ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

voltak hajlamosak a jótékonykodásra. Az új adományozók között a korábbinál
nagyobb arányban jelentek meg a férfiak, a fiatalok, az egyedülállók, a
kistelepüléseken élôk, az alacsonyabb iskolázottságúak, a fizikai foglalkozásúak
és a viszonylag kevés intézményes társadalmi kötôdéssel rendelkezôk.
Mindez arra is rávilágított, hogy a hazai adományozói bázis kiszélesítése
egyáltalán nem lehetetlen, de valószínûleg új megközelítéseket és új módszereket
igényel.
Tanulságok adománygyûjtôk számára
A szökôár áldozatainak megsegítésére indított adománygyûjtés – bármilyen
sikeres volt is – természetesen nem kínál kész receptet a lakossági támogatásokra
aspiráló civil szervezetek számára. Van azonban néhány olyan
tanulsága, amelynek át- és továbbgondolása hozzájárulhat a forrásteremtési
erôfeszítések hatékonyságának és eredményességének javításához.
A legfôbb tanulság mindenképpen az, hogy a nehezen megközelíthetônek
tekintett társadalmi csoportok is adományozásra bírhatók akkor, ha sikerül
➢ számukra is könnyen érthetô és átélhetô problémákra hivatkozni,
➢ értékrendjükhöz, prioritásaikhoz illeszkedô kéréseket megfogalmazni,
➢ a kéréseket, felhívásokat a számukra is hozzáférhetô formákban közvetíteni,
➢ az elvárt támogatási összegeket az anyagi lehetôségeikhez igazítani,
➢ az adományozási eljárást technikailag megkönnyíteni.
Szökôár – szerencsére – ritkán van, olyan ügyeket is csak ritkán lehet találni,
amelyekre hivatkozva ekkora tömeget lehetne adományozásra bírni.
Marad tehát az aprómunka, az a lehetôség, hogy az adománygyûjtôk a potenciális
támogatói rétegek jellegzetességeit felismerve, azokhoz igazodva,
differenciáltan alakítsák ki a stratégiájukat. Ehhez természetesen alaposan
meg kell ismerniük a célcsoportjaikat. A támogatói piacon elôbb-utóbb
éppúgy szükség lesz komoly „piackutatásra”, mint a gazdaság bármely más
területén.
S ha már a piaci analógiáknál tartunk, érdemes néhány szót vesztegetni a
„csomagolásra”, a kérések, felhívások konkrét megfogalmazására és indoklására
is. A cunami esetében egyszerû volt a feladat, és könnyû a megoldás.
Meg lehetett mutatni a pusztulás képeit, a hajlékukat vesztett embereket,
árván, ellátatlanul maradt gyerekeket, s kijelölni a célt: nekünk, akik biztonságban
ülünk a karácsonyfa alatt, segítenünk kell rajtuk. Ez átütô erejû
üzenet volt, ezért talált a legpasszívabb társadalmi rétegekben is meghallgatásra.
Az adománygyûjtés hétköznapjaiban általában komplikáltabbak a
feladatok, de ez mit sem változtat azon, hogy sikerre csak akkor lehet számí-
164