ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

minta nem igazolja, itt majdnem egyformán szerepelnek nôk és férfiak is.
Az adminisztratív feladatok szintén a nôk által preferált területnek számítanak,
e minta szerint is (56,5 %).
Ha megvizsgáljuk a motivációs kérdéseinkre adott válaszokat a nemek
megoszlása szerint, ez is alátámasztja fenti elemzésünket. Az ábrából jól látható,
hogy a családi indíttatás, a segítség által okozott jó érzés, az önismeret
fejlôdése jelentik a leglényegesebb nôi motivációkat az önkéntes munkához.
A férfiak motivációi jellemzôen a munkahelytalálás, a környezet szebbé
tétele.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a nôk és a férfiak önkéntessége különbözik,
a nôk inkább adománygyûjtésben, míg a férfiak inkább önkéntességben
tevékenykednek. Vannak hagyományosan nôi és férfi önkéntes munka típusok,
azonban itt is sok változás történik az utolsó években, pl. a nôk és a férfiak
vezetô tisztségeket már hasonló százalékban töltenek be a civil szervezeteknél.
Alacsony társadalmi státusú csoportok és az önkéntesség
Az önkéntesség sem egyformán hozzáférhetô mindenki számára. Olyan
társadalmi jószágról van ugyanis szó, amely kapcsolati tôkéhez, információhoz
kötött, többnyire a foglalkoztatottak, a magasabb iskolai végzettségûek,
a jó anyagi helyzetûek, a fiatalabbak, az egészségesek privilégiuma.
Ugyanakkor kutatásunk által is igazolható evidencia, hogy az önkéntes
munka kapcsolati tôkét, barátságokat, ismeretségeket, adott helyzetben
munkahelyet, az önismeret fejlôdését, új kihívásokat, gyakorlati tudást,
jövedelmet, a munka világához való hosszútávú kapcsolódást jelent.
Fontos cél tehát azok bekapcsolása ebbe a tevékenységbe, akik a társadalmi
fôáramon kívül, munkanélküliként, vagy idôs nyugdíjasként, esetleg
alacsony iskolázottsággal, vagy kisebbségi csoport tagjaiként élnek közöttünk.
Összegzésképpen, adataink e csoportok esélyeinek szempontjából lesújtóak,
mindannyiunk számára felkiáltójelek:
➢ A 8 általánossal, vagy ennél kevesebb iskolában eltöltött idôvel rendelkezôk
a minta szerint mindössze 25,9 %-a végez valamilyen önkéntes
tevékenységet, míg a középiskolai, egyetemi, fôiskolai végzettségûek
50,1 százaléka.
➢ A munkanélküliek 35,6 %-a végez önkéntes tevékenységet, míg az
aktívak esetében ez a szám 47,4 százalék.
➢ Akiknek van jövedelmük, azoknak 83,1 %-a végez önkéntes tevékenységet,
akiknek nincsen, azoknak csupán 16,9% százaléka.
Összegzésképpen elmondható, hogy az önkéntesség sokféle társadalmi problé-
62