ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

születnek az inaktív tömegek rendszerbe kapcsolására. Rettegünk, mert
egyrészrôl veszélyben a közös kalap, a társadalombiztosítás finanszírozása,
másrészrôl egyre nyilvánvalóbb, hogy a közösségek hálózatát kizárólag a
munka világában otthonosan mozgó emberek használják. Ez utóbbiak ezzel
csökkentik a közösségre nehezedô kiadásokat. Ezek a költségek a magányosság
betegségeinek költségei, a munka nélkülivé szocializált következô
generáció kiadásai, a társadalom peremére szorulás visszafordíthatatlanságának
költségei. Minden olyan erôfeszítés, amely ezeket a veszteségeket
igyekszik csökkenteni, támogatandó, mert hasznos a közösség integrációjának,
és a közös kiadások mérséklésének szempontjából.
Az újonnan kiépülô, minket körülvevô gazdaság egyszerre információs,
globális, és hálózati. Kialakulása a 90-es évek Amerikájában kezdôdött, és
olyan multikulturális közeget hozott létre, amelyben többfunkciós, speciálisan
képzett szakemberekre van szükség. A Castells (2005) által leírt amerikai
foglalkoztatási trendek, a mezôgazdasági munkakörök fokozatos megszûnése,
a feldolgozóipar hanyatlása, a termelési, egészségügyi, oktatási
szolgáltatások vezetô szerephez jutása, illetve az alacsony végzettségû munkakörök
kiskereskedelmi, szolgáltatási területre való visszaszorulása az Európai
Unió országaiban – így nálunk is – megjelenô események. E trendek
mellékhatásaként a stabil, életfogytig tartó munkát felváltja az ideiglenes,
rövidtávú, rugalmasságot igénylô munka, amely természetesen ezekhez a
változásokhoz kapcsolódni tudó munkaerôt kíván. A leginkább tehát a
több szempontból is rugalmas foglalkoztatás ösztönzése lehet az állam
egyik fontos jövôbeni foglalkoztatáspolitikai célja, hiszen ezzel lehet felvenni
más gazdaságokkal a versenyt, de legalábbis tartani a lépést.
A magyar oktatási rendszer még nem vette fel igazán ezt a ritmust, azaz
olyan, elsôsorban elméleti szakembereket képez, akiknek gyakorlati tudása
nincs, készségei meglehetôsen alulmaradnak hasonló képzésben részt vett
nyugat-európai, vagy amerikai társaiktól. Ennek több oka is van. Az egyik,
hogy Magyarországon a készségfejlesztéssel kapcsolatos tantárgyak csak
minimális szinten képviseltetik magukat a közép- és felsôoktatásban, illetve
az egyetemek/fôiskolák még mindig az elméletközpontú tudás átadását
tekintik a felsôoktatás legfontosabb feladatának. A rendszer kiegészítéseként
a legtöbb felsôoktatási intézmény valamilyen gyakorlati idôt ír elô
hallgatói számára. E gyakorlati idô (átlagosan 1–6 hónap) letöltését a legtöbb
esetben olyan ingyen munka végzésével teljesíthetik, amelyet szakterülettôl
függôen – pl. szociális szakokon tereptanárok felügyelete mellett
élesben, gazdasági szakokon akár nagyvállalati lótifutiként, stb. – választható,
vagy kijelölt munkahelyen töltenek el a majdani szakemberek. Ez az idô
szerencsés esetben jól szocializáló mesterek mellett, komoly lökést, esetleg
kapcsolatokat, késôbbi munkahelyet is ad, rossz esetben unatkozva, céltalanul,
megalázó helyzetekben telik el.
Az önkéntesség, a korábbi, definíciós részben kifejtett meghatározás
50