ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ - MEK

jellemzôit részben ugyanazoknak a személyeknek az adatai alakítják. Ez a
tény – bizonyos mértékig – már önmagában is magyarázza a hasonlóságokat,
s ugyanakkor „felértékeli” az átfedések ellenére is felszínre jövô különbségeket.
Az egyik ilyen különbség az, hogy a természetbeni adományozás szorosabb
összefüggést mutat a társadalmi-demográfiai jellemzôkkel, mint a pénzadományok
elôfordulása. Bármelyik jellemzôt vizsgáljuk is, két kivétellel 40
mindegyikrôl ugyanazt mondhatjuk: a természetbeni adományozásba való
bekapcsolódás a pénztámogatásnál erôsebben függ attól, hogy a magánszemély
milyen társadalmi státusú és milyen demográfiai csoporthoz tartozik.
Demográfiai jellemzôk
Érvényes ez a nôk és a férfiak jótékonykodási szokásaira is (30. tábla). A nôk
általában is sokkal jobb adományozók a férfiaknál, s a természetbeni támogatásokra
ez – bizonyára a háziasszonyi szerepkör velejárójaként – fokozottan
igaz. Ennek a különbségnek a kialakulásában a hagyományok is komoly
szerepet játszhattak, hiszen a jótékonysági egyletek többségét egészen a második
világháború végéig fôleg a nôk mûködtették (Reisz, 1988, 1998; Tóth
Árpád, 2005). Az azokban végzett munka nem egyszerûen a gondoskodásközpontú
tradicionális nôi szerepkör része volt, hanem közéleti aktivitásra
is alkalmat adott. Lehetôvé tette, hogy az egyébként háttérbe szorított nôk
– a férjük társadalmi állásától többé-kevésbé függetlenül – befolyásos pozíciót
vívhassanak ki maguknak (McCarthy, 2005).
40 Ez a két kivétel a párttagság és az egyházi kötôdés. Ez a két speciális elkötelezettség
jobban növeli a pénzbeni, mint a természetbeni adományozóvá válás valószínûségét.
101