ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

gén. A beletartozók sokfélék; magatartásuk elemzése nyilvánvalóan megkívánja
különbözô alcsoportjaik elkülönített vizsgálatát is. 29 Ugyanakkor
mégis indokoltnak érezzük, hogy az adományozási hajlandóság változását
– elsô lépésként – ennek a tágan meghatározott körnek a nagyságából és
összetételébôl kiindulva próbáljuk számszerûsíteni. Hisszük ugyanis, hogy
az adományozás ténye önmagában (a nyújtott támogatás formájától és
nagyságától függetlenül) is fontos indikátora az egyén és az ôt körülvevô
kisebb-nagyobb közösségek kapcsolatának, egyén és társadalom viszonyának,
s ennélfogva a társadalom általános állapotának. A közvetlen családi és
baráti körön kívülrôl érkezô kérésekre adott pozitív vagy elutasító válasz
azt is jelzi, hogy az egyén mennyi empátiát és mennyi bizalmat tanúsít a kérelmezôk
iránt, mennyire nyitott a mások problémáira, mennyire érez felelôsséget
azok enyhítéséért. Ilyen szempontból a legkisebb támogatás is
„annyit ér”, mint a legnagyobb, hiszen azt mutatja, hogy az adományozó
valamilyen tágabb közösség felelôs tagjaként viselkedik, részt vállal annak
gondjaiból, önként alkalmazkodik annak vélt vagy valóságos jótékonysági
normáihoz.
Amikor tehát az adományozók arányának 1993 és 2004 közötti alakulását
vizsgáljuk, lényegében arra a kérdésre keressük a választ, hogy a magyar társadalom
e tekintetben a nyitottság vagy a bezárkózás irányába mozdult-e el.
Az elôzô alfejezetben (a nonprofit szervezetek által összegyûjtött lakossági
adományok statisztikai adataira alapozva) meglehetôsen optimista hipotézist
fogalmaztunk meg. Ugyanakkor azonban annak is tudatában vagyunk,
hogy az elmúlt évtizedben lezajlott gazdasági és társadalmi átalakulás nem
teremtett egyértelmûen kedvezô környezetet a jótékonyság fejlôdéséhez.
Az átalakulás okozta bizonytalanság a szociálpszichológusok szerint
nagy valószínûséggel éppen a bezárkózás irányába hat. „Amikor a körülmények
bizonytalanok, bizalmi hálózatok alakulnak ki, hogy biztonságosabb
környezetet teremtsenek a tranzakciók számára. Különösen igaz ez, ha
a szerzôdéseket jogi úton nem tartatják be, illetve amikor olyan áruk és
szolgáltatások cserélnek gazdát, amelyeket nem lehet egyértelmû szerzôdésekkel
szabályozni. Magas fokú bizonytalanság és nagy kockázat (…) esetén
a tranzakciók legnagyobb valószínûséggel elsôsorban olyan partnerek
között jönnek létre, akik jól ismerik egymást, és viszonylag zárt kapcsolatrendszert
vagy csoportot alkotnak (pl. családok vagy informális tagságú
kapcsolatrendszerek), ahol a csoporthatárok egyértelmûek és a tagság
könnyen definiálható.” (Cook, Rice és Gerbasi, 2005, 208. old.)
29 Ez annál inkább igaz, minél inkább gyakorlati célú az elemzés. A civil szervezetek
adománygyûjtési stratégiájának kialakításához nyilvánvalóan a szervezeteknek pénztámogatást
nyújtók alcsoportjára vonatkozó információk a legfontosabbak. Az alkalmi
gyûjtôakciók szervezôi számára viszont a rendkívüli eseményekre kisebb adományokkal
reagálók és a természetbeni adományozók csoportja lehet különösen érdekes.
79