ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

35–40 százaléka értett egyet. Valamivel kevesebben voltak azok, akik a
leginkább elvi megfogalmazást választották, azt, hogy nem hisznek az
ilyen típusú támogatások hasznosságában. A nem adományozók közel negyede
hivatkozott arra, hogy 2004-ben egyáltalán nem kapott támogatási
kérelmeket. Nagyjából ugyanilyen arányban voltak azok is, akik éppen ellenkezôleg,
zavarónak tartották, hogy lépten-nyomon kérésekkel zaklatják
ôket.
Összességében az adatok azt sugallják, hogy a nem adományozók többségükben
inkább gyakorlati okokból tartózkodnak az adakozástól. A válaszokból
nem sugárzik átütô elvi elutasítás, legfeljebb bizalomhiány. A „mentségként”
értelmezhetô válaszlehetôségek népszerûbbek, mint azok, amelyek
az adománykérôk magatartásával magyarázzák a kérések elutasítását.
Mindazonáltal feltételezhetô, hogy az adományozók (azon belül is különösen
a legelkötelezettebbek) és a nem adományozók világszemlélete, értékrendje
között számottevô különbségek vannak. Ugyancsak valószínûsíthetô,
hogy a két csoport a nonprofit szervezetekkel kapcsolatos ismeretek
és attitûdök szempontjából is különbözik. Ezeknek a különbségeknek a
vizsgálatával a következô fejezetben foglalkozunk.
Attitûdök és adományozói magatartás
Az adományozás szemléleti háttere
A motivációs háttér vizsgálata során már az 1993-as kutatás idején érzékeltük,
hogy a jótékonysági magatartást az egyén világszemlélete is számottevôen
befolyásolja. Ugyanakkor azzal a problémával találtuk szemben magunkat,
hogy a szokásos módszerrel ezek a szemléleti különbségek nehezen
mérhetôk.
Az interjúhelyzetben a megkérdezettek döntô többsége nem képes (és
nem is törekszik) arra, hogy a neki feltett kérdéseket összefüggéseiben is áttekintse,
és ennek megfelelôen válaszolja meg. 48 Az egymásnak ellentmondó
állításokra a válaszadók gyakran azonos, vagy legalábbis hasonló „osztályzatot”
adnak. Sokan észre sem veszik, hogy elvben nem lehetne homlokegyenest
eltérô megállapításokkal, véleményekkel egyszerre egyetérteni.
Az elemzô számára ez többnyire azzal a következménnyel jár, hogy a vélemények
„középre húznak”, és nem mutatkozik markáns különbség az eltérô
magatartást tanúsító csoportok által kifejezésre juttatott attitûdök között.
Ennek a problémának az enyhítése érdekében a 2004-es vizsgálat so-
48 Sebestény (2005. 88. old.) kutatásaiból tudjuk, hogy ugyanez a probléma még a civil
vezetôk által írásban kitöltött kérdôívek esetén is felmerült.
125