ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

➢ Jótékonysági vásárlások útján 8 milliárd Ft jutott el a támogatottakhoz.
➢ A nonprofit szervezetek és egyházak 19 milliárd Ft (ezen belül a világi
civil szervezetek közel 12 milliárd Ft) közvetlen pénzadományt kaptak.
A támogatók között az alacsony összegeket adományozók voltak többségben.
Különösen igaz volt ez a gyûjtések és a jótékonysági vásárlások esetében,
de a világi civil szervezeteket közvetlenül támogatóknak is mindössze
egyötöde költött 10 ezer Ft-nál többet adományozásra. Ennek ellenére tôlük
származott az összes támogatás 70 százaléka.
Az adományozók társadalmi-demográfiai összetétele az elmúlt évtizedben
lényegében változatlan maradt. A legmagasabb adományozási hajlandóságot
mutató társadalmi csoportok továbbra is
➢ a nôk,
➢ a középkorúak (30 és 60 év közöttiek),
➢ az iskolázottak, legalább közép-, de inkább felsôfokú végzettséggel
rendelkezôk,
➢ a magas társadalmi státusú alkalmazotti munkát végzô foglalkoztatottak,
➢ a házasságban vagy élettársi kapcsolatban, 3–5 fôs háztartásban élôk,
➢ a 2 vagy legfeljebb 3 gyermeket nevelôk,
➢ a fôvárosiak,
➢ a különbözô civil szervezetek, érdekképviseletek tagjai és a párttagok,
➢ az önkéntes tevékenységekbe bekapcsolódók (fôleg a szervezett önkéntesek),
➢ a vallásukat az egyházi elôírások szerint gyakorló, egyházi kötôdésû
emberek.
A személyi jövedelemadó 1%-át felajánlók szintén igen nagy valószínûséggel
válnak adományozóvá. A nyilatkozatot kitöltôk 90 százaléka más formában
is nyújt támogatást. Az 1% rendszere tehát nem veszélyezteti a lakossági
adományozás fejlôdését.
Mindebbôl a civil szervezetek szempontjából két egymástól merôben eltérô
következtetést lehet levonni. Az egyik az, hogy a fentiekben azonosított,
jótékonyságra inkább hajlamos társadalmi csoportokat érdemes az
adománygyûjtô kampányok középpontjába állítani, az ô nyelvükön, az ô
élethelyzetükhöz alkalmazkodva kell megfogalmazni a felhívásokat, szóróanyagokat,
reklámokat.
A másik lehetôség az, hogy – éppen ellenkezôleg – a jelenleg még kevésbé
adományozókat (a férfiakat, a fiatalokat és az idôseket, az egyedül élôket,
a kevéssé iskolázottakat, a kisvárosok lakóit, a civil közösségekhez és egyhá-
136