ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

Összefoglalás, gyakorlati következtetések
A magánadományozás igen fontos biztosítéka a civil társadalom egészséges
mûködésének. Nagy szerepet játszik abban, hogy a nonprofit szervezetek
érzékenyen, gyorsan és innovatívan tudnak reagálni a legkülönbözôbb társadalmi
kihívásokra. A potenciális támogatók elérésének és jóindulatuk
megszerzésének természetesen változóak az esélyei; a támogatásra szorulók
pozíciói ebbôl a szempontból igen-igen különbözôek (Katz, 1999; Kuti,
2003). Mégis azt mondhatjuk, hogy ennek a sokszereplôs térnek már a
puszta léte is magában rejti a differenciált megközelítések garanciáit, az alternatív
problémamegoldások finanszírozásának lehetôségét (Froelich,
1999). A sok különbözô érdek, szándék, ambíció, lelki szükséglet, élettapasztalat,
értékrend, kapcsolat- és motivációs rendszer együttese szinte
végtelen lehetôségeket kínál azoknak a civil szervezeteknek, amelyek programjaik
és mûködésük költségeit se a piaci mechanizmusokon keresztül, se
kormányzati forrásokból nem (vagy nem kielégítô mértékben) tudják fedezni.
Ezeknek a lehetôségeknek a kihasználása, a magánadományozók megnyerése
azonban nem könnyû, sôt, bizonyos esetekben igen komoly nehézségekbe
ütközhet. Közismert például a nagyon szûk rétegeket érintô, illetve
az „ellenszenves”, deviáns csoportok megsegítésére irányuló programok
viszonylagos népszerûtlensége és alacsony támogatottsága. A tapasztalatok
ugyanakkor azt mutatják, hogy tudatosan megtervezett, szívós munkával
(Burlingame–Hulse, 1991; Handy, 2000; Lindahl, 1992) még az ilyen irányultságú
szervezetek is megtalálhatják a maguk speciális támogatói körét.
Ez a munka azonban csak akkor lehet sikeres, ha a hazai adományozási
kultúra, a támogatói szokások és preferenciák beható ismeretén nyugszik.
A lakossági jótékonyságban rejlô lehetôségek kiaknázásának és bôvítésének
elengedhetetlen feltétele azoknak a társadalmi összefüggéseknek és mechanizmusoknak
az ismerete is, amelyek az emberek viselkedését befolyásolják.
Azt reméljük, hogy adományozási kutatásunk fontos adalékokkal szolgál
a civil szervezetek adományszerzési stratégiájának megalapozásához.
Éppen ezért a kutatás legfontosabb eredményeit az alábbiakban a gyakorlati
felhasználhatóság szempontjait is figyelembe véve foglaljuk össze.
Az adományozási hajlandóság az elmúlt évtizedben számottevôen nôtt.
2004-ben a felnôtt lakosság közel háromnegyede (több mint 6 millió ember)
segítette pénzbeni vagy természetbeni támogatásokkal a rászoruló
magánszemélyeket és a különbözô civil szervezeteket, egyházakat, állami,
önkormányzati intézményeket. A pénzadományok három különbözô mechanizmuson
keresztül jutottak el a címzettekhez:
➢ A közvetlen kérések, személyekhez, ügyekhez, katasztrófákhoz kapcsolódó
gyûjtések összesen 13 milliárd Ft-nyi adományt eredményeztek.
135