ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

férfiak. A középosztály, a családos, jobb módú, középkorú, iskolázott emberek
jobb adományozók és lelkesebb önkéntesek, mint a fiatalok, az idôsebb
korosztály, vagy az alacsonyabb iskolázottságú, alacsonyabb jövedelemmel
rendelkezô társadalmi csoportok.
Összességében a magyar társadalomban a jótékonyság és az önkéntesség
legfôbb motivációja még mindig a szolidaritás érzése. Az önismeretet, a saját
tudást építô, a társadalmi közöshöz való hozzájárulás tudatos szándékával
adott támogatás sokkal kisebb mértékû.
Önmagában természetesen örvendetes, hogy kutatásunk eredményei a
társadalmi szolidaritás erôsödését, az egyének szociális szerepvállalásának
növekedését mutatják. Ugyanakkor fontos ellenpont, hogy az adományozás
és az önkéntesség ma is a középrétegek privilégiumaként írható le. Azt
jelzi mindez, hogy elsôsorban azok kötôdnek szervezetekhez, klubokhoz,
civil mozgalmakhoz, egyházi közösségekhez, akiknek a társadalmon belül
egyébként is erôs családi/baráti/munkahelyi kapcsolataik vannak. Ôk ezáltal
még több szállal kapcsolódnak a társadalom hálózatához, kötelékeik
még erôsebbé válnak. A gyengébb kapcsolódással rendelkezôk társadalmi
integrációs esélyei azonban itt is gyengék, számuk a jótékonykodók és az
önkéntes tevékenységet vállalók körében is alacsonynak mondható.
Az erôs szálakkal rendelkezôk jótékony célú támogatásai általában a
gyenge szállal kötôdôk felé irányulnak. Ez azonban csak az egyik erô, amely
a társadalmi integrációt elôsegítheti. A másik erônek ideális esetben úgy
kellene hatnia, hogy támogatásra ösztönzi, illetve bevonja a közös társadalmi
feladatok végzésébe azokat, akik még gyenge szálakkal kötôdnek a munka,
vagy a közösségek világához.
Kutatásunk eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a közösségekben
ott rejlik ugyan a segíteni akarás, a támogatás szándéka, de a támogatásba,
önkéntes tevékenységekbe bevontak köre régmúlt idôket idéz, tradicionális
értékrendet tükröz. A filantróp kevesek privilégiumaként megjelenô
jótékonykodásnál azonban sokkal többre van szükség és lehetôség.
A széles körû, a legkülönbözôbb rétegek részvételével zajló adományozás és
önkéntes tevékenység ideális esetben olyan közösségépítô erô, amellyel éppen
a társadalom peremén élôk bevonása, valódi társadalmi integrációja
érhetô el.
19