ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

Sokkal korlátozottabban mondható el ugyanez a jótékonysági rendezvényeken
való részvételrôl. Ezeknek a mûsora ugyanis többnyire attól függôen
alakul ki, hogy milyen mûvészeket sikerül önkéntes közremûködôként
megnyerni. A magas mûvészi színvonal tehát korántsem mindig garantált.
Ennek megfelelôen a jegyek – adataink szerint növekvô arányú –
megvásárlása és a részvétel is kevésbé szól a kapott „szolgáltatásnak”, mint
a meghirdetett jótékony célnak. A megjelenés sokszor maga is „idôáldozat”,
a céllal való azonosulás demonstrálása. Ennek az adományozási formának
a terjedése azért tûnik különösen fontosnak, mert azt mutatja, hogy
az állampolgárok növekvô hányada tekinti normának az efféle nyilvános
áldozatvállalást.
A jótékonysági célú sorsjegyeket, tombolajegyeket vásárlók arányának
emelkedése minden valószínûség szerint szorosan összefügg a rendezvényeken
való megjelenéssel, hiszen az ilyen típusú adakozás megszervezése
rendszerint valamilyen összejövetelhez (sportbemutató, iskolai ünnepség,
faluból elszármazottak találkozója stb.) kötôdik. Az sem ritka, hogy magukon
az összejöveteleken a részvétel ingyenes, de a rendezvény részeként sorra
kerülô tombolából, adományozási akcióból a résztvevôknek „nem illik”
kimaradniuk.
Ebben az összefüggésben némileg meglepô, hogy a képzômûvészeti,
népmûvészeti és ajándéktárgyak vásárlásán keresztül adományozók aránya
1993 és 2004 között lényegében nem változott. (A mért különbség hibahatáron
belüli.) Korántsem váratlan viszont a bélyegvásárlás útján jótékonykodók
már 1993-ban sem magas arányának kevesebb mint felére csökkenése.
Az eléggé rossz emlékû (Magyarországon a kötelezô adakozás asszociációját
keltô) szolidaritási bélyegek lassú kiszorulása a támogatási formák
közül világjelenségnek tûnik.
Bármennyire különböznek is egymástól az eddigiekben vizsgált adományozási
megoldások, mégis van egy olyan közös jellemzôjük, amely indokolttá
tette, hogy a szervezeteknek adott közvetlen pénztámogatásoktól elválasszuk
ôket. A jótékony célú vásárlások és a kéregetéshez, perselyezéshez,
gyûjtôakciókhoz kötôdô adakozás a legritkább esetben irányul konkrét
nonprofit szervezetek támogatására. Az adományozó ilyenkor rendszerint
nem tartja fontosnak, sokszor nem is tudja, hogy az adott gyûjtést vagy
jótékonysági rendezvényt ki szervezi. Mivel valamilyen jól meghatározott
célra, jól körülhatárolható rászoruló csoport megsegítésére koncentrál,
mindegy neki, hogy ehhez ki teremti meg a kereteket. A vöröskeresztes
gyûjtôláda vagy az egyházi szeretetszolgálat perselye éppúgy elfogadható
számára, mint a telefontársaság által mûködtetett adományvonal; a civil
szervezet jótékonysági rendezvénye éppúgy, mint a kereskedelmi televízió
gyûjtôakciója.
A nonprofit szervezetek ezekben az esetekben legfeljebb lebonyolítóként,
nem pedig a támogatás címzettjeként jelennek meg. Az így kapott
89