folia4 - NYME Természettudományi Kar

irányú kiterjesztése. A súlyfelesleg általában labilitást jelenthet s nem közömbös a magas, vagy alacsony
beteg elhelyezésének módja sem. A ruhás, vagy ruhátlan beteg elhelyezésének is lehetnek stabilitással
összefüggő szempontjai. A módosított karbehúzás és a felső testrész rádöntése stabilitásfokozó
elhelyezési forma.
A tiltások következményei
Az alkalmazott módszernél a tiltások szakmai magyarázatául a fej vágódása, a mellkas átgördítés
utáni nyomatása, a gerinc tengelyeltérései, a medence túlzott elmozdulása, valamint az alsó végtagok
felhúzásával járó feszítés és döntés szerepel.
A tiltás már önmagában bizonytalanságot szül az elsősegélynyújtóban, elsősorban amiatt, hogy
nem tudja felismerni a sérülést. Minden helyszíni megnyilatkozás már önmagában is egy felelősségteljes
vizsga. A beteg vizsgálata óhatatlanul kiválthat bizonyos elmozdulásokat, felesleges, elkerülhető
mozgatásokat. Mindez időveszteséget is jelent, a döntési nehézség óhatatlanul további időt igényel.
A más segítői módszer választása (pl. fej elfordítása) időigényes, szakszerűtlen feladatot eredményez,
a segítőben pedig azt az érzést erősíti, hogy megtette a szükséges segítést, holott csak eredménytelen
segítői jelenlét történt.
Kérdések, megállapítások
A tiltás tanítása helyett más, testkímélőbb módszernek kell oktatásra kerülni. A nemzeti módszerek
különbözősége a használhatóság mércéjének kell, hogy megfeleljen. A „Gábori”- módszernél a
test minden porcikája elmozdul, ami a laikusi használhatóságot eleve lehetetlenné teszi, a kötelező
végrehajtásra biztatás nem valósulhat meg. A laikusok egyébként minél kevésbé avatkozzanak bele a
beteg életébe, minél kevésbé alakítsanak ki nagy testhelyzet-változtatást.
A hazai elsősegélynyújtás rendszerében az oldalra fordítás nem véletlen, hogy a legkritikusabb
ponttá vált. Egyik legnagyobb esélyt adó laikus beavatkozás, amelynek hasznossága tetten érhető. A
laikusok jól megtaníthatók végzésére s eszméletlen beteggel mindenki találkozhat.
A stabilitásra hivatkozva nem lehet hivatkozási alap például a nyak vágódása, a gerinc csavarása,
az alsó és felső végtagok feszítése. A módszernél egyik fő szempont, hogy a szájnyílás a garatnál
mélyebbre kerüljön, amelynek kialakítása gyakran csak a nyak túlfeszítésével érhető el. A légzőnyílások
szabadon maradása csak a nyak hátrahajtásával valósulhat meg, ami az eszméletlen állapotban
mindig veszélyes nyak-feszítéssel történhet.
Az alulra kerülő végtagok helyzete akadályozza meg az elmozdulást. Általános szerzői ajánlat,
hogy a test fordításakor erő helyett lendülettel kell „dolgozni” Az alsó végtagok behajtását, felhúzását
olyan mértékben kell megtenni, ”amennyire csak lehet”. A medence és a törzs segélynyújtó felé
húzása, csavarása már önmagában sok sérülés forrása, amelyet csak fokoz a túloldali felső végtag test
alá helyezése. A test visszaengedése az ott lévő karra terhelődik, vagy erőhatással, lendülettel azon átfordított
s az vágódást okozhat óhatatlanul.
A beteg és az elsősegélynyújtó szempontjai érdekei nem esnek egybe, a stabilitás vagy kímélet
összevetésben rendre a stabilitás kap nagyobb hangsúlyt. Az óvatosság és a tiltás összefüggései nem
válnak közismertté, hangsúlytalanok maradnak a stabilitás fő szempontjai mellett. Az oktatás megváltoztatása
nem lehet évtizedes szokásjog szorításában. A javasolt Lendvai-féle módszer véghelyzete
az oldaltámasztó kar behúzásával, annak könyök-talaj helyzetű kialakításával azonos értékű lesz, de a
hozzá vezetett út a javasolt módszernél egyértelműen kíméletesebb.
Ahogy az oktatásban részt vettek látják az eszméletlen beteg ellátását
(1600 - vegyes foglalkozású, életkorú, lakhelyű és nemű - felnőtt, kérdőívvel történő megkérdezése
nyomán Szombathely- 2000-2004 - készítette: Lendvai Rita).
86