ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

sok indikátorainak. Ugyanakkor az alkalmazott megközelítések sokfélesége
pozitív eredménnyel is járt. Nevezetesen: akaratlanul is kimutattuk, hogy a
módszertani eltérések ellenére a szektorszintû becslések között nagyságrendi
különbségek nem tapasztalhatóak, vagyis az adott periódusban –
1995 és 2003 között – a nonprofit szervezetek számára végzett önkéntes tevékenységrôl
közölt statisztikai becslések mégiscsak a valóságos értékeket
közelítik.
Ezen fenntartások elfogadása mellett végül is néhány óvatos megállapítást
tehetünk a szektor önkéntes tevékenységét illetôen. Ezek a következôk:
Vizsgálataink során a kérdésfeltevés pontosítása következtében a civil
szervezetek egyre nagyobb számban tudtak adatokat szolgáltatni önkénteseikrôl.
Az utolsó években már majdnem a szektor kétharmada jelentette,
hogy foglalkoztat önkéntest, ez az érték már közelít a feltételezhetôen valós
arányhoz.
A szervezetek összességükben 300–500 ezer fô önkéntesrôl számoltak be
az évek folyamán. Ez a sáv az akaratlan felülbecslés és az adatot még mindig
nem szolgáltató civilek okozta alábecslés eredôjeként nagyságrendileg elfogadható.
Az idôadomány éves nagysága az elôbbi kiegészítésekkel együtt 20–40
millió órára tehetô, ami 2,5–5 millió nyolcórás munkanapnak felel meg.
Mindez nagyjából 10–20 ezernyi fôállású munkavállaló éves munkaidejével
egyenlô. A ledolgozott idô becsült nominálértéke a vizsgált periódusban
– jórészt a szektorban lezajlott béremelkedésnek köszönhetôen – 9-rôl 25
milliárd forintra emelkedett.
A trendeket figyelve megállapítható, hogy az elsô (1995-ös) felvétel során
– módszertani okokból – irreálisan magas értékek születtek. Ezért tûnik
úgy, hogy a késôbbiek során az – immár „finomított” módszerekkel becsült
– naturális mutatók enyhén csökkentek, annak ellenére, hogy az önkéntes
segítôkrôl adatokat szolgáltató szervezetek száma folyamatosan növekedett.
Ez az „állítás” azonban nem igazolható, más szavakkal a jelenleg
rendelkezésre álló makrostatisztikai információk nem alkalmasak az önkéntesség
alakulásának leírására. Ahhoz, hogy ilyen megállapításokat tehessünk,
olyan adatsorokra lenne szükségünk, melyek egységes kérdésfeltevés,
következetes ellenôrzés és javítás alapján állnának elô. Erre azonban
rövidtávon nem látunk lehetôséget. Mindez felértékeli a kötetben ismertetett,
lényegében változatlan módszertani megoldásokat alkalmazó lakossági
adatgyûjtésekbôl származó információkat, amelyek – a maguk korlátai
között – alkalmasak az idôbeli változások nagyságának és irányainak becslésére.
207