folia4 - NYME Természettudományi Kar

Folia Anthropologica 4; 93−102. (2006)
HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS VÁLTOZÁSAIK TÁSKÁN
Gyanó Szilvia
ELTE BTK, Európai etnológia doktori program, Budapest
Balatoni Múzeum, Keszthely
Zusammenfassung: Todesbräuche und deren Änderungen in Táska. Die Bestattungsbräuche änderten
sich in den letzten Jahrzähnten selbstverständlich auch in Táska, im kleinen somodier katholischen
Dorf aus süd-sklavischer Abstammung, paralell mit den historisch-gesellschaftlichen Transformationen.
Trotzdem hat die Siedlung viele archaische Momente aufbehaltet. Dabei spielt(e) die Rosenkranz
Gesellschaft eine große Rolle, unter deren Mitgliedern fast alle ältere Frauen zu finden sind.
Diese Studie beschäftigt sich damit, wie sich die alten Bräuche in Táska an neue Zeiten anpassen.
Bevezetés
A somogyi Nagyberek szélén fekvő, ma kevesebb, mint 500 lelket számláló, délszláv eredetű
Táska sokáig viszonylagosan el volt zárva a külvilágtól. Műútja 1978-ban készült el Nikla felé,
kulturális kapcsolatait inkább csak a másik két délszláv eredetű településsel (Somogyszentpál, Buzsák)
ápolta. Elzártsága folytán, a társadalmi- és egyházszervezeti változások csak lassan éreztették hatásukat,
így a városi minták is viszonylag későn érték el a települést. Halállal, temetéssel kapcsolatos
hagyományait szinte napjainkig őrizte a falu. Az utóbbi húsz-harminc évben természetesen sokat változott
a halottkultusz, mégis, sikerült úgy alakítani a szokásokat, hogy azok sok archaikusnak tűnő
vonást megőriztek, és máig Táskára jellemzően fennmaradtak. Dolgozatomban a változásokra szeretnék
rávilágítani. Hogyan alakulnak át vagy tűnnek el bizonyos szokáselemek? Melyek maradnak
fenn? Mitől (kiktől) függnek a változások? Mennyire befolyásolják az újfajta intézmények (pl.
temetkezési vállalkozó) a szertartások menetét és a halálhoz való viszonyulást?
Szakdolgozatomat 2003-ban írtam a szegedi Néprajzi Tanszéken Rózsafüzér Társulat Táskán
címmel. Munkám során elsősorban a társulat működésére, felépítésére, a rózsafüzéres asszonyok imaéletére
koncentráltam. Az interjúk és megfigyeléseim alatt kiderült, hogy a Rózsafüzér Társulat
működését leginkább halálesetek alkalmával lehet nyomon követni. A társulatos asszonyok közül
kerülnek ki azok a „specialisták”, akik a halál körüli teendőket irányítják, illetve maga a társulat egy
ilyen funkciót is betöltő közösség. Szakdolgozatomhoz kapcsolódva gyűjtöttem össze a faluban a
halállal kapcsolatos szokásokat, vélekedéseket és az asszonyok kézről kézre járó gyászénekes-, halottbúcsúztatós
füzeteit. Táska teljesen katolikus falunak mondható. Rózsafüzér társulata generációk óta
működik. Szinte minden 50 év feletti asszony a tagja, 15 fős csoportokban, ún. bokrokban imádkozzák
a rózsafüzér titkait. A társulati tagság nőágon öröklődik a családokban. 2003 tavaszán 10 bokor volt,
de azóta sokan meghaltak, így nagyon lecsökkent a létszám. A bokrokat az ún. bokoranyák/titokanyák
irányítják, és közülük kerülnek ki a falu előénekesei is. A Rózsafüzér Társulat fogja össze az asszonyok
vallásos életét és a halállal kapcsolatos szokásokat is elsősorban a rózsafüzéresek működtetik
illetve tartják fenn.
E kis tanulmány további komplex elemzések, összehasonlító vizsgálatok alapjául szolgál majd,
egyrészt a vallásos társulatok halottkultuszban betöltött szerepét, másrészt a nagybereki falvak társadalmi-
kulturális változásait illetően.
93