ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

A könyv elsô része átfogó képet adott az önkéntes tevékenységekrôl,
azok munkaerô-piaci, foglalkoztatáspolitikai összefüggéseirôl és az elôrelépés
érdekében szükséges változtatásokról. Ebben a második részben a kutatási
program másik nagy témakörével, a lakossági adományozással kapcsolatos
vizsgálati eredményeket és a belôlük levonható következtetéseket foglaljuk
össze.
Egy zaklatott évtized hatása az adományozói
magatartásra – kérdések és hipotézisek
A magyarországi felnôtt lakosság adományozási szokásairól az elsô átfogó
képet az a felmérés (Czakó és szerzôtársai, 1995) adta, melynek segítségével
az 1993-as év során nyújtott természetbeni és pénztámogatásokról, valamint
azok motivációs hátterérôl gyûjtöttünk adatokat. A több mint tíz év
után megismételt kutatás számos fontos kérdésre próbál választ találni:
➢ Változott-e az elmúlt évtizedben az adományozási hajlandóság, s ha
igen, milyen mértékûek és milyen irányúak a bekövetkezett változások?
➢ Mi jellemzi a mai helyzetet? Kik és mennyiben számíthatnak a magánszemélyek
támogatására?
➢ Milyen indítékok, megfontolások, értékválasztások rejlenek a támogatási
döntések hátterében? Kibôl és miért lesz (illetve nem lesz) adományozó?
➢ Kimutatható-e valamilyen összefüggés a személyi jövedelemadó 1%-
ának felajánlása és az adományozási hajlandóság között?
➢ Mekkora a nonprofit szervezetek adománygyûjtési erôfeszítéseinek befolyása
a támogatások alakulására? Hogyan lehetne növelni az adománygyûjtô
kampányok hatását és hatékonyságát?
A magyarországi civil társadalom és a nonprofit szektor az elmúlt évtizedben
számottevô fejlôdésen ment keresztül, s errôl a folyamatról igen sok
(köztük számos optimista, még több kritikus hangvételû és jónéhány kifejezetten
borúlátó) elemzés készült. Bár a különbözô szerzôk (Ágh, 2002;
Bartal, 2005; Bíró, 2002; Harsányi, 1999; Miszlivetz, 1999; Nizák–Péterfi,
2005; Pavluska, 1999; Sebestény, 2001, 2005; Szabó, 1998; Széman–Harsányi;
1999; Vajda, 1997) korántsem értenek mindenben egyet, a szektorban
lezajlott mennyiségi növekedést egyikük sem vonja kétségbe. Erre alapozva
megfogalmazható néhány kiinduló hipotézis:
A statisztikai adatok 23 szerint a nonprofit szervezetek száma 1993 és
2003 között másfélszeresére, a szektorba áramló lakossági támogatások
23 Nonprofit szervezetek Magyarországon 1993-as és 2003-as kötet (Központi Statisztikai
Hivatal, Budapest, 1995 és 2005). Sajnos a 2004-es adatok a kézirat lezárásának idôpontjában
(2006 júniusában) még nem állnak rendelkezésre.
75