ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció
Kötetünk címéül az „önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció” szóláncot
választottuk. Az önkéntesség fogalmát valószínûleg nem kell részletesen
magyaráznunk. Annyit érdemes azonban megemlíteni, hogy az önkéntességet
e tanulmánykötetben olyan önkéntesen végzett tevékenységként
írjuk le, amelyért végzôje nem fogad el anyagi ellenszolgáltatást, és amelyet
önmaga és családja esetleges hasznán túl elsôsorban más személyek, társadalmi
csoportok, a közösség épülése érdekében végez.
A jótékonyság önzetlen segítségnyújtást jelent. Fogalomkörébe az önkéntes
tevékenységek egy része éppúgy beletartozhat, mint a rászoruló
csoportoknak, személyeknek és az ôket segítô szervezeteknek juttatott
adományok. Adományokon e kötetben mindazokat a természetben és pénzben
nyújtott támogatásokat értjük, amelyeket az egyének minden ellenszolgáltatás
nélkül ajánlanak fel nonprofit vagy egyházi szervezetek, közintézmények,
illetve a családi és baráti körükön kívüli magánszemélyek számára.Az
adományozás igen gyakori megjelenési formája, de nem szinonimája a jótékonyságnak.
Indítékai, céljai és hatásai egyaránt sokrétûek lehetnek; sok
különbözô módon szolgálja a támogatók és támogatottak társadalmi integrációját.
Természetesen, mint minden tudományos fogalomnak, a társadalmi integrációnak
is hosszú története, kialakult elmélete van, amelyet már elôttünk
is sokan tekintettek át külföldön és itthon egyaránt. E történet nagyrészt
szociológusok, filozófusok elmélettörténeti munkáiban ölt testet.
A kifejezést itt azonban elsôsorban társadalompolitikai értelemben használjuk,
azaz a társadalmi integrációt a különbözô társadalmi csoportok közötti
egyenlôtlenségeket orvosló közösségképzô erônek tekintjük. Azt vizsgáljuk,
hogy az önkéntességnek és az adományozásnak a XXI. századi Magyarországon
van-e integratív szerepe, s mivel feltételezzük, hogy igen, azt
is számba vesszük, hogy milyen erejû, milyen intenzitású ez a szerepvállalás,
illetve mi jellemzi azokat a társadalmi csoportokat, amelyek részt vesznek
benne.
A rendszerváltással és a piacgazdaság megjelenésével átrendezôdtek az
egyének és a csoportok közötti kapcsolatok. A tudományos munkákban és
a közéletben is sok szó esik az individualizációs hatásokról, a mások iránti
és a társadalmi intézmények iránti bizalom csökkenésérôl. A társadalmi integrációt
a közösségi társadalmakban leginkább a családi kapcsolatok biztosítják,
de ez az alapja a késôbbi (ipari, információs) társadalmak interakcióinak
is. E kötetben azt vizsgáljuk, hogy a mai magyar társadalomban – a
legerôsebb, családi-baráti kapcsolódásokon kívül – mások számára nyújtott
támogatások, fejlesztések formájában milyen szolidaritási, közösségerôsítô
elemek vannak jelen.
13