ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

kezdve mind nagyobb súllyal jelent meg a társadalmi igazságosság követelménye.
42 A XX. században fokozatosan nôtt azoknak a száma és érdekérvényesítô
képessége, akik a részvéten és szolidaritáson alapuló önkéntes jövedelem-újraelosztás
helyett az állami redisztribúcióban látták a társadalmi
igazságtalanságok csökkentésének legmegfelelôbb eszközét. Ezzel összhangban
az állami szociális ellátó rendszer lassan átvette a jótékonyság helyét
a szociális problémák kezelésében. A lakossági adományozás egyfajta kiegészítô,
korrekciós szerepbe szorult. 43
A XXI. század elejére a jóléti állam válsága újfent módosította a jótékonyság
társadalmi megítélését. Miután kiderült, hogy az állami ellátórendszer
korántsem képes minden társadalmi problémát a megfelelô szinten
kezelni, a lakossági adományozás – immár mint a felelôs állampolgári
magatartás egyik eleme – ismét felértékelôdött. Ugyanakkor az is tudatosodott,
hogy az adományozási döntéseknek – közvetlen hatásaikon túl – a
társadalompolitika alakítására is lehet bizonyos befolyásuk.
Nemzetközi tapasztalatok
A jótékonysági motivációt elemzô közgazdasági és szociológiai szakirodalomnak
– némi leegyszerûsítés árán – két nagy vonulata különböztethetô meg
(Halfpenny, 1999):
➢ az egyik arra a feltevésre épül, hogy az adományozási döntések indítéka
valamilyen egyéni érdek;
➢ a másik pedig arra, hogy a filantrópia, a jótékonysági magatartás
nem más, mint alkalmazkodás annak a szûkebb-tágabb közösségnek
a normáihoz és követelményeihez, amelynek az adományozó tagja,
vagy amelyhez tartozni szeretne.
A szóbajöhetô egyéni érdekek köre meglehetôsen széles, következésképpen
az erre épített adománygyûjtési stratégiák is igen sokfélék és sokrétûek lehetnek.
Említésre érdemesek mindenek elôtt azok a racionális megfontolások,
amelyek nyomán az egyén arra a következtetésre juthat, hogy termé-
42 Maga a gondolat nem volt új, hiszen már a nagy francia forradalom és a felvilágosodás
eszmerendszerében is helyet kapott, az viszont igen, hogy gyakorlati érvényesítését
valódi tömegmozgalmak próbálták kikényszeríteni.
43 Az itt leírt folyamat – a társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedéstôl, hagyományoktól
függôen – országonként különbözô módokon és mértékben ment végbe (Salamon
et al, 1999). A magyarországi fejlôdést komolyan megzavarta, hogy az államszocializmus
idôszakában a lakossági adományozás nem egyszerûen háttérbe szorult, hanem
részben állami befolyás alá is került. (Kuti, 1998a) Alapítványt például nem volt szabad
létrehozni, ugyanakkor állami szervezésû szolidaritási akciókkal csúfolták meg az adományozás
önkéntességét.
115