ÃNKÃNTESSÃG, JÃTÃKONYSÃG, TÃRSADALMI INTEGRÃCIÃ - MEK
ÃNKÃNTESSÃG, JÃTÃKONYSÃG, TÃRSADALMI INTEGRÃCIÃ - MEK
ÃNKÃNTESSÃG, JÃTÃKONYSÃG, TÃRSADALMI INTEGRÃCIÃ - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
2004 karácsonyán rendkívüli méretû szökôár söpört végig a délkelet-ázsiai<br />
országok tengerparti területein. A katasztrófa olyan településeket, üdülôövezeteket<br />
is sújtott, amelyek fontos idegenforgalmi célpontoknak számítottak,<br />
s ahol az ünnepek alatt igen sok külföldi vendég tartózkodott. Ez a<br />
fejlett világban, így Magyarországon is a közvetlen érintettség érzését keltette.<br />
A televízió és az internetes hírportálok tudósításait olyan emberek<br />
milliói is az „övéikért”, az eltûnt (magyar, angol, német, dán stb.) turistákért<br />
aggódva figyelték, akik korántsem tartoznak az egzotikus üdülést kínáló<br />
utazási irodák ügyfelei közé. A média és az internetes blogok jóvoltából<br />
szinte azonnal ismertté váltak a személyes beszámolók. Ezekben a katasztrófa<br />
külföldi túlélôi a saját nyelvükön, saját tapasztalataik alapján beszéltek<br />
a pusztulásról és az áldozatokról, így a világ legkülönbözôbb népei a saját<br />
kultúrájuk tükrében ismerhették meg az eseményeket. Ennek az év bármelyik<br />
szakaszában nagyon erôteljes lett volna a hatása, de különösen az volt<br />
karácsony tájt, amikor az emberek egyébként is jótékonyságra vannak hangolva,<br />
és – nem mellékesen – a szokottnál is sokkal több idôt töltenek a képernyôk<br />
elôtt.<br />
Az ünnepeknek abból a szempontból is nagy volt a jelentôségük, hogy az<br />
ilyenkor szükségképpen kialakuló uborkaszezonban a katasztrófahírek<br />
sokkal nagyobb médiafelületet foglalhattak el, mint a politikai eseményekkel<br />
zsúfolt hétköznapokban. Ezek a híradások természetesen nem csak a<br />
károkról és tragédiákról szóltak, hanem a mentôakciókról is. A nemzetközi<br />
és nemzeti segélyszervezetek szinte az aktivistáik helyszínre indításával<br />
egyidejûleg indították be a gyûjtôakciókat is. Tôlük alig elmaradva, napokon<br />
belül a jótékonysági kezdeményezések egész sora kapott széles körû<br />
nyilvánosságot. A legkülönbözôbb civil, piaci és állami szervezetek indítottak<br />
adománygyûjtést. Sokasodtak az adományvonalak és a jótékonysági<br />
rendezvények, a gyûjtôperselyek és az SMS-ben történô adakozás lehetôségei.<br />
Megmozdult a gazdasági és a kulturális elit, valamint a populáris mûfajok<br />
és a bulvármédia számos sztárja. Egy részük személyes példájával, másik<br />
csoportjuk jótékony célú fellépéseivel, sôt, esetleg szervezô munkájával<br />
is hozzájárult az adományozási kedv serkentéséhez. Sokat tettek az ügy érdekében<br />
a telefontársaságok és a pénzintézetek is, amelyek infrastrukturális<br />
hátteret biztosítottak a gyûjtôakciók gyors és hatékony lebonyolításához.<br />
Ezeknek az akcióknak jelentékeny része a 2004-es és 2005-ös év fordulóján<br />
zajlott, de az sem volt ritka, hogy a kezdetük is 2005 elejére esett. A kutatásunk<br />
koncepciója és kérdôíve ebben az idôpontban már készen állt, a<br />
próbakérdezésen is túl voltunk. Az új helyzetre azonban mindenképpen<br />
reagálnunk kellett. Természetesen megmozdult bennünk a kutatói kíváncsiság<br />
is: váratlanul lehetôségünk adódott rá, hogy egy olyan helyzetben<br />
vizsgáljuk az adományozási hajlandóságot, amelyben az embereket különösen<br />
erôs impulzusok érik, és az adakozás technikailag igen könnyen lebonyolíthatóvá<br />
válik. Ugyanakkor jelentkezett egy fontos módszertani<br />
153
Change language