folia4 - NYME Természettudományi Kar

ezért nézetem szerint nem játszik jelentős szerepet az áll felszínének formálásában, továbbá nem hangsúlyozza
az állcsúcs (mentum) enyhe kettős alakját sem.
III. Fázis
A harmadik fázisban az ún. „fejsisak” (m. epicranius és galea aponeurotica), a szem körizma (m.
orbicularis oculi), a száj körizma (m. orbicularis oris), a felső ajakemelő izom (m. levator labii superioris),
a szájzug emelő izom (m. levator anguli oris), a nagy rágóizom (m. masseter) és a szemgolyó
(bulbus oculi) rekonstrukciója történik (5., 6. ábra).
A m. epicranius venter occipitalis eredési helye a gipszmásolaton elmosódó, ezért kiterjedtségét
csak a koponyaboltozat arányaiból következtettem. A m. epicranius venter frontalis eredési helye a
szemüreg felső szélén (margo supraorbitalis) pontosan meghatározható, oldalirányú kiterjedését a
linea temporalis superior határolja. A venter occipitalis és a venter frontalis izmok közé eső galea
aponeurotica-t 2mm-es egyenletes rétegben tettem fel a koponyaboltozatra úgy, hogy mindkét izommal
egyenletesen kapcsolódjon.
A szemüreg (orbita) oldalirányban erősen kihajló, s mögötte mély halántékgödröt képez, ami még
a m. temporalis felrakása után is látható. A megközelítően gömb formájú, 24 mm átmérőjű szemgolyót
úgy helyeztem a szemüregbe, hogy elülső legkiemelkedőbb pontja a szemüreg felső és alsó peremét
(margo supraorbitalis és margo infraorbitalis) összekötő egyenest középtájon érintse (GERASZIMOV
1949). Ebből kiderült, hogy a szemgolyó, a szemgödri szél és a szemüreg falai között olyan nagy rések
maradtak, amit a szemgödör zsírteste (corpus adiposum orbitae) előrefelé nem tölthetett ki teljesen. Ez
arra utal, hogy a szem körül mély árkoknak kellett lenniük, amelyekbe – különösen fölül – a szemhéjak
mélyen behúzódtak. A gipszmásolatról hiányoznak a könnycsont (os lacrimale) varratai és a
könnygödör (fossa sacci lacrimalis), amelyek megmutatnák a belső szemhéjfüggesztő szalag (ligamentum
palpebrale mediale) és a belső szemzug helyét, egyben a szem körizma (m. orbiculari oculi)
eredését. Így ezt a pontot a szemüreg belső peremén a könnytömlő feltételezhető helyén jelöltem meg.
A szem körizma egységesen vastag rétegben takarja szemhéjak igen vékony lemezeit, a szemgödri
zsírtestet és a szemüreg csontos peremét.
A száj egyéni formájának kialakításában több izom részt vesz. A m. levator labii superioris
(alaeque nasi) mediális fejének eredési helye (crista lacrimalis anterior előtt) az öntvényen elmosódott,
ezért ezt az izomcsoport többi tagjával harmóniában alakítottam ki. A m. levator labii superioris
nagyobb fejének eredési helye a foramen infraorbitale felett félkörben hosszan terjed. Az
izom szélesen, laposan halad át a fossa canina felett. A m. zygomaticus minor eredési helye a járomcsonton
(os zygomaticum) jól látható, viszonylag erős izomra utaló felülettel. E három izomfej közösen
fonódik a száj körizmának felső szélébe.
A fossa canina-ból eredő szájzug emelő izom (m. levator anguli oris) érdes eredési helye sokat
funkcionáló izomra enged következtetni, amit igazol a m. zygomaticus major erős, nagykiterjedésű
eredése is. Mivel e két izom működése különösképpen összefügg, így nem meglepő, hogy fejlettségük
is hasonlóságot mutat.
III. Béla király szájformájának alakulását a felső állcsont (maxilla) fogmedri nyúlványának
rendkívüli magassága, fogsorívének sajátos alakulása határozza meg. Az ajkak nyílásásnak hosszát a
szemfogak egymástól való távolsága mutatja meg. Ez esetben a távolság 38 mm körül van, és a
zygomaxillare ponttól mérve erősen aszimmetrikus. A szemfogak jugumai a mérési ponttól jobbra 21
mm, balra 17 mm-re esnek. Az eredeti koponyáról hiányzó, de a gipszmásolaton pótolt felső
metszőfogakat a száj kialakításánál nem vettem figyelembe. A száj körizma (m. orbicularis oris) felső
ajkat képező részét a maxilla fogmedri nyúlványának jellemzői szerint szélesen és laposan tettem fel.
Bár a fossa canina csak közepesen mély, az arc mégis beesettnek hat a kiemelkedő corpus maxillae és
az enyhén prognath processus alveolaris között létrejött mélyedés miatt. Ezt a formát követve a száj
körizmának külső széle (pars marginalis) része is mélyen beesik a fossa canina felé. Az ajakemelő
izomcsoport eddig szabadon hagyott mobilis végét oly módon illesztettem a száj körizmához, ahogyan
az a megfelelő húzóerőt kifejtheti – feltételezett működése közben. Ezt követően tölthettem ki az izmok
közötti és alatti üregeket a mélyre hatoló zsírszövetekkel.
Az alsó ajak kialakításánál az alsó frontfogakat és a pars alveolaris mandibulae kiforduló
limbus alveolaris-át kellett figyelembe venni. A szájzugot, a m. buccinator izomrostjainak a m. or-
9