ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

demes a segítségnyújtásnak ezeket a formáit választani. Ennek megfelelôen
a kapcsolódó önkéntes tevékenységek zöme is magának az adománygyûjtésnek
a megszervezésére és lebonyolítására korlátozódott.
A szökôár áldozatait támogatók óriási többsége azok közül került ki,
akik a 2004-es év során valamilyen formában jótékonykodtak, többnyire
pénzt, vagy pénzt is adományoztak (45. ábra). Ezt akár természetesnek is
tekinthetjük. Akiknek a szokásrendjébe már beépült az adományozás, azok
minden bizonnyal könnyebben szánják rá magukat, hogy jövedelmük egy
töredékét távoli rászorulóknak engedjék át. Sûrûbb kapcsolati hálóik révén
valószínûleg maguk a kérések is inkább eljutnak hozzájuk, jobban ismerik
az adakozás technikai lehetôségeit, s talán a személytelen felhívásokra is érzékenyebbek,
mint az általában nem jótékonykodók.
Ugyanakkor – bármilyen vékony szelet is az ábrán – a semmi más módon
nem jótékonykodók megjelenése a támogatók között fontos eredménynek
számít. Ez a mintegy 125 ezer ember megtette a (talán) elsô lépést
azon az úton, amely a közösségi cselekvés irányába vezet. A társadalmi integráció
szempontjából ez még akkor is örvendetes fejlemény, ha az általuk
adományozott összeg eltörpül a más formákban is jótékonykodók által
nyújtott támogatás mögött.
Ugyanezt elmondhatjuk a nagyon alacsony (ezer Ft alatti) összegeket
adományozókról is. Ôk bizonyultak a támogatók messze legnagyobb cso-
45. ábra
A szökôár áldozatait támogatók megoszlása általános jótékonysági
magatartásuk szerint
2004-ben
semmilyen módon
nem segített
5,7%
2004-ben
természetben, vagy
munkával segített
9,0%
2004-ben pénzt is
adományozott
85,3%
156