ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

a természetbeni adományozásba is a 31–40 éves korosztályba tartozók kapcsolódnak
be, a részvételi arány életciklus szerinti alakulása a segítségnyújtás
e két formája esetében némiképp különbözô. A pénzt adományozók
aránya már a 21–30 éveseknél megközelíti az átlagos szintet. (Elôtte sokkal
alacsonyabb.) Ezt követôen 31-tôl 60 éves korig tartósan az átlag fölött marad,
majd a 61–70-es korcsoportban visszatér az átlagos szintre, s csak
ezután esik vissza számottevôen. Sokkal kevésbé egyenletes a természetbeni
adományozásban való részvétel. Átlag fölöttiek az arányszámok a 31–60
évesek csoportjában. Az ezt megelôzô és követô életkorban viszont minden
korcsoport az átlagosnál kisebb mértékben kapcsolódik be a természetbeni
támogatásba.
A fôvárosi lakóhely (bizonyára a kérések, megkeresések nagyobb száma
miatt) kiemelkedôen magas adományozási részvétellel jár együtt. Ugyanakkor
a „települési lejtô” a jótékonysági arányszámokban nem érvényesül
(26. ábra). A községekben élôk a kisvárosiaknál nagyobb mértékben kapcsolódnak
be a jótékonykodásba. Ez feltehetôleg a kisebb közösség átláthatóbb
szükségleteivel, a jótékonysági magatartás nagyobb informális „nyilvánosságával”,
az együttélés és az áldozatvállalás normáinak nagyobb
kényszerítô erejével függ össze. Adataink szerint a nem megyeszékhely városok
képviselik azt a szintet, ahol a helyi közösség már nem elég erôs, a
professzionális adománygyûjtés pedig még nem elég intenzív, s így az adományozók
aránya bármely más településtípushoz viszonyítva a legalacsonyabb.
26. ábra
A pénzbeni és a természetbeni adományokat nyújtók felnôtt népességen belüli aránya
településtípusonként, 2004
75
70
65
60
%
55
50
45
40
Fôváros Megyeszékhely Egyéb város Község
Pénzt adományozók
Természetben
adományozók
103