ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

11. ábra
Az adományozók és az önkéntes segítôk arányának alakulása életkor szerint
80
70
60
50
Pénzt adományozók
%
40
30
20
10
Természetbeni
adományozók
Önkéntes segítôk
0
14D17 18D20 21D80 31D40 41D80 51F80 61D70 71D80 81D
Az önkéntesség csak az idôs (különösen a nagyon idôs) emberek körében
válik ritkává. Az önkéntes tevékenységekben részt vevôk aránya már a
tizenéveseknél átlag körüli, 18-tól 50 éves korig átlag fölötti, majd az 51–60
éveseknél ismét visszatér az átlagos szintre, hogy utána aztán igen meredeken
csökkenjen. A fiatalok átlag körüli önkéntessége figyelemre méltó, különösen
annak ismeretében, hogy a közoktatás a mai formájában semmilyen
módon nem kéri, illetve nem ismeri el az ilyen tevékenységeket (egykét
önálló középiskolai kezdeményezéstôl és még ritkább felsôoktatási példától
eltekintve.) Az idôsebb korosztály önkéntességének alacsony volta
szembetûnô, és szintén az ösztönzôk hiányára vezethetô vissza.
Az önkéntes segítôk aránya együtt növekszik az iskolázottsággal, és a fôiskolát,
egyetemet végzettek körében kiugróan magas értékeket vesz fel. Ennek
megfelelôen természetesen a foglalkozási csoportok szerinti vizsgálat is a
diplomás szellemi foglalkozásúak átlagosnál sokkal nagyobb áldozatvállalási
hajlandóságát mutatja.
Az önkéntes tevékenységek motivációjának vizsgálatakor is fontos ezeknek
a különbségeknek a vizsgálata, hiszen ebbôl jól láthatóvá válik, hogy az
egyes társadalmi csoportok milyen indíttatásból végeznek idôadományozó
tevékenységet.
Kérdéseink egy része azt firtatta, hogy milyen megfontolásból adományoznak,
és miért nem adnak az emberek akár pénzt, akár természetbeni
támogatást, akár idôadományt, azaz önkéntességet. A válaszadók mindegyik
állításnál jelezhették, hogy melyik okot mennyire érzik a saját magukra
érvényesnek.
40