ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

A legelterjedtebb, a felnôtt lakosság mintegy kétharmadánál elôforduló
támogatási forma a pénzadomány volt, de a természetbeni hozzájárulást
nyújtók aránya is az 50, az önkéntes segítôké pedig a 40 százalékot közelítette.
Minden általunk vizsgált tevékenység színesedett, differenciált formákat
öltött. A jótékonyság mára már nem csak utcai, vagy templomi adakozást
jelent, hanem egyének tudatos, rendszeres, adott esetben nagyobb összegû
segítségnyújtását is. Önkénteseket sem csak a hagyományos önkéntes tevékenységnek
számító ebéd- vagy ruhaosztásnál találunk, hanem a kórházakban,
állami intézményekben, táborokban, szinte az élet minden területén.
Folyamatosan növekszik a pénzt, a természetbeni hozzájárulást és a szabadidôt
felajánló egyének száma. Az önkéntes tevékenység lassanként rendszeresebbé
is válik. Szintén egyre gyakoribb, hogy ugyanaz a személy több
különbözô formában is segítséget nyújt (2. ábra).
Figyelemre méltó, hogy mindezen változások olyan társadalmi környezetben
következtek be, amely nem kedvezett a bizalom épülésének. Az adományok
adókedvezményei szép lassan eltûntek a rendszerbôl, és az egyének
bizalmatlansága nôttön nôtt a különbözô alapítványi/egyesületi pénzügyek
ál- vagy valós hírei hallatán.
2. ábra
A 14 éves és idôsebb népesség megoszlása az adományozásban és önkéntes
segítségnyújtásban való részvétel intenzitása szerint, 2004
4 formában segít
Nem ad segítséget
3 formában segít
2 formában segít
1 formában segít
A részvételi arányok számottevô növekedése ellenére sem változott a jótékonykodók
társadalmi-demográfiai összetétele. A nôk még mindig jobb
adományozók, de kisebb mértékben végeznek önkéntes munkát, mint a
18