ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

A kutatási eredmények igazolják kiinduló hipotézisünk helyességét: aki
adófizetôként támogatja a nonprofit szervezeteket, az sokkal nagyobb valószínûséggel
válik pénzadományozóvá, mint azok, akik – bár megtehetnék – nem
szánják rá magukat az 1%-os nyilatkozat kitöltésére.
Az adatokból azonban ennél több is kiderül. Mint a 28. ábra igen szemléletesen
mutatja, egészen más típusú kapcsolat fedezhetô fel az 1%-os
döntések és a szervezeteknek nyújtott közvetlen pénzadományok, mint az
1% és a többi adománytípus között.
A gyûjtések során és a vásárlás útján megvalósuló adományozás, valamint
a természetbeni támogatás felfelé ívelô görbéje azt mutatja, hogy a jótékonykodásnak
ezek a formái nem közvetlenül függenek össze az 1%-os
döntésekkel. Az adót fizetô, tehát saját adóköteles jövedelemmel rendelkezô
magánszemélyek ilyen módokon jóval nagyobb arányban adományoznak,
mint nem adófizetô, vagyis náluk általában rosszabb anyagi viszonyok
között élô társaik. Ez azokra az adófizetôkre is igaz, akik nem ajánlják fel az
1%-ot, s fokozottan azokra, akik igen. Az adórendszer által biztosított támogatási
lehetôség elmulasztása (vagy elutasítása) tehát nem jelenti egyúttal
az adományozástól való tartózkodást is.
Jelenti viszont azt, hogy „valami nincs rendben” az adófizetô és az 1%-ra
jogosult szervezetek kapcsolatában. Mint a szervezeteknek közvetlen pénzadományokat
nyújtók arányszámának görbéje mutatja, ilyen támogatásra
még az adót nem fizetôk is sokkal inkább hajlandóak, mint azok, akik az
1%-os lehetôséget nem veszik igénybe. Ezek az emberek valószínûleg
ugyanabból az okból tartózkodnak a számukra ingyenes és a tôlük valódi
anyagi áldozatot igénylô pénztámogatástól: vagy nincs élô kapcsolatuk a
potenciális támogatottakkal, vagy nincsenek jó véleménnyel róluk. Akár
egyik, akár másik ok álljon is fenn, mindenképp levonható az a következtetés,
hogy nem a szakirodalomban sokat emlegetett „kiszorítási hatás”
(Steinberg, 1990) mûködik. Ennélfogva a civil szervezetek adománygyûjtô
és 1%-os kampányai sem egymás rovására, hanem egymás hatását erôsítve
bôvíthetik az adományozók körét.
Az 1% a tényleges magánadományok szempontjából éppúgy a civil szervezetekhez
való lakossági kapcsolódás egy lehetséges módjának számíthat,
mint a tagsági viszony, vagy a szervezetben végzett önkéntes tevékenységek.
Ha a lehetséges kedvezményezetteknek nem csak arról sikerül meggyôzniük
az adófizetôt, hogy felajánlja számukra az 1%-ot, hanem rendszeres
tájékoztatást adnak annak felhasználásáról, a támogatott szervezet tevékenységérôl,
eredményeirôl, gondjairól, akkor fokozatosan elég szorosra
fûzôdhet a viszony, s ez számottevôen javítja az adományozóvá válás esélyeit.
110