ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

munkaerôpiacon való megjelenést eleve reménytelennek ítélô személy, aki
igen kevéssé vesz részt az adományozásban. Ha az arányszám mégis átlag
körüli, akkor a csoporton belül lennie kell egy egészen más típusú részsokaságnak
is. Ezt valószínûleg nagyrészt olyan nôk alkotják, akik már szabad
választás alapján maradnak otthon, s – a jelek szerint – az adományozásból
is a magasabb életszínvonal teremtette lehetôségek szerint, fokozottan veszik
ki a részüket.
Ugyancsak fontos (és optimizmusra okot adó) jelzés a GYES-en, GYEDen
lévôk természetbeni adományozásban mutatott átlag fölötti aktivitása.
Ez valószínûleg a kisgyerekesek közötti kölcsönös segítségnyújtásban (ruhák,
babakocsik, gyerekbútorok stb. cseréje) gyökerezik, de egyúttal azt is
jelzi, hogy mostanra létrejöttek azok a formális és informális hálózatok,
amelyek alkalmasak ennek a cserének a lebonyolítására.
Társadalmi kapcsolódások
A kapcsolati hálók igen fontos szerepet játszanak az adományozóvá válásban.
Nem csak azért, mert normákat közvetítenek, és motivációt teremtenek,
hanem azért is, mert kialakítják és mûködtetik azokat a mechanizmusokat,
amelyek az egyén számára mindennapivá, magától értetôdôvé teszik
a társadalmi részvétel különbözô formáit.
Minél sokrétûbbek és szorosabbak az egyén társadalmi kapcsolódásai,
annál valószínûbb, hogy adományozóként és/vagy önkéntes segítôként is
hozzájárul a közösség számára fontos feladatok megoldásához. Könnyen
lehet, hogy már az elôbbi alfejezetben tárgyalt demográfiai és státusjellemzôk
egy része is azért bizonyult olyan fontos magyarázó tényezônek,
mert egyúttal az egyén és a társadalom közötti kapcsolatok intenzitását is
jelzi. (Egyértelmûen ilyen a családi állapot, amely az informális hálózatok
méreteire is utal; a gyerek jelenléte a családban, amibôl a gyerekintézményekkel
való kapcsolatok következnek; az aktív keresôi státus, amely a
munkahelyi kapcsolatrendszer meglétére enged következtetni; de akár az
életkor is, amely szintén hatással van a kapcsolatok kiterjedtségére és
mélységére.)
Adataink tanúsága (32. tábla) szerint, az informális szférán kívüli kapcsolatok
szorosra fûzése, a civil szervezôdésekkel (egyesületekkel, klubokkal),
érdekképviseletekkel és pártokkal kialakított tagsági viszony igen erôs
hatást gyakorol az adományozási aktivitásra. A tagok között – bizonyára a
nagyobb elkötelezettség és a jobb informáltság hatására – mindkét támogatási
forma elôfordulási aránya sokkal magasabb, mint a nem tagok körében.
A pénzbeni és a természetbeni adományozásba egyaránt sokkal intenzívebben
kapcsolódnak be azok, akik nemcsak eseti akciók kapcsán, hanem
tagként is kötôdnek a pártokhoz és a civil szervezetekhez.
106