ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

ti társadalmakban pl. a bizalom alapvetô volt a közösségek személyes kapcsolatrendszerének
mûködéséhez. A bizalomnak ez a formája a mai közösségekben
már nem létezik, mert a bizalom szubjektívvé, átpszichologizálttá
vált (Luhman 2000).
A modern élet váratlan struktúrák és változó kondíciók tömege. A mai
nagy, globalizált társadalmi rendszerekben a bizonyosság (tapasztalat arról,
hogy a rendszerek mûködnek) és a bizalom egyaránt fontos tényezô. Ha
nincs bizonyosság, a társadalom tagjai elidegenednek egymástól, a kiilleszkedés
(exclusion) nagy méreteket ölt. Ha nincs bizalom, akkor az egyén személyes
tapasztalása, cselekvései átkerülnek a magánéletbe, a környezet és az
együttmûködések elenyészô szerephez jutnak.
Az információs társadalom legnagyobb kihívása az, hogy képes-e a társadalmi
tôke felhalmozott eredményeinek megújítására. Manuel Castells
A hálózati társadalom kialakulása c. munkájában kifejti, hogy a modern
társadalmak egységévé a hálózat vált, nem az egyén, vagy az állam. E hálózatok
fejlôdését az adott társadalom kultúrája, minôségét az adott állami,
politikai környezet adja. Castells fejlesztô államnak nevezi azt a közeget,
amelyben az állam a hálózatok épülését elôsegíti, hozzájárulva ezzel nem
csak a hálózatok, de a társadalmi tôke fejlôdéséhez is.
A fejlett társadalmi tôkével rendelkezô társadalmakban a kapcsolatok
fôként horizontálisan és nem vertikálisan szervezôdnek. A horizontális
szervezôdések pedig növelik a termelékenységet, redukálják a gazdasági élet
költségeit.
Összefoglalva elmondható tehát, hogy az önkéntesség rendszerváltás utáni
magyarországi története az állam és a civil szervezetek együttmûködésének a
története. Eredményei mindenképpen figyelemreméltóak, ezek megtartása, illetve
a továbblépés pedig közös cél kell legyen. A tanulmány következtetés fejezetében
található javaslatok a fejlesztô állam és az együttmûködô civil szervezetek
következô feladatainak artikulálásához kívánnak hozzájárulni.
33