folia11 - NYME Természettudományi Kar - Nyugat-magyarországi ...

6. ábra: A Méhteleken előkerült neolitikus szobrocska (csillaggal jelölve) és az avdeevoi paleolitikus
idol testarányai
A nem mérhető sajátosságok közül megemlítem, hogy a paleolitikum idoljai között mindössze 7
százalékban találhatunk zsírfarú idolt, ezzel szemben az újkőkor alkotásainak csaknem 80 %-án jól
formált, hatalmas zsírfar látható. Az őskőkori női szobrocskák 65 %-án óriási, lógó emlők látszanak,
ellentétben a neolitikus alkotásokon apró, már-már fiús melleket, alkalmanként kicsiny, nőies emlőket
ábrázoltak, s mindössze töredékükön láthatók jól fejlett keblek.
Megbeszélés
A művészeti alkotásokon végzett testarány és habitus vizsgálatok sora nem tekint hosszú múltra
vissza. HUFSCHMIDT (1977) számolt be elsőnek műalkotásokon végzett antropometriás megfigyeléseiről,
körvonalazva módszerének határait és nem hallgatva el hibalehetőségeit, buktatóit.
Azóta jó néhány vizsgálatról olvashattunk beszámolót. HUDSON és mtsai (2007) Japánban, késő
neolitikus u. n. Jomon figurák csípő és derék méreteit elemezték és a csípő/derék rációt 0,48 és 0,79
közöttinek (átlagosan 0,59) találták. A tőlünk nagy földrajzi távolságra lévő, de a mieinkkel egy
időben készült idolok értékei igen hasonlóak (átlagosan 0,59) a közép-európai anyagon találtakhoz
(0,53). Abban is egyeznek a Jomon figurák az európai újkőkoriakkal, hogy az előbbiek nagy többsége
is steatopygiás (HUDSON et al. 2001, 2007), csakúgy mint a saját anyagban.
Ha elfogadjuk azt a véleményt, hogy a kőkori művészek a környezetükben látható személyekről
modellezték szobrocskáikat, esetleg úgy módosították, hogy az akkori szépség-ideál jegyeit vitték
(hangsúlyozták) alkotásaikra. Megerősíti feltételezésemet (t. i. azt, hogy élő személyekről mintáztak),
hogy egyes közösségekben (ahol nyilvánvalóan az ilyen habitusú asszonyok éltek), már az őskőkorban
feltűnnek a zsírfarú idolok, s nem ismerünk olyan lelőhelyet, ahol zsírfarú és nem steatopygiás idol
együtt került volna elő. Tovább folytatva a gondolatmenetet, az őskőkori ember szépségideálja, – úgy
tűnik – a kövér, olykor már hatalmasan elhízott, extrém nagy, lógó mellű hölgyek voltak. Feltehetően
ilyen alkatúak, alakúak (is) éltek körükben. Az általam vizsgált 97 paleolit női idol közül, 59 szobron
elhízást, 27 darabon sovány, vagy átlagos testalkatot, 7 alkotáson pedig zsírfarúságot állapítottam meg
(JÓZSA 2008, 2010). A testarányok, (alsó végtagok, törzs stb. relációi) hasonlóak a mai emberéhez.
Ezzel szemben az újkőkori szobrocskákról, más, az előbbiektől jócskán eltérő habitus olvasható le.
KALICZ (2007) így jellemzi a Nyugat-Dunántúlon fellelt (de más területek szobrocskáira is érvényes)
újkőkori idolokat: „…a mellek realisztikus kialakítása is gyakori, és általános az erőteljes zsírfarúság,
36