folia4 - NYME Természettudományi Kar

1117 választ adó látja úgy, hogy az eszméletlen állapot legnagyobb veszélye a fulladás, 1020-an
éreznék képesnek magukat arra, hogy az eszméletlen beteg sérüléseit felismernék. Eszméletlen betegnél
gerincsérülés gyanújakor 20-an, mellkas sérülésnél 160-an, combcsonttöröttnél 110-en alkalmaznák
az oldalra fordítást. 1111 megkérdezett figyelne oldalra fordítás során a nyaki gerinc védelmére.
Eszméletlen sérültnél 732 fő alkalmazná a fej elfordítását, 684 fő a fej hátrahajtását...
Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint megállapítható-e az elsősegélynyújtó által a nyaki gerincsérülés,
1185-en válaszoltak igennel. A teljes gerincre vonatkozóan ugyanerre a kérdésre 1434-en
válaszoltak igennel.
A Lendvai-féle módszer elemzése
Kialakításánál fő szempont volt a nyaki gerinc védelme, a fej vágódásának megelőzése és a gerinc
tengelyeltérésének megakadályozása. Az egyes elemek megtalálhatók más fordítási technikákban is,
de a felsoroltak mindegyike csak az általunk javasolt módszerben van együtt jelen.
A fordítás lényege a 90 fokkal történő elmozdítás úgy, hogy közben a fej-nyak területe folyamatosan,
a segítés egész ideje alatt védelmet kap.
A segélynyújtó a beteg mellé térdel, annak távollévő karját emelje a fej fölé (mögé), a másik kart
helyezze magasan a mellkasra.
A segítő karját az elemelt váll alatt a fej-nyak alá csúsztassa (tenyérrel felfelé) és tartsa azt.
A döntést alkarjával és a másik kezével történő csípőfogással végzi.
A 90 fokos fordítás után a felülre került kart könyökben behajlítja s az arc alá helyezi, az alsó végtagot
behajlítja, a felsőt rajta nyújtva helyezi el.
A stabilitást a könyökben behajlított kar, a fej alatt lévő kinyújtott kar és a térdben behajlított alul
lévő alsó végtag biztosítja. Ideiglenes helyzetben állandó felügyelet biztosítása mellett a felülre került
végtagot nem kell behajtani s a felső testet ráfordítani. Ilyenkor bár a stabilitás kisebb lesz, de nem
kerül sor a mellkas bizonyos szintű túlfordítására.
A módszer különös előnye, hogy kíméletes, mert a nyakat és a fejet végig határozottan tartja a
fordítás egésze alatt. Csak a legszükségesebb fordítás történik (90 fokos), nem hoz létre csavarást, feszítést.
Nincs kritikus fordítási szakasz, amikor irányíthatatlanná válhatna a test, aminek például vágódás
lehetne a következménye. A fordításkor két távoli ponton (váll, csípő) történik az erőhatás, elkerülve
ezzel a test hosszanti tengelyének csavarodását. A módszernél nincs kritikus fordítási szakasz,
ami váratlan elmozdulásokat, sérülést jelentene. A fej a törzshöz viszonyítva nem mozdul el a fordítás
végére. A döntéshez csupán minimális lendület szükséges, ami folyamatosan megfogható, nincs veszélye
a lendületből adódó túldöntésnek. A fordítás az egyes testtájékokra kíméletes, nem szükséges az
egyes területeket nagy erővel fogni. A kétpontos fogás elegendő a test egészének együttes döntéséhez,
s ezzel a gerincoszlop elmozdulás-mentessége biztosítható. A véghelyzetben nem jelentősek a különféle
testrészek nyomásai, nem okoz jelentős vénás pangást, az artériás érrendszerben (a. brachiális)
nem észlelhető áramlási zavar.
A vizsgálat során félórás fektetés során is megtartott volt a vérnyomás, vénás pangásra utaló jelek
nem voltak láthatók egyik karon sem. Mindkét kéz ujjain a kapilláris telődés megfelelő volt.
A légzést nem befolyásolja a tartós fektetés. A mellkasra nem helyeződött jelentős súly, a túldöntés
a módszerrel nem valósult meg.
Adott esetben a tört testrészek kedvezően helyezhetők el, lehetőséget kap a segélynyújtó a testkímélő
változtatások elvégzésére. A beteg figyelése, a hányadék szükség szerinti eltávolítása könnyen
megoldható, ahhoz nincs szükség a test visszafordítására.
Az oldalra fordítás radiológiai elemzése
A szakmai kollégium állásfoglalását arra hivatkozva nem tette meg, hogy hiányzik az objektív
elemzés, képalkotó módszerek segítségével.
87