folia11 - NYME Természettudományi Kar - Nyugat-magyarországi ...

Folia Anthropologica 11; 5. (2012)
„Ardens et lucens”
(„Égve és világítva”)
KÖSZÖNTJÜK DR. ÉRY KINGÁT SZÜLETÉSNAPJÁN
A Kárpát-medence történeti embertani vizsgálatai, a
paleodemográfiai folyamatok összegzései kapcsán Éry Kinga
neve és munkássága megkerülhetetlen. Neve összefonódott
hazánk múltjának megismerésével. Munkássága a
neolitikumtól, az avarkoron, a honfoglalás embertani
folyamatain és a középkor eseményeinek megismerésén át, a
székesfehérvári „királysírok” vizsgálatán és a közelmúlt
politikai áldozatainak azonosításán keresztül nagyon sokrétű.
Bevezette az antropológiába (és a régészetbe) a
reprezentáció fogalmát. Részese volt annak a nemi hovatartozás
megállapítására irányuló, csontanyagra kidolgozott
morfológiai módszer kidolgozásának is, amely felkerült a
nemzetközi ajánlások listájára; módszerét világszerte
alkalmazzák.
Nem csak kutat, oktat is – sőt, ami ennél is sokkal többet jelent: nevel is. Nevel tudományra,
kutatásra, szakmai tisztességre és emberségre. Régész generációk hallgatták élvezetes előadásait,
„izzadtak” gyakorlatain. Részt vállalt, a Dr. Eiben Ottó professzor által megálmodott fiatal
antropológus generáció képzésében is. A képzés után, immár évtizedekkel sem hagyta félbe ezt a
munkáját, kritikus szemét mindig (jóleső érzéssel) magunkon érezhetjük, problémáinkban véleményére
és segítőkészségére mindig számíthatunk. Részt vállalt a régésztechnikus és a tárgyrestaurátor
képzésekben is.
A történeti embertani vizsgálatok „élő klasszikusa”, 1932. május 19-én, Budapesten született 1 .
Kedves Kinga! Sok boldog, egészségben eltöltött és aktív évet kívánunk születésnapja alkalmából!
T. G.
1
1955-ben az ELTE-n végzett régészként, muzeológusként. Egyetemi évei alatt Nemeskéri János és
Bartucz Lajos előadásai mély hatással voltak rá. A későbbiekben Thoma Andor is segítette szakmai fejlődését.
A Hajdúsági Múzeum igazgatójaként, majd a Természettudományi Múzeum, Embertani Tárának
alkalmazottjaként, a székesfehérvári István Király Múzeum, majd a veszprémi Bakony Múzeum
muzeológusaként, később ismét a TTM Embertani Tárának antropológusaként illetve a Magyar Nemzeti
Múzeum kutatójaként tevékenykedett. A munkahelyi kötöttségek megszűnése sem hozta meg számára a
pihenést, a mai napig folytatja történeti embertani vizsgálatait, amelyek mindig újabb- és újabb információkat
és összefüggéseket tárnak fel múltunkból.
1965-ban védte meg az ELTE-n egyetemi doktori értekezését. 1973-tól lett tagja az MTA Antropológiai
Bizottságának. 1996-ban kandidátusi fokozatot szerzett.
Több tudományos társaság megbecsült és aktív tagja, kitüntetések birtokosa.
5