ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

tani, ha a kérések tartalmukban és megfogalmazásaikban is maximálisan alkalmazkodnak
a lehetséges támogatók értékrendjéhez.
Szintén elemi feltétele a sikerességnek, hogy a felhívások valóban eljussanak
a kiválasztott célközönséghez. Ez nem csupán annyit jelent, hogy fizikailag
célba érjenek (bár azt se mindig könnyû biztosítani), hanem azt is, hogy
meghallgatásra találjanak, vagyis a címzett legalábbis mérlegelésre érdemesnek
találja kérést, megfontolja, hogy az adott ügyben tud-e, akar-e segíteni.
Sok múlhat a kért összeg nagyságának a meghatározásán is. Ennek ideális
esetben nem szabad olyan magasnak lennie, hogy az adományozóra elrettentôleg
hasson. Ugyanakkor nem lehet irreálisan alacsony sem, hiszen
az nem csak a gyûjtés anyagi sikerét tenné kockára, hanem az akció komolyságával
kapcsolatban is kételyeket támaszthatna. A szökôárral kapcsolatos
gyûjtôakciók fontos tanulsága, hogy kisösszegû támogatásra olyanok
is hajlandóak lehetnek, akiktôl nagyobb adományok nem várhatók. A civil
szervezetek számára ebbôl az a következtetés vonható le, hogy hasonló kérésekre
valószínûleg más ügyekkel kapcsolatban is pozitív válasz érkezne.
Ehhez azonban úgy kellene megválasztani a gyûjtések konkrét, jól körülhatárolt
céljait, hogy az alacsony összegeket adományozók is úgy érezhessék,
érdemben hozzájárultak azok eléréséhez.
Végül szót kell ejtenünk még egy fontos tanulságról. Az adomány összegének
a támogatotthoz való eljuttatása nem egyszerû technikai kérdés, hanem
a gyûjtôakció sikerességének egyik meghatározó eleme. Az emberek nagy része
irtózik mindenféle ügyintézéstôl. Ôket a banki vagy postai sorbanállás
már önmagában is visszatarthatja az adományozástól, arról már nem is beszélve,
ha még a befizetéshez szükséges nyomtatványt is nekik kellene beszerezniük
és kitölteniük. Az adományozó szempontjából egyszerû, a
hangulatvezérelt, ad hoc támogatási döntések azonnali kivitelezését lehetôvé
tevô lebonyolítási formák felkínálása tehát akár többszörösére is növelheti
a támogatók számát.
Az eddigieket összegezve azt mondhatjuk, hogy a szökôárral kapcsolatos
gyûjtôakciók tapasztalatai a civil szervezetek számára két szempontból is
fontosak lehetnek. Egyrészt felhívják a figyelmet arra az örvendetes tényre,
hogy a lakosság segítôkészsége az általában feltételezettnél lényegesen nagyobb.
Másrészt kijelölik az adománygyûjtés szakmai fejlesztésének szükséges
és lehetséges irányait, s ezzel hozzájárulhatnak a civil szféra lakossági
támogatottságának – gazdasági és legitimációs szempontból egyaránt nélkülözhetetlen
– bôvítéséhez.
165