ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

Messze legjobb adományozónak a házassági vagy élettársi kapcsolatban
élôk számítanak. Mögöttük pénzadományozásban a nôtlenek és hajadonok,
természetbeni segítségnyújtásban pedig az elváltak kerülnek a második
helyre. Ez a sorrend arra utal, hogy a természetbeni adományokat nem
csak, sôt talán nem is elsôsorban az anyagi helyzet befolyásolja (e tekintetben
az elváltak valószínûleg hátrányban vannak a nôtlenekhez és hajadonokhoz
képest), hanem az élethelyzet is. A házasoknak és élettársi kapcsolatban
élôknek nemcsak azáltal nagyobbak az adományozóvá válási esélyei,
hogy (fôleg két keresô esetén) általában stabilabb pénzügyi viszonyok között
élnek. Majdnem ugyanilyen fontos lehet, hogy önálló háztartást vezetnek,
amely rendre „kitermeli” a nélkülözhetôvé váló, tehát elajándékozható
tárgyakat. Ebben az elváltak zöme hasonlít hozzájuk. A nôtlenek, hajadonok
kevésbé. Ôk viszont – éppen, mert jelentôs részben még a szüleik háztartásában
élnek – több nélkülözhetô jövedelemmel rendelkeznek, s így inkább
megengedhetik maguknak a pénzbeni adakozást. Az özvegyek viszonylagos
passzivitását valószínûleg az magyarázza, hogy mindkét szempontból
hátrányos helyzetben vannak. Többségük idôs korú, alacsony jövedelmû,
és elajándékozható javakkal is kevéssé rendelkezik.
Az adományozás mindkét fajtája a 3–5 fôs háztartásokban élôk körében
a legelterjedtebb. A gyerekszám szintén fontos befolyásoló tényezô, minden
bizonnyal azért, mert a segítségkérések jelentékeny része a gyerekek közvetítésével
érkezik meg a családokhoz. Az adományozók aránya a 2 gyerekeseknél
a legmagasabb, az 1 és 3 gyerekeseknél átlag körüli. Úgy látszik, valahol
itt húzódik az a határ, ahol a gyerekvállalás még nem jár együtt az anyagi
helyzet romlásával. A természetbeni adományozásban viszont az 1 és a 3
gyerekesek is az átlagost jócskán meghaladó mértékben vesznek részt.
Mindkét támogatási formára érvényes, hogy 4 gyerektôl kezdve a részvételi
arányok már szignifikánsan elmaradnak az átlagostól.
Iskolázottság, társadalmi státus
A fentiekben a demográfiai jellemzôk mentén leírt különbségek természetesen
nem függetlenek a megkérdezettek társadalmi státusától, hiszen – jól
tudjuk – az életkor, a lakóhely és a családi viszonyok gyakran igen komoly
iskolázottsági és pozicionális különbségekkel járnak együtt.
Az iskolázottsági szint – mint a korábbi külföldi és hazai kutatások kétséget
kizáróan kimutatták – a jótékonysági magatartás kiemelkedôen fontos
meghatározója. Ezt a megállapítást a 31. tábla adatai is megerôsítik. Az adományozók
aránya együtt növekszik az iskolázottsággal, és a fôiskolát, egyetemet
végzettek körében kiugróan magas értékeket vesz fel. Ennek megfelelôen
természetesen a foglalkozási csoportok szerinti vizsgálat is a diplomás
104