

hogy mást ne mondjunk, Csurka István neve sem hangzik el. A tömegmédia 

meghatározó orgánumai jószerével nem foglalkoznak a témával, a 

többi fórumon egyhetes szenzációként kezelik, a jobboldal sajtója pedig 

a legjobb esetben is agyonhallgatja. 

A szélsőségesek persze triumfálnak. 

Pedig az nem lehet, hogy ennek a szégyenletes politikai provokációnak 

– hiszen az Új Színház vezetőváltása nyilvánvalóan az – a 

magyar társadalom érdemleges hangadói ne tudjanak elébe állni. Az 

nem lehet, hogy elsőbben is a jobboldal korifeusai ne kapjanak észbe. 

Hogy ne értsék meg: maguk alatt is hagyják vágni a fát. A szélsőjobb 

soha nem hálás szálláscsinálóinak; amint teheti, felfalja őket is. Mire 

számítanak a Fidesz netán mégiscsak létező mérsékeltjei? Hogy ha 

úgy hozza a szükség, legközelebb majd a Jobbikkal lépnek koalícióra? 

És már most megteszik a megfelelő gesztusokat a szélsőjobbnak? 

Nehéz elhinni, hogy a Tarlóssal végrehajtatott térfoglalás nem 

erről a cinikus politikai számításról szól. A látszat mindenképpen ez 

– és épp ezért a magyar demokrácia létkérdése, hogyan reagál rá az a 

jobboldal, amely ugyan folyvást szajkózza a kétharmados választási 

győzelem mindenhatóságát, de azt aligha állíthatja, hogy társadalmi 

felhatalmazást kapott a nemzetiszocializmus újjáélesztésére. 

Vagy mégis ez a program? 

Mészáros Tamás publicista 


AKI SZELET VET VIHART ARAT 

Krónikás egyetlen (első és utolsó) hozzászólása az Új Színház témához. 

Kovács Kokó Világbajnoktól kaptam egy 

megtisztelő levelet, amelyben az állt, hogy 

álljak ki én is Dörner és Csurka mellett, 

hadd vezessék ők az Új Színházat. 

Előzőleg azonban elolvastam a Heti 

Válasz vonatkozó cikkét, s helyesebbnek tartottam 

kivárni. 

A két homlokegyenest ellentétes vélemények 

egyike az, hogy az előző igazgató 

szakmailag nagyságrendekkel a Dörner 

színművész igazgató-jelölt felett áll, ráadásul 

nem is komcsi, és egy színháznál mégiscsak 

a szakmaiság a legfontosabb. 

A másik vélemény szerint a Dörner- 

Csurka kettős megtörné azt a (tagadhatatlan) 

kommunista – SZDSZ hegemóniát, 

ami miatt az ember valóban nem szívesen 

jár színházba Budapesten, különösen nem a 

homokbányász „szag”-szervezetté gyalázott 

Nemzeti színházba nem. 

Dörner primitív „jópofizása” és Csurka 

István múltja mindenesetre inkább taszított, 

mintsem szimpátiát keltett bennem. 

Azután napokon belül elárasztottak 

egyre vaskosabban antiszemita levelek, 

akiknek íróival (bár nem ismerem egyiket 

sem), nekem küldött leveleik alapján semmi 

szín alatt nem vállalok közösséget. 

Az számomra nyilvánvaló, hogy az „aki 

szelet vet, vihart arat” közmondás szép példáját 

látjuk. 

A Dörner-Csurka féle reakciót a Kertész 

Ákos-Bartus elvtárs kettős rasszista akciója, 

a Gyurcsány által elrabolt „Amerikai Magyar 

Népszava” írása indukálta mindezt. 

A két csirkefogó – Kertész Ákos és Bartus 

elvtárs – valószínűleg tudatosan vetett szelet, 

mert vihart akartak, s ez sikerült is nekik. 

A Krónikás kijelenti, hogy sem az aljas 

indítékú szelet vetőkkel, sem a mocskos port 

felkavaró viharral nem hajlandó azonosulni! 

Valami azonban történt, ami megszólalásra 

késztet. 

Tüntetés zajlott le az Új Színház előtt a 

Dörner-Csurka kettős ellen. 

Az ellen-vihar azt hirdette, hogy az antiszemitizmus 

elleni tüntetésről van szó. 

Nagyon derék. 

Ám ehhez mégsem csatlakozhattam, 

mert a tüntetők EGYETLEN MAGYAR 

ZÁSZLÓT SEM VITTEK MAGUKKAL, 

csak EU-zászlókat. 

A szelet vető Bartus elvtárs – Kertész 

Ákos duo tehát elérte legfontosabb célját: 

az antiszemitizmus elleni tiltakozás IGAZ 

ÜGYÉT – MAGYAR-ELLENES (tehát 

nem Csurka, Dörner vagy Jobbik-ellenes, 

hanem kifejezetten MAGYAR ELLENES!) 

tüntetéssé aljasították. 

Erre sem akartam reagálni, noha elkeseredésem 

határtalan. 

Újabb merénylet a keresztény-zsidó 

megbékélés ellen. 

Fábry Sándor azonban, ez a csodálatos 

tehetségű humorista és szókimondó tiszta 

ember, elment erre a tüntetésre, s olyan 

véleményt mondott, amelyet mindenképpen 

érdemes megszívlelni. 

Nem kommentálom, szó szerint közlöm, 

mint lehetséges, igazságos, a kölcsönös fajgyűlölet 

valamennyi vitorlájából minden 

szelet azonnal kifogó javaslatot, forrásom a 

Heti Válasz: 

A rendezvény végén felszólalt Fábry Sándor 

is, aki a következőket mondta: 

„Én azt gondolom, hogy a pályázat viszszavonása 

eldőlt, ez meg fog történni. Majdnem 

hogy nyílt kapukat döngetnek. 

De engedtessék meg egy utópiát hozzátenni, 

kedves jelenlévők. 

Dörner György egy kitűnő színész. 

Legyünk ennyire a minőség pártján, és 

legyünk ennyire toleránsak és elfogadóak. 

Igen, én azt gondolom, hogy ő egy 

nagyszerű színész... [A showman szavait itt 

elnyomták a füttyök és a bekiabálások.] 

Én tegnap a következő naiv gondolattal 

tértem nyugovóra: Márta István barátom 

marad a színház igazgatója, a társulatba meghívja 

Dörner Györgyöt, akinek színművészeti 

kvalitásai döntsék el, hogy van-e helye 

ebben a színházban, vagy nincs. 

És megtoldom egy gondolattal: mutassuk 

be Csurka István valamelyik darabját, amelyet 

egyébként Karinthy Márton megtett. 

És nézzük meg, hogy érvényes-e még 

valami abból, ami annak idején teljesen érvényes 

volt. (Fábry itt újabb füttyöket kapott.) 

Köszönöm a megértést, köszönöm a 

toleranciát.” 

Köszönjük Istenünk, hogy van egy Fábry 

Sándorunk!!! 

Dr. habil. Fodor András 


MAGYAR DRÁMA 

Csurka István tagadja a vádakat: Mindenről kipakol 

Szívességet tett a Fidesznek: a Jobbikot gyalulta a tavalyi kampányban, 

de szerinte nem ezt hálálták meg azzal, hogy most színházat 

kapott. Csurka István író, MIÉP-elnök februártól a Dörner György 

igazgatósága alatt működő új Új Színház „szellemi atyja”. 

– Elnök úr vagy művész úr? 

– Szerkesztő úr. Világéletemben annak szólítottak, ahogy egyébként 

az összes nagy írót – nem mintha közéjük sorolnám magamat. 

Ha kimegyek a lóversenyre, akkor is így hívnak. 

– Arra utaltunk: a MIÉP ellehetetlenülése után ismét művészeti 

ügyekkel foglalkozhat az Új Színházban. 

– Szellemi atyja vagyok a pályázatnak és a színháznak: Dörner 

Györggyel egyetértésben. Felháborítónak tartom – saját sorsomat is 

beleértve –, hogy a magyar dráma sehol nem lel otthonra. Én tehát 

az Új Színházat a már megszületett és a korhoz hozzászóló új magyar 

dráma számára akarom fenntartani. 

– Friss darabjai közül kettő is fut majd, ráadásul Gyurcsány Ferencről 

is tervez egyet. 

– Azt nem én fogom megírni. Pályázatot írunk ki rá. 

– Az őszödi beszédet kell színre vinni? 

– Az egész életét. A meggazdagodását, nősülését, azt, hogy hová tartozik. 

Lényeg, hogy hasson, s hogy lehetőséget kapjanak a fiatal írók. 

– Feltétlenül politika vagy a magyar sorskérdések kellenek a jó drámába? 

– A drámák, amelyeket most írtam, valóban sorskérdésekkel foglalkoznak. 

Főleg A hatodik koporsó. De mindenfélére szükség van, 

ami magyar. 

– Egressy Zoltán zseniális darabját, a Portugált például látta? 

– Most fogom megnézni. Megkeressük ezeket a fiatal embereket, 

akik tudnak drámát írni. Játszani fogjuk a darabjaikat. 

– Amint a MIÉP kimúlt, önt is elkezdték játszani: Sopronban 2006- 

ban a Döglött aknákat, idén a Karinthy Színházban az Eredeti helyszínt 

tűzték műsorra. 

– Nem így áll a dolog. Addig nem játszották egy drámámat sem, 

amíg öt éve a Turay Ida Színház elő nem vette a Döglött aknákat. 

Ujlaky Dénes és Koncz Gábor főszereplésével ment a darab, azt vitték 

át Sopronba. A Karinthy Színház pedig egyetlen szó változtatás 

nélkül játssza az Eredeti helyszínt, amelyet 1975-ben írtam. Ez két 

magánszínház. A többiről le voltam tiltva. 

– Ha nem pártelnökösködött volna, talán játszották volna a darabjait, 

sőt írt volna új műveket is. Nem bánja a politika fősodrában töltött időt? 

– Írtam én addig is, amíg pártelnök voltam. Az esztéta című regényt, 

amelyben kistarcsai ügyemet írtam meg, de két novelláskötetet 

is, ötezer oldalnyi cikket, tanulmányt. Drámát viszont nem lehet 

úgy írni, hogy biztos lehetsz: nem fogják játszani. Törvénybe volt 

tán foglalva, hogy politikus darabját tilos? Ez csak egy rám szabott 

törvény volt. Göncz Árpád például nem volt politikus? 

– Azért az államfő más kategória, mint egy radikáljobb vezér. 

– Ugyan! Őt játszották, az összes magyar szerzőt meg elküldték 

stúdiószínházakba. Gönczöt játszottak még New Yorkban, Washingtonban 

is. Tudja, ki mutatta be? Aki a sukorói kaszinóvárost meg 

akarta építeni. Lauder. A Zsidó Világkongresszus elnöke. Ócska 

SZDSZ-es trükk volt az egész. Nehogy legyen hátországa a magamfajtának, 

nehogy lássák az emberek, hogy ma sem mondok mást, 

mint amit régen megírtam. 

– Épp nincs oka panaszra. Mi fog számítani? Világnézeti azonosság 

vagy jó dráma kell? Ha Spiró György új drámát ír, színre viszi? 

– Neki éppen vannak színházai, amelyek játsszák, nem lesz az 

elsők között, akit fel fogunk kérni. „Jönnek a mélymagyarok, jönnek 

a szarból...” Hogy is volt az a verse, amely miatt kitiltották az 

Írószövetségből? Mi inkább magyar szerzőket akarunk játszani. 

– Spiró tán nem magyar szerző? 

– Nem tudom. Íróként számomra nem bizonyította, hogy az lenne. 

– Magyarul ír magyaroknak. 

– Kertész Ákos is magyarul írt az Amerikai Népszavában. De 

nem magyarként. Azt ne higgyük, hogy ez véletlen. Ki akarnak robbantani 

valamit, szeretnének egy-két zsidó áldozatot. Szándékos 

provokációja ez az Amerikai Népszavának, ahová egyébként a fél 

SZDSZ írogat. 

– Az SZDSZ megszűnt politikai tényező lenni. 

– Az SZDSZ teljes megszűnésében nem hiszek. Úgy tett, mintha 

megszűnt volna, de máris helyébe lépett az LMP. Bedobták Kertész 

Ákost, Gyurcsányt... 

– Ideológiailag a Jobbikkal árul egy gyékényen, közben Orbán Viktort 

dicséri lapja, a Magyar Fórum. Szimpla sértettség, amiért előbbiek elcsaklizták 

a radikális tábort? 

– Tőlünk loptak mindent. Balczó Zoltán megfogta a csomagot, 

és a MIÉP-ből átvitte oda. Abból élnek, amit mi teremtettünk meg. 

Közben a Jobbik az MSZP és az SZDSZ előretolt hadoszlopa volt, 

amellyel a Fidesz kétharmados győzelmét akarták megakadályozni. 

A Jobbik tele van kommunistával, innen dobbantott renegáttal, 

értéktelen emberekkel. 

– Ha már kommunisták: önt internálták, de be is szervezték. Nincs 

lelkiismeret-furdalása, amiért aláírt? 

– Én voltam az egyetlen, aki a rendszerváltás után nyilvánosságra 

hozta, hogy megtettem. Amikor ez történt, úgy láttam, nincs 

értelme, hogy börtönben rostokoljak, hiszen a világ megváltozott. 


– Ez volt az ára, hogy kint lehessen. 

– Igen. Író akartam lenni. Fenyegettek családilag, anyám a halál 

kapujában volt, amit kaptam, senkinek nem kívánom. Tudatosan 

léptem, és nem sározódtam be. Erről szól Az esztéta című regényem. 

– A 1970–80-as években sem tűnt elnyomottnak. Major Tamás játszotta 

főszerepét a Katonában, Kádár János tapsolt a darabjának... 

– Amikor a Döglött aknákat beadtam, Major elolvasta és felnyerített 

örömében, hogy óriási szerepe van. Egyszerűen el akarta 

játszani. El is játszották Kállai Ferenccel, madarat lehetett fogatni 

velük. Aczél Györgynek viszont kételyei voltak: mégiscsak egy reakciós 

és egy kommunista találkozik benne az idegosztályon. Ezért a 

harmadik előadásra elhozta Kádárt. Kádár meg végigröhögte az egészet, 

onnantól nem volt gond, mehetett. 

– 2006-ban a MIÉP együtt indult a Jobbikkal. Utóbbi akkor még 

nem volt kommunista szellemű SZDSZ-hadoszlop? Ráadásul nem 

valami veszélyes az SZDSZ-Jobbik-összeesküvés: a kétharmad is összejött 

a Fidesznek. 

– Nem kívánok dicsekedni, de hogy így lett, ahhoz nekem is van 

némi közöm. Az őszödi beszéd után vált egyértelművé számomra, 

hogy az ország kilábalásának egyetlen esélye a Fidesz-KDNP kétharmados 

győzelme. Ezért állítottam át a Magyar Fórumot annak szolgálatába, 

hogy amennyit csak lehet, lefaragjunk a Jobbikról. Több 

százezer ingyenpéldányt szórtunk szét az országban, a kisgazda nézetű 

emberek közül ennek hatására rengetegen pártoltak el a Jobbiktól. 

– Ezt hálálja hát meg a Fidesz azzal, hogy színházat ad? 

– Azért kaptuk meg a színházat, mert belátták, hogy a magyar 

drámának színház kell. Igaz, hogy a MIÉP egykori programjánál 

mérsékeltebb az, amelyet a kormány követ, de ki csodálkozhat azon, 

ha ezt a politikát támogatom? Én ne támogatnám a bankadót? Már 

1992-ben megírtam, mit gondolok ezekről a bankokról. Ki is zártak 

a frakcióból, az MDF-ből, ezért alapítottam a MIÉP-et. Mi az, amiben 

nem volt igazam? Van sok minden, amit a kor miatt és Orbán 

bölcsességének köszönhetően nem vettek át a programunkból, de 

ma már jól látszik, hogy a bankok ügyében igazam volt, pedig azt a 

tanulmányt 1992. augusztus 20-án írtam. Két hét sem telt bele, mire 

Tom Lantos az amerikai kongresszusban hajszát rendezett ellenem. 

– A Fidesz meg éppen Tom Lantos intézetet avat. Hogy lehet ezt bírni 

meghasonlás nélkül? 

– Hát, igen. Persze, hogy avat. 

– Nem kötelező. Döntés kérdése. 

– Biztosan megvan rá az okuk. 

– De hogy itt ne álljunk meg: a Fidesz az izraeli Likud testvérpártja. 

– Ugyan kérem! Lózungos gondolkodás lenne csak ezért elítélni 

a Fideszt. Persze, testvérpárt, abba a pártcsaládba tartozik, de honnan 

is jött most haza Orbán Viktor? Szaúd-Arábiából. Nem az igazságos 

rendezést támogatta a Gázai övezetben történtek után? De. 

– Nem lehet mégis, hogy ön többet árt, mint használ a Fidesznek? 

– Nem. Az embereknek meg kell tudniuk az igazságot. De Kövér 

László is elmondta, hogy ha tehetné, inkább a MIÉP-et választaná 

ellenzéknek, mint a Jobbikot. Amikor én voltam a frakcióvezető, 

rend volt. Ha valamire azt mondtam, igen, az igen volt, ha nemet, 

az nem. Másrészt nézzék meg, mennyire népszerű az izraeli politika 

az ENSZ-ben. A közgyűlés 90 százaléka felállva tapsolt a palesztin 

államalapítás tervének bejelentésekor. Harmadrészt: nem bántok én 

senkit. Nem vagyok antiszemita. 

– Ez most komoly? 

– Hol tudják bizonyítani, hogy azért bántok valakit, aminek született? 

Ha valakit ütök-vágok, az azért van, amit tesz. 

– Csakhogy annak magyarázataként, hogy valami nem tetszőt 

tesz, általában az van megjelölve, hogy az illető zsidó. Surányi György 

Dávid-csillag közepén a Magyar Fórum címoldalán... 

– Mert nem magyar érdeket szolgál, hanem zsidót. Ki volt a jegybank 

elnöke, amikor sorra gyalázatos dolgok történtek? Surányi. 

Szolgált más érdeket, mint azokét? Nem. 

– És amikor „a szefárd zsidó Vona Gáborról” írt, azt honnan vette? 

– Át akartak verni. Elküldtek nekem egy hitelesnek látszó iratot Vona 

barmicvójáról. Az egész hamisítvány volt: ezt derítettem ki és írtam meg. 

– Mégis, kétharmados győzelem után nem furcsa a magyarság elnyomatásáról 

írni – ahogy a színházi pályázatban áll? 

– Nem. A magyarság jelentős része ma is liberális nyomás alatt 

áll. A liberális televíziók túlsúlya kétségtelen, és ezt a magyar dráma 

sínyli meg. 

– A pályázat PR-tervei közt azt olvassuk, hogy a „nemzeti tartalmú 

újságokat, médiumokat” célozzák meg. Hirdetésekhez jut tehát lapja, a 

Magyar Fórum is? 

– Természetesen. 

– Az nem fáj, hogy a szakmai zsűri előtt 6-2 arányban kikapott a 

pályázatuk? 

– Szégyelltem is volna, ha az Ascher Tamás-féle zsűri a mi pályázatunkat 

választja. Egy korábbinál egészségesebb kultúrpolitika 

megoldhatja a sorsát annak a gyalázatnak, ami itt folyt eddig. 

– Mit szeretne helyette? 

– Magyar színházat, magyar főiskolát. 

Forrás: Heti Válasz 

Ascher Café 

„...nem lesz rá meghatározó befolyással a Café főnöke, a 

nagy rendező, a minden bizonnyal odesszai eredetű családból 

származó askenázi – de persze magyar, hiszen egy 

magyar fenntartású egyetem rektora –, a Los Angelesben 

is rendezgető Ascher Tamás sem. A példátlan összerándulásra, aláírásgyűjtésre, 

gyűlölködésre, jerikózásra, szóbeli késdobálásra, 

kiátkozásra és nácizásra csak az Ascher Café képes. Ez persze egy 

történelemben kialakult készség...” >> 


Ha pályázaton nem nyerjük el Dörner 

Györggyel és Pozsgai Zsolttal a magyar 

drámának, egy magyar szellemi műhelynek 

az Új Színházat és nem támad a fővárosi 

döntés ellen eszement hajsza, ennyire világosan 

talán sohasem látom át, miben élünk. 

Egy gyehenna nyílt meg előttem, amelynek 

létezéséről tudtam, írtam is – ezért neveztek 

ki antiszemitának – de azt, hogy ennyire 

szervezett, ennyire gátlástalan és ennyire 

fajilag meghatározott, azt sokszor még 

magamnak sem hittem el. Mert nem gondoltam, 

hogy egy hisztériát az értelmetlenségig 

lehet fokozni, sőt az önpusztításig és a 

teljes lelepleződésig. 

A szélesebb nagyközönség az egész 

dologról legfeljebb fél füllel, ha értesült. Az 

ellenünk való támadások elsősorban internet 

oldalakon jelentek meg és az alig olvasott, 

megszűnés előtt álló Népszavában. No 

aztán persze nem maradhatott ki a Népszabadság 

sem, a „168 óra”, a Magyar Narancs 

és a Klubrádió és az ATV sem, s még a 

Magyar Nemzet is közölt egy fanyalgó cikket. 

Tehát nem az ellenoldal nyilvánosságának 

terjedelme okozta a nagyközönség vállrándítását, 

hanem a probléma. Az emberek 

nem tudják és nem is értik, miről van szó. 

Ők szerelnek, szántanak, szőnek, vagy operálnak, 

tanulnak és tanítanak. Dolgoznak. 

Tudják, hogy vannak színházak, van opera 

és operett, van kabaré –vagy csak volt? –, és 

néha rászánják magukat, hogy elmenjenek 

egyikbe-másikba. A közönségnek ebben a 

részében nincs most rajongás, mert a színház 

nem az ő hangjukon szól. Megváltoztatni 

pedig nem tudják, mert ők szántanak, 

szerelnek, szőnek, tanítanak, operálnak és 

ezzel eltartják a színházat. 

Ma a színházba járást még az állítólag 

kedvezményezett középosztálynak is meg 

kell gondolnia. Két jegy legalább hatezer, a 

bejutás, a parkolás nehéz, pénzbe kerül, de 

hát van szerencsére egy értelmiségi réteg, 

amelyiknek önmagával szemben támasztott 

igénye, hogy időnként elmenjen, és ezzel 

mintegy lépést tartson. A rajongóbbak még 

bérleteket is vesznek. 

Kicsit más a helyzete a pesti zsidóságnak. 

Már évekkel ezelőtt kimutatták a zsidó 

folyóiratok és a saját statisztikák, hogy a 

magyarországi zsidóság között nagyságrendekkel 

több a diplomás, jó, sőt magas 

állású, nagyobb jövedelmű, mint a nem 

zsidók vagy a keresztények között. Ez már 

a Kádár–Aczél-korszakban is így volt, sőt 

tulajdonképpen már a huszadik század eleje 

óta így van. Ennek kiegyenlítése céljából 

próbálkoztak egyes kormányok numerus 

clausussal és más rendszabályokkal. Nem a 

népirtásról beszélek, amely Magyarország 

német megszállása után következett be. Aki 

magyar akkor valamilyen magas hivatalt töltött 

be, halállal, sok év börtönnel és internálással, 

kitelepítéssel és egyébbel lakolt, akár 

volt tényleges köze a dologhoz, akár nem. 

A történelmi vezető osztály, Teleki, Horthy, 

Bethlen felszámolása, kiirtása után, az emigrációba 

kényszerítés után a nemzeti középosztály 

következett. Ötvenhat után pedig a 

magyar munkásság és parasztság. 

A magyar polgár legnagyobb alakja, 

Márai Sándor, a kassai keresztény is emigrációba 

kényszerül zsidó feleségével együtt. 

Naplóiból kiderül, hogy mit jelentett számára 

a felesége, akinek halála után, súlyosodó 

betegségben önkezével vet véget 

életének. Közben hiába csalogatták, egy 

pillanatig nem gondolt arra, hogy hazatérjen 

a Rákosi–Gerő által elkezdett, majd 

hasonszőrűekkel folytatódó országba. Csak 

egyszer kezdett csomagolni, 1956-ban, de 

mire átértek Európába, már be is vonultak 

Hruscsov tankjai és szétlőtték a várost. 

Ebből az élményből született a „Mennyből 

az angyal”, az egyik legnagyobb magyar költemény. 

Ma már Márai-kultusz van itthon, 

kiadják a könyveit, még a Naplókat is, éltetik 

hatalmas külföldi sikereit, de a Márai-sors, 

a Márai-dráma nincs megírva, még elgondolva 

sincs talán. 

Nem az ő sorsa az egyetlen. Nem 

csak írókról van szó, politikusokról 

vagy művészekről, hanem emberekről, 

akiket feldobott az ötvenhatos 

két hét, kiálltak a tömeg elé és mérsékletre, 

rendre intették őket, aztán 

börtön vagy akasztófa lett a sorsuk, 

vagy a kényszerű emigráció. Nincs 

megírva a dunántúli forradalmi 

központ vezetőjének, a kivégzett 

Brusznyai Árpádnak tragikus sorsa, 

halála. Őt Veszprém főhóhéra, Pap 

elvtárs személyes közbenjárására 

végezték ki. Az első számú samesza 

később, hogyan, hogyan nem, Szekeres 

Imre lett. 

Legfelsőbb Bíróság Elnökének, 

Budapest 

Kedves Domokos Elvtárs! 

Kötelességünknek tartjuk közölni a megye 

kommunistáinak hangulatát a Brusznyai és 

társai forradalmi csoportja ellen hozott ítélettel 

kapcsolatban… 

A Párt Végrehajtó Bizottsága nem ért 

egyet a Népbírósági Tanács ítéletével, enyhének 

tartja azt. Véleményünk szerint a 

Népbírósági Tanács nem vette figyelembe 

1956 október körülményeit, az ellenforradalmi 

csoport társadalmi veszélyességét, de 

még az elkövetett és bebizonyított, a népi 

hatalom megdöntésére irányuló súlyos cselekményeket 

sem…, például nagyszámú 

kommunista vezetőt elbocsátottak…Több 

kérdésben átvették az Elnöki Tanács jogkörét. 

Hozzáfogtak az egész megyében a régi 

közigazgatás megszervezéséhez. Lényegében 

szétverték a kommunista pártot is… 

Elkészítették a védelmi tervet, megszervezték 

a szovjet elvtársak elleni ellenállást… 

A megye kommunistái a legsúlyosabb ítéletet 

várták, nem pedig a törvényes büntetési 

tétel minimumát… 

Kérjük a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az 

ügyben – mely fellebbezés alatt áll – a törvényeinknek 

megfelelő komoly ítéletet hozzon. 

Elvtársi üdvözlettel: 

Geier Béla, megyei adminisztratív előadó , 

Pap János, Veszprém megyei titkár 

A Legfelsőbb Bíróság elnökének címzett 

Pap János-levél kötél általi halált követelt 

Brusznyaira, amely ítélet Pap szerint a 

megye kommunistáinak hangulatát nagymértékben 

javítaná. 

Van itt anyag. Semmi sincs megírva, mindent 

elfojt nemcsak a szociálliberális kultúrpolitika, 

a hillerizmus, hanem az egyes szín- 


házak Ascher Café-s vezetése is. A rendszerváltás 

a színházakban nemhogy nem történt 

meg, hanem visszájára fordult. 

Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor feldolgozta, 

dokumentálta mindezeket. Kitűnő 

könyvük megjelent néhány ezer példányban. 

A „Mégis kinek a forradalma?” című 

hézagpótló munka azonban tudományos 

mű, nem alkalmas csak egyetemi hatásra 

– ha tanítják. Azt hiszem, csak a Pázmány 

Péter Katolikus Egyetemen vannak róla kurzusok. 

Csak politikával nem lehet egy rendszert 

megváltoztatni. Az Ascher Café ugyan még 

politikailag is megakadályozta mindeddig a 

rendszerváltást, s ezt Orbán Viktor számtalanszor 

elmondta, miután magam teljesen 

befalazó elhallgatással lakoltam korábbi 

hasonló irányú tiltakozásaim és leleplezéseim 

miatt, mert egészen a kétharmados 

győzelemig a politikai rendszerváltás lehetetlen 

volt. Mert a megbukott liberalizmus 

ült mindenen. 

Mi a mai liberalizmus? Erre a Pázmány 

Péter melletti legnagyobb magyar katolikus 

filozófus, Molnár Tamás „A liberális hegemónia” 

című alapművéből vett idézettel 

válaszolok. A választ vehetik figyelmeztetésnek 

is, annyi jóindulattal telve, amennyi 

most tőlem telik. 

Bekövetkezik tehát az anómia állapota, 

eltűnnek a közös értékek és normák, felbomlik 

a rend, mert minden ember autonóm 

és rendelkezik a tökéletes méltóság 

összes attributumával. Ez helyesnek tűnhet 

addig a pillanatig, amíg nem tapasztaljuk, 

mit jelent a gyakorlatban. Jobban bánnak 

a rossz tanulóval, mint a jóval, és végül ő 

lesz a minta. A bűnözőt gondoskodás veszi 

körül, az áldozat gyanússá válik, a nagy teljesítményeket 

nem méltányolják, a középszerűséget 

megjutalmazzák. Az erény és a 

bűn, a törvényes módhoz képest helyes vagy 

helytelen cselekedet fogalmai megszűnnek 

létezni, mert nincs mihez viszonyítani 

őket, nem hozhatók közös nevezőre. Ez az 

atomizáció logikus következménye a nominalista 

doktrínának, amely az egyéni ítéletek 

véletlenszerű találkozását feltételezi, amit 

ma úgy hívnak: konszenzus. El kell fogadni 

ezt a terminust, amikor a közjót nem ismerik 

el olyan realitásnak, amelyben az emberek 

egyet tudnak érteni. 

Ebben a helyzetben a liberális társadalom 

nem engedheti meg magának azt a luxust, 

hogy a konszenzus kialakítását a véletlenre 

bízza. A liberális konszenzust gondosan 

megtervezik az olyan modern irányító módszerek 

segítségével, mint a médián keresztüli 

befolyásolás, az irányított felmérések 

és a piac- és közvélemény-kutatás. Ezeknek 

a tevékenységeknek a lebonyolítása már 

iparággá fejlődött, az ebben részt vevő ügynökségekről 

joggal juthat eszünkbe a hűbériség. 

Ezek önálló, nagy befolyású, feudális 

jellegű szervezetek. Megint csak lobbikról 

van szó, amelyeknek hatalma óriásivá növekedett, 

most jelen vannak a bürokráciában, 

és monopolisztikus hatalmuk van az írott, 

gondolt, tanított és terjesztett dolgokra. 

A liberalizmus, amely úgy lépett színre az 

újkor hajnalán, mint amelyben minden 

eszme felvirágzik majd, hervadt rózsává vált 

és kirekesztő rendszert képvisel. 

Az Ascher Café Dörnert és engem nácinak 

nevez, mert kaptunk egy lehetőséget, 

hogy kilépjünk a liberális konszenzusból és 

elkezdjük megszervezni a magyar nemzeti 

megújulás és összetartozás közösségét. Egy 

icipici helyen, egy színházban. Leszólják a 

pályázatunkat, mert ezekhez hasonló gondolatok 

vannak benne megfogalmazva, nem 

pedig a liberális konszenzusba illő pedáns 

igazodás. Igazodás önökhöz, akik minden 

tiltakozásuk ellenére letűnnek a színről? 

Igen, az önök liberalizmusa ma kirekesztő 

rendszert képvisel, méghozzá kétségbeesetten. 

Önök talán jobban tudják, hogy az 

idejük lejárt, mint mi. Hiába van még szinte 

minden a Molnár Tamás által felsorolt konszenzusképző 

eszközök és intézmények 

közül a kezükben, ha az Ascher Café egy 

színháztól ennyire berezel, akkor az az önök 

közeli teljes eltűnését jelzi. Félnek, pedig 

van három tévéjük, vannak országos és helyi 

lapjaik, hetilapjaik, több, mint ideát. A fél 

közszolgálati tévé is félig az önöké, mert 

betömékeltek bele annyi átváltozó művészt, 

liberális szellemiséget, amely fapofával akna- 


munkázik, ahelyett, hogy gyászmunkázna. 

Egyetlen színháztól ennyire megijedni, nem 

zárórapánik ez? 

Új, saját, öntörvényű és szabad kultúra 

nélkül nem lehet egy nemzet lelkét, szellemét 

újjászülni. A kultúra újjászületése csak 

részben függ attól, hogy milyen képességű 

és akaratú a Nemzeti Erőforrás (NEFMI) 

minisztere. Most jóakaratú, higgadt, megbízható, 

bölcs ember, de jóformán semmi 

nincs a kezében. Nem csupán pénze nincs, 

mert az Ascher Café mindent ellopott, felélt, 

off-shore-okba helyezett, a Kajmán-szigetekre 

vagy Ciprusra telepített. Ez a kis sziget 

tudvalévően azzal is kitűnik Izraelhez való 

közelsége folytán, hogy nem lehet tudni, 

mi benne ciprusi és mi zsidó. (Egyszer már 

elfurcsálkodtam azon, évekkel ezelőtt, hogy 

milyen érdekes: az adott időben Ciprus volt 

a legnagyobb befektető Magyarországon. 

Megpróbáltam helyesen értelmezni a dolgot 

és rögvest antiszemita lettem. Ez Surányi 

György jegybanki elnöksége idejére esett, 

s ezért zártam később a Mogendogenbe az 

arcát.) 

Nincs a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma 

kezében semmi, mert minden az önökében 

van. A legfontosabbá tett tétel a bankok 

tétele. A bankok, az OTP és a Takarékszövetkezetek 

kivételével, majdnem mind az 

önök birtokában vannak. A bankárokat önök 

választják ki minden faji elfogultság nélkül. 

Azok a saját fajtájukból neveznek ki vezető 

munkatársakat, le egészen az őrző-védőkig. 

A másik legnagyobb, a Mol szintén olyannak 

látszik, mint amire nincs már döntő 

befolyásuk, függetlenül attól, hogy milyen 

a tulajdonosi szerkezete, mert már húsz százalékkal 

benne van a Magyar Állam, azokkal 

a részvényekkel, amelyeket önök átjátszottak 

korábban a Szurgut Nyeftegaznak. Az 

ügylet ugyan az ÖMV számlájára írandó, 

de, ha az ember kicsit jobban beleszagol a 

levegőbe Bécsben, hát, mintha ciprusi illatok 

terjengenének. Jörg Haider egy furcsa 

autóbalesetben halt meg, sem kizárni, sem 

megerősíteni nem tudta senki, hogy vajon 

nem erőszakos halállal halt-e. Ki a gyilkos? 

Ki a náci? Haider nem volt náci, osztrák volt, 

karintiai birtokos, útban volt. 

Mondjunk mást! Mi hatalma van a rektori 

konferencia fölött a NEFMI-nek? Egyáltalán 

tudja, kik és milyen szellemiségű emberek 

alkotják? Nem lehet, hogy az egyik már 

Fidesz- tag vagy szimpatizáns, de valójában 

az Ascher Cafénak dolgozik, mert abba született 

bele, a másik meg nyíltan liberális, pedig 

egyetemén számos bűnt lepleztek le, amelyekért 

felelősséggel tartozna? A Színművészeti 

Egyetem rektora Ascher Tamás. Miért is 

egyetem a főiskola? Hogy a tanárok rangja és 

fizetése nagyobb legyen. Milyen tudományt 

tanítanak ezen az egyetemen? Az egyetemen 

valamilyen tudományból valamennyit tudni 

kell, lexikálisan is, mérhetően is, a főiskolán 

meg kell felelni egy, a tanárok által képviselt 

színészeszménynek és bizonyítani kell egy 

képesség kifejlődését. Mint tudás, mint tény 

itt semmi sem mérhető, itt minden érzéki. Az 

egyik tanítvány tetszik az Ascher Cafésoknak, 

a másik nem, de ez ízlés és sokszor származás 

dolga. Hogy mi felel meg egy Léhner Péter 

nevű egyetemi tanár úrnak, aki gyanús harminc 

milliócskát utalt ki magának a József 

Attila Színházban, azt csak az Ascher Café 

sejti, ha sejti. 

Mi van ma a nemzeti oldal, a kétharmadosságú 

politikai hatalom birtokában? A Lánchíd 

Rádió, a Hír TV, de nem százszázalékosan, 

mert mindegyikben megbújnak betömékelt 

liberálisok. Az Echo TV és a Magyar Hírlap, 

de kicsit hullámzó módon. A Lakiteleki 

Népfőiskola, néhány citerazenekar, táncház, 

kitűnő és közepes zenekarok, a Száztagú 

Cigányzenekar, egy-két nagy tehetségű előadóművész 

és sok millió magyar keresztény 

ember, aki várja a pirkadatot. 

Öntörvényű saját kultúra nélkül nem 

lehet rendszerváltás. A politikai hatalom 

megfeszülhet, szervezhet, tervezhet, büntethet, 

köthet kompromisszumokat, alig 

mozdulnak előre a dolgok. A kultúra saját 

kézbe vétele viszont hosszú folyamat, ezért 

elkezdése halaszthatatlan. 

Mi nincs ma az Ascher Café birtokában? 

Néhány vidéki színház és küszködő magánszínház, 

de van három televíziójuk, rádiójuk 

és ezzel meghatározó befolyásuk a kultúrára 

és különösen a tömegkultúrára. Tévedés 


azt hinni, hogy ezt önök az Antall-kormány 

alatt kezdték a paktummal. Nem, azzal csak 

visszaállították az akkor már százéves hegemóniát. 

Ismét idézek. Egy elfeledett magyar 

szellemóriástól, Lendvai Istvántól. (Ne kérdezzék, 

ki az, legyen elég, hogy Sopronkőhidán 

veszett nyoma.) 

Mit gondolsz, nyájas olvasó, miért kellett 

heteken át olvasnod apró bejelentő írásokban, 

hogy a magyar drámairodalomnak 

megint értékes, bensőséges szenzációja 

készül, mert Jób Dániel benyújtott egy drámát 

a Vígszínháznál? Miért kellett figyelmünknek 

többször, nyomatékosan ráterelődnie 

arra, hogy Jób Dániel egy ízben, 

ezelőtt tíz esztendővel kegyes volt megajándékozni 

a nemzetet Ifjúság című novelláskötetével? 

Miért kellett felujjonganod az apró, 

érzelemdús írások anonim szerzőivel, hogy 

végre nem kell a végleges megnémulástól 

félteni Jób Dánielt, ő ugyan nem írt azóta 

novellát, hanem megtanulta Reinhardtól a 

rendezést, és azóta vígan rendez a Vígszínháznál, 

de ez suviksz tőle, akitől a nemzetnek 

nem fénymázat, hanem irodalmat kell 

várnia, epednie, kiostromolnia, mert ha ő 

nem ír, akkor a magyarságnak már kétségbe 

kell esnie, mintha annak idején Jókai Mór 

beült volna a svábhegyi villába és húsz esztendeig 

juszt sem írt volna egy betűt sem. 

(…) Nem tudom, én csak azt tudom, hogy 

az „Őszi vihar”-t végre előadták és az előadás 

után részint a szokványos kritikusok, részint 

a primadonnamódra beugrott alkalmi 

ítészek agyongyönyörítették a megfelelő 

rovatokat Jób Dániel perzselő lírájával, föltétlen 

irodalmi akarásaival, borongó bánatával. 

(…) A darabról megint csak egyetlen 

komoly kritika jelent meg: Karinthy véresen 

komoly persziflázsa. 

Így ment ez akkor, mégpedig könnyedén 

a Cafénak, mert minden ugyanabban a kézben 

volt. Újság, kritika, színház, reklám és 

pénz. A pénz esetleg papírtalpú bakancsok 

szállításából származott. A magyar hadseregnek. 

Merthogy ne feledjük, mindez 1918 

januárjában történt. Jób Dánielnek ekkor 

támadt az a problémája, hogy mi lesz egy 

Hummel nevű báróval és húsz évvel fiatalabb 

feleségével, akit a báró kegyetlenül 

elhanyagol. Nem lett velük semmi, a darab 

happy enddel végződött. Nem így a háború. 

És kilenc hónap múlva más Cafésok megölték 

gróf Tisza Istvánt. 

Ez a Cafés hegemónia nem tört meg az 

Antall- kormány idején, ezt az egyoldalú 

uralmat szavatolta a paktum. Most egy 

kis rés megnyílt. Engedélyt kapott három 

magyar ember, hogy gondolkodó, tartalmas, 

a kor valódi kérdéseihez hozzászóló színházat 

működtessen. Igaz, csak februártól, 

mert addig még Márta István vezeti az Új 

Színházat, így 2012-ben mi csak fél szezonhoz 

jutunk és a valódi kezdésünk csak 2012 

őszén lesz. Ez annyira felháborító? Ó, nem! 

Az a tény, hogy ez magyar lesz. 

Kikerül az Ascher Café fennhatósága alól, 

nem tudja Lukács- és Aczél György-baráttá 

marxizálni a filozófusnő, aki persze még 

nem tisztázta magát egy kb. ötvenmilliós 

filozófus-segély gyanús szétmérésének vádja 

alól és nem lesz rá meghatározó befolyással 

a Café főnöke, a nagy rendező, a minden 

bizonnyal odesszai eredetű családból származó 

askenázi – de persze magyar, hiszen 

egy magyar fenntartású egyetem rektora 

–, a Los Angelesben is rendezgető Ascher 

Tamás sem. A példátlan összerándulásra, 

aláírásgyűjtésre, gyűlölködésre, jerikózásra, 

szóbeli késdobálásra, kiátkozásra és nácizásra 

csak az Ascher Café képes. Ez persze 

egy történelemben kialakult készség. Megértem. 

Nem félek tőle. 

Amerika és Európa nagyvárosainak banknegyedeiben 

tízezrek tüntetnek, sokszor 

vörös zászlók alatt az ottani Ascher Cafésok, 

a bankárok ellen. Nem volna ideje szerényebbnek 

és belátóbbnak lenni? Hiszen így 

önök minden lehetséges megegyezést lehetetlenné 

tesznek és minden erkölcsi hidat 

felrobbantanak. Tegnap még menekülhettek 

volna Joav Blum kaszinóvárosába, rendezőnek 

vagy krupiénak, ma már nem. Hová 

menekülnek, ha mindent felgyújtottak? 

Csurka István 


TILT, TŰR, TÁMOGAT 

Dörner-ügy: Ez lenne a megoldás? 

Másokkal ellentétben én együtt tudok élni 

Dörner György kinevezésével a budapesti 

Új Színház élére. 

Nem mintha úgy vélném, hogy a mentorának 

Csurka Istvánt megnevező színész 

a pályázata miatt rászolgál az intézmény 

vezetésére. Sőt, kifejezetten borzongatóak 

a dokumentum olyan vulgárjobboldali kliséi, 

mint „a szociálliberális iga alatt nyögő 

magyarság”, a „kommunista métely” vagy az 

„elfajzott, beteges liberális hegemónia”. Egy 

szakmai alapvetéshez méltatlannak gondolom 

a pesti vicchullám, a szórakoztatás és az 

amerikai tömegkultúra másodlagos frissességű 

ostorozását is. Az a kitétel meg nettó 

sértegetés, hogy a fővárosban nincs olyan 

művészeti vezető, aki a klasszikus, a nemzeti 

és a kortárs színjátszás értékeinek bemutatására 

törekedne. 

Csakhogy a mai Magyarország attól 

egzotikus hely, hogy egy színigazgatót 

nem feltétlenül a pályázatírói munkássága 

minősít. Példa erre Schwajda György. Tőle 

néhány éve ugyancsak sokan féltették a 

kaposvári Csiky Gergely Színházat, amikor 

rémisztő publicisztikai fordulatoktól terhes 

pályázatában szó szerint lebunkózta a fővárosi 

értelmiség egy részét. Miután azonban 

elcsitultak a kinevezése körüli indulatok, 

a „szakma” nemigen talált olyan előadást, 

amibe beleköthetett volna, és a direktor 

tavalyi haláláig mindvégig béke honolt a 

színház körül. 

Ha pedig lehántjuk Dörner György 

pályázatáról az ideológiai körítést, akkor 

egy olyan színház vízióját kapjuk, melyben 

az újdonsült igazgató Madách, Csokonai, 

Vörösmarty, Németh László, Sütő András, 

Páskándi Géza, Gyurkovics Tibor, Szakonyi 

Károly és Csurka mellett Shakespeare, Ibsen, 

Schiller műveit akarja bemutatni, hogy ezzel 

megteremtse a „közönségcentrikus magyar 

és klasszikus dráma valódi otthonát”. 

Erre meg azt mondom: hát, csak tessék. 

Merthogy most már magam is kíváncsi 

vagyok, milyen is lehet az a színház, ahol a 

közönséget nem kényszeresen „polgárpukkasztó” 

művekkel traktálják. Hanem ahol 

– sajátosan ellenkező végletként – a magyarságukat 

nem az értékeikkel mélyen tisztában 

lévők magabiztosságával és derűjével, 

de állandó ideológiai készenlétként megélő 

honfitársaink határozzák meg a repertoárt. 

Kérdés, hogy a fenti szerzőkből álló mix 

be tud-e hozni elegendő nézőt, akiknek 

kitartó érdeklődése minden másnál jobban 

igazolhatná Dörner kinevezését. Akik 

nemcsak rövid távon, az uralkodó kultúrafelfogás 

tagadásának szellemében váltanak 

jegyet a „Nemzet Színházába”, hanem akiket 

– remélhetőleg a szerzőkhöz méltó minőségi 

előadásokkal – értő törzsközönséggé 

lehet formálni. 

Ilyenformán a legnagyobb ellenfél 

immár nem holmi liberalizmus. Hanem 

azon „nemzeti érzelmű” nézők elkötelezettsége, 

akiknek estéről estére mondjuk Csokonai 

Mihály Karnyónéja, illetve az aznapi 

tévéfilm – jó eséllyel az amerikai szórakoztatóipar 

terméke – között kell választaniuk. A 

főszerepben talán éppen a kitűnő Mel Gibsonnal 

(magyar hangja: Dörner György). 

Forrás: Heti Válasz 

@DAJCSTOMI TELJES BEJEGYZÉSE A YAMM.HU-RÓL 

Dörner György szerintem nagy-szerű színész. Értékválasztását tiszteletben tartom, mint mindenkiét, politikai álláspontjával nem értek 

egyet. De miért van az, hogy a szoclib művészértelmiségiek gyakran gyalázatos politikai nézetei sem befolyásolja a művészi megítélésüket, 

egy magát nemzeti elkötelezettségű alkotónak tartó ember esetében viszont a (joggal vitatható, esetleg akár elfogadhatatlan) 

politikai nézetei miatt tulajdonképpen magát a művészi tevékenységét is abba kéne hagynia? Mi lenne a XX. századi magyar kultúrával, 

hogyan nézne ki, mennyivel lenne szegényebb, ha a temérdek, rettenetes kommunista nézetekkel „megáldott” művész nem alkothatott 

volna, nem vezethetett volna művészeti intézményeket, mert szarházi kommunista volt? 


DÖRNER GYÖRGY AZ ÚJ SZÍNHÁZ ÉLÉN: 

BOTRÁNY VAGY SEM? 

Botrányos pályázat: Dörner alkalmatlan? 

Az ég világon semmi baj Dörner György 

színházigazgatói kinevezésével. Dörner 

Györgyöt az Új Színház közelébe se lenne 

szabad engedni. 

Két egymással homlokegyenest ellentétes 

állítás, de mégsem a beteges megfelelni 

vágyás mondatja velem, mindkettő mellett 

lehet érvelni. Hogy miért egyik mellett 

teszem le a voksomat, az írás végére kiderül – 

aki a gyilkossági rejtély megoldásával szereti 

kezdeni a krimit, máris görgethet a lap aljára. 

Történt, hogy fővárosi önkormányzat 

a szakmai testület javaslatának figyelmen 

kívül hagyásával Dörner György pályázatát 

tartotta jobbnak Márta Istvánénál, és ezért 

öt évig a színész irányítja majd a budapesti 

Új Színházat. 

Mivel az „aki fizet, az pöcögtet” igazsága 

még a budapesti kulturális életben is 

megkerülhetetlen, a fenntartó önkormányzatnak 

szíve-joga eldönteni, kit látna szívesen 

a színházigazgatói székben. Ettől nem 

következik be a világvége, nem taposnak 

otromba főpolgármesteri bakancsok a nagybetűs 

Kultúra fehér gyolcsba burkolt testén. 

Ráadásul még a szellemi pezsgésnek is jót 

tehetne Dörner kinevezése: a színész többször 

beszélt már korábban arról, mennyire 

hiányzik a mai budapesti és országos teátrumi 

világból a nemzeti sorskérdéseket boncolgató 

huszadik századi magyar dráma. Bár 

egyik nagy írónk szellemes, de gonosz fordulatát 

sokan idézgetik az önmagán túlmutató 

irodalom ellen érvelve (eszerint „nem 

népben-nemzetben, hanem alanyban-állítmányban” 

kell gondolkodni), tény: a kéttucat 

budapesti színház műsorán szinte soha 

nem szerepel Illyés Gyula, Németh László, 

Sarkadi Imre, Tamási Áron, Páskándi Géza, 

Sütő András. S nagyítóval kell keresni egyegy 

Csiky– vagy Vörösmarty-bemutatót is. 

Nem véletlen, hanem programszerű a hiány, 

pedig szép liberális elv a vélemények, ízlések 

sokszínűsége, az értékpluralitás. Lehetne 

egy kis budapesti színház a huszadik századi 

magyar kultúrtörténet egyik fontos vonulatának 

otthona. 

A kinevezés elleni érvek között még 

előkerül Dörner vállalt MIÉP-es kötődése. 

Bár nekem feláll a hátamon a szőr a színész 

egyes kijelentéseitől, megint csak a toleranciára 

hivatkozom. Ugyan miért ne férne 

el például a volt miniszterelnökről vagy a 

karambolozó pályatársról sületlenségeket 

beszélő többi, egyébként tehetséges művész 

közé egy újabb egzaltált, ha egyébként jó 

színházat szervez? 

Csakhogy itt a bökkenő. Dörner, amenynyiben 

komolyan veszi saját pályázatát (és 

miért ne tenné), egész egyszerűen alkalmatlan 

egy szellemi intézmény vezetésére. Kinevezését 

pedig addig kellene visszavonni, 

amíg nem történik nagyobb baj. Az atlatszo. 

hu portál által közzétett dokumentum az 

elmúlt időszak egyik legszomorúbb és egyben 

legfelháborítóbb (elütésekkel és pongyolaságokkal 

egyébként bőven terhelt) kultúrpolitikai 

szövege. Tökéletesen alkalmas 

azon értékek lejáratására, amelyeket elvileg 

képviselni szándékozik: furcsa keveréke egy 

Magyar Fórum publicisztikának és a söntés 

mellett kiagyalt kormányprogramnak. 

Milyen gondolatiságról tanúskodik ugyanis, 

hogy a „művészeti koncepció” rögtön az elején 

leszögezi: meg kell változtatni a színház 

nevét, mert az „új” jelző azt sugallja, ami új, 

az egyben jó is? De hát ezt ki állította? 

„A Hátország a szociálliberális iga alatt 

nyögő magyarságot jelképezi” ‒ szól az új név 

melletti érv. Ezzel a mondattal nem az a baj, 

hogy gyanúsan emlékeztet Csurka István 

cikkeinek fordulataira. Hanem az: a színházat 

a legsilányabb pártpolitikai alapokra 

építi, eleve behatárolja és lehetetlenné teszi 

a minden jó alkotói közösségben a szabadságra 

épülő művészi munkát. A „szórakoztató 

állam által passzivitásra kényszerített ember” 

aktivitása tényleg kimerül „a kábítószeres 

sztár” előtti csápolásban? Milyen Lenke 

nénis beszűkültségről, világlátásról tanúskodik 

ez az odavetett mondat? Tényleg bűn a 

színházi szórakoztatás, ha egyébként másutt 

magyar szerzők vígjátékainak bemutatásáról 

értekezik a szöveg? És mennyire komolyan 

vehető az a koncepció, amelynek marketingstratégiája 

kimerül abban, „nemzeti” sajtótermékekben 

szükséges hirdetni és ki kell használni 

a „Facebookon belüli csoportokkal való 

vegetatív kommunikációt”? 

A szövegből tehát nem derül ki – vagy 

ellenkezőleg: nagyon is kiderül? –, milyen 

lesz Dörner György színháza. Azt azonban 

már tudjuk, intendánsa, szellemi vezetője 

Csurka István, az aktív pártelnök lesz, aki 

Gyurcsány Ferencről és a privatizációról is 

szívesen látna darabokat az Új/Hátország 

Színházban. 

Ha valóban Dörner György és programja 

felel meg a fővárost uraló jobboldal 

kultúrpolitikájának, akkor a városházi urak 

ne csodálkozzanak azon: a kiüresedett liberalizmust 

nem, de a minőséget a kultúrában 

is kedvelő dolgozói tömegek előbb-utóbb 

nemcsak a lábukkal és nemcsak egy-egy 

színi előadásról szavaznak majd. 

Forrás: Ablonczy Bálint – Heti Válasz 


A HARCNAK AZ A DOLGA, HOGY FOLYJON 

A Film Színház Muzsika interjúja Dörner Györggyel 

Matúz Gábor: Többfrontos harc folyik ellenetek, 

igazából csak február elsejétől kerültök 

majd pozícióba, de a harc már javában folyik 

szerte a világban. 

Dörner György: – ‘Oszt? Hát folyjon. A 

harcnak az a dolga, hogy folyjon. A békének 

meg az, hogy megszüntesse. Remélhetőleg 

előbb-utóbb béke lesz. 

– Helyes. Akkor rugaszkodjunk el innen, 

hiszen valójában azért jöttünk, hogy beszélgessünk, 

a Dörner-féle színházról, vagy egy 

Dörner-Csurka-Pozsgai-féle színházról, hogy 

mi az, amitől óvnak bennünket sokezren 

Magyarországon, a tengeren túl. 

– Mondok neveket. Páskándi Gézát 

mondom, Illyés gyulát mondom, Németh 

Lászlót mondom, Gyurkovics Tibort mondom, 

Csurka Istvánt mondom. Annyira 

alulpreferáltak ezek a magyar szerzők a 

magyar színházakban, hogy nem akarok 

ilyen szóval élni, hogy ez bűn, de mindenesetre 

ölég súlyos vétek. És főleg nagy hiba! 

És elsősorban a nézőkkel szemben nagy 

hiba, mert ugye a változatos étrendet előírják 

az orvosok egy lábadozó betegnek, hát 

itt a nem lábadozó beteg a magyar közönség, 

hanem a halálán van a magyar közönség. 

Szeretem én a világszínpadot, nagyon is szeretem, 

de annak annyiféle művelője van. A magyarnak 

meg kevés. És azt hiszem, hogy egy ilyen 

világban kötelező megmutatni magyar szemen 

keresztül a világot, és ezt a legjobban a magyar 

írók mutatják meg nekünk. 

– Lehetett-e arra számítani, gondoltál-e 

arra, hogy amikor majd elnyered ezt a pozíciót, 

akkor gyakorlatilag egy 24 órán belül – hát 

nem tudom, hogy szabad-e így fogalmaznom 

–, hogy világhírnévre teszel szert? 

– Hát én nem nevezném ezt annyira világhírnek. 

Az embert felkapja a hír, elejti a hír, 

semmi jelentősége nincs ennek. Én azzal foglalkozom, 

amivel kell. A színházban előadásokat 

kell tartani. A színházban színészeknek 

kell darabokat keresni. Ajnározni a színészeket, 

mer’ a színészek a legrosszabb helyzetben 

lévők a színházban. Soha nem a rendező, soha 

nem az igazgató, mindig a színészt használják 

fel minden alantas dologra. Nem. A színész 

az, különösen a magyar színész, akik véleményem 

szerint a világszínvonal fölött állnak, 

hiszen ilyen anyagi feltételekkel ilyen kiváló 

teljesítményt nyújtani, már az is művészet. 

– Visszakanyarodnék a szerzők felsorolásához. 

Az egy Csurka Istvánt leszámítva, mondjuk 

így, hogy már bizonyos tekintetben klasszikusokként 

beszélhetünk akár Illyés, Páskándi, Gyurkovicsról, 

merthogy már nincsenek közöttünk. 

Megfordult-e a fejetekben, hogy tudatosan, direkt 

módon a ma élő szerzőkhöz esetleg fordultok? 

Akár egy pályamű vagy pályázat kiírásával. Írjanak 

nekünk drámát, színdarabot! 

– Hogyne. Elsősorban az fordult meg a 

fejünkben, hogy mai szerzők általában a mai 

magyar valóságról aszerint írnak, hogy hol a 

legkoszlottabb, hol a legkiszolgáltatottabb az 

ember. Ez van az utcán, a csőlakók, a pályaudvaron, 

a falusi kocsmákban, szanaszét az 

országban, Borsod megyében, Zemplén 

megyében, Szabolcs Szatmárban, de a királydrámák 

valahogy elmaradtak. Én például 

nagyon kíváncsi lennék egy XX. száad végi, 

XXI. század eleji magyar királydrámára. Ami 

a magyarországi uralkodókról szól. Szándékosan 

nevezem őket királyoknak, mert hát 

királydrámák vannak, ehhez szeretnék igazodni, 

akik az ország királyai voltak, tehát 

akik az ország sorsát irányították. És akik – 

mint Shakespeare-nél – torzsalkodtak, ölték 

egymást, néha szó szerint. És az országot ide 

juttatták. Amit egyes drámák megmutattak, 

az előbb felsoroltak szerint. 

Na most, én szeretném azt a drámát is látni, 

amikor eldől ennek a sok csőlakónak a sorsa. Kik 

azok, akik eldöntik, hogy döntik el, és ők hogy 

kerülnek döntési helyzetbe? Nagyon érdekesnek 

tartom ezt a felvetést, és igen, szándékozunk egy 

ilyen drámapályázatot kiírni. 

– Ahogyan hallgatlak, a hangod, mint általában 

is, könnyednek tűnik. Beszélgetésünk elején 

mondtad, hogy a harcnak az a dolga, hopgy 

folyjon, ugye, a béke, a békének pedig az, hogy 

megszüntesse a harcot. Föl lehet-e valójában 

készülni arra, ami sokak szerint rátok majd 

vár? Hiszen gyakorlatilag kirakatba tettek 

benneteket, mert hogyha a sok színház közül 

nem csak egyben lenne egy Dörner György – 

nem azt mondom, hogy többen lenne Dörner 

György, de egy hasonló kvalitású, hasonló 

világlátású, aki bátran használja azt a szót, 

hogy keresztény, bátran használja azt a szót, 

hogy magyar és, hogy nemzeti –, hogyha több 

lenne, akkor kevesebb figyelem jutna rátok. Föl 

tudtok-e készülni arra, ami vár rátok? Nem 

tudom egyébként, hogy mi vár rátok, sok jóra 

nem gondolok. 

– Hát érezzük a bőrünkön ezt a sokszor 

nemtelen és otromba támadást. Nem tudok 

mit kezdeni vele, megmondom őszintén. 

Én koszlott kesztyűket eddig se vettem föl, 

ezután sem akarok. Mondjon mindenki 

amit akar. Úgyis az lesz a vége, ha bármiféle 

adja magát, ha netán első felindultságomban 

perre viszek egy-egy dolgot, látom a végét, 

hogy én, mint közszereplő, többet kell, hogy 

elviseljek, mint egy átlagember. Én nem 

akarok ilyen helyzetbe kerülni. nem tudom. 

Én... viselem... keresztényi módon viselem, 

de természetesen, azért, ha megdobnak 

kővel, dobd vissza kenyérrel, hát azért ezen 

el kell gondolkoznom. 

Azért a görög kultúra is Európának a 

része és a görög kultúrában ezt azért egy 

picikét máshogy látták. Görögországban a 

béke volt a kevésbé ismert szó, és a háború 

volt az ismertebb szó, hiszen a béke az azt 

jelentette, hogy a két háború közötti rövid 

időszak. Úgy látszik, nekem most éppen egy 

ilyen háborús időszak adatik az életemben. 

És hát előbb-utóbb csak eljön a béke, mer’ a 

világ azóta már elég sokat változott. 

– Mit lehet tudni arról tudni, hogy valójában 

hogyan várnak benneteket? Várnak-e 

egyáltalán benneteket, vagy csak számítanak 

rátok, hogy majd megérkeztek február elsején 

az Új Színházba magába? Műszak, színészek 

és a többiek. 

– Hát kellemes csalódás fogja őket érni, 

remélem, mert kígyót békát beszélnek 

rólunk. Nincs kígyó, nincs béka, szentelt 

víz van és búzakenyér. És régi kőből új hazát 

építünk. Szóval nem egy nagy durranás ez, 

ilyen egyszerű. 

– Magyar színészekről úgy beszéltél, 

hogy az már maga művészet, hogy olyan 

nyomorúságos körülmények között produkálnak, 

kiszolgáltatott helyzetben vannak, 

ezért talán amit a következőkben vázolok 

fel nem annyira életszerű, de azért nem is 

annyira elképzelhetetlen. Szóval van-e arra 

valamilyen forgatókönyv, hogyha egy totális 

bojkott fogad benneteket, színész, műszak 

egyszercsak azt mondja, színészek, műszak 

azt mondja, köszönik szépen, ők ebből a triumvirátusból 

nem kérnek? Van-e szerinted 

ma szabadpiacon színész, műszaki dolgozó és 

aki még szükséges egy színház működtetéséhez, 

hogy akár 1-2-3-4 héten belül újra lehet 

építeni egy színházat? Mondjuk így, a semmiből, 

legalábbis a humánerőforrást tekintve. 

– Ez nagyon veszélyes. nagyon veszélyes 

vizekre eveznének az ellenfeleink, hogyha 

ilyen harcmodorral élnének. Nagyon veszélyes. 

Mer’ minket szidhatnak, ócsárolhatnak... 

hát néha-néha visszabeszélünk, de... 

azt hiszem nem ez a jellemző. Az erkölcsünk 

az másmilyen, mint az övék. De fölhasználni 

a színészeket, ijesztgetni, rémisztgetni, 

megfélemlíteni, egzisztenciálisan, anyagilag 

fenyegetni, az a legocsmányabb, amit el 

tudok képzelni, és hát azért nagyon remélem, 

hogy ez nincs így. ha pedig ez nincs 

így, akkor miért kéne, hogy a színészek, akik 

egyébként nagyon sokan szeretnének ebbe 

az Új Színházba jönni is meg maradni is, 

bármi módon ellenünk lennének. Nem. 

– A kinevezésetek, megbízatásotok hírét 

követően – ahogyan arról már történt említés 


ebben a mi beszélgetésünkben – idehaza, a tengerentúlon 

sokan megmozdultak, de ez a sokaság 

gyakorlatilag ellenetek mozdult. Nekem egy 

picit feltűnt, hogy valahogy mellettetek a tömegek, 

akár a szakma egy része, nem igazán állt ki. 

– Hát fortélyos félelem igazgat és hát 

kivárnak. Várják, hogy mi lesz belőle. 

Hús vagy hal, vagy semmi? Se hús, se hal? 

Ez tökéletesen tükrözi az állapotokat kis 

hazánkban. És az, hogy a tengerentúlon mit 

meg hogy az... most mit mondjak? Annyi 

fontosabb dolog van a világon. Megvan 

nekik is a maguk baja. Azt hiszem, hogy próbáljanak 

a saját nyomorúságukra valamiféle 

amerikai választ adni, ami az ő szemükön 

keresztül látja a világot. Mi is ezt fogjuk 

tenni itt Magyarországon, ezzel az Új Színházzal. 

Saját szemünkön keresztül megmutatni 

a világot a nézőknek, mert az a legtöbb, 

amit tehetünk. És őszintén mutatni meg, 

mer’ a hazugság, hát az dívik. Tolnától Baranyáig, 

Tűzföldtől Lappföldig, a Horn-foktól... 

– na milyen jó kis északi helyet találjak 

ki? – Ferenc József föld, na, hát ez is milyen 

jó... szóval dívik a hazugság világszerte. Hát 

nap mint nap találunk újabb hazugságokra. 

Bűntetlenül marad nagy részük. Márpedig 

az átverés az tönkre tesz életeket, tönkre tesz 

nemzeteket, a hazugság romba dönt államokat, 

a hazugság az kapcsolatokat rombol, 

az barátságokat, házasságokat dönt össze. 

Őszintén kell élni, és akkor nincs semmiféle 

gond. 

– Jól láthatja valaki az elmúlt éveket, aki a 

következőképpen fogalmaz? Valahogy a kultúra, 

a média, a szellemi életben rendszerváltás 

olyan nagyon nem történt, mindenféle kísérlettel 

szemben azonnal felhorkannak az indulatok, 

és támadások indulnak. Meg a ti esetetetek 

is mintha erről szólna. 

– Hát ahol van vesztenivaló, ott van a 

felhorkanás, vagy mit tudom én mi. Horkolás. 

Krákogás. Harákolás. Milyen szó 

lehet még rá? Gyönyörű nyelvezetünk van. 

Olyan a magyar nyelv, hogy öröm beszélni, 

komolyan mondom. És... hát akinek nincs 

semmije, hát az próbál az erőshöz csapódni. 

Machiavelli, ugye?! Nem azt szeretik, aki 

szeretnivaló, hanem azt szeretik, azt hazudják, 

hogy azt szeretik, akitől félnek. Ez a mai 

napon sincs másképp. Akitől félnek, arról 

mondják, hogy szeretik. Akit pedig igazán 

szeretnek, nem merik. 

– A Dörner-féle Új Színházban Dörner 

György játszik-e majd, rendez-e majd? 

– Igen. 

Forrás: ECHO TV 


MEGSZÓLALNAK AZ ÚJ SZÍNHÁZ SZÍNÉSZEI 

A Színház.hu sorozatot indít, rövid interjúk keretében megkérdezi az Új Színház színészeit arról, hogy vélekednek az elmúlt napok 

történéseiről. Elsőként Derzsi Jánost és Száraz Dénest faggattuk. 

DERZSI JÁNOS 

– Tudtok aludni mostanában? 

– Nem nagyon tudunk aludni. Túlpörögtünk. 

Mindenféle váratlan események történnek, 

politikai játszmák zajlanak a fejünk fölött, 

közben jártunk Belgrádban, kemény munkán 

vagyunk túl, busszal utaztunk oda, vissza, éjjel 

hideg volt, fáztunk, de az előadásnak mindenki 

örült, szeretettel fogadták. Az nagyon jó volt. 

– Változott az, ahogy együtt léteztek a színpadon? 

– Persze. Sokkal erősebb a kohézió, az 

összetartás, feszesebbek az előadások. 

Derzsi János 

– Mit szólsz ahhoz, hogy a jelenlegi igazgatótokat 

leváltják? 

– Nem örülök neki. Pista társulatban 

gondolkodik, nagyon jól ismer minket, mi 

pedig bízunk benne, szeretjük. Kidurrant 

a világegyetem számunkra. Abba, hogy mi 

következik, nincs beleszólásunk. 

– Te maradsz, ha az István távozik? 

– Maradok. Hova menjek? Senki sem hív. 

Nem politizálok, soha semmilyen pártnak 

nem voltam a tagja, nem is leszek. Tennem 

kell a dolgom. Színész vagyok. 

SZÁRAZ DÉNES 

– Mennyire követitek az Új Színházzal kapcsolatos híreket? 

– Én követem őket, olvasok a különböző párbajokról. 

– Mit szólsz ahhoz, hogy Márta Istvánt leváltják? 

– Én nem látok a mélyére annak, ami zajlik, de azt gondolom, ami készül nem képviseli 

azt a nyitottságot, sokszínűséget, amit a mostani Új Színház. Szerintem a színháznak, színészeknek, 

a művészetnek nem szabad direkt politizálnia, bármilyen oldalra állnia. Egy egészet, 

egységet kell alkotnia, mindent magába kell foglalnia és nem egy az egyben felmutatni 

dolgokat. Ezért én is nyitott vagyok minden újra, s amíg nem ismertem meg az újat, addig 

nem is ítélhetem el. Sajnálom, hogy fiatalabbak nem pályáznak, egyáltalán azt, hogy nem 

volt több pályázó. 

Én ezért a társulatért tűzön vízen átmennék, mert nagyon jó és jöhet bármi, bárki, a 

mi színészetünk, a színészetről való gondolkodásunk nem fog változni. Márta István színháza 

megadja nekem most a lehetőségeket, a szabadságot, és a sokszínűséget, amiért én 

ezt a pályát választottam. Én mostanában, a Virágos kertben és több előadásban is inkább a 

Zsoltra (Huszár Zsolt) gondolok. 

Száraz Dénes 


TAKÁCS KATI 

– Mit szólsz ahhoz, hogy az Új Színház 

igazgatói posztjára kiírt pályázaton Dörner 

György dolgozata nyert? 

– Elkeserítőnek, fájdalmasnak tartom, 

hogy a kuratórium munkáját, a szakmai 

érveket félre lehetett tolni, nem számít a 

szakértelem, nem számít, hogy a pályázati 

kiirásnak ki az aki megfelel, és ki nem. 

– Milyen gondolatok merültek fel benned a 

kialakult helyzet kapcsán? 

– Ebben a nehéz helyzetben az ember 

igyekszik megőrizni a tartását, méginkább 

érzi, mennyire kiszolgáltatott létformát 

választott és megkérdezi magától, miért 

is vagyok én színész. Számomra a világ 

nem fekete és fehér, nem oszlik jobb és 

baloldalra. Úgy érzem, az ember és a színház 

több annál, hogy politikai ideológiák 

mentén formálódjon, hogy politikai határok 

közé lehessen szorítani. Nyitottságban 

kell léteznünk,amikor egy darabbal 

foglalkozunk,kérdezünk, faggatjuk, a figurákat, 

az embert, mi mozgatja, mit gondol, 

hol van, mit csinál, mit érez. Ezt sokfelől kell 

megközeliteni. Ez eddig sikerült a mi társulatunknak. 

Amikor Vidnyánszky Attilával, 

Jiri Menzellel, Szergej Maszlobojscsikovval, 

Takács Kati 

Rudolf Péterrel, Valló Péterrel, Kiss Csabával, 

Réthly Attilával, Verebes Istvánnal, 

Egon Savinnal, vagy a két, új, állandó rendezőnkkel 

Bagó Bertalannal, Hargitai Ivánnal 

dolgoztunk, sokféle látásmódot ismertünk 

meg, képesek voltunk különböző szemszögből 

megvilágítani azt, amit a színpadra 

vittünk. Ezért sem hiszek abban, hogy kizárólag 

egy igazság létezik és csak egyféleképpen 

lehet szemlélni a világot. A jövőben is 

szeretnék széleslátókörű és nyitott lenni, ez 

szükséges ahhoz, hogy színész maradhassak. 

– Elképzelhető, hogy együtt tudsz majd 

működni azokkal is, akik érkeznek? 

– Meg fogom hallgatni az érkezőket. 

Felteszem ők is kíváncsiak lesznek ránk. A 

következő három hónap, ami hátra van a 

találkozásig, számomra fontos időszak lesz. 

A pályám során már többször gondoltam 

arra, hogy abbahagyom a játékot, elmegyek, 

átmegyek, szétmegyek, hogy megtaláljam a 

vágyaimat. Most minden mozzanatot összegeznem 

kell, el kell gondolkodnom arról, 

amit eddig letettem az asztalra, és arról, ami 

ezután következhet, csak így dönthetek a 

jövőről. Ez megfontoltságot és higgadtságot 

követel. Abban biztos vagyok, hogy most 

már nem akarom abbahagyni a pályát, még 

egy pár jó évem lehet. Úgy szeretnék és 

fogok dönteni, hogy utána nyugodtan tudjak 

aludni. 

Tóth Berta – Színház.hu 

POKORNY LIA 

– Hogy látod Márta 

István és Dörner 

György pályázatát? 

– Amikor megtudtam, 

hogy ketten indulnak 

az Új Színházért, 

arra gondoltam, nyilván 

az a pályázat nyer, 

amelyik szakmai szempontból 

jobb, hiszen 

ez így lenne helyes. A 

döntés után olvastam el 

mindkét munkát, hogy 

hozzá tudjak szólni a 

fejleményekhez. Úgy 

látom, hogy az István 

egy színházi pályázatot 

adott le. Nemcsak 

terjedelmében méltó a 

kiíráshoz, hanem szakmailag 

is. Ha bárki bele akarna kötni, ízlésen, hangsúlyokon vitatkozhat, 

de ezen nem. Dörner György pályázatában nem nagyon találtam 

szakmai felvetéseket, ezért egyszerűen nem tudom értékelni. Egyetlen 

szakmai törekvést fogalmaz meg, azt, hogy magyar darabokat szeretne 

játszani. Ez nem egy revelatív gondolat, hiszen az Új Színház eddig is 

játszott magyar műveket, ráadásul Márta István többet is szerepeltet a 

pályázatában, nem egyet azok közül, amelyeket Dörner György is betervezett. 

Dörner pályázata valótlan állításokat tartalmaz, hiszen olyan rendezőket 

sorol fel, akikkel nem egyeztetett. Dolgozata főként szélsőséges 

ideológiákról szól. Én mélyen elutasítom, hiszen mindenfajta szélsőséget 

elutasítok, nem csak a színházban, a hétköznapokban is. 

– Miért? 

– Azért, mert szélsőségek mentén nem lehet előre haladni, hiszen 

megfojtják a kreativitást. A színházban szabad szellemre van szükség, 

és ez nem egyenlő a szabadossággal. Én az ideológiamentes, 

egyéni felelősségben hiszek. Különböző módon látjuk, értelmezzük 

ugyanazt a dolgot, tehát a tudásunk az igazságnak csak egy része. Ha 

lenne recept arra, mit, hogyan kell csinálni, akkor mindenki alkalmazná. 

De nincs. Nem lehet a mondataink végére pontot vagy felkiáltó 

jelet tenni, csak kérdőjelet. A színpadon is a kérdés érdekes, 

amit felteszünk. Mivel sokan, sokféleképpen gondolkodunk, azt a 

kérdést is fel kell tennünk, vajon én jól gondolom-e? Ha ezt megtesszük, 

másokkal is találunk közös pontot. Az alkotás lényege újabb 

és újabb utakat találni, a kíváncsiság hajtja az embert. A szélsőséges 

gondolatokat azért is utasítom el, mert blokkolnak, lezárnak, nem 

hagynak utakat és valami ellenében születnek. 

– Mit gondolsz a politikáról a színházban? 

– A színháznak nem lehet szándéka politizálni, de vannak pillanatok, 

amikor óhatatlanul beszivárog a politika. Számtalanszor előfordul, 

hogy egy hosszú ideje játszott darabban egyszercsak, mindenféle szándékosság 

nélkül egy adott társadalmi, politikai változás, esemény következtében 

mást jelentenek mondatok. Erre a közönség is azonnal reagál. 

Szerintem alapvetően teljesen független a politikától az, ami a színpadon 

történik. A társulatunkon belül, soha nem okozott problémát, hogy ki 

milyen oldalon áll, mert nem ez határoz meg minket. Hálás vagyok azért, 

hogy jobb– és baloldali emberek, a társulatban, az utcán egy ügy mellett 

képesek kiállni. Jó érzés ezt megtapasztalni most. 

– Nem feltétlenül kell válaszolnod, de azért megkérdezem: hogy 

látod, maradsz-e az Új Színházban? 

– Én szívesen válaszolok. Elképesztően nehéz a helyzetünk, 

mindannyiunk gondolkodik egzisztenciális kérdéseken. Sokan 

nagy bajban vannak, hitelt cipelnek, gyereket nevelnek, gyötrődnek, 

hiszen nincs hova menni. Egyszerűen nem lehet jól dönteni, ha 

mondasz valamit az sem jó, ha hallgatsz az sem jó. Terhes az a nyomás, 

ami ránk nehezedik. Mindenesetre én nem szeretnék maradni, 

már csak azért sem, mert nem tudnék megfelelni a leendő Új Színház 

koncepciójának. Kétség sem fér hozzá, hogy fel kell állnom. Teljes 

mértékben szeretnék elhatárolódni attól, ami következik, mert 

riasztónak tartom. Csak remélni tudom, hogy lesz arra módunk, 


hogy a tehetségünk maximumát nyújtva – nem a politikán keresztül, 

hanem a munkánk által adjunk. 

– Dörner György úgy fogalmazott, a színészek pártján áll. A leendő 

vezetés számít rátok. Az ideológiáik mindenképpen beszűrődnének a 

munkába? 

– Igen. Egy darabon belül egy mondat bármit jelenthet és megmondhatják, 

miként hangozzon. A rendező ízlését, szándékát mindenképpen 

tükrözik az előadások. 

– Ha együtt maradnátok, nem folytatódhatna a megkezdett munka? 

– Kizártnak tartom. Valóban van egy társulat, a tagjai nagyon szeretik 

egymást, szeretnek együtt gondolkodni színházról, de ez nem 

egy vérszövetség, és most mindenki egyéni döntést hoz. Különbözően 

fogunk dönteni. 

– Hogy látod a jövőt? 

– Számomra nem volt kérdés, miként döntök, de nem tudom, 

hogyan tovább, hiszen nincs biztosíték a jövőre. Azt gondolom, 

hogy én mint ember, és színházcsináló, továbbra is azt szeretném 

keresni, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt. 

– Egy kínai mondás szerint, akiben a kút kiapadt, azt keresi, ami 

elválaszt. Akiben a kút működik, azt keresi, ami összegyűjt… Köszönöm, 

hogy nyilatkoztál. 

– (Mosolyog.) Miért van az, hogy félelemmel beszélünk ezekről 

a dolgokról? Veled ülök és azon töprengek, hogy fogalmazzak. Nem 

abszurdum? 

Tóth Berta – színház.hu 

VASS GYÖRGY 

– Kicsit megviseltnek tűnsz... 

– Folyamatosan jár az agyam. Lefekszem 

aludni, fél egykor felkel a gyerek és azt 

veszem észre, hogy már másfél órája vergődöm, 

várom, hogy jöjjön az álom, de nem 

jön. A kicsi visszaalszik, én meg irigylem. És 

ez így meg nap, mint nap. Ennek több oka 

van. Sokat gondolok a Zsoltra is, itt öltöztünk 

együtt, nyolc éven keresztül. Ő egy 

hajnalon elvillamosozta ezt a dolgot... Aztán 

jött a második hír, hogy Dörner György 

pályázata nyert... Én meg voltam róla győződve, 

hogy megint történni fog valami baj, 

hiszen három a magyar igazság. 

– Szerinted miért baj az, ami történik veletek? 

– Mert kereszttűzbe kerültünk, előröl is 

lőnek, hátulról is lőnek, a teret aláaknázták 

és légitámadás is várható, mi meg ülünk a 

lövészárokban, moccanni kéne, de nem tudjuk 

merre. A helyzet bonyolultsága szinte 

neurotikussá tesz. Az Új Színház politikai 

játszmába keveredett. Ez a baj. Annak idején 

az általános iskolában nőnapon mondtam 

verset, és ha felkértek házasságkötéseken, 

meg március 15-én. Soha nem politizáltam, 

soha nem vettem részt politikai csatározásokban, 

de most ... Nem mintha nagy jelentőséget 

tulajdonítanék a saját szerepemnek 

a történetben. Eddig sem voltam arról meggyőződve, 

hogy én vagyok a világ közepe, 

de most végképp azt érzem, hogy egy mikronnál 

is kisebb egységet képviselek. A 

színpadon eddig tényleg semmi más nem 

számított, csak az, hogy együtt vagyunk és 

játszunk, mindenkinek ugyanaz okozott 

örömet. De erre az egységre, amit képviselünk 

most nemet mondtak. A jelen helyzet 

az emberi viszonyokon is változtat. 

– Milyen módon? 

– Ezt nem részletezném. 

– Egyikőtök említette, hogy egységesebb a 

csapat. 

– A színpadon valóban feszítettebb a 

tempó, nyilván mindenki hatványozottan 

odafigyel a másikra és önmagára, mindenkiben 

nagyobb a tartás, máshogy szólnak 

bizonyos mondatok. 

– Mit látsz magad előtt? Mit kell mérlegelned? 

– Ez összetett kérdés. Azon kell elgondolkodni, 

hogy maradok-e. Pontosan tudom, 

milyen helyzetben vannak más színházak. 

Amikor kiderült, hogy az Istvánt leváltják, 

felhívott egy rendező ismerősöm, azt 

kérdezte: „na most mi van barátom?” Azt 

válaszoltam, te is tudod, hogy most mi van. 

Tovább faggatott: „De mi a koncepció?” 

Kérdeztem, tud-e valami jó munkát. Nem 

tud. És rosszat? Azt sem. Na ez a koncepció. 

– Mit szeretnél? 

– A félelmeim és a vágyaim úgy keverednek 

össze, hogy nem tudom kibogozni 

melyik melyik. Az egyértelmű számomra, 

hogy van, akit jobban szeretek a színháznál, 

a kisfiamat. Neki meg kell venni az 

orvosságot, ha ne adj isten beteg lesz. Az is 

egyértelmű, hogy színházban szeretnék dolgozni. 

Lehet, hogy ez már giccsnek számít, 

de kimondom: olyan színházban szeretnék 

dolgozni, ami az emberek szívéig ér. Bizonytalan, 

hogy ez sikerül-e... 

– Nem elképzelhető, hogy az Új Színházban, 

a jövőben is tudtok ilyen színházat csinálni? 

– Nem tudom, de minden lehetőséget, 

azok minden részleteivel és következményeivel 

meg kell vizsgálnunk. 


GÁSPÁR SÁNDOR 

– Dörner Györggyel egyetemi osztálytársak voltatok, azóta is játszotok együtt. Tudtál arról, hogy pályázik az 

Új Színházra? 

– Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de nem tudtam, hogy Dörner György milyen ambíciókat táplál 

az Új Színházat illetően. Sőt, azt gondoltam, hogy a pécsi pályázat után nem nagyon jut eszébe igazgatni. 

– Elolvastad a pályázatát? 

– Igen, amint felkerült az internetre. 

– Hogy látod a történteket? 

– Úgy fogok beszélni, ahogy az érzéseim diktálják. Az, hogy az Új Színházra beadott pályázatot Dörner 

György, csak úgy történhetett meg, hogy előtte Eperjes Károllyal egyeztetett. Nem kell különösebb IQ 

ahhoz, hogy ezt az ember átlássa. Fájdalom, hogy Eperjes Károly, aki győri levitézlését nem tudta elviselni, 

úgy érezte, hogy kapóra jöhet egy ilyen pályázati helyzet és Dörner György igazgatói ambícióit 

újra táplálva revansot vehet. Ez azért is szomorú, mert azt gondolták, hogy ki lehet engem kerülni, hiszen 

jól feltételezték rólam, hogy ilyen gagyiban, mint a pályázatban leírtak, nem veszek részt. (Május végén 

Eperjes Károly, az Új Színház művésze és a veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója indult a Győri 


Nemzeti Színház igazgatói székéért. Pályázatát 

Oberfrank Péterrel, a veszprémi színház 

igazgatójának testvérével együtt adta 

be. A győri közgyűlés egyhangúlag a másik 

pályázót, a színházat addig megbízott igazgatóként 

vezető Forgács Pétert választotta, 

akinek megbízatása július 1-jétől kezdve 

közel öt évre szól. Eperjes estében a megbízott 

szakmai bírálóbizottság, melynek tagja 

volt Szikora János az Új Színház művészeti 

vezetője, 7:1 arányban támogatta Forgács 

megválasztását. A szerk.) 

– Miért tartod gagyinak azt, ami megfogalmazódott 

a pályázatban? 

– A dolgozat ideológiai, politikai vetületeit 

most tegyük félre. Ezekről nálam sokkal 

avatottabban, mélyebben, sokszínűbben 

tudnak beszélni. Azért tartom gagyinak, 

mert szakmailag teljességgel hiteltelen. 

Dörner György felkészületlensége nyilvánvalóvá 

válik belőle. Az, hogy mégis pályázott 

csak annak tudható be, hogy politikai támogatást 

szerzett számára Eperjes, a szándékok 

pedig idővel önmagukat kezdték el gerjeszteni. 

Ami elkeserítő számomra az az, hogy 

Eperjes Károly azt is elfelejtette, többek 

között, hogy a közösen alapított Kelemen 

László Színkörünket egyedül Márta István 

volt hajlandó befogadni 13 évvel ezelőtt 

Budapesten, és most a saját fészkébe potytyantott 

egy hatalmasat, most pucolhatjuk 

magunkról a fekáliát. Ezért felelősséget kell 

vállalnia. 

– Milyen módon? 

– Nem csak előttünk kell felelősséget 

vállalnia, hanem a jóérzésű, gondolkodó 

jobbközép polgárok előtt is. Mindazok előtt 

szégyenkeznie kell, akik a munkásságunkkal 

szeretnének értelmes párbeszédet kialakítani 

a nézőkkel és nem kívánnak az árkok 

közt történő kődobálás miatt folyamatosan 

behúzott nyakkal közlekedni. Eperjes olyasmit 

tett, ami majdnem megbocsáthatatlan. 

Ezt annak ellenére mondom, hogy talán a 

legtöbbet vele dolgoztam a pályám során. 

– Miért fogalmazol úgy, hogy „majdnem”? 

– Azt gondolom, hogy a hibát helyre 

lehet tenni bocsánatkéréssel. Helyre 

kell tenni, annál is inkább, mert Eperjest 

Magyarországon a katolikusok karizmatikusává 

választották. Ez egy óriási erkölcsi 

elismerés, egy rang. Ilyen titulussal az 

ember nem engedheti meg magának, hogy 

bepiszkolódjon. Nagyon szeretném, ha nyilvánosan 

bocsánatot kérne, kisszerű, pitiáner, 

egyéni akciójáért, amiből ez az őrületes 

kavarodás származik, ami beláthatatlan 

következményekkel járhat. 

– Dörner Györggyel is közel álltatok egymáshoz… 

– Dörner György a barátom volt, és 

reményeim szerint leendő barátom. Néhány 

szakmai és egyéb társadalmi akciójával soha 

nem azonosultam, de alapvetően szimpati- 


kus embernek tartottam. Számomra csalódás, 

hogy fedezet nélkül képes egy ilyen felelősségteljes 

intézményre pályázni. A fedezet 

hiányát nyilván ő is érezte, ezért blöffölt, 

hazudott, takarózott olyan jelentős magyar 

és külföldi alkotók nevével, hogy ezáltal, 

megtévesztve a főpolgármestert megkaphassa 

a színházvezetői hatalmat. Ez a cselekedet 

nem rá vall. Hiszem, hogy ezt az ügyet 

el lehet intézni erkölcsösen és férfiasan. 

Bocsánatot kell kérnie azoktól a művészektől, 

akiknek a nevével visszaélt, akik később 

elhatárolódtak tőle, elutasították a gondolatait 

és azt, amit kínált a pályázatában. Azt is 

fontosnak tartom, hogy kérjen bocsánatot 

Tarlós Istvántól, amiért becsapta Budapest 

első emberét, akinek felelősségteljes döntését 

kijátszotta és hozzáteszem, vigye magával 

a kinevezési mandátumát, majd adja viszsza. 

Nem tudom elképzelni, hogy különben 

újra hiteles emberré váljon. 

– Amióta megtörtént a kinevezés, azóta 

Eperjes Károllyal a 333. Striptease-ben és 

Dörner Györggyel a Stílusgyakorlatban játszottál 

együtt. Beszéltetek a történtekről, 

elmondtad nekik a véleményed? 

– Eperjes Károlynak egy színészgyűlésen 

fejtettem ki először a véleményemet, 

még a döntés előtt. A döntés után nagyon 

tömören, négyszemközt ezt megismételtem. 

Dörner Györggyel hiába játszottuk a Stílusgyakorlatot, 

úgy tett, mintha semmi sem 

történt volna. A felújítópróba és az előadás 

közt leült valahova, míg én Bán János barátommal 

készültem az estére. Méltatlannak 

tartanám, ha én kezdeném el kérdezgetni: 

mégis, hogy gondoltad ezt. Remélem nem 

vállalja el az igazgatást, mert képtelenség 

becstelen eszközökkel vezetni. Ha mégis 

igazgató lesz, akkor február elsején berendelhet 

az irodájába, ebben az esetben kénytelenek 

leszünk beszélni egymással. 

– Ha ez megtörténik, akkor sem maradsz? 

– Az én szerződésem július 30-áig szól. 

Utána nem szándékozom Dörner György 

színházában játszani, mert gyengének, 

komolytalannak és felkészületlennek találom 

az ő színházról alkotott elképzeléseit. 

Szomorú, hogy a hatalom érdekében ő most 

mindenre képes. Nemrég egy Krúdy könyv 

került a kezembe. Elolvastam, ahogy Szindbád 

Majmunkának arról mesél, tulajdonképpen 

mi is a férfi dolga, milyen, amikor 

a nőt szereti, mindenét issza és milyen az, 

amikor a férfit ez már nem érdekli és elkezd 

politizálni. Én azon férfiak közé tartozom, 

akik még a női rezdülésekre kíváncsiak. 

– Elképzelhetőnek tartod, hogy Dörner 

György és Eperjes Károly megteszik az említett 

gesztusokat? 

– Ha nem teszik meg, akkor piszkosak 

maradnak, én pedig nem tudok újra közeledni 

hozzájuk. 

– Miért vállaltad, hogy nyíltan beszélsz 

minderről? 

– Ha az ember ennyi évet együtt tölt 

színházban, filmben, öltözőben, tájbuszon 

emberekkel, nem létezik, hogy szó nélkül 

hagyja, ha arról, ami valaha érvényes volt 

megfeledkeznek, ha gátlástalanul átlépnek 

morális határokat. 

– Mennyire befolyásolnak a munkában az 

elmúlt időszak élményei? 

– Most a Don Carlost próbáljuk. Akármennyire 

is nehéz helyzetben létezünk, és 

akármennyire is támad zavar a lelkekben, 

vagy csak a koncentrációban, mindenünkkel 

azon vagyunk, hogy november végén egy jó 

előadást mutassunk be. A Don Carlos a világ 

2008. Dörner György, Gáspár Sándor és Bán János a jubileumi 

tortával, a Stílusgyakorlat 600. előadásán 

egyik legnagyszerűbb színműve, tele szerelmi 

féltéssel, hatalmi mámorral, cselszövésekkel, 

árulásokkal. Azt gondolom, hogy 

Schiller naprakész… 


ÚJ SZÍNHÁZ-ÜGY: 

HÁMORI GABI LEVELE 

Hámori Gabi levele: „Nyílt levél azoknak, akik nem 

írták alá az aznemlehet petíciót, azoknak, akik nem 

értik mi ez a színházi bugyogás, zúgolódás, Tarlós 

István főpolgármester úrnak, és mindenkinek, aki 

szereti a színházat”. 


HÁMORI GABI AZ AZNEMLEHET.NET számára írt levele: 

Próbálok felfogni valamit. Az Új Színház 

jelenlegi helyzete kapcsán felmerültek bennem 

kérdések. Első körben az, hogy felnőtt 

korú-e a magyar társadalom. Ha a világban 

körülnézek, a válasz, nem. Ma a Cannes-i 

filmfesztiválon Lars von Trier-t kiközösítik 

fasiszta megnyilvánulásáért. Pedig saját 

bevallása szerint viccnek szánta azt a kijelentését, 

hogy olykor megérti Hitlert. Rasszista 

kijelentései miatt John Gallianót, az ünnepelt 

divatdiktátort a Dior-ház elbocsájtja. 

Bárkit elítélnek a világ felnőtt korú társadalmaiban 

gyűlöletbeszédért. A tehetség nem 

tényező ilyen esetben. 

Ezzel szemben Magyarországon az antiszemitizmus 

legitim. Ezt szörnyűségesnek 

és félelmetesnek tartom. A sokszor óhajtott 

összefogás és az általános jólét érdekében 

ideje felnőnie a magyar társadalomnak. A 

gyűlölködés kezelése megkerülhetetlen, sarkalatos 

pont. Hogyan kommunikálunk egymással? 

Mit adunk át a gyerekeknek, József 

Attila jut eszembe „ talán dünnyögj egy új 

mesét, fasiszta kommunizmusét”. 

Azt gondolom, az Új Színház kérdése egy 

lehetőség megkezdeni ezt a felnőtté válást. 

A döntés óta fogalmazom a gondolataimat, 

neten követem az eseményeket, nem vagyok 

Magyarországon. Meglepő, hogy külföldön 

is van visszhangja az Új Színház ügyének, 

és nagyon elítélő a közvélemény. Valójában 

abszurd, hogy ami a legtöbb embernek 

annyira világos, ilyen nehézkesen jusson el 

más agyakba a membrán rétege alatti területekre. 

Lehetséges, hogy nem érthető talán, 

hogy miért tiltakoznak több ezren a döntés 

ellen. Azt érzem, meg kell próbálnom leírni. 

A gyűlölködés farvizén áramló művészet 

szellemi vákuum, nem egyetemes, nem 

örök. Akit az ilyen művészet érdekel, az nem 

szabad ember, azt csak a demagóg ideológia 

érdekli. Az ilyen művészetnek nincs köze 

ahhoz, amiért a világra jövünk, és nincs 

köze a halál előtti utolsó pillanathoz sem. 

Annak, aki ezzel nem ért egyet, egyvalamit 

leszögeznék, nem húzok se jobbra se balra. 

Nem politikáról beszélek! Nem politikáról! 

Másik számrendszerben gondolkodom. 

Színésznő vagyok, magyar nyelven játszom 

én is, mint itt MINDENKI. Nem 

szeretnék soha, semmilyen ideológiának 

hódoló társulat munkájában részt venni. 

Most azért írok, mert azokra a pályatársaimra 

gondolok, akiknek nincs módja felállni 

egy ilyen helyzetből, mert hirtelen nem 

lenne hova menniük, családjuk van, kölcsöneik, 

és nincsenek tartalékaik. Jöhet megint 

egy kérdés: miért kéne felállni? A társulatba 

nem látok bele teljesen, de tény, hogy most 

nagy részük kényszerítve van, hogy szolgáljanak 

egy színházat, ami ideológiára alapul. 

Ilyen színház nincs jelenleg Magyarországon. 

Aki azt gondolja, hogy van, az téved. 

Vagy csak nem jár színházba. Vagy elhiszi, 

amit az uszítók mondanak. 

Leszögezném: ami zajlik, nem liberális 

sikoltozás egy kis morzsáért, ami most 

a tányérról lepottyant. Nem erről van szó. 

Nekem nem a politikához, hanem a színházhoz 

van alanyi jogon közöm, az nevelt fel. 

Ezzel egyetlen döntnök sem tud versenyre 

kelni. Mint az állat az erdőt, ahol él, lassan 

teljesen kiismerem, és érzem, hogy baj van. 

Mindenki érzi. Egy olyan színházi műhely 

békéje sérült, ahol eddig mindenféle politikai 

nézetű emberek játszottak mindenféle 

politikai nézetű embernek. Az Új Színház 

hamarosan politikai harcot tápláló „hátország” 

lesz. Kérdés: ez lesz mostantól a tendencia? 

Kérdés: ez biztosan az az irány, ami 

épít? A kérdésekből következik egy másik 

kérdés: hogy kinek legyen színháza. Egyszerű 

a válasz, mindenkinek. A legkülönfélébb 

ízlésű embereknek. De az ízlés vajon 

kézen fogva kell járjon az ideológiával? Ez a 

kérdés vajon esztétikai kérdés? 

Nincsenek illúzióim, gyakran pártpolitikai 

alapú a színházigazgatók kinevezése. 

Mindig is így volt. Mégsem teljesen igaz ez, 

vannak, akik igazgatnak, pedig kerülik a paktumokat, 

azért van színházuk, mert vitathatatlan 

a kompetenciájuk. Előadásaikat szeretik 

a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű 

emberek. 

Az Új Színház pályázati eredménye 

nyilvánvaló pártpolitikai döntés. A Dörner 

György által benyújtott pályázati anyag minden 

szempontból elfogadhatatlan. Akármelyik 

oldal embere lenne, annak tartanám. Az 

ideológia mellett a magyar darabok bemutatása 

az egyetlen gondolat. Nem mutatkozik 

meg a munka iránti, nem szónoki, patetikus, 

hanem praktikus, hétköznapi szenvedély, 

ami gyakran nem hagyja a színházi embert 

aludni, enni. Ha ez mozgatná, nyilván felkereste 

volna az összes pályázatban megjelölt 

rendezőt közreműködőt, hogy felsorakoztassa 

a stábot, aki küldetésében biztonsággal 

támogatja. Továbbá a magyar darabok óhaja 

után még következnie kellene megannyi 

részletnek, víziónak és számnak is, amitől 

kilóra is és fajsúlyban is megfelel egy átlagos 

színházi pályázatnak. 

Nem mernék ilyet tenni, micsoda vakmerőség, 

felkészületlenség. Ráadásul így 

felesleges pályáztatni, a döntés eleve elrendelt 

volt. Nem tudom, mi ellen is folyik 

majd ebben a színházban a harc. De ezt nem 

nekem kell tudnom, és nem a többieknek, a 

színésznek ezt nem dolga tudni, a színészek 

dolgoznak tovább, így vagyunk nevelve, 

nem is akarunk mást. Mégis, van egy határ. 

Ha egy olyan igazgatóm lenne, aki nem 

tudja helyesen a rendező nevét, akit pályázatában 

megemlít, továbbá, ha a felsorolt 

rendezőknek egyáltalán nem valószínű a társulattal 

való együttműködése, hiszen nem is 

egyeztetett velük, én is nyugtalanul aludnék. 

Miért? Mert világosan felismerhető, hogy 

igazgatóm gondolata nem meghatározott 

szakmai szellemiség mentén halad. Mivel 

nem tér ki túlzottan konkrétumokra szakmailag 

sem, gazdaságilag sem, Jolly Joker is 

a pályázat, bármit meg lehet vele pályázni: 

művházat, óvodát, képviselői pozíciót. 

Mi garantálja így a színházi tehetségek 

karbantartását, fejlődését? Nagyon fontos 

kérdés. Színházról beszélek és ebből a szempontból 

ez a legfontosabb kérdés. Ha jó a 

társulat, tehetséges állapotban van, remek 

rendezőkkel dolgozhat, akkor a néző szagot 

fog, többet és többet akar látni. Összeér a 

társulat, kialakul a szellemiség. Ez a színházi 

vivőanyag. Az objektív reflektálás a jelen 

pillanatra, együtt gondolkodás azon az alapon, 

hogy emberi lények vagyunk és akarunk 

egymástól valamit. A pártpolitikától 

függő színház rossz minőségű vivőanyag. De 

mégis mi ellen folyhat a harc? Még mindig 

nem értem. 

Amióta színpadon játszom, hat fontos 

budapesti és két vidéki színházban játszottam. 

Egyik színház repertoárján sem szerepeltek 

olcsó new york-i darabok, ez egyáltalán 

nem jellemző. A New York-i darabokkal 

elárasztott fővárosi színházakról szóló kijelentés 

igazságtartalmát ellenőrizte valaki? 

Jól hangzik, de nem így van. Magyar darabok 

bemutatói hemzsegnek minden évben 

a fővárosi színházakban. Ezeket nézi valaki 

a döntnökök közül? Vagy csak azért hiszik 

el, hogy nincsenek, mert nem tudnak róla? 

Vagy, ne adj isten, csak a győztes pályázó 

nevét magolták be? Én már mindent el tudok 

képzelni és semmin sem csodálkozom. Soha 

nem éreztem, hogy ilyen állapotba kerülök, 

nem szoktam tüntetni, demonstrálni, követelni. 

Válasz helyett pedig csend van, hallgatás. 

Több ezren jeleztük, az aznemlehet petíció 

aláírásával, hogy nem értünk egyet a 

pályázati eredménnyel. Az eddigi magyarázatot 

vállvonás értékűnek érzem. 

Utolsó kérdés: Ha a színház és a benne 

dolgozó ennyire nem fontos, akkor mégis 

miért ilyen fontos? Miért ilyen fontos a birtoklás? 

A válasz átlátszó. 

Politikai hovatartozástól függetlenül 

minden kollégámat tisztelem, aki, ha színházról 

van szó, megszállottja a munkájának, 

szem előtt tartja a társulat érdekeit, és jóra 

törekvő. Szeretnék ilyen embert tudni az Új 

Színház élén. 

Tisztelettel: 

Hámori Gabriella 



ELMONDATOTT... 

Hihetetlen, hogy megint Alföldi Róberttel kell foglalkoznom. Becsszóra, 

én jó ideig azt hittem, mindent leírtam már, amit erről érdemes. 

Ám az élet ismét rám cáfolt. 

Azt eddig is tudhattuk, hogy a Nemzeti Színház direktora ellenállhatatlan 

vonzalmat érez a különböző genitáliák színpadra állítása, 

illetve nemzeti és vallási jelképeinkkel való kapcsolatba hozása iránt. 

Azzal is tisztában lehet a teátrum sorsát növekvő aggodalommal 

figyelő közönség, hogy neves művészünket sem a történeti, sem 

a szöveghűség nem gátolhatja meg abban, hogy a reménytelenül 

ókonzervatív, múltba forduló publikummal felmossa a padlót minden 

este. Ám az még számomra is csak mai kirohanásának kapcsán 

derült ki, hogy Alföldi Róbert nem csak pocsék színigazgató, de 

meglehetősen nagy tahó is. 

Az ajróper művészember 

Történt ugyanis, hogy a szélsőjobboldal által üldözött ajróper 

művészember a Nemzeti következő évadjáról szóló sajtótájékoztatóján 

kényelmetlen kérdések feltételére vetemedő kolléganőnek az 

Ember Tragédiájának elolvasását ajánlotta, valamint gyakori orális 

szexet kívánt. 

No, most a helyzet az, hogy ajróper művészember – pláne, ha a 

balsors az ország első színházának élére sodorta – nem tart sajtótájékoztatót 

fekete izompólóban és napszemüvegben – még akkor se, ha 

erős a napsütés. (Ilyen esetben olyan helyen tartja meg beszámolóját, 

ahol a sajtó képviselőinek szemébe tud nézni.) 

Az ajróper művészember saját művészi koncepciója melletti 

érvei nem merülnek ki a kritikus hangokat és kellemetlen kérdéseket 

megfogalmazók lebunkózásában. Különösen akkor nem, ha e 

„koncepcióval” az Erzsébet-és Lipótvároson innen sikerül kiakasztania 

minden nagyjából mentálisan egészséges embert. 

Persze a lazaságba csomagolt igénytelenséget, és az arroganciával 

takart ötlettelenséget már bőven volt időnk megszokni a romkocsmák 

Szókratészeitől. Ám a modernitás, posztmodernitás, sőt posztposztmodernitás 

álarca mögött rejtőző ócska proliság felvillantását 

a mai napnak, és a mi szeretett Róbertünknek köszönhetjük. 

Orson Welles-tól Dadanig 

Minden irónia nélkül: hálásak lehetünk érte. Mert a Nemzeti direktorának 

mosdatlan szájú felböffenésében úgy van benne az egész, 

galaktikus méretű egóval megáldott belpesti zugértelmiség igazi 

arca, mint cseppben a tenger. Ezek a figurák két évtizede küldenek 

el disznópásztornak mindenkit, aki a „lázadás”, a „tabudöntögetés”, 

a „nonkonformizmus” a „haladás”, és „alternatívság” megkérdőjelezhetetlen 

márkajegyével árusított kultúrbóvlijuk előtt nem borul 

aléltan térdre. S e „magaskultúrába” belépőt jelentő jelzőket több, 

mint húsz éve pár tucat önmagát mértékadónak kinevező értelmiségi 

osztogatja – miként a „provincializmus” az „elmaradottság”, az 

„alulképzettség”, az „érzéketlenség”, vagy épp a „bigottság” bélyegét 

is, melyek épp olyan letörölhetetlenek azokról, akikre rásütötték, 

mint amennyire megfellebbezhetetlen a dicséretük is. 

Az ő pajzsraemeltjük, ünnepelt zsenijük, vagy, ha kell, üldözött 

mártírjuk Alföldi Róbert – akinél pedig elkeserítőbb, kelet-európai, 

valóban reménytelenül provinciális jelenséget rég nem hordott a 

hátán a pannon rög. Mert, hát mi másnak lehetne nevezni az egykor 

tehetséges színésznek indult, ám a belterjes kritika által pillanatok 

alatt rendező- , sőt színházcsináló zsenivé nyálazott, mára jól fizető 

igazgatói bőrfoteljéből kirobbanthatatlanná vált kultúrhadúr történetét? 

Aki mára eljutott odáig, hogy izompólóban, napszemcsiben 

nyilvánosan ajánl orális örömöket egy hölgynek. És persze, lenne 

mondanivalónk arról a „művészet értő” hallgatóságról, amely harsány 

kacajjal jutalmazta kedvencüknek egy nővel – nem utolsósorban 

egy kollégával – szembeni alpári tiszteletlenségét. Most legyen 

elég annyi: nem az „elnyomott kisebbségekért” való, bociszemekkel 

előadott hüppögés, hanem ez a teli szájjal felharsanó röhögés a 

magyarországi balliberális sajtó igazi hangja. 

Különben megértem én, hogy Róbertünk szeretné magát 

Godart-nak, vagy Orson Welles-nek érezni – de, amivé vált, az sokkal 

közelebb áll a Macskajaj magát kifinomult úriembernek gondoló 

balkáni tahójához, Dadanhoz. 

Az ultraliberális média boszorkánykonyhájában persze máris 

megindult a mosdatás. A prosztó direktor beszólásáról alig néhány 

helyen tesznek említést – például a 168 óra online kiadásában, ahol 

orális ajánlatot kapó kolléganőnket a szakmai szolidaritás jegyében 

„csak a balhé kedvéért felbukkanó” „kötekedő hölgynek” titulálják. 

Kedves, libsi pályatársak! Felesleges az izzadás – már a Bonanza óta 

tudjuk, hogy van olyan helyzet, amikor „Üresen kong most a szó/ 

Elmondatott minden, ami elmondható”. 

Nos, elmondatott. S az Alföldiék által minden este szembe köpött 

„bigott kispolgárok” szavazataival hatalomra került kormányzat csattanós 

válaszát hiába várjuk több, mint egy esztendeje. Pedig – maradva 

a Bonanza klasszikusánál – „sietni kéne testvér...a halállal nem békélni 

meg.” Vagy már meg is békéltek? Jobb bele se gondolni... 

Balogh Gábor 

ALFÖLDI RÓBERT BOTRÁNYAI 

olvasói levél: Támogatom Alföldi Róbert leváltását! 

Alföldi rendkívüli sajtótájékoztatót tartott, 

ahol elmondta, hogy ő nem hibázott semmit, 

tiszta lelkiismerettel megy el a miniszteri 

meghallgatásra. Pedig lenne félnivalója! 

Hogy miért? Erről bővebben lentebb olvashatsz. 

A Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi 

Róbert Roberta munkáit és közszereplését 

folyamatos botrány kíséri. A Jobbik és 

a KDNP, valamint az összes erkölcsös és 

értékkel bíró ember azt követeli, hogy a liberális 

művészt távolítsák el a magyar nemzet 

kultúráját és értékeit jelképező intézmény 

éléről. 

Alföldi utolsó botránya az volt, hogy 

verbálisan nemi erőszakot követett el az N1 

újságírónője ellen. Réthelyi Miklós nemzeti 

erőforrás miniszter szerint Alföldi átlépett 

egy olyan határt, ami nem méltó egy kiemelt 

közintézmény igazgatójához, ezért vizsgálatot 

indított ellene. 

A Nemzeti Színház megrontójának nem 

ez volt az első közfelháborodást kiváltó cselekedete. 

Az ízléstelen nyilatkozat előzménye 

az volt, hogy színpadra vitte Az ember tragédiáját. 

Az előadáson többek között, orális- és 

gruppenszex jelenet látható. Alföldi ezt a 12 

éves gyerekekkel is megnézetné… 

A tavalyi év különösen botrányosra sikerült 

Robertának. Először Horvátországban 

járatta le hazánkat, egy antik görög dráma 

rendezésévek, aminek a plakátján egy tortára 

helyezett marcipán fallosz látható. A 

reklám annyira provokatív volt, hogy az előadást 

szponzoráló horvát cég visszavonta a 

támogatást. 


Májusban a kereszténységet gyalázta 

meg Alföldi, amikor egy homoszexuális 

buzi hányattatásairól szóló színműhöz társított 

kiállítást a Nemzeti Színházban. A kiállításon 

tizenkét darab kép látható, – utalva 

az apostolokra – amire angolul az volt írva, 

hogy „Senki sem tudja, hogy buzi vagyok!” 

A kiállítás közepén egy feszület állt a kis 

Jézus képével, és Szent Péter jelképével. 

A 2010-es esztendő végét sem bírta ki 

botrány nélkül Alföldi. Novemberben megrendezte 

Závada Pál – Magyar ünnep című 

művét, ami Erdély visszatérése idejében játszódik. 

Nem kell megijedni, Roberta nem 

növesztett gerincét, továbbra is gyalázta a 

magyarságot és kultúráját. A műben három 

család életét életét mutatja be. A közel-keleti 

ízlésrendszerhez igazodva, a zsidók továbbra 

is sajnáltatják magukat, van buzi szereplő, és 

a magyarokat és a kereszténységet ördögtől 

való rossznak állítja be a rendező. Az előadás 

egyik legundorítóbb jelenete az, mikor a 

magyar bakák bevonulnak Erdélybe és Nagy 

Magyarországra maszturbálnak. 

De maradva az ünneplésnél. Alföldi úgy 

gondolta, hogy a magyar ünnep után helyet 

ad egy román ünnepnek is, ezért kiadta a 

Nemzeti Színházat a Román Kulturális Intézetnek. 

A terv az volt, hogy december elsején 

egy állófogadás és egy előadás keretében 

itt ünnepelték volna meg Erdély elrablásának 

92. évfordulóját. Szerencsére a politikai 

és közéleti nyomás hatására Alföldi terve 

hamar megbukott. 

A fenti példák nyomán is egyértelmű, 

hogy Alföldi Roberta mennyire is egy ízléstelen 

művész és szánalmas ember. De botrányainak 

sora ennyivel nem ért véget. 

2009-ben két botrányos darab köthető 

Alföldi nevéhez. Elsőnek Petőfi János vitézét 

vitte színpadra, amiben Tündérország 

csak egy koszos metrómegálló és a tündérek 

prostituáltak. Roberta volt olyan bátor, hogy 

teljes egészében megváltoztatta a művet. A 

küzdeni akaró szerelmesekből reménytelen 

senkik lesznek az előadás végére. 

Egy néző ezt írta a Nemzeti Színház 

online vendégkönyvébe: „Ez csak egy aberrált 

agynak lehet a szüleménye! És mindezt 

a legszebb és legnemesebb magyar daljátékkal 

csinálja! … A gusztustalan zabálás 

és az orgiaszerű buli alatt elsikkad a darab 

fő mondanivalója … hurkát tuszkolnak egy 

hölgy lábai közé …” 

Kukorica Jancsit Strauss – A parkja 

követte. A mű Shakespeare Szent Iván éji 

álmának feldolgozása. Az előadás erőszakos 

lázálom, amiben egy öregedő, meztelen tündérkirálynő 

keresi bika fejű párját. A műben 

előtérbe kerül a szexualitás, a maga állati és 

aberrált formájában. Az egész játék az undorító 

kendőzetlenségen és a depresszió érzésén 

alapszik. Még a liberális Index is leszavazta 

Roberta alkotását. 

Mielőtt a Nemzeti Színház igazgatója 

lett volna, Alföldi elkészítette első nagyjátékfilmét. 

Káromkodás, obszcén szavak, 

szex, perverzió. Így lehetne összefoglalni 

a Nyugalom című alkotást. A filmet senki 

nem hagyta szó nélkül. Hatalmas botrány 

lett belőle, ugyanis van benne egy jelenet 

amiben egy 12 éves kisfiú segít az anyjának 

maszturbálni. Ez a megrontás büntetőjogi 

kategóriájába tartozik, több szervezet is felszólalt 

ez ügyben. 

Ha jobban kutakodnék, még biztos, 

hogy rengeteg gusztustalan, ízléstelen és 

szánalmas dolgot találnék Alföldiről, de úgy 

gondolom, hogy ennyi is bőven elég ahhoz, 

hogy bemutassam Roberta művészetét. 

Forrás: Ecsedi Tamás blogja 

418 FORINT LEHET A DÍZEL NOVEMBERTŐL 

Az áfát is beleszámítva mintegy 16 forinttal drágítja a gázolajat a jövedéki adó 13 forintos emelése november 1-től, az emelés valószínűleg 

más termékek és szolgáltatások árára is hatni fog, mivel a dízel fontos szerepet játszik a szállításban. 

A parlament döntésének értelmében a gázolaj jövedéki adója 110,35 forint lesz novembertől a jelenlegi 97,35 forinttal szemben, a benziné 

nem változik, 120 forint marad. Az emeléssel, a mostani dízel árral számolva, a gázolaj átlagára új csúcsra kerül, s eléri 418 forintot. 

A társaságok a jövedékiadó-emelést maradéktalanul érvényesíteni fogják az árakban, ugyanúgy, mint korábban az áfa-emelést, mert ha 

nem így tennének, akkor korlátoznák a versenyt. Az ár biztosan hatni fog a keresletre is: a Magyar Ásványolaj Szövetség tagvállalatainak 

töltőállomásain az idén az első háromnegyed évben gázolajból 0,9 százalékkal nőtt a fogyasztás, 1.189.929.405 liter fogyott. 

A Forensis Autóklub nemrégiben publikált felmérése szerint az autósoknak mindössze harmada mondja azt, hogy az áremelkedések ellenére 

továbbra is ugyanannyit autózik, mint egy évvel ezelőtt, miközben a megkérdezett autóvezetők több mint fele már 25-50 százalékkal 

kevesebb kilométert tesz meg autójával a magasabb üzemanyagárak miatt. 

Mintegy 90 százalékuk sokkal jobban megnézi, hogy olyan benzinkútnál tankoljon, ahol alacsonyabbak az üzemanyagárak, miközben a megkérdezettek 

több mint harmada 5-10 ezer forinttal kevesebbet költ havonta tankolásra, mint a múlt évben, 10 százalékuk pedig már nem tankol rendszeresen. 

A Forensis szerint a felmérés egyik legfontosabb üzenete az, hogy az autós családok 35 százaléka a kevesebb tankolással, 31 százaléka 

pedig a szórakozásra költött összegek csökkentésével próbálja ellensúlyozni az üzemanyagok drágulásával járó plusz kiadásokat. 

Arra a kérdésre, hogy vajon milyen üzemanyagár esetében nem lennének hajlandók rendszeresen tankolni az autósok, 2-3 százalékuk azt mondta, már 

most sem tankol rendszeresen, közel 50 százalékuk pedig abbahagyná a rendszeres üzemanyag vásárlást, ha a benzin illetve a dízel ára elérné a 400 forintos 

literenkénti szintet. Ezzel szemben negyedük úgy gondolja, hogy bármilyen üzemanyagár mellett rendszeresen tankolna. 

A benzin kiskereskedelmi árának 38 százaléka a termelői ár, 4,4 százaléka a nagykereskedelmi, illetve 3,7 százaléka a kiskereskedelmi 

árrés, 33 százaléka a jövedéki adó, 1 százaléka a készletezési díj. A gázolaj esetében a termelői ár 41 százalék, a két árrés 6,8, illetve 3,7 százalék, 

a jövedéki adó 27 százalék, a készletezési díj pedig megegyezik. Mindkét üzemanyag a 25 százalékos áfa alá tartozik. Forrás: MTI 


ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIA 

Kubínyi Tamás előadássorozata 

– Nekünk magyaroknak különös sors adatott, mindig a kor legnagyobb 

birodalmába botlunk, lett légyen római, türk, kazár, bizánci, mongol, 

török, Habsburg, szovjet, európai, vagy amerikai. Ez az öröknek tűnő 

küzdelem Álmos idejéből mennyire adatolható? 

– Álmos első könyveiből kiderült, hogy a Kazár Birodalomnak 

nem sikerült a magyar törzseket fennhatóságuk alatt tartani, és amikor 

a magyarok a Vérszerződésben egyesültek, akkor leküzdhetetlen 

erővé váltak a judaizáló hatalom számára. A küzdelem végkimenetelét 

a puszta létünk, a keresztény mivoltunk is igazolja: megmaradtunk, 

miközben minden birodalom széthullott. A továbbiakban a 

Kárpátokon kívüli magyarság Bizáncot is megadóztatta, a hatodik 

könyv forrásmegjelöléseiben pontosan idézek erre példát. Egyetlen 

világhatalom sem fizet sok-sok tonnányi aranyat, ha nincs arra 

igen nyomós oka. A Bizánci Birodalom számára ez volt az olcsóbb 

megoldás, élt is vele. Gondolja el, micsoda katonai erő az, amely a 

kor legjobban felszerelt hadseregét ilyen csúfos alkura kényszeríti. 

Hasonló történt később a Vörös Hadsereggel, és ki tudja, most 

melyik van soron… 

– A modern történelemtudomány miért nem él a tradíció megkerülhetetlen 

elemzésével? 

– Amikor hit nélküli szakember nyúl „az objektivitás igényével” 

egy nép régmúltjához, akkor mindig a maga képére formálja, kilúgozza 

azt, elveti a szent vallási iratokat, regéket, mondákat, népdalokat, 

vagyis a szerves hagyományt, mert nem képes belőle semmit 

megérteni. Ki kell mondani végre, hogy a mai forráskritikára épülő 

történelemtudomány nem más, mint a politika szolgálója, vagy ha 

úgy érthetőbb: cselédje. Ennél az Ars Historica, a történelmi feljegyzések 

évezredeken át gyakorolt művészete is sokkal magasabb 

szintű, pedig ott nem kérték számon a tökéletességet. A mai „tudomány” 

egy évszázadok óta fennálló hatalmi rendszert, Magyarország 

gyarmati státuszát hivatott bizonyítani és alátámasztani, részelemeiben 

ugyan tartalmaz számos valóságtöredéket, végkövetkeztetéseiben 

mégis minden esetben hamis. Akadémikus körökben jó ideje 

becsmérlően szokás említeni krónikásaink bizonyítható pontatlanságát. 

Olyan ez, mint amikor bagoly mutogat a veréb nagy fejére. A 

finnugor történészek a szocialista kormányzások alatt teljesedtek ki, 

elég, ha a legutóbbi oktatási miniszterre gondolunk, akinek vezetése 

alatt az intézmény hatalmas összegeket fordított reprezentációra, az 

elvtársak zsebének kitömésére, miközben a magyarság múltjának és 

eredetének kutatására nem jutott egyetlen fillér sem. Emlékezetes, 

hogy Hóman Bálint élete utolsó szakaszában jutott arra a felismerésre, 

hogy a finnugor dogma nem felel meg a valóságnak, és volt 

benne erkölcsi tartás a korábbi tévedése beismerésére. Hasonló utat 

járt be Harmatta János, és László Gyula professzor úrról is elmondhatom, 

hogy baráti körben elismerte a magyar eredet összetettségét, 

mint ahogy a kettős honfoglalás elméletét is sokszoros honvisszatérésre 

javította. 

– Álmos hatodik könyve egy találkozást ír le Cirillel és Metóddal, 

kiknek szobrai az utóbbi időben egyfajta magyarellenes felhanggal jelennek 

meg a Felvidéken… 

– Metód legendája örökítette meg a szentnek a magyar krállal történt 

882-es találkozását, aminek az elhallgatása sok gondot okozott 

idegenszívű történészeinknek. Nem csupán arról van szó, hogy a mai 

várakozással ellentétben kifejezetten békés találkozó volt, hanem 

azt is igazolja, amit más források is megerősítenek: a magyarokat 

a honvisszatérés előtti időkben király vezette! Ez bizony nem illik 

azokba a történelemkönyvekbe, amelyek elhallgatják a kijevi, Don 

és Dnyeper völgyi, kaukázusi, vagy krími magyarság máig létező 

régészeti emlékeit és népmaradványokban genetikusan kimutatható 

hagyatékát. A magyar király a feljegyzés szerint Metódot „tisztességgel, 

fényesen és örömmel fogadta. S beszélgetve vele miként ilyen 

férfiaknak illett beszélgetni, megszeretvén, megcsókolván és nagy 

ajándékokkal elbocsátotta, mondván néki: emlékezzél meg mindig 

rólam, tisztelendő atya, szent imáidban.” Szóval van mire visszatekinteniük 

a tót atyafiaknak, ha az emberevő szlávok között térítő 

görög testvérpárt tekintik védőszentjüknek, akikben Európa védőszentjeit 

is tisztelhetjük. Nekünk magyaroknak e konfliktusban, 

mint nagyobb testvérnek, aki az emberi fejlődés, az államépítés és a 

civilizáció meghonosítása terén mindig a tót előnépek előtt jártunk, 

türelmesnek kell lennünk. 

– Miért büntetik a keresztény magyarokat olyan kitartóan az idegen 

népek? 

– Kereszténységünk ősibb, mint a szlávoké, hiszen ők a tízedik-tizenegyedik 

században keresztelkedtek meg, mi viszont 

a jézusi kereszténység előtti Melkhisédekkel jegyzett protokereszténységben 

is érintettek vagyunk. Tudvalevő, hogy Ábrahámot 

borral és kenyérrel, az úrvacsora kellékeivel fogadta 

Melkhisédek, akinek a zsidók és arabok ősatyja tizedet fizetett. A 

Szentírásnak ezt a részét sem átírni, sem kitörölni nem sikerült, így 

örök időkre emlékeztet és magyarázatul szolgál népünk sanyarú sorsát, 

megpróbáltatásait és küldetésének beteljesedését illetően. Az 

Ős-Ten Anyát ábrázoló keresztek őrzik a korai kereszténységünket, 

melyben a Szent Atya, Szent Anya és Szent Fiú alkotja a háromságot. 

Jó néhány ilyen anyakeresztet fényképen is bemutatok. A végkimenetelt 

illetően ne legyenek kétségeink, bukásunkban is diadalmaskodunk. 

– A népi imádságok végigkísérik a könyvsorozat 77 fejezetét. Nem 

fogy ki belőlük? 

– Hihetetlen bőségben maradtak fenn ősi imádságaink. Azok az 

öregasszonyok, akik írni nem tudtak, de kisunokáikat elvezették az 

imádkozó lélek útjára, pontosabban adták át a hagyatékot, mint a 

mai tudós emberek. Az „Én kinyitom én ajtómat, fölnézek a Magos 

Mennybe” típusú imádságot ahány adatközlő, annyiféleképpen 

mondja el, sőt, ugyanaz a néni sem szokta kétszer ugyanúgy mondani, 

mert a lélek rögtönzése a pillanat varázsát, az ártó erők távoltartását 

szolgálja. Hallgassa csak: Ha kilépek én ajtómon Föltekintek 

Magos Égre Ott látok egy aranyos fát Kívű aranyos Bellű kegyelmes 

Az alatt van egy Aranymelence Abba van Szűzanyának Három 

csöpp teje Az Úrjézusnak Harmad csepp víre Aki ebbe este reggel 

Megmosdózik Hét halálos bűne Megbocsáttatik. A három csöpp tej 

a Szent Anya teje, az Ő ünnepén, augusztus 15-én jelenik meg az 

Álmos sorozat hatodik kötete. A görög ómega betűhöz hasonló jel a 

gyermekszülésből mindig felgyógyuló örök életerős asszonyt jelöli, 

nem véletlenül tűnt fel a szkíta alapú őskönyvben, János jelenéseiben: 

„És láttaték nagy jel az Égben: egy asszony, a ki a Napba vala felöltözve, 

és lábai alatt vala a Hold, és az ő fejében tizenkét csillagból 

korona.” Ő a mi Nagyboldogasszonyunk, csíksomlyói Babba Mária. 

Lejegyezte: Marosics Tamás 

ÁLMOS KIRÁLY AKADÉMIA alapító: Kubínyi Tamás író, művelődéstörténész, televíziós-műsorvezető 

A Magyarság a Jóisten népe! Célom történelmünk fehér foltjainak feltárása, az információs blokád lebontása. 

Életünknek ezek a legfontosabb kérdései. Munkatársaim: az AGORA Kiadó 

Elérhetőség tel: +3630 326 8826 vagy e-mailben: almoshetkonyve@gmail.com 


AMIÉRT ÉLNÜNK ÉRDEMES 

(Gondolatok a magyarságról, a hazafiságról és a nemzetről) 

Turulmadár száll a Kárpátok fölött. Körbejárja 

a magyarok ősi földjét. Hívják az elesett 

hősök és a százados temetők. Csendesen, 

szinte szárnycsapás nélkül siklik. Gyönyörködik 

a tájban. Fentről még sokkal szebb, 

fentről minden békésnek tűnik. De csontjaiban 

érzi a tragédiát. Éles szeme észreveszi a 

határsorompókat, látja a szörnyű romlást és 

pusztulást. Elhatol hozzá az emberek sírása, 

hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek 

marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. 

Megremeg egész testében, s a magasból egy 

könnycseppet hullat a mélybe. Talán még 

nem késő. Talán még kizöldülnek az erdők, 

és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz 

magyar újjászületés. 

*** 

Európa legszebb országa, legtökéletesebb 

földrajzi, gazdasági, hadászati egysége 

a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes 

és állandó határ, mint a Kárpátok 

koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el 

őseink (más kutatók szerint ide gyökereztek 

már az idők kezdete óta!), s szívós munkával, 

rengeteg véráldozattal meg is tartották. 

Páratlan kulturális, politikai és történelmi 

viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, 

hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet 

sem meglepő, hogy más gyülevész hordák 

az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében 

éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk 

földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk 

minden menekültet, megvédtünk 

minden idegent. Más népek fiai is otthonra 

találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, 

mint véreink, de véletlenül se kevesebbet… 

Erősek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase 

kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívű 

lovagok, igazi jóbarátok. Kivívtuk 

Európa tiszteletét (irigységét?), de a kis 

népeknek se kellett soha reszketni előttünk. 

Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a 

világ egyik vezető hatalma lehetnénk. 50-60 

milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, 

álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, 

Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem 

volt szerencsénk, állandó élethalálharcra 

kényszerítettek bennünket. Először a tatár, 

majd a török dúlta, perzselte fel otthonainkat, 

tizedelte meg népünket. Majd 300 éven 

át az osztrák igát nyögtük. A török-Habsburg 

hódoltság alatt – pozitív vezérlőeszme híján 

– kezdődött nemzettudatunk sorvadása és 

népünk fogyása, széthullása. Később német, 

végül orosz tankok csörtettek hazánkba és 

lelkünk templomába. Legázoltak, kifosztottak 

bennünket. Föltépték sebeinket, s ránk 

szakították az eget. Sötét börtönbe, feneketlen 

pokolba jutottunk. 

Még Szent István alatt fölvettük a római 

(judeo)kereszténységet, de szívünk mélyén 

legalább ennyire „pogányok” (valójában 

magyar nemzeti vallásúak!) is maradtunk. 

Mert bárhogy is vágytunk a nyugatiak 

kegyére, sohasem feledtük keleti kapcsolatainkat. 

A sumér-kaldeus-szabir-pártus-türkszittya-hun-avar-magyar 

összetartozás és 

folytonosság révén az alig 2000 éves keresztény 

műveltség mellett mi egy másféle, 

sokkal régibb kultúrát, világnézetet, szellemet, 

gazdasági-társadalmi irányvonalat is 

képviselünk Európa közepén. Századokon 

át – mint lassan ölő mérget – csepegtették 

belénk, hogy egyedül vagyunk, s csak bizonyos 

finnugor töredéknépek (pl. lappok, 

vogulok, osztjákok) a rokonaink. Így jóformán 

elsorvadtak ősi gyökereink. Pedig most 

is testvérként tisztelnek bennünket a koreaiak, 

a japánok, a mandzsuk s Északnyugat- 

Kína, Nepál és India hegyi népei (az ujgurok, 

tibetiek, szikhek, kasmíriak, magharok, 

hunzák), továbbá a perzsák, az irakiak, az 

afgánok, a szírek, a mongolok, a kazahok 

(madzsarok), a kirgizek, az üzbégek, a türkmének, 

a kaukázusiak (csecsenek, ingusok, 

örmények, grúzok, azeriek, dagesztáni avarok), 

a törökök, Óceánia néhány etnikuma 

és Amerika egyes indián törzseinek maradékai 

stb. De a közös sors, a múlt históriája is 

sokakat mellénk állíthat. Mindig barátaink 

voltak a finnek, az észtek, a lengyelek, a bolgárok, 

az albánok, az írek, a baszkok; de megnyerhetjük 

a hollandok, a belgák, a dánok, a 

portugálok, a görögök, az olaszok és mások 

rokonszenvét is. Ideje, hogy kinyújtsuk ölelő 

karunkat minden jószándékú nép felé. 

*** 

Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés 

első részére lényegesen könnyebb a válasz. A 

Millennium idején a magyarsághoz tartozás 

alapvető jegyei az állampolgárság, a magyarnyelvűség, 

a nemzeti eszmével való egyetértés 

voltak. Trianon után ezekhez társult még a 

revízió gondolata és követelése. A két háború 

közötti eszmei zűrzavarban jól megfért egymással 

Ady vádló, tragikus magyarsága, 

Móricz elemző, felelősségteljes magyarsága, 

Szabó Dezső népből táplálkozó, mély faji 

magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas 

keresztény magyarsága. Később Kodály 

és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a 

népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit 

hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként 

leszűrhető, hogy a magyarság egy sajátos életforma, 

önszemlélet, történelmi szellemiség 

és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos 

a tökéletes emberséggel; aki embernek 

hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a 

magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is 

így vélekednek; ám 91 év tudatos fertőzései, 

„agyműtétjei” után, a hazugság és zsiványság 

szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. 

Nem elég az egyszerű állítás, nem elég a 

hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, 

aki bizonyítja. Aki teljes szívéből, összes idegszálával 

vállalja e nép sorsát; osztozik örömében, 

fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, 

aki harcol is, ha kell, aki neki szenteli egész 

életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel 

segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, 

egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen 

lakóját kifosztja, aki bármiben ártalmunkra 

van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem 

magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben 

közömbös idegen, legyen bár főrabbi, 

vagy Árpád korcs maradéka. 

*** 

Az a kérdés, hogy mi a magyar, már sokkal 

bonyolultabb – a lélek és test, faj és etnikum, 

az öröklött és szerzett tulajdonságok összességét, 

kapcsolatát és kölcsönhatását jelenti. 

Figyeljük meg Kodály Zoltánnak a néptől 

elszakadó, lezüllő elithez intézett féltő és 

dorgáló szavait: „Értelmiségünk kultúrája 

nem a népkultúrából eredő szerves, homogén 

magaskultúra, hanem innen-onnan 

összekapkodott mozaik, a magyar és idegen 

elemek kellő egyensúlya nélkül… Addig él 

a magyar, amíg falu és város, magyarság és 

európaiság szintézisét meg tudja oldani, 

amíg a keleti hagyomány és a nyugati kultúra 

örök harcát békévé tudja szelídíteni. 

Feladatnak elég volna újabb ezer évre.” 

A kurucok vagy a hon(vissza)foglalók 

soha nem kérdezték, mi a magyar. Létük egy 

volt magyarságukkal, s tudták azt is, hogy 

velük a magyarságot pusztítanák el. Ma azonban 

a puszta lét (a túlélés) és a magyarság 

nincs ilyen egységben, sokszor ellentétbe 

kerül egymással. A dilemma ilyenkor úgy 

vetődik fel, hogy kell-e a létért a magyarságot, 

vagy megfordítva, lehet-e a magyarságért 

a létet feláldozni. Ez a töprengés azonban 

értelmetlen, mert zsákutcába visz. A helyes 

álláspont csak az lehet, hogy nemzetünk 

fennmaradása egy erős, öntudatos magyarság 

kialakulásától függ, ezt kell tehát bármi áron 

és minden eszközzel megteremteni. 

A magyarság természeti és szellemi dolgok 

összessége: földrajzi tényezők (a Kárpát-medence 

változatos tájai s éghajlata), 

embertani és fajtajellegek (sokféle elem 

egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, 

észjárás, jellem, sors, történelem 

(népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság 

az idők múltán elszakadt testvéreitől, 

rokonaitól, s lényegében egyedül maradt 


Európában. Folyton az élet és halál, a lét és 

nemlét problémáival viaskodott, talán ezért 

bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, 

hamarosan elbukott, viszont a legszörnyűbb 

helyzetből is rövidesen talpra állott. 

Mi hát a magyar? A népdal szerint: „Se nem 

szőke, se nem barna, az az igaz magyar fajta.” 

– meglehetősen semmitmondó válasz. Megpróbálom 

hát a magam eszére, tapasztalatára 

hagyatkozva megfejteni. 

A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, 

ábrándozik. Komótosan, szemlélődve teszi 

a dolgát; általában konzervatív, becsületes, 

reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad 

és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, 

bekebelezni, elpusztítani. Sokáig 

hajlandó tűrni és nyelni, ám ha méltóságát, 

nyugalmát megsértik, felbőszítik, s a vesztére 

törnek („Ne bántsd a magyart!”), vagy ősi 

jussát kobozzák, bátran nekimegy bárkinek. 

A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, 

nem pesszimista, nem is primitív. Célszerű, 

érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, 

költői lelkületű, szemérmes, büszke, lovagias, 

férfias, szabadságszerető, törvénytisztelő és 

politikus nép. Ha belső feszültségei fölhalmozódnak, 

vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a 

sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra 

és szájhősködésre, a csodavárásra, 

az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. 

Manapság sajnos a tehetetlen beletörődésre, 

az önpusztító mozdulatlanságra is. 

A magyarság hatalmas érték, ám egyben 

hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, 

mint bármely más nemzetnek. Semmivel 

sem pótolható vagy helyettesíthető, nélküle 

szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. 

A magyarság legfőbb célja, feladata, hogy 

legyen, mert lennie kell! Tehát csak olyan 

politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet 

mennyiségben és minőségben növeli, fizikai, 

anyagi, szellemi és erkölcsi téren erősíti. 

Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert 

a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, 

mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, 

javainkat, nyelvünket („Nyelvében él a 

nemzet.”), hagyományainkat és művészetünket; 

mindazt, amit népünk alkotott: mert 

nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, 

hogy minél jobb magyarok legyünk! 

Meg kell védenünk a magyarságot ellenségeivel, 

s ha szükséges, önmagával szemben is! 

Bármily kicsi, jelentéktelen valaki, ha képes 

megszabadulni bűneitől, gyarlóságaitól, ha le 

tudja győzni hibáit, és teljes szívéből-lelkéből 

szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. 

Hazánk romlása, a nemzethalál réme 

egyre fenyegetőbb. Ám ha ez a tiszta tűz, ez 

a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog 

bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi 

már nem leszünk! 

*** 

Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak 

föltétlen köze van az emberiség első 

magaskultúrájához és annak szétterjedéséhez 

a földgolyón. Az újkőkortól kezdve 

a magyarok voltak Európa főnépe, jóval a 

görög-római világ előtt. Minimum 30-40000 

éve a magyarság folyamatosan jelen van a 

Kárpát-medencében, de ha ez a valódi őshazánk 

(ez egyre bizonyosabb!), akkor még 

régebben is. Az ősmagyarság páratlan kultúrával 

rendelkezett. Nem volt eredendően 

„pogány” (ami valójában vidékit jelent, csak 

jóval később nyerte el mai pejoratív – hitetlen, 

panteista, barbár – vonzatát!) és nomád 

(utóbbi is csupán a sztyeppei vándorlásai 

során); hanem házakban lakó, letelepedett, 

földművelő és egyistenhívő, vallásos nép 

volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok 

és egyéb populációk tanultak tőlünk, s vették 

át a magyarság fejlettebb kultúráját és 

életmódját, nem pedig fordítva. 

A világ talán egyedül megmaradt ősnyelve 

a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat 

és neveket másoktól, hanem azok megváltozott 

nyelve őrizte meg az ősmagyar nyelv 

töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék 

nyelv. A sumérok, szkíták és a hunok 

(nyelvi alapon is) magyarok voltak. 

Kitűnően alátámasztja a föntieket a híres 

angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: 

„A magyar nyelv messze áll magában. Egészen 

sajátos módon fejlődött, és szerkezetének 

kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, 

amikor a legtöbb európai nyelv még nem is 

létezett. Önmagában következetesen és szilárdan 

fejlődött nyelv, amelyben logika van, 

sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával 

és alakíthatóságával. A magyar 

nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen 

az idők viharai karcolást sem ejtettek. 

Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem 

alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E 

nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség 

legrégibb és legfényesebb emléke. 

Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat.” (De 

idézhetném még Mezzofanti, G. B. Shaw és 

mások rendkívül hízelgő nyilatkozatait is.) 

*** 

Talán nem fölösleges kitekinteni egy 

kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény 

erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak 

bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel 

a tárgyilagosabb krónikások. Meglehet, ez 

is gyarapítja ismeretünket. Íme így vélekedik 

a „keresztény” Nyugat (németek, 

franciák stb.) az ősmagyarokról: „A barbár, 

hódító magyarok nem emberek, de vadállatok 

módjára élnek, mert nyers húst esznek, 

vért isznak és az ellenség szívét kitépik.” 

Másutt ezt írják: „Néhányan a földet művelik, 

mások olyan szörnyűek és iszonyatosak, 

hogy emberhúst esznek, és embervért isznak. 

Semmiféle irgalom nem hajlítja meg 

őket, semmi kegyesség nem indítja meg 

bensőjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese.” 

Egy harmadik így rémüldözik: 

„Levágták az ellenség fejét, a koponyájából 

kupát készítettek, és ebből ittak.” A negyedik 

szerint: „Testalkatuk zömök, fejük nagy, 

szemük kicsiny, orruk tömpe, karjuk lelógó, 

mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid 

görbe kardot viselnek, és úgy ordítoznak, 

mint a vadállatok.” Lám, ilyen az egész világot 

bejáró szittya-vérvád. Ettől a gyűlöletes 

képtől máig sem szabadult meg a magyarság. 

Most is így festenek le minket a történelmi 

művekben és a tankönyvekben. 

Az elfogult, becsmérlő hangot csak ritkán 

színezik dicséretek, vagy reális jellemzések. 

Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi 

érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha 

szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. 

A bizánci Bajazid szultán véleménye 

szinte kivételnek számít: a magyarokat „a 

földkerekség népei közt a legderekabb” nemzetnek 

tartja. Más írástudók szerint: a magyar 

nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a 

szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá 

elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos 

modorát. A török hódítás idején a vad, 

félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység 

nemes védői, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. 

( Jóval később a pángermánizmus, pánszlávizmus, 

majd a bolsevizmus gátjai.) Ám a 

„kegyes” Nyugat hamar felejtett: egyes források 

szerint Európát nem a magyarok, hanem 

a németek mentették meg. A magyar csak 

hadakozni tud, műveltségre képtelen, továbbá 

gőgös, önző, lusta, szűklátókörű, kétszínű, 

zsarnok és népnyúzó; csekély kultúrája, tudománya, 

művészete, ipara és kereskedelme 

csak külső (német, szláv) hatás eredménye; a 

magyar városi életre képtelen, igazi otthona a 

puszta stb. Talán még a németeknél s a franciáknál 

is jobban gyűlöltek a csehek, tótok, 

rácok és oláhok: öntudatra ébredésük után 

elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel 

elnyomók mítoszát; akik kóbor-cigányéletet 

élnek, s Ázsiából előtört rabló nomádok. 

Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként 

a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek 

tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, 

természetünk, szokásaink hasonlóságát 

(„…egy néppel sem egyezünk annyira, mint 

a magyarral…”). A „kultúrnépeknél” a cigány 

képe szorosan összeforr a magyaréval, sőt 

olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet 

(ez persze jórészt saját idegenforgalmi 

propagandánk és filmjeink hibája!). 1848-49- 

ben végre olyannak látta Európa a magyart, 

amilyen a valóságban: diadalmas harcaiban 

a szabadság bajnokának, tragikus bukásában 

szerencsétlen áldozatnak; a hősi nemzet képe 

Petőfi eltűnése, majd Kossuth emigrációja 

nyomán csak erősödik. („Lovagok, hősök és 

költők népe a magyar.”) Talán még 1956 után 

él rólunk hasonlóan kedvező kép a világban. 

Általában tehát negatív, olykor elismerő, 

de legtöbbször hamis, irreális véleményt 

alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lova- 


gias, nemes arcélű úri nép, mely örömmel 

harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett 

barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun 

őseire emlékeztet, ezért idegen test a nagy 

indogermán Európában. S hogy megítélésünk 

ma se legyen kedvezőbb és hitelesebb, 

arról gondoskodnak „pártfogóink”. Elsősorban 

a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki 

ismeretei szerint sorolhatja a neveket!) szüntelen 

össztüze rendkívül ártalmas: bűnös nép, 

nyilasok, németbérencek, utolsó csatlósok, 

följelentgetők, bosszúszomjasak, szélsőségesek, 

rasszisták, antiszemiták, primitívek, 

bőgatyások – ilyesmiket terjesztenek rólunk. 

*** 

Az arénák és katakombák ókeresztényeinek 

hitével és bátorságával, az igazság szigonyával 

kell küzdenünk a sátáni indulatok 

s az apokalipszis ellen. A saját köreinkből 

származó vezetőkkel kívánjuk az országot 

irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat 

gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek, s 

a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat 

szeretnénk, melynek törvényei és 

szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat 

tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, 

mi pedig alapvető életjognak, valódi 

szabadságnak, függetlenségnek, avagy 

Szentkorona-eszmerendszernek nevezzük. 

Hazánk évezredek óta európai és magyar; 

utódaink számára is így kell megőriznünk. 

Nem mondunk le ősi területeinkről és nemzeti 

javainkról egyetlen jöttment kisebbség 

érdekében sem, amely holnap talán többség 

akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket 

és műveltségünket nem adjuk el egy tál 

szuperliberális moslékért. Ha az önvédelemtől 

bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a 

totális pusztulásnak, mely kívülről és belülről 

egyaránt fenyeget. Majd ha Izrael beengedi 

a nem-zsidókat, Finnország és Japán a 

különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk 

a nem-magyarokat – azaz sohanapján. 

Akkor majd megnyithatjuk határainkat, 

de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk 

az idegen bevándorlók tengerében. Bármit 

ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk 

és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések 

vagy tőzsdespekulációk tárgya! 

A hazafiság nem elvont gondolat, nem 

üres szólam, hanem valóságos kötelesség és 

élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, 

nem jelszó és frázis. Nem gyalázkodás, nem 

kirekesztés és nem gyűlölködés. A hazafiság 

nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen 

sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. 

A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és 

nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti 

öntudattal végzett őrködés. A hazafiság 

a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és 

szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, 

a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb 

cselekvés. A hazafiság szent feladat: 

Istentől rendelt munka és áldozat! 

*** 

Csak egy egyetemesen megszervezett 

társadalom alkothat nemzetet. Csak azok 

a nemzetek juthatnak magasra, amelyek 

valami nemes célt tűznek maguk elé, s tisztességes 

módon afelé törekednek. Ez megmaradásuk 

alapja, s ezzel egyúttal az egész 

emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, 

szervezetlen nemzet viszont meghal. A 

magyarság már annyit tett Európáért, hogy 

évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. 

Egy barátom mondta nemrég: 

„A magyarságot a széthúzás tartja össze!”. 

Aligha igaz ez a kissé morbid elképzelés, 

mégis elgondolkoztató. Mert nemigen van 

más nemzet a világon, amelyik ennyi belső 

torzsalkodás után – nem beszélve az állandó 

külső nyomásról – is fenn tudott maradni. 

A nemzet szellemi (emberi) közösség, 

egy közös gondolat („közös ihlet”). Nem 

lehet beleszületni, el kell sajátítani. Hosszú 

fejlődés során az emberi szellem szervezi 

fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett 

hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi 

képződmény is tehát, ezért nemzetenként 

és koronként változhatnak ismérvei. 

Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, 

hogy annak tartja magát. Követendő eszmét 

állít, s nem puszta ösztönei, szükségletei 

szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, 

egyetemes és örök, ezért igen nehezen 

közelíthető meg. Egy nemzet történetének 

sűrítménye: a nemzeteszme történelme. 

(Alkotmánynak is hívhatjuk, mely épp ezért 

nem szövegezhető meg, tehát „leírhatatlan”, 

mégis a legélőbb valóság!) A nemzetet 

alkotó tényezők: a közös származás, nyelv, 

haza, állam, kultúra és sors. 

A nemzet több és más, mint a nép vagy 

a faj(ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, 

vagyis természeti kategória. Az erős keveredés 

miatt különben sincs ma már egységes, 

fajilag tiszta közösség, legföljebb bizonyos 

vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert 

a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz 

vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi 

vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkező, 

viszonylag zárt embercsoport 

(etnikai egység), de még nem nemzet (nem 

eszmei közösség!). A kettő elsősorban az 

öntudatosság fokában különbözik. 

A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, 

a haza és a sorsközösség csak 

egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényegnek. 

Fontosak, de nem perdöntőek, hisz 

mind csak másodlagos képződmények: a 

már élő nemzet alkotásai. A nemzet elvileg 

valamennyiük nélkül meglehet (lásd 

a határon túli vagy emigráns magyarok, a 

mohamedán vagy buddhista hitre térők esetét, 

az idegen származású aradi vértanúink 

magyarrá válását stb.). Így maga a sovinizmus 

(nem tévesztendő össze az egészséges 

nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen 

emberi düh, hiszen pont a fenti külsőségeken 

alapul. Tipikus példája annak, ha az eszméről 

alkotott fogalom erősebb a valóságnál. 

Ebből következnek: a nemzeti imperializmus, 

a kisebbségi politika, az asszimiláció, 

a kitelepítés stb. 

Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott 

a nemzetbe, csak az uralkodó és hűbéresei 

(vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem 

volt nemzetállam vagy népnemzet. Ősi 

örökség szerint minden népet a maga szokásainak, 

törvényeinek megfelelően kormányoztak 

a többnyelvű birodalomban, tehát 

messzemenően megőrizhették sajátságaikat. 

Ez a toleráns, mellérendelő szemlélet egyedülálló 

volt egész Eurázsiában. S ez a bölcsesség 

és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy 

inkább megvetés tárgya „nemzetietlensége” 

miatt. Ha mi a szomszédainkhoz (azaz ellenségünkké 

váló befogadottjainkhoz) hasonló 

nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor 

ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen 

nemzetiség, hazánk egynyelvű, színmagyar 

állam volna. A világ összes nemzete közt 

a magyarság (ez a szittya-keresztény nemzet) 

maradt legtovább hű a keresztény egyetemesség 

(univerzalizmus) középkori eszméjéhez, 

ezért védte – hősi önfeláldozással – egész 

Európát a mohó és gyilkos agresszorok ellen. 

A magyar sovinizmus (türelmetlenség, idegengyűlölet) 

– ha volt is ilyen – mindig más 

sovinizmusok létünk bástyáit ostromló támadásaira 

felelt, tehát inkább nevezhető önvédelemnek. 

Bármennyire is idegen tőlünk, 

úgy tűnik, jövőnk és megmaradásunk érdekében 

legfőbb ideje, hogy „alkalmazkodjunk” 

a körülöttünk élő népek körében mindenütt 

használatos „nemzeti” politikához. 

A magyarság nem boldogság, nem előny, 

hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, 

s egy letűnt múlt keserű önérzete. Nem 

elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a 

magyarságot minden ízében szüntelen vállalni 

és bizonyítani kell! Nem lehetünk egyszerre 

hűségesek nemzetünkhöz és idegen 

hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: 

sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) a 

humánum, a tiszta, örök és egyetemes emberi 

felé tágítása. A nemzetiesülés és magyarosodás 

(nem elmagyarosodás értelemben!) tehát 

szellemi emelkedés! A magyar lélek lényege – 

a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati 

sorba, s nem olvadhatunk be a hódítók közé. 

Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot 

várják tőlünk őseink és Európa becsületesebb 

része. Ezt parancsolja az emberi és az 

isteni törvény! 

Csak a tehetséges, előrelátó, gerinces politikusoknak 

szabadna irányítani, hiszen fő feladatunk 

az állam és a nemzet összes anyagi, 

szellemi és morális erőinek egységbe szervezése 

lenne, az átlagember szükségleteinek 

megfelelően. Az állam lényege a hatalom. 

Célja a társadalom organizációja, békéjé- 


nek és rendjének biztosítása, megvédése. Az 

állam lehet a népé vagy a nemzeté, de szembe 

is kerülhet velük (lásd kommunizmus, vagy 

napjaink „parlamentáris demokráciája”!). A 

tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyebek 

társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) 

megvalósítása szinte lehetetlen (sőt olykor 

kifejezetten káros, álliberális) törekvés. 

A néphez, nemzethez tartozás nem 

hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, 

előnyt nem nyújthat, csak etikai értékeket, 

szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb 

életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más 

néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi 

hazafi! Erőink és gyengeségeink feltárásával, 

valósághű helyzetelemzéssel, a lehetőségek 

és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. 

El kell érni, hogy minden magyar 

felelősnek érezze magát minden magyarért, s 

boldogulását – önzetlenül – csak a közösségen 

belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti 

érzés az, ha akár a legcsekélyebb értékeket 

is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos 

megvallása, a magyar értékek (nyelv, 

irodalom, képzőművészet, zene, haditettek, 

találmányok, sportsikerek, hősök, jelképek, 

hit, hűség, stb.) föltétlen tisztelete a legmagasabb 

szellemi és erkölcsi cél legyen! 

Ma már kevesen mondják nyíltan, hogy 

fasiszta, alja nép vagyunk, de továbbra is 

ócsárolnak, s kishitűséget, bűntudatot csepegtetnek 

belénk, hogy akaratunkat, cselekvőképességünket 

teljesen megbénítsák. 

Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, 

bántalmazásokkal szemben mi mindig 

„megértést” tanúsítottunk, ahelyett, hogy 

visszaütöttünk volna mindenért. A világ is 

ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni 

se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. 

Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet 

kaphatnak, ami egy általános magyarverésbe 

és mészárlásba, szülőföldünkről való elűzésünkbe 

torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, 

de némán tűrni az ütéseket – öngyilkosság! 

Csak akkor remélhetjük, hogy eltipróink 

békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. 

A sajtótól, a pártoktól, az országgyűléstől 

és a kormánytól nem sokat várhatunk. A 

választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a 

magyar emigrációnak kell megadni! 

A tömbökben, szigetekben, szórványokban 

(ám őseink honában!) élő magyarság, 

ha már a politikai nemzethez nem tartozhat, 

legalább autonóm kulturális nemzet(rész) és 

szellemi haza lehessen („haza a magasban”). 

Mivel a fajtánk zöme súlyos helyzetben 

van, égetően fontos a mindenre kiterjedő 

önvédelem, a segítőkészség és szolidaritás 

fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság 

legfőbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól 

és hazai lakájaiktól független, szabad, önmagának 

tetsző életet élhessen, s létszámában, 

öntudatában, gazdasági és szociális téren is 

gyarapodhasson. Mindig élesen el kell különíteni 

a magyar nép, a magyar felemelkedés 

szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák 

„szükségleteitől”. Az előbbieket feltétel 

nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat 

csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar 

érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló 

tevékenységüktől függően. 

A legmagasabb rendű tisztesség és becsület, 

ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk 

a világban, amit magunkból kisugározni, 

ingyen megosztani tudunk, mások javára 

és épülésére. Elcsatolt (megszállt) magyar 

véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, 

de a legfontosabb, hogy a biztonság, 

a rend s az egész nemzet életbizalma visszatérjen. 

Megmaradásunk alapja, hogy érdemes 

legyen magyarnak lenni. A kisebbségi 

helyzetből is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; 

nyomorúságunkból pedig rendíthetetlen 

elszántságot és hatékony fegyvereket. 

A magyarság, a nemzet fogalmába sokféle 

ember belefér: jó magyar és rossz magyar 

egyaránt. De mindig több mint egyedi hordozója, 

mert túléli, átörökíti azt. Viszont a 

legkiválóbb vezér se halhatatlan, ha nemzete 

elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, 

hogy fölmutassuk és továbbadjuk a magyarság 

értékeit, s elkerüljük a pusztulását. 

Ehhez ápolni, bővíteni kell kapcsolatainkat 

minél szélesebb körben. Aki magyar létére 

elszakad nemzetétől, szélfútta levéllé, gyökértelen 

fává válik. 

Azon kell lennünk, hogy valahány felelősséget 

érző, értünk tenni óhajtó honfitársunk 

mindenütt olvashassa az anyanyelvünkön 

megszólaló folyóiratokat, újságokat, 

könyveket; megnézhessen, meghallgathasson 

minden magyar költőt, papot, művészt 

és tudóst, akit csak akar; s bárki bármit bárhol 

szabadon elmondhasson és leírhasson. 

Akármelyik ideológiai-politikai hatalom, 

amely a magyarság közé éket próbál verni, 

tehát jogainkból kisemmiz bennünket, 

nemzeti öntudatunkat mételyezi, hagyományainkat 

zülleszti, az mindnyájunkat 

sért emberségünkben és magyarságunkban. 

Érjük el, hogy Hungária frissen születő és 

felnövekvő generációi büszkén, szabadon, 

tiszta történelmi- és magyarságtudattal fölvértezve, 

nemzetükért áldozatra készen léphessenek 

az élet színpadára. 

*** 

Az ítéletmondás a história, majd végül 

Isten dolga… Ám aki földi pályafutása során 

folyton a közjóra, önmagával és nemzetével 

szembeni kötelességei következetes teljesítésére 

törekedett, annak nincs félnivalója. „Aki 

a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem 

tévedhet el az eszmék bábeli zűrzavarában.” A 

visszaszerzett s örökre megőrzendő ősi szellemiség 

és lelkület ne eldugott kincs, hanem 

célszerűen használható eszköz legyen küldetésünk 

– a jézusi parancs – megvalósításához; 

vagyis az összmagyarság s az egész emberiség 

felvilágosításáért, sorsának javításáért, 

bajainak orvoslásáért kifejtendő teremtő 

küzdelemhez. Ez nem könnyű szórakozás, 

hanem kemény, kitartó munka és szolgálat. 

Kevés csak a magunk boldogulását keresni, 

a saját érvényesülésünket hajszolni nyakrafőre. 

Embertestvéreink, népünk, nemzetünk 

szebb jövőjéért harcolni, közös ügyeit képviselni, 

és égető gondjait megoldani mindenütt 

– ez az a többlet, amiért élnünk érdemes! 

*** 

Megjegyzés: Írásomat jó szívvel ajánlom 

sokszorosításra és széles körű terjesztésre 

minden korosztálynak. 

Siklósi András 

Nemzeti InternetFigyelő 

SAJÁT LAPOT INDÍTOTT AZ LMP BUDAPESTEN 

Az ingyenes Budapesti Lámpás negyedévente jelenik meg 

Budapesti Lámpás címmel negyedévente megjelenő kiadványt adott ki az LMP, hogy tájékoztasson a párt munkájáról kerületi, fővárosi 

és parlamenti szinten. Az ingyenes lap negyedévente, 400 ezer példányban jelenik meg Budapesten. 

Béres András, az LMP országos választmányának budapesti régiókoordinátora csütörtökön azt mondta az MTI-nek: a nyolcoldalas 

lap fele kerületenként változik, két oldal a fővárosi frakció munkájáról szól, további kettő pedig a parlamenti munkáról. 

A régiókoordinátor szavai szerint a helyi sajtó a politikai riválisaik kezében van és nem ír róluk. Igazságtalannak tartja, hogy “a 

közpénzből finanszírozott helyi lapok csak egyetlen véleményről”, a polgármesteréről vagy pártjáéról szólnak - indokolta a kiadvány 

megjelentetését Béres András. 

Hanzély Ákos, a párt fővárosi frakcióvezető-helyettese elmondta: az újság megjelentetése 4-5 millió forintba kerül, a kiadás költségét 

több területi szervezet és tagtársak adományaiból finanszírozzák. 

MHO/MTI 


SZÁZMILLIÁRDOS BUKTÁK: AZ ERSTE 

CSAK AZ ELSŐ DOMINÓ? 

Komoly negatív meglepetést okozott 

azzal az Erste Bank, hogy hétfőn félmilliárd 

eurós (mintegy 150 milliárd forint) 

veszteségleírást jelentett be magyar 

leányvállalatánál. A legnagyobb hazai 

pénzintézetek közül többen is követhetik 

az osztrák bank példáját, vagyis további 

százmilliárdos nagyságrendű veszteség 

keletkezhet. Mfor.hu-háttér. 

Az Erste Bank hétfői közlése szerint félmilliárd 

eurósra becsülik a magyar devizahitelek 

végtörlesztése miatti veszteséget, ezért ezt le 

is írják, majd 600 millió euró friss tőkét juttatnak 

az Erste Bank Hungary Zrt-nek. „A 

végtörlesztés miatt ennél lényegesen kisebb 

lehet a bank vesztesége, azonban a jelek szerint 

próbálnak a legrosszabb eshetőségre felkészülni, 

az események elé menni” – kommentálta 

az osztrák bank lépését az mfor.hu 

kérdésére Kuti Ákos, az Equilor elemzője. 

Könnyen lehet, hogy a végtörlesztés, 

mint indok csak a bank kommunikációjában 

szerepel, és a mostani alkalmat igyekeznek 

kihasználni arra, hogy a korábban még le 

nem írt nem teljesítő hiteleket is „kisöpörjék”. 

Vagyis a pénzintézet vezetősége most 

képez egy 150 milliárd forintos „kalapot”, 

amibe aztán besöpörheti az elmúlt évek 

veszteségeit, bedőlt hiteleit. 

Ha a fentieket vesszük alapul, akkor 

elképzelhető, hogy a következő hónapokban 

a többi magyarországi nagybanknál is veszteségleírásokra, 

profitwarningokra kell felkészülni. 

Ugyanis a többi cégnek sem sokkal 

jobb az eszközösszetétele, náluk is lehetnek 

még évek óta halogatott leírások, melyeket 

most a végtörlesztés apropóján bejelenthetnek. 

Az mfor.hu a hat legnagyobb magyarországi 

bank eszközeit hasonlította össze, és 

ebből próbáltunk következtetéseket levonni. 

Mindenhol többségben a devizahitelek 

Az elsőként lépő Erste a magyar piac harmadik 

legnagyobb szereplője kishíján 3000 

milliárd forintos mérlegfőösszegével. A 

bank pénzügyi beszámolója szerint ebből 

2010 végén 1212 milliárd forintot tettek ki 

a lakossági hitelek, ezen felül 870 milliárd 

forintnyi vállalati- és önkormányzati hitele 

volt a banknak. Vagyis egycsapásra a teljes 

hitelállomány 7,4 százalékát leírták veszteségként. 

A lakossági hiteleken belül egyébként 

18 százalék volt a forintalapú, 82 százalék 

pedig a devizaalapú kölcsönök aránya 

tavaly december 31-én. 

A magyar piac legnagyobb bankja az OTP, 

melynek magyarországi 6496 milliárdos mérlegfőösszege 

duplája a második K&H-énak. 

Az OTP-nél 3584,1 milliárd forintot tesz ki 

a bruttó hitelállomány, amiből 2695 milliárd 

lett devizában (75 százalék) folyósítva. Ezen 

belül 872,2 milliárd (24 százalék) a svájci 

frank, 1440,6 milliárd (40 százalék) pedig az 

euróalapú követelés. A már említett K&H Bank 

teljes hitelállományán (1537 milliárd forint 

lakossági+vállalati) belül 71,8 százalékos volt a 

devizahitelek aránya tavaly év végén. 

A negyedik legnagyobb MKB Bank portfóliójában 

a többiekhez képest viszonylag 

kis szeletet, 554 milliárd forintot tett ki a 

lakossági hitelek állománya 2010 végén. 

Emellett a banknak jelentős kitettségei voltak 

a vállalati szektorban, hiszen a 664,7 

milliárd forintnyi nagyvállalati hitel mellett 

600 milliárd forint projekthitelt is kihelyezett. 

Az MKB annyiban lehet könnyebb 

helyzetben, hogy tavaly egy 118 milliárd, 

idén pedig eddig egy 11,2 milliárd forintos 

mérleg szerinti veszteséget már elkönyvelt, 

vagyis nekik talán a versenytársaknál kevesebb 

a halogatott veszteségleírásuk. 

Mérlegfőösszeg alapján az ötödik legnagyobb 

szereplő a CIB Bank, melynek 

2113,9 milliárd forintos hitelállományából 

77 százalékos részt tettek ki a devizahitelek 

2010 végén. Ezen belül 663,1 milliárd 

forint volt az euróban kihelyezett és 940,1 

milliárd forint a svájci frankban kihelyezett 

állomány. Azt érdemes kiemelni, hogy a 

lakossági hitelek 13,4 százalékos NPL-rátája 

(nem teljesítő hitelek aránya) kifejezetten 

magasnak számít a magyar bankszektoron 

belül. Vélhetően ennek is volt köszönhető a 

tavalyi 23,5 milliárd, illetve az idei féléves 11 

milliárd forintos veszteség. 

A lista hatodik helyén álló Raiffeisen 

Bank esetében az 1643,9 milliárd forintos 

teljes követelésállomány 70 százalékát 

tették ki a devizahitelek, az adózott eredmény 

pedig a nemzetközi számviteli adatok 

(IFRS) alapján tavaly 6,9, az idei első hat 

hónapban pedig 8,5 milliárd forintos veszteség 

lett. 

Kik lehetnek bajban? 

Ha a hat legnagyobb bank tőkemegfelelési 

mutatóját vizsgáljuk, akkor következtethetünk 

arra, hogy egy esetleges tetemes veszteség 

esetén melyik cégeknek lehet szükségük 

pótlólagos tőkére. Ebből a szempontból 

tavaly év végén még a K&H állt a legrosszabbul 

8,38 százalékos rátájával, ami csak egy 

hajszállal volt magasabb a 8 százalékos törvényi 

minimumnál. Az idei első félévben aztán 

a bank jelentősen javította tőkemegfelelését, 

június végén már 10,83 százalékon állt. 

A törvényi minimumhoz jelenleg a Raiffeisen 

Bank tőkemegfelelése van a legközelebb, 

2010 végén 9,52 százalékos volt a bank 


ÉRDEN TÚL 

Öt helyen tört el annak a rendőrnek az állkapcsa, akit négy cigány 

vert meg Érden. Az orra is betört, társa is súlyos sérüléseket szenvedett. 

Megint öt helyen tört el a magyar jogállam, megint öt lépéssel 

közelebb kerültünk a polgárháborúhoz. 

Miért? Azért, mert először is: ilyen hír egy jogállamban nincsen. 

Vegyük példának a hazai liberálisok mintaképét, az Egyesült 

Államokat. Ott nem jutott volna el a négy cigány (fekete, fehér) a 

támadásig. Ott ugyanis az első rossz vagy félreérthető mozdulatnál 

lelőtték volna őket. 

Mit is üzen az érdi eset a társadalomnak, és az önmagukat a társadalmon 

kívül helyező cigányoknak? A társadalomnak azt üzeni, 

hogy nincs jogbiztonság, nincs állam, nincs tekintély, nincs rend. 

A magukat társadalmon kívül helyező cigányoknak pedig azt, hogy 

bármit megtehetnek. Ismét átléptek egy határt, és nem történt 

semmi. A leendő – teljesen nyilvánvalóan enyhe! – börtönbüntetés 

nem érdekli őket. Odabent a sajátjaik között lesznek, és hősökként 

fogják őket ünnepelni. Aztán kijönnek, és példaképei lesznek a hozzájuk 

hasonló állatoknak. 

Ez így nem mehet tovább. 

Ezer ok miatt nem. 

Mindenekelőtt azért, mert a társadalom előbb-utóbb reagálni fog 

valahogyan az állandó megaláztatásokra és agresszióra. Maga fogja 

eldönteni, hogyan vesz elégtételt, vagy hogyan tesz rendet, mert – 

ismétlem – azt látja, hogy az állam tehetetlen és nem védi meg őt. 

Hogyan is védené, amikor saját rendőreit is agyon lehet verni, és 

nem marad a helyszínen négy fejbe lőtt hulla. Hát akkor mire számíthat 

a faluban meglopott, kirabolt, megvert, megerőszakolt, megalázott, 

leköpött öregasszony, öregember, gyerek, akárki… 

És ha azt érzi, hogy nem számíthat senkire, akkor előbb-utóbb 

védekezni fog. 

Kapával, kaszával ököllel, tűzzel. Az is a jogállam halála, de legalább 

érthető. 

Itt az utolsó pillanat feltenni a kérdést: az öt helyen eltörött 

rendőr állkapocs árnyékában miképpen akar ez a hatalom megálljt 

parancsolni a saját és a társadalom létét alapjaiban megkérdőjelező 

önbíráskodásnak, félkatonai szervezeteknek, eszement eszméknek, 

ötleteknek? Hogy ne beszéljünk rébuszokban: mit mondunk a betiltott 

Gárda helyett? Mit a Betyárseregnek? Azt, hogy Érden félholtra 

vert négy cigány két rendőrt, de minden rendben, az igazságszolgáltatás 

teszi a dolgát? 

Ébredjünk már fel, és vegyük észre végre, hogy a magyar társadalom 

lassan végképp lemond az igazságszolgáltatásról is, az államról 

is, a rendőrségről is. 

Lemond mindenről. S az az államhatalom, amelyik ezt hagyja, a 

felelőtlen, semmit sem értő vagy éppen tudatosan gazember „liberális 

jogvédőkkel” együtt löki a társadalmat a legrémesebb szélsőségek 

karjaiba. Ha a rendőr nem érzi, hogy a hatalom és a társadalom egy 

emberként és rendíthetetlenül áll mögötte, és ha támadás éri, akkor 

bármilyen eszközzel megvédheti magát, akkor nincs jogállam. 

Az előző hatalom előbb saját hatalmi érdekei érdekében odadobta 

rendőreit a tévészékházat megtámadók dühének, abban 

reménykedve, hogy ha meghal egy rendőr, akkor szabad kezet kap 

mindenre. Ezután pedig a békés tüntetőkre szabadította rá a rendőreit, 

hogy álljanak bosszút, és mutassák meg a lázadóknak, hol lakik 

az Úristen. Az eredményt ismerjük… 

Most a hatalom egyszerűen fél. Fél keményen fellépni, nehogy 

ugyanazokkal a vádakkal illessék, mint elődjét, s nehogy a „liberális 

jogvédők” céltáblája legyen idehaza is, Nyugaton is. 

De ez az út így a szakadékba vezet. 

A kétségbeesés, az önbíráskodás, az anarchia szakadékába, és a 

bűnözők terrorjának szakadékába. 

A Rend ott kezdődik, hogy nem lehet eltörni a rendőr állkapcsát 

öt helyen, mert aki megpróbálja, a biztos halált kockáztatja. 

Egy német tiszt mondta a második világháború vége felé, az 

elkerülhetetlen vereség tudatában, amikor már alig volt utánpótlás, 

hogy az a fegyver, amire vigyázni kell, nem fegyver többé. Nos, az 

a rendőr, amelyik fél agyonlőni az őt megtámadó cigányt (feketét, 

fehéret és sárgát), mert fél a következményektől, az a rendőr nem 

rendőr többé. 

Ezt tessék mérlegelni. 

Előbb legyen Rend, azután lehet cigánystratégiát gyártani. A 

kettőnek együtt van értelme. De Rend nélkül semmi az egész. 

Rend nélkül marad az öt helyen eltört állkapcsú rendőr, a triumfáló 

cigánybűnöző, és a kétségbeesett, és kétségbeesésében kiszámíthatatlan 

társadalom. 

Ezt akarjuk? 

Bayer Zsolt 

mutatója (esetükben első féléves adat nem 

ismert). Egy esetleges komoly veszteség 

leírásakor tehát esetükben a legvalószínűbb 

az, hogy tőkepótlásra lesz szükség. Az MKB 

és a CIB esetében tavaly év végén 11 százalék 

körül állt a tőkemegfelelés, míg az OTP 

hazai tevékenysége 18,1 százalékos mutatójával 

biztonságos tőkepuffert tud felmutatni. 

Összefoglalva kijelenthető tehát, hogy főleg 

azok a pénzintézetek folyamodhatnak jelentős 

veszteségleíráshoz, melyek az utóbbi években 

kevésbé voltak veszteségesek vagy nyereséget 

termeltek, hiszen esetükben áll fenn leginkább 

annak veszélye, hogy eddig halogatták a veszteségek 

felvállalását. A tőkemegfelelési mutatók 

alapján pedig jelenleg a Raiffeisennél tűnik a 

legesélyesebbnek, hogy az osztrák tulajdonosoknak 

belátható időn belül a zsebükbe kell 

nyúlniuk. Ezt támasztja alá az is, hogy a bank 

pénzügyi vezetője egy múlt pénteken megjelent 

interjúban valószínűnek nevezte a magyar 

leánybank feltőkésítését, hétfői közleményében 

a menedzsment pedig úgy fogalmazott, 

hogy „további intézkedésekre lehet szükség” 

hazánkban. 

Beke Károly – mfor.hu 


EGYMÁSRA MUTOGATNAK A CSICSKÁSOK! 

Bevallom kissé ideges lettem, amikor végig 

olvastam a Nagy bankrablás című Index-cikket, 

mert éppen azokat a lózungokat csempészte 

bele a szerző, amelyekről már régen 

kiderült hamis voltuk. Persze mit is várt az 

ember a bankárkaszt kiszolgáló személyzetének 

egy tagjától, aki rettenetesen okos és 

sikeres ? 

Nos, a családi háttér némi magyarázatot 

ad arra, hogy írását górcső alá veszem: 

„A Berzeviczy és a legősibb Árpád-kori 

nemesi család, az Ostffy ág leszármazottja. 

A család hét generációja kilenc országgyűlési 

képviselőt és minisztert adott az országnak. 

Felmenői között olyan művészek, politikusok 

és tudósok vannak, mint Szinyei Merse Pál, 

Trefort Ágoston és Szalay László. Ükapja, Dr. 

Berzeviczy Albert a századforduló kiemelkedő 

egyénisége, a parlament elnöke, a 

Tisza-kormány kultuszminisztere, a Magyar 

Tudományos Akadémia és a Magyar Olimpiai 

Bizottság alapító elnöke. Édesapja, Szalay-Berzeviczy 

Gábor 1990 és 2006 között az 

SZDSZ országgyűlési képviselője, valamint a 

Medgyessy-kormány gazdasági minisztériumának 

politikai államtitkára volt. 

Ő maga Kuvaitban, majd Isztambulban 

folytatott tanulmányok után 1999-ben szerzett 

pénzügy szakos közgazdász diplomát a 

Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján, 

majd 2000 és 2002 között a Budapesti Közgazdaságtudományi 

Egyetem nemzetközi 

üzleti és gazdasági kapcsolatok szakirányon 

másoddiplomázott. Angolul és németül 

beszél 1990-től a Budapest Bank munkatársaként 

közreműködött a pénzintézet értékpapír-letétkezelési 

üzletágának kiépítésében, 

majd 23 évesen annak vezetője lett. 1999-től 

az UniCredit Bank ügyvezető igazgatójaként 

folytatta pályafutását. 2009-ben a milánói 

székhelyű UniCredit Group megbízta a teljes 

bankcsoport globális értékpapír-piaci üzletágának 

vezetésével. 2004-ben a Budapesti 

Értéktőzsde (BÉT) elnökének választották. 

A vezetése alatt a BÉT egyesült a Budapesti 

Árutőzsdével miközben a kormány számos a 

tőzsde által előterjesztett piacélénkítő intézkedést 

léptetett hatályba. Nevéhez kötik 

a magyar nyugdíjrendszer negyedik pillérének, 

a Nyugdíj Előtakarékossági Számla 

(NYESZ) rendszerének 2006-os bevezetését 

Még ugyanabban az évben első magyarként 

beválasztották a Federation of European 

Securities Exchanges (FESE) igazgatóságába. 

Tőzsdeelnökként a magyar tőzsde függetlenségéért 

és a partnerségen alapuló középkelet-európai 

tőzsdeintegrációért küzdött, 

a pozícióból azt követően távozott önként, 

hogy 2008 júniusában a Bécsi Értéktőzsde 

többségi tulajdont szerzett a BÉT-ben. A híradások 

szerint 2007-ben az SZDSZ szerette 

volna felkérni a gazdasági minisztérium irányítására, 

azonban a kérésre nemet mondott. 

2009 márciusában a sajtó arról cikkezett, 

hogy Gyurcsány Ferenc lemondását követően 

az ő neve is felmerült miniszterelnökjelöltként. 

2008. augusztus 20-án közéleti 

tevékenységéért Sólyom László a Magyar 

Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével 

tüntette ki.” 

„A pénzügyi válságról pedig nem a bankok, 

hanem a felelőtlen, gazdasági növekedést 

hajszoló politika felelős.” Ezt olvasom a 

cikkben, amit a minap kaptam egy barátomtól. 

A szerző van annyira bátor, hogy leírja 

gondolatait a tabukról is, de van annyira szűklátókörű, 

hogy nem ismeri fel a politika valóságos 

mozgatórugóit, a pénzháttérhatalom 

politikai szerepét. Mivel az nem tartozik a 

primitív sárdobálók közé, így most megpróbálkozom 

egy nehéz feladattal: megvilágítom 

tévedésének alappilléreit. A „felelőtlen, 

gazdasági növekedést hajszoló politika” felelőssége 

teljesen egyértelmű, csak az a gond, 

hogy mindezek mögött ott áll egy láthatatlan 

és felelőtlen hatalom, s ez éppen a pénzarisztokrácia. 

Az általam bankárkasztnak nevezett 

csoportosulás nem egyszerűen a bankokat 

vezető alkalmazottak világa, hiszen ők többnyire 

nem részesednek a bankok extraprofitjából, 

hanem a tulajdonosokból és a legfelső 

bankvezérekből álló csoport. Abban kétségtelenül 

igaza van, hogy a politikai osztály 

felső vezetőrétege is ebbe a csapatba tartozik, 

annak ellenére, hogy a vagyoni állapota 

még nem egészen predesztinálja erre. Ám a 

lobbi érdek politikai megvalósítása a háttérben 

egyértelműen a bankárkaszt egyre szűkülő 

csoportjától függ, s akár a FED – mint 

magánbank – tevékenységét nézzük, akár a 

Bilderberg csoportét, ott kimutatható a háttérerő 

pénzmanipulációs kasztja! 

„Négy éve tombol egyre intenzívebben a 

pénzügyi és gazdasági világválság. És négy 

éve folyik a nemzetközi politikai elit részéről 

a félretájékoztatás, meg a hazugságkampány 

a válság valós okait illetően. Éppen 

ezért minden haladó gondolkodású, felelős 

közgazdásznak feladata környezete és a szélesebb 

közvélemény hiteles tájékoztatása, a 

tisztánlátás biztosítása, hogy mindenki pontosan 

értse és átlássa a most zajló folyamatokat, 

ne demagóg retorika és emóciók hatása 

alatti tévképzetek irányítsák a gondolkodást, 

tetteket. Mindez azért szükséges, mert az 

1929-es válság hatására radikalizálódott a 

világ, amelynek következményeit a második 

világháború során megtapasztalhattuk – írta 

Szalay-Berzeviczy az fn.hu-n. 

Csakhogy a „haladó gondolkodású, felelős 

közgazdászok”teljesítik is a feladataikat, 

hiszen folyamatosan halljuk a válogatott 

butaságokat tőlük. A mosat zajló folyamatok 

pedig – éppen úgy, mint az 1929-es válság 

kapcsán – nem a reálgazdaságból indultak, 

hanem a mesterséges pénzszaporítás, vagy 

éppen az ellenkezője: a mesterséges pénzszűke 

okán keletkeztek. A „szélesebb közvélemény 

hiteles tájékoztatása, a tisztánlátás 

biztosítása”pedig nem jelenthet mást, mint 

azt, hogy világítsuk már meg a „mohó, önző, 

emberi természet és a mindenáron való 

gazdasági növekedés” igazi haszonélvezőit! 

Nevezzük végre a nevén azt a gátlástalan parazita 

bandát, akik nem képesek megelégedni a 

világ vagyonának közel hatvan százalékával. 

Pedig ők a világ népességének elenyésző ezreléke! 

Miután a szerző jól érzékeli azt, hogy a 

politikai szféra tehetne ellenük egyedül, így 

elismerem, hogy van logika abban, amit ír. 

Ám a politikát oly annyira átszőtte már a 

pénzhatalom érdekérvényesítő gépezete, 

hogy nekik ellenállni csak akkor tudna egy 

politikus, ha például 2/3-os többséget tudna 

szerezni a magyar alsóházi választásokon. (?) 

Abban remélem egyet fogunk érteni, hogy 

jelen írásomat, nem a „demagóg retorika és 

emóciók hatása alatti tévképzetek irányítják”, 

viszont a felelősség hárítása helyett próbáljuk 

átgondolni, s konkrétan meghatározni: mi is 

lenne a megoldás? 

Álláspontom szerint a XX. században volt 

pár kísérlet arra, hogy a háttérben meghúzódó 

pénzkartellt leleplezzék és hatalmától 

megfosszák. Ilyen volt például JFK kísérlete 

arra, hogy visszavegye a pénzkiadási jogot a 

FED-től és újra közpénzt adjon ki az amerikai 

állam. Talán még emlékeznek páran arra, 

hogy nemcsak John F. Kennedy, de az egész 

családja ráment erre a kísérletre. 

„Nem a bankok hibájából tartunk itt ma, 

ahogy azt manapság előszeretettel a politika 

hirdeti, hanem a mohó, önző, emberi természeten 

túli – a mindenáron a gazdasági növekedést 

célzó gazdaságpolitika miatt.” 

Nem vitatva szerző jó szándékát megkérdezném 

tőle szívesen, hogy a magyar reálgazdaságból, 

miért éppen a bankok vonják 


el a finanszírozási lehetőséget? Nem éppen 

az értékteremtő szférának kellene olyan profithoz 

jutnia, mint amit a bankok realizáltak 

itt az elmúlt években? Nem éppen a pénzpiac 

az, amely arra ösztönzi a reálgazdaságot 

is, hogy mohóvá és gátlástalanná váljon? 

„ A növekedésre alapozott világgazdaságunkban 

mindezek ellenére továbbra is kétmilliárd 

ember él naponta kevesebb, mint 

két dollárból, miközben itt állunk az olcsó 

energiahordozók és nyersanyagok korszakának 

végén a továbbra is drámaian csökkenő 

méretű esőerdőkkel, fogyó ivóvíz-készletekkel 

és nem tudunk megoldást találni a globális 

felmelegedés elhárítására. Mert a valóság 

sajnos az, hogy a növekedés szűkös erőforrásaink 

kíméletlen kiaknázása és felélése mellett 

súlyos jövedelemkoncentrációt okoz. 

Mindez nem általános, hanem egyenlőtlen 

életminőség-javulást eredményez, méghozzá 

egyre gyorsuló ütemben.”Talán szögezzük 

le, hogy nagyon is korrekt és tényszerűek 

az állítások. Csakhogy nem lehetséges 

végtelenül fenntartható fejlődés egy véges 

energiahordozókkal, nyersanyagokkal rendelkező 

földön, ez csak illúzió! 

Tehát éppen olyan hazugság, mint a „súl 

yosjövedelemkoncentrációt”okozó politika, 

amely nem ilyen irányba fejlődött volna, 

ha a háttérben meghúzódó és felelőtlen 

pénzháttérhatalom nem ezt a „jövedelemkoncentrációt” 

akarta volna elérni! Abban 

persze egyetérthetünk, hogy a politikai 

osztály felelőssége is megáll az ügyben, de a 

mozgatórugót ott kell keresni a bankokrácia 

tulajdonosi körében, s csak a végrehajtókiszolgáló 

személyzet található a politika 

mezején. Elismerem, hogy nagy már az 

összefonódás, tehát bőven elképzelhető 

bizonyos személyi átfedés is, de a jövedelemkoncentráció 

pénzeredménye mégis 

a bankok tulajdonosi körében jelentkezik 

hatványozottan. Egy banki szakembernek 

pedig inkább kellene azon töprengenie, 

hogy miképpen lehetne a közpénzrendszert 

megvalósítani Magyarországon, mint a felelősség 

áthárítását szorgalmazni! 

„A globális gazdaság ma ötször nagyobb, 

mint fél évszázada volt. Ha ez ebben az ütemben 

folytatódik a jövőben is, akkor 2100-ra ez 

a szorzó elérheti a nyolcvanszorost. A növekedésnek 

ezzel szemben további új potenciált 

biztosítanak a kommunizmusból, valamint 

a dél-amerikai és ázsiai diktatúrákból a 

kilencvenes évek nagy politikai és társadalmi 

változásainak idején kiszabadult országok, 

amelyek mind a demokratizálódó jóléti utat 

választották. Ezek csak mostanság kezdtek a 

piacgazdaság keretein belül bekapcsolódni 

a fogyasztásba és a termelésbe.” A gyorsuló 

világ valóban „növekszik”, csak az a kérdés, 

hogy ez felfogható-e fejlődésnek, vagy olyan 

zsákutcának látszik, amelyből egyszer vissza 

kell fordulni? Nem az lenne tehát a helyesebb, 

ha lelassítanánk egy kicsit ezt a „fejlődést”, 

hogy legyen egy szusszanásnyi idő arra, hogy 

átgondoljuk a jövőt és az igazságtalanjövede 

lemkoncentráció helyett inkább az általános 

életminőség-javulásra kezdenénk figyelni? 

Ugye sokan emlékezünk a „rerum novarum” 

kezdetű pápai enciklikára? Abból idézném az 

alábbiakat: 

„Az államvezetés tehát képes lesz az összes 

társadalmi osztály és csoport érdekében 

működni, következésképpen a munkások 

helyzetét is maximális mértékben javítani, – 

mégpedig teljesen jogszerűen és az illetéktelen 

beavatkozás minden gyanúja nélkül teheti 

ezt, hiszen az államnak törvényes kötelessége 

a közjó előmozdítása. És minél nagyobb jólétet 

eredményez ez az általánosságban meglévő 

kormányzati bölcsesség, annál kevésbé 

szükséges a munkások jólétét külön, más 

utakon keresni.” Ezek a gondolatok tulajdonképpen 

azt is jelentik, hogy a közterhekhez 

való arányos hozzájárulás mértéke a vagyon 

függvényében határozható meg, s így elejét 

lehetne venni annak az egészségtelen tőkekoncentrációnak, 

amely ma a világot köti 

gúzsba úgy, hogy még ráadásul a fejlődés 

motorjaként is tetszeleg. 

„A gazdaság ilyen ütemű expanziója a 

közgazdaságtan által eddig fel nem térképezett 

területekre visz minket. Mindez azonban 

érdekkonfliktusban áll az emberiség 

jövőjével, hiszen ez a növekedés energiahordozókban 

és egyéb erőforrásokban szűkölködő 

planétán megy végbe, aminek ráadásul 

az egyre inkább gyengülő ökológiai rendszerét 

a fejlett országok minden szívfájdalom 

nélkül beáldozzák a növekedés oltárán.” 

Szalay-Berzeviczy Attila kitűnően felismerte 

az okozatot, de nem látja meg az 

okozó fertőzés vírusgazdáit, mert igen közel 

áll hozzájuk. Furcsa módon egy igen jó diagnózist 

állított fel, de nem ismerhette fel sem 

a betegséget okozó fertőzést, sem a gyógyítás 

módját, mert szerinte csak a politikusok 

azok, akik rettegnek a recessziótól. Holott, 

maga a hitelpénz működési szisztémája a 

hibás, s annak nem a legfontosabb részvevői 

a politikusok, mert ők csak a pénzhatalom 

bármikor felemelhető vagy ejthető bábfigurái, 

jobb esetben színészei csupán. 

Abban azonban igaza van, hogy a gazdasági 

növekedés elakadása maga után vonja a 

recessziót is. „Hiszen a gazdaság lassulása a 

magánszektor hanyatlását hozza: nő a munkanélküliség, 

miközben a központi költségvetés 

kisebb adóbevételekre számíthat, ami 

pedig nyilvánvalóan kisebb szociális háló 

fenntartására ad lehetőséget. Mindez pedig 

együttesen rontja a választók közérzetét és 

növeli az elégedetlenség érzetét a mindenkori 

hatalom gyakorlóival szemben. Ezt 

elkerülendő a politikusok természetesen 

mindent megtesznek a gazdasági növekedés 

fenntarthatósága és fokozása érdekében, 

például törvényhozóként elkezdik lassan és 

folyamatosan bontani mindazon jogi korlátozásokat, 

amelyek a növekedés útjában 

állnak.”Ilyenkor kell erősíteni a közjót szolgáló 

államot, s a közvagyont munkahelyek 

teremtésére használni! 

Talán éppen most kellene átgondolni 

azt, hogy 1956 szabadságharcát miért nem 

támogatta egy határozott politikai nyilatkozattal 

az USA? Lehet, hogy éppen az a 

„harmadik út” csípte a szemét a Wall street 

urainak, ami sem szocializmus, sem kapitalizmus 

nem akart lenni? Talán éppen a svéd 

jóléti állammodellnek lehetett volna az a 

párja, vagy próbaköve, ahol nem a nyugati 

pénzkapitalizmus, hanem a keleti államkapitalizmus 

felől érkező ország mutatta volna 

fel, hogy kell egy igazságos és közjót szolgáló 

államot felépíteni? Amit ugyanis a szerző ír 

e mondatokban, az tökéletesen logikus, s 

naponta éljük át a saját bőrünkön! 

„A pénzintézetek az elmúlt évtizedekben 

azt csinálták, amit a piac és a kormányok 

elvártak, a részvényesek megköveteltek és 

amit a jegybankok, a felügyeletek, az állam 

megengedett nekik. Hogy a növekedés mindenhatósága 

vezetett-e el a Lehman Brothers 

összeomlásához? Igen, azt gondolom ez végkövetkeztetésként 

kijelenthető. Ez viszont 

explicit azt támasztja alá, amit az elmúlt évek 

során mindig hangsúlyoztam: a jelenlegi 

pénzügyi és gazdasági katasztrófához nem 

a bankok profitéhsége vezetett, hanem a 

modern társadalmunk működésének rendszere 

és a mindenkori politikai elit hatalomhoz 

fűződő viszonya, aminek a legfőbb kötőeleme 

a gazdasági növekedés biztosítása.” A 

közgazdász valódi párhuzamot lát az 1929-es 

gazdasági válság és a mostani között, hiszen 

szerinte a Lehman Brothers bedőlése rendszerhibát 

jelez, csak rossz következtetéseket 

vontak le a politikusok. Csakhogy soha nem 

a bábu, vagy a színész írja a szövegkönyvet, 

sőt nem is ő állítja színpadra a darabot, nem 

ő vonja le a rossz következtetést! Ha ezt az 

alapigazságot nem vagyunk képesek meglátni, 

akkor soha nem találjuk meg a kufárság 

vírusának kiagyalóit, s mindig csak a fertőzést 

széthordó személyekre mutatunk rá. Pedig 

ha nincs meg a fertőzés központja, a szövegkönyvíró-rendező, 

akkor a politikai színház 

még a szükséges a tatarozás alatt is folyamatosan 

működik majd! 

„Végül aztán mindezt utólag belátva, amolyan 

„eső után az esőköpeny” módjára 2010- 

ben megkezdődött a későbbi hasonló rendszerhibát 

elhárító jogszabályok megalkotása. 

Ezek mind egytől egyig a bankrendszer tőke 

és likviditási helyzetének megerősítéséről 

szólnak. Az előírásoknak, szigorításoknak 

azonban az az ára, hogy a bankok a hitelezés 

mértékének a visszafogására kényszerülnek, 

ami csökkenti a gazdasági növekedésre és 

növelni fogja a munkanélküliséget.” 


Szalay-Berzeviczy Attila 

Ebben az idézetben azonban már megjelentek 

az ellentmondások is. Az óriási bankmentő 

csomagok mind-mind a közpénzeket 

szivattyúzták ki az államok költségvetéséből 

ahelyett, hogy az államok saját pénzintézeti 

rendszert építettek volna ki annak érdekében, 

hogy a pénzpiacokon ne lehessen kartell 

szisztémát alkalmazni. A hitelezés mértékének 

a visszafogása (a mesterséges pénzszűke) 

ugyanis csak arra jó, hogy újabb zsarolási 

technikákkal növeljék az egyes államok 

eladósodottságát! A bankárkasztnak ugyanis 

csak az az érdeke, hogy a politikusokat valóban 

kézben tudja tartani, a pártok és vezetők 

zsarolhatóak legyenek, a gazdaság működtetéséhez 

valóban szükséges pénz elvonásával. 

„Görögország csődje nem pusztán azt fogja 

jelenteni, hogy a görög állampapírok tulajdonosai 

egyáltalán nem kapják vissza befektetett 

pénzüket, hanem azt is, hogy az állam 

a belső tartozásait sem lesz képes teljesíteni. 

Attól a pillanattól kezdve egyetlen görög 

tanár, orvos, rendőr, katona, minisztériumi 

és önkormányzati alkalmazott sem fog fizetést 

kapni, ugyanúgy, ahogy a nyugdíjasok 

sem számíthatnak nyugdíjukra jó ideig. A 

pénzautomaták percek alatt kiürülnek. A 

helyi bankok kezében ragadt állampapírok 

elértéktelenedésével egy azonnali likviditási 

válság a görög bankrendszer teljes összeomlásához 

vezet.” Mindez igaz, de mi történne 

akkor, ha a kormány jó előre felkészülne, és 

saját közpénzt vezetne be oly módon, hogy 

felszólítaná az ország lakosait az önellátás 

azonnali megszervezésére, mint ahogy tették 

ezt a vikingek utódai is, Izlandon!? A mesterséges 

pénzszűke ugyanis csak ott képes nagy 

káoszt teremteni, ahol nincs meg az önellátás 

képessége, illetve nincs olyan külkereskedelmi 

partnerország, amely a hiányzó cikkeket 

barter keretén belül biztosítaná. Szóval 

hiába ürül ki egy pénzautomata, mert a pénzt 

nem lehet megenni, de fűteni sem érdemes 

vele. (A mai pénz ugyanis levegőből készül!) 

„a mindenkori magyar kormány hibája, 

hogy 21 évvel a rendszerváltást követően 

a pénzügyi és közgazdasági alapismeretek 

tantárgy még mindig nem kötelező része a 

középiskolai oktatásnak és az érettséginek. 

Az emberek emiatt nemcsak a hitelezésről 

tudnak keveset, de fogalmuk sincs mi a 

kamat és a THM közötti különbség, nincs 

kellő információjuk magukról a bankokról, a 

pénzügyi szolgáltatóról. Emiatt aztán kiszolgáltatottak, 

védtelenek, nem aktív megtakarítók, 

inkább erőn felül költekeznek.” 

Sajnos nagyon ismerősek ezek a gondolatok. 

Már Buci Gyuri is megmondta, hogy 

nem a zsömle kicsi, hanem a szátok nagy! 

Csakhogy a Magyarországnál (fejenként!) 

kisebb GDP-t előállító Lengyelországban a 

fizetések másfélszer-kétszer akkorák, mint 

nálunk! S hogyan lehetne itt megtakarítani 

bármit is, amikor az itteni árak viszont teljesen 

Európaiak, a fizetések viszont csak 

balkániak. (lassan ez sem igaz, mert Szerbia 

is le fog bennünket rövidesen körözni!) A 

pénzügyi és közgazdasági ismeretek hiánya 

azonban valóban elkeserítő, de még inkább 

az alkotmányos ismereteké! 

Az, hogy a mai magyar államnak semmi 

köze a hagyományos közjoghoz és az évszázadokig 

jól bevált alkotmányunkat nem akarja 

visszavenni a politikai osztály az valóban vérlázító! 

De az is, hogy képtelenek megérteni az 

emberek a legegyszerűbb közgazdasági tételt, 

hogy semmiből csak semmi születhet! A 

pénz pedig semmiből születik, mert se arany 

fedezet, se munkafedezet nincs mögötte. A 

kamatot tehát egy olyan virtuális pénz után 

szedi a bankárkaszt, amit ha az állam adna 

ki, akkor a befizetett kamat visszaforgatható 

lenne a közjóra, de így csak kiviszik az országból, 

s ezzel fokozatosan nő a hazai pénzszűke! 

„A kilenc évnyi elhibázott gazdaságpolitika 

kirívóan alacsony adófizetői morállal 

párosulva egyre nagyobb lyukat ütött az 

államháztartáson, ez pedig az ország eladósodását 

eredményezte. A fedezetlen jólétünket 

pedig érdemi gazdaságpolitikai irányváltás 

helyett a mindenkori magyar kormány a 

külföldi befektetőkkel finanszíroztatta, akik 

ezt persze mindezt a növekvő kockázatok 

miatt egy magas kamatfelár mellett voltak 

hajlandók megtenni.” Nem hiszem, hogy a 

magyar társadalom teljessége dúskálna, ezért 

fedezetlen jólétről ne papoljon itt senki, főleg 

aki valóban jólétben él. De annyi igazság van 

szavaiban, hogy az adómorállal baj van! Nem 

fizetnek adót a multik, akik tönkrevágták erőfölényükkel 

a magyar ipart és kereskedelmet, 

de ráadásul kizsigerelik a dolgozóikat, s etetik 

velünk a szemetet! A növekvő kockázat pedig 

az, hogy a bankárkaszt is tudja, hogy a fák 

nem nőnek az égig, s egyszer csak megelégeli 

az Isten, s a nép is a kirablást! Abban azonban 

igaza van a szerzőnek, hogy a törvényhozásnak 

nem egykulcsos, hanem nagyon is progresszív 

és sok kulcsos jövedelemadót kellett 

volna megszavaznia, s a devizahitelek ügyében 

is igazságtalan útra tévedt az állam, mert 

nincs benne elég bátorság változtatni! 

„ A kedvező árfolyamon történő devizahitel-törlesztés 

lehetősége a reálgazdasági és 

pénzpiaci problémákon túl még egy fontos 

problémahalmazt is felvet: az intézkedés társadalmilag 

rendkívül igazságtalan is. A parlament 

által elfogadott devizahitel-törlesztésről 

szóló jogszabály rövidtávon ugyan segíti a 

tehetősebb adósokat, de rendkívül igazságtalan 

és káros az ország nagyobb részének. 

Ez ugyanis olyan pénzpiaci és reálgazdasági 

folyamatok beindulásához vezet, amelyek 

inkább előbb, mint utóbb a 300 forint feletti 

euró árfolyam irányába visznek. Vannak lépések, 

amelyek lehet, hogy jól hangzanak ma, 

de valójában pont egy gyorsított pályán küldik 

az országot a görögök után.” 

Talán a zsidó törvényeket kellene ez ügyben 

bevezetni, hiszen náluk a D’várim 15,1 

szerint minden hetedik évben (ún. s’mita 

év) el kell engedni a tartozásokat, s miután a 

zsidóságnak semmi köze nincs a bankokhoz 

így biztosan segítenek is az ősi törvényt így 

megvalósítani. Ha ez azonban nagyon sérelmes 

a felek valamelyikének, akkor – ahogy 

már egy előző cikkben megírtam – az eredeti 

állapot helyreállítása lenne a megoldás, ahol 

a felelősség mértékében lehetne megosztani a 

feladatát rosszul ellátó állam, a szándékos csalást 

elkövető bankok, valamint a hitelt felvevő 

között az árfolyam emelkedéséből eredő kárt. 

Végül még egy utolsó részlet Szalay-Berzeviczy 

Attila gondolataiból: „az állam méretének 

csökkentésével, a nyugdíj és egészségügyi, 

valamint a közigazgatási rendszer reformjával 

segítik a versenyképesség javulását. Olyan 

intézkedések, amelyek vonzzák a befektetőket 

és a beruházásokat, növelik az adóbevételeket, 

beindítják a növekedést – aminek 

köszönhetően végre csökkenhet a munkanélküliség 

–, kevesebb lehet az államadósság 

és végül, de nem utolsósorban erősödésnek 

indulhat a forint, hogy végre csökkenni kezdjenek 

a devizahitelek törlesztőrészletei.” No, 

ez a végső döfés volt! Egy valóban komoly 

közgazdász nem írhat le ilyet! Az államadósság 

ugyanis kifizethetetlen, mert éppen ezért 

találták ki az adósságcsapdát. A növekedést 

pedig maga s szerző is ostorozta, hiszen az 

nem lehet megoldás semmire, a forint erősödése 

viszont csak a nemzetközi bankárkaszt 

szándékától vagy a spekulációs brókerektől 

függ, s bizony annak is meg lesz az ára, amit 

mi fizetünk majd meg. A forint erősödés 

egyébként is az export egyik nagy ellensége, 

tehát a szerző most mellé talált! 

Dr. Bene Gábor S. 



A POLGÁRHÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉS VÉGSŐ 

STÁCIÓJA GYÖNGYÖSPATA? 

Nehéz szívvel írtam le a fenti címet, de ahogy a cigány jogvédőnek 

titulált megélhetési politikusokat nézem és hallgatom, sajnos nincs 

túlzás a kérdésben. 2004-ben már a szlovák állam is szembe került 

egy hasonló polgárháború veszélyével, de nekik nem olyan politikai 

osztályuk volt/van, mint nekünk. 

Két héttel Pintér kinevezése után nem történt semmi. Sőt, eltelt 

egy egész év, s ma már a reális statisztika szerint naponta történnek 

a védtelen – főleg idős és tanyán vagy falvakban élő – emberek elleni 

brutális rablótámadás, erőszak. Már a fővárosban is számos bűncselekményt 

követnek el olyan bűnöző életmódot folytató romák, 

akik öregeket kínoztak, zsarolnak, idős nőket erőszakolnak meg. A 

mostanában sokat hisztiző Kállai Ernő egy régebbi kijelentése szerint 

a közösség elleni erőszak tényállását csak a kisebbségek védelmében 

szabad használni. (?) Ez ismét a tipikus kettős mérce, ami 

ráadásul a cigányságot hergelte további követelődzésekre. Pedig a 

cigányság számára is világosan ki kellene jelölni a jogi és életmód 

határokat, amelyeket minden állampolgárnak be kellene tartania, 

még Gyöngyöspatán is! Egy 2003-as kutatás szerint a hazai cigány 

népesség száma 670 és 700 ezer főre tehető, azaz szűk száz esztendő 

alatt megtízszereződött a számuk. 2010-re, pedig a számítások szerint 

közel 770 ezer fő lesz a roma és közel 300 ezer főre emelkedik 

a vegyes házasságból származó cigány félvérek száma. (hihetetlen) 

Jellemzően az ország azon területei, ahol cigány népesség többsége 

él, gazdaságilag fejletlen, aprófalvas terület. (kivéve a fővárost!) 

Megfejelve azzal, hogy a rendszerváltozás után a cigányság népesség 

nagyobb része igen rossz munkaerőpiaci helyzetbe, s ezzel alacsony 

jövedelmi pozícióba került, vagy teljesen elveszítette a munkalehetőséget, 

így legalább 20 éve segélyeken él, s a gyermekei és unokái 

egyszer sem látták munkába sietni. 

Nézzük végig a stációkat, hogyan is jutottunk idáig. Hogyan alakult 

át a hazai cigányság „romává”, és milyen figyelmeztető jelek voltak 

már 200 éve is. 

Első stáció: 1820-ban Tessedik Sámueltől 

„A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a 

cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává 

és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen 

szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek. Nem kellene-e a magyar 

közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelműen hozott 

határidőre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára 

és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, 

híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi 

társadalom hasznos tagjává fogadni?” 

Második stáció: A kulcsszó: közbiztonság? Nézőpont Intézet, 

2008 

„Egy 2005-ös TÁRKI-elemzés szerint a magyar felnőtt lakosság 

62% értett egyet azzal, hogy a bűnözési hajlam a romák vérében 

van. (Ez az arány 2000-ben még 55, 2002-ben 53% volt. Forrás: 

Ombudsmani jelentés 2006.) Egy 2008-as vizsgálatban az úgynevezett 

„cigánybűnözést” már a megkérdezettek 91 %-a tartotta létező 

jelenségnek. (Valószínű, tapasztalati úton nőtt az eredmény!BG) 

Állásfoglalás részlet 

a magyarországi bűnözési helyzetről, az elkövetők etnikai hovatartozásának 

nyilvántartásáról 

Magyarországon a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus 

idején, 1971 és 1989 között vette számba külön a cigány származású 

bűnelkövetőket. Ma már ezt az adatvédelmi rendszer jogszabályai 

nem teszik lehetővé. A személyes adatok védelméről és a közérdekű 

adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény – az európai 

gyakorlatnak megfelelően – fokozottan védett, ún. különleges adatnak 

nyilvánította az etnikai hovatartozást, így azt az érintett írásbeli 

hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. A 

bűnüldözési tevékenység vonatkozásában hasonló rendelkezést 

tartalmaz az ilyen különleges adat kezelésére vonatkozóan a rendőrségi 

törvény. (1994. évi XXXIV. törvény) Az etnikai hovatarto- 


zásra vonatkozó adatrögzítésre 

ezért sem a bűnüldözés, sem 

az igazságszolgáltatás, sem a 

büntetés-végrehajtás során 

nem kerül sor, ilyen adatnyilvántartás 

ma nem létezik. Így 

az egyes etnikai csoportokhoz 

tartozó bűnelkövetők vagy 

cselekményeik számszerű alakulására 

vonatkozó állítások 

és feltételezések jogszerűen 

gyűjtött és feldolgozott tényadatokkal 

nem támaszthatóak 

alá. (mostan mégis bevallott 

a rendőrség 1300 erőszakos 

roma cselekményt. BG) 

Egy 2005-ös TÁRKIelemzés 

szerint a magyar 

felnőtt lakosság 62% értett 

egyet azzal, hogy a bűnözési 

hajlam a romák vérében van. 

(Ez az arány 2000-ben még 

55, 2002-ben 53% volt. Forrás: 

Ombudsmani jelentés 2006.) 

Egy 2008-as vizsgálatban az 

úgynevezett „cigánybűnözést” 

már a megkérdezettek 91 %-a 

tartotta létező jelenségnek. 

(Forrás: A kulcsszó: közbiztonság? 

Nézőpont Intézet, 

2008. augusztus 27.) 

Ennek megfelelően a romákkal kapcsolatos bűnügyi arányszámokra 

vonatkozó állítás csupán találgatás, személyes benyomásokon 

alapuló szubjektív észlelet, nem pedig megalapozott következtetés 

a Magyarországon élő roma kisebbséggel kapcsolatban. 

(bizony csak be kell látogatni egy börtönbe, s azonnal felmérhető ez 

a nem megalapozott következtetés. BG) A „cigánybűnözés” fogalmának 

használata oksági kapcsolatot feltételez a cigány származás és 

a bűnelkövetési gyakoriság között. Olyan, bűnbakképzésre alkalmas 

tartalmakat közvetít, amely a cigány kisebbség egészét méltatlan 

helyzetbe hozza, az előítéleteket és indulatokat pedig tovább szítja. 

(a cigánybűnözés nem minden cigány bűnözése, hanem a bűnöző 

életmódot folytató cigányokra jellemző bűncselekmény típus. BG) 

Az iskolázottsági szint, a munkaviszony, a jövedelem, a családszerkezet, 

a megélhetési kultúra hagyományai, az idő strukturáltsága vagy 

annak hiánya és más szociális tényezők összességében döntően meghatározzák 

a mindennapi életet és világlátást. A megélhetésért vívott 

küzdelem és a lehetőségektől való megfosztottság másféle stratégiákat 

és túlélési mechanizmusokat tesz elérhetővé a mélyszegénységben 

élő ember számára, mint az átlagos társadalmi-gazdasági helyzetben 

élő társa számára. (az önhibájukon kívül teljesen lehetetlen 

helyzetbe hozott magyar gazdák inkább felakasztották magukat pl. 

a libajnai akciója nyomán BG) A cigány származású emberek sokszorosan 

felülreprezentáltak a társadalom legszegényebb és leggyengébb 

érdekérvényesítési képességű rétegében, az iskolázatlanság, a 

munkanélküliség, a nélkülözések a cigányságot különösen és nagy 

számban érintik. (senki sem kényszerítette őket arra, hogy ne tanuljanak, 

hiszen az iskolalátogatás eddig kötelező volt a nagykorúságig 

BG.) Ezek a tényezők a bűnelkövetési hajlandóság esetében szintén 

rizikófaktorok, hiszen a kitaszítottság, a lehetőségek hiánya, a kilátástalanság, 

a mindennapi megélhetésért folyó harc vonzóvá teszi a 

bűnöző életmódot. (érdekes, hogy egyetlen más kisebbségnél nem 

lesz vonzó a bűnöző életmód tömegesen BG) A cigányemberek 

meglévő hátrányait súlyosbítja a többségi társadalom gyanakvása, 

amely sajnos a valóságban bekövetkező rossz tapasztalatokra alapít, 

mert a „tudomány” soha nem azt vizsgálja, hogy mi volt előbb: az 

előítélet vagy a beilleszkedési képtelenség BG. ) A többségi társadalom 

rosszallóan elfordul a beilleszkedni, alkalmazkodni nem 

tudóktól. Ha pedig valakinek nincs vesztenivalója, ha nincstelen és 

kirekesztett, akkor ő maga is ellenállóvá válik azzal a közeggel szemben, 

amely kiveti magából. Nem valamely sajátos etnikai jellemző 

tehát az, amely a cigányság bűnözési hajlandóságát determinálja. 

(de akkor miért nem tud beilleszkedni a cigányság nagy része Franciaországban, 

Olaszországban és az összes európai államot felsorolhatnám. 

BG) A probléma összetett: a cigányság esetében több 

generáción keresztül fennálló társadalmi-gazdasági okokra, rögzült 

viselkedési formákra és beállítódásokra valamint az előítéletesség 

negatív hatásaira vezethető vissza, hogy a „cigánybűnözés” fogalma 

újra és újra felbukkan. 

Azok a problémák, amelyek cigányemberek megélhetési vagy 

éppen szervezett jellegű bűnözésben való részvételéhez vezetnek, 

súlyosak és kezeletlenek. (remélem, nem azt akarja ez a mondat 

jelezni, amit évtizedek óta hangsúlyozok, hogy az elmúlt korszakok 

nem megfelelően kezelték a cigánykérdést, s itt az idő változtatni! Ha a 

helyzet kezeletlen, akkor hova lett az irdatlan mennyiségű forrás, amit 

a magyar társadalom kiizzadt magából? BG) A helyzet az elmúlt húsz 

év során sokat romlott. A fokozódó feszültség és félelem légkörében 

növekszik az etnikai indulat és az az illúzió, hogy a probléma kezelését 

a büntetések szigorítása és a rendvédelmi szervek jogosítványainak 

szélesítése jelenti. Nem veszünk tudomást arról, hogy jó ideje véres 

társadalmi ütközések időzített bombáján ülünk. Ha ezt nem hatástalanítjuk 

időben, vagyis nem törekszünk a jelenségek mögötti valódi 

problémák rendezésére vagy enyhítésére, az beláthatatlan következményekkel 

járhat. A szubjektív észleléseken alapuló javaslatoktól 

és intézkedésektől nem várható hatékonyságjavulás a rendvédelem 

területén. A tragédiák megelőzéséhez vezető felelős büntetőpolitikához 

a valós helyzetet feltáró kutatásokra és az ezek eredményeinek 

elemzésén nyugvó hatásos intervenciókra lenne szükség.” (amíg nem 


tisztázható az alapkérdés, hogy nem nekünk kell a cigánykultúrába 

illeszkednünk, hanem a nálunk élni akaró cigányság minden rétegének 

kell beilleszkednie az európai kultúrkörbe, addig minden segítségnek 

látszó „támogatás”, azt az érzetet kelti bennük, hogy az nekik 

jár! Az együttélésre képes cigánysággal ugyanis nincs problémánk, sőt 

a beilleszkedett és dolgos cigányság elleni támadást minden jóérzésű 

magyar elítéli. Én is elítélem! BG) 

Harmadik stáció: Levél, s a józan következtetéseim. 

Olvasom az Interneten a szöveget, amelyet egy hozzám is eljuttatott 

levél tartalmaz, s amelyhez egy-két gondolatot azért hozzá kellene 

tenni, mert csak így lenne az ügy kerek. Íme az eredeti szövegrészlet: 

„Együtt kell érezni a romákkal? De hát melyikekkel elnök úr? 

Szögi Lajos gyilkosaival? Netán az élsportolót meggyilkoló cigánybandával? 

A Siófokon felvonuló, randalírozó, fenyegető cigánycsürhével? 

Az idős embereket, kis pénzükért agyonverő, megkéselő, 

öreg asszonyokat megerőszakoló, megcsonkító kegyetlen cigányállatokkal? 

A börtönökben levő több mint 12 000 elítélt cigánybűnözővel? 

Honnan tudja elnök úr, hogy a cigányasszony gyilkosa nem 

cigány? Provokációból. Honnan tudja, hogy a cigányok meggyilkolását 

nem e épp az aljas politikai hatalom valamely érdekcsoportja 

szervezi, és valósítja meg? Elnök urat nem zavarja, a rendőrség 

különös tehetetlensége? Nem jutott még eszébe, hogy a kormányt 

vonja felelősségre? Hogy követeljen egy új, normális igazságügyi és 

rendészeti minisztert? Egy új, a hatalomtól függetlenül is dolgozni 

képes országos rendőrfőkapitányt?” 

Kicsit szomorú szívvel olvasom az „útonálló” sorait. Erről beszéltünk 

hónapokig a Kossuth téren, erről írunk évek óta, minden fórumon 

– ahol csak lehet. Tudom, hogy kevés helyen jelenhetünk meg, 

s ott is csupán az elszántan nemzeti gondolkodásúak és a magyar 

jövőért aggódó emberek olvassák. 

A cigányságot módszeresen készítették fel erre a szerepre. Először 

elvették a munkalehetőségeiket, megtömték őket ígéretekkel 

és „segíllyel” azért, hogy helyette a szülés váljon sokuk számára az 

egyetlen kizsarolható megélhetési forrásukká és most, szembe fordítják 

őket a – ma még többségi – magyar néppel. 

Előbb-utóbb ez a szembefordítás fokozatosan egyre több emberáldozatot 

fog majd jelenteni. A Világbank szerint ugyanis optimálisan 

6 millió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. 

(A módszerek a Lugánói Tanulmányból is kiolvashatók, amely a 

nemzetihirhaló.hu oldalon, a publicisták anyagai között található. 

Bár az Én rovatomban, de köszönet érte Csath Magdának! BG) 

Ha cigányság nem is, de mi ismerjük végre fel, hogy a nevető 

harmadik fog jól járni. Mindezt azok készítik elő, akik átmentették 

magukat az ún. „létező szocializmus” vezető értelmiségéből a 

globalizmus rabló kapitalistájává, a pénz és korporációs hatalom 

kiszolgálóiként. Akik egyébként hülyét csináltak a munkásosztályból 

éppúgy, mint az értelmiség naiv, tisztességesebb tagjaiból is. 

Elsősorban a jogász-társadalmat vették meg óriási pénzekkel, 

hogy hallgasson a jelenlegi állam – de jure – illegitim mivoltáról, és a 

magyar közjogi gondolkodás helyett pedig fogadja el a ránk tukmált 

idegen jogrendet és a megvalósított ál- jogállamiság és alibi-demokrácia 

hamisságra épült kereteken belül maradjon. 

Miért nem követelik a jogászok minden nap a magyar alkotmányosság 

visszaállítását? Mert a cigányokkal együtt őket is megvették 

kilóra, vagy megfélemlítették, csak még rafináltabban és még nehezebben 

átlátható módon. 

Egy ügyvéd barátom mondta a minap: a Kossuth tér hatása óriási 

volt a magyar társadalomra, mert sem a közbeszéd, sem a jobbik 

nem szólt a történelmi alkotmányosság jogfolytonosságának helyreállításáról 

2006 őszéig. 

Most viszont erről beszélnek az emberek, ezt hirdeti a Jobbik, 

a Magyarok Szövetsége, a 64 Vármegye, a Magyar Nemzeti Bizottság 

2006, az MVSZ, a Trianon Társaság és még nagyon sok nemzeti 

szervezet és mozgalom. Előbb-utóbb a Fidesz is ezt tűzi majd a 

zászlajára, ha nem akar csúfosan megbukni a választásokon.(Időben 

tévedtem, de a választások után elkezdtek „alkotmányozni”! BG) 

Örülök, hogy már jogászok közül is (néhányan) kezdenek viszszatérni 

a probléma gyökeréhez, az elsikkasztott rendszerváltáshoz, 

de ez ma már kevés. Ez még nem fog bennünket megmenteni a 

balliberálisok által kiszolgált globális pénzháttérhatalom gerjesztette 

cigányterrortól. Ezért kellene az egész társadalomnak egységesen 

kiállni a munkahelyteremtés, sőt a közmunka lehetőségének 

kifejezetten a cigányság részére történő biztosítása mellett! 

Mert magának a cigányságnak kellene felismernie, hogy eszközül használja 

őket a balliberális politika, s ha egy nemzeti liberális kormány 

alakul, akkor mindezt talán tompítja majd, de megállítani nem fogja 

tudni! (Hacsak nem állítja vissza a jogok és kötelezettségek egyensúlyát 

jelentő természetjogot, s ha nem száll szembe azzal a jogpozitivista 

törekvéssel, hogy mindent jogszabályban kell megfogalmazni és 

a régi, jó és bevált elvek maradjanak a feledés homályában!) 

Amint már említettem a helyzet annyira el van mérgesedve, hogy 

a konfliktus további fokozódását megállítani csak a józan gondolkodás 

tudná. De létezi-e ma Magyarországon józanság, a parlamenti 

pártok háza táján? És gondolkodás? (ezt a stációt valamikor 2009- 

ben írtam!) BG 

Negyedik stáció: Egy tanár levele a szegregációról. 

Mielőtt a levél olvasásába kezdenénk, nézzük csak mit ír a Wikipédia 

a cigánybűnözés kialakulásának okairól? (vigyázat, mert itt is világosan 

érezhető a kettős beszéd!) „A cigánybűnözés egy jelentéssűrítő 

szóösszetétel, amelyet szakmai fogalomként használtak a 

demokratikus átalakulás előtti magyar kriminalisztikában, főként a 

rendőrség, illetve a bűnüldöző szervek. A közbeszédben és a korabeli 

médiában is jelen volt, de politikai viták tárgya nem lehetett az 

egypártrendszer keretei között. A rendszer átalakítása idején vált a 

belpolitikai viták tárgyává a kifejezés, de a kétezres években a Jobbik 

ismét használni kezdte, mert a szó sokáig csak a kriminológiai szó- 


kincs részét képezte. A pártok kerülik, elutasítják a kifejezést, mivel 

rasszista megnyilvánulásnak tartják. Használói azokat a bűncselekményfajtákat 

értik alatta, amelyeket főképp cigányok követnek el. 

A cigányok hivatalosan nem nyilvántartott, de feltételezett magas 

bűnelkövetési mutatói azonban nem közvetlenül származásukkal, 

hanem a körükben gyakran tapasztalható halmozottan hátrányos 

helyzettel, a szegregációval és egyéb tényezőkkel, pl. magával a 

cigányellenességgel függenek össze.” (Tehát minden a Mi bűnünk a 

bal és jobboldali liberálisok szerint? BG) 

Nézzük a levél részletet, amely „leleplezi” a szegregációt: 

„Az osztályomba járó gyerekek túlnyomó többsége kritikán 

aluli képességekkel és szülői háttérrel rendelkezik. Mindöszsze 

négyen vannak, akik megfelelő családi háttérrel rendelkeznek. 

Szaguk alapján – nem félek kimondani – büdösekre és illatosokra 

osztom az osztályt. Ha szóvá teszem a szülőknek, hogy a gyerekük 

mosdatlanul jön iskolába, ordibálnak, fenyegetőznek Mi köze hozzája, 

magának az a dolga, hogy megtaniccsa! Vannak, akiknek a 

kezén hétfőn még ott van a pénteki vízfesték nyoma. Volt, akinek a 

ruháján és a hajában hetekig ott volt az ételmaradék. Már pedig nem 

fogom hagyni, hogy büdösen, koszosan járjanak az osztályomba! 

(Megjegyzés: Van, akinek retkes a bőre, és gyakori a tetvesedés az 

iskolában.) A gyerekek követelőzők, akaratosak, hangosak, türelmetlenek, 

irigyek, koszosak, mosdatlanok. Vannak közöttük, akik 

éheznek, és ez számukra fizikai fájdalmat okoz. Az az igazság, hogy 

többek szüleit kiskorúak veszélyeztetése miatt fel kellene jelentenünk. 

Egyelőre nem tettük, mert bizonyítani is kellene, és ki tudja, 

mi lenne a következménye. A minap este felhívott otthon mobilion 

az egyik gyerek családja és megfenyegetett. Senkinek nem adtam 

meg a mobil számomat. (?) A Családsegítő Szolgálatnak szóltunk 

már, de a szolgálat munkatársainak segítségét is durván visszautasítják. 

Az osztályban többeknek nincs téli ruházata, a legnagyobb fagyban 

is vászoncipőben járnak, de kólára, chipsre és ékszerekre valahonnan 

futja.” (ezek sajnos letagadhatatlan tények, s nem a levélíró 

találta ki őket. BG.) 

Ötödik stáció: kisebbségi (sváb) levele zs. és c. polgártársaihoz 

„Őseim a ti őseitekhez hasonlóan évszázadokkal ezelőtt ezt az országot 

választották hazájuknak. Mivel minket senki nem kényszerített arra, 

hogy itt éljünk, ezért jogosan várta és várja el a befogadó ország, 

hogy elfogadjuk: első a magyarok érdeke. Mi svábok nem érezzük 

magunkat elnyomottnak, hiszen beszélhetünk, tanulhatunk németül, 

ápolhatjuk hagyományainkat. Ahogy ti is. 

Természetesen nem felejtettük el azt a sötét, kommunista korszakot, 

amikor a svábokat tömegesen deportálták, málenkij robotra 

hurcolták őket, házaikat elvették, sokukat névmagyarosításra kényszerítették. 

Akkor persze liberálisok, fajvédők, népszavás idióták 

nem tiltakoztak. Gusztosokban, Bárándykban és Mohácsikban 

nem keltett félelmet a Munkásőrség, a kommunisták felfegyverzett, 

bakancsos, egyenruhás párthadserege. (naná, hiszen Ők voltak 

akkor is hatalmon. BG!) 

Nagyszüleimtől is mindent elvettek. Anyu így lett Brauer helyett 

Bányai, és ráadásként a középiskolából is kirúgták. Mégsem lettek 

megélhetési bűnözők. Kemény munkával előlről kezdték az életüket, 

ahogy még nagyon sok sváb. Híresek is a svábok a spórolásukról. 

Persze országokat még ma sem tudunk felvásárolni. 

Vallom, hogy minden fajnak, rassznak, etnikumnak és nemzetiségnek 

vannak jellemző tulajdonságai. Nem vagyunk egyformák. Ez 

a különbözőség az egyik fontos része a kriminológiában alkalmazott 

profilalkotásnak. Milliárdos ingatlanpanama, tőzsdespekuláció – 

zsidóbűnözés. 

Színesfémlopás, emberölés különös kegyetlenséggel 200 Ft-ért, 

csoportosan elkövetett garázdaság kapákkal és vascsövekkel felfegyverkezve 

– cigánybűnözés. 

Ha majd a svábok között is elszaporodik egyfajta bűnelkövetési 

módszer, én nem fogok tiltakozni a „svábbűnözés” szóösszetétel 

használata miatt. Sőt, elsőként fogok elhatárolódni a bűnöző életmódot 

folytató sváboktól. Fiamat a tisztességes, becsületes életre 

nevelem. Kitűnő tanuló és nem szokott „gyerekcsínyt” elkövetni. 

Zsidók és cigányok! Szörnyű lehet itt élnetek, hiszen mindenkit 

gyűlöltök és nem értitek, miért nem gyűlöl még benneteket mindenki. 

Vajon én, mint sváb származású, miért nem érzékelem a kirekesztést? 

Mert mi elfogadtuk a szabályokat! 

Megszerettük ezt az országot, Magyarországot a hazánknak 

tekintjük. Ti csak egy gazdatestnek, amin parazitaként élősködtök. 

Ha nem érzitek itt jól magatokat, gondoljatok ex-miniszterelnökötök 

szavaira: „El lehet innen menni!” 

Ritzel Rita 

Rita gondolatai után nézzünk szembe azzal a valóságos ténnyel, 

hogy a Didaktika Autósiskolában ingyen szerezhet jogosítványt 

bárki – aki cigány – sőt, még munkabér is jár a tanfolyam idejére! 

Ha nem cigány, akkor dolgozzon és fizessen csak szépen. Még hogy 

munkabér a tanfolyam alatt, meg informatikai képzés a magyaroknak; 

hogy mit képzelnek egyesek...? 

Íme a hír: „Somogyi cigányok jogosítványt szerezhetnek egy 

integrációs szakképzés keretében. A döntésről szóló értesítést a 

minap kapta meg a Didaktika Autósiskola. Kovács Sándor Lóránt 

ügyvezető igazgató a Sonline.hu-t arról tájékoztatta: a megyei cigány 

kisebbségi önkormányzat pályázata alapján a kadarkúti kistérségben 

54; cigány származású személy szerezhet tehergépkocsi-vezetői 

jogosítványt, míg a csurgói és a barcsi kistérségben 21-21 fő jelentkezhet 

a C-kategóriás képzésre. Ötvenegymillió forintot lehet felhasználni 

az intenzív képzésre, részletezte az ügyvezetőigazgató. 

A tanfolyam szeptemberben kezdődik el, s egy évig tart. Az 

eredményesen vizsgázók már karácsonyra megszerezhetik a jogosítványt, 

s ezután alapfokú informatikai képzésre járnak. A végzősök 

később a honvédségnél helyezkedhetnek el, saját vállalkozást alapíthatnak, 

vagy fuvarozó cégnél vállalhatnak munkát. Kovács Sándor 

Lóránt jelezte: a résztvevők a program ideje alatt munkabért kapnak. 

(Sonline) 

Szerkesztőségünk megjegyzése: Valamiért ez ellen a diszkrimináció 

ellen (mely teljesen egyértelműen a magyarok kirekesztése) 

nem tiltakoznak a jámbor zsidók és cigányok) Az árvízkárosult 

magyar etnikum meg alhat télen a híd alatt, mert ez az ötven millió 

kell a cigány jogsikra! 

Üdvözlettel: Sipos Z. 

Hatodik stáció: Ez nem magyar, hanem európai probléma! 

Európai Parlament közvitája olyan szinten tereli el a lényegről a 

figyelmet, ami már nem hagyható szó nélkül. A több mint tízmilliónyi 

európai cigányságot politikai fegyvernek használják egyes pártok, 

így a tartósan válságos helyzet tényleges megoldásáról terelik 

el ezzel a figyelmet, és járulnak hozzá a probléma elodázásához – 

mondta Tőkés László, európai parlamenti képviselő, az EP-alelnöke 

azon a sajtótájékoztatón, melyet Európai-magyar cigánystratégia 

címmel tartott Balog Zoltánnal, a társadalmi felzárkóztatásért felelős 

államtitkárral közösen. 

Tőkés kiemelte: „Igen beszédes annak a 120 milliárdnyi forint 

közpénznek a sorsa, melyet – az Állami Számvevőszék megállapítása 

szerint – az elmúlt nyolc évben, a hangoskodóan „cigányvédő” 

posztkommunista rezsim idején térítettek el eredeti rendeltetésétől”. 

Én pedig kiemelem, hogy semmiféle olyan megoldás nem jó, amit 

az elmúlt 70 esztendőben próbált ki a bolsevik és a globalista világ. 

Csak a jogok és kötelezettségek valódi egyensúlya tudná biztosítani 

azt, hogy a cigányság: (ahogyan Tessedik írta) végre a köznek hasz- 


nára lehessen, s így a csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál 

alkalmazni lehessen, s ezáltal a társadalom hasznos tagjává váljék. 

Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság révén 

Magyarország úttörő szerepet vállalhat és mintaértékű módon 

mutathatna példát a cigányügy terén egész Európának. Balog Zoltán 

szerint a tervezett európai roma keretstratégia részeként át kell 

tekinteni, hogy a szociális ellátórendszer mennyiben segíti (?) a 

munkavállalást. Véleménye szerint az egyházak segítsége nélkül 

nem lehet előrelépni romaügyben. Sőt kifejtette, hogy mindenkivel 

szeretnének együttműködni, aki javítani és nem rontani szeretne a 

helyzeten. (jelentkezem!) A Roma Integráció mostani évtizedében 

persze nem kellene feltalálni a melegvizet! A Szegénység és Társadalmi 

Kirekesztés Elleni Küzdelem Európai Esztendejében, csak 

úgy lehet továbblépni, ha szakítunk az eddig zsákutcás megoldásokkal, 

liberális gondolkodás helyett az ésszerűséget vesszük elő. S ha 

elolvassák a következős stáció végén felsorolt javaslataimat, akkor 

tanácsadói díj nélkül fognak hozzájutni a megoldás legegyszerűbb 

kulcsához, amely megvalósításával, valóban új fejezet nyílhatna a 

cigányság történetében. (természetesen tudom, hogy pusztába kiáltom 

minden szavamat!) 

Hetedik stáció: 2011. A cigányság, mint államalkotó nép. 

A napokban egy televíziós riportban szereplő rendőrtiszt, határozottan 

kijelentette: hogy a cigányság államalkotó nép! Én, miután 

a történeti alkotmány híveként vallom a magyar politikai nemzet 

egységességét,körbe kell járnome témát. Meg kell vizsgálnom, hogy 

miért nincs lehetősége a cigányságnak arra, hogy a jogok és kötelességek 

egyensúlyának rendszerébe beilleszkedjen. De arra is választ 

kell találjak, hogykik az eredendő okai annak, hogy ma hazánkban 

pattanásig feszült ahelyzet a cigánykérdést felvetők, valamint a 

„megélhetési bűnözést elfogadók” között? Mindezt nem a szokásos 

sárdobálás módszerével, hanem inkább a realitás talaján tenném. 

Államalkotó-e, aki nem akar a közterhekből részt vállalni? 

Tisztázzuk valamit! Nem arra gondolok, hogy valamely Magyarországon 

élő etnikai közösség nem lehet államalkotó, hanem a magyar 

államot csupán fejőstehénként használókra tekintek így. Tehát nem 

a liberál-globalistákáltal unos-untalan elsütött „kirekesztés”, hanem 

értékrendi meghatározás a célom. Túl sokan ugyanis, sommás és 

egyénileg kigondolt ítéleteket hoznak egyes népcsoportokkal szemben, 

ami nagyon helytelen. Ám mások – szintén helytelen módon –, 

nem a nyilvánvaló tények, illetve statisztikai adatok alapján, hanem 

valamiféle álságos liberalizmus okán védelmeznek hazánkban olyan 

bűnöző és parazita életmódot folytató egyéneket, akik kihasználják az 

állam és azértékteremtő közösségek áldozatvállaló tevékenységét úgy, 

hogy erkölcstelenül „megcsapolják” a közpénzeket. 

Beszélhetünk itt azokról a régebben lebukott, illetve a közeljövőben 

lelepleződő fehérgalléros bűnözőkről, akik önkormányzati vagy 

más tisztségeket kihasználva, privatizálással okoztak kárt a köznek, 

korrupcióval fogyasztották a közvagyont, de azokról az ál-nyomorékokról 

is, akik rokkantnyugdíjat „vásároltak” maguknak. 

Sőt azokról is, akik tucatnyi gyermeket hoztak a világra úgy, hogy 

eltartásukról, iskoláztatásukról és emberi környezetben való életükről 

és felnevelésükről nem voltak képesek gondoskodni, s részükről a 

jövőben sem valószínűaz ilyen agondoskodás lehetősége. Tisztázzuk 

azt a tényt is, hogy nem a hódmezővásárhelyi polgármester leminősítő, 

pontosabban a vagyontalanokat lekezelő mondatait kívánom 

megerősíteni, hanem csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy a gyermekvállalás 

nem történhet felelőtlenül,s nem lenne szabad az állítólagos 

„gyermekszeretet” okán annyi gyermeket vállalni, amennyit a 

szülő nem képes tisztességes mintaadással felnevelni és iskoláztatni. 

Már ezért sem, mert ez esetben, joggal merülhet fel a gyanú, hogy 

bizony azért születnek az ilyen gyermekek, hogy a szülőknek is megélhetést 

biztosítson az utánuk járó családi pótlék! Sőt, ez esetben felmerülhet 

a felületes szemlélőben az is, hogy bár a bizonyítás nagy nehézségbe 

ütközik, de a láthatóan megélhetési gyermekszülés erkölcstelen 

gyakorlata, egyenesen kívánatossá tehet dupla családi pótlékot eredményező, 

sérült gyermek születését is. Hiszen ha szülők, csak a családi 

pótlékból tudnak megélni, akkor a pótlék összegének „megnövelése” 

már nem nagy lépés az eleve erkölcstelen gyermekvállalástól. Mindez 

tehát értékrend választás, illetve szocializációs kérdés. Néhány éve a 

Fidesz akkori képviselője, Edelény polgármestere is kimondta: „A 

cigányok által többségében lakott településeken, például Lakon, például 

Szendrőládon a terhesség ideje alatt szándékosan olyan gyógyszereket 

szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi 

pótlékot tudjanak lehívni” – sőt arról is nyilatkozott, hogy: „utánajártam, 

és igaz, gumikalapáccsal veri a terhes nő a hasát, azért, hogy nyomorék 

gyereket szüljön”. Molnár Oszkár, azóta már nem Fideszes, de 

függetlenként is bizalmat kapott Edelényben a polgármesteri székhez. 

S ez bizony azt is jelenti, hogy a helyiek szerint sem hazudott! Márpedig 

azok ismerik legjobban a helyi viszonyokat, nem a pártközpontokban 

ücsörgő vezéregyéniségek! Elgondolkodtató az, hogy a logika és a 

helyi emberek ismerete miért ellentétes a pártpolitika diktátumszerű 

döntéseivel, de még a médiában folyó közbeszéd folyamatos csúsztatásaival 

is! 

Talán fel sem merült volna bennem mindez, ha az állam valóban 

azt a funkciót látná el Magyarországon, amit őseik államalkotó akarata 

szerint el kellene látnia! Például az ország külső védelmének 

megszervezése, a legszélesebb érdekképviselet biztosítása a polgárainak, 

s közjó érdekű szolgáltatások biztosítása a gazdaságban, az 

jogszolgáltatás helyett azigazságszolgáltatás a bíróságokon és rend a 

sokszor megígért belső rendvédelem területén. Az államnakpéldául 

állami munkahelyteremtéssel kellene gondoskodna végre azon 

polgárairól is, akik valami miatt nem képesek a „szocialista párt” 

vezetése által többször kifejtett: öngondoskodásra. Mert mindenképpen 

munkát, s ezzel a polgárainak és családjainak megélhetést 

kellene biztosítania az államnak, hiszen ez az egyik alapvetőfeladata! 

Ma már em a „szocializmusnak” hazudott államkapitalizmusnak, a 

„közveszélyes munkakerülés” néven elhíresült – jogszabályi – munkakényszerét 

sírom vissza, hanem csupán leírom annak a magyar 

államnak a kötelességét, amelyet a Szent Korona tagjai – az etnikai 

különbség nélküli Hungarusok –, tehát a magyar politikai nemzet 

hozott létre. Én az ősi, igazságos és joguralmi államra gondolok 

akkor, amikor leírom azon elvárásaimat, amelyek nem egyéni ambíciók 

miatt, hanem a közjót akaró nemzet akaratából fogalmazódtak 

meg egykor, a jogok-kötelezettségek egyensúlyaként. 

Mindez kifejeződött az évszázadokig bevált közjogi rendszerünkben. 

Abban az ősi, de nem elavult, s ahatalommegosztást mellérendelten 

biztosítani akaró Szent Korona állameszmében, amelyről 

a bolsevik és globalista ál-elit minden mocskot elmond, de amely 

folyamatos fejlődésben volt egészen 1944-ig. Azt sem állítom, hogy 

minden a legtökéletesebben működött volna 1944 előtt. (hiszen 

már a Monarchia korszakában kitántorgott Amerikába másfél millió 

emberünk!), De azt igenis állítom, hogy a nagy gazdasági világválság 

és Trianon minden drámája ellenére akkor, aki dolgozni 

akart, annak lehetett munkája, sőt abból tisztességesen meg is élt! 

Működtek a hagyományos cigány szakmák, a nagynéném falujában 

a vályogvető cigányokat igen megbecsülték a minőségi munkájuk 

nyomán, s a cigánykovácsok sem ácsingóztak segélyért a falvakban. 

Akkoriban nem létezett nálunk megélhetési bűnözés, sőt Európa 

legmagasabb szintű közbiztonsági rendszerét jöttek tanulmányozni 

hozzánk a nyugatiak. 

S ma, miért nálunk a legmagasabb a segélyezés mértéke egész 

Európában? 

Mert a munkaképes lakosság közel egynegyede él segélyből. 

Tehát egészséges, felnőtt férfiak és nők kapnak teljesítmény nélkül a 

többség által megtermelt javakból. Ráadásul az agymosó médiavilág 

és a politikai közbeszéd hazugságai miatt nem is fogják fel, hogy a 

megalázó segélyek nem is kötelezően járnak nekik, hanem az csak 


adható! Bizonyos területein az országnak úgy elvadult már a helyzet, 

hogy a segélyből élők 95 %-át kitevő cigányság egyes – erkölcsileg 

igen lesüllyedt – primitív elemei, egyenesen követelődznek már! S 

ha nem elég a megélhetéshez a segély, akkor nem munkát követelnek, 

nem piacképes képzést igényelnek, hanem lopnak, rabolnak, 

zsarolnak, stb. A családjukat ellátni képes, tisztességesen élő cigányság 

pedig elszenvedi mindennek a következményeit, hiszen a többségi 

táradalom – a folyamatos rossz tapasztalatai miatt –, gyanakodva 

néz már rájuk is, mert az államhatalom tehetetlensége folytán hibásan 

általánosít. Ma Magyarországon, ha valaki nem a Rózsadombon 

él, s van némi rálátása erre a jelentős társadalmi problémára, akkor 

nem dugja a fejét a homokba, nem a valóban létező „cigánybűnözés” 

letagadásával és eltusolásával van elfoglalva, hanem a megoldáson 

töri a fejét. Átgondolja, hogy miképpen is lehetne végre a cigányságot 

úgy helyzetbe hozni, hogy az, ne a teljes társadalom értéktermelést 

végző tagjainak vállára nehezedjen. S ez által, ne további társadalmi 

feszültségeket okozzon. 

Én nagyon sajnálom azon cigányokat, akik akár az iskolázottságuk, 

akár a tisztességük okán felemelkedtek, s látniuk kell társaik, 

esetleg rokonaik bűnöző vagy segélyezett helyzetét. Ők ugyanis 

értik azt, hogy ez a megalázottság éppen abból származik, hogy a 

liberális értelmiség olyan taktikát választott az ál-rendszerváltáskor, 

amellyel az összes olyan munkahely megszűnt, ahol a romák szakmai 

képzés nélkül is tudtak dolgozni. Értik azt is, hogy éppen ezek 

az aljas liberálisok uszítják a leszakadó cigány réteget a többségi 

társadalommal szembe, a szájukba adván hazug szavakat: miszerint 

a magyarok – akik valójában befogadták őket, sőt adóikból biztosítják 

a megélhetésüket is – fajgyűlölők! Azt is értik a tisztességes 

cigányok, hogy erre azért van szüksége a liberális ál-elitnek, hogy 

ne döbbenjenek rá a munka nélkül nyomorgó cigányok arra, kik is 

okozták az ő leszakadásukat, s ne derüljön ki hová kerülnek azok a 

milliók, amelyeket a költségvetésből a cigányság felemelésére szán 

a magyar Országgyűlés. A cigányság jelentős része tisztességes, sőt 

sokan szakképzettek, iskolázottak. Ezért van munkájuk is, de éppen 

ezért azt is látják, hogy a többségi társadalomnak a jelentős része is 

nagyon le van szegényedve, s rengeteg munkával keresik meg azt a 

nevetséges összeget, amelyet a szakképzetlen és rossz körülmények 

között élő (s, így segélyezett) cigányok csak úgy „puszira” kapnak a 

magyar államtól. Így történhet meg az, hogy nem vonzó a fiatalság 

számára a tanulás. Sem szakmát, sem a beilleszkedéshez szükséges 

alapműveltséget nem kívánják a fiatalok megszerezni, de az államellátását 

nagyon is igénylik, s egyre komolyabb igényeik támadnak. 

Ráadásul ezekben a segélyes családokban már a harmadik, vagy 

negyedik generáció születik és nő fel úgy, hogy a segély az egyetlen 

„pénzkereset”, pontosabban az egyetlen legális jövedelemforrása az 

egész családnak. 

Hibás-e a szociális rendszer, amely a gyermek felelőtlen nemzését 

okozza? 

Bármely etnikumnál problémát okozna az, ha olyan személyek 

vállalnának nagyszámú gyermeket, akik – akár objektív, akár szubjektív 

okokból – képtelenek azok eltartására! Éppen ma hallottam, 

hogy sok rendőrt szeretnének kiképezni a cigányság soraiból. Ez 

persze elfogadható lenne akkor, ha már megtörtént volna az, amit 

értékrendi váltásnak gondolok.(Ám ehhez még pár esztendőre és 

tanulásra szüksége van a hazai cigányságnak!) Ha valóban a munka 

és annak öröme vinné a cigány fiatalokat a testületbe, ha általánosan 

is elfogadná a társadalom és az állam is azt a mondatot, amit ma 

elküldtem az Echó televízió SMS falára: „A cigányságnak munkahelyekre, 

a rendőrségnek pedig az álságos liberalizmustól mentes 

új törvényekre van szüksége!” Ezen SMS valószínűleg soha nem 

fog megjelenni! A televíziós riportban szereplő (rendőrtiszt) azt 

mondta, hogy a cigányság államalkotó nép! Nos, erre a kijelentésre 

sokféleképpen lehet reagálni. Ha pl. ragaszkodva a realitásokhoz 

megkérdezném: mikor és hol alkottak a cigányok államot? Nos, 

akkor előbb-utóbb rám sütnék a rasszizmus bélyegét! Nem mintha 

félnék a liberális-globalisták megbélyegzésétől, s így csupán annyit 

jegyzek meg, hogy ha egy munkaképes ember adózik, s hozzájárul 

a közterhekhez, az bizony hasznos tagja, sőt alkotója egy államnak! 

Ám aki folyamatosan csak kivesz abból a közösből – az bármilyen 

etnikumú –, erkölcsileg nem lehet államalkotó, tehát sokkal inkább 

élősködő és ezzel: államromboló. Orbán Viktor szájából hallottam 

nem régiben az alábbi gondolatot: „A mi felfogásunk szerint az európai 

kultúrkör erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még 

nem született. Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk.” n magát 

az állítás igazságát nem tagadom, csakhogy a szerencsétlen, munkalehetőségtől 

megfosztott cigányságnak nem feleslegesen születnek 

gyermekeik, hiszen – amint már fentebb is említettem –, éppen 

ezen gyermekek utáni családi pótlék „tartja el” az egész családot, s 

ezzel sajnálatosan újratermeli a társadalmat fejőstehénnek használókat! 

Aki nem hiszi ezen állításaimat, az járjon utána és cáfoljon meg 

konkrét számadatokkal! 

Ennyi kritika után azonban nézzük a javaslataimat az ügyben: 

–– 

Az új államtörvényben (tehát nem az alkotmányban, ami 

nekünk ősi örökség!), szabályozni kell az állam munkaszervező 

kötelezettségét azok számára, akik dolgozni képesek és 

akarnak. 

–– 

A fentikötelezettség alapján biztosítani kell a gyermekek utáni 

adókedvezményt úgy, hogy az a család tisztességes megélhetését 

és a gyermek valós szükségleteit fedezze, de maximum a 

saját adója erejéig. 

–– 

Aki munkaképesen sem vállal munkát, illetve vagyonából 

nem teljesíti maradéktalanul az állampolgári ésszülői kötelezettségét, 

attól meg kell vonni a szülői jogokat, a nevelést az 

államnak át kell vennie. Azonban ennek a költsége a szülők 

vagyona vagy a közjó érdekében kikényszerített közmunkabért 

terhelje. 

–– 

Semmiféle olyan segélyt, családi pótlékot, stb. nem szabad 

folyósítani egészséges és munkaképes felnőttnek, amely megbontaná 

a jogok és kötelezettségek reális egyensúlyát. 

–– 

A gyermekeknek csak akkor lehet kötelezettsége, hogy a szüleiket 

eltartsák, ha a szülő is teljesítette a gyermek nevelésével, 

taníttatásával, ellátásával. Dr. Bene 

Nyolcadik stáció: A lejárató kampány az antifasisztáknak! 

Világosan látható volt már a Heller ügynél is, hogy a bankárkaszt 

jól kézben tartott véleménydiktatúrája nyugaton még a legordasabb 

hazugságokat is képes elhitetni a nézővel, vagy olvasóval. Michael 

Frank nem tartozik a szívbajos füllentők közé, s így a legnagyobb 

tájékozatlansággal is képes a hazugságokat előállítani. Kritizálja a 

magyar toleranciát és az emberi méltóságot hiányolja. 

„Magyarországon egyre gyakoribbak a romák elleni halálos 

támadások. Uszító nyelven bűnbakká tesznek egy teljes népcsoportot, 

amely iránt a lakosság széles körei mély ellenszenvet táplálnak.” 

A magát újságírónak tartó Michael azonban nem képes reális 

képet alkotni, mert pl. nem él Gyöngyöspatán, sőt nem is hajlandó 

tényszerűen tájékozódni. Csak a bal-liberális megmondóemberek 

véleményére alapozva írogatja a hamis „tényeket”, amelyekből csak 

hamis következtetéseket lehet levonni. Már nem titok az sem, hiszen 

a rendőrség hozta nyilvánosságra, hogy: „A kislétaival együtt nyolc 

támadásból álló sorozat nyomozócsoportja 1300 olyan korábbi erőszakos 

bűncselekmény aktáit vette elő, amelyeket romák követtek 

el.” Tehát a rendőrség is elismerte ezzel, hogy igenis létezik cigánybűnözés, 

bár az is igaz, hogy nem minden cigány bűnöző. Viszont a 

cigány etnikumra jellemző elkövetési mód – sajnos – nem ad arra 

lehetőséget, hogy „indiai” vagy „arab” bűnözésnek nevezzük azt, 

amit cigányok követnek el. 1300 erőszakos cselekmény ellenünk 1-2 

éven belül. Minden nap 1,5 erőszak ellenünk, ha négy évet dolgoztak 

fel. De naponta 4,5, ha egy évet vizsgáltak. Ráadásul a kisebb 


súlyúak ebben a statisztikában nem is szerepelnek. A fenyegetőzések, 

ordítozások, zsarolások, pofonok esetén az idős egyedül élők, 

vagy a cirkuszokat kerülni akaró idős magyarok inkább kitérnek és 

nem jelentik az ügyet a rendőrségen. Sokan közülük valóban félnek, 

mert kiszolgáltatottak, s tudják, hogy a rendőrségre nem nagyon 

lehet számítani. 

Saját tapasztalatom is van: a cigánymaffia elleni rendőrfellépés 

enervált, mert ezekben a kérdésekben nagyon meghurcolják őket a 

„jogvédő” politikusok. Magyarul a cigányság nem csak maga generálja 

azt a helyzetet, hogy ilyen sokan bűnbaknak tekintik őket, 

hanem részben kihasználja a liberális pártok által használt közbeszédet. 

Az Ő bűnbak szerepük azonban nem ártatlanságból, hanem 

nagyon is a kiemelten nagyfokú bűnelkövetésből ered! A cigányság 

nemcsak a nagyszámú bűnözés, hanem az élősködő magatartása és 

munkakerülő életmódja miatt is ellenszenvessé vált sokak számára. 

(tisztelet a kivételnek!) A fenti idézetben szereplő 1300 erőszakos 

cselekmény kifejezetten a magyar emberek elleni erőszakos cselekmények, 

de csak akkor, ha az elkövető még cigánynak is mondta 

magát. Szóval ez csak egy kicsiny szelete annak, amit ők követtek el 

ellenünk. Persze a beilleszkedésre képes és a szorgalmasan dolgozó 

cigányokkal semmi baja nincs a magyar társadalomnak, a bűnöző 

életmódú maffiózókkal viszont nagyon is. 

Még Michael Frank is elismeri: „túl egyszerű lenne a magyar 

államot és a magyar társadalmat imamalomszerűen arra emlékeztetni, 

hogy csak a diszkrimináció felszámolásával oldható meg a 

probléma. A romák helyzete más országokban is hasonlóan kritikus. 

Berlusconi lajstromba véteti őket Olaszországban, amivel diszkriminatív 

politikáját a kormányzati politika szintjére emeli. Máshol 

sem jobbak a körülmények” De vajon a szerző annyira át van itatva 

a hazug liberalizmussal, hogy valóban nem veszi észre, hogy annak 

kellene beilleszkednie, aki elhagyta ősi települési földjét. Mi a furcsa 

abban, hogy az őslakosok szeretnének ragaszkodni a saját kultúrájukhoz, 

szokásaikhoz és azt annak kell tolerálni, aki nem a saját etnikai 

közösségének országában kíván élni? 

„Munka és tulajdon, egyén és közösség rendeltetése,s célja körüli 

konszenzus teljes hiánya miatt mindkét oldal tehetetlen. Ezen alapul 

a romák beilleszkedésre való képtelenségéről szóló összes előítélet” 

Ezen idézet persze elárulja a probléma gyökerét, mint ahogy árulkodó 

a cikk befejezése is: 

Magyarország a próbaköve egy új, közös európai feladatnak: 

a romákkal való együttélés újbóli megtanulásának. Első lépésként 

azonban a legkeményebb eszközökkel meg kell akadályozni a puszta 

értetlenségből fakadó gyűlöletet, üldözést és gyilkosságokat. Az 

idegennek vélt szomszéd büntetése az ínség és a frusztráció miatt 

hátborzongató hagyomány Európában” Szerintem viszont először 

a romáknak kellene az európai együttélés normáit megtanulni! Ha 

Olaszországban él, akkor az olaszt, ha Magyarországon él, akkor a 

magyar normákat. Szerintem viszont erre kellene összpontosítania 

a müncheni Süddeutsche Zeitung-nak, s nem a bűnözőket kellene 

ajnározni. Hiszen így is kiírták Kanadában a nagy üzletek ajtajára 

egy időben, hogy: Magyarok ne lopjatok! Pedig csak magyar 

állampolgárságú cigányok tucatjai jártak az üzletekbe lopni, s nem 

a magyar etnikum tagjai. 

Kilencedik stáció: Ezekért dolgozik Magyarország…... 

Az államot azért hozta létre a nemzet, hogy legyen egy erős érdekképviselete. 

Egy külső támadás elleni és egy belső védelme a közösség 

jogrendjének. Sajnos már régóta olyan intézkedéseket hoz a 

magyar állam, amelyek nem a nemzetet, hanem a pártokra szelektálódott 

uralkodó réteget és az idegen tőkestruktúrák tagjait szolgálja. 

Viszont a demokratikus választásoknak csúfolt hatalomvédő 

legitimizácónak,(tehát a megszerzett hatalomhoz való görcsös 

ragaszkodásnak), nagy szüksége van olyan szavazatokra is, amelyek 

nem a nemzet, hanem a saját egyéni és kiscsoport érdekeik mentén 


születnek. Így történt meg az, hogy már a Washingtoni Konszenzust 

követően, titkos pártintézetekben készülni kezdett az országban a 

társadalom manipulációs térképe, amelyen akkor még túl kevés idegen 

kultúrájú népcsoport szerepelt. Világossá vált tehát a hatalombitorlók 

számára, hogy segíteni kell a szaporaságáról ismert cigányságot 

abban, hogy megfelelő ellenpólust tudjon képezni a magyarsággal 

szemben. Igaz, addigra már a több pártból felépülő rendszer 

megosztó jellegét bekalkulálták,de kicsinek ítélve a megosztást, előkészítették 

a cigányság megélhetési szaporodását is. 

Helles Ágnes egy dolgozatából idéznék most: „Az elsőszámú 

komoly korrekció az volt – amely mellett mondjuk az a csoport, 

amellyel én dolgoztam a szociálpolitikán a nyolcvanas években, mindig 

is érvelt – hogy a családi pótlék minden gyereké lett, azaz megvalósult 

a horizontális méltányosság. Megszűnt az a beépített korlát, hogy 

csak az kapta a családi pótlékot, akinek minden hónapban megvolt a 

háromheti munkaviszonya. Mi azért is mondtuk, hogy tessék elszakítani 

a családi pótlékot a munkaviszonytól, mert 1985-től látszott, 

hogy jön a munkanélküliség, azaz sokan ki fognak esni a rendszerből. 

A váltás, az univerzális családi pótlék bevezetése 1990 tavaszán történt 

meg, amikor a különböző alapok átcsoportosításakor a családi pótlék 

a társadalombiztosítástól átkerült a költségvetésbe. 

A helyzet tehát igen egyszerű, szegénységnek vagy mélyszegénységnek 

kell elnevezni a cigányságot, s azonnal lehet őket rejtetten 

támogatni, hogy az ne is tűnjön fel a társadalom értékteremtésben 

részt vállaló tagjainak. Heller Ágnes nem tartozik a butácska 

ellenfeleink közé. Dolgozatában írja, hogy Gyurcsányt Ő vette rá a 

”szegénység ellenes” küzdelemre a következő érvekkel: „Rövidebb 

távlatban a szegénység mértéke és mélysége van előtérben. Ebben 

a családi pótlék növelésnek jelentős lehet a szerepe. Az indexelésről 

újra törvényt kell hozni. Hogy mennyit tud a szint emelkedni forráshiány 

mellett: nem tudjuk. De tudjuk, hogy vannak olyan csoportok, 

amelyek ma különösen rossz helyzetben vannak, és ha náluk 

az átlagosnál jobban emelkedik a családi pótlék, annak jelentős a 

szegénység csökkentő hatása. A TÁRKI 2005. évi adatai szerint az 

egy gyerekes családokban egy meghatározott küszöb szerint 11 százaléknyi 

a szegénység, a 3 és több gyerekeseknél 36 %. Igaz, 3 vagy 

több gyerekes család kevés van, összesen 4%. Ám ezekben él a gyerekeknek 

több, mint 25 %-a. Tehát, ha jobban emelem a 3 gyerekesek 

családi pótlékát, akkor ez komoly szegénység enyhítő eszköz.” 

Mondjuk ki tehát nyíltan: cigányság szaporodását biztosítandó 

– a rendes munka és fizetés biztosítása helyett – bevezették a családi 

pótléknak a munkavégzéstől elszakított intézményét, valamint 

később a segély rendszert is. Mindez azonban még nem volt elegendő 

egy valódi robbanásszerű gyermekvállalási bummhoz a 

cigány népesség körében, s így a következő lehetőséget is kidolgozták. 

(Idézek egy az interneten körbeküldött levélből, amely jól megvilágítja 

a lényeget) 

„A roma családnak van 6 gyereke. Beadták intézetbe őket. Majd 

jelentkezett a család rokonsága és egy pár nap múlva kihozták őket, 

mint nevelőszülők.(!!!!) 

Az állam megszabadul a gyerekektől és fizet. Nem is keveset. 

Gyerekenként 80.000 (!!!), azaz összesen 480.000 forintot havonta. 

Az apa és az anya nem válnak el, (hisz meg sincsenek esküdve) de 

külön lakcímre jelentkeznek be, így mindkettőjük megkapja a szociális 

segélyt az önkormányzattól, 39.100 forintot fejenként. Így 

további 78.200 forinthoz jutnak. 

Lakásfenntartási támogatásként további 9.800 forintot kap a 

család. Erre jön még a családi pótlék, 12.600 gyerekenként, további 

75.600 forint. 

Természetesen ingyen tankönyvek és ingyenes iskolai étkeztetés 

is jár… 

Ezen kívül minden hónapban átmeneti segélyért is sorban állnak, 

ami havi 30.000 Forint az önkormányzattól. (Ha nem kapnak, akkor 

„..itt hagyjuk a gyerekeket (a jegyzőnél),etesse maga!” ezzel zsarolva 

a hatóságot.) Így a család havonta cirka 673.600 Forint bevételhez 

jut!!! Munka nélkül, legálisan, államilag támogatva, és főleg ADÓ- 

MENTESEN! Telik máris plazma TV-re, meg lízinges Suzukira is a 

papának. Ha dolgozni menne és keresne 100.000 Forintot havonta, 

akkor a bevétel lecsökkenne 175.600 forintra. 

És ők beszélnek arról, hogy „elnyomják” őket a büdös rasszista 

magyarok... sőt még tüntetni is volt pofájuk (2009. szept.20-án). 

„Ne bántsd a magyart, hisz az adójából élsz...” – azt hiszem ez 

most nagyon aktuális. Tessenek mondani: Van még egy ilyen marha 

ország, mint mi? Kizárt!” 

A kilencedik stációhoz azonban feltétlenül csatolnom kell egy 

Bolgár György (?) cikk részleteit, aki „Az őrület csendben készülődik” 

címmel írta 2009-ben. 

(Ismét az eddig zsákutcába vezető meséket hallhatjuk megoldásként. 

Amikor a jogok-kötelezettségek egyensúlya még működött 

hazánkban, akkor történeti Alkotmányunk volt. Ennek visszaszerzése 

viszont csak a liberalizmus elvetése esetén lehetséges. Ettől 

reszket minden liberális elvtárs, Bolgár úr is! BG) 

„Elszomorító levelet kaptam a napokban Békés megyéből. Egy 

69 éves férfi arról írt nekem, hogy mindig szocialista szavazó volt, 

folyamatosan nézi és nézni is fogja a tévében az Újságíróklubot, de 

az európai választásokon a Jobbikra szavazott, és legközelebb is így 

tesz. Az ok egyszerű. Egy hangos, kellemetlen és kellemetlenkedő, 

őket folyamatosan zaklató cigány család költözött melléjük a szomszédjába, 

és azóta nem volt nyugta. Mint írja, legalább száz pontban 

tudná felsorolni (össze is írt nekem tizenötöt), hogy mennyi gondot 

és bajt okoztak neki a hangoskodó, senkire tekintettel nem lévő, az 

együttélés legelemibb szabályait be nem tartó cigányok, a hatóságok 

pedig vagy tehetetlenek, vagy az őt feljelentő cigányoknak adtak igazat, 

végül pedig azt tanácsolták neki, hogy inkább költözzön el. Meg 

is tette, több millió forint veszteséggel volt kénytelen eladni a házát, 

de most végre Gyulán él nyugalomban. Az ellenségeinek ellensége, 

vagyis a Jobbik azonban bírja a bizalmát, annyira, hogy ha fiatalabb 

volna, csatlakozna is hozzájuk. Az MSZP, a Fidesz és a többi párt 

nem védi meg őt semmitől, de a Jobbik igen. Ezért kapott szerinte a 

párt annyi szavazatot, és jövő tavasszal még többet fog, írja. 

Lehet. A levél ugyanis tisztességesen, intelligensen megírt, 

érezhetően őszinte, és ezért különösen lesújtó. Hogy száz százalékig 

megfelel-e a valóságnak, vagy csak részben, azt persze nem 

tudom. (már megint magából indul ki, hiszen az igaz állítások nem 

az erőségei! BG) Mint ahogy azt sem, hogy vajon a levélíró a maga 

részéről nem sértette-e meg az emberi normákat, úgy viselkedett-e 

szomszédaival, ahogy az elvárható és tolerálható, és nem öntött-e 

olajat a tűzre, amikor vizet kellett volna. (hát ez is furcsa logika. 

Hiszen a sértetti közrehatás nem ismeretlen fogalom a jogirodalomban, 

de a televízióban sem, s így ha volt is ilyen, a felelősséget az 

nem fordítja meg. BG) Mégis az az érzésem, hogy sok ilyen eset, 

sok hasonló konfliktus van, hiszen tudjuk, hogy a cigányok jelentős 

része valóban másképp, más módon, gyakran a környezet számára 

nehezen elfogadhatóan és elviselhetően él. Mások a normáik, 

mások a szokásaik, nagyobb, hangosabb a családjuk, a civilizáció 

alsóbb fokán, gyakran megütközést keltően élik általában nyomorúságos 

életüket, még akkor is, ha nem jutnak el a bűnözésig. Hogy 

mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, tehát a nyomorúságos élet-e, és 

abból következik a kulturáltság alacsony foka, vagy éppen fordítva, a 

civilizálatlanságból vezethető-e le a szegénység és a nyomorúság, az 

valószínűleg mindegy, mert egymást erősítő folyamatokról van szó. 

Olyan helyzet alakult ki, amelyben a cigányság nagy része nem dolgozik, 

ha akar, sem tud munkát szerezni, ebből következően a többség 

számára felháborítóan segélyekből kényszerül élni, ezt azonban 

gyakran nem csendesen, szerényen, hanem hangosan és megbotránkoztatóan 

teszi. Sokszor – számos beszámoló szerint – inkább követelőzve, 

hogy tudniillik a segély jár neki, és nem a minimális hálával 

azért, hogy a társadalom nem hagyja őt és családját éhen halni. 


Ha ehhez a kilátástalan helyzet nyomán még társul bizonyos, a 

cigányokra talán inkább jellemző bűncselekmények elszaporodása 

is, akkor érthető (bár el nem fogadható), hogy egyszerű, de becsületes 

emberek is a cigányok ellen fordulnak, mert úgy érzik, hogy nem 

hagyják őket békében és nyugalomban élni, és ha ez így van, akkor 

a cigányokat erővel kell a normák betartására kényszeríteni. Vagyis 

a válasz az erőszak, vagy legalábbis az erőszakkal való fenyegetés. 

(még szép, hogy nem tagadja le a napot az égről Bolgár úr! Tehát 

nem mindegy bizony, hogy ki volt az események elindítója, ki miatt 

kezdődött a lavina! BG) Tragédia. Nem is az, hogy sokan ebben az 

egyszerű reakcióban vélik megtalálni a megoldást. Hanem az, hogy 

szinte lehetetlen lesz elmagyarázni nekik – mint ennek a levélírónak 

is –, hogy mennyire nincs igazuk (? Na ne már!), hogy az ő ösztönös 

reakciójukat mennyire tudatosan és aljasul manipulálva használják 

ki a szélsőjobboldalon, és hogy amennyiben netán sikerrel járnának, 

szörnyű világ elé nézünk.(BG: Csakhogy szélsőjobb nem étezik 

hazánkban! Ez szöveg pedig csak arra jó, hogy félrevezessék a már 

lassan tisztánlátó kulturális kreatívokat!) 

…De még ha feltesszük is, hogy a gárda soha nem lépi túl a fizikai 

kényszerítés határait, akkor is nyilvánvaló, hogy egy félkatonai 

rendben működő szervezet határozná meg, hogyan éljen a társadalom. 

Nem a törvények, (amelyeket éppen Bolgár úr elvtársai tettek 

félre 1949-ben! BG) nem a hatóságok, hanem valakiknek az ereje és 

szervezettsége, ráadásul olyanoké, akik egy számukra kevéssé tolerálható 

népcsoport megrendszabályozására jöttek létre. Ez volna 

maga a látszólag alulról szerveződő fasizmus, amelyet persze felülről 

szerveznének és mozgatnának. A megfélemlítéstől azonban a cigányoknak 

nem lenne munkájuk, nem olvasnának, tanulnának többet, 

nem alkalmazkodnának jobban a többségi társadalomhoz, hanem 

csupán állandó fizikai és lelki félelemben élnének, egészen addig, 

amíg meg nem próbálnák megszervezni magukat a fizikai önvédelemre, 

mert számukra is csak ez lenne az egyetlen kínálkozó válasz. 

A vége pedig a háború. Amit egyetlen épeszű ember sem akarhat. 

(BG: Aki már olvasta Susan George könyvét az tudja: a „titkos megbízói 

kör” számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató 

megoldások egyike a polgárháború! A remek iróniával megrajzolt 

globalizáció 22-es csapdáját azonban éppen Bolgár György, Heller 

Ágnes és eszmetársaik készítik elő. S ha a cigánygyilkosságokat 

véletlenül nem egy titkosszolgálat rendelte meg vagy szervezte, 

akkor különösen veszélyesek azok az írások, amelyek ha álcázottan 

is –, de a gyűlöletre és az erőszakra sarkallják a társadalmat, hiszen 

éppen a gyűlölet „nagymesterei” azok, akik ezeket írják, s korlátozás 

nélkül terjesztik!) 

A baj az, hogy a háború – a szörnyű gyilkosságsorozattal – már 

elkezdődött. Hogy kik kezdték el és miért, milyen megfontolásból, 

azt még nem tudni, de a célpont (a cigányság) és a cél (a megfélemlítés, 

a gyűlöletvírus elterjesztése) már nyilvánvaló. (bizony-bizony! 

A háború már sokkal hamarabb elkezdődött, csakhogy a tudatunkért 

folyik, s az egyik legerőszakosabb tudatmódosító éppen Bolgár 

úr maga! BG) Ám éppen a józan, de már a jogállami demokráciától 

elforduló emberek (meg persze a normális polgári demokrácia) 

érdekében bal- és jobboldali összefogással változtatni kéne a 

mindennapi, sokszor formális gyakorlaton. (BG: nem egyszerűbb 

felszámolni a pártokat? S a valódi nemzeti értékrend alapján viszszaszerezni 

az ősi és jól működő alkotmányosságunkat? Ahol a természetjog 

igazságossága és méltányossága uralkodott nem a pártok. 

Ám ettől rettenetesen félnek az elvtársak és a váltás liberális 

haszonélvezői!) 

Nem szabad a gárdától megoldást váró embereket magukra hagyni, 

hanem emberi, hivatalnoki segítséget kell nekik adni. Nem szabad a 

rendőrségnek csakis bűnüldöző szervként működnie, az együttélésre 

is figyelniük kell. Nem szabad az apróbb konfliktusokat, együttélési 

összetűzéseket lesöpörni a hivatalok asztaláról. És nem szabad lemondani 

arról, hogy megpróbálják kezelni a mindennapi súrlódásokat, 

amelyek a bűnözésig is elvezethetnek. A szocializmusban, amikor a 

cigányoknak is volt munkahelye, könnyebb volt. Amikor a cigányfiúkat 

két évre elvitték katonának, könnyebb volt. De most is kellene 

valamilyen rendet, normát, civilizációt tanítani, betartatni a mindennapokban, 

mégpedig semmiképp sem gárdákkal. Hanem pénzzel, 

önfeláldozó munkával, összefogással, és annak tudatában, hogy 

évtizedes, évszázados beidegződéseket, szokásokat nem lesz könnyű 

megváltoztatni. Másképp azonban nem megy, különben jön a kis 

hazai fasizmus nagy tragédiákkal. Ne várjuk meg. (BG: Elismerem, 

nagyon jól használja a magyar szavakat a szerző, csakhogy hamisan 

cseng minden állítása annak, aki (bár ebben az írásában a félelem rezdülései 

is megjelennek) eddig minden esetben a nemzet mocskolásával, 

s minden magyar érték sárba taposásával volt elfoglalva) 

Tizedik stáció: Az előítéletek spirálja és Lovas István levele 

Egy német liberális napilapnak nyilatkozott Balog Zoltán „a németül 

kiválóan beszélő, református lelkész”. Balog Zoltán büszke arra, 

hogy Magyarországon található a világ egyetlen roma gimnáziuma, 

a pécsi Gandhi gimnázium. Persze ennyi erővel Én is büszke 

lehetek arra, hogy a szegedi cigánysoron született és városomban 

szobra is van egy nagyszerű cigányembernek, akit soha nem kellett 

segélyezni, s így nem is voltak rendőrségi ügyei. Vajon hány olyan 

„rasszista” állam van a világon, ahol szobrot kap egy cigányzenész? 

Mondjuk tud-e valaki arról, hogy Münchenben áll-e szobor egy ott 

született cigánynak?(Persze ez csak költői kérdés, mert aljas válasz 

leginkább a bankárkaszt leghívebb kiszolgálóitól érkezhetne, akik 

maguk is többnyire valamelyik élősködő embercsoport tagjai.) 

Balog az Európai Unió roma stratégiáján dolgozik, s a cigányok 

nagy tömegeit szeretné vissza vezetni a munkába, s a társadalom 

értékteremtő, adófizető, dolgozó részévé tenni. Ám az is igaz, hogy 

dán, francia, finn, olasz, cseh vagy svájci államok a gyakorlatban is igen 

jól működő rendet vezettek be a cigány származású polgárok „beillesz- 


kedését” segítendő. A szlovákokról most nem is beszélve, hiszen ők 

a megélhetési gyerekgyártást alapvetően visszaszorították, aminek 

meg is lettek az eredményei, hiszen csak 2004-ben óriási életszínvonal 

emelkedés történt, s 10% körüli GDP-növekedés. Vajon Balog Zoltán 

kért és kapott-e segítséget ezen államoktól? Vagy legalább megkérdezte-e 

Németország vezetőitől, hogy miért pont a cigány menekülteket 

nem hajlandók tovább tűrni, miért nem a többi – azóta már tisztességesen 

beilleszkedett – népcsoportot zavarják vissza abba az országba 

ahonnan egykor a háború okán elmenekültek? 

Persze a Süddeutsche Zeitung szerint Magyarország „nem éppen 

a demokratikus haladás erődje” –, ráadásul az európai romastratégia 

kidolgozásával azt a sanda szándékot süti ránk az újság, hogy a 

magyar-cigány problémákat akarjuk Mi a közösségre hárítani. A cikk 

írója azonban világosan megfogalmazza, hogy még soha sehol nem 

sikerült olyan koncepciót kialakítani, amely megfelelt volna a befogadó 

ország lakosságának és a cigányok életforma megőrző szokásaiknak, 

hagyományaiknak is. Balog államtitkár saját országában kész 

a munkahelyek újraelosztásánál romakvótát követelni úgy, hogy az 

semmilyen területen se lehessen 25 százaléknál alacsonyabb. Mert 

szerinte a roma közösséget is csak így lehet kényszeríteni arra, hogy 

átgondolja saját képzettségi színvonalát, pontosabban szembenézzen 

a képzettlensége tényével. Ha ugyanis az államtitkár említette 

kvótát a képzettség hiánya miatt nem sikerül betölteni, akkor a 

cigány értelmiség is belátja majd, hogy nekik is tenni kell a felemelkedésért, 

s nem csupán ártatlan megkülönböztetettek, hanem őket 

is komoly felelősség terheli a társadalmi beilleszkedésért. 

(BG: Szerintem ugyan ezek az ötletek, nem fognak áttörést 

eredményezni, de arra azért rávilágítanak, hogy Magyarország nem 

teheti meg azokat a lépéseket, amelyeket más államok nyugodtan 

megtehetnek. Mindez arra utal, hogy minden állam egyenlő az EUban, 

de vannak egyenlőbbek!) 

Erre utal az alábbi Lovas István levél is, melyből megtudható az 

is, hogy kik a „nemzeti hőseink” a cigány-magyar kérdés egyre erősebb 

gerjesztésében. 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

A budapesti külügyminisztérium egyik tisztviselője szerint országa 

súlyos lépes megtételére készül úgy, hogy a jelenleg Kanadába 

vízumkényszer nélkül odalátogató magyar állampolgároknak a 

jö vőben ismét vízumot kell majd kérniük. Ennek oka az, hogy tavaly 

márciustól, amióta Magyarország ismét vízummentes Kanadával 

szemben, összesen 1.300 menedékkérelmet adlak be az ottani hatóságokhoz 

„feltehetően roma szár mazású magyar állampolgárok”. 

Önök egyiküknek sem adtak politikai vagy más címen menedéket. 

A külügyi tisztviselő szerint az „tapasztalható”, hogy a kivándorlási 

ügyet mesterségesen gerjesztik, a mögött utazási irodák is állhatnak”. 

Az önök nyugtalanságát nyilvánvalóan növeli, hogy a napokban 

több száz cigány jelezte kivándorlási szándékát az Országos Cigány 

Önkor mányzatnál és Igazolást kértek, hogy ők Magyarországon 

politikai üldözöttek, és sorozatos terrortámadásnak vannak kitéve. 

A magyarországi cigányok közül, mint maguk és nem egy vezetőjük 

állítja. SOKAN rettegnek. Sokszor, még dolgozni sem mernek, 

mert annyira félnek kilépni otthonukból. 

A cigányközösség ezen kívül úgy gondolja, hogy a cigánygyilkossággal 

vádolt sorozatgyilkosok nem is azok, akiket a rendőrség 

elfogott, vagy legalább is még a gyilkosok közül szabadon maradtak. 

A médiából tudjuk, a cigányok annyira félnek, hogy igazoltató 

szabadcsapatokba verődve, kaszával, kapával, szekercével. baltával és 

egyéb eszközökkel állítanak, vagy kergetnek meg nem cigányokat. 

A vízumkényszer helyreállítása azonban, Mi niszterelnök Úr, nem 

lehet megoldás. Hiszen Kanada, mint a nyugati civilizáció országa, 

nem alkal mazhat kollektív büntetést néhány száz, oda kivándorolni 

akaró cigány miatt. Hiszen bennünket arra oktattak és oktatnak, hogy 

a kollektív büntetés a „nácik”, azaz a nemzeti szocialisták, valamint a 

jelző nélküli (BG: szerintem nemzetellenes) szocialisták („kommunisták”) 

módszere. Másrészt kifejezetten helytelenítem, hogy Önök 

elutasítják a menekülti státusz biztosítását az odaérkező romáknak. 

Budapesti nagyköveténél ellenőrizheti azt ID’ ál lításomat, hogy 

Magyarországon az Orbán-kormány idején mennyivel kevésbe féltek 

a cigányok, mint most. 

Ennek ellenére, akkor – 2000 nyarán – mintegy félszáz cigány 

hagyta el Zámolyt és ment a franciaországi Strasbourgba, ahol 

menedéket kaptak. Franciaország nem vezetett be vízumkényszert 

az akkor még nem EU-tag Magyarország polgárainak. 

A menekülés előzménye annyi volt, hogy az ön kormányzat kilakoltatta 

őket lepusztított ingatlanukból faházakba, amelyek nem 

feleltek meg a zámolyi cigány polgároknak. (SIC) 

Ennek bőségesen hangot is adlak a panaszukra olyannyira érzékeny 

belföldi és nemzetközi sajtónak, majd Lionel Jospin úr, a Francia 

Köztársaság miniszterelnöke, annak ellenére, hogy faházaik mellett 

megöltek egy fiatalembert is, menedéket adott nekik. 

Akkor Kőszeg Ferenc vezetésével – aki a Magyar Helsinki Bizottság 

elnöke volt – Jospin miniszterelnöknek hálálkodó levelet is írtak 

a befogadásán. 

Az aláírókat a balliberális média és az akkori jobboldali kormány 

politikai ellenzéke úgy állította be, mint a nemzet lelkiismeretét. 

Annak ellenére, hogy a menedéket kért és kapott cigányok vezetőjét 

és közülük nem egyet Igen súlyos bűncselekmények elkövetése 

miatt kívánták akkor Magyaror szágon bíróság elé állítani. 

Az aláírók nevét itt feltétlenül fel kell idézni, hogy a nemzet ne 

feledhesse „legigazabb fiait, akik a haza üdvét és az áldozatok sorsát 

önzetlenül és folyamatosan a lelkükön viselik”. Mint itt már mindannyian 

tudjuk. 

Íme tehát a szocialista Jospin miniszterelnöknek 2001. március 

9-én írt köszönőlevél aláíróinak névsora: 

Ascher Tamás, főrendező 

Bársony János, kisebbségkutató 

Biró András, alternatív Nobel-díjas 

Daróczi Ágnes, újságíró 

Eörsi István, író 

Esterházy Péter. író 

Faludy György, író 

Ferge Zsuzsa, szociológus 

Fischer Adám, művészen igazgató 

Fridh Judit a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője 

Furmann Imre, ügyvéd 

Gombár Csaba, társadalomkutató 

Grünwalsky Ferenc, filmrendező. operatőr 

Halmai Gábor, alkotmány jogász, egyetemi tanár 

Havas Gábor, szociológus 

Hegedüs B András, közgazdász. szociológus 

Hell István. újságíró 

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke 

Jancsó Miklós, filmrendező 

Kemény István, szociológus 

Kende János, operatőr 

Kende Péter, politológus 

Kenedi János, kritikus 

Kertest Gábor, közgazdász. egyetemi tanár 

Kis János, filozófus, egyetemi tanár 

Kóczé Angéla, az emberi Jogi oktatási programigazgató 

Konrád György, író 

Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke 

Lengyel László, közgazdász. politológus 

Ludassy Mária, eszmetörténész. egyetemi tanár 

Nádas Péter, író 

Nagy Boldizsár, nemzetközi jogász, egyetemi oktató 

Orsós Éva, a Mediátor Alapítvány igazgatója 


Szikinger István, ügyvéd 

Tamás Gáspár Miklós, filozófus 

Ungváry Rudolf, író 

Vásárhelyi Miklós, sajtótörténész” 

A Népszabadság az aláírókat „a magyar szellemi élet színe-virágának” 

nevezte. 

Hogy e „kiválóságok”, tehát a Népszabadság szerint szellemi életünk 

„színe és virágai – akik a haza és a világ sorsát soha nem tévesztik 

szem e lől” – most, sokkalta súlyosabb helyzetben hallgat nak és 

nem lépnek fel a menekülni kívánó cigányok mellett például egy 

önhöz irt levéllel. amelyben felkérik önt egy Jospin miniszterelnök 

állal mutatott út követésére, a cinikusak szerint azt jelenti, a „krém 

krémje’ ki tudja hányszor bizonyította be, elveik nincsenek, csupán 

gyűlölik a jobb oldali kormányokat és a magyar népet, amelyet etnikai 

polgárháborúba kívánnak sodorni. 

De ez nem lehet Igaz „szellemi életünk színe virága” nyilván egyszerre 

nyaral valahol és ezért nem ért és ér rá aktivizálnia magát. 

Aki bármi rosszra gondol – beleértve akár önt is – az rosszindulatú, 

sőt antiroma és antiszemita. 

Elképzelhetetlen, hogy a „színe-virágja” ne lett volna akkor őszinte, 

viszont most valóban akadá lyoztatott, hiszen a jelenlegi helyzet nem 

csak azért mérhetetlenül súlyosabb a 2001 tavaszán tapasztaltaknál, 

mert már sorra ölik a cigányokat, hanem azért is – mint ezt egyre 

aggasztóbb jelek kezdik alátámasztani –, mert a sorozatgyilkosság 

elkövetésé nek támogatása a hatalom és erőszak monopóliumát a 

kezében tartó kormány felé mutat, ami példátlan, és ugyanakkor példátlanul 

nagy fenyegetést jelent az egész cigányság részére. 

Ugyanis nehéz nem arra gondolni: a kormánynak érdeke még 

a legsúlyosabb bűncselekmények és etnikai feszültségek végtelen 

szitása arán is elterelni a figyelmet arról a teljesítményről, amelynek 

eredményeként Magyarországot a Nemzetközi Va lutaalapra kötött 

köldökzsinór tartja életben, miközben a kormány fő célja a gigantikus 

léptékű lopás, és az emberek olyan kizsákmányolása, amelynek 

következtében – mint az olvasható volt nemrégiben a Magyar Nemzetben 

– már dolgozó emberek halnak éhen multinacionális alkalmazóiknál, 

mert a bankok által önkéntesen megnövelt adósságuk 

kifizetése után egyszerűen nem marad pénzük ennivaló vásárlására. 

E közben a kormány sajtója rendületlenül szítja a cigányellenes 

hangulatot, a fajelméletre alapuló olyan kendőzetlen, nyers uszítások 

megfogalmazásával, mint azt legutóbb a kormány egyik első 

számú propaganda ügynöke, Bolgár György tette a kormányszócsőnek 

számító Népszava című napilap augusztus 7-i számában, ahol 

ezt írta róluk: „Mások a normáik, mások a szokásaik, nagyobb és 

hangosabb a családjuk, a civilizáció alsóbb fokán gyakran megütközést 

keltően élik általában nyomorúságos életüket, még akkor is, ha 

nem jutnak el a bűnözésig.” 

Csoda tehát, Miniszterelnök Úr, hogy rettegnek a cigányok? 

Az említett levél aláírói dicsérték „a francia ha tóság tényfeltáró 

munkáját”. „a francia társadalom szolidaritását” és az egész folyamatban 

résztvevő külföldi szervezetek (és külföldi magánemberek, 

tenném hozzá) közreműködését. Azt írták. „A francia nemzet tiszteletreméltó 

hagyományai köze tar tozik, hogy menedéket nyújt 

azoknak, akikkel hazájukban politikai, faji vagy társadalmi okból 

ül döznek Majd a zámolyiaknak nyújtott menedéket az 1956-os 

magyar forradalom menekültjei számá ra nyújtott nagylelkűséggel 

hasonlították össze. (hogy nem sült le a bőr az arcukról, a mocskos 

bolsevik liberálisoknak! BG) 

Az aláírók „elkeserítőnek” tartották, hogy „még mindig vannak 

Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk 

attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés 

áldozatai lehetnek” . 

Mára, több mint nyolc évvel később, e helyzet mérhetetlenül 

súlyosabb lett és – mint említettem – ölik a Cigányokat, de egyre 

kevésbé tagadhatóan kormányzati cinkossággal. Sőt. 

A kormány fizetett szociológusai is mérgesítik a cigányok elviselhetetlen 

helyzetét akkor, amikor a cigányok által elkövetett bűncselekményeket 

immár két évtizede a „romló gazdasági helyzettel” 

igyekeznek magyarázni. ezzel tovább növelve a cigányokkal szembeni 

ellenszenvet a tisztességesen dolgozók körében. Hogy ez a tétel, 

vagyis az, hogy a romló gazdasági körülmények a bűnözés növekedéséhez 

vezetnek, egyébként mennyire ostoba, azt a The Washington 

Post című amerikai lap Július 20-1 számában megjelent beszámolóból 

is láthatjuk, amely azt a rejtélyes jelenséget mutatja be, 

hogy a válságban zuhan a bűnelkövetések száma az amerikai nagyvárosokban 

(Major Cities’ Plummeting Crime Rates Mystifying) 

Nincs mit csodálkozni tehát, hogy a magyarországi cigányok 

közül több százan útra akarnak kel ni és új hazára találni Kanadában. 

Miért ne tennék? És miért ne éppen egy hagyományosan bevándorló 

országba, Kanadába’! 

Menjenek Svájcba, ahol – mint kiderült július végén – a hatóságok 

egy 9 éves cigánygyereket is magánzárkába dugtak? 

Vagy próbáljanak Berlusconi Olaszországába menni, ahol vagy 

az olaszok gyújtják fel táboraikat. kergetik el őket azokból, vagy a 

hatóságok bánnak el velük szinte hasonló brutalitással? Vagy menjenek 

– ahogyan korábban a zámo lyiak lették – Franciaországba, ahol 

az ottani ro máknak a budapesti Roma Rights Network (Roma Jogi 

Hálózat) február 17-1 Jelentése szerint a sorsuk a szinte teljes kirekesztettség, 

diszkrimináció és üldöztetés? 

Nem, Miniszterelnök Úr! 

Legyen ön példamutatóan szolidáris, legyen nagylelkű és ahelyett, 

hogy a magyar polgároknak általában ismét elrendeli a kötelező 

látogatói vízumot, nyissa ki sarkig a hatalmas Kanada kapuit, 

és engedje be azon cigány polgártársainkat. akik úgy érzik, sorsuk a 

megalázó szociális segély, az annál is megalázóbb kényszermunka, a 

kényszerű bűnözés, a szabadcsapatokba verődés és, mint egyre több 

jel mutat erre, az állami cinkossággal végrehajtott sorozatos gyilkosságok 

dolgos cigányok ellen. 

Ha ötszázan, ha ötezren, ha ötvenezren vannak. Nem beszélve 

arról, hogy a balliberális koalíciós kormány volt miniszterelnöke, a 

Nyugat által szintén olyannyira szeretett Gyurcsány Ferenc is joggal 

biztatott: akinek nem tetszik, menjen el Magyarországról. 

Biztos vagyok benne, hogy a menekültekkel Kanada csak jól jár, 

mert ott mindenfajta vissza húzó erő, „megkülönböztetés” egyéb mesterséges 

társadalmi akadályok nélkül bontakoztathatják ki képességeiket, 

és akár belőlük, akár a második generációból. szorgalmuk és 

tehetségük révén matematikusok, ápolók, olajmérnökök és egyéb, a 

ka nadai társadalom hasznos tagjai válhatnak. Ahogy történt, az annak 

idején befogadott, sokszor analfabéta kambodzsai vagy vietnami szülők 

gyerekeivel. Vagyis, Miniszterelnök Úr, ne a kollektív büntetés 

szándéka vezesse önt a döntésben, hanem a gyümölcsöket hozó megbékélés. 

a befogadás és a szolidaritás kinyilvánítása. 

Tisztelettel: Lovas István 

Utóirat: 

Ezt a levelet csak az elolvasásáig vegye komolyan, majd felejtse el. 

Az ok az, hogy különben – a várható menekült áradat befogadása 

eseten – e levél közlőjét, a kana dai Magyar Élet című hetilap főszerkesztőjét 

az olvasók meglincselnék. 

Ugyanis emlékeznek arra, hogy amikor 2000-ben tömegesen 

érkeznek cigányok Kanadába – a kiket „magyaroknak” neveztek –, 

olyan feliratok jelentek meg áruházak falán, mint Hamiltonban: „ 

Magyarok, ne lopjatok!” 

Ezt nem tudják Magyarországon, mint ahogyan azt sem, hogy 

ön egyszer azt mondta Mexikó elnö kének: a vízumkényszert azért 

vezeti be, mert a li berális, „demokrata” (kommunista érzelmű) és 

szeparatista ellenzék miatt nem tudja elfogadtatni a parlamenttel 

a bevándorlási törvény módosítását, a mivel megakadályozhatná, 

hogy az egyes országokból érkezők menedéket kapjanak, vagy azt, 


hogy a menekült státuszt kérőknek havi többezer dolláros ellátmány 

járjon, míg az ügyük 2-5 évig elhúzódik. 

Tizenegyedik stáció: Kísértetiesen hasonlítanak 1956-ra! 

Ahogyan megszervezte a háttérből egy láthatatlan erő az október 

30-án lezajlott eseményeket a Köztársaság téren, ahogy odacsődítették 

a nyugati újságírókat és fotóriportereket a lincseléshez. Ahogyan 

ideális alany volt Mező Imre – aki 1944-ben még a francia antifasiszta 

mozgalom tagja volt – arra, hogy lejárassák a magyar törekvéseket, 

s bebizonyítsák, hogy nincs béke Budapesten, úgy szerveződött 

Gyöngyöspatán is a cirkusz 2011-ben! 

Hírfolyam és vélemények: 

Egymillióval hálálja meg Gyurcsány a patai cigányterroristák éjszakai 

akcióját 

Gyurcsány Ferenc egymillió forintot ajánlott fel a gyöngyöspatai 

cigányok „megsegítésére”; a szemkilövető kormányfő ezt kedd 

éjszakai Facebook-bejegyzésében közölte. Gyurcsány a pénzt „evakuálásra, 

szállításra, átmeneti szállásra” ajánlotta fel – olvasható a 

„Nácikérdés Gyöngyöspatán” című bejegyzésében. A volt miniszterelnök, 

„igazat adva” Lévai Júliának, a Galamus-csoport tagjának, 

azt írta: „Gyöngyöspatán nem cigánykérdés van, hanem nácikérdés. 

És egyre inkább így van és így lesz az egész országban is” – fűzte 

hozzá. (Nézd már, hogy tudja a jövőt Fletó, aki pedig bolseviknak 

született!BG) „Önmaguk tiszta magyarságában és mások sármagyarságában 

elvakultan hívő és hitüknek radikális tettekkel nyomatékot 

adó náci társaságok, csoportok fenyegetnek bennünket” – fogalmazott 

Gyurcsány, hozzátéve: „Gyöngyöspata egyre mélyülő drámája 

nemzeti tragédiává fog pillanatokon belül válni, ha nagyon gyorsan 

nem cselekszünk”. (no hát eddig is csak ők cselekedtek! BG) 

A szocialista gazember szerint dolga van a kormánynak a rendfenntartással, 

„ha kell, a nácizmus szelleme és gyakorlata elleni hatékonyabb 

fellépést segítő új jogi normák állításával”. „Dolga van minden 

demokratának, hogy ne tűrje a náci mocskot, ne tűrje magyar emberek 

félelembe hajszolását, félelemben tartását”. Ki menjen demonstrálni, 

ki nyújtson jogi segítséget, ki adjon fedélt a menekültek feje 

fölé. Más meg segítsen pénzzel. „Én egymillió forintot ajánlok fel a 

gyöngyöspatai romák segítésére. Evakuálásra, szállításra, átmeneti 

szállásra” – írja a bűnöző. (MTI nyomán, Szent Korona Rádió) 

Ha benne van a buliban Furcsán Nyerenc, akkor az USA se 

maradhat ki. 

Az LMP-hez köthető Richard Field mellett az amerikai nagykövetség 

munkatársai is többször jártak Gyöngyöspatán az elmúlt 

héten – ismerték el a helyiek. Bár a település cigány vezetői hallgattak 

róla, a helyi romák elmondása szerint arról készítettek felmérést, 

hogy melyik család akarja elhagyni a települést vagy menedékjogot 

kérni más országban. Gyöngyöspatán hétfőig marad a fokozott 

rendőri jelenlét. A rendőrség hétfő éjfélig meghosszabbította a fokozott 

ellenőrzést Gyöngyöspatán. Igazoltatnak és indokolt esetben a 

gépjárműveket, illetve az igazoltatottak ruházatát is átvizsgálják. A 

településre lovasrendőröket is vezényeltek. A helyiek elmondása 

szerint az elmúlt napokban is jártak az amerikai nagykövetség munkatársai 

Gyöngyöspatán. Felmérést készítettek, hogy melyik család 

akarja elhagyni a települést vagy menedékjogot kérni más országban. 

Az amerikai nagykövetség azonban még nem válaszolt arra a 

kérdésre, hogy jártak-e és milyen céllal munkatársaik Gyöngyöspatán 

a húsvéti üdültetés előtt. A kormányszóvivő a Hír Televízió 

kérdésére elmondta: a külképviseleteket folyamatosan tájékoztatják 

arról, hogy mi történik a településen. (hirtv.hu) 

BUDAHÁZY György: Gyöngyöspatán őrizetbe vették a Véderőtagjait: 

Ez, ami ott folyik, már a tragikomédia kategóriájába esik. Tényleg 

nyolc terepszínű ruhás magyar fiatal jelenti a veszélyt, akik önkéntesen 

szeretnék honvédelmi ismereteiket fejleszteni – ha már az állam 

erre nulla hangsúlyt fektet –, és nem a több száz semmirekellő, számosan 

bűnöző életmódot folytató kisebbségi? És a rendőrség még a 

magyarokat veszi őrizetbe, sőt, előzetes letartóztatásukat kezdeményezik 

(legalábbis a tv-ben erről volt szó)? Hát mi folyik itt? Kinek 

akar ez a magát nemzetinek nevező kormány megfelelni? Orbánék 

egy nap alatt összeütött rendeletekkel próbálják üldözni az elviselhetetlen 

vidéki bűnözést megelégelő magyarokat? Pont az ilyen típusú 

erőszakos rendeletgyártási gyakorlat volt az egyik kifogás az előző 

rezsimmel szemben! Hát nem változott semmi? A keserves mindenit! 

Miközben a napokban esett brutális rablógyilkosság áldozatául 

egy idős házaspár Szikszón. (Kitűztek 1 millió Ft nyomravezetői 

díjat. Míg Csintalan megverőire vagy Szilvássy ajtajának berobbantóira 

5-5 milliót tűztek ki anno! Ennyit az egyenlőségről. Vannak, 

akiknek század akkora sérelme is többször annyit ér.) Gondolkozzanak 

már el az integráció álomvilágában élők, hogy a kommunista 

rendszer totalitárius erejével sem volt képes ezt megvalósítani. Pedig 

törekedett rá. És akkor még volt munka, sőt, KMK, mégse sikerült. 

Az integráció egy mondjuk 50.000 fős ilyen csoport országban való 

széttelepítésével és Böjte atya-féle kollégiumi neveléssel még elképzelhető 

lenne, de egy 1 milliós tömeggel ez már lehetetlen. Képtelenség. 

Biztos kudarc.(Szentkorona Rádió) 

„Soltész Bálint r. százados: A mai napon a délutáni órákban, Gyöngyöspata 

belterületén egy 58 éves helyi nő – az eddig rendelkezésre 

álló adatok alapján- előzetes szóváltás nélkül, több alkalommal megütött 

egy, a saját udvarának kapujában álló 50 éves nőt. A bántalmazott 

nőt, könnyű sérülésekkel szállították kórházba. Az 58 éves nőt a 

rendőrség azonosította, majd előállította a Gyöngyösi Rendőrkapitányságra, 

ahol garázdaság elkövetésének megalapozott gyanúja miatt 

indult ellene büntetőeljárás. A gyanúsított őrizetbe vétele mellett, 

gyorsított eljárásban, ún. bíróság elé állítással folyik a nyomozás. 

Heves MRFK szóvivő” 

Sajnálatát fejezte ki a gyöngyöspatai cigány kisebbségi önkormányzat 

a településen vasárnap történt „incidens” (ami csak akkor 

incidens, ha cigány üt magyart – fordított esetben minimum holokauszt) 

miatt. Ifj. Farkas János, az önkormányzat elnöke közleményében 

elítélte a történteket. 

Mint ismeretes, vasárnap mentőautóval szállítottak a hatvani 

kórház traumatológiai osztályára egy idős gyöngyöspatai nőt, akit 

a faluba vasárnap délután hazatérő egyik cigányasszony megvert. A 

cigány önkormányzat elnöke közölte, a történteket elítélik, de úgy 

gondolják, hogy „a provokációnak, megfélemlítésnek hetek óta 

kitett roma közösség lelki erejének határán van. Fáradtak, kimerültek 

vagyunk” – sajnáltatják magukat, bár az kétségkívül érthető, 

hogy a semmittevéshez szokott naplopók még egy kis helyváltoztatástól 

is halálosan elfáradnak. Hátha még a munkát is kipróbálnák... 

“Mivel egyes hírcsatornákon az a rosszhiszemű hír terjed, hogy a 

sajnálatos incidens a nem roma közösség ellen irányult, szeretnénk 

nyomatékosítani, hogy a szélsőjobb hónapok óta tartó provokációi, 

megfélemlítései miatt mi, romák csakis a szélsőjobboldali csoportok 

egyes tagjait és csoportjait tartjuk a településünk békéjére és közösségünkre 

veszélyesnek”, a vasárnapi esemény pedig „egy rossz válasz 

volt a nyílt provokációra” – írta a hazudozó (MTI nyomán) 

(A belügyminiszter gyakorolhatott nyomást a hatóságokra, hogy 

akár jogszabály ellenesen is lépjenek fel a Sz. Jövőért Polgárőrséggel 

szemben.) 

Zagyva György Gyula a tegnap éjjel Gyöngyöspatán történtekről 

számolt be. A sajtó nagy része azt állította, hogy a verekedés a Véderő 

tagjainak születésnapi ünnepsége kapcsán tört ki, de ez nem igaz. A 

konfliktus valóban egy baráti összejövetel megtámadásával kezdődött, 

ám ez egy helyi lakos születésnapja volt. A politikus értesülései 

szerint a helyi cigányok haragszanak az illetőre, mert szállást adott 

a Szebb Jövőért Polgárőrség néhány tagjának. Késő este egy több 


tucat főből álló csoportjuk – ugyanazok, akik tegnap délután rátörtek 

a gyöngyöspatai önkormányzat épületére – meggyilkolásukkal, 

házuk lángba borításával fenyegették meg a családot, akik értesítették 

a rendőrséget. Az egyenruhások ki is szálltak a helyszínre, 

ám nem voltak hajlandóak intézkedni az összegyűlt csőcselékkel 

szemben. A tehetetlenségüket kifogásoló családtagokkal szemben 

azonban annál tettre készebbnek bizonyultak. Zagyva úgy tudja, 

egyiküket megrugdosták és megbilincselték, s még egy állapotos 

kismamát is lefújtak gázspray-vel. A cigányok eközben odébb álltak, 

és megtámadtak négy helyi, illetve környékbeli falvakból származó 

fiatalt. A politikus elképesztőnek nevezte, hogy míg a rendőrök a 

megtámadott családot bántalmazták, a 60-80 fős banda „nyugodtan 

végezhette a piszkos munkát”. (B.G. – barikad.hu) 

A Police.hu hivatalos közleménye szerint semmilyen provokáció 

nem történt magyar oldalról – a cigányok minden előzetes „beszólás” 

nélkül támadtak. 

Magyarország összlakossága kb. 10millió, ebből kb. 600-800 ezer 

a cigány. 

Szlovákiában erősen befenyítették őket 2004-ben és most rend 

van. A betörőt szó nélkül lelőheted Szlovákiában, akár csak az USAban. 

2004-ben radikálisan csökkentették a segélyeket és akkor 

romáik lázadást szerveztek, amit a kormány hadsereggel vert le. 

Minden országban, akár szegények, gazdagok, fejlettek, demokratikusak, 

egy halom pénzt bele öltek a cigányság felzárkóztatásába. 

De ez mindennemű eredmény nélkül történt, mert pozitív diszkriminációval 

nem lehet segíteni. Az USA-ban sem oldott meg minden 

problémát a csodaszernek tekintett pozitív diszkrimináció, bár ott a 

négereket valóban elkülönítették egészen az ötvenes-hatvanas évekig. 

Martin Luther King többé-kevésbé jogosan lépett fel a fehér diszkrimináció 

ellen, hiszen ott a négerek között sokan szerettek volna 

tanulni. A cigányhelyzet teljesen más. Nemhogy nem engedjük őket 

tanulni, hanem épp ellenkezőleg: évtizedek óta pozitívan diszkrimináljuk, 

és megpróbáljuk őket valami használható tudáshoz juttatni. Az 

eredmény azonban siralmas. Ha mégis valamelyik pozitívan diszkriminált 

cigánynak sikerül is lediplomáznia, nem alkotó jellegű, hasznos 

tevékenységek vonalán működik, nem ott hasznosítja a tudást. (van 

olyan cigány, aki arra használta a vállalkozói tudását, hogy saját cigány 

barátainak, ismerőseinek, rokonainak épített (közpénzen támogatott) 

házakat, amelyek olyan rossz minőségűek voltak, hogy néhány 

hónap után lakhatatlanná váltak)A négerekre alkalmazott amerikai 

kvótarendszer meg eleve halálra van ítélve egy olyan országban, ahol 

a négereknél is lényegesen kisebb a romák tanulási, kiemelkedési hajlandósága. 

Sajnos a cigányok nagy többségét képtelenség civilizálni, 

mert csak elenyésző kisebbségük az, aki ki akar és ki is tud emelkedni. 

Akik erre képesek voltak, már ezen régen túl vannak, s nem is nagyon 

szeretnének visszasüllyedni. Így ők, teljesen elszakadnak a roma 

közösségtől, nem hajlandóak a régi módon élni, mert más értékrendet 

választottak. Mindenki tudja, hogy a hagyományos cigány családokkal 

való együttélést csak és kizárólag a jogok és kötelezettségek egyensúlyán 

alapuló jogrend betartatásával (részben persze rendvédelmi 

eszközökkel), és az illegális jövedelemszerzés lehetőségének teljes 

felszámolásával lehet a jogkövető többség számára valamennyire is 

elviselhetővé tenni. Természetesen ebbe már beletartozna a szigorú 

katonasági nevelés, a segély és családi pótlék teljes körű megszüntetése 

mellett, az igazolható jövedelemszerzés folyamatos ellenőrzése, 

a gyermeknevelés feladatának alapos ellenőrzése, s szükség esetén 

annak elvonása is. A cigányok bűnöző rétege által befolyásolt,s szinte 

átnevelt cigánytársadalom tagjai naponta deklarálják, hogy le akarnak 

számolni velük, „gádzsókkal”. Ezt pedig egyetlen másik ország nem 

tűrné el. Nekünk sem lenne ez kötelező! Csak egy tisztességes és a 

közjóért kiálló politikai osztály kellene az ország élére. 

“Leköpik, kővel dobálják, meglopják az időseket” – kitálalnak a 

gyöngyöspataiak 

Falugyűlésen a cigánybűnözés áldozatai 

Tizenkettedik stáció: Gyöngyöspata és a népszuverenitás? 

Az alábbi két dokumentumot Gyöngyöspata polgármestere adta 

közre! 

Első dokumentum, amely leleplezi a hazugságállam szóvirág 

manővereit: 

Gyöngyöspata többségi társadalma fontosnak érzi, hogy a sokszor 

egyoldalú, felszínes híradások, nyilatkozatok mellett tájékoztassa 

az ország közvéleményét arról, valójában milyen folyamatok 

és történések vezettek az elmúlt hetekben kialakult helyzethez, és 

egyben rávilágítson arra is, mitől várja a feszültségek és problémák 

enyhülését. 

A faluban több száz évig békésen élt együtt a magyar többség és 

a cigány kisebbség. Generációkon keresztül a mezőgazdasági termelés 

határozta meg a falu arculatát, adta az itt élők kenyerét. Az első 

problémák 15-20 évvel ezelőtt jelentkeztek, és egyre súlyosbodtak. 

Egyre hangosabb és agresszívebb lett egy csoport a falu lakosságán 

belül (nagyrészt máshonnan betelepített családok), és egyre inkább 

mindennapossá váltak sok család, ember számára az inzultálások és a 

sérelmükre elkövetett tulajdon elleni bűncselekmények. Tehát egyáltalán 

nem hangulatkeltésről és politikai játszmáról van csak szó, 

mint ahogy azt sokan hangoztatják. A problémák nem új keletűek! 

Szeretnénk világossá tenni, hogy a sajtó, jelentős részében gyerekcsínynek 

és apróbb lopásnak titulált „ügyek” valójában mit is 

takarnak. A folyamatos fenyegetettség és félelem, valamint megalázottság 

lett része számos, főleg idős ember mindennapjainak, főként 

a falunak azon a részén, ami az említett, társadalmi normákat megszegő 

családok közelében található. Kialakult a félelemkeltésnek 

és bűnözésnek egy fojtogató hálója: a deviáns csoportba tartozó 

gyerekek, tinédzserek nappal, a miséről vagy éppen a boltból hazatérő 

idős embereket nyíltan szidalmazzák, sok esetben le is köpik, 

táskájukat rángatják, őket kővel dobálják. Majd éjszaka bemennek a 

kertjükbe, fészerükbe, ahonnan ellopnak kisebb és nagyobb javakat. 

Lehet ezeket „apróbb lopásnak” is nevezni, de a tevékenység olyan 

gyakori és módszeres, hogy a végeredmény tragikus: sok létminimum 

közelében élő idős ember kerül lehetetlen helyzetbe, amikor éppen 

ellopják tűzifáját, vagy annyira fosztogatják a kertjét, hogy föl kell 

hagynia a termeléssel. De a legfájóbb a pszichés hatás: a folyamatos 

rettegés miatt a megérdemelt nyugodt öregkor helyett mindennapi 

félelem és létbizonytalanság lett osztályrésze sok-sok embernek. 

Föl szeretnénk arra is hívni a figyelmet, hogy a pusztítás akkor is 

pusztítás, ha nagyon sok apró mozdulat következménye. Az említett 

közösségromboló csoport miatt tizenöt év alatt eltűnt, romhalmazzá 

és pusztasággá vált a Kecske-kő harminc-hektárnyi oldala, ami előtte 

Gyöngyöspata „nyaralónegyede” volt hobbikertekkel, pincékkel, 

gyümölcsösökkel. A karókat, oszlopokat tűzifának hordták el, a pincéket 

föltörték, számos esetben a cserép mellett még a tetőgerendákat 

is elvitték, a gyümölcslopás módszerét sokszor a faágak letörése 

és elvonszolása jelentette. Most úgy néz ki a terület, mintha bombatalálat 

érte volna. A termelés leállása miatti anyagi kár is hatalmas, 

szerény becslések mellett is körülbelül harmincmillió forint évente, 

de legalább ennyire fájó veszteség, hogy Gyöngyöspata egyik legfontosabb 

közösségi színterét veszítette el, vészesen rövid idő alatt. 

A faluban két hétig tartózkodó Szebb Jövőért Polgárőrség tevékenysége 

országos szintű felháborodást váltott ki, de az éremnek 

másik oldala is van: a falu lakóinak nagy része úgy érzékelte, hogy 

összességében (nyilván ebben a jelen lévő rendőri erőknek is szerepe 

volt) két évtizede nem érzett nyugalom és biztonságérzet volt tapasztalható. 

A faluközpont hídján megszűnt a gyerekbandák vámszedése 

(szó szerint értendő!), az idősek nyugodtan el tudtak menni misére, a 

postára vagy a boltba, nem kellett feléjük repülő kődaraboktól, köpésektől, 

szidalmaktól tartaniuk, és éjszaka is nyugodtan alhattak. 

Ennél kisebb súlyú dolgok, de tény, hogy a szokásos ordibálás, 

kiabálás is megszűnt, valamint a lopott kábelek égetéséből származó, 

rákkeltő anyagokat tartalmazó füst sem rontotta a falu levegőjét. A 


lakosság nagy részének hozzáállását, és a már hosszú évek óta kialakult 

nyomást jelzi, hogy a 2800 lakosú faluban pár nap alatt 1005- 

en írták alá azt a petíciót, ami a Szebb Jövőért Polgárőrség helyben 

maradását kérte, amikor annak hatósági kiutasítása került szóba. 

Tisztában vagyunk azzal, és fontosnak tartjuk deklarálni, hogy 

nem a helyi cigányság egésze felelős a fent leírt problémákért, számos 

becsületes és a közösséget építő család is él itt köztük. Ezért 

megértjük és sajnáljuk, ha ebben a két hétben bármilyen sérelem 

érte őket. De fontosnak tartjuk a nyilvánosság elé tárni, hogy sok 

száz ember, köztük kiemelten idősek és gyerekek, hasonló félelemben 

és sokszor megaláztatásban él már nem két hete, hanem sok éve. 

Azt szeretnénk elérni, hogy az ő problémáik se legyenek szőnyeg alá 

söpörve vagy bagatellizálva, hanem mind a hatóságok, mind a politika 

és a média segítsen rajtuk is. Decemberben az iskolában hárman 

ájulásig vertek egy gyermeket, akit szülei át is írattak másik iskolába. 

Tettük indoklásakor azt válaszolták, szórakozásból cselekedtek. Az 

ilyenek miért nem érdekes hírek a jogvédők és újságírók számára? 

Kiemelendő az is, hogy az átlagosnál nem rosszabb bűnözési statisztikák 

hátterében félelem és kiábrándultság van, nagyságrendekkel 

több a valódi bűneset, mint amit hivatalosan lajstromba vesznek. 

Az egyik korábbi helyi képviselő munkájának hála egy civil gyűjtemény 

is született, amiben a rendőrségi statisztikáknál nagyságrendekkel 

több bűncselekményt dokumentáltak 2006-ban. 

Csak a valódi integráció és rendfenntartás segíthet. 

De csakis az a fajta integráció, ami világosan különbséget tesz a 

közösséget építeni és az azt rombolni akaró egyének között, etnikumra 

való tekintet nélkül. Támogatni és segíteni kell mindenkit, 

aki rászorul, ha annak valódi célja a békés együttélés és az alapvető 

társadalmi normák betartása. De minden létező eszközzel föl kell 

lépni azokkal szemben, akik életmódjukkal, magatartásukkal másokat 

megkárosítanak. 

Nyugalmat és biztonságot akar a falu, ehhez kérjük mindenki 

segítségét. 

Úgy érezzük, fordulóponthoz érkeztünk: vagy tovább erősödnek 

az eddigi folyamatok, és a Kecske-kői pincék után a lakóházak kerülnek 

sorra 5-10 éven belül, hogy cserepenként és téglánként lebontsák 

azokat, mint ahogyan az Ózd egyes részein, Arlón vagy sok-sok 

névtelen áldozattá vált észak-magyarországi kis faluban történt, vagy 

igazi rend szabja meg majd a mindennapokat. Csakis ekkor virágozhat 

föl újra a falu. A turizmus, a borászat, a gyümölcs termesztése 

mint perspektíva légvár marad, ha a háttérben félelemkeltő rablóbandák 

működhetnek. 

A falu a tervek szerint földet és vetőmagot ad együttműködésre 

nyitott helyi cigány családoknak, hogy így fogódzót kapjanak a 

kiemelkedéshez. Kapát és vetőmagot is sokak adnának őszinte 

emberi jó szándékból és jól felfogott önös érdekből is. Vályogvető, 

valamint kosárfonó vállalkozás beindítása is szerepel az önkormányzat 

tervei között. 

Gyöngyöspata segítséget vár. Nagyobb, állandó és hatékonyabb 

rendőri jelenlétet, szigorúbb bírósági és gyermekvédelmi gyakorlatot, 

a rövid hírnév elmúltával is rendet és nyugalmat a közösség 

minden tagja számára! Segítő kezeket kérünk, hogy segítő kezeket 

nyújthassunk egymásnak. 

Gyöngyöspata község lakossága 

A másik dokumentum, amely a közvéleményhez szeretne eljutni: 

Az utolsó szó jogán Gyöngyöspata Képviselőtestülete részéről 

Gyöngyöspata Képviselőtestülete, s a ma még jelentős többségben 

a településen élő tisztességes emberek az utolsó szó jogán, mivel 

rajtunk kívül már mindenkit meghallgattak, szólunk az ország vezetőihez, 

a magyar közvéleményhez és a médiához. 

Minden törvénytisztelő és rendet akaró embernek helye van Gyöngyöspatán, 

ha embertársait tiszteletben tartva tesz eleget kötelességeinek 

és gyakorolja jogait, óvja mindannyiunk környezetét, egészségét. 

Ezt az alapvető elvárást azonban Magyarország sok száz településén 

éppen így megfogalmazzák, tehát ne kezelje senki elszigetelt 

egyedi jelenségként. E gondokat ne tartsuk Gyöngyöspata egyedi 

problémájának. 

A média, s a politikai erők, tisztelet a kivételnek, leginkább a 

maguk kénye-kedve szerint, pusztán önös érdekből vagy politikai 

tőke reményében, sokszor elferdítve, tájékozatlanul, túlzó módon 

nyilatkoznak, lejáratva, megbélyegezve egy ezeréves múlttal büszkélkedő 

települést. Értjük ez alatt a falu tisztességgel dolgozó lakóit, 

annak vezetőit. Mi több, nemzetközi fórum elé viszik becsmérlő 

módon községünk nevét, rasszistának, kirekesztőnek, megnyomorítónak 

bélyegezve az itt élő jó szándékú embereket. 

A jövőbeni hasonló megnyilvánulások elkerülése érdekében nyomatékkal 

kérjük országunk és a parlamenti pártok vezetőit, hogy 

helyben tájékozódjanak a tényleges helyzetről a falu vezetésétől 

s a helyi emberektől. Kérjük a médiát, hogy pártok és szervezetek 

érdekeitől mentesen, valóban függetlenül, s kerülve a szenzációhajhászást, 

tájékoztassák a nemzetközi és hazai közvéleményt a 

gyöngyöspatai történésekről. 

Gyöngyöspata Képviselőtestülete a továbbiakban nem járul 

hozzá a faluban tervezett, vagy már engedélyezett demonstrációkhoz, 

felvonulásokhoz, pártrendezvényekhez, s követeli, hogy a jogvédő 

szervezetek által gerjesztett hisztéria-hadjárat szűnjék meg! 

Békét akar minden gyöngyöspatai lakos! Nyugalmat, amelyben 

biztonsággal végezheti mindennapi munkáját. A falu vezetése egy 

olyan, jogok és kötelességek egyensúlyán alapuló Magyarország 

példásan működő településén akar munkálkodni, ahol az ott élők 

mindezeket betartva és elfogadva élnek, élhetnek. 

Az utolsó szó jogán: Gyöngyöspata nyugalmat, békét akar! 

Gyöngyöspata, 2011. március 25. 

Gyöngyöspata Képviselőtestülete 

Záró gondolat: 

A magyar keresztútnak Én eddig csak 12 állomását jelöltem meg, s 

nagyon remélem, hogy a hátralévő kettő nem fog polgárháborúba 

torkollni, bár ezt nagyon szeretné a bankárkaszt bizalmát is elvesztő 

hazai liberális baloldal. A 12.-ik stáció azonban Jézus halála, így 

a magyarságnak a piéta és a temetés lenne még hátra, ha ezt a párhuzamot 

nagyon komolyan vesszük. A nemzet tetszhalála, a szívműködésének 

gyengesége, a lélegzetvétel szinte teljes hiánya azonban 

valóban bekövetkezett. Nekünk írástudóknak az a feladatunk, hogy 

feltámasszuk a Nemzetet. Nemcsak imával és tettekkel, hanem a 

Kárpát-medencében harmóniát teremtő Szent Korona tisztelet újjáélesztésének 

hirdetésével is, hiszen a magyar néplélek Szent Koronája 

hallhatatlan. Meg kell találnunk a megoldásokat minden problémára. 

Nem szabad senkit sem gyűlölni, hiszen a gyűlölet az öl, sőt 

legyőz. Ha képesek leszünk gyűlölni, akkor legyőztek a gyűlölködők. 

Mert a saját képükre tudtak minket formálni, s az Ő képük nem 

a JóIsten képe. Nem kell a megoldásért éppen Szlovákiába szaladni. 

Egyszerűbb elolvasni alaposan, de mai szemmel és mai erkölcsösséggel 

az „Oktató füzet őrsparancsnokoknak”. című kiadvány részét, 

amelyet az alábbiakban egy 1930 körül kiadott, csendőröknek szánt 

oktatókönyvecskéből másoltam ide: 

(A szöveg helyesírását a mai szabályokhoz igazítottuk, az alcímek, 

kiemelések az eredeti szövegben találhatókkal megegyeznek.) 

A cigányok 

A cigányokat ma már a világ összes államában megtaláljuk. Egyformaságukat, 

egymáshoz való hasonlatosságukat csodálatosan megőrizték, 

és az őket környező más nemzetiségekbe beolvadni nem 

voltak képesek. Mindenütt hasonló foglalkozást űznek: jóslás, kártyavetés, 

kovács, üstfoltozás, lókereskedés, zenélés és lopás a szakmájuk. 


Ami a jellemüket illeti, lusták, bosszúállók, kegyetlenek; arcátlanul 

hazudnak, mert szégyenérzetük hiányzik és gyávák. Ezek a tulajdonságaik 

belügyi szempontból annyiban fontosak, hogy merész 

bűntettekre nem képesek, áldozatukat vagy alvás közben vagy orvul 

támadják meg, vagy e célra mérget használnak. A veszéllyel járó 

bűneseteket inkább mellőzik. 

Feltűnő határtalan lustaságuk, tunyaságuk; szeretik a szabad életet, 

vándoréletet, nem szeretnek más felett uralkodni, de engedelmeskedni 

sem. Legnagyobb szerencséjüknek tartják, ha lustálkodhatnak. 

Ma a vándorlásuk már igen megkötött, s ezen állandó lakhelyhez 

való kötöttség folytán a cigányok bűnözése javulást is mutat. 

Határtalan lustaság, állati étvágy és érzéki szerelem következménye, 

hogy jogtalan vagyon szerzésére törekszenek, mások terhén akarnak 

élősködni, s dolgozni nem akarnak. A cigányok kiváló, szinte ösztönszerűen 

tájékozódó érzékkel bírnak, elsőrangú kémek. Kikémlelik 

a bűneset elkövetéséhez szükséges adatokat, de az elkövetés alatt is 

inkább őrt állanak, a végrehajtást inkább másra bízzák, mert ehhez 

gyávák és lusták. 

Hogyan lop a cigány? 

Különösen feltűnő a nagy ügyesség és nyugodtság, mellyel a cselekményt 

elkövetik, mellyel a tett színhelyére behatolnak s onnan 

menekülnek. Mindig több őrtálló segítségével követik el a tettet, 

hogy annál nyugodtabbak s biztosabbak lehessenek a végrehajtás 

alatt. Ezen őrszemek igen jó látással és hallással bírnak, hisz már 

gyermekkorban erre gyakorolják őket. Egyedül ritkán lop a cigány, 

nem szereti a magányt, így sokszor az egész karavánnal indulnak 

lopni. Az asszonyok rendszerint őrt állnak, a gyermekek a kisebb 

réseken bebújnak, s onnan a lopott tárgyakat kiadják stb. 

A cselekmény színhelyén észlelhető feltűnő nyugodt végrehajtás 

majdnem biztosan cigány működésre vall. 

Jellegzetes az az óvatosság is, mellyel visszavonulásukat biztosítják. 

Sokszor az ajtókat bezárják, sőt, belülről lekötik dróttal, vagy 

valamilyen tárgyat állítanak az ajtó elé, vagy megtámasztják azt, 

hogy a szomszéd szobában alvó vagy lakó egyének a lopás végrehajtása 

alatt rájuk ne támadhassanak. 

Az ajtónak ily módon való biztosítása igen gyakran fordul elő s 

jellemző „cigány elővigyázatosság”, önbiztosítási eszköz. A cigány 

annyira óvatos, hogy még a bezárt ajtót is betámasztja, ha pedig az 

ajtó befelé nyílik, úgy a kilincset a keresztfához köti, s pedig dróttal, 

nehogy azt elvághassák. Ily eljárás cigánymunklára vall. Pl. fadorongot 

tesz az ajtón keresztbe, s a dorongot a kilinccsel összeköti. 

Gyávasága folytán csak oly cselekményekre vetemedik, melynek 

végrehajtásához szembeszállás, nagyobb nehézség nem szükséges. 

Szemből nem igen támad a cigány áldozatára, dulakodásba nem igen 

bocsátkozik, orvul, lesből támad még akkor is, ha többen vannak a 

cigányok. Oly házba nem törnek be, hol egy-két férfi van, inkább a 

lakatlan helyiségeket, irodákat szemelik ki. (Bősárkányi és jánosházi 

eset.) Bármennyire felkészül is a cigány támadóeszközökkel, ha azokat 

használni kellene, inkább menekül. Ily helyzetben már inkább tesz 

lövést az őt üldözőjére, de azt is csak sötétben vagy védett helyről. 

A cigány rendkívül fél a szélvihartól, oly esetben elkövetett 

bűnesetek tettesei nem cigányok, a szél a cigány örök ellensége. 

Emberélet elleni bűncselekmény esetében, ha erre egyáltalán vetemednek, 

az elkövetési mód is jellegzetes lehet a cigányok működésére. 

A végrehajtás kegyetlensége cigánytettre vall. Pl. Egy csendőrt 

támadtak meg éjjel, ki egyedül az erdőszélén pihent; számtalan késszúrással 

ölték meg, sőt, több szúrást még a halál beállta után is tettek, 

ami a boncolás során nyert megállapítást. Ebben egyrészt gyávaságuk 

nyilvánult meg, tudniillik, hogy teljesen biztosak legyenek, 

hogy a halál beállott, de ezen lejárás feltétlen vérszomjukat is igazolja. 

Bűncselekményeik egyik fő rugója: a nyers élvezeti vágy, a kielégíthetetlen 

bírvágy s falánkság. Ha valamit látnak, ami vágyaikat 

felébreszti, úgy arról lemondani nemigen tudnak, hanem annak 

eltulajdonítására törekszenek. Sokszor tisztán a meglátás ingerli a 

cigányt a lopásra, így velük szemben áll az igazság: „az alkalom szüli 

a tolvajt.” Ezen okból sok helyen cigányt nem engednek belépni a 

szobába, előtte nem mutatnak tárgyakat, mert a cigány mindent 

lát, mint a róka, s azt megkívánja, s a cigány maga is bevallja: „Nem 

tudunk mi másképp, fektess a cigány sírjára egy aranyat, s meglásd, 

kinő annak keze, és elviszi”. 

Lólopásoknál elég ravaszul járnak el. Vásárok előtt lopják a lovakat 

– mindenki a közeli vásáron keresi s ott reméli feltalálni a lovát 

– addig azokat messze, a 2. vármegyébe vitték el. 

Ami a cigányok által elkövetett gyermeklopást illeti, az csak rémmese. 

Van a cigánynak elég gyermeke s elég baja saját gyermekeivel, 

nincs szükségük más gyermekekre, hogy még azokat is táplálják. 

Ezzel inkább ijesztik a gyermekeket, s ez a mese rég elmúlt időkről 

maradt fönn a cigányokról. A vörös haj (bola kammerskó = a nap 

haja) szerencsét jelent a cigányoknál; így ily hajú gyermek, a szerencse 

gyermeke, feltalálása cigány körökben gyanús, de nem tudunk 

ily gyermeklopási esetről sem. 

Gyakori a cigányok vásári tolvajlása is. A férfi cigány inkább a 

lóvásáron keres prédát. A lólopást a cigány vásár után hajtja végre, 

mégpedig úgy, hogy a lóvásárról hazatérőket bizonyos helyekről 

megfigyeli, és különféle módszer szerint a vezetékló kötőfékszárát 

elvágja, mire a ló elmarad a szekértől. A cigányfiú ezután felkap a 

lóra s azzal a karavánhoz vágtat, mely nyomban hozzáfog az átalakításához. 

Befogják valamely szekérbe, rossz hámot tesznek rá stb. s 

azután az egész karaván elhajtat a hetedik határba. 

A csendőr vegye alapos vizsgálat alá a lójárlatokat, s azonnal 

felfedezi, hogy a lopott lónak nincs járlata, vagy az előmutatottal 

nem egyezik; mindenesetre a sikert még jobban elősegíti az is, ha 

a nyomozó csendőr némi lóismerettel is bír. A cigányoknak ugyanis 

minden lovukról van járlatuk, sőt az elhullott gebék járlatai is köztük 

vannak, s így könnyű az ellopott lóról is járlatot előmutatni; tehát a 

lóismerő nyomozó ha megtekinti a járlatot és a lovat, legyen az bármennyire 

is átalakítva, azonnal észreveszi az eltéréseket. 

A cigánynő, mint vásári tolvaj többedmagával lép a sátorhoz, s 

míg az egyik a sátor egyik végén a kereskedővel alkudozik, azalatt 

társnője a sátor másik végén elemeli az árut. 

Hogy mi mindent összelopkodnak a cigányok, arra nézve jellemző, 

hogy egy cigányasszony vásáron megmotoztatván, szoknyája 

belső zsebében három kendő, kebelében több harisnya, szoknyája 

alatt egy rúd szalámi, ingujjában egy lopott csirke, a szoknyája szegélyében, 

valószínű már régebbi lopásokból eredő, három darab százkoronás 

találtatott. 

Végtelen sok útja-módja van a vásári tolvajlásnak, s általában a 

körülmények szabják meg, hogy a tolvaj mily módon ér könnyebben 

célt. Legkönnyebb a lopás ott, ahol sokan tolonganak. Ilyenkor 

a vásári cikk nézegetése után sokszor fizetetlenül kerül a látszólagos 

vevő zsebébe. 

A cigányok jó tulajdonságai 

Jó tulajdonsága a cigánynak nincs, ha olykor ennek ellenkezőjét 

véljük is észlelni, úgy az csak színlelt. A cigány háládatlan, bármely 

előnyben részesült is. Pl. Beteges öreg cigányasszony hideg szélvész 

idején egy parasztnál 3-4 napig hajlékot kapott, eltávozásakor soha 

el nem múló háláról beszélt, és ígérte hogy házát cigányok többé 

nem zaklatják, arra Isten áldását kéri stb. Rá 7 napra kifosztották az 

egész parasztlakást, s megállapítást nyert, hogy jelzett cigánynő csak 

kiszemlélte a helyi viszonyokat, hamis kulcshoz nyomatot készített 

stb. Az ellopott tárgyak meg is kerültek utólag a cigánytanyán elásva. 

A cigány nem vallásos, ha azt mutatja, úgy csak félelemből teszi, 

mert Istenben egy felső hatalmat lát, egy szellemet, kitől fél, retteg, 

s ez a szellemfélelem képezi az igazi cigány egész vallásosságát. Nem 

is csinál nagy különbséget Isten és Ördög között (Devel = Isten, 

beng = ördög). Számára mindkettő földöntúli hatalom, melyek jót 

és rosszat egyformán tehetnek vele. 


Tolvajszerszám, méreg 

Ritka, hogy a cigány jó betörőeszközzel rendelkezik. Bár ügyes 

kovács és lakatos születésénél fogva, mégsem készít különös eszközöket 

(még álkulcsot sem), mert: 

1. ahhoz is lusta, 

2. fél azt magával hordani. 

Mindenkor találunk a cigánynál horgot és ehhez spárgát, drótot 

stb. 2-3 horgot a hátulsó részen ólomgolyóval illeszt össze. Ezen 

horog nagysága és szerkezete különféle célokra szolgál, csak éppen 

nem halászatra, amit a cigány nemigen gyakorol. 

Cigánynevek 

Különösen sok nehézséget okoznak a hatóságoknak a cigányok 

nevei, melyeket egyébként is kb. csak 100 év óta viselnek; mikor 

is hivatalból erre kötelezve lettek. Ez természetesen a cigányoknak 

egyáltalán nem kellemes, mert jól tudják, hogy a katonai sorozás, 

birói üldözés, előéletüknek nyilvántartása, személyazonosságuk 

megállapítása csak úgy lehetséges, ha egy állandó jellegű nevük van. 

Hogy ezen névjelöléssel járó hátrányokat valahogy kijátsszák, a cigányok 

előneveinek száma igen kevés. Majdnem minden cigány Horváth, 

Karika, Sárközi, Kolompár, Balogh előnevet visel, s így vajmi 

nehéz pusztán ennek alapján a személyazonosság megállapítása. 

Németek Weiss, Kreütz, Röck, Kiefer, Handstein, Merck, Muffel 

név alatt ismeretesek. 

A személyazonossági eljárás csalhatatlan eszközeitől, úgy az ujjnyom-rendszertől 

irtóznak, mert tudják, hogy ezen eljárás során 

örök időre kilétük nyilván lesz tartva. 

A cigány testi tulajdonságai 

A cigány testi képessége egészen másképp ítélendő meg, mint 

más emberé. 

Ha cigányt gyanúsítunk, sose mondjuk azt, ember erre nem 

volt képes: a cigány mindenre képes. Így főleg bizonyos távolságok 

megtétele tekintetében a cigány rendkívül sokra képes. Jó út, rossz 

út, fiatal vagy aggkor, könnyűszerrel vagy teherrel való gyalogolás a 

cigánynál számításba nem jön; képes utakat elképzelhetetlen rövid 

idő alatt megtenni. Csak egy akadályt ismer: ez a szél, ezzel szemben 

tehetetlen. A közönséges tolvaj szereti a viharos, szeles időt, éjjelt 

lopásra felhasználni, a cigány ezt sohasem teszi. 

Ha az ő legnagyobb ellensége, a szél fújni kezd, úgy a cigány megbúvik, 

mint az üldözött vad, s ha mégis szélben kell mennie, úgy erre 

kétszer annyi idő kell neki, mint más embernek. 

A cigány a testi fájdalom iránt igen érzékeny (fél a vérzéstől, 

mindent beismer), ellenben a legborzasztóbb sebekkel képes menekülni, 

futni. Sebei igen gyorsan gyógyulnak, „szinte látni lehet a seb 

gyógyulását”. Ezen két körülmény ugyancsak fontos a nyomozó 

szolgálatban, ha azt bíráljuk, hogy egy megsérült cigány képes volt-e 

még ezt, vagy amazt elkövetni, vagy ha az állapítandó meg, hogy 

egy bizonyos seb mikor keletkezett. (Egy elgázolt cigány, kinek 

gyógytartalmát orvos legalább 3 hétre vélte, már a 3. nap ablakon 

át szökött meg a kórházból, magával vitte a lepedőt, ágyi ruhát stb.) 

A belső betegségeket is jól bírja a cigány, gyógykezelés és ápolás 

nélkül. 

Sok a vénember, cigánynő, kik bámulatos életerővel bírnak, frissek, 

mozgékonyak.” 

Az 1930 körül kiadott, csendőröknek szánt oktatókönyvecskéből 

persze az is kiolvasható, hogy az előítéletek nem véletlenül alakultak 

ki. A magyarság gyűlölete azonban egészen új keletű a cigányság 

körében. Talán azt kellene alaposan végiggondolnunk, hogy kinek 

az alapvető érdeke összeugrasztani a cigányokat és a magyarokat? 

Végül egy olyan személy írását emelem ide, akit a liberális közbeszédben 

folyamatosan szélsőjobboldalinak állítanak be. Olvassuk el 

a gondolatait, s állapítsuk meg egyértelműen, hogy mitől is lett Ő 

szélsőséges? 

Toroczkai a cigánykérdésről. 

A cigányság beilleszkedni vágyó, értelmesebb, becsületesebb és dolgozó 

részét igenis integrálni kell a magyarságba. Ismerek olyan cigányokat, 

akiknek ez sikerült, le is magyarozzák, parasztozzák őket a 

fajtársaik. Hiba lenne, ha mi is kivetnénk magunk közül őket. Ha 

tesznek érte, vagyis akár fegyverrel is harcolnak Magyarországért, 

a magyarságért, vagy más módon szolgálják az ügyet, segítsük őket, 

hogy a magyar nemzet részei legyenek. Egyébként Hunnia koncepciója 

is ezt tartalmazta. Azokkal a cigányokkal azonban, akik a létünkre 

törnek, a lehető legbrutálisabb eszközökkel le kell számolni, a bűnöző 

rétegét a halálbüntetés visszaállításával ki kell végezni vagy életfogytiglani 

kényszermunkatáborba kell zárni. A cigánymaffiával szemben 

pedig nekünk magyaroknak össze kell fognunk, ahogy azt példaként 

a Betyársereg teszi. A cigányság széles tömegei számára pedig a segélyezés 

teljes megszüntetésével a túlélésük egyetlen lehetőségévé kell 

tenni a munkát. És ne mondja nekem senki, hogy nincs munka, mert 

ha normális kormányzat lenne, akkor egy vészesen fogyatkozó népességű 

országban lehetne munkát találni, s legalább az idegen bevándorlást 

is meg lehetne akadályozni azzal, hogy a már itt születetteket 

fognánk munkára. Azon cigányok pedig, akiknek nem tetszik majd az 

új rendszer, maguktól fogják elhagyni a hazánkat. 

Nem tudok egyetérteni a következő megállapításoddal sem: „Én 

nem akarok velük „integrálódni”, és a családomat sem akarom velük 

„integrálni”. Mint ahogy mondjuk a románokkal, szlovákokkal, 

németekkel, mozambikiakkal, stb. sem.” 

Egyrészt sohasem voltam soviniszta. Másrészt – tetszik vagy 

nem tetszik – nem tudtuk volna a magyar nyelvet, kultúrát, mentalitást 

megőrizni, ha nem keveredünk a velünk egy sorsközösségben 

élő népekkel (elsősorban éppen az általad is említett németekkel 

és szlovákokkal, kisebb részt a többi szláv néppel, illetve a románokkal, 

a kunokkal, a jászokkal, örményekkel), egyszerűen azért, 

mert a magyarságot folyamatosan irtották, ezért kívülről is kellett 

az utánpótlás. Ha manapság a Csodaszarvas legendájának földjéről, 

a Turáni Alföldről ide keveredik egy rokonunk, idegennek nézik, 

annyira sikerült ez a keveredés. Benned is folyik tót (szlovák) vér, 

ahogy bennem is sváb, olasz és egy kis horvát is, noha túlnyomórészt 

mindketten magyar génekkel rendelkezünk, és nem lettünk 

rossz magyarok. A senkivel sem keveredő népek, mint a cigány vagy 

a zsidó sokkal több degenerációt „termel”, mint mi. Természetesen 

nem szabad szorgalmazni a vegyes házasságokat, de nem ez a baj, 

hanem az, hogy még mindig nincs elég öntudata sok magyarnak, s 

a vegyes házasságból született gyermekek többség ma még elveszik 

a magyarság szempontjából (ellentétben a XIX. századdal, amikor 

ez éppen fordítva volt). Ugyanakkor azzal sem tudok egyetérteni, 

hogy a mozambikiakat egy szintre emelted a németekkel vagy a 

szlovákokkal. Ez már vulgársovinizmus. A Szent Korona alattvalóit, 

velünk évszázadok óta együtt élő, velünk keveredett európai, északi 

népeket egy szinten említeni a primitív, kannibál négerekkel, számomra 

semmiképpen sem elfogadható álláspont. Ez a gondolkodás 

inkább Slotára vagy Funárra jellemző, én a magam részéről nem akarok 

velük semmiképpen sem szellemi közösséget vállalni. Mellesleg 

például a felvidéki magyarság öntudatra ébredésének talán utolsó 

lehetősége éppen Slota, mert az otromba szlovákosítás sokaknál 

kontraproduktív hatást vált ki. Míg az ősi magyar intelligens hozzáállásnak 

köszönhetően a legtöbb népet sikerült beolvasztani, hasznos 

részévé tenni a társadalmunknak, lásd például a Békés megyei 

tótokat (szlovákokat). 

Remélem, hogy a stációk összeállításával, egyes cikkek magyarázataival 

sikerült az olvasónak alapos rálátást biztosítanom a cigánykérdésre. 

Amit ma a média produkál ebben az ügyben: egyértelműen 

szolgálja a „megbízók szándékait”, tehát a belháborút, vagy 

polgárháborút Magyarországon. Sajnos ezt a tényt már több év óta 

bizonyítottnak látom, s ma már Önök is láthatják, hová fog vezetni a 

pozitív diszkrimináció nevű félrevezetés. 


Végezetül idézek az MSZ általam vezetett tagozatának alaptörvény 

tervezetéből: 16§. (4) A nemzetiségek tagjaival szemben semmiféle 

megkülönböztetés (sem negatív, sem pozitív) nem engedhető 

meg, a megkülönbözetés ugyanis büntetni rendelt bűncselekmény. 

Szeged, 2011-05-01 

Bene Gábor S. 

Ui: Csillebérc a cigányjárás után 

Olyan információhoz jutottam melyet érdemesnek találok megosztani. 

Házunkban lakik egy kertész végzettségű ember, aki parkok, 

telkek gondozását végzi. A minap érdekes munkára kérték fel. Rendet 

kellett tenni a cigányok után Csillebércen. Ugyan csak egy-két 

napot tartózkodtak ott, az egész területet fertőtleníteni kellett. Az 

épületek között, ahol éppen rájuk jött a szapora ott végezték el a dolgukat, 

a környék az ürülékektől bűzlött. A kertészek is csak különleges 

ruhában mehettek oda, és előttük végezték el a fertőtlenítést. 

A lakóépületekben a párnákat el kellett tüzelni a tetvek miatt, 

nem is vegytisztították őket, az ágyakat fertőtlenítő szerrel mosták 

át. Az egész költséget a vöröskereszt fizette! 

Kérem tegyék ki az oldalra, hogy más is láthassa, milyen kisebbségről 

beszélünk, kikhez akarnak minket lealacsonyítani, ha már 

őket nem lehet felemelni hozzánk! Az információt személyesen 

kaptam. A vöröskereszttől bizonyosan utána lehet érdeklődni hitelességének, 

bár én hiszek a barátomnak, régóta ismerem. 

2011. április 29. 

G. József 

Nemzetgyengítési taktika. 

Vona Gábor: A cigánybűnözés problémáját szőnyeg alá söprők polgárháborúba 

sodorják Magyarországot 

A Jobbik tényfeltáró bizottság fölállítását kezdeményezi annak 

megállapítására, hogy cigány- vagy megélhetési bűnözés sújtja-e a 

vidék magyarságát. Vona Gábor szerint nem a magyarságon segíteni 

szándékozó polgárőrök, hanem a tisztességes magyarokat vegzáló 

rendőrök az egyenruhás bűnözők. A cigánybűnözés előidézte problémát 

szőnyeg alá söpörni szándékozók a polgárháború irányába 

lökik Magyarországot – jelentette ki a Jobbik elnöke. 

Vona Gábor, a Jobbik elnöke a szerdai sajtótájékoztatóján elöljáróban 

bejelentette: pártja határozati javaslat formájában tényfeltáró, 

megoldási javaslatokat is beterjesztő bizottságot kíván felállítani 

annak megállapítására, hogy megélhetési bűnözés vagy cigánybűnözés 

sújtja-e a vidék magyarságát. Magyarországon évek óta folyik 

a vita arról, hogy lehet-e használni a cigánybűnözés kifejezést, ám a 

mögötte levő tartalmat nem nagyon merik elvitatni. A Jobbik által 

most indítványozott bizottság legfőbb föladata az lenne, hogy értelmezze 

a cigánybűnözés jelenségét, s megszűnjön végre az elnevezésről 

folyó értelmetlen és meddő szócséplés. A legfontosabb feladat 

persze az, hogy ez a bizottság a jövőre nézve megoldásokat is találjon 

– jelentette ki Vona Gábor. 

A Jobbik azért is kívánja életre hívni ezt a bizottságot, hogy megoldási 

javaslatokkal több millió magyar ember élethelyzetén segítsen. 

A másik ok a bizottság létrehozására a kormánypártok kezdeményezte, 

úgynevezett egyenruhás bűnözéssel foglalkozó bizottság 

felállítása. Az egyenruhás bűnözés, a cigánybűnözés kifejezéssel 

ellentétben, nem kriminológiai fogalom, hangsúlyozta Vona, majd 

kijelentette, hogy pártja a cigánybűnözés fogalmat nem kollektív ítéletként 

használja, amely kriminológiai fogalom, s azt jelenti, hogy 

vannak speciális, a cigány kisebbség által művelt bűnelkövetési formák, 

amelyeket kizárólag speciális eszközökkel lehet fölszámolni. 

A pártelnök szerint az egyenruhás bűnözés kifejezés a kormánypártok, 

pontosabban a Fidesz sajtóosztálya által a köztudatba hozott 

aljas és fölháborító provokáció, amely sértő azokra a polgárőrökre 

nézve, akik igyekeztek segíteni a magyar állampolgárokon. A Fidesz 

által egyenruhás bűnözőknek nevezett polgárőrök azonban sem 

Gyöngyöspatán, sem Hajdúhadházon nem követtek el törvénysértést, 

amit az is bizonyít, hogy a magyar bíróság még a kormányzati 

nyomásra elindított eljárások ellenére is fölmentő ítéleteket hozott. 

Ám, ha mégis ragaszkodunk az egyenruhás bűnözés kifejezéshez, 

akkor ebbe a kategóriába tartozik az, amikor Pintér Sándor nyomására 

a magyar rendőrség vegzálja a tisztességes magyar embereket, 

hangsúlyozta a pártelnök. 

A Jobbik által javasolt bizottság azért fontos, mert a fideszes 

Balog Zoltán nemrégiben egy sajtótájékoztatón önleleplező módon 

elszólta magát. Az államtitkárt arról kérdezték, hogy vannak-e 

emberi jogaik az idős gyöngyöspatai magyar embereknek is, mire 

Balog Zoltán azt válaszolta, hogy igen, ez is emberjogi kérdés, amelyről 

az ENSZ illetékes testületének beterjesztett jelentésében ő maga 

is említést tett, habár sokan igyekeztek meggyőzni arról, hogy erről 

(mármint az idős magyarokat ért támadásokról – H. J.) ne beszéljen. 

Magyarországon a cigány fölzárkóztatásért felelős legmagasabb 

szintű kormánytisztviselő, államtitkári rangban Balog Zoltán, hívta 

föl a figyelmet Vona, majd föltette a kérdést: Ki lehet az az ember, 

aki az államtitkár urat igyekszik lebeszélni arról, hogy a lényegről 

ne beszéljen? Magyarán, Balog Zoltán mindenről beszélhet, csak 

arról nem, hogy Gyöngyöspatán mi idézte elő az ottani állapotokat. 

A probléma ugyanis nem abból adódott, hogy idős magyar nénik 

terrorizálták a gyöngyöspatai cigányokat, hanem pontosan fordítva 

– hangsúlyozta a politikus. 

Nemcsak Balog Zoltánra, hanem egész Magyarországra nézve 

sértő az, hogy erről nem szabad beszélnie. Balog Zoltán adjon választ 

arra, hogy ki volt az őt lebeszélő, nálánál nyilván magasabb beosztású 

személy: Orbán Viktor, Pintér Sándor, az ENSZ, Brüsszel, Izrael vagy 

Amerika? – tette föl a kérdést Vona Gábor. Hétfőn az Országgyűlésben 

a Jobbik már föltette ezt a kérdést Balognak, ám érdekes módon 

nem az államtitkár válaszolt, hanem az őt kisegítő, értelmezhetetlen 

mondatokat hangoztató Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes. A 

Jobbik ennek a megválaszolásra váró kérdésnek a tisztázása, s a téma 

húsz esztendőn keresztüli szőnyeg alá söprése miatt is fontosnak tartja 

a bizottság létrehozását, jelentett ki a pártelnök. 

Vona Gábor újságírói kérdésre válaszolva viccesen elmondta, 

hogy a parlamenti pártok eddig azért zárkóztak el az említett bizottság 

fölállítása elől, mert bizonyára sokan próbálják őket is lebeszélni 

a kérdés napirendre tűzéséről. Komolyabbra fordítva a szót: Magyarországon 

a Jobbik kivételével ebben az ügyben az összes párt száján 

lakat van. Pedig a cigány-magyar együttélés problémája az egyik 

legsúlyosabb társadalmi kérdés, ám ebben az ügyben még a kétharmados 

kormánypárt sem fogalmazhatja meg a véleményét. Vona azt 

javasolta, hogy közvélemény-kutatók kérdezzék meg a magyar társadalmat: 

létezik-e cigánybűnözés. Ideig-óráig ezt a problémát még 

a szőnyeg alá lehet söpörni, manipulálni, de nem a végtelenségig. 

A Jobbik célja nem a probléma kiélezése, hanem annak megoldása. 

Aki a cigánybűnözés tényét a szőnyeg alá kívánja söpörni, az bizonyos 

értelemben a polgárháború irányába löki Magyarországot – 

figyelmeztetett Vona Gábor. 

Richard Field, a gyöngyöspatai cigány asszonyokat és cigány gyerekeket 

Csillebércen üdültető, LMP-közeli amerikai milliomos hirtelen 

eltávozott Magyarországról, s lépését azzal indokolta, hogy hazánkban 

szélsőjobboldali veszély van. Kérdésre válaszolva Vona Gábor kijelentette: 

hozzászoktunk már, hogy a szélsőségesek szélsőségeseznek, ám 

ami Gyöngyöspatán történt, annak a legfőbb felelőse Richard Field, 

valamint a köreihez tartozó nemzetközi erők és titkosszolgálatok. 

Hering József – Kuruc.info 

Ehhez már nem is lenne ildomos, bármit is hozzáfűzni! BG 


ERŐSZAK-MONOPÓLIUM 

Az állam erőszak-monopóliuma megbonthatatlan 

– állapította meg Lázár János még 

2009. május 21-én, amikor az Országgyűlés 

honvédelmi és rendészeti bizottságának 

elnöke volt. Az állam olyan tartós uralmi 

képződmény, amelyet az államterület, a fennhatósága 

alá tartozó lakosság és az állami 

erőszak monopóliuma határoz meg. Tehát 

az államiság egyik meghatározó ismérve az, 

hogy kizárólag övé a legitim erőszak monopóliuma. 

Bárki más csak annyiban rendelkezhet 

az erőszak eszközei felett, amennyiben 

erre az államtól felhatalmazást kap. 

Max Weber úgy határozta meg az államot, 

hogy az egy adott területen a legitim fizikai 

erőszak monopóliumával bíró szervezet. Ha 

az állam mellett másvalaki is alkalmaz erőszakot 

legitimnek tűnő módon, akkor az 

valójában nem ismeri el az állam vezetőit, az 

állam területi fennhatóságát és törvényeit. A 

legitimitás éppen azt jelenti, hogy az államot 

valamilyen igazoló elv mentén minden területén 

élő állampolgár elismeri. Ha ez nincs 

így, akkor megindul a rivalizálás az uralomért, 

illetve az állam részéről a legitimitásért. 

Az állam vezetése azonban törvényesen 

alkalmazhat erőszakot, ha ellenszegülnek a 

döntéseinek. Ezért van az, hogy az államot 

területisége, jogrendszere, vezetést ellátó 

intézményei és a legitim kényszer lehetősége 

határozza meg. Mindezt azért bocsátottuk 

előre, mert az alaptörvény elfogadásának 

időszaka alkalmat nyújt arra, hogy a 

magyar állam erőszak-monopóliumának a 

megbonthatatlanságát végre helyreállítsuk. 

A magyar állam erőszak-monopóliumát 

legnagyobb mértékben sérti, hogy magáncégek 

(köztük külföldi tulajdonú vállalatok) 

alkalmazásában több mint százezer őrzővédő 

fegyveres megszerezte magának az 

állami erőszak-monopólium jelentős részét. 

Lehetőséget kaptak arra is, hogy biztonsági 

cégként magánnyomozói és információgyűjtési 

tevékenységet folytassanak. Ily 

módon fontos közérdekű információknak 

is a birtokosaivá váltak. Az információ birtoklása 

hatalmat jelent, amellyel egy magáncég 

viszonylag könnyen visszaélhet. Semmi 

nem indokolja, hogy a magyar állam erőszak-monopóliumát 

magáncégeknek véglegesen 

kiszervezzék, mert ez súlyosan sérti 

az ország érdekeit. Lehet-e olyan megoldást 

találni, hogy érvényesülhessen az állam erőszak-monopóliuma, 

és mégis biztosítható 

a magánvagyon és a magánintézmények 

védelme? A Magyar Vállalkozói Kamara 

vagyonvédelmi tagozatának jogutódjaként 

működő Magyar Biztonságvédelmi Egyesületet 

állami hatósággá kellene átalakítani. 

A közhatalom felügyele te alá kell helyezni a 

személyvédelmi, vagyonvédelmi és magánnyomozói 

tevékenységet. Enélkül nem 

érvényesíthető az állam erőszak-monopóliumának 

megbonthatatlansága, amiért Lázár 

János is síkraszállt. 

Nyilvánvaló, hogy ha a nemzeti vagyon, 

amely közvagyon volt, átalakul magánvagyonná, 

akkor annak védelméről az új 

magántulajdonos köteles gondoskodni. Az 

ő érdekvédelméről van szó, tehát ennek a 

költségeit neki kell viselnie. A költség viselésének 

azonban nem az az alkotmányosan 

elfogadható módja, hogy ezt a fontos közfeladatot 

kiszervezzék kellően nem ellenőrizhető, 

profitorientált magáncégek számára. 

Ez a gyakorlat súlyosan sérti a közérdeket. 

A helyes megoldás az, ha az állam valóban 

érvényesíti erőszak-monopóliumának megbonthatatlanságát, 

és megfelelő díjazásért 

bérmunkában látja el a tulajdonosoknak 

magánvagyonuk őrzését. Ez kettős előnynyel 

is járna. Egyrészt az állam nem szegné 

meg a saját maga által is hirdetett erőszakmonopóliumot, 

mert a több mint százezer – 

nagyrészt fegyverrel is rendelkező – kiképzett 

őrző-védő visszakerülne állami alkalmazásba, 

másrészt a magántulajdonosok 

számára végzett őrzési s egyéb biztonsági 

bérmunka jelentős bevételekhez juttatná az 

államot. 

További előnye a megoldásnak, hogy valamennyi 

fegyveres testület megfelelő szervezeti 

keretek között többletmunkához és 

többletjövedelemhez juthatna. Meg lehetne 

tartani a fegyveres testületek dolgozóinak 

eddig járó nyugdíjkedvezményét úgy, 

hogy nyugdíjkorhatáruk elérése után már a 

többletjövedelmet biztosító – de szigorúan 

állami keretek között működő – állami biztonsági 

cégeknél dolgozhatnának. Magyarországon 

az őrző-védő szolgáltatást nyújtó 

magáncégek jövedelmező vállalkozások, 

tulajdonosai szép haszonhoz jutnak. Ha az 

állam látja el bérmunkában a magántulajdonosok 

számára magánvagyonuk őrzését, ez a 

jövedelem az állam bevételeit gyarapítaná, 

amiből már fedezni lehet az állami fegyveres 

testületek jogos pénzügyi igényeit. 

Politikai előnye is lenne ennek a megoldásnak, 

mert véget vetne annak a kártékony 

kettős mércének, amelyet maga az állam is 

alkalmaz saját megbonthatatlan erőszakmonopóliuma 

vonatkozásában. Alaptalanul 

– téves bírói megítélésre támaszkodva 

– félkatonainak minősít olyan fegyvertelen 

és közrendet szolgáló civil szerveződéseket, 

amelyek állampolgári kezdeményezésre a 

gyülekezési és szervezkedési szabadság alapján 

jöttek létre, és anyagi érdekeltség nélkül 

törekednek a közjó, a közérdek, a közbiztonság 

érvényesítésére. Ezzel szemben ugyanez 

az állam szemforgató módon nem tekinti 

az állam erőszak-monopóliuma gyakorlati 

feladásának – durva megszegésének – azt, 

hogy profitorientált (gyakran külföldi tulajdonban 

lévő) magáncégek vegyék át több 

mint százezer – nagyrészt fegyverrel is rendelkező 

– kiképzett zsoldos foglalkoztatását 

egy olyan országban, ahol a hivatalos állami 

hadsereg létszáma alig haladja meg a húszezer 

főt. 

Drábik János 

Forrás: Magyar Hírlap 


AZ ÚR TÁVKAPCSOLÓT ADOTT A KEZEMBE 

avagy Az oroszlán-szelídítőnők varázsa 

A mára már klasszikussá vált és általam többször idézett Csengetett 

Mylord című angol komédiaszéria kívánkozik ide ezúttal is. Nem 

tehetek róla, de nekem rögtön ez ugrott be az Alföldi-ügy láttán. Egy 

helyütt Stokes (Paul Shane briliáns alakításában és Hollósi Frigyes 

fantasztikus szinkronhangján) épp azon cserél eszmét kenyéradó 

gazdájával Lord Meldrummal, hogyan vehetnék elejét a Tiszteletreméltó 

Edward, azaz Teddy cselédlányok utáni fékezhetetlen imádatának, 

valamint az ezzel járó esetlegesen bekövetkező kínos következményeknek. 

Őméltósága: Mi vonzza vajon az öcsémet ezekhez a szolgáló-lányokhoz? 

Még a laposakhoz is. 

Stokes: Az ízlésre nincs magyarázat, uram. Egyszer engem magamat is 

nagyon megragadott egy oroszlán-szelídítőnő. 

Őméltósága: Lapos volt? 

Stokes: Megrémítette az oroszlánokat is. 

És valóban. Az ízlésre tényleg nincs magyarázat és néha még bennünket 

is megrémít. Ilyen az Alföldi Róbert körül kipattant ügy is. 

Az eset persze ettől függetlenül is felvet jó pár kérdést, mely ezúttal 

is úgy tűnik, megválaszolatlanul marad. Legalábbis, ha az ún. 

„mainstream”, azaz fősodratú (öleb)médiumok hang- és mérvadóira 

bízzuk, bizonnyal. Rágjuk csak továbbra is a gumicsontot. 

Itt van mindjárt példának okáért a legelső momentum, ami 

nekem azonnal megragadta a figyelmemet. Tegyük is fel magunknak 

rögtön az első kérdést: 

Ugyan vajon, hogy a rossebbe lehetséges az, hogy a római szín 

kapcsán eleddig egyetlen egyszer nem hördült fel senki sem jól hallható 

hangos felháborodások közepette, valahányszor kis hazánkban 

bemutatták Madách darabját? Hiszen a Tragédia mindannyiszor 

csonkítatlanul, a maga teljes valóságában, tehát a római színnel 

együtt került bemutatásra! 

Talán csak épp egy-két árnyalatnyival másként, mely árnyalatok 

nem vezettek sokaknál a képzeletbeli biztosíték kiveréséhez? 

Talán. Elképzelhető. Érdekes módon ezt a kérdést egyik beszélgetős 

műsorban sem tette fel senki. 

Ezt azért találtam fontosnak szóba hozni, mert ez is azt mutatja, 

hogy az újságírónő sajátos stilisztikai megnyilvánulást felvonultató 

– mondjuk úgy – kíváncsisága nem nélkülözött minden alapot. 

Legutóbb Morvai Krisztina reggeli köztelevíziós szereplése 

kapcsán keseregtem egy sort azon, hogy a politikusi garnitúrához 

hasonlatosan, a butapesti újságcsinálók derék hada is – tisztelet persze 

a kevés számú kivételnek –, mennyire elszakadt a valóságtól. Erre 

most rátesznek még egy lapáttal! Ha nem tartozol a mainstream-be, 

vagyis nem jár át az akol melege, akkor bizony holló a hollónak 

kivájja! Naná, hogy kivájja! Hogy a viharba ne vájná?! 

A politikumhoz hasonlóan a sajtó is egy szekértáborokra szakadt 

ország képét mutatja. A legrosszabbul kétségtelenül az jár, aki 

semelyik táborhoz sem tartozik, vagy egyik táborban sem látják 

szívesen, mert pénz, paripa fegyver híján, neki már csak az igazság 

kimondása és az arra való törekvés marad, ez pedig mammon világában 

nem feltétlenül kifizetődő. Az ilyenek aztán kényszerűségből 

sokszor kereszttűz közepette maradnak a csatatéren. Kis szerencsével 

– erkölcsileg, morálisan, gazdaságilag, vagy netalán politikailag 

– a sors vagy a körülmények kegyes ajándékaként, talán mutatkozik 

valami kis esély számukra, hogy élve kerüljenek ki a húsdarálóból, 

mások számára pedig nem. 

A kiközösítés jól láthatóan itt is beindult, csak itt az instant címkézésre 

nem a mára már kissé unalmassá vált „antiszemita” jelzőt 

ragasztják rá valamely sajtóorgánumra, hanem a szélsőséges című 

billogot akasztják a nyakukba. A későbbiekben esetleg kitessékelik 

őket némely sajtó-nyilvános eseményről stb. 

A félő az, hogy az ország házában létező ún. rendszerváltó pártok 

köré szerveződő és általuk eltartott (média)holdudvar a jelek szerint 

magának vindikálja a jogot, hogy eldöntse, ki az, aki stílusát és egyéb 

más vonatkozásait illetően megszólalhat és ki az, aki nem. Ez a kérdés 

már csak azért is érdemel némi figyelmet, mert példának okáért 

a Kuruc.Info példázza számunkra legjobban az általam csak „Kőműves 

Kelemen effektusnak” nevezett jelenséget. Amit estélig építettek, 

azt reggelre játszi könnyedséggel lerombolják. Némely anyagukban 

érződik, hogy micsoda aprólékos anyaggyűjtés, információszerzés, 

tárgyi tudás és még sok minden más van mögötte, más anyagaikban 

meg, amikor x-et vagy y-t nemes egyszerűséggel elküldik a búsba 

trágár szóhasználat igénybevételével (még akkor is, ha jogos a felháborodás), 

akkor azt mondja az ember, hogy ezt sok mindennek 

lehet nevezni, csak újságírásnak nem. De ez nem jelenti azt, hogy ne 

lenne létjogosultsága a Kuruc-nak. Legfeljebb aszondom, hogy hát 

ejnye, ejnye gyerekek, tudtok ti azért ennél jobbat is. Ki vagyok én, 

hogy aszongyam, márpedig erre nincsen szükség!? Majd az olvasó, 

a hallgató, a néző dönt. Arra meg aztán végképp nem ragadtatom 

magam, hogy elkezdjek „jobbikos ostobaságról” meg a szakma legaljáról” 

beszélni, csak azért, mert nekem momentán nem tetszik, hogy 

milyen kérdéseket vetettek fel. Pénz, paripa, fegyver híján nincs mit 

csodálkozni azon, ha egyes médiumok ilyen eszközökhöz nyúlnak, 

hogy felhívják a figyelmet az általuk fontosnak tartott problémákra. 

Ez persze egyúttal azt is jól mutatja, hogy a jól fizetett ún. rendszerváltó 

politikai erőkhöz hozzácsapódott, vagy hozzácsapódó médiaréteg 

mennyire elkényelmesedik, mennyire eltunyul. Érdekes módon 

itt is megfigyelhető a kétharmados kormányzáshoz hasonló kétharmados 

valóság. A lényeg kétharmadát megírják, elmondják, leközlik, 

csak éppen a legfontosabb egyharmad, az valahogy nem kerül szóba, 

az valahogy elmarad. A kevésbé fontos momentumokat állítják reflektorfénybe, 

az igazán lényeges témák nem képezik közbeszéd tárgyát. 

Csak egy dolgot említsünk meg a teljesség igénye nélkül: az IMFvezér 

legutóbbi balul sikerült produkcióját látva a média nagy nyilvánossága 

előtt egy-két fehér holló esetnek számító kivételtől eltekintve 


nem indult be széles körű diskurzus arról, hogy egy olyan rendszer, 

melyet egy ilyen eset alapjaiban ingat meg (például az euró árfolyamára 

gyakorolt hatásával) egész egyszerűen tarthatatlan. 

Az egészben az a legszomorúbb, hogy ezt a mentalitást a megfelelő 

paneleket és sablonokat a másik oldal sajtójától már hallottuk, 

a gumicsont-tematika is ugyanúgy működik, csak éppen a politikai 

árok innenső szélén állók megfelelő érdekeit szem előtt tartva. Arról, 

hogy lenne valami magasztosabb, valami előrébb való, ami mindanynyiunk 

számára hasznos és kézzel fogható, na, erről az egyről, úgy 

tűnik viharos gyorsasággal feledkezett el és meg a hatalomba frissen 

visszaült oldal, valamint szócsövei is. Persze érthető, nincs is mit csodálkozni 

ezen, hiszen a párt rendszerből fakadó összes folyománynak, 

de legfőképpen a megosztottságnak köszönhetően a nyolc szűk 

esztendő után, a tűztől, a konctól távol, a visszajöttek kérik a jussukat, 

mer’ az nekik jár. A holdudvar pedig csak úgy ragyoghat, ha van 

mivel visszaverni a tündöklő Nap fényét. Azon sem csodálkozunk, 

már-már természetesnek vesszük, hogy az előző négyéves ciklusban 

megismert, és sokak által bizonnyal meg is utált pökhendi arrogancia 

köszön vissza ránk, csak most más tálalásban és körítésben. 

És itt van az a pont, ahol újabb kérdések ajánlkoznak szép hosszú 

tömött sorokban, mind arra várva, hogy tegye már végre fel valaki 

őket. 

Hol a határ? Mi az, amire már az éppen aktuális fülkeforradalmi 

koalíció másik tagja, a narancsos gyűjtőpárt is aszongya: „küggyétek 

a selyemzsinórt, itt a vadászszezon, megadjuk a kilövési engedélyt”, 

de legalábbis elég vót? Vagy minimum fölhorkannak! 

Hol van az a pont, amikor már ők is egy emberként azt mondják, 

na ezt azért már nem lehet megtenni velünk!? 

Mikor jön el az, amikor nem a más stílusban, a mások által soha a 

büdös életben fel nem tett kérdéseket talán kissé keményebb hangnemben 

feltevő kolléganőn történő nyelvköszörülés lesz az első említésre 

méltó momentum, hanem a probléma tényleges forrása, jelen 

esetben a nemzet színházának irányítója és az általa képviselt „értékrend” 

és szemléletmód sokak által a Nemzeti Színház intézményével 

összeegyeztethetetlen mivolta? Egyáltalán, hogy létezik ez a probléma? 

Hogy is mondta Bogár prof.? A véleményhatalom elbeszélni 

sem engedi a létező bajokat, fel sem szabad tenni a kérdést, a probléma 

létezését is tagadni kell, zárva van a diskurzustér, Hölgyeim és Uraim, 

majd mi megmondjuk, mikor és mire lehet nyitva. 

Érdekes módon, a „mások hitbéli, meg még a jó ég nem tudja 

miféle érzékenységét sérti” című szövegezés, magukat liberálisnak 

hazudó jogvédőktől mindig csak akkor hangzik el, amikor valami 

olyasmi történik, ami a magyaroknak jó. Ilyenkor a viselkedésforma 

sosem komilfó. Bezzeg, ha belénk törli valaki a lábát, ha bennünket 

taposnak sárba, döngölnek bele az anyaföldbe vagy a betonba, akkor 

persze minden a legnagyobb rendben, pofa alapállásban, KUSS 

legyen, tessék toleránsnak lenni! Rossz nyelvek Alföldi kapcsán rögtön 

behozták Fábry Sándor egyik kedvenc példamondatát, mely így 

hangzik: „Nem buzi, csak toleráns.” Asszem ez még a fogyaszthatóbb 

kategóriába tartozik, de legalábbis a Jobbik parlamenti bizottságban 

lezavart „köcsögözéséhez” képest mindenképpen. 

Lélekben mindannyian színházigazgatók vagyunk! – mondanák 

erre azonnal az antiszemitizmust kötőszóként használó, szellemiségükben 

az egykori SZDSZ-hez közelálló jogvédők. Nehogy mán 

egy ilyen apróságért kirúgják Alföldit! Ugyan már! 

„Réthelyi az én miniszterem.” – mondta a Hír Tv Lapzárta című 

műsorában a Heti Válasz egyik kiválósága. A mi érzékenységünkkel 

úgy tűnik, a kutya sem törődik. 

Nesze neked szakmai szolidaritás, nesze neked kollegialitás. Ez 

nem a mi kutyánk kölyke, más alomból való, lehet, hogy kimondta 

azt, amit mi is titkon mindannyian szeretnénk kimondani, de nem 

merünk, mert nem lehet, mert nem szabad, mert a kenyéradó gazdi 

megharagszik ránk (lásd: Petőfi „Kutyák dala”, „Farkasok dala”), de 

innentől kezdve ez mán csak jobbikos hülyeség, a szakma legalja, és 

különben is, mindenki tudja, hogy a zsidózás meg cigányozás után 

már-már muszáj menetrendszerűen gyünnie egy kis buzizásnak 

is, merthogy kellenek a szélsőséges szavazók, és hát itt ugye végső 

soron erre megy ki a játék nem másra, ezt pedig úgyis tudja, úgyis 

látja, úgyis érzi mindenki Legalábbis akinek van szeme a látásra, és 

van füle a hallásra. 

Ezt nem én találtam ki, ezt szintén a Hír Tv fent említett Lapzárta 

című műsorában hallottam, szintén a Heti Válasz kitűnőségének 

prezentálásában. 

Mielőtt még bárki félreértené, nem akarom az egekig magasztalni 

a kérdésfeltevő újságírónőt, de még csak megvédeni sincs szándékomban, 

csupán a kialakult helyzet sajátosságára szeretném felhívni 

a figyelmet! A direktortól orális jókívánságokat kapó zsurnaliszta 

hölgy ugyanis vehette volna a fáradságot és beülhetett volna megnézni 

a darabot. Amit nem tett meg. Legalábbis a híradások szerint. 

Megint déja vú érzésem van. Érdekes módon ez is a Tragédiához 

kapcsolódik. Az újságírónő eszembe juttatta a gerillamarketing 

módszerével nagy port felvert Gecy című előadást, melyet annak 

idején a Sirályban játszottak az igen tisztelt nagyérdemű legnagyobb 

örömére. Azon kevés számú szerencsés közé tartozik e sorok írója 

is, akik láthatták a darabot. (Számomra még különös pikantériája a 

dolognak, hogy kérdésfeltevésre ugyan, de itt közölték velem először 

és félreérthetetlenül, hogy VIP-arc lettem. Mondjuk ez azé’ 

nem semmi!) 

A második előadást követően távozóban a helyszínről a rendezőt 

savval és fekáliával öntötték le. Mindezt azért, mert azt hitték 

a Tragédia pornóváltozatát állították színpadra, amiből persze egy 

szó sem volt igaz. Akadtak számosan, akik úgy írtak az előadásról, 

hogy nem is látták a darabot. Ez már akkor elgondolkodtató volt számomra. 

És természetesen most is az. 

Én azt mondom, a néző a lábával szavaz. Akár előadás közben 

is. Higgyék el, ez mindennél beszédesebb. 98%-os kihasználtságról 

beszélnek az Alföldi Róbert igazgatta Nemzeti Színházzal kapcsolatban, 

mindenesetre tanulságos lenne ha nem csak az előadások elején 

érvényesített jegyeket, hanem a darabok végén távozókat is számba 

vennék, kiderülne, vajon van-e tényleges alapja azon szóbeszédeknek, 

hogy szünetben, vagy a felvonások közepette számos alkalommal 

gyérül a nézőtér. 

Érdekes az a fajta átjárhatóság is, amely a társadalom különböző 

szintjein most már egyre inkább megfigyelhető. Bicskanyitogató, 

vagy mindenki számára nyilvánvalóan nemzetrontó emblematikus 

pillanatokban, amikor minden józanul gondolkodó ember szinte 

automatikusan felhördül, hirtelen még a jól szituált, Versache, 

Armani – gyengébben eleresztett honatyák esetében talán VOR 

(Vörös október Ruhagyár) – öltönyökben feszítő (vagy feszengő?) 

esetenként konzervatív honatyáknál is lelöki az agyuk a szíjat, és 

ha csak pár percre, vagy csak titkon is, de talán ők is magukra öltenék 

az oroszlános mellényt. 

De legalábbis erőteljesen 

radikalizálódnak. Legtöbbjük 

persze megragad a 

szájkaraté szintjén, hiszen a 

megélhetési politizálás frakciófegyelem 

által vezérelt 

jótékony akol-melege reájuk 

is nagy hatást gyakorol, a 

végén aztán mindig tudják, 

hol a helyük. Ahogyan azt az 

egykori híradósból kereszténydemokrata 

politikussá 

avanzsált Pállfy István esetében 

láthatjuk. Nem veszi 

észre, hogy ez a hajó mán 

elment, de legalábbis Kiss 


ácsi hallatta mán a hangját, aszonta: „Ugorgyunk!”. A főnök pedig 

intett, leintett, már más van műsoron. Ha tetszik, ha nem. 

És akkor a hitelességről még egy árva szó nem sok, annyit sem 

ejtettünk. Épp a napokban került a kezembe egy 2002-es felvétel, 

melyen a legendás Sajtóklub (Lovas István, Molnár Tamás, Tóth Gy. 

László és Bencsik András) látható a pécsváradi várban. Lovas arról 

beszél, hogy az akkori képernyős sztár részegen ment be a tévébe, 

a portás ezt szóvá tette, és nem Pálffy-t mozdították el a helyéről, 

hanem a portást. Ugye valamennyien magunk elé tudjuk képzelni az 

azóta befutott pályának az ő csodálatos ívét? 

Szájkarate van, a tettek pedig sorra rendre elmaradoznak. Ilyen 

példának okáért az elszámoltatás nevű, ma már inkább a megfoghatatlan 

(értsd: nesze semmi fogd meg jól) kategóriájába tartozó 

látszattevékenység, mely ügyeinek vitelére Dr. Budai Gyula személyében 

kétségkívül sokkal hozzáértőbb embert választottak, mint az 

ellenlábas politikai erő soraiból kikerült nagynevű előd, a feljelentésügyi 

államtitkárként elhíresült Keller László. Ennek ellenére a 

nagy halak lebukásainak bírósági szakba jutása, vezetőszíjon történő 

elvezetésük látványos prezentálása egyelőre sorra rendre elmarad. 

Sokakat érintő, komoly pénzek visszaszerzésére irányuló ügyek és 

erőfeszítések, mégsem ezek, hanem a piszlicsáré gumicsontok elénk 

vetésével kreált figyelemeltereléses ügyek azok, amelyek a média nagy 

nyilvánossága előtt látványos egy helyben topogást produkálnak. 

Visszatérve Alföldi Róbert ügyére, megint csak szembe találjuk 

magunkat néhány kérdőjellel. 

Politikai ügyet akarnak kreálni belőle? Hát persze, hogy azt akarnak, 

ma mindenből azt akarnak. Benne van a pakliban. 

Kényszeresen meg akarnak felelni azoknak, akiknek úgy sem 

lehet megfelelni? Hát persze, hogy megakarnak, úgy tűnik kitörölhetetlenül 

rögzült ez a rossz beidegződés. Pedig mennyi időt, pénzt 

és energiát megspórolhatnánk, ha a folytonos hajbókolás helyett 

végre felemelt fővel léteznénk e hazában! 

Miért nem rúgják ki Alföldit, mikor mindenki tudja, hogy nem az 

ő emberük? Valószínűleg azért, mert nem ők irányítanak. A gyeplő 

látszólag az ő kezükben van, de a lovak zabját nem ők fizetik. 

És még sorolhatnánk tovább. Olyan kérdések ezek, melyekre az 

államszocializmus idején rutint szerzett, valamint a sorok közötti 

olvasás képességét ideje korán elsajátító állampolgárok sokasága tudja 

a választ még akkor is, ha nem mondja ki. Átlát a szitán. Talán a Jancsó-film 

parafrázisaként: az Úr (lámpás helyett) távkapcsolót adott a 

kezembe. Ne féljünk használni! Tudják, az ízlésre nincs magyarázat. 

Számomra az Alföldi Róbert ügyben a legmegdöbbentőbb az 

újságírók kolléganőjükkel kapcsolatban felmerült viselkedése volt. 

Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és én látom rosszul a dolgokat, 

mert sokszor a mások által mellékszálnak tartott momentumokat, 

melyekről a kutya sem beszél, vagy alig kerül szóba, tartom fontosaknak. 

De ne feledkezzünk el arról, hogy az ördög a részletekben lakozik. 

Isten áldja Magyarországot! 

1 öntudatos pécsi polgár 

ÉRTÉK mentés!!! terjesszük! Magyarország legnagyobb 

elektronikus KÖNYVTÁRA 

Szeretnék segíteni valakinek, aki önzetlenül ÉRTÉKET hozott 

létre.Nem beszélt róla, hanem tette a dolgát. Azonban e sok 

munka veszendőbe mehet! 

Tudom, hogy kevés a szabadidőtök, azt a keveset sem biztos, 

hogy azinternet mellett szeretnétek eltölteni. De, ha tehetitek, 

csak néhánypillanatra is, kérlek Benneteket nyissátok meg ezt 

az elektronikus könyvtárat,csodálatos dolgokat fogtok felfedezni 

benne! 

Magyar Őstörténeti elektronikus könyvtár megszűnőben 

http://www.konyv-e.hu 

Ingyenesen létrehoztam és elérhetővé tettem Magyarország legnagyobb 

elektronikus könyvtárát és könyvtárgyűjteményét méghozzá 

semmiféle anyagi támogatás nélkül. Világritkaságok vannak 

benne, és sokszor hasonmásban! Több ezer tétel és több százezer 

kutatható anyag, aminek elérhetősége hamarosan meg fog szűnni. 

Egyébként tudjátok, hogy mit jelent az, hogy magyar kultúra? 

NEM. Mert nem taníthatták meg veletek. Közületek is amikor 

megkérdezi az ember, hogy szerintetek mennyi középkori magyar 

vonatkozású írott dokumentum létezik, ami megmaradt. A válaszok: 

tíz, száz! S még a legtájékozottabb őstörténeti érdeklődő is 

max. ezerig jutott el? A hivatalos oldal persze meg hallgat. Szerintetek 

mennyi van, ami létezik? Minimális számot mondok, ami 

bizonyítható. TIZENÖT MILLIÓ! Tizenötmillió, tehát minden 

magyar embernek jutna egy értékes ritkaság! 

És ez mind létezik a mai napig! Képzeljétek el, hogy mennyi 

lehetett eredetileg, hogy az köztudott, hogy a nagy része elpusztult! 

És azt gondoljátok, hogy a legtöbbjük latin? Ebben is tévedtek, 

mert sokkal több görög nyelvű dokumentum keletkezett, sőt 

nemegyszer az esztergomi érsek az egész keleti egyház feje is volt! 

Nálunk nem volt egyházszakadás. Mit nem tudtok még? Hogy 

a legtöbb írott emlék nem is latin, nem is görög, hanem magyar 

nyelven született. És sokuk ma is létezik. Elkeseredett harcot 

folytatok, hogy észrevegyétek... hiába. Mi létezik még a hatalmas 

pusztulások áradatában? Szinte minden, ami fontos. Minden, amiből 

újjá lehet születtetni egy országot! Az egyik törzsünket valaha 

úgy hívták, hogy MÉD, a medica, az orvoslás tudomány pedig szó 

szerint azt jelenti, olyan mint a médeké! Mi még az ellenségeinket 

is meggyógyítottuk. Tudjátok azt, hogy egy innen származó 8 éves 

Árpád-házi királylány honosította meg a fürdőkultúrát nyugaton! 

Méghozzá sikerrel, mivel a nyugati félteke nyelveiben mindenhol, 

eme 8 éves kislány becenevét használják a fürdőkád elnevezésére. 

Elisabeth Elgondolkodtató az is, hogy én itt vidéken egyetlen 

egy angol eredetű szót sem használok a magyar nyelv beszélése 

közben; addig az angol nyelvű ‘társam’ több száz magyar eredetű 

szót használ, amik technikai találmányként kerültek bele az ő nyelvükbe 

a középkor és az újkor folyamán. Gyakorlatilag sosem tud 

úgy beszélni, hogy néhány mondatonként ne használna legalább 

egy magyar eredetű szót! De ezeket már mind nem írhatom meg. 

A sort végtelenségig lehetne folytatni... de kit érdekel ez, ha ma 

már nem szeretnek olvasni és tudni... 

A levelezőlistáról légy szíves levenni, mert hajléktalanként úgy 

sem tudnám elolvasni, s néhány hónap múlva a kultúr - honlap 

is megszűnik, s így higgyétek azt, hogy tényleg csak tíz emlékünk 

vészelte át az idők viharát. Mert valóban a közeljövőben ennyi 

lesz, ha egy ország nem képes felébredni, akkor meghal. Ennyit 

tehettem, mindig segítséget vártam, de hiába. Ez egy utolsó kérés, 

mert többre már nincs lehetőségem, olvassatok legalább ebben a 

fennmaradó néhány hónapban, és adjátok tovább az üzenetet, ha 

lélekben magyarok vagytok: 

http://www.konyv-e.hu 


PERFORMANSZ: IGAZSÁG, JÓSÁG, TOLERANCIA 

Kínzási jelenetek a Vörösmarty téren 

Tizenkét éve lesz 2011.07.20-án annak, hogy a Kínai Kommunista 

Párt brutálisan üldözi a Fálun Dáfá (más néven Fálun Gong) 

gyakorlókat. Ebből az alkalomból 2011.07.16-án szombaton egy 

performansz keretében mutattunk be párat a Fálun Dáfá gyakorlókon 

végrehajtott kínzási módszerekből. A bemutató helyszíne 

Budapesten, a Vörösmarty téren volt. Kínában a mai napig üldöznek 

mindenkit, aki nem fogadja el feltétlennek, és mindenek felett állónak 

a kommunista párt ideológiáját. A Fálun Dáfá gyakorlók elleni 

üldözés erre a legkegyetlenebb példa. 

A performansz-ról készült képek megtekinthetőek: 

https://picasaweb.google.com/102033028248186034997/ 

Performansz20110716 

A Fálun Dáfá egy meditációs gyakorlat és tanítás, amely a buddhista 

rendszerhez tartozik (de semmiképpen nem azonosítható a 

buddhizmussal, és vallásnak sem nevezhető). A megvilágosodáshoz 

vezető művelési út többezeréves tradícíóra épül. Az univerzum alapelveit 

tekinti irányadónak az egyén nemesítésében, amely az „Őszinteség 

- Jóság - Tolerancia”. A Fálun Dáfá gyakorlók a világon több mint 

százmillióan vannak, 114 országban. Alapítóját, Li Hongzhi-t (ejtsd.: 

hongdzső) több ezer kitüntetésben részesítették, valamint béke- 

Nobel-díjra is jelölték. (További információk: www.falundafa.org) 

A Fálun Dáfá gyakorlók teljesen békések és törvénytisztelőek, 

és semmilyen politikai törekvésük nincsen. Azonban, mert 

nem a Kínai Kommunista Párt ideológiája szerint élnek, „persona 

non grata”-vá váltak. Mi több, üldözöttekké, akiket koncentrációs 

táborokba visznek, hogy ott kényszerítsék őket lelkiismereti 

meggyőződésük feladására, és a kommunista párt iránti feltétlen 

hűségre. Kanadai hivatalnokok bebizonyították, hogy a Fálun 

Dáfá gyakorlók szerveit a Kínai Kommunista Párt irányítása alatt 

illegálisan eladják, nem törődve a donorral, akinek maradványait 

aztán elégetik, hogy ne maradjon bizonyíték. Bővebben: www. 

hu.clearharmony.net ill. www.faluninfo.net, a szervrablásról: http:// 

www.organharvestinvestigation.net/ . 

Akcióinkkal erre a napjainkban zajló emberiség elleni bűncselekményre 

hívjuk fel a figyelmet, és azt akarjuk tudatosítani, hogy 

ez nem Kína belügye, hanem a világot, s benne hazánkat is súlyosan 

érintő, és állásfoglalásra kényszerítő körülmény. Ezen állításunk 

ékes bizonyítéka, hogy a kínai miniszterelnök nemrég történt látogatása 

alatt nem élhettünk a véleménynyílvánítási jogunkkal (lásd.: 

http://www.hu.clearharmony.net/articles/201107/4004.html). 

Tapasztalatunk szerint a járókelőket, érdekelte és mélyen megérintette 

a bemutatónk, többekben felmerült a kérdés, (bennünk is) 

hogy miért nem kap nagyobb nyilvánosságot ez a bestiális bűntett? 

Mert ez tényleg nem fontos hír, vagy mert a Kínai Kommunista Párt 

eléri a célját, miszerint tagadja, s eltitkolja, és belügyének minősíti 

ezt a gaztettet? Több emberben éledtek fel személyes emlékeik: volt 

aki elmesélte, hogy milyen volt élőben látni, amikor 89-ben tankok 

taposták szét a tüntetőket a Tiananmen téren; volt egy idős hölgy, 

aki a magyar kommunisták általi saját űldöztetését hozta példaként; 

és olyan is akadt, aki órákig velünk maradt, s próbálta fölfogni a fölfoghatatlant. 

Fricskó Sándorné, Magyar Fálun Dáfá Egyesület 

Fricskó Sándorné Eszter 

Tel.: 36-20-442-1382 

E-mail: kovacseszter@fmail.co.uk 



COLIN HINES: GLOBÁLIS KIÁLTVÁNY 

– Lokalizáció: Egy időszerű eszme – 

A globalizáció és a szabadkereskedelem példátlan támadások kereszttüzébe került, miután 

ártalmaik egyre nyilvánvalóbbá válnak. Eljött az ideje a globális gazdasági rendszer 

újfajta irányultságán alapuló, átfogó és radikális alternatívának. 

A cél az egyenlőtlenségek csökkentése, az 

alapvető életszükségletek teljesebb kielégítése 

és a környezet megfelelő védelme. Mindehhez 

biztosítani, támogatni és fejleszteni kell 

a demokratikus ellenőrzést és az állampolgári 

részvételt a fenntartható helyi gazdaságok 

újjáépítésében. Az alternatíva: a Globálisan 

védd a lokálist jellegű megközelítés. 

1. fejezet 

Ez a folyamat a lokalizáció – az egymással 

kölcsönös összefüggésben lévő és önerősítő 

intézkedések és eljárások rendszere, amely 

aktívan diszkriminál a helyi javára. Az egyes 

emberek, a közösségek és az üzleti élet szereplői 

számára olyan politikai és gazdasági 

keretet kínál, mely újradiverzifikálja a helyi 

gazdaságokat. Növelni képes a közösségek 

összetartó erejét, csökkenteni a szegénységet 

és az egyenlőtlenségeket, javítani a megélhetési 

feltételeket, erősíteni a társadalmi 

gondoskodást és a környezet védelmét, és 

minden tekintetben kulcsfontosságú biztonságérzettel 

szolgál. 

Ez teljes mértékben ellentéte a globalizáció 

programjának, amely a kereskedelem 

ellenőrzésének “kopaszd meg a szomszédodat” 

szintjére redukált elvét hangsúlyozza, és 

valamennyi gazdaságot olyan módon igyekszik 

eltorzítani, hogy azok elsődleges célja a 

nemzetközi versenyképesség legyen. Ezzel 

szemben a lokalizáció programja a “jobbíts 

a szomszédod helyzetén” jellegű támogatói 

nemzetköziséget vallja, ahol az eszmék, a 

technológiák, az információk, a kultúrák, a 

pénz és a javak áramlása – végcélja szerint 

– a helyi gazdaságok világméretekben való 

újjáépítését és védelmét kell, hogy szolgálja. 

A hangsúly itt nem a versenyen, hanem az 

együttműködésen van, ahol is a cél nem a 

legolcsóbb, hanem a legjobb termék, illetve 

szolgáltatás biztosítása. 

Globalizáció – irreális elveken nyugvó 

világméretű realitás 

2. fejezet 

A kereskedelem liberalizációja a komparatív 

előnyök hibás közgazdasági elméletéből 

indul ki, annak kikezdhetetlen követelményéből, 

hogy nemzetközileg versenyképesnek 

kell lenni, abból az illuzórikus ígéretből, 

hogy a növekedés idővel mindenki 

számára jólétet biztosít. A komparatív előnyök 

– csináld azt, amit a legjobban tudsz, 

amihez a legjobbak az adottságaid, és minden 

mást szerezz be a külpiacról – elefántcsonttorony-elméletnek 

bizonyultak, mely 

figyelmen kívül hagyta azt a realitást, hogy 

mennyire eltérő hatalmi pozíciókkal rendelkezik 

egy kereskedő és egy termelő, illetve 

hogy milyen eltérőek az egyes nemzetek 

közötti erőviszonyok. Eredetileg még azt 

gondolták, hogy a pénz szerepe megmarad 

helyinek. Dacára a hibás alapvetéseknek és 

annak, hogy az elmélet napjaink vonatkozásában 

teljességgel irreleváns, a WTO (World 

Trade Organization) a komparatív előnyök 

leglelkesebb szószólója és erőltetője. 

3. fejezet 

A tőkejavak vonatkozásában az az uralkodó 

nézet, hogy a pénz világméretű szabad áramlása 

biztosítja annak hatékony és ésszerű 

használatát, lehetővé teszi a pénzügyi befektetők 

számára, hogy a kockázatokat világméretekben 

szétterítsék, és végeredményben 

rákényszeríti a kormányokat az ilyen 

befektetők számára kedvező gazdasági környezet 

kialakítására. A valóság ennek épp az 

ellenkezője: a befektetők csordaszellemben 

cselekednek. A szabadon befektethető tőke 

kegyeinek elnyerése érdekében az egyes 

országok igyekeznek alacsony inflációt, alacsony 

adókat, alacsony szintű költségvetési 

központosítást felmutatni. Mindezek nyomán 

lemondanak a belföldi ellenőrzés olyan 

eszközeiről, mint a kamatlábak, az állami 

kötvénykibocsátás, kölcsönfelvétel, és az 

alacsonyabb hazai növekedés következményeként 

még a kereslet szinten tartását is 

kockáztatják. A közelmúlt gazdasági válságai 

rávilágítottak a globális pénzmozgások 

kártékony hatásaira, s az ezen pénzáramoltatás 

felgyorsítására kitalált Multilateral 

Agreement on Investment (MAI) kudarcba 

is fulladt a nemzetközi ellenállás miatt. 

A globalizációtól a lokalizáció irányába 

való elmozdulás előnyei 

4. fejezet 

A globalizáció káros hatásai miatt kibontakozó 

nemzetközi ellenállás egyre fokozódik. 

Bár a lokális alapvetően nemzetállami keretekkel 

rajzolható ki, paraméterei bizonyos 

mértékig a figyelembe vett javak és szolgáltatások 

körétől függenek. Így élelmezési vonatkozásban 

jelenthet országrészeket, míg a légi 

közlekedés tekintetében földrajzi régiókat. A 

lokalizáció igen széles körű involváltságot feltételez; 

nem olyasmi, ami az emberek ölébe 

hullik, hanem amiért az embereknek tenniük 

is kell. A lokalizáció hatalmas potenciálja 

magában foglalja a hatalom átruházását, a 

gazdaság ellenőrzését, a fokozott társadalmi 

gondoskodást és környezetvédelmet, az 

emberarcú technológiai fejlődést. A globális 

pénzügyi instabilitás még időszerűbbé teszi a 

folyamat beindítását. 

5. fejezet 

A lokalizáció elősegíti a fenntartható helyi 

közösségek kialakulását, ezzel támogatva 

a helyi gazdaságok újjáépítését. Lehetővé 

teszi a társadalmi kohézió kialakulását és a 

gazdasági megújulást, különösen a munkaigényes 

ágazatokba történő befektetések, 

az infrastruktúra megújítása és a személyes, 

közvetlen törődés révén. A helyi vállalkozásnak 

központi szerepe van és nagy haszna. A 

globalizáció a másik oldalról hármas fenyegetést 

jelent a fenntartható helyi közösségek 

számára. A nemzetközi versenyképesség 

fetisizálása a közkiadások megnyirbálásához 

vezet, mely nehezíti a közösségek megújulását; 

a közbeszerzési piac idegen érdekek 

javára történő megnyitása helyi munkalehetőségeket 

számol föl; a helyi piacokra termelő 

kisgazdaságoktól a nagyüzemi gazdálkodás 

irányába történő elmozdulás a jómódúak 

élelmezését szolgálja globális szinten. 

A lokalizációhoz vezető lépések 

6. fejezet 

Az első lépés a lokalizáció irányába egy nagy 

lélektani fordulat kell hogy legyen: elfordulás 

annak végzetszerű elfogadásától, hogy a 

globalizáció a nehézkedési erőhöz hasonlóan 

megkérdőjelezhetetlen, az önerősítő 

lépések olyan rendszere irányába, melyek 

révén nemzetközi végcélként gyökeret verhet 

az a szemlélet, hogy Globálisan védd a 

helyit. Olyan garanciális védintézkedéseket 

kell bevezetni egy világosan megfogalmazott, 

közmegegyezéses átmeneti időszakban, 

mint az export-import ellenőrzése, 

kvóták, támogatások valamennyi kontinensen. 

Ez nem a régivágású protekcionizmust 

jelenti, mely törekvései szerint a hazai piacot 

védelmezi, miközben elvárja, hogy mások 

piaca nyitott maradjon. A hangsúly a helyi 

kereskedelmen lesz. Minden fennmaradó 

távolsági kereskedelemnek a helyi gazdaságok 

diverzifikációjának megalapozását 

kell szolgálnia. Ehhez a radikális, drámai 

változáshoz szükség lesz a transznacionális 

vállalatok ellenállásának leküzdésére, és 


Colin Hines 

ennek regionális országcsoportok szintjén 

kell végbemennie, különösen a legfejlettebb 

Európában és Észak-Amerikában. 

A termelés helyivé tétele és a transznacionális 

vállalatok ellenőrzése 

7. fejezet 

Az ipar a telepedj le itt, hogy itt adj el politikája 

révén tehető helyivé, ezáltal biztosítva 

a lokalizált termelést. A tipikus multi-fenyegetéssel, 

a termelés áthelyezésével is kevésbé 

kell számolni, ha a meglévők mellett mindenhol 

megjelennek az esetleg államilag is 

támogatott új helyi versenytársak. Miután 

a transznacionális vállalatok röghöz köttetnek, 

belföldi aktivitásuk és adózásuk is 

nemzeti ellenőrzés alá kerül. A lokalizáció 

hívei által szükségesnek tartott társadalmi, 

foglalkoztatási és környezeti szabványok 

bevezetése is megkerülhetetlen. A megfelelő 

társasági adórendszer lehetővé teheti, hogy 

a legkülönfélébb áremelkedések negatív 

hatásait a szegényebbek körében kompenzálni 

lehessen. 

A pénz lokalizálása 

8. fejezet 

A pénz zabolátlan nemzetközi áramlásának 

katasztrofális hatásai oda vezettek, hogy 

komolyan fontolóra kell venni bizonyos korlátozások 

újra bevezetését. A pénzt úgy kell 

megkötni, hogy annak kibocsátója túlnyomórészt 

felségterületén funkcionáljon, megalapozva 

a diverz, fenntartható helyi gazdaságokat. 

A szükséges intézkedések része 

lehet a tőkemozgások kontrollja, speciális 

adók, az adóelkerülés – például az off-shore 

bankközpontok – ellenőrzése, lakossági kötvénykibocsátás, 

hitelszövetkezetek, a helyi 

orientációjú bankok újjáélesztése, helyi cserekereskedelmi 

sémák (barter) alkalmazása. 

A pénznek a külföld felé való bármilyen célú 

áramlását is úgy kell szabályozni, hogy az az 

érintett országok helyi gazdaságait erősítse. 

Lokalista versenypolitika 

9. fejezet 

A helyi versenyszabályok biztosítani fogják, 

hogy jó minőségű termékek és szolgáltatások 

kerüljenek piacra azáltal, hogy a hazait 

és abból is a minőségit erősítő mozgásteret 

alakítanak ki. Megszabadulva a lefelé nivelláló 

nemzetközi versenykényszertől, a gazdasági 

élet olyan keretek között működhet, 

ahol – a világ minden tájáról eredő legjobb 

gondolatok és technológiák által felvértezve 

– folyamatosan fejlődik a foglalkoztatási, a 

társadalmi és a környezetvédelmi szabályozórendszer. 

A kormányok versenypolitikája 

felelős az üzleti világ szerkezetéért, a piaci 

részesedések alakulásáért, továbbá szabályozza 

a cégek magatartását. 

Lokalizációs adópolitika 

10. fejezet 

Ahhoz, hogy a lokalizációra való átmenet 

számláját állni tudjuk, és egyúttal javíthassunk 

a környezet állapotán is, az adóbevételek 

nagyobb hányadát a nem megújítható 

energiaforrások felhasználásához és 

a szennyezőanyag-kibocsátáshoz kötődő 

forrásadók kivetésével kell biztosítani. Az 

igazságosabb társadalom kibontakoztatása 

érdekében a termelés-áthelyezés és az adóparadicsomok 

kiskapuinak felszámolása 

lehetővé fogja tenni, hogy a társaságokat 

és a magánszemélyeket vagyoni helyzetük, 

bevételeik, a hozzáadott értékadó (áfa) 

révén a fogyasztásuk, illetve ingatlantulajdonuk 

arányában adóztassuk. Az adóbevételek 

egy részét a társadalom elmaradott rétegeinek 

bárminemű áremelkedéssel kapcsolatos 

kompenzációjára kell fordítani, miközben 

az élőmunka adó- és járulékterheit a munkahelyteremtés 

ösztönzése céljából csökkenteni 

célszerű, ezzel is elősegítve a foglalkoztatottság 

növelését. 

Demokratikus lokalizmus 

11. fejezet 

A sokoldalú helyi gazdaság – a termékeknek 

és szolgáltatásoknak a fogyasztási 

igényekhez maximálisan igazodó, lehető 

legszélesebb kínálata biztosítása során – a 

mindennapi tevékenységek aktív demokráciáját 

követeli meg. A későbbi előnyök minél 

szélesebb körben való terítéséhez átfogóbb 

politikai, demokratikus és gazdasági kontroll 

gyakorlására van szükség helyi szinten. 

Egyfajta állampolgári jogon járó hozamrészesedés 

jogilag is garantálná a gazdasági 

kérdésekben való involváltságot. A politikai 

irányultságú tőkehalmozást korlátozni kell, 

a hatalomnak a társaságokról az állampolgárokra 

kell átszállnia. Ezzel együtt jár majd 

a prioritások felállításában és a helyi gazdasági, 

társadalmi és környezetvédelmi kezdeményezések 

tervezésében való maximális 

részvétel bátorítása. Ez megköveteli, hogy 

az állam, a közösségi hálózatok, szervezetek 

és állampolgári mozgalmak involváltsága 

egyensúlyban legyen. 

Kereskedelem és segélyezés a lokalizáció 

szolgálatában 

12. fejezet 

A WTO által a gyakorlatba átültetett GATT 

(General Agreement on Tariffs and Trade – 

Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) 

jelenlegi szabályait gyökerestől át 

kellene alakítani, hogy helyettük létre jöhessen 

egy ún. GAST (General Agreement for 

Sustainable Trade – Általános Egyezmény 

a Fenntartható Kereskedelemért), melyet 

viszont egy demokratikus WLO (World 

Localization Organization) révén kellene 

érvényre juttatni. Hatásköre szerint azt kellene 

biztosítania, hogy a regionális kereskedelem, 

a nemzetközi segélyezési politika 

és a segélyek szétosztása, az információs és 

technológiai transzfer, valamint a fennmaradó 

korlátozott mértékű nemzetközi kereskedelem 

és befektetések a fenntartható helyi 

gazdaságok felépülését szolgáló szabályokat 

kövessék. A cél a maximális foglalkoztatottság 

előmozdítása a fenntartható, regionális 

önellátás szilárd kiteljesedése révén. 

Hogyan jöhet létre a lokalizáció? 

Növekvő szembenállás 

13. fejezet 

A globalizációval szemben akkor bontakozhat 

ki széles körű ellenállás, ha fel tudunk 

vázolni egy életképes lokalista alternatívát. 

Számtalan magánszemély és csoport 


igyekszik már a gyökerektől újraépítve erősíteni 

helyi gazdaságait. Az ilyen radikális 

helyi alternatívák kormányzati szinten való 

számbavételének legnagyobb ösztökélője 

annak igénye lesz, hogy valamilyen választ 

találjunk a globális gazdasági fejetlenségre 

és deflációra, a munkanélküliségre és az 

annak nyomán kialakuló elégtelen fogyasztói 

keresletre. Az eddigiektől eltérő, lokalista 

megközelítésnek a politikusok körében 

imperatívuszként való felmutatásában 

hasonlóan döntő jelentőségű a politikailag 

aktívakra gyakorolható nyomás. A nyomásgyakorlás 

eredményeképpen a globalizáció 

egyes specifikus kérdései mentén felvállalt 

küzdelemtől eljuttathatjuk őket egészen 

odáig, hogy felismerjék: személyes sikerességük 

is csak a lokalizáció felé mutató 

változások keretében biztosítható, de egy 

nemzetközileg egymást támogató módon. 

Röviden: Globálisan védd a lokálist. 

Munkahelyek felszámolása, növekvő defláció 

14. fejezet 

A globális defláció kiváltói: a termelésnek 

az alacsonyabb bérszínvonalú országokba 

való kihelyezése, az automatizáció és a 

közkiadások megnyirbálása; s mindezeket 

a nemzetközi versenyképesség kereskedelem-liberalizációs 

diktátuma még kényszerítően 

hajszolja is. A harmincas évektől 

kezdődően mindez a globális alulfoglalkoztatottság 

és munkanélküliség kiváltója lett. 

A foglalkoztatottság növekedése egy olyan 

sikeres kampány végeredménye lehet, mely 

a hazai társadalmi gondoskodás és a munkakörülmények 

jobbítását, valamint az ennél 

globálisabb kérdések megoldását szolgálja, 

mint például az élelmezés biztonsága, a környezet 

védelme és fejlesztése. Mindenesetre 

az ilyen intézkedések sohasem lesznek kellően 

eredményesek, ha nem foglalódnak egy 

lokalizációs stratégia keretébe. 

Lokalista ébresztő a politikai aktivistáknak 

15. fejezet 

A WTO elsődleges célja a kormányok jogalkotói 

és szabályozói autoritásának korlátozása, 

melyet a kereskedelem gátjának tart. 

Így a nemzeti kontroll a hazai prioritások 

érvényesítése helyett a kereskedelem-liberalizálási 

célok elősegítésének irányába tolódik. 

Az aktivistáknak számba kell venniük, 

hogy céljaik eléréséhez nincs-e szükség 

egy – a globalizáció eszméjéhez hasonlóan 

– mindent átölelő, mindenen átható megközelítésre 

a célok elérését leginkább akadályozó 

globalizációs folyamat leküzdéséhez. 

Értékelniük kell, hogy vajon mind a maguk, 

mind támogatóik prioritásai nem egyedül 

csak a lokalizáció egyfajta “globálisan védd 

a helyit” szerű formája révén érvényesíthetők-e. 

Ezen a módon lesznek képesek folyamatosan 

hozzájárulni a globalizmus uralkodó 

paradigmája visszautasításának és egy 

lokalistával való felváltásának folyamatához, 

melynek révén saját területükön megtapasztalhatják 

a motivációhoz oly fontos siker 

élményét. 

Az a mozgalom, mely nem támogatja a 

lokalizációt – vereségre ítélt a közjó, a 

szakszervezetiség és a kultúra vonatkozásaiban 

16. fejezet 

A hatékonyabb társadalmi gondoskodást 

zászlajukra tűző mozgalmak gyakran képtelenek 

számot vetni a globalizáció és regionális 

megnyilvánulásai, például az Európai 

Monetáris Unió által előidézett kényszerekkel, 

melyek korlátozzák a kormányok 

forrásbővítő és forrásmegosztó képességét. 

A szakszervezetek és egyéb munkajogi 

mozgalmak összekeverik a globalizációt 

és az internacionalizmust. Elfogadhatónak 

tartanak egy enyhébb, szelídebb piacliberalizálást, 

holott az enyhébb kereskedelmi 

korlátozások és a szegényebb országokban 

megmutatkozó növekvő munkanélküliség 

együttesen azt jelentik, hogy a foglalkoztatási 

biztonság, a bérszínvonal és a munkakörülmények 

többnyire kényszerűen még alacsonyabb 

szintre süllyednek. Ahhoz, hogy 

a kulturális sokféleség a lokalizációban rejlő 

változatosság révén felválthassa a globalizációt 

és a kulturális homogenizációt, szükség 

van a tömegmédiumok és mindazok bevonására, 

akik érdekeltek a nemzeti kultúra 

megőrzésében. 

A nemzetközi fejlesztési programok 

lokalizálása 

17. fejezet 

A “korrektebb”, liberalizált kereskedelmi 

rendszerért kiáltó fejlesztési szakértők 

figyelmen kívül hagyják azt a realitást, amit a 

kereskedelem-liberalizációs szabályok a Dél 

szegényeinek életére jelentenek. A fejlesztési 

kérdésekben elkötelezett nem kormányzati 

szervek is ragaszkodnak ahhoz a téves paradigmához, 

hogy a délről északra irányuló 

export jelentené a szegények felemelkedésének 

legfőbb útját. Ezen megközelítés déli 

kritikusai rámutatnak a szegény exportáló 

országok közötti káros versengés elkerülhetetlenségére, 

a nemzeti prioritásoknak a 

minél olcsóbb export hajszolása érdekében 

való háttérbe szorítására, az érintett társaságok 

érdekeit szolgáló sanyarú munkafeltételekre 

és a felelőtlen termelés-áthelyezésekre, 

s ezek helyett inkább a lokalista fejlesztéspolitika 

alternatíváját javasolják. 

Az élelmezés biztonságának lokalizálása 

18. fejezet 

A globalizáció a transznacionális vállalatok 

és a nagy farmergazdaságok révén egyre 

inkább ellenőrzése alatt tartja a világ élelmezési 

rendszerét. Ennek a folyamatnak a 

fogyasztók és a földműves gazdák részéről 

megnyilvánuló ellenhatásaként csökken az 

élelmezés biztonsága, sokasodnak az ökológiai 

fenyegetések, és számolni kell a vidék 

hanyatlásával. A lokalizáció képes megfordítani 

ezt a trendet. A mind a gazdag, mind a 

szegény országok által megkövetelt élelmezési 

biztonság szükségessé teszi az önellátás 

fokozását. Nagyon fontos továbbá az élelmiszerek 

nemzetközi kereskedelmének drámai 

visszaszorítása arra a szintre, amelyen a 

fennmaradó élelmiszeripari külkereskedelem 

már a megnövekedett önállóság hasznos 

kiegészítőjévé válik. Olyan tisztességes 

kereskedelmi szabályokkal kell ezt a folyamatot 

vezérelni, melyek előnyeit a kisgazdálkodók 

és az élelmiszert kicsiben előállítók 

élvezik, s amely az állatok és a környezet 

javát szolgálja. Egy ilyen élelmezés-lokalizációs 

program elválaszthatatlan része a földreform 

és a falusi gazdaságok revitalizálása. 


A zöld globalizáció lehetetlensége 

19. fejezet 

A környezetvédők számtalan követelésének 

legfontosabbjai között szerepel annak 

szükségessége, hogy a környezetszennyezés 

minimalizálása, a vadon élő állatoknak és 

magának a vadonnak, a biodiverzitásnak a 

megőrzése érdekében mind az ipar, mind a 

mezőgazdaság vonatkozásában mértékletesen 

gazdálkodjunk az erőforrásokkal, és 

hogy a lehető legteljesebb mértékben éljünk 

az újrahasznosítás lehetőségeivel. Legújabban 

ez a program olyan pontokkal egészült 

ki, mint annak biztosítása, hogy a változások 

folyamán erősödjön a kialakuló új társadalom 

demokratikus kontrollja, az emberi, a 

kulturális és az állati jogok kiteljesedjenek és 

tiszteletet élvezzenek, az egyenlőtlenségek 

pedig csökkenjenek. A globalizáció kereskedelmi 

szabályainak arzenálja – melyek 

a nemzetközi versenyképesség fokozását 

célozzák, a hangsúlyt a legolcsóbban való 

termelésre helyezik, bátorítják a belföldi 

befektetéseket és a külföldi társaságokat, 

valamint a közkiadások csökkentését – 

mindezt akadályozza. Napjaink egyenlőtlen 

és környezeti szempontból destruktív 

világgazdaságából lehetetlen a természetes 

átmenet egy olyan jövő felé, ahol a jelen 

bekezdésben leírtak szerinti “fenntartható 

fejlődés” válik követendő normává. 

Zöld lokalizáció 

A lokalizáció irányába való radikális gazdasági 

átmenet költségeinek fedezetéül szolgálhat 

az energiahordozók és egyéb erőforrások, 

valamint a szennyezőanyag-kibocsátás 

ökológiai jellegű megadóztatása. Mindez 

környezeti szempontból is előnyös lenne, és 

lehetővé tenné az élőmunka közterheinek 

radikális mérséklését, ezzel javítva a foglalkoztatottságot. 

Az olyan versengő régiók 

megzabolázására, ahol az ilyen adókat nem 

alkalmazzák, újra be kell vezetni a vámokat 

és a külkereskedelmi forgalom ellenőrzését. 

A környezet számára a lokalizáció általában 

a távolsági kereskedelem alacsonyabb 

szintjét eredményezi, csökkenő energiafelhasználást 

és szennyezőanyag-kibocsátást. 

Ugyanakkor az esetleges egyéb káros 

környezeti hatások érzékelése és kezelése 

helyi élménnyé és üggyé válik, növelve ezzel 

a nyomást, a késztetést és a lehetőséget az 

események ellenőrzése, a hatékonyabb szabványok 

kidolgozása érdekében. Így a környezet 

tágabb értelmű megóvásában érintett 

mozgalmak tevékenysége sokkal hatékonyabb 

lenne, ha specifikus követeléseiket a 

lokalizáció mindenen átívelő kontextusába 

helyeznék. 

Vitára ajánlott végkövetkeztetés - A lokalizáció 

szakít a mai piaccal 

A globalizációtól a lokalizáció irányába való 

elmozdulás fő hajtóerejét nemcsak az ún. 

nem-kormányzati szervek reakciói, illetve 

bizonyos globális környezeti káresemények 

jelenthetik, hanem annak megértése, hogy 

a piaci terhektől végül is csak a lokalizáció 

által kínált feltételek és a biztos hazai kereslet 

potenciálja révén lehetséges megszabadulni. 

A kérdés csak az, milyen piac fog 

az eddigi helyébe lépni. Az a tény, hogy a 

jelenlegi rendszer képtelen a globalizáció 

következményeként fellépő defláció problémájának 

kezelésére, óriási lehetőséget kínál 

egy új szövetség, egy új cselekvési program 

kimunkálására. Ez végül is azokat fogja majd 

egybe, akik a helyi szinteken tevékenykednek, 

akik politikailag aktívak más szinteken, 

illetve a jelen történései által fenyegetett 

kis- és középvállalkozói szférát. Ezeknek a 

rétegeknek egymásra kell találniok, hogy 

kidolgozzák, miképpen célozható meg egy 

lokalista jövő, mely biztosítja a létfontosságú 

munka- és megélhetési lehetőségeket, 

a közösségek olyannyira vágyott újjáépítését 

és a környezet kellő védelmét, amely döntő 

jelentőségű. Röviden: aktiválniuk kell a 

lokalizációs programot. 

Ahogy a magunk mögött hagyott század 

a bal és a jobb küzdelméről szólt, a 21. 

század a lokalisták, a vörös-zöldek és a kis 

“k”-val írandó konzervatívok szövetségét 

hozza el egy lokalista cselekvési program 

megvalósítása jegyében, szorítóba híva a 

politikai közép vereségre ítélt globalistáit. 

Úgyhogy elnézést kérve Marx Károlytól és 

Margaret Thatchertől, a jelszó ez kell hogy 

legyen: Világ lokalistái egyesüljetek - Van 

alternatíva! 

Forrás: Colin Hines: Localization. A 

Global Manifesto; London: Earthscan, 

2000. 256-264. oldal 

(Fordította: Malecz Attila, Ökotáj) 

kuruc.info 


MEGÉRKEZETT AZ UTOLSÓ VÉSZJELZÉS 

– nyílt levél a médiumoknak – 

Dr. Halász József a Szent Koronát Szolgálók Szövetségének vezetője 

ismételten megkereste a magyarországi médiumokat, hogy felhívja 

a figyelmüket a világban zajló azon eseményekre, melyeknek alapvető 

értékrendjét a mammon szolgálata jelenti, s melyek hazánk 

és nemzetünk elveszelytését célozták meg, megsemmisítve így 

valamennyiünket. Halász doktor rengeteg médium címére elküldte 

nyílt levelét, amire igenis oda kell figyelni. Ennek ellenére attól tartunk, 

hogy fáradsága most sem éri el célját. Pedig amit megfogalmaz, 

abban mély igazság rejlik. 

Megérkezett az utolsó vészjelzés a BBC jóvoltából http://www. 

youtube.com/watch?v=nXJytxGDIiw&feature=player_embedded 

Tisztelt Szerkesztőség! 

A vészhelyzet végzetes következményeinek elkerülése most már 

minden embernek – párt-, vallás- és nemzetiségi hovatartozástól 

függetlenül – önvédelmi kötelessége. 

Önök eddig a vész különböző megnyilvánulásaival foglalkoztak. 

Azok a szakértők, akiket megszólaltattak, kivétel nélkül abban a 

gondolkodási mód mintában (paradigmában) keresték a megoldást, 

ami bukása mindannyiunkat vészhelyzetbe juttatott. Az összefüggések 

vizsgálata nélkül, tehát nem rendszerszemléletben ötleteltek, a 

rabbi mintájára, aki mindaddig adott jobbnál jobb ötleteket adott 

a libatenyésztőnek, amíg az összes jószág meg nem döglött, és ezt 

azért sajnálta, mert még számtalan jó ötlete volt. 

Itt az ideje, hogy olyan megoldást ismerjenek meg és ismertessenek, 

ami tényleges paradigmaváltást jelent, ezzel elősegítve, hogy a 

média erejével – akár a politikusok és tanácsadóik akaratával szemben 

– kialakuljon a társadalmi önvédelem, amely meggátolja, hogy a 

vészhelyzet tényleges veszéllyé alakulhasson. 

Az idén elfogadott (sajnos, csak Liberális Diktátumnak tekinthető) 

Alaptörvény is említi a Szent Koronát, azonban annak Értékendje 

helyett azt az ezeregyszáz éves – gyakorlatilag a vészhelyzet 

kialakulásához asszisztáló, tartalmát veszített – Szent Korona Tannal 

azonosították egyedül és kizárólag. Így aztán nem törölték el azt az 

ezeregyszáz éves hazugságot, amely a Szent Korona alatt feudalizmust, 

királyságot, alkotmányos diktatúrát, jobbágyságot ért. 

Ezzel Önök – akarva, vagy akaratlanul, szándékosan, vagy gondatlanul 

– azt a hamis gondolatot ültették el a nézők, hallgatók és 

olvasók tudatába, hogy a szocialista-kommunista rendszer bukásával 

csak egyetlen lehetőség maradt, a liberális-kapitalizmus, így a 

vészhelyzet megoldásának egyetlen módja, a megbukott gondolkodási 

mód minta változtatása, jobbítási kísérlete, vagyis reformja. 

Olyan szemellenzős szakértőkkel támasztották ezt alá, akik a 

megbukott, „sötét végzetbe taszító” ideológiai, jogi és közgazdasági 

alapelven kívül nem voltak képesek másban gondolkodni. 

Elfelejtettek egy „szakértőt” idézni, Bibó Istvánt, aki élete utolsó 

évében, 1979-ben írt „A kapitalista liberalizmus és a szocializmus– 

kommunizmus állítólagos kiegyenlíthetetlen ellentéte” c. tanulmányában 

– az osztályuralom kizárólagosságának (ön)kritikájaként – 

előjelezte a vészhelyzet törvényszerű kialakulását. A jelenlegi helyzet 

ezt a megállapítást a gyakorlatban bizonyítja: vészhelyzetben 

az osztályuralom fenntartására a demokrácia alapelveit a hatalomgyakorlóknak 

törvényszerűen meg kell tagadnia, vagyis az osztályuralmi 

demokrácia voltaképpen diktatúra. 


A Szent Korona Értékrend jellemző vonásai: 

–– 

az irányítás és a végrehajtás kettős egysége, az osztályuralom 

helyett, 

–– 

az alulról (településektől) épülő hatalomgyakorlási, törvényhozási 

és választási rendszer, a felülről leosztás helyett, 

–– 

az állalapító és államalkotó nemzetek kizárólagos hatalomgyakorlási 

és képviseleti joga, az idegenek vendégjogának biztosításával, 

a kozmopolita hatalomgyakorlás helyett, 

–– 

a pénz a létrehozott lelki, szellemi és gazdasági érték közvetítője, 

ezért fedezete a teljes nemzeti vagyonnövekedés, 

–– 

minden vagyonnövekedés (lelki, szellemi és gazdasági) az 

emberek igénykiszolgálása érdekében történik, a gazdaságnak 

alárendelt állam helyett, 

–– 

az igény és a lehetőség összhangja a társadalom fejlődésének 

alapja a kínálat által manipulált kereslet helyett, 

–– 

települések teljes önkormányzatiságára épülő, teljes önellátás 

(autarkia), a települések politikai érdekek szerinti kiszolgáltatottsága 

helyett. 

Nemzetközi kapcsolatokban: 

–– 

minden függetlenségi jogukat korlátozás nélkül gyakorló 

államok közös előnyökön alapuló, egyenrangú, összehangolt 

(koordinált) konföderatív együttműködése a legfontosabb 

függetlenségi jogok megvonásával létrejött összevont (integrált) 

föderáció helyett, 

–– 

védelmi politikában a „terrorizmus” eredeti fogalma (politikai 

vagy gazdasági hatalom megszerzése vagy megtartása érdekében 

kifejtett erőszak) szerinti önvédelmi jog elismerése és 

érvényesítése, az önkényes terrorizmus-értelmezés és ennek 

következménye helyett. 


A 2010-es választás előtt megkerestem Önöket, kérve, hogy a pártok 

programjai és a pártnélküliségen alapuló Szent Korona Értékrend 

megoldásainak összehasonlítására rendezzenek egy nyilvános, általános 

és minden részterületre kiterjedő, tematikus vitát. Javaslatomat 

válaszra sem méltatták. 

Remélem, Önök értik és érzik, hogy a megbukott paradigma 

semmilyen toldozással-foldozással nem élhet tovább, és ennek 

megfelelően teljesítik felelősségteljes kötelességüket és lehetővé 

teszik, hogy a nézők, hallgatók és olvasók megismerjék a jelenlegi 

rendszertől gyökeresen (radikálisan) eltérő alternatívát is, és a két 

értékrend összevetésével kerüljenek sorsukat meghatározó kérdésben 

döntési helyzetbe. 

A következő szakterületek mindegyikén javaslok nyilvános vitát 

(a cím az előkészítő anyag linkjét tartalmazza, a jelenlegi rendszer 

alapjaként a Lisszaboni Szerződést kezelve: 

• Települések összehangolása, 

• Jog és közigazgatás, 

• Vallás, Kultúra és tudomány, 

• Egészségügy, Nevelés, oktatás, Védelem, 

• Család, korosztályok, Nemzetiség, 

• Gazdaság általános jellemzői, Államháztartás (költségvetés), 

• Mezőgazdaság és élelmiszeripar, 

• Ipar, 

• Szolgáltatás, Idegenforgalom, Kereskedelem, 

• Szállítás, közlekedés 

Kelt Szegeden, 2011. október 15-én. 

Dr. Halász József 



Dübörög az agyelszívás, több ezer magyar 

diák tanul angol egyetemeken, miután a kizárólag 

angolszász statisztikákat harsogó honi 

médiából megtudták, hogy ott és az USA-ban 

vannak a világ legjobb egyetemei… 

„Hogy mi ne legyünk angol gyarmat…” 

(József Attila után szabadon) 

Majdnem Free Hungliát írtam, a Free Tibet 

szlogen sajátos átirataként, de azért mégsem. 

Hogy miért? A bíbíszísre áthangolt 

közszolgálati rádiót, a néhai Kossuth-ot hallgatva 

a katasztrófa-főpróbából kiderül, hogy 

nálunk már a mesében sincs Óperencia, se 

Üveghegyentúl, hanem csak Középfölde 

és Helm-szurdok, ami valóságos kulturális 

katasztrófát jelent. Aztán édi kis műsor, 

hogy milyen trendi a kétnyelvű suli, meg 

hovatovább angolcentrikus óvodába kell 

járatni a gyereket… Még dalocskát is énekelnek 

szépen intonálva, ahogy tanították 

nekik a domináns nyelven, végül reklám: 

vegyünk BBC history-t, hogy végre megismerhessük 

a világtörténelmet és benne a mi 

kis helyünket, angolból magyarítva. Mindez 

közpénzből. 

Ha jól emlékszem, itt szakadt el a türelem 

cérnája. Mert a sovinizmus minden formájában 

kerülendő, szánalmas dolog, de a legostobább 

mégis más népek és kultúrák elvtelen 

dicsőítése a magunkéval szemben. A 

globalizáció látszólag valami hasonlót propagál 

tolerancia stb. címén, de a gyakorlatban 

mégis valahogy az angolszász életforma 

uralmát fejezi ki ezen keresztül, cseppet sem 

érték-, nyelv- vagy kultúra-semleges módon. 

Valahogy nem a latin nyelvekre épülő eszperantót 

preferálja, hanem inkább angolul 

beszéljenek egymással a népek arról, hogy 

mennyire tiszteljük és szeretjük egymás kultúráját, 

angolszász tolmácsolásban, angolul 

futó szoftvereken keresztül informálódva, 

ékezeteink nélkül csetelve, ésatöbbi. 

Most, hogy Skócia végre tényleg elszakadni 

készül Nagy Britanniától, talán érdemes 

meggondolnunk nekünk is, vajon kinek 

jó és mennyire reális dolog a mi egyoldalú 

anglomániánk. Ha csak kicsit is odafigyelnénk, 

még a közszolgálati médiában is sokkal 

több hír szól Angliáról, sokkal több hírt 

és zenét veszünk át onnan, mint az összes 

többi európai országból együttvéve! Az 

egész világot tekintve is megdöbbentő az 

aránytalanság. Akár volt gyarmatokon... 

Pedig tudtommal nem angol tulajdonban 

van a honi média, így az okok máshol keresendők. 

Komolyabb statisztikai felmérést 

és kivizsgálást érdemelne az ügy, főleg az új 

médiatörvény által szorgalmazott „kiegyensúlyozott 

információt” figyelembe véve. Feltéve, 

hogy bárki komolyan gondolja. 

HUNGLIA 

Szó sincs itt összeesküvés-elméletről, 

valamilyen galád emájfájv-manipulációról, 

melynek áldozatul esett volna ártatlan 

hazácskánk. Éppen az ostoba öngyarmatosítás 

jelensége a legérdekesebb az egészben. 

Vegyük sorra a makacsságukról is ismert 

tényeket: az Egyesült Királyság lakosságát 

tekintve elég pontosan akkora ország mint 

külön-külön Franciaország, Olaszország 

vagy Spanyolország. Gazdasági, vagy kulturális 

súlyát tekintve sem emelkedik ki ezek 

sorából, Németországnál pedig jóval kisebb. 

A brit modell egy ideje már egyáltalán nem 

sikersztori, éppen a szigetország gazdasági 

sajtója volt sokáig hangos a globális válság 

kapcsán attól, hogy a protekcionistább francia 

és német modell jóval sikeresebbnek 

bizonyult, amit az EU országok legújabb 

növekedési adatai is igazolnak. Hogy is írta a 

Financial Times? Németország 1,5 %, Franciaország 

közel 1% növekedést produkált, 

míg Nagy-Britanniának még 4% kellene, 

hogy egyáltalán nullszaldós legyen… Fejlődési 

dinamikáját tekintve még Brazíliáról 

vagy Törökországról is előbb vehetnénk ma 

példát. Miért épp Angliát majmoljuk mint a 

piacgazdaság mintaországát? Érthetetlen. 

Pedig ki tudná kétségbe vonni a tényt, 

hogy ma Magyarországon szinte minden 

területen a szakirodalom úgy néz ki, 

hogy angolból fordítják le a tutit. Mintha 

saját tudásunk és véleményünk már nem 

is lenne a világon semmiről. Mintha esélyt 

sem adnánk – szinte kimondani is furcsa 

már – valami magyar kultúrának. Még 

a gasztronómia is eldzsémioliveresedik, 

pedig ha valamiben híresen gyengén teljesít 

Anglia, akkor a konyhában és általában 

ízlés dolgában, hiszen ennek a népnek még 

saját konyhája sincs, illetve alig ismeri már 

valaki… Biztos ismerős, amit viccként szokás 

mesélni, pedig munkahipotézisként sem 

megvetendő. Miért az angolok jártak élen a 

gyarmatosításban: elég megnézni, milyen a 

ködös Albion klímája, milyenek a nők és a 

konyhájuk, így máris találtunk három nyomós 

okot, amiért az angol férfiak készek voltak 

minél messzebb és minél hosszabb időre 

eltávolodni hazájuktól. 

Nehogy félreértés essék: itt nem egy nép 

stigmatizálásáról van szó – egyébként bizonyos 

határok között a híres angol humorba 

bőven belefér, hogy magukon élcelődjenek, 

ami egyik legvonzóbb vonásuk. Mindvégig 

a magyar előítéletek kíméletlen feltárása és 

tényszerű cáfolata a tét. Minden nép kultúrája 

maximális tiszteletet érdemel, főleg 

amennyiben tiszteletben tartja másokét 

– ami egyébként az angoloknál talán a legproblematikusabb 

pont. Kérdezzük csak 

meg azokat, akiknek erről a legtöbb történelmi 

tapasztalatuk van: az íreket, a walesieket, 

vagy a most válni készülő skótokat, 

akik évszázadok óta élnek együtt velük. 

Aligha véletlen, hogy ők beszélnek a legkevesebb 

odaadással az angolokról, a nemzetiségek 

elnyomásának történetét ismerve a 

gyűlölet kifejezés sem indokolatlan. A kultúrák 

összevetése viszont esetünkben csupán 

metaforikus: az egymással kapcsolatos 

előítéleteinket mutatja, nem pedig közösségek 

feletti ítélkezés. Segít demisztifikálni az 

anglomániát, bizonyítandó, hogy az ilyesmi 

gyógyítható. 

Apropó gyarmatosítás: hogy mindjárt 

a kisebbrendűségi komplexus vádjától is 

megszabadulhassunk, nézzük csak meg 

ezt kicsit közelebbről. Emlékszünk még a 

Hastings-i csatára? 1066-ban a normannok 

legyőzték és megszállták, hogy ne mondjuk: 

gyarmatosították Angliát. Az ófrancia lett 

az udvari nyelv és az angol szavak többsége, 

főleg a választékosabb kifejezések ezért nem 

egyszerűen a latinból származnak, hanem 

a normannok dominanciájának történelmi 

jelei mindmáig a megszállottak nyelvében. 

Lássunk csudát, az angol királyi jelmondat 

„honi soit qui mal y pense” is ófrancia: 

(„Szégyen rá, ki rosszra gondol.”) Ezért is 

olyan mély az angol-francia rivalitás, mindkét 

részről keveredett bele kisebbrendűségi 

érzés bőven. Legfeljebb a hangsúlyok tolódtak 

erre-arra a történelem fordulataival. 

A lélektan úgy hívja az ilyesmit, hogy 

trauma. Megszállnak egy országot, idegenek 

hódítják meg és uralkodnak rajtunk. Gyarmatosítanak. 

Ez történt először magukkal az 

angolokkal és talán ezt a történelmi traumát 

nem tudták kiheverni mindmáig. Ezért újra 

és újrajátsszák a drámát, a gyarmatosítás traumáját, 

minden más néppel, hogy átéljék ők 

is azt, amit egykor nekik kellett, illetve amit 

a rajtuk uralkodó normannok tettek velük. 

Persze ez csak az egyik motivációja a 

gyarmatosítási láznak, a lelkibb természetű 

kényszer, de volt gazdasági is. Az pedig a 

Rózsák harcához köthető: a feudális Európában 

példátlan módon a sziget nemessége 

lenullázódott, szabályosan kiirtották egymást 

és a föld gazdátlanul maradt volna, ha 

nem jut eszükbe az, ami máshol bűnös agyrémnek 

tűnhetett, hogy csak úgy adni-venni 


lehet a földet is, mint afféle árut. Na, innen 

indult világhódító útjára a kapitalizmus és a 

később globalizációként becézett világgyarmatosítás, 

amihez a gőzgép csak további 

lendületet adott, de gyökere egy ország 

gyökértelenné válása volt. Szóval önmagát is 

gyarmatosítva jött bele igazán Anglia a világgyarmatosításba. 

Külön elmélyült tanulmányt követelne, 

ahogyan később Amerika átvette a világgyarmatosítás 

stafétáját a britektől, és ahogy ezt 

máig próbálják kompenzálni azzal, hogy stratégiai 

szövetségesekként lépnek föl, kiszolgálva 

az amerikai birodalmi politikát. Néha 

már-már komikusan, mint mikor az egér és 

az elefánt mennek a recsegő-ropogó hídon 

és az egér büszkén odaszól az elefántnak: 

„hallod, hogy dübörgünk?” Két okból is próbálok 

itt elvonatkoztatni Amerika szerepétől: 

egyrészt, mert az olcsó amerikaellenességgel 

Európa egy álproblémát kreál magának, megfeledkezve 

arról, hogy a valódi probléma (a 

nyugati civilizációval összekevert világgyarmatosítás) 

eredendően európai. Amerika 

szinte készen vette át és a lényegén semmit 

sem változtatott. Azzal sem, hogy megnyert 

két világháborút, nem utolsó sorban Európával 

és a korábbi világhatalmi státuszukat 

gyakorlatilag elvesztő európai hatalmakkal 

szemben, ide értve a briteket is. 

Mégis, egy másik szempontról se feledkezzünk 

meg: durván félreérti a helyzetet, 

aki ma Magyarországot közvetlenül amerikai 

gyarmatnak tartja. Egyébként csak a kis 

országok szoktak előszeretettel megfeledkezni 

arról, hogy melyik milyen nagyhatalom 

érdekszférájába tartozik éppen, amiről 

gazdáik még véletlenül sem feledkeznek 

meg. Ha netán vita támad köztük ezen a 

téren, azonmód háborúval szokták tisztázni. 

Mondjuk tehát ki: ma Magyarország minden 

jel szerint a brit érdekszférába tartozik 

és felettébb hűséges gyarmatként viselkedik. 

Ha nem szólnának nyomós érvek amellett, 

hogy ez gazdaságilag és kulturálisan is rossz 

stratégia, sőt: katasztrofálisan rossz „választás” 

számunkra, akkor akár népszavazással 

csatlakozhatnánk is a Commonwealth-hez, 

hogy ne csak a hátrányait „élvezzük” a brit 

gyarmati státusznak. Amennyiben a magyar 

választók felelős módon és nyíltan így döntenének, 

az egészen más helyzet lenne, de 

így, fű alatt magunkat önként és angolul 

dalolva gyarmatosítani mégiscsak ciki. 

Ráadásul durván egyoldalú az egész. 

Dübörög az agyelszívás, több ezer magyar 

diák tanul angol egyetemeken, miután a 

kizárólag angolszász statisztikákat harsogó 

honi médiából megtudták, hogy ott és az 

USA-ban vannak a világ legjobb egyetemei… 

Aztán meg lehet Londonba menni 

dolgozni is, aljamunkát végezni fehérnégerként, 

vagy látszólag magasabb beosztásban 

és (az itthonihoz képest!) magasabb fizetésért 

menedzserkedni. Hátha itthon majd 

nem tűnik fel, hogy a fehérgalléros bevándorló 

is fehérnéger, legfeljebb magasabb 

beosztásban. Ha már hazája elég gazdag 

volt, hogy saját költségén kitaníttassa és felnevelje, 

miért ne profitáljon ebből Anglia? A 

maguk szempontjából nyilván igazuk van, 

de a mi szempontunkból… Egyáltalán van 

nekünk szempontunk? Tényleg nem értem. 

Miért nem nyújtjuk be a számlát és miért 

nem teszünk semmit az egyoldalú folyamatok 

megfordítására? Ha pedig ennyire gyarmati 

státuszba kerültünk, legalább nevezzenek 

ki becsületesen valami kormányzót az 

ország élére és ne kelljen már itt folytatni a 

demokratikus komédiát! Minek ez a népnemzeti 

parádé? Legyen hivatalos nyelv az 

angol és felejtsük el törzsi folklórunkat! 

*** 

Már korábban is sokan belém fojtották 

volna a szót azzal a végsőnek vélt érvvel, 

hogy angolul beszél a világ és hagyjam már 

abba a hülyéskedést, mert még a végén 

magamra haragítom a globalizációt, mely 

nemzetközinek hirdeti magát mint a kommunizmus, 

de ugyanúgy egy nyelv és egyfajta 

civilizáció dominanciáját jelenti, csak 

épp nem pánszláv-orosz, hanem angolszász. 

Akkor beszéljünk erről! 

Valóban, több országban kipróbáltam és 

mindenhol egyből megértik a „megszállók 

nyelvén” kifejezést, külön magyarázat nélkül. 

A franciáknál különösen zavaróan hat, 

mivel utoljára hivatalosan a németeket hívták 

„occupant”-nak, mégis tökéletesen értik, 

hogy ma nem a németre utal az idézett fordulat. 

Érdemes azért jelentősen árnyalni az 

angol dominanciáját, ami honi csőlátásunk 

békaperspektívájából abszolút csupán. Nemcsak 

azért, mert a világ nagyobbik felében, 

Közép és Dél-Amerikában, Afrika felében, 

vagy Ázsia legnagyobb részében szó sincs 

az anglofónia egyeduralmáról, mert más 

nyelvek dominálnak. Érdemes lenne elgondolkodni 

azon az egyre makacsabb tényen, 

hogy az angol még az Egyesült Államokon 

belül is teret veszít és finoman szólva nem áll 

nyerésre a spanyollal szemben. (Bár a nálunk 

trendi spanyolozás szintén az amerikanizáció 

része és kevés köze van Hispániához vagy a 

latinitáshoz, de ez most mellékes.) 

Nagyon naiv továbbá, aki azt hiszi, hogy 

a világ gazdasági irányítását átvevő Kína és 

Ázsia hosszabb távon az angolszász életformát 

dicsőítő globalizáció zászlóvivője lesz, 

elfelejtve mindazt, amit gyarmatként elszenvedtek 

tőlük. Azonban még ha érthetetlen 

módon ezt választanák, az angolszász globalizáció 

ideje akkor is lejárt. Rendkívüli felelőssége 

van ugyanis a kialakult mély gazdasági 

és civilizációs válságban. Csak idő kérdése, 

hogy a gazdasági vezetés elvesztése mikor 

vonja maga után a katonai, politikai és kulturális 

vezetés elvesztését, ami szükségképp a 

nyelvi dominancia elvesztését is jelenti, mivel 

a történelemben ezek mindig együtt jártak 

és a sors aligha tesz most kivételt. Ráadásul 

jól, sőt felettébb igazságosan teszi, mert a 

bolygógyarmatosítás felelőssége döntően az 

angolszász világé, így az egyre kezelhetetlenebbnek 

bizonyuló gazdasági és ökológiai, de 

leginkább civilizációs válságért is annak kell 

felelnie, aki fő haszonélvezője, propagátora és 

szóvivője mindmáig. 

Ráadásul a magyar gyakorlatilag az egyetlen 

ázsiai eredetű nép a nyugati világban, 

ami a jövő világát uraló Ázsia szempontjából 

döntő, stratégiai előny lehetne, főleg, ha mi is 

annyira tudnánk róla és komolyan vennénk, 

mint maguk az ázsiaiak. Ebben a történelmi 

helyzetben különösen ostoba dolog ma az 

angol orientáció, mikor végre „von Haus aus” 

a győztesek oldalára kerülhetnénk. 

*** 

Provokatív utóirat: 

Saját baráti érzelmeik igézetében sokan 

felháborodva fogadhatták a józanabb érveket 

is, mivel azt hiszik, a britek kiállnak mellettünk. 

Elfelejtettük volna a szállóigévé vált 

mondást, hogy a brit birodalomnak nincsenek 

barátai, csak érdekei vannak? Talán a legkevésbé 

ismer barátságot valamennyi nagyhatalom 

közül. Mégis, mit köszönhetünk 

Angliának? A második világháborút követő 

béketárgyalásokkal kapcsolatos diplomáciai 

források feltárása mára elég egyértelműen 

megmutatta, hogy… Trianont. Pontosabban 

a trianoni határok második világháború 

utáni megerősítését „köszönhetjük” 

egy brit-szovjet alkunak. A britek ugyanis 

meg akarták őrizni hadállásaikat Itáliában 

és Görögországban, amiért gondolkodás 

nélkül feladták, többek közt, a magyar érdekek 

védelmét is, bár az USA nem ellenezte 

volna az etnikai viszonyokat jobban tükröző 

határkorrekciót és a franciák ezt kifejezetten 

javasolták (feltehetőleg korábbi felelősségüket 

felismerve), de nem volt döntő szavuk és 

az amerikai óhaj pusztán elvi tiszteletkörnek 

bizonyult a brit-szovjet alku nagyhatalmi 

reálpolitikájához képest. 

Költői kérdés, hogy mégis kinek jó, ha 

mi a tényekkel makacsul dacolva tovább 

szajkózzuk Trianont és csupán a franciákat 

tesszük érte felelőssé. Hogy fel se merüljön 

a brit érdekek szerepe, ahogyan saját történelmi 

felelősségünk tisztázása és német 

barátainké se… Mesés ez a mi történelmünk, 

bár nem épp tündérmesébe illő. 

Fura tükör, de azért nem olyan görbe, mint 

amilyennek látszunk benne, ha netán bele 

merünk nézni. 

Kevéssel a háború előtt írta József Attila 

Hazám című versében, „hogy mi ne legyünk 

német gyarmat”. Valóban, az angol orientáció 

ehhez képest jelenthetett történelmi váltást 

pár évtized szovjet uralom után, mely 

a korábbi német dominanciát drasztikusan 


visszaszorította térségünkben és a háborús 

bűnösséggel tette majdnem egyenlővé, a 

nagyhatalmi politika részeként. Talán ösztönösen 

is ahhoz menekültünk, akit a legerősebbnek 

véltünk, akivel végre a győztesek 

oldalára kerülhetnénk. Csakhogy a Föld és a 

világ kultúrái elleni globális gyarmatháborúban 

ők nem épp a jó oldalon állnak, hanem 

inkább a jövő háborús bűnöseinek oldalán. 

Ez itt a bibi, amit meg kéne gondolni. 

Apropó: vajon a médiában ünnepelt 

angolszász szabadságkultuszban ki beszél 

arról a tényről, hogy a britek építették a 

történelem első koncentrációs táborait a 

búr háborúban? Vagy, hogy a Szövetségesek 

miért nem bombázták az Auschwitz-ba 

vezető vasútvonalakat, vagy miért küldték 

vissza a biztos halálba orosz hadifoglyok 

tízezreit, mikor már tudni lehetett, hogy a 

sztálini vezetés majd kivégzi azokat, akik 

látták a másik, a nyugatibb világot. Mivel az 

angolszász dominancia a médiában a legerősebb, 

ma még ezek a kérdések abszolút tabunak 

számítanak, de egyszer felelni kell majd. 

Jöjjünk kicsit még közelebb térben és 

időben. Keveseknek tűnt fel, milyen nehéz 

volt megindokolni pár éve, miért állítják 

le a BBC magyar, lengyel, cseh stb adását. 

Persze, addigra már az Info Rádióban este 

közvetlenül is a BBC szólt, a napközbeni 

magyar verzió után. Mint régen a viccben: 

miért drágább pár fillérrel a Népszabadság 

a Pravdánál? Hát a fordítási költség miatt… 

Ma sem viccesebb, hogy még a szomszédos 

országokról is a Reuters híreiből értesülünk. 

Miféle Szabad Európa szól ma, akár 

recsegve, akár manipulatívan, de más hangon? 

Kérdeztem valamit… Valaki felel? 

Vagy már mindegy volna? 

Na, akkor megmondom, amit szégyenkezve, 

apróbetűvel, de meg lehetett tudni 

a BBC kelet-európai adásainak megszüntetésekor, 

illetve ezek tényén keresztül: hogy 

kellett a korábban kelet-európai propagandára 

szánt pénz az iszlámmal szembeni hadipropagandára, 

egy új angolszász-arab tévé 

felállítására. Nem lehetett amerikai a csatorna, 

hanem a BBC, illetve az angol média 

„hitelessége” kellett, mely a világháborúban 

legendássá vált. Rá is ment a maradék hitelük 

erre, ahogy az amerikai hadipropaganda 

szolgálatába álltak. 

Amúgy érdekes kérdés a hiteles információ: 

a domináns hatalom mindig könnyebben 

megengedheti magának, hogy tényeket 

közöljön, legalábbis amíg a tények az ő 

világuralmát jelentik… Aztán fordul a kocka 

és merő hadipropaganda lesz, amit mond. 

Olyan részrehajlással, amivel korábban riválisait 

vádolta, akik nyilván nem öncélú butaságból 

hazudják magukat győztesnek, hanem 

azért, hogy egyszer csak igazzá váljon. Utána 

A KAMAT BŰN! 

már készséggel beérhetik a tények ismertetésével, 

mikor már a tények az ő győzelmükről 

szólnak és őket dicsőítik. Ennyit a média és 

a hatalom objektivitásáról, valamint arról, 

hogy miért engedhette meg magának a néhai 

brit világbirodalom médiája a „luxust”, hogy 

tényszerű legyen, és ma miért nem engedi 

meg magának többé ezt a luxust. 

*** 

Tulajdonképpen egyetlen példa elemzése 

is elég lett volna mindezek helyett. 

Mit is jelent a magyar sajtóban gyakran 

orákulumként idézett „londoni elemzők” 

kifejezés? Különös ismertetőjelük, hogy 

nem lehet tudni, kikről van szó. Úgy látszik, 

demokrácia ide-oda, ez nem tartozik ránk. 

Az előző átkosban legalább lehetett tudni, 

hogy Moszkvából kik dirigálnak, kik a Párt 

vezetői és kiket kell utálni alávetettségünkért. 

Viszont az őszödi botrány másnapján 

„londoni elemzők” már megírták, hogy szerintük 

Gyurcsány marad és – lássunk csodát 

– igazuk lett. Valahogy mindig igazuk lesz. 

Na, ezen kéne nagyon alaposan elgondolkodnunk, 

utána járni, hogy kik a londoni 

elemzők és lehetőleg saját erőből megoldani 

a dolgot, amit úgy is hívnak: demokrácia és 

szuverenitás. Addig minden nemzeti szólam 

merő handabandázás és szemfényvesztés. 

Kardos Gábor 

Ezeket a gondolatokat akkor is 

kötelességemnek érzem leírni, 

ha holnap, vagy még ma ezért 

börtönbe vetnek, vagy szándékosan 

elgázoltatnak egy autóval. 

Hiszen minden betűnket figyelik, 

méghozzá a mi pénzünkből – ellenünk. 

És ez nem elmebaj, hanem 

a szánalmas valóság, még akkor is, 

ha ma még nem hiszed el. 

Ez nem demagógia, hanem a 

természettől való alapfogalom, 

ami azt mondja, hogy a kamat 

bűn! Várj még egy kicsit, ha nem 

hiszed, és a bőröd is rámegy a 

naplopók pokoli játékára! Ha 

ezrekkel együtt kimész az utcára, 

hogy jogaidat követeld, vagy 

pénzügyi terheid ellen tiltakozz, 

az nagyon szép cselekedet. De 

mikor cselekedtél önmagadért? 

Az nem az utcán valósul meg, 

ebben légy bizonyos! 

Ne hidd el, gondolkozz! 

Ha valakinek kölcsön adok 

valamekkora összeget, hogyan 

kérhetek a visszafizetéskor többet, 

mint amibe a pénzintézet 

működtetése kerül? Hogyan 

kérhetek többet azért a pénzért, 

ami értékfedezet előállításáért 

a kisujjamat sem mozdítottam? 

Ki fog derülni, hogy a bankok 

mohósága, a végtelenül romboló 

nemzetközivé szervezett 

pénzhatalmukkal korunkban 

az emberiség egészének fizikai 

létét fenyegetik! Annyit nem ér 

a tevékenységük, mint az íróasztalukon 

odébb tett papírlap! 

Elérkezett az idő, amikor a nyugati 

civilizáció belerokkan saját 

nagyravágyó gazdasági törekvéseinek 

következményébe. Történelmi 

szükségszerűség egy új 

gazdasági alapvetés megfogalmazása, 

miszerint a kamat bűn! 

Még akkor is bűn, ha ebből a 

haszonból egy részt új hitelek 

kibocsájtására fordít a rabló 

pénzhatalom, mert abból is 

kizárólag a banknak lesz haszna. 

Fizessenek hát a bűnösök, de 

Te soha többé ne fizess kamatot, 

vagyis ne vegyél igénybe semmi 

hitelt! Bármit reklámoznak útonútfélen. 

Ne vásárolj részletre 

semmit, ha csak nem éppen létszükséglet, 

mint egy hűtőszekrény, 

vagy tűzhely. Hiszen ma 

már annyira letaposták a dolgozók 

bérét a pénzterroristák, hogy 

a nagy tömegeknek nem áll módjában 

egyéb módon hozzájutni 

az egészséges életfeltételekhez! 

Javíttasd meg az elromlott eszközeidet, 

hiszen olcsóbb, mint újat 

vásárolni. Penészedjen a páncélszekrényükben 

a bankokra a 

pénzük! Kit érdekel?! 

De kiveszed-e a bankból a 

pénzed, hogy ne lophassanak 

többet a csalók? Meg mered 

tenni? A kamat embertől idegen 

fogalom, tehát aki kamatot 

szed, nem ember! A bankok 

hazugsága, hogy a bankok 

működtetik a világot!!! Minden 

bankot ugyanaz a társaság irányít. 

Semmi különbség nincs a 

bolygó bármelyik bankja között. 

Ha az élősködő világrombolók 

nem jutnak pénzhez, mint 

a pióca vérhez, a világ magától 

megtisztul a bankuralomtól. A 

Te türelmeden múlik. 

A jelenlegi banki tevékenység 

a ma ismert világ számára 

természetidegen. Nem kell vér, 

nem kell fegyver, csak ne állj 

szóba a bankokkal – semmilyen 

célból! A fegyverből is csakis 

a bankoknak lehet hasznuk, a 

véredre pedig köpnek. Nevezd 

nevén a csaló tolvajokat, és 

eloszlik a félelem! Ha pedig nem 

félsz, megtalálod a személyedre 

alakítható lehetőségeidet, amelyekkel 

ismét parazitamentesen 

élhetővé tehetjük a bolygót – 

együtt. Mert nincs más kiút! 

Gondolkozz el mindezeken! 

Gondold át az életviteled, és 

határozd meg azokat az elsődleges 

feladatokat, ahol, és amivel 

a bankokat kirekesztheted 

az életedből. Hiszen lásd, ők 

is kirekesztenek a megtermelt 

javaidból! Valószínűleg nem lesz 

egyszerű, de megéri. Az átalakítás 

utánra várható eredmény sok 

olyan dologért kárpótol majd, 


amit eddig nem is tudtál elképzelni. 

A nemzetek pénzügyi szabadságának 

kivívása kizárólag 

bankok nélkül lehetséges! Létérdeked 

továbbítani az üzenetet 

a lehető legtöbb helyre, a lehető 

legtöbb nyelven! Nem kell ide 

forradalom, nem kell a Wall Str. 

elfoglalása, meg hangzatos szólamokkal 

tömegmozgatás! Csak 

Te kellesz, és senki más! Csendben 

élj a jogaiddal! Nem kell 

tülekedned. Tedd lazán és ne félj! 

Kezd azzal, hogy ha teheted, 

számold fel a bankszámládat, 

ahová a béredet átutalják, vagy 

ahol megtakarításod kezelik. 

Mindegy melyik banknál kötöttél 

szerződést. Kérjed ugyanazt 

az összeget postán, és menj érte 

személyesen. Sokkal több embernek 

adsz ezzel munkát, akik mind 

adófizetésükkel serkentik ezután a 

nemzeti gazdaság működését. 

Ne siránkozz, hogy befektetéseid 

kamata elveszhet! Ha 

kamatra számítasz azért, mert 

nem a szalmazsákban tárolod 

a pénzed, ugyanolyan pokolfajzattá 

tesz a bank, mint akik a 

világot irányítják. Sok pici pénzördögfióka 

félelme tartja életben 

ezt a bolygóhóhér rendszert! 

Ne menj tüntetni, ne kiabálj 

idegen jelszavakat! 

Ismerd fel, ugyanazok adják a 

szádba ezeket a jelszavakat, akik 

naponta megrabolják javaidat! 

Gondolkozz! Cselekedj! 

Ha a rendőr azzal van elfoglalva, 

hogy Téged megbilincseljen 

és börtönbe vigyen, mert 

a pénz urai azt parancsolják 

neki, nem marad ideje a valódi 

bűnözőkkel foglalkozni. A Te 

adódból neki az a kötelessége – 

éretted. Azért fizeted az államon 

keresztül, hogy Téged megvédjen. 

Noha a rendőr is pontosan 

tudatában van annak, hogy a 

kamatbűnözők irányítják tetteit. 

Menj, és vedd el, ami jogosan 

megillet! Utána semmilyen 

okból többé ne állj szóba a bankokkal. 

Ez az egyetlen életlehetőséged, 

különben háborúba 

sodorják a világot azért, hogy 

a véreden keresztül még több 

haszonhoz jussanak. Tehát valóban 

vérszívók, mert semmi más 

nem vezérli őket, mint a belőled 

kisajtolt, kicsikart haszon, 

amiért nem tettek semmit! És 

ezért még vágóhídra is hajszolnának! 

Nem azért él az Ember a 

Földön, hogy közönséges útonálló 

módjára kirabolja a másik 

Embert – a testvérét. Nem azért 

élünk ebben a világban, hogy 

elpocsékoljuk a jelenleg egyetlen 

életteret adó bolygó minden 

kincsét. S közben azok, akik ezt 

a rablást és pocsékolást vezérlik, 

végrehajtják, ellenedre bármit 

megtesznek, ami vélt hatalmukban 

áll hasznuk érdekében. 

Nem áll hatalmukban! Nekik 

a vér a haszon, meg a pénz. És Te 

eddig önként adtad ezt nekik, 

mert megtévesztettek a nyereség 

lehetőségének látszatával. 

Nem lehetséges számodra nyereséget 

elérni, mert azt kicsalják 

a zsebedből, elrabolják kamattal, 

az államot pedig arra ösztönzik 

hazugságaikkal, hogy megsarcoljon 

Téged, hiszen – ahogy ők 

vinnyogják – mi lesz a pénz nélkül 

a bankokkal. Kit érdekel?! 

És most pontosan tudom, 

hogy pontosan tudod, kikről 

beszélek! 

Az az állam, amelyik Téged a 

bankok érdekében fenntartások 

nélkül hajlandó megsarcolni, 

nem méltó a nemzeted, az országod 

vezetésére. Ugyanolyan 

hazugságban él, mint a bankok, 

és az azokat bitorló csürhe. 

Gondolkozz! 

Azért fizeted az állami szolgákat, 

hogy Téged megsarcoljanak, 

bilincsbe verjenek és börtönbe 

vessenek a csaló bankok 

érdekében? Mert ezt teszik a 

világon mindenhol! 

Meglepő dolgot mondok! 

Nincs ebben semmi új, csak 

másképpen fogalmaztam. Nincs 

benne semmi törvénytelen. 

Ha ma nem cselekszel, 

holnapra az egész bolygó egy 

maroknyi embertelen idegen 

kezében lesz gyarmat! Olyan 

gyarmat, ahonnan csak a temetőbe 

lehet menekvés. 

Lásd be végre, a bankok 

pénzügyi stricik! Te a futtatottak 

között voltál. De csak voltál? 

Holnaptól Rajtad múlik! 

Te pedig élni akarsz, és most 

már tudod, hogy bankok nélkül 

akarsz élni! 

Lengyel Károly 



KI IRÁNYÍTJA A MAZSIHISZT? 

Mielőtt közvetlenül rátérnék a kérdés megválaszolására, 

előre kell bocsátanom a következő 

gondolatot. A zsidó vallás szinte egyedülálló 

a világvallások között abban, ahogy 

a született zsidók, bizonyos korok bizonyos 

eseményei hatására kétségbeesetten próbáltak 

megszabadulni származásuk és vallásuk 

minden stigmájától, illetve más korok más 

résztvevői hogyan próbálják illetéktelenül 

magukra ölteni képletesen a kaftánt. 

Ez utóbbiak indítéka nem teljesen világos, 

illetve nem minden esetben az. 

Ezért sajnos úgy gondolom, a jelenleg zajló 

népszámlálás minden igyekezet dacára sem 

fog valós képet és számot adni e kérdésben, 

hiszen sokan vallhatják magukat zsidónak, 

mindenféle jogalap nélkül, míg mások oktalan 

félelemtől vezérelve elhallgatják azt. De miért 

is jó valakinek, ha zsidót kreáltat magából nem 

zsidó létére? És vajon miért jó azoknak a rabbinak, 

akik ehhez segítséget nyújtanak?… 

A minap az egyik kereskedelmi televízió 

műsorában Havasnál, – aki az utóbbi időben 

egyre többet, ámde teljesen felkészületlenül 

– foglalkozik műsoraiban a zsidósággal, 

vendég volt egy Gádor nevű hitközségi 

elnök, kapedlivel a fején. Magyarázatként 

elmondta, azért tette fel, mert úgy gondolja, 

ha valaki egy olyan műsorba megy vendégként, 

ahol a zsidóságról van szó, ezt meg is 

kell mutatnia. Szerencsétlen döntés volt, 

még szerencsétlenebb magyarázat, Havas 

pedig felkészületlensége folytán egyszerűen 

nem is értette miért sántít a tény és a magyarázat. 

Volt kitől eltanulnia ennek a Gádor 

nevű fiatalembernek ezt az önmutogatást, 

mivel főnöke, Feldmájer, a Mazsihisz elnöke 

is csak nyilvános fellépéseikor visel kapedlit. 

A bírósági tárgyalásokon ez a kis vidéki 

ügyvédecske fedetlen fővel jelenik meg, 

mint ahogy az többször látható is volt a 

Zuschlag-per tárgyalásain. Az sem zavarta 

őt, hogy volt olyan tárgyalási nap, ami éppen 

a zsidó ünnepre esett de ő nem zavartatta 

magát, és megjelent mint védő. Mit lehet 

várni egy olyan hitközségtől, melynek egy 

ilyen elnöke van? Feleségéből, aki keresztényként 

látta meg a napvilágot, Schőner 

Alfréd főrabbi kreált zsidót egykor. 

Ezzel azonban nem teremtett divatot, csak 

hagyományt követett, mivel egyik elődje, 

Heisler András sem a zsidóságból választott 

magának feleséget. Még mielőtt a T. Olvasó 

értetlenségének adna hangot, semmi kifogásom 

nincs a más vallású hölgyekkel, csak a 

zsidó vallás vezetőitől elvárható lenne, hogy 

viselkedésükkel is megfeleljenek a hagyományőrzés, 

a hagyománytisztelet írott vagy 

íratlan szabályainak. Magatartásukkal példát 

kellene mutatni a közösségnek, így a párválasztásnál 

is figyelni kellene arra, ami korábban 

egyetlen zsidó közösségben sem lett 

volna elfogadható, pontosabban fogalmazva: 

elképzelhetetlen lett volna! Ha így haladunk, 

lassan már a Mazsihiszben alig lesz zsidó, 

igaz, ha nem lesz megfelelő létszám, akkor 

bizonyos rabbik bólogatására pillanatok alatt 

zsidóvá lehet tenni bárkit. 

Előtte azonban valószínűleg engedélyt kell 

kérniük Schweitzer Judittól, dr.Schweitzer 

József lányától, aki rendszerességgel beleszól 

a Mazsihisz életébe. Schweitzer Judit férje az 

MTI-től nyugdíjba küldött Vincze Mátyás, 

aki éveken keresztül Gerő Andrással együtt 

szerkesztette az Antiszemita közbeszéd c, 

kiadványt. Az, hogy mi volt az antiszemita, 

és mi volt közbeszéd, biztosan azt is Schweitzer 

Judit döntötte el. Akkor most közbeszéd 

tárgyává teszem, talán Schwietzer Juditnak 

azzal is kellett volna foglalkoznia, hogy saját 

testvére, szintén egy nem zsidó hölggyel élt, 

a kapcsolatból házasságon kívül gyerekei 

születtek, majd ezután egybekeltek. Természetesen 

időközben ez a hölgy is zsidó lett. A 

rabbikar mindezt hallgatólagos belenyugvással 

eltűri, bizonyosan azért, mert hát közülük 

is sokan megérik a pénzüket. Vegyünk példaként 

egy Radnóti nevezetűt, aki már-már 

félig-meddig ortodox rabbinak tünteti fel 

magát, pedig ő is csak kései ifjúságában vált 

zsidóvá. Mára már szinte ő akarja irányítani 

a Mazsihiszt. Származását jobb ha nem firtatjuk, 

mert a végén még kiderül, lehet hogy 

valamelyik másik keresztény egyháznál több 

keresnivalója lenne. 

Ha jól megnézzük, a rabbik között szinte 

alig van olyan, aki tiszta lelkiismerettel a 

másik fejére olvashatná “bűneit”. Nem szólalhat 

meg például az a Deutsch nevű, aki évekig 

lehetett rabbi úgy, hogy nőtlen volt. A rabbinak 

egyik legfontosabb kötelességei a családalapítás, 

az utódnemzés, és ha véletlenül megözvegyül, 

sürgősen újra kell nősülnie, de őt 

úgy tűnt nem zavarta a saját helyzete, Emellett 

szinte már nem volt olyan templomkörzet, 

ahol ne töltötte volna be a rabbi posztot, 

de összeférhetetlen viselkedése miatt előbbutóbb 

mindenhol megunták ténykedéseit. 

A rabbiság vezetője maga is végez zsidóvá 

átképzést. Ez egy másik Deutsch, aki a 

Bethlen téri templom rabbija. A nála zsidóvá 

képzetteket aztán beépíti körzetébe. Mostanság 

egy Sárközi nevezetű elnököt favorizál, 

akinek egyébként Gyula a neve, akárcsak fiáé, 

amely a zsidóságban felettébb furcsa, mert 

élőről, – főleg szülőről legyen szó,- nem szoktak 

gyermeket elnevezni. A Dohány utcai 

zsinagóga főrabbija, a dandártábornok elvtárs-úr, 

az egyik legismertebb kommunista 

családból választott magának arát. Természetesen 

ő sem volt zsidó, de hát ez mint tudjuk, 

a Mazsihiszben nem jelentett problémát, így 

aztán a Marosán-család unokahúga Frőlich 

főrabbi felesége lett. A kérdés csak annyi, 

mennyi ideig tarthatott zsidóvá válása. 

Most pedig utazzunk egy kicsit vidékre. 

A szegedi főrabbi, Markovics Zsolt édesanyja 

egy másik kisebbséghez tartozott, de 

ez nem jelentett problémát, fia némi segítséggel 

zsidó lett. Később, több alkalommal 

nősülve, választottait is zsidósíttatta. 

Hosszú ideig volt a Mazsihisz alelnöke 

Lednitzky András, aki valami furcsa megfontolásból 

édesanyját keresztény temetőbe 

temettette, majd testvére is oda került. Mi 

lehet a véleményük mindehhez azoknak 

a becsületes zsidóknak, akik saját vallási 

ünnepeiket, tradicióikat betartva, minden 

körülmények között megmaradtak vallásuknál, 

mert sok ilyen is van Magyarországon. 

Ők persze nem kérkednek kapedlivel a fejükön, 

hanem egyszerűen csak betartják az 

előírásokat, élik az életüket. 

Gondoljanak csak bele, hogy nézne ki, ha 

egy bármely más valláshoz tartozó magyar 

ember egyszercsak azt mondaná a családjának, 

hogy mától kezdve karácsony helyett a hanukát 

fogjuk ünnepelni gyerekeinkkel együtt. A 

Mazsihiszben ennek fordítottja is megtörtént. 

A Budapesti Zsidó Hitközség egykori elnöke, 

bizonyos Lancz Tibor, – természetesen az ő 

felesége is csak papíron volt zsidó, mely papírok 

a világon sehol sem szalonképesek, - na szóval 

Lanczék hatalmas karácsonyfát állítottak, amit 

egy vele szemben lakó korábbi hitközségi funkcionárius 

meglátott. A történet Lancz pozíciójába 

került. 

A legkomikusabb azonban, hogy vidéken 

működik olyan hitközség is, melynek 

elnökasszonya bizonyos Pári Mirella költőnő, 

önmagának találta ki a zsidóságot. Az 

elnöknő egyik felmenője sem volt zsidó, de 

mára ő maga már zsidóbb a valódinál is. 

Feldmájer legbizalmasabb munkatársa 

Deák Andrea, aki évek óta szerepet vállalt 

a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben, 

szintén önmagát nevezte ki zsidónak. 

Vajon ki dönti el a Mazsihiszben, hogy ki 

a zsidó? Azok, aki ezt az írást elolvassák majd, 

elkezdhetnek gondolkozni azon, hogy akkor, 

amikor Európa egyik legnagyobb számú zsidó 

közössége Magyarországon él, hogyan kerülhetett 

a Mazsihisz mégis olyan helyzetbe, hogy 

a zsidóságot kétes vallási háttérrel rendelkező 

személyek képviselhetik, irányíthatják. Meddig 

tartható fenn ez az állapot a Radnóti-féle kétes 

hovatartozású “csodarabbikkal”, és a tapsra 

kapedlit fejre rakó Feldmájerekkel, mert ez egy 

tarthatatlan állapot. Ezektől egyszer és mindenkorra 

szabadulnia kellene a magyarországi 

becsületes zsidóságnak. 

Krasznai Tibor 

(Nemzeti InternetFigyelő) 


KILAPÁTOLJÁK A PÉNZT AZ ORSZÁGBÓL 

Parragh László: Úgy költöttük el az uniós 

források jó részét, hogy az visszament a 

feladónak 

Jelentősebb mértékben kell növekednie a 

hazai gazdaságnak ahhoz, hogy javuljon a 

magyar lakosság közérzete, a megtermelt 

jövedelem jó része ugyanis számos csatornán 

át kiáramlik az országból – mondta 

lapunknak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi 

és Iparkamara (MKIK) elnöke. 

A pénzszivattyú nemcsak a hazai, hanem 

az uniós pénzeket is érinti, amelyek nagy 

része visszament a „feladónak”. 

A pénzügyi egyensúly megteremtése mellett 

a gazdasági növekedés gyorsítását tartja 

a legfontosabbnak a kormány. 

Az optimista forgatókönyv szerint az 

idén 3,2, míg jövőre 3,6 százalékkal bővül 

majd a bruttó hazai össztermék (GDP). 

„Jelentős többletet kell termelni ahhoz, hogy 

a lakosság közérzete is kedvezőbb legyen, miután 

a megtermelt jövedelem nagy része kiáramlik 

az országból” – mondta lapunknak Parragh 

László. Az MKIK elnöke hangsúlyozta, 

kamatterhekre a GDP négy-öt százalékát 

költi el az állam és az önkormányzati szektor 

évente, s ebben még nincs benne a szintén 

eladósodott lakosság és az üzleti szféra. 

Jelentős összegek hagyják el az országot 

csak az árfolyamveszteség következményeként 

is. 

Ezen a téren az elmúlt két évben a lakosság 

bukta a legnagyobbat, a következő 

bomba az önkormányzatoknál robban majd. 

Ha a svájci frankban eladósodott helyhatóságok 

most realizálnák veszteségeiket, 

harminc százalékkal több pénzt kellene viszszafizetniük, 

mint amennyit felvettek. 

„Ha sorra vesszük az ágazatokat, akkor 

ott is azt látjuk, hogy irdatlan összegeket 

visznek ki egyes gazdasági szereplők az 

országból” – folytatta az MKIK elnöke. 

A kereskedelemben ez főként azokra 

a társaságokra igaz, amelyek tulajdonosai 

több mint ötven százalékban külföldiek. 

A multinacionális cégek magyarországi, 

illetve régiós befektetései néhány év alatt 

megtérültek, nem beszélve arról, hogy jelentős 

piacokat szereztek. 

Csak egy példa: a 2004-es uniós bővítés 

óta Németország élelmiszer-kivitele több 

mint harminc százalékkal nőtt. 

Ez azt jelenti, hogy a láncokon keresztül 

jelentős arányban áramlottak be térségünkbe 

német termékek. 

Ez hatással volt a magyar feldolgozóiparra, 

mezőgazdaságra is, s termelőink részben 

elvesztették piacaikat. 

Parragh László szerint a pénzügyi szektoron 

keresztül szintén nagy összegek folynak 

ki az országból. A külföldi bankok magyarországi 

befektetései 2003–2008 között 155 

százalékos megtérülést mutattak. 

Ráadásul nálunk magasabb kamatmarzsokat 

érvényesítenek, mint a nyugati országokban. 

Nemcsak a hitelekért kell hazánkban többet 

fizetni, hanem az energiáért is. 

Közműveink külföldi tulajdonba kerültek, 

a privatizációval monopóliumok jöttek 

létre, amelyek lényegében fejőstehénként 

működnek. 

Ma már nálunk magasabb a gáz és a villamos 

energia ára, mint Németországban, 

de többe kerül a telefon és az internethasználat 

is, mint Nyugaton. 

Parragh szerint mindez azt mutatja, hogy 

hazánkban kevésbé szigorú a szabályozás s 

nem olyan éles a verseny, mint külföldön. 

„Minél fejlettebb a gazdaság, annál inkább 

féken tudja tartani a monopóliumokat, így 

nekünk ezen a téren is fejlődnünk kell” – 

magyarázta az elnök, aki szerint szükségünk 

van a külföldi tőkére, de meg kell tanulnunk a 

saját érdekeinket is érvényesíteni úgy, ahogy 

ezt a németek vagy éppen az osztrákok teszik. 

Mindez egészen kis dolgokban is megmutatkozik. 

A kamara vezetője példaként említette: 

egy magyar pálinkafőző ki akart menni a 


ÖRÖMMEL VESZEK RÉSZT 

KONZULTÁCIÓBAN, HA... 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

Örömmel veszek részt konzultációban, amennyiben az valóban 

konzultáció; s nem csupán adott döntések társadalmi alátámasztásához 

használható statisztikai adathalmaz. 

Vannak kérdések, amelyeket tán érdemes lenne végiggondolni, 

feltenni. 

Mint a Ratkó nemzedék tagja, anya nélkül, bölcsődében töltöttem 

korai hónapjaimat, majd hasonlóképpen óvodában, azt követően 

délelőtt-délután, váltakozó műszakban az általános iskolában. 

Édesanyám, mivel apja az Esztergomi Főkáptalan jószágigazgatója, 

Hohenlohe herceg somogyi uradalmainak valahakori főintézője, 

és felvidéki középbirtokos volt, osztályidegenként csak mosogatni 

mehetett, s 13 éves koromig egy 2.70x3.20-as albérleti szobában 

nevelkedtem bátyámmal egyetemben. Apa elment, anya egyedül 

küzdött a talponmaradásért. 

Pihentető élet indítás, nemde? 

Nyolcadikos koromban már egyedül éltem, - bátyám a nagyszüleimnél 

- mert édesanyám 2.5 éven át kórházban volt. 

Középiskolás koromtól mindig folytattam valamiféle kereső 

tevékenységet, hogy rokkant nyugdíjas édesanyám jövedelméhez 

hozzájáruljak. És közben ápoltam őt otthon, tizenévesként. Bulizás 

helyett. 

Egyetem előtt két évet dolgoztam, mert tudtam, másként nem 

menne. 

Egyetem közben is folyamatosan dolgoztam, idegent vezettem, 

tolmácsoltam, takarítottam, pékleány voltam éjszakánként a Százados 

úti kenyérgyárban. 

Tudományos ösztöndíjas gyakornok időmben minden fennmaradó 

szabadidőmben szintén plusz munkát vállaltam. 

Szakvizsgázott klinikai pszichológusként a város peremén lévő 

egészségügyi gyermekotthonban súlyosan fogyatékos gyerekek 

között ledolgozott 8 óra munka után délután öttől este kilencig takarítottam 

egy TSz melléküzemágában, hogy tudjam fizetni a lakásom 

törlesztőrészleteit. (a kezdő 30% nagyapai örökségként került) 

Emellett természetesen folyamatosan képeztem magam, a saját 

költségemen. 

Honvéd kórházi munkahelyemtől önszántamból váltam meg, 

politikai okok miatt, s mentem vissza töredék pénzért idegenvezetőnek. 

Ahol szívesen láttak. Mellette mellékfoglalkozásban lehettem 

pszichológus néhány hónapig, rugalmas munkaidőben. 

Pszichológus főállást nem lehetett azonnal leakasztani a szögről. 

Élni pedig kellett. És anyukát támogatni is. 

És az ezen évek alatt befizetett járulékaimat sehol, semmilyen 

módon nem veszik majd figyelembe akkor, amikor a nyugdíjamat 

fogják kiszámítani. 

Miért is??? 

És jött a rendszerváltás, a szocialista idegenforgalom visszaesése, 

a jövőt illető teljes bizonytalanság. Nem tudta senki, mi lesz a céggel, 

szerettek volna mindenkit megtartani, s bizony, a bizonytalanságban 

a betegállomány menedék volt sokak számára. Nekem is, és még 

okom is volt arra, hogy reaktív depresszióba essek a sok, nehezen 

követhető változás közepette. Jogos volt a jogtalannak tűnő táppénz, 

minimum szinten életben tartott, és lehetőséget nyújtott az újrakezdéshez 

való felkészülésre. 

Nehéz volt visszatalálni a szakmai körökbe ismét, átrendeződött 

minden, hirtelen sok új kolléga nőtt ki a földből, s az álláshelyek 

száma ezzel párhuzamosan nem növekedett. 

1977-ben, amikor én diplomáztam, az egész országban csak az 

ELTE képezett pszichológusokat. Évfolyamonként 15-20 főt. Aztán 

belépett Debrecen, majd a Károli, majd a Pázmány, majd Pécs, majd 

Szeged, és enormis létszámban képeznek évente több száz új kollégát. 

tKözben pedig zárják be folyamatosan az osztályokat, a rendelőket. 

Igen, ez történik. 2000-től kezdve nem tudtam találni főállást, 

nem azért, mert nem kerestem, nem azért, mert lusta vagyok, hanem 

mert az eszkimó: fóka arány ily mértékben megromlott. 

>> 

bécsi karácsonyi vásárra, hogy ott árulja a 

termékeit. 

Mire azonban megkapta a szükséges 

engedélyeket, január lett. 

A gyenge érdekérvényesítés és a források 

kiáramlása nemcsak a hazai pénzek, hanem 

az uniós támogatások esetében is megmutatkozik. 

Ennek következménye, hogy nem érzik a 

hazai vállalkozások a lehívott brüsszeli ezermilliárdokat. 

Parragh László úgy látja, a támogatásokat 

jelentős részben olyan termékek vásárlására 

költöttük, amelyeket nem a magyar ipar állít 

elő. Ez igaz például a víztisztító berendezésekre, 

a közösségi közlekedés járműveire is. 

Az uniós pénzek jó része így visszaáramlott 

a nyugati országokba. 

Jól mutatják ezt az autópálya-építések is. 

Ezeket a beruházásokat rendre külföldi 

cégek nyerik el. 

A pénzek három-négy fővállalkozón 

keresztül futnak át, mire abból valami jobb 

esetben eljut a magyar alvállalkozókhoz. 

Gyakori, hogy a külföldi társaság projektcéget 

hoz létre, amellyel azonnal limitálja a 

felelősségét. 

Általában ezekben az esetekben maradnak 

végül pénz nélkül az alvállalkozók. 

„A helyzet megváltoztatásához nemcsak 

jogszabályokra, hanem a gondolkodásmód 

megváltoztatására van szükség. 

Egy osztrák önkormányzat sohasem 

engedné meg, hogy a közbeszerzésén 

magyar cég nyerjen. 

Finom manipulációkkal eléri, hogy 

ausztriai vállalkozás fusson be győztesként” 

– tette hozzá végezetül a kereskedelmi 

kamara elnöke. 

Kiss Gergely 

Magyar Hírlap 


Így kényszerültem vállalkozóvá válni főállásban. A vállalkozói lét 

minden létbizonytalanságával, hiszen a rendelőt fizetni kell akkor is, 

ha nincs beteg, és a járulékokat is, akkor is, ha nincs elég bevétel. 

Ahelyett,hogy a megszerezett szaktudásomat csiszolgatnám, használnám 

a köz javára, jogszabályokat böngészek, szorongok, vajon a 

következő hónapban lesz-e annyi betegem, hogy legalább 100 000Ft 

fizetést tudjak magamnak adni. 

Már feladtam azt, hogy találjak állást, próbálkoztam sokat. A 

most végzett ifjú diplomást veszik fel, aki még semmit nem tud, se 

tapasztalata, se képzettsége, mégis, mivel neki kell a legkevesebbet 

fizetni, Ő lesz alkalmazva tetszőleges egészségügyi, vagy oktatási 

intézményben. Pedig még az én fizetésem is botrányosan kevés 

lenne, kb 255 000 Ft bruttó. 

És magánpraxisban ezt én egyszerűen nem tudom kitermelni, 

ahhoz ugyanis kb 400 000Ft árbevétel kellene. Lehetetlenség ezt páciensekből 

előállítani, hacsak valaki nem kér irreális óradíjakat. Így hátmarad 

az alulfizetettség, ennek minden jövőbeli következményével. 

Még örülhetek, hogy egyéb jogviszony keretében havi 36 órában, 

heti két nap lehetek közalkalmazott a nagy budai kórház gyermeksebészetén. 

Havi nettó 31 512 Ft-ért. Két szakvizsgával. 875 

Ft-os nettó órabérrel. Egyetemet is beszámítva 39 év és pár tucat 

nap munkaviszonnyal. 

Szeretem a munkámat, örömmel lennék 8 órás alkalmazásban, 

nincs rá keret. Kilencedik éve vagyok az osztályon, mindig több 

órát, mint amennyit kellene. Csak mert ez itten egy hivatás, vagy 

miördög, nem gálya. Még akkor is, ha a takarítónő órabére többre 

jön ki, mint az I/11 kategóriában dolgozó diplomásé. 

Publikálok, képzem magam, muszáj is a működési engedély 

életbentartása végett. Önköltségen muszáj, közben pedig a köz 

használ engem. A kötelező továbbképzés az én költségemen, és saját 

szabadságom terhére kötelező. És ugyanez vonatkozik a főállású 

sebészekre is. Nem kivételeznek, mindenki a saját szabadidejéből és 

pénzéből képezheti magát tovább kötelezően. 

Ez így vajon rendben van-e, Miniszterelnök Úr??? 

És mindezen előzményekkel sokáig úgy tudtam, majd 55 évesen 

elmegyek nyugdíjba, és akkor kicsit könnyebb lesz, Aztán úgy tudtam, 

hogy majd 57 évesen. Aztán úgy, hogy 59 évesen. 

A múlt év decemberében adtam be a szolgálati időm megállapítása 

iránti kérelmemet. Ez év május 11-én már jött is határozat. Igaz 

ugyan, hogy rengeteg hibával, amik miatt fellebbeztem is, de mégiscsak 

megjött. 

Okulva az ügyintézés lehetetlenségeiből, április 17-én beadtam a 

kérelmet, hogy 2011.december 31. dátummal nyugdíjba szeretnék 

menni. 

Kisasszony tegnap telefonál, hogy túl korai a kérelem, neki az az 

utasítása van, hogy utasítsa el azokat a kérelmeket, amelyek a kért 

dátum előtt több mint két hónappal érkeznek. 

Kisasszony nem tud erre vonatkozó jogszabályi hivatkozást, meg 

is sértődik, hogy kérek, s gyorsan le is teszi a telefont. 

Nem csoda, hogy nem tud, 

Nincs. A gov.hu jogsegélyszolgálata is ezt a választ adta írásos 

kérelmemre. 

Magam is erre jutottam a vonatkozó honlap, illetve törvény, valamint 

kormányrendelet elolvasását követően. 

Vajon miért intézik oly lassan, komótosan, és trehányul a nyugdíj 

ügyeket??? 

Tegnap este a Fidesz honlapján megtaláltam a kérdésre az amúgyis 

sejtett választ: kormányzati akarat munkál a háttérben, ha húzzák az 

időt, akkor hátha sikerül közben átfazonírozni a jelenleg érvényben 

lévő törvényi szabályozást, és nem mehetnek el nyugdíjba mindazok, 

akik már évek óta erre a pillanatra várnak. És mint látja Miniszterelnök 

Úr, jogosan fáradtan, és kiszolgáltatottan várnak. 

Sőt, netán azoktól is visszaveszik a nyugdíjukat, akik számára már 

folyósítják azt. 

Nem hinném, hogy egyedül vagyok a gondommal. Sok korombeli 

kolléga jár hasonló cipőben. És nem azért, mert bármelyikük 

lusta lenne.. 

Az én nemzedékemről már minden lehetséges bőrt lehúztak, s 

aki még mindig nem dőlt ki a sorból, arról most szeretnének még 

néhányat lehúzni. 

Miniszterelnök Úr bizonyára ismeri Kopp Mária professzoraszszony 

kutatásait, s így tudja, hogy az idült stressz hogy vezet egyre 

súlyosabb betegségekhez. 

Bizonyára tudja, hogy a tanult reménytelenség állapota hogyan 

pusztítja el az embert éppúgy, mint a kísérleti fehér patkányt. Aztán 

ráterheljük a sorból kidőlteket az amúgyis túlterhelt egészségügyre. 

Mert az egy másik zsebből lesz fizetve. Valahogy így, nem? 

A hosszú évek óta tartó létbizonytalanság mellé orvosok, pszichológusok 

esetében a gyógyító munka sajátosságai miatt még más 

emberek életének minden gondja is társul. 

Talán ismeri azt a statisztikai adatot Miniszterelnök Úr, miszerint 

a diplomások közül a nőnemű pszichiáterek, és pszichológusok várható 

élettartama a legrövidebb, és közöttük a legmagasabb az öngyilkossági 

ráta is. 

Nincs ez véletlenül így. Még a létbiztonságban élő nyugati kollégák 

között is ez a helyzet. 

És szelíden megjegyezném csupán, hogy aki táppénzre megy, az 

az arra vonatkozó járulékokat már sokszorosan befizette. És amúgyis 

retteg mindenki táppénzbe menni, lázas betegen, kollégákat, ügyfe- 


leket, betegeket fertőzve dolgoznak emberek, mert félnek a kirúgástól. 

Vagy mert nincs, aki átvegye a műszakot a nővérkétől, orvostól. 

És az a fránya hivatástudat beviszi az osztályra őket, maszkban, 

meleg teákat iszogatva dolgozni. 

Vajon ez ellen mit szeretne tenni Miniszterelnök Úr? 

Közelről ez ilyen, konkrétan. És nagyon szurkolok a kormánynak, 

akire magam is szavaztam, de mi magyar emberek alkotjuk az 

országot. Emberek, nem robotok. Fáradtak, elcsigázottak, sokszorosan 

becsapottak, akik több becsapást már nem szeretnének, és mégis 

úgy tűnik, hogy ismét azt kapnak. Míg csak orra nem bukik mindenki 

az én nemzedékemből, vagy el nem megy mindenki a húszas, 

harmincas éveikben járó, itthon boldogulni nem tudók közül. 

És itt maradnak azok, akiknek jobbra nem futja, az öregek, a 

kiszolgáltatottak, a képzetlenek, a rokoni szálak miatt maradók, 

és az ügyesek, akik mindezekről lehúzzák majd még a megmaradt 

vékonyka kültakarót is. 

Én nem erről álmodtam abban a fülkében. 

Én nem erről álmodtam az első szabad március 15-én, amikor 

önfeledt boldogsággal sétáltam a fél várossal együtt helyszínről helyszínre. 

Szabadságról, jogbiztonságról, létbiztonságról, életörömről szóltak 

az álmaim. 

Álmok maradtak. 

Amióta élek, minden kormánytól ugyanazt hallom: még egy 

kicsit görnyedjél, aztán jobb/jó/nagyon jó lesz. 

És tényleg, előbb-utóbb majd az öregség meghajlítja egyenes 

hátamat, megszokom, hogy csak kicsi levegőt veszek, kis helyen 

elférek, kevés fér a gyomromba a hajlottság okán, s azt fogom hinni, 

hogy végre van mindenből elég. 

És megbékélten visszaadom lelkem Teremtőmnek., 

És akkor tényleg jó lesz. Vagy ki tudja, de legalább máshogy lesz 

nem jó. És már az is jó. 

Talán Ön sem erről álmodott 1989-ben? 

Én szerettem azt a hosszúhajú, lángoló tekintetű szakállas ifjat 

ott a Hősök terén, aki csupán pár évvel volt nálam fiatalabb, és volt 

bátorsága az előre egyeztetett szövegen túl kimondani azt, amit 

mindannyian kimondhatatlannak gondoltunk évtizedeken át. 

Lánglelkű ifjúnak azóta szép asszonya, öt gyönyörű gyereke lett, 

a lendülete megmaradt, bár haja rövidebbé vált, szakálla eltűnt. 

És most már számít az a pár év korkülönbség, ami akkor nem számított. 

Kedves Miniszterelnök úr, 59 évesen, folyamatos erőfeszítésben, 

létbizonytalanságban, állástalanságban el lehet fáradni. Ezt én innen 

mondhatom biztosan. Nem tudja, miről beszélek, mert részben 

kora, részben élethelyzete miatt nincs ebből saját élménye. Beszélgessen 

korombeli diplomásokkal, akiket nem igényel a társadalom 

intézményes rendszere, és akkor meg fogja érteni. Pedig lenne mit 

adniuk, és szívesen is adnák. De az állásért folytatott harcra már 

alkalmatlanok. És nem jószántukból, hanem mert nincs más kiút, 

mennek el nyugdíjba. Aztán dolgoznak önkéntesként, - sok ilyet 

ismerek, nemzetközi hírű neurológus professzort is- a saját szakmájukban. 

Ha egyszer nem érnek az országnak annyit, hogy pályát 

biztosítson a számukra. Viszont szeretnék odaadni azt a tudást, ami 

bennük van. 

Szomorú, és megalázó helyzet, bizony. 

A jogrenden túl még irgalom is kell az embereknek. Amúgy az 

egész világnak erre van a legnagyobb szüksége. Így a húsvéti ünnepkörben 

kifejezetten érdemes erre figyelni. 

Üdvözlettel: Császár Zsuzsanna 

Klinikai gyermek/felnőtt 

szakpszichológus, 

hipnoterapeuta, idegenvezető 

AZ UTÓBBI 10 ÉVBEN MEGHÜLYÜLTEK A NŐK 

„Szereti ezt a szinglizést, a független tökös csaj szerepét… csakhogy 

nem igaz a szerep, amit játszik, délibáb. És erre később fog 

rájönni, amikor már nem leszek mellette” – nehéz az elvált nők 

és férfiak helyzete, hiszen egy új élet hajnalán állnak, és már 

nem fiatalok. Elszoktak a szingli létformától és most nem tudják 

eldönteni, hogy belevessék magukat az életbe, vagy mégse, 

mert biztonságosabb egy stabil új kapcsolat. Levélírónk talált 

egy megfelelő sorstársat, akit most megpróbál megmenteni 

attól, hogy szingli divatrobot legyen. 

Hello! A tegnapi posztra reagálva… és az álomvilágban élő 

hercegnőkről. Én 42 éves vagyok, a válásom után korombeliekkel 

és fiatalabbakkal is ismerkedtem már, és nagyon ritkán 

jöttem össze normális nővel, akinek ne lett volna valami flúgja, 

és ne élt volna valamilyen irreális álomvilágban. Most a jelenlegi 

hölgyről ejtenék pár szót. Annyi a közös bennünk, hogy 

ő is elvált, neki is 2 gyereke van, ahogy nekem is. Nagyjából 

egyidős velem. A gyerekeink is majdnem egyidősek. Visszatérő 

nézeteltérésünk tárgya, hogy Ő bármikor felhozhatja hozzám a 

gyerekeit, de én nem ő hozzá. Sőt, jobb, ha én semmikor sem 

viszem fel őket. 

Azt figyeltem meg, és ezzel számos férfitársam, kollégám 

és barátom is egyetértett, hogy az utóbbi 10 évben meghülyültek 

a nők - felborult a nemek közötti egyensúly. A tévé, a 

reklámok, a divat azzal bombázza a nőket, hogy csak akkor 

számítanak igazi nőnek, ha elkergetik maguktól a férfiakat, 

miközben hatalmasak az elvárásaik és elérhetetlenül magas a 

mérce. „Légy nagypofájú, önálló, tökös csaj, hord te a nadrágot.” 

Csakhogy a nőnek igazából nincs szüksége erre. A nő lágy, 

befogadó minőségű, tudat alatt akarja az irányítást, szüksége 

van rá. Azzal is hülyítik őket, hogy egy kapcsolatban a nő nem 

alárendelt, hanem teljes jogú partner akar lenni. De ez sem igaz. 

Nem, nem a nők elnyomása mellett vagyok, csak azt akarom 

mondani, hogy a nőnek igénye van az olyan férfira, aki dominál, 

biztonságot nyújt neki, és aki mellett NŐ lehet: a másik 

fele, a férfi kiegészítése. És ez egy kölcsönösen kedvező uralmi 

viszony, nem diktatúra. A nő ezért nem vágyik partnerségre… 

hiszen egy partner nem másik fél. A partner az üzletben van, 

aki, ha baj van, bontja a szerződést és lelép a céges vagyonnal. 

A mai nők valamiért egyszerre több mindent akarnak, mindezt 

kb. már 24-25 évesen, és mivel egyszerre több dolgot akarnak, 

a sok koncentráció szétforgácsolódik és a cél elvész. Ezért nem 

tudják, mit akarnak. Ezért boldogtalanok. Gödröt ásnak és 

beleesnek. 

Szóval, újra itt egy ideálisnak látszó kapcsolatom, amit egy 

nő hülyesége fog tönkretenni. Kérdezem tőle, hogy miért nem 

jöhetnek fel hozzád az én gyerekeim? Erre vállvonás, majd 

kiböki, hogy nem tud annyifelé figyelni. Aha. Emiatt többször 

veszekedtünk. Ugyanis azt is (több ízben) meg merte csinálni, 

hogy rám bízta az ő gyerekeit, míg ő elment szórakozni a barátnőivel. 

Eleinte azt hittem, nem szereti a kölykeimet, de rájöttem, 

hogy nem erről van szó – csupán egy divatos szerep tette 

robottá. 

Szereti ezt a szinglizést, a független tökös csaj szerepét… 

csakhogy nem igaz a szerep, amit játszik, délibáb. És erre 

később fog rájönni, amikor már nem leszek mellette. Csak 

ennyit akartam elmesélni, ha van valakinek valami más, használható 

elmélete, akkor olvasom. 

Forrás: csajokespasik.blog.hu 


BEÉRTÜK A SCI-FIT, OTT ÉLÜNK BENNE 

Kálid Artúr mesél az élet értelméről 

Veszélyben a figyelmünk, a gondolkodó énünk. A televíziózás és az internetezés valóban 

elvonja a figyelmünket a színháztól és a könyvektől? Ray Bradbury Fahrenheit 

451 c. kisregényét mutatták be januárban, a Bárka Színházban. Május 28-án, az évadban 

utoljára látható ez az előadás. 

Kálid Artúrral beszélgettünk, aki az Anger Zsolt rendezésében megszületett előadásban 

Faber szerepét játssza. 

Zsoltot régről ismerem, tavaly például a 

Dogville-ban dolgoztunk együtt itt, a Bárka 

Színházban. Nem állítom, hogy könnyű 

vele. Felkészült, olvasott ember, határozott 

elképzelései vannak, de a rögtönzéseit olykor 

nehéz követni. Most is közösen dolgozott 

a társulat úgy, ahogy a Dogville-nél 

tettük. Történeteket meséltünk egymásnak, 

filmeket néztünk, beszélgettünk. 

– Mi a különbség a Fahrenheit 451 és a 

Dogville előadás között? 

– Én azt gondolom, hogy mindkettő 

darab izgalmas, és elgondolkodtató előadás. 

Az egyik egy sci-fi kisregényt dolgoz fel, 

ami az 50-es években született, és talán ma 

a legaktuálisabb, a másik pedig egy, a század 

elején játszódó amerikai sztori, amit mi 

magyarországi, mai helyzetbe tettünk. 

– A Bárka Színházban többször kísérleteztek 

egy-egy próbafolyamatban. Ez, ha jól értem 

azt jelenti, hogy nem a megszokott színházi 

próba-keretek között alakul ki egy-egy előadás. 

Azaz együtt hozzátok létre a szövegeket, együtt 

alakítjátok egy-egy műből a színpadi történetet. 

Te szereted ezt a fajta munkát? 

– A színházban nyilvánvalóan több lehetséges 

utat lehet bejárni. A Fahrenheit 451 

előadással is már létező, de itthon még be 

nem mutatott darabot próbáltunk újraértelmezni. 

Egy színháznak törekedni kell arra, 

hogy sokoldalú legyen. Gondolkodhatunk 

megírt művek színrevitelében, mint a Victory 

esetében, de az is élvezetes számunkra, színészek 

számára, ha berögződésektől és sztereotípiáktól 

mentes, belőlünk fakadó előadások 

jönnek létre. Jó a reflex szerű kötödéseinket 

kicsit elveszíteni. A Fahreinheit 451 c. híres 

Truffaut-filmet direkt nem néztem meg. 

Magamból fogalmaztam meg Faber szerepét, 

nem volt összehasonlítási lehetőségem senkivel 

és semmivel. Olyan figurát hoztam létre, 

ami a mi közös munkánk gyümölcse a társulattal 

és a rendezővel egyaránt. 

– Tévé, internet. Az emberek egyre kevesebbet 

olvasnak, egyre kevesebb zenét hallgatnak, 


egyre kevesebbet beszélgetnek egymással. Egyre 

kevesebbet járnak színházba. Tényleg szétbombázzuk 

magunkat a modernkori technikai eszközökkel? 

– Elmesélek egy helyzetet: A Fahrenheit 

próbaidőszak elején közösen megnéztük a 

2001 Űrodüsszeia c. Stanley Kubrick filmet, 

ami az egyik legismertebb sci-fi író, Arthur 

C. Clarke azonos című regényéből készült. 

Amikor fölkapcsoltuk a villanyt, hangot 

adtam érzéseimnek. Azt éreztem, hogy igazából 

soha senki nem veszi magának a bátorságot, 

hogy valamiféle választ próbáljon 

adni az élet nagy kérdéseire. Ebből persze 

parázs vita kerekedett. Végül oda lyukadtunk 

ki, hogy nem is lehet igazi választ adni 

arra, ami nem egzakt. Lehet, hogy ez most 

közhelyesen hangzik, de valóban nincsenek 

örök érvényű kérdések és válaszok, mindent 

meg lehet kérdőjelezni. 

– Nekem a Galaxis útikalauz stopposoknak 

legismertebb motívuma jut eszembe: Mi 

az élet értelme? 42? 

– Ez az előadás is a hasonló kérdéseket 

feszeget. Bátran belekérdez az élet nagy dolgaiba. 

A választ pedig mindenki magában majd 

megtalálja. 

– Jó esetben az emberek nyíltan el tudják 

mondani egymásnak félelmeiket, vagy problémáikat. 

Nem megvetendő a haladóbb országokban 

normálisnak számító pszichodráma 

csoport, vagy akár egy pszichoterápia. 

– Igen, ettől mi még messze vagyunk. Ha 

itthon kimondjuk azt a szót, hogy pszichológus, 

mindenkit elfog a rettegés. Azt hiszik, 

oda csak betegek járnak. Magyarországon 

nincs kultúrája még efféle módszereknek. 

Pedig jó kibeszélni magunkból azokat a gondolatokat, 

amik foglalkoztatnak. Látod, a 

Fahrenheit 451 próbafolyamat például tökéletes 

terápia volt. 

Egyébként mi otthon is sokat beszélgetünk. 

Megpróbálunk „normális” értékrendet 

felállítani a gyerekeinkben. Nem 

mondjuk meg, mit olvassanak és mit ne, 

igyekszünk éberen tartani az érdeklődésüket 

mindenféle szülői módszerrel. A minősítéssel 

is vigyázunk. Nem azt mondjuk, hogy 

jó, vagy rossz, hanem hogy ez annyira nem 

az én világom. Nem szabad elfelejteni, hogy 

nekik még nagyon erős formáló közegük a 

saját korosztályuk. Több időt töltenek velük, 

mint velünk. 

– Valamelyik gyermeked érdeklődik a színészmesterség 

iránt? 

– Nem. Bár most éppen filmet forgatnak 

telefonra. Úgy tudom, meg is fogják vágni. 

– A Bárka Színház a közönségének feltette 

azt a kérdést, melyik könyvet vinné magával 

arra a bizonyos bárkára? Te melyiket választanád? 

– Weöres Sándor: A teljesség felé című 

könyvet... és Kardos Robi is, aki egyébként a 

darabban a főszerepet, a kétkedő Montagot 

játssza. 

Egyébként a Bárka felvállalta a könyv őr 

szerepét. Ha a nézőnek van kedve, hozhat 

a Fahrenheit 451 könyvespolcunkra egy 

könyvet. Bármikor, bárki leülhet az előtte 

található kényelmes kanapéra, és olvashat. 

Köszönet Fodor Krisztának a szöveg-gondoskodásért! 

Forrás: Vári Sasa 

budapestterminal.hu 

ÚGY GONDOLOM, HOGY ALAPVETŐEN 

MÁZLISTA VAGYOK 

Interjú Rudolf Péterrel 

A szerepeim, a rendezéseim, a gyönyörű feleségem és a három elképesztő 

gyermekem – mindez kerek és harmonikus egészet alkot. Ha 

valaki ezek után elkezd panaszkodni, az hülye. Na, most én hülye 

vagyok. 

Gruber Ernő, a félénk táncórákra járó gimnazista, Zsüti, a csóró kis 

dalszövegíró, Lali, az amerikamániás országúti büfés. Három elég 

különböző karakter, mégis van valami, ami összeköti őket: megformálójuk, 

Rudolf Péter. Vele beszélgettünk szerencséről, sikerről, 

terveiről. 

– Nemrégiben ünnepelte negyvenkilencedik születésnapját. 

– Egészen váratlan fordulat számomra, hogy ötvenéves leszek jövőre. 

Furcsa érzés - nem következik abból, ahogy élek, ahogy érzek, ahogy 

gondolkozom. Non-komform érzet egy pillanatra, miközben úgy gondolom, 

hogy alapvetően mázlista vagyok. 

– Hogyan értékeli az eltelt negyvenkilenc évet? 

– Ellentmondásos lesz, amit mondok. A szerepeim, a rendezéseim, a 

gyönyörű feleségem és a három elképesztő gyermekem – mindez olyan 

kerek és harmonikus egészet alkot, hogy ha valaki ezek után elkezd 

panaszkodni, az hülye. Na, most én hülye vagyok. Rengeteg dolgot nem 

tettem meg, vagy nem úgy tettem meg, ahogyan kellett volna. Alapvetően 

rendkívül lusta ember vagyok. Képes vagyok egészen oblomovi állapotba 


kerülni. Ez az orosz filmhős csak hever, csak 

néz, csak gondolkozik, látja és figyeli a világot. 

Látszólag rám ez nem igaz, mivel mindeközben 

nyüzsgök. Viszont nagyon sokszor 

voltam gyáva vagy kishitű döntési helyzetekben, 

rengeteg felesleges dolgot csináltam. Ha 

a magyar átlag férfi életkort veszem, akkor 

szerencsés esetben is az életem kétharmadánál 

járok. Úgy gondolom, hogy ha az ember 

képes arra, hogy megfogalmazza, hogy bizonyos 

dolgokat ezért és ezért rosszul tett meg, 

vagy puhábban oldott meg, akkor ha a bőréből 

nem is tud kibújni, de talán van esélye 

arra, hogy a következő pár évet nem ennek a 

jegyében éli le. 

– Mégis, mire a legbüszkébb? 

– Ha ezeket mind félreteszem – az 

önmarcangoló, az életem fényében kicsit 

nevetségesnek tűnő dolgokat – akkor a legbüszkébb 

és legboldogabb akkor vagyok, 

amikor ránézek a gyerekeimre. Mindenki 

szereti a gyerekeit, de nekem óriási szerencsém 

van, mert amellett, hogy a gyerekeim, 

fantasztikus emberek, a barátaim is egyben. 

– Említette, hogy alapvetően mázlistának tartja magát. 

– Beszélhetnénk sok mindenről, a szüleimtől, a vidéken töltött 

éveimtől kezdve a főiskolai osztályomon és tanáraimon, a számos 

film- és színházi szerepemen át egészen a Vígszínházban töltött 

éveimig. Mégis inkább azt emelném ki, hogy a nyolcvanas években 

kezdeni a pályát óriási szerencse volt. A rendszernek ekkor valójában 

már nem volt ereje, többet eltűrt. A három T-ből (tűr, támogat, 

tilt) a tilt már nem nagyon volt jellemző, viszont a kultúrát jelentős 

összegekkel támogatták – ami most finoman szólva nem mondható 

el. Akkoriban még nem kellett megharcolni másik négyszáz csatornával 

a nézőkért, a számítógéppel a gyerekekért, tévéjátékok sokasága 

készült, összeszedhette magát az ember, mint színész. A szakmát 

kicsit körbeölelte a szeretet. Sajnos ez ma nem jellemző. 

– 2001-ben egy Önnel készült interjúban a következőt nyilatkozta: 

„Nyilvánvalóan szép lassan ki fogok szorulni a színházi életből.” 

Hogyan vélekedik erről ma? 

– Tagadhatatlan, hogy ha az ember nem tartozik szorosan valamilyen 

vonulathoz és a saját életét akarja élni, szabadúszóként egyre 

komplikáltabb munkához jutnia, mivel szűkülnek a színházak lehetőségei. 

A másik fontos 

momentum, hogy én alapvetően 

a családomhoz tartozom. 

Nem vagyok önmenedzselő 

alkat, márpedig a 

szakmámban sokszor váratlanul 

jönnek a munkalehetőségek, 

kapcsolatokat kell 

építeni. De szerencsére nem 

igazolódott be a jóslatom. 

Mindig mázlim volt. A problémát 

eddig sohasem az okozta, hogy van-e lehetőségem, hanem hogy 

a lehetőségek közül jól választok-e. Forrás: budapestterminal.hu 


NÁCIK A HUPIKÉK TÖRPIKÉK? 

Hitlerizmussal vádolja egy francia író a belga rajzfilmsorozatot. 

Nem fogja elhinni: Durva vádak a 

népszerű sorozat ellen 

Szerinte a törpök társadalma „a megvalósult 

nácizmus”. 

„A törpök társadalma a totális társadalom 

kifejeződése, amely sztálinista és náci 

jegyeket egyaránt visel magán”, írja Antoine 

Buéno francia író. 

Könyve, a Le Petit Livre Bleu (Kis Kék 

Könyv) csak június elején jelenik meg, de 

a fő mondanivaló már most kiszivárgott: a 

belga rajzfilmsorozat voltaképpen a gyerekek 

tudatalattijára hatva próbálta és próbálja 

meg a náci társadalomszervezési elveket 

elfogadhatóvá tenni. 

A szerző szerint a rajzfilmsorozat megerősíti 

a náci kliséket. 

Példaként említi az egyetlen lányt, 

Törpillát, aki éppen szőke hajával „az árja 

szépség” megtestesítője. 

Ezzel szemben, véli a szerző, Hókuszpók, 

akit fekete hajúnak, hajlott orrúnak ábrázolnak, 

a harmincas évek zsidóellenes karikatúráit 

idézi. 

Buéno szerint a rajzfilmsorozat a barátellenség-párosításra 

épül, ahol az ellenség a 

„zsidós” Hókuszpók, míg a törpök a maguk 

kék arcbőrével voltaképpen egy rasszista, 

zárt, rendi társadalmat alkotnak. 

A szerző szerint csak súlyosbították azon 

részek ezt a helyzetet, amelyekben fekete 

bőrű törpök is szerepeltek, őket ugyanis a 

„kékbőrű” társadalom nem fogadta be. Szerinte 

ebben a szélsőjobboldal által ünnepelt 

autarkia eszméje jelenik meg: az önmagára 

utalt, önmagába zárt, etnonacionalista ideológia 

kifejeződései lennének így a törpikék. 

A hupikék törpök karrierje fél évszázada 

indult: akkor egy belga képregény, a „Johan 

et Pirlouit” mellékfigurái voltak. 

Később azonban Pierre Culliford önálló 

életre keltette őket, és saját történetet kaptak. 

Eszerint a törpök zárt társadalomban 

élnek az erdő mélyén, és csak néha érkezik 

veszély a külvilágból, főleg Hókuszpók személyében. 

Pierre Culliford, alias Peyo, azonban fia 

visszaemlékezése szerint egyáltalán nem 

érzett nosztalgiát a német megszállás iránt, 

a politika pedig nem is érdekelte. 

Mindazonáltal az évek során számos 

váddal illették már a törpöket: egyesek szerint 

kommunista utópiát valósítanak meg, 

jobboldali kritikusok viszont – tekintve, 

hogy egyetlen női szereplő van csak, és a 

törpök szexuális életéről sem tudunk meg 

sokat – látens homoszexualitást véltek felfedezni 

a történetben, és ezért tartották 

veszélyesnek azt. 

Egyelőre nem tudni, hogy Buéno a sorozat 

betiltását javasolja-e, vagy csak a törpök 

közvetítette társadalomkép veszélyére 

akarja a társadalom figyelmét felhívni. 

Zsidó szervezetek nem kívántak még 

állást foglalni. 

Szerintük ki kell várni a részletes elemzést, 

s utána tudnak csak arról nyilatkozni, 

hogy valóban antiszemitának tekinthető-e a 

rajzfilmsorozat. 

A totalitás-vád ellen szól azonban, hogy 

egy 1965-ös albumban, a Schtroumpfissimeben 

éppen egy diktátor uralmát döntik meg 

a törpök. 

Ekkoriban értelmezték többen a rajzfilmsorozatot 

szindikál-anarchista utópiaként. 

Éppen ezért meglepőek a most előhozott 

vádak a törpök antiszemitizmusáról. 

Igaz, a nyugati baloldali utópiákba nem 

ritkán keveredtek antiszemita érvek is. 

Forrás: T. P.- kronika 

@hetivalasz.hu 


NEMÉRDEKELORSZÁG 

Saját felelősségre olvassátok népek, mert valakit biztos felidegesít. 

„Híradót” néztem parallel két legnagyobb 

kereskedelmi csatornán. Elgondolkodtam. 

Épp most zajlik hazánk 2012-es évre 

vonatkozó költségvetési vitája a parlamentben, 

mely azért valljuk be, a megszokottnál 

mélyebben ásta bele magát a mindennapjainkba. 

Mármint a költségvetés szó. Bár a 

kapcsolgatás miatt lehet, hogy lecsúsztam 

róla, de egyikben sem hallottam erről 1 szót 

sem, hacsak nem a műsor utolsó 10%-ában 

volt ez a téma, mert addigra feladtam. 

Most lehet, hogy én emlékszem rosszul, 

de Hazánk történelmének utolsó 15–16 

hónapja e körül a szó körül forgott minduntalan. 

Talán megérdemelné az ügy, hogy 

megemlíttessék, már csak azért is, mert 

elvileg emiatt ment el megtakarításaink egy 

erős része, stb stb. Nem. Megverte, kigyulladt, 

fának ment, elásta, felnégyelte. Ezek a 

témák. Szép. 

Jövök hazafelé az autómban, és a gazdasággal 

foglalkozó csatornán akadok el. 

A hírek 80%-át a költségvetési vita teszi ki. 

Mit hallok benne? Matolcsy úr, a Kárpátok 

Unortodox Szakembere beszél, senki más, és 

ő nagyjából a következő szavakat használja: 

sikeres, egyedülálló módon, lecsökkent már 

régen látott mértékben, 73%, Európában 

rajtunk kívül csak 1 ország, 2013-ban majd 

önerőből, 2,5% stb. 

Ez a gyakorlatilag egymást követő két 

ellentétes világ megdöbbentő. Főleg úgy, 

hogy nem állnak egymással szemben. Sőt, 

a tudatosság és az unortodox profizmus egy 

különleges örökéletű gyermekének egy és 

ugyanazon arca ez. 

Meg kell nézni ugyanis a két legnagyobb 

„kertévé” nézettségi adatait, és mellé rakni 

azt, hogy az ezen csatorna híradóját választó 

emberekben erősen felbukkan a lehetőség 

csírája, hogy ezt gondolják a HÍREKNEK. 

Ez, drága elvtársak barátaim, nagy baj. Nem 

mondok nagyon újat ezzel a tematikával 

most, de ha egy függönnyel mögé nézünk, 

érdekes dolgokat látunk meg. Mégpedig azt, 

hogy a magyar lakoság 55 - 60 %-ának ez így 

teljesen jó. 

Azért jó, mert napközben tankolják a 

benzint 400 forintért, veszik a tejet többszáz 

forintért, és így tovább, miközben persze 

mérgelődnek, szitkozódnak, de ennyi. Bocsánat, 

rosszul ragoztam. Tankoljuk, vesszük. 

Érdektelenség, fásultság, a saját hétköznapok 

súlya. Ezek előrébb vannak. 

Csak sajnos ezzel nem teszünk mást, mint 

hogy ADOTTSÁGNAK, rajtunk kívül álló 

TÖRVÉNYSZERŰSGÉNEK FOGADJUK 

EL ezt a helyzetet. Na és EZ a legnagyobb 

katasztrófa mai társadalmunkbvan itt a 

Kárpát medence mélyebb részén. 

Mert hiszen valahogy mégis csont nélkül 

átmegy majd a költségvetés, melyre az ÁSZ 

azt mondta, hogy „nélkülözi a háttérszámításokat”. 

Ujj-mértékkel egy nemzet gazdaságát irányítani? 

Gyakorlatilag lefelezett társasági adóbevételek 

mellett, csökkent személyi jövedelemadó 

bevételi oldal alapján, 10%-kal kurtított, 

98%-ban kicserélt állam mellett? Most 

tekintsünk el attól, hogy mindennek új neve 

van, mert a tartalom fontosabb. Viszont az 

meg nincs. Vagy csak nem látszik. 

Ehhez még hozzájön népünk azon sajátos 

szokása, hogy szidjuk, nem szeretjük, 

de hagyjuk a nagy vezért tevékenykedni. 

Nem is érdekel minket, hogy akkor most ő 

tesz is valamit, vagy esetleg mindent csak ő 

tesz. Ez másodlagos. Elsődleges, hogy tudjunk 

panaszkodni, és mindenkinél, aki ott a 

bástyás-tornyos Épületben van, nos azoknál 

meg okosabb lenni. Elég, ha mi tudjuk ezt. 

De elfogadjuk, hogy aki ott van, az ott van. 

Ettől viszont ők ott vannak, és teszik azt 

amit. Mert érdektelenség van. Nagy, össznép-nemzeti-csúcs-megmentő-nemérdekel 

van. Aki a Fideszre szavazott, lapít, mert 

hát ez már picit azért kínos. Aki nem rájuk, 

az meg „ugyememgmondtamén”-ezik, sok 

hangos pfffff mellett. 

Ez pedig a LEGVESZÉLYESEBB csípős 

halászlé, amit jó sok éve sikerült a tűzre tennünk. 

Országos fásultság, érdektelenség a 

köz iránt (ami pedig a mi forintjainkból áll 

össze...!!), a mindennapok keserédes súlya. 

Ezek mellé pedig egy általunk kitermelt, a 

mi hétköznapjainkon felül kerekedett túl 

markáns, magának feltélenül hívő egyéniség, 

mellyel gyakorlatilag már az árnyéka 

sem mer szemben állni. Kelő nap mellett 

nem is mer elő jönni. 

Mert ő észrevette a lehetőséget, és élt vele. 

Nem taszítana a gondolat, hogy ugyanilyen 

huszárosan alkalmazzon olyan embereket 

maga körül, melyekben nem csak bízni 

tud, hanem eléjük mer állni. Olyanokat, akik 

nem naszádoznak, nem mondanak sikert 

amikor sosem látott magasan az államadósság, 

stb stb. Olyankat, akik elmondják 

tényleg mi van. Ment ez már pár országban 

itt körülöttünk... Mi a lengyel kispolszkis 

túrístákon mosolyogtunk anno... na, most 

meg lehet nézni kinél a mosoly jobbik vége. 

Nekünk pedig el kellene gondolkodni, 

hogy mihez adjuk a nevünket. Mert jelenleg 

adjuk. Nem kicsit. Külföldön a magyar névjegyet 

el sem veszik... visszaadják. 

Bízni kell abban, hogy tényleg értünk 

vannak akiknek elvileg ez papíron is a dolguk, 

feladatuk. Értünk pedig úgy lehet lenni, 

kérem tisztelettel, hogy komolyan vesszük a 

világ rajtunk ívül eső 99,7%-át. Mert bizony 

ő akármilyen lassú, akármennyire ortodox, 

vagy akár slendrián, ő a nagyobb, és ha mi itt 

lent boka alatt ugrálunk, nem biztos, hogy 

feltűnik a világ fejének. Függetlenül attól, 

hogy a fejen milyen haj, fejfedő, vagy egyéb 

kellék van. Meg, hogy mennyi feje is van, és 

le kell-e vágni, vagy sem. 

Ha ki vagyunk kötve egy lánccal a régi 

ólunkhoz, és a csont pont 1 méterrel odébb 

van a lánc végétől, ne harapjunk bele abba 

a kézbe, aki felveszi, és odaadja a csontot. 

Mert jobb, ha adja, és nem dobja. Mert 

lehet, hogy elmúlik az éhségünk, de a dobás 

a szemünket is kiviheti. Ha meg csak acsarkodni 

lát, simán csak tovább megy. 

Elég lesz a hasonlatokból. 

Felelőségteljességet várok el a szavazatomért 

BÁRMELYIK oldalról. Nem ahhoz 

adtam a szavazatom, hogy mások miatt 

engem nézzenek hülyének. Azért adtam, 

hogy KÉPVISELJENEK engem, minket. 

Bárkinek is adtam a voksot épp. 

Naív vagyok? Lehet, de nem érdektelen. 

Z. 

Forrás: forditogep.blog.hu 

Hogyan megy az újkori honfoglalás? 

http://www.youtube.com/watch?v=DzKh68R 

2z2Y&feature=player_embedded 


NYOMORGÓ TANÁROK, NYOMORGÓ 

ORVOSOK ORSZÁGA LETTÜNK 

– Íme a számok – 

Több tízezer forinttal csökkentek a nettó 

átlagbérek a közszférában. 

Az egészségügyben dolgozók 22 ezer, 

az oktatásban alkalmazottak pedig 16 ezer 

forinttal vihettek kevesebbet haza. Hiába az 

ígéret, semmit nem ért a bérkompenzáció. 

Nem sikerült a tavalyi szinten tartani a 

nettó kereseteket a közszférában. 

A KSH által közölt adatok szerint a közigazgatásban, 

védelemben, társadalombiztosításban 

dolgozók átlagosan 11 ezer forinttal 

kevesebbet vittek haza az első negyedévben, 

mint tavaly ilyenkor. 

Az oktatásban dolgozók nettó átlagfizetése 

16 ezer forinttal csökkent. Igaz ez akkor 

is, ha csak a szellemi foglalkozásúakat nézzük 

meg. 

A tanárok a tavalyi első negyedévben 

átlagosan nettó 152 618 forintot kaptak, 

most pedig csak 136 844 forintot. 

Kriminális a helyzet az egészségügyben 

Az egészségügyben dolgozók helyzete 

még siralmasabb. A már eleve is alacsony 

keresetük egy év alatt drasztikusan csökkent. 

A KSH adatai szerint 2010. első negyedévében 

még 130 146 forint volt a havi átlagbér 

ebben a szektorban, egy évvel később 

pedig mindössze 118 118 forint. 

Az ágazatban alkalmazott szellemi foglalkozásúak 

tavaly ilyenkor még 140 ezer 

forintot kaptak kézhez, most viszont már 

csak 127 ezret. 

A közszférában január-márciusban 

összességében 8,9 százalékkal csökkentek a 

bruttó átlagbérek. 

A visszaesés abból is adódik, hogy tavaly 

januárban és márciusban eseti keresetkiegészítést 

kaptak a közalkalmazottak, köztisztviselők. 

Ezt a visszaesést mindössze 1,1 százalékkal 

ellentételezte a bérkompenzáció. Ezzel 

szemben a versenyszférában átlagosan 5,8 

százalékkal nőttek a bruttó bérek. 

A bankárok vígan élik az életüket 

Gazdasági válság, bankadó ide vagy oda, a 

pénzügyi, biztosítási szektorban márciusban 

jól megnyomták a ceruzát a béremelésekkor. 

Az első két hónapban 451 900 forint volt 

ebben a szektorban a bruttó átlagfizetés, ami 

3,1 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál. 

A január-márciusi időszakban viszont 

már 500 199 forintra nőtt a bruttó átlagbér, 

ami 14 százalékkal haladja meg az előző év 

hasonló időszakában rögzített értéket. 

Az elmúlt hónapban mért adatok szerint 

a pénzügyesek havi nettó átlagkeresete 

34 ezer forinttal volt magasabb, mint tavaly 

az első két hónapban. Most viszont már 71 

ezer forinttal többet, átlagosan nettó 320 

ezer forintot vittek haza. 

Agyonvágta az alacsonyabb béreket az új 

adótábla 

Mindez jól modellezi, hogy az idei adószabályok 

egyértelműen a magasabb keresetűeknek 

kedveznek. Még a 4 százalékos 

várható infláció mértékével megegyező 

béremelés mellett is csökken a nettó fizetésük 

azoknak, akik bruttó 300 ezer forintnál 

kevesebbet keresnek. Márpedig szakértők 

szerint az egészségügyben és az oktatásban 

dolgozók 80 százaléka ez alatt a bérszint 

alatt van. 

Szerző: Dutka Noémi 

Forrás: Pénzcentrum 

Ágazatok 

Nettó átlagkeresetek alakulása 

(forrás: Központi Statisztikai Hivatal): 

2010. I-III. hó 2011. I-III. hó 

Humánegészségügy 130 146 118 118 

Szociális ellátás 94 851 91 578 

Oktatás 142 429 126 295 

Közig., véd., tb. 167 173 155 958 

Pénzügy, biztosítás 249 547 320 457 

Info,kommunikáció 211 444 258 862 

Építőipar 104 373 104 767 

Vendéglátás 92 252 88 712 

ÖSSZEOMLÁS (1-20-34) 

Azt, hogy a globális felmelegedés hírének elterjesztésével a Föld lakosságának a további, pénzügyi eszközökkel való megszorítása (pl.: környezetvédelem 

címszó alatt újabb adók kivetése, stb.), irtása és haszonszerzés a célja a globális elitnek, már sokan tudják. Azonban ebből a 

filmből, arra a sarkalatos kérdésre is megtudhatjuk a választ, hogy miért dolgoznak rajta különböző technológiákkal, hogy valóban melegedjen 

fel a kllíma és olvadjanak el a sarki jégsapkák. Megdöbbentően logikus és könyörtelen oka van... 

Csak nem hitték, hogy végigcsinálják aztán meg olajra lépnek? 

Minél többen ismerik meg ezeket a terveket, annál nagyobb ellenállásba fognak ütközni. Figyelem emberek! Terjesszétek egymásnak az 

igazságot, mert ez az egyetlen fegyverünk a gonosz ármánykodása ellen! Csak így menekül meg a csodálatos bolygónk az ökológiai katasztrófától! 

Idézet a filmből: 

„Amikor egy életveszélyes krízissel találod szembe magadat, mint mondjuk, a Titanic és a jéghegy ütközése, és mondjuk tudod mindenki 

előtt, hogy a hajó el fog süllyedni, és hogy nincs elég mentőcsónak, és tudsz mentőcsónakokat készíteni, és próbálod kezelni a helyzetet, a 

Titanic süllyedése előtt, valószínű, hogy háromféle embertípussal találkozol majd a fedélzeten. 

Az egyik embertípus, ami lényegében a leggyakoribb: „A hajó megütközött! Mi van? Mit csináljak? Nem tudom mit csináljak, hova menjek.” 

Ez az egyik csoport. Egy másik csoport azt mondja: „A hajó elsüllyed, értjük. Meghalunk, ha nem készítünk csónakokat, minél hamarabb. 

Mutasd meg mit csináljunk!” 

És ott van a harmadik csoport, amelyik azt mondja: „Ez a Titanic! Ezt a hajót nem lehet elsüllyeszteni. Elsüllyeszthetetlen. És mi megyünk 

a bárhoz meginni valamit, ti világvégét hirdetők pedig húzzatok el.” 

Nos, ha te vagy a csónaképítés mestere, melyik csoportnak fogsz segíteni?” 


PERTU 

– avagy: A hazudozás magasiskolája (képzelt beszélgetés) 

– Elnök úr! 

– Mondjad, Jánosom. 

– Lenne rám néhány perce? 

– Hát hogyne lenne, Jánosom! Te vagy a mi frakcióvezetőnk, 

hogy a bánatba ne lenne terád időm! 

– Köszönöm, elnök úr! 

– Hagyd már ezt az elnökurazást, Jánosom! Szólíts te is úgy, ahogyan 

a többiek. 

– Köszönöm. Szóval, Viktátor… 

– Viktátor? Hát ez meg mi a fene, Jánosom? 

– Bocsánat, Viktort akartam mondani. 

– Na, ki vele Jánosom, mi a pálya? 

– A végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról lenne szó. 

– Ez jó, Jánosom, nekem is tetszik. Láttad a kommancsok pofáját 

a parlamenti vita közben? Majd behaltam a röhögéstől, ahogy néztem 

a savanyú képüket. 

– Tényleg nagyon mókás volt. Hanem lenne itt valami. 

– Mondjad Jánosom, megoldjuk. 

– Tegnap benn voltam az egyik kereskedelmi tévében, ott kérdezte 

a riporter, hogy miért éppen öt évre visszamenőleg kell a végkielégítések 

után adót fizetni. Amikor pedig, 

így a riporter, az első Orbán-kormány távozó 

miniszterei és államtitkárai is nagy égkielégítéseket 

vettek föl. 

– És te? Mit mondtál annak a firkásznak 

Jánosom? 

– Szó szerint azt, hogy senki nem tiltja meg 

nekik, hogy ezt visszafizessék. Én azt gondolom, 

hogy ez lelkiismeret kérdése is alapvetően. 

És, ezt mondtam a kamerák előtt, meg fogok 

keresni minden érintettet, és jelzem nekik, 

hogy a frakció álláspontja szerint ez helyes. 

– Nagyon jól mondtad, Jánosom. 

– Hát most itt vagyok, Viktor. 

– Látom, Jánosom, hogy itt vagy. Elmondanád, 

hogy miben segíthetek? Tudod, sok a 

dolgom… 

– Amikor 2002-ben távoztál a kormányfői 

székből… 

– … és ellenzékbe került a haza… 

– ...akkor te, Viktor, 5 597 000 forintot vettél 

fel. Ebből 3 525 000 forintot kellene visszaadni. 

– Három és fél milliót? Már miért kellene visszaadnom? Az a 

pénz nekem járt. 

– A törvény szerint, Viktor, tényleg járt. A jó erkölcs szerint 

viszont… 

– Tudom, Jánosom, hogy mi a jó erkölcs, a Szijjártó is mindig 

elmondja a tévében: visszaszerezzük a pofátlanul magas végkielégítéseket. 

Te, Jánosom, megfigyelted, hogy milyen mulatságosan 

mondja ezt a Szijjártó? Tőle tudom, hogy két napig gyakorolta a 

tükör előtt. Először mindig elröhögte magát, de végül sikerült neki. 

Ügyes fiú a Péter, lehet, valamikor őt nevezem ki utódomnak… De 

mondd, Jánosom, miről akartál velem beszélni? 

– A három és félmillióról, Viktor. Hogy vissza kellene fizetned. 

– A Fletó már visszaadta a pénzt? Vagy az a másik… a Bajnai. 

– Õk egy forintért voltak miniszterelnökök, Viktor. 

– De végkielégítést kaptak! 

– Kaptak, de nem vették föl. Továbbutalták valamilyen gyerekeket 

segítő alapítványnak. 

– Na, és azoktól nem lehet ezt a pénzt visszavenni? 

– Viktor, nem tetszene az embereknek. Éhes és beteg gyerekektől 

visszavenni a pénzt… 

– Jó, Jánosom, de áruld már el, tulajdonképpen mit akarsz te 

tõlem? 

– Mondtam már, Viktor. Vissza kellene fizetned a 3 és félmilliót. 

Tudod, a jó erkölcs, amiről mindig papolunk. 

– Miből, Jánosom, mondd meg nekem, miből fizessem vissza? 

Nagy a család, öt gyereket kell eltartani, tavaly Anikóval Mexikóban 

voltunk. 

– Értem, Viktor. Tehát nem fizeted vissza a három és félmilliót? 

– Most nézz meg alaposan Jánosom, madár vagyok én? Tollas a 

hátam? 

– Nem tudom Viktor, még sosem zuhanyoztunk együtt… 

– Na, jól van, ezt megbeszéltük, Jánosom. Van még valami? 

– Nincs más, Elnök úr. Ennyi lett volna. 

– Szólíts csak nyugodtan Viktornak. Tudod, hogy nem szeretem 

a csendőrpertut. 



EZ LENNE PEST LEGBURZSUJABB LAKÁSA?! 

Kritika ért minket. Jogos kritika. Nem foglalkozunk eleget a hazai 

piac burzsuj-ingatlanjaival. Valóban, igaz, nehéz megfelelő mélységű 

információhoz jutni. A nálunk legtöbbször fellelhető, mindössze 2-3 

mondat és néhány kevésbé jó minőségű, az óriási vízjeltől sokszor 

alig felismerhető kép önmagában sajnos nem elég egy poszthoz. 

Most viszont itt van egy igazi budapesti gyöngyszem: 766 millió 

forintos vételár, 430 m2 (plusz 480 m2 terasz), 214 ezer forintos 

havi közös költség. Ennyiért ugyanis csak egy(két) lakást kapunk! 

benne van a beépített konyhabútor, a kandalló, a speciális üvegezés, 

a falfűtés, a mennyezethűtés, valamint rengeteg márvány és tölgyfa 

burkolat. Az építtető a Trigánit volt, így a madarak azt csiripelik, 

hogy a házban Demján Sándorral is össze lehet(ett) futni. 

A környék ráadásul elsőre nem is a legdrágább. A Boráros tér és 

az új Nemzeti Színház között épült Duna-Pest Rezidenciák egyik 

tehermentes (a mai világban ez ugye nagy szó) penthouse lakásáról 

van szó. A ház 2004-ben épült, és már messziről látszik, hogy a 

kilátás elég jó, egészen a Gellért-hegyig és a Várig ellátni. Ez utóbbi 

persze még oké, de mondjuk a Lágymányosi-híd vagy az egyetemi 

rész azért nem feltétlenül indok ahhoz, hogy azonnal költözzünk. (A 

HÉV ilyen magasra biztos nem hallatszik fel, ami jó pont.) Az alapterület 

összesen 430 m2, többek között 6 szoba, valamint a hozzájuk 

tartozó fürdők, gardróbok és mosókonyha, amihez jön még 484 m2 

terasz, ahol van természetesen jakuzzi és automata locsolórendszer 

a komplett kerthez. 

A vételár a lakásért és 7 (!) kocsibeállóért a teremgarázsban 

mindössze 766,36 millió forint, de fizethetünk euróban is 2,8 milliót. 

A jó hír, hogy mivel a legfelső, 9. emeleten – ide csak kódkártyával 

lehet feljutni - eredetileg 2 lakásból alakították ki az ingatlant, 

így akár külön-külön is megvehető. A nagyobbik lakás 4 hálószobával, 

400 m2-es tetőkerttel és 4 kocsibeállóval mindössze 1,6 millió 

euró, a maradékért pedig csak 1,2 millió eurót kérnek. Az összegben 

A társasház egyébként szolgáltatásokban nem marad el a Burzsuj 

blogon más posztokban szereplő több milliárd forintba kerülő 

külföldi ingatlanoktól. A porta-és őrszolgálat 24 órás, de van beltéri 

nagy úszómedence, gyerek medence, természetes termálvizes 

medence, jakuzzi, szauna, squash pályák, klub és kártyaszoba, 

valamint jól felszerelt tornaterem, az edző és masszőr pedig külön 

díjazás nélkül vehető igénybe. Ehhez jönnek még olyanok, mint a 

bérelhető vendéglakás vagy a bortrezor (személyesen lezárható 

tárolókkal) és a szivarsarok. 

Ezeknek persze ára van, nem véletlen, hogy a havi közös költség 

214 ezer forint a lakás után. A szolgáltatásokon mondjuk osztozni 

kell a többiekkel is, az épületben ugyanis 310 lakás van. Az eladás oka 

egyébként prózai: túl nagy a lakás, mivel már kirepültek a gyerekek... 

Fotók: Piramis Ingatlan 

Köszönet a felvetésért SzGergőnek! 

Néhány hozzászólás a teljesség igénye nélkül (a közlés formáján 

nem változtattunk, azok eredeti formájukban olvashatók :-) 

Peter Blau 2: Az sem épeszű aki itt lakik. 200 ezres közös költség? 

Egy év alatt még 2,5 milliót kifizet csak hogy ott lakhasson? 

:-D Persze mondhatjátok, hogy egy milliomosnak nem számít. De 

nekem számítana, ha milliomos lennék, és nem lennék ennyire 

lúzer, hogy ilyen drága lakást veszek és még emellett lehúznak évi 

2,5 millióval :-D 


A törölközőre utalókat NEM „értem”, fürdés után ti a seggeteket 

nem törlitek ki?Ja de s akkor egy törölköző megy egyből a 

szennyesbe!Ja ha hetente fürödtök!A kégli szar.A „bidéről” meg 

annyit írtam,hogy most dupla konyakot kell innom.Huuuuu 

Rocko-: „A HÉV ilyen magasra biztos nem hallatszik fel, ami jó pont.” 

ahaaaa, biztos nem. 

olvasóink írták: a burzsujokat sem zavarja ha fürdés közben 

szarnak a fejük mellett? hajrá. 

FGSuperman: hát ahogy a komód tetején imbolyog a lapostévé, 

na az prájszlesz:-) 

venszivar: Nem tuti,de.....Azt bírom,hogy tényleg sok sok 

mindent lehet szidni,ebbe a nyomor tanyába...viszont kíváncsi 

lennék,hogy az itt a bidé s a WC távolságával foglalkozóknak hány 

%-a mossa ki RENDSZERESEN a seggét!?Én motoroztam s néha 

-5C-ba is s egyszer csak kezdődő aranyér lett a vége.Egy öreg bölény 

elmondta a tutit,hogy Kenőcs s utána ÁLLANDÓAN TISZTÁN 

TARTANI!Egy hét után el múlt s én AZÓTA kb.95-97%,hogy 

utána megmosom s azóta SEMMI baj nem volt.Én olyan lakásba 

lakom,amibe külön van a WC,szerintem ez így az igazi!Aki kitörli 

rendesen,utána miért ne tudna,én vagy 20éve bizony néha letolt 

gatyával átmegyek a kb.5-6m-re lévő f.szobába,ahol v.a kád szélére 

ülve v. a tusolóba beguggolva,de ülhetek annak is a szélére.Miután 

ugyan úgy mint fürdésnél....,majd kitisztítom magam után stb.Mivel 

anno bidébe nem gondolkodtam,így van ez...,nagy a córesz,de tisztaság 

van. 

phrascarica: „Tény, hogy van még egy két roma a környéken” 

akik pikk-pakk fényes nappal is kirabolnak egy szaros 

bunkofonért, ha meg kiabálsz hogy tolvaj akkor visszamennek és jól 

megvernek. Rendőrt ne várj, az oda nem megy, csak traffipaxozni. A 

berendzeésből is látszik hogy egy cigánybárónak készült. Szánalmas 

környék újgazdagoknak, akik megérdemlik :S 

mezga-aladar: jól látom hogy függöny nincs? se virág? sz@r ügy, 

mindig a végén fogy el a pénz... 


vagy szószerint repültek ki? akkor minek hagyták nyitva az ablakot... 

le merem fogadni hogy egy háló van a kéróban agy nagy kerek 

ággyal és tükrökkel... 

és tuti nem lakott benne még senki. pár pornófilmet forgattak 

csak... 

rókafogta: Én is azt mondom elfogadnám (még ha minden nem 

is tetszik ) csak valóban valaki fizesse a költségeket minden hónapban. 

Egyébként ha lenne 770 millióm az kevés lenne rá(fenntartás) 

tehát sokszorosa kéne ,akkor meg nem venném meg. Igaz én vidéki 

csóró vagyok (a gyerekek nálunk is „elröpültek” az egyik igaziból is) 

és az asszonnyal a szerény 130 nm is sok nem is beszélve az udvarról. 

És ami az illeti szeretek grillezni, babgulyást főzni stb. és azt is szeretem 

ha a barátaimnak nem kell portástól engedélyt kérni hogy hozzám 

jöjjenek. Egyébként se költöznék be agy beton rengetegbe de 

még egy négylakásos luxus házba sem ,hanem egy saját telken álló 

saját „vityillóba”,és inkább közlekednék ha a városba akarok menni. 

samot: A lényeg az irànyito szàm!Rànéznek és megmondjàk,hogy 

kivagy!Gondolom ez nem csak svàjcba van igy.Aztàn lakhatsz ott 

aranypalotàban is nemvesznek komolyan! 

Elsö a környék,aztán a ház vagy a lakás! 

Lidicita: Hangulatos lehet, ahogy havas teli esteken a kanape 

mogott duruzsol a mukandallo... 

mezga-aladar: :))) ha még hiszel a mesékben... ez csak olyan jól 

hangzó ingatlanos szöveg... nekem ne mond hogy itt család lakott... 

itt nem lakott senki... megvette (vagy megmaradt a trigránátnak) 

„befektetési” céllal oszt jól megszífta mer jött a válság oszt a CHF 

258+ ... 

sose adja el... épeszű gazdag ember itt nem vesz... a külföldi akinek 

beadod hogy „belváros” (térképen úgy tűnhet), azok meg mostanában 

otthon húzzák meg magukat... szerényen 

mezga-aladar: van vmi kv zó vagy mi a lóf@sz a hévre panorámás 

terasszal... 

de a meki is közel van:) 

venszivar: persze ekkora teraszon vethetnének krumplit s 

hagymát,meg bukfencet is... 

phrascarica: „A lényeg az irànyito szàm!Rànéznek és 

megmondjàk,hogy kivagy!” 

Én is pont azt mondom hogy egy ingatlan értékét három dolog 

határozza meg: 

1. lokáció 

2. lokáció 

3. lokáció 

ez a 3 dolog amin nem lehet segíteni, a többi pénzzel megoldható 

mezga-aladar: ez a kirepültek a gyerekek kurva jo szöveg... hány 

éve adták át? vagy 3-4? előre nem látták? olyan hirtelen növésűek? 


phrascarica: „Valószínűleg kamaszokkal költöztek, ezért történt 

meg a kirepülés. „ 

...és nem látták előre hogy 3 év múlva felnőnek? 

rizsa-mizsa :P 

Szerintem meg rájött hogy minden haver cikizte a szar környékért 

aztán elege lett. 

mezga-aladar: :)))))))) ja ja 

kirepültek a szülők is:)))))) 

meg a 350 milla évente az is kirepül... 

Almandin: Szerintem nem az egész lakásról készültek fotók. 

Ezért nincs egyetlen hálószobafotó sem pl. Vannak, akik mániákusan 

ragaszkodnak a nagy terekhez, a rendhez. Lehet, hogy alaposan 

kitakaríttattak, rendet rakattak a nagy fotózás előtt. Vagy kicsit 

régebben már kiköltöztek, és néhány bútort mutatóba meghagytak. 

Az is lehet, hogy vidéki gazdag család pesti megszállásra vett lakása 

volt. Mindenesetre amit te felvetsz, abban is lehet igazság. Rengeteg 

a kamuszöveg a hirdetésekben a neten. Bár, ha én vennék bármilyen 

ingatlant, nem érdekelne, hogy előzőleg család lakta-e, vagy 

pornófilmforgatásra használták. Mondjuk, ha előzőleg meggyilkoltak 

volna a lakásban valakit, az már engem is elriasztana, de egyéb 

dolgok nem. 

Rokkantnyugdíjaspornósztár: A bárpult-márvány burkolatbőr 

ülőgarnitúra pötiburzsoá szentháromság kegyetlenül odabasz. 

Számolj Templár: Szerintem épp fordítva! Ez a lakberendező 

műve! Talán épp az nem kellett volna! 

Sajna, a pénz és a kultúra nem járnak kézenfogva! 

Az egész ingatlanszakma hemzseg a dilettáns, mentálisan és és 

egzisztenciálisan leroggyant kényszervállalkozóktól, akik tanárból, 

szappanügynökből, műköröm építőből egy egyhetes tanfolyammal 

reinkarnálódnak ingatlanossá. 

mezga-aladar: van még konyakod? az én hűtőmben csak ser... 

a cigó közmunkás 5let sztem nyerő... tudnának egyszerre füdeni 

lent a medencében... 

a lakást meg „kitakarítanák”... (aljzatig... sőt a védőcsövet is 

kihúznák a falból) 

még a „rehabilitáció” első tömbjeibe, a Liliom utcában a házak 

felujítása után visszatették a cigócsaládokat... az uj lakás padló egy 

hétig volt elég csak tüzelni... 

aztán átállt az önkori más metódusra... 

poluri: Közvetlenül a Duna mellett pocsék a levegő, mert a 

teherhajók fáradt olajat égetnek. Inkább maradok a hegyekben, 

ennyiért különösen. 

A lakás azért is steril, mert láthatóan nem lakják. A magam részéről 

utálom a belső építészek és lakberendezők által teljesen készre 

gyártott lakásokat. Olyanok, mint egy kiállítás, vagy rosszabb esetben 

egy múzeum. Az a lakás, amelyet a tulajdonosa nem alakít saját 

kezűleg is, és a gyereke nem ken a falra elég a nutellát, csak egy kripta 

élőhalottaknak. 

Egyszer egy vérbeli burzsuj ismerősömnél voltam bulin egy 

hasonló stílusú lakásban. Illuminált állapotban vettem ki egy kristálypoharat 

a vitrinből, és véletlenül hozzákoccintottam az üvegajtójának, 

amelyből a belső élén egy-két milliméter átmérőjű darabka 

kagylósan kipattant. Nos, legközelebb kíváncsian megszemléltem a 

mezga-aladar: :)))) ja ja vidékiek csak átszálltak... itt repülés 

közben... hidd el:) rohanj vedd meg, ha neked kis fiókáid vannak:) 

kamu szöveg de nem jön be senkinek... 

miér nem lehet elmondani... elb@sztuk... kár volt ide ekkorát... 

és még meg is dupláztuk... sose lakott benne senki, de legalább nincs 

lelakva... viszont komoly érdeklődőnek engedünk 500 millát is és 

akkor is összetesszük a kezünket... 

max demján párszor hancurozott a fiatal hölgy ismerőseivel... 

ennyi. 


vitrinajtót, már nem volt ott a sérülés. Kicserélték az üveget. Pedig 

mennyivel értékesebb volt az az üveg, amely a kezem nyomát 

viselte:-))) 

volánrulz: Az APEH hol a kurva anyámban van ilyenkor? 

pazmandi: Tűzijátékot vagy Red Bull Air Race látványt haverokkal 

senki sem számolta bele,vagy csak én nem olvastam figyelmesen? 

kinney: próbáljatok már meg teljesen más fejjel gondolkodni. 

akinek van 700+ milliója egy lakásra, annak totál más az életmódja, 

nem a meglévő, racionális kispolgári egy lakás-egy nyaraló-két autó 

életvitelt „nagyítja fel”, hanem teljesen más környezetben él. 

itt már megvan (megvolt) a rózsadombi / gellérthegyi villa, 

a vidéki szőlősbirtok, tihanyi nyaraló, tengeri vitorlás, a háromnégy 

legdrágább autó, a külföldi iskola, egyetem a gyerekeknek, az 

ultradrága nyaralások, százezer forintos étteremszámlák, a többmilliárdos 

forgalmú saját cég stb., stb. 

egy ilyen csóka nem élete lakását veszi meg, hanem vesz egy 

lakást (a sok volt-jelenlegi-és leendő ingatlana mellé), amit használ, 

amíg használ, ha megunja, majd tovább áll egy még trendibb helyre. 

egy ilyen lakásban a kényelmet veszi meg, hogy nem kell a kertészt 

baszkurálnia, a hóban csúszkálnia, a berendezéssel bajlódnia. 

nem kell sokat belemagyarázni. most ez a környék divatos, itt 

vesz egyet. majd egy év múlva vesz egyet a marina parton vagy valahol 

máshol. 

Grimmjow06: Eléggé odavagyok érte... :P tök jó hogy hetente 

többször is elsétálok előtte, egyszer lehet megnézem belülről is :D 

tapika56: Kis számítással szolgálok: Budafokon, egy egyszobás 

régi, 49m 2 -es házban vagyok ‘háziúr’. Rezsi: 3877/m 2 (incl.hitel, de 

a lakás már ma a banké). Anyám 65m 2 -en a Hősők tere mellett: rezsi 

kb. 498/m 2 . A nagydarab lakás rezsije 430/m 2 üszőmedanszéval és 

évente egy tüzijátékkal! (Erkélyeket, teraszokat, kiskertet nem számoltam.) 

A baj a fantáziátlan, rideg, tehetségtelen tér, miképpen az 

egész part, amit Demjánék felhúztak. Amilyen kívül, olyan belül: 

procc és embertelen! Hülye befektetőknek és bunkó újgazdagoknak 

ajánlott. Ilyen építészeknek, és engedélyezőknek levágnám a kezét. 

Egy eklektikus szar, csak nem az az eklektika. Mennyivel lakhatóbb 

az én terem, amíg benne maradhatok a kertemmel és a kutyóval! 

Okosévi: Minek a könyv ide? Lehet, hogy nem is tudnak olvasni. 

Meg aztán azzal nem lehet dicsekedni!! (Olyan snassz...könyv?...mi 

az?....) Nem telt rá szegényeknek! 

potyus: „ebül szerzett jószág, ebül vész el” 

írod az ismert közhelyet, de inkább népi mondást. 

Honnan tudható, hogy aki tulajdona, ezt „ebül” szerezte? 

Nálunk magyaroknál ez a borzasztó, ha valaki kilóg a sorból, az 

csak valami ferde dolog miatt lehetséges. 

Az senkinek nem jut az eszébe, hogy néhány honfitársunk tud 

legálisan is rengeteg pénzt keresni? 

Megemlítem a leghíresebbet, Rubik Ernőt. Ő már az átkosban 

milliárdos volt, itt akkor még csak arra néztek ferde szemmel, aki 

milliomos volt, vagy mostanság senkinek nem szúr szemet, vannak 

ketten is dollár milliárdosok e kis hazánkban, azokra senki sem 

mondja, hogy csalárd módon jutottak a vagyonukhoz, Demján, Csányi.... 

Mert még az irigyeik is elismerik, ezek tudnak pénzt csinálni, és 

nem feltétlenül csalárd módon, ekkora pénzek esetében nyugodtan 

lehet valaki virilista, ezek az emberek tudják, hány életük van és 

hány vacsorát képesek elfogyasztani. 

Ez általában úgy szokott lenni, ha egy ilyen ember kezd öregedni, 

egyre többször jut eszébe a bölcs zsidó mondás: „a halotti ruhán 

nincs zseb” 

Perillustris: „azokra senki sem mondja, hogy csalárd módon 

jutottak a vagyonukhoz, Demján, Csányi” 

Ez most vicc? 

Forrás: http://burzsuj.blog.hu 

MAGYAR KISEBBSÉGI 

ÖNKORMÁNYZATOK 

MAGYARORSZÁGON? 

Magyar Főnix Mozgalom sajtótájékozató keretében 

– ombudsmani hatáskörrel – magyarügyi biztos kinevezését 

javasolta, azoknak a magyar állampolgároknak 

az érdekvédelmében, akik saját településükön kisebbségbe 

kerültek. Bíber József Tibor az új nemzeti párt 

elnöke azt is bejelentette, hogy a Magyar Főnix Mozgalom 

kezdeményezi a magyarság kisebbségé nyilvánítását 

azokon a településeken – ad absurdum 14.... hivatalosan 

bejegyzett nemzetiségként -, ahol a cigányság 

többséggé vált. 

A Magyar Főnix Mozgalom célja a lokálisan kisebbségbe 

került magyar lakosság jogbiztonságának, személyi biztonságának, 

egzisztenciális biztonságának, közéletben 

való részvételének biztosítása. Az új nemzeti párt szerint 

az elcigányosodás, az ezzel járó fizikai fenyegetettség, 

egzisztenciális létbizonytalanság, negatív jövőkép 

miatt a magyar lakosság menekül az élhetetlenné vált 

falvakból. Az ilyen településeken sorra zárnak be az 

iskolák, krónikus a pedagógushiány, szinte 100 %-os a 

munkanélküliség, nincs közbiztonság, lehetetlenné vált 

a termelés bármilyen formája, összeomlott a gazdaság. 

A Magyar Főnix Mozgalom meglátása az, hogy a cigány 

többségűvé vált településeken a magyar lakosság jelenleg 

semmilyen érdekképviselettel nem rendelkezik, 

mert a település a települési önkormányzat tagjai a 

helyi cigány többségből kerülnek ki, a polgármesterrel 

egyetemben. A kisebbségi önkormányzati választáson 

magyarok – hiába válnak lokálisan kisebbségé – nem 

indulhatnak, mivel arra csak a Magyarországon hivatalosan 

bejegyzett nemzetiségeknek és a cigány etnikumnak 

van jogosultsága. 

Magyarországon a kisebbségként való nyilvántartásba 

vételhez 1000 ember akarata szükséges, ezért a Magyar 

Főnix Mozgalom aláírásgyűjtést helyez kilátásba az 

érintett települések kisebbségbe szorult magyar lakosságának 

a körében. Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért 

felelős államtitkár által közzétett becslés szerint 

2011-ben Magyarországon 300 településen van a 

cigányság abszolút többségben. A jelenlegi jogszabályok 

alapján a kisebbségi önkormányzati választásokon 

való indulás biztosíthatja csak a számára a közéletben 

való részvételt – egyetlen magyar érdekérvényesítési 

lehetőségként. 

Hargitai Sándor – Nemzeti Hírháló 


Skócia elszakadhat az Egyesült Királyságtól, 

ha a minapi választásokon győztes 

nemzeti párt népszavazással erősíti meg 

függetlenségi törekvéseit. Gazdaságilag 

az önálló Skócia bőven megállná a helyét, 

és akár Európa egyik leggazdagabb 

állama lehet. 

Skót whisky, skót szoknya, skót duda. És 

persze a skót vicc. Ez jut a legtöbb ember 

eszébe, ha Nagy-Britannia északi országrészéről 

hall. Egyébként pedig sokan az egész 

Egyesült Királyságot Angliaként emlegetik - 

ami mélyen sérti a skótok önérzetét. “Ennek 

most vége. Skóciát háromszáz év után visszahelyezzük 

a térképre” - jelentette ki diadalittasan 

Alex Salmond, miután az általa vezetett 

Skót Nemzeti Párt (SNP) a május elején 

tartott helyi választásokon többségbe került 

az edinburghi parlamentben. Salmond már 

az úgynevezett átruházási törvény 1998-as 

életbe lépése óta kampányol az elszakadás 

mellett. 

A jogszabály értelmében másfél évtizede 

szélesítették az Egyesült Királyság országrészeinek 

- Észak-Írország, Wales, Skócia 

- önrendelkezési jogait, hosszú idő után viszszaállították 

a régi parlamenteket, s a Westminster 

átruházott bizonyos törvényhozó és 

végrehajtó hatalmat a helyi népképviseleti 

szervekre. 

KÉT DUDÁS 

– Skócia önálló állam lesz? – 

Szélesebb jogkör 

A skót parlament így maga dönthet a személyi 

jövedelemadó egy részének felhasználásáról, 

az oktatási rendszerről, a kultúra 

támogatásáról, a földterületek hasznosításáról, 

az erdőgazdálkodásról, a bányászati 

jogokról. Az edinburghi “országgyűlés” egykamarás, 

129 tagú testület, 73 képviselőt 

egyéni kerületekben választanak “az első 

mindent visz” rendszerben, 56 honatya pedig 

nyolc választási régióban nyer mandátumot. 

Az SNP most 69 képviselői helyet szerzett 

meg. 

Salmond igazi skót fickó, aki vasárnaponként 

eljár szurkolni kedvenc focicsapatának, 

az első ligás Heart of Midlothiannek, 

hogy utána törzshelyén sörözés közben 

vitassa meg társaival a pályán történteket. 

Ha Skóciáról van szó, akkor mindent bele, 

vallja Salmond, aki 2008-ban elkísérte a 

másik népszerű skót csapatot, a Rangerst 

Manchesterbe, az UEFA-kupa döntőjére. 

Salmond szereti a skót népzenét, rámenős, 

de azért közvetlen stílusa van, és nem érezteti 

beszélgetőpartnereivel, hogy az előkelő 

edinburghi St. Andrews Egyetemen szerzett 

diplomát - ott, ahol egy nemzedékkel később 

a most nősült angol trónörökös Vilmos herceg 

és felesége, Kate Middleton is. Kritikusai 

szerint azonban a pártvezér sok hatásvadász 

külsőséget vett át a 2004-ben elhunyt skót 

színésztől, Rikki Fultontól. A bíráló szavakat 

a politikus nem bánja, lényeg, hogy hazája 

elnyerje a teljes függetlenséget. 

A közvélemény megdolgozása 

Salmond rögeszmésen küzd Skócia elszakadásáért, 

és a választási győzelem éjszakáján 

már be is jelentette, hogy négy éven belül 

népszavazást írnak ki a függetlenségről. Ha 

pedig a polgárok többsége Salmondra hallgat, 

akkor a skót parlament kimondhatja 

a függetlenséget, de ezt egyeztetni kell a 

londoni törvényhozással, mely utóbbinak 

nehéz lenne szembemennie a népakarattal. 

A referendum ötlete már az előző kabinet 

idején - amelynek élén szintén az SNP 

vezére állt - felmerült. Akkor azonban a skót 

nemzetieknek csak kisebbségi kormányt 

sikerült alakítaniuk, és félő volt, hogy a referendum 

kísérletébe belebuknak, Salmond 

politikai karrierje pedig derékba törik, ezért 

az ügyet jegelték. 

Annál is inkább, mivel a függetlenségpártiak 

aránya bár kezdte megközelíteni az 

ötven százalékot, a bűvös határt akkor még 

nem lépte át. Az elszakadást ellenző többi 

párt egységén pedig Salmond nem tudott 

rést ütni. Mindez nem jelentette azt, hogy az 

SNP nem folytatta a hazai és a nemzetközi 

közvélemény megdolgozását. A kisebbségi 

SNP-kormány 2009-ben egy dokumentumot 

hozott nyilvánosságra, melynek mondandója 

egyértelmű: Skócia önálló országként 

jobban boldogulna. A dokumentum 

része volt annak az írássorozatnak, melyet a 

skót kormány adott ki a nemzeti párbeszéd 

nevű kampány keretében. 

Attól fogva az edinburghi kormány számolgatásba 

kezdett, hogy függetlenedés 

esetén milyen bevételekre számíthat. Az 

egyik fő jövedelmi forrás a halászat lehet. 

Az Egyesült Királyság uniós halászati kvó- 


Drasztikus lépést tervez a kormány: Európát is meglephetik 

tájának 66 százaléka a skóciai felségvizekhez 

kötődik, utóbbi pedig az EU tengereinek és 

óceánjainak ötödét teszi ki. A kifogható fajták 

esetében is jól áll Skócia, mert fehér húsú 

halakból itt a teljes uniós mennyiség 38 százaléka 

kerülhet a hajók gyomrába. A másik 

döntő bevételi lehetőség az északi-tengeri 

kőolaj, melynek kitermelése az utóbbi években 

visszaesett ugyan, de még így is az EU 

legnagyobb ilyen nyersanyagforrása. Az 

országban legalább százezer ember dolgozik 

az olajiparban - ez a foglalkoztatottak hat 

százaléka. A gazdasági és pénzügyi világválság 

kitörése előtt a skót költségvetés minden 

évben 3-3,5 milliárd fontos többlettel zárt, a 

központi londoni büdzséből viszont általában 

több mint 70 milliárd font hiányzott. A 

whiskygyártás pedig évente 800 millió fontot 

hoz a konyhára, és 40 ezer embernek ad 

munkát. Skócia komoly hadiiparral is rendelkezik: 

itt 30 ezren dolgoznak, s ugyancsak 

jelentős a hajóépítő kapacitás is. 

A Sean Connery-affér 

A jelek szerint tehát az Egyesült Királyság harmadik 

leggazdagabb régiója meg tudna állni 

a maga lábán. Az utóbbi években nőtt a skót 

identitást választók aránya: az 1979-es 56 százalékról 

85 százalékra. Skóciában az európai 

identitás kedvezőbb megítélés alá esik, mint 

Angliában, a skótok szemében London központi 

szerepét egyre inkább Brüsszel veszi át. 

A skótoknak nem kell tartaniuk attól, hogy az 

angol közvélemény ellenezné az elszakadásukat. 

Az angolok 60 százaléka nem bánná, 

ha az „északi népség” a saját útját járná, úgyis 

mindig baj volt velük. Például Sean Connery 

filmszínésszel, aki nem elég, hogy az elszakadáspárti 

SNP tagja, de 1998-ban még a lovagi 

A világhírű skót színész: Sean Connery 

címet sem fogadta el II. Erzsébet brit uralkodótól, 

s csak két év múlva engedte magát 

lovaggá ütni. 

ÉRVEK AZ ELSZAKADÁS ELLEN 

Mivel a brit font megtartása kiszolgáltatottságot 

jelentene, Skóciának új pénzt kellene 

bevezetnie, ez viszont tetemes költséggel 

járna. Az új országnak át kellene esnie az 

Európai Unió sokéves felvételi procedúráján. 

A teljes jogú tagság elnyeréséig viszont 

elesne a támogatásoktól, és a skót árukat a 

közösség megvámolná. A mezőgazdasági 

EU-kvótákat újra kellene tárgyalni, mert 

ezt Brüsszel nem országrészenként, hanem 

országonként osztja ki. Probléma lenne 

az infrastrukturális vagyon - elektromos 

művek, gázvezetékek, csatornahálózat - 

megosztása, ezek központja ugyanis Londonban 

van, és jelentős bennük az állami 

tulajdoni rész. Skóciának meg kellene vásárolnia 

azokat az állami létesítményeket, 

amelyeket a központi költségvetésből építettek. 

A skótok elveszítenék az ENSZben az 

Egyesült Királyságot megillető állandó biztonsági 

tanácsi helyüket, illetve ennek révén 

világpolitikai befolyásukat. Skóciának át kell 

vállalnia a brit államadósság rá eső részét. 

G. F. P. – vilag@hetivalasz.hu 

Forrás: hetivalasz.hu 

Kafetéria,helyi gazdaság és helyi pénz 

Régen megszüntek a vállalati ebédlők, ahol az alkalmazottak 

kedvező áron fogyaszthatták el ebédjüket. 

A vendéglői árak meg nem a magyar átlagbérekhez 

vannak szabva, a vendéglői ebéd sincs a 

bérekbe belefoglalva. 

Részint az éhbérszerű illetmények kipótlására 

találták ki a kafetéria rendszert (átvéve nyugati gyakorlatokat). 

Az adómentesen juttatott utalványokkal a dolgozók 

hideg,vagy meleg élelemhez juthatnak az utalványok 

elfogadó helyein(vendéglők,kifőzdék,élelmi 

szer boltok), a munkahelyük közelében. 

Az alkalmazottak egy szűkebb csoportja költhet 

egészség óvásra és üdülésre is a kafetéria keretében. 

Maradjunk a realitásoknál,a fő kafetéria elem az 

étkezési jegyekben kisebb mértékben az üdülési jellegű 

jutatásban testesül meg. 

Tegyük hozzá azt is,hogy a munkavállalók egy 

nagy hányada(minimálbéresek és alacsony fizetésűek) 

az étkezési utalványokat saját családja élelmezésére 

is használta. 

A kafetéria rendszer jelenleg nemzetközi cégeknek 

és hazai oligarcháknak jutott nemzeti ajándékként 

működik. 

Köszöbön áll a rendszer megváltoztatása. 

Ez két módon történhet,egyrészt az eddigi kedvezményezett 

oligarchák cseréjével,de megtörténhet 

úgy is, hogy a változtatásnak hathatós vidékfejlesztési 

hatása lesz,ráadásul úgy,hogy ahhoz egy fillér 

többlet állami támogatás sem lesz szükséges. 

Az oligarchák cseréjével nem foglalkozunk, az 

ügyben már folyik az iszapbirkózás az érdekeltek 

között,lobbistáik hadainak bevetésével. 

A hathatós vidékfejlesztési megoldást azonban 

érdemes szemügyre venni a nyilvánosság elött, mielőtt 

a játszma eldől és megtörténik az oligarchia váltás. 

Semmi kifogás nem emelhető az ellen,hogy az 

üdülésre és egészségőrzésre fordított juttatások egy 

erre rendszeresített készpnzt érő célfelhasználásra 

irányított kártyára kerűljenek. 

Ahol ezeket a szolgáltatásokat fogyasztják ott fel 

vannak készülve kártya leolvasóval, (szállodák szépség 

és egészség szalonok)a kedvezményezettek is 

már gyakorlott „kártyások”,többnyire rendelkeznek 

készpénz és hitelkártyával. 

Más a helyzet az étel utalványokkal. Ez elsősorban 

a kispénzüeket érdekli,de őket nagyon. 

Ők nem nagy „kártyások”. 

Ahol ebédelni szeretnének,vagy élelmiszert 

vásárolni az utalványokért ott sem felkészültek a 

kártyára. 

Minek ezeket a kereskedelmi egységeket többlet 

költségbe verni. 

Az étkezési jegyek kártyásítása azt jelentené, 

hogy a teljes kafetéria rendszer reformja nem lenne 

más,mint az oligarchák cseréje. 

Ki más,mint a hazánkban működő féltucat 

nagyabank képes csak olyan kártya kibocsátására,hogy 

az széles körben elfogadott is legyen. Az elfogadó 

helyeket is meg lehetne vágni banki jutalékokkal. 

Ezek után nézzük a rendszer vidékfejlesztési 

alternatíváját. 

Feltételezve 3,8 millió alkalmazottat és havi 20 

ezer forint értékű ételutavány juttatást. 

Munkanaponként fejenként 1000 forint étkezési 

hozzájárulást számítva. 

Ez évente kitesz 900 milliárd forintos piacot. 

A tapasztalatok azt mutatják,hogy a kibocsátókhoz 

a jegyek átlagban három hónap alatt jutnak 

vissza. 

A kibocsátó a jegyeket a munka adóknak készpénz- 

és jelenleg pofátlanul magas jutalékért- adja ki. 

A limitált számú beváltó helyen is levonnak 

valamennyit. 

(Folytatás a 95. oldalon) 


SUNYI ADATHALÁSZÁS 

– népszámlálás ürügyén – 

Mottó: „A népszámlálás az egyetlen módszer, amellyel pontosan megismerhetjük Magyarország 

összes lakosának életkörülményeit, tehát mindenkit érintő, országos ügy. Az 

adatok ismeretében megalapozottan lehet a gazdasági, az egészségügyi, az oktatási, a 

szociális és a kulturális fejlesztéseket tervezni és lebonyolítani. Hatékonyabban pályázhatunk 

az európai uniós és más nemzetközi támogatásokra is. A magyarországi népszámlálás 

egy globális program része, általa adunk képet magunkról a szomszédainknak, az 

EU-nak és az egész világnak.” (KSH) 

Éppen félidejénél tart a 2011 októberére 

kiírt, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 

által szervezett hazai népszámlálás, s 16-án 

(vasárnap) megszűnik az internetes, elektronikus 

ügyintézés, ill. a papír alapú kérdőívek 

önálló kitöltésének lehetősége. 

Ezután már a kijelölt számlálóbiztosok 

(kb. 40-50000 van belőlük) mennek házhoz 

az adatlapokat rendezni és begyűjteni. Jómagam 

– megelőzendő ezt a hívatlan „családlátogatást” 

– a napokban abszolváltam a 10 

évenként esedékes, kötelező állampolgári 

feladatot, így frissek az élményeim e művelettel 

kapcsolatban. Nem biztos, hogy tökéletesen 

belelátok a „Nagy Testvér” kártyáiba, s 

nincsenek pontos információim a hatóságok 

hátsó szándékait illetően sem. Azonban józan 

paraszti ésszel gondolkodva is sok furcsaság 

bukkant föl számomra, melyek közül néhányat 

ezúton szeretnék megosztani érdeklődő 

honfitársaimmal. Haladjunk tehát sorjában. 

Bevezetésként megemlítem, hogy (a 

korábbi hasonló népszámlálásokra visszatekintve) 

nem emlékszem arra, hogy valaha is 

ilyen részletességű (szinte mindenre kiterjedő!) 

felmérést készítettek Magyarország 

teljes lakosságáról, ill. vagyoni helyzetéről. 

Persze nem kizárt, hogy öregszem, és romlik 

hajdan kitűnő memóriám, mégse hiszem 

azonban, hogy jelentősen melléfognék, s ne 

lenne igazam abban, amit mondani kívánok. 

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg az adatvédelmi 

kritériumokat, ill. az ígért „titkosságot” 

a befutó eredmények kezelése kapcsán. Az, 

hogy a népszámlálás „anonim” zajlik (vagyis 

sehol se kérik a nevünket), ne tévesszen meg 

senkit, hiszen az állandó és/vagy ideiglenes 

lakcímek s a születési időpontok összevetése 

alapján bárki percek alatt fülön fogható, ha 

„pártunk és kormányunk” úgy akarja. Arról 

nem is beszélek, hogy a puszta azonosításon 

túl, rögtön mindenkiről egy alapos „életrajzi 

térkép” (otthonának nagysága és komfortossága, 

egyéb ingatlanai, családi állapota, 

gyermekei száma, iskolai végzettsége, foglalkozása, 

munkahelye, esetleges gépkocsi-tulajdona 

stb.) is a kutakodó „kíváncsiak” kezébe 

kerülhet. Ezzel tálcán kínáljuk a fejünket pl. 

a rendőrségnek, az APEH-nek, a Nemzeti 

Nyomozó Irodának (NNI) s még egy rakás 

efféle, nem éppen közkedvelt erőszak(os) 

szervezetnek. Nem vagyok túlzottan járatos a 

jogban, de azért eligazodom a törvények, rendeletek 

világában, s bátran állítom, hogy ezzel 

a módszerrel egy csomó emberi és alkotmányos 

jogsérelem valósul meg, hiszen szándékunk 

ellenére a legbizalmasabb dolgainkban 

„turkálhatnak” az arra illetéktelenek. 

Innen-onnan hallottam olyan véleményeket, 

hogy – többek között ezért is – merő önvédelemből 

tagadjuk meg a válaszadást (ennek 

kétségtelenül nyomós indokai vannak!); ám 

ezt mégsem javaslom, mert komoly pénzbeli 

és egyéb retorziókra számíthat az, aki ekképpen 

cselekszik. A félrevezetésnek, sumákolásnak 

sem látom különösebb értelmét, mert az igazság, 

így vagy úgy, legtöbbször mindig kiderül, s 

a becsületes magyar ember egyébként se szeret 

hazudozni. A helyes megoldás nyilván a totális 

rendszer- és paradigmaváltás függvénye, hiszen 

semmibe vett, lépten-nyomon sárba tiport 

jogainkat központilag kellene garantálni. Ezektől 

az idegenszívű, szolgalelkű, élősködő banditáktól 

ne reméljünk ilyesmit! 

Szerintem egy tisztességes népszámlálás 

célja az (lenne), hogy településről településre 

haladva fölmérjük az ország tényleges lélekszámát; 

a felnőttek és kiskorú gyermekek 

anyakönyvezett nevét (álságosan pont ezt nem 

kérik!), állandó lakcímét, nemét és életkorát 

(konkrét születési adatok nélkül!); faji-etnikai 

és vallási hovatartozását (ez egyenként és összesítve 

sem magánügy, s még kevésbé „bevallás” 

kérdése!), állampolgárságainak számát; s éppúgy, 

mint régen, ezeket a személyi igazolványokba 

is szigorúan be kellene vezetni, hogy 

tudjuk, hányadán is állunk. Ennyi és semmi 

több! Csakhogy nálunk, Abszurdisztánban, 

pont fordítva történik ez is. A szükséges adatokat 

el lehet titkolni, a senkire sem tartozókat 

pedig kötelező megadni. 

Nos, nézzük először az ún. lakáskérdőívet. 

Hihetetlen alapossággal firtatják a házak, 

lakások típusát, korát, tulajdonjogát, használati 

célját; építőanyagát, alapterületét, a szobák 

s mellékhelyiségek számát és méretét, 

közművesítettségét, fűtését; a bennük működő 

háztartások és az ott levő személyek számát; s 

még azt is, hogy utóbbiak közül ki tartózkodik 

ott életvitelszerűen, átmenetileg, vagy csupán 

külföldről hazajáróként stb. Ugyan mire való 

mindez, minek ezt bárki orrára kötni? Elárulom: 

alighanem azért e szokatlan buzgalom, 

mert bár országszerte rohamosan épülnek a 

védett, elkerített lakóparkok (gettók?), melyekben 

a folyamatosan beözönlő zsidó söpredék 

nyer luxus-elhelyezést, annyi hajlékkal mégsem 

rendelkeznek, hogy az összes itt levő, vagy 

később ide áramló „új honfoglalót” zökkenőmentesen 

föl bírják szippantani. Azért kell a 

pontos, beható adatgyűjtés, hogy kijelölhessék 

azokat az ingatlanokat, amelyek – a magyar 

„bennszülöttek” ármányos kilakoltatásával, 

áron aluli fölvásárlással, banki vagy egyéb kisajátítási 

trükkökkel – alkalmas fedelet nyújthatnak 

a kaftános „túlélőknek”. 

Nem elhanyagolható szempont az sem, 

hogy a szintén parazita, segélyekkel, családi 

pótlékokkal és kedvezményekkel kövérre hizlalt, 

vírusként szaporodó cigányságot is „méltó 

helyekre” akarják költöztetni az omladozó, 

tetves putri-sorról, természetesen a mi rovásunkra. 

(Magyar fajtánk meg mehet helyettük 

az ócsaihoz hasonló koncentrációs lágerekbe.) 

Persze más rejtett okai is lehetnek a részletes 

fölmérésnek ezeken kívül (pl. minden lakás 

potenciális zsarolási forrássá, eszközzé is válhat, 

kiváltképpen az idősebb egyedülállók ellen), de 

nem óhajtok fikciókba, találgatásokba, összeesküvés-elméletekbe 

bonyolódni. Erős a gyanúm, 

hogy a magyarság tervszerű szétszóratása 

és „békés” kiirtása immár a végső fázisába 

érkezett, s e tragikus események fölgyorsítását 

segíti ez az alvilági leltározás is. Ha ilyen tempóban 

haladnak külső és belső „jóakaróink”, nem 

hiszem, hogy 10 év múlva érdemes még népszámlálást 

celebrálni; mert a „magyarok” akkor 

már zömmel nem magyarok lesznek. 

Másodjára tekintsük át „szőr mentén” az 

ún. személyi kérdőívet. 

Ez még a lakásra vonatkozónál is terjedelmesebb 

és mélyebbre szántó, s a következő 6 fejezetre 

oszlik: I. demográfia (neme, születési ideje, állampolgársága, 

ott lakásának minősége, jogcíme és 

időtartama, előző és születéskori címe, egyéb mostani 

lakcímei, hosszabb külföldi tartózkodásai, 

családi állapota, házastársi vagy élettársi kapcsolata, 

a háztartásban betöltött szerepe, gyermekei 

száma és kora); II. iskolázottság (jelenlegi tanulmányai, 

korábban befejezett iskolái, legmagasabb 

végzettségei, szakmái és képesítései); III. nyelvismeret 

(a magyaron kívül beszélt és megértett idegen 

nyelvek); IV. foglalkozás, munkahely, közlekedés 

(dolgozik-e, avagy munkanélküli, nyugdíjas, 

gyesen van, eltartott gyermek, keres-e munkát, hol 

dolgozik, melyik cégnél és milyen formában, hány 

beosztottja van, mivel és hány perc alatt éri el munkahelyét); 

V. nemzetiség, nyelvi kötődés, vallás (a 

felsorolt 18 nemzetiség közül melyik[ek]hez tartozik, 

mi[k] az anyanyelve[i], szűk közösségében 

melyik nyelvet használja, kötődik-e felekezethez, 


avagy ateista); VI. tartós betegség, fogyatékosság 

(van-e ilyen, miféle és mióta, s mely feladatai elvégzésében 

akadályozza). 

Ezeket is ravaszul ki lehet forgatni, és számos 

álcázott csapda, időzített akna búvik meg 

köztük. Jó tudni, hogy kit lehet egzisztenciálisan 

sakkban tartani, családja révén megfenyegetni, 

létfenntartó javaiból kiforgatni, házastársi szövetségét 

megbontani, nyelvismerete és/vagy külföldi 

munkája (pl. Irakban, Iránban és más „terrorista” 

arab államokban végzett tevékenysége) 

kapcsán megrágalmazni, sőt megvádolni, napi 

közlekedését, mozgását nyomon követni stb. De 

kirívóan feltűnő az is, hogy a 18 nemzetiség közt 

felsorolják a kínait, vietnamit, arabot, ukránt, 

lengyelt, de mellőzik a zsidót; mely nációhoz 

tartozók csupán vallásilag különülhetnek el, 

mondjuk a keresztényektől, de fajilag hivatalosan 

nem különböztethetők meg a magyaroktól. 

Vagyis továbbra se lehet pontos kimutatásunk 

a létszámukról, s a frissen bevándorolt talmudista-cionista 

bitangokat nem különíthetjük el 

a már több évtizede itt sertepertélő „sorstalan” 

hittestvéreiktől. Így előállhat az a bumerángeffektus, 

hogy a nyíltan bevallott 80-120 ezerről 

hirtelen 4-500 ezerre „duzzadnak”, ha éppen 

valamilyen holokauszt-kárpótlást osztogatnak. 

Vagy, ha kitüntetik valamelyiküket (sajnos elég 

gyakran!), akkor hangsúlyozottan zsidó identitású 

lesz; bezzeg, ha egetverő korrupcióban 

vagy disznóságban lepleződik le (lényegesen ritkábban!), 

akkor rögtön „vállalja” magyarságát. 

(Ebben egyébként „ikertestvérek” a cigányokkal, 

akik jó diáknak bizonyultak felbujtóik ördögi 

„műhelyében”.) Az sem mellékes, ha a hatalom 

tisztában van azzal, hogy kit milyen kórságok, 

fogyatékosságok gyötörnek, hiszen adott pillanatban 

ezen ismeretek megkönnyíthetik a páciens 

likvidálását. (Mentségükre szóljon, hogy 

ennek bevallása önkéntes alapon megy, azaz 

nem kötelező.) 

Nem árt felhívni a figyelmet arra sem, hogy 

egyesek azt tervezik, hogy valamiféle „ősmagyar 

virtusból” eredően hunnak, sumérnak, 

szkítának, esetleg palócnak, kunnak, jásznak 

nyilvánítsák magukat (elvileg ezt meg is tehetik); 

azonban e bődületes ostobasággal csak 

az összmagyarság létszámát csökkentik, s a 

nemzeti egységet rombolják. Ugyanez persze a 

székelységre is vonatkozik (a román bábállamban 

is mostanában lesz népszámlálás!), mivel 

pártjaik, civil szervezeteik széltében-hosszában 

hirdetik, hogy ne vallják magukat magyarnak, 

hanem csak székelynek, mert akkor több esélyük 

lesz az autonómia kivívására. Ez kapitális marhaság, 

egyenesen közös nemzetünk elárulása! 

Nem érzik a szerencsétlenek, hogy ezzel épp 

az oláhok malmára hajtják a vizet, s lóf@szt 

kapnak, nem területi autonómiát, még kevésbé 

önrendelkezést. (Megjegyzem, aki megtagadja 

önnön véreit, nem is érdemel mást, mint a lebunkózást.) 

Senki nem vitatja el a székelyek ősi 

származását, sajátos voltát, különleges kultúráját 

és hagyományait a magyarságon belül; de ha 

a választásokon, népszavazásokon, népszámlálásokon 

nem magyarként mutatkoznak, akkor 

takarodjanak inkább az oláh birkapásztorok 

közé! Lám, minek nekünk ellenség? – fölaprítjuk, 

szétszaggatjuk mi magunkat is, hóhéraink 

kaján örömére. 

Vizsgálódásom, rövid elemzésem korántsem 

terjedt ki mindenre. Más megközelítésben a 

föntieken kívül is tömérdek aggály, csalafintaság 

kereshető és található, de most érjük be ennyivel. 

Ezekből is világosan kitűnik, hogy „forradalmi” 

Orbán(c)unk (akarom mondani: kórmányunk, 

ormányunk) sem áll a havas csúcsok szűzi magaslatán, 

s hitvány elődeivel összevetve, bizony ez 

a színtársulat sem különb semmivel náluk, ill. a 

Deákné vásznánál. Én már csak egy olyan „népszámlálást” 

szeretnék megérni, ahol az elmúlt 

65 esztendő valamennyi nemzetrontó, gyilkos 

szörnyetege (pártállásától, sátáni „kiválasztottságától” 

függetlenül!) vállvetve és kezén-lábán 

megbilincselve poroszkál a börtönbe; ahol a rácsokon 

(kordonokon?) belül minden reggel és este 

a smasszerok számolják meg őket. (Legalábbis 

azokat, akiket a népharag előzőleg nem húz lámpavasra.) 

Siklósi András 


A SÓVITA FOLYTATÓDIK 

Vajon a sóbevitel csökkentése csökkenti 

a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának 

gyakoriságát? A témával kapcsolatos 

randomizált, kontrollált vizsgálatok alapján 

készült átfogó, nagy metaanalízis szerint 

nem igazán. Sem a normális, sem a magas 

vérnyomású egyéneknél nem jelentett 

jelentős rizikócsökkentést a szív és érrendszeri 

betegségekre. A szívelégtelenségben 

szenvedőknél viszont a sócsökkentés megemelte 

az összes halálozás rizikóját. E vizsgálati 

eredmény szerint a sócsökkentés csak 

nagyon csekély mértékben csökkenti a vérnyomást. 

A legtöbb fejlett országbeli hivatalos táplálkozási 

ajánlásokban az szerepel, hogy a 

sófogyasztást kb. a felére ajánlatos csökkenteni 

a szív- és érrendszeri betegségek rizikójának 

csökkentése érdekében. Napi 10 gr-ról 

5 gr-ra, sőt 3 grammra. Az ezzel kapcsolatos 

tudományos bizonyítékok azonban igen 

ellentmondásosak. 10 gramm só egy teáskanálnyi 

mennyiségnek felel meg. Aki rendszeresen 

főz, az nehezen fog ennél kevesebb 

sót használni naponta, különösen, ha figyelembe 

vesszük legtöbb élelmiszer adottan 

“beépített” sótartalmát. 

Strazzullo és munkatársai 2009-ben 

177.000 ezer ember részvételével, 13 vizsgálat 

metaanalízisét végezték el, s e szerint 

a magas sóbevitel 23%-os sztrók rizikó 

növekedéssel járt. Az eredményt megbízhatóságát 

jelentősen gyengíti, hogy a 

vizsgálatok un. megfigyeléses vizsgálatok 

voltak, amelyek a tudományos vizsgálatokban 

a legkevésbé megbízhatók, körülbelül 

a közvéleménykutatás szintjén állnak. 

Tovább gyengíti az eredményt, hogy akik 

önként kevesebb sót fogyasztanak, azok 

általában egészségesebben táplálkoznak 

és egészségesebben élnek, s ezek a vizsgálatok 

ezt a hatást nem vették figyelembe, 

hanem a sócsökkentés javára írták a csökkent 

kockázatokat. Az eredményt azonban 

alapvetően az kérdőjelezi meg, hogy a 13 

vizsgálatból egy bizonyosat elhagyva, a 

kockázat máris 17%-ra csökkent és elveszítette 

statisztikai szignifikanciáját. Ez azt 

jelenti, hogy a 13 vizsgálatból egy irreálisan 

nagy kockázatot mutatott ki, míg 12 

vizsgálat alapján az állapítható meg, hogy 

valójában a nagy sófogyasztás nem növeli 

meg a sztrókkockázatot. A metaanalízis a 

sófogyasztás a szív- és érrendszeri betegségekkel 

azonban nem mutatott összefüggést 

(Strazzullo és mtsi., 2009). 

Régóta tartja magát az a hiedelem, hogy a 

sócsökkentéssel csökkenteni lehet a szív- és 

érrendszeri halálozást. Ezt a hiedelmet a közegészségügy 

tűzte zászlajára, mint világos és 

jól végrehajtható közegészségügyi beavatkozást. 

A sócsökkentés vérnyomáscsökkentő 

hatását azonban rövidtávú, 1-2 hetes 

vizsgálatokban kapták meg csupán, és soha 

nem sikerült igazolni, hogy a sócsökkentés 

hosszútávon, azaz évek alatt is komolyan 

csökkentené a vérnyomást. Ennek oka az, 

hogy az emberi szervezet igyekszik minden 

paraméterét egészséges határok közé beállítani 

és fokozott sófogyasztásra fokozott 

sóürítéssel reagál. Az egy-két hetes vizsgálatok 

túl rövidek voltak ahhoz, hogy észleljék 

a hosszútávú alkalmazkodást. 

A Cochrane Library független szervezet 

azonban minden olyan vizsgálat 

metaanalízisét elvégezte, amely legalább 

hat hónapig tartott, és eredményül azt 

kapták, hogy a szisztolés vérnyomás csak 

1.1 Hgmm-el, a diasztolés 0.6 Hgmm-el 

csökkent (Hooper és mtsi., 2004). A hatás 

jelentéktelen. népességszintű hatáshoz 

legalább folyamatosan 2-3 Hgmm vérnyomáscsökkenés 

volna szükséges. De persze 

ez is csak elméleti kalkuláció, valójában a 

sócsökkentés által kiváltott bármiféle vérnyomáscsökkenés 

csak onnantól érdekes, 

ha valóban csökkenti a szív- és érrendszeri 

halálozást. 

Taylor és munkatársai 2011-es elemzése 

annak járt utána, a sócsökkentés eredményezhet-e 

valós kockázat csökkenést a 

szív- és érrendszeri halálozásra (Taylor és 

mtsi., 2011). A szerzők 3000 vizsgálatot 

tanulmányoztak át, és 7 vizsgálat 39 publikációját 

találtak elemzésre alkalmasnak, 

ezek a vizsgálatok tanulmányozták ugyanis 

a sócsökkentés hatását a szív- és érrendszeri 

halálozásra. 

Érdemes megjegyezni, hogy a 

sócsökkentés kapcsán a halálozásban bekövetkező 

változás volna a lényegi kérdés, 

3035 vizsgálatból mindössze 7 foglalkozott 

ezzel. Ez rámutat arra, hogy mennyi terméketlen 

vizsgálat folyik a világban, amely csak 

arra alkalmas, hogy valakik gyarapítsák publikációik 

számát és hamis igazolásait adják a 

közegészségügy téveszméinek. 

Taylorék elemzése szerint a normál vérnyomásúaknak 

1 Hgmm-el, a magas vérnyomásban 

szenvedőknek 2-4 Hgmm-el 

csökkent a vérnyomása. A szerzők minden 

alapos elemzés dacára sem látják viszont 

bizonyítottnak, hogy érdemes energiát ölni 

a sócsökkentő programokba, mert nem 

látják bizonyítva, hogy ezzel csökkenteni 

lehetne a szívhalálozást. A hét vizsgálatból 

egy vizsgálat azt igazolta, hogy a szívelégtelenségben 

szenvedőknél a sócsökkentés 

fokozta a szíveredetű halálozást. Ennek az 

oka elég nyilvánvaló: akinek beszűkültek az 

erei, annál a magasabb vérnyomás előnyösebb, 

hiszen jobb vérellátást biztosít (lásd. 

Szendi Gábor: A koleszterinmítosz fejre 

áll?) 

Taylorék elemzése nem tartalmazhatta 

az általunk már korábban bemutatott 

(Szendi Gábor: A kávé, a só és a tények), 

2011-ben megjelent vizsgálatot, amelyet 

Stolarz-Skrzypek és munkatársai folytattak 

le (Stolarz-Skrzypek és mtsi., 2011). A 

kutatók 3700 embert követtek 8 éven át, 

s mérték induláskor és egy későbbi időpontban 

a sóürítésüket, ebből ítélve meg 

tényleges sófogyasztásukat. A vizsgálati személyek 

induláskor mentesek voltak a szívbetegségtől, 

és 2100 személynek a vérnyomása 

is normális volt. A követés ideje alatt 

a kutatók azt tapasztalták, hogy az alacsony 

sófogyasztás fokozott szívhalálozással jár. A 

legkevesebb sót fogyasztók közt 50 szívhalál 

történt, a legtöbb sót fogyasztók közt 10. 

A 2100 normál vérnyomású ember közül a 

legtöbb sót fogyasztók közt sem alakult ki 

magas vérnyomás. A magas vérnyomásúaknak 

minimálisan megnövekedett a fokozott 

sófogyasztástól a vérnyomásuk, de ez nem 

járt megnövekedett szívkomplikációk vagy 

szív halál kockázatával. 

Ezek az eredmények persze a frászt hozzák 

rá a közegészségügyre, hiszen olyan, mintha 

a képükbe mondanák, hogy “eddig hazudtatok, 

és aki hallgatott rátok, az jó eséllyel bele 

is halt”. Jól tudjuk, hogy manapság az jár a 

legjobban, aki a közegészségügy tanácsaival 

ellentétesen cselekszik. Ha a közegészségügy 

azt ajánlja, “ne napozz!”, akkor csak napozzunk; 

ha azt ajánlja “zsír helyett használj 

inkább olajat!”, akkor a világért ne használjuk 

a szívbetegséget okozó növényi olajat; ha 

azt ajánlja, “oltasd be magad influenza ellen”, 

akkor, ha addig terveztük is volna, gyorsan 

gondolkodjunk el azon, tényleg jó-e ez 

nekünk. Ha azt ajánlja, csecsemőnknek minél 

előbb adjunk glutént, hogy “hozzászoktassuk”, 

mérget vehetünk rá, hogy a legjobb a 

glutént minél később bevezetni. A Harvard 

School of Public Health (Harvard Közegészségügyi 

Főiskola) honlapján azonnal megjelent 

egy tiltakozó írás, “Gagyi vizsgálat a 

sóról a JAMA-ban” címmel. (A JAMA egy 

vezető szaklap). A szerzők felróják a nekik 

nem tetsző végeredményt felmutató vizsgálatnak, 

hogy csak egy 24 órás vizeletmintában 

vizsgálták az ürített sómennyiséget. A 

másik nekik nem tetsző dolog, hogy a szerzők 

nem vették figyelembe, hogy a magasabb 

embereknek kisebb a szívbetegség kockázata, 

viszont többet esznek és ezért több sót 

fogyasztanak. Végül ingerülten kijelentették, 

hogy Stolarz-Skrzypekék vizsgálata szembemegy 

az összes eddigi eredménnyel, miszerint 

a sócsökkentés nem hogy árt, hanem véd 

a szív és érrendszeri betegségekkel szemben. 


Nos, ezek a közegészségügyisek idegességükben 

olyat róttak fel Stolarz- 

Skrzypekéknak, amit az összes eddigi vizsgálatnak 

felróhattak volna, ha azokban egyáltalán 

egyetlen 24 órás vizeletvizsgálat is történt 

volna. De a legtöbb vizsgálatban csak megkérdezik 

az emberek táplálkozási szokásait és 

abból kalkulálják a sófogyasztást. Mondhatni, 

halál pontatlan mérés ez, de ha az jön ki, amit 

a közegészségügyis szívesen hall, akkor természetesen 

esze ágában sincs a módszertanba 

belekötni. A 24 órás vizeletből mért sóürítés a 

legegzaktabb mérési módszer, s tényleg jobb 

lenne, ha több mérést végeztek volna, de ez 

nem szokás a költségek miatt. A felháborodott 

Harvardosok hirtelenjében összekaptak 

6 vizsgálatot, amelyek valójában semmit 

nem bizonyítanak, csak a laikus gondolja, 

hogy “huha, most jól megcáfolták Stolarz- 

Skrzypekéket”. Az egyik éppen Strazzullo 

és munkatársai 2009-es vizsgálata, amellyel 

elemzésünket kezdtük, és amelynek eredménye 

rendkívül kétséges a gondolkodó ember 

számára, de nem a közegészségügyisnek. Idézik 

még a grandiózus, a világ 52 országában 

végzett INTERSALT vizsgálatot, amelynek 

újraelemzése azt bizonyította, hogy minél 

több sót fogyasztanak, annál alacsonyabb a 

vérnyomás. Idéznek egy olyan vizsgálatot, 

amit az itt idézett Cochrane elemzés úgy 

emleget, mint elemzésük legnagyobb kockázatú 

vizsgálatát, mert nem lehetett tudni, 

hogy a hosszú követési idő alatt a vizsgálati 

személyek végig kitartottak-e a sócsökkentés 

mellett. A Harvardos közegészségügyisek 

tiltakozó írása csupán azt mutatja be, hogy 

milyen ingatag vizsgálatokon is alapszik a só 

ártalmasságába vetett hit, és milyen indulat 

szállja meg a közegészségügyet, ha egy korrekt 

vizsgálat cáfolja a hiedelmeiket. Ahelyett, 

hogy elgondolkodnának. Végülis nem 

az ő töretlen hitük a tét, hanem az emberek 

egészsége. Stolarz-Skrzypekék gagyinak 

nevezett vizsgálatának eredménye, miszerint 

a sócsökkentés fokozza a szívhalálozást, 

másik négy vizsgálat eredményével is egybecseng. 

Öt vizsgálat együtt már mégiscsak 

elgondolkodtató kéne legyen. De persze, ha 

úgy vesszük, hogy minden vizsgálat gagyi, 

amelyik ellentmond a közegészségügy hittételeinek, 

akkor természetesen ez a másik 

négy vizsgálat sem számít. Mindenesetre, aki 

sócsökkentésre szánja magát el, az a végrendeletében 

feltétlenül említse ezt meg. 

Mivel a paleolit étkezésben nem szerepel 

semmilyen pékáru, kenyér, burgonya chips, 

sósmogyoró, keksz, konzerv vagy készétel, 

ezzel már önmagában is jelentősen csökken 

a napi sóbevitel. Hogy ez jó vagy rossz, ki 

tudja. Mindenesetre elég természetes. És 

ami méginkább azt igazolja, hogy nem a só 

a problémás, hanem a növények hiánya az 

étrendben, Cook és munkatársai 2009-es 

vizsgálatában azt kapták, hogy a sok nátriumot 

és kevés káliumot ürítőknek volt 

nagyobb kockázata a szív és érrendszeri 

halálozásra (Cook és mtsi., 2009). Tudjuk, 

hogy a természeti népek mentesek mindenféle 

szívbetegségtől és magas vérnyomástól, 

és sok káliumot ürítenek, mert sok növényi 

táplálékot fogyasztanak. Bár szokás Cookék 

vizsgálatát úgy idézni, mintha az a sok konyhasót 

nevezte volna meg bűnösnek, holott 

a vizsgálat valójában a sok nátrium-kevés 

kálium arányt találta kockázatosnak. Itt 

ragadom meg az alkalmat, hogy jelezzem, 

az Interneten keringő idióta levél, amely 

népírtással vádolja azokat, akik káliumsót 

kevernek a konyhasóba, természetesen 

valaki hagymázas elméjében született. A 

káliumra nagyon is szüksége van a szervezetünknek. 

A káliumot jobb lenne növényekkel 

elfogyasztani, de a káliummal kevert 

konyhasó is védelmet jelent. 

Ajánlott olvasmány: 

Szendi Gábor: A sómítosz 

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás könyv 

Sómítosz fejezete. 

Hivatkozott irodalom 

Cook NR, Obarzanek E, Cutler JA, 

Buring JE, Rexrode KM, Kumanyika 

SK, Appel LJ, Whelton PK; Trials of 

Hypertension Prevention Collaborative 

Research Group. Joint effects of sodium 

and potassium intake on subsequent 

cardiovascular disease: the Trials of 

Hypertension Prevention follow-up study. 

Arch Intern Med. 2009 Jan 12;169(1):32- 

40. 

Flawed Science on Sodium from JAMA 

Hooper L, Bartlett C, Davey SG, 

Ebrahim S. Advice to reduce dietary 

salt for prevention of cardiovascular 

disease. Cochrane Database Syst Rev 

2004;CD003656. 

Stolarz-Skrzypek K, Kuznetsova T, Thijs 

L, Tikhonoff V, Seidlerová J, Richart T, Jin 

Y, Olszanecka A, Malyutina S, Casiglia E, 

Filipovský J, Kawecka-Jaszcz K, Nikitin Y, 

Staessen JA; European Project on Genes 

in Hypertension (EPOGH) Investigators. 

Fatal and nonfatal outcomes, incidence of 

hypertension, and blood pressure changes 

in relation to urinary sodium excretion. 

JAMA. 2011 May 4;305(17):1777-85. 

Strazzullo P, D’Elia L, Kandala NB, 

Cappuccio FP. Salt intake, stroke, and 

cardiovascular disease: meta-analysis of 

prospective studies. BMJ 2009; 339:b4567. 

Taylor RS, Ashton KE, Moxham T, 

Hooper L, Ebrahim S. Reduced dietary salt 

for the prevention of cardiovascular disease: 

a meta-analysis of randomized controlled 

trials (Cochrane review). Am J Hypertens. 

2011 Aug;24(8):843-53. 

Forrás: Mezei Elmira-Szendi Gábor 

(folytatás a 91. oldalról) 

Lehet ebben is sunyiság a kibocsátók és a felhatalmazott 

beváltók között megbúvó csencsem-bencsem. 

A vidékfejlesztési változat a következő módon 

működhetne. 

A néhány oligarcha helyett lenne sok számos 

kisebb helyi kibocsátó,aki egyben elfogadó helyekkel 

is szövetkezik.(Tervezet járásonként legalább egy). 

A kibocsátáskor és a fogyasztáskor levont jutalékokat 

a piac versenyeztetné,nem lennének kialakult 

oligopóliumok. 

A kibocsátók számláit a helyi takarék és hitelszövetkezetek 

vezetehetnék. 

Az elfogadó helyek körét lényegesen ki lehetne 

szélesíteni, helyi kisvendéglőke,boltokra. 

Az elfogadó helyek több kibocsátó jegyeit is 

elfogadhatnák. 

(Megállapodás szerint a környező járásokból). 

Az étkezési utalványok adómentes juttatását 

lehetővé tevő államkassza sem járna rosszul. 

Igaz,hogy ez a fajta béreket kiegészítő jövedelem 

elem nem esne az SZJA alá,de mint biztos fogyasztó 

jövőre már a 27%-os kikerülhetetlen ÁFA-t fizetné. 

Ha jegyét a boltban chips adó alá eső termékre 

fordítja,esetleg dohányárut,vagy szeszt vesz,abból is 

tetemes további bevétele származik az államnak. 

A potenciálisan 900 milliárd forintos piac 

decentralizált vidékre irányítása már jövőre hatalmas 

húzóerőt képviselhetne a helyi jellegű élelmiszer 

előállításra,munkahelyek teremtésére ott,ahol 

erre a legégetőbben van szükség,ráadásul úgy,hogy 

ehhez egy fillér állami forrás sem kell,csak egy átgondolt 

és következetesen kivitelezett vidékfejlesztési 

akció program. 

A beszállítók igazi versenyt folytatnának, nem 

olyant, mint most az ovodák bölcsödék és iskolák konyháin 

a közbeszerzés keretében, ahonnét a jó minőségű 

helyi kiszorul az ócska import pedig helyt kap. 

A helyi kafetéria köröktől gyorsan el lehetne 

jutni a helyi pénzhelyettesítők meghonosításához is. 

Az élemiszer utalványok elfogadó helyei nyilván 

stabil üzleti kapcsolatokat építenének ki saját nyersanyag 

beszállítóival,azok meg egymással,östermelő a 

zöldségessel,a húsossal,azok a feldolgozó cégekkel stb. 

Ha mindegyik az élelmiszer utalványkibocsátók 

által használt kisbanknál(hitel vagy takarékszövetkezet) 

vezetné számláját felesleges lenne az egymás 

közötti pénzforgalmat méregdrága forint készpénzért 

bonyolítani,ehelyett adott a soproni kékfrank 

modell,ahol a készépénz pihen és kamatot keres a 

kamatmentes kékfrank, 

pedig a forgalmat bonyolítja. 

A kafetéria étkezési jegyek vidékfejlesztő változata 

olyan szektorban hozna fellendülést,ahol 

rengeteg kapacitás ment veszendőbe és nagyon sok 

munkahely szűnt meg,nevezetesen az agráriumban 

és az élelmiszer iparban. 

Ezek egy részét helyre lehetne állítani. 

Olyan szektorokan keletkeznének kizárólag belföldön 

forgó jövedelmek,akik nem tudnak adóalapot 

eldugni,mint az export multik. 

A minimálbér emelés túlzott erőltetése helyett a 

kafeteria juttatások(elsősorban étkezési utalványok) 

adómentes keretének liberalizálása a cégeknek is 

kedvezőbb,mint a direkt bérmelés.Az állam a bérek 

közterhe helyett ÁFÁ-t,jövedéki adót,és a többlet 

foglalkoztatottak adóit szedhetné. 

A megoldás valós hazai jövedelmet előállító 

növekedés lenne,azon az alapon,hogy forintjaink 

egy töredékét felszabadítjuk és ismét a saját céljainkat 

szolgáltatjuk velük. 

Boros Imre ,közgazdász 


UTAHBAN ÚJBÓL FIZETŐESZKÖZ AZ ARANY 

Az állam így akart tiltakozni a központi bank szerepét betöltő 

Federal Reserve Bank politikája ellen. Megnyílik az első arany- és 

ezütmegőrző is, ami bankkártyát is kibocsát 

Utah az első amerikai állam, amelyben - a tetemes államadósság 

elleni tiltakozásképpen - június 1-jétől a dollár mellett ismét érvényes 

fizetőeszközzé teszik meg az aranyat és az ezüstöt. 

Az állam által kibocsátott nemesfém-érmék árusítása a vonatkozó, 

májusban elfogadott törvény értelmében mentességet élvez a 

tőkenyereség-adó alól. A jövő hónap elején nyit az Egyesült Államok 

első arany- és ezüstmegőrzője, amely a letétek értéke alapján a betétihez 

hasonló elven működő bankkártyákat bocsát majd ki. 

Az arany fizetőeszközre való visszatérés ötletgazdája Brad Galvez, 

Utah állam republikánus kormányzója, aki így akart tiltakozni a központi 

bank szerepét betöltő Federal Reserve Bank politikája ellen, amelynek 

következtében egyre több amerikai veszíti el a dollárba vetett bizodalmát. 

Galvez szerint az amerikai kormányzati adósság miatt hátat kell fordítani 

a zöldhasúnak és inkább aranyban és ezüstben kell fizetni. 

A törvény nem a dollár aranyfedezetéhez való viszszatérést 

célozza, ami tökéletesen anakronisztikus és 

reménytelen lenne, csak egy újfajta fizetési lehetőséget, 

egy “alternatív valutát” biztosít az emberek számára. A 

jogszabály azt sem írja elő a kereskedőknek, hogy akár 

névértéken (unciánként 50 dollárért), akár piaci értéken 

(unciánként csaknem 1500 dollárért) kötelezően 

beváltsák az érméket. 

Május elején Minnesota bizottságot állított fel 

annak tanulmányozására, hogy utahi mintára törvényes 

fizetőeszközzé tegye-e az aranyat és az ezüstöt, 

és 11 másik tagállamban is fontolóra vettek hasonló a 

lépéseket. A utahi kormányzó több társával egyetemben 

amellett lobbizik, hogy a washingtoni kongresszus 

törölje el az aranypénzek használatát korlátozó adókat. 

Pénzügyi elemzők valószínűnek tartják, hogy az 

Amerika növekvő államadóssága és más országok 

államcsőd-közeli helyzete tovább ösztönözheti majd a megtakarítások 

nemesfémeke történő befektetését. Az Egyesült Államok és más 

országok a második világháború pénznyomtatási kényszere miatt tértek 

el az aranystandardtól. Korábban, a Nagy Gazdasági Válság idején 

Franklin D. Roosevelt elnök, a felhalmozást (és az ezzel járó készlethiányt) 

megakadályozandó, gyakorlatilag betiltatta a nemesfémek fizetőeszközként 

való alkalmazását. 

1971-ben Richard Nixon elnök szakított végképp a dollár aranyfedezetével. 

15 évvel később az amerikai pénzverdében a befektetési 

lehetőségek bővítésére elkezdték ugyan gyártani az Amerikai Sas 

érméket, ám ezekre a szövetségi kormány tőkenyereség-adót vetett 

ki. Az arany országos fizetőeszközként való használatának ellenzői 

szerint lépés megnövelné az infláció veszélyét és destabilizálná a 

nemzetközi piacokat, mert akadályozná, hogy a kormány rugalmasan 

árfolyam-politikát folytathasson. A támogatók szerint viszont az 

aranystandard csak növelné az dollár iráni bizalmat. 


ÚJRA FOROG A SZOVJET LEMEZ 

Olvasom az interneten az Origo legfrissebb 

hírei között, hogy a magyar miniszterelnököt 

megintik Washingtonból. Állítólag a 

hazánkba akkreditált amerikai nagykövet 

„demarche”-ot (egyfajta megrovó diplomáciai 

levelet) ad át Orbán Viktornak a közeli 

jövőben. A Washington Post hasábjain ír 

erről egy Al Kamen nevű újságíró, aki mellesleg 

korábban külügyminisztériumi tudósítóként 

működött. Azt, hogy pontosan mit 

tartalmaz ez a levél, majd az átadás után 

esetleg megtudhatjuk, s talán azt is, hogy 

Obama elnök küldeményéről van-e szó. Ez 

utóbbit nehéz elképzelni, hiszen az Egyesült 

Államok elnökének – amennyire azt hírek 

sokaságából tudni lehet – éppen elég más 

gondja akad a saját országában, de nemzetközi 

színtéren is. E gondok nagyságrendjét 

tekintve, szinte képtelenségnek tűnik, hogy 

az Egyesült Államok elnökét most az izgatná 

különösen, hogy Magyarországon mi a 

helyzet az igazságszolgáltatással, vagy éppen 

az foglalkoztatná, hogy sodródunk-e az 

„egypártrendszer felé”. Aki úgy tudja, hogy 

Amerikában és a világ sok-sok más pontján a 

kisebbségekkel minden a legnagyobb rendben 

van (így például Szerbiában, Szlovákiában 

és Romániában), az talán még el is hiszi, 

hogy Amerikában nagyon aggódik a nép és 

a kormányzat a magyarországi kisebbségek 

sorsáért, akiket ugyebár nálunk állandóan 

támadnak. Ám e tekintetben is lehetnek 

kételyeik, hiszen tudunk arról, hogy évtizedek 

óta kik tájékoztatják itthonról az Egyesült 

Államok és általában a nyugati lapok 

tudósítóit s közvetve vagy közvetlenül bizonyos 

politikusokat. 

Mégis, fogadjuk el ettől az amúgy igazán 

rangos újságtól és cikkírójától, hogy ilyesféle 

tartalma van annak a bizonyos levélnek. Ha 

így igaz, akkor abban az a meglepő, hogy 

az amerikai külpolitika ilyen nyíltan szól 

bele egy tőle egyébként nagy távolságban, 

Európa közepén fekvő ország belpolitikájába, 

mely ország az Európai Unió tagja, és 

legjobb tudomásom szerint nem árt és nem 

is ártott soha az Egyesült Államoknak. Mi 

szüksége van hát az amerikai külpolitikának 

arra, hogy úgy tekintsenek rá, ahogyan 

annak idején a szovjet vezetőkre, akik ugyan 

durvábban, de lényegében hasonló módon 

igyekeztek eligazítani a mindenkori magyar 

kormányzatot. Akkor a szocializmus, most 

a demokrácia jegyében. A cikkíró mellesleg 

valami ilyesmit mond: az USA megelégelte 

Orbán „antidemokratikus bohóckodását”. 

Itt álljunk meg néhány kérdés erejéig! 

Ki is elégelte meg? Az USA úgy általában? 

És ki bohóckodik itt? Én úgy emlékszem, 

hogy nemrégen volt Magyarországnak egy 

miniszterelnöke, aki csakugyan bohóckodott, 

és most is bohóckodik utóvédharcában. 

A cikkíró talán Gyurcsány Ferenccel téveszti 

össze Magyarország mostani miniszterelnökét, 

és az időben is eltévedt kissé. Mi most 

az ötvenhatos forradalom megünneplésére 

készülünk itt Magyarországon. Úgy tudjuk, 

az Egyesült Államokban nagyra becsülik 

azt a magyar forradalmat, amelynek vitathatatlan 

szerepe volt abban, hogy a szovjet 

birodalom és a kommunista diktatúra megrendült. 

A Washington Post ezek szerint 

nem tud arról, hogy e forradalom és szabadságharc 

ötvenedik évfordulóján Gyurcsány 

Ferenc balliberális miniszterelnök és csapata 

lövette ki a szemét egyik-másik békés tüntetőnek, 

és az emlékezők százait ütötte-verte 

és alázta meg a liberális demokrácia legnagyobb 

dicsőségére. Az „igazságszolgáltatás” 

pedig nem a brutális rendőröket és parancsosztókat, 

hanem a megverteket és megalázottakat 

ítélte el akkor. Nagy ügyet ebből 

nem csináltak sem Amerikában, sem másutt 

a demokrácia politikusai. Most akkor miről 

is van szó? Csak nem arról, hogy lehetne más 

a politika? Csak nem arról, hogy az amerikai 

politikusokat tájékoztató hazai álbaloldali 

és álliberális érdekkörök javára kellene más 

kormányt állítani Magyarországon, és ha ez 

már választások útján nem sikerült, sikerülnie 

kell másképpen? Ám lehet, hogy valami 

más fáj valakiknek ott Amerikában, lehet, 

hogy a kínai kapcsolat fáj, amint azt a szerző 

emlegeti. Meg az, hogy állítólag Orbán 

„rontja Nyugat-Európa hírnevét” és a Nyugat 

hanyatlásáról beszél. A cikkíró valószínűleg 

nem tudja, hogy nem Orbán Viktornak 

kellett érkeznie ahhoz, hogy a Nyugat 

hanyatlásáról szó essék. Élt korábban egy 

nyugati (német) gondolkodó, aki egyenesen 

„A Nyugat alkonyáról” beszélt. Tessék a 

könyvébe belekukkantani! 

Végül még az a kérdés is felmerülhet az 

emberben, hogy teljesen véletlen-e a fenti 

cikk megjelenése a Washington Postban, és 

ennek, illetve az említett „demarche” átadásának 

majdhogynem időbeli egybeesése 

hazai zsidó szervezetek nyilatkozatával, 

mely szerint Magyarországnak nem kellene 

az ENSZ közgyűlésén támogatni az önálló 

palesztin állam létrejöttét, ehelyett – „erkölcsi” 

okokból – izraeli érdekeket kellene szolgálnia. 

Igaz, a nagykövet asszony állítólag már 

augusztusban át akarta adni a levelet Orbán 

Viktor miniszterelnök úrnak, ő azonban nem 

ért rá fogadni, „utazgatott”, nem volt rest még 

Szaúd-Arábiába is elmenni, hogy országa, s 

hazája érdekében fontos gazdasági megállapodásokat 

kössön, s közben elodázza ezt 

a kínos találkozót. Éljen a Washington Post 

véleményformáló tárgyilagossága! 

Bíró Zoltán 

A TÉVÉ MIATT BESZÉLNEK CSÚNYÁN A GYEREKEK? 

Vajon a televízió miatt beszélnek gyermekeink egyre csúnyábban? Lehetséges, állítják azok a szakértők, akik legutóbbi kutatásuk során a 

profán televíziós műsorok és videojátékok, valamint a gyerekkori csúnya beszéd közötti kapcsolatot vizsgálták meg közelebbről. 

Ennek ellenére a tudósoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a felnőttek csúnya beszéde rossz példát mutatna a gyerekeknek, valamint 

azt sem, hogy a szitkozódás káros hatással lenne az egészségi állapotra. Bár a hosszú távú hatások nem ismertek, a szakértők szerint 

nagy gondunk nem származhat abból, ha agresszió nélkül káromkodunk. 

„Mostani társadalmunk rendkívül elnéző a káromkodással szemben. Valahogy hozzászoktunk” – nyilatkozta Sarah M. Coyne, a 

Brigham Young Egyetem docense. “Gyermekek esetében nagyon fontos, honnan hallják a csúnya szavakat. Mivel a televízió tele van 

profanitással, a szülők jobban tennék, ha odafigyelnének arra, gyerekeik milyen műsorokat néznek.” 

Az eredmények szerint azok a gyerekek, akik a legtöbbet néztek tévét és játszottak videojátékokkal, hajlamosabbak voltak a káromkodásra 

és a profán kifejezések használatára, mint a többiek, a kutatás jellege miatt azonban nem derült ki, hogy ez közvetlenül a médiában 

hallható csúnya beszédnek, vagy valami másnak köszönhető. 

Nem derült ki tovább az sem, hogy a fiúk vagy a lányok káromkodtak többet. “Ezzel együtt ez a mostani kutatás is bizonyítja, mekkora 

hatalma van a televíziónak” - mondta el Douglas A. Gentile, az Iowa Állami Egyetem pszichológus docense. “Mindenből, amit 

látunk, tanulunk valamit. Lehet, hogy ez a tanulás nem tudatos, de egyes kifejezések mindenképp meg fognak ragadni az agyunkban, 

ezek a kifejezések pedig időnként káromkodások.” A kutatás részletes leírása a Pediatrics című szaklap novemberi számában olvasható. 


ÚJRATÖLTŐDNEK AZ OLAJMEZŐK? 

A mai New York Times Tudomány rovatában 

megjelent egy írás, amelyik szerint az 

olajmezők alulról, valami többé-kevésbé 

titokzatos forrásból újratöltődnek, némelyik 

egész gyorsan. A cikk Dr. Jean K. Whelan-re 

hivatkozik, aki leginkább az Eugene Island 

Block 330 nevű olajlelőhelyet vizsgálta a 

Mexikói öbölben. Itt 1972 óta folyik a kitermelés, 

már több mint egymilliárd hordónyit 

felhoztak, és az előrejelzésekkel szemben az 

olaj csak nem akar fogyni. Ez kizárólag úgy 

lehetséges, ha valahonnan - a csaj szerint 

alulról, sokkal nagyobb mélységből - folyamatos 

utánpótlás érkezik. 

Bár a New York Times nem hivatkozik rá, 

a megfigyelés alátámasztja a néhai Thomas 

Gold asztrofizikus professzor és botcsinálta 

geológus elméletét a kőolaj (és földgáz) nem 

biológiai eredetéről, amit - mellesleg - szovjet-orosz 

geológusok már az ötvenes évek 

óta nyomattak. 

Dióhéjban arról van szó, hogy a szénhidrogének 

több száz kilométer mélységben 

szintetizálódnak (lényegileg ott, ahol a gyémánt 

is) és folyamatosan szivárognak fölfele, 

különösen ahol valami gyengeség van 

a földköpenyben. Aztán úgy tíz kilométer 

körüli mélységben rávetik magukat a bacik 

az anyagra, félig megeszik, s a maradékból 

lesz az olaj meg a gáz (amúgy Gold szerint 

a szénmezők nagy része is). Ez szinte mindenütt 

jön föl magától, ha nem is egyforma 

gyorsan, de kitermelhető mennyiség csak ott 

gyűlik fel, ahol elérhető mélységben van egy 

vízhatlan réteg, ami alatt csapdába esik. Gold 

szerint amúgy gyakorlatilag mindenhol van 

áthatolhatatlan réteg, több is egymás alatt, 

csak egyes helyeken túl mélyen van a legfelső 

is. De ha elég mélyre fúrunk, akkor majdnem 

mindenütt kell lennie olajnak és metánnak. 

Normál olajmezőknél meg, ha átrendeződnek 

a nyomásviszonyok (mert kiszívják az 

olajat), az eggyel alatta levő záróréteg fellazulhat 

s alóla egyszerűen újratöltődik a mező. 

A szén és hidrogén, ami a szintézishez 

kell, Gold szerint már az eredeti ősanyagban 

ott volt, amiből a Föld összeállt, hiszen 

a hidrogén a legközönségesebb elem a világon, 

a szén pedig - a hélium és oxigén után - 

a negyedik leggyakoribb. Itt jön a képbe egy 

másik meteoritkutató, Marvin Herndon, a 

Transdyne Corporation elnöke, aki ugyan 

nagyon szabadúszó, de talán mégse egészen 

áltudós. Szerinte a Föld, akár csak a többi 

belső “kőzetbolygó” eredetileg forró jupiter 

jellegű gázóriás volt (kb. háromszázszor 

akkora tömegű, mint most), csak az akkor 

még nagyon fiatal Nap bolondozott kicsit, 

T Tauri korszakában egyszerűen elfújta a 

hatalmas hidrogén-hélium atmoszférát, s 

csak a kemény vas és kő mag maradt. Később 

erre rakódott még egy kis anyag, de a Föld 

tömegének több mint nyolcvan százaléka 

még a gázóriás erősen redukáló belsejében 

ülepedett le, így sokkal kevésbé van oxidálódva, 

mint a jelenlegi felszín. Ennek a forgatókönyvnek 

sok érdekes következménye 

van, többek között lehet a Föld centrumában 

egy kb. nyolc kilométer átmérőjű urángömb 

(az olvadt vasmagban úszó szilárd 

nikkelszilicid belső mag közepén), ami ma 

is valami 4 terawatt teljesítményű szaporító 

atomreaktorként működik (azaz folyamatosan 

alakítja át a 238-as uránt plutóniummá), 

de témánk szempontjából mégis az a lényeg, 

hogy a Föld belsejében a szén nagy része 

szénhidrogénként kell jelen legyen, nem 

pedig oxidált formában. 

Ha pedig ez így van, akkor nem annyira az 

a problémánk, hogy kevés a gáz meg az olaj, 

hanem inkább túl sok. Nálunk is csak most 

találtak 600 milliárd köbméter gázt, igaz, 

mélyen. Viszont elég lenne nekünk negyven 

évre, bár ha tényleg utántöltődik, akkor sokkal 

tovább. Ideje lenne megfúrni a régi mezőket 

is újra, hátha megteltek azóta :-) 

2008.09.03 

Hoppá, ezt benéztem. A New York Times 

cikk nem tegnapi, hanem 1995 szeptember 

26.-án kelt, azaz majdnem 13 éves. Cserébe 

viszont találtam pár későbbi hivatkozást. 

Wall Street Journal, 1999 április 16. 

Page One Feature 

Odd Reservoir Off Louisiana Prods 

(Fura tározó Louisiana partjainál) 

Oil Experts to Seek a Deeper Meaning 

(Olajszakértők kutatják a mélyebb jelentést) 

By CHristopher Cooper 

Staff Reporter of THE WALL STREET 

JOURNAL 

Newsday, 2002 április 16. 

HEALTH & DISCOVERY 

Oil Fields’ Free Refill (Ingyenes utántöltő 

olajmezőkhöz) 

by Robert Cooke, STAFF WRITER 

Geotimes, 2003 június 

Petroleum geology 

Raining hydrocarbons in the Gulf (Szénhidrogéneső 

az Öbölben) 

by Lisa M. Pinsker 

Ezek persze csak újságok, még ha némelyik 

“tekintélyes” is. Viszont találtam ezt: 


PNAS, 2002 augusztus 12. ( vol. 99 no. 

17 10976-10981, Proceedings of The National 

Academy of Sciences of the United 

States of America) 

The evolution of multicomponent 

systems at high pressures (Többkompo- 


nensű rendszerek fejlődése nagy nyomáson): 

VI. The thermodynamic stability of the 

hydrogen–carbon system (VI. A hidrogénszén 

rendszer termodinamikai stabilitása): 

The genesis of hydrocarbons and the 

origin of petroleum (A szénhidrogének 

keletkezése és a kőolaj eredete) 

by J. F. Kenney, Vladimir A. Kutcherov, 

Nikolai A. Bendeliani and Vladimir A. 

Alekseev 

Nem vagyok geokémikus, de a fizika, 

vegytan és matematika alapjait elsajátítottam 

még anno, ilyen téren nem könnyű 

megvezetni. A cikket elolvastam, határozottan 

értelmesnek tűnik, áltudománynak 

nyoma sincs benne. 

2008.09.04 

Akkor foglaljuk talán össze, mit is mond 

Kenney & al. 

Termodinamikai egyensúly közelében 

harminc kilobar nyomás alatt (ez kb. száz 

kilométeres mélységnek felel meg) semmilyen 

körülmények között se stabilak a 

több szénatomos szénhidrogének. Ilyenkor 

a szén-hidrogén rendszer, hőmérséklettől, 

kémiai környezettől függetlenül metánná és 

elemi szénné alakul át (ha van elég idő). A 

bizonyítás, amit adnak, egészen általános, 

kivétel csak nagyon erősen nem-egyensúlyi 

körülmények között lehetséges, ami azonban 

a föld alatt kizárt. 

Gyémánt üllők között ötven kilobar 

nyomáson, 1500 fokon vasoxidot (FeO), 

márványt (kalcium karbonát) és desztvizet 

kínoztak pár óráig. Gyors lehűtés után mindenféle 

nehéz szénhidrogént találtak ott, 

ahol eredetileg csak kő volt meg víz. Az 

egész zenekar megjelent, kb. olyan eloszlásban, 

ahogy azokat a kőolaj is tartalmazza. 

Mindebből az következik, hogy szerves 

fosszíliák a földkéregben semmi szín alatt se 

alakulhatnak át kőolajjá, viszont pár száz km 

mélységben (kb. ott, ahol a gyémánt keletkezik), 

csak valami széntartalmú anyag kell, 

redukálószer meg víz és a folyamat magától 

végbemegy. 

A kőolajnak a mélységből elég gyorsan 

kell felemelkednie (és lehűlnie közben), 

különben átalakul metánná és grafittá. Ha 

már hideg, akkor ugyanezt teszi, de - a gyémánthoz 

hasonlóan, ami normál nyomáson 

szintén metastabil - baromi lassan. 

Kenneyék ugyan ebben a cikkben nem 

mondják, de egyenesen következik, hogy 

ahol pár száz kilométer mélységben a kőzet 

tartalmaz szenet és vizet, túl sok oxigént 

viszont nem, ott kell lennie kőolajnak. 

Azaz gyakorlatilag mindenütt, mert abban 

a mélységben ilyen szokott lenni a kő. A 

hasznosíthatósághoz az kell, hogy legyen 

valami gyengeség a köpenyben, ami mentén 

az olaj gyorsan felemelkedhet, fölötte pedig 

záróréteg, ami csapdába ejti. 

AZ UNIJÓ NEKED JÓ? 

Hallgatom az unijó(neked ám) prominenseit. 

Görög válság. Mentsük meg Görögországot. 

Azon kevesek között vagyok, akik számokat is ismernek. 

Hát nem Görögországgal van a baj, hanem az unijó(neked ám) nyugati felével. 

Igen a görögök túlfogyasztottak (18 havi köztisztviselői bér, + pontos munkábaérkezési 

prémium, stb.), de senki nem gondolhatja komolyan, hogy még az amerikai pénzügyi 

spekulánsokon keresztül eldugott adósságát is hozzávéve egyenlő az összeg a jelenlegi 

adósságával! Annak már sokszorosa az adóssága. 

A globális (amerikai, (az európai bankok gazdái is többségben az óceán túlfelén találhatóak)) 

pénztőke a legrandább eszközökkel tuningolja az égig, hiszen a mentő csomagok 

fénysebességgel kerülnek a trezorjaikba. 

Manipuláció az egész. 

Tudjátok-e, hogy a görögök egy főre vetítve 13-szor annyi támogatást kaptak az uniótól, 

mint mi? 

Tudjátok-e, hogy a 7 éves tervezési időszak maximum 6500 milliárd Ft-nyi támogatására, 

hazánkból ez időszak alatt 35-37 ezer milliárdot visz ki a Nyugat, többségét illegálisan. 

Tudjátok-e, hogy szerény számítások szerint is évi 52000 milliárd forintnyi összeg az 

amit Kelet-Európából kivisznek? 

Csak azért kérdem, (mert kedves barátunk az IMF, és a nyugati kormányok - mondjuk 

úgy, tanácsára) Kelet-Európában megszorítási lavina indult. 

Élén az észtekkel, ahol most 60 (hatvan) %-kal romlik az életszínvonal, végén a románokkal, 

akik 25 %-kal csökkentik a köztisztviselői béreket, és a nyugdíjakra is járulékot 

vetnek ki. Kb. 30 %-os életszínvonalesés. 

Tudjátok-e ezzel szemben hány országban van Nyugaton érdemi megszorítás? 

Nos hát a az unijó(neked ám) sorsát az unijó(neked ám) szabályaival ellentétben 

önkényesen eldöntő két + 1 nagy hatalom egyikénél sincs ilyen intézkedés. 

Majd elfelejtettem ide írni. 

Mindhármuk (legális) GDP/GNI indexe erősen pozitív - vagyis még legálisan is 

több, mint 10 (tíz) %-kal többet fogyasztanak, mint termelnek. 

Illegális transzferekkel pedig... 

(Hazánkban az említett index 91 %, vagyis össz termelésünk ellenértékének 9 %-a 

nem itthon hasznosul. 

Az illegális transzeferekkel együtt ez az arány 20 %. 

Miről is beszélünk? Az unió és az USA jövőjéről. 

Tamás Síkfői 


A VÉGSŐ IDŐK GAZDASÁGI HELYZETE 

Egy 2011-es gazdasági összeomlás 12 potenciális forgatókönyve 

Mi okozhat gazdasági összeomlást 2011-ben? 

Sajnos több ilyen tényező is létezik. Például 

az a tény, hogy az Egyesült Államok, Japán és 

Európa számos nemzete úszik az adósságban. 

Az amerikai FED nem hagyott fel átgondolatlan 

kísérletezgetéseivel a dollár rovására. Az olaj 

ára az egekbe szökött, az élelmiszerárak ijesztő 

emelkedéséről nem is beszélve. A világ egyre 

több részén törnek ki éhséglázadások. A globális 

pénzpiacokra jellemző csalások és korrupció 

fokozatos napvilágra kerülése összeomlással 

fenyegeti a gondosan felépített kártyavárat. A 

legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy a 

teljes gazdasági összeomlás bármikor bekövetkezhet. 

A meglévő adósságok fenntarthatatlanok, 

a pénzügyi korrupció minden képzeletet 

felülmúl. A rendszer teljes összeomlása előbbutóbb 

elkerülhetetlenné válik. 

Vajon mennyi idő időnk van? Reménykedjünk 

abban, hogy nem 2011-ben érünk 

el erre a pontra. Sokunknak időre van még 

szüksége a felkészüléshez. Egy azonban biztos: 

nehéz idők várnak ránk. A következő 

12 forgatókönyv egy 2011-ben bekövetkező 

összeomlás esélyeit latolgatja. 

1. Az Egyesült Államok államadóssága óriási 

kockázatot jelent és önmagában elég a válság 

fokozódására. Kína egyelőre politikailag korrekt 

nyilatkozatokat tesz, de mi történne akkor, 

ha az ázsiai óriás elkezdene megszabadulni az 

évek alatt felhalmozott amerikai kincstárjegyektől? 

Jelenleg az egyetlen dolog, ami még 

életben tartja az USA gazdaságát, hogy óriási 

kölcsönöket képes nagyon alacsony kamatra 

felvenni. Csupán egy kicsit kell kibillenteni ezt 

a paradigmát az egyensúlyából és az egész világ 

pénzügyi rendszere vele dől. 

2. Ha már a globális pénzügyi rendszert 

veszélyeztető tényezőknél tartunk, kiderült, 

hogy a második monetáris mennyiségi enyhítés 

(QE2) pont ellenkezőleg hatott, mint 

ahogy azt Ben Bernanke tervezte. Bernanke 

erősködött, hogy a második mennyiségi enyhítés 

csökkenteni fogja a kamatokat, de a taktika 

ellenkezőleg sült el. A kamatok jelentősen megemelkedtek. 

Felmerül a kérdés, hogy Bernanke 

tényleg ennyire nem ért ehhez, vagy direkt 

szúrta el az egészet? 

3. A világgazdaság jelenlegi alapját képező 

adósságlufi bármikor kidurranhat, teljes 

káoszba taszítva bolygónkat. A Világgazdasági 

Fórum (WEF) legutóbbi jelentése szerint 

a világ teljes adósságállománya 57 ezer 

milliárdról 109 ezer milliárdra emelkedett 

2009 során, és megtudtuk azt is, hogy az 

előrevetített „gazdasági növekedés” támogatására 

további 100 ezer milliárd dollárra lesz 

szükség a következő évtizedben. Így működik 

hát az új „globális gazdaság”? Minden 

évtizedben megduplázzuk adósságállományunkat? 

4. A FED minden újabb dollárinjekciójával 

egyre nagyobb az esélye annak, hogy a padló 

beszakad az amerikai valuta alatt. Az emberek 

saját bőrükön tapasztalják, hogy az infláció 

elszabadult, az erre vonatkozó hivatalosan 

közzétett adatokon lassan már mindenki csak 

nevet. Egy új tanulmány szerint a főiskolai tandíjak 

286%-kal nőttek az elmúlt 20 év során, a 

kórházi és otthoni ápolási díjak pedig 269%-kal 

kerülnek többe ma, mint húsz évvel ezelőtt. Ez 

az emelkedés egy viszonylag alacsony inflációs 

időszak alatt történt. Milyen áremelkedésre 

számíthatunk most, hogy az inflációs adatok 

magasak? 

5. A 2011-es inflációs adatok egyik meghatározó 

tényezője az olaj ára lesz. Sok gazdasági 

szakértő szerint az olaj ára messze 

meghaladhatja a hordónkénti 100 dollárt 

2011 során. Az olaj árának ilyen mértékű 

növekedése komoly inflációs nyomást 

helyezne a globális gazdaság egészére. És 

amint azt már említettem, minél magasabbra 

emelkedik az olaj ára, annál gyorsabb 

ütemben hanyatlik majd az USA gazdasága. 

6. A világ egyes részein, lásd Tunéziát vagy 

Algériát, az élelmiszerárak olyan ütemben inflálódnak, 

hogy több helyen már éhséglázadás 

tört ki. Több híradást hallottunk a közel-keletről, 

ahol kétségbeesett emberek úgy próbálták 

felhívni a világ figyelmét a helyzet súlyosságára, 

hogy felgyújtották magukat. Mire számíthatunk 

az élelmiszerárak további 10-20%-os 

emelkedése esetén? 

7. Különböző hírek reppentek fel az állítólagos 

arany és ezüsthiányról. Soha a történelem 

során nem volt még ekkora kereslete a nemesfémeknek. 

Mi történik, ha a befektetők tömegesen 

követelik majd nemesfém befektetéseik 

tényleges kiszállítását? Mi lesz, amikor kiderül, 

hogy a világ valós arany és ezüstkészletének 

sokszorosa értékben adtak el aranyat és ezüstöt 

papíron? Hogyan alakul majd a nemesfémek 

árfolyama akkor? 

8. Az Egyesült Államok ingatlanpiaca bármikor 

újabb válságba taszíthatja az amerikai 

gazdaságot. A piacot elárasztották az eladó 

ingatlanok, de senki sem vásárol. Az óriási túlkínálat 

hatására az építőipar már nem a szakadék 

szélén van, hanem le is zuhant. 2010 folyamán 

összesen 703,000 új ingatlan épült, ami negatív 

rekordnak számít, és 17%-kal alacsonyabb a 

2009-es, akkor szintén negatív rekordnak számító 

adatokhoz képest. 

9. Az extrém időjárás és bizonyos növénybetegségek 

felbukkanása katasztrofális évet 

eredményezhetnek a gazdák számára. Az idei 

tél számos hideg és csapadékrekordot megdöntött 

már. Floridából egy új „gyógyíthatatlan 

baktérium” felbukkanásáról érkeztek hírek, ami 

a citrusfélék egész termését veszélyezteti. Miért 

szakad ránk pont most ez a sok csapás? 

10. Az önkormányzati kötvényválság 

bármikor elmérgesedhet. A befektetők már 

most ijesztő ütemben szabadulnak meg kötvényeiktől. 

A helyi önkormányzatok adósságállománya 

az Egyesült Államok GDPjének 

22%-át teszi ki. Meredith Whitney 

elemző szerint az önkormányzati kötvényválság 

„polipkarjai soha nem látott méreteket 

öltöttek. Szerintem az ingatlanpiaci 

válság mellett ez a legfontosabb kérdés és a 

legkomolyabb veszély az Egyesült Államok 

gazdasága számára.” Richard Riordani, Los 

Angeles volt polgármestere meg van győződve 

arról, hogy az USA tagállamainak és 

városainak 90%-a csődbe mehet az elkövetkezendő 

5 év során. 

11. Mindezek tetejébe ott van még a 

derivatívák lufija, ami szintén bármelyik pillanatban 

kidurranhat. Jelenleg a világ legnagyobb 

pénzügyi kaszinójának vagyunk szemtanúi. 

A kerék csak forog, forog és mindenki abban 

reménykedik, hogy soha nem fog megállni. Ma 

a Wall Streeten már nem azzal keresik a pénzt, 

hogy jó üzletekbe vagy üzleti elképzelésekbe 

fektetnek be. A legtöbb pénzt jó fogadással 

lehet keresni. Ezzel csak az a baj, hogy egy szép 

napon a kaszinó össze fog omlani és akkor a 

játéknak vége. 

12. Mindezek mellett a legerősebb ütőkártya 

még mindig a háború. 2010-ben a Koreai 

félsziget közelebb került egy esetleges háború 

kirobbanásához, mint ez elmúlt néhány évtizedben 

bármikor. A Közel-Kelet valóságos 

időzített bomba. Olyan időket élünk, melyben 

egyetlen fegyver egy egész város elpusztítására 

képes egy másodperc leforgása alatt. Nem kell 

több mint egy közepes méretű háború kirobbanása 

vagy néhány tömegpusztító fegyver bevetése 

és egész bolygónk a feje tetejére áll. 

Reménykedjünk abban, hogy a fent felsorolt 

forgatókönyvek egyikének sem leszünk 

szemtanúi 2011 során. 

Azt azonban ne feledjük, hogy a felénk irányuló 

golyózáporból előbb-utóbb valamelyik 

golyó célba talál. Akár mennyire rossz év volt 

2010, a vártnál még így is sokkal jobban alakultak 

a dolgok. A helyzet még viszonylag stabil. 

Ne essünk abba a hibába, hogy ennek 

örömére szélnek eresztjük az óvatosságot és 

„bulizással” töltjük az időt. Használjuk ki az 

időt, amit nyertünk arra, hogy felkészüljünk a 

minden bizonnyal ránk váró nehezebb időkre. 

Komoly gazdasági vihar közelít felénk. Készüljünk 

fel, és ne felejtsünk el imádkozni. 

Forrás: The Economic Collapse 


MŰTÉTTEL KÉKRE CSERÉLHETŐ A BARNA SZEM 

Dr. Gregg Homer, a Stroma Medical in 

California munkatársa azt állítja, speciális 

frekvenciára állított lézerek segítségével kék 

színűre tudja módosítani a barna szemeket. 

Az eljárást Lumineyes névre keresztelte. 

A beavatkozás során lézer távolítja el az 

írisz felső rétegéből a melanint, ami a szem 

szivárványhártyájának barna színét adja. 

A kék szín a műtét után két-három hét 

alatt alakul ki, a beavatkozás mindössze 20 

másodpercig tart. Ez a megoldás alternatívát 

jelenthet azoknak akik világosabb szemeket 

szeretnének, de nem akarnak kontaktlencséket 

hordani. 

Visszafelé nem megy 

Dr. Homer szerint az eljárás, bár fejlődött 

az elmúlt tíz évben, nem visszafordítható, 

mivel a barna szövet nem tud regenerálódni. 

Ha minden terv szerint alakul, a műtét 18 

hónapon belül elérhető lesz az Egyesült 

Államokon kívül, Amerikában pedig három 

év múlva. Az operáció várhatóan 3000 

fontba kerül majd. 

A Daily Mail értesülései szerint már százak 

vették fel az orvossal a kapcsolatot, mert 

szeretnének ilyen műtétet. „Ők úgy gondolják, 

a szem a lélek tükre. A kék szem átlátszó, 

mélyen bele tudsz nézni, míg a barna szem 

átlátszatlan” – állítólag ezért várják sokan, 

hogy szembenézhessenek a lézerrel. 

Doug Daniels a Stroma Medical igazgatója 

elismerte, hogy nem volt biztos abban, 

hogy működhet a dolog, amikor Dr. Homer 

először beszámolt neki a furcsa szemműtétről. 

„Nagyon szkeptikus voltam, de már 

régen megtanultam, hogy minden jó ötlet 

istenkáromlással kezdődik” – mondta a brit 

bulvárlapnak. 

Minden kék szemű mutáns 

A szemszín örökletes tulajdonság, a barna 

szemek dominánsak, míg a kékek receszívek. 

Kék színű pigmentek valójában nem 

léteznek, a kék szemű embereknek is barna 

pigmentjeik vannak, csak nagyon kis menynyiségben. 

A hosszabb hullámhosszú fényt 

elnyeli a szemfenék, míg a rövidebbeket 

visszaveri – ennek köszönhetően látjuk másnak 

a szemszíneket. 

2008-ban a University of Copenhagen 

tudósai rájöttek, hogy minden kék szemű 

ember egyetlen, 6-10 ezer évvel ezelőtt élt 

őstől származik, akiben kialakult ez a mutáció. 

A kutatást vezető Eiberg professzor szerinte 

előtte minden embernek barna szeme 

volt. A barna szemek kékké mutálósása sem 

pozitív, sem negatív dolgot nem jelent evolúciós 

szempontból. Ez a hajszínhez hasonlóan 

olyan mutáció, ami nem növeli, vagy 

csökkenti az ember túlélési esélyeit.

2011/310. szám - Jó Ha Figyelünk

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?